TARTALOM 3054/2018. (II. 20.) AB végzés

(1)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI

A Z A L K O T M Á N Y B Í R Ó S Á G H I VATA L O S L A P J A

TARTALOM

3054/2018. (II. 20.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról ... 278

3066/2018. (II. 20.) AB végzés bírói döntés végrehajtásának felfüggesztésére történő felhí- vásról ... 327

(2)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TELJES ÜLÉSÉNEK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI

• • •

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3054/2018. (II. 20.) AB VÉGZÉSE

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla, dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 2.Kpk.670.453/2017/4. számú végzése alaptörvény-ellenességé- nek megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselővel eljárva 2017. december 4-én alkotmányjogi panasszal fordult az Alkot- mánybírósághoz, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte az Alkotmánybíróságtól a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: törvényszék) 2.Kpk.670.453/2017/4.

számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[2] Az indítványozó ezen kívül kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a törvényszéket az alkotmány- jogi panaszban támadott végzés végrehajtásának felfüggesztésére.

[3] A bírósági eljárás előzményeként Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetváros Önkormányzata Képviselő-testü- letének önkormányzati képviselői helyi népszavazást kezdeményeztek. A kezdeményezők a következő kérdést nyújtották be a Budapest Főváros VII. Kerületi Helyi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: HVB): „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete Budapest VII. Kerület Károly körút − Király utca − Erzsébet körút − Rákóczi út által határolt területén úgy szabályozza az üzletek nyitvatartási rendjét, hogy a vendéglátást folytató üzletek 24.00 óra és 6.00 óra között nem tarthatnak nyitva?”

[4] A HVB 7/2017. (X. 16.) számú határozatával hitelesítette a helyi népszavazásra javasolt kérdést.

[5] Az indítványozó a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népsza- vazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 57. §-a alapján a HVB határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, melyben a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az indítványozó kérelmében arra hivatkozott, hogy a kérdés alapjogok jogellenes korlátozásához vezet; túllép az önkormányzat feladat- és hatáskörén; a helyi népszavazás körében tilalmazott tárgykörre irányul; ellentétes Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) és a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) egyes rendelkezéseivel; nem egyértelmű; továbbá maga a HVB határozat tartalma és indokolása is hiányos.

[6] Az indítványozó mellett egy magánszemély kérelmező is a törvényszékhez fordult arra hivatkozva, hogy a kér- dés által érintett terület egy része világörökségi terület, így ott a képviselő-testület hatáskör hiányában nem alkot hat jogszerű rendeletet.

[7] A törvényszék a HVB határozatát helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a határozatot tartalmilag és terjedelmileg is megfelelőnek tartja; rámutatott, hogy az egyértelműség feltételének a kérdés eleget tesz; rögzí- tette, hogy az Mötv. 23. § (5) bekezdés 8. pontja alapján a kerületi önkormányzat feladata az ipari és kereske- delmi tevékenységgel kapcsolatos szabályozási jogkörök gyakorlása; továbbá a Kertv. rendelkezéseit értelmez- ve hangsúlyozta, hogy a 6. § (4) bekezdése az üzletek 22.00 és 06.00 óra közötti nyitva tartásának rendeletben

(3)

való szabályzását az önkormányzati képviselő-testület feladatául szabja, ennek hiányában pedig a 6. § (8) be- kezdése a világörökségi területen működő üzlet 24.00 és 06.00 óra közötti nyitva tartásának engedélyezéséhez ad felhatalmazást a jegyzőnek azért, hogy a megadott időszakban a világörökségi területen az üzletek ne be- jelentés alapján, hanem a nagyobb hatósági kontrollt jelentő jegyzői engedély birtokában működjenek.

[8] 2. Az indítványozó a törvényszék végzését támadva fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a sérelmezett bírói döntéssel hitelesített népszavazásra bocsátandó kérdés tárgyát képező tilalom által célzott, rendeleti úton történő önkormányzati jogalkotás jogellenesen korlátozná alapvető jogait és további érintettek alapvető jogait is, mivel az sértené az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését tekintettel arra, hogy a tilalom alkalmatlan célja elérésére, túllépi az indítványozó alapvető jogai korlátozásának feltétlenül szükséges mértékét, aránytalan az elérni kívánt célhoz képest és nem tartja tiszteletben alapvető jogainak lényeges tartalmát.

[9] Az indítványozó további állítása szerint a támadott bírói döntés azért is alaptörvény-ellenes, mert olyan kérdés- ben enged népszavazást és olyan rendelet elfogadását teszi lehetővé, amellyel az önkormányzat túllép feladat- és hatáskörén; a helyi népszavazás körében tilalmazott tárgykörre irányul, nem felel meg az egyértelműségre vonatkozó követelményeknek, ellentétes az Mötv. és a Kertv. egyes rendelkezéseivel, továbbá a határozat tartalma és indokolása hiányos.

[10] 3. Az Abtv. 56. §-a értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt.

[11] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára, valamint az Abtv.

27. §-ára alapította. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 27. §-ban írt törvényi feltételeknek. Az Abtv. 27. §-a értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmány- bírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.

[12] 3.1. Az Alkotmánybíróság az eljárás lefolytatásakor és a befogadás vizsgálatakor figyelemmel volt az Nsztv.

hatálybalépése óta az országos népszavazási eljárással összefüggő alkotmányjogi panaszok elbírálása során kialakított gyakorlatára. Ennek során tekintettel volt az Alkotmánybíróság arra, hogy az Nsztv. az országos nép- szavazási eljárástól számos tekintetben eltérően szabályozza a helyi népszavazási eljárást; így például az egyik jelentős különbség abban áll, hogy – szemben az országos népszavazással – a helyi népszavazási eljárással összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz esetén az Nsztv. 79. §-ában foglalt rövidebb eljárási határidőt előíró szabály alkalmazására nincs lehetőség.

[13] Az Alkotmánybíróság most is megerősíti, amit a 3195/2014. (VII. 15.) AB végzésben már rögzített, miszerint a népszavazási kérdés hitelesítése körében a bírósági döntés az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal megtámadható, de az alkotmányjogi panasznak Alaptörvényben biztosított jog (pl. tisztességes eljáráshoz való jog, népszavazáson való részvétel joga) sérelmére kell hivatkoznia, a népszavazásból kizárt tárgykörök mikén- ti értelmezését – alapjogi sérelem állítása nélkül – önmagában nem lehet vitatni az Alkotmánybíróság előtt (lásd: Indokolás [21]).

[14] Az Alkotmánybíróság az Nsztv. hatálybalépés óta két esetben vizsgált alkotmányjogi panasz eljárás keretében olyan bírói döntést, amelyben a bíróság döntésével a népszavazásra javasolt kérdést hitelesítette. A két döntés- ben az Alkotmánybíróság eltérő következtetésre jutott az Abtv. 27. §-ában foglaltaknak való megfelelés, illetve különösen is az érintettség vizsgálata során.

[15] 3.2. A 28/2015. (IX. 24.) AB határozatban (a továbbiakban: ABh.) az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta, ezért megsemmisítette a Kúria Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzését. A Kúria e végzésével megváltoz- tatta a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 83/2015. számú határozatát, amely megtagadta egy, az országos népszavazás kitűzésére irányuló népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-től a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?” A döntés ellen alkotmányjogi panaszt benyújtó több indítványozó közül az Alkotmány bíróság azon természetes személy indítványozók érintettségét fogadta el kivételesen, akik érintett-

(4)

ségüket azon különös tulajdonságuk fennállásával igazolták, hogy olyan nők voltak, akik már kérték a jogosult- sági feltételek megállapítását, illetve nyilatkoztak arról, hogy élni kívánnak a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségével. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban nyomatékkal utalt arra, hogy a Kúria hitelesítő döntését csak kivételesen, alapjogi sérelem állítása esetén, és kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálja felül, amely kivételességet az Abh.-ban az állított alapjogi sérelmek megalapoztak. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az indítványozók által állított alapjogi sérelemmel összefüggésben felhívott hitelesítés megtagadási ok az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tehát nem törvényi, hanem alaptörvényi tilalom. Ezért az Alkotmánybíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy a Kúria hitelesítő döntésében szereplő kérdés nem ütközik-e az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt Alaptörvényben tiltott népszavazási tárgykör- be. Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy „a fent jelzett kivételes feltételek teljesülése miatt az Alkotmánybíró- ságnak el kellett végezni a Kúria jogerős végzésében foglalt hitelesítő döntés (az ennek tárgyát képező kérdés) alkotmányossági felülvizsgálatát az Alaptörvényben biztosított, alapjogi természetű rendelkezések tükrében”

(Indokolás [29]–[30]). Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a kúriai végzés megsemmisítésének okaként egyrészt megállapította, hogy a hitelesített kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés h) pontjában foglalt tiltott tárgy- körre vonatkozik. Másrészt megállapította, hogy a nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság területén. Majd azt a következtetést vonta le, hogy mind a XV. cikk (5) bekez- dése, mind a XIX. cikk (4) bekezdés második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azokat lényegében kiüresítené (Indokolás [32], [34]).

[16] 3.3. A 3150/2016. (VII. 22.) AB végzésben (a továbbiakban: ABv.) az Alkotmánybíróság visszautasította a Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzésének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A Kúria végzésé- vel helybenhagyta az NVB azon határozatát, amellyel a következő, országos népszavazásra javasolt kérdést hitelesítette: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványo- zó az érintettségét arra alapozta, hogy részt vehet a népszavazáson, élhet a népszavazáshoz való alapjogával, emellett több alapjogának sérelmére is hivatkozott. Az Alkotmánybíróság az érintettség vizsgálata során megál- lapította, hogy a választópolgári státusz – a népszavazáshoz való jogon kívül – egyetlen, az indítványozó által hivatkozott alapjoggal sem áll közvetlen tartalmi kapcsolatban, hiányzik a közvetlenül és feltétlenül bekövetke- ző jogkorlátozó hatás. Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy „az indítványozó által felhívott alapjogok alkot- mányos védelmi köre és a Kúria támadott végzésének a tartalma (az abban foglalt jogértelmezés) között nincs az indítványozó által kifejtett érvek alapján olyan közvetlen tartalmi (oksági) kapcsolat, ami az állított és az in- dítványozó szerint is csak hipotetikus alapjogi sérelmekre vezetne.” Konklúzióként pedig megállapította az ABv., hogy „az indítvány nem felel meg az Abtv. 27. §-ban írt azon tartalmi követelménynek sem, hogy magának a bírói döntésnek kell sértenie az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát” (Indokolás [20]).

[17] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a befogadhatóság feltételeinek vizsgálata körében azt állapította meg, hogy az indítvány az alábbiak miatt nem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglalt törvényi követelményeknek.

[18] 3.4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyrészt az Alaptörvény olyan rendelkezéseire hivatkozott, amelyek nem alapjogról rendelkeznek.

[19] Az indítványozó állította, hogy a népszavazási kérdés tárgyát képező korlátozást előíró önkormányzati rendelet megalkotására az önkormányzat nem rendelkezik hatáskörrel, ezért az ezt lehetővé tevő bírói döntés alaptör- vény-ellenes, mert az Alaptörvény T) cikk (1) és (3) bekezdéseibe, 31. cikk (2) bekezdésébe, illetve a 32. cikk (2)–(3) bekezdéseibe ütközik. A panaszos előadta, hogy a népszavazási kérdés helyi népszavazásból kizárt tárgykörre irányul, ezért az Nsztv. 32. cikk (1) és (2) bekezdéseibe ütközően sérti az Alaptörvény 31. cikk (2) be- kezdését, és emiatt a népszavazást lehetővé tevő bírói döntés is alaptörvény-ellenes. Az indítványozó azt is állította, hogy a népszavazási kérdés tárgyát képező korlátozást előíró önkormányzati rendelet az Mötv.-vel és a Kertv.-vel is ellentétes, ezért az ezt lehetővé tevő bírói döntés alaptörvény-ellenes, mert az Alaptörvény T) cikk (1) és (3) bekezdéseibe, 31. cikk (2) bekezdésébe, illetve a 32. cikk (2)−(3) bekezdéseibe ütközik.

[20] Az Alaptörvény ezen rendelkezései nem Alaptörvényben biztosított jogról rendelkeznek, hiszen a T) cikk (3) bekezdése a jogalkotásra vonatkozó általános szabályként rögzíti, hogy jogszabály nem lehet ellentétes

(5)

az Alaptörvénnyel; a 31. cikk (2) bekezdése, illetve a 32. cikk (2)−(3) bekezdései pedig a helyi népszavazásra és az önkormányzati rendeletalkotásra vonatkozó előírásokat tartalmaznak.

[21] Alkotmányjogi panasz eljárásban ezekre a rendelkezésekre nem lehet alappal hivatkozni, mert nem felelnek meg az Abtv. 27. §-ában előírt törvényi feltételnek, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részeit érdemben nem vizsgálhatta.

[22] 3.5. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a népszavazási kérdés nyomán elfogadandó önkormányzati rendeletben szabályozott tilalom sértené harmadik személyeknek – a népszavazási kérdéssel érintett területen dolgozó munkavállalóknak, beszállítóknak, rendezvényszervezőknek, művészeknek – az Alaptörvény XII. cik- kében és XVIII. cikk (2) bekezdésében biztosított jogait.

[23] Az alkotmányjogi panasz ezen része azért nem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglalt követelménynek, mert nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét állítja, ezért érintettsége nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján az indítványozó érintettsége hiányzik, ha a sérelmezett bírói határozat nem az indítványozó, hanem más személyek Alaptörvényben biztosított jogait érinti {lásd:

3133/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9]–[10]; 3100/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [151]; 3037/2016.

(II. 23.) AB végzés, Indokolás [4]}.

[24] 3.6. Az indítványozó saját alapjogainak sérelmére is hivatkozott alkotmányjogi panaszában. Előadta, hogy az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogának sérelmét eredményezné, hogy a népszava- zás következtében elfogadandó önkormányzati rendelet hatályosulása esetén nem tudná a tulajdonában álló ingatlanokat szándékának és a bérleti szerződésekben meghatározott kötelezettségeinek megfelelően használni és hasznosítani, illetve az ingatlanok értéke és értékesíthetősége is jelentősen csökkenne. Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében biztosított vállalkozási szabadságára hivatkozva előadta, hogy a népszavazási kér- déssel érintett területen található ingatlanainak értéke és azok bérleti díjai jelentősen csökkennének, és az ingatlanok kezelésére és üzemeltetésére vonatkozó tevékenységét nem tudná máshol folytatni. Az Alaptörvény XV. cikke által biztosított törvény előtti egyenlőségre és a diszkrimináció tilalmára hivatkozva előadta, hogy a népszavazás következtében elrendelendő tilalom önkormányzati rendeletben történő szabályozása Budapes- ten kerületenként eltérő az éjjeli vendéglátó- és szórakoztatóipari tevékenységet folytatókra, ezért az elfogadan- dó önkormányzati rendelet a törvény előtti egyenlőséget sértő, diszkriminatív és a gazdasági versenyt torzító jogalkotást eredményezne.

[25] Az Alkotmánybíróság az indítványozó által állított, saját alapjogainak sérelmével összefüggésben az alábbi eredményre jutott a befogadási eljárás során:

[26] Az Nsztv. 59. §-a értelmében a helyi népszavazás érvényes, ha a választópolgárok több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdés- re azonos választ adott.

[27] Az Nsztv. 60. §-a alapján a képviselő-testület köteles a helyi népszavazás napjától számított száznyolcvan napon belül az érvényes és eredményes helyi népszavazás döntésének megfelelő rendeletet megalkotni. Az érvé- nyes és eredményes helyi népszavazással hozott döntés a képviselő-testületre a rendelet kihirdetésétől számí- tott egy évig kötelező.

[28] Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete 463/2017. (XII. 12.) számú ha- tározatával elrendelte a népszavazás megtartását a kérdésben, a HVB pedig 9/2017. (XII. 28.) számú határoza- tával az elrendelt népszavazást 2018. február 18-ára tűzte ki.

[29] A népszavazásra feltett kérdés által előirányozott korlátozó, az indítványozó által alaptörvény-ellenesnek vélt szabályozás jelenleg nem létezik a magyar jogrendszerben. A szabályozás megalkotásához az szükséges, hogy Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetváros választópolgárainak több mint fele érvényesen szavazzon 2018.

február 18-án, és az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele igenlő választ adjon a megfogalmazott kérdésre; továbbá a képviselő-testület a helyi népszavazás napjától számított száznyolcvan napon belül a korlátozó szabályozást tartalmazó rendeletet megalkossa.

[30] Abból kifolyólag, hogy az indítványozó által sérelmezett szabályozás még nem létezik, az indítványozó vonat- kozásában jogsérelem nem következett be, azt csak egy a jövőben eshetőlegesen elfogadott szabályozás okoz- hatja. Egy ilyen szabályozás nem hozható összefüggésbe a diszkrimináció tilalmával, mert az önkormányzatiság lényegéből adódóan a diszkrimináció csak egy önkormányzat illetékességi területén belül értékelhető. Az esetleges szabályozás önmagában nem áll összefüggésben a már megszerzett tulajdonhoz való joggal sem, és

(6)

a vállalkozás szabadságát sem feltétlenül üresíti ki. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint emiatt – hasonlóan az Abv.-ben kifejtettekhez – a törvényszék támadott döntése önmagában nem okoz elkerülhetetlenül alapjog- sérelmet, ezért az indítvány ezen része sem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek.

[31] Az indítványozó azonban nincs elzárva attól, hogy az önkormányzati rendelet elfogadása esetén az ellen az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján – eleget téve az Abtv. 37. §-ában foglalt feltételeknek is – közvetlen alkot- mányjogi panaszt nyújtson be.

[32] 4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

[33] Az indítvány visszautasítása miatt okafogyottá vált az indítványozó abbéli kezdeményezése, hogy az Alkot- mánybíróság hívja fel a törvényszéket a támadott végzés végrehajtásának felfüggesztésére {3245/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [10]; 3362/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}.

Budapest, 2018. február 13.

Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balsai István s. k., Dr. Dienes-Oehm Egon s. k, Dr. Horváth Attila s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., Dr. Juhász Imre s. k., Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Schanda Balázs s. k., Dr. Salamon László s. k., Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Szabó Marcel s. k., Dr. Szalay Péter s. k., Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró előadó alkotmánybíró Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[34] Támogatom a visszautasítást, de az indokolásban hiányosnak látom az ügy kapcsán felmerült alaptörvényi dilem mákban az érvelést.

[35] 1. Közvetlenül a visszautasítás alapját érinti az a dilemma, mely abban áll, hogy az Abtv. 27. § alapján benyúj- tott alkotmányjogi panasz által előfeltételeként megkívánt, már megtörtént alapjogi sérelem nem zárja-e ki azt, hogy egy népszavazás eredményessége esetén majd csak a jövőben ez alapján létrejövő jogi rendelkezéseknek az indítványozó alapjogát sértő lehetőségére hivatkozzon már a népszavazás előtt – ennek megtiltását kérve

− egy indítványozó? Ez merült fel az ABh által eldöntött ügyben, és elvi tézis kimondása nélkül − így lényegé- ben megkerülve e kérdés elvi eldöntését – a testületi többség elfogadta, és helyt adott az indítványnak. Csak az e döntéshez fűzött különvélemények tették explicitté ezt a dilemmát, és nemmel válaszolva a jövőbeli sére- lem lehetőségén alapuló alkotmányjogi panaszra az indítvány visszautasítását támogatták. (Lásd dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter e döntéshez fűzött különvéleményeit.) Az ABv. ismét szembesült ezzel a dilemmával, és most már némileg explicitebben ennek eldöntésében, illetve ellenkező irányban döntve, kimondta, hogy mivel „az Országgyűlésnek tág mozgástere lenne a megalkotandó jogszabály tekintetében, ennek következté- ben az indítványozó állított alapjogi sérelme nem feltétlenül következne be” (Indokolás [22]). A mostani ügyben ismét ez a dilemma merült fel, ám a döntésünk indokolása ismét elkerüli annak elvi éllel való eldöntését, hogy a csak jövőbeli sérelem lehetősége esetén is lehetséges-e az Abtv. 27. alapján alkotmányjogi panaszt benyújta- ni hozzánk a népszavazás megtiltását kérve, vagy a 27. § tiszta szövegezése alapján erre csak már megtörtént alapjogi sérelem esetében van mód? A mostani döntésünk tartalmában inkább a második verzió mellett áll ki – követve az ABv.-t − de homályban hagyta a dilemmában való alapvetést.

(7)

[36] 2. Ezt szeretném párhuzamos indokolásomban explicitté tenni, és rögzíteni, hogy megítélésem szerint egyrészt az Abtv. 27. § tisztán rögzített értelmével ellentétes lenne, ha már a lehetséges jövőbeli alaptörvényi sérelem esetén is megtiltanánk egy népszavazási eljárás lefolytatását, másrészt a demokratikus jogállam alaptörvényi elvével szembenállóan döntenénk. A népszavazás útján alapuló hatalomgyakorlás ugyanis az Alaptörvény B) cikkének (4) bekezdésében a képviseleti demokrácia mellett az állami hatalomgyakorlás alapjaként szerepel, és bár a képviseleti demokrácia mellett ez csak kivételes jelleggel jelenti ennek alapját, ám e kivételesség szű- kítő jellegének mértékét a 8. cikk népszavazási akadályainak taxatív felsorolása, továbbá az itt megállapított magas érvényességi és eredményességi küszöbök már megadták. Minden ezen túli szűkítés már alaptörvény- ellenesen a hatalomgyakorlásban való közvetlen néprészvétel demokráciában játszott szerepét sértené.

[37] 3. Az ügy által felvetett szélesebb elvi dilemmát az alkotmánybírósági döntések kötőerejének a kérdése jelenti.

Ezt a dilemmát úgy lehet megfogalmazni, hogy a minden ügy eldöntése kapcsán középponti támpontunkat jelentő alaptörvényi rendelkezések mellett milyen erősséget kell elérni egy korábbi döntésünknek ahhoz, hogy felemelkedjen kötőerőben az alaptörvényi rendelkezések mellé?

[38] A kötőerő a korábbi bírósági döntések esetén a kontinentális jogban csak akkor jön létre – szemben a szigorúbb angol precedensjogi kötőerővel –, ha azonos ügyekben a legfelsőbb bírói fórum több döntésben végig gondol- ta a felmerült esetek összefüggéseit, és ezekkel fokozatosan egy egyetlen irányba mutató értelmezési normatí- vával zárta le a többféle értelmezés lehetséges irányait, egyet a középpontba emelve, és ezt kötelező erővel ellátva. Egy döntés a kontinentális jogrendszerekben nem hoz létre kötőerővel rendelkező bírósági gyakorlatot.

A ’90-es évek végén mintegy kétezer bírósági döntést elemezve a hazai felsőbíróságok esetében én is ezt tud- tam megállapítani (lásd: Pokol Béla: Felsőbírósági jogértelmezés Magyarországon. Jogtudományi Közlöny 1999/11. szám, illetve „A bírói precedensjog”. Magyar Jog 1999/4. szám és „A jogértelmezés alapjai”. Magyar Jog 1999/11. szám) A szigorúbb angol precedensjogi kötőerőtől eltérés, ahol már egyetlen korábbi döntés kötő- erővel bír, azért megfelelőbb a kontinentális európai országokban az egyetlen döntéssel szemben a tágabb bí- rósági gyakorlatot a középpontba emelni, mert itt alapvetően a törvényi rendelkezésektől várjuk el a jogi ren- dezés megadását. Az eseti bírói érvelés törvényekből származtatását követeli meg a kontinentális jogi kultúra az absztrakt és dogmatikailag rendszerezett kódexszerűbb törvényeivel, és ha az utóbbi évtizedekben ismét engedetté is vált a bírói jog az itteni országokban, az csak kivételesebben jelenhet meg a törvények kiegészítő- jeként. Ugyanennek kell érvényesnek lenni az Alaptörvény és az ezt értelmező alkotmánybírósági döntések vonatkozásában is, noha az egyszerű törvényekhez képest általánosabb normatívákat és elveket tartalmazó Alaptörvény esetében – az e jellegből fakadó értelmezési kényszer miatt – az alkotmánybírósági döntések sű- rűbben emelkednek fel kötőerővel rendelkező alkotmányjoggá.

[39] A fentiekből kifolyóan tehát középponti kérdésként merül fel az, hogy miként értelmezzük az alkotmánybírósá- gi gyakorlatunkban elfogadott elvet a korábbi döntéseink kötőerejéről. Az Ügyend 41. § (6) bekezdése ezt úgy rögzíti, hogy az eddigi joggyakorlattól eltérést kell az mindenkori előadó bírónak jeleznie a tervezete készítése- kor. Én ezt a kontinentális jogcsalád egészében bevett módon csak úgy tudom értelmezni, hogy egyetlen ko- rábbi alkotmánybírósági döntésünk még nem jelent joggyakorlatot. Csak ha olyan szintre érkezik egy alaptör- vényi rendelkezés nyitottságának végig gondolása – és ennek egy meghatározott irányba lezárása –, hogy azt több esetben végig gondoltuk, és egy meghatározott normatív irány kikristályosodott, csak akkor jön létre e téren a megszilárdult joggyakorlat, csak ekkor rendelkezik kötőerővel egy alkotmánybírósági értelmezés.

Dr. Pokol Béla s. k., alkotmánybíró

[40] A párhuzamos indokolás 1. és 2. pontjához csatlakozom:

Dr. Juhász Imre s. k., alkotmánybíró

(8)

[41] A párhuzamos indokolás 1. és 2. pontjához csatlakozom:

Dr. Szalay Péter s. k., alkotmánybíró

Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[42] „A Rákóczi úton, ahol különben is minden kávéházban, ahol napközben lókupecek alkudoztak: estére tündér- színpadot állítottak: egy nagy földalatti helység (az Olimpia) nyílott, ahol az éjszaka összefolyt a nappallal, csak akkor lehetett észrevenni, hogy megvirradt, amikor a másvilágról a villamoskocsi csengetése hallatszott. […]

a Király utca mellékutcáiban kiskorcsmák nyílnak […], amelyek hajnalban ébrednek azoknak a mulattatására, akik odáig már jóllaktak mindennel, amit a pesti éjszaka kínált, és csupán megpihenni óhajtanak egy csendes kis zugban, zongorajáték mellett […]. Ezekben a hallatlan spelunkákban a legelőkelőbb urak is szívesen tanyáz- nak, mert azt mondják, hogy itt festék nélkül, a maga valóságában látni a hervadó éjjeli életet.” – így írja le Krúdy a jelen ügy alapját képező helyi népszavazási kezdeményezéssel érintett „Vigalmi Negyed” egy évszá- zaddal ezelőtti élénk éjszakai életét.

[43] Országos közügyekben a magyar nép, helyi közügyekben pedig a helyi választópolgárok közössége természe- tesen dönthet úgy népszavazás keretében, hogy véget vet egy régi időkre visszanyúló hagyománynak. Mindezt azonban csak az Alaptörvény keretei között teheti, különösen nem korlátozhat alapjogot az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével ellentétesen (így szükségtelenül, aránytalanul).

[44] Az indítványozó – többek között – az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében biztosított vállalkozási szabadsá- gára és az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogára hivatkozik. Ezeket a népszavazási kezdeményezés tárgyát képező szabályozásnak nem szabad alaptörvény-ellenesen korlátoznia.

[45] Ugyanakkor – ahogy arra már az ABh.-hoz fűzött különvéleményemben rámutattam − az Alkotmánybíróság (addigi) következetes joggyakorlata alapján egy későbbi esetleges jogszabály-módosítás általi „érintettség” nem alapozza meg semmilyen, de végképp nem az Abtv. 27. § szerinti bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz benyújtását. „Még az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, normakontrollra irányuló alkotmányjogi panaszok ese- tén is legalább az szükséges az érintettséghez, hogy »jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem belátható időn belül kényszerítően bekövet- kezik« {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [66]}. Ilyen esetben tehát feltétel egy már létező jogszabály, konkrét jogszabályi rendelkezés, amelynek a jogsérelmet okozó – kényszerítően, pusztán az időmúlás követ- keztében bekövetkező – hatását az Alkotmánybíróság egyértelműen meg tudja ítélni. Nem állapítható meg ugyanakkor az indítványozó érintettsége akkor, ha a támadott jogszabályi rendelkezés az indítványozó alapjo- gát csak »potenciálisan érinti« vagy a »jogsérelem hipotetikus« {vö. 3033/2014. (III. 3.) AB végzés, Indokolás [20]; 3170/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [10]–[11]}.” {ABh., Indokolás [90]–[92]}.

[46] A jelen ügyben egy még meg nem tartott népszavazás alapján esetlegesen megalkotandó jogszabály okozhat alapjogsérelmet, a népszavazást lehetővé tevő bírói döntés önmagában nem. Ha a jogszabály megalkotására sor kerül, akkor azt az Abtv. 26. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal meg lehet támadni. Az Abtv. 27. §-a szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett akkor fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. A bírói dön- tés azonban a hivatkozott alapjogokat nem korlátozta, az indítványozó érintettsége nem következett be, ezért az alkotmányjogi panasz visszautasításával egyetértek.

[47] Nem értek egyet ugyanakkor a többségi határozat indokolásának azzal a részével, amely a jelen ügy és az ABh.

tárgyát képező népszavazási kezdeményezés, illetve alkotmányjogi panasz között a döntés érdemére kiható lényeges különbséget állít, továbbá megismétel az Alaptörvény-értelmezésére vonatkozó vitatható tételeket.

[48] Az ABh. az akkor vizsgált kúriai döntés megsemmisítésével olyan egy országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezést állított meg, amelynek a Kúria döntése szerint nem lett volna semmilyen jogi akadálya. A jelen ügy – ABh.-ra építő – többségi indokolása állítja, hogy „a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyug- díjra jogosultság területén.” Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdése szerint „[t]örvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” Valójában az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésének feltételes megfogalmazásából szövegszerűen az következik, hogy a nők előnyben részesítése egyes nyugdíjszabályok vonatkozásában a törvényalkotó számára biztosított lehető-

(9)

ség csupán. Az ABh. alapügyében hitelesített népszavazási kérdés a lényeges tartalma szerint arra irányult, hogy a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé, tehát eredményes népszavazás sem járt volna a nők alkotmányos alapjogának elvo- násával, korlátozásával.

[49] A jelen ügyben viszont a helyi népszavazási kezdeményezés szabad szemmel láthatóan a vállalkozás szabad- ságának mint alapjognak a korlátozására irányul. Ha a helyi népszavazás érvényes és eredményes, és a népsza- vazásra feltett kérdés a többség támogatta, a képviselő-testület köteles száznyolcvan napon belül a rendeletet megalkotni, s a döntés egy évig kötelező [Nsztv. 59–60. §]. A kezdeményezést támogató eredményes népsza- vazás esetén tehát a jelen ügyben kényszerítően alapjog-korlátozásra kerül sor, míg az ABh. alapügyében sze- replő kezdeményezés esetén nem feltétlenül kellett volna senkinek alanyi jogosultságát korlátozni, végképp nem alapjogát. Ráadásul a jelen ügyben az indítványozó a bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban II. rendű ké- relmező volt, azaz félként vett részt abban és ügyében érdemi bírói döntés született, míg az ABh. alapügyében az indítványozók kérelmezőként nem vettek részt. Mindezekre tekintettel az az álláspontom, hogy az ABh.

érvelési logikájából kiindulva a jelen ügyben hozott döntést nem lehet meggyőzően alátámasztani, sőt, abból inkább az következett volna, hogy a jelen ügyben érdemi vizsgálatot kellett volna lefolytatnia az Alkotmánybí- róságnak, hiszen a jelen ügyben erősebb érvek merültek fel az indítványozó érintettsége mellett.

[50] Mivel az ABh.-nak a jelen ügyben a precedensként való felhasználása vitatható – és már meghozatalakor sem értettem vele egyet, – ezért véleményem szerint a többségi határozatban az ABh.-tól kifejezetten el kellett volna határolódni. Egyetlen egy alkotmánybírósági döntésben megjelenő értelmezés még nem minősül megváltoz- tathatatlan joggyakorlatnak, de ha – alappal vagy alaptalanul – későbbi döntésekben jó példaként emlegetjük fel, akkor fennáll annak a veszélye, hogy végül joggyakorlattá, hagyománnyá válik. Meg tudom érteni azokat, akik a pesti éjszaka évszázados pezsgésére nosztalgikus érzésekkel gondolnak és féltik ennek a hagyománynak az esetleges megszakadását. Azt már kevésbé értem, hogy miért nem tudjuk elengedni az ABh.-beli érvelési formulák emlegetését (ráadásul úgy, hogy nem is alkalmazzuk azokat következetesen).

Dr. Stumpf István s. k., alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2225/2017.

• • •

(10)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3055/2018. (II. 20.) AB VÉGZÉSE

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhu- zamos indokolásával – meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.38.040/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításá- ra és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Krivik Gábor, székhelye: 6000 Kecskemét, Rákóczi út 16., II/5.) útján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Kfv.III.38.040/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt terjesztette elő panaszát.

[3] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.

[4] 2.1. A Magyar Állam nevében eljáró indítványozó kérelmére a Heves Megyei Kormányhivatal határozatával a kérelemben szereplő ingatlanrészt kisajátította, és 298 000 forint kártalanítási összeget állapított meg, melynek megfizetésére az indítványozót, mint kérelmezőt kötelezte.

[5] A felperes a közigazgatási határozattal szemben keresetet nyújtott be, amelyben vitatta a kártalanítás összegét.

Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a kormányhivatal határozatát megváltoztatta és a kárta- lanítás összegét 2 400 000 forintra felemelte. Az indítványozó, mint II. rendű alperes az ítélettel szemben felül- vizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához.

[6] A kérelmet a Kúria − jelen panasz által támadott − Kfv.III.38.040/2016/2. számú végzésével, hivatalból elutasí- totta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340/A. § (2) bekezdés c) pont- ja alapján. A Pp. megjelölt rendelkezése szerint nincs helye felülvizsgálatnak a kisajátítási ügyekben, ha a meg- állapított kártalanítás összege az egymillió forintot nem haladja meg. A végzés indokolása szerint a 3/2013.

(IX. 23.) KMK. vélemény alapján a Pp. felhívott rendelkezésébe foglalt korlátozás a közigazgatási határozatban megállapított fizetési kötelezettségre vonatkozik, a megállapított kártalanítási összeg viszont a kormányhivatal határozatában az egymillió forintot nem haladta meg.

[7] 2.2. Az indítványozó álláspontja alapján viszont a Pp. megjelölt rendelkezésének helyes értelmezése az, hogy az alaphatározatban meghatározott kártalanítási összeg helyébe a bíróság által megállapított összeg lép. Az ezzel ellenétes értelmezés – érvelése szerint – sérti az Alaptörvény 28. cikkét, amely szerint a bíróságok a jogal- kalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelme- zik.

[8] Az indítványozó előadta, hogy a Kúria végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését is, mert nincs lehetősége további jogorvoslatra a jogos érdekét sértő döntés ellen.

[9] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.

[10] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

(11)

[11] Tekintettel arra, hogy az indítvány előterjesztője egy állami tulajdonban lévő és – jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban – az állam nevében eljáró részvénytársaság, az Abtv. 51. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az indítványozó jogosult-e alkotmányjogi panasz elő- terjesztésére.

[12] Amennyiben kétség merül fel az indítványozói jogosultság fennállását illetően, az Alkotmánybíróságnak – eset- ről-esetre – meg kell vizsgálnia, hogy az állam, az állami szerv az adott ügyben magánjogi jogalanyként járt-e el, azaz e minőségében jelent-e meg félként az alapul fekvő jogviszonyban {3091/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság a fenti kérdések tisztázása érdekében megvizsgálta az indítványozó jog- állását és az alapul fekvő jogvita jellegét.

[13] Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette az indítványt előterjesztő gazdasági társaságra vonatkozó – az érin- tettség vizsgálata szempontjából relevanciával bíró – jogszabályi rendelkezéseket. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 29. § (1) bekezdése szerint a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.

(a továbbiakban: NIF Zrt.) az állam kizárólagos tulajdonában lévő, az országos közúthálózat fejlesztési és épít- tetői feladatainak ellátásáért felelős, részvénytársasági formában működő gazdasági társaság. A Kkt. 29. §-ának (1)−(15) bekezdései alapján a NIF Zrt. építtetőként eljárva az állam javára és nevében eljárva készíti elő a beru- házást, amelybe beletartozik a tervek elkészíttetése, az engedélyeztetések, közműkiváltások, ingatlanok va- gyonkezelésbe vétele (adásvétel, vagy csere útján történő megszerzése), közbeszerzések lebonyolítása és – a te- rületre vonatkozó egyezség hiányában – a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) szerinti eljárásban kisajátítást kérőként (kérelmezőként) való részvétel.

[14] A NIF Zrt. esetében a tulajdonosi joggyakorlás és a társaság szakmai felügyelete – a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. §-ának 2. és 3. pontjába foglalt felhatalmazás és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 33/2014. (X. 10.) NFM utasítás alapján – a nemzeti fejlesztési miniszter hatáskörébe tartozik.

[15] Az alapul fekvő jogviszony tekintetében az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy gyakorlata szerint a kisajátítási eljá- rás a tulajdonhoz való jog legsúlyosabb közhatalmi korlátozásaként, illetve a tulajdon közjogi megterheléseként jelenik meg. {Összefoglalóan lásd például: 34/2015. (XII. 9.) AB határozat, Indokolás [33]}.

[16] A Kstv. 1. § (1) bekezdése értelmében a kisajátítással ingatlan tulajdonjoga csak kivételesen vonható el, a kisa- játítási törvényben meghatározott közérdekű célból, feltételekkel és módon, teljes, azonnali és feltétlen kártala- nítás mellett. A (2) bekezdés alapján a kisajátítást kérő lehet az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint az államon és a helyi önkormányzaton kívüli harmadik személy, ha a 2. §-ban meghatározott közérdekű célt megvalósító tevékenységet lát el, vagy akit törvény az állam javára, saját nevében, kisajátítást kérőként való el- járásra kötelez.

[17] A konkrét esetben a kisajátításra „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított […]

beruházás” okán, közlekedési infrastruktúra fejlesztése céljából, országos közút építése mint a Kstv. törvényi feltétel mellett kerül sor, ahol a magyar Állam javára a tulajdonosi jogokat NIF Zrt. gyakorolta. A kisajátítást az indítványozó az állam nevében és javára kérte, a kártalanítási összeg állami fedezetű, az alkotmányjogi panaszt pedig épp e kártalanítás összeg miatt felülvizsgálati kérelmének helyt nem adó kúriai végzéssel szemben terjesztette elő.

[18] A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során a Kstv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a pert (az ingat- lan tulajdonosának) a kisajátítást kérő ellen is meg kellett indítania, tehát a kisajátítást kérő – jelen esetben a NIF Zrt. – a közigazgatási perben a hatóság mellett alperesként vett részt az eljárásban.

[19] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó tehát az alapul fekvő jogviszonyban nem magánjogi, mellérendelt jogalanyként jelent meg, hanem a Kkt. és Kstv. törvényi rendelkezései alapján az állam közhatalmi funkcióit gyakorolva lépett fel. A fentiekből következően a NIF Zrt. indítványozói jogosultsága nem állapítható meg.

(12)

[20] 4. Fentiek szerint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehe- tőség, mivel az nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, valamint az 51. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek- nek. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) be- kezdés c) pontjának második fordulata alapján visszautasította.

Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balsai István s. k., Dr. Czine Ágnes s. k., Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Horváth Attila s. k., Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Pokol Béla s. k., Dr. Salamon László s. k., Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Stumpf István s. k., Dr. Szabó Marcel s. k., Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[21] Az alkotmánybírósági végzés rendelkező részét támogatom, azonban a végzés indokolásában foglaltaktól alap- vetően eltérő indokokkal.

[22] Nem értek egyet a végzés indokolásával, miszerint az állami szervet nem illeti meg az alkotmányjogi panasz igénybevételének lehetősége. Kétségtelen, hogy a kisajátítás közhatalmi-közigazgatási aktus, ugyanakkor a ki- sajátítási összeg vitatása már természetét tekintve polgári jogi jogvita, amely a tulajdonjog alaptörvényi érték- garanciáján alapul. Ebben a jogvitában az állami szerv szükségképpen az ellenérdekű féllel mellérendelt hely- zetben van. Ezt támasztja alá az, hogy a kisajátítási összeg vitatására irányuló peres eljárásban az állami szervet ugyanazok a féli jogok és kötelezettségek illetik meg, mint az egyéb jogalanyokat, minden elsőbbség vagy megkülönböztetés nélkül.

[23] Amíg lehetnek indokai annak, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszt állami szerv ne nyújthasson be, addig ugyanez az Abtv. 27. § szerinti panaszokra nem áll, mivel a jogalkalmazásban (és jogérvényesítésben) megnyilvánuló bírói hatalomgyakorlásnak – a jogállam elvéből adódóan – az állam (állami szervek) és az egyéb jogalanyok egyenlő mértékben, a törvény előtti egyenlőség elvének megfelelően, egymáshoz képest a mellé- rendeltség pozíciójában, egyaránt alá vannak vetve.

[24] A rendelkező részre irányuló támogatásom indoka, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a Kúria felülvizsgálati döntésével szemben – ami már maga is jogorvoslati döntés – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése nem biztosít további jogorvoslati jogot. A felülvizsgálathoz kapcsolódóan nem lehet az Alaptör- vény XXVIII. cikk (7) bekezdésére sikerrel hivatkozni. Az Alaptörvény 28. cikke pedig nem minősül az indítvá- nyozó Alaptörvényben biztosított jogának.

[25] Megjegyzem, hogy álláspontom szerint a jelen végzésre okot adó alkotmányjogi panaszban az indítványozó egy törvényességi, jogértelmezési döntést támad az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozással, ahogy azt a Kúria 3/2013. (IX. 23.) számú Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumi véleménye előírására vonat- kozó hivatkozása is egyértelműen jelzi. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint törvényességi-

(13)

jogalkalmazási kérdésben az Alkotmánybíróság – nem lévén negyedfokú bíróság – nem bírálhatja felül a bíró- ságok döntését.

Dr. Salamon László s. k., alkotmánybíró

• • •

(14)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TANÁCSAINAK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI

• • •

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3056/2018. (II. 20.) AB VÉGZÉSE

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.P.50.392/2017/20. számú ítélete, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (3) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megálla- pítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó társasház (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Greskovics István ügyvéd, Greskovics Ügyvédi Iroda, 1118 Budapest, Ménesi út 24.) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tör- vény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) 18.P.50.391/2017/13. számú ítélete, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiak- ban: régi Pp.) 233. § (3) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírósági ítélet és a régi Pp. támadott rendelkezése sérti az Alaptörvény 28. cikkét, XXVIII. cikk (1), valamint (7) bekezdését.

[3] 2. Az alkotmányjogi panasz előzménye a következő volt.

[4] 2.1. Az indítványozó számvizsgáló bizottságának elnöke 2016. december 8. napjára rendkívüli közgyűlést hí- vott össze, melynek napirendi pontjaként – többek között – a társasházi közös képviseletet ellátó egyéni vállal- kozó visszahívása, valamint új közös képviselő választása szerepelt.

[5] A rendkívüli közgyűlésen a tulajdonosok (tulajdoni hányadok) többsége – a technikai kérdéseken (mint például a levezető elnök, a jegyzőkönyvvezető és hitelesítők személyének megválasztása) túl – határozott a közös kép- viseletet ellátó egyéni vállalkozó visszahívásáról, megbízási szerződése közös megegyezéssel történő megszün- tetéséről, majd ugyanezen egyéni vállalkozóval a közös képviselet ellátására vonatkozó megbízási szerződés megkötéséről (2016.12.08/6., 7., és 8. sorszámú közgyűlési határozatok).

[6] A közös képviselő már 2016. december 9-én újabb közgyűlést hívott össze 2016. december 19. napjára, ahol a tulajdonostársak ismét döntöttek a közös képviselő megbízatása alóli felmentéséről, továbbá ismét megvá- lasztották közös képviselőnek (2016.12.19/6. és 2016.12.19/8. számú közgyűlési határozatok).

[7] Az indítványozó ellen a közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránt néhány tulajdonostárs (a továbbiakban: felperes) pert kezdeményezett, mert szerinte a határozatok egyrészt jogszabályba ütköznek, másrészt a kisebbségi érdekeket lényegesen sértik. A felperesek többek között arra hivatkoztak, hogy a közös képviselő szabálytalanul hívta össze a közgyűlést, hiszen a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban:

PKKB) – a 2016. május 30-án hozott közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránti perben – 22.P.52.435/2016/5. számú végzésével a közös képviselő megválasztásáról szóló 2016.05.30/13. sorszámú köz- gyűlési határozat végrehajtását felfüggesztette, így a társasház képviseletére az intéző bizottság jogosult.

(15)

[8] A támadott közgyűlési határozatok meghozatalát követően, de még az érvénytelenségük megállapítása iránt indult bírósági eljárás jogerős befejezése előtt, az indítványozó 2017. március 21-én tartott részközgyűlésén 7/2017.03.21. számú határozatával a korábbi közös képviselő megbízását visszamenőlegesen visszavonta, míg 9/2017.03.21. számú határozatával a korábbi közös képviselő helyett egy gazdasági társaság ügyvezetőjét választotta meg közös képviselőnek.

[9] 2.2. A PKKB a 18.P.50.392/2017/20. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt pervezető végzésében megállapí- totta, hogy a 9/2017.03.21. számú közgyűlési határozat értelmében az indítványozó képviseletére a gazdasági társaság ügyvezetője, mint közös képviselő jogosult, ezért a korábbi közös képviselőt a társasház közös képvi- seletéből kizárta.

[10] A PKKB az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletében a felperesek keresetét alaposnak találta, és megállapí- totta a közgyűlési határozatok érvénytelenségét. Megállapította továbbá azt is, hogy a korábbi közös képviselőt az eljárásból kizárta, mert nem tudta igazolni, hogy a helyette új közös képviselő megválasztásáról rendelkező 9/2017.03.21. számú közgyűlési határozat érvénytelenségét valamely bíróság jogerősen megállapította, vagy az új közös képviselőt megválasztó határozat végrehajtását felfüggesztette volna. Erre tekintettel a bíróság ezt a közgyűlési határozatot fogadta el a társasház képviseletére jogosult új közös képviselő képviseleti joga igazo- lásaként. Kimondta azt is, hogy a társasházi jogviszony speciális szabályai szerint a korábbi közös képviselő által adott ügyvédi meghatalmazás a korábbi közös képviselő felmentésével megszűnt, az új közös képviselő pedig a korábbi jogi képviselőnek a további eljárásra meghatalmazást nem adott.

[11] A PKKB ítélete ellen sem a felperesek, sem a társasház nem éltek jogorvoslattal, így az a kihirdetés napján, 2017. május 30-án, első fokon jogerőre emelkedett.

[12] A csatolt melléklettekből megállapíthatóan az indítványozó társasház 2017. május 31-én tartott közgyűlésén ismét a korábbi közös képviselőt bízta meg a közös képviselői feladatok ellátásával. Erre tekintettel az alkot- mányjogi panasz előterjesztésére, és a társasház alkotmánybírósági eljárásban való képviseletére a jogi képvi- selőnek adott meghatalmazást meghatalmazóként a társasház nevében a korábbi (majd újraválasztott) közös képviselő írta alá.

[13] 3. Az indítványozó az első fokon jogerőre emelkedett ítélet, valamint a régi Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja alkotmányossági vizsgálatát kéri alkotmányjogi panaszában, mert sérülni véli az Alaptörvény 28. cikkét, XXVIII. cikk (1), valamint (7) bekezdését.

[14] 3.1. Az indítványozó az ítéletet azért tartja alaptörvény-ellenesnek, mert a 2017. márciusi részközgyűlésen le- váltott közös képviselőt úgy zárta ki a bíróság a pervezető végzésével az eljárásból, hogy nem vizsgálta, hogy a társasház szervezeti-működési szabályzata a részközgyűlés tartását lehetővé teszi-e, vagy nem; utóbbi esetben ugyanis a részközgyűlésen hozott határozat nem alapozhatta volna meg a korábbi közös képviselő perből való kizárását. Az indítványozó szerint a bíróság a korábbi közös képviselő képviseleti jogának értékelésekor a fentieket nem vizsgálta. Az új közös képviselő részközgyűlési határozatra alapított képviseleti jogának elfoga- dása vezetett az indítványozó társasház szerint oda, hogy a korábbi közös képviselő a perben nem gyakorol- hatta képviseleti jogát; az új közös képviselő pedig a felperesi keresetben foglaltakat elismerte, és a társasház fellebbezési jogáról lemondott.

[15] Az indítványozó szerint a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a részközgyűlési határozat összhangban van-e a társasházakra vonatkozó normákkal (társasházi törvény, szervezeti-működési szabályzat stb.), ezt azonban a bíróság – az indítványozó szerint a per gyors lezárása érdekében – elmulasztotta, bizonyítási eljárást erre vonatozóan nem folytatott le. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a bíróság nem tett különbséget a köz- gyűlés és a részközgyűlés között, így megsértette az Alaptörvény 28. cikkét.

[16] Sérülni véli az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes bírósági eljárás- hoz való jogot is azáltal, hogy a bíróság elzárta az indítványozó „jogszerűen megválasztott törvényes képvi- selőjét” attól, hogy a társasházat a perben képviselje. Úgy véli továbbá, hogy a bírósági eljárások során érvénye- sülő eljárási garanciák a jogállamiság elvétől is elválaszthatatlanok, így a társasházi törvény, és a szervezeti- működési szabályzat figyelmen kívül hagyása miatt a támadott ítélet a jogállamiság elvének sem felel meg.

[17] Az indítványozó szerint a bíróság a pervezető végzéssel, illetve a támadott ítélettel megfosztotta a társasházat a jogorvoslathoz való jogától azáltal, hogy a korábbi közös képviselő képviseleti jogát elvetve az új közös kép- viselő képviseleti jogát fogadta el, aki viszont a jogorvoslathoz való jogáról az ítélet kihirdetésekor lemondott.

(16)

Mindezek következtében a korábbi közös képviselő az ítélet ellen nem fellebbezhetett, így Alaptörvényben biztosított joga sérült.

[18] Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a bíróságot tájékoztatta arról, hogy a részközgyűlés „megtámadásra került”, erre tekintettel a bíróságnak az eljárását a régi Pp. 152. § (2) bekezdésére tekintettel fel kellett volna függeszteni.

[19] 3.2. Az indítványozó alaptörvény-ellenesnek tartja a régi Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontját is. E rendelkezés értelmében néhány kivételtől eltekintve a pervezető végzések ellen nincs helye fellebbezésnek. Az indítvá- nyozó szerint e rendelkezésre tekintettel nem fellebbezhetett a korábbi közös képviselő a képviseleti jogról rendelkező pervezető végzés ellen, vagyis az Alaptörvényben biztosított jogával nem élhetett.

[20] 4. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[21] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti fel- tételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indoko- lással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[22] Az Alkotmánybíróság vizsgálat elvégzése során megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.

[23] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának előfeltételeként mind Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontja, mind a 27. § b) pontja kimondja, hogy arra akkor van lehetőség, ha az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítet- te, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[24] Az adott ügyben az alkotmányjogi panaszt az indítványozó társasház, illetőleg a társasház képviseletében a – korábbi (majd újraválasztott) közös képviselő által meghatalmazott – jogi képviselő nyújtotta be. Az alapul fekvő bírósági eljárás során a társasház alperesként szerepelt, minthogy az eljárás tárgya társasházi közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása volt. Az elsőfokú ítélettel a bíróság megállapította a társasház 2016. december 19. napján hozott 1–10. sorszámú közgyűlési határozatainak az érvénytelenségét. Az ítélet ellen sem a felperesek, sem az alperes nem fellebbeztek, így az még a kihirdetés napján, 2017. május 30-án jogerőre emelkedett. Az indítványozó társasház az ítélet ellen jogorvoslattal élhetett volna, azonban arról a tár- sasház képviseletében eljáró közös képviselő lemondott.

[25] Az Alkotmánybíróság a következőre mutat rá. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1) bekez- dése értelmében a társasház tulajdonostársainak közössége – többek között – önállóan perelhet és perelhető.

E rendelkezés szerint a perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg.

Ez a – bírósági eljárás folyamán még hatályban volt – régi Pp. 49. § (2) bekezdésével együttesen értelmezve azt jelenti, hogy a társasház személyesen nem járhat el, hanem nevében a közös képviselő, mint a társasházközös- ség törvényes képviselője jogosult és köteles eljárni.

[26] Az alkotmányjogi panaszhoz csatolt mellékletek tanúsága szerint a bíróság vizsgálta a társasház nevében eljáró közös képviselő képviseleti jogosultságát, és megállapította a korábbi közös képviselő képviseleti jogának hiá- nyát, így őt kizárta a perből. Ugyanakkor a társasház képviseletére vonatkozóan a törvényes képviselő képvise- leti joga igazolásaként a részközgyűlési határozatot fogadta el, így ezt követően az új közös képviselő volt jogosult eljárni, vagyis a társasházat képviselni a perben. Az új közös képviselő a jogorvoslathoz való jogról lemondott, ennek következtében az alkotmányjogi panasz egyik előfeltétele, vagyis a jogorvoslat kimerítése hiányzik.

[27] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítványozó arra hivatkozott alkotmányjogi panaszában, hogy a bíróság nem vizsgálta, hogy a társasház szervezeti-működési szabályzata lehetővé teszi-e részközgyűlés tartását, vagy sem. Az adott alkotmányjogi panasz alapjául fekvő bírósági eljárásnak azonban a részközgyűlés és az azon hozott bármely határozat nem volt tárgya, így a bíróság abban az eljárásban nem is vizsgálhatta az indítványo- zó társasház által felvetett aggályokat. Az ítélet indokolása erre vonatkozóan kimondja, hogy csak a (rész)köz- gyűlési határozat érvénytelenségének megállapítására irányuló perben vizsgálható az, hogy a részközgyűlés jogosult volt-e a szervezeti-működési szabályzat felhatalmazása nélkül határozatot hozni a közös képviselő

(17)

megválasztásáról. Az ítélet indokolása szerint éppen a korábbi közös képviselő nem tudta igazolni, hogy a (rész) közgyűlési határozat érvénytelenségét bíróság megállapította, vagy végrehajtását felfüggesztette volna.

[28] Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az alkotmányjogi panaszban az indítványozó nem a saját jogorvoslathoz való joga sérelmére hivatkozik, hanem arra, hogy a korábbi közös képviselőt a bíróság a perből kizárta, így neki nem volt lehetősége fellebbezésre. Ezzel összefüggésben is utal az Alkotmánybíróság a fen- tebb már kifejtettekre: az adott ügyben nem az bír relevanciával, hogy kinek van képviseleti joga, hanem az, hogy a perben a társasház a peres fél. Ennek megfelelően nem a közös képviselőt illeti a jogorvoslathoz való jog, hanem a társasházat, aki viszont – törvényes képviselője útján – a fellebbezésről lemondott.

[29] Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26. § (1) be- kezdés b) pontjában, illetőleg a 27. § b) pontjában foglaltaknak nem felel meg, így az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.

Dr. Schanda Balázs s. k., tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k., Dr. Stumpf István s. k., Dr. Szívós Mária s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró előadó alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k., alkotmánybíró

• • •

(18)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3057/2018. (II. 20.) AB VÉGZÉSE

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.P.50.391/2017/13. számú ítélete, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (3) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megálla- pítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó társasház (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Greskovics István ügyvéd, Greskovics Ügyvédi Iroda, 1118 Budapest, Ménesi út 24.) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tör- vény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) 18.P.50.391/2017/13. számú ítélete, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiak- ban: régi Pp.) 233. § (3) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírósági ítélet és a régi Pp. támadott rendelkezése sérti az Alaptörvény 28. cikkét, XXVIII. cikk (1), valamint (7) bekezdését.

[3] 2. Az alkotmányjogi panasz előzménye a következő volt.

[4] 2.1. Az indítványozó számvizsgáló bizottságának elnöke 2016. december 8. napjára rendkívüli közgyűlést hí- vott össze, melynek napirendi pontjaként – többek között – a társasházi közös képviseletet ellátó egyéni vállal- kozó visszahívása, valamint új közös képviselő választása szerepelt.

[5] A rendkívüli közgyűlésen a tulajdonosok (tulajdoni hányadok) többsége – a technikai kérdéseken (mint például a levezető elnök, a jegyzőkönyvvezető és hitelesítők személyének megválasztása) túl – határozott a közös kép- viseletet ellátó egyéni vállalkozó visszahívásáról, megbízási szerződése közös megegyezéssel történő megszün- tetéséről, majd ugyanezen egyéni vállalkozóval a közös képviselet ellátására vonatkozó megbízási szerződés megkötéséről (2016.12.08/6., 7., és 8. sorszámú közgyűlési határozatok).

[6] Az indítványozó ellen a közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránt az egyik tulajdonostárs (a továbbiakban: felperes) pert kezdeményezett, mert szerinte a határozatok egyrészt jogszabályba ütköznek, másrészt a kisebbségi érdekeket lényegesen sértik. A felperes hangsúlyozta, hogy már önmagában egy érvény- telenségi ok fennállása (például a közgyűlés szabálytalan összehívása) is megalapozza a közgyűlési határozatok érvénytelenségét.

[7] A támadott közgyűlési határozatok meghozatalát követően, de még az érvénytelenségük megállapítása iránt indult bírósági eljárás jogerős befejezése előtt, az indítványozó 2017. március 21-én tartott részközgyűlésén 7/2017.03.21. számú határozatával a korábbi közös képviselő megbízását visszamenőlegesen visszavonta, míg 9/2017.03.21. számú határozatával a korábbi közös képviselő helyett egy gazdasági társaság ügyvezetőjét választotta meg közös képviselőnek.

[8] 2.2. A Pesti Központi kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) a 18.P.50.391/2017/13. számú tárgyalási jegyző- könyvbe foglalt pervezető végzésében megállapította, hogy a 9/2017.03.21. számú közgyűlési határozat értel- mében az indítványozó képviseletére a gazdasági társaság ügyvezetője, mint közös képviselő jogosult, ezért a korábbi közös képviselőt a társasház közös képviseletéből kizárta.

[9] A PKKB az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletében a felperes keresetét alaposnak találta, és megállapítot- ta a közgyűlési határozatok érvénytelenségét. Megállapította továbbá azt is, hogy a korábbi közös képviselőt az eljárásból kizárta, mert nem tudta igazolni, hogy a helyette új közös képviselő megválasztásáról rendelkező