A XV. SZÁZADI

2 8 * 9

ÉRTEKEZÉSEK

A

T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .

A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A .

Ö T Ö D I K K Ö T E T .

A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

SZE R K E SZ TI

P E S T Y F R I G Y E S

O S Z T Á L Y T IT K Á R .

1838

. -

.

^ö n y v tA ^ ,

B U D A P E ST , 1880.

A M . T U D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A .

(a z a k a d é m i a é p ü l e t é b e n. )

B u d a p e s t , 18SC. A z A t l i e n a s u m r. tá rs. k ö n y v n y o m d á ja .

MAGYAR

TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA

TARTALOM.

I. szám . A X V . századi tá r n o k i j o g . W e n z e 1 G u s z t á v t ó l . II. szám . F é n y e s E le k em lék ezete. K e l e t i K á r o l y t ó l . I II. szám . A T á rsa d a lom k eletk ezéséről. B e ö t h y L e ó t ó l . I Y . szám . A »S erv itu s fu m i im m itte n d i« h a za i jo g u n k r e n d sz e r ib e n .

W e n z e l G u s z t á v t ó l .

Y . szám . M a g y a r o rs zá g n ép ességén ek sza p orod á sa és fog y á sa , o r s z á g ­ részek és n em z etiség ek szerin t. K e l e t i K á r o l y t ó l . V I. szám . K ét le g ú ja b b tö rv é n y h o z á s i m ű a P o lg á r i P e r jo g k ö r é b ő l.

Z l i n s z k y I m r é t ő l .

V I I . szám . E m lék b eszéd a ls c v is z ti F og a ra si J á n os r. ta g fö lö t t. T ó t h L ő r i n c z t ő l .

V III. szám . Öt év M a g y a ro rs zá g b ű n v á d i sta tisztik á já b ól. K ő n e k

S á n d o r t ó l .

I X . szám . M a g y a r h ö lg y e k le v e le irő l. D e á k F a r k a s t ó l .

A XV. SZÁZADI

T Á R N O K I J O G .

TANULMÁNY A HAZAI JOGTÖRTÉNET KÖRÉBŐL

W E N Z E L G US Z T Á A r

R . T A G T Ó L .

O lv a sta tott a M . T . A k a d é m ia 1877. á p r il 2 3 -ik i ülésén.

B U D APEST, 1878.

A M . T U D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . ( A7. A k ad ém ia épületében.)

--- —

Budapest, 1878. N yom atott az A t h e n a e u i u r . társ. nyom dájában.

A XV. SZÁZADI TÁRNOKI JOG.

(T a n u lm á n y a h a za i jo g t ö r t é n e t k ö r é b ő l.)

Tárnoki jog vagyis »Jus Tavernicale« nevezet alatt hazai jogrendszerünkben általán véve azon elvek, szabályok és tételek foglalatját értjük, melyek szerint a magánjog Ma­

gyarország szabad királyi tárnoki városaiban rendezve volt *).

Ehhez képest 1853. előtti magánjogunknak egy tekintélyes részét képezte, s elnevezését a királyi főtárnokmestertől vette, ki 1848-ig az említett városokban a polgári jogszolgáltatás­

nak mintegy vezetője volt. Jelenleg azonban már fenn nem áll, mert azon változások folytán, melyek 1848. után hazánk­

ban történtek, a főtárnokmesternek törvényhatósága, és evvel együtt a tárnoki jog is mint ilyen, tárgynélkülivé lett, s 1861, az országbirói értekezlet által sem állíttatott vissza.

A tárnoki jogot hazai jogunk commentátorjai particu- láris jognak szokták tartani. Azonban látni fogjuk, hogy eredetileg nem particuláris, hanem országos jog volt, s hogy W erbőczy a városok jogát tárgyazó felfogása szerint is ilyennek tűnik fel. Túlnyomókig particuláris jognak termé­

szetét csak a X V I I . században beállt restauratiója szerint vette fel.

Látjuk ebből, hogy a tárnoki jog fejlődésének két stá­

diumát kell megkülönböztetni, t. i. az 1405— 1526-ki, és az

* ) »J u s T a v e r n ic a le est sp ecies J u ris M u n icip a lis, q u o L ib era e R eg ia e C iv itates, 9t O p pid a p riv ile g ia ta v illa e q u e , R e g ia e ju r is d ic tio n i ob n o x ia e , C iv ita tib u s T a v e rn ica lib u s ad n ex ae, in co m m u n i v e i p a rticu - lari, p ra eter Ju s C om m u n e, in d iscu ssion e su arum causarum u tu n tu r.«

K o v a c h ic h M á rto n G y ö r g y k ézira ta , a N e m ze ti M ú zeu m k ön y v tá rá b a n 172. fö l. L a t. II. k ö t . 19. 1.

M . T Ű D . A K A D . É R T E K . A T Á R S A D A L M I T D D . K Ö R É B Ő L. 1 *

4 W ENZEL GUSZTÁV.

1528— 1848-ld tárnoki jogot. Hazai jogtudósaink, kik több­

nyire csak gyakorlati szempontok után indultak, azt — midőn a tárnoki jogról szóltak — csaknem kizárólag második stádiu­

mához képest való alakulása szerint értelmezték. A tudomány­

nak érdeke azonban az 1405— 1526-ki tárnoki jogra sokkal nagyobb súlyt fektet; s ehhez képest ma kiválólag erről lesz szerencsém szólni; az 1528— 1848-ki tárnoki jog pedig csak annyiban lesz fejtegetésemnek tárgya, a mennyiben a magyar­

országi városok jogának ujabb alakulását is szükséges szem­

ügyre vennünk.

Az első hazai tudós, ki a X V . századi tárnoki jogot tüzetesen figyelmében részesítette, és annak szövegét 1803.

kiadta, Kovachicli Márton György volt. De azóta nem talál­

kozott még más akár historicusunk, akár jogászunk, ki enuek tanulmányait folytatta, s a régibb tárnoki jog tartalmát és jelentőségét tisztább világosságba helyezte volna. Midőn tehát jelen fejtegetésem feladatáúl ezt tűztem ki magamnak: iro­

dalmi előzményül csupán Kovachich munkáját használhatom, melyet saját kutatásaim és tanulmányaim fognak közelebb felvilágosítani.

Ehhez képest a X V . századi tárnoki jognak három alkatelemét kell megkülönböztetni: közjogi alapját, 1405.

utáni írásba foglalását, és későbbi pótlékait. Elébb azonban még azt kell megjegyeznem, hogy a »tárnoki jog« elnevezés itt, nézetem szerint, nem helyes; a mint hogy maga magát sem így, hanem » Jura secundum consuetudinem octo (helyesebben septem) liberarum Civitatum«-nak nevezi *). Csak Kovachich irodalmi érdemei és emléke iránti tiszteletem oka annak, hogy a tőle kijelölt és használt czímtől el nem térek.

Általán véve pedig fejtegetésem három részre oszlik;

úgy hogy ezeknek elsejében a X V . századi tárnoki jogot fo­

gom megismertetni; másodikában annak érvényre emelését a X V . században és sorsát a X V I. századnak első felében fogom megvizsgálni; s a harmadikban a jogtudomány mai álláspontjához képest való jelentőségét fogom feltűntetni.

*) K o v a c h ic li M á rton G y ö r g y , C od ex A u th e n ticu s Ju ris T a v ern i- c a lis , B u d a 1803. 87. 1.

A X V. SZÁZAD I TÁRNOKI JOG. 5

. I.

A tárnoki jog főalkatrészének vagyis az u. n. »Vetusta Jura Civitatum«-nak kiadásában Kovachicli nem magát az eredeti példányt követhette (mert azt felfedeznie még nem sikerült), hanem csak másolatokat; és névszerint három kéz­

iratot használt, melyek mind tartalmukra, mind terjedelmükre nézve nevezetesen eltérnek egymástól. Ezeknek elseje, melyet 1794. — midőn Kolozsvárott volt — gróf Teleki Lászlótól vett, 1484-ből való. A másik kettőt Pesten találta, t. i.

egyet a magyar királyi tud. egyetem könyvtárában, a másikat a Széchenyi-féle vagyis a Nemzeti Muzeum kézirati gyűjte­

ményében; s ez mindkettő az előbbinél jóval későbbi *). A z 1484-ki példány a Fronius-féle szász statútumok 1583-ki bras­

sói kiadásával volt egybekötve, azon szabályokra vonatkozólag, melyek Újlak (Illők) városnak egykor földesura által (per Vice de Újlak Vajvodam Transilvanum«) voltak engedé­

lyezve **). Maga a »Vetusta Jura Civitatum«-nak szövege az

*) » M on u m en tu m h o c J u ris T a v ern ica lis com m u n is, h a cten u s n ostris p e n itu s ig n o tu m , e t q u a n tu m m ih i c o n sta r e t, a n e m in e h a cten u s in lu c e m p ro tr a c tu m , e g o fe lic ita te la te n tia d e te g e n d i m ih i u n i sorté h a c ­ ten u s c on cessa , in trib u s d iversis lo c is et e x em p la rib u s re p e ri. P rim u m id em qu e a n tiq u issim u m eius a p o g ra p h u m a n n o 1794. C la u d io p o li in T ra n - silvan ia e x is te n ti e x h ib u it m ih i e sua b ib lio t h e c a p r o t r a c tu m S. B . I. C o - m es L ad islau s T e le k i de S zók ; vetu sta m an u ex aratu m , fo liis X X X I I I con stan s, in cuius fin e s u b iicit ead em m anu s : F in is in U y fa lw p r o p e S rtig o n iu m (K . szerin t N y e rg e s-Ú jfa lu ) fe r ia secu n d a p o s t J u d ic a . 1484.

A lte r u m e x e m p la r, séd lo n g e p r o lix iu s , d e p r e h e n d i in b ib lio t h e c a B e - g ia e U n iv ersita tis H ungax-icae, ib id e m m an u r e c e n tio r i ex a i'a tu m stb. (a C orpu s Ju ris H u n g a r ic i e g y p é ld á n y á v a l e g y b e k ö t v e ). T e rtiu m ex em ­ p la r in v e m in g r a m m a t o p h y la c io b ib lio t h e c a e S z é c h é n y a n a e , fo r m a 4-a s c r ip tu m , in r e liq u o e x e m p la r i b ib lio t h e c a e E . U n iv e rsita tis p rorsu s sim ile, séd aetate fo r te a liq u a n to su p eriu s« stb. K o v a c h ic h n a k sa já tk ezű fe lje g y z é s e i a n em z eti m ú z e u m id é z e tt 172. fö l. L a t. k é z ir a ti c o d e x é n e k I I . k ö te té b e n 33. 1.

* *) »E s t illu d eod em v o lu m in e c o m p a c t u m cu m M a th ia e F ro n ii Statu tis Ju riu m M u n icip a liu m S a x o n u m in T ra n silv a n ia C oi'onae a. 1583 . im pressis in 4 -o .« U . o. 33. 1. »Q u o r e fe r tu r fr a g m e n tu m sta tu toru m c iv i- bus de Ú jla k p er V ic e (íg y ) de Ú jla k V a jv o d a m T ra n silv a n u m c o n c e sso - ru m ; su pp resso tam en n om in e, ut v id e a n tu r Statu ta esse om n ibu s C iv i-

6 W EN ZEL GUSZTÁV.

1484-ki példányban rövidebb mint a másik kettőben, a bol már nevezetes interpolatiókkal bővíttetett *).

A X Y . századi tárnoki jog ezen szerkezete általán véve azon két példánynyal egyez meg, melyekkel Bécsben én megis­

merkedtem ; s melyek közül az egyik kevésbbé fontos, 1841. az alsó ausztriai provinczialis rendek levéltárában megvolt **);

s a másik, igen érdekes, azon privilégium szövegében foglalta­

tik, melylyel II. Lajos király 1525. deczember 13-kán Újlak város jogát megerősítette, és melynek eredetije a bécsi udvari könyvtárban 6824. sz. a. őriztetik ***).

ta tib u s co m m u n ia ; qu od ta m e n ip se tex tu s, uiram p riv a ti J u ris locu m p ro d e n s , r e fe llit.« U . o. II. k ö t. 98. 1. K ü lö n b e n u. o. 96. 1. K o v a c h ic h ezek et m á r h e ly esen m in t »s ta tu ta p e r N ic o la u m de XJjlak Y a jv o d a m T ra n silva n ia e o p p id o su o Ú jla k p ra e sc rip ta « e m líti.

*) » A lt e r u m e x e m p la r lo n g e p r o lix iu s .* Lásd a fen teb b i je g y z e te t.

**) E z » L ib e r T h a vern ica lis« c z im je ala tt, e g y bev ezetésen k iv ű l, tu la jd o n k é p csak a L a k i T h u z-fé le c z ik k e k e t tartalm azza teljesen , ezen b e ­ fe je z é s s e l : » H ic c o n stitu tio n u m le g a liu m lib e r an no C hristi 1489. fe lic ite r con su m m atu s ju r e o p tim o e st«; — t o v á b b á I I . U lá szló k ir á ly c z ik k e it

» in an n o 1499. su p er lib e r ta tib u s e t con su etu d in ib u s Sedis M agistri T a v e r n ic o ru m a c sep tem lib era ru m C iv itatu m ta m in Ju d iciis q u am ap- p e lla tio n ib u s servandis a M aiestate Sua g r a tio s e c o n c e s s is ; — s ezek u tá n : » I n c ip iu n t lib erta tes C iv ita tu m , et p rim u m « stb. czim zése ala tt az U jla k ifé le cz ik k e k n e k lia r m in c z liá r m á t ta rta lm a z za , a k ö v e tk e z ő b e ­ fe je zé ss e l : »B e s ta n t a d h u c p lu res a r t i c u l i ; séd q u ia p o litia e n o s tra e p á r a m fr u ctifica n t, id e o su pervaoan eu m d u x i illo s sc r ib e r e .«

***) »L u d o v ic u s stb. C on sta t k o m in e s matúra ad m alu m a c v itia p r o p e n s io re s esse stb. E x p e d it ita q u e, u t c iv ita s q u a eq u e sua ju r a , in sti- tu ta a c le g e s h a b ea t aequissim as, qu ae civ ib u s n otissim ae sin t et m a x im é fa m ilia res. Q uam ad rém cu m con sen su P rin cip u m , q u oru m a rb itrio d isp o s itio n e D iv in a rés hu m a n ae reg u n tu r, im p rim is sit opus, p ra ecip u a sem per cu ra n ob is fű it, civita tes R e g n i n ostri, b on is in stitu tis a p ra ed e- cessoribus n ostris p rov isa s, au t orn a tiores red d ere, au t a ccep ta s tueri.

P ro in d e fideles n os tri p ru d en tes et c irc u m sp e c ti Steph anu s T h o th J u d ex , a c N icola u s L e n g y e l, C lem en s N a g h et S tephanus M a tb w s Ju ra ti Cives C iv ita tis n ostrae W y la k in C om itatu de W a lk o adiacentis, N ostrae M a ie- statis a cced en tes in p ra esen tiam , q u en d am lib ru m , ju r a , leg es et consu e- tu d in es p ra e d ic ta e C ivitatis n o s tra e W y la k , a c c iv iu m et in c o la r u m eius- d em vetu stas et re ce p ta s co n tin e n te m , n ob is o b t u le r u n t; su pp licantes h u m ili p re c u m cu m in stan tia , in terv en tu fidelis n ostri E g re g ii M a g istri F ra n c is c i Iz d e n c z y de eadem W y la k N o ta r ii nostri, u t h u iu sm od i lib ru m stb. in form á m n os tri p r iv ile g ii r e d ig i fa cie n d o , a d m ittere et a p p r o b a r e ,

A XV. SZÁZADI TÁRN O K I JOG. 7 Ezen utóbbi annál fontosabb, minthogy egyszersmind azon jogosítványokat is reproducálja, melyeket Ujlaky Miklós erdélyi vajda Újlak városnak adott * ); s lia magában véve nem is eredeti példánya a X V . századi tárnoki jognak, leg­

alább eredeti szövegének authenticus et teljesen hiteles átira­

tát tartalmazza.

Mindezen példányokban a tárnoki jognak szövege latin lévén, kétségtelen, hogy a X V . századi tárnoki jog latin nyel­

ven készült, mely hazánknak akkor különben is törvényhozási és országos nyelve volt. Maga a »Vetusta Jura Civitatum«- nak szövege pedig az 1484-ki és az újlaki példányban rövi- debb, mint a többiekben; mivel pedig egyik sem a valóságos eredeti példány : Kovachich helyesebbnek találta, ezen szöve­

geket nem kritikailag egyre reducálni, hanem kettős tartal­

muk szerint egymás mellett közölni. Ezekhez képest a »Vetusta Jura® itt is ott is fejezetekre (az 1484-ki példányban 162-re,

eisd em q u e civ ib u s n ostris de W y la k , e t e o r u m b e r e d ib u s a c p o s te r ita ti- bus su ccessoribu squ e p ro p erp etu is le g ib u s et con su etu d in ib u s v a litu ru m au th o rita te n ostra R eg ia , a c de p otesta tis et g ra tia e n ostrae p le n itu d in e ío b o r a r e et con firm a re d ig n a r e m u r . Cuius q u id em lib r i t e n o r seq u itu r in lia ec v e r b a : In c ip iu n t libertates C ivitatis W ylak stb. stb. N os ig itu r stb.

(k ö v e tk e z ik a p riv ile g ia lis m egerősítés) D á tu m stb. in die B eatae L u c iá é v irg in is et m a rtiris a. D . 1 5 2 5 .« stb. stb.

*) E rre v o n a tk o z ik Y . L á s z ló k ir á ly n a k o k m á n y a : »N o s L ad is- laus stb. q u o d n o s tű m ad liu m illim a e su p p lica tion is in stan tia m fidelis n o s tr i M a g n ifici N ic o la i de W y la k W a y v o d a e T ra n ssilv a n i a c B a n i M a c h o - v ien sis, n e c n o n S y m ig ien sis e t A lb en sis C om ita tu u m C om itis stb., eid em N ic o la o W a y v o d a e b e n iv o le n tia m n ostra m v o len tes osten d ere fru ctu o sa m ; fidelibus nostris p r o v id is et cireu m sp ectis J u d ic i, J u ra tis, ceterisq u e u n i- versis civ ib u s, p o p u lis, h o s p itib u s et in h a b ita to rib u s, a c t o ti C om m u n ita ti o p p id i seu, u t d icitu r, C ivitatis suae W y la k p ra e d ic ta e , in C om ita tu de W a lk o e x isten tis, id g ra tio s e et de p le n itu d in e n o s tra e E e g ia e p otesta tis d u xim u s an n u en d u m stb., u t ip si, o p p id u m q u e seu C ivitas W y la k p ra e- d icta, ac eius com m u n ita s, qu ae p ro tem p ore fu e rit a m o d o in p osteru m et d tin ce p s p erp etu is su ccessivis tem p orib u s un iversis, o m n in o h iisd em ju rib u s, statutis, con su etu d in ib u s, n ec n o n ord in a tio n ib u s, qu ib u s C iv itas n o s tra B ud ensis, et eiusdem cives u tu n tu r a c p o tiu n tu r , lib e re , secure et p a cifice úti, fru i p o tiiiq u e et g a u d ere v a lea n t atqu e p ossint stb. D átu m P o s o n ii secu n do die fe sti B ea ta e D o r o th e a e v ir g in is et m artiris an n o D.

1 4 53.* stb. M e g e rő sítv e II. L a jo s k ir á ly tó l »B u da e in d o m in ica I n v o c a v it a. D . 1526,« (A bécsi cs. titk os le v é ltá rb a n ).

8 W ENZEL GUSZTÁV.

a másikban 175-re) vannak osztva oly módon, hogy ezek, egy 30 fejezetből álló, általános, névszerint törvénykezési viszonyokra vonatkozó bevezetés után négy részt képeznek;

I. (31— 51. fejezet) »super factis kaereditatum«, II. (52— 122.

fej.) »super effusione sanguinis,« III. (123— 139. fej.) »super factis testamentariis«, IV . (140— 175. fej.) »super factis de- bitorum«.

A mi már most ezen egész szabályozásnak közjogi alap­

ját illeti; ezt általában azon királyi és egyéb szabad városok­

nak privilégiumaiban, s illetőleg földesúri concessiói-, vagy szerződés megállapításaiban kell keresnünk, melyek a szóban lévő joggal éltek. A közvetlen alapot Zsigmond királynak 1405 'ki, a városok országos gyűlésében hozott végzeménye nyújtja, azon katározmányokkal együtt, melyeket a tárnoki jog bevezetésében találunk. A dolog természetében fekszik, hogy ezen utóbbiak mindenütt már nem ugyanazok voltak; s hogy ott, hol a tárnoki jog földesúri concessiónak alapján lépett életbe, külön külön fontos eltérések történtek. Mert a földes­

úri városokban a tárnoki jog formaszerü receptiónak volt tár­

gya, mely az úri hatalomnak közvetítésével nem egyforma feltételek mellett foglalt helyet. A hazai jogtörténet szempont’

jából sajnálnunk kell, hogy ezen receptió egyes eseteire nézve csak kevés határozott adat jutott korunkra. Annyi azonban kétségtelen, hogy az újlaki receptió nem volt az egyedüli; s ezt tehát nem taxativ, hanem csak exemplificativ értelemben vehetjük szemügyre. Mert valamint Újlaki Miklós, úgy más földesurak is, midőn a hatalmuk alatt álló szabadalmazott közönségeknek a tárnoki jog használását, hol a budai, hol más városi p. o. nagyszombati jog *) nevezete alatt, engedélyezték vagy biztosították, e tekintetben egyszersmind bizonyos parti­

culáris szabályokat is állapítottak meg. Az újlaki receptió mindamellett a legfontosabb, vagy legalább a legfontosab­

baknak egyike, s igy azon pontok, melyeket az 1484-ki Tele­

kiféle kézirat tartalmaz, s melyeket II. Lajos királynak

*) P . o. S tib o r v a jd a 1 4 11-ik i sza b a d a lo m le v e lé b e n B e c z k ó v á r o s ­ n a k ; lásd S tib or v a jd a éle tra jz á t t á r g y a z ó ta n u lm á n y om a t (B u d a p est 1874. 133. 1.)

A XV. SZÁZAD I TÁRNOKI JOG. 9 1525-ki privilégiuma is magában foglal, annál tanulságosab­

bak, minthogy ezen privilégiumban a tárnoki jog bevezetése

»Libertates Civitatis Wylak«-nak neveztetik. Kovachich, ki ezt nem igen vette figyelembe, itt azt mondja : »instrumentum hoc ibi confusum est, et statutis Civitatum intermixtum« *).

Az újlaki receptiót tartalmazó okmányra nézve pedig ekkép nyilatkozik : ^Fragmentum statutorum per Nicolaum de Újlak Yajvodam Transilvanum concessorum, suppresso tamen no- mine, ut videantur statuta esse omnibus Civitatibus communia;

quod tamen ipse textus unum privati Juris locum prodens, refellit« stb. **). Másrészről nem kevésbé érdekes azon körül­

mény, hogy midőn a régibb tárnoki jog 1700. és 1701. gya­

korlati czélokra magyar és német fordítással »Jus Civile«

czíinje alatt Bártfán kiadatott, ezen kiadás nemcsak a szabad királyi városok, hanem az »oppida et loca privilegiata jus gladii habentia« számára is közzé tétetett; s hogy az említett Ujlaky Miklősféle határozmányok csaknem szóról szóra mint bevezetés szintén ott találtatnak, de általánosítva és localis jellegökből kivetkőztetve, »De libertatibus Civitatum« czímje alatt; úgy hogy nagyon valószínű, hogy Ujlaky Miklós azokat az országos tárnoki jogból csak átírta, és Újlak városra alkal­

maztatta; azután pedig ezen jog szabályozását (Lajos király­

nak privilégiuma szerint) következőleg vette á t : »Incipiunt Jura secundum consuetudinem octo liberarum Civitatum, sub quibus Civitas W ylak sereg it; et primo de factis haeredi- tatum« stb. Különben az itt szóban lévő határozmányok az 1484-ki példányban 42, az 1525-ki okmányban 50, s az 1701/2-ki bártfai kiadványban 35 fejezetből állnak.

A régibb tárnoki jognak kiegészítő pótszabályairól alább fogok szólni.

* * *

A X Y . századi tárnoki jog tartalmára nézve, általában azt jegyzem meg, hogy annak úgy fennt említett, egy beveze­

tésre és négy részre való felosztása, mint ezeknek külön külön

*) K o v a c h ic h k é z ir a ta i a N e m z e ti M ú z e u m b a n 172. fö l. L a t. II- k öt. 96. 1.

**) U. o . II. k ö t . 98. 1.

10 W ENZEL GUSZTÁV.

vett elrendezése is, az akkori jogtudomány álláspontjának és szellemének tökéletesen megfelelt; liogy azonban azon eset­

ben, ba arról a mai jogtudomány szempontjából akarunk szólni, az abban foglalt egyes liatározmányok már más felfo­

gás szerint veendők tekintetbe.

Itt t. i. csupáu magánjogról lévén szó, azt tartom czél- szerűnek, bogy a tárnoki jog fejtegetésére ugyanazon mód­

szert alkalmaztassam, melyet a mai magyar magánjog rendszerét tárgyazó nagyobb munkámban használtam. Ehhez képest fejtegetéseimet a bevezetésre, s két részre: egy általá­

nosra és egy különösre akkép osztom, hogy amabban a szemé­

lyek, a dolgok és a jogügyek jogát tárgyazó szabályokat és tételeket; ebben pedig a vagyoni, a kötelmi, a családi és az öröködési viszonyokra vonatkozó határozmányokat veszem szemügyre, s ezek után még azon szabályokat emelem ki, me­

lyek mai felfogásunk szerint az u. n. speciális jogok köréhez tartoznak. Mivel pedig a régi tárnoki jog tartalma a dolog természeténél fogva a mai jogtudomány követelményeinek sem anyagilag, sem alakilag már meg nem felelhet: itt sem annyira az abban foglalt joganyagnak a mostani jogélet szük­

ségleteihez képesti elrendezéséről, mint inkább csak jogtörté­

neti méltatásáról lehet szó. S ezen álláspont azt kívánván meg, hogy a régi tárnoki jogot objectiv minősége szerint mi­

nél teljesebben ismerjük m eg; czélszeríínek tartom azonkívül annak tartalmát itt az egykorú budai jogkönyv *), és a régibb selmeczi városi joggal **) is akkép combinálni, hogy hiányait ezekből kiegészítessem, s egész elvi conceptióját nem kevésbé mint egyes határozmányait ezeknek segítségével korának szel­

leméhez képest minél tisztább világosságba helyezhessem.

S most a dologhoz.

A. Bevezetés.

Mindenek előtt azt kell kiemelnem, hogy a régibb tár­

noki jog létele és egész szerkezete már a főtárnokmesternek

*) B u d a v á rosá n a k t ö r v é n y k ö n y v e M C C X L I V — M C C C C X X I., k i­

ad. M ic h n a y E n d re és L ic lin e r P á l, P o z s o n y b a n 1845.

**) W e n z e l G u sztáv: Á r p á d k o r i U j O k m án ytár I I I . köt. P est, 1862.

2 0 6 .— 228. 11.

A X V. SZÁ ZAD I TÁRNOKI JOG. 11

törvénykezési hatóságában gyökeredzett, ki a városok főbírája volt. Nevezetes, hogy magának a X V . századi tárnoki jognak egész szövegében ennek felemlítésére nem találunk; holott mind a régi selmeczi jogban mind a budai jogkönyvben arról körülményesen van szó. A selmeczi jog 15. fejezete szerint ugyanis. »Wenn die gerechtickait vnd volles Recht für dem Kichter vnd für den Gesvoren geton wirt, vnd er darüber mit vnrecht zu den Stettnn vnd zw dem Tarnachlmaister, oder on dem Kwnig sich vorrueffet, dér ist bestanndnn dem Richter vnd dem Raate einer swarnn pues.« Szintúgy a budai jo g ­ könyv 16. czikke is azt mondja: »Es sol ein statman nichts anders, dán erberig sachen, vmb erbe vnd aigen, vnd merg- klich geltschult an des tarmakmaisters gericht mugen peruef- fen«; mit a 310. czikk némileg módosítva ismétel: »In allén erbern, dye das pluet, ader das leben, ader den tód nicht an- gelit, mag mán sich peruffen an den tarnackmaister, ader an den chunig, aber sust von schemlichen (causa inhonesta) nicht«. A 16. czikk azután ekkép folytatja: »W en dér tarnagk- maister dy sachen richten wil, so sol er darzu pesenten (be- senden) vnd rueífen den richter vnd gesworeu purger dér stat, vnd sein dán von merr steten richter und purger pey dieser stat, dy sol er auch darzu perueffen, vnd alsó sol er dy sach richten« ; am i után a 17. czikk értelmében neki évenkint 17 forintnyi jövedelem jár. A tárnokmester elhallgatásának oka jogunkban talán az, mivel számos oly esetről (névszerint bűntettekről és azoknak büntetéséről) is intézkedik, melyek a tárnokmester hatósági köréhez nem tartoztak. Különben Thuzi Lak János tárnokmester korában (1465. körül) a tár­

nok törvénykezési hatóságának gyakorlása részletesebben volt szabályozva; a mint erről alább fogok szólni.

Jogunk keletkezésének idejére nézve annak 136. feje­

zete nyújt útmutatást, hol a hussítákról van szó (»si filius adhaeserit haereticis, quales sunt Yiglefistae« stb.), s ennek folytán Írásba foglalását közvetlenül a konstanczi egyházi zsi­

nat (1414— 1418.) utáni időbe helyezhetjük.

Forrását illetőleg, alig lehet kétségünk, hogy a X V . század tárnoki joga a régi budai jognak alapján keletkezett.

A 41. fejezetben erre határozottan hivatkozik (»juxta morém

12 W ENZEL GUSZTÁV.

Civitatis Budensis«); s nemcsak tartalmának lényeges része egyez meg feltünőleg a budai jogkönyvvel; hanem a Laki Thuz-féle czikkek is Budát teszik a tárnoki jogszolgáltatás középpontjává.

Jogunknak a budai jogkönyvvel való összehasonlítása mindamellett azt mutatja, hogy a budai jogkönyvben számos idegen eredetű tétel foglalatik, melyek hazai városaink múlt­

jával összefüggésben nincsenek, s melyek csak ezen jogkönyv szerzője doctrinalis képesítettségének nyilatkozatai. Egy jog ­ könyvben, melyet magánember — milyennel itt állunk szem­

ben — készített, ilyeneknek lehetett helye; mert az akkori Európa közönséges jogtani felfogását tükrözik vissza. De Magyarország városi életében egészen értelem és jelentésnél­

küliek , s azért a tárnoki jogban, mely gyakorlati irányt köve­

tett, ilyeneknek semmi nyoma nincs is. Ilyenek azon tételek, melyekben a pápa és a császár hatalmáról, a keresztyén eré­

nyek jelentőségéről stb. nagyobbára a sváb tükör mintájára van szó; ilyen a magdeburgi jogra való hivatkozás stb. stb.

S minthogy azonkívül valószínű, hogy ezen budai jögkönyv valamivel későbben Íratott össze, mint a tárnoki jo g ; a kettő közti összefüggés alig állhatott másban, mint hogy a kettőnek szerzői a budai jogra nézve ugyanazon korábbi forrásból me­

rítették adataikat.

A tárnoki jog érvényére nézve, régi felírása szerint a

»Vetusta Jura Civitatum sívé Jura Civilia« foglalja magá­

ban ; s ezt az 1484-ki és az újlaki példányok ekkép határoz­

zák meg szorosabban: »Sequuntur Jura Civilia et consuetu- dines antiquae octo liberarum Civitatum Hungáriáé constitu- tarum et existentium, videlicet Budensis, Pestiensis, Cassovi- ensis, Bartphensis, Tyrnaviensis, Posoniensis, Eperjesiensis, Soproniensis«; a másik két példány pedig » Jura Civilia et consuetudines antiquae septem liberarum Civitatum in Regno Hungáriáé« stb. Ezen különbség azt mutatja, hogy az utóbbi felírás a régibb; noha valóságos különbség nem forog fenn, mivel az eredetileg hét szabad városhoz akkép járult a nyol- czadik, hogy Buda és Pest városok előbb csak egy város voltak, s Pest Zsigmond és Mátyás királyok privilégiumai

A XV. SZÁ ZAD I TÁBNOKI JOG. 13 következtében elválasztatott Budától *). S ezekhez időnek folytán számos más város és szabad helység csatlakozott.

Ezen városoknak közös jogára vonatkozik egy Pozsony város levéltárában találtató X V . századi kézirat: »Es wirtt gefragt in welckenn massen rechten vnd gewonhayten in zeitt des allerdurchleuchtigisten kunigs Sigmunden von gotes gna- den zu Hungern etc. Mayster dér Tawernicorum sich gehalten hab in gericht, vnd dér brieffe ausgeung zu schickenn es geantwurtt in dér masz durch die sylen freyen stett« stb.

Látjuk ebből, hogy a X V . századi tárnoki jog ellentétét képezte a nemesség jogának **); hogy ellenben azon városok joga. melyek a tárnoki városok köréhez nem tartoztak, a jog ­ szolgáltatás formáira nézve eltért ugyan több tekintetben ezeknek jogától; de anyagi részében — a dolog lényegét tekintve —■ azzal megegyezett. Ennek egy igen érdekes pél­

dáját egy, a lőcsei polgárok közt 1421 — 1429. lefolyt perben 1872. deczember 9-én mutattam be a t. Akadémiának, mely­

nek átvizsgálása — noha Lőcse nem volt tárnoki város — a király által Buda, Pest, Kassa, Sopron és Nagyszombat tár­

noki városok, s ezekkel együtt Székesfehérvár szintén nem­

tárnoki város küldötteire volt bízva. S ennek felel meg a fenn

*) A bu d a i jo g k ö n y v n e k fü g g e lé k e a z t m o n d ja : » W ie die frey stet sollen siczen ziv tarn ak riclit, g e s c h r ib e n im 1500. já r . Y o n ersst die v o n n Offenn ; d ie v o n n K a séb a ; die P re s p u rg e r ; d ie v o n T iern a ; die v on E d e n b u r g ; die v o n W a r t f f a ll; d ie v o n E p eries. D ie v o n P estk m a ciit k w n ig M a tgieseh zu a in e r fr e y s ta t« (M ic h n a y és L ic h n e r id. m . 263. l.)j

— s en n ek m e g fe le ln e k a T ű z i L a k -fé le cz ik k e k is : »S eries a rticu lo ru m scptem lib e r a liu m C iv ita tu m * stb. K ü lö n b e n u g y a n a z o n fü g g e lé k e m líti e g y m ásik h ely en , h o g y P e st Z s ig m o n d k ir á ly t ó l n y erte ö n á lló s á g á t (id.

m . 2 64. 1.); s m á r e g y 1 4 1 3 -ik i ok m á n y b a n olv a ssu k : »N os B e n th e k J u - d ex C iv itatis P estliien sis« stb. (P o d h r a c z k y B u d a és P est 97. 1.); orszá g os tö r v é n y b e n p e d ig a n y o lc z v á ro s e lő s z ö r az 1514 : 3-ik t ö r v é n y c z ik k b e n em líttetik .

* * ) » N a c h d ér stad t r e ch t seh ol r ich te n e y n y d e r r ich te r , dem d y sach e m p h o le n w ir t, d em c h u n ig in d es sta tvolk es sach en ; v n n d seh ol a u ch k a y n erla y h o fg e r ic h t n a ch des lan des g e w o n h a it n it th u en w id e r d ér stat r e c h t , fre itu m b a d er g e w o n h a it .« B u d ai jo g k ö n y v 358. ez.

14 W EN ZEL GUSZTÁV.

említett X V . századi kéziratnak tndósítása is * ); úgy hogy akkor azon különbség melyet Werbőczy a tárnoki és a személy- nöki városok, névszerint Székesfehérvár. Esztergám és Lőcse közt tesz **), gyakorlatilag még nem volt kifejtve.

Nem lévén itt feladatom, a magyarországi városoknak, országos törvények és királyi privilégiumok által már akkor megállapított általános szabadságáról tüzetesen szólni; csak röviden azt jegyzem meg, hogy ezen szabadságnak két reánk nézve főfontosságu, minden városról egyaránt álló pontját a budai városi jogkönyv határozottan formulázza. Miután t. i.

Zsigmond királynak 1405-ki törvényei (Decr. II. 6. és Decr.

III. 14.) nemcsak a polgároknak és vendégeknek, hanem — ha tartozásaikat lerótták —■ a földes uraság alatti parasztok­

nak is a szabad költözködési jogot biztosították; másrészről Buda város is csak az említett feltételezés mellett fogadta be ezeket ***). S azonkívül Buda város jogkönyve szerint a köz­

béke fentartása s a felsőbbség iránti engedelmesség mindeu városi lakosnak a legsúlyosabb büntetés alatt egyik főköteles­

sége volt ****).

*) Item v o n d en an dern stetleu ten , alis W eysen lu rk h v n d G r a a ii, v n d v on d en an dern redn ern j n an dern steten w on e n d e , v o r seiner G rosm a clitik a itt (értetik a k ir á ly ) g e w u n n e n a lléin v o n d ér an tw u rten de p erson a stb.

**) H árm as k ö n y v XII. 8.

***) » V o n den, die in d y stat sich c z y h e n n ausz d en g u ttern d ér e d lin g e n ad er an d er herren. A u sz d ér e d lin g g u tte r n w e lc h e r m en sch sich v o n e y n em h errn c z e u c h t v n tte r d en an dern, ap er y o n a ch sey- n en recliten czy n s z, d ér dar v n tte r g e h o r t c z u th u n v o n seyn er h o f- m a rck , das m án h a iset in v n g e r issc h e r sp ra ch fu ld w a m , p ir s c h e t (b ir ­ ság) v e rfa lle n w erde, v n n d d y v o n y m y n n er m o n tcz frist n it g ew u n n en w ere ; er sol forp a sz v n tte r sein em herren m it fr id sitczen v n n d w on en , v n tte r d en er sich g e c z o g e n h a tli.c B udai jo g k ö n y v 311. ez.

*+**) » D as m án stadt fr id y n k a y n e rla y w eisz sol p rech en . So m án den sta d tfrid t c z u h a lden g e p e w t c z w e n ader m a n ig en m enschen, d y in k r ie g v n n d c z w y t r a c h t o d e r y n fe in tsch a fft sten, so g ep ew t m án p a y d e n ta ilen , das sy d en sta d tfried t n ich ten n p re c h e n m it w o r te n n a ch m it w e r c h e n ; w en d ér d en n p re ch m it ■worten. d ér v erfiel ey n h a n t d ; m it w e rk e n , verfiel er d en h a ls ; alsó p esu n d erlich dye h ant stee v m m b 10 m a r ck , v n n d dér h a ls m it 32 m arken.® B u d ai jo g k ö n y v 226. ez. — H a ­ son ló eh h ez a s e lm e cz i j o g h a tá ro z a ta : > W er d en fr id d ér In g eb ottn n

A XV. SZÁ ZAD I TÁRNOKI JOG. 15 Ezen utóbbi pontnak megfelel törvénykezési tekintet­

ben a tárnoki jognak következő határozata: »Si quando Judex et Jurati Cives in factis Communitatis occupati execu- tionem aliquam demandant et perficiunt; et si quispiam civium restiterint. ut filius inobedientiae, talis debebit modis omnibus detineri, non obstante, si fulciatur haereditatibus et bonis« (120. fe j.): — é s : »Item si quis civium, vocatus per sigillum Judicis, venire contempserit, mox debebit sigillari domus, et omnes habitationes ipsius« (121. fej.)

B. Általános rész.

1. Személyi jog. Személyekről általában és személyiség­

ről a X Y . századnak szelleméhez képest a tárnoki jogban nincs szó. Csak polgárok és városi lakosok említtetnek, s ezek­

nek községi jogosítványait és kötelességeit is nem a tárnoki jog intézkedései, hanem az egyes városok privilégiumai, illető­

leg földesúri megállapodásai, s helyhatósági statútumai szabá­

lyozták *).

Mindamellett a tárnoki jog a városok lakosai közt rendi különbséget nem ismer, s csak az egyeseknek erkölcsi maga­

viseletével és vallásos tartásával köttetnek össze bizonyos jogi következések és illetőleg hátrányok.

Ennek folytán az elnevezésnek különfélesége, mely sze­

rint hol »Civis« (30. 45. 46. 74. 78. 93. 95. 106. 189. fej.) vagy »concivis« (14. 18. 22. 23. 25. 27. 29. 34. 84. fej.) hol

»incola« (18. fej.), »homo« (23. 25. 28. 34. 44. 50. 52. 54. 55.

56. 62. 65. 69. 79. 80. 82. 83. 85. 86. 101. 102. 103. 104.105.

111. 155. fej.) vagy egyszerűen »quis« (azaz »aliquis« ; 43.

58. 59. 60. 61. 89. 94. 96. 97. 101. 107. 113. 115. 118. fej.) kifejezéssel találkozunk, jogi következtetésekre nem nyújt

w ir tt v o n (lem B ic h t te r , m it ofl'n m varn ■nercbnn b r ic lit. als w u n d n n od er t o d sle g sei, d ér ist beatan nd nn m it sein en h a lls, o b er das fre flic h tuet ; b r ig t e r In a b e r m it b ö sn n w o r tn n darzu , d aru m b b a t m on In z u strafinn n o c b des E ic h tte r s v n d g esw o rn e n w il. V n d a u ch g le ich e r w e is d ér ann- d er e rb a r le w tte v b ll lia n n d ltt.« (3 3. ez.).

*) A selm ecz i j o g és a b u d a i v á ro si jo g k ö n y v szám os ez en tá r g y ú n tézk ed ések et ta rta lm a z n a k .

16

alapot. A szolgák is egyedül fogadott emberek vagyis »mer- cenarius«-ok (81. 84. fej.), a hova a »nutrix ad fovendum puerum seu infantem pretio conducta« (94. fej.) is tartozik ; s a családhoz számíttatnak, és »familiaris«-oknak (81. fej.) neveztetnek.

Erkölcsi tekintetben a »homo bonae famae« (84. 145.

146. fej.), a »honestus civis« (15. fej.) jelleme volt a polgári jogosítványok gyakorlásának feltétele. Azokban pedig kik biráknak és esküdt polgároknak voltak választandók, megki- vántatott, hogy »eligantur pii et bonae famae in omnibus mo- ribus et factis compositi« (2. fej.) Ennek következtében azok

»quibus honesta fama et vita fuerit« r 136. fej.) kik »bonae famae« (83. 145. 146. fej.) s a »fama laudis et honoris« (53.

fej.) után voltak ismeretesek, valamint a »honesta mulier« is (69. fej.) egészen más jogi állással bírtak, mint a »lusor, vei dilapidator rerum, inutilem vitám ducens« (48. fej.), a »non probus, malitiosus, dolosus, traditor, nequitiosus, calumniator, flagitiosus, detractor« (52. fej.); a »vidua inhonesta« (66. fej.),

»inhonestus filius« (142. fej.) »seductrix vetula« (67. fej.), a

»publica meretrix« (73. fej.), a »filius meretricis sen latronis, incendiarii, falsarii, sacrilegi, sacerdotis vei monachi, et adul- teri cuiuscunque, homicidae, incantatoris vei incantatricis« (53.

fej.) stb., kik a jog teljes kedvezményeiben nem részesültek ; olyannyira, hogy az »uxor fornicatoria nullum testamentum facéré poterit, quia omne jus, quod in haereditatibus habue- rit, mediante ipso facinore amittit« (135. fej.); s »antiqua requirente Civitatum consuetudine, filii naturales non possunt habere partém cum filiis legitimis, non obstante testamentaria dispositione quoquo modo facta« (137. fej.) stb. S épen azért ilynemű »verba vituperiosa« kemény büntetéssel sujtattak (52. 53. 112. fej.)

A vallásra való tekintetből csak az igazhitű keresztyének voltak részesei minden városi és polgári jogosítványoknak;

ellenben az, ki sadhaeserit haeresticis, quales sunt Viglefistae, schismatici, pagani, et fidem Cbristianam vilipendentes, vei iii qualicunque abusiva secta viveníes atque conversantes« (136.

fej.), különféle hátrányokat tapasztalt; de az is, ki valakit ilyennel rágalmazott, szigorúan meg volt büntetendő (53. fej.).

A XV. SZÁZADI TÁRNOKI JOG. 17 Sajátságos intézkedések álltak fenn a zsidókra nézve (p. o. 27. fej.); mert II. Ulászló király rendelete szerint:

»Cum Judaei per Christianos pro debitis aut aliis negot”’s eitati fuerint, extunc ipsi Christiauí huiusmodi citationem in praesentiam Castellani Budensis facéré, et causas eorum ibi- dem prosequi; Judaei verő contra Cbristianos agere volentes coram Judice et Juratis Civitatis talis loci, in quo ipsi Chris- tiani residentiam fecerint, negotia ipsorum prosequi tenean- tur. Et si Judaei in Sede vei Judicio Civitatis se gravatos senserint, vei de judicio Judicis non contenti fuerint, possunt appellare in Sedem Magistri Tavernicorum, vei alias, prout libertás vei consuetudo illius Civitatis vei loci requirit.«

(6. ez.) *).

Különben a zsidók régi joga hazai jogtörténetünknek egyik érdekes tárgya lévén, talán helyén való, ha annak külö­

nös kútfőit itt röviden tudomásul veszszük. Ezek a követke­

z ő k : 1. IV.®.Béla királynak 1251 -ki privilégiuma **), melyet Zsigmond (1431. és 1436.), Albert (1438.), V. László (1453.), Mátyás (1458. és 1464.) és II. Ulászló (1493. és 1494.) meg­

erősítettek ***). 2. Királyainknak számos egyes rendeletei, s több földesurak engedélyei, s 3. A mennyiben sz. k. városok­

ban tartózkodó zsidókról van szó, ezeknek helyhatósági statú­

tumai (p. o. a budai jogkönyv 191 — 197.425. czikkei; Pozsony városnak egy terjedelmes zsidószabályozása ****) stb.).

Magában világos, hogy mindezen intézkedések a X V . századi jogtudományi bölcsészeinek nyilatkozatai, mely jelen­

tőségéből már régen ki van vetkőztetve, s a mai törvényhozá­

sok szellemétől lényegesen eltér. Minthogy tehát középkori reminiscentiáknál egyebet nem jelentenek, jogtörténeti fejte­

getéseknél — melyek tüzetesen nem a mull kor jogának már

*) K o v a c h ic h , C od ex A u th en ticu s Ju ris T a v e r n ic a lis 50. 1.

**) F e jé r Cod. D ip l. I V . k ö t. 2. r. 108. ].

***) K a p r in a y Istv án , H u n g á ria D ip lo m a tic a tem p orib u s M athiae H u n y a d stb. I. k öt. B écs, 1767. 461. sk. 11.

****) H a jn ik Im re : » A z sid ó k M a g y a r o rs z á g o n a v eg y e s h á z a k b ó li k ir á ly o k a la tt*, M a g y a r A k a d . É rtesítő, p liil. tö r v . és tö rté n e ttu d . o sz t.

Y . k ö t. 1866. 202. sk. 11.

M. T D D . A K A D . É R T E K . A TÁ R SA D A L M I T D D . KÖRÉBŐ L 2

18 W ENZEL GUSZTÁV.

elavult és leélt intézményeit, hanem a fennálló jog előzményeit tárgyazzák — a dolog természeténél fogva tekinteten kivűl maradnak.

A jog és törvény előtti egyenlőségnek, mely városjogaink már akkor egyik uralkodó alapelve volt, a X V . századi tár­

noki jogban is találjuk határozott kifejezését; a mennyiben t. i. a biró a nála keresetét bejelentő felperesnek azt volt hivatva mondani: »ipse (a bevádolt) noster et tuus concivis est, utitur aeque libertate Civitatis, sicut et nos« stb. *)

S ehhez képest kell a régi tárnoki jog szerint az egyes egyéneknek jogalanyosságát is értelmeznünk, melyre nézve csaknem ugyanazon osztályozások szolgáltak közelebbi irány­

adásul, melyeket Werbőczy a Hármaskönyvben fölemlít, s melyek még mai jogunkban is érvénynyel birnak.

íg y az (gyesek életkorára nézve »proles« (94. fej.),

»

2

ej.), a 14 éves fin és 12 éves leány (budai jogk. 371. ez.)

»adolescens« (72. 101. fej.), »homo adultus« (77. fej.), »homo perfectae aetatis« (101. fej.). »vir« (52. 90. fej.), »senex«

vagyis xprovectae aetatis« (143. fej.) közt tétetik különbség.

Egy X V . századi legislativ jogszabályozástól ezen megkülön­

böztetéseknek oly rendszeres és határozott formulázását nem lehet ugyan várni, milyen korunk törvénykönyveiben foglalta­

tik: egészben véve mindazonáltal azok alapját a társadalmi etnek ugyanazon felfogása képezi, melylyel Werbőczy Hár­

maskönyvében találkozunk, a melylyel különben az egyes életkorszakokkal összekötött jogi következményekre nézve a dolog lényegét tekintve megegyez.

A két nem közti különbséget illetőleg tárnoki jogunk a Hármaskönyvtől már lényegesen eltér; mert városokban a nőszemélyek jogi állása egészen másféle, mint az, melyet W er­

bőczy irányadásúl követ. Általában a nőszemélyek, vagyis a

»femineus sexus«, a jognak különös pártfogásában részesíttet- nek (112. fej.); s p. o. a budai jog szerint a »frau die togunt-

*) T á r n o k i j o g 14. fejezete.

**) Hármas kön yv III : 8. ez. 2. §.

A XV. SZÁZADI TÁRNOKI JOG. 19 sam ist« ( »ist sy eyu geerbte frau vnnd guttes wortis«) azon kedvezményben is részesül, hogy eskü alkalmával, ezt nem a városházán, hanem saját lakásán, ülve s egy polgárnak jelenlé­

tében teszi le (315. ez.). A hajadon, hitvestárs és özvegyasz- szony közti megkülönböztetésre itt is találunk, s névszerint a

»virgo« (70. 71. 72. fej.), »si quaepiam virgo habens haeredi- tates aviticas vei paternas, parentibus defunctis viro copulata fuerit« (48. fej.), a »mulier« (63. 69. 71. fej.), és a »vidua«

(66. 71. fej.) fogalmaival határozott jogi minőség függ össze.

Azonkívül figyelemre méltó, hogy az idegenek, kik t. i.

nem ugyanazon városnak lakosai vagy polgárai, bizonyos jogi megszorításoknak voltak alávetve; névszerint az »extraneus, qui non esset de membro civili ipsius Civitatis« (45. fej.), az

»advena in Civitatem venier>s« (65. fej.), a »cliens forensis mercator vei incola« (139. fej.) S itt talán nem érdeknélküli, ha azon belső összefüggésnek feltüntetése tekintetéből, mely Budaváros joga és a tárnoki jog közt észlelhető, a kettőnek ugyanazon jogkérdésre vonatkozó szabályát kiemelem. Ezen (például felhozott) szabály az idegeneknek birtokképtelensé­

gét tárgyazza. A budai jogkönyv erre nézve következőleg nyi­

latkozik : »Keyn purger in Ofner stadt sehol seyn gut einem fremden verkauffen, dán nürt eynem, dér furpasz mit ym wil wonen vnnd pleiben. Eyn itczlich purger, dér nit erben hat, mag seyn gut verkaufen wem er will.« (200. ez.). A tárnoki jognak ugyanazon szabályt tartalmazó intézkedése pedig a következő : »Item si quis civium domum, seu vineas, aut alias haereditates, videlicet immobiles, alicui extraneo, qui non esset de membro civili ipsius Civitatis, et eius territorio, vei promonthorio vendiderit, non obstante, quod fratres, consan- guineos et amicos haberet; si idem emtor in médium ipsorum civium habitare recusaret, tunc ipsas haereditates per talem civem venditas incolae Civitatis ipsius conveniendo, pro ipso pretio a venditore possunt emere, et sibi ipsis appropriare;

ne ipsae haereditates ab eisdem incolis ad manus extraneas deveniant« (45. fej.). —■ S a budai jogkönyv azonkívül az ide genek kereskedéséről is tartalmaz több érdekes szabályt (426—434. ez.), a melyeknek megfelelő határozatok azonban a tárnoki jogban nem találtatnak.

2*

20 W ENZEL GUSZTÁV.

Egészen a X V . század szelleméből kiinduló azon rende­

let is, mely az elkoltak temetkezéséről intézkedik (tárn. jog 175. fej., a búd. jogk. 188. 250. 261. ez.).

A jogi személyekre nézve a következő rövid megjegyzést kell tennem.

A mai jogtudományban a jogi személyek fogalma hatá­

rozott vonatkozással a vagyoni jogosítványra van megálla­

pítva. Minthogy tehát tény, hogy egyes egyházi testületek (káptalanok, apátságok, kolostorok, confraternitások) a váro­

sok területén házakat, földeket, és más realitásokat bírtak, s hogy világi birtokos testületek (p. o. ezéhek) szintén léteztek a városokban : kétségtelen, hogy a jogi személyek fogalmának megfelelő viszonyok is voltak hazai városainkban a X V . szá­

zadban. Midőn tehát ilynemű viszonyokról daczára ennek, sem a budai jogkönyv és a selmeczbányai statútumok, sem a régi tárnoki jog említést nem tesz; az onnan van, mert azon kor ilynemű viszonyok létezését magától érthetőnek, sőt az akkori társadalmi élet szükségessége postulatumának tekintette. E l­

lenben volt ismét más számos, szintén a jogi személyek létezé­

sével összefüggő kérdés, melyeknek akkor nagy fontosság tulajdoníttatott, s a melyekre vonatkozó intézkedések akkori városjogainkban találtatnak. Például említem a városi ható­

ságnak idegen beavatkozások és névszeriut az egyházi hata­

lom befolyása ellen való biztosítását; valamint a testületi élet­

nek szabad, de okszerű kifejtését is.

Ezen szempontból nem érdeknélküli, az egyházi hatalom gyakorlásának különféle jelenségeit figyelembe venni. A sel­

meczi jog az egyházi vagyonnak külső biztosítására szorítko­

zik (21. és 22. ez.) A budai jogköuyv egyházi tárgyakról már bővebben szól (173. 187. 249— 253. 297. 308. 373. 386. ez.), az egyházi hatalomnak, s névszerint az esztergami érseknek ilyenekre vonatkozó hatóságát tiszteletben tartván; de úgy hogy világi ügyekbe ne avatkozzék *). A tárnoki jogban

*) »D ev e r c z p is s c h o lf' zu G ran h a t czu rich te n n gesch efte, das m án den selen t i n i t ; vnd in k ain er w eisz, w as eyn frew n td dem an dern h a tli g esch a ffen .« (207. ez.)

A XV. SZÁZADI TÁRNOKI JOG. 21 minthogy egyházi dolgok és jogkérdések a tárnokmesternek illetékességéhez nem tartoztak, ilyenekről nincs említés.

A világiak egyesületi jogára nézve a budai jogkönyv­

ben nevezetes intézkedésre találunk, melyet -— midőn jogi személyekről van szó — nem lehet tekinteten kivül hagyni;

t. i . : »Alles verpintnusz, das mán thut in forchte ader darzu mán offenlich mit herren gewalt getczwungen wirt, vnnd churczlich allé verpindungk vnnd gelobde, dye do gescheen wider dér stadt gemain lauff, auff schaden, ader \vy dye pund ymmer gescheen werden, wieder dér statd gewonhait, sallen kayn crafft niclit haben« (245. ez.). A tárnoki jog ilynemű intézkedést szintén nem tartalmaz.

2. Dologi jog. A régibb tárnoki jognak főtárgyát va­

gyoni jogkérdések képezvén, igen természetes, hogy ott a dolgoknak mindenféle neméről van szó

Legfontosabb az ingatlan (haereditates) és ingó dol­

gokra (bona) való felosztás (10 fej.) a melyek közűi fontosab­

bak az ingatlanok voltak.

Az ingatlanok közt első helyen a lakházak voltak (tár­

noki jog 38. 42. 76. fe j.; budai jogkönyv 322. 389. ez.). Min­

den házban pedig azon részt, mely lakásúl szolgált, s a pinezét kellett megkülönböztetni.

A lakházak akkép voltak szabályozva : »Postquam domus perficientur, et plateae suo modo disponentur, tunc euiuscunque domus dominus versus piateam, iuxta morém Civitatis Budensis non habeat plus de terra plateae, quam vestigium unius pedis cum dimidio vestigio« (41. fe j.); s »si quis domum habens, et ipsam domum versus piateam ampliare niteretur, ita quod domus vicinorum excederet, et adspectus pla- tearum tolleretur, ac ipso aedificio stringi videretur, id absque consensu Judicis et Juratorum minimé audeat facéré et possit;

alioquin demoliri domum, et prospectum vieino dare cogere- tur« (38. fej.). Azonkívül minden házbirtokos házát jó karban tartani, ha pedig düledező állapotban volt, javítani, illetőleg birtoka elvesztésének büntetése mellett záros határidő alatt újból fölépíteni tartozott. Erre p. o. különösen Wissegrád városra nézve Zsigmond királynak egy 1412-iki okmánya is

22 W EN ZE L GOSZTÁV.

vonatkozik *); s kétségtelen, liogy ugyanazon szabály állt fenn más városokban is. Különben kőből (domus lapidea) és fából (domus lignea) épült házak közt tétetett különbség (20. fej.).

A pinczét illetőleg az liatároztatik: »Si quis cellarium faciens, in sua domo foveam facéré niteretur; sub propria domo, et non in et sub domo vicini sui fodere poterit« (42.

fej.). Van azonkivűl szó a ház előtti kútról is (76. fej.).

A lakházak és azoknak tartozékai a város kerítésén be­

lül feküdtek. De voltak oly ingatlanságok is, melyek városi területen, de a kerítésen kivül feküdtek; u. m. »in campo rés immobiles, videlicet vineae, foeneta, terrae arabiles* (11. 43.

fej.); s valamint benn a városban az utczák (»vici Civitatis«

80. fej., »platea« 41. fej.); úgy a mezőségen az utak és ösvé­

nyek (»semita« 37. fej.) az ingatlanságokra nézve nagy fontos­

sággal bírtak.

Látjuk tehát, hogy a városi ingatlanságokra nézve a régibb tárnoki jog Werbőczy hármaskönyvével egészben véve (III. 14.) teljes összhangzásban van.

Az ingó dolgok közül a tárnoki jogban főleg a pénz (»pecunia«) bír nagy jelentőséggel, úgy hogy a törvénykezési eljárásban »judex pecuniarius« nevezete alatt különös biró van rendelve, ki előtt a pénzbeli kérdésekkel járó ügyek saját­

ságos perlekedési úton nyertek elintézést (4. s k. fej.). A pénz­

nek körülmetszés által való rontása ellen a budai jogkönyv 278.

ez. intézkedik. Azonkivűl még különösen fegyverek (»arma

\irilia« 132. fej., »arcus et sagittae« 97. fej.), ruhák, a ház­

tartás és külső gazdaság szükségleteinek megfelelő mindenféle tárgyak (»utensilia domus haec sunt: vestimenta muliebria quaeque sínt, vei virilia, balteum argenteum sive inauratum, piccaria argentea, coclearia argentea, dolia, vasa, lectisternia quaeque, universa attinentia ad culturam vinearum, ad cultu- ram agri vei h orum« 132. fej.), szenek (»carbones« 170.

174. fej.) és külön áruk (»kaufmannschatz«, budai jogk, 407. sk. ez. is emlittetn 1

A tárnoki jog köréh ez tartozó dolgok ezen összeségének

*) F e jé r C od. D ip l. X . köt. 5. r. 302. 1.

A XV. SZÁZADI TÁRNOKI JOG. 23 jogi jelentőségét érteni és méltatni akkor fogjuk, ka egyszers­

mind a városi életnek már akkor tekintélyes élénkségét, s a társadalmi és gazdasági forgalomnak emelkedettségét veszszük szemügyre; milyenre nemes és még oly főrangú urak közt sehol nem találunk. Ennek fontossága ingatlan dolgoknál szintúgy mutatkozik mint ingóknál. Városi házak ugyanis nemcsak azért építtettek, hogy tulajdonosaik használhassák, hanem azért is, hogy bérbe adattassanak (búd. jogk. 387.

388. ez.); a háziuraknak tehát a lakosok kényelméről is kel­

lett gondoskodni; s a tárnoki jog fent idézett 38. 41. 42. és 76. fejezetei e viszonynak rendezését támogatták. S ide tartoz­

nak azon intézkedések is, melyek az eső- és hóviz lefolyására szolgáló csatornákat tárgyazzák, névszerint a tárnoki jog 39.

és 40. fejezetei, s a budai jogkönyv 321. 323. és 325. czikkei.

A külső telkek gondosabb mivelésére nézve a tárnoki jog érdekes határözmányai különösen; p. o. szőllők tárgyában a 35. 37. és 49. fejezetek, valamint a budai jogkönyv 189. 214.

216. 236. 394. és 399. czikkei; sőt az utóbbi egyes fák ágaira *), és a szénatermelésre is kiterjed (401. 402. ez.). A közforgalom élénkségének befolyása egyébiránt az ingó dolgok önálló jogi méltatásában még sokkal fontosabbnak mutatko­

zik. Például emelem ki a budai jogkönyvnek az árukra vonat­

kozó czikkeit. (82. s k. és 407. stb.).

Említendő még azon telekbér (census), mely városi há­

zak után a városi községnek vagy egyes jogosult személyeknek volt fizetendő, vagyis az u. n. »Purkrecht«, s melyre a budai jogkönyv (173. 249. ez.), de több budai házakról szóló okmány is vonatkozik **). Kassa városnak 1435-iki nagy privilégiuma erről szintén tesz említést.

S itt a tárnoki jognak ősi dolgokat tárgyazó határoz-

*) »E s z m a g n y m a n t seyn er p a w m este v b e r seynes n a eliparn cza w n , re y e n a d er stete lassen h a n gén . W a s ob stis h y n w id e r fe lle t, das ist seynes n a ch p a rn , ap er das nem en w i l ; sust, w il er des n ic h t nem en, er t w in g e t, y n m it r e ch te d y este ap c z w sch la en n .« (401. ez.) A k ö z é p ­ k o r i n ém et j o g k ú tfő i az ezen c zik k n e k m e g fe le lő u . n. »Ü b e rh a n g s«, v a g y » Ü b e r fa lls r e c h t« -r ö l ig e n e lté rő m ó d o n sz ó ln a k . A sváb t ü k ö r p e­

d ig , m elyh ez a bu d a i jo g k ö n y v le g h a s o n ló b b , an n ak em lítését sem teszi.

**) P . o. F e jé r C od . D ip l. I X . k ö t. 4. r. 384. 1.

24 W ENZEL GUSZTÁV.

mánya is annál inkább méltó különös figyelemre; mivel W er­

bőczy Hármaskönyve, hol az ősi vagyon nálunk először volt tárgya tüzetes és részletes elvi fejtegetésnek, csaknem száz esztendővel később készült, mint a X V . századi tárnoki jog.

Már más alkalommal megjegyeztem, hogy az ősiség intézménye a magyarországi városok jogéletéből nem fejlő­

dött, hanem csak külsőleg volt abba beillesztve *). A z tény, hogy városaink privilégiumaiban, és régibb jogemlékeiben ősi vagyonról nincs szó; sőt ellenkezőleg, a városiaknak összes va­

gyonukra nézve szabad intézkedési jog biztosíttatik **). Auná érdekesebbek tehát a tárnoki jognak az ősi vagyonra vonatkozó szabályai. Ilynemű két szabályra találunk; t. i. »De haeredi- tate avitica. Si quis habens haereditates aviticas, vei paternas, et non coactus necessitate, vei in casu, quod in redemptione sui capitis eas non exposuerit, si usque tempus vitae suae easdem haereditates tenuerit, eaedem haereditates post obi- tum ipsius in uxorem, proles et haeredes, quos propinquiores habuerit, condescendent iure haereditario« (124. fe j.); és: »Si quaepiam 'wrgo habens haereditates aviticas vei paternas, parentibus defunctis viro copulata fuerit stb.; (si) fassionem super alienatione haereditatum paternarum vei aviticarum in praesentia Judicis et Juratorum adstringeretur stb. ipsa fassio nullius debet esse vigoris, quin imo nec debet acceptari per Judicem et Juratos«; s (az 1484-ki szöveg szerint) »eae haereditates ad alios fratres et consanguineos virginis, eorum- que haeredes devolvendae sunt«; vagy (az újlaki szöveg szf

*) V isszap illa n tás az e lő b b i ni. k. Curiának 1724— 1769-ki m ű k ö­

désére. B u d ap est, 1875. 57. 1.

**) I V . B éla k ir á ly n a k B u d a (P est) szám ára k ia d o tt 1 2 44-k i p r i­

v ilé g iu m a szerin t : »Q u icu n q u e ex ipsis (h osp itib u s) sine haerede decesse- rit, p ossession es d im itte n d i liabeat fa cu lta tem cu i v o le t. * Z sigm on d u a k K assa város szám ára a d o tt 1 4 3 5 -d ik i p riv ilé g iu m a szerin t p e d ig : »q u od q u em cu n q u e e oru m e m e d io ab h a c lu ce absque h a ered u m s o la tio d ece- d ere c o n iin g e r e t, suas haereditates, resque et b o n a m o b ilia et im m ob ilia , euiu scunque generis existan t, qu ibu s m a lu erit in suis ex trem is leg a n d i et d im itten d i p len a m et lib e ra m h a b ea t facultatem .® — É lő k k ö z ti in téz ­ k ed ésekre n ézve in g a tla n o k n á l, a r o k o n o k és szom széd ok elsőb b ség i jo g á n k iv ű l (tá rn ok i j o g 32. fej.), eg yéb m egszorítá sra nem találun k.

A XV. SZÁZAD I TÁRN O K I JOG. 25 rint) »si ipsa mulier proles habuerit, haereditates ipsae ad easdem proles et ipsarum haeredes sunt devolvendae« (48.

fej.). A budai jogkönyvnek 162. czikke ezen intézkedést nem indokolja.

Nem lévén itt feladatom ezen igen érdekes intézkedést bővebb fejtegetés tárgyává tenni; még csak röviden azt eme­

lem ki, hogy az a Hármaskönyv ugyanazon tárgyú czímjeivel belső összefüggésben áll, tehát a magyar nemzeti jogrendezés­

Inek világos eredménye.

Végre a becsűre (aestimatio) nézve, melyről a tárnoki jog 10. 11. és 13. fejezetei szólnak, azt jegyzem még meg, hogy ezekben a köz- és örökbecsűre nincs vonatkozás; s hogy itt az illő becsű (aestimatio condigna) szintoly kevéssé nyer körülményesebb kifejtést, mint a Hármaskönyvben (I. 133. és

134. 5. §.).

3. Ügyek joga. (Jus actionum, vagyis cselekvények és keresetek joga.)

A N V . században, valamint a jogtudomány szelleme, úgy a jogrendezés általános módszere is, feladatuk súlypontját kevésbé abstract elvek formulázásában és gyakorlati érvénye­

sítésében, mint inkább concret szabványok megállapításában keresvén; a régibb tárnoki jogban is a jogrendezósnek szint­

ilyen irányára találunk.

Jogiigyek tekintetében, mindenkinek a vagyonáról való szabad intézkedési jog volt biztosítva (tárnoki jog 123. sk.

fej., budai jogk. 370. és selmeczi jog 2. ez.); a minek alapján élők közt és halál esetére mindennemű jogügyeknek engedte­

tett hely. A z egyes dolgok iránti intézkedéseknek érvénye azonban azoknak minőségéhez képest gyakran bizonyos for­

maságok megtartásától volt föltételezve. Bizonyos ügyeket p.

o. fekvőségek örök időre való elidegenítéseit, »in praesentia Judicis et Juratorum« (32. 44. fej.) kellett elintézni; s ezek azután a város nagy jegyzőkönyvébe Írattak, (18. 31. 44. fej.) melyről az rendeltetett, hogy »Judex unum speciale regestum sui Judicatus tempore habere debet« (31. fej.); és melyből ünnepélyes formában városi okmány adatott ki (»litterae Ci- vitatis« 22. fej., »litterae haereditariae« 20. fej.). Más ügyek­

nél, p. o. elzálogosításoknál a »Judex pecuniarum« (18. 20.