STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
105
az ágazati struktúraváltozások trendje felfe-
lé irányul, a strukturális változások üteme gyorsul, ha viszont a trend csökkenő irányú,
akkor lassul.
A ledolgozott munkaórák esetében a má- sodik, a harmadik és a negyedik mutató (az euklidészi távolság, a változások relatív dif—
ferenciáinak összege és az információnyere- ség) csökkenő, az első mutató (az ágaza- tok struktúraváltozásainak összege) növekvő
trendet tüntet fel.
A bruttó állóeszközök esetében mind a négy mutató egyértelműen negatív, vagyis eszerint a struktúraváltozások üteme 1950 és 1975 között lelassult. Ezt egyéb adatok is igazolják. Fokozott beruházási tevékenység elősegíti az ágazati struktúra változását, mig lanyha beruházások lassabban hatnak a struktúraváltozások irányában.
A termelési potenciál esetében az első és a második mutatószám gyorsuló, a harmadik és a negyedik mutató lassú struktúraváltozás—
ra utal. Látnivaló, hogy egyértelmű következ- tetések levonása nem lehetséges.
A struktúraváltozásokat azonban nemcsak trend—, hanem konjunkturális hatások is be- folyásolják. Ezek ebben az esetben is meg- figyelhetők és a trend körüli ingadozásokban
nyilvánulnak meg.
A ledolgozott munkaórák adatai mind a négy mutató alapján arra utalnak, hogy a konjunkturális csúcs 1959/1960l—ban és 1966/
1967—ben, illetve 1967/68—ban volt. Látható az is, hogy mind a kedvező, mind a kedve- zőtlen konjunktúra strukturális változásokat okoz.
A bruttó állóeszközök adatsora alapján a konjunktúraingadozások — az egyértelmű trendhatás folytán — kevésbé mutathatók ki.
Ugyanakkor a termelési potenciál ingadozá-
sai l951—re, 1956—ra, 1960—ra, 1967—re, 1970—
re és 1975-re jeleznek struktúraváltozásokat, nagy általánosságban tehát 4—5 évenként.
A szerző a kifejtetteket grafikusan is áb- rázolja. Ezeken az ábrákon a konjunkturális hullámzások is pontosan nyomon követhetők.
Megadja továbbá a tanulmány a struktúra- változások valamennyi mérőszám segítségével számított értékét is.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
TAPINOS. G.:
A GAZDASÁGI HELYZET VÁLTOZÁSA ÉS A MUNKAERÖ—VÁNDORLAS
(Economic fluctuations and labour mígration.) -—
Labour and Society. 1976. 1. sz. 95-103. p.
Az országok közötti munkaerő-áramlásnak eddig nem tulajdonítottak kellő jelentőséget.
Ennek a problémának tanulmányozására a Ford Alapítvány nemzetközi munkabizottságot
hozott létre. amelynek első ülése 1974. ápri- Iis 5—6-án volt Párizsban. A munka fő cél—
kitűzése a gazdasági helyzet és a munka—
erő—áramlás összefüggésének tanulmányozá- sa volt. Közvetlen feladatnak a jelenlegi tő- kés visszaesésnek a munkaerő-áramlásra gyakorolt várható hatása vizsgálatát tekintet- ték.
Az elmúlt évtized eredményeinek vizsgála- tából megállapítható volt egyrészt, hogy a gazdasági változások és a munkaerő—áram—
lás szoros összefüggésben vannak egymás- sal, másrészt, hogy a munkaerő-bevándorlás visszaesés esetében mérséklő. a fellendülés időszakában pedig élénkítő szerepet tölt be.
A Német Szövetségi Köztársaság példája bi- zonyitotta, hogy a gazdasági hanyatlás sok- kal nagyobb mértékben hat a vendégmunká- sokra, mint a hazaiakra.
A kőolajválság hatása rendkívül súlyos volt számos, sok vendégmunkást foglalkozta- tó iparágnál. Ilyenek elsősorban a ,,másodla- gos" iparágak: például építőanyag—ipar. a kerámiaipar, az üvegipar és más iparágak, mint például elsősorban a gépkocsiipar. Az inflációellenes intézkedések a tőkés orszá—
gokban úgyszintén a fejlődési ütem csökken—
tése irányába hatottak. A tőkés gazdaságok szerkezeti változására és a fejlődési ütem csökkentésére irányuló intézkedések a tlen- dégmunkásokat foglalkoztató országokbana bérköltségek csökkentését eredményezték. Ez gyakran az eddigi vendégmunkások által be- töltött munkakörök megszüntetését vonta ma- ga után.
Másrészről viszont, míg korábban a ven—
dégmunkaerő alkalmazását átmeneti meg—
oldásnak tekintették, később a fejlődés több iparágban a vendégmunkások alkalmazásán alapult. Elsősorban Svájcban, de Franciaor- szágban is megállapítható, hogy az 1962 és 1968 között létesített új munkahelyek az ipar—
ban csak a vendégmunkások útján voltak betölthetők.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem.
hogy a vendégmunkások egyre inkább ma—
guk után viszik családjukat és szeretnének ál- landó letelepedési lehetőséget a befogadó országban. Ez pedig nemcsak az otthoni tár—
sadalommal szembeni új követeléseket jelen- tett. hanem a hazai munkaerő egyre na—
gyobb féltékenységét váltotta ki.
Mindezeken túlmenően a kormányok hiva—
talos állásfoglalása is a vendégmunkaerő be- fogadásának csökkentése irányába változott A vizsgált három ország: a Német Szövetsé—
gi Köztársaság. Svájc és Franciaország kö- zül az első kettőben teljesen megszűnt a munkaerő mind legális, mind illegális beván- dorlása. Ehhez a politikához hozzájárultak az anyaországokis,amelyek
elősegítették ól-
Iampolgáraik hazatelepülését. Előnyben ré- szesülnek a befogadó országokban a régeb—
106
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖben ott dolgozók, mig a többiek szerződését annak lejárta után esetleg nem hosszabbít—
ják meg. Franciaországban nem állították le a beáramlást. de erős hatósági ellenőrzést gyakorolnak.
— A problémák rövid, közép- és hosszú távon eltérők.
A közeljövőben aligha változnak alapjaik- ban a gazdasági tendenciák. Ezért a vizsgált országok az elkövetkező évekre fenn kiván- ják tartani beáramlást korlátozó politikáju-
kat.
Középtávon, amikor gyors vagy mérsékelt a fellendülés, de mindenesetre bizonyos gaz- dasági élénkülés várható, a tőkés országok- ban elsősorban két tényező befolyásolja a
vendégmunkoerő alkalmazásának mértékét.
Ezek a következők: kérdés, hogy a belső munkaerő-állomány mennyiségben és össze- tételben megfelelő lesz-e a feladatok ellátá—
sára. A cégek munkaerő—politikája a vendég—
munkaerő alkalmazását fogja—e előnyben ré- szesíteni, vagy pedig tőkekivitel útján az
üzemet telepíti a munkaerőhöz.
Végül pedig hosszabb távon a befogadó országnak a vendégmunkások iránti gazda- sági, szociális és más társadalmi szempont- ból vizsgált politikája és az anyaország fejlődésének mértéke és iránya határozza meg a munkaerő-áramlás mértékét.
(Ism.: Nádas Péter)
BIBLIOGRÁFIA
A KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi fontosabb könyvek érkeztek be:
STATISZTIKAI ÉVKÖNYVEK
AFRICAN statistical yearbook 1975. P. 2. West Africa. — Annuaire statistiaue pour l'Afriaue. P. 2.
Afriaue de I'ouest. Ed. by the Economic Commis- sion for Africa. Addis Ababa. 1976. U.N. 288 p.
Afrika statisztikai évkönyve, 1975. Nyugat-Airika.
! 69 B 7/1975/2 , IAPAN statisticaI yearbook 1976. Ed. by the Bu- reau of Statistics. Tokyo. 1976. Bureau of Statist.
22, 680 p.
Japán statisztikai évkönyve, 1976.
l 51 C 13/1976.
KRATKII sztatiszticseszkij ezsegodnik Pol'szkoj Na- rodnoj Reszpubiik 1972. Izd.: Central'noe Sztatisz- tícseszkoe Upravienie. Varsava, 1977. Centr. Sztatiszt.
Upravl. 107 p.
Lengyelország statisztikai zsebkönyve, 1977.
l 42 D 18/1977.
MALY rocznik statystyczny 1977. Warszava. 1977.
Warszawa. 1977. GUS. XXXV. 384 p., 8 t.
Lengyelország statisztikai zsebkönyve, 1977.
l 42 D 18/1977 STATISTICAL abstract of lreland 1972—1973. Com- piI. by: Central Statisticai Office, Dublin. 1976. Sta- tionery Off. XVII, 487 p.
Irország statisztikai évkönyve, 1972—1973.
! 36 C 66/1972—1973 STATISTICAL handbook of Japan 1976. Tokyo. 1976.
Bureau of Statist. IV, 162 p.
Ia'pán statisztikai zsebkönyve, 1976.
l 51 D 1/1976 STATISTICAL arsbok 1976. -— Statistical yeaurbook of Norway. Oslo. 1976. Statist. Sentralbyra. 35, 584 p.
Norvégia statisztikai évkönwe. 1976.
l 40 C 3/1976 SZTATISZTICSESZKII godisnik na Narodna Re- publika Böigarija 1976. lzd.: Centralno Sztatiszti- cseszko Upravlenie. Szofija. 1976. Centralno Szta- tiszt. Upr. XV, 615. 1 p., 24 t.
Bulgária statisztikai évkönyve, 1976.
l 45 8 58/1976 TOKYO statistical yeavrbook 1975. Ed. by the Tokyo Metropolitan Government, Tokyo. 1976. Tokyo Met-
ropolitan Govt.. 6. 19, 487 p., 5 t.
Tokió statisztikai évkönyve, 1975.
l 51 C 73/1975
YEARBOOK of Nordic statistics. 1976. — Nordisk statistisk arsbok 1976. Stockholm. 1977. Nordic Coun- cil — Nordic Statistical Secretariat. 351 p.
A skandináv államok statisztikai évkönyve, 1976.
l 41 C 204/1976
ALTALÁNÖS STATISZTIKAI MUNKÁK
BUHLMANN, H. — LOEFFEL, H. — NOEVERGELT, E.: Entscheidungs- und Spieltheorie. Ein Lehrbuch für Wirtschaftswissenschaftler. Berlin - Heidelberg
—- New York. 1975. Springer. Xlll. 311 p.
Döntés- és játékelmélet.
702 437 CHUNG, K. L.: A course in probability theory.
New York —- San Francisco — London. 1974. Acad.
Press. XII, 365 p.
Valószínűségelmélet.
601 844 DÚCK, W.: Numerische Methoden der Wirtschaits- mathematik. Berlin. 1973. Akad. VerI. XIV, 529 p.
A gazdaságmatemaiika numerikus módszerei.
702 068 1970. évi népszámlálás. 31. Az adatfelvétel és -feldolgozás összefoglaló ismertetése. Bp. 1977. Stat.
Kiadó. 319 p.
(KSH kiadványa.)
l 1 B 970/31 FOGLALKOZASOK egységes osztályozási rendszere.
1. sz. kiegészités. Statisztikai nómenklatúrák. Bp.
1977. Stat. Kiadó. 66 p.
(KSH kiadványa.)
I 1 C 272 FRITZ, I.: Az alakfeiismerés statisztikus módsze- rei. Bp. 1974. MTA Matematikai Kut. Int. 258 p.
501 437 GOTTINGER, H. W.: Bayesian analysis probabil- ity and decision. Göttingen. 1975. Vandenhoeck — Ruprecht. 116 p.
A valószínűség Bayes-fe'le elemzése és a döntés.
702 060 GROMÚKO, G. L.: Sztotisztika. Moszkva. 1976.
lzdat. Moszkovszkogo Univ. 334 p.
Statisztika. _
601 811'
