Egy elfeledett katekizmus három kiadása az egri líceumi nyomdából

Kardos Zsuzsanna

Egy elfeledett katekizmus három kiadása az egri líceumi nyomdából

„…A gyermekek oktatásában pediglen a hit tanításának egységessége céljából […] minden helyi alapfokú iskolás számára a mi tiszteletreméltó törökszentmiklósi papunk, Nagy Ferenc által a mi megbízásunkból készí- tetett és már a mi egyetértésünkkel kiadott katekézis könyvét rendeljük használatra…”

(Eszterházy Károly egri püspök rendelete, 1776)

Bevezető

Dolgozatom témájául Nagy Ferenc Az egy igaz és boldogító hitnek elei című katekizmusát, pontosabban a mű születési körülményeinek és három kiadásának ismertetését, elemzését választottam. Az ok nagyon egyszerű:

Nagy Ferenc szülővárosom, Törökszentmiklós plébánosa volt 1759-től 1768-ig, és nagyjából ez minden, amit az életéről tudunk.

Hogy miért elfeledett a műve? Azért, mert ezt a katekizmust legutoljá- ra 1796-ban adták ki, és azóta sem. De ha elolvassuk a magyar katekiz- musirodalomról szóló elemzéseket, rájöhetünk, hogy nem véletlenül. Pél- dául Érdújhelyi Menyhért 1906-ban megjelent összegzésében „kevés si- kerű próbá”-nak nevezte.¹

Nagy Ferenc a legjelentősebb Magyarországon írt katekizmusoktól el- térően nem Kaniziusz Szent Ignác, hanem Roberto Bellarmino (Bellarmin Szent Róbert) munkáit tekintette mintának. Az 1765-ben kelt és Dobronyai Miklós oldalkanonok által latin nyelven megfogalmazott approbáció, azaz a cenzori engedély szerint műve „aggályos, már-már hisztérikus gondossággal” megszerkesztett, és „nem találtatott benne semmi disznóság”. Ez tökéletesen alkalmassá tette arra, hogy Eszterházy

1 Érdújhelyi Menyhért: A kat. hitelemzés története Magyarországon. Összetartás, Zenta, 1906. 197.

Károly püspök 1776-ban kelt rendeletében ennek a katekizmusnak a használatát tegye kötelezővé az egri egyházmegyében működő elemi is- kolák számára.

A mű három kiadása 1767-ben, 1771-ben és 1796-ban jelent meg. A következőkben szeretném felvillantani azokat az érdekességeket, amelye- ket e három kiadás megismerésekor, elemzésekor találtam.

A mű születésének körülményei Személyek

Nagy Ferenc

Balaszentmiklósról már az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben felje- gyezték, hogy „Bala puszta” az egri egyházmegyéhez tartozó, plébániával rendelkező település.² A török 1552-ben foglalta el a települést, palánkvá- rat épített, s ekkor kapta mai nevét is. A török hódoltság után a szentmiklósi puszta területe teljesen lakatlanná vált. Törökszentmiklóst 1720-tól kezdi újra betelepíteni II. Almásy János gróf. 1720-ban és a rá- következő években református telepesek érkeztek, az első katolikus csa- ládok csak 1725-ben jelentek meg.³ Az egyházközség 1740-ig a tiszapüs- pöki anyaegyház filiája volt, ekkor állították vissza a plébániát. 1746-ban a hívek száma már 430 volt. Almásy János az egykori török mecset he- lyén épült szűkös kápolna helyett 1747-ben a vár tégláinak felhasználásá- val Szent Miklós tiszteletére templomot emeltetett, amelyet 1762-ben kibővítettek, s amely mellé 1761-ben paplakot építettek. Ekkor már a plé- bánia a körüle fekvő puszták, valamint Dévaványa, Túrkeve és Kisújszál- lás anyaegyháza volt.⁴

Itt szolgált Nagy Ferenc alesperes 1759-től 1768-ig. Életéről nem sokat tudunk. A plébánia iratai megsemmisültek, csak a könyvtára őriz néhány könyvet Nagy Ferenc possessori bejegyzésével. Az egri Főegyházmegyei Könyvtárban őrzött sematizmusok közül is csak az 1767. évi őrzi a nevét.

2 Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Szent István Társulat, Bp., 1985. 35.

3 Tóth Sándor: Vázlatok Törökszentmiklós múltjából. Városi Tanács VB, Törökszent- miklós, 1948. 72.

4 Soós I.: i.m. 296–297.

Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művében a következő- ket írta róla:

Nagy Ferencz,

r. kath. plébános Török-Szent-Miklóson.

Munkái:

1. Duplex honor collegii Pazmanaei auditoribus occasione festivitatis divorum Petri et Pauli ejusdem tutelarium. Viennae, 1763.

2. Az egy igaz és boldogító hitnek elei, a mellyeket… gróf Eszterházi Ká- rolynak egri püspöknek… parancsolatjábul egybeszedegetett és kinyom- tattatott. Eger; 1767., 1771. és jav. kiadás 1796.⁵

Hogy milyen körülmények között született a műve, nem tudjuk, azt sem, hogy ki kezdeményezte a katekizmus összeállítását, Eszterházy püspök vagy Nagy Ferenc, mindenesetre a címben szereplő „parancsolatjábul”

elég árulkodó. Annyi bizonyos, hogy a könyv első kiadása a püspök anyagi segítségével jelent meg 1767-ben.⁶

Eszterházy Károly

Amikor 1762. június 29-én Eszterházy püspök bevonult székvárosába, sok teendő várt rá. Az egyházmegye paphiánnyal küzdött, a templomok nagy része szűk vagy rossz állapotú volt, Eger városában pedig építkezések folytak, vagy tervek készültek a jövőben felépítendő épületekhez.

Mindemellett a püspök kiemelt figyelmet fordított arra, hogy az egy- házlátogatások az egyházmegye legtávolabbi zugában is végbemenjenek.

A papok létszámát jelentősen megemelte, és nagy figyelmet fordított az egyházfegyelem megszilárdítására, a műveltség terjesztésére. Ebben az időben a plébániákon tartott könyvek száma ugrásszerűen megnőtt. Esz- terházy gondoskodott a templomok mellett működő iskolák építéséről és karbantartásáról is.⁷

Eszterházy elődje, Barkóczy püspök elképzeléseihez képest jelentősen továbbfejlesztette az egyetem gondolatát, és merészen elhatározta: Eger-

5 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Elektronikus dokumentum. URL:

http://mek.niif.hu/03600/03630/html/ (Letöltés: 2012. 12. 15.)

6 Ecsedy Judit, V.: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473–1800.

Balassi, Bp., 1999. 191.

7 Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak. Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban. Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága, Eger, 1997. (Studia Agriensia, 16.) 12–13.

ben felépíti Magyarország első négyfakultásos egyetemét.⁸ Beadvánnyal fordult a királynőhöz, amelyben kifejti: „Legforróbb vágyam, hogy az egri iskola Felséged védő szárnya alatt universalis Lyceummá fejlődjék.”⁹

Eszterházy püspök nem volt bibliofil, és az általa létrehozott könyv- gyűjtemény sem az. Az egri Bibliotheca Episcopalis az egyetemi képzést szolgálta volna, és Eszterházy Károly a négy fakultás oktatásához szüksé- ges anyagot gyűjtötte össze, évtizedes munkával, nagy hozzáértéssel és gondos körültekintéssel vásárolta össze Európa minden tájáról a jelesebb kiadványokat. Az állomány gyarapítását önálló könyvtáros- és kiterjedt beszerzői hálózat segítségével végezte. Gyűjtőmunkájának fő segítője külföldön Giuseppe Garampi bécsi pápai nuncius, Magyarországon pedig Büky József könyvtáros volt. Nagy részt vállalt ebben az akcióban Batth- yány Ignác egri prépost-kanonok, a későbbi gyulafehérvári püspök, a nagy bibliofil főpap is, aki átkutatta Észak-Magyarország régi könyvtára- it, és megvásárolta az átengedett kiadványokat. Eszterházy püspök beol- vasztotta könyvtárába az egri szeminárium, a gyöngyösi és bártfai plébá- niák könyvtárának nagy részét. A bártfai könyvtárból jelentős protestáns irodalom került az alakuló könyvtárba,¹⁰ a gyöngyösi plébánia majdnem ezer kötetes könyvállományát Eszterházy hozatta Egerbe. A könyvtár könyvállománya más úton-módon is bővült. A püspök segítségére voltak pl. a pesti és pozsonyi könyvkereskedők, de érkezetek be ajándékok és hagyatékok is, főleg az egri kanonokoktól, de az egri egyházmegye plé- bánosaitól is. A hosszú, kitartó és hozzáértő gyűjtőmunka meghozta gyü- mölcsét. Az egri Líceum gazdag könyvgyűjteménnyel rendelkezett, s 1793. december 28-án megnyílt az ország második nyilvános könyvtára 16.000 kötettel. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1799-ben elhunyt Eszterházy hagyatékát, akkor az egri könyvgyűjtemény 13.879 művet 20.293 kötet- ben mondhatott a magáénak, s ez az ország egyik legnagyobb gyűjtemé-

8 Antalóczi Lajos: A kétszáz éves Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793–

1993). In: Kétszáz éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár 1793–1993. Emlékkönyv.

Szerk. Antalóczi Lajos. Főegyházmegyei Könyvtár, Eger, 1993. (Az Egri Főegyház- megye sematizmusa 6.) 21.

9 Löffler Erzsébet: Ad maiorem dei gloriam. Eszterházy Károly művészetpártoló tevé- kenysége. In: Eszterházy Károly Emlékkönyv. Szerk. Kovács Béla. Érseki Gyűjtemé- nyi Központ, Eger, 1999. 201.

10 Csapodi Csaba, Tóth András, Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Gondolat, Bp., 1987. 135.

nye volt a 18. század legvégén. Ezt a 20.293 kötetet nevezzük Eszterházy- féle gyűjteménynek.¹¹

Eszterházy Károly mentalitását, műveltségét és egyházszervezői kon- cepcióját meghatározták Rómában töltött évei. A püspök nagy példaképei nyomán kezdte meg munkáját. Az egyik a névadó szentje, Carlo Borromeo vagy Borromei Szent Károly milánói érsek, tőle az egyház- szervezés feladatainak lelkiismeretes és körültekintő megoldását tanulta.

Az érsek azokra a feladatokra mutatott megoldási utat, amelyek itthon várták a végzett, a rekatolizációban tenni akaró növendékeket. A másik példakép Szalézi Szent Ferenc volt, aki szintén az ellenreformáció nagy alakja, aki a toleráns kereszténység megtestesítője, a rekatolizáció folya- matában többre becsülte a meggyőzést, mint a hatalom erejét. Népszerű könyvét, a Philoteát – amelyben rövid fejezetekben fejti ki a lelki élet szabályait azoknak, akik a világi életben és nem a kolostorban törekednek a szeretetre, és ezzel a szentségre – Eszterházy püspök 1771-ben adatta ki.

A harmadik nagy példakép XIV. Benedek pápa volt, aki megszemélyesí- tette számára a modern főpapi eszményt. A pápa pártfogolta a tudomá- nyokat, fejlesztette a vatikáni könyvtárat, Szalézi Szent Ferenchez hason- lóan a meggyőzés híve volt, és kiterjedt irodalmi munkássággal rendelke- zett. Ezek a könyvek Eszterházy püspök egri könyvtárában is megtalálha- tóak voltak.¹²

Irodalommecénási tevékenységét is meghatározták a példaképei által közvetített elvek, de támogatója volt világi témájú szépprózai művek kia- dásának is. A püspök adatta ki a református Patay Sámuel művét, aki az indiai Pancsatatra szabad átköltését készítette el Az régi indusok bölcsel- kedések címmel.¹³ Eszterházy püspök mint kiadó óvakodott a szélsősége- sen protestánsellenes vagy intoleráns művek támogatásától, elgondolásá- ban az oktatásban használható teológiai munkák és az erkölcsi tanítások kaptak helyet. Számos írót támogatott, és saját költségén adta ki művei- ket. Ilyen volt Nagy Ferenc törökszentmiklósi plébános katekizmusa (Az egy igaz és boldogító hitnek elei, 1767, 1771, átdolg. kiad. 1796).¹⁴ A könyvet Eszterházy püspök a saját költségén adatta ki 1767-ben, a nyom- tatást pedig a Líceum nyomdájában végezték.

11 Antalóczi L.: i.m. 33.

12 Bitskey I.:Püspökünk i.m. 17-18.

13 Bitskey I.:Püspökünk i.m. 121.

14 Bitskey I.:Püspökünk i.m. 15.

Nagy Ferenc művének forrásai

Nagy Ferenc két fontos forrásból merített: Roberto Bellarmino A ke- resztényi tudomány bővebben való megmagyarázása és Pázmány Péter Az isteni igazságra vezérlő kalauz című művét dolgozta át.¹⁵

A katekizmus szó a görög katekhein (’visszhangozni’) igéből ered, és tág értelemben kérdés-felelet formában összeállított, áttekinthető, egysze- rű oktató könyv, amelyet először a 8. században Alkuin írt; később gyer- mekek számára állítottak össze katekizmusokat. Szorosabb értelemben a hitoktatás (katekézis) tankönyve, a keresztény hit dialógusos, kérdés- felelet formában megfogalmazott foglalata. Az első katekizmust, mely címében is viselte a szót, 1504-ben Ortiz de Villegas adta ki Lisszabon- ban: Cathecismo Pequeno da doctrina… Az első protestáns katekizmus, Luther Márton Kis Kátéja 1529-ben jelent meg Der kleine Catechismus für die gemeine Pfarrherrn und Prediger címmel. Első magyar nyelvű kiadása valószínűleg Heltai Gáspár fordításában jelent meg (Catechismus minor, az az a keresztyeni tudomanac reuideden valo sumaya, 1550). A 16. században a katekizmusok sora született, elsősorban a protestánsok és a katolikusok között folytatott viták szellemében. A katekizmusok gyors terjedésében szerepet játszott, hogy megfelelt a kor memóriaközpontú didaktikai módszerének. Európa-szerte meghatározó jelentőségű volt Kaniziusz Szent Péter (1521–1597) munkássága. 1554-ben adta ki a Summa doctrinae Christianae-t, a Nagy katekizmust a papságra készülők számára, amely 239 kérdés-feleletet tartalmazott. A mű 2. kiadása a tri- denti zsinat legfontosabb határozatait is feldolgozta. A középfokú iskolák tanulóinak szánt legismertebb műve a Catechismus minor seu Parvus Catechismus catholicorum (1558). I. Ferdinánd (1556–1564) előírta, hogy birodalma országainak iskoláiban Kaniziusz katekizmusát kell tanítani.

Ennek nyomán Oláh Miklós prímás megbízta Telegdi Miklóst a mű fordí- tásával. 1618-ban képes kiadása is készült, párhuzamos latin–magyar szöveggel is kiadták a középfokú oktatás számára.

A kálvini reformáció hitvallási iratának számító Heidelbergi Kátét III.

Frigyes pfalzi választófejedelem kezdeményezésére 1562-ben dolgozta ki Heidelbergben Zacharias Ursinus és Kaspar Olevianus. Magyarul 1577-

15 Ocskay György: Pázmány hatása Kelemen Didák prédikációiban. Irodalomtörténeti Közlemények 86. (1982) 4. füz. 337.

ben Huszár Dávid fordításában jelent meg (A kerestyen hitről való tudomannac rövid kerdesekben foglaltatott sommaia).

Nagy Ferenc művének egyik forrása Roberto Bellarmino két katekiz- musa közül a kisebbik, a Dichiarazione Più Copiosa Della Dottrina Cristiana (1598).¹⁶ Itáliában és a Hitterjesztési Kongregáció (Congregatio de Propaganda Fide) rendelkezése folytán a missziós országokban terjedt el. 56 nyelvre fordították le, rendszere, fölépítése, pontossága Kaniziuszé- val vetekszik. Magyar fordítása 1744-ben Nagyszombatban és 1780-ban Egerben jelent meg Rövid Keresztény Tudomány címmel, a magyarorszá- gi iskolákban azonban Kaniziusz katekizmusa a 18. sz. végéig szinte egyeduralmat élvezett, mert a mindaddig érvényben levő jezsuita tanrend, a Ratio studiorum a közép- és felsőoktatásban ezt írta elő iskolai haszná- latra. Az egri egyházmegye elemi iskoláiban viszont egészen más kate- kizmusból tanultak. Eszterházy Károly 1776-ban kiadott rendelete így szól:

„…A gyermekek oktatásában pediglen a hit tanításának egységessége céljából […] minden helyi alapfokú iskolás számára a mi tiszteletreméltó törökszentmiklósi papunk, Nagy Ferenc által a mi megbízásunkból készí- tetett és már a mi egyetértésünkkel kiadott katekézis könyvét rendeljük használatra…”¹⁷

A század katekizmusirodalmát meghatározták a Kaniziusz-fordítások és az azok hatását tükröző művek, végül a tőle független önálló próbálko- zások.¹⁸

Pázmány Péter bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja volt, aki ékesszóló prédikációival, hitvitáival – amelyekben a lángész, a mély tudomány és az általa irodalmivá megformázott nyelv hatalmas ere- je nyilvánult meg – sokakat térített vissza a katolikus hitre.¹⁹ Az irodalmi barokk stílus egyik legnagyobb képviselője, melynek lényege az érzéki illusztráció. A nyelv nagy ismerőjeként gyakran élt a barokk stílus díszítő elemeivel. Körmondatait grammatikai bonyolultságuk ellenére is tisztá- nak, áttekinthetőeknek és érzékleteseknek tartották realisztikus képei és a

16 Ocskay Gy.: i.m. 337.

17 Szecskó Károly: Eszterházy Károly iskolapolitikája. In: Eszterházy Károly Emlék- könyv. Szerk. Kovács Béla. Érseki Gyűjteményi Központ, Eger, 1999. 227.

18 Magyar katolikus lexikon. Elektronikus dokumentum. URL:

http://lexikon.katolikus.hu/ (Letöltés: 2012. 12. 15.

19 Magyar katolikus lexikon

közmondásszerű megállapításai miatt. Fontos szerepet játszottak a ma- gyar irodalmi nyelv megteremtésében a reformáció ellen írt vitairatai, prédikációi és imádságai. Műve, az Isteni igazságra vezérlő kalaúz (Po- zsony, 1613, 1623, 1637) vagy röviden csak Kalauz Pázmány fő műve, a katolikus hitvédelem hatalmas szintézise, amelyben a felekezeti polémiák valamennyi vitás kérdésére igyekszik választ adni: előbb az általánosan elfogadott keresztény hittételeket veszi sorra, majd a felekezeti különbsé- geket taglalja. Cáfoló és érvelő részletei, érzékletes képei, többszörösen alá- és mellérendelt, ritmikus körmondatai, metaforái, fokozásai és hal- mozásai mind a korai barokk próza jellegzetes vonásai. Mivel a Kalauzra protestáns részről érdemi válasz nem érkezett, csupán némely részleteit támadták meg, Pázmány csak rövid írásokban válaszolt. Így a latinul vá- laszoló (1626) Fridericus Baldvinus wittenbergi teológiai professzor ellen magyar nyelven írta A setét hajnalcsillag után bujdosó lutheristák vezető- je (Pozsony, 1627) című iratát, hangsúlyozva, hogy tudatosan választja a latin helyett a magyar nyelvet:

„És jóllehet deákul is tudok, de mivel a Kalaúz-t a magyarokért, ma- gyarul írtam, annak oltalmát is magyarul akarom írni; nemzetemnek lelki orvosságáért. Tudom, ebben senki meg nem ütközik. Mert ha másnak sza- bad a magyar könyvre deákul felelni; engem sem tilthat senki, hogy ma- gyarul ne írjak a deák könyvre.”²⁰

Helyesírása és nyelvezete

Bár a Magyar katolikus lexikon szerint „a Kaniziusz-katekizmus hatá- sát nélkülöző, önálló próbálkozások egyike sem jelentett jelentősebb érté- ket a hazai katekatikai irodalomban”, Nagy Ferenc műve egy másik szempontból mégis értéket hordoz: jelentősnek mondható nyelvemlékeink között van, amely segítségével vizsgálható a késő középmagyar kor nyel- vi fejlődése és helyesírásának változása.

A magyar nyelv középmagyar kora a mohácsi csatavesztéstől (1526) a felvilágosodás koráig tartott, Bessenyei György Ágis tragédiája című művének megjelenéséig (1772). A korszak történelme hatott a nyelv és a helyesírás változására is. Legnagyobb hatással a reformáció és az azt kö- vetően kialakuló ellenreformáció és katolikus megújulás bírt. Elterjedt a könyvnyomtatás, kialakult a magyar nyelvű irodalom, először a hitvitázó

20 Pázmány Péter művei. Szerk. Tarnóc Márton. Neumann Kht., Bp., 2001. URL:

http://mek.niif.hu/06200/06223/html/ (Letöltés: 2012. 12. 15.)

irodalom, pl. Pázmány művei. Elkészültek az első részleges bibliafordí- tások, pl. Sylvester János Újtestamentum-fordítása (1541), illetve Károli Gáspár első teljes bibliafordítása 1590-ben, az ún. vizsolyi biblia. Terjedt a magyar nyelvű írásbeliség, ugyanakkor a kor hivatalos nyelve még a latin volt. Ebben a korban kezdődött a magyar nyelv egységesülése. Ezt segítették a megjelenő hazai nyelvtanok, szótárak: Dévai Bíró Mátyás Orthográphiája (Krakkó, 1549) és Szenczi Molnár Albert nyelvtana (1610). A nyelvtan a kor első felében még normatív: az írók lehetőleg kerülik a nyelvjárási vonásokat, de még használnak nyelvjárási alakokat.

Ráadásul nem egy nyelvjárások feletti norma van, hanem több. Volt az í-zést kerülő keleti norma (rígi helyett régi, kík helyett kék) – érdekes mó- don azokon a területeken alakult ki, ahol nyelvjárásban erősen í-ztek –, és az erősen ő-ző nyugati norma (tégöd, kéröm). A kor legfontosabb ered- ménye a nyelvjárások feletti nyelvváltozatnak, az irodalmi nyelvnek a kialakulása. Ezzel párhuzamosan azonban a nyelvünk túldíszítetté, barok- kossá, nehézkessé is vált, nem tudta követni a tudományok rohamos fej- lődését, a társadalom változásait.²¹

Nagy Ferenc említett művében jelen vannak a provinciális elemek, de csak csekély mértékben, nyelvezete átmenet a nyelvjárás és az irodalmi nyelvhasználat között. Törekszik az egyöntetűségre, a következetes írás- módra mind a norma szerinti, mind a nyelvjárási nyelvi jelenségeknél.

Művében feltűnik az í-zés, amely a keleti nyelvjárásokra jellemző: ígírték, ítílet; valamint más provincializmusok (mellyekrűl, Istentűl stb.), de mind következetes helyesírással.²²

Elsősorban a reformáció és a könyvnyomtatás segítette a nyelv fejlődé- sét, és megnőtt az igény a minél egységesebb hangjelölésre. Először a protestáns helyesírás alakult ki, s ebben nagy szerepe volt Heltai Gáspár- nak, akinek munkája alapjául szolgált a későbbi protestáns helyesírás- nak.²³ Ő választotta szét a z és sz, és az s és zs hangok jelölését, állandósí- totta a ty, gy, ny, ly jelölésmódját, és véglegesítette a hosszú magánhang- zók mai módon való jelölését.²⁴ A katolikus helyesírás később alakult ki, mivel a magyar nyelvű katolikus irodalom is később jött létre. A katolikus

21 Bárczi Géza, Benkő Loránd, Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Nemzeti Tankönyvk., Bp., 2002. 540-541.

22 Benkő Loránd: A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszá- ban. Akadémiai K., Bp., 1960. 457.

23 Kniezsa István: A magyar helyesírás története. Tankönyvk., Bp., 1957.15.

24 Kniezsa I.: i.m. 19.

helyesírást Káldi György alakította ki, és némely ponton eltért a protes- tánsok helyesírásától. Bevezeti az eddig hiányzó ő, ű jeleket, a protestáns c = tz, cs = ts helyett c = cz, cs = ch jeleket használ, próbálja tisztázni az i és j betűk használatában fennálló zavart. Káldi helyesírását Pázmány is átvette, és ő vezette be a ch helyett a cs jelet. Pázmány tekintélyével meg- támogatva katolikus részről ez a helyesírás állandósult a 18. század végé- ig.²⁵ A 18. század harmadik negyedéig minden író és nyomda a saját val- lása szerinti helyesírást használta. Ezt követően az írók azt a helyesírást használták, amelyiket célszerűbbnek gondolták, és megindult a helyesírási rendszerek keveredése.²⁶

A katolikus Nagy Ferenc is a keverék helyesírással írt, ráadásul azzal a típussal, amely a nagyközönség között terjedt el. Ennek köszönhető, hogy nála is feltűnnek a protestáns helyesírásra jellemző formulák, pl. a ts jel a cs hang jelölésére (tsak, dítsírje).

Az egri püspöki nyomda a 18. században

Nem elhanyagolható a líceumi könyvállomány bővítésében a püspöki nyomda szerepe. A nyomdát az egyetemszervezés egyik jelentős lépése- ként alapította Barkóczy püspök, de emellett a hatalmas kiterjedésű egri egyházmegye könyvigényének kielégítése miatt is szükség volt rá. Az alapítás időpontjára vonatkozó közvetlen források nincsenek, de a legva- lószínűbb Iványi Sándor kutatásai nyomán az 1755-ös év.²⁷ Ekkor említi Barkóczy püspök először levelében a már felállított tipográfiát, és 1755- ből valók az első ismert egri nyomdatermékek.²⁸

A nyomda 1755-től 1766-ig magántulajdonban volt. Első tulajdonosa és nyomdásza Royer Ferenc Antal volt, aki az üzem felszerelésének meg- vásárlásához, a nyomtatás beindításához 500 Ft kölcsönt kapott a püspök- ségtől.²⁹ A nyomdafelszerelést, a prést, a betűkészleteket és egyéb mun- kaeszközöket már használtan vette, de nem elhasználtan. Vállalkozása

25 Kniezsa I.: i.m. 20.

26 Kniezsa I.: i.m. 24.

27 Kiss Péter: Az egri egyházi (líceumi) nyomdaüzem első félévszázadának története.

Agria 35. (1999) 211–212.

28 Iványi Sándor: Az egri püspöki nyomda a 18. században. Vázlat. In: Kétszáz éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár 1793–1993. Emlékkönyv. Szerk. Antalóczi Lajos.

Főegyházmegyei Könyvtár, Eger, 1993. (Az Egri Főegyházmegye sematizmusa 6.) 253.

29 Kiss P.: i.m. 212.

sikeres volt, a kölcsön jelentős részét pár év alatt törlesztette. 1755 és 1758 között összesen 44 kiadvány került ki a nyomdából, közte 23 könyv, a többi aprónyomtatvány. Royer egri működése alatt királyi privilégium nélkül dolgozott, és hogy ezt megtehette, ez mutatja Barkóczy püspök pártfogásnak jelentőségét. A püspök csak 1760-ban kérte meg a privilégi- umot, de nem a nyomda tulajdonosának, hanem a maga és utódai számá- ra. Ez is jelzi, hogy milyen jelentőséget tulajdonított a tipográfia működé- sének.³⁰

A siker ellenére Royer, az „utolsó vándornyomdász” továbbállt Eger- ből, és nyomdáját vagy inkább a felszerelésének a felét eladta vagy bérbe adta sógorának és addigi faktorának, Bauer Károly Józsefnek. Amikor 1761-ben Barkóczyt esztergomi érsekké nevezték ki, a városban felbuk- kant Royer is, és az egri tipográfiából magával vitt felszereléssel nyomdát nyitott mint érseki tipográfus.³¹

Bauer jó nyomdász volt, de korántsem volt jó üzletember, és a sok ál- tala felvett kölcsönnel nem tudott megbirkózni. Csak a püspöki iskola alapítványának 3 és fél ezer forinttal tartozott, de vett fel hiteleket módos egri polgároktól is. Mivel a nyomda által kibocsátott kiadványok minősé- ge a felszerelés elavulása, kopása miatt hanyatlott, a raktárban pedig fel- gyűlt az eladhatatlan készlet, ezért felvetődött a nyomda püspökség általi megvásárlása, átvétele. Ennek érdekében 1765-ben Berényi Sándor kano- nok jelentést készített, amely nem csak a nyomda anyagi helyzetével fog- lalkozott, hanem megszabta, milyen elgondolások mentén működhetne az üzem tovább. Így megállapítása szerint a nyomdában közhasználatú könyveket kell nyomni, mint például nem túl vastag, így olcsó tanköny- veket, szertartáskönyveket, a szentatyák könyveit, történeti könyveket és különböző nyelvű ábécés könyveket, katekizmusokat az alsóbb iskolák számára.³²

Eszterházy püspök átvette Bauertől a nyomdát, és 1766. május 3-án a püspöki iskolához csatolta.³³ Ezzel kezdődött a nyomda püspökségi idő- szaka, amely 1804-ig, Eger érseki székhelyi rangra emeléséig tartott. Ek- kor jelenik meg nyomdajelzésként az egri kiadványokon a következő szö- veg: latin nyelvű kiadványokon Typis Scholae Episcopalis, a magyar nyelvűeken A Püspöki Oskola betűivel.

30 Iványi S.: i.m. 253.

31 Kiss P.: i.m. 214.

32 Kiss P.: i.m. 216–217.

33 Iványi S.: i.m. 254–255.

Eszterházy a nyomda vezetését az általa kinevezett prefektusokra bízta.

Az első időszakban a prefektus Stanczel József szemináriumi vicerektor volt. A következő időszak prefektusai is mind papi személyek voltak egé- szen az 1790-es évek közepéig, amikor a püspök egy civil nyomdászra bízta a tipográfia vezetését, Gyalogai Ignácra. Az ő jelentéséből ismerjük ma a nyomda akkori felszerelését, állapotát. Bauernek ugyan felajánlották a faktori állást, de nem fogadta el, viszont 1768-ig dolgozott a nyomdá- nak, de csak alkalmi megbízásokat vállalt, így faktor 1769-ig nem volt.

A nyomda az első években a Foglár utcában, a jogi iskolában műkö- dött, később az épület állapotának leromlása miatt először a Vármegyehá- zába, majd 1774-ben a Líceum három földszinti helyiségébe költözött. A nyomdatermékek legnagyobb részének értékesítése az egyik szobában történt, bár a tipográfiának voltak lerakatai az ország több pontján, ahol bizományosi értékesítés folyt, de ennek forgalma igen csekély volt.

A nyomda a papírt 1755 és 1787 között a Pozsony melletti pilai, majd 1787 után a sokkal közelebb fekvő dédesi papírmalomból szerezte be. A váltásban szerepet játszott a papír szállításának magas ára is, hiszen Po- zsonytól Pestig hajóval, onnan szekerekkel szállították.

Az 1700-as évek végére a nyomdában három nyomtatóprés dolgozott.

A nagy betűkészlet 1761 óta szinte változatlan volt, 1768-ban történt né- mi felújítás. A szokásos kurzív és antikva latin betűkből és a gót betűkből öt különböző sorozat állt rendelkezésre, emellett volt egy-egy görög és héber betűsorozat (a héber betűkészlet beszerzése Eszterházy parancsára történt 1790-ben),³⁴ továbbá címbetűk és díszítőelemek, cifrák.³⁵ Berényi Sándor említett jelentésében már felvetette egy betűvésnök alkalmazásá- nak szükségességét,³⁶ de ez a jelek szerint nem történt meg. Erre utal Gyalogai Ignác 1805-ben írt jelentésében, ahol Pestről rendelt betűsoroza- tokról tesz említést.³⁷ Viszont fennállásának egész idejében hiány mutat- kozott magyar ékezetes betűkészletből.³⁸

Az egyházi nyomdákra általában jellemző volt, hogy a világi magán- vállalkozásoktól eltérően nem fejlesztettek. Ez történt Egerben is. A fel- újítás szinte teljes hiánya eredményezte, hogy a nyomda technikai felsze-

34 Kiss P.: i.m. 221.

35 Iványi S.: i.m. 256.

36 Kiss P.: i.m. 216.

37 Kiss P.: i.m. 222.

38 Benkő L.: i.m. 166.

reltsége egyre jobban elmaradt a kor színvonalától.³⁹ Ennek ellenére kiad- ványaik igényes kiállításúak voltak, amelyeket változatos cifrákkal tettek díszesebbé.⁴⁰

A 18. században kiadott nyomdatermékek számát Markos Béla Petrik Géza nyomán 533-ra teszi.⁴¹ Iványi Sándor és munkatársai kutatásai sze- rint viszont 1755 és 1800 között Egerben 755 kiadvány jelent meg, amelyből 625 latin, 111 magyar, 18 német, 1 olasz nyelvű volt. Ezzel a kiadványszámmal az egri nyomda a 18. század második felében magyar- országi viszonylatban a hetedik helyen áll.⁴² A legtöbb magyar nyelvű kiadvány könyv, amelyek évekre lebontva a legnagyobb számban Barkóczy püspöksége alatt keletkeztek, 1755 és 1766 között 22. 1785 után igen kevés magyar nyelvű kiadvány született Egerben.

A könyv előállítása a 18. században

A könyvnyomtatás ebben a korban igen hely- és pénzigényes mester- ség volt. Drága volt az alapanyag és a felszerelés, és nagy helyiségek kel- lettek a műhely számára, valamint a feldolgozásra váró papír és a kész- termék tárolásához.

A tipográfia középpontjában a sajtó állt, körülöttük álltak a padkák a tároláshoz, valamint a szedőállványok és szedőszekrények (casta), ame- lyekből minden betűtípusnak külön kellett egy. Ezek a sokrekeszes falá- dák őrizték a nyomda legértékesebb kincsét, az öntött nyomdabetűket.

Nyomdabetűk készítésekor a tervezett betűformát acélpálcikába farag- ták, ez volt a patrica. A patrica puhább fémbe préselésével született meg a matrica, a nyomdabetű tulajdonképpeni negatívja. Ezt egy kis műszerbe fogták, amelynek oldalfalai segítségével a készítendő betűnek pálcika alakja lett, a tetején a betűvel. Ebbe öntötték a nyomdabetűt alkotó fémöt- vözetet, amely ólmon kívül tartalmazott ónt és antimont is. Így hoztak létre az ólomnál kopásállóbb ötvözetet, amely jobban ellenállt a sajtó nyomásának.⁴³

39 Benkő L.: i.m. 170.

40 V. Ecsedy J.: i.m. 191.

41 Markos Béla: Az 1712 és 1800 közötti magyar könyvtermelés adatai. Magyar Könyv- szemle 1971. 3.

42 Iványi S.: i.m. 256-256.

43 Szántó Tibor:Tipográfia. Műszaki K., Bp., 1964. 17.

A betűöntők általában a kész betűkészleteket adták el a megrendelőik- nek, ritkán fordult elő a matricák forgalmazása, amelyek természetesen sokkal drágábbak voltak a nyomdabetűknél. Nagyon kevés nyomda en- gedhette meg a nyomda mellett betűöntő műhely fenntartását, bár a kopott betűk javítását olykor maguk végezték, vagy vándor betűöntők munkáját vették igénybe. A betűállomány mellett a nyomdák általában nagy készle- teket tartottak díszes iniciálékból, keretekből, könyvdíszekből és nyomdai cifrákból. A tipográfia teljes felszerelése olyan nagy értéket képviselt, hogy elterjedtebb volt egy használt tipográfia megvásárlása, mint egy új felszerelése.

A könyv elkészítésének munkafolyamata a szedéssel kezdődött. A sze- dő soronként a nyomdabetűkből a szedővasba szedte a sorok tükörképét, majd a sor végét vakanyaggal kizárta. Egy lapnyi kiszedett szöveget szo- rosan körbekötözött, nehogy a betűk széthulljanak. A szedést a korrektúra követte, vagyis az ideiglenes levonatot a korrektor kijavította, aki lehetett a nyomdász vagy maga a szerző. Az egy, igaz és boldogító hitnek elei cí- mű mű esetében feltételezhető, hogy a korrektor feladatát Nagy Ferenc látta el, legalábbis erre enged következtetni a hibajegyzékhez csatolt meg- jegyzés.

Miután a szedő kijavította a hibákat, következett a kilövés munkája, vagyis a kiszedett szöveget tartalmazó hasábokat a könyv formátumának megfelelően felosztották, és kilövési táblázatok segítségével összeállítot- ták az ív első és hátsó oldalára kerülő hasábokat, amelyek az ív összehaj- togatása után a megfelelő sorrendben követik egymást a készülő könyv- ben. Ez volt a legtöbb figyelmet igénylő művelet, mert a hiba selejtet okozott. Ezután az egy ívoldalra kerülő hasábokat szorosan fa- vagy fém- keretbe fogták, és következett a nyomtatás.

A szedést ráhelyezték a sajtó talyigájára, és a felületét a bőrből és ló- szőrből készült festékező labdaccsal befestékezték, s a festékezést minden lenyomat előtt megismételték. Az ívet benedvesítették, és hogy a szedés- tükrök pontosan fedjék egymást, a sajtó fedelének szélére szerelt tűk, a punktúrák akadályozták meg az ív elcsúszását. A fedelet ráhajtották a szedésre, a nyomótégely alá csúsztatták, és a tégelyt a fordítórúddal a nyomóformára szorították. Ezeket a műveleteket az ív mindkét oldalán elvégezték.

A kinyomtatott füzeteket csak ívekben vagy hajtogatva, krúdákban tá- rolták, és a könyvkötő, aki egyben gyakran könyvkereskedő is volt, készí-

tett számára a vevő igényeit kielégítő kötést.⁴⁴ A valódi bordás kötés vé- gigkísérte a könyv történetét egészen a megszületésétől a 19. század elejé- ig-közepéig, amikor is a könyvkötő mesterek munkáját átvette a gépi kö- tés.

A könyvkötés legelső munkamozzanata a papír elmaradt enyvezésének pótlása, majd a sulykolás és a préselés az ívek kisimítása céljából, mert enélkül a nyers ív nagyon hullámos maradt volna, alkalmatlan egy szép könyv összeállítására.⁴⁵ Az ívek hajtogatásában és a füzetek sorrendbe állításában fontos szerepet kapott az ívjel vagy füzetjel és az oldalszámo- zás, a tartalomjegyzék pedig a mellékletek meglétére hívta fel a figyelmet.

A hajtogatás nagy figyelmet igénylő munka volt, a helyes sorrend mellett ügyelni kellett arra is, hogy a meghajtott ívek szövegtükrei pontosan fed- jék egymást. Esetleg ilyenkor derült ki, hogy a nyomda milyen pontos munkát végzett a kilövésnél. Miután az íveket sorrendbe helyezték, és a mellékleteket a tartalomjegyzék alapján elrendezték, következett a soka- dik préselés.

A préselt íveket a legtöbbször kenderspárgából, olykor bőrből készült bordazsinegre fűzték fel. A bordazsinegeket (számuk a könyv nagyságától változott, legalább két zsineg kellett egy kisméretű könyv összeállításá- hoz) keresztben ráfektették a fűzőállványba rakott ívhalom hátára, és az íveket erős fonallal egyenként átvarrva a zsineget körülöltötték. A borda- zsinegek végeit eldolgozva ragasztással a fatáblákhoz erősítették. A kö- téskor a bőrborítást a gerincen ragasztóval simították le, így alakult ki a valódi bordás kötés, amely a legtartósabb könyvkötészeti eljárásnak bizo- nyult, egy ilyen technikával összefűzött könyv gyakran több száz éven keresztül is megtartja formáját nagyobb károsodások nélkül.

A fűzés után következett a könyvtest körülvágása, majd a könyvtáblák felerősítése a bordazsinórok és az oromszegő segítségével, különböző eljárásokkal, amelyek különböző erősségű kötéseket eredményeztek. Az eldolgozás erőssége és tartóssága függött a könyv méretétől és értékétől.

A legerősebb tartást úgy érték el, hogy a bordazsinegeket átfűzték a fatáb- lákon, és így eldolgozva a végeiket erősítették a táblához. De általában csak a kenderspárga végét elrojtozva ragasztották a táblához. .A könyv beborítása a 18. században általánosan bőrrel történt, a ragasztásához ke- ményítőt vagy enyvet használtak. A beborított könyvet vaknyomással és aranyozással is díszíthették. A vaknyomást felmelegített, sárgaréz ötvö-

44 V. Ecsedy J.: i.m. 242-243.

45 Jaschik Álmos: A könyvkötő-mesterség. Népszava könyvker., Bp., 1922. 8.

zetből készült bélyegzőkkel készítették, amelyekkel homorú vagy dombo- rú hatást érhettek el. Aranyozásra a homorú minta volt alkalmas.⁴⁶

A három kiadás bemutatása

A dolgozat elkészítéséhez megvizsgáltam mindhárom kiadás egy-egy példányát, sőt az egyik kiadásból két fennmaradt példányt is sikerült fel- lelnem. A bemutatáshoz elkészítettem a könyvek bibliográfiai leírását is.

A vizsgált példányok

1767-es kiadás

Az egy, igaz, és boldogító hitnek elei / mellyeket … galántai gróf Esz- terházy Károlynak … egri püspöknek … parantsolattyábúl egybe szede- getett, és ki-nyomtattatott Nagy Ferentz. – [1. kiadás]. – [Eger] : nyomtat- tatott a’ Püspöki Oskola betöivel, 1767. – [16], 368, [10] p. ; 8o (17 cm)

Megjegyzés: Bibliográfiai hivatkozás: Magyar Könyvészet 1712–

1920, 1712–1860/II

Hozzákötve: Scopek Franciscus Auditoribus oblata, dum assertiones dogmatico-scholasticae publice propugnavit Ladislaus Zsoldos ... praeside Franciscus Scopek ... Quinque – Ecclesiis 1171., [Typ. Engel?] – [4] p. 17 cm

Valódi bordás, egészbőr kötés, gerincén aranyozott vaknyomásos dí- szítéssel.

Possessori bejegyzések.

Az 1767-es kiadás az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona. Nagyon jó állapotban van, valószínűleg átesett a restauráláson. Két possessori bejegyzése van, valamint különböző bejegyzések arra utalnak, hogy ko- rábban más könyvtárak állományában volt.

1771-es kiadás

Az egy, igaz, és boldogító hitnek elei / mellyeket … galántai gróf Ezsterházy [!] Károlynak … egri püspöknek … parantsolattyábúl egybe szedegetett, és ki-nyomtattatott Nagy Ferentz. – [2. kiadás]. – [Eger] :

46 V. Ecsedy J.: i.m. 259.

nyomtattatott a' Püspöki Oskola betöivel, 1771. – [16], 368, [4] p. ; 8o (17 cm)

Megjegyzés: Bibliográfiai hivatkozás: Magyar Könyvészet 1712‒1920, 1712‒1860/II

Csonka példány: az utolsó 3 levél hiányzik.

Hozzákötve: Assertiones ex universa philosophia, quas ... ex praelectionibus Ladislaus Péchy in Episcopali Schola Agriensi ... publice propugnandas suscepit Stephanus Szentimrey. – [Agriae] : [Typ. Scholae episc.], 1775

Valódi bordás, egészbőr kötés, gerincén aranyozott vaknyomásos dí- szítéssel.

Possessori bejegyzés, nagy mennyiségű kézírásos latin nyelvű szöveg a könyv elején és végén.

Az 1771-es kiadás egy magántulajdonban lévő példány. A tulajdonosa pár éve vette egy régi nyomtatványos aukción, az előző tulajdonosról nem tud semmit. Soha nem restaurálták, valószínűleg hányódhatott valahol, ennek ellenére egészen jó állapotban van. A borítón meglátszik a szú munkájának nyoma, sőt néhány helyen mintha egér rágta volna meg. A kötés kissé meglazult, de nem esett szét, csak a beragasztott lapok ragasz- tása engedett el. A könyv végén hiányzik három lap, a tartalomjegyzék második fele és a hibajegyzék. A hiányt jelzi az utolsó meglévő oldalon található magányos őrszó, amelyhez nem tartozik folytatás. Ezeket a hi- ányzó oldalakat az OSZK példányában sikerült megnéznem. A könyvben, az üres oldalakon a könyv elején és végén jelentős mennyiségű latin nyel- vű bejegyzés szerepel, közöttük egy possessori bejegyzés is.

Az Országos Széchényi Könyvtárban megvizsgáltam az ott található 1771-es kiadást is. A könyv eleje súlyosan sérült, 5 lap hiányzik, valamint a kötés is kissé rossz állapotban van.

Az 1767-es és 1771-es kiadás szinte tökéletes másai egymásnak, az el- ső pillanatban nem is tűnnek fel a különbségek. Majdnem ugyanaz a tör- delés, a cifrák használata, a hibák és a hibajegyzék is. A hibajegyzék egyébként nem sorolja fel az első füzetben, a főművön kívül található hibákat, ami arra utal, hogy az később készült, mint a főszöveget tartal- mazó rész. Így kimaradt belőle az 1771-es kiadás címlapján található ha- talmas szedési hiba javítása is, amit valószínűleg a nyomtatáskor túl ké- sőn vettek észre. Amiért mégsem utánnyomásként kezeltem a bibliográfi- ai leírás elkészítése közben, azok a kis különbségek, amelyek alaposabb vizsgálatnál felfedezhetőek, ilyen a magyar ékezetes magánhangzók meg-

jelenése, az s betű néhány helyen megváltozott jelölése és a tördelés egy oldalon belül előforduló apróbb eltérései.

1796-os kiadás

Az egy, igaz, és boldogító hitnek elei / mellyeket … galántai gróf Esz- terházy Károlynak … egri püspöknek … parantsolattyábúl egybe szede- getett Nagy Ferentz. – [3. átdolgozott kiadás]. – Egerben : a püspöki be- tűkkel, 1796. – [14], 372 [recte 368], [8] p., ; 8o (17 cm)

Megjegyzés: Bibliográfiai hivatkozás: Magyar Könyvészet 1712–

1920, 1712‒1860/II

Hozzákötve: Rövid keresztényi tudomány / Robertus Bellarminus. – Egerben : a Püspöki Oskola betűivel, , 1780

A keresztényi tudománynak bővebben való megmagyarázása / Robertus Bellarminus . – Egerben : a Püspöki Oskola betűivel , 1780

Papírkötés, gerincén aranyozott színezett díszítés.

Hibás oldalszámozás, a 356. oldal után a 361. következik.

Az eddig bemutatott köteteknek eredeti 18. századi, valódi bordás kö- tése van. Ebben tér el a negyedik megvizsgált példány, amit 1796-ban adtak ki, és az egri Főegyházmegyei Könyvtár tulajdona. Láthatóan a 19.

században, de lehet, hogy a 20. század elején kötötték egybe Nagy Ferenc és Bellármin Szent Róbert munkáit, mert a kötés ugyan díszes, de nem valódi bordás kötés. Nagyon jó állapotú könyv, amelyet a jelek szerint nem sokat forgattak. Néhány, valószínűleg a közelmúltban keletkezett ceruzás könyvtári bejegyzésen kívül más kézírás nem található benne.

A harmadik kiadás megjelenése, terjedelme ugyan nagyon hasonlít az előző kiadásokhoz, de a tartalmát erősen átdolgozták, „modernizálták”.

Egyik jellemző példa erre a könyvnek A Boszorkányságrúl szóló fejezete, amelyből álljon itt egy-egy részlet a második és a harmadik kiadásból:

„K. Mitsoda a’ Boszorkányság?

F. Ördöggel nyilván, vagy alattomban való szerződés, mely-által szo- katlan dolgok, és tselekedetek vitetetnek végbe.

K. Vallyon vannak-é boszorkányok?

F. Vannak […] Hanem olly sokan nintsenek, mint az együgyü község [itt: közösség] vélekedik.”⁴⁷

47 Nagy Ferenc: Az egy igaz és boldogító hitnek elei. A Püspöki Oskola betűivel, Eger, 1771. 130.

„K. Mitsoda a’ Boszorkányság?

F. Ördöggel nyilván, vagy alattomban való szövetkezés és kötés, mely- által szokatlan dolgokat, és tselekedeteket kíván valaki végbe vinni.

K. Nagy vétek-e’ a’ babonaság?

F. Igen nagy, a’ mint ki-tetszik azon büntetésekbül, mellyekkel paran- csolta büntetni azok tselekedőit az Isten…”⁴⁸

A terjedelem meghatározása

A régi nyomtatványok feldolgozásánál elmaradhatatlan lépés a kollacionálás, azaz a terjedelem meghatározása. Nem vártam ettől a lépés- től meglepetéseket, aztán mégis értek.

A terjedelem meghatározásakor ellenőrizni kell a teljességet és a sor- rendet. Erre több lehetőség is van, ugyanis a könyvek tartalmaznak füzet- jeleket, őrszavakat és oldalszámozást is.

A füzetjelet a szöveggel együtt nyomták, és betűvel jelöli a füzetet, azon belül számmal a levélpárokat a levél rektójának az alján. Így köny- nyen ellenőrizhetővé vált a nyomdában és a kötéskor, hogy a hajtogatás után a levélpárok egy füzeten belül helyes sorrendben követik-e egymást, valamint a füzetek helyes sorrendben kerültek-e bekötésre. A füzetek jelö- léséhez általában a 23 betűből álló ábécét használták, ha túl nagy volt a terjedelem, akkor a betűket kettőzték: Aa, Ab, Ac stb. Általánosan alkal- mazható szabály, hogy ahány betűt vagy betűkombinációt találunk a fü- zetjelek között, annyi füzetből áll a kiadvány,⁴⁹ de ezt mindig ellenőrizni kell, ugyanis esetleg kihagyhattak betűket a betűsorból, vagy éppen fi- gyelmetlenségből megduplázhattak egy betűt.

A füzetjel bevezetése a kézírásos kódexek készítésének korában tör- tént. Az oldalszámozás ennél jóval fiatalabb keletű, a 15. században jelent meg, és a 16. században már előtérbe is került. Itt az általános szabály, hogy egy oldal csak egy számozást kaphat. Előfordulhat ugrás, leginkább olyankor, amikor kihagynak szövegrészeket a kötetből. A főművön kívüli szövegrészekből (ajánlás, előszó, tartalomjegyzék) általában kihagyták az oldalszámozást,⁵⁰ ilyenkor a terjedelem meghatározásánál a füzetjelzés segíthet.

48 Nagy Ferenc: Az egy igaz és boldogító hitnek elei. A Püspöki Oskola betűivel, Eger, 1796. 135.

49 Borsa Gedeon: Kalauz a régi nyomtatványokhoz. A régi nyomtatványok fogalma, anyaga, mérete és terjedelme. Könyvtári Intézet, Bp., 2003. 72.

50 Borsa G.: i.m. 78.

Az őrszó (custos) szintén a folytonosság ellenőrizhetőségét hivatott szolgálni, s használata már a 12. században feltűnt. Alkalmaztak füzetőr- szót, levélpárőrszót, levélőrszót, oldalőrszót, sőt hasábőrszót is, valamint ezeknek a variációját. A szöveg megszakadásának helyén, a szövegtükör jobb alsó sarka alatt feltüntették a folytatás első szótagjait. A füzetjelölés és oldalszámozás megjelenésével nem tűnt el az őrszó, csak részben funk- ciót váltott. Amellett, hogy a szedő a segítségével az oldalak közötti át- menetet kevesebb hibával oldotta meg, a szöveg felolvasásában is segít- séget nyújthatott.⁵¹

Nagy Ferenc művének mindhárom kiadása nyolcadrét méretű, ami azt jelenti, hogy az ívfüzetek négy levélpárból, azaz nyolc levélből, azaz 16 oldalból állnak. Mindhárom kötet terjedelemjelölés szempontjából három részre osztható:

1. Az első, teljes ívfüzet, amely a címlapot, az approbációt és az elöljá- ró beszédet tartalmazza, oldalszámozás nélküli, csak a levélpárokat jelöl- ték a következőképpen: a címoldalon nincs jelölés, majd következnek a )(2, )(3, )(4 és )(5 jelölésű levelek, az utolsó három levél jelöletlen. Eb- ben az ívfüzetben is, mint az összes többiben, van őrszó, minden esetben a szövegtükör jobb alsó sarka alatt.

2. A főszöveget tartalmazó részben mind oldalszámozás, mind füzetje- lölés található. Egy füzeten belül a következő jelölések sorakoznak egy- más után: A, A1, A2, A3, A4, A5, s a füzet utolsó három levele szintén jelöletlen. A 23 füzetet az általában használt 23 betűs ábécé betűivel jelöl- ték. A füzetjelölések a rektóoldalon, a szövegtükör alatt középen helyez- kednek el, az oldalszámok minden oldalon a szövegtükör jobb, illetve bal felső sarkánál, attól függően, hogy a rektó- vagy a verzóoldalon vannak-e.

3. A harmadik rész a tartalomjegyzéket és az első és második kiadás esetében a hibajegyzéket tartalmazza. Nem teljes füzet, mindössze két levélpárból, így nyolc oldalból áll, és a hibajegyzéket egy különálló levé- len ragasztották hozzá. A tartalomjegyzék füzet- és levéljelölése olyan, mint az első füzetnél: )(, )(2, )(3, az utolsó levél jelöletlen. A hibajegyzék csak őrszóval jelölt.

A két első kiadás terjedelmét könnyű volt meghatározni. Az első, teljes ívfüzet után következik a főszöveg 23 teljes füzetben és 368 oldalon.

Ilyenkor a legegyszerűbb megoldás, hogy az ívfüzetek oldalainak számát megszorozzuk a füzetek számával, s ha a szorzat egyezik az oldalszám-

51 Borsa G.: i.m. 81–82.

mal, valószínűleg nem fogunk hibát találni a terjedelemben. De az átlapo- zás ilyenkor is elengedhetetlen. Ebben az esetben a szorzat és az oldal- szám megegyezett, és az átlapozáskor sem derült ki hiba, az oldalszámok és a füzetjelzések sorrendben követték egymást. A főszöveg után a tarta- lomjegyzék következik, amelyet két levélpárra, azaz nyolc oldalra nyom- tattak, végül az utólag beillesztett egyleveles hibajegyzék.

A meglepetéseket az utolsó kiadás okozta, amelyet a címlap szerint

„némely hibáitul kitisztíttatván”⁵² nyomtattak ki újra. Az első ívfüzetből hiányzik az approbáció, valószínűleg utólag vették ki, a címlap után rög- tön a )(3-as jelű levél következik. A végéről hiányzik a hibajegyzék. A főszövegben a füzetszám és az oldalszám pedig nem akart stimmelni. A füzetjelzést alapul véve, amely A-tól Y-ig terjed, a számolt 23 helyett csak 22 füzetből állna a könyv, de a füzetek számának és oldalainak szor- zata sem egyezett. Ilyenkor következik a többedik átlapozás: kideríteni, hogy mi lehet a hiba. Kiderült többek között, hogy két T jelű füzet van, valamint P és az R jelű ívfüzetek találkozásánál a 356. oldal után a 361.

oldal következik, miközben az ívfüzetek épek, a custos pedig jelzi, hogy az oldalak helyes sorrendben vannak, nincs szövegkihagyás. Hogy ez miért fontos? Aért, mert a bibliográfiai leírás Terjedelem adatcsoportjá- ban pontosan fel kell tüntetni az adott régi könyv terjedelmét. Akárhány leírást megnéztem, erre a hibára sehol nem jöttek rá.

Elkészítettem a kollacionálás eredményét bemutató összesítő tábláza- tot:

52 Nagy F. 1796.: címoldal

1767-es és 1771-es kiadás

1796-os kiadás Első füzet tartalma címoldal

approbáció elöljáró beszéd

címoldal elöljáró beszéd terjedelme 4 levélpár, 8 levél, 16

oldal

3 és fél levélpár, 7 levél, 14 oldal

terjedelem jelölése

a címoldal jelöletlen )(2, )(3, )(4 és )(5 jelölésű levelek, az utolsó három levél jelöletlen

a címoldal jelöletlen egy hiányzó levél )(3, )(4 és )(5 jelölésű levelek

az utolsó három levél jelöletlen

A fő rész tartalma A fő mű A fő mű

terjedelme 23 füzet, 368 oldal 23 füzet, 368 oldal terjedelem

jelölése

füzetjelölések: A-Z oldalszámozás: első oldalon nincs 2-368 oldal 23*16=368

füzetjelölések: A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, T, U, X, Y

oldalszámozás: első olda- lon nincs

2-372 oldal 23*16=372 (?) 356. oldal után a 361.

oldal következik helyesen: 368 oldal Az utolsó

füzet

tartalma tartalomjegyzék

hibajegyzék tartalomjegyzék terjedelme 2 levélpár + 1 levél,

10 oldal

2 levélpár, 8 oldal terjedelem

jelölése

)(, )(2, )(3, utolsó levél jelöletlen hibajegyzék jelöletlen

)(, )(2, )(3, utolsó levél jelöletlen

A Terjedelem adatcsoport

leírása .- [16], 368, [10] p., .- [14], 372 [recte 368], [8] p.,

Megjegyzésben: hibás oldalszámozás, a 356.

oldal után a 361. követke- zik.

Betűk és díszítmények

Az egri nyomdában is a Magyarországon általánosan elterjedt antikva betűtípust használták elsősorban nyomtatványaik elkészítésénél, így az általam bemutatott három kiadványnál is, kisebb változtatásokkal. Az első két kiadás betűi még egyértelműen barokk stílusú nyomdabetűk, antikvák és kurzívok vegyesen, a harmadik kiadás címlapján a barokk díszbetűk között már megjelent klasszicista vonású díszbetű is, de az uralkodó a barokk betű maradt. A címlap és az approbáció antikvával szedett, az elöljáró beszéd betűje kurzív, a kiemelések antikvák, a főszöveg és a tar- talomjegyzék, hibajegyzék antikva, a kiemelések kurzívval szedettek.

A magyar nyomdákban, így az egriben is, kezdetekkor a legnagyobb problémát a magyar ékezetes betűk, főleg az ö-ő és ü-ű betűk hiánya okozta. Ennek én két okát látom. Először is a dupla ékezetes betűk ólom- betűi sokkal sérülékenyebbek voltak a többinél, így pótlásuk, felújításuk mindennapos feladat lett volna. Az egri nyomda viszont nem rendelkezett megfelelő szakemberrel.

A másik ok az lehet, hogy egyszerűen nem volt rá nagy szükség. Ivá- nyi Sándor és munkatársai kutatásai szerint 1755 és 1800 között Egerben 755 kiadvány jelent meg, amelyből mindössze 111 volt magyar nyelvű.

1785 után már igen kevés magyar nyelvű kiadvány születik a líceumi nyomdában. Ezért külön magyar ékezetes betűket beszerezni nem volt kifizetődő.

Ez abban a korban nem okozott igazán nagy problémát, a gyakori éke- zési hibákat a hibajegyzékek fel sem sorolták, mivel a megértést nem za- varták lényegesen.⁵³ Nagy Ferenc művének hibajegyzékében a követke- zőket írja az ékezési hibákról:

„Mind ezeket, ’s-ezekhez hasonló aprólékos hibákot könnyű meg- jobbítani, vagy író-pennával, vagy tsak egy kis vakarással, hogy az olva- sásban akadályt ne okozzanak.”⁵⁴

A könyvek nyomtatásakor az ö-ő és ü-ű betűk hiánya okozta gondot különös módon oldották meg, a legtöbb abban az időben készült magyar nyelvű kiadványhoz hasonlóan: az o és u betű fölé illesztett apró álló e betűvel. Ez az eljárás mindhárom kiadásra vonatkozik bizonyos eltéré- sekkel. A második kiadásban már előfordul kis számban magyar ékezetes

53 Benkő L.: i.m. 225.

54 Nagy F. 1767.: hibajegyzék

betű, az 1796-ban készült kiadásban már nagy számban szerepelnek, de igen különös módon készültek a hozzájuk tartozó nyomdabetűk ékezetei.

A korban a kisebb nyomdák nemigen tudták megfizetni a magyar éke- zetes betűk készletét, és úgy látszik, így járt az egri nyomda is, ezért a házi barkácsolás igencsak elterjedt szokásához nyúltak. A címekben, al- címekben előforduló nagyobb méretű, ezért könnyebben kiegészíthető nyomdabetűkre ráerősítették, valószínűleg rácinkezték⁵⁵ az Ö és Ü betűk ékezeteit, és hogy a nyomás kiegyenlítettebb legyen, a kiegészítések to- vább bírják, közéerősítettek egy vékony pálcikát is, esetleg a már meglé- vő hosszú ékezetet reszelték egy egyenes vonallá. Más esetekben, a ki- sebb betűméreteknél több eljárást is alkalmaztak. Vagy már a kész hosszú ékezetes ú, ó betűket alakították át két pont ráillesztésével ö és ü betűvé, vagy az o és u betűre illesztették rá a pontokat, néha elég csálén: az egyik pont lejjebb esik, mint a másik. A jelek szerint az á és é nyomdabetűjének is szűkében voltak, mert azokon is látszik az átalakítás. A változtatások főleg a könnyebben kezelhető antikva betűtípust érintették, a nehezebben kiegészíthető kurzív nyomtatásánál a korábbiakban ismertetett e betűvel történő jelölést választották, bár néhány nagyobb méretű kurzív nyomda- betűnél is megtalálható az átalakítás, kiegészítés nyoma.

A másik érdekesség a betűk szintjén az s betű néhány helyen megvál- tozott jelölése. Az 1767-es kiadásban az s jelölésében erősen keveredik a hagyományos ſ és az újabb s jelölés: üdvöſséges, ſzép, ſzerínt, de nintsen, tsudálatos, tehát az aránylag újonnan megjelent ts betűnél már a s haszná- lata a jellemző. De az 1771-es kiadás kissé más, visszalépés a hagyomá- nyos jelölés használatához: nintſen, tſudálatos. Ez a betűkapcsolat jellem- ző az 1796-os kiadásra is. Érdekes, hogy a második kiadás címlapján vi- szont több helyen a „modern” s betűt használják.

A 18. században fametszeteket használtak a kiadványok díszítésére, ugyanis mind a fametszetkészítés, mind a könyvnyomtatás ebben a kor- ban magasnyomásos technika volt, így a fametszeteket könnyű volt beil- leszteni a készülő nyomtatvány képébe. Ilyen fametszéses eljárással ké- szültek az iniciálék, könyvdíszek és címlapkeretek. A nyomdai cifrák viszont fémből készültek, ugyanolyan eljárással, mint a nyomdabetűk.

Ezeket az apró díszeket meglehetősen sokféleképpen lehetett összeállíta- ni, a lehetőségeknek szinte csak a képzelet szabott határt.⁵⁶

55 Kniezsa I.: i.m. 166.

56 V. Ecsedy J.: i.m. 293.

Az egri kiadványok egy része igen díszített különböző díszítmények és cifrák segítségével. Nagy Ferenc művének kiadásai nem illusztrált, de díszített kiadványok voltak, bár meglehetősen egyszerűnek mondhatóak.

Nincs díszes címlapkeret, és a könyv belsejében csak néhány kiemelt he- lyen (az elöljáró beszéd és a főszöveg kezdetén) található könyvdísz és minden oldal tetején a nyomdai cifrákból épített egyszerű kis fejléc. A szövegkezdő díszek a cserélhető betűvel szintén kevésszer, mindössze két helyen fordulnak elő egy kiadványban. A díszítmények általában növényi ábrázolások, más dekoratív motívum csak elvétve fordul elő, ilyen az első két kiadásban a szökőkút vagy a harmadik kiadásban a kerti pavilon képe záródíszként. Ezek a szöveggel semmilyen kontextusban nincsenek, fela- datuk csak és kizárólag a díszítés.

A fametszetek valószínűleg nem egri munkák voltak, hanem vásárol- tak, de az is lehet, hogy egy mintakönyvből erednek. Viszont a harmadik kiadásban van egy díszítmény, amely csak Egerhez és Eszterházy Károly püspökhöz köthető. Ez pedig az Eszterházy Károly címerét ornamentikus keretben ábrázoló díszítmény, amelyen könnyen felismerhető a galánthai Esterházy-címer, a püspöki tiara és a pásztorbot, valamint a bojtos főpapi kalap. A díszítmény a könyvben fő helyet foglal el, közvetlenül a címol- dal után, az elöljáró beszéd előtt a lap tetején található. Mivel a nyomda a püspök hatáskörébe tartozott, ez a díszítmény kiemelt helyzeténél fogva akár kiadói jelvényként is felfogható. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mikor jelent meg először az egri kiadványokban, és milyen jellegű kiad- ványokban fordul elő.

Éppúgy, mint a betűk esetében, a díszítmények esetén is látszik a fel- újítás hiánya, hiszen a legtöbb mind a 67-es, mind a 96-os kiadásban sze- repel. Egyetlen jelentősebb különbség az Esterházy-címer megjelenésén túl az oldalak fejlécét díszítő, cifrákból összeállított ékítmény változása:

az első és második kiadás növényi barokk-rokokó motívumát a harmadik kiadásban felváltotta egy klasszicizáló, egyenes vonalakból álló nonfigu- ratív motívum.

A papír

A kézisajtós könyvnyomtatás korában egy nyomda kiadási költségei- nek jelentős részét a nyomdai papír ára tette ki. A nyomdák ebből mindig nagy készleteket tartottak raktáron bálákban vagy rizsmákban tárolva.⁵⁷

57 V. Ecsedy J.: i.m. 247.

Nyomtatás céljára az írópapírtól eltérő minőségű, enyvezetlen papírt vásá- roltak, amely magába tudta szívni a nyomdafestéket.

Az egri püspöki nyomda által felhasznált papíranyag alapvetően két papírmalomból származik, az 1767-es és 1771-es kiadás papírja a pilai, az 1796-os kiadásé a dédesi papírmalomból.

Iványi Sándor a pilai papírmalmot következetesen pilavöröskői papír- malomnak nevezi, ez így is terjedt el az egri nyomdáról szóló irodalom- ban, Kiss Péter is a pilavöröskői papírmalomról ír. Én visszatérek a Pila elnevezéshez, mert ezeken a munkákon kívül Pilavöröskő elnevezéssel nem találkoztam. A ma Szlovákia területén fekvő község mai magyar neve Gidránfűrész (a pila eredeti jelentése fűrész, valószínűleg a fűrész- malmokról kapta a nevét),⁵⁸ de 1899-ig a hivatalos neve Pila volt.

Fényes Elek a következőket írja a faluról:

„Pila, (Sägmühl), Poson vmegyében, a vöröskői várhegy mellett lévő völgyben: 363 kath., 4 evang. lak., 2 fûrész-, 1 papiros-, 1 kalló és több lisztmalmokkal a Gidra patakján, mellyben jó izü pisztrángokat is fognak.

Erdeje igen nagy. F. u. gr. Pálffy Rudolf örökösei. Ut. p. Poson.”⁵⁹

A zavart fokozza, hogy néhány munkában a pilai papírmalomra mint a szintén a Pálffy család tulajdonában álló vöröskői papírmalomra hivat- koznak.⁶⁰ Számomra kissé furcsa lenne, ha a nagy víz- és helyigényű pa- pírkészítést felköltöztetnék a hegycsúcson álló várba, ami általában ke- vésbé jól ellátott vízzel. Idézett munkájában Jedlicska Pál nagy részletes- séggel bemutatja a várat, de papírmalomról sem ő, sem Fényes Elek nem tesz említést. Így nagy biztonsággal állítható, hogy a Pozsony vármegyei vöröskői és pilai papírmalom egy és ugyanaz, és helyileg Pila községben, a Gidra-patak partján állt.

A pilai papírmalmot a 17. században alapította a Pálffy család, 1675- ben az uraság tulajdonában lévőként említi egy okirat. „Ugyanezen évi számadások csinos és erős papíron írvák, melyen a Pálffy-cimer látha- tó.”⁶¹ Bogdán István A magyarországi papíripar története⁶² című munká-

58 Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek. Hely- s művelődéstörténeti tanulmány. Vörös- kőtől-Szomolányig. Hunyadi Mátyás Intézet, Bp., 1882. 316.

59 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és pusz- ta, betürendben körülményesen leiratik. Fényes Elek, Pest, 1851. URL:

http://www.arcanum.hu/fszek/lpext.dll?f=templates&fn=tools- contents.htm&cp=rmf%2FInfobase&2.0 (Letöltés: 2012. 12. 15.)

60 Ádám Ágnes: Egy XVII. századi rizsmacímke. Papíripar 50. (2006) 2. sz. 67-69.

61 Jedlicska P.: i.m. 315.