MILETA DJONOVIC
Oly város
Indulj el a tágas térről Nyugodt léptekkel Színes homlokzatok között
A reggel szédületében Az utcák szemaforokkal
Egyirányba tereltek Az őrjöngő tömeg előtt
Abroncsok friss nyoma A nyelveken
Fordulj be a sivár nap utcácskáiba Hiányzik neked
Egy kis ősiség Szentek elhagyott tábora
Járjad körül A többi régiséget is
Lassan
Mert amint megérinted a várost Rögtön
A végére érsz Emlékezem és szenvedek
Zöld vonalak Zöldterv Zöld emberkék A jóllakottak és éhezők
Észak—Déli
Tengelyének teljes szélességében Mondottam neked
Az Alkimista Csillag Boltozata alatt Ideje elindulnom Oh csak lenne több erőm
És bátorságom Örömmel fölkerekednék
Szürke építmény Emeletek
Az üvegtáblák zümmögnek Akár a méhek
40
Tér
Kissé távolabb fehéren világító Márványkereszt
És a sarok mögött Zárt oltárú templom Azon a téren mondom Én a palamitákban hiszek Te pedig lemerülsz a bárba
Felhajtani egy pohárral Mert nincsen új a nap alatt
Erő híján és nyugtalanul
Csak küszködés marad és végtelen séták A reggelt hangjáról ismerem fel
B E L E H U L L A homokba Az éj tükrében Idegenül és némán
Arra gondolok Ez még a fejembe kerül
Számtalan éjszakán BEFŰZÖM a cérnát hangomba
Hajnalban
A fürdőszobába lépek és hallgatózom Az elszökött tenger tava után Hullámok morajának nyoma sincs
Vizek ezrei között
Csak a pumpa halk áramlatainak nesze A távolban háztetők
Gyülekezete A lankán tornyok Egy ember csillagot hoz ki
Áll az ember a téren S a PENTAGRAMMÁRA mutat
A földekről érkezett
A park sarkaiban növekszik a csönd Te sétálsz
Le — föl Előrebukó lélekkel
Pörög a világ
Az utcák szétszóródnak a forgalomban Nem közeledem
Jóllehet a közelben vagyok Félhangon hallom Szerencsés szám a hetes Három Királyok mutatják az utat
A közeledő Báránynak Mondottam
A mozgás reményvesztettség Nincs többé Jó Uralkodik a Gonosz
NEONOK
Nyújtható betűk — tolakodó föliratok Az ifjúság fenekét koptatja az öntöttvas rudakon
És álmodik
Gépjárművek felvirágozott blokkjai Hadi hordalék az E—5-ön
Szétmorzsolt madarak tapétája az aszfalt A városok erőszakosak
Könnyen hódítanak
BÉCS BUDAPEST
BUDAPEST BÉCS
SZABADKA
URANOPOLISZ BELGRÁD
BELGRÁD URANOPOLISZ
Kettészelve Keletre és Nyugatra
Az ember keresztezi szenvedélyeit — A faj
NOMÁD VALA AZ IDŐN Szabadka 1984.
Fordította Lantos László
