930 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
Az együttműködésben rejlő valamennyi le- hetőséget a KGST—tagországok még nem használták ki. Ez is egyik oka annak, hogy az országok sok mezőgazdasági termék te- kintetében nem versenyképesek a világpia—
con. A KGST-tagországokban úgy kell nö- velni a mezőgazdasági és az élelmiszer—
ipari termelést. hogy a tőke-, az energia- és az importanyogigény csökkenjen, és a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági foka emelkedjék.
A Szovjetunióban -— elsőként a KGST—tag- országok közül - olyan élelmiszerprogramot dolgoztak ki. amely az agráripari szférában (: kutatás—kísérlet—termelés—elosztás egysé—
gét, valamint a szféra komplex fejlesztését irányozza elő.
A szerző véleménye szerint ki kell dolgoz- ni (: KGST—tagországok közös élelmiszer—
programját, amelynek összhangban kell len—
nie az egyes országok nemzeti fejlesztési terveivel. A megvalósítást pedig tudomá- nyos—termelési egyesülések vagy konzultáci- ós cégek létrehozásával kell elősegíteni. Ja—
vasolja továbbá, hogy a természetvédelem.
a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar te—
rületén közös vállalatokat alapítsanak.
Mindezek megvalósításához a KGST-tagor—
szágok agrárpolitikájának összehangolásán -kivül a szabályozó rendszereket is közelíte—
ni kell egymáshoz.
A közös agrárpolitika kérdései között a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árának megállapitása lényeges előrelépés lenne. Rögzíteni kellene az árképzés, a hi—
telezés és a pénzügyi elszámolások elveit.
Az alapvető mezőgazdasági termékeknél ki kellene dolgozni a minimális védőárak rend-
szerét.
(lsm.: Szabóné Medgyesi Éva)
GRIGOR'EV. A.:
A MÁSODLAGOS ERÖFORRÁSOK SZEREPÉNEK NOVEKEDÉSE
(Vozrasztanie rali vtoricsnüh reszurszav v ékono—
mike kapitaliszticseszkih sztran.) — Mirovaia Eko- nomika i Mezsdunarodnüe Otnoseníia. 1984. 1. sz.
66—77. p.
A fejlett tőkés országok gazdasági tevé- kenységének jellemző vonása a természeti erőforrások kizsákmányoló jellegű kiaknázá- sa. Az ipari termelés növekedése az 1960- as évek közepéig együtt járt a hulladékok növekvő mennyiségével és a gyakorlatilag korlátlan környezetszennyezéssel. Az 1970-
es évek közepétől több ok együttes hatása folytán megváltozott ezekben az országok—
ban a hulladékok újrafelhasználásával kap- csolatos álláspont. llyen ok volt a környe- zet katasztrofális mértékű szennyeződése, a fejlett tőkés országok nyersanyag-ellátottsá-
gi helyzetének rosszabbodása, az ipari és a városi hulladékok megsemmisítésére for- dított összegek növekedése és a nyersanya- gok. illetve a fűtőanyagok árának jelentős emelkedése. A környezetvédelmi intézkedé- sek halaszthatatlansága mindinkább nyil—
vánvalóvá lett, hiszen például Japánban a környezet szennyeződéséből származó gaz- dasági kár az 1970-es 35 milliárd yenről 1977-ben 6 trillió yenre növekedett.
Mindezzel összefüggésben megnövekedtek a környezetvédelmi célokra forditott kiadá—
sok. 1970 és 1979 között a környezetvédelmi beruházások csaknem nyolcszorosukra növe—
kedtek az Egyesült Államokban, és elérték a 48,5 milliárd dollárt. Ez az összeg az új tőkebefektetések 18 százalékának és az egészségügyi befektetések 65 százalékának felelt meg. és 40 százalékkal volt magasabb az oktatási célú befektetések összegénél.
1976 és 1985 között az Egyesült Államok környezetvédelmi befektetései elérik az 554 milliárd dollárt. s ezen összeg jelentős re'—
szét a hulladékok feldolgozására fordítják.
A környezetvédelmi előírások megszigorí- tásának, valamint a nyersanyagimport nö—
vekedésének feltételei között a magas pro- fitok megőrzése érdekében a tőkés válla- latok mindinkább rákényszerültek a másod- lagos erőforrások széles körű hasznosításá—
ra.
Az elmúlt 15 év alatt a fejlett tőkés or- szágok nyersanyogszükségleteí 2—ó-szorosuk-
ra növekedtek, s emellett a belső nyers—
anyagbázis csak lassan fejlődött. Az Egye- sült Államokban jelenleg az olaj és olaj- termékek iránti igényeket 40 százalékban importból fedezik. Az import aránya a vas—
érc belső felhasználásában 30 százalékos, a réz, a cink, az ólom és a titán esetében 20—33 százalékos, a wolframéban, a szelé- nében, (: nikkelében és az aranyéban 50—
75, a bauxit, (] króm, a kobalt és a mangán esetében pedig 90—100 százalékos. Saját természeti erőforrásai révén a Német Szö- vetségi Köztársaság elsődleges nyersanyag—
felhasználásának mindössze 10 százalékát képes fedezni. Japán gyakorlatilag az ösz- szes felhasznált olajat, vasércet, bauxi'tot és szinesfémet importból fedezte, s 80 szá—
zalékosnál magasabb volt a kokszolható szén behozatalának aránya is. Mindez együtt járt a nyersanyagok importja miatti valutaráforditások nagyarányú növekedésé—
vel: így például az Egyesült Államokban az ásványi nyersanyagok és az elsődleges ener- giahordozók importjára fordított összeg 1970 és 1979 között 6.6 milliárd dollárról 80 mil—
liárd dollárra, azaz csaknem 12-szeresére növekedett. A saját forrásból származó nyersanyagok részesedése a belső felhasz- nálásban ugyanezen időszak alatt 90 százo-
lékról 63 százalékra csökkent, s ez az arány
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
1985—re várhatóan 50 százalékosra mérsék- lődik. 1980-ban az olaj és olajtermékek im- portjának értéke az Egyesült Államokban.
Japánban. a Német Szövetségi Köztársa- ságban 35 milliárd dollár volt.
Az ilyen típusú erőforrások felhasználását a jelenlegi körülmények között a termelési költségek csökkentésének. az import mér—
séklésének, a külkereskedelmi mérleg javí- tásának és sajátos, új iparágak kialakítá- sának eszközeként tartják számon.
A fejlett tőkés oszágok a másodlagos erő- források nagy mennyisége felett rendelkez- nek. Becslések szerint az Egyesült Államok- ban évente 4.5, az Európai Gazdasági Kö- zösség országaiban 1,9, Japánban pedig 1.3 milliárd tonna szilárd hulladék képződik.
Bár a tőkés viszonyok között a hulladék—
hasznosítás egyenlőtlenül valósul meg. a
hasznosítás mind elterjedtebb. 1960 és 1980 között a hulladékok felhasználása Japánban
4.3-szeresére, Olaszországban 3,4-szeresére,
az Egyesült Államokban és Franciaország-
ban 1,3—szeresére, a Német Szövetségi Köz-
társaságban pedig 1,2-szeresére növekedett.
Angliában -— az acéltermelés súlyos válsá- gával párhuzamosan —— a hasznosítás 46 százalékkal csökkent. Különösen magas a másodlagos erőforrások hasznosítása Japán—
ban, ahol 1980—ban a Német Szövetségi Köztársaságban felhasznált mennyiség két- szeresét, a Franciaországban és Olaszor—
szágban felhasznált mennyiség 4—5-szörösét hasznosították.
A felhasznált másodlagos erőforrások leg—
nagyobb részét az ipari hulladékok képe- zik. Ugyanakkor arányuk a felhasználáson belül csökkenő tendenciát mutat a városi hulladékok hasznosításának növekedésével párhuzamosan. 1972 és 1979 között az Egye- sült Államok például több mint 38 milliárd dollárt költött a városi hulladékok össze—
gyűjtésére. osztályozására és hasznosításá- ra. Mindezzel összefüggésben megnöveked- tek a másodlagos nyersanyagok felhaszná- lásával és az ökológiai értelemben vett ,,tiszta" technológiák kifejlesztésével kap- csolatos kutatási—fejlesztési ráfordítások.
1979-ben az ílyen célú kiadások elérték az 1.8 milliárd dollárt.
Az energiaválság feltételei között a fej- lett tőkés országok is rákényszerültek az energetikai veszteségek csökkentésére és az elsődleges energiahordozók hasznosítása ha- tékonyságának növelésére. A különböző energiatakarékossági programok folytán az Európai Gazdasági Közösség fajlagos ener- giafogyasztását 20 százalékkal csökkenti 1985-re, 5 ez az ezredforduló végén eléri
a 30 százalékot. 1990-re Japán 13,5 száza—
lékkal tudja fajlagos energiafogyasztását csökkenteni a takarékossági programok ré- vén. Az OECD—országok a nyolcvanas évek
10'
931
elejére csaknem 13 százalékkal csökkentet- ték a GDP egységére jutó elsődleges ener- giafelhasználást.
A hulladékok hasznosításának kérdése mind szorosabb kapcsolatban áll a termé—
szeti erőforrások olyan gazdaságos felhasz- nálási irányzataival. mint az anyagminőség javítása, az ipari termékek használati ide- jének növelése. a nyersanyagok komplex
hasznosítása stb.
Bár a hivatalos statisztikai adatok egye- lőre nem tüntetik fel külön ágazatként a másodlagos erőforrások feldolgozását. a szó—
mok jelentős népgazdasági hatásról tanús- kodnak. A másodlagos erőforrások felhasz- nálása beruházások, munkaerő és energia megtakarításához vezet. és előidézi az el- sődleges nyersanyag egységére jutó terme- lés növekedését. 1976 ás 1979 között az Egyesült Államok kohászota évi átlagban 5 milliárd dollárt takarított meg a terme- lési költségekből. Az újrafelhasználás segít a természeti kincsek megőrzésében is: a portalanító berendezések felszerelése és a cementipari vállaltak rekonstrukciója kö- vetkeztében a cementipari termelési veszte- ségeket 30 százalékról 1 százalékra sikerült
csökkenteni az Egyesült Államokban.
Becslések szerint a másodlagos erőforrá- sok hasznosítását célzó technológiák 25—80 százalékkal kevésbé szennyezik a környeze- tet. Emellett a hulladékok feldolgozása folytán a természeti erőforrások hagyomá- nyos felhasználását követően keletkezett ká- rok helyrehozására fordított összegeket felé- re vagy harmadára lehet csökkenteni.
(Ism.: Hegedűs Péter)
KOCSKAREV. V. V.:
A HlTEL ÉS AZ ÉLELMISZERPROGRAM (Kredit i prodovol' sztvennaja programmá.) —- Dengí í Kredit. 19834 9. sz. 27-36. p.
A Szovjetunió mezőgazdasága az 1965.
márciusi plénum óta, főként a műszaki bá- zis megújhodása következtében gyors ütem—
ben fejlődött. A bruttó termelés 15 év alatt 50 százalékkal nőtt, míg ugyanezen időben a KGST—tagországok bruttó termelése 31,az Egyesült Államok mezőgazdaságáé 29 szá—
zalékkal bővült,
A még kedvezőbb eredmények elérését az eszközkihasználás és a munkaszervezés hiá—
nyosságai, valamint a gazdasági szabályo- zás rendszere akadályozta. A termelési költ—
ségek gyorsabban nőttek a termelésnél. Az ipari eredetű ráfordítások árszínvonalának emelkedése meghaladta a mezőgazdasági termelői árak növekedését. Nőtt a veszte—
séges mezőgazdasági vállalatok száma. Sa- ját forrásokból nem képződött elég fejlesz—
