"Létszámbujtatás" az iparvállalatoknál

(1)

BÁCS GYÖRGY:

,,LÉTSZÁMBÚJTATÁS" AZ IPARVÁLLALATO KNÁL

I.

A termelő munkások és a nem termelő alkalmazottak létszáma közötti helyes arány kialakítása az iparban a gazdaságos termelés egyik fontos fel- tétele. Főként az adminisztratív és kisegítő alkalmazottak létszámának arány—

talan növekedése jár hátrányos gazdasági következményekkel.

Pártunk 1951. évi Kongresszusán Gerő elvtárs —— erről szólva —— meg- állapította: ,,Helytelen munkaerőgazdálkodásra vall a többi között az is, hogy üzemeinkben, gazdasági szerveinkben nagymértékben felduzzadt az admi- nisztratív és kisegítő személyzet létszáma. Ez nemcsak azzal a hátránnyal jár, hogy ilymódon munkaerőt vonunk el a termeléstől, hanem azzal is, hogy az adminisztratív és kisegítő személyzet létszámának felduzzadása növeli a bürokráciát, megnehezíti a gazdaság helyes vezetését. Tehát végső fokon visszatartja, fékezi a termelés emelkedését."

A II. Pártkongresszust megelőző években a termelő munkások és nem termelő alkalmazottak létszáma nem a kívánatos arányban fejlődött. Ezt mutatja az alábbi összeállítás:

1000 munkásm jut

Megnevezés alkalmazott ebből

osszesen ad minisztratlv kisegítő

lét

1949. évi átlag . 100 100 100

1950. ,, ,, . 111,6 109,1 1083

A II. Pártkongresszust követő években, a nem termelő létszám viszony- lagos növekedésének meggátlására tettek is intézkedéseket. Az alkalmazotti kategóriákban a vállalatoknál alkalmazható dolgozók számát. korlátozták, egyesalkalmazottiterületeken csökkentését rendeltékmunkakörben valóban szükségesel. Létrehoztákhelyes létszámokataz OLE—t,meghatá-hogy az rozza és ezek

betartására felügyeljen. A Minisztertanács külön határozatban az engedélyezett adminisztratív és műszaki létszámkeret túllépése esetére szi—

gorú rendszabályok alkalmazását írta elő a llétszámtúllépésért felelős vállalati és minisztériumi dolgozókkal szemben.

Mindezek az intézkedések azonban nem'biztositott és alkalmazottak közötti helyes arány

betartásának lehetőségeit is, mert nem gondoskodtak azoknak a feltételeknek megteremtéséről, amelyek a vállalati adminisztratív munka méreteit ahatták volna a kívánatos, létszámarányokszükséges kialakítását.korlátok közéA szoritva,végzendőbiztosít—admi—

3*

"

ák egyben a munkások

(2)

608 ' ' , BACS erom

nisztratív és kisegítő munka valóban szükséges mértékének megállapítására nézve nem intézkedtek és főként nem vetettek gátat annak, hogy az irányító hatóságok egyéb utasításaikkal az ilyen munkákat mértéktelenül ne szapo-

ríthassák. ,

Az említett intézkedések emiatt a kívánt célt nem érhették el. Az alkal—

mazotti létszám tovább szaporodott. 1953. év átlagában 1000 munkásra jutó müszaki dolgozók száma már 24,10/o—kal, az adminisztratívaké 12%-kal

haladta meg az 1949. évi arányokat. **

Az alkalmazotti létszám arányának romlását ellentmondó intézkedésekkel főként a minisztériumok idézték elő. Egyik oldalról utasították az alsóbb szerveket a létszámkorlátozó határozatok végrehajtására (utasításaiknak nyomatékot adva szószerint idézték a létszámtúllépés esetén alkalmazandó megtorló rendszabályokat is), másik oldalról azonban —— figyelmenkívül hagyva a kötött létszámkereteket és a túllépést megtorló rendszabályokat -—

nap-nap után olyan utasításokat adtak ki, melyek a számviteli, tervezési, statisztikai, nyilvántartási munkák tömegét írták elő. Ezzel mindjárt lehetet—

lenné is tették előbbi utasításaik végrehajtását.

A minisztériumok hivatalos közleményeit figyelve, a hétről—hétre szapo- rodó utasításokból egyre nyilvánvalóbbá vált az adminisztráció elhatalma- sodása, amelynekikiszolgálása újabb és újabb nem termelő létszám beállítását tette szükségessé, nem is szólva arról, hogy ilyen úton legtöbb esetben felesle- gesen avatkoztak be az alsófokú vezetők munkájába, hatáskörüket korlátoz- ták, s figyelmüket elsősorban arra irányították, hogy a felülről jött . vészintézkedések tömegének eleget tegyenek.

Pártunk III. Kongresszusán tárgyalt fontos kérdések Közül is egyik legfontosabb a gazdasági és politikai vezetés módszerében lévő fő hiányosság:

a túlzott centralizmus és ennek édestestvére a bürokrácia elleni harc volt.

Szinte minden vezető elvtárs foglalkozott beszédeiben azzal, hogy milyen kárt okoz a gazdasági és politikai vezetésben lévő túlzott centralizáció, azaz milyen kárt okoz az, ha az alsó vezetők kezét gúzsba kötik a részben túlságosan aprólékos rendeletek tömegével. Hidas István elvtárs felszólalásában megálla- pította: ,,A centralizáció következtében szinte évről—évre szűkül a miniszté—

riumok és a vállalatok igazgatóinak hatásköre. Az üzemigazgatásnak szinte minden területe a rendeletek tömegével meg van kötve és ez valósággal meg—

bénítja az üzemek vezetőit..."

A jelenleg túlcentralizált és ennélfogva sok tekintetben bürokratikus felső vezetés módszerében sok hiba forrását találhatjuk meg. Gerő elvtárs felszó—

lakásában erre célozva kijelentette, hogy: ,,Olyan helyzetet kell teremtenünk, amikor az üzem, a vállalat igazgatója számára az állam, a minisztérium, a felsőbb szerv megszab néhány alapvető feltételt, amelyet minden körülmé- nyek között teljesítenie kell, de amelyeken túl az üzemben, a vállalatnál az igazgatónak szabad keze van".

Pártunk két Kongresszusa között eltelt időszakban a minisztériumok irányító és ellenőrző tevékenységének módszerei sokban akadályozták, hogy az alsóbb vezetők figyelmüket elsősorban az alapvető feltételek megvalósítá- sára, a főcél'ok elérésére irányítsák. Ezért a termelő munkások és alkalma—

zottak létszáma közötti arány sem alakulhatott ki helyesen, mert ennek a célnak elérése érdekében a vállalati vezetők számára —— kikre a létszámkorlá—

tozó rendelkezések végrehajtása hárult —— sem biztosították a ,,szabad kezet",

(3)

* ,,LÉTSZAMBUJTATAS" AZ !PARVALLALATOKNAL * * 609 —

hanem az ellentétes szellemű utasítások tömegével minden lehetséges feltétel—

től megfosztották őket. A tervezésnél alkalmazott létszámnormákat nem a valóban végzendő adminisztratív és kisegítő munkák terjedelme alapján álla- pították meg. így a létszámtervek nem lehettek reálisak, nem a gyakorlati élet tudományos vizsgálata útján megalapozott teljesíthető tervek voltak, hanem a gyakorlati élettől távolálló elméleti ,,tudomá'ntyossággal" kigondolt látszattervek. így a tervekben megállapított létszámkeretek szűknek bizonyul—

tak, ha az adminisztratív munkákkal elhalmozott vállalatok a munkaerő—

tervek betartása tekintetében szorult helyzetbe kerültek. Csak azt dönthették el önállóan, hogy az alkalmazotti létszám megszabott korlátait hágják-e át, vagy a számukra előírt egyéb (adminisztratív) kötelezettségeket kimondó

utasításokat szegjék—e meg.

A vállalatok általában a létszámkorlátozó utasításoknak nem tettek eleget. Minthogy azonban a létszám nyilt túllépése miatt esetleg súlyos meg- torlás következett volna, a létszámtúllépést igyekeztek palástolni. Akarva, nem akarva ki kellett találniok azt a módszert, melyet az üzemi zsargon nyelv oly találóan ,,létszámbújtatásnak" nevezett el. Az engedélyezett létszámkereten felül foglalkoztatott alkalmazottakat a munkáSlétszám terhére alkalmazták, bérüket a munkásbéralap terhére számolták el, s ennek megfelelően (hami—

san) vezették a nyilvántartásokat is.

Mindeddig a vállalatokat legfeljebb a létszámkeretek túllépése miatt lehetett volna felelőssé tenni, de a létszámbújtatásnál már másról volt szó: a törvé—

nyes beszámolójelentésekben hamis adatokat közöltek. A tényleges alkalma—

Azotti létszámnál alacsonyabbat és a tényleges munkáslétszámnál magasabbat mutattak ki.

Bár ezáltal megsértették az állami fegyelmet, az illetékes miniszterek azért mégsem vontak felelősségre senkit, hanem a ,,létszámbújtatás" tényét hallgatólagosan tudomásulvéveféveken keresztül beaVatkozás nélkül tűrték, hogy a vállalatoknál ez' valóságos rendszerré fajuljon.

A létszámbújtatások révén meghamisított létszámadatok mindazon szá—

mított mutatószámok elferdítését is magukkal vonták, melyeknél a számítás egyik tényezőjét a létszámadatok képezik. így 1. nem volt helyesen mérhető a munkaerőtervek teljesítése (túllépése), 2. a termelékenység ténylegesen elért : színvonalát helytelenül mutatták ki, 3. az átlagkereseteket helytelenül hatá— '

rozták meg, 4. a munkások és nem termelő alkalmazottak arányát elferdítve mutatták ki.

Mindezek felidézték azt a veszélyt, hogy a statisztikai adatok elemzésé—

nél téves következtetéseket vonjanak le s ezek alapján sokszor helytelen intézkedéseket tegyenek.

II.

A Központi Statisztikai Hivatal az l. negyedévben az iparvállalatoknál

—— helyszíni ellenőrzések útján —— felülvizsgálta a dolgozók állománycsopor—

tok szerinti nyilvántartását és ténylegesen betöltött munkakörét.

A megvizsgált vállalatoknál kivétel nélkül helytelenek voltak a nyilván- tartások. (A vizsgálat a minisztériumi iparba tartozó vállalatok mintegy 20%—ára létszám tekintetében közel 40%—ára —— terjedt ki. Az ellenőrzött vállalatok arányosan képviselték valamennyi ipari minisztériumot.)

(4)

610 ; BACS GYÖRGY

E reprezentáció alapján általánosítva, mult év végén az eltitkolt alkalma—

zottak száma az összes alkalmazottaknak több'rnin't 7 % —át, a munkáslétszám—

nak 2 ,3% -át tette ki Folyó év I. negyedévében ezt a bújtatott létszámot mint—

egy harmadával csökkentették, olyképpen, hogy az alkalmazotti tervkeret- számok megemelése után —— az emelés mértékéig —— átminősítéseket hajtot—

tak végre. Április hóban a Kohó— és Gépipari Minisztérium vállalatainál a bújtatott létszámot ugyanezzel a módszerrel tovább csökkentették.

Minthogy az engedély nélkül alkalmazott (bújtatott) nem munkásállo- mányú dolgozókat munkásállományban tartottak nyilván, létszámuk csök- kentése —— akár átminősítés, akár elbocsátás útján hajtották végre, —— a tőr—

vényes beszámolójelentésekben helytelenül, munkáslwé'tszámcsökkenésként mutatkozott meg. Ez újabb félrevezető adatokat eredményezett, mert ugyan—

akkor tényleges munkáslétszámcsökkentésről szó sem volt.

Az I. negyedév végén a munkásállományban eldugott alkalmazottak száma az ipari minisztériumoknál még mindig rendkívül nagy volt A fenn- állott létszámbújtatások nagyságát és alétszámbújtatások súlypontjait az alábbi adatok jellemzik:

Munkésállományban nyilvántartott, "bújtatott"

alkalmazot— összes (nem adminisz— kiaegítőés

_ _ munkús- müszaki

Minisztérium rikitiki? állományú) tratív egyéb

létszám

o . alkalmazottak az azonos állománycsopogt A ában tl ,,nyilvántartott" létszámának százalékában

Összesen 1,5 4,8 zs 6,3 4,5

Ebből :

Kohó- és Gépipari Minisztérium . .. 2,5 6,5 4,7 7,8 8,0

Nehézipari Minfsztérium ... l,7 6,8 7,0 9,0 44)

Könnyűipari Minisztérium ... 0,3 1,4 O,? 2,9 O,5

Élelmiszeripari Minisztérium ... 1,3 3 ,9 (),8 5,4 3,5

Építésügyi Minisztérium ... 0,9 3,9 1,6 6,3 ae

A Kohó- és Gépipari és a Nehézipari Minisztérium vállalatainál majdnem minden 100 legálisan alkalmazott nem munkásállományú dolgozó mel—

lett 6—7 főt alkalmaztak engedély nélkül. Különösen nagy méreteket öltött az adminisztratív munkakört betöltő dolgozók engedélyn—élküli alkalmazása, élénk fényt vetve a vezetés túlzott centralizálása következtében helyenként

elhatalmasodott ,,önmagáért való adminisztrációra". Az összes bújtatottak—

nak ezek közel felét tették ki. A Kohó- és Gépipari és a Nehézipari Miniszn térium vállalatai majdnem minden tizedik adminisztratív alkalmazottat mun-

kásként mutatták ki.

A létszámbújtatás útján meghamisított létszámadatok az alkalmazotti létszámtervek irreális voltát eltakarták. Aki a hamis adatok szerint kimuta—

tott tervteljesítés alapján bírálta el a tervek realitását, a mutnkaerőgazdál—ko—

dás helyességét, általában meg lehetett nyugodva, mert kirívó rendellenessé—

get ezekből nem láthatott. Ha azonban a tényleges helyzetnek megfelelő adatok alapján végezte volna a vizsgálatot, a hibák tömegét fedezhette volna fel.

Jellemzi ezt az állapotot pl. az I. negyedévi alkalmazotti létszámtervek hamis teljesítési százaléka, egybevetve a helyesbített adatok alapján számított terv—

teljesitési mutatókkal.

e

(5)

,,LÉTSZAMBUJTNI'AS" AZ IPARVALLALATOKNAL . 611

Munkaerőtervek teljesítési százaléka.

Alkalmazottak

Minisztérium Munkás ; _ adminisz— kiségítő és ,.

műszaki tratív egyéb osszesen

' Ö_eszesen-_ hamis 3003 99,5 101,6 99,3 100,1

( helyes 98,7 103,2 108,0 103,6 104,9

Ebből :

Kohó- és Gépipari hamis 95,8 99,6 99,8* 99,2 99,6

Minisztérium helyes É 96,3 104,3 107,5 107,4 106,1

, . . . . , . hamis '; 1001 994 101,5 98,6 99,8

Nehempa" Mmmmmmi helyes §, 98:6 106:7 110,7 102,5 106,6

_. . . .. ]hamÉS % 100,7 maz 104,9 98,6 gas

Konnyűipari Miniszt. . helyes ?; 100,4 100,9 107,9 99,4 102,8 w:

. . . . . hamis 63 108,9 99,4 103,9 101,4 101,8

Élelmiszeripari Miniszt. ( helyes 1013 1003 1095 105,0 105,3

, .. . . . , . hamis 94,9 98,1 101,7 98.1 99,3

ÉPítesugylM'mszwmml helyes 94,0 09,7 1os,1 100,6 104,9

A helyesbített adatok tanulmányozása után már felmerül! a kérdés, ——

pl. az adminisztratív dolgozókra vonatkozóan, —— hogy helyes terv—e az, amelyet majdnem minden minisztérium 8—10%-kal túllép? De az adatok arra is mutatnak, hogy a vállalatoknál elvégzendő adminisztratív munka túl van méretezve. Ennek kapcsán pedig felvetődik az a kérdés is, hogy vajjon a nagyarányú létszámtúlle'pés nincs—e összefüggésben a jelenlegi irányítás mód- szerével, a vezetés színvonalával?

A tényleges létszámadatok ismeretében sokkal hamarabb lehetett volna ezeket a kérdéseket feltenni, de a létszámbújtatásoknak éppen az volt egyik káros következménye, hogy a valódi képet, a munkások és egyéb nem ter—

melő alkalmazottak létszámának egymáshoz való tényleges arányát eltorzí—

totta. A helyes számok pedig rámutatnak arra, hogy az elméletileg meghatá—

rozott, diktált ,keretszámokon alapuló tervezés és az élő gyakorlat között nem volt meg a helyes kapcsolat.

A statisztikai beszámolójelentésekben hamisan kimutatott létszámok szerint e téren semmi nagyobb hiba nem mutatkozott. A számok megnyugtatok voltak. De mihelyt helyesbítettük a megtévesztő adatokat, azonnal kiderült,

hogy nincsenek rendben a dolgok. .

1000 munkásra esö egyéb alkalmazottak számára vonatkozó 1. negyed—

évi tervet, a hamis és a helyesbített létszámadatok szerint a következőképpen teljesítették:

Hamis adatok Helyes adatok Minisztérium

szerinti tervteliesítés

Összesen 100,0 106,4

Ebből : ' '

Kohó- és Gépipari Miniszt. 100,7 110,2 Nehézipari Minisztérium . . 09 6 108,1 Könnyűipari Mín'szbéríum _ 1003 102,l

Éle*miszeripari Minisztérium 934 103,9

Építésügyi Minisztémm .. — 1045 1093

(6)

612 , , , , BACS owner

*A létszámbújtatással éppen a leglényegesebb hibát takarták el: az admi- nisztratív intézkedések és ezek gyakorlati végrehajthatósága közötti ellent—

mondást. ' _

A lé'tszámbújtatások miatt az egy munkásra eső teljes termelés tervének teljesítését is helytelenül mutatták ki. Az I. negyedévben pl. a ténylegesnél rosszabb eredményt mutattak a hamis adatok. Különösen nem lehetett mind—

egy ez a Kohó- és Gépipari Minisztérium esetében, ahol a hamis adatok sze—

rint a termelékenységi tervet nem teljesítették (98,3%), holott valóban w

a helyes adatok szerint —— túlteljesítették (100,5%).

A termelékenység dinamikáját kifejező indexek is helyesbítésre szorul—

nak. A minisztériumi iparban 1949-hez képest 3,5%—kal magasabb termelé—

kenységi szinvonalat értünk el, mint amit eddig a hamis létszámadatok alap—

ján kimutattunk. Ez ugyan 5 év távlatában nem számottevő, de mint statisz—

tikai hibát nem nézhetjük el. —

III.

A létszámbújtatás, általános elterjedtségénél, az irányító hatóságok részességénél fogva túlnő valamely egyszerű adatszépítgetés esetén. Nem kizárólag egy-két esetről, hanem ideológiailag káros, az állami fegyelmet

aláásó szemlélet elterjedéséről van szó. *

A létszámot szabálytalanul nyilvántartó vállalatok általában azzal a ma—

gyarázattal mentették helytelen eljárásukat, hogy a statisztikai utasításoknak megfelelő állománycsoportonkénti helyes nyilvántartást felettes irányító szer—

vük nem engedélyezi, mert a diktált létszámkeret (liétszámterv) túllépését "

külön miniszteri utasításokkal megtiltották. Ez igaz. De az is igaz, hogy a vállalatok ezeket a létszámkorlátozó rendelkezéseket sorra megszegték, s hogy ezt leplezzék: rendszeresen megszegték a statisztikai utasításokat is. Ezzel az állami statisztikáról szóló törvényben meghatározott vétségek sorozatát kö—

vették el. Közvetve erre a minisztériumok kényszerítették őket. Ennek bizo—

nyítékát is adták a minisztériumok azzal, hogy az alkalmazotti létszámkere—

tek túllépéséért vagy a statisztikai utasítások megszegéséért senkit felelősségre nem vontak. Ellenben vállalataiktól külön engedélynélküli adatgyüjtés útján a létszámkereteken felül alkalmazott, tehát a ,,bújtatott" létszámra nézve ada—

tokat szereztek be. *

A minisztériumok és irányító középszervek, bár egyes iparágakban vagy nagyobb vállalatoknál a szabálytalanul munkásnak minősített alkalmazottak száma rendkívül nagyarányú és az adatgyüjtés után előttük is ismeretes volt (pl. a vaskohászatban és szénbányászatban mintegy 1500—1500 főt, a Csepel Autógyárban 450, a Láng Gépgyárban 238. az RM Szerszámgépgyárban 158, a Budapesti Konzervgyárhan 131 főt tett ki ezeknek számai, e törvénytelen állapot megszüntetése érdekében éveken át érdemi intézkedést nem tettek.

A bújtatott létszámra vonatkozó külön adatgyűjtések a vállalatok előtt eddig méltán kelthették azt a látszatot, hogy maguk a minisztériumok is célszerű—

nek látják a hivatalos statisztikában eltitkolni egyes alkalmazotti kategóriák létszámtervének nagyarányú túllépését, vagyis, hogy a hamis adatszolgálta—

tással hallgatólagosan egyetértenek.

A felügyeleti hatóságok a létszámbt'ijtatással való együttérzésüknek egyéb formáit is nyilvánították. Pl. a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt az alá—

*rendelt vállalatoknak küldött levelében a következőket közölte: ,,A felvett dol—

(7)

,,LETSZAMBÚJTATAS" AZ IPARVALLALATOKNAL _ ' , *" 613 _

'gozókat, ha a megengedett létszámon felül vannak is, nem kell elbocsátani, mert a MNB létszámellenőrzése jelenleg csak a műszaki és adminisztratív dolgozókra terjed ki. Az azonban fontos, hogy béralapfelhasznál'suk arányos legyen a termelési értékkel." (A vállalatok ebből csak azt érth tték, hogy a Tröszt felelősségére a munkásállományba eldugva, nyugodtan s'zaporithatják az egyéb alkalmazottak létszámát.)

Számos vállalatnál a vállalat által kért létszámkeret indokoltságát a fel—

ügyeleti hatóság is elismerte, ennek ellenére a tervszámokat mégis a reális szükséglet alatt állapította meg. Pl. az Ózdi Szénbányászati Trösztnek az 1954. évi előtervek készítésénél a Nehézipari Minisztérium utasítására az addig bújtatott alkalmazottak számával növelt létszámszükségletet kellett figyelembe vennie. Az 1954. évi végleges terveket azonban, ugyancsak a Nehézipari 'Minisztérium utasítására, már a bújtatottak létszáma nélkül kel—

lett elkészítenie, melyet így is hagytak jóvá.

Hogy a létszámbújtatás bevett rendszerré vált és felettes szervek is bele—

nyugodtak, bizonyítja a Kohó— és Gépipari Minisztériumnak egyik áprilisban megjelent utasítása is, melyben a műszaki állománycsoportra vonatkozó lét- számfelvételi tilalmat kimondó rendelkezés mellett a következők olvashatók:

, ,,Nem érinti a rendelkezés: a mu-nkakörüknek nem megfelelő állománycso—

portba sorolt ——- ü. n. ,,bújtatott" —— dolgozók átsorolására az iparági igazga- tóság által adott kereten belül 1954. május 8—ig végrehajtott átminősítéseket".

Az utasítás szövegét —— ha a bújtatottakat csak az adott kereten belül és csak május 8-ig szabad a tényleges munkakörüknek megfelelő állomány—

csoportba átsorolni —-—- csak úgy értelmezhetjük, hogy azokat a bújtatottak—at, akik az adott keretbe nem fértek bele, vagy május 8—ig nem minősítették át, továbbra is, immár hivatalosan is elismeri,, bújtatottként ", munkásállomány—

csoportban kell nyilvántartani.

A létszámemelést tiltó határozatok létszámbújtatások útján való kiját- szásának igazi oka főként abban található meg, hogy a minisztériumok a kötött létszámkeretekkel arányban nem álló követelményeket támasztottak a vállalatokkal szemben, amelyek, ha egyre szaporodó íróasztal melletti mun- kát igénylő feladataik végrehajtását nem kívánták elmulasztani, a létszám—

korlátozó rendelkezéseket betartani 'nem tudták. Hiba volt ezért a létszám—

túllépésekért elsősorban a vállalatokat tenni felelőssé a minisztériumok he—

lyett. Azonban a hamis adatszolgáltatás miatti felelősség alól egészen felmen—

teni mégsem lehet őket, bár ebben a felelősségben osztozniok kell a minisz—

tériumoknak is. A vállalatoknak 'a létszámtúllépést a törvényes beszámoló- jelentésekben ki kellett volna mutatniok és az illetékes minisztériumoknak ezt meg kellett volna követelniök.

Fokozta a helytelen besorolások gyakoriságát a létszámtervek realitásá- nak hiánya mellett az OLB-nek a létszámnormák megállapítása terén meg—

nyilvánuló és minden áron való létszámcsökkentést erőszakoló merev állás- pontja is.

Az OLB az alkalmazotti létszám csökkentésének nem a feltételeit pró- bálta megvizsgálni és megteremteni, nem elsősorban az alkalmazotti létszám magas arányát előidéző okok kiküszöbölése érdekében harcolt, hanem ehe—

lyett helytelen elméleti feltevésekre (létszámnormákra) támaszkodva ,,dik—

tálta" a létszámkereteket. Az elvégzendő adminisztratív vagy egyéb nem termelő munka terjedelmét nem mérték helyesen fel, nem szorgalmazták a felesleges munkák leállítását. Ehelyett megelégedtek —— látszat szerint ——

(8)

614 BACS owner

talán tetszetős, de valójában csak formális és jórészt végre sem hajtható intéz—

kedésekkel, melyek végeredményben nem értek célt, mert az alkalmazotti létszám nem csökkent, hanem emelkedett.

Felelős a Központi Statisztikai Hivatal is. A Központi Statisztikai Hiva- tal, mint az állami statisztika irányítója és a statisztikai munka legfőbb ellen—

őre, elmulasztotta idejében meggátolni a kezdetben csak szórványosan mutat—

kozó létszámbújtatások általános elterjedését. Bár néhány konkrét esetben ,,felhivta a minisztériumok figyelmét" a létszámeltagadás helytelenségére, de erélyesen nem lépett fel az adathamisítás e fajtája ellen. Törvényadta jogá—

val nem élt és egyetlen esetben sem tett indítványt az 1952. évi VI. törvény büntető rendelkezéseinek alkalmazására.

IV.

A létszámeltitkolások felszámolása érdekében folyó év 1. negyedévének végéig kielégítő intézkedéseket nem' tettek, még a terVSzámok emelése útján sem. A bújtatottak számát ezen az úton mindössze harmadával csökkentet—

ték. A II. negyedévben tett további intézkedések is a létszámkeretek emel—ése útján kívánták tovább csökkenteni—— a bújtatottak számát.

Véleményünk szerint a létszámbújtatásoknak a tervszámok emelése útján való felszámolása helytelen módszer, gyökerében nem orvosolja azt itt elkö- vetett hibákat, csak azt jelenti, hogy a jövőben nem végrehajthatatlan, hanem reális terveket fognak készíteni. Ez az egyébként helyes intézkedés két okból:

sem oldja meg gyökeresen a kérdést: egyrészt, mert meghagyja abban a hit—

ben a létszámkereteket esetleg ezután is túllépő vállalatokat és irányító szer—

veiket, hogy a létszámb'újtatás továbbra is megtűrt eljárás, mert a dolgozó- kat ezután is csak a keretszámok mértékéig lehet és szabad ténylegesen betöl—

tött munkaköriiknek megfelelő állománycsoportba sorolni; másrészt olyan színezete van ennek a keretszámemelési módszernek, mintha a "bújtatott"

dolgozókat észrevétlenül kívánnák visszasorolni a helyes állomávnycsoportba.

Ezért a keretszámemelés módszere az eddigi létszámeltitkolások illegális úton való jóváhagyását jelenti, magát a létszámbújtatások indítóokát és gyökereit nem szünteti meg.

Véleményünk szerint a létszámbújtatásokat a vezetés módszerének meg—

változása nélkül, pusztán adminisztratív intézkedések útján felszámolni nem lehet. Amíg az irányító hatóságok, a vállalati dolgozók munkájába beavat—

kozva, egyes jelentéktelen kérdések megoldására is az utasítások tömegét zúdítják a vállalatokra, amíg a vállalati vezetőket félretolva, maguk akarják a vállalatokat is vezetni és amig az alárendelt szervek feletti ellenőrzést a különféle írásbeli jelentések, kimutatások, beszámolók halmazának íróasztal—

melletti olvasgatása révén óhajtják gyakorolni, az alkalmazotti létszám nem fog a helyes arányokig csökkenni, hanem mint eddig —— nyiltan vagy titkol— : tan -——— tovább'is emelkedni fog.

Úgy véljük, hogy a létszámhújtatások felszámolásánál elsősorban azokat az utasításokat kellene felülvizsgálni, melyek a létszámbújtatásokat előidéz—

ték, melyek a vállalatoknál öncélú és felesleges adminisztrativ munkák vég- zését írták elő.

Ezek megrostálása után lehet szó arról, hogy a vállalatokat az alkalma—

zotti létszámkeretek betartására —— ha a keretek egyébként reálisak —— rá—

szorítsák. Tehát lényegében arra volna szükség, hogy a felesleges adminisztrá-

(9)

,,LÉTSZAMB'ÚJTA.TAS" AZ IPARVALLALATOKNAL 615

ciót felszámolják és a végzendő munka 'új felmérése alapján a reális létszám- szükségletet tekintetbe vevő új l-étszámnormákat állapítsanak meg.

Ez—a létszámbújtatások felszámolásának nagyobb és kétségtelenül nem könnyen megoldható része. Ezt azonban az irányító hatóságoknak előbb- utóbb meg kell olldaniok, mert lényegében a vállalati vezetők kezét guzsba- kötő, a termelést fékező bürokrácia felszámolásáról van szó, amelynek a lét—

számbújtatások csak egy tünetét képezték. Úgy véljük, hogy emellett feltét- lenül szükséges az állami fegyelmet veszélyeztető nézeteket felszámolni és a jövőben elsősorban nem azokat kell szigorú büntetéssel sujtani, akik a lét- számkereteket túllépik, hanem főként azokat, akik ezt letagadják.

A létszámbújtatásokkal előidézett hibák felszámolásának másik —— kisebb

—-— része a statisztikusokra hárul. A nyilvántartott statisztikai adatok egy ré- szét, melyek a létszámadatok meghamisítása miatt értéktelen számokká vál- tak, helyesbítenünk kell. Ezt a munkát persze megtakaríthattuk volna, ha a

minisztériumok a maga idejében mertek volna a tények szemébe nézni.

V.

A létszámbújtatások példája is azt bizonyítja, hogy helytelen -— sőt káros

—— ha az irányító hatóságok a vállalati igazgatókat szinte kézenfogva, gyer—

mekek módjára vezetik, s a fő feladatokon kívül minden lépésüket előírják

és minden mozdulatukat ellenőrzik. )

Az alkalmazottak létszámának korlátozására, ill. csökkentésére vonat- kozó rendszabályok is végeredményben ilyen gyámkodó intézkedések voltak.

Kétségtelen, hogy ezekkel az intézkedésekkel a felesleges, öncélú adminisztrá- ció megnövekedését akarták megelőzni és az erre haszontalanul költött mil- liók megtakarítása útján a termelést akarták gazdaságosabbá tenni, Mindez azonban csak egyik eszköze lett volna a sok más mellett, a fő feladatok végre- hajtásának, a jó minőségű és olcsó iparcikkek minél nagyobb mennyiségben való előállításának. A minisztériumok azonban a létszámkorlátozást és más hasonló részletintézkedéseket, mint különálló kérdéseket kezelték és végre- hajtásukat a nagyobb gazdasági összefüggések vizsgálata helyett elkülönítet—

ten, önmagukban ellenőrizték. Ez végül is odavezetett, —— mivel a számtalan ,apró kérdést szabályozó előírásokban ellentmondások is voltak, —— hogy a felesleges és öncélú adminisztráció mégiscsak megduzzadt, s a bújtatott alkalmazottaknak csak a munkabére több millió forint terven felüli többletkölt—

séggel terhelte az ipari termelést. Ugyanakkor az iparcikkek minősége nem sokat javult és önköltségük nem csökkent, mert a vállalati igazgatóknak nem ez volt volt a fő gondja, hanem a különféle részletkérdéseket szabályozó uta- sítások Végrehajtása.

A tanulság mindebből egyértelmű: a vállalati igazgatók, vezetők kezét

nem szabad a részletintézkedések kiadásávalk' gúzsba kötni; mert ez nem csak

eltereli a figyelmet a fő kérdések megoldásáról, de mértéktelenül megduz—

zasztja a részletproblémák, intézkedések nyilván'lartásával, sokszor csak for- mális ellenőrzésével foglalkozó és a vezető szerveknek a kérdésekről jelenté- seket gyártó adminisztratív apparátust.

De tanulság a létszámbujtatás ténye mindenfajta ellenőrzés, így a statisztikai beszámolójelente'sek útján való ellenőrzés számára is. Óvakodnunk kell az olyan módszerek alkalmazásától —— különösen az irányító munka magasabb szintjein, —— melyek a részletekben való elmerülés veszélyével fenye—

(10)

BACS Gamer

616

getnek. Ne úgynevezet ,,finom" tervezési módszerek bevezetésére, minden 7apró részletkérdésre kiterjedő mutatószámok előírására és ne ilyen részlet-

utasitások végrehajtásának ellenőrzésére törekedjünk, mert odáig jutunk —-—

mint mondani szokták, —-— hogy ,,a fáktól nem fogjuk látni az erdőt".

Hidas elvtárs a III. Pártkongresszuson tartott beszédében erröl a kérdés—

ről a következőket mondotta: ,,Népgazdasági tervezésünk megjavítását gátolja az a körülmény, hogy az Országos Terhivatal a tervek legfontosabb össze—

,függéseinek és mutatóinak alapos, körültekintő kidolgozása helyett minden legapróbb részletre is kiterjedő tervezést vezetett be. Ahhoz, hogy a tervezési munkát megjavítsuk, az szükséges, hogy az Országos Tervhivatal a nép- gazdaság tervszerű, arányos fejlődési törvényének figyelembevételével, a nép—

gazdasági tervek döntő összefüggéseit, arányait dolgozza ki és ellenőrizze."

Mielőbb el kell érnünk a tervmunkában ilyen irányú fordulatot, mert

— a legfontosabb és egyesek részéről lebecsült ú. n. ,,durva" mutatószámok útján az alsó vezetőket több dologért együttesen tesszük felelőssé, s ezzel hatás- körüket szélesítjük, felelősségérzetüket fejlesztjük, s figyelmüket elsösorban nagy és fontos feladataikra irányítjuk. Míg, ha részletező mutatószámok útján minden egyes kapcsolódó kérdést külön előírunk, a kezüket kötjük meg, mert a ,,finom" mutatókon keresztül a vállalat legbelsőbb életébe avat—

kozunk, olyan kérdésekbe, amelyeket a vállalatoknak önállóankell megolda—

niok és nem engedünk elég teret a termelés területén működő sok kiváló dol—

gozó egyéni kezdeményezésének, szakértelme és képességei teljes érvényesülé—

sének. Az ilyen módszer az [alsó vezetés előtt felesleges beavatkozásnak, parancsolgatásnak tűnhet fel és többet árthat, mint amennyit használ.

Ha például a tervekben a termelékenység elérendő színvonalának mutatószámát a gazdaságosság szélesebb szintjén, minden kapcsolódó tényező figyelembevételével és nem kizárásával határozzuk meg, akkor a vezetőt a részletező tervmutatók nem fogják kötni és elhatározásaiban befolyásolni, de a termelékenység emelése minden feltételének biztosításáért egyszerre felelőssé tettük. így, ha a termelékenység fogalmát nem szűkebben, csak a munkások, hanem a munkások és alkalmazottak együttes eredményeként értelmezzük és a termelékenység színvonalát e szerint tervezzük és mérjük (a tört nevezőjé—

ben a munkások _l— alkalmazottak állományi létszáma áll), akkor a vezetőt együtt tettük felelőssé:

l. az ,,állományi" és a ,,dolgozó" létszám közötti helyes aranyért,

2. a tényleg szükséges munkás és alkalmazotti létszámon felüli felesleges munkakörök megszüntetéséért,

a munkások és alkalmazottak helyes arányának kialakításáért, a munkaerő helyes felhasználásáért,

a napi munkaidő jó kihasználásáért,

a munkaórán belüli veszteségidők felszámolásáért, a munkafegyelem megszilárdításáért,

71.539"???

mert mindezek a tényezők közrejátszanak a kitűzött termelékenységi tervfel—

adat welérésében.

Végeredményben tehát a ,,durva" mutató az érzékenyebb, mert minden rtényező helytelen alakulására egyaránt reagál és éppen ezért "finomabb",

feszítettebb. .

(11)

' ,,m'rszl—mamrmAsG *Az IPARVALLALATOKNAL ( ' 617

A felső vezetés szempontjából az ilyen mutatók hasznosabbak, mert fel- tárják, hogy a kitűzött főcélok megvalósításában hol tartunk, a szűkebben értelmezett mutatók pedig —- mivel ;:fontos tényezőket kizárnak ;— félreveze-

tők lehetnek. '

A részletező mutatók útján való elemzésre főként az alsófokú vezetők—

nek kell támaszkodniok, saját részletutasításaik végrehajtásának ellenőrzésé—

nél. A vállalatvezetőnek már látnia kell —— jelen példát folytatva —- a finomabb, tehát a termelékenység alakulását befolyásoló tényezők fokozatos ki—

zárásával meghatározott mutatószámokat is. így látnia kell az egy állomány—

ban szereplő munkásra, az egy tényleg dolgozó munkáSra, az egy teljesített munkanapra, egy teljesített órára eső termelést is, mert ezek vizsgálata alap—

ján állapíthatja meg, hogy hol követtek el hibát, hol vannak még kihaszná- latlan tartalékok és ezek alapján tehet —- mint ,,szabadkezű" vezető —— a hiba megszüntetésére nézve, nem felülről diktált, hanem saját belátása

szerinti helyénvaló intézkedést.

A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

e. kiadványsorozat negyvennegyedik számaként megjelent

Szemessy—Dezsényi:

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKAI ÚTMUTATÓ [A TANÁCSI SZERVEK RÉSZÉRE

című műve.

A könyv ismerteti a tanácsi statisztika jelentőségét és szerepét, bemutatja, hogyan válhat a statisztika a vezetést segítő eszközzé. Ezenkívül áttekintést ad a statiSZtikai elemző munka módszereiről, a kifejezés és elemzés eszközeiről és azok alkalmazásáról. Ismerteti a tanácsi statisztikai beszámolási rendszert és tartalmazza a jelentések felsorolását, azok határidőnaplóját. -

A könyv jó gyakorlati segítséget ad a tanácsok statisztikusai részére, meg- mutatja, hogyan válhatnak a begyűjtött adatok a tanácsi vezetők segítőivé, de útmutatást ad arra is, hogy a tanácsok felelős vezetői mit várhatnak és milyen követelményekkel léphetnek fel a statisztikával szemben.

Ára fűzve 16,— Ft Kapható:

a 14. sz. Pénzügyi és Statisztika! Könyvesboltban (Budapest, V., Kecskeméti-u. 2.)

_ és valamennyi Allami Könyvesboltban