Gondolatok az osztrák–magyar közös statisztikai múlt történetéről

(1)

HATÉKONYSÁGI És GAZDÁLKODÁSI MUTATÓK 509

lRODALOM

( 1 ) Dixon, W. J.: BMDP Statistical Software. Printing with Additions UCLA Press. Los Angeles - London. 1963. 446-532. old.

(2) Dr. Ferenczi Zoltán: A mezőgazdasági termeiőszövetkezetek hatékonyság szerinti sorba rendezése. — Statisztikai Szem—

le. 1968. évi 4. sz. 341-349. old.

(e) Füstös László —- Meszéna György — Simonné Mosolygó Nóri: A sokváltozós adatelemzés statisztikai módszerei. Akadé-

miai Hordó. Budapest. 1986. 525 old. '

(4)Dr. Hajdu Ottó: Sokváltozós statisztikai módszerek gyakorlati alkalmazása. PRODlNFORM Műszekl Tanácsadó Vállalat, lGK. 1981.

( 5) Lengyel Tamás: A kanonikus kcrrelúcióanalr'zis és néhány kapcsolódó probléma. — Alkalmazott Matematikai Lapok. 1979.

évi 5. az. SBS-393. old.

(e) Többváltozós statisztikai analízis. (Szerk.: Móri F. Tamás és Székely-!. Gábor.) Műszaki Könyvkiadó. Budapest. 1986. 393 old.

TÁRGYSZÓ: Mezőgazdasági üzem. Hatékonyság. Korrelácíó—számitás.

Peaiowre

ABTOp Aemoucrpupyer npaxmuecmü npmep npmeneimn pac—re'ra Kauoumecxoü Kop—

pennuvm. MccneAyeT cenab memy noxasa'renmvr, xapaK'repyrsyiourvrMM 14 ycnoauú xosnücveoaa—

rum " 13 Kounoueu'roe arprpexruanocm e omowenvm 69 nponaeogc'reennux Koonepa'rupoe oni-lovi ua KOMMTaTOB chaHbl.

Mme-r o'ree'r Ha aonpoc o "rom, c Kamu" noxaaerennuu ycnoeuú cenaaubi nepeoouepeAHo or—

genbuue noxaearenvr ammekmenocm. B one npercraaneHun oreera Ha namam eonpoc aeTop npnaopyn' Mir-repnperaumo Taónuu naxera nporpaMM BMDP.

SUMMARY

The study shows a practical application of canonical correiation. The author investigates the cor- relation of indicators (13 of them referring to efficiency and 14 to tarming conditions), on the basis of 69 co-operatives of a oounty.

He wants to specify the indidactors of condition being primarily connected with certain efficiency indicators. in the course of answering the ouestion the interpretation of the tables ot BMDP program- me package is given.

(2)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

__ GpNDOLATOK AZ oszTRÁk— MAGYAR

KOZOS STATISZTIKAI MULT TORTÉNETÉRÖL

DR. HORVÁTH RÓBERT

Az osztrák-magyar közös statisztikai múlt történetének megismerése, problémáinak fel- elevenítése sokak számára feleslegesnek vagy legalábbis időszerűtlennek tűnhet napjaink- ban. Tény azonban, hogy ez a kérdés a közelmúltban két alkalommal is felvetődött: első alkalommal a Nemzetközi Statisztikai intézet (lSl) 39. bécsi ülésszakán 1973—ban, másodszor pedig az osztrák hivatalos statisztikai szolgálat 150 éves jubileuma alkalmából Bécsben, 1979—ben. Noha ez a kezdeményezés osztrák oldalról indult ki, a magyar statisztikusok kö- rében is érthetően élénk visszhangra talált mindkét alkalommal. Véleményünk szerint feltét—

lenül érdemes ezt a kezdeményezést folytatni és a magyar hivatalos statisztika és a legtá—

gabb értelemben vett magyar statisztikai tudomány múltbeli gyökereinek alaposabb és a modern tudománytörténet szempontjainak megfelelő feltárására és elemzésére is felhasználni.

Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedek magyar történelemtudományi és statisztikatörténe—

ti kutatásai sok területen értékes hozzájárulásokat hoztak felszinre anélkül, hogy azokat tudatosan ebbe a nagy összefüggésbe igyekeztek volna elhelyezni. Ezek a részletesebb vagy átfogóbb tanulmányok a felvetett kérdéseket szinte kivétel nélkül a hazai statisztika önállósu- lásának és európai szintre való felfejlődésének a kritériuma alapján vizsgálták, és így bennük szükségszerűen egyrészt a nemzeti, másrészt a tágabb európai perspektívák adták meg nemcsak a vizsgálódások kereteit, hanem vezérmotivumait is. Az osztrák-magyar közös sta—

tisztikai múltból eredő problémák és kölcsönhatások mélyebb feltárása azonban többnyire háttérbe szorult. E kérdések igényesebb feltárása külön tanulmányra vár, s azért velük eke- retben most csak érintőleg van mód foglalkozni.

Amidőn az alábbiakban, néhány alapvető gondolat felvetésével, az osztrák-magyar sta—

tisztikai kapcsolatok kérdését kívánjuk előtérbe állítani, csupán arra törekszünk, hogy felhiv- juk a figyelmet e szempont jelenlétének fontosságára a folyamatban levő vagy tervezett magyar statisztikatörténeti kutatásokban. Ezzel egy olyan folyamat Iétreiövetelét kívánjuk segí—

teni, amely e kapcsolatok későbbi módszeres feltárásához és egy átfogóbb szintézis kiala- kitásához is megteremti a szükséges feltételeket.

A modern értelemben vett statisztika Nyugat-Európában sem tekint vissza messzebb—

re, mint a XV". század utolsó harmadára, noha, főleg állami statisztikai tevékenységgel,igaz—

gatási célokra, már jóval korábban lehet vele találkozni (1 ). Magyarországon ez utóbbi is csak a török uralom alóli felszabadulással kezdődik, közelebbről Kollonich Lipót ,,Einrich- tungswerk"-jével, tehát a fenti tudományos fejlődésnél nem korábban s egyelőre egyoldalú- an osztrák kezdeményezésre. E kezdeményezés döntően még a XVllI. században is ugyan—

(3)

DR HORVÁTH: oserAK—MAGYAR STATISZTlKAi MÚLT 511

erről az oldalról jön az osztrák felvilágosult abszolutizmus hatására III. Károly, majd Mária Te- rézia, illetve II. József uralkodása alatt, de a végrehajtásban már a magyar korai statisztikai leíró tudomány és a korabeli magyar államigazgatás is jelentős statisztikai munkát végez.

Csak e század végén kerül sor önálló kezdeményezésekre, melyek a dietális kereskedelmi bizottság, majd a budai helytartótanács égisze alatt, de lényegileg Skerlecz Miklós és Berze- viczy Gergely elaborátumaiban teljesednek ki. (Minthogy e kérdéskörrel s azon belül is a magyar nemesi országgyűlés korai, XVIII. század eleji idevágó sikertelen kezdeményezéseivel egy közelmúltban megjelent tanulmányunkban már foglalkoztunk [lásd 42) 86-101. old.], így nem látszik szükségesnek, hogy itt bővebben tárgyaljuk.) A szorosabb értelemben vett osztrák-magyar statisztikai együttműködés intézményes formában csak a XIX. században in—

dult meg, s ez utóbbi az, melynek számos részlete, de egyes lényeges elemei is még beha- tóbb feltárásra várnak.

Az osztrák-magyar statisztikai közös múlt XIX. századi fejlődésének (illetőleg a kölcsön- hatásoknak) vizsgálata az a főtéma, amellyel a jelen tudománytörténeti vázlatos felvetés fog—

lalkozni kíván, nagyjából az első világháborúval lezárt történeti sorsfordulóig. Mindez nem zárja ki azonban azt, hogy tanulmányunk végén fel ne vessünk néhány gondolatot a jelen fejlődési szakasz olyan problémáival kapcsolatban, amelyek számot tarthatnak mind az oszt- rák, mind a magyar statisztikai körök fokozott érdeklődésére és az együttműködés új lehe—

tőségeit hordozzák, amennyiben képesek korszerű formák között megvalósulni.

A téma elhatárolásával azonban tulajdonképpen csak az egyik alapvető kérdést tisztáz- tuk. Ennél lényegesen bonyolultabb kérdés a modern statisztika különböző területein lefolyt történeti fejlődés különféle szálainak összekötése. Ez a kérdés módszertani szempontból azért bonyolult, mert az intézményes és nem intézményes keretek között végbement fejlő- dés a történeti időfolyamban sincs feltétlenül szinkronban. Számos hatás csak időbeli kése- delemmel érvényesül, mások pedig visszacsatolásszerűen, szinte egyidejűleg. Egy további kérdés az, hogy a XIX. századi fejlődés problémái csak elméletileg választhatók szét a tudo- mányos statisztika és a hivatalos statisztika terén mutatkozó részletekre és kölcsönhatások—

ra, a valóságban nagy bőséggel keverednek, noha a század közepéig magyar oldalról in—

kább a tudomány, osztrák oldalról pedig inkább az adminisztratív statisztika viszi a primet.

Ettől kedzve mindkét vonal szorosan összefonódik, és a magyar hivatalos statisztika viszony—

lag csekély időbeli lemaradással utóléri az osztrákot, és azzal egyenrangúvá lesz.

Körülbelül az 1880-es és 1890—es évektől kezdve mindkét oldalról és mindkét területen -— a tudományos és hivatalos statisztikáén egyaránt — ellanyhul a kölcsönös érdeklődés, és csak a ,,közös ügyek" — a külügy, a pénzügy és a hadügy — jogilag szigorúan elhatárolt te—

rületére szorul vissza, melyet csak az első világháború terel a háborús gazdálkodásból kö- vetkező néhány új területre. Ez utóbbi speciális kérdést is mellőznünk kell azonban e vázla- tos keretben. A XIX. századi problémákon belül viszont számos egyedi kérdés határolható el, melyeknek felvetése a kölcsönhatásokat új megvilágításba helyezi. Ezek közül az alábbi- ak kiemelése látszik leghasznosabbnak:

1. Mi volt a magyar leíró statisztikai tudomány képviselőinek szerepe az osztrák hivatalos statisztikai szolgálat létrehozásának szellemi előkészítésében, ideértve a statisztika oktatását is a felsőokta- tásban?

2. Hogyan élt tovább a XVIII. században létrehozott osztrák adminisztratív statisztika a XIX. szá—

zad közepéig a hazai megyei igazgatásban, az 1829-es osztrák statisztikai szervezet létrehozásától fü etlenül?

99 3. Hogyan támaszkodott 1829 után a magyar leíró statisztika a ,,Tafeln"-anyagokra, és hogy hasz- nálta fel az osztrák statisztikai szervezet a magyar leíró statisztika eredményeit?

4. Míg az 1848-as magyar szervezet előzményei és létrejötte tudatosan nem osztrák, hanem francia hatásokat tükröz,_az 1867-es magyar fejlődés elég szorosan követi az osztrák és azon keresztül a belga mintát, de számos téren elkanyarodik, önálló utakat keres és talál; melyek voltak ez utóbbiak?

5. Az abszolutista korszak osztrák hivatalos statisztikai eredményeinek egykorú elutasítása magyar részről mennyiben tekinthető megalapozottnak az utolsó két évtized kutatásai tükrében?

(4)

512 DR. HORVÁTH RÓBERT

6. Miért maradt a magyar tudományos statisztika a XIX. század végi és )0(_ század elejifejlődé- sében a tradicionális társadalmi, nem matematikai vonalon. és miért kanyarodott az osztrák tudo- mányos statisztika a matematikai statisztikai vágányokra?

E felvetett kérdések már erősebb és bonyolultabb kölcsönhatásokra utalnak, mint ami- lyeneket a hagyományos statisztikatörténeti irodalom eddig feltárt. Ezekből egyelőre az újabb osztrák szakirodalom többet mutatott fel, mint amennyit hazai vonatkozásban eddig érzékel—

tünk, és ez lehet e vázlat egyik és egyben legfőbb tanulsága, mely az idevágó kutatá- sok jövőbeli fő irányvonalát is kijelöli. Egy másik fő indítás a részletkérdések kutatásának ki- bővftett felmérése lehetne, ami nem szorítkozhat csupán az itt kiemelt fontosabb részterü- letekre, hanem fel kell tárnia minden olyan kérdést, amelynek megközelítése végeredmény—

ben az egész magyar statisztikatörténet új szempontok alapján történő átfogását eredmé- nyezheti.

Az alábbiakban következő tudománytörténeti vázlat azonban egyeiőre csak az 1.-5. pont alatt kiemelt terület fő kérdéseivel foglalkozik, jobbára csak problémafelvető jelleggel, de mégis megjegyezve, hogy sorrendjük nagyjából megfelel a történeti fejlődés időrendjének, valamint, hogy sorba fűzésük egyben a fejlődés fő trendjének újszerűen megközelitett kör- vonalait is láttatni engedi.

Ezt követően — tudománytörténeti jelentősége miatt — néhány külön gondolatot szen- tel a 6. pont alatt említett kérdésnek, befejezésül pedig az egész témakör időszerű vonatko- zásaira kíván röviden utalni.

Arra a tényre, hogy a korai magyar leíró statisztikai irány fő képviselőinek munkássága a XVIII. század folyamán mennyire szorosan fonódott össze az államigazgatási tevékenység- gel, Bél, és Vályi munkásságának elemzése során rámutattam (4) . Kiemeltem azt is, hogy bár e tudományos kezdeményezésekben a számszerűségnek még alárendelt szerepe volt, Magyarország leírásához nemcsak az államigazgatás segítségére, hanem egy statisztikai cél- ra szervezett munkacsoport kialakítására is szükség volt. Ez utóbbit ugyan Vályi nélkülözte, de a Bél által létrehozott leírás mint tárgyi alap ezt részben pótolta.

A XVIII. század utolsó évtizedeiben azonban a számszerűségek előtérbe nyomulása már hazánkban is megkezdődött. Ám Magyarország leírásában ekkor még az osztrák tudo- mányos statisztika képviselői nagyobb számban és nagyobb intenzitással vettek részt, mint a hazai szerzők. A számszerű alapok keresése vagy legalábbis a számszerű becslések ki- alakítása — néha minden óvatosságot félretéve — ekkor váit túlnyomóvá az osztrák szerzők- nél, ezért kezdte az ő birálatukkal Schwartner is a maga munkáját (5). Schwartner műve azonban nálunk egyszer s mindenkorra háttérbe szorította őket azáltal. hogy mint a diplo- matika professzora az ,,államiratokat", azaz all. József—féle népszámlálás anyagát helyezte első helyre a statisztika forrásaként. Schwartner hangsúlyozta azonban az egyházi anyaköny- vek hasonlóan nagy jelentőségét a népmozgalmi adatok szempontjából, mivel hazánkban a félig állami, félig egyházi ,,népességi listák" intézménye nem alakult ki még ez időre úgy, mint Svédországban, Poroszországban vagy éppen Ausztriában. Az egyházi anyakönyvek- re épülő iránynak legjobb hazai képviselője minden kétséget kizáróan Demian volt (6) .

Nem véletlen tehát, hogy az osztrák hivatalos statisztikának már a korábbi szakirodalma is kiemelte egyrészt az osztrák leíró statisztikusok döntő hatását az osztrák államvezetésre, közelebbről az államigazgatásra egy hivatalos statisztikai szolgálat felállítása érdekében, és az sem véletlen, hogy ebben az irodalomban mint két nagyhatású statisztikust a magyar Schwartnert és Demiánt is említik. ( (3) 86. és köv. old.)

A ll. József-féle népszámlálással azonban a népesség teljes nyilvántartásának a prob- lémája nem oldódott meg kielégítően. A Mária Terézia által szorgalmazott koncepció ugyan-

(5)

OSZTRÁK— MAGYAR STATISZTIKAI MÚLT 513

is az álló népesség népszámlálássai való felméréséhez hozzákapcsolta a népmozgalom egy- házi anyakönyvi listák alapján végrehajtott évenkénti ,,revízióját" (azaz évenkénti kiegészíté- sét) és mintegy ,,naprakész" állapot szerinti továbbvezetését, ami az első magyarországi nép- számlálás kapcsán is még változatlanul szerepelt a célkitűzések között. Két évben, 1786-ban és 1787-ben ez meg is valósult, majd a későbbi Habsburg uralkodók alatt elsikkadt, és még a minden állampolgárra -— tehát a nemesekre is — kiterjedő népszámlálás gondolata is csak a nemesség nélküli időnkénti általános népösszeírásra, a ,,konskripció"-ra redukálódott

( 7 ) .

ilyen körülmények között annak a Fejes-féle tervezetnek, mely a félig állami, félig egy- házi népmozgalmi nyilvántartás bevezetését szorgalmazta a főherceg-nádorhoz intézett 1803-es emlékirat formájában ( 8), megvolt az aktualitása, sőt az sem tekinthető kizártnak, hogy a címzett személyén keresztül ez is hatással volt az osztrák hivatalos statisztika intéz- ményes bevezetését szorgalmazó ottani körökre.

Ez a gondolat mint államigazgatási reformkérdés a Habsburg—birodalomban először 1804-ben, vagyis 9 birodalom és a Német—római Császárság szétválása alkalmával merült fel, de a napóleoni háborúk folytatódása, valamint az azok finanszírozásával kapcsolatos gazdasági és inflációs zavarok miatt e tervet elejtették. A napóleoni háborúk befejezését kö—

vető európai újjárendezés hasonlóan kedvezőtlen időszaknak bizonyult az ilyen ,,forradaimi"

újításra, mely végül is a nagy francia forradalom terméke volt, s így érthető, hogy a gondolat felvetése 1819—ben ismét nem volt sikeres. Az azt szorgalmazó reformerekkel szemben, akik között nemcsak a stájerországi von Schimmern kormánytanácsos, hanem az udvari taná—

csos magyar gróf Kohá/y nevét is megemlítik az osztrák források ((9) 14. old.), az elejtés fő érve mégiscsak abban a megállapításban csúcsosodott ki, hogy az osztrák államigazga- tás merev és tradicionálisan változatlan rendszere mellett egy ilyen újítás bevezetésének egyáltalán nincsenek meg a feltételei.

Noha ez a szervezet a következő, 1820-es évtized alatt mitsem változott, az államigaz—

gatás idevágó szükségletének kielégítését ezúttal kifejezetten a statisztikai tudomány fejlő- dése vetette fel, méghozzá a statisztikai felsőoktatás kialakulása Közép-Európa összes fontosabb egyetemein. A hivatkozott legutóbbi osztrák kutatások szerint a Habsburg-birodalom állott e fejlődés élén 7 egyetemmel — köztük a Pesti Egyetemmel —-, 8 akadémiával és 5 ii- oeummal. Tartalmilag ez ugyan a német és osztrák leíró statisztika modernebb, számszerű alapon álló változatának továbbvitelét jelentette csupán, sőt az államigazgatási adatok hiá- nya miatt sok helyütt inkább csak elvileg, de kétségkívül annak az igénynek határozott fenn—

tartásával, hogy az államigazgatásban dolgozó tisztviselők képzéséhez a statisztika ismere- te nélkülözhetetlen.

Mindez közvetlenül pár évvel a modern, az A. Ouetelet által kezdeményezett statisztikai tudomány megszületése előtt, 1829-ben történt. És annak ellenére történt ez, hogy a Napo- leon által beindított és tisztán a polgári haladás követelményeit szem előtt tartó francia hivatalos statisztikai szolgálat kezdeményezései mind Franciaországban, mind a napóleoni be- folyás alá vont német államokban lehanyatlottak, a göttingai iskolában kitört módszervita mi—

att pedig a leíró típusú statisztika hitele tudományosan is és gyakorlati felhasználhatóságát illetően is erőteljesen megingott ( 10).

Az adminisztratív statisztikában jól képzett és annak szervezett formában való felhasz- nálását szorgalmazó báró Baldaccinak ma is igazat kell adni annw'ban, hogy még a korszak—

váltást közvetlenül megelőző időben is hasznosabb lett volna egy elavult típusú statisztikai szolgálat, mint a semmilyen. Az 1829-ben formailag létrehoon ,,General-Rechnungsdirecto—

rium (Főszámvevő igazgatóság) keretében nem önálló jelleggel működő szervezet mégis- csak egy külön statisztikai szolgálat, egy ,,Bureau" volt 5 munkatársával a Rechnungsdirec—

torium alelnökének, báró Metzburgnak vezetésével. Metzburg a makroszintű adatbázist a ,,Tafeln"—nek nevezett táblázatrendszer keretében hozta létre, sőt az annak kiegészítését és interpretálását megkönnyítő kézikönyvet, a ,,Handbuch"-ot is korán, 1830-ban kidolgozta

5 Statisztikai Szemle

(6)

(( 9) 20. old.). Ez a statisztikai ,,Tafeln" és a kézikönyv azonban annyiban még mindig ma- gán viselte a feudális állami jelleget — ami ellen Schlözer már e század elején hevesen tilta- kozott ((11 ) 1030. old.) —, hogy ,",titkos" volt, azaz csak a belső államigazgatás hivatalos szervei juthattak ez időben hozzá, ami természetesen a tudományos fejlődés hatását már eleve jelentős mértékben kizárta, viszem az érdekelt magyar statisztikusok, elsősorban Fé—

nyes Elek fel tudta azt használni az 1830-as évek második felében megjelent nagyszabású, Magyarországot leíró statisztikai munkájában a hazai államigazgatás segitségével (12) .

, Az osztrák ,,büro"- 1840-ben ,,K. K. Direction der administrativen Statistik" néven önál- lósodott, és a tehetséges báró Czoernig vezetésével jelentős erőfeszítéseket tett a megúju- lásra. Ez kifejezésre jutott a titkosság előbb részleges feloldásában (1845—től), majd teljes fel—

számolásában (1848-tól), de főleg a táblázatos anyag modernizálásában, valódi statisztikai monográfiák kidolgozásában, az 1850-es évtizedtől kezdve pedig a periodikus publikációk közreadásában. A számszerű adatbázis modernizálására való törekvés azonban még az 1840-es évtizedben sem a Ouetelet-féle modern statisztika módszereivel történt, hanem in- kább csak annak szellemében annyiban, hogy a teljeskörűség megvalósitása érdekében fel- használták Fényes Elek, Galgóczy Károly és más magyar leíró statisztikusok kiegészítő ada—

tait és becsléseit, sőt eltérő adatait is ellenőrzés céljából (( 9) 36. old.). Más szóval, felismer- ték a magyar leíró statisztikai tudomány elavult formáiban is korszerű, sőt haladó tartalmát.

Bizonyítja ezt az is, hogy Fáy András halandósági táblájára is felfigyeltek már jóval Wenr'nger Vince előtt, azaz közvetlenül a mű 1854—es publikálása alkalmából (( 13) 217. old.). A guetelet—i statisztika azonban tartalmilag csak az 1850—es és 1857-es népszámlálások kapcsán jelentkezett először az osztrák hivatalos statisztikában. Ennek hatalmas lökést adott az 1857—

ben Bécsben megtartott 3. nemzetközi statisztikai kongresszus, ahol különösen az 1857-es modern alapokra helyezett népszámlálást nagy elismeréssel fogadták (49) 37. old.).

A magyar hivatalos statisztikai szolgálat kialakulásának kezdeteit azonban kétségkívül a francia befolyás jellemezte inkább, mint az osztrák. Schwartner fő művének 1809-es (2.) ki—

adású 1. kötetében kifejezetten a napoleoni század eleji francia hivatalt tekintette követendő minta gyanánt, s ismeretes, hogy az 1820—as évektől kezdve a reformnemzedék túlnyomó része a polgári átalakulás ideológiájaként a nagy francia forradalom hagyományait ápolta és tartotta követendő példának. Az a 4 rövid paragrafusból álló kerettörvény, amelyet az 1844—

es feudális országgyűlés hazánkban elfogadott, feltehetően Szemere nyugat-európai tanul- mányútjának hatására, vagyis francia és angol mintára jöhetett létre. Egyedül Konek Sándor 1847-es elméleti statisztikai tankönyve említi követendő példaként az osztrák intézményt, de már az 1855—ös bővített kiadásában teljesen a guetelet—i statisztika szellemében tárgyalja a statisztika állását közigazgatási tekintetben, és a belga hivatalos statisztikai szolgálatot tekin- ti mintának. Noha itt részletesen foglalkozik második helyen az osztrák szolgálat fejlődésé— _ vel is, mellette még csak az angol példát ismerteti részletesebben, míg a francia fejlődés elem- zése — nyilvánvalóan forráshiányból — teljesen sommás és némileg félrevezető ( ( 15) 27.

és köv. old.).

A Fényes Elek által vezetett 1848-es statisztikai hivatal — amennyire ez rövid működé- séről megállapítható — inkább a napoleoni első francia hivatalhoz volt hasonló, laza, egyé—

neken alapuló munkásságával, semmint a messzemenően bürokratizáit kortárs osztrák ,,Ta- belIen-Anstalt"-éhoz. ((9) 28. és köv. old. és ( 12) 17. és köv. old.) Az osztrák statisztika a 3. nemzetközi kongresszuson —- melyen Fényes, Konek és Galgóczy is részt vettek - , mint említettük, nagy tekintélyre tett szert az 1857-es népszámlálás modern és nagyszabású kon—

oepciójáért, noha annak eredményeit a mai visszatekintő osztrák értékelés sem tartja túlzot- tan sikeresnek, de koncepciója és bürokratikus szervezettsége tekintetében kétségtelenül élenjárónak tűnhetett. Azt azonban a mai osztrák statisztikatörténet sem osztja teljes mérték- ben, hogy ez a statisztikai apparátus ,,... a statisztikai munka terén a legkiemelkedőbbet nyúj- totta európai vonatkozásban...", ahogy ezt akkor a porosz titkos tanácsos Schubert állitotta.

(7)

OSZTRÁK— MAGYAR STATISZTIKAI MÚLT ' 515

itt inkább arról lehetett szó, hogy noha a német egység elérése érdekében az 1850—es évek elején a frankfurti birodalmi gyűlésen felvetett azon javaslatot, melynek értelmében az ősz- szes német államot és a Habsburg—birodalmat magában foglaló egységes német hivatalos statisztikát kell létrehozni, végül is nem fogadták el a német államok, de az ekkor még fejlet- lenebb hivatalos német statisztika képviselői előtt az osztrák példa változatlanul mintaként le—

begett ((9) 38. old.). Az 1860-es évek elején kihozott első valódi statisztikai évkönyvvel és zsebkönyvvel az osztrák statisztikai szervezet valóban egész Európának újat tudott nyújtani, de a nyugat—európai országok fejlődése mögött tartalmilag, sőt még a szervezet jogi szabá- lyozásában is inkább elmaradt, mint előttük járt, ami egészen az első világháborúig bezáró-_

lag hátráltatta fejlődését ((3) 122. old.).

A magyar tudományos statisztika az 1850-es évek végére — minden osztrák és német statisztikai tradícionális kötöttsége ellenére -— felzárkózni törekedett a guetelet—i statisztikai vonalhoz, és az 1860-ban, a Magyar Tudományos Akadémián létrehozott Statisztikai Bizott—

mány, majd az 1861-1863-as akadémiai népszámlálási kísérlet kudarca annyiban mégis po- zitív eredménnyel zárult, hogy a magyar helytartótanácshoz benyújtott emlékiratban a Tudo- mányos Akadémia védhetetlenül érvelt egy magyar hivatalos statisztikai szolgálat felállítása mellett. Nehéz lenne támpontok hiányában megállapitani, hogy a Statisztikai Bizottmány te—

vékenysége volt—e valamiféle hatással az osztrák hivatalos statisztika 1863—es guetelet—i ala- pokon történő átszervezésére. Tény, hogy a kiegyezéssel létrehozott magyar hivatalos sta—

tisztikai szolgálat áttételek nélkül, azaz egyenesen a belga példát vette alapul, és az európai élvonalhoz való gyors felzárkózásának kétségkívül ez adta meg a lehetőségét, mellyel veze- tői és munkatársai élni is tudtak, ahogy ezt a 9. nemzetközi statisztikai kongresszus 1876—es budapesti megrendezése is dokumentálta, melyet hazánk az Egyesült Államokkal szemben . nyert el (416) 800. old.).

E fejlődés mögött azonban a magyar egyetemi és elméleti statisztikai tudomány jelen- tősen lemaradt. A guetelet-i fordulatot a magyar statisztika tudományos, túlnyomóan felső—

oktatási képviselői alig és akkor is csak jelentős késéssel, közvetlenül az első világháború előestéjén kísérelték meg végrehajtani. Ezzel egy olyan statisztikai fejlődés történeti alapjait vetették meg, melynek során a hivatalos statisztika nagyszerűen kifejlődött, tudományos ol- dala viszont messze lemaradt. E fejlődés gyökerei kétségkívül az 1870-es évekig nyúlnak vissza, s ez nemcsak tudománytörténeti tanulságként, hanem még mindig időszerű tudo—

mánypolitikai feladatként is felfogható, mert tradíciói és maradványai ma is érvényesülnek.

E sajátos fejlődés kialakulását nem könnyű felvázolni, de az alábbiakban megkísérlünk néhány olyan gondolatot mégis papírra vetni, amelyek kiindulópontul és talán itt—ott támpon—

tul is szolgálhatnak e kérdés igényesebb tudománytörténeti elemzéséhez.

A korábbiakból már fény derült arra, hogy a magyar leíró statisztikai tudomány képvise—

lői Schwartner és Fényes korszakában keresték és megtalálták azokat az érintkezési ponto- kat az osztrák statisztikával, melyeken keresztül tudományuk fejlesztését biztositani tudták.

Ez a megállapítás egy bizonyos fokig még a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bi- zottmányának működését követő időszakra is érvényes, hiszen a fejlettebb ,,országleíró" mű- fajt művelő tudósok — elsősorban Kautz Gyula és Konek Sándor — a magyar hivatalos statisztikai szolgálat hiányában továbbra sem tekintették megbizhatatlannak az osztrák hivatalos szolgálat által kidolgozott adatbázist, nem utasították el, hanem messzemenően felhasz- nálták azt (( 17) 77-91. old.). A sajátos magyar tudományos fejlődésben tehát nem annyira a modern értelemben vett adatbázis létrehozását szolgáló hivatalos statisztikai apparátus megteremtése és felvételi módszerei váltak kulcskérdéssé, mint inkább a feldolgozási és in- terpretálási módszerek matematikai statisztikai, illetve modem közgazdaságtani és társada-

5—

(8)

516 on. HORVÁTH RÓBERT

/,

lomtudományi megalapozása. Ezek azok a területek, ahol a magyar és az osztrák statisztikai tudomány fejlődése az 1850-es évtizedtől kezdve egyre inkább elvált egymástól, s nagy- jából az ún. ,,statisztika iránti lelkesedés korszakának" lezárulásától, azaz az 1870-es évek végétől teljesen elkülönül.

A magyar fejlődés egyes jellegzetes tényezőire több tanulmányban hivatkoztam már, ezért inkább csak felsorolásszerűen emlitem, hogy bár Konek 1851-1852—ben még a matematikai iskola mellett tört lándzsát, ezt a szempontot későbbi munkássága, de különösen az 1860-as évek végén tartott szaktanfolyam során, melyet az új magyar hivatalos statisztikai szolgálat tagjai számára szerveztek, már nem érvényesithette. így került sor pótlásképpen Keleti kis módszertani könyvének kiadására ,,A gyakorlati statisztika kézikönyve" címmel 1875-ben, mely azonban elmaradt Hain bécsi professzor 1852—es módszertana mögött. Ka—

utz Konek fellett tartott 1886-es akadémiai emlékbeszédében nem hallgathatta el, hogy utób—

bi nem követte a saját maga által az 1850—es évek elején kijelölt utat, s ez a megállapítás a magyar statisztikai tudomány többi akadémiai szintű képviselőjére is érvényes volt. lgényei—

ket kielégítette a nem matematikai statisztika fő német képviselőjének, G. _von Mayr pro- fesszornak tankönyve, mely magyar fordításban 1881 óta rendelkezésükre állt, illetve még a századforduló táján is megelégedtek Kenéz Béla 1903—as kis módszertanával. Láng Lajos ismert 1913-es statisztikatörténeti kézikönyvében ismételten rámutatott erre az egyre feltű- nőbb elmaradásra az európai elméleti statisztikai szinvonal mögött, és mintegy hiánypótlás- ként először adta magyar nyelven Ouetelet módszertani vívmányainak rövid elemzését. Ezen a helyzeten érdemben mit sem változtattak egyes olyan kiemelkedő egyéni módszertani tel- jesítmények, mint Kőrösy reprezentatív, továbbá standardizálási módszere vagy Jordan ki- sérlete a matematikai statisztika szociológiai alkalmazására ebben a fejlődési szakaszban (417) 86-87. old.).

Az osztrák statisztikusoknak rendelkezésükre állottak a matematikai statisztikai irány fő német képviselőinek, elsősorban Knappnak, Lexisnek és Bortkiewitznek művei a velük szemben kissé második vonalba szoruló hazai professzorok mellett, de ez utóbbiak is inkább a Lexis-féle irányvonalat képviselték, annak ellenére vagy talán éppen azért, mert többnyire egyesitett közgazdaságtani és statisztikai tanszékeken fejtették ki működésüket. Ez a kettős katedrai szervezés és egyáltalán az osztrák közgazdaságtani elméletnek a hazaitól eltérő fej- lődése nagyjából az 1860-es évektől az első világháborúig terjedő szakaszban újabb magya- rázó tényezője a két szomszédos ország eltérő statisztikaelméleti fejlődésének.

Hazánkban a közgazdaságtan mint modern tudomány meghonosítása Kan/assy gyen- ge kísérletével indul az 1860-es évek első felében, de valahogy nem önálló képviselőkön ke- resztül, hanem a ,,statisztikai lelkesedést" felváltó vezető tudomány, a közgazdaságtan által elhódi'tott legjobb statisztikusaink kezdik művelni azt, elsősorban Kautz Gyula és Földes Bé- la. Előbbi, a statisztika művelését teljesen feladva, a közgazdaságtan hazai és nemzetközi tantörténetében alkotott kiemelkedőt, ám annak modern elméletében — a valutáris elméle- ten kívül — alig. Smith újrafelfedezése és a marxizmus feltétel nélküli elvetése körül ér véget elméleti pályafutása. Földes kísérletezik a statisztika elméletének — ha nem is túl igényes — összefoglalásával, de maradandóbbat alkot alkalmazott statisztikai tanulmányaiban, párhu- zamosan a modern közgazdaságtan első magyar szocialisztikus rendszerének kidolgozásá- val. Smith, Ricardo és Malthus művei a századorduló körül jelennek meg Kautz kezdemé- nyezésére először magyarul, bár többnyire csak töredékesen ((18), ( t9)).

Milyen más ehhez a hazai közgazdaságtani tájképhez képest az osztrák szellemi kör- nyezet! Az ottani közgazdaságtan, a világ élvonalába tartozó angol közgazdaságtannal együtt, túl van már ekkor Ricardo és Mill rendszerem, és a cambridge-i iskolával szinte egyi- dőben dolgozza ki a határhaszon—elméletet, s annak két iskoláját hozza létre rövid időn be- lül. Ez az irány adja korunk közgazdaságtana számára az impulzust (a korábbi előfutárok előmunkálataival) a kvantitatív közgazdaságtan alapjainak kiépítéséhez szükséges szellemi

(9)

OSZTRÁK— MAGYAR STATISZTIKAI MÚLT 517

fegyverzetet s ennek tudatában magas színvonalú vitákba bocsátkozik a marxi közgazda- ságtannal. Schumpeter az első osztrák iskola alapitóiként tekintett Menger, Wieser és Bőhm- Bawerk közül az utóbbit mint a ,,burzsoá Marxot" értékeli nagy elmélettörténeti munkájában, és behatóan foglalkozik mind az ő, mind Bortkiewitz hozzájárulásaival a marxi közgazdaság- tan körüli vitákhoz a századfordulót megelőző és követő évtizedben (20).

E virágzó elméleti munkássághoz az intézményes bázis a bécsi és a prágai egyetem, il—

letve a Habsburg—monarchia örökös tartományainak ezek ,,szolgáló leányaiként" működő egyetemei, ahol párhuzamosan a kiváló közgazdaságtani megalapozással, szolid és korsze- rű ismeretekre tehetnek szert a statisztikai elmélet és a hivatalos statisztikai szolgálat későb- bi osztrák képviselői. Inama—Sternegg közel negyedszázadon át volt az említett két alapegye- tem professzora és ugyanannyi időn át az osztrák hivatalos statisztika vezetője, s olyan kivá- ló tanítványokat nevelt egymaga, mint Schumpeter, Bortkiewitz, Ludvig von Mises, Zwiedi- neck-Südenhorst és Zizek ((9) 66. és köv. old.). Közülük nem egy mindkét területen — az elméleti és a hivatalos statisztikában is — világhirnévre tett szert. A számszerűségeknek eb—

ben a melegágyában szinte magától értetődőnek látszott, hogy a Hollerith-lyukkártyarend- szer is Bécsből, azaz az osztrák hivatalos statisztika 1890-es népszámlálási gyakorlatából indult világhódító útjára (21 ).

Azt, hogy ez az osztrák közgazdász- és statisztikusképzés milyen sikeres volt a statisz—

tika elméletének magas színvonalú művelése szempontjából, nemcsak az osztrák hivatalos statisztika területén működő számos nagy egyéniség bizonyította, hanem a statisztikai elmé- let élvonalában nemzetközi téren ekkor vezető szerepre szánt és azt megvalósító Nemzet- közi Statisztikai lntézetben (ISl) játszott szerepük is.

Már a megalapításban oroszlánrész jutott Neumann—Spallart professzor tervezetének, s akárcsak a duetelet-i nemzetközi kongresszusok alkalmával, az osztrák statisztika szinvona- lának elismeréseként az intézet harmadik kongresszusát ugyancsak Bécsben rendezték meg 1891-ben, noha annak megemlítése és dokumentálása a 150. éves jubileum alkalmával elmaradt (422) és (9) 90. old.). lnama-Sternegg professzor 1901—ben történt elnökké vá—

lasztása folytatta azt a tradíciót, melyet Neumann-Spallart 1887—es alelnöksége megindított, s e választásból is arra lehet következtetni, hogy az 1891-es bécsi szesszió sikeres volt. Mel- lette egyébként egyik alelnökként Lexis tevékenykedett, s ők voltak ennek következtében a budapesti 8. szessziónak a fő szereplői is 1903—ban.

Az Intézet első 50 évének történetéből nehéz képet adni a 3. bécsi szesszió statisztikai elméleti irányvonaláról (23), de az nem különbözhetett felfogásában lényegesen a máso- dik alkalommal 1913-ban Bécsben megrendezett 14. szessziótól. Ez utóbbi demográüai és gazdaságstatisztikai témáiban egyaránt vezető szerepet játszottak a matematikai statisztikai módszerek, utóbbiban különösen az indexszámítás problémái kaptak nagy hangsúlyt. Az osztrák hivatalos statisztika 1914-ben kinevezett új elnökének, Meyernek még ugyanezen év- ben az Intézet alelnökévé választása csak erősítette az etéren kialakult osztrák nemzetközi jelenlétet e kulcshelyen ((23) 14. és köv. old.). Érdemes itt arra is utalni, hogy ugyancsak lnama-Sternegg kezdeményezése nyomán e század elején a 4. Nemzetközi Demográfiai és Hygiéniai Kongresszus is Bécsben rendezte meg tanácskozását az osztrák örökös tartomá- nyokban működő számos tartományi és különösen városi statisztikai hivatal bőséges. adat- bázisának a felhasználásával (43) 117. old.). E kongresszus más jelleggel már a század—

forduló előtt is összejött mind Bécsben, mind Budapesten. A magyar statisztika — hála az el—

ső nemzetközi szintű nagy magyar hivatalos statisztikusoknak, elsősorban Keletinek és Kö- rösynek — még hozzájutott a XX. sz. elején e magyar alapítótagokon keresztül a 8. szesszió Budapesten történő megrendezéséhez, de már az Intézet vezetésében sajnos nem jutott szó- hoz.

Gondolatmenetünket még hosszasan lehetne folytatni, de talán ennyi is elég annak do—

kumentálására, hogy az itt említett tényezők hatását szem előtt tartva, nem lehet véletlennek

(10)

518 DR. HORVÁTH eóeerrr

tekinteni azt a tényt, hogy a Habsburg—monarchia összeomlása ellenére az osztrák matematikai statisztikai fejlődés az 1920-es években is világszínvonalú képviselőket termelt ki, olya—

nokat, mint Czuber, Winkler, Morgenstern, Lazarsfeld, és hogy a magyar származású von Neumann mint a komputerizáció és van Bertalanffy mint a rendszerelmélet világhírű úttörői szintén ebből a környezetből indultak el a világhír felé, mig a magyar Jordan értékes s szinte egyidejű matematikai statisztikai munkássága csak a második világháború után -— az előb- biek elindította tudományos forradalom hatására — kapta csak meg az őt megillető figyelmet és elismerést ( 24) . Tegyük hozzá, Jordan munkássága a két háború közti magyar statisztikai elméletben különben is ritka kivételnek számított, és az akkori magyar statisztikai tudo-

mány azt nem is olvasztotta magába, tisztán matematikai hozzájárulásnak tekintve azt.

IV.

Az !. részben feltett kérdések közül nagyban-egészben megválászoltuk az l., valamim a 3.4. sorszámút, ám éppen hogy csak érintettük például az egymás anyagai kölcsönös tel- használásának és kölcsönhatásainak problémáját (3. kérdés). A két hivatalos statisztikai szol—

gálat kifejlődésének párhuzamba állítása pedig csaknem teljesen a szervezeti kérdésekre szorítkozott, és adós maradt a probléma második felével, vagyis azzal, hogy melyek azok az egyéb téren mutatkozó egyezések és eltérések, amelyek a két szolgálat érdemi működési területein kimutathatók. Feltűnő ugyanis például az osztrák szolgálat népasedésstatisztikai beállítottságának erőteljes volta, szemben a magyar szolgálat fejlett agrárstatisztikai vonalá- val az ugyancsak erős népességstatisztika mellett, s ez tükröződött a 6. problémaként kör- vonalazott hazai elméleti statisztikai fejlődésben, ahol Fellner Frigyes és követői a makroö- konómiai számítások terén képesek voltak többet,'méghozzá nemzetközi szinten is mara- dandót alkotni az osztrák elméleti statisztikához képest.

Egyáltalán nem foglalkoztunk eddig a 2. és az 5. problémával, vagyis az osztrák admi- nisztratív statisztika korai-anyagainak, közelebbről a ,,konskripcióknak" a túlélésével a XIX.

század első felében, valamint az abszolutizmus hivatalos osztrák statisztikájának értékelésé—

vel a mai osztrák és a mai magyar hivatalos és tudományos statisztikai megnyilatkozások tükrében, méghozzá tudatosan. Ennek oka elsősorban nem is az volt, hogy az utóbbi prob—

lémák a tárgyaltakkal szemben speciális jellegű és a fejlődés fő trendjét kevésbé meghatá- rozó jellegű kérdések., Sokkal inkább kapcsolódtak azonban az osztrák-magyar statisztikai közös hivatalos és tudományos érdekek és érdeklődés jelenéhez, függetlenül attól, hogyaz utóbbiak intézményes, szervezett vagy teljesen szabad kutatás formájában jelentkeztek, és még scak nem is azzal az igénnyel, hogy a másik oldal érdeklődésére tartsanak számot, hanem elsőrendűen a hazai fejlődést tartva szem előtt. Miután azonban gondólatsorainkatép:

pen az időszerű kérdésekre való utalással kívántuk lezárni — ami nélkül minden történeti tár—

gyú tanulmány csonka, sőt tulajdonképpen terméketlen marad csupán —, e kérdéseket a le- záró ponthoz kapcsolva kíséreljük meg érinteni, annál is inkább, mert a hazai tudománymég- újulása a második világháború után korán, már hivatalos statisztikánkat is- megelőzvefelve- tette őket.

E felvetések előbb a történeti statisztikai, majd a történeti demográfiai kutatások fellen—

dülésén keresztűl jelentkeztek, s ezek első jelentős megnyilatkozásaiként az Országos Le- véltár és a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára kutatóinak közreműködésével közreadott két nagyszabású tanulmánykötet 1957—ben ( 25 ) , illetve 1963-ban ( 26) , már számos olyan dolgozatot közölt, melyekben a XVIII. századtól kezdve az osztrák források nagymértékű s egyben kritikai felhasználására került sor. Az utóbbiban az abszolútizmus túlnyomóan né—

pességstatisztikai anyagának a rekonstruálásával és értékelésével Thirríng Lajos foglalkozott igen behatóan, s noha kritikai téren nagyfokú óvatosság jellemezte, elfogadta a főbb oszt—

rák eredményeket és csak kisebb korrekciókat hajtott végre ((26) 221 —251. old.).

(11)

OSZTRÁK—MAGYAR STATISZTIKAI MÚLT 519

Előbb-utóbb azonban a hazai tudománytörténet eredményei hatására nemcsakAcsády Ignác korábbi kezdeményezéseinek reviziójára és az osztrák hivatalos statisztika szóban for- gó eredményeinek felülvizsgálatára, hanem Thirring Gusztáv munkásságának olyan értelmű értékelésére is sor került, hogy tulajdonképpen az ő munkássága jelenti a modern értelem- ben vett magyar történeti demográtia kezdeteit is (427), (28)). Ó mutatott rá egy hatalmas tanulmányában már az első világháború előtt, hogy a konskripciós anyagok túlélése a magyar vármegyei és városi igazgatásban a XIX. század első felében milyen hatalmas fel nem dolgozott forrást jelent az álló népességre nézve népességstatisztikai szempontból (29), de eltartott még egy ideig, míg a magyar történeti demográfiában ennek a lehetőség- nek a kiaknázására sor került, ahogy ennek egyik legutóbbi eredményes továbbvitelét Fara- gó Tamás tanulmánya (30) jól dokumentálja.

Az osztrák abszolutista kor két népszámlálásának az osztrák, közelebbről bécsi levéltá- rakban elfekvő anyagának felkutatásával és e források magyar történeti statisztikai szempont- ból való korszerű értékelésével foglalkozott Kápolnai Iván az elmúlt évtizedben. Noha sem forrásanyagát, sem az ezek alapján készült és az 1850—es és az 1857—es osztrák népszámlá—

lás alapján megrajzolható magyar népességfejlődést ebben az évtizedben feltáró és a magyar 1869-es népszámlálás eredményeivel összevető tanulmányát még nem tette közzé, az általa tanulmányozásra átnyújtott kéziratanyag egyértelműen azt mutatja, akárcsak az ez alapon végzett kutatásainak konklúziója, hogy az osztrák anyaggal szembeni kételyek nem megalapozottak (31 ).

Hasonló eredményre jutottak egyébként már azok a tanulmányok is, melyek — a Nem- zetközi Statisztikai intézet legutóbbi bécsi ülésszaka alkalmából —— a XVlll. és XlX. századi osztrák népességi és társadalomtörténet statisztikai alapon történő újramegrajzolását tűzték ki célul, s ezen belül is különösen Durdík nagyszabású tanulmánya ( 32 ). Ismételten ez de- rül ki az osztrák hivatalos statisztika 150. évfordulója alkalmából közrebocsátott külön törté- neti népességstatisztikai kiadványból, valamint a jubileumi kötetben szereplő azon tanul- mányból is, melyben Helczmanovszky professzor az Osztrák-Magyar Monarchia népesség- fejlődését veszi vizsgálat alá II. József korától annak fennállásáig ( ( 9) 369—402. old.), vala—

mint abból az ugyancsak jubileumi cikkből, melyben V. Srb ugyanerre az eredményre jut a cseh örökös tartományok népességi fejlődésére nézve 1828-tól kezdve az osztrák hivatalos statisztika adatai alapján ( 35 ).

Külön érdekességet jelentett a jubileumi tanulmányok között Kiss Albert dolgozata, mely az osztrák hivatalos statisztika adatainak helytállóságát a mezőgazdasági termelés és katasz—

ter főbb adataira nézve is nagyban—egészben igazolta, de ugyanakkor nagyszabású kritikai apparátusával arra is rámutatott, hogy a benne fellelhető hézagok, hiányosságok és pontat—

lanságok a modern gazdaságtörténet szemszögéből hogyan emelhetők egy jóval magasabb szintű forrásanyaggá (33). (Kapcsolódik ehhez e szerző egy későbbi tanulmánya (34) .) Ezeknek a kérdéseknek és egyáltalán az osztrák—magyar statisztikai kapcsolatok máso- dik világháború utáni alakulásának részletes tárgyalása azonban már egy külön tanulmány tárgya.

lHODALOM

(1) Hackett: R. L: Data analysls before 1750 — International Statlstlcal Review. 1988. augusztus. 180195. old.

( 2) Horvám, R. A: Le teorle demografiche del cronistl e degli espettl dl amministrazione nell' Ungheria del XVllt secolo. Meg- jelent: Le teorie della popolazione prima di Malthus. Szerk.: Gíoli, G., Fruzco Angeli. Firenze. 1987. 86 -101. old.

(3) Meyer, R.: The history and development of government statistics in Austria The history of statistics, their development and pmgrese ln many countries. (Collacted and ed. by Koren, J.) New York. 1918. 83422. old,

(4) Dr. Homim Róbert: A magyar leíró statisztikai irány fejlődése. A KSH Népességtudományl Kutató Csoportjának és az MTA Statisztikai Bizottságának Kiadványai, 13. sz. Budapest. 1966. 131 old.

(5) Schwertner, M.: Statistik des Könlgreichs Ungern. Trattner. Pest. 1198. XVl, 606 old.

(e) Demián, J. A.: Statlstlsche Gemilde der österreichlschen Monarchia. Wien. 1796.

(7) Dr. Horváth Róbert: Ati. József korában végrehajtott magyarországi népszámlálás. — Statisztikai Szemle, 1988. évi 8. az.

624-639. old.

(12)

(8) Dr. Horváth Róbert: Az első magyar népességtudoményi mű megjelenésének 150.évfordulójára. — Statisztikai Szemle.

1962. évi 8-9. sz. 860—871. old.

(9) Geschichte und Ergebnisse der zentraien amtiichen Statistik lnÖsterreich 1829-1979. Festschritt aus Anlass des 150191—

rigen Bestehens der zentralen amtiichen Staaistik in Österreich.Österreichisches Statistisches Zentraiamt. Wien. 1979. 720 old.

( 10) Horváth R. A: Le développement de l'écoie de statisticrue descriptive aliemande. Acta Universitatis Szegediensla. Juri- dica et Politioa. Tom. XXVIII. Faso. 7. Szeged. 1981. 69 old.

( 11 ) Dr. Horváth Róbert: Linné és Schiözer — ú] szempontok a leíró statisztikai irany értékeléséhez. — Statisztikai Szemle.

1978. évi 10. sz. 1018-1039. old.

( 12) Dr. Horváth Róbert: Fényes Elek. a haladó magyar statisztikusés reformer. Acta Universitatis Szegedlensis. Juridica et Politica. Tom. ilt. Faso. 5. Szeged. 1957. [1958] 27 old.

( 13) Dr. Horváth Róbert: Megemlékezés Fáy Andrásról. Statisztikai Szemle. 1967. évi 2-3. sz. 207-219. old.

( 14) 01. Horváth Róbert: A magyar hivatalos statisztikai szolgálat kialakulasanak jelentőségéről. — Statisztikai Szemle. 1958.

évi 3. sz. tet-177. oid,

(15) Dr. Howáth Róbert: Konek Sándor professzor (1819—1 884) elméleti statisztikai munkássága és a magyar poigári statisztikai elmélet kialakulása. Acta Universitatis Szegediensis. Juridica et Politica, Tom. Xii. Fasc. 12. Szeged. 1965. 66. old.

( 16) Dr. Howáth Róbert: Ouetelet és a magyar statisztika. — Statisztikai Szemle. 19764 évi a sz. 290—309. old.

( t 7) Dr. Horváth Róbert: A magyar statisztikai felsőoktatás kütföidiforrásai és kapcsolatai. Megjelent: A magyar statisztikai fel- sőoktatás kétszáz éve. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1979. 77-91. old.

( 18) Dr, Horváth Flóbert: Statisztika és közgazdaságtudomény Magyarországon1920 előtt. — Statisztikai Szemle. 1981. évi

3. sz. 290-307. old. ,

( 19) Dr. Horváth Róbert: Kautz Gyula hozzájárulása a magyar statisztikaitudomány kialakulásához. — Statisztikai Szemle.

1971. évi 7. sz. 736—744. old., 1971. évi 8. sz. 894—904, old.

(20) Schumpetel, J. A: History of economic analysis. Szerk.: Boody—Schumpeter, E. New York. 1959. 544 old.

( 21 ) Luiz, H. — Bader, E.: Die Technik der Datenverarbeitung von den eiekirischenzahlmaschinen (Hoilerith-Schaitler) 1890, bis iStS. Megjelent: ( 9 ) . 241-261 . old.

(22) Dr. Horvám Róbert: A százéves Nemzetközi Statisztikai intézetés a magyar statisztika, — Statisztikai Szemle 1985. évi 7.

sz. 687—700. oid.

(23) Zahn, F.: 50 années de l'lnstitut international de Statisticrue. (irast. intem. de Stal.) La Haye. Munich. 1934. Vll, tat old.

(24) Rényi Alfréd: Valószinűsegszamitás. Egyetemi tankönyv. Budapest. t954. 746 old.

( 25) A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovecsics József. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1957. 460 old.

( 26 ) Magyarország történeti demográfiája. Szerk.: Kovacs/csJózsef. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963. 441 old.

(27) Dr. Horváth Róbert: Két nagy soproni statisztikus: SchwartnerMárton és Thirring Gusztáv. — Statisztikai Szemle. 1972:

évi 10. 31.1058-1067. old.

(28) Dr. Horváth Róbert: Zur Erinnerung von Gusztav Thirring (raer-1941) mit spezieller Rücksicht aut historische Demog- raphie. — Historisch—Demograpnische Mitteiiungen. 1974. évi 2. sz. 7-27. old. .

(29) Thim'ng Gusztáv: Népesedésünk kútfonásai a múlt századelső felében. MTA Ertekezések atarsadaimi tudomanyokkö- réből. Xit. köt. X. füzet. (Athenaeum nyomda) Budapest. 1903. 114 old.

( 30) Faragó Tamás: Háztartásszerkezet és falusi tarsadalomfeiiődés Magyarorszagon, t787-1828. Történeti Statisztikai Ta—

nulmanyok. 3. sz. Stat. Kiadó V. Budapest. 1977, ros-214. old.

( 31 ) Kápolna" Iván.- Ausztria népességi viszonyai az első világháborúig. A ,,Mítteilungen...." osztrák statisztikai kiadványsoro- zat teso-1574. Ausztriai kiadványok Magyarországróli Jegyzék. (Kéziratok.)

(82) Du/dik, Ch.: Bevölkerungs- und Sozialstatistik in Österreich im 18.und 19. Jahrhundert, in Beltrage zur Bevölkerungs—

und Sozialgeschichte Österreichs. Nebst einem Úberblicküber die Entwicklung der Bevölkerungs— und Sozialstatistik. hgg. von Holcz- manovszky, H. Wien. 1973. 225, és köv. old.

( 33) Dr. Kiss Albert: A magyar mezőgazdaságra vonatkozó adatok az osztrák statisztikában. 1 829-1867. - Statisztikai Szem- le. 1979. évi 12. sz. 1185—1201, oldi

( 34) Dr. Kiss Albert: A statisztikai szoigalat küzdelme az aratási statisztika vaiódiságáért az 1870—es években. — Statisztikai Szemle. 1983. évi 10. sz. 982-1016. old.

( 35) Stb, V.: Bevöikerungsentwicktung in den tschechischen Lándern 1828-1978. — Mitteilungsblatt der österreichischen Ge—

sellschaft für Statistik und informatik. 1979. december. 187—209.old.

TÁRGYSZÓ: A statisztika története.

Pesroue

B nauannuü nepuoA (a XIX Beke) aacrpo—eer-rrepcxvre crarvrcrvr—reckue cansu nerepuunnpo- aanvrcb uuwuuaruaaw aacrpvmcxoü OdDMLiVlaJ'leOÚ cra'mc'rukn. OAHBKO MOXHO oóuapyvmrb, u'ro npeAcraamenm BeHrepcKon onucarenbuoü CTaTMCTMKVi yxe e peremű nepwoA oxasanu anuanvre Ha pasan'rue aacrpuübxoü ocpuunansnov'r crarvrcrnku. Ann nepaoü nonoamrbr XIX Beka, óonee Toro nm nocneraaaumx sa Heü Aayx Aecn'mnemü Ha aenrepcrtoü cropor-re óuno xapakrepi-ruu Hanu-me acero IWILUb oAHoü Hayanoü u.iKonu, xorn yxte s 1848 roAy meno macro nom-irka coana—

Hun eenrepckoü orbuuuanbr-roü crarvrcrmecxov'r cnyxóu.

Aarop nonpoóno ocranaanuaaercn Ha peopraausauuu aacrpvrücxoü odauuvransuov'r cramcru—

Kn u ee aoageücram Ha COSAaHHytO e 1860-ue roAu oxouua'renbuyro rbopuy aeurepcxoü omn—

uuanbnoü cra-rucrmecxov'r cnyxtóu. l'lapannenbno paccuarpuaae'r, noaeuy nponeouino caepru- eauue censev'r, Hat-maaa c 1870-oro " e ocoóeHr-rocrvr c 1880-oro rvoe.

B semm—terme aarop a sepKane uueauiero macro a reueiwre nocneauux nayx Aeca'rm'ieruü paaaumn paccuarpusaer noAbeM aacrpo—aenrepcmx crarucrmecxvrx canaeü, orma—raer e