tanulói számára 15—20 perces foglalkozásban állapítja meg. Az időben így elosztott foglalkozás sokkal gyümölcsözőbb, mint akár egy-egy másfélórás tanulás a nyelvórát megelőző nap délutánján, estéjén.
Azok a feltételek, amelyeket a szerző az eredményes nyelvtanulás megvalósításához elengedhetetlennek tart, egyben a tanulók munkára nevelésének eredményességét bizto- sító feltételek is:
— munkakedv
— a racionális munkavégzés képessége (yivieHHe)
— a jól végzett munka öröme.
Banó István
RÓBERT ALT ÉLETMŰVE
E tanulmány szerzőpárosában Róbert Altra magyar tanítványai - bár ezek száma bizonyára lényegesen nagyobb a fentjelzetteknél — és neveléstörténész kollégái emlékez- nek. Mi, akik személyesen is találkozhattunk vele, nyilvánvalóan ebből az összefoglalásból sem tudjuk kiiktatni személyi ráhatását, merjük nyugodtan kimondani: elkötelezettségé- vel szorosan együttjáró személyi varázsát. Ne hallgassuk el azt sem, hogy mi is és sokan mások csak későn és részletekben ismertük meg az orosz nyelvű szakirodalmat, nem kis részben tőle tanultunk marxista pedagógiát.
Az sem véletlen, hogy itt és most a tanítványi hálán és köszöneten, a tudományos teljesítményeit megillető elismerésen túl némi nosztalgiával emlékezünk rá, Róbert Altra a neveléstörténészre, aki gyakorló pedagógusból a neveléstudomány első német akadémikusává emelkedve, személyes példájával erősítette, a maga kutatásaival bizonyította a történeti szemlélet fontosságát a neveléstudományban és erősítette meg annak hitelét a gyakorlatban, a közoktatáspolitikában.
Róbert Alt életútja
Az 1978. december 13-án elhunyt, hetvenkét esztendőt élt kommunista tudós pro- fesszor életútja szorosan összefüggött gyakorlati, majd tudományos munkásságával — mindez abból az elkötelezettségéből következett, amelyet már fiatalon, még nem egészen húsz esztendős korában vállalt és amely mellett — a legnagyobb nehézségek, üldöztetések közepette is hűségesen kitartott. Ebből eredtek következetes világnézete és a marxista történetiség elvén nyugvó neveléstudományi, közoktatáspolitikai nézetei is.
Breslauban született, 1905. szeptember 4-én. Szobafestő volt az édesapja. Kiváló tanulmányi eredményei nyomán a népiskola és reálgimnázium elvégzése után a breslaui és a berlini egyetemen tanulhatott tovább. Természettudómányi és filozófiai tanulmányokat folytatott. Egyetemi tanul- mányai mellett, és ezek után a Frankfurt am Main-i Pedagógiai Akadémián tanárnak készült. Ebben az időben, a weimari Németországban tanulása költségeit mint újságíró és színházi, zenekari zenész kereste meg.
Korán bekapcsolódott a baloldali fiatal szocialisták csoportjának munkájába. Ennek hatására már 1924-ben — tizenkilencesztendősen - a Német Szociáldemokrata Párt tagja lett. A szocialista diákszövetségben különböző funkciókat töltött be. Tagja volt a Szabad Tanítók Szövetségének is.
A Pedagógiai Akadémia elvégzése (1929—33) után Berlin-Neuköln-i Marx Károly nevét viselő iskolában tanított és egy ideig a fiatal munkások számára a szakszervezet által létesített iskolában is oktatott. Iskolai munkája mellett szociológiai tanulmányokat foly- tatott a berlini egyetemen, és doktori szigorlatra készült. Ezt a tervét a fasizmus hata- lomra jutása megakadályozta, mert Róbert Altot, sok más kommunista, szociáldemok- rata, antifasiszta tanítóval együtt elbocsátották állásából. Kezdetét vette a politikai és faji megkülönböztetés és üldözés kora. A náci hatalomátvétel után már csak magán és egyházi iskolákban taníthatott. 1941-ben letartóztatták és koncentrációs táborba juttatták. A leghosszabb időt Auschwitzban töltötte. Azon kevesek közé tartozik, akik a többezer internált közül a „Cap Arcona" halálhajó elsüllyesztését is túlélték.
A felszabadulás után az üldöztetések közben szerzett súlyos betegsége ellenére azonnal bekapcsolódott az antifasiszta-demokratikus társadalom felépítéséért folyó munkába.
Mind a társadalmi élet különböző területein, mind pedig az antifasiszta-demokratikus és szocialista iskola építésében kiemelkedő munkát végzett.
Már 1946 januárjától a tanítóképzés és a pedagógiatudomány egyik legaktívabb dolgo- zója. 1946. augusztusától a berlini Pedagógiai Főiskola rendes tanára, és majd a Humboldt Egyetem Pedagógiai Karának neveléstudományi professzora, s egyúttal az új demokrati- kus iskola építésének egyik legtevékenyebb harcosa. írásaival és előadásaival egyaránt következetes harcot folytatott a burzsoá pedagógiai felfogással és jelentős hatással volt a 40—50, majd a 60-as évek demokratikus és szocialista iskolaügyének fejlődésére.
írásainak egész sora szolgálta már ebben az időszakban az iskola társadalmi, tartalmi, módszertani és szervezeti újjáépítését s az antifasiszta-demokratikus és szocialista iskola- ügy kiépítése érdekében meggyőzően bizonyították a társadalom és a nevelés, a cél, a tartalom és a módszer szoros összefüggését.
Jelentősebb írásai, tanulmányai ebből a tárgykörből: Az új iskola társadalmi megalapozásához (1946), A demokratikus iskolai oktatás módszereinek problémájáról (1947), Néhány szempont tan- könyveink kialakításához (1949), A reformpedagógiáról vallott álláspontunkról (1956).
A Padagogik cimű, máig is jelentős neveléstudományi folyóirat alapítói közé tartozott és 1946-tól 1958-ig tagja volt a folyóirat szerkesztő bizottságának is.
A történetiség érvényesítése szükségességének szempontjait már kezdettől fogva hang- súlyozta. 1948-ban jelent meg a Padagogik mellékleteként ipari iskolák. Adalék a népoktatás történetéhez" (Die Industrieschulen. Ein Beitrag zur Geschichte der Volks- schule) című munkája. Ez volt egyszersmind habilitációs dolgozata is.
Egyetemi oktató-, kutató munkája mellett — ennek elismeréseképpen — 1952-ben a Nevelésrendszertani és neveléstörténeti intézet igazgatója lett.
1955-ben Róbert Alt kezdeményezésére újjászervezték a berlini Német Tudományos Akadémia keretében az eredetileg még 1890-ben alapított Német Nevelés- és iskola- történeti Bizottságot, amelynek vezetője ugyancsak ő maga volt és amely 1959-ben szintén Róbert Alt vezetése alatt, önálló kutatócsoporttá alakult azzal a célkitűzéssel, hogy — elsősorban a haladó hagyományok kutatása és ápolása révén — a múlt haladó
értékeinek feltárásával az egyre határozottabban marxista irányban fejlődő német nevelés- tudomány történetiségét, történeti megalapozottságát biztosítsa.
1958 és 1961 között Róbert Alt a Humboldt Egyetem pedagógiai fakultása dékánja- ként eredményes munkát folytatott az új pedagógusnemzedék képzése érdekében. Ezzel egyidejűleg, a tudományos utánpótlás tervszerű képzését is sürgette és minden lehető módon támogatta.
Több professzor társával összefogva sikerült viszonylag rövid idő alatt a fiatal tudósok új marxista nemzedékét kiképezni és elindítani a tudományos pályán. Ebben a munkában nagy jelentőségűek voltak a Róbert Alt vezetésével az 50-es évek elejétől tartott központi szemináriumok, amelyeket az ő speciális előadásai egészítettek ki.
Ennek az egykori központi szemináriumnak - aspiráns szemináriumnak is nevezték - voltak tagjai többek között a német neveléstudomány, neveléstörténet későbbi olyan jelentős képviselői mint Helmut König, Heinz Kelbert, Werner Lemm, Günter Ulbricht, Karl-Heinz Günther, Franz Hofmann, Heinz Schuffenhauer, Friedrich-Wílhelm Westphal, Wolfgang Mehnert, Gottfried Uhlig, Wolfgang Raksch és még sokan mások.
Ezek a Róbert Alt által kezdeményezett és tartott központi aspiráns szemináriumok még a 60-as évek közepén is működtek és azokat Alt szellemében a volt tanítványai vezették tovább. E megemlékezés mindkét szerzőjének alkalma volt személyesen is részt venni ezeken a szemináriumokon és meggyőződni az ott folyó munka szó szoros értelmé- ben kollegiális, elvtársi szelleméről és eredményességéről. Alt ebben az időben betegsége miatt már visszavonult a nagy megterhelést jelentő dékáni és tanszékvezetői munkától, de hacsak az egészségi állapota engedte, megtartotta az ő speciális témáiról, a kutatásmód- szertanról előadásait és résztvett a vitákon.
1961-ben Róbert Altot az NDK Tudományos Akadémiája rendes tagjai közé válasz- totta. A német neveléstudomány képviselői közül ő volt az első, aki ezt a megtisztelő rangot elérte.
1963-ban egyre súlyosodé betegsége arra kényszerítette, hogy megváljon egyetemi katedrájától is. Ettől kezdve mint a Német Nevelés- és iskolatörténeti Központ vezetője, s
1970-től, annak megalakulásától kezdve, mint az NDK Pedagógiai Akadémiájának is tagja, folytatta tovább neveléstörténetírói, közoktatáspolitikusi tevékenységét.
Oktatói és tudományos munkája mellett nem kevésbé volt jelentős közéleti tevékeny- sége. Részt vett az NDK különböző központi politikai és tudományos testületeinek munkájában. 1954 és 1958 között tagja volt a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, a NSZEP KB-a és Szakoktatási Államtitkárság Tudományos Tanácsának, a Népoktatási Minisztérium kollégiumának, s e minisztérium keretében ő látta el egy ideig a neveléstörténeti osztály elnöki tisztét. E minőségben járt még az 1950-es évek második felében Magyarországon. (Sajnos 1970-es Comenius-ünnepségeinken, melyek szívesen várt meghívott vendége volt, betegsége miatt nem tudott részt venni.)
A tudománypolitika és a neveléstudomány területén kifejtett sokoldalú tevékenysé- géért többször részesült magas kitüntetésben.
Közoktatáspolitikai-tudományos tevékenysége
Még — elemző szándék nélkül is — szinte lehetetlen áttekinteni azt a jelentős tudo- mányos munkásságot, amelyet Róbert Alt kifejtett, hátrahagyott.
Az első önálló könyvétől, az 1946-ban kiadott Johann Heinrich Pestalozzi-tól utolsó kötetéig, az 1978-ban megjelent Das Bildungsmonopol-ig (A művelődési monopólium) — amelyek egyszersmind tudományos, de közoktatás politikusi pályájának széles ívét is mutatják — az általa alkotott művek, az általa megindított sorozatok sokasága egy olyan életpályát jeleznek, amely szinte egyedülálló, az aktív közoktatáspolitikai tevékenységgel párosult, a múltat nem öncélúan búvároló neveléstudományi kutatás történetében.
„Foglalkozzunk a pedagógiai hagyományokkal, ápoljuk és védjük értékeinket, fejlesszük tovább azokat, hogy minden nevelő értelmében világosság gyúljon, cselekvésre indító lelkesedés támadjon a történelem által számukra megmutatott új úton az iskola korszerűsítéséhez, a szocialista iskola megvalósításához" - írta és vallotta Róbert Alt.
Miközben 1949-oen a francia forradalom legjelentősebb nevelési programjainak ismer- tetésével útjára indítja az azóta már húszon felüli kötetszámot elért Erziehung und Gesellschaft. Materialen zur Geschichte der Erziehung (Nevelés és társadalom. Anyagok a nevelés történetéhez) sorozatot, társszerzőkkel — művészekkel és pedagógusokkal — korszerű abc és olvasókönyv létrehozásán munkálkodik, amely 1950 és 57 között tizen- egy kiadásban, 1 700 000 példányban jelent meg, majd 1958-59-ben Róbert Alt vezeté- sével átdolgozták és azóta is több kiadását, többszázezer példányát használják.
Az első osztályos olvasókönyv után, ennek folytatásaképpen Róbert Alt második osztályos olvasókönyvet is írt, szerkesztett, ezzel egyidejűleg készült el a harmadikos olvasókönyv is (mindkettő 1951-ben), amelyek mindegyike több kiadásban — közel kétmilli'' - példányszámban valóságos népkönyvként került — már az 1950-es évek végéig
— forgalomba.
Alt professzor tehát már elismert tudósként, az egyetemi katedráról sem tagadta meg néptanítói múltját. Azét a néptanítóét, aki már az 1930-as évek elején arra ösztönözte szocialista kollégáit, hogy mindent kövessenek el annak érdekében, hogy tanítványaikban osztáiyhovatartozásuk és ennek következtében a fennálló társadalmi rend megváltoztatá- sának igénye felébredjen.
Valamennyi tanár és tanító - Figyelmeztetett - „minden nap, mindenben, amit az iskolában magyaráz és a módban, ahogyan az anyagot kezeli, kénytelen nyíltan állást foglalni a kapitalista rend mellett, vagy az ellen". (Neutralitát der Schule. Az iskola semlegessége. - Die freie Weltliche Schule
1931/9.)
1945 után a társadalmi fejlődés egy magasabb fázisában is az iskola és a pedagógia számára adódó új feladatok kidolgozásában Alt professzor mindig részt vett. Mindig szólásra jelentkezett, amikor a fejlődés új követelményeket támasztott és a továbbfej- lesztés szükségessé vált. Mindig felhívta a figyelmet az átalakítás szükségességére, a változásokat elméletileg alátámasztotta, indokolta. Amidőn az antifasiszta-demokratikus iskolareform a távlati népgazdasági tervezésen keresztül új ösztönzést kapott, előadásokat tartott a népgazdasági terv és a tanterv összefüggéseiről Bizonyította, hogy „az oktatási anyag kiválasztása a tantervben mindig a társadalmi élet szükségletei és követelményeitől"
meghatározott és „a tanterv a népgazdasági terv szükségleteivel" a történelmi szükség- szerűséggel szorosan összefügg, a kettő elválaszthatatlanul kapcsolatban van egymással.
Amikor az 1960-as években az NDK-ban a tízosztályos iskola kérdése került napi- rendre, Alt egy már 1960-ban megjelent tanulmányában ezzel összefüggésben leszögezi, hogy „a tízosztályos általánosan képző politechnikai iskola megvalósítja a régi korok haladó pedagógusainak követelését". A szocializmus alapjainak lerakásával és a szocialista termelési viszonyok győzelméért folyó harccal összefüggésben az elméleti és gyakorlati pedagógiai törekvések központi kérdésével kellett hogy váljon a minden oldalúan képzett személyiség nevelése. Alt rámutatott arra, — már akkor, amikor ebben a vonatkozásban még számosan utópisztikus ábrándjainkat szőttük, - hogy „az ember minden oldalú nevelése történeti kategória, és ennek tartalma, valamint megjelenési formája az idők folyamán változik".
1965-ben, akadémiai székfoglaló előadásában (címe Szocialista iskola és tudomány) a képzés és tudomány kapcsolatát vizsgálta abból a szempontból, hogy a társadalmi tevé- kenység minden szférájának tudományos megalapozásához végül is az általános iskola- reformunknak hathatós eszközzé kell válnia. Ez érvényesíti az iskola és a tudomány közötti kapcsolatot, „újra alakítja éspedig azon követelmények alapján, amelyeket a társadalmi fejlődés általában, valamint azzal szoros kapcsolatban a tudomány területének alakulása és az iskolai képzés feladatainak változásai önmagukban hordoznak". A nevelés és a társadalom viszonya vizsgálatát állandóan megújítani, további szempontokból és új társadalmi kérdésfeltevésekből megközelíteni, — ez volt Róbert Alt tudományos munkájá- nak egyik központi problémája.
A nevelés és a társadalom viszonyának vizsgálatánál marxista alapállásból, a munkának a társadalom és az egyén nevelésében betöltött szerepéből indult ki. „Az indusztrális iskola" című munkájában a marxizmus klasszikusainak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját magáévá tette, és a konkrét neveléstörténeti kutatásban az NDK határain messze túlmutató jelleggel a német neveléstörténetben először alkalmazta.
Róbert Alt kutatásainak nagy elméleti eredményei a munka és nevelés kapcsolatának történeti vizsgálatában különös jelentőségre tettek szert akkor, amikor az NDK iskola- ügyében a politechnikai képzés mint elv és mint tantárgy bevezetésre került. Ebben az időben történeti és elméleti kutatási feladataiban mint vörös fonal vonul végig a munka kérdése. Mindig újra és újra rámutatott, hogy a szocialista termelési viszonyok között a munka bevonása a nevelésbe lehetséges és szükséges azért, hogy a szocialista nevelési cél megvalósítható legyen. A munka Róbert Alt számára a „központja és kiindulópontja a minden oldalúan fejlett személyiségnek". Hangsúlyozta a marxizmus klasszikusainak azon nézetét, hogy „a minden oldalú személyiség fejlődése . . . csak sokoldalú munkában"
lehetséges. A felnövekvő generációt be kell kapcsolni a termelési folyamat több oldalába, és ezen keresztül a társadalmi, politikai kulturális tevékenység különböző formáiba, mert a munka „az ember létezési formája a környezettel való küzdelmében". A munkafolya- matban első az ember — az alkotó ember - önfejlődése.
Jelentős helyet kapott Róbert Alt kutatásaiban az új oktatás és nevelés tartalma is. Már az 1946-os — korábban említett cikke — iránymutatásul szolgált. Ezt követte számos más, hasonló jellegű írása.
A szocialista nevelés problémáival Róbert Alt mindezeken túlmenően számos munká- jában, tanulmányában ismételten foglalkozott, ezen belül különösen a tantervek és tankönyvek készítését tartotta szem előtt.
Mint az általános képzés számára legfontosabb kritériumot ítélte meg az alapismeretek átadását, amelyeken túlmenően véleménye szerint a tudás állandó gyarapítása, a termelőerő növelése, a tudo- mányos technikai forradalom követelményei és a tudományok integrálódási és differenciálódási folyamat kényszerít mindig „újabb megfontolásra az iskolában közvetített képzési anyagot illetően".
Ez olyan oktatási anyag kialakítására ösztönöz, amely „egy alapvető kitekintés, törvényszerűségek és módszerek közvetített alapja minden tudásnak".
Róbert Alt olyan oktatástartalmi rendszer közvetítését kívánta, „amely az ifjúságunk szocialista öntudatát formálja, cselekvésre ösztönző meggyőződést eredményez és oda vezet, hogy a tanulókat egy egységes tudományos világkép alapján, a társadalmi fejlődés prognosztikus látása szerint — érzék és akarat szerint is - a haladó társadalom alakító erőkkel azonosítja és e szerint működésüket a társadalom egészéhez igazítja".
Róbert Alt az általános képzésről szóló munkáival és gondolataival nemcsak a marxista pedagógiai elméletet gazdagította, hanem egyidejűleg segítette a pedagógiai gyakorlat alakulását. Munkáiban arra törekedett, hogy az elmélet és a gyakorlat dialektikus egysége mindig érvényesüljön.
A pedagógiai metodológiában mindenekelőtt három területen alkotott jelentőset. Az egyik terület a logikai és történeti egység figyelembevétele és megvalósítása a tudományos kutató munkában.
Abból indult ki, hogy minden kutatás, így a történetkutatás is „végül az eredményein keresztül közvetve, vagy közvetlenül az előttünk álló társadalmi feladatok jobb megoldását kell, hogy segítse".
Az 50-es években, amikor az ókori nevelés történetét adta elő és amikor a problémák aktualitásával kapcsolatban kétségek merültek fel, ezekre válaszolta, hogy „az ókori társadalmak nevelésének tanulmányozása aktuális értékű eredményeket hoz létre éspedig abban az értelemben, hogy elmélyíti betekintésünket a pedagógiai előzmények és jelenségek lényegébe, hozzásegít minket a hibás peda- gógiai nézetek megcáfolásához és leküzdéséhez, a mélyebb elméleti töltődéséhez és ezzel hozzájárul a mai pedagógiai gyakorlat szolgálatához".
A Nevelés és társadalom sorozatával olyan értékes történeti forrásokat kívánt nyújtani, amelyek az olvasó nézeteit és cselekvését befolyásolják, amelyek ezen keresztül a mai pedagógiai döntésekhez támogatást, eligazodást nyújtanak.
A Diesterwgg-kiállítás megnyitóján 1966-ban ugyancsak arról szólt, hogy „a történeti szemlélet — mint minden más területen, ugyanúgy a pedagógiában is - mindig önfelismerés (Selbstverstándigung) arról, hol állunk ma az elméletben és gyakorlatban, ahogy tehát a mi szocialista pedagógiánk alakult és hová, merre tart. Amint minden történeti kutatás és ábrázolás betölti azt a funkciót, hogy a társadalmi cselekvést magasabb szintre emeli, úgy kell a neveléstörténetnek is a tanítóink és nevelőink — és mindenkinek, aki a jövendő generáció nevelésén tevékenykedik - történeti tudata alakításában segíteni. A történeti tudat fontos, elengedhetetlen alapja a helyes állásfoglalásnak, mert ehhez igazodik a pedagógusok munkája a mai kor követelményeinek megfelelő tevékenysége minden, a nevelési folyamatban közreműködőnek. Ez a kiállítás megmutatja — vélte Alt - hogy mi hogyan támaszko- dunk azokra, akik a társadalmi fejlődést egyáltalán és különösen a felnövekvő nemzedék nevelésének előrevitelén fáradoztak. Bemutatja, hogy az olyan férfiak törekvéseit, amilyen Diesterweg is volt, hogyan váltjuk valóra ma az iskolaügyünkben és azt, hogy mi az ő pedagógiai szándékának sok f ő alapvonását - a mai kor megváltozott viszonyai között, az új társadalmi rendünkben, a feladatainknak megfelelően - érvényesítjük, azoknak korszerű formát adunk".
Az aktuális pedagógiai és oktatáspolitikai munkáiban mindig igyekezett a problémák történeti gyökereinek kimutatására, megvilágítására. Rámutatott, hogy a mai csakis történeti voltában ragadható
meg. 1946-ban „Az új iskola társadalmi megalapozásához" c. munkájában a történeti fejlődés vázolá- sánál a nevelés, képzés és a pedagógia osztályjellegét mutatta ki és bizonyította. A Tudományos Akadémián 1964-ben tartott előadásában a tudomány és az iskola viszonyával összefüggésben utalt arra, hogy a tudomány és az iskola viszonyát mindig az uralkodó osztály érdekei határozták meg és ez a viszony a dolgozók érdekében változott meg, meg kellett változnia az osztályrendszer átalakulásával,
a szocialista társadalom építésével. A tudomány és az iskola egymást kölcsönösen segítő viszonyban vannak és „a szocialista fejlődés előrelátó erőivé" válnak. Olyan írásaiban, amelyek speciális kérdések- kel - pl. módszertan, tanterv, tankönyv - foglalkoznak, a teljes történeti áttekintés helyére a részleges történeti áttekintés lép, amely azután a teljes képbe rendeződik.
A történeti és logikai egységnek a tudományos kutatásba való átültetése Alt számára azt jelentette, hogy a nevelést, képzést és a pedagógiát a múltban és a jelenben történeti konkrétságában és ezeket a társadalommal dialektikus egységben szemlélje.
A nevelés, a neveléstudomány és az ideológiai osztályharc felismeréséből, a kapitaliz- musból a szocializmusba való átmenet történeti szakaszában egy további módszertani alapelv vált meghatározóvá Róbert Alt számára a kutató minkában, nevezetesen a polgári, különösen a késő polgári neveléselmélet és gyakorlattal való vita. Előadásaiban és írásai- ban mindenkor szigorú kritikával leplezte le a polgári pedagógia reakciós törekvéseit, a cél, a tartalom, a. módszerek és szervezeti formák terén. Különösen nagy figyelmet szentelt a későpolgári pedagógiának, amelynek gyakorlatát még mint fiatal tanár Berlin—
Neuköln-ben megismerte. Már annakidején felismerte, hogy a reformpedagógia nem képes a társadalmi változásokat előkészíteni és utat nyitni az oktatásügy igazi demokratizálásá- hoz. 1931 augusztusában Hamburgban részt vett a Szabad Szakszervezeti Tanárinter- nacionálé IV. nemzetközi nyári iskoláján és az ott lefolytatott viták alapján még kritiku- sabban nyilatkozott a reformpedagógiai nézetekről. 1945 után, szintén több alkalommal kénytelen volt vitába szállni a reformpedagógia nézeteivel, ezek képviselőivel, híveivel.
Róbert Alt azonban a polgári pedagógia bírálatával, a progresszív pedagógiai örökség átvétele fontosságának hangsúlyozásával egyidejűleg sohasem tévesztette szem elől a szovjet pedagógia és a pedagógia képviselőinek nagy ideológiai segítségét. Az volt a véleménye, hogy a szovjet pedagógia jelenléte és hatása nélkül az NDK szocialista iskolája nem lenne valóság. „Az első munkás-paraszt állam átfogó segítsége a pedagógia terén - éppen úgy mint máshol is — segített a tévedéseket és a hosszú kerülőket elkerülni és lehetővé tette egy történetileg rövid idő alatt a szocialista oktatási rendszerhez való átmenetet, hogy kitűzhető legyen a minden gyermek mindenoldalú szocialista személyi- séggé való kiképzésének célja" - hangoztatta.
Róbert A It neveléstörténetiről jelentősége
Mint erre már több összefüggésben utaltunk, neveléstörténetiről tevékenysége, ennek hatása messze túlterjedt az NDK határain. Irányt és példát mutatott, hogyan és miért kell a marxista neveléstörténetírást következetesen művelni. Óriási volt az anyagismerete, szilárd marxista alapokon nyugvó a szemlélete, értékítélete.
A már említett Pestálozzi-kutatásai, a francia forradalom legnagyobb pedagógiai gondol- kodói, közoktatáspolitíkai tevékenysége dokumentumainak közreadása mellett nem kevésbé jelentősek Comenius-kutatásai, s ezek kötetben közzétett eredményei: Komensky pedagógiájának haladó jellege (Der fortschrittliche Charakter der Pádagogik Komenskys.
Berlin 1953.). Maj: Az Orbis Pictus eredete és jelentősége (Herkunft und Bedeutung des Orbis Pictus. Berlin 1970.) című bőségesen illusztrált könyv. Ez utóbbival Alt professzor az Orbis Pictusnak nemcsak didaktikai-metodikai analízisét végezte el, hanem a comeniusi
művet a korszak nagy társadalmi, tudományos, gazdasági összefüggéseibe helyezve, kimu- tatta funkcióját, tartalmi, metodikai alakulását és összefüggését a kortársi tudás- állománnyal. Ezáltal a tankönyvtörténetírásnak is jelentős útmutatást adott.
Elegendőnek tűnik, ha időrendben következő két további jelentős művének csak címét említjük:
Előadások az emberiség fejlődéstörténetének korai szakaszaiban folyó nevelésről (Vorlesungen über die Erziehung auf frühen Stufen dei Menschbeitsentwicklung Berlin 1956.). S az érdekes bevezető tanulmánnyal ellátott, gazdag dokumentumanyagot tartalmazó kötet: Gyermekkizsákmányolás és gyári iskolák az ipari kapitalizmus korai időszakában (Kinderausbeutung und Fabrikschulen in der
Frühzeit des industriellen Kapitalismus. Berlin 1958.).
Neveléstörténetírói és műfajteremtő munkásságának csúcspontját jelentette az 1960-as és 1965-ben két vaskos kötetben megjelent Neveléstörténeti Képes A tlasz (Bilderatlas zun Schul- und Erziehungsgeschichte I. Berlin 1960., II. Berlin 1965.), amelynek első kötete az őstársadalomtól a polgári forradalmak előestéjéig, második része pedig a francia forradalomtól a Nagy Októberi Szocialista forradalomig teijed.
Hatalmas munka, kimeríthetetlen forrásbázis a neveléstörténész — minden ország minden neveléstörténésze — számára. Róbert Alt a két kötet páratlan képanyagát több évtizeden át gyűjtötte s a felhasznált háromezer képet a birtokában levő húszezer képből válogatta ki. A képek és a hozzájuk fűzött magyarázatok — pontos lelőhelyeik megjelölése és az ezeket kiegészítő egyéb bibliográfiai adatok — színes, sokoldalú képet nyújtanak a tárgyalt időkeretben a nevelés és oktatás egész történetéről, a laikus érdeklődőnek csakúgy, mint a tudományos kutatónak.
(E sorok írói nem egy kutatásukhoz, nem egy munkájukhoz innen nyertek ösztönzést. Alt atlasza a benne közölt huszita ábécé címlapja volt a kiindulópontja - többek között - a huszitizmus nevelés- és iskolaügyéről folytatott kutatásainknak . . . )
Hosszú, szinte vég nélkül lehetne még sorolni Róbert Alt neveléstörténeti előadásainak, cikkeinek címét, az általa megindított sorozatokat, azt a tevékenységet, amellyel az NDK-beli neveléstörténetírás eijesztőjévé, neveléstörténészek nevelőjévé', neveléstörté- neti iskolák szervezőjévé vált, amelyek révén az NDK neveléstörténetírása a marxista művelődés- és neveléstörténetírás élvonalába emelkedett.
Műveinek legtöbbjét oroszra, angolra, csehre, lengyelre, bolgárra — sőt japánra is — lefordították.
Magyarul — ezideig — egyetlen munkása sem jelent meg. Sajnos.
Földes Éva, Lantos István
A NEMZETKÖZI NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁLLANDÓ KONFERENCIA ALAPÍTÓ ÜLÉSSZAKA
A nemzetközi kapcsolatok minden tudomány, így a neveléstörténet számára is jelentő- sek. E kapcsolatoknak sokféle formája van (tanulmányutak, külföldi szakemberek foga- dása, külföldi publikációk, külföldi szerzők munkáinak publikálása, részvétel külföldi konferenciákon, külföldiek meghívása hazai konferenciákra stb.).
