K Ö.N .Y V E K 53 p á d és Kosztolányi Dezső neveivel találko-
z u n k ) , — különösen j ó n a k érezzük az Osz- trovszkij kötetből Szendrő József: „Erdő'', Mészöly Dezső és Mészöly P á l : „ V i h a r "
fordítását, (bár címnek megfelelőbbnek tar- t a n á n k a ,,Zivatar"-t) — a Csehov kötetben az említett műveken k í v ü l H á y Gyula Sirá- lyát.
Azokra a kérdésekre, amiket • Osztrov- s z k i j és Csehov felvetett •—, s mivel n e m
voltak forradalmárok, nem tudtak teljes- séggel megfelelni, m a j d a marxizmus-leni- n i z m u s ideológiájával felvértezett Gorkij ad választ. A m i k o r a F r a n k l i n K ö n y v k i a d ó hé- z a g p ó t l ó m u n k á j á é r t dicséretet m o n d u n k , f e l h í v j u k a figyelmet G o r k i j d r á m á i n a k ma- gyar nyelven rég esedékes gyűjteményes ki- a d á s á r a . . O S V Á T H B É L A
J. I Z C A R A Y : A S P A N Y O L N É P H Ő S E . (Szikra.)
A spanyol polgárháború, a második vi- l á g h á b o r ú n y i t á n y a volt. Itt a terjeszkedő fasizmus és a demokrácia erői csaptak össze először nyilt, kíméletlen harcban. A spa- nyol munkásosztály E u r ó p a délnyugati csücskében valóban hősi és nagyszerű har- cot vívott a fojtogató fasizmussal. Ide vezet el bennünket Izcaray könyve.
„Casto Garcia Roza élete és h a l á l a " a Tegény alccíme, Roza életén és h a l á l á n ke- resztül l á t j u k a p o l g á r h á b o r ú forró napjait, a h a z a á r u l ó Franco által Spanyolországba hívott fasiszta zsoldoshadsereg gaztetteit:
F e l t á r u l n a k előttünk Franco börtönei, ame- lyek vetekszenek a Gestapo haláltáboraival, d e láthatjuk a Párt és a nép legyőzhetetlen erejét is, amellyel még a forradalmi harc bukása u t á n is, szembeszáll a fasiszta ter- rorral.
Kicsoda Casto Garcia Roza? A Spanyol K o m m u n i s t a Párt h ű harcosa és vezetője, aki életét adta a spanyol nép felszabadítá- sáért, a munkásosztály győzelméért. A re- gényből élesen domborodik k i a hős kom- munista vezető lenyűgöző alakja, a retten- hetetlen, elszánt harcos, az ú j t i p u s ú szocia- lista ember. Roza minden ereje a Pártban és a népben van. És ez mindenre képessé teszi őt. A nehézségek itt m e g h á t r á l n a k : A m e r i k á b ó l E u r ó p á b a h a j ó z i k egy szek- rényben ülve, vállalja az illegális m u n k a szörnyű küzdelmeit és néma marad a . fa- siszta pribékek ütlege és korbácsa alatt. Mi adott erre neki erőt? A Párt és a nép!
A regénynek j ó o'dalai ellenére, h i b á i is v a n n a k . H i b a az, hogy néha kissé epizód- szerűek a történetek, máshol pedig érezzük, hogy az í r ó k ü s z k ö d i k m o n d a n i v a l ó j a tö- mörségével és ezt néha bizony csak a m ű - vészi érték rovására tudia megoldani. Roza é'ete hősköltemény. És hőskölteményt meg- írni 120 oldalon valóban n e m k ö n n y ű fel- adat.
Izcaray könyve mégis értékes alkotás a magyar dolgozók könyvespolcán. Megdöb- bentő erejű, tanulságos és előremutató m u n k a . F A R K A S A N D R Á S
G E R G E L Y S Á N D O R : F A L U S I J E L E N - TÉS. (Szépirodalmi Könyvkiadó.)
Kevés példát l á t t u n k csak eddig az ú j szociográfia megteremtésére, főként falusi viszonylatban, Gergely Sándor ehhez a mű- f a j h o z nyúlt, hogy a szocialista átalakulás ú t j á n j á r ó falut bemutassa. Amint az Iro- d a l m i Újság második számában írja köny- véről: elsősorban az embert keresi a falu- ban, az átalakulást végrehajtó és az ez ellen acsarkodó embert ért hatásokat. Ad szocio.
gráfiai leírásokat, adatokat is, de m u n k á j a nem vész ezek felsorolásába. J ó l választotta meg típusait, akiket b e m u t a t . Ír k u l á k r ó l és papról, de emellett nagyon helyesen,
„mennyiség" és súly szempontjából is az új_
típusú ember áll a középpontban. Pl. egyik legszebb írása Odor Zsigmond párttitkár- ról szól.
- Gergely Sándor nemcsak egy vidék, vagy országrész fejlődésének állomásait, embereit és problémáit ragadta meg a Győr-Sopronr.
megyei falu é'etében. Az egyedi jegyektől eltekintve, érvényes ez a kép az egész or- szág paraszti fejlődését illetően.
Azonban ugyanazt a kérdést á l l í t h a t j u k szembe ezzel a könyvvel' is, amit Illés Béla az Irodalmi Újság h a s á b j a i n Máté György írásainak gyűjteményes kiadásával kapcso- latban tett. S ez a jogos kérdés: miért nem regényben ábrázolta mindezt Gergely Sán- dor? Művészi eszközei képessé tennék errs is. S a j é regény m i n d i g jobban, maradan- dóbban ülteti az olvasóba a valóságot. E r r e az említett cikkben sem ad választ. Vonzó, h ű és friss kép. amit nyújt, de — ismétel- ten — szivesebben olvastunk volna nagvohb- igényű könyvet Gergely Sándor to'lából
T O L N A I P É T E R SZABÓ P Á L : TAVASZI SZÉL. (Athe- naeum.)
„Ezerkilencszáznegyvenöt, március köze- pe. _ Lehet, hogy pár nappal még elölte vagyunk, de az is lehet, hogy egy pár nap- pal m á r u t á n a vagyunk, összekúszálódott az idő a pusztán, de ezidálg hiába próbálja akárki, hogy helyre zökkentse." — így kez- d ő d i k Szabó Pál regénye, bemutatja Vá- tyon-pusztát, ahol a parasztok most kezde- nek felocsúdni. Elmentek a nadrágos em- berek, elszaladt m i n d e n k i , aki csak ú r n a k hitte magát. Maradt a paraszt és kezdik megszokni a szabadságot, az ú j élete.t. Nem is k a p t a k hirtelen észbe, m i n d e n k i a maga dolgával törődött, mert hiszen idő kell ah- hoz is. hogy aki béres voH egész életében, egyszerre csak azt ves»ve éczre. hogy eltűnt az, aki neki eddig parancsolgatott.
Egy márciusi késő d é l u t á n o n a legki-