Oof ЬУЬ
M A Q Y A R
T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE
1961. 1. S Z Á M
M A Q Y A R T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A É R T E S Í T Ő J E
L X V 1 1 1 . K Ö T E T . - Ü J F O L Y A M . V I . K Ö T E T 1 . S Z Á M . 1 9 6 1 . J A N U Á R
S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G
Csűrös Zolán, Ernst Jenő, Hevesi Gyula, Jánossy Lajos, Somos András, Sőtér István, Szabó Imre, Trencséiiyi-Waldapfel Iinre (főszerkesztő), Zólyomi Bálint
S Z E R K E S Z T Ő K
Rejtő István, Szántó Lajos
A S Z Á M S Z E R Z Ő I :
A R A D I N Ó R A a m ű v é s z e t t ö r t é n e t i t u d o m á n y o k kandi- dátusa, osztályvezető (Művelődésügyi Minisztérium); B Ó N I S F E R E N C , A Magyar Rádió zenei főosztályának vezetője; G E - R E N D Á S I S T V Á N , a műszaki t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a , egyetemi t a n á r ( É p í t ő i p a r i és Közlekedési Műszaki E g y e t e m ) ; H O R V Á T H K Á R O L Y t u r l . m u n k a t á r s (MTA I r o d a l o m t ö r t é n e t i Intézete);
K A P U S G Y U L A , az o r v o s t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a , oszt. vez.
főorvos ( H e i m Pál gyermekkórház); K A S Z A B Z O L T Á N , a biológiai t u d o m á n y o k doktora, osztályvezető (Természettudományi Múzeum Á l l a t t á r a ) ; R É N Y I A L F R É D a k a d é m i k u s , egy. t a n á r , intézeti i g a z g a t ó (MTA M a t e m a t i k a i K u t a t ó I n t é z e t ) ; S Á N D O R
PÁL, a filozófiai t u d o m á n y o k d o k t o r a , egy. t a n á r (Eötvös L o r á n d T u d o m á n y e g y e t e m ) ; SZÁNTÓ L A J O S , az MSZMP K B . T u d o m á - nyos és K u l t u r á l i s Osztályának m u n k a t á r s a ; V A D Á S Z E L E M É R
a k a d é m i k u s , egy. t a n á r ( E ö t v ö s L o r á n d T u d o m á n y e g y e t e m ) ;
ZÓLYOMI B Á L I N T , az MTA lev. t a g j a , intézeti igazgató (MTA Botanikai K u t a t ó Intézet).
M A Q Y A R
T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE
LXVIII. KÖTET —Ú J F O L Y A M VI. KÖTET 1961
Aczél István : Az elektronikus számológépek hazai alkalmazásáról 341
Adler Péter : A szájsebészet problémái 675 Bálint Andor : A lieterózis elméleti a l a p j a i a növényvilágban 161
Benkö Loránd : A nacionalizmus ós kozmopolitizmus problémái a n y a n y e l v ü n k
egyetemi o k t a t á s á b a n 403 Csanádi György : A m a g y a r közlekedéstudomány ötéves és t á v l a t i terve 103
Detre László : A világűr meghódításának szovjet sikereihez ..•. 337
Egyed László : A F ö l d dinamikája 749 Erdey-Grúz Tibor : Az ellentétek k ü z d e l m e és egysége — a h o g y a n a vegyész l á t j a 415
Erdey-Grúz Tibor : A világ anyagiságáról 85 Farkas László : ,,Fizikai" idealizmus és „biológiai" idealizmus 323
P. N. Fedoszejev : A kommunizmus és a filozófia 141 Friss István : A második ötéves népgazdasági tervről 717 Oege si Kiss Pál : Merre halad az o r v o s t u d o m á n y ? 93 (leleji Sándor : Természettudomány, m ű s z a k i t u d o m á n y 451
Gerendás István : Az építészet és é p í t é s t u d o m á n y szakemberképzés problémáiról 29
Hajdú Gyula : A nyugat-berlini kérdés 505 Hevesi Gyula : Kongresszus, amely előrevetíti az emberiség jövőjót 649
Hevesi Gyula : A t u d o m á n y o s haladás erkölcsi mozgatói 263 Korach Mór : Az o k t a t á s i reform és a vegyészmérnökképzés elvi kérdései 153
Lengyel Sándor : A Tudományos M u n k á s o k Világszövetségének tevékenysége. . . 109
Major Máté : A „ s z é p " és а „ m ű v é s z i " m a i építészetünkben 607 Merci Gyula : A H a b s b u r g monarchia idealizálása a „nemzetek fölötti á l l a m " esz-
méjének szolgálatában 513 Muszka Dániel : A gépjárműközlekedés biztonsága és az a u t o m a t i k a 669
Nagy Péter : Az ú j m a g y a r d r á m a az elmúlt é v a d b a n 729
A. N. Nyeszmejanov : A tudomány ú t j a i 211
Ortutay Gyula : B a r t ó k Béla 657 Pál Lénárd : A K ö z p o n t i Fizikai K u t a t ó Intézet tíz éve 529
Penyigey Dénes : Tessedik Sámuel m u n k á s s á g a és h a t á s a mezőgazdaságunk
fejlődésére 229 Radnót Magda : A f é n y jelentősége а szervezet működésében 445
Rényi Alfréd : Gondolatok a m a t e m a t i k u s k é p z é s továbbfejlesztéséről 593 Rcnyi Alfréd : M a t e m a t i k a i kongresszusok és а II. Magyar M a t e m a t i k a i Kong-
resszus 13 Sándor Pál : Francis Bacon 301
Sándor Pál : Vallás és filozófia 1 Straub F. Brúnó — Élődi Pál : A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Biokémiai
Intézetéről 237 Szabady Egon : A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Demográfiai Bizottságának
feladatai 175 Szabó Imre : N é h á n y megjegyzés az U N E S C O X I . általános konferenciájáról. . . . 295
Szakasits D. György : A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a társadalmi-gazdasági sze-
repe, á t a l a k u l á s á n a k főbb tendenciái 429 Szántó György : A n é m e t imperializmus gazdasági és politikai módszerei a múlt-
ban ós jelenben 661
m
m
Szerényi Sándor : T u d o m á n y o s életünk n é h á n y időszerű kérdéséről 393
Tarján Rezső : Gondolkodási folyamatok gépesítése 583 Telegdi Zsigmond : A n y e l v t u d o m á n y ú j a b b fejlődéséről 221 Tétényi Pál : A radioaktív izotópok alkalmazásának helyzete és lehetőségei h a z á n k b a n 455
Tomka Imre : Az elektroenkefalográfia (EEG) klinikai alkalmazásáról 739 Tőkés Ottó : Az A k a d é m i a tudományszervezési feladatairól az 1961. évi közgyűlés
u t á n , 537 Trencsényi-Waldapjel Imre : T u d o m á n y és vallás 69
Vadász Elemér : A f ö l d t a n t e r m é s z e t t u d o m á n y o s iránya ós fejlődése 353 Vadász Elemér : Geológusképzésünk az o k t a t á s i reform mérlegén 25 Weiszfeiler Gyula : A mikrobiológia eredményei és k u t a t á s i f e l a d a t a i n k 601
Zsebök Zoltán : A radioizotópok szerepe a klinikai diagnosztikában 169
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A 1961. É V I CXX1. K Ö Z G Y Ű L É S E
Rusznyák István : E l n ö k i megnyitó 269 Erdei Ferenc: Az Elnökség beszámolója az Akadémia 1961. évi k ö z g y ű l é s é n . . . 271
VITA
Dömötör Sá7idor : Nemzeti jelleg, etnikai csoport 241 Molnár Erik : Válasz D ö m ö t ö r Sándor hozzászólására 245
Vajta László : A vegyészmérnökképzés r e f o r m j a ós tervgazdálkodásunk igényei 359
N E K R O L Ó G O K
H a t v a n y Lajos (Szabolcsi Bence) 181 H o r v á t h J á n o s (Trencsényi-Waldapjel Imre) 545
•Jávorka Sándor (Zólyomi Bálint) 683 H . Sz. Kostojanc (Törő Imre) 467
S Z E M L E
A M a g y a r Tudományos A k a d é m i a életéből 43, 115, 183, 249, 313, 362, 470, 551, 687 A T u d o m á n y o s Minősítő Bizottság hírei 59, 200, 254, 381, 572, 770
A M a g y a r Tudományos A k a d é m i a 1961. évi C X X I . közgyűléséről 311
Az MTA 1961. évi C X X I . közgyűlésének h a t á r o z a t a 361 A M a g y a r Tudományos A k a d é m i a Elnökségének állásfoglalása a n é m e t békeszerződés
'kérdésében 623 Az MTA Elnöksége a T M B m u n k á j á r ó l 58
K á d á r J á n o s és Kállai G y u l a elvtárs látogatása a Magyar T u d o m á n y o s Akadémián 755
Az A k a d é m i a a Budapesti Ipari Vásáron (Csató Éva) 556 Az A k a d é m i a könyv- és folyóiratkiadási tevékenységéről (Erdélyi Elekné) 364
Az Akadémiai K ö n y v t á r funkciói (Rózsa György) 186 Az Akadémiai K ö n y v t á r ő s n y o m t a t v á n y - g y ű j t e m é n y é n e k ú j a b b gyarapodása.
(Csapodi Csaba) 477 A n k é t a mezőgazdasági önköltség és jövodelomszámítás problémáiról (Pálinkás
István) 627 A balatonvilágosi Differenciál-, Integrál- és Függvényegyenlet Kollokviumról
(Aczél János) 692
Előadássorozat B a r t ó k Béla születésének 80. évfordulóján (Szomjas-Schiffert
György) 307 Az első Magyar Analitikai Kongresszusról (Kardos Ibolya) 554
Az 1961. évi aspiránsfelvételekről • 698
Az 1961. évi Kossuth-díjasok 250 A F a u n a k u t a t á s i Symposium és t a n u l s á g a i (Székessy Vilmos) 695
Az intézetek hírei 557 Klinikusok és biológusok közös szimpóziuma a sebgyógyulósról (Straub F. Bruno) 188
A K o r á n y i Sándor Társaság nagygyűlése (Zoltán Imre) 758 Lengyel—magyar történész konferencia (Benda Kálmán—Маккаг László—Szűcs
Jenő) 755 A Liszt—Bartók Konferencia ( Falvy Zoltán) 689
A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia és az Ókortudományi Társaság Klasszika-
filológiai K o n f e r e n c i á j a (Töttössy Csaba) 117
P á l y á z a t zenetudományi művekre 185 Statisztikai t u d o m á n y o s konferencia B u d a p e s t e n (Román Zoltán) 624
A Szegedi Akadémiai Napokról (Wittmann Tibor—Kovács István) 472 Vita a nyelv s t r u k t u r á l i s elemzésének és a m a t e m a t i k a i módszerek n y e l v t u d o m á n y i
alkalmazásának kérdéséről (H. Molnár Ilona) 369
A TUDOMÁNYOS ÉS FELSŐOKTATÁSI TANÁCS K Ö Z L E M É N Y E I
A T u d o m á n y o s K u t a t á s o k Fejlesztési A l a p j a 252 A T F T állásfoglalása a t á v l a t i k u t a t á s i t e r v kidolgozásának helyzetéről 48
A Tudományos és Felsőoktatási T a n á c s hírei 697
K Ü L F Ö L D I V E N D É G E K ELŐADÁSAI AZ A K A D É M I Á N
J . D. Bernai: Az élet keletkezésének geológiai és biológiai feltételei (Garzó Tamás) 120 P. N . Gapocska: A mai revizionizmus az imperializmus szolgálatában (Tamás
György) 125 N. A. Menosinszkaja: Az ismeretek a l k a l m a z á s á n a k pszichológiája a t a n u l ó k iskolai
gyakorlatában (Nagy László) 122 E . R . Musztel: A szovjet asztrofizika eredményeiről (Paál György) 484
V. Sz. Nyemcsinov: A szovjet közgazdászok eredményei a m a t e m a t i k a i módszerek
alkalmazásában (Simon György) 482 A. V. Palladin: Lenin és a t u d o m á n y 629 FrantiSek Sorm: A t u d o m á n y o s k u t a t á s tervezése és koordinálása a Csehszlovák
Szocialista Köztársaságban (Sz. L.) 123
N E M Z E T K Ö Z I T U D O M Á N Y O S É L E T
Előadókörúton Ausztráliában (Erdős Pál) 487 Az 1961. évi krynicai tudományos konferenciáról (Csonka Pál) 769
Idegsebészet Lengyelországban (Móréi F. Tibor) 198 A K á r p á t o k f l ó r á j á n a k és f a u n á j á n a k k u t a t á s á v a l foglalkozó lvovi konferenciáról
( Zólyomi Bálint—Kaszab Zoltán) 56 A magyar-—német t u d o m á n y o s kapcsolatok ú j állomása (Szemerédy Tibor) 380
A magyar—szovjet t u d o m á n y o s e g y ü t t m ű k ö d é s ú j állomása 189 A moszkvai Baikov I n t é z e t konferenciájáról (Verő József) 766 A N é m e t Mezőgazdaságtudományi A k a d é m i a 10 éves jubileuma (Manninger Rezső) 760
Nemzetközi Agyműködést K u t a t ó Szervezet (Lissák Kálmán) 492 Nemzetközi fonetikai Kongresszus Helsinkiben (Molnár József) 762
A Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság I I I . Kongresszusa Utreclit-
ben (Klaniczaij Tibor) 7(11 A Nemzetközi T á r s a d a l o m t u d o m á n y i Dokumentációs Bizottság tevékenységéről
(Rózsa György) 491 V. Nemzetközi Biokémiai Kongresszus Moszkvában (Straub F. Bruno—Csúzi
Sándor—Venetianer Pál) 765 Pedagógiai és neveléslélektani k u t a t á s o k a R o m á n N é p k ö z t á r s a s á g b a n (Szarka
József—Salamon Jenő) 567 A siracusai Archimedes ünnepségről (Kárteszi Ferenc) 569
A Szovjetunió T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k 1961. évi közgyűlése 373 A Szovjetunió T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k m á j u s 19-i közgyűléséről 561 A t u d o m á n y o s k u t a t á s szervezésének ú j módszerei a Szovjetunióban ( Т . O.) . . . . 562
A t u d o m á n y o s m u n k a i r á n y í t á s á n a k ós tervezésének néhány kérdéséről a Szovjet-
unióban t e t t t a n u l m á n y ú t a l a p j á n (Szántó Lajos) 51 A t u r n o v i Kristálynövesztési Konferenciáról (Tarján Imre) 764 Ú t i é l m é n y e k . Moszkva—Peking—Singapore (Erdős Pál) 193
T Ö R T É N E L M I A D A T T Á R
B a r t ó k Béla ismeretlen levelei a T u d o m á n y o s Akadémia K ö n y v t á r á b a n (Gergely
Pál) 633 B a r t ó k Béla utolsó évei a M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémián (Rácz Ilona) 383
Bolyai J á n o s házassága a k ö z t u d a t b a n és a d o k u m e n t u m o k (Sarlóska Ernő) 699
P á p a i Páriz-album az A k a d é m i a k é z i r a t t á r á b a n (Gergely Pál) 128
K Ö N Y V S Z E M L E
Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi nyelvművelő konferencia a n y a g a (G. Varga '
Györgyi) 710 B e n k ő Loránd : A m a g y a r irodalmi írásbeliség a felvilágosodás k o r á n a k első szakaszá-
b a n (Hexendorf Edit) 388 B e r r á r J o l á n : A m a g y a r hasonlító m o n d a t o k t ö r t é n e t e a XVI. század közepéig
(R. Hutás Magdolna) 578 B o g n á r József: Kereslet és k e r e s l e t k u t a t á s a szocializmusban (Mátyás Antal) . . . . 713
Chestnut—Mayer: Szervomechanizmusok és szabályzó rendszerek tervezése ( Frigyes
Andor) 139 Csokonai emlékek (Fenyő István) 497
E r d e y László: A kémiai analízis súlyszerinti módszerei (Krausz Imre) 260 F é n y e s Imre: A gravitáció h a t á s a feltétlen és feltételes reflexmechanizmusok ki-
alakítására (Sai-Halász András) 776 F e n y ő I s t v á n : Reformkori i r o d a l m u n k az egykorú orosz s a j t ó t ü k r é b e n (Horváth
Károly ) 63 F i t z József: Á m a g y a r n y o m d á s z a t , könyvkiadás és könyvkereskedelem története
(Molnár József) ' 209 M. Gábor: Die pharmakologische Beinflussung der Kapillar-resistenz u n d ihrer
Regulationsmechanismen (Knoll József) 259 Gegesi Kiss Pál—Szutrely G y u l a : A szív- és vérkeringési betegségek csecsemő- és
gyermekkorban (Kapus Gyula) 67 H u g o Glaser: A gyógyítás d i a d a l ú t j a (Róth Miklós) 392
Granasztói Pál: Város ós építészet (Vámossy Ferenc) 501 A I l a y d n - é v zenetudományi kiadványairól « ( Bónis Ferenc) 61 I s t v á n f f y Gyula: Villamosgópck mérése (Vajda György) 322 K . Lissák—E. Endrőczi: Die neuroendokrine Steuerung der A d a p t a t i o n s t ä t i g k e i t
( Ádám György) 500 A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Közgazdaságtudományi I n t é z e t é n e k É v k ö n y v e
II. 1958—59. (Vajda Imre) " . . . 206
A mai m a g y a r nyelv rendszere ( Berrár Jolán) 774
„Mindenki ú j a k r a k é s z ü l . . . " I., I I I . (Rejtő István) 495 Modern m a t e m a t i k a mérnököknek (Alpár László) 320 Mosonyi László: Belgyógyászati therápia (Kunos István) 139 Nagy P é t e r : Szabó Dezső az ellenforradalomban (1919—1923) (Móréi Gyula) . . . . 040
I'erényi I m r e : A városépítés története (Granasztói Pál) 644 Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőmüvészetben (Aradi Nóra) 65
Ö. R a j k a : Allergie u n d allergische E r k r a n k u n g e n (Armentano Lajos) 579 Rédei J e n ő : A születések és halálozások a X I X . és X X . s z á z a d b a n E u r ó p á b a n és
Magyarországon ( Vincze István) 499 F. Rényi-Vámos: D a s innere L y m p h g e f ä ß system der Organe (Szabó György) . . . 391
Révész I m r e : Sinai Miklós és kora (Klaniczay Tibor) 257 R ö m p p : Vegyészeti lexikon. 1—3. (Szántó Lajos) 778 Sáfrán Györgyi: Arany J á n o s és Rozvány Erzsébet (Horváth Károly) 712
Sitkei György: Keverékképzés és égés lefolyása Diesel-motorokban (Gabriel Győző) 777
Sovietico Turcica (U. Kőhalmi Katalin) 642 Szabadváry Ferenc: Az analitikai kémia módszereinek k i a l a k í t á s a (Pais István) 581
Szántay Balázs: Vegyipari készülékek szerkesztése (Németh Jenő) 646
V. P. Szigorszkij: Nógypólusok elmélete (Fényes Tamás) 714 T a n u l m á n y o k Budapest m ú l t j á b ó l X I I I . (Borsos Béla) 204 T a n u l m á n y o k a neveléstudomány köréből (1959) (Tóth Gábor) 318
Tasnádi-Kubacska A n d r á s : Palaelopathológia I . (Palla Ákos) 579 V a j d a I m r e : Nemzetközi kereskedelem (Bognár József) 136 Zádor Anna: Pollack Mihály (1773—1855) (Granasztói Pál) 133
Vallás és filozófia*
S Á N D O R P Á L
B e v e z e t é s ü l legyen szabad néhány közhelyet előrebocsájtanom.
Először: a vallás teljes világnézet. 11a belelapozunk a pozitív vallások ú n . szent könyveinek bármelyikébe, a zsidók ószövetségébe, a kereszténység új- szövetségébe, a mohamedánok K o r á n j á b a , az indek védáiba, más-más nevek a l a t t , más-más f o r m á k b a n , a fejlődés más-más fokain —, de u g y a n a z t a képet k a p j u k . Mózes öt k ö n y v e nemcsak az emberiség, helyesebben a zsidó pásztor- nép kialakulásának előtörténete, h a n e m teljes kozmológia, vagy lia úgy tet- szik inkább: kozmogónia, nemcsak teológia, h a n e m etika és a jog legkülönbö- zőbb ágazatai, nemcsak természetrajz, földrajz, hanem különféle mesterségek, építkezés (szent h a j l é k építése és felszerelése), szövés-fonás (papi öltözékek készítése), nemcsak szertartástan, hanem közgazdaságtan is (papok jövedelme), nemcsak politika (menedékvárosok, határok sérthetetlensége), hanem szociál- politika is (szegények, árvák, jövevényekről való gondoskodás) — és még le- hetne folytatni tetszés szerint.
Hasonlóképpen a négy evangélium is az emberiség története, orvostudo- m á n y (bélpoklosok, a százados szolgája, P é t e r n a p a , g u t a ü t ö t t e k , vakok és némák gyógyítása), meteorológia (idők jelei), szociálpolitika és közgazdaságtan
(szombati kalásztépés, vetés, munkaerőgazdálkodás, bérügyek), házassági, családi törvények és a jog más területei, beleértve a bírósági eljárást is, to- v á b b á etika, sőt ha szekularizáltán gondolkozunk, megtaláljuk benne a társa- dalmi forradalom s t r a t é g i á j á t és t a k t i k á j á t is (apostolok, t a n í t v á n y o k kikül- dése p r o p a g a n d a m u n k á r a hivatásos forradalmárokként, a h a r m a d i k ú t elve- tése: „ki velem nincs, ellenem v a n " , a császár-isten-adózás kompromisszumos politikája stb.)
A Korán is csak külső f o r m á j á b a n , a felületen nézve tanulságos történetek töredékes g y ű j t e m é n y e ószövetségi, zsidó és keresztény-apokrif eredetű és a r a b legenda keverékekből összeállítva, amelyek festőien ábrázolják a poklot, a paradicsomot és az utolsó ítéletet, de u g y a n a k k o r kozmológia, metafizika, etika, politika, egészségügy, szertartástan, szociálpolitika is.
S végül m u t a s s u n k rá, hogy az indiai vallási könyvek nemcsak teológiát, mitológiát és papi spekulációkat t a r t a l m a z n a k , nemcsak t u d o m á n y és költé- szet olvad össze b e n n ü k , hanem asztronómia, m a t e m a t i k a , orvostudományi,
•Részletek az E ö t v ö s Loránd T u d o m á n y e g y e t e m m a r x i z m u s - l e n i n i z m u s t a n - székeinek t u d o m á n y o s ülésszakán I960, október 20-án e l h a n g z o t t előadásból. Szerzője a v a l l á s k r i t i k a n é h á n y lényeges kérdését eredeti s z e m p o n t o k k a l és m a g a s színvonalú
• megfogalmazásban v e t i fel, így b á r a filozófia és a v a l l á s v i s z o n y á n a k kiindulópon- tul szolgáló m e g h a t á r o z á s á v a l , s ennek k ö v e t k e z t é b e n a javasolt megoldások egy ré- szével sem t u d u n k egyetérteni, a t a n u l m á n y t gondolatébresztő jellegénél fogva érté- kesnek t a r t j u k . V i t a t h a t ó tételeire következő s z á m a i n k b a n vissza k í v á n u n k térni. Szerk
1 Magyar Tudomány 1961/1 1
mm
m ű m utó*
s ő t lia az egyes rendszereket s z á m b a vesszük, mint pl. a vaisésikát, a b b a n vilá- gosan megkülönböztethetők a fizikai, kémiai és biológiai ismeretek, Csaraka k o r p u s z a kifejezetten orvostudomány, a sásztrák között van olyan, amely a n é g y emberi célnak megfelelő n a g y t a n í t á s t foglalja teljes rendszerbe: 1. a szeretetről, a m i az etikának felel meg, 2. a gyakorlati „nyereségről" (politika és az államvezetés tana), 3. a kasztok jogáról (jogtudomány) és 4. a megváltás t a n a , ami kozmogónia is, teológia is, s z e r t a r t á s t a n és még sok más ágazata a megismerésnek.
Másodszor: a filozófia teljes világnézet. Vegyük a rabszolgatartó társada- lom bármelyik nevesebb bölcselőjét, nemcsak a teljes rendszeralkotó Platónt v a g y Aristotelést; P l a t ó n t az állam-, illetve társadalomtanával, pedagógiájával, e t i k á j á v a l , pszichológiájával, természetbölcseletével, idea-tanával, ismeretel- méletével, dialektikájával és m a t e m a t i k á j á v a l — Aristotelést közgazdaság- t a n á v a l , társadalomelméletével, e t i k á j á v a l , esztétikájával, metafizikájával, kozmológiájával, zoológiájával, logikájával —, h a n e m akárcsak Démokritost is, akinek töredékeiből is összeállítható természettudományi, m a t e m a t i k a i , csillagászati, nyelvészeti, lélektani, etikai, atomisztikus-mechanisztikus egye- t e m e s elmélete. Sőt már a milétosi természetfilozófusok és Hérakleitos, Ernpe- doklés, Anaxagoras monumentális dadogásaiból is kihallatszanak az egész világra szóló ismeretek összefoglalására irányuló erőfeszítéseik.
Vagy vegyük a hűbéri t á r s a d a l o m reprezentatív filozófusait, Augustinust, a civitas dei és a civitas terrena k é t birodalmának harcával, az emberiség fej- lődésének és az isteni terv h a t t ö r t é n e l m i periódusának bibliai h a g y o m á n y szerinti taglalásával, vagy Aquinoi T a m á s t , az ő S u m m a theologicájával, a m e l y az ú j t á r s a d a l o m igényeinek megfelelő fogalmazásban és értelmileg is á t a l a k í t v a még egyszer előtárja az aristotelési rendszer világát, a t a r t a l o m - f o r m a m e t a f i z i k á j á t , az okság-tana és istenbizonyítékok párhuzamosságát, v a g y i s az ontológia és gnoszeológia egymásnak megfelelését, az isteni transzcen- dencia és az értelem i m m a n e n c i á j a korrespondenciáját, pszichológiáját, eti- k á j á t , á l l a m t a n á t és közgazdaságtani elmélkedéseit.
A tőkés t á r s a d a l o m reprezentatív rendszereként pedig idézzük emlékeze- t ü n k b e a hegeli bölcseletet, amely m o s t m á r nemcsak az ésszerűség, vagy kép- zeletiség és egyben valóság m i n d e n m o z z a n a t á t magában foglalja, hanem egységes szempontból és módszerrel с mozzanatok pontos egymásbakapesolását, k e r e k egészét ábrázolja, éspedig ellentétekben mozgó időtlen működésben, k e z d v e a logikán, az önmagában és ö n m a g á é r t való idea t u d o m á n y á n , f o l y t a t v a a természetbölcseleten, az ideának máslétben való t u d o m á n y á n és bezárva a k ö r t a szellem filozófiájával, az ideával, amely a máslétből önmagába vissza- t é r . Az emberi megismerés с három pillére, a természet, a társadalom és gon- dolkodás a sztoikus fizika, etika és logika hármasságának megfelelően, de maga- s a b b fokon jelentkezik itt, s p o n t o s a n megvilágítja, t a r t a l o m m a l telíti azt az e l v o n t definíciót, amely a „teljes világnézet" jellemzésére szolgál, m o n d v á n , h o g y az a valóságos és képzelt világból szerzett vagy a l k o t o t t ismeretek foglalata bizonyos szempontból tekintve, a m i t e h á t egyként vonatkozik a vallásra és a filozófiára.
De — Hegelnél maradva — következik-e ebből, hogy Hegelnek igaza van, a m i k o r azt m o n d j a , hogy „a filozófia t a r t a l m a , szükséglete, érdeklődése közös a teológiáéval . . . A filozófia e x p l i k á l j a magát, amennyiben a vallást expli- k á l j a " , továbbá, hogy „a filozófia t á r g y a éspedig t u l a j d o n k é p p e n egyetlen t á r g y a isten ?,, Egyszóval, hogy vallás és filozófia, ha nem is azonosak, de igen
közeli — lényegbeli — rokonságban v a n n a k egymással és csak f o r m á j u k b a n különböznek egymástól, amennyiben a vallás istennel a kultusz, az á h í t a t for- m á j á b a n foglalkozik, istent az érzelem f o r m á j á b a n éli á t , istent érzéki, antropo- morf f o r m á b a n képzeli, míg a filozófia az abszolútot, a szellemet, istent tisztán gondolatilag igyekszik felfogni?
Erre a kérdésre — hegelesen — csak a z t lehet válaszolni, hogy igen is, meg nem is. Igen — a következő meggondolások a l a p j á n :
Mi a vallás t á r g y a és mi a filozófiáé? Mint l á t t u k , minden t a p a s z t a l h a t ó vagy elgondolható létező, sőt a nemlétező is. E z t a t á r g y a t különböző korok másképp fogalmazzák és bővebben vagy szűkebben értelmezik, de a törekvés egy és ugyanaz: a megismerés. H a a vallás t ö r t é n e t i fejlődését vizsgáljuk, akkor nemcsak a z t nem nehéz belátni, hogy a vallás is megismerésre törekszik, hanem a,zt sem, hogy valóban megismerés is — persze az illető kor a d o t t viszo- nyaira, a szerzett és összegyűjtött t a p a s z t a l a t o k n a k és a megismerők értelmi fejlettségének megfelelően. Minden vallás babonával kezdődik, a babona pedig nem egyéb, m i n t a tapasztalatok helytelen értelmezése, könnyelmű általánosí- tása — de az őstársadalom embere számára konkrét ismeret. Hogy ez így van, annak bizonyítása egyértelmű az ősvallások — már a mai t u d o m á n y u n k segítségével is eléggé megvilágított egész történetével. S így csak u t a l h a t u n k arra, hogy kezdetben a vallásos tisztelet t á r g y a az emberek közvetlen szükség- letkielégítését szolgáló tárgyak — d u r v á n , de képletesen szólva —, a m i t „meg lehet e n n i " —, m a j d olyan események és jelenségek, amelyek veszélyeket rej- tenek m a g u k b a n . Ezért voltak már í r o t t t ö r t é n e l m ü n k kezdeteinél sokan hajlamosak arra, hogy a vallás forrását a félelemben lássák —, de ez is csak az akkori t u d o m á n y állásának megfelelő kiragadása egy mozzanatnak számos m á s egyenértékű mozzanat közül, s így teljesen jogos a tétel Durkheim-féle megfor- dítása is, amely szerint a magasabb h a t a l m a k tiszteletében t ö b b az irántuk ér- zett bizalom, m i n t a tőlük való félelem.
Az őstársadalmak, de a késői korok természeti népeinél t a l á l h a t ó vallásos hagyományok is arra u t a l n a k , hogy a gyermeki népek számára a fantasztikus m a g y a r á z a t sokszor kézenfekvőbb, m i n t a reális.
A tapasztalatok gyarapodása, a köztük észlelt ellentmondások kiküszö- bölésére való törekvés azonban természetesen a vallást egyre inkább raciona- lizálja, szemléleti elemeitől fokozatosan megfosztja, hogy végül is a teizmus deizmussá váljék. He a szemléletiségtől való eltávolodás, az elvonás és általá- nosítás folyamata éppúgy lejátszódik a filozófiában, m i n t a vallásban. Az ős- elemekből, a k o n k r é t vízből, levegőből, tűzből apeiron, logos, nous lesz — de persze nem úgy, ahogy a polgári filozófia-történészek a logos mai értelmét véve Hérakleitosból idealistát, az anaxagorasi noushól pedig elvont világelvet csi- nálva. A logos és nous, sőt még a pythagorasi szám is éppúgy arché, mint a h o g y Thalésnál is a víz nem az Ókeanos vize, h a n e m a mindent éltető nedvesség, és Anaximenés levegője egyben az emberi lélek is.
Hasonló f o l y a m a t játszódik le a vallásban és filozófiában a mitológiát illetőleg. A vallási mitológia a nemzedékről-nemzedékre szálló legendák és mon- dák összessége. A z t m o n d j á k el nekünk ezek a legendák, milyennek képzelték el azoknak a koroknak az emberei a világmindenséget. He v a j o n milyen isme- retkategóriába sorolható az a logikai eredmény, hogy a pythagoreusok a tízes szám tisztelete a l a p j á n kitalálják az ellenföldet, vagy Hegel „bebizonyítja", hogy szükségszerűen csak a n n y i bolygója lehet a n a p n a k , sem több, sem keve- sebb, m i n t a m e n n y i t akkor ismertek — hogy röviddel e „ t u d o m á n y o s " meg-
á l l a p í t á s után P a l e r m ó b a n felfedezzék a Cerest — , ami a z u t á n az „umso schlim- m e r f ü r die T a t s a c h e n " kijelentésre készteti. Legenda-e a Hélios lovaskocsijá- ról szóló mítosz, és t u d o m á n y o s ismeret-e a n a p n a k éjszaka nyugatról keletre v a l ó visszatérése a hegyek mögött? S m e g m a r a d t volna-e Empedoklés a tudo- m á n y területén, h a a k ö z t u d a t b a n való hozzáférhetőség végett nem nevezi el a n é g y őselemet a vallásos mítosz szavaival, a t ü z e t Zeusnak, a levegőt H é r á n a k a vizet Néstisnek és a földet Aidóneusnak? És bálványimádó-e az a mai kato- likus ember, aki leborul és megcsókolja Szent Péter m á r v á n y s z o b r á n a k a lábát, v a g y el kell fogadni a z t a papi m a g y a r á z a t o t , hogy ezek a szobrok és festmé- n y e k csak szimbolizálják az általuk érzékletesen kifejezett eszmét? És ne lenne igaza annak a filozófusnak, aki szerint a templomi ereklye ugyanaz, m i n t a kato- n á n a k a zászló?
Vagy nézzük a vallás dogmáit, m i n t a filozófiától való megkülönböztetés másik jegyét. I t t m i n d j á r t felmerül a kérdés, t u l a j d o n k é p p e n mi a különbség a vallási dogma és a filozófiai axióma között? Hiszen mind a k e t t ő n e k egyformán az a szerepe, hogy kiindulópontul szolgáljon t o v á b b i következtetések számára.
Az extázis semmivel sem vallásosabb jellegű az intuíciónál, az illumináció a a lényegszcmléletnél. S mennyivel t u d o m á n y o s a b b a k a t u d a t a l a t t i szférái, m i n t az égi szférák, mennyivel valóságosabb a cenzúra vagy szublimáció, m i n t az angyalok?
R á kell m u t a t n i arra is, hogy a vallás — minden miszticizmusa, mitolo- gizmusa, érzelmi beállítottsága ellenére — m i n t épül a logikán, illetve egyrészt ez a miszticizmus csak a logikumnak a t a k a r ó j a , másrészt pedig a logikum kényszeríti a vallást bizonyos tételek, sokszor dogmák elfogadására. Ismét Hegelhez fordulunk, aki egyenesen k i m o n d j a , hogy a dogmák észigazságokat t a r t a l m a z n a k — a m i nem egyéb, m i n t a dogmának az axiómához vagy az evi- dencia eredményéhez való közelítése. A keresztény szentháromságtan pl.
n a g y o n hasonlít a dialektika h á r m a s tagoltságára. E fogalmak: a t y a , fiú, szentlélek csak n a i v megfogalmazásai a tézis — antitézis — szintézisnek, és é p p ú g y , m i n t a dialektikus h á r m a s ü t e m a konkrét-általános kifejeződése, a szentháromság is a z t fejezi ki, hogy isten nem az elvont egy, az értelmi reflexió megkülönböztetlen azonossága, h a n e m ,,a különböző k o n k r é t a z o n o s s á g a " , a m i egyenlő vallási f o r m u l á z á s á b a n ,,az örök szeretettel".
A szeretet vallásának aztán — és ezt már nem Hegel, hanem F e u e r b a c h m o n d j a és s z á m u n k r a illusztrációul szolgál a logikum és dogma összefüggé- sére — szüksége v a n te-re. ,,A m a g á n y o s istentől — írja Feuerbach a Keresz- t é n y s é g lényege c. m u n k á j á b a n — a kettősség, a szeretet, a közösség, a valódi, b e t ö l t ö t t ö n t u d a t , a másik én lényeges szükséglete el v a n zárva. E z t a szükség- l e t e t elégíti ki a vallás, amikor az isteni lény csendes m a g á n y á b a egy másik, e g y második, személyisége szerint istentől különböző, lényegileg azonban vele azonos lényt helyez, a fiúistent, az atyaistentől megkülönböztetve. Az a t y a - i s t e n az én, a fiúisten a te. Az én az értelem, a te a szeretet; szeretet értelemmel, és értelem szeretettel pedig a szellem, — az egész e m b e r " .
Hasonlóképpen mechanisztikus gondolkodás eredménye a teológiának és kauzalitásnak a szembeállítása, holott ezek korrelativ fogalmak, sőt bizonyos nézőpontból azonosak. Az általános felfogás szerint ugyanis a teleológia végered- m é n y b e n teológia, a kauzalitás pedig a t u d o m á n y o s megismerés záloga. Ez u t ó b b i azonban a metafizikus gondolkodás egyik ismérve, a m e n n y i b e n egy ok-okozati m e g b o n t h a t a t l a n sort l á t — holott a kauzalitás a kölcsönhatásnak, sőt az egyetemes összefüggés elvének egy speciális és alapjában véve ritka esete.
Az eszköz- cél összefüggése elölről nézve teleológia, visszafelé pedig kauzalitás.
A teleológus pl. azt, hogy a h ó t a k a r ó megóvja a vetést a kifagyástól, úgy fogal- mazza, hogy a hó azért esik, hogy megóvja a vetést, holott ebben történelmi- társadalmi folyamat rejlik a k a u z a l i t á s égisze alatt, az ti., hogy azért alakult ki az őszi vetés szokása bizonyos égöv a l a t t , mert a t a p a s z t a l a t szerint a hóesés megóvja a kifagyástól. A kauzális fogalmazás t e h á t társadalmi-történelmi tapasztalatokon — materialista felfogáson — alapszik, míg a teleológia b e i k t a t j a a gondviselést, s ezzel a jelenséget teológizálja.
Mindezekből azonban e l h a m a r k o d o t t következtetés lenne, ha a z t állíta- n á n k , hogy csak az idealista filozófia m u t a t rokonságot a vallással, ellenben a materialista filozófia éppen f o r d í t v a , a történelem során mindig m i n t a vallás harcos ellenfele mutatkozik meg. Az idealista filozófia és a vallás közötti po- zitív viszony nyilvánvaló. Ez a viszony a történelem során különbözőképpen alakul. Lehet a filozófia ancilla theologiae, amikor az a szerepe, hogy a kinyilat- k o z t a t o t t vallás hitelveit észokokkal támassza alá azok számára, akiknek a pusztán érzelmi állapoton alapuló h i t e ingadozik. L e h e t azonban az idealista filozófia valláspótlék is azok s z á m á r a , akik a pozitív vallásban már egyáltalán
nem hisznek. Az előbbi a feudális társadalom vége felé, a skolasztikában, az utóbbi a tőkés társadalom h a n y a t l ó szakaszában, a modern polgári filozófiá- ban az uralkodó. Persze, más viszonyalakulások is v a n n a k , mi csak a rövidség kedvéért utalunk a k é t legfontosabb alaptípusra. De nem szakad meg ez a pozitív viszony azoknál a filozófiáknál sem, amelyek magukat nem tartják idealistának, bár lényegileg azok. így pl. nem véletlen, hogy a pozitivizmus. — Comte, Spencer és a többiek — ú j vallás kreációiba torkollik, hogy Haeckel monista vallást hirdet, hogy Le Bon a tömegek m i n d e n gyülekezetét vallásos gyülekezetnek tekinti, legyen az templomi istentisztelet, nemzeti ünnep, a nemzetgyűlés ú j al- kotmány-elfogadása vagy olimpiai j á t é k — hogy az utópista szocialisták is a jövő társadalmáról szőtt á l m a i k n a k vallásos színezetet a d n a k . S korántsem fejeződik be a sor a vallásos ateistákkal, vegyük a k á r a modern, dekadens, k u l t ú r f á r a d t Simmelt, akár a halálfélelmükben harciasan rikoltozó exisztencia- listákat. De nem sokkal állunk j o b b a n a vallástalan ateistákkal sem. Hiszen Hobbes is, aki a papok pokolról, tisztítótűzről, csodákról szóló t a n í t á s a i t , röviden isten íratlan szavait m i n d mesének jelenti ki, i t t - o t t — a filozófia- történészek számára feladva a r e j t é l y t , hogy önkéntelen elszólásként-e, vagy pedig, hogy ne sértse a vallásosak érzékenységét —,.halhatatlan isten"-ről beszél, és nemcsak a deista Voltaire t a l á l n á ki az istent, ha nem volna, h a n e m még a materialista Holbach is azt írja a Természet rendszerében, az ateizmusnak ebben a bibliájában, hogy „az a t e i z m u s nem olyan rendszer, mely a nagy tö- megnek megfelel, a bátorság magas, ritka foka kell a n n a k , aki ilyen gondol- kodásmódot elfogad". E bátorság megvan ugyan Holbachnál, viszont mecha- nisztikus felfogása lázit materializmusán — éppen logikai következetessége m i a t t . A metafizikus gondolkodáshoz hozzátartozik, hogy ha van egy állítás, feltétlenül meg kell lennie a t a g a d á s n a k is, különben nincs meg a mozgás, s megtörik a tétel az anyag öröklétéről, nemcsak a m ú l t a t , de a jövőt illetőleg is.
Ez a törés következik be H o l b a c h n á l a „rend" fogalmánál. Az ellentétpárból következőleg ugyanis a rendhez hozzátartozik a rendetlenség, illetve rend- ellenesség fogalma is, a természetben azonban szükségszerűség van, aminek t e h á t e l l e n t m o n d a rendellenesség — s így tág tér nyílik a csodának. Egyszóval még a legkövetkezetesebb, de mechanisztikus-materializmus sem védi meg a filo- zófiát a vallástól.
H a így áll a dolog az elmélet területén, lássuk t a l á n mi a helyzet a mód- szernél. Nem szükséges sem hosszadalmas bizonyító eljárás, sem pedig a filo- zófiatörténeti a n y a g felsorakoztatása a n n a k felmutatásához, hogy a teológia a metafizikus módszer alkalmazásával él. Anélkül, hogy döntést óhajtanék ki- provokálni a m a n a p s á g sokat v i t a t o t t kérdésben, v a j o n a metafizikus módszer- nek a hagyományos logika felel-e meg, illetve, hogy ismeretelméleti síkon a logika az-e, ami ontológiailag a metafizika, vagy sem — az kétségtelen, hogy a teológia ontológiát űz formális logikával. Ismét csak Aquinoi Tamásra u t a l u n k , akinek a fogalomról, ítéletről, következtetésről és bizonyításról szóló t a n a csupán Aristotelés f i n o m í t á s a és disztingválása és az azonosság elve a létvona- lon a szubsztanciának, az ellentmondás elve az a n y a g és forma, a potencialitás és aktualitás metafizikai princípiumainak felel meg, éppúgy, m i n t Aristotelés- nél. De talán t o v á b b i részletezés helyett elég, ha utalunk a r r a a párhuzamos- ságra — ez egyébként Aquinoi T a m á s filozófiájának lényegét is tartalmazza —, a m e l y az okság-tana és istenigazolása között fennáll. Hogy az újtomisták — élükön Wetter — a formális logika fegyvereivel próbálják cáfolni a marxizmust az közismert.
Ugyanígy egy skolasztikust és egy m a i teológust hoznánk fel annak igazo- lására, hogy a teológia a dialektikát sem utasítja el és így a módszernek a tekinte- t é b e n sem l e h c t e g y m á s t kizáró ellentétet a vallás és a filozófia között felmutatni.
A skolasztikus Petrus Abelard, aki művének címében: Sic et non (Igen és nem) — is f e l t ü n t e t i módszerének sajátosságát, hogy ti. a nevezetesebb egyházatyák á l l á s p o n t j á t egymással szembeállítva, az ellentmondásokon keresztülviszi az olvasót pozitív — az univcrzália h a r c á b a n nem, m i n t egyesek állítják, a realiz- m u s és nominalizmus k ö z ö t t közvetítő, h a n e m a k e t t ő ellentmondását dialek- t i k u s szintézisre hozó — álláspontja, a konceptualizmus felé. A modern példa pedig K a r l Barth, a ,,dialektikus teológia" fő képviselője, aki hírhedtté vált elgersburgi előadásában, a következő h á r m a s ü t e m ű dialektikus tételeket állí- t o t t a fel: teológusok v a g y u n k , t e h á t istenről kell beszélnünk. De emberek va- g y u n k , s ezért nem t u d u n k istenről beszélni. Mindkettőt t u d n u n k kell: hogy istenről kell beszélnünk, de nem t u d u n k róla beszélni — s éppen ezzel istennek kell a d n u n k a dicsőséget. Alapkérdése: ,,az emberi gondolkodás végpontjai- n a k " (valóság és igazság, természet és szellem, lét és gondolkodás, t a p a s z t a l a t és ész, realizmus és idealizmus) s ezek egymáshoz való viszonyának a kérdése, a m e l y e t mind a filozófia, mind pedig a teológia a l a p p r o b l é m á j á n a k tekint.
A k e t t ő t nem is t u d j a elválasztani egymástól, m o n d v á n : ,,mihelyt szánkat ki- nyitjuk, már a filozófia területén vagyunk" és a megoldás — nemcsak módszer- t a n i l a g , hanem ontológiailag is dialektikus nála: minden korlátolt lét — írja a Römerbriefben — egy nem korlátozott létre vonatkozó u t a l á s t hordoz magá- b a n , minden véges a végtelenre, minden, ami tárgyias a nem-tárgyiasra, minden, a m i feltételezett a feltétlenre utal. Az idő nem azonos az örökkévalósággal, e b b e soha á t nem m e h e t , de u t a l rá, m e r t az örökkévalóság mindennek, ami időbeli, egyszerre eredete és válsága is.
A filozófia és teológia viszonyát illetőleg összefoglalásként idézhetjük egy másik dialektikus teológus, Emil Brunner szavait: Mindkettő végső alaptudo- mány akar lenni. A filozófia azért a l a p t u d o m á n y , m e r t m i n d e n más t u d o m á n y előfeltételét: m a g á t a t u d á s t , az ismeret lehetőségét teszi problémává. A teo- lógia is ,,sui iuris" előfeltételekkel, n o r m á k k a l és módszerrel bíró alaptudo- m á n y ; kérdései feltevésében abszolút értelemben szuverén, m e r t mindent kér- désessé tesz, a m i t az e m b e r gondol, t u d és tesz.
De bármily nagyfokú és széles t e r j e d e l m ű rokonságot találunk is a vallás és filozófia között, kell lenni k ö z t ü k különbségnek is — már csak a n n á l a tény- nél fogva is, hogy m i n d k e t t ő külön történelmileg kialakult szellemiség. S e különbség f e l m u t a t á s á r a ismét visszatérhetünk Hegelhez, aki a f o r m á b a n l á t t a ezt a különbséget, a b b a n , hogy a vallás konkrét-szemléleti formában, a filozófia elvont-fogalmi formában fejezi ki magát. L á t t u k , hogy ezt csak történelmiségé- b e n lehet így elfogadni, hiszen kezdetben a filozófia is konkrét-szemléleti volt.
Ú g y állna t e h á t a dolog, hogy a k e t t ő k ö z ö t t fejlődésbeli különbség van?
Hogy a4k o n k r é t t ó l az a b s z t r a k t felé, a szemléletiségtől a fogalmi felé való fejlődésükben a vallás lemaradt a filozófia mögötti Ezzel a kérdéssel a z u t á n már t ú l h a l a d t u k Hegelt és Marx közelébe k e r ü l t ü n k , aki a k k é n t jellemezte a vallást, hogy az „a világ általános elmélete népszerű formában". H a a k o n k r é t szemléle- tiséget nevezzük népszerű f o r m á n a k , a k k o r úgy áll a helyzet, hogy a pozitív vallás az egyszerű emberek világnézete, az absztrahálódott vallás az ún.
„természetes vallás", vagy még inkább a deizmus már nem vallás, hanem filo- zófia, aminthogy az ilyen „vallások" valóban helyet is k a p n a k a kifejezetten filozófiai rendszerekben és legrosszabb esetben vallásbölcseletnek lehet ne- vezni őket. E s lia a középkorban a filozófiát t e k i n t e t t é k a teológia szolgálójá- n a k , akkor a f e n t i aspektus szemmel t a r t á s á v a l n y u g o d t a n állítható, hogy a teológia — problémáit tekintve — t e h á t m i n t vallásbölcselet, a filozó>fia egyik ága.
A teológia valóban nem h a j l a n d ó belenyugodni ebbe az a l a n t a s sze- r e p b e — és most nem térek ki azokra a társadalmi, osztályharci, egyházi- h a t a l m i motívumokra, amelyek ösztönözték erre a bele nem nyugvásra —, és ú j u t a k a t - m ó d o k a t keresett arra, hogy a filozófiához a skolasztika-korából való fordított viszonyát helyreállítsa. Azt t a p a s z t a l t a , hogy a filozófia erős- ségét az időközben kifejlett és nagy sikerekre szert tevő t u d o m á n y o k r a , első- sorban t e r m é s z e t t u d o m á n y o k r a támaszkodásának köszönheti. Hogy mialatt a teológia régi problémáin rágódik, a filozófia a szaktudományok eredményei- nek általánosításával, összefoglalásával nélkülözhetetlen funkcióhoz j u t o t t és ezzel szerezte meg fölényét a teológiával szemben. A teológia t e h á t követi a filozófia példáját, azt igyekszik kihasználni, hogy míg a filozófia a tudományt végtelennek, fejlődőnek tekinti és az általánosításokban óvatosan halad előre, s ahol befejezetlenséget, kérdőjelet talál, o t t nem ereszti meg a f a n t á z i á j á t és nem tölti ki a hézagokat spekulációval — addig a teológia általánosításaiban jogosultnak érzi magát, hogy végleges világnézeti konzekvenciákat vonjon le belőlük.
A teológiának ez a t u d o m á n n y a l való visszaélése a z o n b a n arra kell, hogy késztesse a tudomány művelőit, hogy minden erejüket megfeszítve pozitív válasszal, hipotéziseik igazolásával, konkrét eredményekkel gyengítsék a vallás pozícióit — és t a n ú s á g o t tegyenek arról, hogy e l s a j á t í t o t t á k a vallástól azt a rugalmasságot, a m e l y a teológiával azt í r a t j a , hogy éppen a n n a k a filozófiának köszönhet a legtöbbet, amely őt leghevesebben t á m a d t a : Feuerbachnak, Straussnak, Nietz- schének, Overbecknek — képiesen szólva „azoknak az asszireknek és babiló- niaiaknak, akiket isten Jeruzsálem megfenyítésére és fegyelmezésére használt f e l " .
Do ha azt l á t j u k , hogy a t u d o m á n y az ismereteknek rengeteg területéről kiszorította már a vallást, szekularizálta az eget, ledöntötte t r ó n j á r ó l az iste- neket, leleplezte dogmáit, m i n t t é v t a n o k a t megcáfolta legmagasztosabb igaz- ságait, és így t o v á b b — de a vallás mégis van és h a t a l m á b a n t a r t j a az emberek
jelentős részét, a k k o r arra kell gondolni, hogy a vallás és a vallásos világnézet megsemmisítésének nem ez a legcélravezetőbb ú t j a . Szimbolikusan szólva:
az ókori görög ember, ha megmászta az Olympos hegyét, a csúcsán nem az isteneket találta, h a n e m sziklát, csenevész b o k r o k a t , n é h á n y kecskét és kecs- k e p á s z t o r t — mégis t o v á b b h i t t az istenekben és szentként tisztelte az Olym-
pos hegyét. _
Más módszerre is szükség van t e h á t a vallással folyó vitában. Es ez a módszer meg is van: a marxizmus-leninizmus filozófiája, a dialektikus és tör- ténelmi materializmus. H a a marxizmus világraszóló, döntő fordulatot jelent a filozófia t ö r t é n e t é b e n — hogy miért, azt legyen szabad ismertnek feltételez- nem — akkor még n a g y o b b nyomatékkal döntő fordulat ez a vallás és filozófia viszonyában.
A vallás — t u d a t f o r m a , éppúgy, m i n t a művészet, t u d o m á n y , irodalom, filozófia. Mint ilyen t e h á t a történelmi materializmus t á r g y a és ez azt taglalja, hogyan alakult ki, m i k é n t fejlődött, milyen tényezők közreműködésével, és miféle — relatíve önálló — törvényszerűségek állapíthatók meg fejlődéséljen.
Mindezekre, t e h á t a vallás materialista történetére — csak u t a l h a t u n k s mind- össze arra a kérdésre kíséreljük meg az alapvető mondanivaló motiválására a válaszadást, hogy a vallás kialakult, van, de miféle társadalmi szükséglet kielé- gítésére? L á t t u k a bevezetőben, hogy a vallás ismereteket közöl, naiv, t ó t á g a s t álló, ferde — de kielégítő, s főleg megnyugtató választ, magyarázatot a d az élet által feltett, félelmet vagy csodálkozást keltő kérdésekre. Ugyanezeket a kérdéseket a z u t á n igyekszik a t u d o m á n y is megválaszolni, és ebből a d ó d n a k a kompetenciára v o n a t k o z ó határvillongások. De b á r m e n n y i kérdés megkapja a t u d o m á n y részéről a maga feleletét, rengeteg probléma m a r a d nyitva m i n d a mai napig, és a vallás nem késlekedik, hogy ezekre is választ a d j o n . Bonyolódik a helyzet a n n y i b a n , hogy míg az őstársadalomban csupán vagy elsősorban az ember és természet közötti viszonyt illetőleg merültek fel a félelmes ismeretlen- ségek, addig az osztálytársadalomban már előtérbe kerültek a társadalom szer- kezetéből adódó problémák, és ezek megválaszolásai már olyan irányban történ- tek, hogy az uralkodó osztályok privilegizált helyzetüket ideológiailag is alá- támasszák, biztosítsák, megerősítsék. T e h á t már nemcsak az ismeretlen termé- szeti, hanem az ismeretlen társadalmi hatalmaktól való függőség érzése is meg- n y u g t a t á s t igényelt, és ezt a m e g n y u g t a t á s t teljesítette a vallás. Nem- csak felvilágosított a maga m ó d j á n , hanem vigaszt is n y ú j t o t t és igyeke- zett meggyőzni az embereket, hogy úgy van jól, ahogy van, és egyébként sem lehet r a j t a v á l t o z t a t n i . Mindez persze nem t u d a t o s csalás — m e r t ha v a n is ilyesmi az egyházak, a papok részéről, az a történelmi materializ- m u s külön problémája, hogyan, milyen mértékben, miféle okokból v a n h a t ó ereje a csalásnak a t á r s a d a l o m b a n — hiszen a l a p j á b a n véve nemcsak a hívők, hanem a hitterjesztők is hisznek. Röviden: a vallásnak nemcsak tár- sadalmi, hanem ismeretelméleti gyökerei is v a n n a k , és ezzel függ össze a t o t e m - izmus, mindenek felett pedig a fetisizmus, amelynek jelenségeit végigkísér- h e t j ü k a t á r s a d a l o m egész történetén és nemcsak a vallásban, amiről döntően tanúskodik Marx Tőké je, az áru és tőkefetisizmus taglalásaival. A történelmi materializmus t e h á t nemcsak a vallás antropomorf jellegét m u t a t j a fel, és így t ú l h a l a d Feuerbachon, aki szerint ,,a teológia — antropológia, azaz a vallás t á r g y á b a n , a theos fogalmában nem más fejeződik ki, m i n t az ember lényege, vagy: az emberek istene nem más, mint az ember istenített lénye, azaz val- lás . . .", vagy F e u e r b a c h ismertebb szavaival szólva: nem az isten teremti az
embert, h a n e m az ember istent. A t ö r t é n e l m i materializmus a vallás szocio- morf jellegét is f e l m u t a t j a és ezt Marx a F e u e r b a c h 4. tézisében nemcsak kifejezi, hanem az ebből folyó tennivalókat ki is tűzi: „ F e u e r b a c h abból a tényből indul ki, hogy az ember a vallásban elidegenedett önmagától, hogy a világ ketté- vált egy vallásos, képzelt és egy valóságos világra. M u n k á j a a b b a n áll, hogy a vallásos világot feloldja világi a l a p j á b a n . Szem elől téveszti, hogy ennek a m u n k á n a k az elvégzése u t á n a fődolog még hátra van. Az a t é n y ugyanis, hogy a világi alap elválik önmagától és m i n t önálló birodalom a fellegekben rögzí- tődik meg, csakis azzal magyarázható, hogy ez a világi a l a p meghasonlott ön- magával és ellentmond önmagának. E z t a világi alapot kell t e h á t először a maga ellentmondásában megérteni, és a z u t á n az ellentmondás kiküszöbölésével gyakorlatilag forradalmasítani. így pl. m i u t á n felfedeztük, hogy a földi család a szent család nyitja, az előbbit magát kell elméletileg bírálat alá vetnünk és a gya- korlatban f orradalmilag átalakítanunk".
E tézis tartalmazza a marxista filozófia p r o g r a m j á t a vallást illető tenni- valóiban. Ebből indulnak ki azután a marxizmus klasszikusai, maga Marx, v a l a m i n t Engels, de különösen Lenin, a m i k o r elméleti és gyakorlati feladato- k a t tűznek ki a vallásos világnézet elleni h a r c b a n . Ez a harc tehát nem öncélú, hanem a szocializmusért folyó küzdelemnek egyik része, ám m i n t ilyen csupán mellék hadszíntere. E z t j u t t a t j a kifejezésre Lenin, amikor bírálja a polgári ateisták eljárását, akik a vallás kérdését „az észből k i i n d u l v a " , az osztály- harctól e l v o n a t k o z t a t v a vetik fel, akik elfelejtik, hogy az emberiségre nehezedő vallási járom csak a társadalmon belüli gazdasági elnyomás terméke és tükröző- dése. A vallás elleni harcot ezért „össze kell kapcsolni a n n a k az osztálymozga- lomnak konkrét gyakorlatával, amely a r r a irányul, hogy a vallás társadalmi gyökereit eltávolítsa" — azaz az a t e i s t a propagandát „alá kell rendelni az osztály harcnak, azaz a gazdasági és politikai téren bizonyos gyakorlati célo- k é r t folyó h a r c n a k " .
Ez természetesen nem jelenti a z t , hogy a vallás elleni harc nem fontos, hanem csak arról van szó, hogy ezt a harcot nem absztrakton, hanem a kapita- lizmus elleni küzdelmen belül kell megvívni. Ugyanakkor Leninnek ezek a meg- állapításai ú t j á t állják a revizionista törekvéseknek, amelyek azon az alapon, hegy a tőkés kizsákmányolás, sőt Lenin-idézetet használva „a dolgozó tömegek t á r s a d a l m i elnyomottsága, látszólag teljes gyámoltalanságuk a tőkés rendszer vak erőivel szemben, melyek az egyszerű dolgozó embernek naponként és ó r á n k é n t ezerszer több borzalmas szenvedést, több irtózatos gyötrelmet okoz- nak, mint bármiféle rendkívüli esemény, pl. a háború, a földrengés s t b . "
egyszóval a kapitalizmus, a „tőke vak h a t a l m á t ó l való félelem" az alapja, a gyökere a vallásosságnak — azt h i r d e t i k , hogy hiába küzdünk a vallásos szellemiség ellen, amíg kapitalizmus v a n . Viszont, ha a kapitalizmus megszű- nik, elvágjuk a vallás éltető, tápláló gyökereit, a vallás t e h á t a u t o m a t i k u s a n megszűnik, minek akkor küzdeni ellene, minek pazarolni erőinket, eltávolítani tőlünk, a kapitalizmus elleni osztályharctól a még vallásos munkástömegeket és így t o v á b b .
Ezek a revizionisták — akik még a „vallásos szocializmust" is megenged- hetőnek t a r t j á k , látszólag taktikából, lényegileg azonban a társadalmi lét és társadalmi t u d a t összefüggésének meg nem értéséből vagy eltorzításából elfelejtik M a r x n a k azt a döntő megismerését, amelyet a Zur Kritik der poli- tischen Ökonomie előszavában formuláz, hogy ti. „a gazdasági alap megvál- tozásával lassabban vagy gyorsabban á t a l a k u l az egész óriási felépítmény".
Azaz a társadalmi alap megváltozásából még nem következik automatikusan a felépítmény megváltozása, hanem a z t éppúgy meg kell változtatni, m i n t a h o g y az alap megváltozásához is cselekvő emberek, harcos, ö n t u d a t o s néptömegek kellenek. Hogy ez mennyire így van, m e g m u t a t j á k a szocializmust építő, v a g y m á r szocialista t á r s a d a l o m b a n élő népek ideológiai viszonyai, hogy a gazda- sági és politikai fejlődéshez képest mennyire lemaradt az ideológiai, a k u l t u - rális fejlődés, a társadalmi tudat átalakulása. A marxista filozófiának t e h á t az a feladata, hogy ezt a „lassabb" alakulást „ g y o r s a b b á " tegye, hogy mind- h á r o m terület a legszorosabb kölcsönhatásban, egymást t á m o g a t v a m e n j e n á t a z átalakulás f o l y a m a t á n .
Mindez a z o n b a n a vallás társadalmi gyökerét érinti. De vannak a vallás- n a k ismeretelméleti és más gyökerei is, amelyek azzal függnek össze, hogy az e m b e r nemcsak t á r s a d a l m i , hanem természeti lény is. Ez részben azt jelenti, hogy megismerési képességeiben — a fejlődés egy bizonyos fokán állva — v a n - n a k olyan h a j l a m o k , amelyek elvont fogalmak objektivizálására, fetisizációva késztetik — részben pedig azt, hogy az ember nehezen törődik bele a b b a a t u d o m á n y o s felismerésbe, hogy ami keletkezik, az el is múlik — egyszóval, hogy meg kell halnia. Ezek olyan motívumok — és erős forrásai a vallásnak amelyek előreláthatólag még akkor is hatnak, amikor a társadalmi gyökerek el- haltak - m o n d j u k : a k o m m u n i z m u s b a n . Vajon az a nyugtalanító, félelmet keltő tény, hogy az egyén elpusztul, „por és h a m u " lesz — nem örökös t á p l á - lója, szítója-e a vallásosságnak, t e k i n t e t t e l arra, hogy semmiféle fejlődéstől n e m várható, hogy az emberek angyalok, vagyis örökkévalóak és r o m l a n d ó t e s t ü k t ő l megszabadultak, tiszta szellemek legyenek? Vagyis tehát, hogy a z ember, a testi-lelki ember és a vallás nem elválaszthatatlanok-e egymástól, m i n t ahogy ezt nemcsak az egyház és a teológia, nemcsak az idealista filozófia, hanem m é g a vallásos ateisták is hirdetik?
Bizonyos az, hogy az egyes ember nehezen törődik bele a mulandóságba.
Az ez elleni h a r c á n a k nemcsak vallásos megnyilvánulásai v a n n a k , mint a más- világ, a lélek h a l h a t a t l a n s á g a stb. Az ember a legkülönfélébb erőfeszítéseket teszi, hogy túlélje ö n m a g á t , vagy megszerezze magának az életen túli mivol- t á r a vonatkozó illúziókat, kezdve a legprimitívebb formákon, a s a j á t a r c k é p megfestésén, a síremlékeken, piramisokon, f o l y t a t v a a gyermek, m i n t s a j á t é n j é n e k folytatója i r á n t i szereteten, vagy f o r d í t o t t előjellel az ősök tiszteletén, s egyáltalán nem befejezve a művészeti, tudományos-filozófiai alkotásokon.
V a j o n ez az önmagántúllépési törekvés i r á n y í t h a t ó lesz-e úgy, hogy a vallásos hiedelmekről l e m o n d v a , az emberi test feloszlásába belenyugodva, az emberi szellem — nem a lélek — alkotási vágya ne a p a d j o n cl, vagyis hogy az a l k o t á s ne játék-jellegűvé változzék, hanem lemondva az élet kellemességeiről, minden á l d o z a t o t vállalva az alkotásnak éljünk, vagyis hogy az emberek egy szűk, de egyre szélesedő rétege számára ne a puszta élet, hanem az alkotás legyen a leg- főbb cél — mindez m á r a költészet, a képzelet birodalmába vezet. Hiszen nem
lehet előre kiszámítani, hogy a k o m m u n i z m u s b a n élő embernek milyen szel- lemi alkata alakul ki az a d o t t társadalmi tényezők befolyása a l a t t . De a prob- léma egy részét m á r ma legalábbis sejteni lehet. Felmerül a kérdés: v a j o n a halálfélelem nem azzal függ-e össze, hogy az embereknek legalább kilencvenöt százaléka idő előtt és nem természetes módon hal meg. Nemcsak autószeren- csétlenség következtében, hanem betegség következtében meghalni sem természetes. A természetes halál akkor áll be, amikor az élő szervezet fokozatos elhasználódás folytán, a szervek kopása következtében, illetve teljes regencrá-
Indásra már nem képesen hal el. Nagyon valószínű, hogy ez a f o l y a m a t — ha végigmegy — az emberi tudatban is a megnyugvás, beletörődés, sőt az elmúlás vágya formájában fog tükröződni. Hogy ez a gondolat nem puszta kitalálás, h a n e m — legalábbis tendencia, csíra f o r m á j á b a n — b u j k á l az emberiség t u d a - t á b a n , arra persze nehéz tudományos érveket vagy bizonyítékokat felhozni, de talán ezúttal meg lehet elégedni találomra k i k a p o t t különböző korokból szár- mazó irodalmi utalásokkal. Hérodotos meséli el a Kroisos és Solón között le- játszódó jelenetet, akik arról beszélgettek, hogy ki a legboldogabb ember.
Solón k é t i f j ú t hoz fel: Kleobist és Bitónt; a n y j u k , aki Héra p a p n ő j e volt, „arra k é r t e az istennőt, hogy derék fiainak a d j a meg azt, ami legjobb az embernek, a k é t i f j ú egy vidám áldozati lakoma u t á n szelíden elaludt és nem ébredt fel t ö b b é " . Más oldalról, de ugyanerre az eredményre j u t Albert Maitz amerikai baloldali író, aki Tüzes nyíl e. regényében ezt m o n d a t j a főhősével: „Л nagy- beteg, a vén, a halálra sebzett ember olyan természetesnek érzi a halált, mint a f á r a d t ember az á l m o t " . S hogy — bár irodalmi síkon — de a valóság t a l a j á n m a r a d j u n k , h a d d idézzem Somerset Maugham angol írónak a Daily Mailben közzétett nyilatkozatából a következőket: „írói tevékenységem ideje végetért.
Hallásom egyre romlik, emlékezetem gyengül, nincsenek t ö b b é ötleteim. Л m ú l t b a n elkövetett alkotói hibáim miatt nem b á n k ó d o m . Az öregségnek nagy mínuszai v a n n a k , de valami kárpótlást is a d : a nyugalom és az elégedettség érzését. Most olyan lelkiállapotban vagyok, amely egész életemen á t ismeret- len volt számomra: a teljes lelki nyugalom á l l a p o t á b a n " . Ilyenféleképp kép- zelem el azt az állapotot, ha az emberek társadalmi függőség nélkül, szabad, kommunista társadalomban, természeti esetlegességektől nem korlátozottan végig- élik életüket, s így nem esnek áldozatául a vallás kétesértékű vigaszának.
De addig még sok f e l a d a t vár elvégzésre. Amikor emberek — nálunk, szocializmust építő társadalomban, t e h á t a kapitalista nyomor, a munkanél- küliség megszüntetése, viszonylagos jólét megteremtése, a jövőtől való félelem okainak kiirtása után — családi háborúság, betegség, egyéni szerencsétlenség m i a t t még mindig szektákba menekülnek, élesen m u t a t j a , hogy a társadalmi átalakulást nem követi magától és ugyanolyan iramban nyomon a tudat átalaku- lása. A t u d a t fejlődését siettetni, hozzáigazítani a t á r s a d a l o m gazdasági és politikai fejlődéséhez — ezt a harcot kell vállalnunk a tudomány müvelésével és terjesztésével, a vallások társadalmi és ismeretelméleti gyökereinek feltárásával, funkcióinak leleplezésével, a vallásos világnézet elleni közvetett és közvetlen esz- közökkel való szakadatlan harccal — egyszóval l a n k a d a t l a n küzdelemmel:
a kapitalizmus ellen, a kommunizmusért.
Matematikai kongresszusok és a II. Magyar Matematikai Kongresszus
BJÉNYI A L F R É D
I.
К m a t e m a t i k a i kongresszusok és m á s t u d o m á n y o s összejövetelek száma évről évre növekszik. I I a belelapoz v a l a k i pl. az I n t e r n a t i o n a l e M a t h e m a t i s c h e N a c h r i c h t e n (a Nemzetközi M a t e m a t i k a i U n i ó lapja) füzeteibe, ez r ö g t ö n szemébe t ű n i k . Vizsgáljuk meg, hogy m i ennek az oka?
A következő négy — egymással szorosan összefüggő — k ö r ü l m é n y t kell k i e m e l n ü n k :
a ) a m a t e m a t i k a egyre gyorsuló ü t e m ű fejlődése, b ) a k u t a t ó k s z á m á n a k n a g y m é r t é k ű növekedése, c ) a m a t e m a t i k a fokozódó differenciálódása,
d ) a m a t e m a t i k a szerepének és jelentőségének lényeges növekedése, alkalmazási körének p á r a t l a n m é r t é k ű kiszélesedése (ez az utolsónak e m l í t e t t k ö r ü l m é n y a leglényegesebb és főként e n n e k következménye a másik három).
A felsorolt jelenségekre v o n a t k o z ó l a g sajnos nem állnak rendelkezésre összefoglaló statisztikai a d a t o k . Abból a célból azonban, hogy v a l a m i k é p e t a d j a k a m a t e m a t i k a i k u t a t á s mai méreteiről és fejlődéséről n é h á n y k i r a g a d o t t jellemző s z á m a d a t o t közlök.
A Z e n t r a l b l a t t f ü r Mathematik с. referáló folyóirat, a m e l y 1931-ben in- dult meg, az első é v e k b e n évente k b . 400 oldal t e r j e d e l e m b e n jelent meg.
Azóta ez a terjedelem k e r e k e n a négyszeresére n ő t t . A M a t h e m a t i c a l Reviews с.
referáló folyóirat, a m e l y 1940-ben i n d u l t meg, ekkor még csak 352 oldal, tíz év m ú l v a m á r 766 oldal, míg az 1958-as é v e k b e n m á r 1248 oldal t e r j e d e l e m b e n jelent meg. A S z o v j e t u n i ó T u d o m á n y o s A k a d é m i á j a 1954-ben i n d í t o t t a meg m a t e m a t i k a i referáló folyóiratát. E f o l y ó i r a t 1958-ban 10 443, 1959-ben
11 725, 1960-ban 13 509 m u n k á t i s m e r t e t e t t , Hozzá kell ehhez t e n n i , hogy az egy év a l a t t r e f e r á l t m u n k á k s z á m a á l t a l á b a n valamivel a l a t t a m a r a d az egy év a l a t t ténylegesen megjelent m u n k á k s z á m á n a k : a r e f e r á t u m o k egy részének elkészülte még a legjobb szervezés mellett is elhúzódik. E n - nek figyelembevételével jelenleg az e g y év a l a t t megjelenő m a t e m a t i k a i m u n k á k s z á m á t kb. 15 000-re b e c s ü l h e t j ü k ; ezek kb. 3 —4%-a k ö n y v , a t ö b b i f ő k é n t folyóiratokban megjelenő cikk, (azon folyóiratok száma, amelyek kizá- rólag vagy részben m a t e m a t i k a i s z a k c i k k e k e t közölnek, m e g h a l a d j a az 1000-et.) Az é v e n t e megjelenő m a t e m a t i k a i m u n k á k összterjedelme közel 300 000 l a p r a tehető. Ha e2 a növekedés csak az e d d i g i ü t e m b e n halad t o v á b b (márpedig m i n d e n jel arra m u t a t , hogy a növekedés ü t e m e is nő), a k k o r is k b . 15 —20 év múlva é v e n t e több, m i n t 1 millió m a t e m a t i k á v a l , t ú l n y o m ó r é s z t ú j m a t e m a t i - kai t u d o m á n y o s eredményekkel t e l e í r t l a p fog megjelenni n y o m t a t á s b a n ! Amikor erről elgondolkozunk, vegyük figyelembe a m a t e m a t i k a i szaknyelv
