Keleti krónikák a íörök-magyar világról.
H a a k u t a t n i v á g y ó orientalista N y u g a t h a t a l m a s k ö n y v - t á r a i b a n b ú v á r k o d i k s k u t a t á s a i közepette vizsgálódó szé- niét a t ö r ö k - m a g y a r világ még fel nem tárt f o r r á s a n y a g á r a i r á n y í t j a , ezen a téren sok ú j a t és érdekeset fog találni. í g y p é l d á u l meglepetve f o g j a tapasztalni, hogy nemcsak az egy- korú és késői török f o r r á s m u n k á k , h a n e m perzsa, sőt a r a b kompilációk is — többnyire en passant — foglalkoznak a török hódoltság egy-két f o n t o s a b b fázisával.
Természetesen, az imént említett perzsa és a r a b króni- k á k jelentősége, a magyarországi török hódoltság f o r r á s a n y a - g á n a k analízise tekintetében, nem v a l a m i nagy. U g y a n i s t u d - n u n k kell azt, hogy ezek a keleti históriák legtöbbnyire csak kompilációk s a minket, m a g y a r o k a t érdeklő részeket legin- k á b b a m á r ismert — a v a g y még ismeretlen — t ö r ö k n y e l v ű k r ó n i k á k b ó l merítik, mely u t ó b b i a k a n y a g á n a k abszolút értéke — igen g y a k r a n — szintén n e m számottevő.
Azonban ha számításba vesszük azt a le nem t a g a d h a t ó vezérelvet, mely szerint a t ö r ö k - m a g y a r világ lehetőleg min- den f á z i s á n a k pontos ismerete nem igen képzelhető el az erre a k o r r a vonatkozó összes, keleti n y e l v ű m u n k á k f e l t á r á s a nélkül, továbbá, ha m e g f o n t o l j u k azt a lehetőséget, mely sze- rint nemcsak a török, h a n e m az a r a b és perzsa n y e l v ű kró- n i k á k b a n is t a l á l h a t u n k több olyan eredeti betoldást, melye- ket nem lelhetünk föl egyéb keleti k ú t f ő k b e n , ismétlőm:
mindezeket meggondolva, meg kell e n g e d n ü n k azt, hogy a m á r g y a k r a n említett arab és egyéb keleti nyelvű kompilá- ciók, ha nem is abszolut, ele legalábbis formai jelentősége — hazánk török hódoltsági korszakának pontos vizsgálata szem- pontjából — elvitázhat atlan.
A legutóbbi fontolgatás a l a p j á n t a l á n nem lesz érdekte-*
len, ha egy-két olyan epizódot m u t a t u n k be egyes keleti kró- nikákból, melyek megemlékeznek a t ö r ö k ö k n e k Magyaróra szág ellen vívott harcairól is.
A British Museum keleti k ö n y v t á r á b a n található „Add.
18.517" jelzésű kézirat szerzője: Ahmad b n u Júszuf b n u Ah- m a d Cselebi al-Karamáni. A k r ó n i k a címe: „ A c h b á r el d u - val va áthár el uval." A n y a g a : világhistória.
H á d s í C h a l f a (Ed. Fluegel. I. 186.) ezt az írót egy kissé m á s k é p nevezi meg és többek között m e g á l l a p í t j a róla, hogy m u n k á j á t 1598-ban írta, melyet al-Dsenábí történetéből állí- tott össze; azonban ezt kibővítette, „sok helyen összezavar- v á n a dolgok r e n d j é t a dinasztiák tekintetében."
Ez az elég silány k r ó n i k a r á n k nézve a n n y i b a n érdekes a m e n n y i b e n többször megemlékszik a t ö r ö k ö k n e k hazái ik ellen vívott harcairól. í g y — többek között — szól a v á r n a i csatáról (229., 250. folio), a mohácsi vészről (240. folio, a. és b.) és Szigetvár megvételéről (244. folio) is.
A v á r n a i csatáról ezeket m o n d j a :
„A 849-ik évben (Kr. u. 1445.) M u r á d c h á n lemondott a szultánságról f i a . M u h a m m a d chán szultán j a v á r a és visz- szavonult a szultánság ügyeinek vezetésétől. Magnísza vá- rost választotta ki ö n m a g a részére s ott m e g h ú z t a magát. Ez a hír elterjedt mindenfelé, mire a g y a u r o k fejedelmei mon- d o t t á k egymás között, hogy az igazhívők k i r á l y a m á r nagyon öreg lett s m á r visszavonult a szultánság ügyeinek vezetésé- től és helyét á t a d t a á r t a t l a n g y e r m e k k o r b a n élő f i á n a k . E k k o r tehát a m a g y a r o k k i r á l y a , a németek k i r á l y a , a csehek k i r á l y a , a latin fejedelem. Boszna fejedelme. Bol j a u r a , Aflák u r a és a f r a n c i a nép megegyezik egymással arranézve, hogy a muszlimek ellen h á b o r ú t i n d í t a n a k és hogy ezek országát tökéletesen el f o g j á k pusztítani.
M i u t á n ez a hír e l j u t a szultánság n a g y j a i h o z , ezek meg- i j e d n e k és megrettennek, m a j d azon mesterkednek, hogy M u r á d szultánt v i s s z a h í v j á k Magníszá-ból azért, hogy velük legyen, mivel M u r á d neve m á r m i n d e n f e l é ismert s mert m á r sok volt egy kicsit a g y a u r o k szemtelen magaviseletéből. Te- hát e l u t a z n a k M u r á d h o z és kérlelik őt. Ő azonban szabódik és azt m o n d j a : mit is tehetnék én értetek, h a g y j a t o k engem!
— De végre is enged k é r é s ü k n e k és elindul fiával, Muham- m a d s z u l t á n n a l az ellenség ellen.
A két t á b o r c s a t a r e n d b e áll s e z u t á n a döntő ütközet megvívása végett összecsapnak és megtörténik, hogy a musz- limek m e g f u t a m o d n a k . E k k o r a g y a u r o k üldözőbe veszik és öldösni k e z d i k az igazhívőket. A c e n t r u m b a n csak Murád c h á n szultán m a r a d t meg. Miután ő l á t j a ezt, két kezét ki- t á r v a az ég felé térdre esik Allah színe előtt és az ő minden- ható segítségéért könyörög, valamint a szentéletű próféta közben járását is kéri.
\ alóban, egy pillanat sem múlt el s a m a g y a r o k k i r á l y a
— aki vezére volt az ellenséges seregnek — a győzelem csalfa reményében ringatva magát, kiválik katonái köziil olyany- nyira, hogy egyedül m a r a d és k i h í v j a Murád szultánt pár- viadalra, m a j d ráront a muszlimekre, azonban történetesen lova lerogyott alatta s ekkor hozzárohannak a muszlimek és levágják fejét, melyet a z u t á n lándzsára tűznek, miközben ütögetik az átkozott király ezen levágott fejét. Miután l á t j á k ezt a gvaurok, mind egy szálig m e g f u t a m o d n a k . A muszlimek n y o m u k b a n v a n n a k és halomra öldösik őket. Ez a n a p a gyász, az öröm és egyúttal a pusztulás n a p j a volt a jámbor hívők részére, akik rengeteg h a d i z s á k m á n y t és foglyot ejtet- tek h a t a l m u k b a .
Miután a szultán visszatért a győzelmes h a d j á r a t b ó l , a szultánságot ismét r á r u h á z t a f i á r a , Mu'jammadra, m a j d visz- szavonult Magnísza v i d é k é r e . . . "
A 238. és 259. foliókon a krónika író a mohácsi vész előz- ményeiről szól. Magáról a csatáról is megemlékszik egypár sorban, melynek m a g y a r fordítását szabad legyen az aláb- b i a k b a n a d n o m :
. . . a szultán a Drávához jut el, mely egyike a legna- gyobb f o l y ó k n a k a világon. E fölött n a g y hidat vernek Eszék magasságában. Ezen a hídon átkel a hatalmas török sereg.
Miután ezt hallja a pogány m a g y a r o k f e j e Láhús, összegyűjti ördöngös katonáit s elindul velük székhelyéről, Búdín-ról a törökök ellen körülbelül öt állomásnyira és tábort üt egy víz- telen pusztaságon, melyet Muhárds-nak hívnak. A muszli- mek felülről néznek a gyaurok táborára,1 m a j d rendezik a jobb és balszárnyat. A szultán Allah-hoz imádkozik. E z u t á n a janicsárság elé, a katonák közé 150 szekeret állítanak, me- lyek a nagy ágyúkat vonták. A kocsikra ráteszik a nehéz lö- vegeket, majcl az egyik szekeret a másikhoz erősítik láncok- kalA janicsárok a szokásos kilencsoros hadrendbe állanak.
Jönnek a pogányok s m i n d a n n y i a n a c e n t r u m r a rohannak, de ekkor l á t j á k , hogy nem t u d j á k ezt áttörni a szekerek miatt s így a jobbszárny3 ellen fordulnak. Közöttük meg a ruméliaiak között véres harc fejlődik ki, de mikor l á t j á k a gyaurok, hogy nem b í r n a k a muszlimekkel, akkor az anató- liai k a t o n á k ellen fordulnak, ezekkel erősen összecsapnak.
A pogányság vezére, az átkozott király m á r elérte a török
1 Ez n a g y o n fontos a d a t a n n a k b i z o n y í t á s á r a , hogy a m a g y a r o k készültségi állása nem lehetett n a g y o n messzire a Majssról a D u n a felé h ú z ó d ó terrasz szélétől. (V. ö. Gyalókay: A mohácsi csata. — Mohácsi Emlékkönyv: 220. és k. 11.) (Szerk.)
- Ez tehát szintén ellene szól a n n a k a sokszor h a l l h a t ó h a m i s fel- tevésnek, hogy a török seregnek 300 á g y ú j a lett volna. (U. o. 198. 1.) (Szerk.)
3 Helyesen: balszárny. (Szerk.)
á g y ú k a t , többre azonban m á r nem képes. Az öldöklés eltart n a p n y u g t á i g , ekkor f e l ü l k e r e k e d n e k a muszlimek és a po- g á n y o k m e g f u t n a k , mint a félénk s z a m a r a k . A muszlimek, üldözik őket és rettenetes mészárlást visznek végbe közöttük.
Közeledett az é j s z a k a , a k k o r megpihentek, mert m á r p a t a - k o k b a n folyt a vér. E k k o r a muszlimek számtalan sok zsák-i m á n y t ejtenek. E z u t á n a szultán a m a g y a r k i r á l y országa székhelyének, B ú d í n - n a k elfoglalására indult. Ezt a várost üresen találva, h a t a l m á b a is veszi. Ez a győzelem egyike volt a l e g n a g y o b b a k n a k . . .
Szigetvár megvételéről k r ó n i k á s u n k — t ö b b e k között — ezeket m o n d j a :
973. év savvál hó 9-én (1565 Kr. u.) a szultán elindult Szigetvár (Szakadvár) v á r o s á n a k meghódítására. A szultán a k k o r m á r öreg és elhízott volt. a z o n k í v ü l köszvényes b á n - t a l m a k is kínozták. Elindult tehát tengernyi k a t o n á j á v a L E l k ü l d t e Portú basát Kele v á r m e g h ó d í t á s á r a . Ami Szigetvár v á r á t illeti, ez igen meg volt erősítve. Víz vette k ö r ü l és min- den oldalról pocsolyák k ö r n y é k e z t é k . A szultán betegsége ostrom közben erősödött. Érzi m á r halálát és győzelemért i m á d k o z i k Allahhoz. A leendő szultánhoz, fiához, Szelímhez levelet ír, melyben többek között m e g h a g y j a neki. hogy rög- tön siessen hozzá, „nehogy a muszlim k a t o n á k a g y a u r o k or- szágában e l p u s z t u l j a n a k . " E z u t á n a szultán meghal. A nagy- vezír eltitkolja halálát, m a j d az orvosok főnökével a holt-«
testet b e b a l z s a m o z t a t j a s a belső részeket ott helyben elte- metteti. Szüntelen keresik az a l k a l m a t a v á r meghódítására, míg szombaton délben sikerül is bevenniök Szigetvárt. Eá történt szefer hó 7.-én, a 974. évben (1566 aug. 24.-én). A ka- t o n á k megerősítik és r e n d b e h o z z á k a v á r a t , míg M u h a m m a d b a s a a n a g y v e z í r Szelim c h á n szultánt i d e h í v j a , aki Kutá- h i j e vilajetből S z t a m b u l b a jön. ahol e l h u n y t a t v j a örökébe*
lép s n e m s o k á r a Szigetvár felé i n d u l . . .
U g y a n c s a k a British Museum-ban t a l á l h a t j u k a „23,311, Plut." jelzésű, a r a b nyelven írt k r ó n i k á t , m e l y n e k c í m e :
„ R a u d a t al-achbár fi c/zikr a f r á d a l - a c h j á r . " E n n e k a tör- téneti k o m p e n d i u m n a k szerzője: cA1 í b n u Jászín a l - U m r í . Minőségre nézve ez a v i l á g k r ó n i k a sem jobb a többi hason-»
szőrű keleti históriáknál a n n á l i n k á b b , mivel m á r a XIX. sz.
első felében íródott.
A n y a g a : főleg m u ^ a m m e d á n történet. Az o s z m a n i d á k k a l k a p c s o l a t b a n többször megemlékszik a magyarokról, az
„ u n k a r ú s z " - o k r ó l , még pedig meglehetősen felületes modor- ban. í g y például a 145. folio, a. oldalán II. M u r á d d a l , illetv«
ennek a p j á v a l , I. M u ^ a m m a d d a l kapcsolatban e l m o n d j a hogy I. M u h a m m a d — f i á n a k kérésére — másodszor- is elfog-
l a l j a a trónt, tekintettel a m a g y a r o k t á m a d á s á r a . M u h a m m a d a z u t á n m e g t á m a d j a a m a g y a r o k a t , megöli k i r á l y u k a t és őket megfélemlíti.
Ugyanezen a fólión megemlékszik K o n s t a n t i n á p o l y n a k II. Muhammad által eszközölt elfoglalásáról. A sorokból ki- látszik az a n é m a csodálat, mellyel a k r ó n i k a í r ó adózott Bi- zánc hős védőinek. A bizánci császárt „ k i r á l y " - n a k nevezi, aki, k r ó n i k á s u n k szerint, a f a l a k r a hágott és o n n a n b u z d í - totta a g y a u r o k a t a végső ellenállásra, míg egy j a n i c s á r fel- kúszott hozzá és leütötte a f e j é t .
E n n e k elmondása u t á n az a r a b k r ó n i k a még többször szól a m a g y a r o k r ó l . í g y például a 149. folio a. oldalán meg- említi, hogy I. Szolimán egy h ó n a p i g ostromolta Belgrádot, míg ezt be t u d t a venni. M a j d e l m o n d j a e g y p á r sorban, h o g y a nevezett török u r a l k o d ó ostromolta B ú d í n - t — a z a z : B u d á t
— melyben a m a g y a r o k k i r á l y a tartózkodott. Azonban ez a k i r á l y elmenekült és így a szultán elfoglalta Búdín, Ü n í k (?), T a b a r (?), D i n (?) és C h a r d s a t (?) v á r á t . E z u t á n ostromolta ílúf (?) és M a r á d s a v á r a k a t , melyeket be is vett. Végül el- foglalta Barkász-t (?), B ú k á j - t (?), R u k n a v á r - t (?) és M a r - d ú n - t (?), a „nemese" k i r á l y városát, m i n e k u t á n a visszatért Isztambulba.
A 149. folio b. oldalán o l v a s h a t j u k , hogy a g y a u r o k be-«
vették Búdín-t és a benne levő muszlimeket felkoncolták.
E r r e a szultán ismét m e g t á m a d j a őket, mire a m a g y a r o k meg*
a l á z k o d n a k és az engedelmesség ú t j á r a térnek. E k k o r a szul- t á n ostromolni kezdi B ú d í n - t s elmúlt az év s a szultán csak n a g y nehezen t u d t a elfoglalni ezt a várost. Ami g y a u r t találd benne, azt mind megölte. Ezután a szultán bevette A&
?zár-t (Székesfehérvárt ?), majcl ostromolta Bids (Bécs) vá- rát, ahonnan megszökött a „nemese" király. A szultán ha~
talmába kerítette ezt a várat, lerombolta s az itt levő asszo- nyokat és kis gyermekeket fogságba hurcolta s azután visz->
szatért hazájába.
A 48-ik évben ismét visszatért a „nemese'" k i r á l y és ha- t a l m á b a kerítette Búdín-t. E r r e a szultán ismét visszatért, a
„nemese" k i r á l y m e g f u t , mire a szultán ismét beveszi a vá- rost, a z o n k í v ü l elfoglalja Asz^abúr-t (?) és Szuva-t (?). Ez- u t á n h a z á j á b a tér . . .
Ugyanezen, t o v á b b á a következő folio a. oldalán Szakat- v á r (Szigetvár) bevételét o l v a s h a t j u k . Eszerint a v á r a t maga a beteg szultán veszi be és csak a v á r eleste u t á n hal megi Megemlíti a szultánról, I. Szulejmánról, hogy 73 évet élt é&
48 évig volt szultán . . .
A 151. folio a. oldalán, a kegyetlen III. M u h a m m a d szul t á n n a l kapcsolatban olvassuk, hogy a nevezett szultán a n a g y M u h a m m a d b a s á t v a l l á s h á b o r ú r a küldi, aki elfoglalta A f l ák
H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k . — III. 5
várost. Az 1004. évben (1595. Kr. u.) pedig maga a szultán indult h a d j á r a t r a s t ö b b mint egy évig ostromolt egy várost
— m e l y n e k neve, sajnos, a k r ó n i k á b ó l k i m a r a d h a t o t t — míg végre ezt elfoglalta. D e a k k o r a m a g y a r o k összegyülekeznek, meglepik a szultán k a t o n á i t s egészen a szultán szállásáig hatolnak. Azonban a muszlimek megemberelik m a g u k a t s Allah m e g f u t a m í t j a a g y a u r o k a t . A győzelem u t á n a szultán h a r a g j á b a n több hívét megöleti és elcsapja I b r a h i m vezírt s helyébe Szinán b a s á t Dsagál f i á t teszi, m a j d e z u t á n vissza- felé indul. 1007. évben (Kr. u. 1598.) Y á r d á r v á r a t ostromolja egy évig. míg végre ezt is elfoglalja . . .
A 154. folio b. l a p j á n o l v a s h a t j u k , hogy az 1102. évben {Kr. u. 1690.) S z u l e j m á n szultán Edirné-be (Drinápoly) megy, azon célból, hogy Szendrő és Belgrád v á r á t ostromlóknak se- gítséget k ü l d j ö n . De m i u t á n e l j u t Edirné-be, ott megbetegszik és meghal. II. Ahmed idejében a z u t á n a törökök elfoglalják Szemendert (Szendrőt) és Belgrádot.
*
Végül szabad legyen még egy k r ó n i k á r ó l szólanom, m e l y n e k szerzője: S ü k r ü l l a h ibn Siháb. Az eredeti k r ó n i k a perzsa nyelven íródott, azonban v a n egy török nyelven írt v a r i á n s a , mely arról nevezetes, hogy á l t a l á b a n véve bővebb mint az eredeti. Ebben a török nyelvű variánsban — melynek egy k ó p i á j a a British M u s e u m - b a n van az „Or. 9266." jelzés a l a t t — találhatunk a déloroszországi steppén csatangoló ős- magyarokra vonatkozó oly mondatfoszlányokat, melyek az eleddig ismert keleti források egyikében sincsenek meg.
Ezek ismertetése és analízise nem lehet jelenlegi szerény c i k k ü n k n e k f e l a d a t a . De talán nem lesz érdektelen, ha egy-két szót szólunk erről az „Or. 9266." jelzésű. 1604-ben másolt világhistóriáról, mint olyanról, m e l y többször megem- lékszik e g y p á r sorban a t ö r ö k ö k n e k a m a g y a r o k ellen vívott harcairól.
í g y — tizennégy sorban — megemlékszik a nikápolyi csatáról is. Itt a k r ó n i k á s e l m o n d j a , hogy az átkozott u n k a -
rúsz-ok (magyarok) 150.000 g y a u r r a l m e g t á m a d n i szándékoz- t a k az igazhívők országát, mire Bajezíd szultán legott a D u - nához siet s az iszlám h a t á r a i n levő N í k ú p ú l í (Nikápoly) e r ő d n é l a g y a u r sereget teljesen szétveri. A m a g y a r seregből azok. a k i k másfelé nem t a l á l t a k egérutat, h a j ó k r a szállván kieveztek a D u n á r a , azonban a h a j ó k legtöbbje a túlterhe- lés következtében elsűlyedt. Az igazhívők rengeteg hadi- z s á k m á n y t és foglyot ejtenek. A szultán a h a d j á r a t b ó l visz- szatérve Edirné-be megy s ott a z s á k m á n y b ó l j ó t é k o n y ala- p í t v á n y o k a t létesít. (292. folio, b.) Janicsek István.
