A MAGYARTARKA SZARVASMARHA ELÖSÜLYÄNAK MEGÁLLAPÍTÁSA TESTMÉRETEI ALAPJÁN
Dr. ISTÓK BARNABÁS
I.
A szarvasmarha élősúlyváltozásai és azok összefüggése a fontosabb testméretekkel
A szarvasmarha élősúlyának ismertetését n a p j a i n k b a n a tenyész- tés és tartás egyre több t e r ü l e t e igényli. Az állatorvosok a gyógyszere- ket élősúly szerint adagolják. Szokás a tehenek tejtermelését testsúlyuk 100 kg-jához viszonyítva értékelni, miután több szerző szerint az élő- súly emelkedésével növekedik az abszolút tejtermelés is (Jurmaliat [6], Antal [1]). A területegység szerinti termelés elbírálásának ú j a b b irány-
zata mellett az állatállomány nagyságát élősúly szerint is értékelik m á r az 1900-as évek elejétől. A takarmányfogyasztási képesség megítélésé- hez szintén lényeges az élősúly ismerete, miután az egyes állatfajok és állatcsoportok testsúlyhoz viszonyított takarmányfogyasztása speci- ális jellegzetességeket m u t a t (Istók [4]). Szoros az összefüggés a testsúly és az életfenntartó táplálóanyagszükséglet között is, m i u t á n az életfenn- tartó táplálóanyagszükséglet egyes szerzők szerint (Kauntz—Slanetz Johnson [7], Istók [3]) n e m az állat súlyához és korához, h a n e m valódi élősúlyához igazodik.
Ugyanazon állatt mérlegen mért élősúlya azonban a t a k a r m á n y o - zás, vemhesség, fejési idő, kondíció szerint igen tág határok között in- gadozik.
Nagymértékben befolyásolja az állat súlyát a vemhesség, mely alatt a tehén súlya Schandl szerint [9] 13 százalékkal, Esked.ál szerint (cit. Johansson [5]) 15 százalékkal, Csomós Zoltán feldolgozásában 14—
71 százalékkal nő.
Változik az élősúly az etetett t a k a r m á n y mennyiségétől függően.
Kraemer (cit. Schandl [9]) szerint napi kétszeri etetés esetén az élősúly 5 százalékot kitevően ingadozhat. Glaettli szerint zölddel t a k a r m á n y o - zott kifejlődött szarvasmarhák az etetés u t á n 5—6 óra múlva 10—15 kg-al (2—2,5 testsúlyszázalék), 10—12 óra múlva 20—30 kg-al (3—5
testsúlyszázalék) k ö n n y e b b e k mint az etetés végén. Koplalás következ- tében reggeltől délig 2 százalékot, reggeltől estig 4 százalékot veszít súlyából a szarvasmarha. Éhgyomorra 3—5 százalékkal könnyebb, mint etetés, itatás u t á n . L á b o n h a j t o t t szarvasmarhák 10 km-es ú t u t á n 3 százalékot, 20 k m u t á n 5 százalékot, 40 km u t á n 6—8 százalékot v e - szítenek súlyukból (úti-apadó). Mindezek miatt, ha a szarvasmarhákat nem a reggeli etetés előtt mérjük, reggeli etetés u t á n (6—10 óra között) 3 százalék levonást, esti etetés u t á n 18—21 óra között 5 százalék le- vonást lehet eszközölni a mérlegen m é r t súlyból. í g y a t a k a r m á n y o - zásból eredő súlyingadozás korrigálható.
A súlymegállapítást megnehezíti a kondíció változása is. Vuche- tich [10] zsebkönyvében az övméret-élősúly adatoknál + 7 százalék kondíció eltérésről ír az egyes kondíció fokozatok szerint.
M i u t á n az évi állatleltárok összeállításánál a vezetéshez nem szo- kott állat lemérése a m ú g y is nehézkes, valamint a mérlegen m é r t élő- súly a felsoroltak szerint igen sok esetben n e m m u t a t j a az állat valódi súlyát, indokolt a m a g y a r t a r k a szarvasmarha valódi élősúlyának t e s t - méretei alapján t ö r t é n ő megállapítási módszerét tudományos vizsgá- laton alapuló statisztikai alátámasztás szerint is kidolgozni az egyéb f a j t á j ú szarvasmarhák élősúly meghatározási eljárásaihoz hasonlóan.
* *
*
Az élősúly m é r e t e k alapján való meghatározása m á r régen foglal- koztatja a szarvasmarha-tenyésztőket. Ezek legnagyobb része az óvmé- ret—vágósúly—élősúly összefüggéseiből indult ki. Gyakorlatilag ez lát- szott leghasználhatóbbnak, miután az övméret m u t a t o t t legnagyobb korrelációt a testsúllyal. Emellett a testhosszúság, marmagasság, egyéb méretek is — bár kisebb mértékben vizsgálatra kerültek (Janetz stb, cit. Yoa e t z [ l l ] ) . Arne Hanson Svédországban (cit. Johansson [5]) m á r 1926-ban végzett m é r é s e k e t lapálymarhákon a testsúly és az övméret öszefüggéseinek megállapítására. Egyenes (lineáris) összefüggésben az ,,r" értékét 0,9-en f e l ü l i n e k találta az élősúly-övméret viszonylataban.
M u n k á j á b a n az állatok k o r á r a és kondíciójára vonatkozó utalás nem t a - lálható. Veiga 1939-ben Braziliában a marmagasság és a testsúly össze- függéseit is vizsgálta s az „r" értékét e viszonylatban 0,57-nek szá- mította.
Az Egyesült Államokban Brody, Davis és Ragsdale 1937-ben f o r - mulákat is állítottak f e l az övméret alapján való testsúlyhatározás gör- bevonalú (kurvilineáris) összefüggéséhez. Ezekhez hasonlókat később Hvidsten 1940-ben a norvég red pol, Steensberg 1954-ben dán vörös m a r h á k r a is alkalmaz. Wanderstock és Salisbury 1946-ben hereford és aberdeen-angus ö v m é r e t é n e k és testsúlyának összefüggéseit vizsgálta.
A közelmúltban legkiemelkedőbb eredményeket e téren 1954-ben Johansson és Hildeman [5] értek el svéd szarvasmarha f a j t á k övméret—
élősúly—vágósúly vizsgálataikkal. Az övméret súlyhatározási alkalmaz- hatóságát Delage—Poly—Vissac [2] vizsgálatai is nagymértékben elő- segítették.
Az egyéb méretek és az élősúly összefüggései közül többen vizsgál- ták a marmagasság és az élősúly viszonyát. Itt az ,,r" értékét 0,6—0,8 közöttinek találták a következő szerzők: Gregori 1933-ban, Brody—
Davis—Ragsdale 1937-ben, Wanderstock—Salisbury 1946-ban (cit. J o - hansson [5]),Delage [2] és Johansson [5] a testhossz és élősúly összefüg- géseit is vizsgálták. A kapott „r" értékek 0,8 körüliek voltak. Obee [8]
ezeken kívül a mellkasmélység, a mellkas és farszélesség, valamint a t e s t s ú l y összefüggését vizsgálta.
Ezen ismertebb m é r e t e k e n kívül megemlíthető az ún. patella méret, melyet Gregori 1933-ban vizsgált a két térdkalács egymáshoz való távolságaként a combizmok mögött körülmérve.
Hazai viszonylatban a testméretek és a m a g y a r t a r k a szarvasmarha élősúlya közötti összefüggés kevéssé vizsgált téma. Mindössze az övmé- retből táblázat segítségével t u d u n k következtetni az élősúlyra Vuc- hetich [10] táblázati adataiból kiindulva, a súlyeltérések mértékének tisztázása nélkül.
E tanulmány célja éppen ezért ezen hiányosságok pótlására a hazai m a g y a r t a r k a m a r h á k testsúlyának megállapítása test- m é r e t e i segítségével táblázat, vagy számítás ú t j á n .
A vizsgálatok tárgya, módszere
A testsúly méretekkel való meghatározása céljából saját vizsgála- taim során a m a g y a r t a r k a m a r h a törzskönyvezésekor használt általá- nosabb méreteket v e t t e m fel. Ezeken felül a külföldi szakirodalomból ismert, de nálunk kevéssé elterjedt néhány szalagméret használhatósá- gának megállapítása is sorra került.
A vizsgálatok keretében a debreceni állami és tangazdaságokban őszesen több mint 700 törzskönyvezett, vagy törzskönyvezett szülőktől származó m a g y a r t a r k a szarvasmarha 10 testméretét v e t t ü k fel a mérle- geléssel egyidőben, 1 év alatt 2—4-szer. Az egyéb H a j d ú - B i h a r megyei állami gazdaságok és termelőszövetkezetek teheneinek adatait kont- rollként a H a j d ú - B i h a r megyei Törzskönyvi Felügyelőség 4 felügyelője vette fel a szubjektív méretfelvételből adódó hibák megállapítása cél- jából. Ellenőrzésként feldolgoztam ezeken felül H a j d ú - B i h a r és Heves megyék törzskönyvi bírálatánál felvett 402 törzskönyvezett tehenének méretadatait is. A f e l v e t t méreteket 25 kg-os súlyosztályok szerint (50—1000 kg között) csoportosítottam. Minden súlycsoport minden át- lagát kiszámítottam kondíció eltérésekkel, a következők szerint:
Igen jó kondíciójúnak vettem azokat a teheneket melyeknél a túl- tápláltság feltűnően mutatkozott (jelzése: + + ).
Jó kondíció csoportba a jól táplált, telt idomú állatok kerültek (jelzése: + )
Közepes kondícióba azokat a teheneket vettük, melyeken a csont- végek elhatárolódása kézenfekvő, de az izmoltság még kielégítő (jel- zése: x).
Rossz kondícióba levőnek az izomszegény, sovány állatokat sorol- tam, melyeken a bordaszélek jól kivehetők (jelzése: —).
Igenrossz kondícióban az igen sovány állatokat soroltam (jelzése:
A vizsgálatok statisztikai értékelése során a súlyozott átlagot, szó- ródást minden kondícióban minden méretnél kiszámítottam. Ezeken kívül elsősorban a korrelációkat állapítottam meg a megbízhatósági „ t "
értékek ellenőrző számításával. Helyenként rangsorkorrelációs és „kö- zépérték különbözősége" megbízhatósági számításaival bővítettem a bi-
zonyítási eljárásokat.
A testméretek felvételének módja
A méretek alapján történő gyakorlati súlyhatározásnak legfonto- sabb feltétele, hogy az állatokat különlegesebb nyugtalanítás nélkül l e - hessen mérni lehetőleg az álláshelyükön, esetleg fejőállásban. Ehhez könnyen kezelhető és a pontos méretfelvételre alkalmas eszköz szüksé- ges. Az eddigi méretfelvételi eszközök a mérőszalag és a Lydtin—Wer- n e r mérőbot e célra n e m alkalmasak. A szalaggal való mérés hibája, hogy nem egyforma a meghúzás s így a meghúzások különbözősége + 1 százaléknyi eltérést hozhat létre. Ennek kiküszöbölésére rugós dobot szerkesztettünk, melyből rugóra erősített mérőszalag h ú z - ható ki. így a meghúzás hozzávetőleges egyenletessége biztosított, s a használó személytől bizonyos mértékig független. Ezen rugós dob az Istók—Szatmári-féle kombinált testmérő szerkezet része. A rugósdob használatának m ó d j á t az 1. ábra szemlélteti.
Az eddig használatos mérőbotokkal álláshelyen egymás melletti ál- lapotokat m é r n i nem lehet. Ezért olyan mérőberendezést szerkesztetr- tünk, mellyel bármilyen kis helyen m é r n i lehet, s az mind szalag-, m i n d botmérések felvételére alkalmas. Ez az ún. Istók—Szatmári-féle
mérőszerkezetet. (A szerkezetet az Országos Találmányi Hivatal talál- m á n y k é n t fogadta el az 1961. július 31-én kelt 2251/10—90/7. sz. alatti szabadalmi végzéssel.)
A szerkezet lényege az említett rugósdob, két egymástól független mérőkar, és a r a j t u k levő derékszö- gelő karocskák. A rugósdob rásze- relhető az egyik mérőkarra. A r u - gósdobból kihúzott szalag (vászon, vagy acél) vége a másik m é r ő k a r - hoz erősítve hosszúsági, szélességi és mélységi m é r e t e k felvételére egyaránt alkalmas. A mérés pon- tosságát a derékszögelő karocskák biztostíják (maximálisan + 0 , 5 cm
1. ábra
Szalagméret felvétele rugósdob segítségével
h i b a h a t á r r a l , míg a L y d t i n — W e r n e r m é r ő d o b o t kissé h a s z n á l t a n 3—5 cm m é r é s h i b á t is m u t a t h a t a m é r ő k a r o k kilengése miatt). A m é r ő s z e r - kezet részeit a 2., 3. á b r á k m u t a t j á k .
A 2. á b r á n l á t h a t ó mérőszerkezet segítségével a m é r e t e k e t az álla- tok álláshelyén v e t t ü k fel, h a az álláshely n e m volt a szokottnál m e r e - dekebb. így az álló s z a r v a s m a r h á k a t á l á s h e l y ü k r ő l elmozgatni n e m kellett.
2. ábra Az Istók—Szatmári-féle
mérőszerkezet
3. ábra
Az Istók—Szatmári-féle mérőszerkezet alkotó részei
Az é l ő s ú l y - m é r e t e k összefüggésének vizsgálata s o r á n az Istók—
S z a t m á r i - f é l e m é r ő s z e r k e z e t t e l a következő t e s t m é r e t e k f e l v é t e l é r e k e - r ü l t sor:
Szalaggal felvett méretek:
1. Ö v m é r e t 2. H a s k ö r m é r e t
3. F e r d e törzshosszúság 4. Gerinchosszúság
5. Szalaggal m é r t törzshosszúság.
(4. ábra)
4. ábra
A szalaggal mért törzs- hosszúság i méret felvétele szarvas marhán
Áthidaló méretek:
1. Vízszintes törzshosszúság 2. Mellkasmélység
3. Mellkasszélesség 4. Csipőszélesség 5. Tomporszélesség.
(5. ábra)
5. ábra
A tomporszélességi méret felvétele
Eredmények
Az 500 kg élősúly feletti szarvasmarháknál kondíció eltérések sze- r i n t táblázatokba g y ű j t ö t t adatok statisztikai számításai az 1 t á b l á z a t - ban látható e r e d m é n y e k e t m u t a t j á k értéksorrend szerinti felsorolásban.
1. táblázat
A magyartarka szarvasmarha élősúly-testméretek összefüggésének értékelési adatai.
A t e s t m é r e t megnevezése
Élősúly (x) kg Testméret (y) cm Értékelés A t e s t m é r e t
megnevezése K o n d í c i ó K o n d í c i ó
d t p N
A t e s t m é r e t megnevezése
+ X + x d t p N
1. ö v m é r e t 651,67 200,16 0,813 < 0 , 1 346 613,28 196,10 0,681 < 0 , 1 118 607.17 194.50 0,826 < 0 , 1 30 2. H a s k ö r m é r e t 651,82 240,36 0,81 < 0 , 1 393
612,28 240,36 0,52 < 0 , 1 118 596,38 226,97 0,65 < 0 , 1 31 3. Gerinchosszúság 686,03 216,62 0,698 < 0 , 1 102
633,18 206,79 0,411 < 0 , 1 107 610,57 209,91 0,325 25,85 13 4. Szalaggal m é r t 667,05
törzshosszúság 616,00 161,79
159,60
0,561 0,61
<0,1 221
< 0 , 1 43
5. Mellkasszélesség 667,92 48,40 0,597 < 0 , 1 294 615,32 45,58 0,450 <C*,1 10P
592,04 45,36 0,766 < 0 . 1 22 6. Csípőszélesség 652,66
619,66 607,22
58,73 0,598 < 0 , 1 346 56,32 0.505 < 0 , 1 235 56,32 0,506 0,17 28 7. Vízszintes
törzshosszúság
652,67 166,02 0,57 < 0 , 1 346 609,50 161,93 0,41 < 0 , 1 119 586,87 161,40 0,43 0,27 40 8. F e r d e
törzshosszúság
652,00 617,23
590,18
173,65 _ 0,573 < 0 , 1 344 172,88 0.353 < 0 , 1 268 170,93 0,442 1,86 28 9. Mellkasmélység 652,66
612,30 597,50
74,09 0,46 < 0 , 1 346 72,76 0,38 < 0 , 1 118 71,77 0,42 0,6 35 10. Tomporszélesség 652,66 53,73 0,44 < 0 , 1 346
612,66 52,03 0,36 < 0 , 1 119 602,27 50,07 0,30 10,4 28
Az 1. táblázat adataiból láthatóan az övméret m u t a t minden k ö r ü l - m é n y e k között igen világos-világos korrelációt az élősúllyal. Minden kondíció mellett világos korrelációt a haskörméret, és a szalaggal m é r t törzshosszúság mutat. Világos korrelációt el nem ért méretek a mellkas- mélység és tomporszélesség.
A testsúly szakaszonként elért méretátlagok a l a p j á n extrapoláltam a súlyszerinti méretalakulás adatait (lásd 2. táblázat), melyek számait logarlapra vetítve (6—7. ábra) kiderült, hogy az egyes testméretek a
6. ábra
Az extrapolált és számított, élősúly szerinti áthidaló méretek ábrázolása
7. ábra
Az extrapolált és számított, élősúly szerinti szalagméretek ábrázolása
változó testsúlyhoz viszonyítva hatvány szerinti ábrázolásban egyenes vonalat m u t a t n a k . így az összefüggések a 2 táblázatból látható hatvá- nyokat adják a matematikai számítások során.
2. táblázat:
A szarvasmarha testméreteinek és élősúlyának hatvány szerinti összefüggései.
Az élősúly kg-hoz viszonyított m é r e t a r á n y
h a t v á n y a
A m é r e t h e z (dm) viszonyított élősúly
h a t v á n y a
Mellkasövméret 0,37 2,7
Has körméret 0,37 2,7
Gerinchosszúság 0,37 2,7
Szalaggal m é r t törzshosszúság 0,37 2,7
Mellkasmélység 0,37 2,7
Mellkasszélesség 0,37 2,7
Ferde törzshosszúság 0,33 3,03
Tompor szélesség 0,37 2,7
Vízszintes törzshosszúság 0,33 3,03
Csipőszélesség 0,47 2,13
A 2. táblázat adataiból láthatóan a f e r d e és vízszintes törzshosszú- ság kivételével a méretalakulás hatványa kerekítve 0,37 illetve 2,7. A csípőszélesség kiugró adata a méret prenatalis időszak alatti elmara- dottságának kompenzálását fejezi ki.
összefoglalás
Szerző a gyakorlat igényeinek megfelelően a m a g y a r t a r k a szarvas- m a r h a valódi élősúlyának testméretek ú t j á n történő meghatározható- ságát vizsgálja. A mérlegen m é r t élősúly ugyanis sok hibalehetőséggel terhelt: a takarmányfelvétel maximálisan 4—5 százalék, a vemhesség 13—17 százalék, a kondíció 2—10 százalék, méréshibák 0,5—2 százalék, összesen maximálisan 21—35 százaléknyi eltérést okozhatnak.
Az ismertebb, illetve használhatóbbnak látszó 10 testméretet a szerző az Istók—Szatmári-féle méretfelvevővel v e t t e fel 700 magyar- t a r k a szarvasmarhán. A méretfelvevővel az állatokat az álláshelyen természetes állásban mérték le. A felvett 10 m é r e t mindegyike pozitív korrelációt m u t a t o t t az élősúllyal. Ennek megfelelően jó kondícióban az r:
övméretnél 0,813, haskörméretnél 0,81, gerinchosszúságnál 0,609, csi- pőszélességnél 0,598, mellkasszélességnél 0,597, a ferde törzshosszúság- n á l 0,573, a vízszintes törzshosszúságnál 0,57, a szalaggal m é r t törzs- hosszúságnál 0,56, mellkasmélységnél 0,46, tomporszélességnél 0,44.
Logaritmus szerinti értelmezésben kiderült, hogy a m é r e t e k line- árisan változnak, miként a testsúly is (az örökölt növekedési intenzi- tásnak megfelelően) a születés utántól csaknem a teljes kifejlődésig. így
a körméretek, mélységi és szélességi méretek az élősúly 0,37 h a t v á - nyával, illetve az élősúly e m é r e t e k 2,7 hatványával, a csípőszélesség az élősúly 0,47, illetve az élősúly a csípőszélesség 2,13 h a t v á n y á v a l ará- nyosan változik. A vízszintes és f e r d e törzshosszúság 0,33, illetve az élő- súly e méretek 3,03 h a t v á n y á v a l arányos.
IRODALOM
[11 Antal J.: A s z i m m e n t á l i és pinzgaui tehenek élősúlyának befolyása a t e j - és t e j z s í r - t e r m e l é s ü n k r e . (Volyv zivej v á h y ne p r o d u k c i u mlicke a t u k u u si- m e n s k é h o z a p i n z g a u k é h o plemens. (Pol, nohospodaratvo, Bratislava, 1958.
5. évf. 6. sz.).
[2] Delage, J.—Poly J.—Vissac, B.: Különböző b a r i m e t r i k u s f o r m u l á k viszony- lagos használhatósága s z a r v a s m a r h á k o n . Etude de 1, officacité r e l a t i v e des diverses formules d e b a r r v m e t r i e applicables aus bonvins Annales d e I, Insti-
t u t National de la Recherche A g r o n o m i q u e Série D. Annales de Zootechnie, P a r i s 1955. júl.—aug. szept. 3. szám.
[31 Istók, B.: Gazdasági állataink é l e t f e n n t a r t ó táplálóanyag szükségletének egy- szerű kiszámítása. (Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve Eger, 1962.) [41 Istók B.: Gazdasági állataink testsúlyszázalékban kifejezett t a k a r m á n y f o -
gyasztásának jellegzetességei és g r a f i k u s ábrázolása. (Egri T a n á r k é p z ő Főisk.
jegyzetei, 1963.)
[51 Johansson, I—Hildeman, S. E.: (összefüggés a s z a r v a s m a r h a bizonyos test- méretei, v a l a m i n t élő és vágósúlya között) The relationship b e t w e n certain body m o s s u d e m e n t s and live a n d slanghter w e i g t in cattle (Animal
B r e e d i n g Abstracts, Edinburgh, 1954. márc. 1. sz.).
[6] Jurmaliat, A.: ö s s z e f ü g g é s a t e h e n e k élősúlya és t e j h o z a m a között (Zaviszi- most, mezsdu s e i v ü m veszom i u d o j a m i korov). Mol. 1. Mjesz. Zsivtnov.
(Moszkva, 1958. 3. évf. 3. sz.).
[7] Kaunitz, H.—Slanetz, C. A.—Johnson, R. E.: ( T a k a r m á n y kihasználás a test- súly f e n n t a r t á s a k o r és a növekedés alkalmával). Utilization of food f o r weight. (Journal of Nutrition, Philadelphia, 1957. 62., 4. sz.).
[8] O b é e : (A f e k e t e t a r k a l a p á l y m a r h á k súlyának és testméreteinek alakulása).
Masse und G e w i c h t d e r S c h w a r z b u n t e n auf DLG Schauen. (Tierzüchter H a n - nover, 1957. 7. sz.).
[91 Schandl, J.: S z a r v a s m a r h a t e n y é s z t é s . Mg. kiadó, B u d a p e s t 1955.
[101 Vuchetich Gy.: Állattenyésztők zsebkönyve, Szombathely, 1953.
[Ill Yao, T. S. Dawson, W. M. etz.: (A vágóáru t u l a j d o n s á g a i és a t e s t m é r e t e k közötti összefüggés h ú s s h o r t h o r n és tejelőshorthorn ökrökben). Relationships B e t w e n Meat P r o d u c t i o n C h a r a c t e r s and Body M e a s u r e m e n t s in Beef a n d Milking S h o r t h o r n Steers. (J. of A n i m a l Sei. Broadway, 1953. 4. sz.).
