Lange, Heinz: A befejezetlen beruházások megtérülési idejének kiszámítása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

133

A közelmúlt gyakorlata, amikor a la—

kosságot városi és falusi lakosságra bon—

tották, a fenti követelményt nem elégi—

tette ki. Éppen ezért az utóbbi években

olyan gyakorlat alakult ki, amely szerint a következő csoportositást alkalmazzák:

a) munkások, alkalmazottak és egyéb vá—

rosi lakosság, b) parasztok. Ez a csoporto—

sitás osztályszempontokat vesz figye—

lembe, mivel döntő mértékben ez hatá—

rozza meg a bevételi, úgyszinténakiadási források egyneműségét.

A szerző továbbiakban ismerteti e cso—

portosítás előnyeit, majd javaslatot tesz a jelenleg érvényben levő mérleg alkal—

mazásával a lakosság pénzbevételeinek és -kiadásainak szociális bontásban történő

kiszámítására. A javaslat szerint egyrészt

az összlakosságot a már említett módon

kell bontani, másrészt mind a bevételek,

mind a kiadások két főcsoportban kerül- nek kimutatásra: A) A lakosság kapcso—

latai állami és szövetkezeti szervekkel.

B) A lakosság csoportjainak egymás kö- zötti pénzügyi kapcsolatai.

Az összes bevételek, valamint az összes kiadások összegének viszonyát teljes mér- tékben az A) csoportban tárgyalt bevéte- lek, illetve kiadások határozzák meg, azaz a lakosság pénzbevételei és kiadásai

az állami és szövetkezeti szervekkel. Ab—

ban az esetben, ha a bevételnek az A) cso—

portban tárgyalt végösszege meghaladja a kiadások A) csoportjának végösszegét, a lakosság készpénzállománya nő. fordított esetben az állomány csökken. A lakosság

egyes csoportjainak egymás közötti pénz—

ügyi kapcsolatai nem befolyásolják a la—

kosság készpénzállományának általános nagyságán illetve annak változását.

BERU HÁZAS I

Lange, Heinz:

A befejezetlen beruházások megtérülési idejének kiszámítása

(Berechnung der Umschlagszeit lmvollendeter ínvestitionen.) —— Statisiische Praxís. 1958. 3. sz.

fék—61, p.

Az iparban a forgóeszközök szükséges

mennyisége a forgási sebesség fokozása

útján csökkenthető. A beruházások szem—

pontjából hasonló jelentőségű az építkezé—

sek megkezdése és a beruházási tevékeny—

ség befejezése közötti időszak rövidítése.

93

Ezután a szerző kitér a vásárlóalap

nagyságának meghatározására és ezzel

kapcsolatban rámutat arra, hogy a kis—

kereskedelmi áruforgalom tervezése te—

rületi bontásban lehetetlen a lakosság

pénzbevételeinek és kiadásainak részletes,

ugyancsak területenkénti mérlege nélkül.

A mérleg területenkénti összeállítása an—

nál is inkább szükségessé vált, mivel egy

sor fontos élelmiszer piaci árualapjának

meghatározását, valamint több fontos élel—

miszer (hús, tej, tojás, burgonya, zöldség—

félék. gyümölcs, gabonaneműek) terme—

lési és fogyasztási mérlegének számítási munkáit is decentralizálták. Mindezt a helyi szervek jogkörének kiszélesítése és

munkájuk színvonalának emelése tette lehetővé. A korábbi gyakorlattal szemben,

amikor csak össz—szövetségi viszonylatban a központ készítette el a lakosság pénz—

bevételeinek és —kiadásainak mérlegét,

jelenleg részletes beszámolót és tervmér—

leget készítenek a Központi Statisztikai

Hivatal és a Szovjetunió Kereskedelem—

ügyi Minisztériuma 1956. évi közös utasí- tása alapján az összes szövetségi es

autonóm köztársaságok, területi és határ-

területi helyi statisztikai szervek.

A szerző felhívja a figyelmet egy érde- kes és még kevéssé tanulmányozott jelen- ségre, amely a lakosság pénzbevételeinek és -kiadásainak területi mérlegével és az

adott terület vásárlóalapjának meghatá-

rozásával kapcsolatban merült fel. Ez a pénz vándorlása az ország területén belül.

A pénz migrációjának meghatározását az

teszi igen bonyolulttá, hogy az nemcsak hivatalos úton (posta, takarék), hanem a ..zsebekben" is vándorol.

(Ism.: Fóti Istvánné)

STATISZTIKA

Ennek eredményeként növekszik a beru—

házott eszközök hatékonysága: korábban vesznek részt a társadalmi újratermelésben, s a beruházáshoz szükséges pénzügyi és anyagi alapokat aránylagosan kisebb mér—

tékben vonják el az évi össztermelésből.

A beruházott eszközök hatékonyságá—

nak vizsgálatával foglalkozó számítások a szerző megállapítása szerint eddig sem a Német Demokratikus Köztársaság nép—

gazdaságának egészére, sem egyes léte—

sitményekre vonatkozóan nem készültek.

132

A szerző a megtérülési idő (Uz) számí—

tásánál figyelembe veszi az anyagi— és

pénzeszközöknek az állóalapba való beke—

rülésük előtti forgási idejét (t) —— napok—

ban kifejezve -——, továbbá az időszak fo—

lyamán befejezett beruházások értékét (Ft) és a befejezetlen beruházások átlagos állományát. Utóbbi adatot az időszak

nyitó (Ua) és záró (Ue) befejezetlen állo—

mányának összegezése és kettővel való osztása útján állapítja meg.

A számítás menete képlet formában:

" Ua 4— Ua

2 —)

Uz z- WM—

Ft

A továbbiakban a szerző számszerű példa három változatán mutatja be, ho—

gyan módosul a beruházási eszközök meg—

térülési ideje felhasználásuk ütemétől

függően. Az első változatnál a beruházás az egyes hónapok között egyenlő arány—

ban oszlik meg, a második változatnál ál—

landó emelkedés mutatkozik, míg a har—

madik esetben az első időszakban a leg- magasabb a felhasználás, azután folyama—

tosan csökken.

A szerző megállapítása szerint a beru—

házási eszközök egyenletes felhasználása esetén a befejezetlen beruházások meg—

térülési ideje a teljes beruházási időszak felét teszi ki. Növekvő ütemű felhasználás mellett ez az időszak rövidebb lesz, míg a felhasználás havonkénti csökkenése esetén a megtérülési idő hosszabbodik.

Ha a beruházás egy részét a beruhá—

zási időszakon belül befejezik, ennek ér-

tékét a megfelelő időszakban le kell vonni a befejezetlen beruházások állo—

mányából. A megtérülési idő szempont-

jából azonban nem közömbös, hogy a

részbefejezés melyik időszak folyamán történt.

Az ismertetett számítási eljárást a

szerző nemcsak beruházási egységen—

ként, hanem egy vállalat vagy a nép—

gazdaság beruházásainak egészére vo—

natkozóan, több év viszonylatában is al-

kalmazhatónak tartja. Ezzel kapcsolat—

ban rámutat a számítás pontosságának

korlátaira és azokra a gyakorlati nehéz-

ségekre, amelyek a befejezetlen beruhá—

zások évente egyszeri számbavétele kö- vetkeztében merülnek fel. Kiküszöbölé—

stik érdekében célszerűnek tartaná abe—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

fejezetlen beruházások negyedévenkénti

megfigyelését.

(Megjegyzés: A cikkben közölt szám—

szerű példával kapcsolatban figyelembe kell venni a szerzőnek a Statistische Praxis 1958. 4. számának 93. oldalán ,,Nochmals zur Berechnung der Um-

schlagszeit der unvollendeten Investi—

tionen" cimmel közzétett megjegyzéseit.)

(Ism.: Tüü Lászlóné)

Vinogradov, K.:

A beruházási építkezések

számbavételének és statisztikájának

időszerű kérdései

(Akiuatnüe voproszü ucseta i sztatisztiki kapá—

tal'nogo szlroitetszlva.) __ Vesztm'k Sztaliszlíki.

1958, 6. sz. 10—19. p.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának

Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1958 áprilisában építés——

ügyi értekezletet tartott, melyen a beru—

házási építkezések fejlesztésével kapcso—

latban az építkezések számviteli beszá—

molási rendszerét, e rendszer további ja—

vításának feladatát is megvitatták

A beruházásokat a Szovjetunióban

egységes rendszerben, egységes módsze—

rek szerint veszik számba. Az építőipar—

ban a könyvvitel regisztrál minden egyes

gazdasági és pénzügyi tevékenységet, az operatív műszaki számvitel pedig rögzíti

az építőipari termelés egyes jelenségeit és folyamatait. Bizonyos időszakonként a könyvvitel és az operatív műszaki

számvitel adatait összesítik, és ennek

alapján készítik el a beruházási építke—

zések beszámolójelentéseit.

Az ipar és az építőipar irányításának átszervezése előtt az elsődleges számvi—

tel a minisztériumok hatáskörébe tarto—

zott, s előfordult, hogy ugyanazokat a módszertani kérdéseket különbözőkép—

pen oldották meg. Az átszervezéssel kapcsolatban a Szovjetunió Miniszterta—

nácsa a Központi Statisztikai Hivatalt

bízta meg az elsődleges számvitel irá—

nyitásával és a szükséges nyomtatvány—

minták stb. kidolgozásával. Az elsődle—

ges számvitel megszervezése a vállala—

toknál és az építkezéseken, valamint a

gyakorlatilag alkalmazandó minták jó—

váhagyása a népgazdasági tanácsok, a minisztériumok és a helyi gazdasági szer—

vek feladata.