Széchenyi István Egyetem
Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola
DOKTORI ÉRTEKEZÉS
dr. Keserű Barna Arnold
Szellemi tulajdonjogok a fenntartható fejlődés szolgálatában
Témavezető:
Dr. Lenkovics Barnabás CSc.
egyetemi tanár lezárva: 2016.06.12.
Győr
2016
TARTALOM
Rövidítések jegyzéke ... 6
Prológus – témaválasztás és kutatási módszertan ... 8
I. RÉSZ: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMI KIALAKULÁSA ÉS KÜLÖNBÖZŐ JELENTÉSSÍKJAI ... 14
1. A fenntartható fejlődés előzményei... 14
1.1. Ókori és középkori előzmények ... 14
1.2. Újkori előzmények ... 16
1.2.1. John Evelyn és a Sylva (1664) ... 16
1.2.2. Colbert és a „Grande Rèformation des Forêts” (1661) ... 19
1.2.3. Hans Carl von Carlowitz és a Sylvicultura oeconomica (1713) ... 20
2. A fenntartható fejlődés fogalma ... 24
2.1. Mi a fenntarthatóság? ... 24
2.2.Mi a fejlődés? ... 27
2.2.1. A fejlődés rendszerelméleti alapjai ... 28
2.2.2. A fejlődés mint evolúció ... 31
2.2.3. A fejlődés technikai értelemben ... 34
2.2.4. A fejlődés gazdasági értelmezése ... 38
2.2.5. A fejlődés mint szabadság... 42
2.2.6. A fejlődés mint emberi jog... 44
2.3. Mi a fenntartható fejlődés és hogyan alakult ki? ... 48
2.3.1. A növekedés határai és a káoszpont elérése, avagy a változás szükségessége ... 48
2.3.2. A Brundtland Bizottság definíciója és a hárompilléres modell létrejötte ... 58
2.3.3. Melyek a fejlődő és a fejlett országok? ... 64
2.4. A fenntartható fejlődés szerkezeti elemeinek kritikai vizsgálata ... 67
2.4.1. Szükségletek és igények... 67
2.4.2. Az ember és a környezet viszonya: antropocentrikus és fizikocentrikus megközelítések ... 70
2.4.3. A fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés kapcsolata ... 76
2.4.4. Fenntartható ember és társadalom ... 89
3. Utópia a fenntartható fejlődésről ... 93
II. RÉSZ: A SZELLEMI TULAJDONJOGOK ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI ... 102
4. A (Szellemi) tulajdonjog mint ösztönző erő ... 102
4.1. A tulajdonjog és szellemi tulajdonjog gazdasági jelentősége ... 102
4.2. A szellemi tulajdonjog, a fejlődés és az emberi jogok kapcsolata ... 108
5. Globális kormányzás a szellemi tulajdonjogban ... 119
5.1. A WIPO mint a szellemi tulajdonjogok fejlődésének mozgatórugója ... 120
5.1.1. A WIPO viszonya a fenntartható fejlődéshez ... 120
5.1.2. Jogalkotási, igazgatási és jogalkalmazói segítségnyújtás ... 124
5.1.3. A fejlődő országok számára nyújtott további előnyök ... 126
5.2. A WTO bekapcsolódása a szellemi tulajdonjog nemzetközi rendszerébe ... 127
5.2.1. A WTO létrejötte ... 127
5.2.2. A WTO mint globális szabályozó erő a fenntartható fejlődésben ... 128
5.2.3. Technológia transzfer avagy roncsexport: a technológia transzfer jelentősége a nemzetközi kereskedelemben ... 131
5.2.4. A TRIPS és a szellemi tulajdonjogok szerepe a technológia transzfer előmozdításában ... 135
6. A WIPO Development Agenda ... 141
6.1. A Development Agenda előkészítése és elfogadása ... 141
6.2. A Development Agenda tartalmi ismérvei ... 147
6.2.1. A Development Agenda fő jellemzői ... 147
6.2.2. A Development Agenda szerkezete és tartalma ... 151
III. RÉSZ: A SZELLEMI TULAJDONJOG KLASSZIKUS FORMÁI ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS KAPCSOLATA ... 157
7. A szerzői jog szerepe a fenntartható fejlődésben... 162
7.1. A szerzői jog az emberi jogok rendszerében ... 162
7.2. Az oktatás, a kutatás és a szerzői jog kapcsolata ... 164
7.3. Oktatási és kutatási rugalmasságok, kivételek és korlátozások a szerzői jogban ... 167
7.3.1. Az oktatás és kutatás definiálása ... 167
7.3.2. A közkincs és ami mögötte van ... 170
7.3.3. Szabad felhasználás az oktatásban és a tudományos kutatásban ... 183
8. A szabadalmi jog szerepe a fenntartható fejlődésben ... 195
8.1. A szabadalom jelentősége a fenntartható fejlődés előmozdításában ... 195
8.2. Tudásmonopólium vagy haladás: közkincs a szabadalmi jogban ... 195
8.2.1. Ahová a szabadalmi jog sem érhet el ... 195
8.2.2. Biotechnológia, avagy a szabadalmi jog és az élővilág ütközőzónája:
monopolizálható-e az élő természet? ... 198
8.3. A szabadalmi jog hatása a közegészségügyre ... 207
8.4. Kutatás-fejlesztés és szabadalom, avagy a Bolar-kivétel és a kutatás szabadsága ... 213
8.5. Zöld-szabadalmakkal a környezetvédelemért ... 224
9. A védjegyek és földrajzi árujelzők szerepe a fenntartható fejlődésben ... 231
9.1. A védjegyek gazdasági jelentősége ... 231
9.2. A közkincs értelmezése a védjegyjogban ... 232
9.3. A földrajzi árujelzők társadalmi- gazdasági hatásai, és a nemzetközi védelmének új irányai ... 240
IV. RÉSZ: A SZELLEMITULAJDON-VÉDELEM ÚJ TERÜLETEI ... 247
10. A genetikai erőforrások védelme ... 251
10.1. A genetikai erőforrások fogalma és jelentősége az élelmezésbiztonságban ... 251
10.2. A genetikai erőforrásokhoz történő hozzáférés biztosításának nemzetközi rendszere .... 253
10.3. A hozzáférés és haszonmegosztás elve (access and benefit-sharing, ABS) ... 256
10.4. A genetikai erőforrások szellemi tulajdonjogi vonatkozásai ... 258
10.4.1. Koncepcionális kérdések a TRIPS, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az ITPGRFA kapcsán ... 258
10.4.2. A genetikai források védelme a szabadalmaztatás során ... 263
10.4.3. A genetikai erőforrások védelme az UPOV Egyezmény tükrében ... 265
10.4.4. A WIPO egyezménytervezete a genetikai erőforrások védelméről ... 269
11. A tradicionális tudás védelme ... 275
11.1. A tradicionális tudás fogalma és formái ... 275
11.2. A tradicionális tudás a szellemi tulajdonjogok hagyományos rendszerében ... 280
11.2.1. A tradicionális tudás és a szerzői jog ... 280
11.2.2. A tradicionális tudás és a szabadalmi jog ... 281
11.2.3. A tradicionális tudás, mint know-how (védett ismeret) ... 283
11.2.4. A tradicionális tudás és a vállalat- és árujelzők ... 285
11.2.5. A tradicionális tudás és a formatervezésiminta-oltalom ... 286
11.3. A WIPO egyezménytervezete a hagyományos tudás védelméről ... 287
12. A hagyományos kulturális kifejeződések védelme ... 294
12.1. A szellemi kulturális örökség védelme ... 294
12.2. A hagyományos kulturális kifejeződések fogalmi köre ... 296
12.3. A hagyományos kulturális kifejeződések helye a szellemi tulajdonjogok rendszerében ... 297
12.3.1. A védelem szükségessége és céljai ... 297
12.3.2. A hagyományos kulturális kifejeződések védelme a szerzői jogon keresztül ... 300
12.3.3. A hagyományos kulturális kifejeződések védelme az árujelzők körében ... 307
12.3.4. A formatervezésiminta-oltalom szerepe a hagyományos kulturális kifejeződések védelmében ... 309
12.3.5. A hagyományos kulturális kifejeződések a know-how védelem körében ... 310
12.4. A hagyományos kulturális kifejeződések védelmének sui generis formái ... 312
12.4.1. UNESCO-WIPO Modellegyezmény a folklór védelméről ... 313
12.4.2. A WIPO egyezménytervezet a hagyományos kulturális kifejeződések védelméről... 317
13. Az új oltalmi formák összevetése ... 325
V. RÉSZ: KÖVETKEZTETÉSEK ... 332
Epilógus ... 344
Felhasznált irodalom ... 345
Felhasznált jogforrások ... 365
Felhasznált internetes források ... 374
Egyéb források ... 375
RÖVIDÍTÉSEKJEGYZÉKE 1. ABS: access and benefit-sharing
2. ANDA: abbreviated new drug application
3. Bioirányelv: a Biotechnológiai találmányok oltalmáról szóló 98/44/EK irányelv 4. BIRPI: Szellemi Tulajdonjogok Egyesített Nemzetközi Irodája
5. BUE: az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény 6. CDIP: Committee on Development and Intellectual Property
7. CDP: Committee for Development Policy 8. CPC: Cooperative Patent Classification System 9. ECOSOC: Economic and Social Council 10. EFTA: European Free Trade Association
11. EMIT: Group on Environmental Measures and International Trade 12. EPC: European Patent Convention,
13. EVI: Economic Vulnerability Index
14. FAO: Food and Agriculture Organization of the United Nations 15. FDA: Food and Drug Administration
16. GATT: General Agreement on Tariffs and Trade 17. GPI: Genuine Progress Indicator
18. HAI: Human Assets Index,
19. HDI: Human Development Index
20. IGC: Intergovernmental Committee on Intellectual Property and Genetic Resources, Traditional Knowledge and Folklore
21. IGO: inter-governmental organization 22. IMF: International Monetary Fund
23. INFOSOC: Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EC (2001.V.22.) számú irányelve az információs társadalommal kapcsolatos szerzői és szomszédos jogokról
24. IPC: International Patent Classification
25. ISEW: Index of Sustainable Economic Welfare
26. ITPGRFA: International Treaty on Plant Genetic Resources for Food and Agriculture 27. LDC: least developed countries
28. MDG: Millennium Development Goals
29. NIEO: Declaration on the Establishment of a New International Economic Order 30. p.m.a.: post mortem auctoris
31. PCDA: Provisional Committee on Proposals Related to WIPO Development Agenda 32. PUE: az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény
33. SEASz: speciálisan emberi alapszükséglet elmélete 34. SNBI: Sustainable Net Benefit Index
35. SPC: Supplementary Protection Certificate 36. SPLT: Substantive Patent Law Treaty 37. SZJSZT: Szerzői Jogi Szakértői Testület
38. Szjt.: A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény
39. Szt.: a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényünk 40. TRIPS: Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights 41. TTIP: Transatlantic Trade and Investment Partnership
42. UNCED: United Nations Conference on Environment and Development 43. UNCTAD: UN Conference on Trade and Development
44. UNCSD: United Nations Conference on Sustainable Development 45. UNEP: United Nations Environment Programme
46. UNESCO: United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization:
47. UNIDO: United Nations Industrial Development Organization
48. UPOV: Union internationale pour la protection des obtentions végétales
49. Védjegyirányelv: védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi 2008/95/EK (2008. október 22.) irányelv
50. Vt.: 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról 51. WCED: World Commission on Environment & Development
52. WCT: WIPO Copyright Treaty 53. WHO: World Health Organization
54. WIPO: World Intellectual Property Organization 55. WPPT: WIPO Performances and Phonograms Treaty 56. WSSD: World Summit on Sustainable Development 57. WTO: World Trade Organization
„A kihalt fajok múzeumáról Ann és Paul Ehrlich könyvében olvas- tam. A termeken végighaladva sorra láthatók azok a lények, ame- lyek már örökre eltűntek bolygónkról, az élőhelyüket kisajátító em- beri beavatkozás következtében. Az utolsó teremben egy tükör áll.”
Lányi András
PROLÓGUS – TÉMAVÁLASZTÁS ÉS KUTATÁSI MÓDSZERTAN*
A témaválasztás indokoltsága ♦ A dolgozat mottójául választott idézet rávilágít egy olyan kor- és társadalmi jelenségre, amellyel foglalkozni kell. Foglalkoznak vele a közgazdászok, a mérnökök, a természettudósok, az orvosok, a jogászok és sok más tudományterület képviselői.
Ugyanis nap, mint nap saját bőrünkön is tapasztalhatjuk azokat a folyamatokat, amelyek egyre veszélyesebb hellyé teszik a világot. Az emberiség természete rendkívül ambivalens. Egyfelől képes csodálatos művészi, műszaki és emberi teljesítmények elérésére, amelyek révén valóban értékes és értékteremtő civilizációként tekinthetünk saját magunkra. Gondoljunk csak az ókori világ kincseire, Leonardo da Vinci alkotásaira, vagy az emberiség több ezer éves tudományos gondolkodásának eredményeképpen felfedezett Higgs-bozonra és a gravitációs hullámokra. Az emberi elme fantasztikus dolgok elérésére hivatott. Másfelől viszont képes a mértéktelen pusz- tításra, nemcsak a környezete, de saját maga elpusztítására is. Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy egyes emberi tevékenységeknek milyen káros és pusztító hatásai is vannak. Az emberiség ka- tonai konfliktusai emberek sokaságát semmisítik meg fizikai értelemben is. Békeidőben sem sokkal jobb a helyzet, a kevesek által fenntartott legnagyobb civilizációs struktúra, a gazdaság is éppen olyan sok egyént képes nyomorba taszítani és a létezését ellehetetleníteni. Gyilkos
* A disszertáció elkészítését támogatták: TÁMOP-4.2.2.B-15/1/KONV-2015-0002: „Széchenyi István Egyetem minőségi kutatói utánpótlás nevelésének fejlesztése”.
TÁMOP-4.2.4.B/2-11/1-2012-00011: „Nemzeti Kiválóság Program – Campus Hungary K+F projektekhez és kép- zési programokhoz kapcsolódó, nemzetközi hallgatói mobilitás személyi támogatási rendszerének fejlesztése kon- vergencia program”.
TÁMOP-4.2.4.A/2-11-1-2012-0001: „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi tá- mogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program, Apáczai Csere János Doktoran- duszi Ösztöndíj”.
TÁMOP-4.2.2./B-10/1-2010-0010: „Tehetséggondozási rendszer és a tudományos-képzési műhelyek fejlesztése a Széchenyi István Egyetemen”.
vagy humánus gazdaság? Teszi fel a kérdést könyvének címében David C. Korten, nem vélet- lenül. Mindeközben a legértékesebb kincsünk, a Föld is súlyos károkat szenvedett el, alig né- hány évszázad (különösen a 20. század) alatt. A bolygó, és a bolygót körülölelő ökoszisztéma az ember biológiai létezésének alapját jelentik. Roppant összetett és bonyolult rendszerről lévén szó, működésének csupán töredékét ismerjük, de mégsem óvjuk eléggé. Ennek eredményekép- pen az élő és élettelen környezetünk is egyre gyorsuló ütemben pusztul.
Ezeket a káros folyamatokat kezdetben néhány felvilágosult gondolkodó, majd egyre több kutató, és végül a nemzetközi közösség is felismerte. Ennek az intellektuális mozzanatnak az eredménye a fenntartható fejlődés eszméje, amely meglehetősen gyorsan beépült a köztu- datba. A fenntartható fejlődés egyszerre lett politikai hívószó, és tudományos beszámítási pont.
A nemzeti és nemzetközi politikai közbeszédben egyre újabb és újabb területek jelennek meg a fenntartható fejlődés zászlaja alatt, ezzel együtt pedig a hétköznapi életünkben is egyre több helyen jelen van, és a figyelem középpontjába kerül. Ezt tükrözi többek között a 2015 decem- berében megrendezett párizsi ENSZ klíma csúcstalálkozó, amit talán soha nem látott média érdeklődés övezett. A fenntartható fejlődés ugyanakkor a tudományban is jelentős fokmérővé vált, és minden tudományterület igyekszik saját magát is a fenntarthatóság jegyében újradefi- niálni, és a fenntartható fejlődést szolgálni.
Jelen dolgozatot is ez az újradefiniálási szükséglet ihlette. A jognak is reflektálnia kell a környezetünkben tapasztalható tudományos és társadalmi változásokra. Függetlenül attól, hogy a jogot a társadalmi változásokat utólagosan követő, retrospektív jelenségnek fogjuk fel, vagy a társadalmi mérnökösködés eszközeként előremutató jelleggel, a változások motorjaként te- kintünk rá, ugyanarra az eredményre jutunk. A fenntartható fejlődés eszméje itt van körülöt- tünk, de sokat kell még tennünk ahhoz, hogy el is érhessük. Azaz a jog sem teheti meg azt, hogy figyelmen kívül hagyja. A jog regulatív funkciójából eredően az aktív és előremutató szerep- felfogást támogatom. A jognak feladata, és kötelessége, hogy a társadalom javát szolgálja, így meg kell teremtenie azt a jogi keretrendszert, amely alkalmas arra, hogy befogadja a fenntart- ható fejlődés eszméjét, és az általa elérni kívánt célokat.
E cél megvalósítása még a jog rendszerén belül is számos eszközzel támogatható. A pol- gári jogon belül is több terület, illetve jogintézmény hozható kapcsolatba a fenntartható fejlődés célkitűzéseivel. A disszertációban egy ilyen jogterületet, a szellemi tulajdonjog terrénumát ve- szem vizsgálat alá, és a fenntartható fejlődéssel összefüggő kapcsolódási pontjait tárom fel a jogtudomány eszközeinek segítségével. A fenntartható fejlődés és a szellemi tulajdonjogok ösz-
szekapcsolása a hazai szakirodalomban eddig viszonylag szűk keretek közé szorult, míg kül- földön az egyik legfontosabb, és legkutatottabb területté vált a szellemi tulajdonnal foglalkozó szakemberek körében.
A fenntartható fejlődés és a szellemi tulajdonjogok közötti kapcsolatteremtés célja, hogy abból a nézőpontból vizsgáljam meg a szellemi tulajdonjogok rendszerét, hogy mennyiben ké- pes előmozdítani a fenntartható fejlődés célkitűzéseit, vagy éppen mennyiben hátráltatja azokat.
Első pillantásra talán szokatlan vagy meglepő lehet e két terület egymásra vetítése, de a dolgo- zat során láthatóvá fog válni, hogy a szellemi tulajdonjogok mennyire mélyrehatóan képesek befolyásolni a fenntartható fejlődés egyes területeit. A kapcsolat nem pusztán látszólagos vagy mesterkélt, hanem nagyon is intenzív és termékeny.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a dolgozat nem a fenntartható fejlődésről, és nem a szellemi tulajdonjogról szól, hanem a kettő interakciójáról. Talán hosszúnak tűnhet az első, a fenntartható fejlődés fogalmát vizsgáló rész, azonban ennek kifejtése nem céltalan. Olyan fo- galomról van ugyanis szó, amelyről már könyvtárnyi irodalom létezik, de mégis rengeteg a nyitott kérdés és az ellentmondás. Ezért úgy gondolom, hogy a fenntartható fejlődést nem lehet pusztán néhány oldalban, axiomatikus módon leírni, hiszen az egész szellemi tulajdonjogi elemzés e fogalom tükrében történik. Ha pedig a beszámítási pont egy ilyen problematikus és sok kihívást rejtő eszme, akkor mindenképpen szükségesnek tartom alaposabban is megvizs- gálni, mert az ennek során feltett kérdések alapvetően meghatározzák a szellemi tulajdonjogok rendszerében adható válaszokat. A fenntartható fejlődés koncepciója nem egységes, többféle alternatívája, és még több kritikája létezik, így már csak emiatt is indokolt a részletesebb tár- gyalása. A fenntartható fejlődés mainstream fogalmával magam sem tudok azonosulni, és a dolgozat során részletesen rávilágítok arra, hogy az meglátásom szerint minden elemében el- lentmondásokkal küzd. A kritikai megállapítások során olyan alternatív elméleteket igyekszem szintetizálni, amelyek alkalmasak lehetnek az emberi fejlődés fenntartható pályára állítására.
A kiindulópont meghatározása után a szellemi tulajdonjog rendszerét a fenntartható fej- lődésre vetítve elemzem. A disszertáció nem kívánja átfogóan bemutatni a szellemi tulajdonjo- gokat. Ehelyett szelektíven, egy keresztmetszetet megrajzolva azokat a jogintézményeket vizs- gálom meg pro és contra, amelyek valamilyen módon érdemi hatást gyakorolnak a fenntartható fejlődésre és annak pilléreire. A szellemi tulajdonjogok gazdasági hatásait nem tárgyalom kü- lön-külön, hanem együttesen, mivel a szellemi tulajdonjogok alapvetően gazdaságösztönző esz- közök, így azok rendszere átfogóan is kihat a fenntartható fejlődés gazdasági pillérére. Így az egyes szellemi tulajdonjogi formáknál már csak az azokra jellemző sajátosságokat tekintem át.
A disszertáció egyik legfontosabb üzenete, hogy a jog nem önmagáért való, és nem ön- célú. Valamilyen társadalmilag hasznos és előremutató célt kell szolgálnia. Éppen ezért tartóz- kodom az öncélú „jogászkodástól” és attól, hogy a jog elefántcsonttornyából szemlélve egy önmagába visszazáródó, légüres térben mozgó pályán vizsgáljam a választott jogterületet. Ehe- lyett azt célhoz kötötten, egy kitűzött cél eléréséhez szükséges eszközként tételezem, és e szem- léletmód alkalmazásával kívánom gondolataimat kifejezésre juttatni. E megközelítés gyökerei a Nicolai Hartmann által kidolgozott – és a jogra Peschka Vilmos által vonatkoztatott – finális determináció eszméjében rejlenek,1 amelyet a választott témára adaptálva azt mondhatjuk, hogy a nemzeti és nemzetközi jogalkotók által meghatározott cél a fenntartható fejlődés megterem- tése, és e célkitűzés már eredendően meghatározza az eléréséhez szükséges jogi és nem jogi eszközök mibenlétét. Azaz a célválasztás egyben eszközválasztás is, és a jogász feladata, hogy a kitűzött célokhoz a megfelelő eszközöket rendelje hozzá. Az pedig a realizálódás és a jogér- vényesülés hosszú folyamatában lesz értékelhető, hogy az eszközök kiválasztása sikeres volt- e. Ez persze nem egy pillanatszerű jelenség, hiszen a cél megvalósulása vagy annak elmaradása folyamatos visszacsatolást biztosít a választott jogi eszközök helyes szabályozásáról és alkal- mazásáról. Ebben a szellemben kívánom bemutatni a fenntartható fejlődés és a szellemi tulaj- donjogok viszonyrendszerét. A dolgozat első részében magát a célkitűzést vizsgálom meg ala- posabban, hogy ennek belső struktúrája és logikája alapján elemezzem a szellemi tulajdonjo- gokat mint eszközöket. Az eszközök áttekintése során részben a már meglévő, és az eddigi visszacsatolások alapján értékelhető szellemi tulajdonjogokat mutatom be, részben pedig a fenntartható fejlődés eléréséhez szükségesnek tartott, új eszközként megjelenő szellemi tulaj- donjogi variánsokat. Ez a megközelítés egyben szelekciót is kíván, hiszen a szellemi tulajdon- jogok egyébként széles és sokrétű világából azokat a szegmenseket szükséges kiemelni, ame- lyek az elérendő cél tekintetében is relevánsak.
Az új eszközök, a szellemi tulajdonjogi jogfejlődés legújabb irányai kapcsán fontos meg- jegyezni, hogy azok alapvetően az őslakos népekhez és a helyi közösségekhez köthetőek. A dolgozatnak azonban nem célja, hogy az őslakos népekre vonatkozó teljes jogi keretrendszert és a jogaikkal kapcsolatos szabályozást megvizsgáljam, csupán a fenntartható fejlődés szem- pontjából számukra potenciálisan hasznos szellemi tulajdonjogokra fókuszálok.
1 SZIGETI PÉTER –TAKÁCS PÉTER:A jogállamiság jogelmélete, 2004, Napvilág Kiadó, Budapest, 153-154. p.
Tudományterületi kölcsönhatások ♦ Arra tekintettel, hogy a dolgozatban a jogot a fenntart- ható fejlődés céljának eléréséhez szükséges eszközként tételezem, e cél vizsgálata során – mint- hogy nem pusztán jogi célról és jogi jelenségről van szó – kismértékben kitekintek a jogtudo- mány vizsgálati horizontjából. Mivel a fenntartható fejlődés a környezeti, a gazdasági és a tár- sadalmi fenntarthatóság szintézisének eredménye, a fenntartható fejlődést az ehhez kapcsolódó tudományterületek felől is szükségesnek érzem megvilágítani, hiszen a pontos célkijelöléshez hasznos lehet a jog zárt világán kívüli kutatási eredményeket is felhasználni. A jogtudomány és jogalkotás ugyanis ezeknek a jogon kívüli jelenségeknek kíván jogi keretet adni, így indokolt- nak tartom az egyes diszciplínák kohézióját. És hogy ez multidiszciplinaritás vagy interdisz- ciplinaritás? Gyakran találkozni e két fogalom következetlen használatával. A multidiszcipli- náris kutatás alatt több tudományterület összeolvasztás nélküli bevonását, az egyes diszciplínák különálló szemléletmódjának érvényesülését értjük. Ebben a tudományterületek azért működ- nek együtt, hogy egy-egy jelenséget vizsgáljanak, és közös cél eléréséért dolgozzanak. Ilyenkor a diszciplínák megtartják saját egyedi jellemzőiket. Ezzel szemben az interdiszciplinaritás „két vagy több tudományterület bevonása, a megadott célok és feltételek között folytatott tevékeny- ségek szintetizálásával. A technikák és metódusok az adott célok elérése érdekében keverednek és összeolvadnak, állandósulnak.”2 E fogalomkészlet alapján jelen disszertációt az interdiszcip- lináris kutatás jegyében született írásműnek tartom. A célom nem pusztán az volt, hogy az eltérő tudományágak vizsgálati módszereit és eredményeit egymás mellé állítsam, hanem hogy egy- úttal a hartmanni finális determináció mechanizmusában a célra és az eszközre vonatkoztatható eltérő tudományterületi sajátosságokat ötvözzem az újfajta szemléletmód és az ettől remélt új eredmények elérése érdekében.
A dolgozatra nemcsak a tágan vett tudományterületi interdiszciplinaritás a jellemző, ha- nem a jogtudományon belüli ágazati diszciplínák keveredése is. Ugyanis a mű jogági besorolása nem egyszerű, mert a polgári jog és a nemzetközi jog szoros összefonódásában készült. A szel- lemi tulajdonjog klasszikusan a polgári jog sajátos, önálló részterületét képezi, azonban a dol- gozat territoriális értelemben túlmutat Magyarország vagy más nemzetállamok szintjén. A tra- dicionális polgári jogi tartalmat a nemzetközi erőtérbe helyezve, a regionális és nemzetközi szerveződések szintjén kutatom. Ezt jól tükrözi a felhasznált források köre is, hiszen elenyésző arányban találhatóak meg benne hazai jogforrások. Ezzel szemben a dolgozat jogforrási vázát
2 DUDÁS ANIKÓ:Az interdiszciplinaritás vonzásában: a társadalom-tudományi könyvtárak tudományterületi hatá- rainak alakzatai, in WITT,STEVEN W.–RUDASILL,LYNNE M.(eds.): Social Science Libraries: Interdisciplinary Collections, Services, Networks, 2010, De Gruyter Saur, Berlin – New York, oldalszám nélkül, http://ki.oszk.hu/kf/2013/04/az-interdiszciplinaritas-vonzasaban-a-tarsadalom-tudomanyi-konyvtarak-tudom- anyteruleti-hatarainak-alakzatai/, 2016.03.02.
a különböző nemzetközi szervezetek által kibocsátott vagy államok által kötött, magánjogi tar- talmat hordozó nemzetközi jogi jogforrások képezik. Ez szükségképpen magán viseli az inter- diszciplináris jelleget, mivel egyszerre kell alkalmazni a polgári jog és a nemzetközi jog vizs- gálati módszereit és jogtudományi sajátosságait.
A disszertáció felépítése eszerint két fő rendezőelvet követ. Egyrészt az interdiszcipliná- ristól, illetve az általános társadalom- és természettudományi aspektusoktól kezdve halad a jog- tudományi szemléletmód felé. Így az I. részben ötvöződnek a különböző tudományterületek nézőpontjai, a II. részben ehhez párosul a jogtudomány eszköztára, a III. és IV. rész pedig már elsősorban a jogi értekezés terrénuma. Másrészt hasonló joglogikai rendezőelvként hatja át a dolgozatot, hogy az a generálistól halad a speciális felé. Ebben a kontextusban a disszertáció I.
része az általános, célmeghatározó szerkezeti egység, a II. rész képezi a köztes, a polgári jogban tipikusnak nevezett szintet, ahol az általános célkitűzéshez még általános jelleggel hozzárend- elem a szellemi tulajdonjogokat mint eszközöket, majd a III. és IV. rész adja a különös szintet, ahol már az egyes szellemi tulajdonjogi formákat és azok sajátosságait bontom ki.
Ami a dolgozat szerkezeti tagolását illeti, a fő részek folyamatosan sorszámozott fejeze- tekből állnak. Ezeket követi összegző jelleggel az V. rész. Az egyes fejezeteken belül ott, ahol új alfejezet nyitása szükségtelen lenne, de a gondolatmenetben egy újabb tartalmi egység kö- vetkezik, bekezdéscímek irányítják az olvasó figyelmét.
Forráskezelés ♦ A dolgozat vizsgálati módszertanához tartozó kérdés a források szelekciójá- nak és felhasználásának mikéntje. E vonatkozásban alapvetően három nagy csoportba sorolha- tóak be a felhasznált források. Az első csoportba tartoznak primer forrásként a jogforrások, legyenek azok akár normatívak, akár egyedi döntések. A második csoportot azok a nemzetközi szervezetek által készített dokumentumok, tanulmányok, jelentések és egyéb írásművek adják, amelyek az általuk kibocsátott jogforrásokat mutatják be, elemzik vagy értelmezik, illetve ezek- hez valamilyen módon kapcsolódnak. Annak érdekében azonban, hogy ne váljon egyoldalúvá, vagy propagandistává a dolgozat, a források harmadik csoportjaként mindenképpen szükséges a kritikai szakirodalmat is a vizsgálat tárgyává tenni. E három pólus szintézisével törekszem arra, hogy minél több nézőpontot és érvrendszert megjelenítsek az objektivitásra és tárgyila- gosságra törekvő kutatásban, amelyekhez képest saját gondolataimat is kifejezésre juttathatom.
I. RÉSZ: A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMI KIALAKULÁSA ÉS KÜLÖNBÖZŐ JELENTÉSSÍKJAI
1.A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ELŐZMÉNYEI
A fenntartható fejlődés az elmúlt két és fél évtizedben rendkívül divatos és sokat használt kife- jezéssé vált, noha már évszázadokkal, sőt évezredekkel a fogalom definiálása és a szóhasználat kialakulása előtt megjelentek olyan művek illetve olyan elvek, amelyek tartalmilag a fenntart- ható fejlődés különböző elemeit hordozták magukban. A környezettudatosság és a túlzott mér- tékű fogyasztás problematikája egyaránt megjelent a szaktudományokban és a politikai diskur- zusban is. Ebben a fejezetben ezeket a korai előképeket tekintem át, bemutatva azt, hogy az emberiség gondolkodásában a fenntartható fejlődés iránti igény sokkal korábban kialakult, mint ahogyan azt a nemzetközi környezetvédelmi jogalkotás eredményei tükrözték.
1.1. Ókori és középkori előzmények
A bős-nagymarosi ügyben a Nemzetközi Bíróság által 1997. szeptember 25-én meghozott íté- lethez a sri lankai Christopher Weeremantry különvéleményt fogalmazott meg, amelyben a fenntartható fejlődés gondolati csíráit az ókorig visszavezette. Saját hazájára, a sri lankai ősi öntözéses alapú civilizációra utalt vissza. Már itt szembe került egymással a két nehezen kibé- kíthető szükséglet, a fejlődés és a környezetvédelem. Az ókori Sri Lankán a fejlesztés jegyében sorra épültek az újabb és újabb öntözési létesítmények, ugyanakkor világosan kifejezésre ke- rültek a környezetvédelmi szempontok is, amelyeket a jogrend is tükrözött. Ugyanis tiltották bizonyos erdők kivágását, a vadállatok számára védett területeket hoztak létre, a természetes vízforrásokkal gondosan, pazarlás nélkül kellett bánni.3 Az ókori Sri Lankán a természeti érté- kek megóvása egyben az emberi élet megóvását is jelentette, mivel azon a technikai és társa- dalmi fejlettségi szinten az emberiség harmóniában élt a természettel. Emellett az ember kiszol- gáltatottsága révén a természetnek alávetett volt, életben maradása tőle függött.4
3 Magyarország v. Szlovákia, Gabcikovo- Nagymaros ügy, Cristopher Weeremantry-nak a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletéhez főzött különvéleménye, 95. p. http://www.icj-cij.org/docket/files/92/7383.pdf, 2014.08.07.
4 ATAPATTU,SUMUDU:Sustainable Development, Myth or Reality?: A Survey of Sustainable Development Under International Law and Sri Lankan Law, in The Georgetown International Environmental Law Review, Vol. 14., Issue 2. (2001), 286. p.
A sri lankaiak környezettudatossága a 20. századi tudósok figyelmét is felkeltette, így többek között Arnold Toynbee, Edward Goldsmith és Nicholas Hildyard is foglalkozott ezzel a rendkívül kiterjedt csatornahálózatokkal és tározólétesítményekkel (a nagy tározók 25-30 ezer kisebb tározót tápláltak) rendelkező ősi öntözéses rendszerrel. Olyan, a környezet megóvására tett technológiai megoldásokat tártak fel, mint az „eróziószabályozó tartály”, amely az iszaple- rakódás problémáját kezelte még azelőtt, hogy az iszap a fő víztároló tartályba került volna.
Minden faluban több eróziószabályozó tartály szolgálta a megfelelő vízminőség fenntartását.
Hasonló megoldás volt az „erdei tartály”, amelyet a dzsungelekben építettek a vadállatok itatása céljából. A bős-nagymarosi ügyhöz kapcsolódóan Weeremantry kiemelte, hogy a kétezer évvel korábbi sri lankai öntözőrendszer többszörösét adja a per tárgyául szolgáló vízműnek, mégis sikerült – az akkor még ki nem mondott – fenntartható fejlődés égisze alatt a fejlesztési és kör- nyezetvédelmi szempontokat egyaránt kielégíteni. Idézte emellett Parakrama Bahu királyt (1153-1186), aki szerint „az esőből származó legcsekélyebb vízmennyiség sem kerülhet a nél- kül az óceánba, hogy előtte az ember hasznát ne szolgálná”.5 A létrehozott rendszer az élénk mezőgazdaság és a roskadozó magtárak révén az ország felemelkedését célozta, amit a mai terminológiával élve alapvetően fejlődésként és növekedésként definiálnánk, ezt azonban mindvégig áthatotta a környezet megóvása iránti elhivatottság. E filozófia az ősi krónikák sze- rint Kre. 223-ig nyúlik vissza, amikor Arahat Mahinda, az indiai uralkodónak, Asokának a fia egy vadászat alkalmával a buddhizmusról beszélt Devanampiya Tissa királynak (Kre. 247- 207): „Ó nagy király, a levegő madarainak és a vadállatoknak ugyanolyan joga van élni és a földön járkálni, mint neked. A föld az embereké és minden élőlényé, a te szereped csak a gyámé”. Arahat Mahinda buddhista szavai a környezetvédelem leglényegesebb elvét fogalmaz- ták meg, miszerint az embernek cselekednie kell az élővilág megóvása érdekében. Érdemes kiemelni a bölcs szóhasználatot, miszerint az ember nem tulajdonosa, hanem gyámja a környe- zetének, ez pedig alapvetően határozza meg az emberi szabadság korlátait, valamint az embe- riség környezetért viselt felelősségét. A ceyloni tradicionális jog a 18. századig fenntartotta e buddhizmus által inspirált növény- és állatvédelmi doktrínát.6
Weeremantry különvéleményében további ókori civilizációkat is vizsgálat alá vett, úgy mint a sonjo és chagga törzseket Tanzániából, az iráni qanat törzset, a kínai és az inka kultúrát.
Többségében elmondható, hogy jellemző volt rájuk a természet megőrzésének és forrásainak
5 Magyarország v. Szlovákia, Gabcikovo- Nagymaros ügy, Cristopher Weeremantry-nak a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletéhez főzött különvéleménye, 96-97. p. http://www.icj-cij.org/docket/files/92/7383.pdf, 2014.08.07.
6 Uo. 98-99. p.
gazdaságos felhasználása, amellett, hogy egyben a civilizációjuk felemelkedéséért is munkál- kodtak. Ezzel szemben a környezettudatos gazdálkodás ellenpéldája az iráni qanat törzs, amely- nek tagjai elhanyagolták a föld szükségleteinek kielégítését, és az öntözés helyett a városi víz- ellátásra összpontosítottak, ugyanis a rohamosan növekvő városi társadalom igényeit helyezték előtérbe. E kizsákmányoló magatartás végül súlyos környezeti pusztuláshoz vezetett: szivárgá- sok, áradások és túlöntözés lett a következménye, és egyszerre jelent meg az elmocsarasodás és a szikesedés.7
A fejlesztési és környezetvédelmi szempontok gondos összehangolása a későbbi törté- nelmi korokban is megfigyelhető volt, különösen az ún. természeti népeknél. Az amerikai in- diánok, a csendes-óceáni szigetvilág lakosainak vagy az afrikai kultúrák életének szerves részét képezte a Föld és az állatok megóvása. Jól tükrözi ezt a perszonifikáció, azaz az állat- és nö- vényvilág, valamint a Föld megszemélyesítése és összekapcsolása vallási elemekkel, istenekkel és különféle hiedelmekkel, amelyek a környezetet az ember fölé helyezték. Egy olyan világban, ahol az emberi élet a környezeti kiszolgáltatottság függvénye volt, a túlélés egyik zálogát jelen- tette a hittel átitatott tisztelet tanúsítása a természet iránt. Az iszlám jog, hasonlóan a fent idézett buddhista tanításhoz, kifejezetten megfogalmazta a modern környezetvédelmi jog alaptételét, amikor a Földet Isten tulajdonaként tételezte, amely csak az ember gondnoksága alatt állhat, de tulajdonában nem. Ez pedig magában foglalja a megfelelő gondoskodást, az ésszerű gazdálko- dást és a jövő nemzedékek számára történő megőrzést. Ez az attitűd jellemző volt Európára is, ám a többi kontinenshez viszonyított gyors fejlődése miatt hamar háttérbe szorult, amit az ipari forradalom pecsételt meg. Már a felvilágosodás nagy gondolkodói is a múlt eme megőrzésre érdemes hagyományait hiányolták saját korukból.8
1.2. Újkori előzmények
1.2.1. John Evelyn és a Sylva (1664)
Az újkorban a fenntarthatóság eszménye az erdészet tudományából fejlődött ki. Ennek kulturá- lis és tudományos hátterét a 17-18. századi felvilágosodás adta, amikor szerte Európában, és azon kívül is jelentős társadalmi, gazdasági és politikai változások történtek (például a tenge- rentúli területek meghódítása és a nyersanyagaik kitermelése, a vallásháborúk, az abszolút mo- narchiák létrejötte, a merkantilizmus és a kameralizmus kialakulása). A felvilágosodás tudo- mányos forradalmat hozott magával, amely a racionális gondolkodáson és az empirikus megfi-
7 Uo. 101-103. p.
8 Uo. 105-106. p.
gyeléseken alapult. A tudományos paradigmaváltás hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség job- ban megismerhesse az őt körülölelő világot és annak jelenségeit, valamint a háttérben munkál- kodó természeti törvényeket. A világot elkezdték ismétlődő törvényszerűségek szerint működő gépként felfogni, amelynek megfejtésével a környezet is alakíthatóvá válik, és az emberiség érdekeit szolgálhatja, akárcsak az ember alkotta gépek. Hasonló folyamat játszódott le a humán tudományok terén is, az emberi test működését éppúgy, mint a szociális- társadalmi jelensége- ket, a természeti törvények által vezérelt mechanikus rendszereknek fogták fel.9
A felgyorsult és mozgásban lévő Európában, amelynek nyersanyagéhsége egyre csak fo- kozódott, az erdőpusztítás jelei először egy 1662-ben készült jelentésben tűntek fel, amelyet a Brit Királyi Haditengerészet tisztjei írtak. Aggodalmukat fejezték ki ugyanis amiatt, hogy je- lentős mértékben megcsappant a hasznosítható faanyag mennyisége, különösen a magas tölgy- fák hiánya miatt, ami veszélyeztette a tengerészet arra vonatkozó elképzelését, hogy a flottát nagyobb és jobb hajók megépítésével tegyék még ütőképesebbé, és ezáltal a hollandok és más riválisok megelőzésével a tengereket teljes ellenőrzésük alá vonhassák.10
Az admirálisok a problémát az újonnan, 1660-ban megalapított Királyi Természettudo- mányos Társaság (The Royal Society of London for Improving Natural Knowledge)11 elé tárták megvitatásra. Az ügy megoldásában alkotó módon működött közre John Winthrop (Connecti- cut kormányzója, vegyész), Jonathan Goddard (fizika professzor és a fás szárú növények szak- értője) és Christopher Merret (fizikus, erdészeti szakértő). De a legnagyobb hatást John Evelyn gyakorolta, aki a megoldási javaslat megszövegezését vezette. Evelyn egyike volt a Társaság alapítóinak, rendkívül sokoldalú polihisztorként ismerték. Kétévi munkát követően, 1664. feb- ruár 16-án mutatta be II. Károly királynak és a Társaságnak a „Sylva, or a Discourse of Forest- trees, and the Propagation of Timber in His Majesties Dominions” („Sylva, avagy diskurzus
9 VEHKAMÄKI,SEPPO:The Concept of Sustainability in Modern Times, in JALKANEN,ANNELI –NYGREN,PEKKA (eds.): Sustainable Use of Renewable Natural Resources: From Principles to Practices, 2005, University of Hel- sinki, Department of Forest Ecology, Helsinki, 2-3. p.
http://www.helsinki.fi/metsatieteet/tutkimus/sunare/22_Vehkamaki.pdf, 2014.08.13.
10 A tisztek félelme nem volt alaptalan. Az 1500-as évektől kezdődően Britannia egyre nagyobb területű erdőket veszített. Ez egyrészt a rohamosan gyarapodó lakosságnak, másrészt a fejlődő iparnak is (amit később az ipari forradalom megsokszorozott) volt köszönhető. Az újonnan épülő üveggyárak és vasöntödék óriási mennyiségű faszenet használtak fel, más tüzelőanyag pedig nem volt. A polgári forradalom alatt a faállományt védő régi szo- kásjogi szabályok érvényüket vesztették, így az angliai vidéken rohamosan felgyorsult az erdőirtás. GROBER,UL- RICH: Deep roots – A conceptual history of ’sustainable development’ (Nachhaltigkeit), 2007, Wissenschaftszent- rum Berlin für Sozialforschung, Berlin, 8. p., http://bibliothek.wzb.eu/pdf/2007/p07-002.pdf, 2014.08.08.
11 A legrégebben alapított angliai tudományos társaság. A tudományos gondolkodás és fejlődés előmozdítója, tag- jai csak a kiemelkedő tudományos eredményeket felmutató tudósok lehettek, mint például Sir Isaac Newton, Ben- jamin Franklin, Niels Bohr, Albert Einstein, Kármán Tódor, Gábor Dénes vagy Stephen Hawking.
az erdei fákról és a fák szaporításáról Őfelsége birodalmában”, a továbbiakban: Sylva12) című munkáját, amely azóta számos kiadást és utánnyomást ért meg.13
Evelyn műve a kortárs dendrológiai ismeretek (a fás szárú növények tudománya) össze- foglaló ismeretanyaga. Tárgyalta benne a föld, a talaj, a magok, a levegő és a víz kérdéseit és ezek összefüggéseit, az ültetés és átültetés mikéntjét, valamint részletes leírást tartalmazott mintegy hatvan fafajról.14 Feltárta azokat a gazdasági és társadalmi okokat, amelyek elvezettek a faállomány kritikus kipusztításához, és egyben támadta a spekuláló és kapzsi kortársait. Ha- tározott igényként fogalmazta meg a környezetben okozott károk helyreállítását és a megmaradt természeti értékek megőrzését, mert nézete szerint minden földtulajdonosnak a nemzet érdekét szolgálva kötelessége lenne fákat ültetni, hogy a természeti források túlzott mértékű felhaszná- lásának gátat lehessen szabni. Elhíresült mondása, miszerint „keljünk fel és ültessünk!” (let us arise then and plant!) számos sikeres erdőtelepítési mozgalom mottójává vált Európaszerte.
Evelyn külföldi példákkal (Nürnberg, Montello, Luxemburg) mutatta be, hogyan lehet fenntar- tani a folyamatos és kiegyensúlyozott fakitermelést.15
A fenntartható fejlődés lényegi elemét fogalmazta meg azzal a princípiummal, miszerint egyetlen generáció sem csak a maga számára létezik (non sibi soli natus), hanem tekintettel kell lennie az utódok, az eljövendő nemzedékek érdekeire is. Ennek jegyében propagálta a folya- matos ültetés szükségességét, mert csak így lehetséges a későbbi generációk számára megfelelő famennyiséget biztosítani a szükségletek kielégítéséhez.16 A fatelepítés kérdése kiváló táptalajt biztosított a nemzedékeken átívelő gondolkodás meggyökeresedéséhez, hiszen évtizedek szük- ségesek ahhoz, hogy a tettek eredményre vezessenek. A meglévő fákat szüleinktől és nagyszü- leinktől örököltük, ahogy gyermekeink és unokáink is azokat fogják örökölni, amelyeket mi ültetünk és gondozunk. Ezt az esszenciális gondolatot ismerte fel Evelyn, korát messze meg- előzve. Tanítása időtállónak bizonyult, és örökre egybeforrt a fenntartható fejlődés későbbi esz- méjével.17
12 A Sylva (silva) latin szó jelentése erdő. A mű negyedik kiadásától kezdődően a címben a latin helyesírásnak megfelelően Silva szerepelt.
13 GROBER: i. m. 8-9. p.
14 EVELYN,JOHN: Sylva, or a Discourse of Forest-trees, and the Propagation of Timber in His Majesty’s Domini- ons, Vol. I., 4th ed., 1706, Arthur Doubleday & Company Ltd., London, http://www.gutenberg.org/ebooks/20778, 2014.08.08.
15 GROBER: i. m. 10-11. p.
16 EVELYN:i. m. lxxviii. p.
17 GROBER:i. m. 11-12. p.
1.2.2. Colbert és a „Grande Rèformation des Forêts” (1661)
Angliával párhuzamosan és szinte egy időben jelentkeztek az újító gondolatok Franciaország- ban is. 1661-ben XIV. Lajos betiltotta a királyi erdőkből származó fák eladását. Az intézkedés mögöttes oka csakúgy, mint Angliában, a flotta helyreállítása volt, amelynek kapcsán a Napki- rály felismerte, hogy több faanyagra lenne szükség a hajók megfelelő összeszereléséhez. A fa tartalékok kezelésével a sokoldalú, és elsősorban pénzügyi – gazdasági politikájáról ismert Jean Baptiste Colbert-t bízta meg az uralkodó.18
Colbert személyes felügyelete alatt indult meg az erdőreform (Grande Rèformation des Forêts) végrehajtása. Első lépésként 1662-ben általános felmérést készíttetett a királyi erdőkről, az ezt követő években pedig hatalmas adatbázist alakított ki az erdők elhelyezkedéséről, föld- minőségéről, faállományuk összetételéről, a fák koráról, a vágási engedéllyel rendelkezőkről és az ebből származó bevételekről. A jelentések rávilágítottak, hogy a koronához tartozó erdőket a megújuló képességüket messze meghaladó módon használták ki (ami egyfelől a korrupt hi- vatalnokok által intézett illegális fakivágásoknak, másfelől pedig a faspekulánsok, a földesurak, a parasztok, az állattartók, a nincstelenek és a csavargók fakivágásainak köszönhető). Ezt kö- vetően számos intézkedés született, amelyek közös célja volt a királyi erdők helyreállítása és megőrzése. A reform a „la réduction des usages à leur possibilité”, azaz az eltartóképesség szintjére csökkentett használat doktrínájának jegyében zajlott. Új rendeletek születtek a vágá- sok számának csökkentése érdekében. Colbert szakértők bevonását látta szükségesnek, hogy meghúzzák azt a mennyiségi illetve magassági limitet, amely alatt tilos a fákat kivágni, hogy ezzel is biztosítható legyen a fenntartható fahozam. Az erdőgazdálkodás igazgatási oldala is változásokon esett át, egyrészt a korrupció felszámolásával, másrészt a hatékony igazgatást célzó átszervezéssel, a szükségtelen és hozzá nem értő tisztségviselők eltávolításával és hasznos
18 Uo. 12-13. p. Colbert merkantilista gazdaságfilozófiájában az erdőgazdálkodás fontos szerepet töltött be, mivel a fa az egész ország szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyag, amely szükséges az ipar és a kereskedelem fellendítéséhez, végső soron pedig az állami bevételek és a király dicsőségének növeléséhez. A korabeli ipar ren- geteg faszenet igényelt, a nagy volumenű tengeri kereskedelemhez pedig megfelelő minőségű és mennyiségű ke- reskedőhajókra volt szükség. Ezek a hajók ráadásul – mivel a kalózok számára csábító célpontok – védelemre szorultak, ami az armada bővítése nélkül nem lett volna kivitelezhető. Ekkoriban azonban Angliával és Hollandi- ával szemben Franciaország tengeri ereje elenyésző volt, így XIV. Lajos és Colbert a hajógyártást a legfontosabb célok közé sorolták, hogy ezzel csökkentsék Franciaország hátrányát a riválisokkal szemben. Annak érdekében, hogy e cél megvalósítható legyen, létfontosságú kérdés volt a faállomány megóvása és helyreállítása, valamint a fapusztítás megakadályozása. SARGENT,ARTHUR JOHN: The Economic Policy of Colbert, 1899, Longmans, Green and Co., New York-Bombay, 105. p. https://archive.org/stream/economicpolicyof00sargrich#page/104/mode/2up, 2014.08.11.
szakértői tisztségek bevezetésével, valamint a reformok végrehajtásáért felelősök megbízásá- val.19
A reformok az 1669-ben kiadott „erdő ordonnance-ban”20 öltöttek testet. A rendelet ren- geteg adminisztratív szabályt tartalmazott, többek között az erdészek minimális életkoráról, vagy a csavargásért és a gyújtogatásért járó büntetésekről. Említést érdemel a rendelet második preambulum-bekezdésének utolsó mondata, miszerint nem elég helyreállítani a rendet, de a szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az utókor is élvezhesse ezeknek a gyümölcsét.21
A rendelet a hatálybalépését követően rövid időn belül megfelelő eredményeket hozott, ugyanis tíz év alatt jelentősen megnövekedtek a faeladásból származó királyi bevételek. Ahogy azonban Grober rámutat, az eredmények nem bizonyultak időtállónak. Az új szabályok végre- hajtása rendkívül aprólékossá vált, a közigazgatás hanyagsága és a régi szokások ereje miatt a nagy erdőreform sikerei szertefoszlottak. Egy bő évszázad elteltével, a forradalom idején keve- sebb erdő volt Franciaországban, mint 1669-ben. Ennek ellenére a colbert-i elvek – a fenntart- ható használat és gazdálkodás – a háromszáz évvel későbbi környezetvédelmi jogalkotás és a fenntartható fejlődés szempontjából is aktuálisak.22
1.2.3. Hans Carl von Carlowitz és a Sylvicultura oeconomica (1713)
Az 1645-ben, Chemnitz közelében született Hans Carl von Carlowitz már gyermekkorában közel került az erdészethez. Miután édesapja visszavonult a katonai pályáról, fővadászmester- nek nevezték ki. E feladatkörében többek között a folyami hajózási tevékenységet is felügyelte.
Ekkoriban vált jelentőssé a kivágott fa szállítása a távoli erdők és bányák, valamint kohászati létesítmények között. A megnövekedett faigény miatt ugyanis a bányavárosok körüli erdőket letarolták, messze meghaladva az erdők eltartóképességét. Carlowitz fiatal korában több évet töltött külföldön, mialatt Evelyn Sylvája és Colbert erdőreformja meghatározta a korszak erdé- szeti gondolkodását. Olyan impulzusok érték, mint a leydeni iskola korai felvilágosult tanai, az 1666-os londoni tűzvész vagy a temzei holland-brit hajóütközet. Carlowitz a hazatértét köve- tően több, mint három évtizeden keresztül magas rangú tisztviselőként dolgozott az ezüstbá- nyáiról híres Freibergben. 1713-ban nevezték ki a bányaigazgatás vezetőjének, amely évben
19 DEVÈZE,MICHEL: La grande réformation des forêts royales sous Colbert, 1661-1680; une admirable réforme administrative, 1962, École Nationale des Eaux et Forêts, Nancy, 192-195. p. http://docu- ments.irevues.inist.fr/bitstream/handle/2042/33607/AEF_1962_19_2_169.pdf?sequence=1, 2014.08.11.
20 XIV. Lajos 1669. augusztus 13-i ordonnance-a az erdőkről (Ordonnance du 13 août 1669 sur le fait des Eaux et Forêts) http://www.legilux.public.lu/rgl/1669/A/0001/Z.pdf, 2014.08.11.
21 GROBER: i. m. 15. p. „Mais comme il ne suffit pas d'avoir rétably l'ordre & la discipline, si par de bons & sages Reglemens on ne l'assure pour en faire passer le fruit à la posterité.”
22 Uo. 15. p.
megjelent a „Sylvicultura oeconomica oder haußwirthliche Nachricht und Naturmäßige Anwei- sung zur wilden Baumzucht” („Sylvicultura oeconomica, avagy a természetes erdők termeszté- sére vonatkozó ökonómiai újdonságok és előírások”, a továbbiakban: Sylvicultura oeconomica) című műve.23
Ebben Carlowitz felhívta a figyelmet arra a súlyos jövőbeni gazdasági válságra, amelyet az Európában és különösen Szászországban tapasztalható fahiány okozhat. Véleménye szerint a nyersanyaghiány hosszú távon a szász ezüstbányák és öntödék tönkremeneteléhez, valamint a szász gazdaság összeomlásához vezethet. Ennek elkerülése érdekében Carlowitz az erdők fenntartható használatának elveit fogalmazta meg (erdészeti szakkifejezéssel élve a tartamos- ságot), miszerint csak annyi fát lehet kivágni, mint amennyi a tervezett erdősítési fázisban új- ranő. Az erdő megújuló képessége és a vágások között meg kell teremteni az egyensúlyt, mert csak így lehet folyamatosan és sokáig élvezni az erdő nyújtotta természeti kincseket.24 Ezt az elvet a fenntarthatóság (Nachhaltigkeit) fogalmával sűrítette össze, ezért tekintik sokan Carlo- witzot a fenntarthatóság megalapozójának.25 A korábban használatos erdészeti terminológia az óvatos használat (pflegliche Nutzung) volt, ezt azonban alkalmatlannak tartotta a megfelelő és hosszú távú erdőgazdálkodás fenntartásához. Ezért a tradicionális kifejezést felváltotta a fenn- tartható használat (nachhaltende Nutzung) koncepciójával. Ebben közrejátszott erőteljes vallá- sossága is. A természetben nem pusztán nyersanyagkészletet látott, hanem Isten mindenható- ságának megnyilvánulását. Éppen ezért az isteni ajándékkal – bányákkal, erdőkkel – gyengéden kell bánni.26
Carlowitz szembeszállt azzal a korabeli szűk látókörű gondolkodásmóddal, amely csakis a rövid távú profitszerzésre fókuszált. Ugyanis sok helyen egyszerűen kiirtották a fákat, pusztán azért, hogy a mezőgazdaságnak teret adjanak, mivel az jövedelmezőbb az erdészetnél. Az át- lagember nem is volt érdekelt a faültetésben, mert valószínűleg saját életében nem is vághatta volna azt ki. A jövőbe tekintő gondolkodás hiánya miatt pedig úgy pazarolták a fát, mintha
23 GROBER:i. m. 18. p.
24 SOMOGYI ZOLTÁN:Egy háromszáz éves könyv margójára, in Erdészeti Lapok, 2013/5. szám, 134-135. p., http://erdeszetilapok.oszk.hu/01781/pdf/EPA01192_erdeszeti_lapok_2013_05_134-137.pdf, 2016.03.13.
25 BÁNDI GYULA: A fenntarthatóság értelmezésének egyes jogi szempontjai, 2013a, MTA Doktori Értekezés, 10.
p., http://real-d.mtak.hu/651/7/dc_618_12_doktori_mu.pdf, 2014.08.15., SEGGER, MARIE-CLAIRE CORDONIER: Sustainability, Global Justice, and the Law: Contributions of the Hon. Justice Charles Doherty Gonthier, in McGill Law Journal, Vol. 55., Issue 2. (2010) 343. p., TAMÁS PÁL:Fenntartható Magyarország. Vázlatok egy zöld társa- dalompolitikáról, in BULLA MIKLÓS –TAMÁS PÁL (szerk.): Fenntartható fejlődés Magyarországon. Jövőképek és forgatókönyvek, 2006, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 17. p. http://szociologia.tk.mta.hu/uploads/fi- les/archive/5_fenntarthato_fejlodes.pdf, 2014.08.15.
26 WILDERER,PETER A.–SCHROEDER,EDWARD D.–KOPP,HORST (eds.): Global Sustainability. The Impact of Local Cultures. A New Perspective for Science and Engineering, Economics and Politics, 2005, Wiley-VCH Ver- lag GmbH & Co. KGaA, Weinheim, 6. p.
kimeríthetetlen nyersanyagforrás lenne. A probléma leküzdése érdekében a Sylvicultura oeco- nomica számos gyakorlati javaslatot megfogalmazott, többek között az energiatakarékos kály- hákról, a házak hőszigetelésének javításáról, a fa helyett használható más, alternatív fosszilis energiaforrásokról (például tőzegről) vagy az erdők telepítéséről.27
A fenntartható fejlődés klasszikus hárompilléres modelljét sokan a 20-21. századi világ- konferenciák eredményeinek tartják (amelyekről a későbbiekben részletesen lesz szó), azonban a három fő szempont, a környezetvédelem, a gazdaság és a társadalom érdekei már a carlowitzi fenntartható erdőgazdálkodásban megjelentek. A könyvében kifejtett fenntarthatóság célja, hogy Európát megóvja a fahiány okozta gazdasági és szociális összeomlástól, amellyel meg- erősíthető a keresztény kultúra, és a természet szépségei is megkímélhetőek.28
Carlowitz – csakúgy, mint Evelyn – visszanyúlt a Bibliához, miszerint Isten azért helyezte az embert „Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt”.29 A vallási alapokon nyugvó evelyni gondolat, miszerint az ember csak őrzője, és nem tulajdonosa a természetnek, így felelősséggel tartozik érte, Carlowitznál is visszaköszönt, emellett pedig azzal a gazdasági felismeréssel pá- rosult, hogy a természeti erőforrások kihasználhatóságának is van egy határa, amelyen nem szabad túlterjeszkedni.30
A Sylvicultura oeconomica a szociális gondoskodás jegyeit is magán viselte. Alapvető tézise, hogy mindenkinek joga van a táplálkozáshoz és a létezéshez, még a legszegényebbek- nek, sőt, a még meg sem született, eljövendő utódoknak is. A közösségek stabilitása és tartós- sága, valamint a későbbi generációkért való felelősségvállalás eszméje hatotta át Carlowitz gon- dolkodását.31
Carlowitz egy évvel műve megjelenése után, 1714-ben meghalt, azonban a gondolatai rendkívül nagy hatásúak voltak, és meghatározták a későbbi évtizedek erdészetét.
1.2.4. Carlowitz hatása a későbbi erdészettudományra
A Carlowitz által lefektetett út alapjait a 18. században tovább építették, és a fenntarthatóság követelménye az erdészettudomány széles körben elfogadott princípiumává vált. A német ka- meralizmusban a fenntartható (nachhaltig) jelző ráadásul más összefüggésben is létjogosultsá- got nyert, így például Wilhelm Gottfried Mosernél megjelent a fenntartható gazdaság (nach- haltige wirtschaft) kifejezés is. Moser 1757-ben megjelent „Grundsätze der Forst-Ökonomie”
27 GROBER: i. m. 18. p.
28 VEHKAMÄKI:i. m. 3. p.
29 1Móz-Gen. 2,15.
30 GROBER: i. m. 20. p.
31 Uo. 20. p.
című műve olyan erdőgazdálkodási rendszert mutatott be, amelynek elsődleges elve – Carlo- witz nyomán – az erdőkkel való fenntartható gazdálkodás volt.32 A korszak kiemelkedő tudósai foglalkoztak a hosszú távon is fenntartható erdőgazdálkodással, többek között Alexander von Humboldt, Johann Gottfried Beckmann, Johann Jakub Trunk vagy Georg Ludwig Hartig.
Mindegyikükben közös volt az a szemlélet, hogy a jövő számára is legalább annyi természeti kincset kívántak megőrizni, mint amennyiből maguk is részesülhettek.33
1761-ben a Hohenzollern dinasztiából származó Anna Amália porosz hercegnő, Quedlin- burg főapácája, első ízben rendelt el általános erdő-felmérést a fenntarthatóság jegyében. Az erdőket egyenlő területekre felosztották, a föld minőségét megvizsgálták, az állat- és növény- világot rendszertani csoportokba sorolták. A hercegnő erdészei olyannyira hosszú távú telepí- tési programban gondolkodtak, hogy a jövőképüket 2050-ig felvázolták.34
Az erdészet ekkorra tudománnyá fejlődött, amiről legszembetűnőbben az 1761-ben Ilsen- burgban és 1785-ben Zillbach-ban alapított erdészeti iskolák tanúskodtak. Nem sokkal később, 1811-ben Heinrich Cotta megalapította a világhírű erdészeti akadémiáját Tharandtban. Az aka- démiák révén Európában széles körben elterjedt a fenntartható erdőgazdálkodás eszméje. Kez- detben a skandináv államokban és Franciaországban vették át a német erdészeti tanításokat, majd a 19. század végére az USA-ban is teret nyert az erdők megújuló képességének biztosí- tása.35
32 BÁNDI:i. m. (2013a) 10. p.
33 GROBER:i. m. 21. p., VEHKAMÄKI:i. m. 4. p.
34 GROBER: i. m. 22. p.
35 Uo. 23-27. p.
2.A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMA
A fenntartható fejlődés fogalmát sokan és sokféleképpen próbálták meghatározni. Alapul ve- hetőek hozzá nemzetközi jogi jogforrások és filozófiai, társadalom- és természettudományos magyarázatok is. A fenntartható fejlődés mára olyan sokrétű, tudományos diszciplínákon át- ívelő fogalommá vált, hogy a jelentését szinte minden egyes tudományterület megkísérli saját fogalomkészletével jellemezni. Ez persze elvezethet oda, hogy az egyes részrendszerekben egy- mástól eltérően definiálunk egy fogalmat úgy, hogy az általános jelentését nem adjuk meg, amely összekapcsolhatná valamennyi részrendszert egy teljes egésszé. E fejezetben a külön- böző szemléletű megközelítéseket kívánom bemutatni, azt követően pedig ennek szintéziseként a fenntartható fejlődést komplex fogalomként értelmezni.
A fenntartható fejlődést először elemeire bontva vizsgálom meg, és arra keresem a vá- laszt, hogy mit tekinthetünk önmagában véve fenntarthatónak, és mit tekinthetünk fejlődésnek.
Ezt követően a két fogalom összekapcsolásával kívánom meghatározni az együttes jelentéstar- talmukat.
2.1. Mi a fenntarthatóság?
Elsőként a fenntartható fejlődést és a fenntarthatóságot (sustainable development és sustainabi- lity) szükséges összevetni, ugyanis mindkét kifejezés gyakorta használatos, ám egymáshoz való viszonyuk nem tisztázott. Hol szinonimaként kezelik őket, és azonos jelentést tulajdonítanak nekik, hol pedig éles határvonalat húznak közöttük. A fenntartható jelző egyre több helyen for- dul elő, és újabban divatos vezérszóként használják (holott, ahogyan az látható volt, a kifejezés a 18. századi erdészetből származik).
A két kifejezés szétválasztása körüli nézetkülönbségek a hazai tudományos közéletben legélesebben a Bándi Gyula és Kilényi Géza közötti vitában mutatkoztak meg. Bándi állás- pontja szerint a két fogalom együtt kezelendő, és csupán annyi árnyalatnyi különbséget lát kö- zöttük, hogy a fenntarthatóság jobban utal az ökológiai alapokra, míg a fenntartható fejlődés további (gazdasági, szociális) aspektusokat is értelmezési körébe von. Bándi alapvetően a két fogalmat összetartozónak véli, már csak azért is, mert sem a kortárs irodalom jelentős része, sem pedig a jogi, politikai dokumentumok nem tesznek különbséget a két fogalom között.36 Szerinte – utalva a 2012-ben elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiára – a
36 BÁNDI:i. m. (2013a) 15. p., BÁNDI GYULA:A fenntarthatóság értelmezésének egyes jogi szempontjai – Tézisek, 2013b, 4. p., http://real-d.mtak.hu/651/1/dc_618_12_tezisek.pdf, 2014.08.15., BÁNDI GYULA:Válasz az opponensi véleményekre, 2014, 5-6. p., http://real-d.mtak.hu/651/11/V%C3%A1lasz.pdf, 2014.08.15.
