Mocsár Gábor: Ég alatt, föld felett
E kisregény csíráit benne érezhettük már egy más műfajú könyvnek, az Égő arany című szociográfiának a kitérőiben, interjúiban is. Éppen ezért az „Ég alatt, föld felett" mintha a szokottnál jobban is betekintést nyújtana Mocsár Gábor m ű - helytitkaiba. Tanúi lehetünk a már korábban is megformált élmény ú j művészi próbájának: a szociográfiai tapasztalatok és megfigyelések regénybe integráló- dásának.
Nem ismeretlen előttünk a főhős, Rivó Gáspár, aki „ég alatt, föld felett", a fúrótorony tetején dolgozik. Már szociográfiájában is megszólaltatott Mocsár Gábor olajbányászokat, akik számára az erőszakos szövetkezetesítés, a beadás, a padlás- seprés tette könnyűvé annak idején a döntést: csatlakozni az „olajosokhoz". Sokan közülük a tanyától, portától végleg elszakadni nem tudtak, s több órás gyaloglást, buszozást vállalva jártak haza a hétvégeken. A most megjelent kisregényben őket nevezik tréfásan-ironikusan „szombatistáknak" a tanyasi parasztemberek. Rivó Gás- párnak is a paraszti világban végbement változások adták meg a lökést. A vándor- élet pedig gyökeresen átalakította sorsát is.
A regényíró Mocsár Gábort az érdekli, hogy az ú j életmód milyen emberi- erkölcsi gondokat-problémákat, és milyen új kérdéseket tartogat a parasztból lett olajmunkás számára. Nem történetet ír tehát, hanem — filmszerű eszközökkel élve — képekben, dialógusokban, belső monológokban gondolkodik s így ismertet meg ben- nünket hőseinek legmélyebb, belső gondjaival. Rivó Gáspárt, azaz Gazsit is torony- béli „spekulálásán", életének újra- és újragondolásán keresztül ismerjük meg. Meg- tudjuk, hogy gyökértelenné lett: felesége elvált tőle s így elvesztette a két fiú- gyereket is. A sorsát meghatározó döntés — úgy tűnik — már a múlté. „Megbán- tam? Nem bántam? Ez már nem kérdés. így történt" — gondolja végig többször is.
Mestere a munkájának s ez sok mindent feledtetni tud vele. Gondolkodása is át- alakult, a fúrósbrigád tagjaihoz hasonlóan ő is másként látja már a körülötte zajló életet, a világot. Vajon miért vonzza a tekintetét mégis a fúrótorony alatt meg- húzódó tanyák képe? A válaszra részegségében nyílik rá a szeme Gazsinak. Amikor
— az italtól szinte öntudatlanul, kapukon, kerítéseken átmászva — egy idegen la- kásba nyit be, megrémítve az ott alvókat, megérti, hogy mi hajtja őt ilyen utakra:
„ . . . jött egy villanás, világos felismerés az agyában, hogy ő otthont keres, kábultan bár, de állati ösztönnek engedve, fészket; de ez nem az ő otthona."
Vajon sikerül-e Gazsinak megragadni a kínálkozó lehetőséget? A közeli tanyán lakó Eta is menekülne saját sorsa elől. Pesten dolgozó és csak ritkán hazajáró f é r j e helyett is ő végzi a tanya körüli munkát. Gazsi és Eta alakuló szerelme, tervezge- téseik, a lehetőség és a vele járó emberi-erkölcsi problémák alkotják az „Ég alatt, föld felett" gerincét. S a két ember — az olajmunkás és a tanyai parasztasszony — világának összeütköztetése és egymáshoz kapcsolódásának lehetősége tágítja tovább a regény kereteit.
A szociografikus jegyeknek sincs híján tehát e regény. De hogy mi a szociogra- fikus és mi az, ami csak írói megoldás, azt nehéz lenne elkülöníteni. Mindez a szerző életismeretéből, élménygazdagságából és a regény jólszerkesztettségéből fakad.
A megkomponáltságot és összefogottságot azonban zavarják az ismétlések.
A montázstechnikából adódik, hogy néha fölösleges kitérőkkel találjuk magunkat szemben. Ezekben a regény menetét lassító kitérőkben szólal meg az anekdotizáló Mocsár Gábor. Amiben határt szab önmagának, az az, hogy igyekszik — és siker- rel — személytelen maradni. Hőseit beszélteti s a szöveg tisztán hangzó, racioná- lisan egyszerű, olvasmányos. A mindennapok „egyszerű" munkásembereinek a hu- morát a maga természetességében szólaltatja meg. Ez emeli a regény valósághitelét.
Líraisága a legszembetűnőbb jegye e könyvnek. Ahogy a toronybéli ember is másként lát meg sok mindent, mint a többi szereplő, úgy lát és láttat velünk más- 92
ként a szerző, aki a v a t o t t i s m e r ő j e hősei v i l á g á n a k . Még a sokszor teljes é l e t u t a k a t , sorsokat, t r a g é d i á k a t p i l l a n a t b a m e r e v í t ő groteszkjei is l í r á v a l á t i t a t o t t a k . A P i r o s - tövű n á d r a , v a l a m i n t a F e c s k é k és m i a t y á n k r a e m l é k e z t e t ő m ó d o n a h é t k ö z n a p o k l í r á j a f o g a l m a z ó d i k m e g az Ég alatt, föld f e l e t t hőseiben. Hasonlatai, áttételei is azért m e g k a p ó a k , m e r t az ú j d o n s á g e r e j é v e l h a t n a k , az olajosok életéből vétettek.
N e m a veszélyes m u n k a n e h é z igazán ezeknek a z e m b e r e k n e k — érteti m e g h a s o n - latai segítségével a szerző —, h a n e m é l e t ü k a l a k í t á s a . Hiszen a t o r o n y b a n dolgozó e m b e r a föld alól r e á leselkedő veszély elől m e n e k ü l h e t . „Ha m e g i n d u l n a , b e r o b - b a n n a a k ú t " , c s a k „ r á a k a s z t j a m a g á t a m e n e k ü l ő s z á n k ó r a , elengedi m a g á t , és a kifeszített d r ó t k ö t é l e n leereszkedik". A z életben a z o n b a n m i n d e n b o n y o l u l t a b b , n e - hezebb. „— H á t é n v a j o n . . . m i f é l e s z á n k ó b a ü l h e t n é k b e l e ? " — f o g a l m a z z a m e g a s z á m á r a s o r s k é r d é s t j e l e n t ő m e n e k ü l é s i v á g y á t a z egyik szereplő. A z o l a j b á n y á s z o k v i l á g á n a k egy e l e m e lesz l í r á v á a regényt záró — t a l á n legszebb, l e g j e l l e m z ő b b á t t é - telben is: „ A k u t y a ú r i s t e n i t . . . m i a z t á n az o l a j b a b e l e t a l á l t u n k , d e m i k o r talál bele az e m b e r a m a g a életébe, a s a j á t életébe, e m b e r legyen, értelmes, aki ezt m e g m a g y a r á z z a . "
A v é l e m é n y ü n k szerinti k é t l e g j o b b M o c s á r - r e g é n y h e z — F e k e t e csónak, Gyé- m á n t p e r — k é p e s t az Ég alatt, föld felett n e m továbblépés ugyan, d e f i g y e l e m r e - méltó. V a l ó s á g h i t e l e és líraisága teszi azzá. (Kozmosz, 1975.)
S Z I G E T I L A J O S
93
