Népesség és közigazgatási beosztás

N*ÉPESSÉG, KÖZEGÉSZSÉG

Népesség és közigazgatási beosztási) ,

Pepulation et division administrative?)

A modern államéletben egyre nagyobb, irányítóbb szerepet játszik a statisztika.

Erre kell támaszkodnia a közigazgatásnak is, főleg a szervezési kérdéseknél, ha a két ,falapvető követelménynek, a gazdaságosság- :nak és az eredményességnek (efficiency) jól meg akar felelni.

A közigazgatás egész tagozódásában fő- leg két tényezővel számol: a területtel és a népességgel. A közigazgatás alapsejtje, a község, meghatározott területen s az ott tar- tózkodó népesség felett gyakorolja ható—

ságát

A magyar községi törvény, az 1886:

XXII. t.—c. legkisebb közigazgatási egység—

ként a községet, ill. a kisközséget állapítja meg s megszabja e szervezet alsó népességi határát is, kimondván, hogy csak olyan te- rület alakítható községgé, amelyen legalább 50 olyan állandóan megtelepült lakos él, akit onnan akarata ellenére eltávolítani nem le- 'het, vagyis aki nem uradalmi alkalmazott.

' Ez kb. 250 300 léleknek felel meg. A tör- vénynek azonban nincs visszamenő hatálya 5 így 1886 után is, a mai napig megmarad- tak az 11. n. törpe községek, amelyek alatt ,:a háromszáznál kevesebb lakóval biró köz- ségeket értjük. Itt találkozunk mindjárt az első, a népességgel kapcsolatos közigazga- ';tási problémával, azzal, hogy mi történjék 'a kisnépességű községekkel, megmaradja- nak—e, megszüntessük—e önállóságukat avagy teremtsünk-e számukra egy új községtípust, az alközséget vagy helységet? Ugyancsak a községekkel kapcsolatban merül fel egy má—

"sodik, ennél sokkal fontosabb és égetőbb _ kérdés, amelyről a községi törvény elfeled—

kezett, t. i. hogyan szervezze meg a közigaz- gatás a nagyhatárú és népességű községek 'külteriiletein a zárt, laza vagy teljesen szét—

szórt településű lakotthelyeket, amelyek né—

1) A NemzetkösieNé'pességtudományi Unió Ma- gyarországi Csopörtja, a Magyar Statisztikai Tár- saság kebelében, 1942 május 28-i előadóülésén tar- tott előadás: —— Conférence faite dans la se'ance demus/tenue le 28 mai 1942, par le Comité hongrais (créé par la Société Hangroíse de Sta—

tistignJ) de I'Uníon internationale pour Fétade __xct'wentifigue des problémes de la population. Cette ,coniérence paraítra aussi dans le Journal de

'ladite Société.

pessége nemcsak a törpe községeket, de gyakran az életerős nagy községekét is te- lülmúlja, de érvényben levő jogszabályaink alapján a közigazgatással szemben semmi- féle követelést nem állíthatnak. Erre a sú- lyos kérdésre a tanyákon lakó sokszázezer magyar várja évtizedek óta a kielégítő fele- letet.

Vegyük most e két kérdést egyenkint vizsgálat alá s keressük rá a népességi sta—

tisztika segítségével a megfelelő megoldást.

Nálunk — és majdnem mindenütt — a legrégibb településforma az apró falu. Az országnak azokon a részein, amelyek ke—

vésbbé voltak kitéve a török-tatár pusztítás- nak, így a Csallóközben, Zalában, ma is az apró falvak típusa az uralkodó. Magyar- országon 1900—ban 111 községnek még száz lakosa se volt s a törpe, vagyis SOO-nál ke-

vesebb lakosú községek (1852) az állomány 14'7%—át tették. Német-ország 51.000 köz—

sége közül 3.800—nak, Franciaországban 38.000 község közül 2.512-nek száz lakosa sincs s további 12.882—nek népessége marad a 300—on alul. Németországban gondos elő—

készítő munka után most szándékoznak hozzáfogni a községek számának radikális, 15.000—rel való csökkentéséhez; Itáliában a rendezés már megtörtént .s az 500 lelken

aluli községeknek több mint 80%-át meg—

szüntették.

1848 előtt .a közigazgatásnak a földesúri hatóságnak alávetett s autonómiával nem bíró faluhoz kevés köze volt s így annak népességszáma is meglehetősen közömbös volt. Amikor azonban törvényeink megal- kották a községet, s egyre több kötelezettsé—

get róttak rá, amikor .az általános igazgatá—

son kívül valamennyi szakigazgatás is ea (községre támaszkodik s a statisztika is va—

lamennyi adatát községenkint veszi fel s teszi közzé, mégis csak meg kellett volna ál—

lapítani, hogy egyéb feltételek mellett a köz- ségnek milyen minimális népességének kell lennie ahhoz, hogy a vele szemben támasz- tott követelményeknek eleget tehessen.

' A magyar kormányok —— s amint láttuk, ,más országok is —,- ezzel a fontos kérdéssel nem sokat törődtek. .Bár kétségtelen volt, hogy legalább is a 100 lelken aluli közsé—

5—6. szám

gek (volt község még 1910-ben is 23, 25 la—

kossal!) semmikép sem tudnak eleget tenni a törvényben előírt kötelezettségeknek, a tíz- tagú községi képviselőtestiiletet, a községi előljáróságot nem tudják kiállítani soraik—

ból, megszüntetésük iránt mégis semmiféle átfogó intézkedés nem történt s a kormány csak a vármegyék által elébe terjesztett ese-

tekben döntött. így történt, hogy a mai Ma—

gyarország területén 1880—1918 közt csak 115 törpe község önállósága szűnt meg.

A trianoni béke után is nem közigazga- tási, hanem elsősorban államháztartási szempontok tolták előtérbe közigazgatási be—

osztásunk racionalizálásának kérdését. Az

ú. n. szanálási törvény (1924 : IV. t.—c.)

alapján az akkori belügyminiszter kibocsá- totta a 177.300/1924. sz., ma is érvényben levő rendeletet, amely a közigazgatás egy—

szerűsítése, gazdaságosabbá tétele, avagy egyes községek háztartási egyensúlyának megóvása céljából széleskörű felhatalma—

zást ad a miniszternek a községek egyesíté—

sére és nagyközségek visszafejlesztésére. Ez a körrendelet nagy elvi jelentőségű, mert a kormányzat eddigi statikus szemléletével szemben az új időknek megfelelő dina—

mikus elvet, a beavatkozást, a formalitások—

Itól mentesített cselekvést állította s a köz—

ségek racionalizálása terén nálunk az első, általános és elvi alapokon nyugvó rende- zésre törekedő kormányintézkedés. A kez- deti gyér eredményekből azt kell következ- tetnünk, hogy az akkori közigazgatást még nem hatotta át az új szemlélet s hamarosan visszariadt a községek részéről érthetően mutatkozó ellenzéstől. 1935 után, amikor e munkába a Közigazgatás-racionalizálási Bi—

zottság is belekapcsolódott s az egyesítendő községek részletes programmját is kidol- gozta, az egyesítési akció nagyobb lendüle—

tet vett. A visszatért országrészek közigaz- gatásának megszervezésekor szintén számos községegyesítés történt, így főleg a Mura—

közben és Vendvidéken, ahol 1941 őszén 88,

; domboldalakon tanyaszerűen települt apró, vagy összeépült község szűnt meg.

Érdekes itt Stridróvár példája, ahol a kör—

jegyzőséget alkotó,, 13 tanyarendszerű köz- ségből egy nagyközség lett.

Az 1918 óta végzett munka nagyságát s egyben a még megoldandó feladatokat jelzik akövetkező adatok: 1918-ban, min—

dig Ha" mai területet véve, 632 törpe közsé- ' ünk volt,.lcöztülc. 19 százon aluli, lakossal

lailegktsebbeknek lélekszáma 51, 52, sax).

——270——

' 194217'V

Ezek közül 1942—ig 223? szűnt meg, vagyis majdnem kétszer annyi, mint a háború előtti, kétszer oly hosszú korszakban. Egyes helyeken a rendcsinálás olyan alapos volt, hogy a községtérkép teljesen megváltozott s a törpe községekből csak néhány bír—

mondó maradt, mint az említett Muraköz—

ben és Vendvidéken s a törpe községek klasszikus földjén, Csallóközben, ahol a ki—

váló adminisztrátoroknak mondott csehek 60—65 lakosú községeket hagytak vissza; a magyar uralom egy év multán a 41 törpe községből 31-et olvasztott össze.

A még mindíg fennálló 409 törpe község az egész ország területén szét van szórva, de legtöbb van a Dunántúl (Zala 59, Bara- nya 52, Vas 26), Északon (Gömör 32, Aha—

új-Torna és Beregi közig. kirendeltség 29—

29) s a Székelyföld nyugati részén.

Ha látjuk azt, hogy az egészen apró s életképtelen falvaeskák is szívósan és sikeresen ragaszkodnak különállá- sukhoz, nyilvánvalóvá válik, hogy a jelenlegi módszerrel és szervezettel nem lehet a kérdést gyökeresen megoldani. A közigazgatás munkája viszont oly rohamo—

san növekedik, hogy a jelenlegi szervezetet, amely a mai látszatautonómia mellett min—

den egyes törpe községnél teljesen üres, for- malisztikus munkával (közgyűlési jegyző—

könyvek, költségvetések több példányban, gyakori kiszállások) terheli meg a közigaz- gatás legnagyobb robotosát, a' jegyzőt, soká fenntartani nem lehet. A megoldás egy új típusnak, az alközségnek, vagy helységnek bevezetése volna. llyen típus volt az osztrá- koknál, horvátoknál s 1933—ban a jugoszlá—

vok, 1938-ban a románok is bevezették. Lé—

nyege az, hogy csak a mi körjegyzőségünk—

nek megfelelő falucsoportnak van községi önállósága, míg a volt kört alkotó kisköz—

ségek helyi összejöVeteleiken csak egészen jelentéktelen lokális ügyeket intézhetnek helyi előljárójuk útján.

E típus bevezet—ésével, amely nálunk sem teljesen idegen, mert a nagykiterjedésű községek egyes lakotthelyein most is mű—

ködnek pusztabítrónak, telepi bírónak neve—

zett esküdtek, le lehetne küzdeni az apró községek ellenállását, meat különállásuk szűkebb keretekben biztosítva volna. Van—

nak, akik a volt utódállamokmintájára vala—

mennyi kisközség megsziintetését kívánnák;

szerintem az'onban ez nagy hiba lvolna.

*Amint egyrészt nemesak a_törpe,_hanamggm 3—500 lakosú s az egymáshoz közel eső

5—6. szám ""-271— 1942 népesebb községek is av,,g—ály nélkül alközsé-

gekké fejleszthetők vissza, másrészt értel- metlen volna az egymástól távolfekvő, 1—

2.000, sőt több lakosú életképes kisközsé—

geket is egy községbe összevonni?) Az ilyen túlzott összevonások a népességi statisztika s a közigazgatás gyakorlati érdekeiből sem kívánatosak, mert az összevont adatok gyakran elmosódó képet adnának egy-egy terület viszonyairól. Nagy eredmény s mun- kamegkönnyebbítés volna az is, ha sike—

rülne 5.072 kisközsé'günk számát az alköz—

ségek révén 30—40%—kal csökkenteni.

A községek csökkentésének eddigi módja, a teljes egyesítés, az összeépült és egymáshoz egészen közeleső községek eseté—

ben továbbra is szükséges marad. A racio- nális iigyigazgatás elemi követelménye, hogy az összeépült települések egy községet is alkossanak, mert csak így lehetséges a tervszerű községfejlesztés s kerülhető el a

versengés, súrlódások, az erők szétforgácso—

lása. Különösen fontos ez a nagyobb, fejlő- dőképes települéSeknél. Az összeépült, kü—

lön közigazgatás alatt álló agglomerációk egyesít—ésének onálunk legkiválóbb példája a székesfőváros. Más városok is igyekez—

tek ,hozzácsatolásokkal erejüket gyarapí—

tani: Szombathely, Esztergom 3—3, Győr és Zalaegerszeg 4—4 községet olvasztott be s városaink egész sora gyarapította ily—

módon lélekszámát?) E téren azonban még sok a tennivaló s az 1937 :.VI t. -.,c a városrendezési törvény, végre sem hajtható a városokkal összeépült községek bekebele—

zése n'élkü'l. Ilyirányú mozgalom már meg is indult.3)

Az összeépült községek egyesítésének szüksége és előnye oly kézenfekvő, hogy annak azonnal meg kellett indulnia, amint a mesterkélt akadályok megszűntek. A rendi korszakban ugyanis nagyon sokössze- épült község volt, amelyek egyesítésének a községek különböző jogállása tsz. kir. vá—

ros, mezőváros, nemesi falu, jobbágyfalu)

4) 18 kisközségünknek 4—5.000, 5—nek 5—45000, 2-nek 6—7LOOO, l-nek 7.419, 5 egynek, Rahónak,

12.449 lakosa vant

, ?) Baja, Szabadka, Szeged, Kolozsvár, Komá—

rom, Marosvásárhely, Szászrxégen, Gyöngyös, Ung- vár stb.

a) 91 városunk közül 19 épült össze más köz—

séggel. Budapesten kívül nagyobb agglomeráció Miskólc, amelynek népessége Diósgyőr, és .Hejő- csaba hozZácsatolásával 1035852-re emelkednek, to—

vábbá Munkács (3 összeépült község 5.600 lélekkel) és Máramarossziget (2 összeépült község 10. 990 la—

kossal).

nyek rendelték el.

vagy az volt az ak,adálya,vhogy különböző

földesuraik voltak. Mai területünkön már 1880 előtt is 50 összeépült község olvadt be, 1880 és 1918 közt 65, míg 1918 után 154 s azonfelül 141 majdnem err,,ybeépült község.

A belügyi kormány az összeépült községek egyesítését —— hacsak mélyreható ellentétek nem forognak fenn — mindenütt szorgal—

mazza s ma már az egész országban csak 100 összeépült község egyesítése vár meg'- oldásra. Az utóbbi években végbevitt egye—

sítések közül ki kell emelnem Tata és Tó—

városét, ami máris az addig mesterségesen különtartott két község erősebb összeolva- (lását összekötő új utcák megnyitását ered—

ményezte, vagyis megindította a városren—

dezés munkáját továbbá Ózd, Sajóvárkony és Bolyok egyesítését, anm egy egységes ren- dezésre kiáltóan rászoruló, rendkívül ked—

vező anyagi helyzetben levő (nincs pótadó!) 20.770 lakosú község várossá alakulásának útját nyitotta meg. A másik nagy ipari agg—

lomerációnak, a 4 községből álló rendkívül kusza településű, alapos rendezésre szoruló

Tatabányának (37.933 1.) egyesítése még

mindíg várat magára.

Az eddigiekben azokat a törekvéseket ismertettem, amelyek a közigazgatási beosz—

tás egyszerűsítésére, koncentráoiójára irá—

nyultak. Ezzel merőben ellentétes, de épp oly jogosult az a törekvés, amely ott, ahol abban hiány van, új közigazgatási egységek , megteremtésére irányul.

Tudvalevő, hogy az apró falvak sűrű láncolata, mint településforma, a középkor—

ban az Alföldön is megvolt. A török uralom a falvak százait pusztította el s a még meg- maradt gyér népesség a súlyos időket né—

hány v-édettebb helyen vészelte át. Az Alföld déli részein, a Bácska nagy részében és a Bánátban a rendszeres Habsburg telepíté- sek" során az országnak talán legideálisabb új községhálózata jött létre: életerős, de nem túlnagy, külterületi lakosok nélküli nagyközségek) a többi részen azonban a volt községek nem népesültek2 újra be s megmaradtak a többszáz km2 -nyi óriási határú mammutközségek, valamint a nagy—

birtokosok önálló pusztái, amelyeknek meg- szüntetését, valamelyik községhez csatolá—

'sátcsak az 1871. és 1886. évi községi törvé—

Az 1773; évi, a Hely—

1) Példaképen említem a hódsági járást, ahol 1910-ben egy községre átlag 3.600 lakos, 9.500 kat, hold (552 km2) jutott s a 46.664 lélekből csak 2.218 lakott külterületen.

5—6. szám

tartótanács által összeállított első helység-

névtárunkl) Békés megyében 17, a trianoni

egyesített Csanádban —— de a torontáli ré- szek nélkül —— 6, Csongrádban 4 községet említ fel (a városok nélkül). Pest megyének Kecskemét-környéki részén, öt járás terüle- tén 30 község volt.

Tudjuk azt, hogy a tanyarendszer —— bár kezdetei már régebben megvoltak —— csak a gazdálkodási rendszer megváltoztával, az addig legelőknek használt területek szántó—

földi művelés alá fogásával fejlődött ki a mult század közepétől kezdve. Tanyai

(farm) rendszer sok országban van, de

seholsem olyan rossz,, mint minálunk.

Másutt ugyanis a tanyák közigazgatási és minden egyéb szükségletéről gondoskodás történt azáltal, hogy a tanyavilágot közsé- gekre osztották fel, nem nagy távolságból elérhető központokkal, ahol az illető tanya- község önerejéből létesítette a szükséges in- tézményeket. Nálunk azonban a tanyavilág benépesülése után is megmaradtak az óriási községhatárok s mai napig sem kényszeríti a törvény a községeket, hogy külterületü- kön —— az iskolaállitáson és kézbesítésen kívül —— a tanyai adózó népesség érdekében bármit is tegyenek. Amig tehát a külföldön a tanyavilág a maga erejéből fejlődött, ná—

lunk a tanya a belterület, az anyaközség gyarmata lett, amely a közterheket viselte, de érte ellenértéket alig kapott. Egyes dí- ' cséretre méltó kivételek csak a szabályt erő-

sítik meg.

* E kizsákmányolás ellen kétféle segítség van: az elszakadás, az önálló tanyaközséggé alakulás, vagy pedig az anyaközség igazga- tásának decentralizálása, tanyaközpontolc s tanyai közigazgatási kirendeltségek léte- sítése.

Az önálló községgé alakulás az Alföld magyar részén is megindult s ha nagyon lassú ütemben is, de állandóan folyik. 1773—

161 mai napig Csanádban —— ahol a kincstár a XIX. század első felében végzett nagy te- lepít-éseket—a községek száma 6-rólS3—ra, Békésben 17—ről 29-re, Csongrádbán 4-ről 18-ra, a Kecskemét körüli öt járás területén

pedig 30-ról 55-re emelkedett. A belügyi kormány a tanyaközségek megalakulását támogatja, de a fennálló jogszabályok nem adnak rá lehetőséget, hogy megokolt esetek—

ben el is rendelhesse. Itt említem meg, hogy községhálózatunk 1773 óta nemcsak meg-

1) Lexicon universomm regni Hungariae 1000—

mm populosorum.

———272—

1942 '

szűnések, hanem új alakulások révén is je- ' lenékenyen változott: 420 új község kelet—

kezett, köztük 62 Trianon után.

A közigazgatási (jegyzői) kirendeltségek létesítése még lassabban halad előre, mint a tanyaközségek alakulása. Pedig igen je- lentékeny számú s javarészt színmagyar la—

kosságról van szó. A közigazgatás—raciona- lizálási Bizottság adatgyüjtése szerintl) a

trianoni területen az 1,604.846 külterületi lakos közül 655000 él a községek belterü- letétől nagyobb távolságra. Ez a szám a mai területen —— figyelembe véve különösen a Bácska felső részén levő nagy tanyavi—déket

—— legalább 800.000—re emelkedett .s köz- igazgatá—suk megfelelő ellátására 180 (a Bácskában 25, az ország többi részén 155) kirendeltség volna szükséges. Ez utóbbiak közül eddig mindössze 18 létesült; ezzel szemben a Bácskában, ahol a kormánynak a közigazgatás újraszervezésében .szatbad keze volt, a községek külterületein a szükségesnek látszó 15 közül 12—tőt már megszervezett (főleg a székelyek telepein) s a városokban is a 10 kö—

zül nyolcnaxk létesít-ése elhatároztatott s folyamatban is van. Ez a kiáltó ellentét vi- lágosan rámutat arra, hogy a tanyakérdés megoldását hiába várjuk az érdekelt közü- letek jóindulatától és áldozatkészségétől, gyors eredmény csak akkor várható, ha megfelelő törvényes felhatalmazás alapján a kormány veszi kezébe a dolgot.

; Községi törvényünk az igazgatás alap—

sejtjeivé a jegyzőségeket (nagyközségi és körjegyzös-égek) teszi meg. A jegyzőség szervezete eredeti magyar alkotás s a közsé—

gek szakszerű igazgatásának legjobb for—

mája. Mai területünkön egy-egy jegyzőségre országos átlagban 3.434 lélek jut. Ez az át- lagszám ideális, mert belügyi kormányunk átlag 1.000 lélekre számít egy községi tiszt- viselőt s így a 3.000 lakossal bíró jegyző—

ségben egy jegyző, egy segédjegyző, egy ír- nok jó munkamegosztással és gazdaságosan végezheti a teendőket. Ez a jó átlag azonban

—— sajnos _— rendkívül nagy szélsőségeket takar, amelyeknek csak egyik oka a meg nem változtatható települési adottságok, a

másik ok a meg nem felelő szervezés. Bár minden szakértő egyetért abban, hogy egy—

egy jegyzőség legalacsonyabb népességi ha- tárának az 1.500 lelket lehet tekinteni 5 en—

nél kisebb népességű jegyzősé-g csak egé—

1) A tanyai közigazgatás rendezése c. hivatala: _ ' kiadvány.

u.

5—6, szám

szen kivételesen lehet megokolt (nagy elszi-

geteltség, igen kedvező háztartási helyzet), mégis azt látjuk, hogy nagyközségeink kö—

zül át)—nek ezren alulif) 171-nek 1.000—

1.500 közötti lélekszáma van; 14052) nagy- községünk közül csak 43'6%-nak van

3.000—nél több lakosa.

A nagyközségek száma tehát túlteng;

sok kisnépességű, s amellett fejlődésképte—

len, szegény nagyközség van, amely ál—

lamsege'lyre szorul s így a helyben levő jegyzőséggel járó kényelmet, amelyet nem mindíg támogat a közigazgatás érdeke, másokkal fizettet meg. E túltengésnek történeti okai vannak. Régebben a fej- lődöttebb, vagyonosabb vidékeken, Borsod és Heves déli, alföldi részein, általában az egész Alföldön, a Dunántúl egyes megyéi- ben (Fejér, Tolna) hozzátartozott a rang—

hoz, hogy kisebb község is maga tartson jegyzőt. Ezeket az Önálló nagyközségeket akkor kellett volna visszafejleszteni, amikor a jegyzők fizetését is rendezték s az 1904 : X. t.—c. behozta a jegyzők állami fize- téskiegészítését. Az akkori belügyi kormá—

nyok azonban megadták a fizetéskiegészí—

tést mindenkinek, tehát azoknak a nagy—

községeknek is, amelyeknek csekély népes—

sége és más jegyzőséghez való közelsége ezt egyáltalán nem tette megokolttá.

A körjegyzőségek csoportosítása már na- gyobbrészt szervezeti kérdés, ahol a telepü- lési adottságok a beosztást csak kisebb mér—

tékben befolyásolják. Ezen a téren már na—

gyobb takarékossággal jártak el a hatósá—

gok: az 1.635 közül csak kettőnek van 1.000-en aluli s 71-nek 1.500—on aluli népes- sége. A trianoni korszak elején az állam- háztartás súlyos helyzete, mint már előbb említettem, a közigazgatási szervezet egy—

szerűsítését tette, ill. tette volna szükségessé

s a 177.300/1924. B. M. sz. törvényerejű

rendelet felhatalmazta a belügyminisztert a jegyzőségek megszüntetésére, ill. átcsopor- tosítására?) Az akkori belügyi kormány azonban egyáltalában nem élt a maga al- kotta jogszabállyal s tíz év leforgása alatt mindössze 3 jegyzőséget szüntetett meg, ho—

1) A három legkisebbnek 355, 451, 4152 lakosa van.

2) Itt és az alábbiakban azokat a nagyközsé- geket, amelyekhez beosztott kisközségek tartoznak, a körjegyzőségek közt tüntettem fel.

3) ,,A belügyminiszter a közigazgatás egyszerű- sítése, gazdaságosabbá tétele ... céljából a nagy- _ községnek kisközséggé alakulását ... elrendel- heti; körjegyzőségi csoportokat alakíthat, a fenn- állókat megváltoztathatja ... ".

—273— 1942

lett a fölösleges jegyzőségek száma a leg- egyhébb számítás szerint is elérte a százat.

1935 után, amikor ebbe a munkába a Köz- igazgatás—raeionalizálási bizottság is bele—

kapcsolódott, a trianoni területen 21, a jó- val kisebb népességű visszatért területen azonban 69, 1918-ban még fennállott jegy- zőség szűnt meg.

Mi ennek a nagy különbségnek az oka?

A községek a legmesszebbmenően ragasz- kodnak meglevő jegyzőségeikhez, még ak—

kor is, ha annak fenntartása fölösleges s a megszüntetés után az új jegyzői székhely egészen közel van. A községeknek ezt az önző és makacs magatartását nagyban elő—

segíti a jelenlegi rendszer, amely az adó—

teher arányosítása érdekében megszabja a pótadó maximális mértékét; így előfordul, hogy a köz szempontjából fölösleges jegyző—

ség fenntartása 5—600%-os községi pótadót eredményezne, ha az állam nem adna ak- kora álla'msegélyt, amely helyenkint az il—

lető községben befolyó egyenes állami adó összegét többszörösen felülmúljaf)

A visszatért területeken a közigazgatás megszervezését a törvények teljesen a kor- mányra bízták, amely a felhatalmazás bir—

tokában szabadabban járhatott el, azért sokkal jobb jegyzőségi beosztást készíthetett, mint amely a trianoni területen megköve—

sedett. A két terület közötti eltérést jól érzé—

kelteti a túloldali táblázat, amely a jegyző—

ségeket lélekszám—kategóriánkint tünteti fel.

Eszerint a trianoni területen a nagyközsé- gek 17'6, a körjegyzőségek 6'5 o—a 1.50'O-on aluli népességű, míg a visszatért területen csak 12'9, ill. 2'7%—a. Ez utóbbi területen viszont a túlnépes, 4.000—nél népesebb kör—

jegyzőségek aránya túlmagas (23396),

szemben a trianoni 9'3%—kal. A túlnépes, 6—7—8000 lakosú?) s nagyon sok község—

ből állós) 'körjegyzös-égek az ország legsze- gényebb, legelmaradottabb részein, a Kár—

1) A közigazgatás egyszerűsítése, a fölösleges intézmények megszüntetése, alkotmányos államok- ban mindeniitt igen nagy nehézségbe ütközik: tel- jes munkát csak a totálisan szervezett államok tud- nak végezni. Mussolini, amint azt Karag Kálmán tanulmányából látjuk (A közigazgatás területi be—

osztásának újjárendezése Olaszországban, Budapest, 1940), a törvényes felhatalmazás birtokában néhány

év alatt a községektől fel a tartományokig tökéletes rendet teremtett. Németországban minden az elő- készítés stádiumában van.

2) Négy körjegyzőségnek 9—10.000, a hat köz—

ségből álló bilkeinek 11.585, a három községből

álló rahóinak 15.333 lakosa van.

3) Kárpátalján a lohói körjegyzőség 10, a hát—,, megi és zsdenyovai 11—11 községből áll.

5—6. szam -——— 274 — 1942

Jegyzőségek iélekszámcsoportok szerint

Megnevezés _— Nagyközségek Körjegyzőségek *)

1000 1000- 1500— 2000— 2500- 3000— 4000- 5000— 1500— 1500- 2000- 2500— 3000— 4000- 5000— Össze-

ig 1500 zoooizöoolsoootwooteoooitól. ig 2000 2500 3000i4000!5000jtőti sen

i

Trianoni terület ... 45 135 182 125 119 145 94 222 49 133 177 169 156 44 26 1.771 Visszatért terület . . . . 14 36 56 51 46 67 41 77 24 108 168 149 232 105 100 1.269 Összesen . . 1 53 [ 171! 188] 176] 165[ 212[ 135] 299[ 73 I 241[ 340] 318! 3881 1491 126! 3.040

Százalékós arány

Trianoni terület ... 4'3i 13'3 13'3 12'3 11'7 14'2 9'2 217 6'5 17'7 23'4 224 20? 5'8 3'5 ——

Visszatért terület . . 3'6 9'3 14'4 13'1 11'8 17'3 105200 27 12'3 18'5 16'9 26'3 12'0 11'3 —'

' Összesen. . ^._i 432; 1232] 13'4! 12'5 23'8 91

i t t

11'7l15'1 96! 213 4'5t 1471 2019! 194 7'7! ——

1) Itt szerepelnek azok a nagyközségek is, amelyekhez kisközségek vannak beosztva.

pátalján és a keleti romátnlakta megyék—

ben vannak. A trianoni területen a ma- gyar kormányok 1918 után 143 új jegyző—

ség szervezésével majdnem valamennyi túl- népes jegyz—öséget kettéosztottárk s a felsza—

badult területekenis 82 új jegyzőség szer—

vezésével közelebb hozták a néphez az alsó- fokú közigazgatást.

Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a nép szempontjából legfontosabb, általa leginkább igénybe vett szervezet, a jegyző- ségi beosztás, Magyarországon, főleg a tria- noni részen, még sok javításra szorulna két irányban is. A közigazgatás érdeke néhány esetben a túlnépes jegyzöségek megosztását kívánná, aminek a nép szegénysége állja útját; az esetek jóval nagyobb számában a gazdaságosság elve kivánná meg a túlki—

csiny, sokszor csak egyetlen tisztviselőből álló jegyzőségek számának legalább százzal való csökkentését.

Ismerve a lakosságnak a visszafejlesztés—

sel szemben való eredményes szembeállását, utoptisztikusnak kell tekintenünk Vt'eis Ist—

vánnak azt a javaslatát, hogy amint azt a jugoszláv községi törvény is kívánta, egy—

egy jegyzöség lélekszáma legalább 3.000 le—

gyen s élén a vármegyének közvetlen alá- rendelt jogi képesítésű tisztviselő álljon. lly radikális reformot oly általános felzúdulás fogadna, hogy egy kormánynak sem volna ereje végrehajtani. De nem is volna meg—

okolt vagy kívánatos. mert a jegyzőségek székhelye, sok helyen ——— föleg a Dunántúl

—— összeesik a plébániákéval s az új beosz- tás évszázadok óta kialakult kis helyi köz- pontokat szüntetne meg s nagy beruházási költséggel új központok létesítését tenné

szükségessé. '

Véleményem szerint jelenlegi viszo—

_ nyaink között a járások megszüntetése s

*' valamennyi jegyzőségnek elsőfokú hatósági

jogkörrel való felruházása .még nagyon idő—

előtti. Viszont nagyon kívánatos, hogy a fejlettebb nagyközségeket, amelyek a nagy—

községi szervezet szűk kereteiből már ki—

nőttek, de a megyei Városi szervezet költsé- geit nem bírják, kivonjuk a járási keretből s számukra új községi típust létesítsünk: (!

mezővárost. A mezőváros egyszerűbb szer—

vez—etű város lenne, polgármesterrel, de ta- nácsnokok, állami számvevőség, államrend—

örség, hivatásos tűzoltóság, árvaszék nélkül, részben jogi, részben jegyzői képesítésű al—

kalmazottakkal. A belügyminiszter a felha- talmazási törvény alapján a keleti részek kisebb népességű városaiban már részben meg is valósította ezt az új típust, amely további egyszerűsítéssel az egész országban megvalósítható volna s hatalmas lépéssel vinné előre újabb vidéki kulturális és gaz- dasági központok kialakulását. Ilyen mező- városokká volnának alakíthatók a teljesen városias jellegű, de kisebb népességű köz—

ségek, .mint pl. Tata, Csorna, Dombóvár, Körmend, Sárvár, Muraszombat, Csák- lornya, Keszthely, Tapolca, Galáznta, Ipoly—

ság, Nagyszőllős, Huszt, Kisvárda, Ózd, to—

vábbá a főváros közelében gyorsan fejlő—

dött, népes községek (Rákoscsaba, Rákos—

keresztúr, Pestszentimre, Rákosszentmi—

hály, Sashalom, Soroksár, Vecsés), a leg—

nagyobbrészt agrár, de jelentékeny Vá- rosaias jellegű lakossággal is bíró Oros—

háza, Szarvas, Törökszentmiklós, Mező—

kövesd, Sárospatak, Mátészalka, Óbecse s végül az egészen aprárjellegű 10.000—

nél népesebb községek egyrésze (Kiskun—

dorozsma, Abony, Kiskunmajsa, Püspök—

ladány stb.). Számításom szerint 109 községet lehetne mezővárossá fejleszteni, összesen 1,385.199 lakdssa]. Ez a tít—

pus tehát több községet foglalna magái ' ban. mint megyei városaink (70) és törv—

5—6. szám

vényhatósági városaink (21) együttvéve s az ország lakosságának több mint 9%-a jutna fejlettebb közigazgatási szervezethez.

E kategória azonban még meg is szapo—

rodnék 16 kisebb népességű vagy erősen ag- rár jellegű megyei várossal, amelyeknek a jelenlegi nagyobb szervezetre szükségük

nincs s annak költségeit sem ,birjákf)

Ezekkel együtt 125 mezővárosunk lenne, jóval több lakossal (1,584.716), mint a megmaradó 54 megyei város; viszont két—

ségtelen, hogy a "mezővárosok egy része .ha—

marosan megyei várossá alakulhatna (pl.

Csepel, Ózd, Diósgyőr). _,

Mai területünkön 264 járás, 11 szolga—

bírói kirendeltség működik; egy járásra iát—

lag 39.543 lélek jut. Ez az átlag ideálisan jó, csak az a baj, hogy az átlag, éppúgy, mint a jegyzőségi beosztásnál láttuk, itt is tuúlnagy szélsőségeket takar.

A legkisebb járásnak, .a kőszeginek 8.708, a budapestinek 150674 lakosa van. 11 já—

rásnak 10—20, 58-nak 20w30.000 közt van a népessége; 60.000-en felüli lakosa van 18 járásnak.

Tudvalevő, hogy régebben a vármegyék nagyságukra való tekintet nélkül 4—4 já—

rásra oszlottak; száz év előtt egy megyének se volt hatnál több járása s a legnagyobb megyék, Bács-Bodrog, Pest-Pilis—Solt, Bihar 5 5 járásból álltak. Később rohamosan szaporodott a számuk. 1873—ban gróf Sza- páry Gyula akkori belügyminiszter tör- vénnyel akarta szabályozni a vármegyék területét, valamint a járások számát és székhelyét úgy, ,hogy megfelelő vidéki ki- sebb közipontok alakuljanak ki s a járási beosztás arányos és gazdaságos legyen. Át- lag 30.000 lélekre számított egy járást, A kitűnő terv nem került tárgyalásra, bár már akkor óriási aránytalanságok voltak:

voltak takarékos megyék, főleg a Dunántúl és az Alföldön s viszont voltak könnyelmű megyék a Felvidéken és Erdélyben, ahol átlag kétszerannyi járást szerveztek?) Ép—

, pen a legszegényebb megyék voltak a leg-

gavallérosabbak —— az állam pénzéből, mert a Bach—korszak óta a megyei tisztviselőket az állam fizette. Szapáry utóda, Tisza Kál-

1) A kisne'pességű városok közül Rimaszombat, Rozsnyó,_ Szentendre, Szilágysomlyó, Kézdivásár- hely, Bánffyhunyad, Szamosújvár, Felsőbánya (4.304 l.), mind 10.000-nél kisebb népességgel, továbbá Hajdunánás, Kisújszállás, Karcag, Magyar-.

kanizsa, Nagyszalonta, Csongrád, Kalocsa (a három utóbbi 1920 után alakult várossá).

' 2) Hont megyében 7.000, míg Tolnában 44.000 lélekre jutott egy járás.

———275— 1942

mán, bár az állami költségvetés súlyos de-

ficitjei is megtkívánták volna a legnagyobb takarékosságot, félretette Szapáry javasla—

tát, amely a járások számát 486-ról 370-re csökkentette volna. Hiányzott belőle a ini- ciativa, a bátorság; az ország ügyeit a vár—

megyeház ablakából nézte és látta. Az 1883zXV. t.—c. a vármegyékre bízta a járá- sok megállapitását — a belügyminiszter jóváhagyása mellett. Ez a kormányzati el- len-őrzés Tisza Kálmán kezében nem sokat jelentett. A járások száma 1910-ben is még 440 volt s a súlyos aránytalanság jellem—

zésére elegendő aznnyit felemlíteni, hogy a módosabb vármegyék 40.000 körüli átlagá- val szemben Szepesben 16, Liptóban 18, Hontban 19, Gömörben 20.000 lélek volt a járásonkinti átlag, de voltak — teljesen fö—

löslegesen —— 8—9000 főnyi népességgel biró törpejárások is.

Amit Tisza Kálmán a megfelelő idő- pontban elmulasztott, azt ma már alig le- het pótolni. Az állam és a köz érdeke azt kívánná, hogy egy-egy kisebb táj gazdasági és közlekedési középpontja köié tömörülve lehetőleg 40.000 körüli népességű jiárástaink legyenek, amelyeknek székhelyén ne csak szolgabiró, hanem a többi szakigazgatás-_

nak szervei is meglegyenek (járásbíróság, adóhivatal stb.). E tekintetben igen'jó volt a cseh rendszer. A csehek a Felvidéknek csak a hozzánk Visszatért részén 14 járást szüntettek meg s új beosztásuk annyira ra- cionális volt, hogy a magyar kormány 14 közül csak kettőt állított vissza. Ma járási beosztásnnk nemcsak aránytalan és sok helyütt túlméretezett, hanem még a föld—

rajzi és közlekedési viszonyokkal sem vet eléggé számot. Itt is nagy különbség van a visszatért és a trianoni terület között. A visszatért területen a beosztás közlekedési szempontból teljesen kifogástalan s az!

aránytalanságot, a kisn—épességű járásokat is részben a hegyvidék terepviszonyai, ré—

szint a határvonal okozza, amely sok já—

rás népességét megcsonkította. A trianoni területen általános rendezés nem volt s nemcsak az aránytalanság nagy, hanem még az is előfordul, hogy egy járásnak köz- - ségei csak a szomszédos járás székhelyén át érik el saját járási székhelyüket. A vár—_

megyék saját— hatáskörükben még ilyen anomáliákat sem szüntetnek meg.

Új racionális beosztás mellett a járások számát, kb. 35—tel lehetne csökkenteni, ha a mezővárosi típus életbelépne.

Mai területünkön 41 vármegye és 3 köz—'

5—6. szám

igazgatási kirendeltség működik, ez utób- biak mindegyikének megfelel 1—1 vár—

megye is. Az anyaország 63 vármegyéjéből azonban nem 41, hanem 49—nek kisebb—na- gyobb része van határaink között; ezek kö- zül 5 közigazgatásilag ideiglenesen más me—

gyével van egyesítve (Pozsony, Moson, Hont, Arad és Torontál), míg Sároshól 1 község és Brassóból néhány holdnyi lakat—

lan terület és Szepesből 3—4 km2 és egy menedékház került vissza. Viszont a drá- vántúli megyék közül Belovár-Köröshől és Verőeéből kisebb, a Drávától északra levő tenületfoszlányokat még a trianoni béke csatolt ide. A 49 megye közül mindössze 24 integer; Somogy, Baranya és Békésnek egy községe sem hiányzik, de néhány köz- ség illatára meg van csonk—itva.

Közel ezeréves intézményünk, a vár- megye körül valóságos mithosz alakult, amely a tisztánlátást és a közérdek kívánta reformot nagyon megnehezíti. Magával az intézménnyel, a megye autonómiájával való foglalkozás nem tartozik e fejtegetések ke—

retébe s csak a területi beosztás kérdését kívánom megvilágítani, s csak a jelen átla—

pot szemszögéből, mert a megyehatárok változásának multjával egy külön tanul- mánybanl) behatóan foglalkoztam. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a megyeh—atvárok,

—— ha nagy hajlandóságot mutattak is az állan'dóságra —— a multban sem voltak sért—

hetetlenek.

Tény az, hogy megyéiznk területi 'beosz—

tása sem a multban, sem a jelenben nem volt ar.ányos,rs a változó közlekedési, gaz—

dasági viszonyokhoz sem tudott kellő. ruga- nyossággal alkalmazkodni. Márpedig min—

den területi beosztásnak elsősorban a jelen, a mai nemzedék érdekeit kell szolgálnia, aminthogy őseink is az akkori viszonyok- nak megfelelően, tehát racionálisan alkot- ták s változtatták őket.

,Ahban, ,hogy megyei beosztásunk any—

nyira elavult, sok tekintetben túlméretezett, szintén Tisza Kálmánt terheli a felelősség.

Megyebeosztásunk kikerülhetetlen reform- jára gróf Szapáry Gyula 1873—ban egy tel- jes részletességgel kidolgozott s az akkori viszonyoknak megfelelő törvényjavaslatot nyujtott be, amely a megyék számát 51-re csökkentette volna. Tisza Kálmán szélső munícipalista felfogása az ország mérthetet-

len kár—ára _csak a teljesen elkerülhetetlen

?) Vármegyei határ—kiigazítások (A korszerű közszolgálat útja 6.) Budapest, 1938.

— 276 ,— 194LW Ö

toldás-foldásra szorítkozott s meghagyta, Erdélyen kívül valamennyi törpe megyén—' _ ket is, amelyek közül később csak Torna és Szörény szünt meg. 1876 után 1884—ig még történtek kisebb javítgatások, de attól 1 kezdve .a területi beosztás teljesen megme—

revedett s azon a trianoni országcsonkítá-s után is csak annyi változás történt, hogy az egészen kisnépességű megyéket ideiglene—

sen egyesítették.

Az 1938 után (bekövetkezett négyrend- beli országkiegészülésnél a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy —— az egész országra kiterjedő általános felhatal—

mazás híján — a Visszatért területen sem tesz gyök—eres változások-at s a régi megyé—

ket lehetőleg visszaállítja; csak a megye—

székhely nélkül maradt Pozsonyt osztotta"

meg Komárom és Nyitra között, s Bars és Hontot egyesítette. A rég fennállott arány—

tal—anságokat még fokozta az a körülmény, hogy Kárpátalja felállításával Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros kettévált. Legkisebb népességű megyéink —— Esztergomot kivéve

—— mind ilyen területükwben kettéválasztott vagy határmenti csonka megyék: Ung, amelyből a törvényhatósági jogot nyert Ungvár is kivált, 45.459, Ugocsa 81.035, Gömör és Kishont 107.181, Udvanhely 120654, ungi közig. kirendeltség 132990, beregi közig. kirendeltség 142.3881akossal stb- A visszat-ért és a trianoni terület megye- heosztása között azonban lényeges eltérés van. A trianoni területeken 1918 után mindössze 4 község került más megyéhez s a beosztásnak valamennyi fonáksága mai napig változatlanul fennáll, amint azt idé—

zett tanulmányomban egyenkint felsorol—

tam. Itt példakép csak a pestmegyei Tó- szeg községet emlitem, amely valamennyi hatóságát (A'bonyban, Cegléden, Kecskemé—

ten, Budapesten) csakis a tőszosmszéd—

ságában levő Szolnokon keresztül ér- heti el, amely azonban más megyének székthelye. A visszatért területen meg—

maradt az aránytalanság, de egyébként

a beosztás teljesen racionális s a

földrajzi és közlekedési viszonyok figye- lembevételével történt, ami úgy volt elér—

hető, hogy az 1918 előtti állapothoz képest

nem 4, mint a trianoni területen, hanem 243 község került más megye hatósága alá?

A fennálló/hoz minden áron ragaszkodók- nak nagy intelmül, a jövőben egyszer mégis csak bekövetkező megyerendezés szá-

mára buzdításul szolgálhat az, hogy az ér%

dekelt községek a számukra előnyös válto——

5—6. szám

zás ellen nem lázongtak, sőt a legnagyobb megelégedéssel fogadták.

Ma három vármegyének van félmillió- n-ál több (Pest-Pilis-S—olt-Kiskun 1,535.761, Bács-Bodrog 695.412, Zala 510583), négy megyének 4—500000, (hat megyének 3—

400.000, hét megyének 250—300.()00, ötnek 200—250.000 lakosa s tizenkilencé a 200000 alatt marad.

Minthogy valamennyi szakigazgatás a megyei beosztáshoz kénytelen alkalmaz- kodni, túlméretezett megyebeosztásunk tel- jesen fölösleges módon hatalmas összege- ket vesz igénybe, amelyeket gaz-dasági, szo—

ciális és kulturális téren jobban lehetne gyü'mölcsöztettni. Racionális s gazdaságos megyebeosztás mellett a Duna—Tisza közén 2 új megye alakulhatna, 7—8 megszünne s a megmaradó megyeközpontok közül a la—

kosság sokkal egyenletesebben volna be- osztható. Nagy kérdés azonban, hogy ilyen -— nem is radikális ——reformra nálunk va—

laha is sor kerül-e? Adós maradt a teljes területi reformmal még Németország is, amely még csak a terveknél tart s eddig egyes-egyedül Mussolini vitte keresztül né—

——277—— 1942;

hány éven belül Itália teljes területi újjá-*

rendezését, amelynek során egy provincia megszünt, 21 új keletkezett s a legtöbbnek területi beosztása gyökeresen megváltozott.

Itáliában is évtizedeken át folyt a teljesen meddő vita az ország rossz területi beosz- tása fölött, de a helyi ellenállás s a parla- menti korm—ányzat megkötöttsége minden változást megakadályozott. Az általam most felsorolt esetek is azt mutatják, hogy a ma—

gyar kormányok is csak akkor tudtak, gyorsan és eredményesen cselekedni, ami—

kor, —— a visszatért területeken —— bizonyos!

mértékig tabula rasa állt előttük s korlátlan- felhatalmazás birtokában gyorsan kellett cselekedniök. A közigazgatási beosztás min—

den fokozatában, különösen a trianoni te—

rületen fennálló, mind az állampolgárokra, mind az államkincstárra súlyos terheket róvó számtalan anomália megszűnésére akkor lesz komoly kilátás, ha az erre meg- érett közvélemény s képviselete: a parla- ment, felhatalmazást ad a kormánynak az egész területi beosztásnak záros határidőn belül saját hatáskörében való rendezésére.

Benisch Artúr dr.

A természetes szaporodás és a vitalíndex viszonya!)

Le rapport de l'accroissement naturel avec l'indice de la vitalité?)

A népmozgalom lényege a születések és _, halálozások számának változásában nyilvá-

nul meg.

Mértékét —— növekedését, illetőleg csöok—

kenését— előszőrekét alkotó tényezője kü—

lönbségével fejezték ki. A természetes szapo—

rodás a születéseknek a halálozások feletti többletével kívánja az életképességét iga- zolnri, tehát a kérdéses népesség állományá—

nak növekedését tárja elénk. A résztvevő tényezők különbsége eszerint az útmutató, amely egyszerű művelete révén könnyen érthető eredményt ad. Budapesten pl. 1921- ben ezer lakosonként 1'69—cel volt több a születések száma, mint a halálozásoké, míg ugyanekkor Sopronban ez a szaporodási többlet 6'26 volt.

Már későbbi megjelölése ennek a nép- 1) A Magyar Statisztikai Társaság 1942. május 19-i előadó ülésén tartott székfoglaló előadás. ——

Discours de téception prononce' dans la se'ance d'études du 19 mai 1942 de (a Société Hongroise de Statistígue.

mozgalmi változásnak a születések és halá- lozások viszonyának feltüntetése. Wernicke 1889-ben alkalmazta először ezt a mérési eljárást. Ez az indexszám azt mutatja meg, hogy a születések hányszor múlják felül a halálozások tömegét. A két egybevetett té- nyező közül tehát a születés a kiemelt. A vizsgált népesség vitalitásáról kíván első- sorban felvilágosítást nyujtani. Innen is kapta a nevét. Raymond Pearl ajánlotta, hogy a vitalindex megjelölés használtassék akkor, ha a lakosság életképességének mér—

tékét a születések és halálozások százalékos viszony—ával fejezzük ki. Maga az osztás,

mint összetett művelet (sorozatos többme—

netű kivonás), nehezebben érzékelhető ered- ményt ad. Értelmezése szerint, ha a kapott index 100—ná1 nagyobb, akkor a biológiai szaporodás egészséges, —— ellenkezőleg a IDO-nál kisebb vitalindexek esetén a lakos- ság nem szaporodik természetes úton és a vitalitása megromlottnak tekinthető.