TARTALOM 3305/2017. (XI. 24.) AB határozat

(1)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI

A Z A L K O T M Á N Y B Í R Ó S Á G H I VATA L O S L A P J A

TARTALOM

3305/2017. (XI. 24.) AB határozat a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Szk.22.380/2015/3. szá- mú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és

megsemmisítéséről ... 1810

3306/2017. (XI. 24.) AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról ... 1820

3307/2017. (XI. 24.) AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról ... 1837

3308/2017. (XI. 24.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról ... 1841

(2)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TELJES ÜLÉSÉNEK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI

• • •

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3305/2017. (XI. 24.) AB HATÁROZATA

a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuza- mos indokolásával és dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Szk.22.380/2015/3. számú vég- zése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.

I n d o k o l á s

I.

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.

[2] Az indítvány tanúsága szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság II. kerületi Rendőrkapitányság mint szabálysér- tési hatóság megállapította az indítványozó szabálysértési felelősségét a közúti közlekedés rendjének megzava- rása és közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt. A határozat ellen az indítványozó bíróság- hoz fordult. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzésben a szabálysértési hatóság határozatát megváltoztatta, és a panaszos magatartását közúti közlekedési szabályok kisebb fokú meg- sértésének minősítette, a kiszabott pénzbírság összegét pedig 50 000 forintról 25 000 forintra mérsékelte.

A végzést a panaszos 2015. november 9-én vette kézhez.

[3] Az ügy előzményeként az indítványozó előadta, hogy 2014. június 9-én 12 óra körüli időben személygépkocsi- val közlekedett, és közlekedési balesetet szenvedett, amikor egy másik gépkocsival összeütközött. A gépkocsi- ban utasként jelen volt az indítványozó felesége is. A balesetben személyi sérülés nem történt és az indítványo- zó kárigénnyel nem kívánt élni. Mivel a balesetben részes másik fél nem jelezte, hogy rendőri intézkedést szeretne, a panaszos az adatai megadását követően a baleset helyszínéről távozott. Utóbb szerzett tudomást arról, hogy ellene és a másik gépkocsi vezetője ellen is szabálysértési eljárást indított a rendőrség a közúti köz- lekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 3. § (1) bekezdés c) pontjának a megsértése miatt a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántar- tási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 219. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő, a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés miatt.

[4] A baleset másik résztvevője elleni eljárást a szabálysértési hatóság később megszüntette arra hivatkozással, hogy a cselekménye nem szabálysértés. Az indítványozó felelősségét ugyanakkor megállapították a KRESZ 3. § (1) bekezdésének megsértése miatt a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő, valamint a KRESZ 58. § (3) bekezdésének a megsértése miatt a Szabs. tv. 224. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint mi- nősülő – közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése – cselekmények miatt.

(3)

[5] Az indítványozó úgy véli, hogy szabálysértési felelősségét a szabálysértési hatóság bizonyíték hiányában állapí- totta meg, míg a baleset másik résztvevőjével szemben az eljárást az érintett felelősségét alátámasztó objektív körülmények ellenére szüntette meg. Álláspontja szerint ezért a szabálysértési hatóság határozata ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével. A hatósági határozatot az indítványozó ezen felül részrehajlónak, az eljárás megszüntetését érintő részét pedig ellentmondásosnak és hiányosnak tartja. Ezt a sérelmét arra alapí- totta, hogy az indokolás nem ad magyarázatot arra, miért hagyta figyelmen kívül a szabálysértési hatóság az ügybe bevont szakértő megállapításait. Kifogásolta továbbá az indítványozó, hogy a felesége a megszüntető határozat ellen nem élhetett jogorvoslattal, mivel azt a hatóság – a Szabs. tv. 95. § (2) bekezdése alapján – nem kézbesítette számára. Az indítványozó álláspontja szerint a felesége a Szabs. tv. 54. § (1) bekezdése alapján az ügyben sértettnek minősült, ezért a határozatot kézhez kellett volna kapnia. Emiatt a határozatot az Alaptör- vény XXVIII. cikk (7) bekezdésével is ellentétesnek tartja.

[6] A szabálysértési hatóság határozata ellen az indítványozó kifogással élt. A kifogás alapján eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság a panaszos szabálysértési felelősségét a szabálysértési hatósággal szemben csak a KRESZ 58. § (3) bekezdésének a megsértése – a balesetet követően és a rendőrség érkezését megelőzően a baleseti helyszín elhagyása – miatt a Szabs. tv. 224. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő cselekmény – közúti közle- kedési szabályok kisebb fokú megsértése – kapcsán állapította meg. A határozat kézhezvételekor vált ugyanakkor egyértelművé az indítványozó számára, hogy azon cselekmény kapcsán, amelyet a szabálysértési hatóság a KRESZ 3. § (1) bekezdésének megsértése miatt a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdésébe ütközőnek és aszerint mi- nősülőnek ítélt – és amely a közlekedési baleset okozásában állt –, a bíróság az eljárást nem szüntette meg, hanem a cselekményt átminősítve a felelősségét egységesen a Szabs. tv. 224. § (1) bekezdésére alapította. Sé- relmezi az indítványozó, hogy a bíróság végzésének indokolása a cselekmény „átminősítését nem indokolta meg” (indítvány 4. oldal) és nem jelölte meg azt sem, hogy a szankcionált magatartás a KRESZ melyik rendel- kezésébe ütközött. Ennek következtében a bíróság határozata nem tesz eleget a Szabs. tv. 96. § (1) bekezdésé- nek e) és f) pontjaiban a határozat tartalmával szemben támasztott követelményeknek.

[7] Az indítványozó szerint a bíróságnak az ellene indult eljárást a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdését érintő részében a Szabs. tv. 83. § (1) bekezdésének bc) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie, és a Szabs. tv. 116. § (2) be- kezdése alapján rendelkeznie kellett volna arról, hogy a szabálysértési költséget a Szabs. tv. 92. § (4) bekezdése alapján az állam viseli.

[8] Az indítványozó úgy véli, hogy az indokolási kötelezettség megsértésével hozott bírósági határozat sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését.

[9] Utal rá a panaszos, hogy a bíróság határozatával szemben rendes jogorvoslat nem volt igénybe vehető, ezért rendkívüli jogorvoslatként a végzés kiegészítésére irányuló indítványt terjesztett elő. Beadványát a Pesti Köz- ponti Kerületi Bíróság perújítási kérelemnek tekintette és 11.Szpi.38.255/2015/2. számú végzésével elutasította.

A perújítási kérelmet elutasító végzés ellen az indítványozó fellebbezéssel élt. A Fővárosi Törvényszék azonban a végzést hatályában fenntartotta.

[10] 2. Az indítványozó a beadványát az Alkotmánybíróság felhívása nyomán kiegészítette.

[11] Abban kérelmét kiterjesztette a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Szpi.38.255/2015/2. számú – a panaszos perújítási kérelmét elutasító – végzésére, kérve ezen döntés alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését is. Az alaptörvény-ellenességet pedig mindkét bírósági végzés kapcsán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján kérte megállapítani. Az alapjogi sérelem az indítványozó szerint a 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzés esetében abból fakad, hogy annak indokolása lényeges kérdésre vonat- kozóan hiányos, míg a 11.Szpi.38.255/2015/2. számú végzés kapcsán abból, hogy a bíróság a panaszos végzés kiegészítésére vonatkozó indítványát „önkényesen perújítási kérelemként bírálta el”. Ennek eredményeként olyan szabálysértési költséget kellett viselnie az indítványozónak, amelynek viselésére az állam lenne köteles.

II.

[12] Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe.

[13] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

„XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”

(4)

„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jo- gait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyalá- son, ésszerű határidőn belül bírálja el.

[…]

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

[14] 2. A Szabs.tv. indítvánnyal érintett rendelkezései:

„92. § (2) A (3) bekezdésben meghatározott kivétellel az eljárás alá vont személy viseli a szabálysértési költsé- get, ha vele szemben szabálysértés elkövetése miatt joghátrányt alkalmaztak.

(3) Az állam viseli azt a költséget, amely annak következtében merült fel, hogy az eljárás alá vont személy a magyar nyelvet nem ismeri, hallássérült, siketvak, beszédfogyatékos.

[…]

(6) A szabálysértési költség viselését határozatban kell megállapítani.”

„96. § (1) A határozatnak tartalmaznia kell […]

b) a rendelkező részben az eljárás alá vont személy természetes személyazonosító adatait, a szabálysértés meg- nevezését, a kiszabott büntetést, illetve az alkalmazott intézkedést;

[…]

e) rövid indokolást, utalva a megállapított tényekre, az ezek alapjául szolgáló bizonyítékokra, továbbá a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása során figyelembe vett körülményekre;

f) utalást az érdemi döntés alapját képező jogszabályra;”

III.

[15] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatát megelőzően lefoly- tatta az indítvány befogadására irányuló eljárást. Annak eredményeként az Alkotmánybíróság arra a megállapí- tásra jutott, hogy az indítvány összességében megfelel az Abtv.-ben a befogadással szemben támasztott köve- telményeknek, ezért 2016. december 13-án döntést hozott az indítvány befogadásáról. A befogadási eljárásban az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a panaszos előadása kétséget ébresztett az iránt, hogy a Pesti Köz- ponti Kerületi Bíróság 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzése megfelel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdé- séből fakadó, a határozatok indokolásával összefüggő követelményeknek. Ez pedig felvetette a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét.

[16] Már a befogadási eljárásban is megállapította ugyanakkor az Alkotmánybíróság tanácsa, hogy az indítvány egyes elemei érdemi vizsgálatának nincs helye.

[17] Az indítványozó a bíróság végzései mellett a szabálysértési hatóság végzését érintően is megfogalmazta a kifo- gásait. Álláspontja szerint a szabálysértési hatóság a szabálysértési felelősségét bizonyíték hiányában állapította meg, ezért a döntés ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével. A hatósági határozatot az indítvá- nyozó ezen felül részrehajlónak, az eljárás megszüntetését érintő részét pedig ellentmondásosnak és hiányos- nak tartotta. Kifogásolta továbbá azt is, hogy a felesége a szabálysértési hatóság eljárást megszüntető határoza- ta ellen nem élhetett jogorvoslattal, mivel a döntést a hatóság nem kézbesítette számára. Ezért úgy vélte, hogy a végzés az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését is sérti.

[18] Mivel azonban az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, az indítványozó- nak a szabálysértési hatóság döntéseivel kapcsolatos – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére és XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapított – kifogásai érdemben nem voltak vizsgálhatók.

[19] Az Abtv. 27. §-a értelmében további feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen irányuljon. Ennek a feltételnek azonban az indítványozó által kifogásolt két végzés közül csak a 13.Szk.22.380/2015/3. számú felel meg. A Pesti Központi Kerületi Bíró- ság 11.Szpi.38.255/2015/2. számú végzése ugyanis az Alkotmánybíróság értelmezésében {lásd: 3002/2014.

(I. 24.) AB végzés, Indokolás [19]–[22]} nem minősül sem az ügy érdemében hozott, sem a bírósági eljárást

(5)

befejező egyéb döntésnek. Ezért a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Szpi.38.255/2015/2. számú végzését érin- tően érdemi alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának nem volt helye.

[20] Mindezek alapján az indítvány azon elemeinek a vizsgálatát, amelyek a szabálysértési hatóság döntéseivel kapcsolatos – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére és XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapított –, valamint amelyek a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Szpi.38.255/2015/2. számú végzésével összefüggő kifogásokat tartalmaztak, az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

IV.

[21] Az indítvány megalapozott.

[22] 1. Az indítványozó a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzését azért tartja alaptör- vény-ellenesnek, mert abban a bíróság nem rendelkezett az eljárás megszüntetéséről a Szabs. tv. 219. § (1) be- kezdésébe ütköző és aszerint minősülő cselekménnyel összefüggésben, holott amiatt a felelősségét nem állapí- totta meg. Az indítványozó szerint a bíróság tartalmilag a cselekményt „átminősítette”, anélkül azonban, hogy az átminősítésnek indokát adta volna. Nem jelölte meg a bíróság azt sem, hogy az átminősített magatartás a KRESZ melyik rendelkezésébe ütközött. A bírósági végzés következménye volt továbbá az is, hogy az indít- ványozónak azon szabálysértési cselekménnyel összefüggésben is viselnie kellett a szabálysértési költséget, amely miatt az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Úgy véli az indítványozó, hogy a döntés ennek kö- vetkeztében nem tesz eleget az indokolási kötelezettség Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó kö- vetelményének.

[23] Az indítványozó alkotmányjogi panasza és az ahhoz csatolt iratok alapján megállapítható, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság II. kerületi Rendőrkapitányság mint szabálysértési hatóság az indítványozó felelősségét a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő közúti közlekedés rendjének megzavarása sza- bálysértés miatt, valamint a Szabs. tv. 224. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés miatt egyaránt megállapította. Az indítványozó kifogása alap- ján eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság ezzel szemben a panaszos szabálysértési felelősségét csak az utóbbi, a Szabs. tv. 224. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő cselekmény kapcsán tartotta megállapíthatónak.

A bíróság végzése rögzíti, hogy „[a] fentiekre tekintettel a bíróság nem állapította meg az eljárás alá vont sze- mély terhére a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának a megszegését, ezzel a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés elkövetésérért (sic!) a fele- lősségét” (13.Szk.22.380/2015/3. számú végzés 5. oldal). A bíróság végzése szerint továbbá a szabálysértési hatóság határozatát a Szabs tv. 116. § (1) bekezdés c) pontja alapján azért változtatta meg, „mivel kizárólag egy cselekmény vonatkozásában állapította meg az eljárás alá vont személy felelősségét” (13.Szk.22.380/2015/3.

számú végzés 6. oldal).

[24] A költségek viselése tárgyában a bíróság megállapította, hogy a szabálysértési költség viseléséről – amely az igazságügyi műszaki szakértő véleményével kapcsolatban merült fel – a szabálysértési hatóság a Szabs. tv.

alapján rendelkezett. „[A] bíróság az eljárás alá vont személy felelősségét megállapította, így a határozat ezen rendelkezését nem változtatta meg” (13.Szk.22.380/2015/3. számú végzés 6. oldal). A bírósági végzés az idé- zett megállapítás ellenére nem tartalmaz számszerű hivatkozást a Szabs. tv. azon rendelkezésére, amely alapján a szabálysértési hatóság a költségek viseléséről rendelkezett. A Budapesti Rendőr-főkapitányság II. kerületi Rendőrkapitányság határozata ugyanakkor megjelöli a Szabs. tv. 92. §-át, amely a szabálysértési költségről szól.

Ezen felül a hatósági határozat azt is rögzíti, hogy a hatósági eljárásban felmerült szabálysértési költség „Mű- szaki szakértői díj és költség díja címen keletkezett” (határozat 7. oldal), összege pedig 102 870 forint (határozat 1. oldal).

[25] 2. A panaszos indítványa és a csatolt iratok alapján megállapítható volt, hogy az indítványozóval szemben a szabálysértési hatóság két cselekmény miatt indított szabálysértési eljárást, a cselekmények elbírálására egy eljárásban került sor. Ezen két cselekmény közül az egyik miatt a bíróság is megállapította az indítványozó fe- lelősségét. A kapcsolódó jogszabályi környezetet áttekintve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indít- ványozó esetében nem volt alkalmazható az a jogszabályhely, amelyre a panaszos az indítványában hivatkozott [Szabs. tv. 83. § (1) bekezdés bc) pont], és amelyre figyelemmel a vele szemben indított eljárás meg szüntetését indokoltnak tartotta. Ez a lehetőség abban az esetben merült volna fel, ha az indítványozó cselekményét,

(6)

amellyel összefüggésben a felelősségét nem állapították meg, külön eljárásban bírálta volna el a hatóság és a bíróság. Az ugyanakkor, hogy a szabálysértés miatt eljáró hatóság mely ügyek esetében tartja szükségesnek az együttes elbírálást és ennek érdekében az ügyek egyesítését, vagy éppen az ügyek elkülönítését, a hatóság diszkrecionális jogkörébe tartozó szakjogi és nem alkotmányossági kérdés.

[26] 3. Az indítványozó azon kifogása ugyanakkor, amely szerint a bíróság végzése nem felel meg az indokolási kötelezettség alaptörvényi követelményének, és emiatt sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, az Al- kotmánybíróság szerint felvetette a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét.

Ezért a továbbiakban megvizsgálta a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzése és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése összhangját.

[27] 3.1. Az Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját elvi jelentőséggel a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban foglalta össze. Ezeket a megállapításokat az Alkotmánybíróság utóbb több döntésében [5/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75.; 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118–120.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.] is megerősítette és gyakorlattá formálta. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését köve- tően továbbá állást foglalt arról, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített szabály értelme- zésekor irányadónak tekinti a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joggal kapcsolatban kimunkált korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot {7/2013. (III. 1.) AB határozat, a továbbiakban: Abh., Indokolás [24]}.

[28] A tisztességes eljárás (fair trial) az Alkotmánybíróság döntéseiben kimunkált alkotmányos mérce szerint „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltány- talan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes” [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]. Az Alap- törvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének értelmezésével nevesíthetők a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványok. Ezek különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága (ami nem garantálja a döntés igazságosságát), a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság kívánalma, továbbá az ésszerű időn belüli elbírálás. A szabály de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége {2/2017.

(II. 10.) AB határozat, Indokolás [50]}.

[29] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja a bírósághoz való jog – mint a tisztességes eljárás egyik részjogosítványa – valamennyi feltételét [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 98–99.]. Az Alkotmánybíróság értelmezésében ezért a tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a hatékony bírói jogvédelem követelménye is, amely szerint a jogi szabályozással szemben alkotmá- nyos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. A tisztességes eljárás alkotmányos kö- vetelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem pedig attól függ, hogy az eljárási szabályok értelmé- ben a bíróság mit vizsgálhat felül {8/2011. (II. 18.) AB határozat, ABH 2011, 49, 80–81.; Abh., Indokolás [24]}.

[30] Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra is, hogy a 2012. január 1-jén hatálybalépett Alaptör- vény az Alkotmánybíróság új, alaptörvényi szintű feladataként határozta meg a bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjából, valamint az Abtv. 27. §-ából fakadóan a bíróságok döntései és az Alaptörvény rendelkezései közötti összhang biztosítása végső soron az Al- kotmánybíróság kötelessége. Erre figyelemmel megállapította, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott tisztes- séges eljárás alkotmányos követelményrendszerének elemei a magyar jogrendben immáron egy olyan alkotmá- nyos mércét jelentenek, amely a jogszabályi környezeten túl az egyedi ügyben hozott bírói döntések meg ítéléséhez is alapul szolgál (Abh., Indokolás [26]).

[31] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás részeként megjelenő indokolt bírói döntéshez fűződő jog tartalmát is meghatározta.

[32] A döntés értelmében az indokolt bírói döntéshez fűződő jog az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerén belül jelentkezik. Az alkotmányos előírás ugyanakkor kizárólag az eljárási törvényekben foglaltak szerint kötelezheti a bíróságot a döntésének alapjául szolgáló indokok bemutatására. Ebből következik, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény e szabályát mindig együtt olvassa a jogvita jellege, és az adott ügy típusa által kijelölt konkrét eljárásjogi szabályokkal. Az Alaptörvény

(7)

28. cikk első mondata úgy rendelkezik, hogy „[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét el- sősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” Az Alaptörvény 28. cikke tehát a bíró- ságokkal szemben azt a követelményt fogalmazza meg, hogy ítélkezésük során a jogszabályokat az Alaptör- vénnyel összhangban értelmezzék és alkalmazzák. Figyelemmel az Alaptörvény 28. cikkében előírt jogszabály értelmezési kötelezettségre is, az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy az indokolási kötelezettséget előíró el- járási jogszabályokat a bíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően alkalmazta-e (Abh., Indokolás [33]).

[33] Az Alkotmánybíróság tehát a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizs- gálja a bíróságok indokolási kötelezettségének a teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról ál- lást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Ehhez képest az Alkotmánybíróság által vizsgált, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíró- ság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bí- róságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követel- ménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket (Abh., Indokolás [34]).

[34] 3.3. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panaszban kifogásolt konkrét bírói döntést vizsgálta meg.

[35] Az indítványozó kifogása szerint a bíróság végzése nem felel meg az indokolási kötelezettség alaptörvényi kö- vetelményének. A bíróság ugyanis a szabálysértési hatóság által megjelölt két cselekmény közül csupán egy cselekmény – a KRESZ 58. § (3) bekezdésének a megsértése – miatt állapította meg az indítványozó szabálysér- tési felelősségét a Szabs. tv. 224. § (1) bekezdése alapján. Azon cselekmény kapcsán, amelyet a szabálysértési hatóság a KRESZ 3. § (1) bekezdésének megsértése miatt a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdésébe ütközőnek és aszerint minősülőnek ítélt – és amely a közlekedési baleset okozásában állt –, a bíróság az indítványozó felelős- ségét nem állapította meg, ugyanakkor az eljárást meg sem szüntette. Az indítványozó megítélése szerint a vég- zés nem szolgál kellő magyarázattal arra, hogy a KRESZ 3. § (1) bekezdésébe ütköző cselekménnyel összefüg- gésben a bíróság miként foglalt állást. Az indítványozó úgy véli, hogy a bíróság ez utóbbi cselekményét

„átminősítette”, azonban a cselekmény „átminősítését nem indokolta meg” (indítvány 4. oldal), és nem jelölte meg azt sem, hogy a szankcionált magatartás a KRESZ melyik rendelkezésébe ütközött. A bírósági végzés in- dokolásával összefüggő hiányosságként nevesítette továbbá az indítványozó azt is, hogy azon szabálysértési cselekménnyel összefüggésben is viselnie kellett a szabálysértési költséget, amely miatt nem vonták felelősség- re. A bíróság ugyanis a szabálysértési költség viselésére vonatkozó részében a hatóság határozatát nem változ- tatta meg, amely döntését szintén nem indokolta. Az indítványozó álláspontja szerint ezért a bíróság határoza- ta nem tesz eleget a Szabs. tv. 96. § (1) bekezdésének e) és f) pontjaiban a határozat tartalmával szemben támasztott, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezethető követelményeknek.

[36] A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő kifogások vizsgálatakor az Alkotmánybírság a gyakorlata értel- mében az irányadó eljárási törvény kapcsolódó rendelkezéseire figyelemmel jár el. Ezért az indítványozó kifo- gásai alapján a konkrét esetben elsőként azt vizsgálta, hogy a Szabs. tv. szabályai közül melyeket kellett a bíró- ságnak a támadott végzés meghozatala során, az indokolás megfogalmazásakor alkalmaznia. Másodsorban pedig azt értékelte az Alkotmánybíróság, hogy a bíróság ezen jogalkalmazása összhangban áll-e az Alaptör- vényből fakadó követelményekkel.

[37] 3.3.1. A Szabs. tv. 96. § (1) bekezdése értelmében a határozatnak – egyebek mellett – a rendelkező részben rögzítenie kell a szabálysértés megnevezését, a kiszabott büntetést, illetve az alkalmazott intézkedést; rövid indokolást kell továbbá tartalmaznia, utalva a megállapított tényekre, az ezek alapjául szolgáló bizonyítékokra,

(8)

a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása során figyelembe vett körülményekre; valamint tartalmaznia kell utalást az érdemi döntés alapját képező jogszabályra.

[38] Az adott eljárásban a költségek viselésére a Szabs. tv. 92. §-a irányadó. A jogszabályhely (2) bekezdése mind- össze azt rögzíti, hogy az eljárás alá vont személy viseli a szabálysértési költséget, ha vele szemben szabálysér- tés elkövetése miatt joghátrányt alkalmaztak. Nem részletezi ugyanakkor a Szabs. tv., hogy hogyan alakul a költségek viselése olyan esetekben, amikor az eljárás alá vont személy ellen indított eljárásban több szabály- sértési cselekményt bírál el a hatóság, de nem állapítja meg valamennyi cselekménnyel összefüggésben a fele- lősségét. Rögzíti ugyanakkor a jogszabályhely (6) bekezdése, hogy a szabálysértési költség viselését határozat- ban kell megállapítani.

[39] Az Alkotmánybíróság következetes álláspontot képvisel abban, hogy a jogszabályok értelmezése a bíróságok feladata. Már több határozatában is hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy „[a] »jogot« végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg” [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 262.]. A szabálysértési cselekmények miatt eljáró hatóságok feladata tehát az, hogy a szabálysértési határozat indokolásának a tartalmára és a költségviselésre vonatkozó rendelkezéseket az egyes esetekben értelmezzék és alkalmazzák.

Az Alaptörvény 28. cikke értelmében ugyanakkor a bíróságok a jogértelmezési feladataikat az Alaptörvény rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kötelesek teljesíteni.

[40] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése d) pontja alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját vizsgálja és biztosítja. Így a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi kérdésben állást foglaljon. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság jelen ügyben sem azt vizsgálta, hogy a támadott bírósági határozat a szabálysértési cse- lekmény megjelölése és a költségviselés megállapítása tekintetében megfelel-e a törvényi követelményeknek.

Az alkotmánybírósági vizsgálat az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra is figyelemmel kizárólagosan arra kor- látozódott, hogy a bíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog követelményeinek megfelelően alkalmazta-e a Szabs. tv. 92. §-ában és 96. §-ában foglalt, a végzés indoko- lásának a tartalmával és a bíróság indokolási kötelezettségének a teljesítésével kapcsolatos szabályokat.

[41] 3.3.2. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztessé- ges eljáráshoz fűződő jog azt a tartalmi követelményt támasztja a szabálysértési eljárásban a bírói döntés indo- kolásával szemben, hogy az a bíróság döntésének a szempontjait és az indokait az eljárási törvény rendelkezé- seinek megfelelően, kellő részletességgel mutassa be. Az eljárási törvény, vagyis a Szabs. tv. 92. §-a alapján a határozat indokolásával szemben követelmény, hogy abban a bíróság adjon számot a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása során figyelembe vett körülményekről és az érdemi döntés alapját képező jogszabályi rendelkezésekről. A Szabs. tv. 96. § (1) bekezdése értelmében pedig a határozat indokolásában a bíróságnak meg kell állapítania a szabálysértési költség viselését.

[42] A konkrét esetben a bírósági végzés indokolása egyértelműen rögzíti, hogy a bíróság az indítványozó szabály- sértési felelősségét csak egy cselekmény miatt tartotta megállapíthatónak. A végzés szerint „[a] fentiekre tekintettel a bíróság nem állapította meg az eljárás alá vont személy terhére a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának a megszegését, ezzel a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő közúti közlekedés rendjé- nek megzavarása szabálysértés elkövetésérért (sic!) a felelősségét” (13.Szk.22.380/2015/3. számú végzés 5. oldal). A bíróság végzése szerint továbbá a szabálysértési hatóság határozatát a Szabs tv. 116. § (1) bekezdés c) pontja alapján azért változtatta meg, „mivel kizárólag egy cselekmény vonatkozásában állapította meg az el- járás alá vont személy felelősségét” (13.Szk.22.380/2015/3. számú végzés 6. oldal).

[43] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a végzés a szabálysértési felelősség megállapítása és az annak alap- jául szolgáló cselekmény meghatározása tekintetében megfelel azon követelményeknek, amelyek a Szabs. tv.

Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezéséből levezethetők. Az indokolásban ugyanis a bíróság egyértel- műen rögzítette, hogy az indítványozó szabálysértési felelősségét csak egy cselekmény vonatkozásában állapí- totta meg. Kifejezetten utalt továbbá arra is, hogy a bíróság a hatóság határozatát azért változtatta meg, mert a szabálysértési felelősség kérdését érintően eltérő álláspontra helyezkedett. Így a végzés a tisztességes eljárás- hoz való jogot ebben a vonatkozásban nem sérti.

(9)

[44] 3.3.3. A végzésnek a költségek viselését érintő megállapításai kapcsán ugyanakkor az Alkotmánybíróság eltérő következtetésre jutott.

[45] A költségek viselése tárgyában a bíróság a végzés indokolásában megállapította, hogy a szabálysértési költség viseléséről – amely az igazságügyi műszaki szakértő véleményével kapcsolatban merült fel – a szabálysértési hatóság a Szabs. tv. alapján rendelkezett. „[A] bíróság az eljárás alá vont személy felelősségét megállapította, így a határozat ezen rendelkezését nem változtatta meg” (13.Szk.22.380/2015/3. számú végzés 6. oldal). A bí- rósági végzés tehát ugyan visszautal a Budapesti Rendőr-főkapitányság II. kerületi Rendőrkapitányság határoza- tára, nem tartalmaz jogszabályi hivatkozást a Szabs. tv. azon rendelkezésére, amely alapján a bíróság a költsé- gek viseléséről rendelkezett.

[46] Az Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó követelmények teljesülésének a vizsgálatakor jelentőséget tulajdonított annak, hogy az indítványozóban indokoltan merülhetett fel kétely a szabálysértési költségek viseléséről való bírósági rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangját érintően az alábbi okból.

[47] A Szabs. tv. 92. § (2) bekezdése a szabálysértési költség viselését a szabálysértés miatt alkalmazott joghátrány megállapításának a függvényévé teszi: amennyiben az eljárás alá vont személlyel szemben szabálysértés elkö- vetése miatt joghátrányt alkalmaztak, viselnie kell a szabálysértési költséget. Nem részletezi ugyanakkor a Szabs. tv., hogy hogyan alakul a költségek viselése olyan esetekben, amikor az eljárás alá vont személy ellen indított eljárásban több szabálysértési cselekményt bírál el a hatóság, de nem állapítja meg valamennyi cselek- ménnyel összefüggésben a felelősségét. A jogszabályhely (6) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy a szabálysér- tési költség viselését határozatban kell megállapítani.

[48] A konkrét esetben az indítványozóval szemben – a KRESZ 58. § (3) bekezdésének a megsértése miatt a Szabs. tv.

224. § (1) bekezdése alapján – azért alkalmazott a bíróság joghátrányt, mert a baleset helyszínén nem várta meg a rendőrök megérkezését, a helyszínt ezt megelőzően elhagyta. A bíróság ugyanakkor a közlekedési baleset okozása – vagyis a KRESZ 3. § (1) bekezdésének a megsértése miatt a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdése – kapcsán nem állapította meg az indítványozó szabálysértési felelősségét, és vele szemben ezen cselekmény kapcsán nyilvánvalóan joghátrányt sem alkalmazott.

[49] A szabálysértési határozatok alapján megállapítható továbbá, hogy az eljárásban a szabálysértési költség –, ahogyan azt a szabálysértési hatóság határozata kifejezetten rögzíti – az igazságügyi műszaki szakértő vélemé- nyének az elkészítéséből fakadt, műszaki szakértői díj és költség címén keletkezett.

[50] A műszaki szakértő bevonásáról és a szakértői vélemény elkészítéséről a szabálysértési hatóság a határozata tanúsága szerint – és a cselekmények jellegéből fakadóan is – a közlekedési baleset okozása, vagyis a KRESZ 3. § (1) bekezdésének a megsértése miatt a Szabs. tv. 219. § (1) bekezdésébe ütköző szabálysértés bizonyítása érdekében rendelkezett. Annak ellenére, hogy ezen cselekmény miatt a bíróság az indítványozóval szemben utóbb nem alkalmazott joghátrányt, a szabálysértési költség viselését mégis előírta számára.

[51] A bírósági végzés indokolásának azon része tehát, amely a szabálysértési költségek viseléséről rendelkezett, mindezen körülményeknek nem tulajdonított jelentőséget. Nem adott magyarázatot a bíróság az indokolásban arra, hogy az adott szabályt hogyan értelmezte és alkalmazta az indítványozó esetében arra figyelemmel, hogy a szabálysértési hatóság döntését a felelősségviselés és a jogkövetkezmények tekintetében megváltoztatta:

az indítványozó felelősségét az egyik szabálysértési cselekmény – a közlekedési baleset okozása – miatt nem állapította meg, vele szemben ezen cselekmény miatt jogkövetkezményt nem alkalmazott. Az indokolás szük- ségességét az támasztja alá, hogy épp azon cselekmény elkövetésében nem találták az indítványozót felelős- nek, amelynek bizonyításával összefüggésben az eljárási költségek keletkeztek. Így az indítványozónak a bíró- ság döntése nyomán azon cselekménnyel összefüggésben is viselnie kell a szabálysértési költséget, amely miatt a felelőssége megállapítására nem került sor, a végzés indokolásából azonban ennek az okát nem ismerhette meg.

[52] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a bíróság végzésének az indokolása akkor felelne meg a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó követelményeknek, ha számot adna arról, hogy a Szabs. tv. 92. §-a szerinti költ- ségviselési szabályt a konkrét esetben a bíróság miként alkalmazta, és ennek keretében arra is kitérne, hogy miért nem tartotta szükségesnek módosítani a hatósági határozat költségviselésre vonatkozó részét, ha a fele- lősségviselés és a jogkövetkezmény tekintetében a hatóság döntését megváltoztatta.

[53] Mivel azonban a bíróság végzésének az indokolása ezen követelményeket nem teljesíti, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettséggel összefüggésben a tisztességes eljáráshoz való jogból levezethető követelményeknek. Ez pedig az indítványozó oldalán alapjogsértést

(10)

eredményezett. A végzés alaptörvény-ellenessége miatt az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzését megsemmisítette.

Budapest, 2017. november 14.

Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balsai István s. k., Dr. Czine Ágnes s. k., Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Horváth Attila s. k., Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Salamon László s. k., Dr. Schanda Balázs s. k., Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott

dr. Stumpf István

alkotmánybíró helyett Dr. Szabó Marcel s. k., Dr. Szalay Péter s. k., Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k., alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[54] Az Alkotmánybíróság eljárásában feltárt alkotmányossági probléma kapcsán szükségesnek tartottam volna, hogy a konkrét bírói döntés megsemmisítésén túl a testület a Szabs. tv. 92. § (6) bekezdése és 96. §-a együttes értelmezésének az alkotmányos tartalmát kifejezetten is megállapítsa.

[55] A Szabs. tv. hivatkozott rendelkezéseinek az együttes alkalmazása esetén ugyanis az érintett hatóságoknak különös körültekintéssel kell eljárniuk annak érdekében, hogy a szabálysértési költség viseléséről a határoza- tukban ne csupán az irányadó jogszabályi rendelkezésekkel, hanem a tisztességes eljáráshoz való jogból faka- dó követelményekkel is összhangban rendelkezzenek. Ehhez arra van szükség, hogy a joghátrány alkalmazásá- ból fakadóan fennálló, azon konkrét indokokat, amelyek az eljárási költség viselését az eljárás alá vont személy esetében megalapozzák, az eljárásukban kellő körültekintéssel vizsgálják, és a döntésükben a szükséges rész- letességgel ismertessék.

[56] Az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló konkrét ügy megítélésem szerint kitűnően példázza, hogy az utalt szabályozás tekintetében jogalkalmazási bizonytalanság tapasztalható. Ennek megszüntetése érdeké- ben pedig fontosnak tartottam volna, hogy az Alkotmánybíróság döntése a jogalkalmazás számára irányadó, konkrét elvárásként kifejezetten is rögzítse: a Szabs. tv. 92. § (6) bekezdésének és 96. §-ának együttes alkalma- zása esetén az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadóan elvárás, hogy a szabálysértési költség vise- léséről rendelkező határozatban a hatóság határozza meg a joghátrány alkalmazásából fakadóan fennálló, azon konkrét indokokat, amelyek az eljárási költség viselését az eljárás alá vont személy esetében megalapozzák.

Dr. Czine Ágnes s. k., alkotmánybíró

(11)

Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye

[57] A határozat rendelkező részének 1. pontját, a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésének megsemmisítését az alábbi okok miatt nem támogatom.

[58] 1. A bírói döntés megsemmisítésének indoka, hogy az nem tartalmaz megfelelő indokolást a szabálysértési költség viselésének tárgyában.

[59] A végzés 6. oldalán a következő indokolást adja a bíróság: „A szabálysértési költség viseléséről – amely az igaz- ságügyi szakértő véleményével kapcsolatban merült fel – a Szabs. tv. fenti rendelkezése alapján rendelkezett a szabálysértési hatóság, a bíróság az eljárás alá vont személy felelősségét megállapította, így a határozat ezen rendelkezését nem változtathatta meg.”

[60] 2. Ahogyan arra a 3173/2015. (IX. 23.) AB határozathoz csatolt különvéleményemben már utaltam, álláspontom szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog kizárólag processzuális, és nem tartalmi kérdésekre vonatkozik. Ebből következően a bíróságok indokolási kötelezettsé- gének körében az Alkotmánybíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a bíróságok minden lényeges, az ügyben felmerülő kérdésre kitértek-e döntésük indokolásában, vagyis az e kérdésekben hozott döntéseiket megindokol- ták-e. A megsemmisített végzés – ahogy az a fentiekből kitűnik – álláspontom szerint ennek a feltételnek megfelel, mivel indokát adja annak, hogy a költségeket miért az indítványozó viseli.

[61] 3. Nézetem szerint a processzualitásból következően az Alkotmánybíróság az indokolás meglétét vagy hiányát, illetve annak teljességét vizsgálhatja csak; azt azonban már nem, hogy az indokolás egyébként valójában, ténylegesen alátámasztja-e a döntést. Ez ugyanis már túlmutatna a processzualitáson és olyan érdemi, tartalmi vizsgálatát végezné el a bírói döntésnek, amelyre az Alkotmánybíróságnak – mivel nem válhat „szuperbíróság- gá” {lásd pl: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]} – nincsen lehetősége. Bár a jelen ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésének indokolása tartalmilag valóban vethet fel kérdőjelet, de az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése alapján ennek vizsgálatára és ezzel kapcsolatos megállapításokra, illetve ezek alapján a végzés megsemmisítésére az Alkotmánybíróságnak nem lett volna lehetősége.

Dr. Salamon László s. k., alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/501/2016.

• • •

(12)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3306/2017. (XI. 24.) AB HATÁROZATA

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes és dr. Szalay Péter alkot- mánybírók különvéleményével – meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 63. § (2) bekezdése alaptörvény- ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.417/2013/55. számú ítélete alap- törvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 64. § (1)–(2) bekezdése, és a 65. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszauta- sítja.

4. Az Alkotmánybíróság a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 22. §-a és 26. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 65. § (5) bekezdésével összefüg- gésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

I n d o k o l á s

I.

[1] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c), illetve d) pontja; továbbá az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróság Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti hatáskörében az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) – 2012. január 1-jétől hatályos – 63. § (2) bekezdése, a 64. § (1)–(2) bekezdése, a 65. §-a; továbbá a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 22. §-a és 26. §-a; míg az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.417/2013/55. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapí- tását és megsemmisítését kérte.

[3] [Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az Áht. támadott rendelkezései ténylegesen a Kormányzati Ellenőrzési Hiva- tal (a továbbiakban: Kehi) elnökének határozata alapjául csak a 2012. december 15-től hatályos állapotban ke- rültek alkalmazásra, maga az indítványozó is ennek az időállapotnak megfelelő szövegüket idézi (lásd indítvány 4. oldal), mert az ezt megelőző időállapotban a 65. §-nak csak (4) bekezdése volt. A 2012. december 15-től hatályban levő szöveg azóta nem módosult.]

[4] Álláspontja szerint a támadott rendelkezések és a bírósági határozat – az alább kifejtettek szerint – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, VI. cikkével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, valamint 25. cikk (2) bekezdés b) pontjával ellentétesek.

[5] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás szerint a Kehi az Áht. 63. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörben eljárva a közigazgatási és igazságügyi miniszter utasítása alapján ellenőrzést folytatott egy gazda- sági társaság „privatizációjának, a privatizációhoz kapcsolódó szerződéseknek, valamint a szerződésekben vál-

(13)

lalt kötelezettségek teljesítésének” vizsgálata tárgyában, melynek jogalapját az jelentette, hogy a cég privatizá- ciója során közpénz kifizetésére került sor. Ennek során megállapította, hogy a privatizációs koncepció kidolgozására, illetőleg a privatizációs szerződések elkészítésére az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.

(a továbbiakban: Ápv. Rt.) 2005. február 28-án tanácsadásra szóló megbízási szerződést kötött a Credit Suisse First Boston (Europe) Ltd. társasággal (a továbbiakban: CSFB), melynek alapján az ÁPV Rt. 624 500 000 Ft+Áfa kifizetést teljesített közpénzből. A szerződés teljesítésében két gazdasági társaság mellett az indítványozó tag- ságával működő ügyvédi iroda részéről az indítványozó mint ügyvéd a CSFB megbízása alapján járt el az ügy- ben. Ennek alapján a Kehi 23-40/107/2012. számon – adatszolgáltatásra irányuló – megkeresést küldött az in- dítványozó részére az eljárással érintett ügyvédi iroda útján. A megkeresésben a Kehi tájékoztatta az in dítványozót az ellenőrzés lefolytatásáról, és kérte, hogy a megbízási szerződés alapján a privatizációs eljárásban közremű- ködő Ügyvédi Irodához kapcsolódóan a megkeresésben felsorolt dokumentumokat a megkeresés kézhezvéte- létől számított 8 napon belül küldje meg a Kehi részére.

[6] 2.1. Az indítványozónak címzett első megkeresés – felbontás után, a felbontott borítékba visszahelyezve, tűző- géppel letűzve – a „címzett jogutód nélkül megszűnt” jelzéssel visszaküldésre került a Kehi-nek.

[7] Ezt követően a Kehi 23-40/115/2012. számú ismételt megkeresésében – a Budapesti Ügyvédi Kamarától kapott tájékoztatást követően – az indítványozót mint a jogutód nélkül megszűnt ügyvédi iroda – szigorú számadású és befejezett ügyei – iratainak őrzőjét, ismételten felhívta a korábbi megkeresésben megjelölt iratok kiadása iránt. A megkeresésben egyúttal figyelmeztette adatszolgáltatási kötelezettségére és az eljárási bírság kiszabá- sának lehetőségére is.

[8] Az indítványozó válaszlevelében tájékoztatta a Kehi-t többek között arról, hogy egyrészt a szükséges intézke- déseket megtette az iratok megőrzése érdekében; továbbá arról, hogy – mivel a kért iratok véleménye szerint ügyvédi titkot tartalmaznak – a Magyar Ügyvédi Kamara állásfoglalását kérte, így adatszolgáltatási kötelezettsé- gének az ügyvédi titok „jelen esetre konkretizálható értelmezéséig” nem áll módjában eleget tenni; végül utalt arra, hogy az iratmegőrzésre tömeges archiválással került sor, így bármely irat archívumból való előhozatala jelentős időt vesz igénybe és költségvonzata is van.

[9] Ezt követően a Kehi elnöke – az indítványozó szerint az ügyféllel való együttműködés követelményét megsért- ve – 23-40/131/2012. számú határozatával az Áht. 65. § (1) bekezdése alapján „együttműködési kötelezettségé- nek felróható módon történt megszegése miatt” százezer forint eljárási bírság megfizetésére kötelezte az indít- ványozót. Határozata indokolásában – az előzmények ismertetését követően – megállapította többek között azt, hogy az indítványozó „indokolása az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének elmulasztására nem alapos”. Hangsúlyozta azt is, hogy amennyiben a kért iratok ügyvédi titok körébe tartozó adatot tartalmaznak, az indítványozó azok kitakarásával készített másolat megküldésével is eleget tehetett volna adatszolgáltatási kötelezettségének. Az adatkérés indokaként a Korm.r. 5. §-ára hivatkozva kifejtette az is, hogy az indítványozó- val kötött szerződés ellenértéke közpénzből, központi költségvetési forrásból került kifizetésre, a Kehi pedig kifejezetten a pénzeszközök felhasználását vizsgálja, az adatkérés ezért sem irányult ügyvédi titok körébe eső adat megismerésére.

[10] 2.2. Az indítványozó ezt követően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon pert indított a határozat hatályon kívül helyezése iránt a Kehi ellen, majd – a bíróság felhívására – kereseti kérelmét ismételten benyújt- va a Kehi elnöke ellen. A bíróság végzésével a Kehi vonatkozásában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította (5.K.30.417/2013/12. számon), e végzést pedig a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.186/2013/4. számú végzésével helyben hagyta.

[11] Az eljárás során a Magyar Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: MÜK, illetőleg kamara), illetve az Európai Ügyvé- di Kamarák Tanácsa (a továbbiakban: CCBE) beavatkozási kérelmet terjesztett elő, mert szerintük jogi érdekük fűződött az eljárás mikénti eldöntéséhez, a beavatkozási kérelmüket a bíróság 5.K.30.417/2013/22. számú vég- zésével elutasította, az elsőfokú végzést a Fővárosi Törvényszék 3.Kpkf.670.056/2014/3. számú végzésével helyben hagyta.

[12] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.417/2013/55. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította.

[13] Ítélete indokolásában kitért egyrészt az indítványozó eljárási jellegű érveinek vizsgálatára. Ennek során megállapította, hogy az indítványozó – bizonyítási kötelezettsége ellenére – nem igazolta, hogy a Kehi első adat kérő levelét átvevő az adott küldemény átvételére nem volt jogosult, illetve azt sem, hogy a felbontott kül-

(14)

de ményben található megkeresés tartalmát az indítványozó nem ismerte meg. Miután az első küldeményt felbontották, abból megállapítható volt, hogy az személyesen az indítványozónak szól (az adatkérő levél mind címzésében, mind tartalmában ő volt megszólítva).

[14] Elismerte a bíróság, hogy a Kehi második megkeresésében nem szerepel a Korm.r. 30. § (2) bekezdésére vonat- kozó hivatkozás, azonban úgy vélekedett, ez nem érinti a bírságoló határozat jogszerűségét. Az indítványozó válasza a bíróság szerint nem volt a bírságolás akadályaként felfogható, mert csupán „általános kérdéseket fel- vető észrevétel” volt, nem konkrét jogszabályba ütközésre való hivatkozás.

[15] Végezetül megállapította a bíróság azt is, hogy az indítványozó helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kehi elnö- kének támadott határozata jogorvoslati tájékoztatása nincsen összhangban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseivel, ezt azonban nem értékelte súlyos, az ügy érdemé- re is kiható jogszabálysértésnek, erre a bíróság szerint az indítványozó ilyenként nem is hivatkozott; a határozat pontatlan jogszabályi hivatkozása miatt a jogorvoslathoz való joga nem sérült.

[16] Az indítványozó anyagi jogi hivatkozásaival összefüggésben a bíróság – utalva a beavatkozási kérelem tárgyá- ban született másodfokú határozatra – hangsúlyozta, hogy a támadott határozatból kiolvashatóan az alperes nem kívánt az ügyvédi titok körébe tartozó adatokat beszerezni, a határozat indokolását e tekintetben egyértel- műnek találta, eszerint ha a kért iratokban ügyvédi titok szerepelne, akkor az indítványozónak ezeket az adatokat ki kell takarnia, vagyis olyan formában kell a kért iratokat rendelkezésre bocsátania, hogy azokból az ügy- védi titok ne legyen megismerhető (lásd: ítélet 8. oldal).

[17] Kitért a bíróság az indítványozó irat(meg)őrzési kötelezettségére is, hangsúlyozva többek között azt, hogy az in- dítványozó egyébként sem hivatkozott a hatóság előtt arra, hogy az iratok ne lennének meg.

[18] Végül az indítványozó magatartásának felróhatóságával összefüggésben a bíróság kifejtette, hogy „az a maga- tartás tekinthető felróhatónak, amely nem éri el a megkövetelt magatartási (elvárhatósági) mércét, a társadalom értékítéletébe ütközik.” Megállapította, hogy ha valaki alapos indok nélkül, illetve jogi alap hiányában nem tesz eleget valamely hatósági felhívásban foglalt kötelezettségének, akkor az felróhatónak minősül.

[19] 3. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz az Áht. 63. § (2) bekezdése, 64. § (1)–(2) be- kezdése, 65. §-a; továbbá a Korm.r. 22. §-a és 26. §-a; illetőleg a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.417/2013/55. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt, mert sze rinte sértik az Alaptörvény több rendelkezését, így B) cikk (1) bekezdését, VI. cikkét [az indítvány tartalmá- ból megállapíthatóan konkrétan annak (1) bekezdését], XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését az alább kifejtettek szerint, végezetül megjelölte az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontját, e rendelkezéssel összefüggésben azonban alaptörvény-ellenességet nem állított.

[20] 3.1. Alaptörvény-ellenesnek tartja az indítványozó az alábbiakat.

[21] Az indítványozó „az alaptörvény-ellenességre vonatkozó érvek részletes kifejtése” alcím alatt adta elő az Áht.

és a Korm.r. támadott rendelkezéseinek – ahogy az indítványozó együttesen megjelöli: „Szabályozás”-nak – alaptörvény-ellenességére vonatkozó érveit. Ennek során arra hivatkozott, hogy a támadott rendelkezések olyan eljárást szabályoznak, melyből hiányoznak „az ilyen típusú eljárásokban megszokott és elvárt garanciális ele- mek”. Különösen alaptörvény-ellenesnek tartotta a következőket:

– a feltárható titkok köre nem pontosan meghatározott [Áht. 63. § (2) bekezdés];

– a kormányzati ellenőrzés során történő információszerzés nem célhoz kötött [Áht. 64. § (1) bekezdés, Korm.r.

26. §, illetve 12/A. §];

– az eljárás alá vont jogalany kötelezettségei aránytalanul súlyosak és adott esetben visszaható hatályúak (pél- dául Korm.r. 24. §);

– a kormányzati ellenőrzésre vonatkozó hatásköri szabályok sértik a jogállamiság követelményét;

– nem biztosított a jogorvoslat a Kehi eljárása során (Áht. 65. §).

[22] 3.2. Az Áht. 63. § (2) bekezdése tekintetében az indítványozó azt tartja alkotmányossági szempontból aggályos- nak, hogy e rendelkezés értelmében a Kehi feladatai ellátásával összefüggésben jogosult a minősített adat, az üzleti titok és az ellenőrzött szervezet, valamint az ellenőrzés kapcsán adatszolgáltatásra kötelezett szervezet által kezelt egyéb titokfajták, így az ügyvédi titok megismerésére; a Korm.r. 22. § (2) bekezdése értelmében pedig a megkeresésben foglaltak teljesítését a megkeresett csak arra hivatkozva tagadhatja meg, ha a megkere-

(15)

sés jogszabályba ütközik. Az indítványozó szerint ez azt jeleneti, hogy a megkeresés tényleges elhárítására nincs mód, és a Kehi korlátlanul hozzáférhet az adatszolgáltatásra kötelezett minden adatához.

[23] Mivel az Áht. 63. § (2) bekezdés nem határozza meg mely titokfajták megismerésére jogosult a Kehi, így az in- dítványozó szerint az adatszolgáltatási kötelezettség minden hivatásbeli titokra, így – az ügyvédi titkon túl – a gyónási titokra vagy az orvosi titokra is vonatkozik. Az indítványozó szerint az ügyvédi titoktartás alóli fel- mentés szabályozása mindig valamely feltételezett jogellenes magatartással van összefüggésben, és megfelelő garanciák övezik, azonban a kormányzati ellenőrzés esetében ilyen – az ügyvédi titok felfedését szükségessé tevő – jogellenes magatartás nem merül fel.

[24] Álláspontja szerint az ügyvédi titok feltárására csakis az így okozott érdeksérelemmel arányosan, célhoz kötötten, és eljárási garanciák mellett kerülhet sor. Mivel a támadott rendelkezés ezeket a feltételeket nem teljesíti, így az az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében deklarált magánszféra védelmével ellentétes. Indoko- lása alátámasztásául az Alkotmánybíróság ügyvédi titok védelmével, illetőleg az ügyvéd titoktartási kötelezett- ségével összefüggésben hozott határozataira is hivatkozott [például: 165/2011. (XII. 20.) AB határozat, 192/2010.

(XI. 18.) AB határozat, 31/2003. (VI. 4.) AB határozat stb.]. A határozatokat idézve hangsúlyozta, hogy az ügy- védi titok garanciákkal való védelme fontos alkotmányos érték, illetve az ügyvédi hivatásba vetett közbizalom kulcseleme az ügyvédi titok megőrzése. Ha az ügyvédi titok védelmére vonatkozó szabályokat kiüresítik, illetve ha pontatlanul kerül megfogalmazásra a hatóságok által megismerhető adatok köre, abban az esetben az ügyvédi hivatásba vetett közbizalom is csorbát szenved.

[25] Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés alapján a Kehi korlátlanul hozzáférhet úgy az adatszolgáltatás- ra kötelezett ügyvédi iroda, mint annak ügyfelei minden adatához, akár az ellenőrzéssel össze nem függő adatokat is felhasználhatja, anélkül, hogy annak indokát akár csak valószínűsítené.

[26] Kifogásolja az indítványozó ezzel összefüggésben azt is, hogy a kormányzati ellenőrzés során történő informá- ciószerzés nem célhoz kötött, vagyis az indítványozó szerint a Kehi az ellenőrzés során hozzáférhet az ellenőr- zéssel érintett ügyvédi iroda és ügyfelei minden adatához, így az ellenőrzéssel egyébként össze nem függő adatokhoz is [Áht. 64. § (1) bekezdése, Korm.r. 26. §, illetve 12/A. §]. Ez szerinte a jogállamiság elvének kiüre- sítését is jelenti, különösen azért, mert a Korm.r. 26. §-a lehetővé teszi, hogy a jogszerűen megszerzett adatot, iratot, dokumentumot, vagy egyéb bizonyítási eszközt a Kehi más kormányzati ellenőrzésnél is felhasználja.

Ez végső soron akár oda is vezethet, hogy a Kehi olyan, az ügyvédi iroda ellenőrzéssel egyébként nem érintett ügyfeleire vonatkozó adatokhoz is hozzájuthat, melyekről az védőként szerzett tudomást, és amely például a büntetőeljárás során egyébként tanúzási akadályt jelentene. Ennek következtében a szabályozás ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (3) bekezdésével, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkében deklarált tisztességes eljáráshoz való joggal.

[27] 3.3. Az indítványozó álláspontja szerint a kormányzati ellenőrzésre vonatkozó szabályok nem felelnek meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslathoz való jogra vonatkozó követelmé- nyeknek. Álláspontja szerint a Kehi adatszolgáltatásra felhívó megkeresésével szemben semmiféle jogorvoslat nem áll rendelkezésre, tartalmilag az érdemi, hatékony jogorvoslat hiányzik (lásd indítvány 51–61. bekezdések).

E körben hivatkozik a 2004. évi CXL. törvény 109. § (1) és (2) bekezdése alapján téves, illetve nem alakszerű formában megjelenő közigazgatási aktus felülvizsgálatáról szóló 1/2009. Közigazgatási jogegységi határozatra (a továbbiakban: KJE határozat), mely lehetővé teszi a nem alakszerű formában hozott közigazgatási határoza- tok bírósági felülvizsgálatát is. Az indítványozó szerint ugyanis az Áht. 65. § (5) bekezdésében szabályozott bírósági felülvizsgálat kizárólag a bírságot kiszabó határozatra vonatkozik; az adatszolgáltatásra kötelezettnek – a jogszabálysértésre való hivatkozást kivéve – nincsen érdemi lehetősége az adatszolgáltatással érintett adatok, iratok stb. körének kifogásolására.

[28] Nincsen szabályozás arra vonatkozóan sem, hogy amennyiben a vizsgálattal érintett jelzi, hogy a megkeresés szerinte jogszabályba ütközik, a hatóságnak miként kell eljárnia. Az indítványozó szerint előállhat az a helyzet, hogy megtagadja az adatok/iratok kiadását, de ezt a Kehi nem fogadja el, és ismételten felhívja, majd az adatok kiadásának ismételt megtagadását követően akár többször is megbírságolja az adatszolgáltatásra kötelezettet.

Az alaptörvény-ellenesség alátámasztásául az Alkotmánybíróság több határozatára hivatkozott [például a 192/2010. (XI. 18.) AB határozatra, valamint a 165/2011. (XII. 20.) AB határozatra], és hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság ezekben az ügyekben a szabályozás hiányosságaira tekintettel mulasztásban megnyilvá- nuló alkotmányellenes helyzet fennállását állapította meg. Végezetül a 4/1999. (III. 31.) AB határozatot idézve