A Szovjet-Únió ipara

Download (0)

Full text

(1)

x

1—6. szám

jet-Únió a gazdasági élet nyomasztó

légkörétől látszólag érintetlenül, eél—

tudatos határozottsággal haladt tovább azon az úton, amelvet ötéves terveiben maga elé szabott. A Szovjet—Únió rá—

eszmélt elniaradottság'ára, a szinte pá- ratlan lehetőséggel: tz'irln'i'ának kihasz- nálatlanságára, termelni kezdett olyan ütemben, mely a birodalom békebeli teljesítményének két-háromszorosára, sőt többszörösére való emelkedését eredményezte. így év alatt annyit tel- jesített, amennyihez korábban talán egy évtized munkájára lett volnaszük- ség s mindezt azért, hogy szomszédait utolérje és túlszárnyalja, közgazdasá- g'ának egyszerűbb ag'árjelleg'éről a

1945

magasabbfokú ipari jelleg felé törjön.

A kitűzött cél érdekében végzett mun—

kájának a gazdasági élet egyetlen szektorában elért eredményeire io'ye- keztünk a fentiekben egy-egy fénysu—

gárral rávilágítani, amennyire az szűk keretek között és csak szórx anyosan

iendelkezésíinkre álló adatok segítü-

gével lehetséges volt. A vázolt fejlődés minden bizonnyal tovább folytatódott napjainkig is s bár annak számszerű eredményeit még nem ismerjük, de tudjuk, hogy e fejlődésnek most már a békés világban is tovább kell, foly——

tatódnia olyan irányban, hogy annak eredményei mind szélesebb körben álv—

dásosak legyenek.

Stealay Zoltán.

A Szoviet-Únió ipara.

A cári Oroszországnak az első világ háború előtti ipari helyzetét három, egymással szoros összefüggésben álló , körülmény jellemzi:

_l. a nagyarányú tőkebehozatal és en—

nek következtében az idegen tőke túl—

nyomó szerepe az iparban;

2. az ipari termelés és a niunkáslét—

szám gyors növekvése;

3. két előbbivel kapcsolatban a nagy—

üzemek túlnyomó jelentősége.

E megállapítások alátámasztására álljon itt néhány adat: '

Az, orosz részvénytársasa'lgok alaptő—

kéje 1895—ben 890 millió rubel Volt, 1913—ban 3.200 millió. A külföldi tőke 1897—ben 442 millió rubelt tett ki, 1914—

ben 2.125 milliót. Az 500 és annál több nmnkást foglalkoztató nagyiizemekben az ipari munkásság 540/o-a dolgozott.

Néhány iparág termelési értékének (Az 1887. és 1912. érve/c Irözötfí, emelkedé—

séről pedig az alábbi táblázat nyujt tájékoztatást: .

Termelési érték

az Index-

. 'm

Ipatág megnevezése 1887. 1912. 131865! ,;

, ; 100

evben, millió rubel

Bányászat . . . ,, S:") 520 (il 2

Fémipar 147 715 486

Faipar... 24 165 688 Vegyiipar . . . 43 218 507 Textilipar... 315 1.158 368 Élelmiszeripar . . . 306 1.35H 441

Az elkésett orosz _iobbágyfelszabadí- tás (1861) lehetetlenné tette hogy az imperializmus korszakában az

orosz

nagyhatalmu saját tőkéjére támasz—

kodva vegyen részt a nagyhatalmi ver—

senyben. Ezért a cári Oroszország po—

litikai okokból erőszakolta a tőkebeho—

zatalt és iparának minél gyorsabb fej—

lesztését. Ennek következtében az orosz ipar tőkében, szakemberekben és első—

rerndű fontosságú gépek szempontjából

a külíöldtől függött.

Smcializmus és hadikommunizmus.

Az a koncentrációs és centralizációs folyamat, mely a nyugati országokban hosszú évtizedek alatt teremtette meg"

a monopolisztikus jellegű nagyipart, Oroszországban úgyszólván le sem zaj- lott. A külföldről behozott tőke segit——

ségével az orosz ipar már eleve centra—

lizáltan alakult meg. Amiko " a szovjet—

kormány átvette a, hatalmat, úgylát—

szott. hogy az erősen központosított orosz ipart nem lesz nehéz a szocialista elméletnek megfelelően még jobban — százszázalékosan —— összpontosítani és

állami tulajdonba. venni.

A szovjet-kormány első intézkedései lassú átmenettel akarták a szocialista ipart megteremteni. Először csak az ogymillión felüli alaptőkével rendel—

kező vállalatok köztulajdonba vételét rendelték el és ezzel egyidejűleg az alaptőkére 'aló tekintet nélkül a bánya, vasút, gumi és faipari üzeme-

ket vették köztulajdonba.

(2)

1—6; szám

A szovjet—kormány uralomra ill—tészt-

kor a kitört ellenforradalmi mozgal-

mak és háborúk azonban olyan kény—

szel-helyzetbe hozták az első szocialista állam vezetőit, amelyben mindennemű

céltudatos gés megfontolt gazdaságpo—'

litikai intézkedés lehetetlennérvált. Az 1917-től 1921—ig tartó időszakot, ame-

lyet a történetírás ,,hadikommuniz-

mus" néven jelöl meg, politikailag és gazdaságilag pillanatnyi kényszer ha—

tása alatt hozott rendszabályok jel- lemzik. A módszeres és fokról-fokra tervezett szocializálás helyett a szov- jet—kormány politikai okokból egyre több üzemet volt kénytelen kisajáti—

tani és központi vezetés alá rendelni;- _Az összes ipari üzemek felét 1920 ele—

jéig köztulajdonba vették. A köztulaj- donba vett üzemek 11 millió munkást foglalkoztattak volna, —— de csak. 850 ezer munkás dolgozott a valóságban.

A többit az éhség és nélkülözések el- űzték a városokból. 1921 elején 37.000 .,üzem" volt köztulajdonban, több mint kétmillió munkással, tehát úgyszólván kivétel nélkül az egész orosz ipart a kisüzemekkel együtt köztulajdonba vették.

Az összes iparágak és iparüzemek köztulajdonba vétele nem érte, nem ér- hette el célját: az ipar meghatározott szempontok szerint való egységes veze-

"tését. Egyrészt, mert a szovjet—kor-

mánynak nem állott rendelkezésére

megfelelő vezetőréteg, másrészt azért, mert a hatásköre alá tartozó terület a háború következtében egyre változott az így soha nem lehetett tudni,, hogy az esetleg felállított tervek milyen terü—

letre vonatkoznak, az egyes területek elláthatók lesznek-e nyersanyaggal.

üzemanyaggal, Vagy gépekkel, stb Az egész időszak, alatt tehát nem lehet egységes és átgondolt iparpolitíkáról szó. Csak a pillanatnyi kénySZer által parancsolt szükségmegoldások irányí- tották az ipari termelést, mint egyéb—

ként az egész gazdasági és politikai életet is.

Az újgazdasági politika és az újjá-

építés.

Az, új gazdasági politika: Novaja Ekonomieseszkája Politika (NEP) kor—

szaka 1921, márciusában kezdődött. A szovjet-kormány ekkor belátva, hogy a kz'xpitalizmusból a szocializmusba

;

. 9

— élet és így az ipar összes kulcspotetói

való közvetlen átmenet az_ado'

politikai helyzetben nem leheto , ,

köztulajdonba vett üzemek nagyrés t?

visszaadta azok tulajdonosainak; Az

ipar bizonyos korlátok között és bizi) nyos mértékig újból magánké be (k rült, kapitalista alapon 'működött w;

vább. Az új rendszer azonbanlnemz

— mint ahogy nem is lehetett—gázolni!

a hadikommunizmus előtti állana a

Köztulajdonban maradtak a gazda

Köztulajdonban maradtak első b

a vasutak, bányák, az egész nekémpa :]

_vas— és fémipar, gépgyártás, továb a,

az egyéb iparágak nagyüzemeii _

A köztulajdonban maradt iparüze mek mell-ett szövetkezeti hálózat és a magánvállalkozás is dolgozott, A ma"

ganvállalko'zás keretében a nagyobb , üzemek egy része külföldi engedélye. * — sek —— koncessziók _, kezében volt.. A, szovjet—kormány csak igen szigorú fel- tételek mellettadott ki ilyen koncesz—f sziókat és kötelezte az üzemek yeze—

tőit arra, hogy központi'irányítás alatt,

az előírt szabályokat szigorúan be—

tartva, működjenek.

Mivel a szovjet-kormány megalaku—

lásakor a cári időszakban felvett kül—

földi kölesönöket és idegen tőkeberu—

' házásokat érvénytelennek nyilvánította.

és a köztulajdonba vett üzemekért a külföldi tőkének minden kártérítést megtagadott, a most következő idők—

ben kénytelen volt kizárólag az ország belső erőforrásaira támaSzkodni, Ahá—

ború,előtt az orosz ipar túlnyomó rész—

ben fogyasztási cikkeket gyártott. A szükséges gépek és nyersanyagok, sőt a technikai személyzet nagyrésze is külföldi volt. Miután az ipar és mező- gazdaság gépszükségletét nem lehetett a külföldről fedezni, a szovjet—kormány kénytelen volt a gépipart és az ezzel kapcsolatos bányászati és iparágakat

fejleszteni, hogy azok biztosíthassák

az ország ipari és mezőgazdasági ter—

melésének alapjait. A Nep—korszak, iparpolitikáját kezdetben az — állam visszavonulása jellemzi, majd később az állami igazgatás alatt álló összpon—

tosított iparágak újból teret hódíta—

nak. Egyes iparágakon belül trösztö—

ket alapítanak, amelyek többé—kevésbbé w monopolisztikus jelleggel irányítják a ' maguk területén a termelést. Az egész

ipar irányítása a Legfelsőbb (Gazdasági

Tanács feladata volt. A Legfelsőbb

!

(3)

1lű—6. szám

Gazdasági Tanács szervei: a Központi és Fő lnte'zőségek kezdetben túlzásba Vitték a központosítást, aminek reak—

eiója volt a korszak végén egy általá—

nos deeentralizálási irányzat.

Ebben a korszakban dolgozzák ki a gyakorlati tapasztalatok alapján a tervgazdaság elméletét és ekkor ala—

kul ki az ország jövőben követendő általános gazdaságpolitikai irányvo—

nala is. A tervezés terén az alapelv az, hogy a központi tervezőbizottság (Gos- plan) az általános irányelveket és ke—

retterveket szabja meg, a tervek kon—

kretizálása és végrehajtása az egyes iparágak vezetőségének és a helyi szer—

veknek a feladata. Egyre világosabbá válik, hogy az ország kizárólag saját erőforrásaira van utalva. Az erőforrá—

sok úgyszólván kimeríthetetlenek, de éppen ,,kimeríthetetlenségük" teszi szükségessé az alapiparoknak — bá—

nyászatnak, kohászatnak, gépiparnak stb. __ nagymérvű fejlesztését.

Az első ötéves terv alapvonalai;

Az első ötéves terv eredetileg az '1927—4931. éveket ölelte volna fel, de különböző elméleti és gyakorlati meg—

gondolások következtében, a terv kí—

vitelezése csak egy évvel később indult meg.

Az első ötéves terv főcélja az ország gazdasági fejlődésének, ipari és mező—

gazdasági termelésének alapját képező nehézipar megteremtése volt. *A terv—

gazdaság stratégiája értelmében ezen a' ponton összpontosították az összes

erőket. Minden más terv, feladat és

megoldás a nehézipar kiépítésének függvénye volt. A fogyasztási iparo—

kat csak annyira fejlesztették, ameny—

nyire a növekvő városi lakosság foko—

zódó ellátásához ez okvetlenül szüksé—

ges volt.

A nehézipar fejlesztése, illetve kiépí—

tése szükségessé tette külföldi szakem—

berek alkalmazását és külföldi gépek behozatalát. A külföldi gépek behoza—

77

talát csak fokozott mezőgazdasági kt-t vitellel lehetett biztosítani és ezért a szovjet—kormány a mezőgazdasági ter—

melós gyors növelését is célul tűzte ki és ennek eszközéül a mezőgazdasági üzemek erőszakolt kollektivizálását te-

kintette. A nehézipar gyorsított kifej-

lesztése és a mezőgazdaság kollektivi—

zálása szükségszerűen egészítették ki

1945 egymást. A feladat kezdetben túl nagy- nak látszott és úgy tűnt fel, hogy az meghaladja az ország teljesítőképessé—

gét. Alapjában véve azonban az első ötéves terv mind a két feladatot meg-

oldotta. ,

A nehézipar kifejlesztése új mun—

kásrétegek bekapcsolását tette szüksé- gessé, ezzelegyütt járt a régebbi vá—

rosok nagyarányú megnövekedése és új városok megteremtése, a nyersanyag- lelőhelyek közvetlen közelében. Az első ötéves terv harmadik feladata tehát az ipari üzemek építésén kívül a ha—

talmas városépítés volt.

Az első ötéves terv folyamán amező—

gazdasági termelés értékét változatlan %

árakon számítva., évi 15 milliárd ru—

belről 226 milliárdra akarták emelni.

Az ipari termelés 21 milliárd rubel—

ről 432 milliárdra emelkedett volna a terv szerint. Az ipari termelésen be—

lül a termelő eszközöket gyártó iparok termelését 7 milliárdról 174 milliárd rubelre, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar termelésének értékét 80 milliárd- ról 192 milliárd rubelre irányozták elő.

A terv szerint a nehézipar részesedése az ipari termelésben 41'80/n-ról 47—5%—ra emelkedett volna. A valóságban az első ötéves terv végén a nehézipar az egész ipari termelésnek 52'50/o-át ter- melte.

A termelési kapacitás kiépítésé nél te—

kintettel voltak a technika legújabb eredményeire és ezért az üzemeket igen nagy méretekben építettek fel. Egy—

szerre építették meg egész üzemkom- plexumokat, amelyek egy egységben termeltek mindent, a nyersanyagtól kezdve a készárnig. Mind 'az első, mind a további ötéves tervet az orszá—

gos léptékben való tervezés, építés és

termelés jellemzi. ,

Az első ötéves terv folyamán vezet—

ték be a rohammunkát és a szocialista verseny intézményét. A rohammunká- ban a rohammunkások —— ndárnyi- kok __ rekordteljesítmények elvégzé—

sére vállalkoztak. A szocialista ver—

senyben egyes üzemek, vagy műhelyek vetélkedtek a megszabott feladatok el— _ végzésében. A cél lehetett a határidők lerövidítése, a termelési mennyiség nö- velése, vagy a minőség emelése, eset—

leg mind a három együtt.

Az első ötéves tervet 1932-ben fejez- -

ték be. Az ipari termelés elérte, sőt túl—*

haladta a terv által követelt mennyisé—

(4)

1—L'6. szám

geket. Évente átlag 22%-kal emelke-

dett. A Szovjet—Únió ez alatt az: öt evő

alatt a világ ipari államai között az ötödik helyről a második helyre ke—

rült. A világ ipari termelésében való részesedése 4'7%-ról 14'90/o—ra emelke—

dett.

_ .

A részleteredme'nyekről az alábbi táblázat tájékoztat:

Az első ötéves terv eredménye

, , az 1928.

Iparag megnevezese a tervhez évi ered- ményhez viszonyítva "A,-ban

!

Ipar általában . . . 937 218—5 Nehézipar . ... . . . . 103-4 258-6 Könnyűipar . . . 84-9 187-3 Fémipar . . . ... 127-2 331-7

Vaskohászaf. ... . . . . 67-6 179—1

Gépipari . . . ... . . . . 181'2 373-6

Mezőgazdasági gépipar . 99-7 503-3 Faipar...

85—6 286-8 Nehéz vegyiípar . ... 73-6 298-8 lelmiSZeripar ... . ]03-3 225-6

A második ötéves terv.

A második ötéves terv folyamán az ipari termelésnek 43 milliárdról 93 mil- liárdra kellett emelkednie. A második ötéves terv folyamán tovább folytató- dott a nehéziparnak az első ötéves tervben megkezdett fejlesztése, Ez a terv azonban már az előbbinél lénye- gesen nagyobb súlyt fektet a. fogyasz—

tási cikkeket gyártó iparágak fejlesz- tésére is. A második ötéves terv folya—

'mán minden szempontból előtérbe ke- rült az e'mber. Ez nemcsak abban nyil—

vánult meg, hogy több fogyasztási cikket termeltek, hanem abban; is, hogy nagyobb súlyt helyeztek az ipari és általában gazdasági személyzet kikép- zésére. Miután megteremtették a mo—

dernnagyipart, szükségessé vált a mo- dern nagyipari személyzet kiképzése és a teljesítmények növelése is, hogy a kitűnő berendezése]? valóban szaz— _ százalékig felhasználhatók legyenek.

A kenyérgyárak százszámra épültek9 de tueatjával'épültek a második ötéves terv folyamán a gyiimö'les— és konzerv—

gyárak, eukorgyárak, vaj— és tejfeldol- gozóüzemek is. A textilárnk termelése szintén jelentős mértékben emelkedik a másédik ötéves terv folyamán. A nagyüzemek építése mellett most foko—

78

tésre is. ,_ -

A masodik ötéves terv az emberi;

" "

zottabb gondot fordítanak a—

_ § _

A modern ember megteremtette am § dern gépeket és e kettő együtt kérted !

az addig páratlan teljesítményeket; -- ' sztaehanovizmus a gépek által'*Aad0tt-

lehetőségek teljes kihasználásán, az embernek a gépek felett való bizton,

és korlátlan uralmán alapult. A mása dik ötéves terv folyamán f az vegyem munkateljesitmény az előirányzottfiű'tt'r helyett átlagban 820/o—kal növekedett.

A második Ötéves tervet szintén télen Ö

teljesítették, azaz *a termelés az ötödik.

év végén nem 93 milliárd, hanem 96 milliárd rubelt ért el. Az emelkedési

újból nem minden iparágban volt

egyenletes. A tennelőeszközöket gyártó

iparok. termelése 140%—ka1 emelkedett;

A második ötéves terv _befejezéséiga * . Szovjet—Únió ipari termelése a, követ— "

kezőképen alakult:

;

Az ipari termelés alakulása az 1926—27.

évi árakon számítva.

Tex-mel" F y zt' ' - eszközök;! (dialdiaeskellSI teígfálés É v gyártó ipari termelés 65325;

9 __ értéke_.______._ __ _ _. ' __

milliárd rubel _]

1913 ... 4-7 ; 63 l ] '0

1920 ... 0-9 0—8 1-7

1923 ... . f, ' 35

1926. ... . t . 8-9

1928 ... 7-8 [ 9.0 16-8

1932 ... 216 172 38-8

1937 . 55-2 j 40-3 955

A harmadik ötéves terv célkitűzései. - Az első ötéves terv jelszava volt:

behozni és túlhaladni gazdasági és technikai szempontból a nagyipari or—

szagokat. A harmadik ötéves terv meg—

kezdésekor ezt a célt már elérte a

Szovjet-Únió, A következő feladat lett volna az, hogy a. vezető országokat a lakosság számához viszonyítva is túl—

haladja. E cél megvalósítására a har—

madik ötéves terv lett volna az első jelentékeny útszakasz.

A harmadik ötéves terv folyamán 96 milliárdról 180 milliárd rubelre v

szándékozták emelni az ipari termelést.

A nehéziparon belül az eddiginél je—

(5)

k 1—6. szám

' Az ipari termelés emelkedése a harma- t dik ötéves terv szerint.

(1926—27. évi árakon.)

Termelés értéke

, Az

Iparágak megnevezése 193 ' ' 1942' inge-l ben ben 0 e es

Árban milliárd rubel

Ipari termelés összesen . . . . 95'5 ]80'0 88 Termeiőeszközöket gyártó

ipar ... 55-2 112-0 103 Ebből:

Vas- és gépipar ... 27—5 62-0 125

Vegyi ipar ... 5-9 134 127

Fogyasztási cikkeket gyártó

ipar összesen ... 40-3 680 69 Ebből: '

Textilipar ... 1 . 8-5 13- 57 Könnyűipar ... 6-7 9-8 47 Hal- és konzervípar ... 0-8 1-4 75 Hús— és tejtermékek term. . . 29 6-1 210

lentősebb szerepet kapott volna a ve—

gyészeti ipar és az elektromos energia termelése. A tervek szerint folytató- dott volna a fontosabb ipari centrumok:

áthelyezése az Uraltól keletre fekvő vidékekre.

A nemzetközi helyzet alakulása és a második világháború kitörése követ—

keztében a szovjet kormány kénytelen volt az eredeti tervet lényegesen mő—

dosítani. Újból. háttérbe szorultak a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak és minden eddiginél inkább túlsúlyba jutott a nehézipar és ezen belül a , hadiipar. Az első ötéves terv folyamán (megindult súlypontáthelyezés, azaz az Uraltól keletre fekvő vidékek fokozot—

tabb fejlesztése, a második világhábo—

rútr közvetlenül megelőző és követő

időben minden addigit felülmúlt.

A tervezési munkákban újból ér—

vényre jut egy bizonyos decentralizá- lási irányzat, amely nagyobb szabad- ságot ad az alantas és középső végre- hajtó szerveknek, valamint a helyi ve—

zetőségnek. Ezzel párhuzamosan az eddigi gigantikus méretek helyett a kisebb és középszerű üzemek és kom—

plexumok felállítását tervezik és hajt- )" végre. Mindemellett a harmadik 6 éves terv keretében is szerepelnek ugyancsak az energiagazdalkodás terén a hatalmas építkezések.

Az 1941. évben nyilvánosságra hoz—

ták a harmadik ötéves terv első három évének eredményeit és az 194], évi ter—

vet. A beszámolók szerint az ipari ter—

melés, ideértve a termelőeszközöket és fogyasztási cikkeket gyártó iparok termelését (az 1926—27. évi árakon szá—

mítva) az 1937. évi 955 milliárd rubel—

79f

1945

ről 1068 milliárdra emelkedett, Az elő—

zetes terveket nem hajtottak százszáza—

lékosan végre. Az elmaradás, ill. a ter—

vek ki nem'" elégítő végrehajtása a vaskohászat elégtelen teljesítményével magyarázható, amely 1937 óta. állan—

' dóan elmarad a tervek mögött és ezért gátolja a többi gazdasági tényezők megfelelő fejlődését. A termelési esz—

közöket és a fogyasztási javakat gyártó iparágakra vonatkozólag külön-külön nem közöltek számadatot, mindössze annyit, hogy az első csoport növekvése évente 13'80/0, a másodiké 7'00/0 volt.

A Szovjet—Únió két utolsó állami költségvetése mégis valamelyes fényt derít az ipari termelés iparágak sze—

rint való megoszlására.

Az ipari termelés a költségvetés tükrében.

Termelési érték

Iparág megnevezése

milliárd rubel Nehéz gépipar ... 2-4 2—7 Közép gépipar . . . ... 6—1 7-0

Általános gépipar . . . . * 2-1 2-3

Hadfélszerelési ipar . . . 11-6' 16-9 Szénipar... 1-9 2-1 Olajipar . . . ... . . . 12-8 3-0 Elektromos ipar . . . 3-8 4-1 Vaskohászat . . . . ... 5—3 5-5

Fémkohászat 1-4 1-6

Vegyiipar... 3-9 4—3

Épitőanyagipar . . . .. 1-5 1—6

Faipar... 2-8 3-0 Textilipar... 9-1 99

Könnyűipar 7-1 7—7

Élelmezési ipar . . . . 10-3 113

Hús— és teiipar . . . 3-8 4-3

Halipar 0-8 09

Gabonafeldolgozás . . ; . . . 2-1 2-4 A harmadik ötéves terv végrehajtá- sának negyedik évében Németország

megtámadta a Szovjet—Úniót, így az

utolsó két év kivitelezésére vonatkozó- lag pontos adatok nem állanak ren—

delkezésre, mert hiszen a szovjet-kor- mánynak a háború kitörése következ—

tében különösen érdekében állt, hogy ipari teljesitőképességének mértéke ho—

mályban maradjon.. Az események azonban minden számadatnál jobban

megmutatták a Szovjet—Únió iparpoli-

tikájának és tervgazdaságának ered—

ményesse'ge't.

Markos György dr.

Figure

Updating...

References

Related subjects :