A külföldi licencek és a know-how-k szerepe műszaki fejlesztésben

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A KULFOLDI LICEÚNCEK Es KNOW-HOW-K SZEREPE A MUSZAKI FEJLESZTESBEN

NYERS JÓZSEF

A társadalmi termelés hatékonyabbá tételének fontos feltétele a tudományos és műszaki eredmények gyors ütemű hasznosítása. A hatvanas évektől kezdődően a technikai haladás a munkaerővel és az állóeszköz-állománnyal egyenértékű ter- melési tényezővé lépett elő. A különböző országokra vonatkozó kutatások éredmé- ' nyei azt mutatják, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének legalább egyhbrmada a műszaki fejlődés eredménye. Az Egyesült Államokban végzett számítások'szerint az ország gazdasági fejlődésében a szervezett keretekben folyó kutatási—fejlesz- tési tevékenység szerepe több mint 30 százalékot tett ki 1948 és 1966 között. A fej—

lett tőkés országok gazdaságának utóbbi másfél évtizedben elért növekedését és annak forrásait kutatva E. F. Denison hasonló eredményre jutott, számításai szerint a műszaki haladás részesedése az elmúlt másfél évtizedben országonként és idő—

szakonként 30—60 százalék között változott. A Szovjetunióban az ipar termelékeny—

ségi színvonalára és annak változására vonatkozó széles körű vizsgálat alapján megállapították, hogy a termelékenység növekedésének mintegy 30—35 százaléka közvetlenül a technikai fejlődés következménye, és ha a közvetett hatásokat (a vo- Iumennövekedést, a szerkezetváltozást stb.) is figyelembe veszik. ez az arány fel- tehetően eléri az 50 százalékot. A termelési függvények alapján végzett közelítő számítások szerint a műszaki haladás szerepe a hazai ipari termelés és ipari terme—

lékenység emelkedésében hasonló mértékű a Szovjetunió iparára jellemző ará- nyokhoz.

*

A technikai haladás a termelés valamennyi funkcionális elemét — a munka- eszközöket, a munkatárgyakat, a termelési technológiákat és az energiafajtákat — átfogja. A munkaeszközök fejlesztésének általános irányvonala a gépek. berende—

zések fajlagos kapacitásának további növelése és olyan géprendszerek kialakitása, amelyeknél a technológiai folyamat a nyersanyag megmunkálásával kezdődik és a késztermék kibocsátásával zárul. Tovább bővül azoknak a géprendszereknek a köre.

amelyek a nehéz fizikai munkát igénylő. az egészségre káros munkafolyamatok gé—

pesítését és automatizálását segítik elő. A munkatárgyak műszaki fejlesztésének célja elsősorban a szerkezeti anyagok tökéletesítése. Bővül a műgyanták és a mű—

anyagok termelése és felhasználása, míg a hagyományos szerkezeti anyagoké, el—

sősorban a fémeké csökken. A fogyasztási cikkek gyártásában terjed a műszáIak

és műrostok felhasználása.

A korszerű munkaeszközök és anyagok megkövetelik a termelési módszerek változását is. Minden technológiai elvnek ugyanis megfelel egy optimális kapaci- tásméret, s ha ezt sikerült elérni. a teljesítmény műszakilag már csak új technológiai

(2)

elv alkalmazásával növelhető. A technológiai fejlesztés fő iránya a kevés műveletű.

átmeneti lépcsőt tartalmazó folyamatok kialakítása.

Az energiatermelésben a műszaki tudományos fejlődés útja az energetikai blok—

kok és erőművek egyedi kapacitásának növelése. az atomerőművek. a vízi erőművek.

az olcsó külszíni fejtésű szénre telepített hőerőművek fejlesztése.

A NEMZETI JÓVEDELEM, A KUTATÁSI RÁFORDITÁSOK ÉS A LlCENC—VÁSÁRLÁSOK KAPCSOLATA

A termelés valamennyi ágának és elemének egyidejű fejlesztése egyre nagyobb

anyagi és szellemi ráfordításokat igényel. A kutatási—fejlesztési ráfordítások volu-

mene és aránya az adott ország fejlettségétől és teherbírásától függően általában

a nemzeti jövedelem 1—4 százaléka között változik. A KGST-országok többségében a kutatási ráfordítások részesedése eléri. sőt meghaladja a fejlett tőkés országo-

két. jóllehet az egy főre jutó nemzeti jövedelem alacsonyabb ezen országokénál.

Tudományos kutatásra és fejlesztésre Magyarországon népgazdasági szinten 1975-ben 139 milliárd forintot fordítottak. ami a nemzeti jövedelemnek 3.46 szá-

zaléka. A hazai kutatási—fejlesztési ráfordítások relatív nagysága —- nemzetközi mér—

_cével mérve — közepes szintű. alacsonyabb néhány szocialista országénál. és magasabb a fejlett tőkés országok fajlagos ráfordításainál.

1. tábla

A kutatási—fejlesztési ráfordítások aránya az egyes országokban

1967. 1970. I 1973.

Ország évi kutatási—fejlesztési

ráfordítások aránya (százalék)

Szovjetunió* . 3,7 4.2 5.0

Csehszlovákia* 3.6 3.6 4.3

Lengyelország' . 1.8 2.3 3,0*"*

Magyarország' . 2,2 2.8 3.0

Magyarország" . 1.9 2,3 2,5

Franciaország" 2.0 1,8 .

veBelgium" . . 0.9 1.3 .

Olaszország" 0.6 1.2 1,0****

Dánia" . . . . . . . . 0.8 1.0 .

Német Szövetségi Köztársaság " 19 1.9 2.3?"

Egyesült Államok (folyó kiadások,

beruházások nélkül)" . . 2.7 2.5***

' A nemzeti jövedelem százalékában.

" A bruttó nemzeti termék százalékában.

"' 1972. évi adat.

"" 1971. évi adat.

A szocialista és a tőkés országok közötti eltérés mértéke a táblában jelzettnél valamivel alacsonyabb. a szocialista országok kutatási—fejlesztési ráfordításaikat

ugyanis a nemzeti jövedelemhez viszonyítják. a tőkés országok pedig a bruttó nem-

zeti termérkhez. Következésképpen a szocialista országok fajlagos ráfordításainak értéke valamivel nagyobb. A magyarországi arány kétféle módszerrel számított ér—

téke közötti különbség az eltérés nagyságát jól érzékelteti (O.3—O.5%).

Az adatok összehasonlíthatáságát nehezíti továbbá az is, hogy az azonos meg-

nevezés esetenként eltérő tartalmat takar. Belgiumban példÓUl az összes kutatási—

(3)

A KULFULDI LlCENCEK ES KNOW-HOW—K ; 455

fejlesztési ráfordítás nem tartalmazza a jogi, a humán, a pedagógiai és a művészeti kutatások. Olaszországban a társadalomtudományi kutatások, az Egyesült Államok-

ban a humán kutatások költségeit. ,

A kutatási ráfordításoknak a nemzeti jövedelemből való részesedése hazánk-

ban a negyedik ötéves tervidőszakban folyamatosan nőtt, az emelkedés üteme az utóbbi években mérséklődött, s az ötödik ötéves tervidőszakban a jelenlegi arány stabilizálódásával lehet számolni. A kutatások és fejlesztések szerepének növekedé—

sére jellemző. hogy a ráfordításoknak a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya

1965 és 1975 között 2.3 százalékról 3.5 százalékra emelkedett.

A népgazdaságban folyó kutatás—fejlesztés jelentős része az ipart szolgálja.

1975—ben az e tevékenységen dolgozók 53 százaléka tartozott az iparba. az összes kutatási ráfordításoknak pedig 56 százalékát az iparban számolták el. Az ipari ku—

kutatási—fejlesztési ráfordításoknak a létrehozott nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya (3.5%) 'a hatvanas évek végén lényegesen magasabb volt, mint a népgaz-

daság egészében (2.5%). Az elmúlt években kiegyenlítődési folyamat ment végbe.

és az ipar fajlagos ráfordításai mindössze néhány tized százalékponttal haladják csak meg a népgazdasági arányt. Az adatok reális értékeléséhez azonban figyelem—

be kell venni azt is, hogy az ipar műszaki színvonalának emelését célzó kutatások az ipar keretein kívül is folynak. elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia fel—

ügyelete alá tartozó intézményekben, amelyek főként alapkutatásokkal foglalkoznak. így csak részben és közvetve szolgálják az ipar céljait. '

2. tábla

A kutatási—fejlesztési ráfordítások aránya a nemzeti jövedelemhez viszonyítva Magyarországon

kAz ipari , _ utatási—

A kutatasí— fejlesztési fejlesztési ráfordítá- Év

ráfordítások sok az az osszes ipa rban

létrehozott

nemzeti jövedelem százalékában

1969 . . . . . . . . . 2.51 3.54

1970 . . . . . . . . . 2.79 3,85

1971 . . . . . . . . . 295 3.915

1972 . . . . . . . 2.97 3.87

1973 3.04 3.88

1974 . . . . . . . . . 3.29 3.93

1975 . . . . . . . . . 3.46 3.70

A tudományos—technikai haladás gyorsítását biztosító kutatási eredmények két módon szerezhetők meg: egyrészt az országban rendelkezésre álló szellemi és anyagi ráfordítások mozgósításával, másrészt a világgazdaságban elért eredmé—

nyek hasznosításával. Jelenleg csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendel—

keznek a szükséges mennyiségű és minőségű szellemi és anyagi erővel ahhoz. hogy a tudományt és az eredmények gyakorlati alkalmazását legalább megközelítően teljes spektrumában fejlesszék. Valamennyi többi országban — így hazánkban is — a műszaki fejlődés elfogadható üteme a kétféle lehetőség ésszerű kombinálásával biztosítható. A kutatási—fejlesztési ráfordításoknak a nemzeti jövedelmen belüli

azonos részesedése mellett a különböző országokban szükségszerűen más és más

a saját kutatás és az importált műszaki ismeretek aránya.

(4)

A saját kutatás és a külföldről vásárolt technikai ismeret arányát makroökonó- miai szinten alapvetően az ország műszaki—gazdasági teljesítőképessége. a terme- lés és a hozzá kapcsolódó kutatás—fejlesztés nagysága és struktúrája határozza meg. A területileg és lakosságát tekintve kisebb. közepes fejlettségű országokban , például a korlátozott nagyságú és meghatározott koncentráltságú kutatási kapa—

citás eleve meghatározza a saját kutatás lehetőségeit, így a szellemi import mér-

tékét is. Japán, a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország a kutatási rá—

fordításoknak 15—20 százalékát, a közepes technikai fejlettségű országok e kiadá- soknak 45—100 százalékát, Spanyolország a belföldi ráfordításoknak közel kétsze- resét költi külföldi lincencek és know—how—k vásárlására. '

Hazánkban —— a külföldi szellemi teméwkek vásárlásának nyilvánvaló előnyei el- lenére — a műszaki fejlesztési ráfordításokon belül a licencek és a know-how-k

beszerzési aránya rendkívül alacsony, 1975-ben 7.5 százalék volt. Az Országos Mű-

szaki Fejlesztési Bizottság 1971—ben 12 országra kiterjedően vizsgálta a gazdasági fejlettség, a saját kutatási—fejlesztési bázis. valamint a licenc- és know—how—vásár—

lások aránya közötti kapcsolatot. Az értékelésből egyértelműen kitűnt, hogy hazánk—

nak a nemzetközi licenc-forgalomban való részvétele lényegesen kisebb, mint amit gazdasági fejlettségünk indokolna.

Hasonló eredményt mutatnak az Európai Gazdasági Bizottság adatai, amely szerint 1973-ban Magyarország 3,6, Csehszlovákia pedig 47.8 millió dollárt költött licenc-vásárlásokra. A közel azonos fejlettségű és gazdasági teljesítőképességű Csehszlovákia licenc-vásárlásainak volumene több mint tízszerese a házainak.

AZ lPARl ÁGAZATOK FEJLESZTÉSlGÉNYESSÉGE ÉS A LlCENC-VÁSÁRLÁSOK ARÁNYA

A műszaki fejlesztés szerepe és jellege az egyes ipari ágazatokban különböző.

A kitermelő iparban és az elsődleges feldolgozást végző ágazatok többségében is a termékek összetétele és minősége többnyire a természeti adottságok függvénye.

E területeken a technológia tökéletesítése kerül előtérbe. A hazai ipar mé'reteiből következően igen 'szűk azon ágazatok köre. amelyekben az ilyen jellegű fejlesztés gazdaságos, ezért inkább a, gyártási ismeretek. technológiák és a hozzájuk kapcso—

lódó berendezések importjára célszerű berendezkedni. A másodlagos feldolgo- zást végző ágazatokban a termékváltás gyorsabb. a gyártmányok ,.élettartama" rö—

videbb. a késztermék minősége nagyobbrészt az alkalmazott technológiáktól és a

termékkonstrukciótól függ. A műszaki fejlesztés szerepe ezekben az ágazatokban fokozott mértékben jelentkezik. s a gyakori termékváltás következtében nagy szel-

lemi és anyagi erőket köt le.

Az ágazati kutatások intenzitása és jellege az utóbbi években lényegesen változik. a munkamegosztás bővülésével, a kooperációs kapcsolatok szélesedésé- vel és az ezzel párhuzamosan fejlődő automatizálással. az új szerkezetű anyagok elterjedésével a kutatási—fejlesztési tevékenység az iparon belül egyre inkább két ágazatban. a gépiparban és a vegyiparban koncentrálódik. A második világháború utáni műszaki—gazdasági fejlődés egyik jellemző vonása az, hogy a technológiai jellegű kutatás—fejlesztés, azaz a munkaeszközök technikai színvonalának fejlesz-

tése a népgazdaság s ezen belül is az ipar különböző ágazataiból növekvő mér—

tékben a gépiparra tevődik át. Szemléletesen mutatja e folyamatot például a ruhá-_

zati ipar húszéves fejlődése, ahol a termelési technológia ágazaton belüli fejlesz—

tése lényegében megszűnt, e funkciót a termelőeszköz-gyártó vállalatok vették át, s a kutatási eredmények a hazai gyártású. valamint az importgépekben jelentkez—

nek, és fejtik ki hatásukat.

(5)

A KULF'OLDl LiCENCEK ÉS KNOW—HOW-K

457

Míg a munkaeszközökkel kapcsolatos fejlesztések a gépiparban koncentrálód- nak. a munka tárgyának fejlesztése a vegyiparban összpontosul. Ez utóbbi folyamat valamivel később indult, eredménye és hatása még nem olyan egyértlemű.

mint a munkaeszközök esetében, a fejlesztés változásának üteme azonban gyorsuló.

Példaként említhetnénk a mezőgazdaságot, az építőipart, a ruházati ipart vagy akár a gépipart is.

A műszaki fejlesztés hagyományos osztályozása a fejlesztés két alapvető irá—

nyát, a gyártás- és a gyártmányfejlesztést különbözteti meg. A gyors technikai ha—

ladással e két forma tisztán csak ritkán jelenik meg, az esetek többségében a gyártmánycsere technológiai korszerűsítéssel párosul. Az e felosztás szerinti érté—

kelést a termelési eszközök hovatartozásának kérdése is nehezíti. Az új. korszerű gépek, berendezések ugyanis a gépiparban gyártmányként jelentkeznek, a felhasz—

náló ágazatokban viszont a technológia korszerűsítésének eszközei. Az Egyesült Államok üzleti szektorában végzett — már említett —- felvétel szerint a kutatási—

fejlesztési költségek 87 százaléka a termékek változtatását, 13 százaléka pedig a technológiai eljárások javítását szolgálja. A kutatási—fejlesztési költségek kb. há- romnegyed része azonban a beruházási javakat előállító ágazatokban merült fel, következésképpen a ráfordításoknak mintegy 80 százaléka végső soron a termelési technológia javítását segítette elő. Magyarországon a műszaki fejlesztési ráfordí- tások 42 százaléka a gyártmányfejlesztést, 24 százaléka a technológiai eljárások korszerűsítését szolgálta, a fejlesztési költségek 62 százaléka a gépiparban merült fel.

Az ipar kutatási—fejlesztési ráfordításainak évi átlagban 75—80 százalékát a vállalatoknál képződő műszaki fejlesztési alapból fedezik. Az érvényes jogszabá- lyok pontosan meghatározzák, hogy mely termékek értékesítése után képezhető mű- szaki fejlesztési alap, és ez a termékek árbevételének hány százaléka lehet. Az el—

számolási kulcsok rendkívül differenciáltak, kialakításuknál elsődlegesen az adott termékcsoport kutatásigényét vették figyelembe. A műszaki fejlesztési alap átlagos aránya az árbevételhez viszonyítva több mint 3 százalék. ezen belül a híradás— és vákuumtechnikai iparban közel 6. a műszeriparban pedig mintegy 7 százalék, össz—

hangban a termékek kutatásigényességével. A vegyiparban ez az arány több mint 2 százalék. az ipar többi ágazatában pedig mindössze fél százalék körül mozog.

A képződő műszaki fejlesztési alap ágazati aránya is jól tükrözi tehát e tevé- kenység koncentrálódását, a műszaki fejlesztési alap döntő többsége és egyre nő—

vekvő hányada képződik a fejlődő ágazatként számon tartott gépiparban és vegyiparban, amelyek ,,saját kutatásigényük" kielégítésével a népgazdaság szinte va—

lamennyi területének technikai haladását is segítik.

A gépiparban és a vegyiparban a gyártott termékek spektruma széles, az al—

kalmazott technológiák sokrétűek, ezért a szellemi termékek importja fokozottan szükségszerű. A licencek és know—how—k formájában átvett műszaki ismeretek ré- szesedése azonban — hasonlóan az ipar egészére jellemző arányokhoz — az indo- koltnál lényegesen alacsonyabb. A gépiparban a legutóbbi időkig a kutatási—fej—

lesztési költségek mintegy 8 százalékát fordították licenc—vásárlásra, míg a fejlett gépiparral rendelkező nyugat-európai országok fejlesztési ráfordításainak mintegy 30—40 százalékát használják fel külföldi szabadalmak és know—how—k megszerzé- sére. E kiadások részesedése a tervidőszakban csak néhány százalékponttal emel—

kedett, miközben az egyes években elért arány jelentős mértékben ingadozott.

A vegyipar licenc—vásárlásának aránya a fejlesztési ráfordításokon belül a gép—

iparénál is alacsonyabb, a negyedik ötéves tervidőszakban 2—5 százalék között vál-

tozott.

(6)

A könnyűiparban a szellemi termékek importja a legutóbbi ötéves terv idősza- kának utolsó két évében gyorsult. az élelmiszeriparban pedig a kutatási ráfordí—

tásokon belüli 15,4 százalékos részesedéssel 1974-ben kiugróan magas arányt ért el.

Ez utóbbi eredmény értékelésekor azonban tekintettel kell lenni arra is, hogy az élelmiszeripar kevéssé kutatásigényes ágazat, a termékcserélődés mértéke kicsi, a technológiai kutatás egyre inkább a gépiparba megy át. így a fajlagos műszaki fej—

lesztési ráfordítások összege is lényegesen alacsonyabb az átlagnál.

3. tábla

A licenc—vásárlások költségeinek aránya

az összes műszaki fejlesztési rálordításhoz viszonyítva

(százalék)

1971. [ 1972. ! 1973. 1974. I 1975.

Ágazat

években

Bányászat . . . 034 — 1.5 1.1 0.8

Kohászat . . . . . . . ; . . . 2.6 16.0 13,8 122 10.6

Gépipar . . . 8.4 6.7 12,2 10.6 8.5

Ebből:

Gépek és gépi berendezések gyártása 8.9 9.9 9.8 19,7 "33

Közlekedési eszközök gyártása . . . 8.9 7.4— 6.9 5.5 9.7

Villamosipari gépek és készülékek

gyártása . . . 4.3 4.7 15,4 9.1 7.0

Híradás— és vákuumtechnikai ipar . 1.0 3.6 14.6 6.7 6.4

Műszeripar . . . 19,6 4.5 14.01 10. 2 9.2

Fémtömegclkk-ipar . . . 6.2 15.3 9.6 14. 7 — 11.8

Építőanyag-ipar . . . — 0.9 102 15.0 6.3

Vegyipar . . . 2.3 3.9 2.7 2.7 5.2

Ebből:

Szerves és szervetlen vegyi termékek

gyártása . . . . . . . . 2,4 1.5 2.1 2,4 6,2

Kőolajfeldolgozó ipar . . . 1.1 4.9; — — -

Gyógyszeripar . . . 1.1 0.7 0.0 0.4 3.4

Festékipar . . . . . . . . . . -— 10.8 8,6 8,6 7,2

Gumiipar . . . 12,5 26.5 21,7 11,0 19',5

Műanyagteldolgozó ipar . . . 2.7 10,i 2.3 7.3 1,9'

Nehézipar . . . . . . . . . 6.1 6.3 9.7 8.6 7.4

Könnyűipar . . . 0.1 0.7 2.2 6.0 8.1

Élelmiszeripar . . . 2,9 7.7 5.1 15.4 8.5

Szocialista ipar 5,8 6.2 9,3 8,8 7,5

Az ipari licencek vásárlása lényegében 1969— ben indult meg hazánkban, az első vásárlások hatása a termelésben először 1971— 1972- ben mutatkozott. A vá- sárlásokra fordított kiadások összege országos szintén, 1970-ben 17 millió, 1972-ben pedig már 79 millió devizaforintot ért el, ennek nagy részét az ipar használta fel.

Az iparban 1972—ben 168, 1973—ban 193 licencet alkalmaztak, majd az 1974. évi stagnálás után a bevezetett licencek száma 1975—ben jelentős mértékben — 249-re

— emelkedett.

Az alkalmazott külföldi szellemi termékek ágazati megoszlása követi az ága—

zatok kutatásigényességét. A legnagyobb szellemitermék-importőr a gépipar, 1975—

ben 145 licencet alkalmazott. az egész iparban bevezetett külföldi szabadalmaknak és know—how-knak közel kétharmadát. Kiemelkedően sok licencet hasznosítottak a gépek és a gépi berendezések gyártása ágazatban (42), míg a gépipar többi ága

között az eloszlás meglehetősen egyenletes volt.

(7)

A KULFÓLDI LlCENCEK ES KNOW-HOW-K 459

A nemzetközi kutatási eredményekre növekvő mértékben támaszkodik a vegy—

ipar is, amely 61 licencet honosított meg és vezetett be 1975-ig. Ezeknek több mint felét, szám szerint 32 licencet a gyógyszeriparban hasznosították. Jelentős felhasz- náló még a szerves és szervetlen vegyi termékek gyártása ágazat, továbbá a mű- anyagfeldolgozó ipar.

Az ipar többi ágazatában a licencek szerepe kisebb, 1975-ben a könnyűipar—

ban 18, az élelmiszeriparban 4, a bányászatban pedig mindössze 1 külföldi szaba—

dalmát, illetve know-how-t alkalmaztak.

A LlCENCEK SZEREPE AZ IPAR TERMELÉSÉBEN

Az ipari termelés szerkezetét alapvetően a rendelkezésre álló termelő-, illetve műszaki fejlesztési kapacitások összetétele határozza meg. A gépek, berendezések kapacitása részben konvertálható, az egyre növekvő volumenű beruházásokkal pedig új termelő részlegeket hoznak létre, amelyek együtt meghatározzák a termék—

szerkezet korszerűsítésének, változtatásának lehetőségeit a termelés oldaláról. A termékszerkezet megújításának lehetőségeit más oldalról a meglevő műszaki fej- lesztési kapacitás határozza meg új gyártmányok, technológiai eljárások kidolgo—

zásával, illetve az importált szellemi termékek meghonosításával.

A szellemi termékek nemzetközi forgalmának tanulmányozása számos terüle- ten jó eligazítást ad a hazai licencpolitika kialakításában és formálásában is. Az átgondolt és aktív licencpolitikát folytató országok tapasztalatai egyértelműen mu—

tatják. hogy a külföldi műszaki eredmények alkalmazásával kapcsolatos elképzelé- seket a gazdaság struktúrapolitikájával és kutatáspolitikájával szoros összhangban kell kialakítani. Mindenekelőtt azokat az ágazatokat vagy gyártási ágakat kell ki- jelölni, amelyek a gazdaság súlyponti területét képezik, és amelyeknél az élenjáró nemzetközi színvonal elérése a cél. E területeken a fejlesztésnek alapvetően a sa- ját kutatási bázisra kell támaszkodnia. a licenc-vásárlás csak átmeneti megoldás lehet. egyrészt azt a célt szolgálja. hogy a fejlesztés magasabb technikai bázisról induljon. másrészt a kevésbé fontos részterületek esetleges elmaradottságának felszámolásában lehet szerepük. Minden esetben a hazai kutatással kell megsze- rezni azokat az alapokat, amelyekre a külföldi licencek hasznosítása építhető. Rész—

ben a hazai kutatási bázis függvénye a licenc—eladóval való együttműködés for—

mája és mélysége is. Fejlett kutatási és ipari háttér mellett nyilvánvalóan keve—

sebb műszaki segítségnyújtásra van szükség.

A gazdaság egyéb. nem kiemelt ágazatában kis országok esetében csak ún.

..lépést tartó" vagy ..követő" fejlesztésre célszerű törekedni, e területeken a szellemi import lehet a haladás fő eszköze.

A kis országok közül'rendkívül határozott és egyben sikeres licenc—politikájával Svédország tűnik ki, ahol közvetlen ipari alkalmazásra csak ritkán vásárolnak kül- földi szabadalmat vagy know—how-t. A külföldi licenc az esetek túlnyomó többségé—

ben a fejlesztés bázisa, s az iparszerű termelés megindulásakor a termelésbe már lényegében a továbbfejlesztett változat kerül. A licenc—vásárlás és a hazai kutatás kapcsolatának fontosságát ellenkező oldalról Lengyelország korábbi kedvezőtlen ta- pasztalata illusztrálja. Z. Zytomírski a licenc-import lengyelországi eredményeiről szóló írásában arról számol be, hogy a licenc-vásárlásokkal párhuzamosan a vállalatok nem gondoskodtak azok tökéletesítéséről, új szerkezeti, technológiai és szervezési megoldásokról, (: tudományos kutatóbázis nem megfelelően készült fel

olyan feladatok teljesítésére, amelyek szavatolták volna a további technikai hala-

dást. Ebben az esetben a vállalatok a licenc—szerződés lejártával vagy folytatták a

(8)

technikailag elavult termékek gyártását, vagy új licenc beszerzésének engedélye—

zését kérték.

A gazdaságpolitika és a licenc-vásárlások szoros kapcsolatának felismerése alapján került sor Csehszlovákiában egy olyan átfogó program kidolgozására. ameiy összekapcsolja a műszaki fejlesztést, a licenc—vásárlásokat, a beruházásokat, a ter- melési, ezen belül az iparfejlesztési célkitűzéseket, a külkereskedelmi terveket és a tudományos—műszaki politikát. A licenc-vételek és -eladások tervezése a Német Demokratikus Köztársaságban is (: tudományos—műszaki, valamint a külkereske—

delmi feladatok tervezésének keretében történik. A népgazdaság ágazatainak köz—

vetlen és közvetett kapcsolatait a licenc—ügyletek eldöntésénél és a licenc—szerződés tartalmának kialakításánál figyelembe veszik. A licenc—forgalom központi állami irányítás. ellenőrzés alatt áll, a döntéseknél a népgazdasági érdek az irányadó.

Hazánkban a licenc—forgalom élénkítésére és a külföldi szellemi termékek kon-

centrált alkalmazásának ösztönzésére a kormány több határozatot is hozott. amelyek

azonban - miht az a későbbiekből részletesebben is megállapítható —— csak mérsé-

kelt eredményt hoztak. A negyedik ötéves tervidőszakban elért jelentős fejlődés el- lenére a licencek az ipari termelésben még viszonylag kis szerepet töltenek be, a termelési és a kutatási teljesítőképességet figyelembe véve alkalmazásuk mértéke nem kielégítő.

4. tábla

A licen: alapján gyártott termékek árbevétele az összes értékesítésben

(százalék) _

1972. l 1973. ] 1974. 1 1975.

Ágazat

évben

Bányászat . . . . . . . . . . 0.0 —— 0.1 0.1

Kohászat . . . . . . . . . . 03 0,4 0.4 0.8

Gépipar . . . 4.1 5.7 7.7 8.8

Ebből:

Gépek- és gépi berendezések

gyártása . . . . 4.0 4.9 5.7 6.9

Közlekedési eszközök gyártása . . 5.3 6.2 10,1 H.7 Villamosipari gépek és készülékek

gyártása . . 4.0 6,4 5.6 6,5

Híradás- és vákuumtechnikai ipar 4.6 8,0 8.9 12,5

Műszeripar . . . . . . . . . 4,3 7.5 9,1 8,3

Fémtömegcikk— ipar . . . . . . 1,1 22 3.4 4.2

Építőanyag- ipar . . . 0,7 0.8 1.1 1.0

Vegyipar . . . 3.2 5.2 6.1 5.9

Ebből:

Szerves és szervetlen vegyi termé-

kek gyártása . . 1.8 3.1 5.3 3,9

Kőolajfeldolgozó ipar . . . Or,3 0.5 0,6 0,7

Gyógyszeripar . . . 3.4 4.5 6.2 8,4

Festékipar . . . . . . . O,5 0,7 0,6 0,6

Háztartási és kozmetikai cikkek

gyártasa . . . . . . . . . 3.6 7.4 9.8 10,i

Gumiipar . . . 20,3 36,5 33,2 34,3

Műanyagfeldoigozó ipar . . . . 0.6 1,4 3.0 lm

Nehézipar . . . . . . . . . . 2.5 3.7 4,8 5.4

Könnyűipar . . . . . . . . . 0.2 0.3 O,5 1,0

Élelmiszeripar . . . 0.6 0.9 1.0 1.0

Szocialista ipar 1.7

2,5 3,3 3,7

(9)

A KULFOLDI LICENCEK És KNOW-HOW—K

461

A licenc alapján gyártott termékek aránya hazánkban az ipar összes termék- értékesítésén belül 1975-ben mindössze 3,7 százalékot tett ki. A hazainál jóval nagyobb s lényegesen fejlettebb kutató—fejlesztő bázissal rendelkező Japán és Német Szövetségi Köztársaság ipari termelésének több mint 10 százalékát licencek alap- ján állítja elő. Csehszlovákiában 1972—ben a külföldről vásárolt szabadalmak fel—

használásával gyártott termékek részesedése az összes értékesítésből meghaladta a 6 százalékot. ugyanezen évben hazánkban csak 1.7 százalék volt.

A licenc alapján gyártott termékek árbevételének aránya az összes értékesí—

tésen belül a gépipari ágazatokban az ipari átlagnak több mint kétszerese volt, 1975-ben 8.8 százalékot tett ki. A fejlődés dinamizmusára jellemző. hogy a vizs- gált időszakban a gépipar összes értékesítése az 1972. évinek 1.4-szeresére, a licenc

alapján készített gyártmányoké viszont háromszorosára nőtt.

A vegyiparban a licenc alapján előállított termékek értékesítésének aránya az 1972. évi 3.2 százalékról 1975—ben 5,9 százalékra emelkedett. Ezen belül az ipar—

ágankénti szóródás rendkívül nagymértékű. A legtöbb licencet alkalmazó gyógy- szeriparban az említett arány 8,4, a négy licencet felhasználó háztartási és kozmetikai vegyi termékek gyártása ágazatban 10,1, a mindössze egyfajta (a személy- és tehergépkocsi abroncsköpenyre és abroncstömlőre vonatkozó osztrák) licencet al- kalmazó gumiiparban 34,3 százalék volt.

A licenc alapján előállított termékek a nemzetközi és a hazai tapasztalatok szerint is exportképesebbek az átlagnál. Japánban például 1960-ban a villamosgépipa—

ri exportnak fele. a kohászati exportnak több mint egyharmada, a vegyipari termé- kek kivitelének pedig egynegyede licenc alapján gyártott termékből származott. A hazai eredmények ennél lényegesen szerényebbek, bár tendenciájuk kedvező. A kül- földi szabadalmak és know—how-k igénybevételével gyártott termékeket a magyar ipar is az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban exportálja, részesedésük azonban még meglehetősen alacsony, 1975-ben a külkereskedelem részére történő ér- tékesítésnek mindössze 6 százalékát tették ki. ugyanez az arány a gépiparban 11,5, a vegyiparban pedig 7.2 százalék volt.

Az iparvállalatok lícenc-vásárlásait jelentős mértékben motiválják exporttörek- vések. Az egész ipart tekintve 1975-ben e gyártmányok termelésének közel 40 szó—

zalékát külföldön értékesítették (ugyanakkor az összes értékesítésnek 24 százaléka került kivitelre).

A hazai kis volumenű licenc-import mellett fontos lenne, hogy a vásárlások olyan programokra vagy gyártmányokra összpontosuljanak. amelyek egy-egy ága- zat, gyártási ág műszaki fejlődését döntően befolyásolják. A kormány több rende—

letet és határozatot hozott a külföldi szellemi termékeket vásárló vállalatoknak nyújtott kedvezményekről. A központi fejlesztési program részét képező vagy több ágazatot érintő vállalati műszaki fejlesztés esetén a licenc-vételhez az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. valamint az illetékes minisztériumok pénzügyi támo—

gatást nyújthatnak. E lehetőséggel a vállalatok csak néhány esetben éltek. a köz—

ponti fejlesztési programok közül csak a közútijármű-program és a számítástechnikai program megvalósításához vásároltak három, illetve hét licencet.

A licenc-vásárlások koncentráltságát más oldalról a bevezetett licencek és az azokat alkalmazó vállalatok számának aránya jellemzi. Az 1975—ben gyártásban levő 249 licenc 120 vállalat között oszlott meg, tehát egy vállalat átlagosan két li—

cencet használt, három vagy annál több külföldi szabadalmat vagy know—how-t ke- vés vállalat alkalmaz.

A külföldi szellemi termékek alkalmazása alig kimutatható mértékben segítette

az ipar gyártmányszerkezetének korszerűsítését és megújítását. A licencek alapján

(10)

gyártott termékek száma 1975—ben alig haladta meg a BOD-at, ebből a gépipar 174.

a vegyipar 74 termékkel részesedett. A gépiparban bevezetett új termékeknek 1975—

ben darabszám szerint 1.6—1,9 százalékát, az értékesítés alapján pedig 2,8-7.5 százalékát képezték a szellemi import alapján előállított gyártmányok.

A LlCENC-FEJLESZTÉSEK TÁRGYA ÉS MEGVALÓSlTÁSl IDEJE

A külföldi szellemi termékek csoportosítása bonyolultabb a műszaki fejlesztés szokásos osztályozásánál. mivel a felosztásban elkerülhetetlenül szerepet játszanak jogi kérdések is. A licencek jogilag élesen elkülönülnek a know-how—któl, az előbbi- ek szabadalmakkal védett konstrukciók vagy gyártási eljárások, az utóbbiak jogi védettséget nem élveznek. csupán a szerződő felek között képeznek titkot, s általá—

ban gyártási és szervezési eljárásra vonatkoznak.

A kelet-nyugati kereskedelem és az ipari alkalmazás szempontjából azonban lényegesebb az az osztályozás, amely megkülönbözteti a ,.tiszta" licenc-szerződést a ,,vegyes" szerződésektől (az angol szóhasználat ezeket ,,package deal"—nek. ,.csa- mag-üzletnek" nevezi). Ez utóbbiban a licenc—szerződés a megállapodásnak csu—

pán egyik elemét képezi.

A ,.tiszta" licenc-vásárlás a KGST-országokban. így hazánkban is kevésbé alkalmazott forma, a felhasználó vállalatok a gyors ipari alkalmazásra törekedve az alkal- mazáshoz szükséges gépeket. berendezéseket is igyekeznek megvásárolni, és ezeket

a termelésbe való bevezetéshez szükséges know-how megvétele is kiegészítheti. A

licenc-eladó gyakran segítséget nyújt a vevő szakembereinek kiképzéséhez is.

A szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió —- szakirodalmában terjedő- ben van olyan nézet. amely szerint tiszta licenc-vásárlásra kell törekedni. mivel a hazai ipar és fejlesztési bázis rendelkezik a gyors honosításhoz szükséges műszaki kultúrával. másrészt a technológiai és más műszaki együttműködési igény nélküli vásárlás esetén feltételezhetően korszerűbb szabadalomhoz gyorsabban lehet hoz- zájutni. A licenc-vásárlások hazai tapasztalatai ennek az ellenkezőjét bizonyítják, s a vegyes és a kooperációs együttműködéssel egybekötött szerződések száma egyre inkább tért hódít. Az egyszerű licenc- és know-how—vásárlás nem bizonyult elég hatásosnak, nem utolsósorban azért, mert az eladóra semminemű kötelezett-

ség nem hárult az átadott szellemi termék alkalmazását illetően.

A kooperációs kapcsolatok gyakori formája. hogy egyoldalú, illetve kölcsönös szállításra vállalkoznak a szerződő telek. A viszontszállítások valószínűvé. teszik, hogy az eladó nemzetközi szinvonalat elérő terméket és hozzá kapcsolódó mű- szaki ismeretet értékesít. A szocialista országok többségében a viszontszállítás igé- nye devizális okokból is felmerül. mivel termékkel való törlesztés esetén a szellemi import nem terheli a fizetési mérleget. Ez utóbbi kooperációs kapcsolatoknak a ve—

szélye viszont az, hogy az eladó ún. gyártási licencet értékesít. tehát olyan terméket vagy technológiát. amelynek gyártását esetleg a nem kielégítő korszerűsége miatt kívánják megszüntetni. Következésképpen a licenc megvásárlása nem ad lehetősé—

get arra, hogy a legmagasabb műszaki színvonalat el lehessen érni. a .,technológiai rést" tehát a technikai transzfer tovább konzerválja.

A gyártási licencek vásárlása és a viszontszállítás igénye gyakran kötődik a gyártásmegosztáshoz is, azaz egy termékcsaládon belül például a különböző telje—

sítményű berendezések termelési profilját felosztják. és a szerződő felek országuk teljes igényét kölcsönös szállításokkal elégítik ki.

A hazai gyakorlatban a licenc—vásárlás és a kooperációs kapcsolat számos változata terjedt el. leggyakoribb formája a további fejlesztési eredmények és ta-

(11)

A KULFULDI LICENCEK Es KNOW-HOW-K 463

pasztalatok folyamatos átvétele. illetve cseréje és a licenc-dijak viszontszállitással való kiegyenlítése. A gyártási kooperációs szerződések alapján a vállalat az átvett konstrukciós és gyártási szabadalmakért sok esetben az előállított termékek szállí- tásával fizet. A kulcsrakész formában átadott gyár és a hozzá tartozó műszaki isme—

rettel és segélynyújtással egybekötött technológiai transzfer jó példája a Tiszai Vegyi Kombinát Olefinműve.

A szocialista országokban az utóbbi időben szabályozták a közös vállalatok

alapításának feltételeit. A közös vállalat a termelési és műszaki együttműködés fej—

lettebb és perspekitivikus formájának tekinthető. a benne rejlő előnyök kiaknázása a jövő feladata. Az érvényes jogszabályok szerint Magyarországon jelenleg csak kereskedelmi tevékenységet folytató közös vállalat alapítható. Eddig három marke- ting tevékenységet végző céget hoztak létre. ezek azonban technológiai transzferrel

nem foglalkoznak.

A licenc-vásárlások összetétele az 1972 és 1975 közötti időszakban kedvezően alakult. A gyártási technológiával, know-how-val, egyéb műszaki segélynyújtással és kooperációs kapcsolattal egybekötött licencek száma az átlagosnál gyorsabban nőtt.

részesedésük a vizsgált időszakban 179 százalékról 24,1 százalékra emelkedett, a know-how—k aránya 3,6 százalékról 8.8 százalékra nőtt. A tiszta licencek vásárlása egyre inkább háttérbe szorul. 1975—ben az alkalmazott külföldi szellemi termékek 25,7 százaléka vonatkozott technológiai eljárásra, a gyártmányfejlesztések aránya 40,6 százalék, a know-how—ké 9 százalék. A gépipar külföldi kutatási eredmények alapján végrehajtott fejlesztését az ipar egésze szempontjából technológiai fejlesz-

tésnek véve. aránya túlsúlyba kerül, megközelíti a 80 százalékot.

Az ágazati sajátosságok jelentős mértékben meghatározzák az alkalmazott szellemi termékek ágazati összetételét. A gyártmányfejlesztést biztosító licencek több mint kétharmadát a gépiparban alkalmazzák, vásárlásukra más ágazatban csak szórványosan kerül sor. A vegyiparban fordítottak az arányok: a bevezetett licencek—

nek mintegy kétharmada technológiai eljárás, illetve know-how, a kombinált licencek 20 százalékkal részesednek, a tisztán gyártmánylicencek aránya pedig 12 százalék. A kohászatban. a könnyűiparban és az élelmiszeriparban a technológiai vagy kombinált licencek alkalmazása a jellemző. A kohászatban a technológiai li—

cenceket általában az eljáráshoz szükséges berendezésekkel együtt vásárolják meg.

A külföldről vásárolt licencek bevezetési, következésképpen hasznosítási idejét is jelentősen befolyásolja a szerződés jellege. nevezetesen a műszaki segítségnyúj—

tás és kooperáció mértéke. A bevezetési időre hatással van az importált új tudomá—

nyos eredmények hasznosításához szükséges termelési. fejlesztési és szervezeti hát- tér is. Az iparban 1974—1975-ben gyártásba vett licencek bevezetési ideje átlago—

san 16 hónap volt. Csehszlovákiában, ahol az ipar műszaki színvonala a hazainál jóval magasabb. a bevezetésre fordított idő rövidebb. 1972-ben a gyógyszeripar.

az élelmiszeripar és a kozmetikai ipar licenceinek több mint a felét egy éven belül felhasználták. A jugoszláviai kiadványok 18—48 hónapos gyártásbavételi időkről adnak számot. Lengyelországban a hetvenes évek elején a külföldről vásárolt sza—

badalmak és gyártási engedélyek 36 százalékát egy éven belül bevezették.

A bevezetési idő ágazatonként is jelentősen különbözik. amit alapvetően a technikai adottságok határoznak meg. Az átlagosnál számottevően hosszabb bevezetési idő hazánkban a kohászatra és az építőiparra, valamint a közlekedési eszközök gyártása ágazatra jellemző (kb. 2 év). A gépipar többi ágazatában a bevezetési idő közel áll az ipari átlaghoz. míg a könnyűiparban az átlagosnál lényegesen rövidebb

időt használnak fel a vállalatok a külföldről vásárolt technikai újdonságok haszno-

sításához.

(12)

Az 1972 és 1975 közötti időszakban a licencek gyártásbavételére fordított idő

csökkent, az egy éven belül bevezetett szabadalmak és gyártási eljárások aránya 31 százalékról 51 százalékra emelkedett. Az egy éven belül gyártásba vett licencek aránya azonban minden évben elmaradt a vásárláskor tervezett bevezetési idő- től, az iparvállalatok ugyanis a szerződéskötés évében azt irányozzák elő, hogy átlagosan (: licencek kétharmadát egy éven belül a termelésben alkalmazzák.

5. tábla

A gyártásban alkalmazott licencek számának megoszlása a gyártásbavételíg eltelt időtartam szerint

(százalék)

A gyártásbavételig 1972. ] 1973. l 1974. 1975.

eltelt idő (év) évben

—'l . . . . . . . 3'l 54 52 51

1—2 . . . . . . . 40 26 27 28

2—3 . . . . . . . 21 16 13 13

3— . . . . . . . 8 4 8 8

Összesen

100 ' 100 ! 100 ) 100

A licencek hasznosítási idejét a vásárlásokkal kapcsolatos tárgyalásokra tor—

dított idő is befolyásolja. a gyakran elhúzódó megbeszélések az üzemszerű gyártás megkezdését jelentősen késleltetik. A vásárlásra fordított időt több tényező is ked- vezőtlenül befolyásolja. Első helyen a vállalati tapasztalatok hiányát említjük. de a kelet—nyugati technológiai transzfer meglehetősen bonyolult engedélyezési rendszere is késlelteti a szerződések megkötését. Az előkészítés időszakában kell a vál—

lalatoknak elvégezniök a piackutatást. bes'zerezniök a partnerektől a szükséges in—

formációt és egyeztetni a hazai kooperációs Partnerekkel a licenc bevezetésével összefüggő begyűrűző és továbbgyűrűző kapcsolatokat. ,

A licencek hasznosítási ideje lényegében a gyártásbavétel időpontjától szá- mítható. Az alkalmazás időtartama — amelynek hosszát a licenc-szerződés is kor—

látozhatja -— általában 5—12 év. Ezt természetesen az is befolyásolja, hogy melyik ágazat milyen termékcsoportjáról van szó.

A gyártásbavétel után 2—3 évvel lehet azt a termelési volument elérni, amely a legkedvezőbb eredményeket biztosítja. Ezt az támasztja alá, hogy az 1975-ben licenc alapján gyártott termékek közül a 4—9 éve termelésben levő licencek száma 37 százalékot, értékesítése viszont 59 százalékot tett ki. Az 1—2 éve gyártásban levő licenceknél ugyanezek az arányok: 27, illetve 8 százalék volt.

AZ IPARI LlCENCEK FORGALMA

A licenc—forgalom a szocialista és a tőkés országok többségében is negatív egyenlegű. Ez alól csupán az Egyesült Államok, Svájc, az Egyesült Királyság és újabban Japán kivétel. A szocialista országok közül Csehszlovákiában meghaladta az eladott licencek és know-how-k száma a vásároltakét, az értékesítésből szár- mazó bevétel a vásárlásra fordított összegnek azonban mindössze a negyedét érte el.

Hazánk licenc-forgalma az 1970 és 1975 közötti időszakban több mint kétszere- sére nőtt, miközben a behozatal szinte minden évben többszörösen felülmúlta a kivitelt. 1973-ban a műszaki szellemi termékek importja visszaesett, a kivitel pedig

(13)

A KULFÓLD! LICENCEK ES KNOW—HOW-K 465

az előző évi háromszorosára emelkedett, így az évi passzívum a korábbi időszaké- nak töredékére zsugorodott. 1974—1975—ben a licenc-vásárlás megélénkült, 5—8 szorosan meghaladta a kivitelt.

6. tábla

Magyarország licenc—forgalma

Behozatal ! Kivitel [ Egyenleg;

Ev

millió forint

1970 . . . . . . 17,5 5.1 — 12.4

1971 . . . . . '. 78,9 8.3 — 70,ó

1972 . . . . . . 56,7 10,1 — 4ó,6

1973 . . . 33.9 28.0 -— 5.9

1974 . . . . . . 101,2 12,0 — 89,2

1975 . . . . . . 153.ó 33.1 —120.5

Az iparvállalatok licenc-vásárlása — mint arra az alkalmazással foglalkozó

fejezetben részletesebben is kitértünk -— a hetvenes években élénkült meg. Az 1972 utáni időszakban a beszerzések száma stabilizálódott. évente 35—45 licencet és know-how—t importáltunk. A szabadalmak és know-how-k többségét —- a nemzet- közi tapasztalatokkal összhangban — hazánkban is a gépipari és a vegyipari válla- latok vásárolták. A gépipar évenként általában 20—30, a vegyipar 5—15 licencet honosított meg a vizsgált időszakban. A vegyiparon belül a gyógyszeripar a legnagyobb importőr. A könnyűipar és az élelmiszeripar vásárlásai a forgalom elenyé- sző hányadát képviselik.

Az iparban alkalmazott licencek többsége a tőkés országokból származik. Az

1975-ben gyártásban levő licencek 94 százalékát kapitalista országból vásároltuk,

közel 30 százalékuk a Német Szövetségi Köztársaságból származott. jelentős részt képviseltek még az Egyesült Királyságból. Svájcból, Ausztriából. Belgiumból, valamint az Egyesült Államokból származó szabadalmak és gyártási eljárások.

Az 1972 és 1975 közötti időszak licenc—vásárlásaiban növekvő arányt képviselnek a szocialista országok szellemi termékei. 1975-ben a licencek 30 százalékát szo—

cialista relációból, többségüket a Német Demokratikus Köztársaságból és a Szov-

jetunióból szereztük be.

Az ipar külföldre irányuló licenc-eladásai gazdaságunkban meglehetősen sze- rény helyet foglalnak el, az 1972 és 1975 közötti időszakban az ipari szabadalmak—

ból és know-how—kból eredő bevétel a beszerzési ráfordításoknak alig egyötöde volt. A vizsgált négy évben külföldre eladott licencek száma mindössze 38. amely- ből 37—et a nehézipar és egyet a fafeldolgozó ipar értékesített. Az eladott licencek felét a vegyipar (ezek többségét a gyógyszeripar), közel egynegyedét a kohászat és valamivel több mint egyötödét a gépipar hozta forgalomba.

Az 1972 és 1975 közötti időszakban 19 országba exportáltak a szellemi termé—

keket. A vásárlók között a szocialista országok, a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok egyaránt megtalálhatók. A szocialista viszonylatban, valamint a fejlett tőkés országoknak eladott licencek aránya közel azonos, az utóbbiak tendenciája azonban csökkenő. A szocialista országokba irányuló licenc-export döntő része a Német Demokratikus Köztársaságban és a Szovjetunióban realizálódott. A harmadik világban még nem alakítottuk ki a tartós piacot, minden évben más-más ország vásárolta meg az eladásra felkínált szabadalmakat és know—how-kat.

2 Statisztikai Szemle

(14)

A külföldi szellemi termékek alkalmazásában és forgalmában elért eredménye- inket a nemzetközi tendenciákkal igyekeztünk összevetni, megkíséreltük felmérni a fejlett és részben a hozzánk közel álló, közepesen fejlett országok gyakorlatának főbb vonásait, és a hazai tapasztalatokat ennek tükrében értékeltük. Az elemzés a szokásosnál több nemzetközi utalást tartalmaz, a licenc—forgalom értékelésében —- kényszerűségi okokból —- ugyanis a gazdaságosság kritériuma helyett a nemzet- közi tendenciák játszák a mérce szerepét. A licencek alkalmazásának eredményét és hatékonyságát makroökonómiai szinten ugyanis nehéz értékelni, az eltérő jellegű műszaki eredmények honosításához különböző bevezetési idők tartoznak, a ráfor—

dítások és az eredmény közötti közvetlen összefüggés megbízhatóan nem állapít- ható meg. A licenc vásárlás és -alkalmazás gazdaságosságának kérdése vélemé—

nyünk szerint vállalati kategória, mivel a saját kutatás vagy import alternatívája re- álisan csak a konkrét fejlesztési elképzelések ismeretében, a ráfordítások és az

eredmények összevetésével és mérlegelésével dönthető el.

A makroökonómiai szintű vizsgálat eredményei egyértelműen rávilágítanak arra, hogy gazdaságirányítási, tervezési és szabályozási rendszerünkben a külföldi licencek és know—how-k alkalmazásának nagyobb hangsúlyt kellene kapnia. A gaz—

daságirányítás jelenlegi rendszere a külföldi szellemi termékek alkalmazásának kérdését szinte teljesen a vállalati szférába utalja. a licencek kiterjedtebb alkal—

mazását ösztönző határozatok nem bizonyultak elég hatékonynak, a fejlődés e té- ren meglehetősen lassú.

A vállalatokat lényegében csak a piaci kényszer, az értékesítési feltételek ki- éleződése ösztönzi a termelés műszaki színvonalának fokozására, a termék minő- ségének javítására, ezen belül a külföldi szellemi eredmények fokozottabb haszno—

sítására. Árrendszerbeli és egyéb körülmények következtében azonban ezek hatása is csak erősen torzítva érvényesül. Szabályozási és ösztönzési rendszerünket nyil- vánValóan nem lehet úgy formálni, hogy gazdasági fejlődésünk valamennyi terü—

letére azonos intenzitású és kedvező hatást gyakoroljon, a nemzetközi eredmények és tapasztalatok tükrében azonban úgy látszik, hogy e területen az állami irányí—

tás közvetlenebb eszközeit az eddiginél nagyobb mértékben lehetne alkalmazni. A külföldi licencek vételének és alkalmazásának kérdését például szorosabban lehetne kapcsolni a tudománypolitikai tervekhez és elképzelésekhez, ami várhatóan nagyobb tervszerűséget, a kiemelt területeken koncentráltabb felhasználást eredményezne.

A Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban követett gya—

korlathoz hasonlóan -— azokat természetesen a hazai feltételekhez igazítva — a műszaki színvonal növelése, licenc-politikánk fejlesztése érdekében célszerű lenne kidolgozni egy átfogó programot, amely összekapcsolná a termelési —— ezen belül elsősorban az iparfejlesztési — célkitűzéseket a külkereskedelmi tervekkel és a tu- dományos—műszaki fejlesztési elképzelésekkel. Az ágazati licenc-vásárlási és —érté- kesítési terveket a nemzetközi műszaki és gazdasági együttműködés fejlesztésével összhangban lenne célszerű kidolgozni, ami megkönnyíthetné a külföldről beszer-

zett műszaki ismeretek bevezetését, és biztosíthatná azok hatékony alkalmazását.

A hazai licenc-politika átfogó rendszerének kérdése természetszerűleg messze túlnő e tanulmány keretein, alapvető célunk mindössze az volt, hogy széles körű statisztikai adatbázison alapuló vizsgálattal felhívjuk a figyelmet néhány lényeges problémára, nevezetesen arra, hogy a műszaki ismeretek megszerzése terén a nem- zetközi munkamegosztás eredményeit szélesebb körben kellene hasznosítanunk, továbbá hogy a vásárolt licencek és know—how-k volumene lényegesen kisebb an- nál, mint amit termelési és kutatási potenciálunk indokolna. Az iparpolitikában a szelektivitás követelményének figyelembevételével kijelölt fejlesztésekben az ed-

(15)

A KULFULDI LICENCEK ES KNOW-HOW—K , 467

diginél fokozottabban kellene támaszkodni a külföldi kutatási eredményekre. A li—

cencek és know- how k szélesebb körű alkalmazásával gyorsithatnánk a termelé- kenységi színvonal terén mutatkozó elmaradásunk felszámolását, és fokozhatnánk a

minden piacon értékesíthető termékek kínálatát is.

iRODALOM

Brzost, W.: Rola importowanei mys'li technicznej w rozwoj gospodarczym laponii po ll, wojnie swiaf towej. Gospodarka Planowa. 1973. évi 3. sz. 198—204. old.

Gazda István: Az ipari know—how. OMKDK. Budapest. 1969. 121 old.

Gazda István -— Kövesdi Dezső — Vida Sándor: Találmányok. szabadalmak. 4. kiad. Budapesti Mű- szaki Egyetem Továbbképző intézete. Budapest. 1971. 316 old.

Kovács János: Mennyit ér a magyar tudomány? Magyar Tudomány. 1976. évi 11. sz. 698—711. old.

Leonard, N.: Research and development in industrial growth: Reply. Journal of Political Economy.

1973. évi 5. sz. 1249—1252. old.

Maszlov, V.: Inosztrannüje licenzii v promüslennoszti FRG. Mirovaia Ekonomika í Mezsdunarodnie Otnoseníia. 1974. évi 8. sz. 114-119. old.

Mazur, M.: Licencje zagraniczne i umiejetnosci praktyczne (know— how) w rozwoju gospodarczym kraju.

Gospodarka Planowa. 1973. évi 4. sz. 267—273 old.

Monkiewicz, ]. - Oleksy,! .: Licencje przemyslowe w rozwoju gospodarczym PRL. Gospodarka Planowa.

1972. évi 12. sz. 721—724. old.

Naido, lu. — Szímanovszkií. Sz.: chasztije sztran SZEV v mirovoj torgovle licenzij, Voproszü Eko- nomiki. 1975. évi 3. sz. 67—76. old.

Nyilas József: A szellemi termékek nemzetközi forgalmának elvi kérdései. Közgazdasági Szemle-

1975. évi 3. sz. 348-363. old. ,

Vilenszkii, M.: Razvitííe tehniki v X pjatiletki SZSZSZR. Voproszü Ekonomiki. 1976. évi 11. sz.

45-55. old. .

Zytomirski, Z.: Z doswiadczen importu mysii technicznej. Gospodarka Planowa. 1976., évi 2. sz.

94—97. old. _

Műszaki ismeretek nemzetközi forgalma. Műszaki Élet. 1971. december 10. Melléklet.

A KGST országok licenc- és know-how vásárlásai (: fejlett tőkés országokból. Összeállította: Bakonyi Béla -— Szőllősi Imre, Konjunktúra és Piackutató intézet. Budapest. 1975. 63 old.

Tudományos kutatás 1974. Statisztikai időszaki Közlemények. 370. köt. Központi Statisztikai Hivatal.

Budapest. 1976. 238 old.

PE3l—OME

OnupaaCb Ha umpormü prr cramcruuecmx Aauuux, asrop nponasogwr ouemm pe- synbraroa " amarra npumeHeHm s BeHrpuu HHOCTpaHHbIX nnuensnü u rexnuuecxnx anem—174.

C 1972 rona ueHrpaanoe cramcmuecxoe ynpaaneHue ocymecrsnne'r perynspHoe Haőmo- neme npommmneHr—ioro snegpemm " oőopora gocrmkeunü aapyőexmoro yMCTBeHHOI'O rpyna. HaCTonman crarba npencrasnneT coóoü nepsyro nyőnukaumo, B Koropoű paspaőo- Tanu u oueHeHbr pe3yan6Tbl aroro Haőmonennn. Aarop ouenuaaer pe3ynhT6Tbl Ha (bone Memnyuaponnoro onbna. YCTaHaBnuBaer, HTO xom npouem sa'rpar Ha nccnenoaanun "

pasanms :; Bem-pun zanneTcn BblCOKHM, non; cpencra, oőpamaeMux Ha npnoőpereHwe HHOCTpaHHle nnuenzuü " rexrmuecunx 3H6HHf1 cymecheHHo Hume, nem 310 őbmo 651 oőocnoaano akonomuuecmm noreuuuanom CTpaHbl.

Aarop nonpoőuo ocraHaenusaercz Ha HaykoeMKocm omenbnbrx orpacneü npommm- neHHocm " B cpyHKuuu aroro npouasonn'r ouemcy HeOÖXOAHMOCTH anMeHeHHH npOAYK- ros ymcraem—roro rpyga " pasmepa nx noxynok. AHanuaupye-r .nomo, rexuuuecxuü ypoaeHb u Me,-KAYHÖPOAHYIO KOHKYpeHTOCnOCOGHOCTb I'lpOAyKTOB, BbII'IYCKaeMle Ha ocuoae nnueH- 3m'4. OcuoeHoe BHHMaHHe y,:iermer mawnHocrpoureanoü n xuMuuecxoü npOMblLuneHHOCTM,

nak pemaioumm OTpaCHHM c rol-mu speumr rexuuuecxoro nporpecca.

B omenbnoü rnaae aaTop ocraHasm—ieaercn Ha oőbekrax nuueuauouuoro pasanmn "

cpoxax snenpenns nuueuauü. Crpykrypa npnoőpereum'r nuueuanü is mutatom paCCManM—

Baemoro nepnona cnomunacs őnaronpmmio, aospocno norm conpameuubrx c npousaoncr- semmi Texnonorueü, 'reXHn—iecxnmu auannnMu u rexunueCKoí—i nomomuo r. H. KOMÖHHHpo-

BaHHle nnueuanü.

B cnenyiouteM pa3p,ene ceoei crarbu aarop nponsaonm oueHKy Memnyuaponuoro oőopora l'ipoMblLLlJ'ieHHE-IMH nnuer—ramamn. OÖBeM oreuecraeunoro akcnopra npOAyKTOB yMCTBer—moro prna cymecrseHHo orcrae'r or nonynox, arra npu yuere sosmoxmocreu crpath npencraanser coöoü ecrecheHHoe aaneHue. Memgyuaponuoü onnr cnymnr nomaepm- .nem—tem I'lpaKTHKH, cnomnameücn a Bem-pun.

B 3akmouuremanoü uacm caoeü cra-rbu aarop Ha OCHOBGHHH umeiomuxcs pesynbraros BHOCHT npennomenne o u.enecooőpasHOM HanpaaneHuu passm'un norm-mlm noxynKn "

nponaxm nuueHsuü n TeXHnueCKux anem—lű.

?

(16)

SUMMARY

The author evaluates the results and experiences of using foreign licenses and know- how in the Hungarian industry, relying on a wide statistical data base. The Central Statis—

tical Office has regularly investigated since 1972, the industrial use and trade of foreign intellectual products. This is the first publication which evaluates and presents the results of the investigation. The results are evaluated by using the international experiences. it is pointed out that the proportion of outlays on research and development is tairly high in Hungary, however, the proportion of purchasing foreign licenses and know-how is consid- erably lower than justified by the economic potential of the country.

The article discusses in detail the research demand of industrial branches and evaluates.

as a function of this. the necessity of using intellectual products and the extent of their purchases. The proportion of products manufactured with the use of licenses, their up-to—

dateness and competitiveness on foreign markets are analyzedm A special stress is laid on machine and chemical industries having key importance in the technical development.

A separate chapter deals with license development and the length of time of their introduction. The structure of the license purchases was favourable in the investigated period.

the proportion of the so-called combined licenses connected with manufacturing technology.

know-how. technical assistance has increased. * _

Another Chapter of the study investigates the international trade in industrial licenses.

The volume of the Hungarian intellectual product exports lags behind the purchases which is a natural phenomenon considering the conditions of the country. The international experiences justify the Hungarian practice.

in the concluding part of the study the author makes proposals, on the basis of the results. on the reasonable development line of the buying and selling policy of licenses and know-how.