•m
8
f
A H E T
P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E
f
S Z E R K E S Z T I É S K I A D J A
K I S S J Ó Z S E F
í
XXX. KÖTET.
(1904. JULIUS, AUGUSZTUS, SZEPTEMBER, OKTÓBER, NOVEMBER, DECZEMBER.)
BUDAPEST.
A H É T K I A D Ó H I V A T A L A
VIII., R Ö K K 8ZILÁRD-UTCZA 18. SZ.
FA RT A LOM J HGY Z É K.
Lap
Arczképek.
Gróf Andrássy Dénes » 677 André, franczia hadügyminiszter 732 Bakonyi Károly, Heltai Jenó, Kacsóh
Pongrácz ... 750 Beketow kisasszony és Fontana 465 Drachmann Holger ... 810 Báró Forster Gyula -. 602 Báró Gelsei Guttman Vilmos 602 Gromon Dezső ~ 733 Joachim és Vecsey Ferencz 653 József főherczeg mint tűzoltó 546
Gróf Károlyi Sándor 581 Kemechey Jenő 766 Kóburg Fülöp herczeg 629 Kolozsváry József főispán 555
Lotz Károly 666 Lövik Károly és Kapus 557
Mader Raoul 719 Dr. Marmorek 496 Paur Ödön 555 Poll Hugó „. 798 I. Péter szerb király 624 Kainprecht Agitál 555 Báró Roszner Ervin és neje 510
Schratt Katalin 789 Dr. Stiller Bertalan .„ ... 529
Stössel tábornok - ... 572 Szoyer Ilonka és Márkus Dezső ». ... 697 Gróf Zichy János - ... - 424
K r ó n i k á k .
Emma : Levél a japánokról 533
— Levél, levelekről - 597
Fabricius : A szabadjegy 428 Feminista : Leány a bitófán 504 Ignotus: Holubár - 469
— Még egyszer Amerika 488
— A parlamenti reform felé 501
— Czionizmus _ „ 553
— Pesti dolgok (a bojkottált Pest) 585, 613
_ A házasság próbája 634
— Szegény Ferike - - - 683
— Halottak és élők ' 709
— Az obstrukczió és a dualizmus... „ 757
— A mi hét sebünk .. 773
— Hogy miért - - 7 8 9
Lap Incubus : A vonatlakó » ... 450
— A tengeri kigyó dalaiból ... .» ... - 481
— Egy fiumei polgár elégiája ... 496
— Törökországi levél 513
— A taotáj és a vajvaku ... .„ ~ 559
— A király a kávéházban ... .„ 573
— Koronázási induló - ... - ••• 594
— A nevezetes bökvers - 607
— Nátha dal 625
— A száritó-gyár - 640
— Nikita sóhaja » ... 653
— A kis nyaktiló 587
— Orosz dicshimnusz ... - 706
— Fantázia a költözködésről „ 719
— Dal a Józsefvárosból 767 Kiss József : A nagy temetés 678 Kóbor Tamás : Faublas lovag élete és
kalandjai-ból ... - - '••• .» 568
— Mártir Ő fensége - 629
— A kékszakállú asszony 713
— Gazdag ember szerelme 779
— Gombisék becsülete 794 Lövik Károly : Csehov 476 Réz Mihály : A bojkottált Pest 608 Semper : Bánffy Dezső 437
— Glosszák a czivillistáról 453
— Zsarnokok, szabadsághősök 485
— Generálisok 549
— A szövetkezeti gróf - 581
— Mi lesz .„ 645
— Moulin rouge .„ - 702
— Miss Wood ... 761
— Montignoso grófnő 830 Syrion : Ó, jerum, jerum 462
— Hans _ 574
— Kotnyeles tudomány ... „. „ 619
— Berteaux - 747
— A Kaszinó elnöke „ 814
Tar Lőrincz: Békesség .„ 821
Yorick : A komiszság a politikában ... 725
— Palinódia ». ... ... „. ». _ „ 746 G.: Pesti dolgok (a drágaság) 522
— A kötelesség teljesítése ... 565
— Ausztria - 694 S - r . : A kritikus hét „. ._ „. 741
— A helyzet körül 805
— x : Glosszák a hétről ... ... 861
— , » » 080
— Egy parte _ . . „ . » 717 Glosszák a hétről ... 517 Deczember 13. „ ... 809
Lap
Költemények.
Ábrányi Emil : Napfényre vágyom ... 662
— Yorick sírjánál ._ .. ~ ... 774 Andor Gyula : Szeretném .„ ... 634
— Könnyek .. 0S2 Balla Ignácz : Ifjúság - .. 566
Balla Miklós : Chioggia ... .. 493
— Nászút ... 5 l 8
— Szerelem ~~598 Bartók Lajos : Vágy 824
— Rimini _ - 814 Csergő Hugó : Dal _ ... "" 447
— Irigylem... — 567 Dávid István : Történet ... 795
Dömötör Miklós : Elmúlás .. ._ ... 582 Faludi Ernő : Dal a gyalogúiról 538 Farkas I m r e : Házibálon . . . . 486
— Modern esküvő .„ 742 Fehér Jenő : Hazafelé 423 Gábor Andor : A papnő (Ephraim Mik-
hael) 588
— Lelkem (Marcel Collière)... „ ... .„ ». 794 Goór Pál : Aratás (Richard Dehmel) ... 505
— Halódás ... » . . . 710 Heltai Jenő : A király kupléja ... „ ... 745
Ignotus : Mon bras pressait ta taille
frêle (Victor Hugó) 837
— Je n'ai rien qui me la rapelle (Henri Becque) .. • 827 Jörgné Draskóczy Ilma : Halluczi-
náczió ... - 534
— A rokonérzés - 539
— Élet-halál ... ». ... - - 630
— Bál után _ 694
— Az Éj ». _ 713 Kaffka Margit : Bethánia 616
— Történet » ... ». ». 727 Kiss József: Emlékezés ... _ .» ... _ ... 822 Kún J ó z s e f : A pálma ». .» ... 651
— Csillag morál (Nietzsche) .» .. ». ... ^"704-
— A nap leszáll (Nietzsche) ... ... ». ». 731
— Ködben _ ». 779 M. K o m i s Aranka : Egyedül _ ... 441
— Vannak szemek... ». ... ». ... 502
— Ellenfelek ... ... - 637 Madarász Julcsa : Faluvégi csárda ». 791
Mezei Sándori Virágének ... 550
— Szonett « - ». 806 Nikelszky Géza : Legénysirató ». 490
Láp
Nógrádi Pap G y u l a : Liliomok 666
Pap Dezső : A költők 558 Pásztor Árpád : Változás 454
— A vándor .. ... 599
— Zápor - 646
— Ulalumc (Edgár Allar. Poe) 702 Pósa Lajosné : Tűnő idők 766 Francesco Petrarca: Laura 471
Kombus : Az élet 433 Szabó Sándor : Megölt szerelem 544
— Daczos szivek 591
— Enyészet 698
— Novemberi hajnal 830 Szabolcska M i h á l y : Esztétika 759-
— A fiatal bárónk 759 Szalay Fruzina : Adio 810 Szávay Gyula : Katonavér 761 Szebenyei József: A kábeldrótok (Rud-
yard Kipling) 428 Telekes Béla: Elhallgat olykor 473
— Örök nyár ... 555
— Oh csak te élnél (Detlev von Lilien- cron) .» 623
— Tördelt, bus dallam . 678 Torhágyi : Rozsanyiláskor 522 Tornyai János : Epilogus-féle 735 Vidor Marczl: Mementó 720 Violante: Asszony 438
Novellák, rajzok és színdarabok.
Abonyi Árpád : Titok 425
— Füttyös Józsi 550
— A kapitány berukkol - 646
— A Todorán testvérek 791 Ambrus Z o l t á n : A Berzsenyi lányok
tizenkét vőlegénye XII 454
XIII 534 XIV 582 XV 710 XVI 742 XVII . 827
Bródy Sándor : Két munkás 727 Csehov A n t a l : Otthon 518
— Grisha 543 Dawson A. J . : A holt ember 620, 636
Gustave Flaubert: Egy jó lélek ... 699, 714, 731, 748 Anatole Francé : Crainquebille ... 505, 523
— A Gemma 667, 682 Thomas Hardy : Táboroznak a huszá-
rok 477, 490 Heltai Jenő : Kísérteties történet ... 567
— Mesék „ ... 703
J ó b Dániel: Fiáth Márta 599 Kaffka Margit: A halál meséje 444
— A gondolkodók... 662 Kóbor Tamás: Agglegény karácsonya 823
Krúdy Gyula : A háromlábú tyúk 486
— Egy sikkasztás története ... .„ 617 Kuprin A.: A mocsár 811, 831
Jules Lemaitre : A harang 473
Lövik Károly : A hazugság
— Egy konflis-ló emlékiratai Gábriel Martin : Vasúti katasztrófa Conrad Ferdinánd Mayer: Az amulet
Lap 439 780 762 429,
Lap Vegyes tárczaczikkek.
Vidéki vázlatok
448, 463
Molnár Ferencz : Az angyalok 471
— A drágaság 509
— A manó és a tündér 824 Pierre L o u y s : Kaland
Marcel Prevost: Dolores
— A Szajna 795 Rónai Mihály : A munkakerülő 503
Szerelemhegyiné Morócz Jolán : Dok-
torlányok 695 Sz Nogáll Janka : Vénusz tyúkja
Szőllősi Zsigmond : György ur
Szkitalec N . : Jenka 651 Wilde O s z k á r : A halász és a lelke ... 569,
588, 603
Voinovich Géza: Aranyháló 630 Zöldi Márton : Igazság
Zsoldos László : A kaptafa meg a ke- nyér
539 559
760 774
679
807
Saison.
421, 441, 460 443 Ignotus : Amerikai vonások
— St.-Louisba
— A szamárság dicsérete ..
Simplex: Meleg van ..
Sylvester: Ajándék Syrion : Tire haut 1
— Balatonra magyar
— Hajnali ösmeretségek
— A Lohengrinok -
— A falka mögött : Vessző : Valaki, aki megjött
— A képviselő ur trabukkója és annak története ...
Yorick : Csou méin
669 481 833 493 512 527- 538 782 542
698 649
Cholnoky Viktor
(Veszprém) ... 555 Heltai Jenő : A khedive felesége 623 Vessző: Boldogtalan szerelem 446
— Borbélynál... 561
— A bizottság előtt 576
— A szerkesztő délelőttje 591
— A csipesz az irodalomban 610
— Elseje 638
— Próbán „. 674
— Egy szobor története tizenhárom levélben - ••• 685
— A trafik 730
— Gellérthegyi eszmék ~ 752
— Kártyaszótár 768, 785
— A költő és a sorsharag 799
— Zene 834 Jókai noteszkönyvéből ... ... 622
Irodalom.
Anonymus : Andrássy gróf uj könyvé-
ről ' 769 Marco: Kis szinész a mellényzsebben 467
Salgó Ernő : D'Israeli 848 Szini Gyula : Henry Thoreau 498
— Wilde Oszkár essayi 515
— Magyar regényírók 643
— Dante Gábriel Rosseti 836
— Spinoza levelei 691
H. J .: Titkos színházi előadások 737
M. F .: MS & Co 657
O. : Delilah nyoszolája és egyéb elbe-
szélések 485 Ponyva 644 Két novelláskönyv ... 722
Makai Emil munkái 785
Színház. Művészet.
Gozsdu Elek : Cyrano de Bergerac 642 A tudomány jegyében. Marco: Az utczák stilusa 546
— Uj művészet •• 579 Cholnoky Viktor: A Demidovok ko- — Egy öreg festő képei ... .... ... - 595
ronája „ • ... - 433 — Az intendáns ... ... 627
— A repülő automobil - ... 445 690
— A tengeri kigyó 475 706
— Etnográfiai titkok ... ... 494 — Művészet a színpadon - 707
— A tizenegyedik esztendő „ 511 — Hollósyék és a Gartenlaube 723
— Pusztuló fegyverek ... 529 - A téli tárlat - ••• - •• 753
— A háború grammatikája 544 — A Thália társaság - 771
— Tanítás 575 — Bernd Róza ... ~ ... - 802
— A hus „. 593 Myrca: Műkincsek alkonya 483
— Betegségdivatok _ .. 609 K .: Sámson és Delila - - 691
— Elet és villamosság „. 639 — A lonjumeaui postakocsis . 786
— Ki a bolond ... 655 — Calvé Emma - . . . 802
— Vándormadarak .. .„ „. _ 686 O .: A Szalon őszi kiállítása _ 673
— Negyven _ 718 X • Csöndes szobák 596
— A vár 734 Kis pajtás - _ - 628
— Küzdelem a harminczhetedik fokért 816 Sarah Bernhardt „ . .. 738 Kiss Ottó : Élet és villamosság ... „. _. 671 Lotz utóda ... ». ... . 801
E z e n k í v ü l m i n d e n s z á m b a n INNEN-ONNAN, a p r ó m ű v é s z e t i ós I r o d a l m i c z l k k e k , f e l v á l t v a : K é p z ő m ű v é s z e t , K ö z g a z d a s á g , D i v a t , Heti-Posta stb.
Athenaeum r.-tári könyvnyomdája.
I
STANDARD
É L E T B I Z T O S Í T Ó T Á R S A S Á G * * * * *ALAPÍTTATOTT 1825. E D I N B U R G H B A N , A N G O L H O N ALAPÍTTATOTT 1825.
MAGYARORSZÁGI FIÓK: BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAJOS-UTCZA 4. (Standard-palota.)
É v i b e v é t e l t ö b b m i n t _ 3 3 . 6 0 0 , 0 0 0 k o r o n a . K i u t a l t n y e r e m é n y r é s z e k 1 7 0 . 0 0 0 , 0 0 0 k o r o n a . V a g y o n t ö b b m i n t 2 6 6 . 0 0 0 , 0 0 0 k o r o n a . H a l á l e s e t e k f o l y t á n k i f i z e t v e t ö b b m i n t 5 5 0 . 0 0 0 , 0 0 0 k o r o n a .
A STANDARD KÖTVÉNYEINEK NEVEZETESEBB E L Ő N Y E I : Kétségtelen biztonság. — Alacsony dijak. - Szabad világkötvények. — Kötvények érvényben tartása díjfizetések elmulasztásánál. — Tőkésítés és előre megállapított visszaváltási érték. — M e g t á m a d h a t a t l a n s á g .
Feltétlen fizetés ö n g y i l k o s s á g esetében egyévi fennállás után. — S z a b a d háboru-biztositás népfőikelők részére.
D i j t á b l á z a t o k k i v á n a t r a k ü l d e t n e k .
Karcsú
lesz es egeszseget ezaltal csak megerősíti, ha PILULES APOLLO-t hasznát.Ennek hajasa a növényből nyert .Vesiculosine-ben rejlik. Ezek, az orvosok által jónak talált pilulik karcsúvá teszik a termetet és nem hatnak kedve- z ő t l e n t az egészségre, mint sok mas készítmény. Nem hajtanak, hanem közvetetlenül hatnak a táplálkozásra és a zsiranvairseitekre A túlnairv elkövéredés gyógyításán kivül e PILULES A P O L r ^ s ^ á í y o z z á k a t e ^ funkczióit, megifjitják az arczvonásokat es a testnek visszaadják a rugékonyságot és az erfit.
Ez minden nő titka, ki karcsú es fiatal testalkatot akar. A PILAJLES APOLLO-k maguk mind- két nem számára, még a legkényesebb termeszetüeknek is, kellemesek és nem á r t h a t n a k az egészségre.
A körülbelül két havi kezelest kOnnyen lehet kOvetni és a tényleges eredmény állandóan megmarad. (Tör- vény védi.) Üvegje utasítással 6 korona 4 6 fillér, bérmentesen, utánvéttel 6 korona'70 fillér. J. Ratic gyógysz. 5. Pas. W e r d e a u , Paris I X - Egyedüli raktar Magyarország és Ausztria részére. T Ö R Ö K J . gyógyszerésznél Budapest, Király-utcza 12.
Kérjenek dobosokat as „UNION DES FABRICANTS> pecsétjével.
A TAVASZI ÉS N Y Á R I DIVAT LEGÚJABB TERMÉKEI DÚS VÁLASZ- TÉKBAN ÉS A LEGJUTÁNYOSABB GYÁRI ÁRAKBAN] KAPHATÓK
S Z E K U L E S Z %
művirág- és disztoll-gyárában.
B u d a p e s t , IV. k e r . , K á r o l y - u t c z a 4 . é s 5 .
Kalapvirágok, tolldiszek, kócsag- tollak, tollboák. Alkalmi aján- dékok, finom dísztárgyakban.
Menyasszonyi koszorúk, és di- szek a legújabb divat szerint.
Színházi, alkalmi és sirkoszorűk szalag és nyomattal, bármily kivitelben; különlegességek dísz- növények és pálmakban.
Eladás nagyban és kicsinyben.
Sürgönyczim
Szekulesz, Károly-utcza.
A L A P Í T T A T O T T 18Ó0-BAN.
í h a ó s z ü l a h a j a \
H A S Z N Á L J A A H Í R N E V E S
| Stellanvizet
Ára 2 korona
Ára 2 korona
mely n e m fest, h a n e m a h a j eredeti szlnet a d j a vissza.
Z o l t á n B é l a i " ' S L
0 csász. és k i r . fensége J ó z s e f f ö h e r c z e g u d v a r i s z á l l í t ó j a .
B U D A P E S T , V., S Z A B A D S Á G - T É R ,
SÉTATÉR-UTCZA SARKÁN.
V
ZONGORÁK ES PIANINOK
a világ e l s ő gyárai- ból v a l a m i n t a p á r i s i
v i l á g k i á l l í t á s o n kitün- tetett » a j á t készítmé- nyek ( k ö z ö l t ö k jákar- b a n lévő á t j á t s z o t t a k i s ) ez időben legszo- l i d a b b a n v á s á r o l h a t ó k
Keresztély Sándor
hirneves zongoratermében
Budapesten, Váczi-körut 21. sz. (Ipar-udvar).
THE MUTUAL
NEW-YORKI ÉLETBIZTOSÍTÓ- TÁRSASÁG
a világ ö s s z e s é l e t b i z t o s í t ó társa- s á g a i között a z
g C e l s ő h e l y e t
f o g l a l j a el ugy a kötvénytulajdono- s o k n a k teljesített f i z e t é s e k e t illető- leg. melyeknek ö s s z e g e
3.268.000,000. frankot,
v a l a m i n t b i z t o s í t é k i a l a p j a tekinte- tében is, mely
2.081.977.521.55 frankot
t e s z kl. Az é r v é n y b e n lévő élet- é s j á r a d é k b i z t o s í t á s o k ö s s z e g e 1903 d e c z e m b e r 31-én
7.500.923.900.57 frank.
M A G Y A R O R S Z Á G I V E Z É R I G A Z G A T Ó S Á G :
B u d a p e s t , VI. ker.. A n d r á s s / - u l 2 0 . s z á m .
XV. évfolyam.
IEBJEIEI MINDEN VASARNAP.
Előfizetési feltételek:
Egész évre ... kor. 20.—
Félévre _ _. » 10.—
Negyedévre ... „ » 5.—
Egyes szám ára 40 fillér.
1ÔÛ4.
AHET
P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E .
S Z E R K E S Z T I K I S S J Ó Z S E F .
— B u d a p e s t , julius hő 3. Qrs*—
277757. szám.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
B U D A P E S T , V I I I . , Rtíkk Szilárd-utcza IS. sz.
H i r d e t é s e k f e l v é t e l e u g y a n o t t .
Kéziratok nem adatnak vissza
Julius elsején kezdődött lapunknál az uj félévi folyam.
Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári hűselő előtt megújítani szíveskedjenek. Mint minden nyáron, az idén is a legpontosabban utánuk küldjük a lapot a fürdőre, és csak arra kérjük, hogy minden helyváltoztatást nekünk ideje- korán jelezni méltóztassanak.
Előfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor.
Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen.
A H É T k i a d ó h i v a t a l a , VIII. ker., Rökk Szilárd-utcza 18. szám.
SAISON.
Amerikai vonások.
Irta: IGNOTUS.
1.
Amerika az első két-három hét alatt sokkal jobban elképpeszti az idegent, hogysem joga volna irni róla.
Nekem már régen feltűnt, hogy Amerikának köztudomás szerint meglévő nagyszerűségeihez s különösségeihez kép- pest jórészt mily szegényesek, üresek, néhány mindig visz- szatérő adomára korlátozottak az amerikai útleírások. Még elmés, művelt, jó szemű és jó tollú irók is többnyire el- laposodnak, sőt Ízetlenek és unalmasak, ha Amerika kerül a tollúkra. Ez furcsa jelenség, amit csak akkor ért meg az ember, ha maga is Amerikába kerül. Az amerikai ember másképpen él, mint az európai, még az angol is.
Zárkózottabb, belsőbb életet él; indulatainak titokban hódol, kifelé csak a vallásos felét fordítja; élete a klub, a család s az üzlet körében telik el. Az idegen, kit — akár, mert kerüli az effélét, akár, mert nem tudott ajánlást hozni — sem családba, sem klubba be nem vezettek, s üzleti érint- kezésben sincs az ottvalókkal, két-három hét múlva sem ismer Amerikából többet, mint a legkülsőbb külsőségeket;
a fogadót, ahol az ördög sem törődik vele; a villamos kocsit, mely elszalad előle, a siető járó-kelőket, akik nem felelnek kérdéseire, a korcsmákat, ahol nem értik a beszédjét s a termes vasúti kocsikat, amiken ugy él, mint a bosnyák baka a magyar ezredben; éjjel-nappal, sülve-főlve együtt van egy csomó emberrel, aki mind ismeri egymást, csak őt nem akarja ismerni. Hacsak nem meg- átalkodott természet:.csakhamar lemond arról, hogy ismer- kedni próbáljon. Az az angol beszéd, amit ő otthon tanult:
a szép, kicsiszolt londoni angolság idekünn nem ér sem- mit ; az amerikai, kivéve talán a legeslegműveltebbeket, az ő saját dialektusa szerint beszél, ami ugyan inkább kiej- tésbeli, mint nyelvtani különbség, de az idegen számára ugy aránylik az angol beszédhez, mint a plattdeutsch a hochdeutschhoz vagy valamely patois az Isle de Francé
nyelvéhez. Mi marad még számára? Az újságok? Ezek még a legkülönbek is, alig egyebek igen kitűnően és bőkezűen szerkesztett hírszolgáltató és hirdetésterjesztő vállalkozásoknál; frissen megtalálni bennük minden házas- ságtörést, zsarolást, öngyilkosságot vagy grófi házasságot, ami az aznap szenzácziója — de végre is ezek a szen- zácziók alapjában egyformák, csak a bennük szereplő nevek változnak; az élet nem oly változatos, hogy ese- ményei és intézményei négy-öt szkémában ne volnának összefoglalhatók — s igy esik meg, hogy, mivel a vala- mennyien kottériák és pártok kezében lévő újságok inkább néznek a hálószobák függönyei, mint a politikai élet kulisz- szái mögé, még a legelmésebb, legfigyelmesebb és legjobb szemű idegen sem olvas ki belőlük sokkal többet, mint azt a bizonyos három-négy adomát, ami kérlelhetetlenül visszatér minden amerikai utleirásban. Pedig Amerika a politikában él, s mindenén a politika uralkodik — s a kép, melyből a politikai vonások hiányoznak, eo ipso hamis.
Erről az óriási ról, melynek nincs egyetlen intézménye sem, beleértve a fogadókat is, ami csak egy kevéssé is számolna az átutazó s csak mulatságból utazó idegennel: ez az idegen természetszerint kevéssé illetékes arra, hogy ítéletet mondjon. Nem illetékes maga az amerikai sem, aki ugyancsak természet szerint elfogult a maga világa javára — s nem illetékes, végre, a bevándorlott európai sem, aki keserves küzdelmek, szörnyű leczkék után is, ha végre zöld ágra jutott: megint csak természet szerint megbecsüli, imádja, ezen a kerek világon a legtöké- letesebbnek, a legutánozni-valóbbnak hirdeti ezt a földet, ahol emberszámba vették őt, akit otthon (mert hiszen többnyire ez az eset) már nem vettek emberszámba.
Mint ahogy az Egyesült-Államokat csak felszínesen is át- futni meg se kottyan az a három-négy hét, ami alatt minálunk az átlag-utas nemzeteket és országokat kitanul:
azonképpen hónapokig kell odaát élnie az idegennek, hogy ne legyen szinte illetéktelen tolakodás, ha beszélni akar Amerikáról.
Egypár vonást azért mégis ki lehet ragadni ebből a kábitó kuszaságból. Nem nehéz észrevenni, hogy a fér- fiak egymás iránt tüntetően udvariatlanok, a nők iránt tüntetően udvariasak, a hivatalokban tüntetően szorgal- masak, az utczán tüntetően sietségesek; hogy a muzeu- mok, a paloták, a fogadók és az újságok tüntetően gaz- dagok, az asszonyok tüntetően függetlenek, a cselédek és a kis emberek tüntetően bizalmaskodók, a vasárnapok tün- tetően unalmasak, s hogy itt általában mindig mindennel és mindenben tüntetően tüntetnek. A komédia, a póz, még a természetességnek s egyszerűségnek is a pózolása épp ugy végig vonul ezen a világon, mint a vakmerőség és a kegyetlenség — nyilván mutatván, hogy ez az ember- fajta többé-kevésbbé olyan apáktól származik, akiknek képmutatóknak kellett lenniök, mert volt mit titkolniok, mindent koczkára kellett vetniök, mert nem volt mit vesziteniök, meg kellett becsülniük az asszonyt, mert kévé- sük volt belőle, s maguknak kellett egy újfajta élet szá- mára törvényeket kialakitaniok, mert a régi élet törvényei alatt egy vagy más okon nem volt maradhatásuk. Végig-
422
vonul továbbá mindenükön, még fényűzésükön, még ele- gancziájukon is a paraszti vonás; lehet palotájuk a Fifth- Avenuen, napjában négyszer válthatnak inget, s mail-coa- chaikon redingoteosan és szegfüsen hangos trombitaszóval felverhetik a fél várost: a lelkük mélyén még mindig bagóznak és köpködnek, és szigorú formatiszteletük, a nevetségig követelődző czeremóniás voltuk szakasztott ugyanaz az ünnepiség és szertartásos keresettség, amivel a paraszt vagy a vadember ugyancsak szigorúan meg- határozott formák és formulák szerint, apáról fiúra szálló mondásokkal és versekkel megy háztüznézni, ül lakodalmat és tort. Gyönyörűen kiszépültek — sehol annyi szép asz- szonyt és szép férfit nem látni, mint New-Yorkban — bizonyos tekintetben, amilyen például a testi tisztálkodás, a mi francziáinknál vagy éppen olaszainknál sokkal mesz- szebbre jutottak — de igazában nincsenek sem testi, sem lélekbeli igényeik az élet iránt; a konyhájuk fény- űző, de Ízetlen, a színházaik s az újságjaik bőkezűek, de gyerekesek és alantasak; beszélgetésük egyhangú és sze- gény; az üzlet, a pénz, s az üzletnek s a pénznek az a legfőbb lutrija, amit ők politikának neveznek, magához szíja minden érdeklődésüket, s nem hagy bennük érdeklő- dést magasabbrendü dolgok és más természetű emberek iránt. Embernek csak az az ember, aki keresni tud: érde- kesnek csak az az érdekes, ami jövedelmez. »Kérem, csak ne analizáljon, az fölösleges«, szólt hozzám egy édes, okos, szép és előkelő asszony, aki hozzánk, szegény ide- genekhez, különben csupa szi" volt és csupa figyelmes- ség. Nekik analízis, fölösleges analízis minden, ami a do- lognak nem fölszine, hanem lelke és mélye; ami az életnek nem adata, hanem veleje és virágja, amiért a művelt em- bernek egyedül érdemes élni és tűrnie az élet szörnyűsé- geit. Ezek a hatalmas, erős, világhóditó emberek félig parasztok, félig vademberek — s talán éppen ez az erejük titka, a mi elfinomodottabb világunkhoz képpest. Egyoldalú- ságuk, minden intellektualitástól való ideges irtózásuk pre- desztinálja őket az üzletre, melyhez, régi dolog, nem értel- mesnek kell lenni, hanem ravasznak és makacsnak — dumm, aber pfiffig, mint a svábok mondják, ezek a született üzletemberek. New-York tele van dúsgazdag könyvtárakkal, amiket mind csupa olyan ember penzel, aki maga könyvet nem olvas; fejedelmi palotákkal, amik- nek lakói jobban szeretnének traktérházban lakni; muzeu- mokkal, melyek kezdik lepipálni Európa leghíresebb gyűj- teményeit, s amiket mind csupa olyan emberek adogattak össze, akik csak a lepipáláshoz értenek, de nem a képek- hez s az archaeologiához. Igaz, hogy ez mindegy. Hacsak valami katasztrófa e fejlődést meg nem szakítja: kétszáz esztendő múlva emberek: művelt, előkelő és magasrendű emberek élnek majd ez uj világban, melynek most anyagi feltételeit teremti meg a természetével vetekedő nagytervü és kegyetlen erővel a mai nemzedék. De egyelőre groteszk dolog elnézni ezt a világot, ahol az állatkertben a tigris villamos világitásu márványpalotában lakik s a falon pálmafrizek kárpótolják elvesztett keleti hazájáért — ugyanaz nap, mikor valamely milliárdos czég, munka hiján, az alkalmazottai hatvan százalékát kárpótlás nélkül löki az utczára, a megmaradtaknak pedig huszonöt száza- lékkal leszállitja a fizetését.
2.
— Örülök, valahányszor egy alkalmazottam megbeteg- szik, — szólt hozzám Mr. Oppenheimer, egy gazdag new- yorki ingatlan-ügynökség feje, kinek a nevét kiírhatom három okon is; először nem tud magyarul s e sorok aligha kerülnek eléje, másodszor sokkal büszkébb az ő amerikai voltára, hogysem röstellené az ő amerikai néze- teit, harmadszor, mert ez a név példán mutatja, mint
»
alakítja magához Amerika már második nemzedékben azokat, kiknek apja még egészen más nézetek közepett nevelkedett.
— S mért méltóztatik örülni, valahányszor egy alkal- mazottja megbetegszik? — kérdeztem Mr. Oppenheimert, ki ezt a skalpnyuzó szentencziát olyan vidám mosolylyal berregte felénk, mintha arról beszélne: ménta-mártással szereti-e a bárányt vagy morzsában rántva.
— Megmondom — tanított bennünket Mr. Oppen- heimer. — Ha valamelyik alkalmazottam csak egy napra is megbetegszik, rögtön helyébe ültetem az utána követke- zőt. Ezzel kettőt érek el. Először is a beteg alkalmazott láthatja, hogy nem pótolhatatlan; az utána következő kissebb és kissebb fizetésű ember épp ugy el tudja látni az ő dolgát, mint ő maga. Ez megment attól, hogy az embereim elbizakodottak legyenek. Másodszor nem igaz, hogy épp ugy el tudja látni; rendesen szamár ezekhez az előtte uj dolgokhoz s nem igazodik el bennük; ha fennakad valamin, kénytelen hozzám fordulni, s ez a valami többnyire vagy ostobaság vagy gazság, amire én igy rábukkanok, mig ha bevárnám, amig a beteg ember felépül, az nyugodtan s ellenőrizetlen ott folytathatná az ostobaságot vagy a gazságot, ahol elhagyta. Ez meg- ment attól, hogy az embereim megcsaljanak vagy tönkre- tegyenek.
— Ez igen elmés dolog, Mr. Oppenheimer. De mit csinál ön aztán az olyan beteg alkalmazottal, aki se nem szamár, se nem gazember, de talán megrokkan ere- jében, s nem ér annyit ötven éves korában, mint ért harmincz év előtt, mikor mint husz éves kölyök állott az önök szolgálatába?
— Hogy én mit csinálok ? Én semmit sem csinálok;
én csak pénzt csinálok s ő is, ha okos, ugyanezt teszi, jobban mondva, már meg is tette. Minden ember annyit ér, amennyit aznap ér, s ha ma nem ér nekem semmit, mi közöm ahhoz, hogy tegnap mennyit ért ? Nálunk a fizetés magas, a hus és a kenyér olcsó; minden életrevaló ember- nek módja és alkalma van, hogy, mire eléri az ötvenet, szerzett legyen annyit, amennyivel azontúl uri módon meg- élhet. Aki nem szerzett, az élhetetlen volt s nem érdemel egyebet.
— Ön azt akarja mondani, Mr. Oppenheimer, hogy akaszsza föl magát?
— Azt nem mondanám; éljen, éljen, ahogy tud.
— önnek igaza van, Mr. Oppenheimer, de egye meg önt a fene az igazával együtt...
Ezt már nem mondtam, csak magamban gondoltam;
az amerikai ember, amily kíméletlen más iránt, olyan érzé- keny a maga nevében. Aztán meg ezek nem is a Mr.
Oppenheimer külön nézetei; ezek az amerikai világnak uralkodó eszméi, a kikötőbeli munkáson kezdve föl az elnökig. Ilyen nézetek s ezekhez alakult intézmények közepett, ezeknek megfelelő világban el lehet érni a tech- nika legmagasabb magasságait, az anyagi lehetőség leg- szédületesebb szélsőségeit — csak éppen emberi és ember- hez méltó életet nem lehet élni. Mentől közelebbről látja az ember, annál vakmerőbbnek, tolakodóbbnak és orczátlanabbnak tetszik a pretenzió, hogy ez a czivili- záczió magához akarja amerikanizálni az egész többi vilá- got. Ha ez lehetséges volna: ehhez képest a tatárjárás renaissance-számba mehetne. Mert ez a czivilizáczió nem czivilizáczió, s az amerikaiak igen nagystílű emberek, de még nem egészen emberek. A czivilizácziónak az a rendel- tetése, értelme, életre való joga, hogy enyhítse és kiegyen- lítse a természet törvényeinek irtózatos igazságtalanságait és kegyetlenségeit, nem pedig, hogy, mint az amerikai teszi, a modern tehnika Meszeléseivel fokozza és fejleszsze és tegye azokat még gyötrőbbé, kinzóbbá és kárörvendőbbé
— s mig az isten tudja hány ezer esztendős tizparancso-
423
lat a természet törvényeivel helyezi szembe a >ne ölj«-t s a ne »kivánd a másét«, az amerikai czivilizáczió szentirássá emeli a köveknek és majmoknak való irtózatos darwini tételt, hogy csak a legalkalmasabbnak van joga az életre.
Ezeknek a kőszivü vadembereknek még igen nagy iskolán kell átmenniök, mig egy napon szabad magukat emlitetniök a lenézett öreg Európával.
3.
Fejlődni bizonyára fognak — s igen izgató kérdés»
hogy ez a fejlődés elviszi-e majd őket a királyságig ? Most még az efféléről hallani sem akarnak, de azért az értel- mesebbjének, ha ezt a perspektívát fölvetettem előttük, szeget ütött a fejébe. Mentül műveltebb, erősebb össze- függésü s egyformább fejlettségű ez a nagy, még igen egyenetlenül lakott, haladott és fejlődött óriási világ;
mentül többfelé vannak érdekei s mentül többször s állan- dóbban kell egységesen és kitartóan fellépnie, hatnia és viselkednie, annál keservesebben érzi az állami, a kereske- delmi, bizonyos tekintetben még a magános élet folyama- tosságának is azt a megszakítását, amit az elnökválasz- tásnak négyévenkint való megujulása okoz. Először is az ilyen rövid időre megválasztott elnök, s ha nem ő, hát a kotteriája s a pártja egy évig a választás után s két évig az uj választás előtt tisztára választási politikát kénytelen űzni; elébb mindenkitől mindent elvenni s mindenkit min- denhonnan kitenni, majd mindenkinek mindent megadni s mindenkit mindenhova betenni. Most például, mialatt ott lártam, mindenfelé hallottam a panaszt, hogy az amúgy is súlyos gazdasági depressziót még elviselhetetlenebbé teszi az őszszel elkövetkezendő elnökválasztás előre vetett tét- lensége; senki sem mer uj vállalkozásba fogni, mert nem tudja, barátságos vagy ellenséges hatalmak kerülnek-e majd ki az elnökválasztásból ? Mert, s ez a második bökkenő, az elnökkel együtt megváltozik vagy megváltozhatik az egész tisztviselői kar, az ajtónállóktól a nagykövetekig, beleértve még a birák egy nagy részét is. Ennek talán megvan az a jó oldala, hogy alig van tehetség és becs- vágy, melyre valamikor sor ne kerülne, de viszont az az igen rossz következése, hogy például olyan főfontosságu vonatkozásokban, mint a diplomácziai és a jogi élet, hiányzik a folytonosság s ezzel a következetesség s a fejlődés, s hogy a holnaptól félő s a mára utalt emberek első sor- ban többnyire csakis arra gondolnak, hogy' szedjék meg magukat négy év alatt annyira, hogy ne kelljen reszket- niük a bukás vagy a hivatalvesztés eshetőségétől. Ezek egy kicsit orosz állapotok s hogy mennyire megbénitják egy hatalmas birodalom külső erejét: azt éppen Orosz- ország példája mutatja. Pedig az Unió kifelé is erős akar lenni; mind erősebb beleavatkozhatnékot érez a világ dol- ga'ba s elnökei, miniszterei, követei s minden megszemélye- sítői mind súlyosabban érzik a tekintély hiját, amit állásuk ingadozó volta okoz. S nemcsak kifelé van ez igy, befelé sincsen máskép. Mentül önérzetesebb, mentül inkább nem- zetnek és államnak érzi és tudja magát Amerika, annál inkább hiját érzi valami nagy, hatalmas, sárba le nem rántható, kortestaktikára nem szoruló, mindenekfelett ragyogó, kimagasló és tiszteletben álló intézménynek, amilyen a világ legszabadabb republikájában, Angliában, a királyság. Azt hiszem, az a beteges imádat, amivel az amerikai már ovodát járó korában a csíkos-csillagos zászlón csügg: tulajdonképpen a királyság utáni ön- tudatlan vágyakozásnak szurrogátummal való kielégítése.
És gyanús előttem, hogy öreg köztársaságiak (e néven egyformán értek öreg demokratákat s republikánusokat) mennyire kézzel-lábbal ellene dolgoznak magának a gon- dolatának is, hogy az ő egyetlen nagyobb stilü emberük Grover Cleveland, újra elnöknek választassák. Egészen
olyan hangulat ez, mint amilyen Rómát Caesar és Franczia- országot Bonaparte konzul idejében eltöltötte — s ezekből a hangulatokból született az impérium ugy Rómában, mint Francziaországban. A legelső győzedelmes amerikai had- vezérnek vagy admirálisnak igen sok kilátása van arra, hogy, ha egyébként arravaló ember, Amerika császára legyen.
Kívánatos volna-e ez az alakulás ? Fogas kérdés, főképp olyan jó, becsületes demokratának és szoczialistá- nak, kinek demokrácziája és szoczializmusa (s gondolom:
minden gondolkozó és jóizlésü emberé) arra tör, hogy minden ember egyformán ur legyen, művelt, gazdag és elő- kelő. Ahol a demokráczia eddigelé hódított, ott többnyire csak a gazdagságra vetette a súlyt s ez az egyoldalúság, mely az arisztokráczia legocsmányabb fajtájával: a plutokrácziával, a gazdag emberek imádásával hamisítja meg a demokrácziát, igen utálatossá teszi Svájczot, Norvégiát és Amerikát az ott utazgató magamfajtáju demokrata számára. Az élet szép- ségei, finomságai, legnagyobb és legvalóbb értékei ott virágzanak (sajnos!), ahol volt vagy még most is van régi, gazdag, művelt és hagyományokon csüggő ariszto- kráczia. Ugyanannak a szép és okos amerikai asszonynak, aki ugy fintorgatta az orrát az én analíziseimen, egy sétánkon igy szóltam:
— Kedves szép asszony, maguk igen csudálatos és nagyszerű emberek, de meglátszik, hogy sohasem voltak királyaik; nincs is érzékük 'a királyok iránt, vagyis azok a fajta emberek iránt, akiknek velükszületett joguk van arra, hogy pusztán amiért vannak és születtek és olyanok amilyenek: tiszteljék, becsüljék, minden jóval tartsák őket s minden jót aranytálczán vigyenek eléjük. Elismerem, hogy ez igazságtalanság; igazságtalanság a többiek iránt, akiknek vad marakodásban kell megküzdeniök minden falat kenyérért s minden titkos kézszorításért. De mint ahogy vannak testek, amik csak akkor fejtik ki elektromos erejü- ket, ha megmelegítették őket, ezek az emberek is csak akkor érnek valamit, ha urak. De ekkor aztán sokat érnek és mindenek hasznára érnek sokat. Marakodásban, tüleke- désben utolsók és szánalmasak. De ha megbecsülik őket:
értékesebbek a maguk kétlábú marakodó és pénzcsináló masináinál, s ezek a maguk masinái majd akkor kezdenek emberekké válni, ha észreveszik és elismerik, hogy nem minden ember született masinának . . .
A szép asszony egy perezre elgondolkozott ezen az analizisen, aztán leplezetlen ásitásban csillogtatta meg szép fehér, amerikai módon aranynyal pettyegetett fogait. Saj- nos, neki sem volt érzéke a királyok iránt.
Hazafelé.
Fáradt léptekkel, búsan ballagok Kis otthonomba, késő esti órán, Szivemben érzem a nagy bánatot, Mit az önző világ naponta szór rám.
S míg feltüremlik bennem a keserv, Keresve a szót, hogy átkokba törjön, A kis ajtón, édes, te jösz elém, S én verejtékemet némán letörlöm . . .
Fehér Jenő.
Krisztusnak sem volt semmije, az apostoloknak még kevesebb- jük volt, könnyen mondhatták a gazdagnak: vedd, amid van és oszd el a szegények között.
Fouquet.
424
Krónika.
Gróf Zichy János.
— julius 1.
A politikai világ inkább az önzésével, mint itélő átlátással fordult gróf Zichy János lakompaki beszéde felé, melyben a néppárt egykori elnöke, most is oszlopos tagja leszámol a revizió gondolatával, vagy mint az első hir állítólag tévesen mondta, a revíziót kizárja a néppárt programmjából.
Magában véve, ha a gróf nem is módosította volna ezt a hitvallást, az ország mai közállapota és a politikai gon- dolkodás mai áramlata mellett, voltaképpen egészen kicsi és mellékes dolog, hogy a néppárt követeli-e az egyház- politikai törvények revízióját vagy sem. Ez a párt az utolsó években mint positivum absolute nem számított, éppen csak az obstrukczió idejében numeráit a szónokok arányában, akik a küzdő táboroknak segítettek időt huzni-halasztani. Revizionális programmját pedig szinte maga is elfelejtette, még budget-beszédekben is, amikor pedig a pártok mindenről beszélnek, a revízióról a kép- viselőházban nem volt szó. De ezt nem tekintve is: a perszonál-unió pontja ellen sokkal erősebb ellenzék száll sikra, még sem okoz aktuális fejfájást senkinek. Követelje a néppárt a revíziót vagy sem: egyre megy, hiszen ugy sem kerül rá a sor.
Ha Molnár apát, vagy Zboray Aladár ejti el a revíziót, akkor ez a kijelentés legfölebb a néppárt dogma- tikusai között szerez konsternácziót. A lakompaki beszé- det azonban szenzáczióvá avatták éppen a beszéd elmon- dója miatt, akinek személyes nyilatkozata sokkal nagyobb fontosságú, mint pártja állásfoglalása. Itt a kevesebb több az egésznél — a néppárt utóbb tiltakozhatík a revizió ellen, indíthat ujabb keresztes hadjáratot is, hogy tiltakozásának nyomatékot adjon — az országot az érdekli, hogy Zichy János lemondott róla, vagy legalább azon az uton van, hogy rövidesen lemondjon róla. Magya- rázata pedig: hogy Zichy János kimondottan a jövő embere, azé a jövőé, melyre csak várni kell s amelyre vele együtt a néppárt is várt. S amely jövőre a lakom- paki beszéd után, ugy látszik a szabadéivüpárt is várhat.
Ezen fordul meg a lakompaki revizionális politikus változása, noha igen kevesen gondolták át és tisztázták maguknak ezt a jelentőséget.
Gróf Zichy János közpályára lépte első pillanatától más megítélés alá került, mint a többi néppárti urak.
Ezeket a nem velők tartó közvélemény tán az igazságon alul is kicsibe vette. Néppártinak lenni, ezt máskép nem is tudták értelmezni, mint bornírtnak és rosszhiszeműnek lenni. A Molnár apátokra gondoltak az első, a Lepsényiekre a másik tekintetben. [Egyházi alapon s mégis politikát
csinálni: ezt a gondolatot nem vehette sem komolynak, sem okosnak az olyan közvélemény, mely keletkezése első pillanatától fogva a politikát a nemzet és nem az egyház fogalmához fűzte. Akik tehát mégis a római pápa
után mennek magyar politikus létükre, azok nem vehetők komolyan, mert nem érhetnek czélt soha.
Zichy János ellenben első pillanattól fogva komoly alak volt a néppárt sorában is. Egyénisége is kirítt a páterek és kamarások sorából, hangja is elütött azoknak gyűlölködő, személyeskedő és trágár hangjától. Sőt egyik- másik tisztavizü beszédével meg is döbbentette az embe- reket: lám, a néppárt politikai iránya is mintha possi- bilis volna, mintha beleilleszkednék a modern gondolko- dásba és kontaktust tartana az összes aktuális kérdések- kel. Mintha sem olyan egyoldalú, sem olyan elfogult, sem olyan nevetséges nem volna a néppárti politika a Zichy János képviseltetésében, mint különben láttuk.
A leghiggadtabb és a legmagasabb szempontú bírálatokat hallottuk tőle, a leguribb elegancziával és a legdiploma- tább rezerváltsággal kigondolva, összeállítva és elmondva.
Ez a gróf nem annyira néppárti, mint inkább politikus és ellenzéki volt.
Ezzel megadta a néppártnak a politikai súlyt, mely különösen a Széll-éra alatt nagyon emelkedett. Nemcsak azzal, hogy a Széli egyezkedő és kiegyenlítő stílusánál fogva a néppárt egy sorba került a többi ellenzékkel, hanem az idők haladásával egyes jobbra-való elemei megkomo- lyodtak, komolyabban vették a politikát is, fejlődtek és tanultak és már-már arra a pontra emelkedtek, hogy átlássák, mennyire nem meriti ki egy párt parlamenti működését a Rosenberg Gyula üldözése, vagy a szabad- elvüpárti panamák szaglászása. Sőt az obstrukczió ideje alatt a legérettebb és legsouvarainebb biztosságu taktiká- zásban remekeltek. Hajlamuk és érdekeik mindennemű kormány ellen vitte őket, ámde mint kimondott aulikusok, sőt önkéntes udvari pártbeliek, a szinét is kerülniök kellett annak, mintha ők is obstruálnának; viszont az előnyről, melyet nekik az obstrukczió nyújtott, lemondani mégsem akartak. Meg tudták tenni tovább egy esztendőnél, hogy egyre tartózkodtak az obstrukcziótól, sőt el is ítélték Ugronékat, gáncsot tudtak vetni a kormány katonai poli- tikájának, anélkül, hogy a politika ellen, mely az udvaré- val párhuzamosan haladt, kézzelfoghatóan vétettek volna.
Ebben az óvatosan vakmerő taktikázásban szinte támogatta őket a szabadelvű párti közvélemény is. Ez mintha elfelejtette volna a néppárt programmját, reakczioná- rius, klerikális, feudális voltát, mértéken túl komolyan vette a pártot, puszta léténél fogva, annak a kapcsolatnak alapján, mely Zichy Jánoshoz fűzte. Erről a politikusról a trónörökösnek pétervári utazásakor kisült, hogy a jövő embere. A trónörökös barátja, a trónörökös politikai meg- győződésének osztályosa, a trónörökös jövőjének az embere s az a jövő emberi számítás szerint olyan, hogy csak a legöregebb emberek érzik magukat onnan kizárva. A nép- párt megfordult: a néppártot látták Zichy Jánoshoz tar- tozónak, nem Zichy Jánost a néppárt tagjának. Ugy lát- szik, hogy Zichy János napja okvetetlenül fölvirrad és sugárait majd arra a földre fogja árasztani, mely vele egy alapon áll. A néppárt mint a jövő pártja — nem tagjai szaporodása, nem közvéleménybeli hóditások alap- jan, hanem pusztán és egyes egyedül azért, mivel Zichy János a trónörökös prezumtiv politikusa és a néppár
425
viszont Zichy János pártja — ez a konjunktura, mely voltaképpen lealázó a pártra, de nagyan kecsegtető az embereire, avatta a néppártot függetlenül erejétől és irá- nyától komolylyá, sőt bizonyos tekintetben félelmetessé a szabadelvüpártiak sorában is.
Zichy Jánost pedig ugy nézték, hogy az ő nyilat- kozatai voltaképpen világot vetnek a jövőre. Ami a Zichy
János politikája, az lesz a jövendő Magyarország irány- zata is. A lelkek megremegtek: már látták Molnár apátot az esztergomi érseki széken, vagy a mi még rettentőbb, a vallás- és közoktatásügyi miniszter bársony fauteuillében.
Hogyne! Néhány év — és minden átmenet nélkül pusztulnak a szabadelvű párti többségek és lép helyibük a néppárt s velük a reakczió, a klerikalizmus, az antiszemitizmus és mindennemű közszabadság megdézsmálása. Nagyon is észrevehető volt ennek a biztos perspektívának motosz- kálása a liberális párt egyes elemeiben is, akik már is poziturába helyezkedtek, hogy liberális székükből meg- tegyék a merész ugrást a néppártba csak azért, hogy ugyanazon a helyen maradhassanak.
S ime, megtörtént, hogy Zichy János lemondott a néppárti elnökségről. Ez még taktika számba ment: a hadak hadd vétkezzenek, de a vezér legyen ártatlan. Most azonban Zichy János a néppárt kardinális programmpont- ját tagadta meg, vagy még nyilatkozata szerint is lazította
a vele való szolidaritást. Zichy János azon az uton van, hogy kivonuljon a néppártból s közeledjék a szabadelvű párthoz. Ami a föntebbi logikai és ténybeli kapcsolatnál fogva azt jelenti, hogy Magyarország jövendő királyának a politikájában sem szerepel a reakczió az eddig sejtett mértékben s ha az ő jövője embere belép a szabadelvű pártba, akkor a történelmi változásu trónon éppúgy biz- tosítja továbbra is a szabadéivüpárt uralmát, ahogy az eddigi kormányváltozások is biztosították.
Ez a nagy jelentősége, igazán országos jelentősége a lakompaki beszédnek, Zichy János gróf politikai maga-
tartásának. Megindítója a lassú átmenetnek a néppártról a szabadelvüpártba s ha a nemes gróf ezt az utat való- ban megteszi, akkor a néppárt elesik a már biztosra várt örökségtől s viszont Magyarországon sokkal kevesebbet fognak beszélni a liberalizmus csődjéről, mint még ma- napság.
Kóbor Tamás.
A nemzeti becsületek kérdése az utókor szeme előtt többnyire
nemzetközi üzletté szélesedik. Fourrier.
*
Ahány ember, annyiképen nézi az életet, pedig bizonyos, hogy
az élet mindenkor egy. De-Courcel.
*
Csodálatos, hogy akik negyven-ötven esztendeig sem birjék itt lenn az életet, azok örvendenek legjobban a túlviláginak.
Foutenay.
*
Jézus a vizet borrá változtatta s azóta kaczagva csinálták utána uton-utfélen a csodát. Talán fordítva kellett volna cselekednie ?
James Wood.
Titok.
Irta : ABONYI ÁRPÁD.
Nagy ur, ha eladósodván, látja, hogy hovahamarabb kifutnak lábai alól az ősi holdak, »megrongált egészségé- nek helyreállítása« vagy más hasonló pia fraus czimén valamely isten háta mögött rejtelmező falusi kastélyba száműzi magát néhány esztendőre, mig a kénytelen önmeg- tartóztatás a fenyegető csőd fellegeit eloszlatván, a meg- szokott életrend kitűnő sorozatát Cliquot özvegye, vagy a nemes Mumm ismét megnyithatja. Polgárok, katonák ebben a dologban egyképpen cselekesznek. A különbség mind- össze annyi, hogy a czivil ur oda bújhat el, ahová akar, a katona ur azonban nem bújhat el, ahová akar, hanem csak kérelmezheti, hogy helyezzék át a megszállott tar- tományok valamelyik kisebb pontjára, mig sikerül kimásznia az adósságokból. Ezt a bánatos vallomást még akkor is be szokás irni az instáncziába, ha egy szó sem igaz belőle.
Mert ilyen eset is van. Spóroló, fukar, sőt tizenhárompróbás Harpagon-lélek is akad a katona urak között, főleg őrnagy- tól fölfelé, jóval több, semmint a laikus hinné.
Annakelőtte az olasz tartományokba kéredzkedtek eképpen a Waffenrokkok; e szalámit és makkarónit bőven termő tartományokat Ausztria azonban — mit Schande — elvesztette. Huszonhat év óta a Bosansko-Hercegovaőka
»Länder« kicsi garnizónjaiba kéredzkednek megrongált zsebük helyreállítása, esetleg spórolás végett, mig Ausztria (nem »és Magyarország«, mert azon a hatvanezer négyzet- kilométernyi területen egy cselédtenyérnyi folt sem a mienk) ezeket a sok hiába kiontott vérbe és rengeteg pénzbe kerülő Ländereket is el fogja — mit Schande — veszíteni. Egyelőre azonban még megvannak, s igen lángolván a kedves biza- lom, mint Mózes csipkebokra: meg vannak rakva szuro- nyokkal.
Az úgynevezett fontosabb pontokra — hol leghamarabb fog elkövetkezni a »taktische Frontveränderung«-nak neve- zett solferinói »nyugodt visszavonulás« — nemcsak szurony, hanem ágyú is jut. Egy üteg, két üteg, több üteg, — hová hogy, — Treszkaviczára, mely összevissza tán hetven egy- néhány házból, viskóból és ólból áll, a mellette emelkedő kétezer méteres hegy azonban az egész messze terjedő völgyet uralja, s ez okon szintén a fontosabb pontok közé soroztatótt: három üteg jutott. Helyesebben: három üteg sínylődött a treszkaviczai ólak között. E nagyon igazán nyomorúságos falucskák egyikérői-másikáról néhány hű éneket már mondtam; uj strófát e tárgyánál fogva kelle- metlenül egyhangú és merőben hamuszínű nótához, Tresz- kavicza kedvéért, kár volna ragasztani. Mert ez is csak olyan fészek, mint a többi. Mert ebben is elborítja, két- három év alatt, még a legnyugalmasabb emberi lelket is a kelet hatalmas patinája. És mert itt is csak egyetlenegy olyan hely van, hol a száműzöttek forró nyári estéken, vagy zimankós téli napokon valamennyire elszórakozhat- nak : a korcsma.
Mellékes, hogy a treszkaviczai korcsmát »Hotel Radetzki«-nak hivják és már tizenöt év óta valami Teodo- rovics nevü belgrádi szerb birtokolta ugyanabban a bár- sony-kabátban, amelyben odakerült, — a fődolog itt is az ital volt, meg a kártya; egy rozoga billiárd-asztal finom vendégeknek és egy igen jó karban tartott kuglipálya komiszabb vendégeknek: kupeczeknek, lócsiszároknak, ván- dorló »troskár« kereskedőknek, chantant komédiásoknak, török »karagöz«-öknek — csepűrágóknak — és más hasonló minorum gentiumnak, jórészt az emberi söpredék legaljából. Délről északnak — nyaratszaka főleg — sok min- denféle gyanús vándormadár huz itt keresztül. Keztyütlen
426
kézzel nem jó hozzájuk nyúlni, — a szobát pedig okvetlen ki kell utánok szellőztetni.
A három tüzérüteghez tartozó legénységnek termé- szetesen tilos hely volt a »Hotel Radetzki«.
Az őrnagy ebben a dologban nem ismerte a tréfát.
Nem is kaszárnyaáristom járt érte, hanem tömlöcz, még pedig rögtön, amint a vétekben találtatott virágszálat rajta- csípték. A tömlöcz pedig jó hüs hely Treszkaviczán: három öl mélyen diszlik a föld alatt, egy régi várszerű granárium pinczéiben, hová egykoriban tán még a nagy Muhammed szultán átvonuló csapatai raktározták el a magukkal czipelt gabona és hadiszer fölöslegét.
A tilalom nyilt oka az volt, hogy a jámbor kano- nirokat nem szabad kiszolgáltatni a Hotelben megforduló népség ragadós körmeinek, sem pedig a Teodorovics-féle pálinkának; ki nem mondott oka viszont az, hogy a kanoniroknak a tiszt urak mulatozását nem okvetlen szük- séges látni. Jelentékeny csorbák estenek volna a köteles tiszteleten. Sőt gyakorta az egész tiszteletet megette volna a kutya.
Az őrnagy tehát igy biztosította a maga és tisztjei zártkörű társalgását a sörös és boros palaczkokkal, nem- különben a kártyával és a Teodorovics-féle pálinkával.
Egy-két öregebb kapitány e nagy mélységekbe is leszállt.
Néha maga az őrnagy is lebukott a magasságból, s vissza- húzódva ezen öregebb kapitányokkal a hátulsó külön Zim- merbe: mogorva arczczal stamperlizte be aranygallérja mögé a gyilkos italt.
Egyebekben pedig érdekes embernek tartották az őrnagy urat. Aránylag fiatal ember volt: negyvenkét- negyvenhárom éves, bár többnek látszott. Tömött szőke haja erősen őszült, karcsú, magas alakja — kivált ha egy- magában haladt, vagy ha rájött a rossz órája, a mint tisztjei mondani szokták — előre görnyedt, mint bármely vén emberé. Apatikus, fáradt tekintete ilyenkor a földön kóválygott, halántékai körül sürü ránczháló vágott finom barázdacsomót, s jóformán észre sem vette, ha köszön- tötték. Bátran rá lehetett fogni ezekben a sötét órákban, hogy elmúlt hatvan éves. Okát e nagy elsötétülésnek nem tudta senki. Még csak sejtelmük sem volt róla, holott egy- másról körülbelül mindent pontosan szokás tudni az ilyen kicsi helyen, mint Treszkavicza. Még azt is, ami nem igaz.
Mindössze annyit tudtak, hogy hét vagy nyolcz év előtt Prágából »repült« le előbb Brassóba, onnan Sarajevóba, s végül — őrnagyi ranggal — ide le, délre, az isten háta mögé, ahol megrekedt. Egy s más találgatás járta — neve- zetes ok és igen nagy protekczió nélkül ily fiatal korban senki sem ér el tüzérőrnagyi rangot — valami okosat kisütni azonban nem tudott senki. Volt egy örökké savanyu kapitány a második üteg élén: lovag Ottó v. Görlitz, ez olyanformán húzta félre némelykor a száját, mintha tudott volna valamit, mondani azonban sohasem mondott semmit.
Kicsiklandozni sem lehetett belőle, hallgatag, elégedetlen, rosszkedvű ember volt, elsőrangú katona, de már ötvenkét éves és még mindig csak kapitány. Nem ivott soha semmit, a »Hotel Radetzki «-ben nem jelent meg, otthon gunnyasz- tott, egyedül, magába húzódva, mint a medve. Igaz, hogy az ördög sem szerette. Mindent jobban akart tudni, mint más. Lehet, hogy tudott is — lakása tele volt térképpel, könyvvel s lapot csak neki hozott a császári posta, — de fölényét oly kellemetlen, mondhatni sértő formában mutatta ki, hogy maga ellen ingerelte az egész tisztikart. Belekötni azonban bajos lett volna, mert nemcsak kitűnő katona, hanem kitűnő mesterlövő is volt.
Valamelyik forró juniusvégi napon az őrnagy unottan bontotta föl az aznapi postát, egyszerre azonban fölpattant a székről, s az asztal sarkába fogódzva, oly ijedt tekin- tettel meredt a másik íróasztalnál piszmogó segédtisztjére, hogy az ösztönszerűen fölugrott és hozzásietett.
— Rosszul érzi magát, őrnagy ur?
— Nem, köszönöm — felelte elhárítva az őrnagy, s az asztalon heverő keskeny, halványzöld papirosra irt levelet hirtelen fiókba zárta. Bármily gyors volt is azonban e mozdulat, a segédtiszt élénk, fiatal szemei mégis észre- vették, hogy a levél női kézből ered, s valami riasztó hirt hozhatott a parancsnoknak. Okosabbnak tartotta tehát, ha diszkréten visszavonul.
Az őrnagy, ugylátszik, észrevette, hogy segédtisztje diszkrécziót akar gyakorolni. Mosolyt erőltetett arczára és igy szólt:
— Protektions-Kindet kapunk, Jakubovics. Lützen- burg altábornagyné ő exczellencziája Prágából éppen most értesit, hogy fiát, Lützenburg Hugó kadétot ide transzfe- ráltatta hozzánk, Treszkaviczára. Ez fatális dolog, Jakubo- vics ! Nem szeretem az ilyen Protektions-Kindeket, lieber Jakubovics! írja a mai parancsba, lieber Jakubovics, hogy Lützenburg Hugó kadét szolgálattételre az első üteghez osztat ik be.
— Parancsára, őrnagy u r ! Legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy hely csak a második ütegnél van.
— Görlitz batterieja ? Nem . . . Köszönöm . . . rázta fejét az őrnagy, — Görlitzre ebben a dologban nincs szükségem. Maradjunk csak a Batterie I-nél.
Az őrnagy ezután fölcsatolta kardját és eltávozott az irodából. A segédtiszt hiába látta, hogy a parancsnok most is izgatott, nem értette, hogy miért ez a nagy izga- lom. Elvégre is csak arról van szó, hogy egy protekcziós gyereket megint rásóznak a kevésbbé szerencsés gyerekek nyakára, kiket ez a »magas« ficzkó okvetlen meg fog előzni rangban az előléptetéseknél itt is, mint bárhol az egész világon. Ilyesmi ellen minden ágálás hiábavaló. De ez az egyszerű dolog csak nem hozhatta ki annyira sodrából az őrnagyot, hogy valósággal megrémüljön tőle?
Mert jóformán rémült arcza volt az imént, midőn az altábor- nagyné levelét elolvasta. A levél Prágából jött. A segéd- tiszt fejében megvillant egy piczi sugár . . . Prága, Prága.
Az őrnagy Prágából repült Brassóba. Vájjon azért-e, mert szent miséket hallgatott a prágai Márkus-templomban?
Homályos ügy. Majd föltálalja este a Radetzkiben.
A protekcziós gyereket néhány nap múlva aztán csakugyan meghozta a kétfejüsasos postakocsi.
A Radetzkiben addigra eldöntötték, hogy az őrnagy dolga semmiesetre sem tiszta munka. Lappang valami a homályban, a mi nem türi a világosságot — csak tudnák mi? Lehet egyébiránt, hogy sehol semmi sem lappang a dolog- ban, s az egész gyanúsítás nem egyéb szamárságnál. Ilyen okosan szoktak dönteni — sör-közönkint — a Radetzki- ben is.
A kadét nyúlánk, szőke fiu volt. Tizennyolcz éves lehetett, ha ugyan nem kevesebb. Arczának némi kötekedő, impertinens kifejezésétől eltekintve, határozottan csinos.
Alkalmas kvártély hiányában egyelőre a Radetzki egyik emeleti szobácskájában szállt meg. Oda czipeltette a bagázsiáját is. Volt egy rengeteg vaspántos ládája és két kofferja. Három oláh kanonir veritékezett, mig a nagy bolond vasas ládát föl tudták hurczolni az emeletre.
A kadét rögtön megmutatta, hogy uri személyé- ben micsoda gyöngykatona érkezett ezen rongy Treszka- viczára: fejenkint egy-egy ezüst forintot nyomott a kano- nirok markába, s midőn a kérges legények rettentő buta képeket vágtak a gavalléros borravaló láttára — nekik ment és mosolyogva, egyenkint kilökte őket az ajtón.
Azután parádéba csapta magát és elment jelentkezni.
Az irodában az őrnagy és segédtisztje várták. Az őrnagy ezúttal is módfelett izgatottnak látszott. A gyorsan lehadart, stereotip jelentkezés meghallgatása után szembe- fordult a fiatal emberrel, s egy pillanatig némán nézte, összeszorult ajkai szélén megjelent halvány árnya az
