FÜGGETLEN VALÓSZÍNŰSÉGI VÁLTOZÓK ÖSSZEGÉRE VONATKOZÓ HATÁRELOSZLÁSTÉTELEK ÉLESÍTÉSE
Dr. PERGE IMRE
Ismeretes, hogy a valószínűségszámításban igen fontos szerepet játszik a független valószínűségi változók összegére vonatkozó h a t á r- eloszlások problémaköre. Az idevonatkozó tételeket a gyakorlatban lényegileg közelítő formulák felállítására használják, véges, de ele- gendő nagy n esetén. Ahhoz, hogy e határértéktételek ilyen alkal- mazása teljesen megalapozott legyen, ki kell egészíteni a maradók- tagokra vonatkozó becslésekkel. Az egyforma eloszlású valószínűségi változók esetében e becslésekkel az [1.] monográfia foglalkozik.
A nem e gyf orm a eloszlású valószínűségi változók összegére vonatkozó határértéktételek élesítése közül pedig [2.]-ben vanna k eredmények a normális eloszlásfüggvényhez való konvergencia irányában.
Jelen dolgozat célja — az egyforma eloszlású valószínűségi vál- tozókhoz hasonlóan — azon teljesebb er edmények bizonyítása, amelyek a független valószínűségi változók összege karakterisztikus-, illetve eloszlásfüggvényének a normális eloszlás karakterisztikus-, illetve eloszlásfüggvényéhez való konvergencia, valamint a rácsos eloszlású valószínűségi változók esetében a megfelelő lokális tétel élesítésére vonatkoznak.
Legyen adva a független valószínűségi változóknak egy sorozata:
Ii» I2, • • •» In , • • • . J e lö l jük a !k valószínűségi változók második, illetve harmadi k abszolút mo me nt umát
M (|£k2) = b\ és M (;ik|3) = cjj-nel ft = 1, 2 . . . a belőlük alkotott sor n-e di k részletösszegét pedig
B2n = b, + bl + • • • + b1 ' 2 1 1 n'2,
C'l = cj + c| + . . . + cjj-nel. Jelölje továbbá a |k valószínűségi változó eloszlásfüggvényét F^ (x), illetve karakteriszti- kus függvényét f^ (t).
Feltételezzük, hogy a £1, Í2» • • • £n t • • • valószínűségi változók függetlenek és nulla várhat ó értékkel, továbbá véges h ar mad i k abszo-
lút momentu mmá] rendelkeznek, ami mi a t t a
£i + É2 + . . . + £n Cn =
Bn
valószínűségi változó karakterisztikus f üggvé nye t \
ut) = I T f\ k=i \Bni
alakba írható és v a la me nn yi valószínűségi változónak létezik a másod- és ha r ma dre n dű m o me n t u m a , illetve abszolút moment uma.
1. TÉTEL:
Ha a nulla vá r ha t ó érték ű £1, £•> » • • • • • • független való- színűségi változóknak létezik a harmadi k abszolút m o me n t u ma és
t\ £ A- = Tn , 5Cn
akikor
n , / _12
™ /k l - e 2
k=l U n . f i ^ T W « - *. ahol l az n-től függ etl en állandó.
Bizonyítás.
Egy tetszőleges — £k valószínűségi változó karakterisztikus függ- őn
venye
M ß J 1 2 ß2 l6 ß3 /2 h2 /3
k i I é »1 x a;3 d Fk (x); 0 < 0 < 1
alakba írható. Ezért
/k 1
, -j ^ ' |8 Ck 2 B- 6 B3 érvényes. Mivel Tn |í| így méginkább igaz, hogy
t
M Br 1 2Tibi Tlcl 6 £3 ^ 1_l_lc2 1kTnY ßn 1 í c6 \ i5„kTn 2425
mányiban érvényes, íhogy
Tehát é r v é n y es az
es az
/ „ ( /) = exp - - + -
| 2 6 B * |
egyenlőség. Felihasználva az abszolút m o m e n t u m o k r a vonatkozó e g y e n - lőtlenségeket |^k|-ra az alábbi egyenlőtlenséget n y e r j ü k:
Ezért é r v é n y es az
összefüggés. Azonban
m i at t m é g i n k á bb igaz, h og y
vagyis
Ezzel a t é t e lt b ebi zon yí to tt uk. Ha a lk valószínűségi változók egy-
3 b 6 -
f or m a eloszlásúak, akkor Bn = bVn, Cn — cVn és Tn = — Vn 5 c és így
2. TÉTEL:
Ha a nulla vár hat ó é rté k ű . i2 > • • • £n, • • • független valószínű- ségi változóknak létezik a harmadi k abszolút momentuma, akkor
ahol m az n-től füg ge tl en állandó és X
p n )
— 00 Bizonyítás.
Ismeretes, hogy amennyibe n A, T és £ pozitív állandók, F (x) és G (x) n e m csökkenő függvények, továbbá
1. F (± oo) = G ( + oo), 2. I' | F (x) — G (x) | dx < oo,
3. G' ( x ) mi n d e n x-re létezik és | G ' ( x ) | ^ A ,
T m - m d (,
ahol f (t) és g (t) az F (x) és G (x) karakterisztikus függvényét jelöli, akkor minde n k > 1 számnak megfelel egy véges pozitív c (k) szám, amelyre
\F(x)-G(x)\ < k — + c (Ar)—
2 7i T ([1.] 202. oldal 1. tétel.)
Legyen most F (x) = Fn(x)
x ta
1 C ~ "2
Említésre méltó, hogy a m e n n y i b e n t e lj e s ül a
lim — =0
n > uo Ba
ú n. L j a p u n o v - f é le feltétel, a k ko r a f e n t i tételb ől köve tkez ik a globális határeloszlástétel L j ap u n o v - f é le alakja.
Természetesen m e r ül f e l ezek u t án a megfe le lő lokális h a t á r é r t é k- tét el ekh ez szükséges felt ét el ék megá lla pí tás án ak p r o b l é m á ja is. Nyil- vánvaló, hogy a konv er ge nci a biztosítására itt e rőse bb megkötések szükségesek, m i n t az eloszlásfüggvények k o nv e r g e n c i á j á n á l. Ugyanis egy Fn (x) f ü g g vé ny s o r oz at ko nv e rg e nciá j áb ól n e m köve tke zik az Fn (x) , de r iv áltak k on ve r g e nciáj a.
Vizsgála tunk ezen a t é r en a rácsos I i , l2, . . . , ln > • • • f ü gg e tlen valószínűségi változók összegére vonatkoz ik:
Cn = Él + £2 + • • • + In
/n ( 0- ve l je lölve ezen összeg ka r a kt e ri sz tik u s f ü g g v é n y é t, a I i, i
— 1,2, . . ., valószínűségi változók f üg ge tl e ns ége m i a t t n y e r j ü k, hogy ( f í = n h{t).
i= l
H a a Ii valószínűségi változók, csak egész é r t é k e k et ve sznek fel, a k ko r a ln összeg is csak egész é r t é k e k et v é h et fel. Bevezetve a
P {In = k) = Pn (k) és a P = *nj} - Pnj
jelölést, tetszőleges n - r e igaz, hogy
00 03
] ? P n ( k ) = l és
— ao j
A In valószínűségi változó ka r akt e r is z t ik u s f ü g g v é n ye
-TT En
3. TÉTEL:
Ha a nulla v á r h a t ó értékű, rácsos £1, £2, ••• független való- színűségi változók csupán egész értékeket vesznek fel, maximális lépésük egy és létezik a h a r m a dr e ndű abszolút mo men tu mu k , tovább á bármely e > O-ra
Bl ' I /n ( 0 I < K
hacsak e Bn <; | /1 n Bn ,
akkor Bn Pn (k) — e 2 <, l • max
[/ 2tz
I 1
BnJ ' Bn I
Végül figyelembe véve e tételben szereplő feltételt | J21 - r e n y e r j ük hogy
JD„ Вn
ahol Уn - e t úgy válasszuk meg, mint az 1. tételben. Ezenkívül f e l- tételezzük, hogy Tn <C л fín, mivel egyébként csak egyszerűsödnének a becslések,
Felhasználva az 1. tételt |Л, | -re nyerj ük, hogy
A becslések alapján t e h át
ahol l az n-től f üg g et l en állandó.
Következmény.
Amennyibe n az eml ít ett tételben szereplő valószínűségi változók egyforma eloszlásúak, úgy a
Bl • I Ja (0| < К
feltétel teljesül az e Bn < | /1 <[ л fín inter vallumba n bármely
£ > O-ra, m e r t
\ü (01 ^ és így
Bl I Tn (01 < Bl e - ^ <: ^ = A = K.
л л Л
Megjegyzés.
Az említett tételeknek természetesen, akkor van különös jelen- tőségük, h a
/ г т — = О .
Ekkor ugyanis
feltétel egyforma eloszlású valószínűségi változók, illetve az abszolút
b) Ha a lk valószínűségi változók nem egyforma eloszlásúak, akkor pl. a következő kiegészítő feltételeket szabihatjuk meg:
1. a lk valószínűségi változók egyenletesen korlátosak,
||k| k = 1, 2, . . .
E kiegészítő feltételek figyelembevételével ugyanis
Ck
DAS SCHÄRFEN DER GRENZVERTE1LUNGSSÄTZE AU F DIE UNABHÄNGIGEN Z UF A LL S VERÄNDERLICHEN
I. PERGE
Z U S A M M E N F A S S U N G
Es sei I), |2, . . . , |n, . . . eine Folge der Zufallsveränderlichen gegeben. Bezeichne
M { | ! k l und M { J l k |3} — ck > ( * = 1 , 2, . . . )
die absoluten Momente zweiten beziehungsweise dritten Grades der Zu- fallsveränderlichen !k u nd
Bl = bi hl
• • •
K'Cn = C + C2 + • ' • + Cn
die S u mm e dieser Momenten und endlich Fj;(x) und fk(t) die Verteilungs- funktion , beziehungsweise die charakteristische Funktio n der Zufalls-
veränderlichen £k • Es seien ferner die Zufallsveränderlichen |k unabhän- gig und
M {lk} = 0 , M {|£k|3} < o o für k = 1,2, ...
Unte r solchen Bezeichungen u nd Voraussetzungen nachstehende Sätze haben m i t der Gültigkeit:
'g
Wenn |f| < — ,
5C„
so gilt n k
K = 1
t — e 2 l m * e - l
Br
wo unabhängige K ons t an t e l von n. (Satz 1.) An die Folge der Verteilungsfunktio n
| F n ( x ) - 0 ( x ) \ £ m • max
I \BnJ ßn
gilt, wo unabhängige Konstant e m von n und 0 (x)
]/2tt J
t2 e 2 dt.
(Satz 2.) Aus diesem Satz folgt der Liapounoffsche — Satz, wenn O
.
7 • Cn
n—y- oo Bn
Wenn die We rte den gitterartigen Zufallsveränderlichen i2> • • •'
£n> • • • n u r ganze Zahlen, der maximal Tritt 1 sein können, f e r n e r zu jedem e > o,
Bl ' \Jn(t) \ < K, sobald
so
< | t | < 7lBn, 1 z2nk
<C l • max wo unabhängige Kons tant e l von n und
Pn (k) = P {FI + 5A + . . .
k
j (CA*
n
In = k }
und 2nk =
Bn (Satz 3.)
Im Falle der gleichförmigen Verteilung der Zufallsveränderlichen ik — wegen Sätze 1—3. — in [1] vorkommend e Sätze sind.
I R O D A L O M
[1] B. V. Gnyegyenko—A. N. Kolmogorov: Független valószínűségi változók össze- gének határeloszlásai. Budapest, 1951.
[2] Cramér, H.: R a n do m Variables a n d Probab ilit y Distributions. Cambridge, 1937.