34 tiszatáj
„
– Quo vadis, domine?
Az apát szólt rá fentről.
Nem volt hova futni.
Két perccel később ott térdelt az apát előtt, a sötét szobában.
– Hol jártál?
Nem tudott hazudni.
Az apát hosszan hallgatta.
– Értem – mondta végül. – Elmehetsz.
– Köszönöm, apátúr, kegyes bocsánatodat… Megyek, felébresztem a novíciuso- kat. Mindjárt ránk köszönt a príma ideje. Ha Tóbiás aludna, kondítok helyette.
– Nem értettél meg. – Az apátnak alig volt hangja.
Dániel nyelt egyet.
– Azt mondtad, mehetek. Hova induljak hát?
– El innen. Örökre.
D.PRAX ÁGNES:ABLAK