Az MST Területi Statisztikai Szakosztályának 1992. december 2-i ülése

SZEMLE

Az MST TERÚLETI STATISZTIKAI SZAKOSZTÁLYÁNAK 1992. DECEMBER 2-1 ÚLÉSE

A Magyar Statisztikai Társaság Területi Statisz—

tikai Szakosztálya ülést tartott 1992. december 2-án Kovács Tibornak, a Szakosztály elnökének, a KSH Budapesti és Pest megyei Igazgatósága főigazgató- jának vezetésével.

Az ülésen elsőként dr. Faragó Lászlónak, a Kör—

nyezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium fő—

osztályvezetőjének előadása hangzott el ,,A terület-

fejlesztés törvényei szabályozásának koncepciója"

címmel. A következőkben kiemeljük néhány megál- lapitását.

Területfejlesztésről a rendszerváltást megelőző időszakban nem beszélhettünk, mert explicit formá- ban nem hirdettek meg olyan területi célokat, me—

lyek megvalósításához léteztek volna a megfelelő eszközök. Ez a tevékenység nem csupán a legfel- sőbb államigazgatási, hanem helyi szinten sem érvé- nyesült.

Az 1989. évi fordulatot követően a területfejlesz- tés, -tervezés helyzete több tekintetben még talán romlott is. Különböző érdekcsoportok és egyes po- litikusok ugyanis azt a téves nézetet képviselték, hogy a tervezés szocialista sajátosság. Úgy gondol- ták, hogy elsősorban a központi és azon belül a területi tervezés is a korábbi rendszerhez kötődik, ennélfogva erre nincs szükség, Elvetették a terület—

fejlesztést mint tudatos térhasználatot, valamint an—

nak egyik legfőbb eszközét, a területi tervezést, és minden ilyen törekvés igen nagy ellenállásba ütkö- zött, mert újraéledni látták bennük a korábbi cent- ralizáló szándékot.

Ma már a központi kormányzat szintjén egyre többen felismerik a területi beavatkozások szüksé—

gességét, illetve elismerik a területfejlesztés koordi- natív, érdekegyeztető szerepét, de a jelenlegi törvé—

nyek nem szabályozzák kellőképpen a kompetenci- ákat, és hatásköri viták is nehezítik a megfelelő törekvések megvalósulását.

A rendszerváltást követően a területi ditTerenciá—

lódás erősödött, mert a piaci viszonyok terjedése

súlyosbítja ezt a folyamatot. Már a hagyományos ágazatok is érzik, hogy hagyományos eszközökkel nem tudják megoldani az őket sújtó válságot. Mind- ez alátámasztja, hogy szükség van területfejlesztési törvényre. A viták inkább arra koncentrálódtak, hogy területfejlesztési vagy terület— és településfej- lesztési törvény kell-e?

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisz- tériumban négy törvény előkészítése folyik: egyik a környezetvédelemről, másik az épített környezet megőrzéséről, védelméről és fejlesztéséről, a harma—

dik a természet védelméről, a negyedik pedig a

területfejleszte'sről. Az utóbbi időben felvetődött,

hogy ezeket össze kellene vonni egy komplex kör—

nyezetügyi törvénybe, de bebizonyosodott, hogy mindegyiknek sajátos tárgya van. A kormányzat azt szeretné elérni, hogy az ország minden területén megteremtődjön az önfenntartó fejlődés lehetősége.

Ezek az elvek, célok azonban eddig nem nagyon érvényesültek a kormányzati munkában. A kor- mány nyilvánosságra hozta gazdaságnövekedési programját, amely figyelmen kívül hagyja a területi szempontokat. Érthető ugyan, hogy a kormányza- tot a súlyos válságok most arra késztetik, hogy a támogatást meghatározott térségekre, településkörök- re összpontositsa, de jó lenne, ha a válságmenedzs- mentét el tudnánk választani a hosszú távú terü- letpolitikától, -fejlesztéstől, és maradna forrás és energia arra, hogy a korszerű területpolitika az egész országban érvényesüljön.

A törvénytervezet értelmében területfejlesztési bizottság alakulna az Országgyűlésen belül. Nem lenne jó ugyanis, ha a területfejlesztés négyéves peri- ódusokhoz kötődne. A kormányzat dekoncentrált szervei közül a köztársasági megbízotti hivatalok, az új főépítészi rendszer, valamint a környezetvé- delmi felügyelőségek vehetnének részt ebben a munkában.

Ezt követően dr. Lackó László, a földrajztudo—

mány doktora, az Államigazgatási Főiskola főisko—

512

lai tanára tartott előadást ,,Regionális folyamatok és irányításuk lehetőségei" címmel.

Előadásában három kérdéssel foglalkozott: a re—

gionális folyamatok fogalmával, illetve értelmezésé—

vel, annak néhány általános vonásával, valamint magyarországi sajátosságával, végül pedig az irá- nyítás lehetőségeivel.

A regionális folyamatokba tartozónak tekinti a társadalmi lét térbeli kereteinek összességét. Tartal—

milag ez felöleli a természeti, a társadalmi, a gazda-

sági—műszaki és építészeti adottságokat és feltétele- ket, ezek változási folyamatait és mindezek köl—

csönhatásait. Formailag egyaránt értelmezi ezt a fogalmat településre, tájra, közigazgatási egységre, valamilyen régióra, körzetre és alkalmasint az or—

szág egészére is.

E folyamatok sokkal összetettebbek, mint a mű—

szaki vagy a közgazdasági jellegűek. A másik lénye—

ges jellemző, hogy az egyes tényezők hatásának erőssége igen különböző. így elég nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy egy folyamat kedvező vagy hátrányos-e. Még bonyolultabb helyzetben vagyunk akkor, ha a hatékonyság szempontját is felvetjük.

A következőkben azokat a problémákat említet- te meg az előadó, amelyek meghatározzák a jelenle—

gi európai, illetve magyarországi regionális folya—

matokat. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a társadalmi összefüggések szerepe nő a regio- nális folyamatok megitélésében mind helyi, mind nagyobb térségi szinten. Ugyanígy, meglehetősen általános folyamat, hogy erősödik a lokalitás, vagy- is a településen mérhető és tapasztalható változá- sok, illetve körülmények fontossága. Megemlítendő a korszerű infrastruktúra szerepe, amely megvál- toztatja a kapcsolatokat, teljesen átalakítja a ko—

rábbi telepítési elveket.

A térbeli különbségek értelmezésében időről idő- re újabb elméletek vagy felfogások jelennek meg, de a kérdés mindig előtérben marad a regionális folya- matok megítélése során. Kulcskérdés ez az Európai Közösségen belül is, annak ellenére, hogy ott jelen- tős mértékben csökkentek a regionális különbsé- gek.

Ha Magyarországra pillantunk, akkor a törté—

nelmi atlaszokból ismert XVI—XVII. századi há—

rom részre szakadt ország képe jut eszünkbe. Egyfe- lől van Budapest és a Budapest—Bécs közötti sáv,

másrészt van a Dél—Dunántúl, illetve a Dunántúl

többi része, valamint a ,,maradék" Magyarország.

A nyugat-keleti ,,lejtö", amely Európában megfi- gyelhető, Magyarországon is egyre jellemzőbb. Az európai orientáció számottevően hat az országon belüli regionális folyamatokra is.

Végül meg kell említeni az önkormányzati irá- nyítás bevezetését, amely kétségtelenül pozitiv lé—

pés, ugyanakkor magában hordja a szétaprózódás, a befelé fordulás veszélyét. A célok eléréséhez olyan települési, regionális politikára, illetve tervezésre van szükség, amely alapvetően szakmai, technokra—

ta tevékenység. Mind a települési, mind az országos szintű regionális politikát annak a testületnek kell jóváhagynia, deklarálnía, amelyet erre felhatalmaz- tak; ez helyi szinten a Közgyűlés, országos szinten az Országgyűlés. A tervezést viszont szakemberek végezzék meghatározott elvek alapján, illetve azo- kat befolyásolva. Az irányítás keretében elemez- nünk kell a gazdasági-pénzügyi, építésügyi, környe—

zetügyi szabályozást és a szűkebb értelemben vett igazgatási szabályok hatásait.

Az egyik legsürgősebb teendő a regionális politi—

kai törvény elfogadása, ezt követően pedig a kor- mányzati regionális politikai koncepció kidolgozá- sa. A helyi településpolitikák kialakítását is ösztö- nözni kell. A regionális és településtervezés tartalmi korszerűsítése szintén fontos feladat.

Harmadik előadóként dr. Novák Zoltán, a KSH Baranya megyei Igazgatósága igazgatója ,,A vál—

ságkörzetek vizsgálatának lehetőségei" címmel fog- lalta össze a témával kapcsolatos gondolatait.

Előadásában elsősorban azokat a problémákat

ismertette, amelyeket le kell küzdeni, ha meg aka-

runk felelni a változó társadalmi-gazdasági környe- zet statisztikai munkával szembeni elvárásainak.

Ilyenek például az adatszolgáltatók számának gyors ütemű növekedése, az ún. igazgatási statiszti- kai adatszolgáltatás rendszerének változása vagy a reprezentatív megfigyelések kis területi egységekre történő alkalmazásából adódó módszertani nehéz- ségek.

A jelenlegi helyzetben egyre nehezebb a szüksé—

ges információkat biztosítani a különböző döntési szintek számára az egyes területi egységek között meglevő differenciáltság mértékéről és okairól, ami különösen a válságövezetekben válhat további tár—

sadalmi feszültségek forrásává.

A statisztikai adatbázis korszerűsítése során a KSH adatgyűjtési rendszeréből nyert informáci- ók mellett törekedni kell más szervek (például a munkaügyi központok) adatainak felhasználásá-

ra, és biztosítani kell az alulról építkező elemi,

például településszintű, valamint a felülről, a mak- roszintű információk lebontásából nyert, ugyan—

csak területi egységekre vonatkozó adatokat is.

Ezekre támaszkodva megalapozottabb kormányza- ti és önkormányzati programokat lehet kidolgozni.

Az ülés befejező előadását dr. Balogh Miklós, a KSH Nógrád megyei Igazgatósága igazgatója tar—

SZEMLE

513

totta ,,Az önkormányzatok információigénye és a területi statisztika" címmel.

A területi igazgatóságok szakembereinek köré—

ben általánosan elfogadottá vált az a megállapítás, miszerint csökkent az önkormányzatok informá—

cióigénye. Egyrészt szűkült azon adatok kőre, ame- lyekre az önkormányzatok igényt tartanak, más- részt elvárásaikat sem tudják pontosan meghatá- rozni. Ezek vélhetően és kissé leegyszerűsítve a vá-

rosi testületekben bekövetkezett személycserékkel, valamint az önkormányzati döntések remélhetően átmeneti túlpolitizáltságával magyarázható. Az okok vizsgálata azonban nem volt teljes körű, gyak—

ran megrekedt a felszínen, a féligazságok szintjén.

A KSH vezetésének el kell döntenie, hogy a Hivatal alapfunkciójának része-e az önkormányzati információigények kielégítése. Amennyiben igen, akkor a beszámolási rendszerben, valamint az in—

formácíóátadás anyagi vonatkozásában is tisztá- zandó problémák merülnek fel. A területi tájékoz—

tatási szakembereknek pedig megfelelő szakmai ön- és továbbképzéssel meg kell ismerniük, hogy az önkormányzatok funkciója, tervezési-döntési me- chanizmusa mennyiben tér el a tanácsi gyakorlattól.

Ha a Hivatal az önkormányzatok új igényeit nem tudja kielégíteni, akkor a megyei statisztikai igazgatóságok szerepét átvehetik olyan megyei szer—

vezetek, amelyek szintén foglalkoznak adatgyűjtés—

sel. Ez azonban a hivatal szakmai leértékelődését jelentené, ami tovább nehezítené az adatgyűjtési

funkció ellátását.

A községeknek többnyire törzskönyvtípusú in—

formációkra van szükségük. Különösen szétválás, fejlesztési céltámogatások megpályázása során tar- tanak igényt konkrét, főleg népmozgalmi adatokra, ellátottsági mutatókra.

A városokkal, amelyek korábban az igazgatósá—

gok elemzéseinek vásárlói köréhez tartoztak, a sze-

mélycseréket követően lassan alakul ki a megfelelő munkakapcsolat. Külső kapcsolataik fejlesztését remélve, gyakran igényeltek olyan közérthető sta- tisztikai adatokat tartalmazó tájékoztatókat, lepo- rellókat, prospektusokat, amelyeknek elkészítése szakmailag egyszerűen megvalósítható. A települési döntés—előkészítést elősegítő átfogó elemzések irán- ti érdeklődésük csökkent, ugyanakkor —— politikai és gazdasági érdekérvényesítési szándékkal ——

igénylik azokat az elemzéseket, amelyek alapján településük helyzete más városokkal összevethető.

A rendszerváltozást megelőzően egyik legjelen- tősebb információigénylő a megyei tanács volt. A megyei önkormányzat funkciója. lehetőségei egé- szen mások, mint jogelődeié. A kihelyezett kormány—

üléseket követően azonban kapcsolata a statisztiká- val kedvezően alakult.

Sajátos probléma, hogy a beszámolási rendszer átalakulásából adódóan csökken azoknak a konk- rét információknak a köre, amelyek településenként az igazgatóság rendelkezésére állnak. A reprezenta- tív felvételek elterjedése következtében a felmerülő igények egy részét nem lehet kielégíteni. Keresni kell azokat a módszereket, amelyek egyaránt javita- nák az adatszolgáltatói és a tájékoztatási kapcsola—

tot.

Elnöki zárszavában Kovács Tibor megköszönte az értékes előadásokat, és hangot adott álláspontjá- nak, amely szerint a területfejlesztésben elért, talán szerénynek tűnő eredményekben a területi statiszti- ka művelőinek kiemelkedő szerep jutott, s a területi statisztikusok szakmai tudása, munkája a terület- fejlesztési elképzelések megvalósítása során tovább- ra sem nélkülözhető.

Soltész Pál