MÉG EGYSZER A MAGYARORSZÁGI BÚNÖZÉSRÖU'
DR. DÁVID GÁBOR
A magyar kriminológia a bűnözést a büntetőjogi normaszegések összegével azonosítja, s a kriminálstatisztika ebből a büntetőeljárások lefolytatására feljogosított hatóságok előtt ismertté vált, közvádas normaszegések számával fejezi ki a bűnözés mennyiségét. A büntető jogszabályok azonban időről időre változnak, ezért a bűnözés idősorainak elemzésekor figyelmet érdemel a jogi szabályok megváltozása, de a kriminálstatisztikai megfigyelés jog—
szabályváltozáshoz kapcsolódó vagy attól független módosulásait sem célszerű figyelmen kí- vül hagyni. Jól példázzák ezt dr. Vavró István megállapításai is. Valóban, szinte modellérté- kűnek tekinthetők a közlekedési jogsértések, amelyeknek büntetőjogi megítélése az elemzett időszakban többször is változott — amint erre Vavró ugyancsak rámutat. Szükségesnek tar- tom azonban a szerző által kifejtetteken túli körülményekre is ráirányítani a figyelmet. Ezek kifejtése után válhat érthetővé, miért nem érzem reálisnak azokat a megállapításokat, ame- lyek a közlekedési bűncselekmények számának 1971 és 1987 közötti viszonylagos stablitását fogalmazzák meg. Hivatkozik ugyan a büntetőjog 1972. január l-jei, valamint 1979. július 1-jei megváltozására, de csak formai vonatkozásban. lsmerteti, hogy a különböző időszakok- ban a közlekedési bűncselekmények a Büntető Törvénykönyv melyik fejezetében voltak megtalálhatók, de nem szól a törvényi tényállást érintő tartalmi változásokról. Ezek pedig - megítélésem szerint — fontosabbak, s ezekből következik, hogy a közlekedési bűncselekmé- nyek számszerű alakulását megítélő végkövetkeztetéseink nem fedik egymást. Álláspontom szerint ugyanis a közlekedési bűncselekményekre vonatkozó statisztikai adatok egyértelmű növekedésről tanúskodnak. A továbbiakban megkísérlem eltérő álláspontom indoklását, s ennek során arra törekszem, hogy a statisztikai számok értelmezéséhez szükséges büntető- jogi fogalmakat használjam fel.
A közlekedési bűncselekmények — mint sajátos bűncselekménycsoport — magukban fog- lalják: a közlekedés biztonsága elleni jogsértés, a veszélyeztetés, a segítségnyújtás elmulasztá- sa (a cserbenhagyás, valamint a baleset helyszínén való megállás elmulasztása), illetve az ittas állapotban történő járművezetés eseteit. Ezeknek a megnevesített jogellenes magatartá—
soknak a büntetőjogi megfogalmazása az 1971. és 1987. években többször is változott, más-más tartalmat nyert.
Az 1961 és 1971 közötti években az 1961. évi V. törvény alkotta Büntető Törvénykönyv volt érvényben. E kódex a személy elleni bűntettek között sorolja fel a foglalkozás körében el- követett veszélyeztetést, és értelmező rendelkezésben mondja ki, hogy ,,. . . a járművek ve- zetésére vonatkozó közlekedési szabályok . . . e § alkalmazásában foglalkozási szabályok".
A törvényhely ,,. . . egy vagy több ember" veszélyeztetését rendeli büntetni. Szerző közli, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetések száma 1971-ben 14 525 volt. Az ittas
' Hozzászólás dr. Vavró István: A bűnözés alakulása Magyaroszágon 1971 és 1987 között (Statisztikai Szemle.
1989. évi 2. az. 183—193. old.) :. cikkéhez.
DR. DÁVID: A MAGYARORSZÁG! BONÖZÉS 719
állapotban való járművezetés büntetőjogi tilalma a vasúti, légi vagy vízi jármű, illetve a köz- úton a gépjármű vezetőjére terjedt ki. Az ittas vezetések kriminálstatisztikai számadata 1971- ben 6248 volt.
Az 1972 és 1979 közötti években az előbbiekben említett Büntető Törvénykönyv már az 1971. évi 28. törvényerejű rendelettel módosított formában volt hatályban. Ez a rendelke- zés a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés köréből kiemeli a közúti veszélyeztetést, s a közbiztonság és a közrend elleni bűntettek között kodiiikálja azokat. (A foglalkozás köré- ben elkövetett veszélyeztetések száma - nem tartalmazván a közúti veszélyeztetéseket — 1972- ben már csak 494 volt.) A módosult bűntetőjogi szabályok a közúti veszélyeztetést árnyal—
tabban fogalmazzák meg, és a korábbiaktól eltérően ,,más vagy mások" veszélyeztetését ren- delik büntetni. Ez pedig merőben új helyzetet teremt, hiszen ha a jármű vezetője a közúti közlekedés szabályainak megszegésével ,,csupán" a saját életét, testi épségét vagy egészségét teszi ki veszélynek, nem közlekedési bűncselekményt, csupán közlekedési szabálysértést va—
lósít meg. Ez a változás számszerűen is tükröződik a kriminálstatisztika adataiban, hiszen ha az 1972 előtti és utáni adatokat összehasonlítjuk, az ide tartozó bűncselekmények száma csaknem egyharmadára csökken. E cselekmények száma 1980-ban 4531, 1987-ben pedig 5418 volt.
Az ittas állapotban való járművezetés bűntetőjogi tilalma a vasúti vagy légi járműre, a gépi meghajtású vizi járműre, továbbá a közúti járműre, illetve munkagépre vonatkozik.
Döntő jelentősége a közúti járműveknél a kiterjesztett hatálynak van, hiszen a tilalom a ke—
rékpárosra, valamint a lovas kocsik hajtójára is vonatkozik. Ennek megfelelően az ittas veze- tések száma 1975-ben 13 091 volt.
1979. július l-jén űj Büntető Törvénykönyv lépett hatályba az 1978. évi IV. törvény alap—
ján. Ebben a kódexben önálló fejezetbe kerültek a közlekedési bűncselekmények. A teljesség kedvéért azonban el kell mondani, hogy a segítségnyújtás elmulasztása továbbra is a személy elleni bűncselekmények csoportjában található. Az új büntetőjogi szabályozás a sérülést nem okozó vagy csupán könnyű testi sérülést eredményező gondatlan veszélyeztetést nem fenye- geti büntetőjogi büntetéssel.
A közlekedési bűncselekmények számának alakulása
Ebből:
A közlekedési ""
Év bűncselekmé-
nyek száma ittas vezetés egyéb
3
I
1971 . . . 21291 6 248 ' 15 043
1975. . . 19 442 13 091 6 351
1980. . . 16 906 12 375 4 531
1981 . . . 17 719 12 980 4 739
1985. . . 18 582 13 278 5 304
1986. . . 20187 14 877 5 310
1987. . . 19 421 14 003 5 418
? 4
A tábla számadatai jól szemléltetik a büntetőjogi változásokat is. Ismét módosult az ittas állapotban való járművezetés tilalmának büntetőjogi szabályozása. A tilalom a vasúti vagy légi járműre, a gépi meghajtású vízi járműre vagy úszó munkagépre, továbbá a közúti gépi meghajtású járműre terjed ki. De kiterjed a büntetéssel fenyegetettség a nem gépi meg- hajtású vízi vagy közúti jármű vezetőjére is, ha szeszes italtól befolyásolt állapotban vezetett járművével súlyos testi sértést, maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tö- megszerencsétlenséget, halált okozott. Az ismertté vált ittas vezetések száma 1980-ban
12 375, 1987-ben pedig 14 003 volt.
720 DR. DÁVID GÁBOR
A leírtak alapján szerzőétől abban tér el az álláspontom, hogy a közlekedési bűncselek- mények száma nem minősíthető viszonylagosan sem stabilnak. A büntető jogszabályok több- szöri változása következtében csak az 1980 és 1987 közötti időszak tekinthető homogénnek, ezen időszak statisztikai adatainak tendenciája pedig— mind az ittas vezetések, mind az egyéb közlekedési bűncselekmények viszonylatában — egyértelmű növekedést mutat.
Engedtessék meg még egy—két megjegyzés ehhez a témához. Az egyik: a közlekedési bűncselekmények kriminálstatisztikai adatai nemcsak a személygépkOCSikkal vagy ezen belül a lakosság tulajdonában levő személygépkocsíkkal, hanem a vasúti, légi, vízi járművekkel, az autóbuszokkal, a tehergépkocsikkal, bizonyos időszakban a nem gépi meghajtású közúti járművekkel (például kerékpárral) megvalósított bűncselekményeket is magukban foglalják.
Ha ez igaz, akkor nem szerencsés csupán a személygépkocsik számához viszonyítani. A má—
sik: a közvélemény és a tömegkommunikáció közlekedéssel kapcsolatos negatív értékítélete - úgy vélem - a közlekedési balesetek és közlekedési szabályszegések tömeges előfordulásán alapul. Ezeknek azonban csak a legsúlyosabb esetei tükröződnek a kriminálstatisztikában.
A harmadik az ittas vezetéssel kapcsolatos. E veszélyes magatartás büntetőjogi üldözésének gyakori változása is jelzi, hogy a jogalkotó értékítélete ugyancsak változó. Érdemes lenne végiggondolni, hogy amikor az ittas állapotban való járművezetés nem eredményez súlyosabb következményt, csupán rutinellenőrzés során konstatálják azt az erre felhatalmazott hivata- los közegek, szükség van-e büntetőjogi konzekvenciákra. Úgy vélem, ilyen esetekben a sza- bálysértési jog jelentős összegű pénzbüntetéssel, a jármű vezetését engedélyező jogosítvány huzamosabb időre történő visszavonásával megfelelő jogvédelmet tudna biztositani. Termé- szetesen nem vitatom, hogy ha az ittas vezetés balesetet eredményez, a magatartás megítélése a büntetőjog szférájába tartozik.
S végezetül egy másik gondolatkör. A betöréses lopások számának erőteljes emelkedése kétségtelen tény, mégis szükséges megjegyzést fűzni a közölt adatokhoz, pontosabban az 1971. évi adathoz. A szerző tanulmányában található 4. tábla 1975—1987. évekre vonatkozó adatai homogének, és jól demonstrálják a szerző megállapítását. Nem így az 1971. évi adat, mivel ez s az ezt megelőző évek adatai csak a súlyosabb betöréseket foglalják magukban.
A büntető jogszabályok ugyanis korábban definiálták az ún. kisebb súlyú, valamint a tulaj—
don elleni bűntetteket, amelyeket a törvényi tényállás szerint lopással (közöttük betöréses lopással), sikkasztással, csalással, hűtlen kezeléssel, orgazdasággal vagy rongálással lehetett megvalósítani. S a kriminálstatisztika, amely szorosan (e vonatkozásban talán túlzottan is szorosan) kötődött a büntetőjoghoz, a csekélyebb súlyú betöréseket nem sorolta a betöréses lopások közé. Ez az oka annak, hogy 1972—ben az előző évhez viszonyítva közel 70 százalék—
kal (több mint négyezerrel) nőtt —- a statisztikai adatok szerint —- a betöréses lopások száma.
Miután az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet jelentős változásokat okozott a büntető—
jogban —- amint ezt mind a közlekedési büncselekmények, mind a betöréses lopások vonatko- zásában kifejtettem —, szerencsésebb lett volna a bűnözés alakulását az 1972 és 1987 közötti időszakban vizsgálni, bázisnak eggyel későbbi évet választani.
Remélem megjegyzéseimmeI sikerült azt a szándékomat érvényre juttatni, hogy az egyéb- ként értékes tanulmányt néhány szempontból még pontosabbá tegyem. Bízom abban, hogy ezt a célt el is értem.
TÁRGYSZÓ: Bűnözés.
PE310ME
Bmcrynnenne no nonony crarbn n-pa meeana Baepo: ((Hanmenue npecrynnocm B Benrpnn ]; nepnon 1971—1987 rr. )), koropan őnma onyőnnxoaana B nomepe 2 )Kypnana Cmamucmuuecxoe aőoapenue aa 1989 ron, crp. 183— 193.
A MAGYARORSZÁG! BÚNÖZÉS 721
Anrop oőpamaer nnnMaHne Ha TOT (ban, 'no BO3HHKIIIH€ B Tettem—te mayx nocnennnx nemm- nemü namenelmn B nammx o Tpancnopmbrx npanonapymennnx n rpaőexcax co BBJ'IOMOM B nemm- poü crcnean mmmca cnencraueM uamenennü B yronommx npaaononoxcennnx u, women-menne, B cncTeMe cramcm'iecxoro naőmonerma. BbIcKaC—IBIBaeMI-Je aBTOpOM cooöpamenun !! aametxam B Hexoropmx acnexTax yrov-IwnoT BbIBOIlBI npemnnymero onepxa.
SUMMARY
Comment on dr. István Vavrá's article ,,Changes in the Pattcrns of Delinouency in Hungary between 1971—1987" published in Stalistical Review 1989. No 2. pp. 183—193.
The author directs attention to the fact, that changes in traffic offences and in burglary sta- tistics during the last two decades are due, to some extent, to the changes taken place in the pro- visions of criminal law and in statistical surveys. The comments and remarks make more precise, in some aspects, the statements of the previous study.
