STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 607
hosszú távú összehasonlításoknál, az idősorok egy- máshoz láncolásakor jelentkezik. Mindezeken túl szükséges lenne új adatfelvételek kialakítása is, alapvetően az első hosszú távú ajánláshoz kapcso- lódva.
(Ism.: Mináry Borbála)
BRÜNGGER, H . – LONGVA, S.:
A NEMZETI STATISZTIKAI MUNKÁT MEGHATÁROZÓ NEMZETKÖZI ELVEK (International principles governing official statistics at the national level: are they relevant for the statistical work of international organisations as well?) – Statistical Journal of the United Nations. ECE. 1998. 3–4. sz. 221–235. p.
Az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) alapel- vei szerint a nemzeti statisztikai hivatalok tájékozta- tási tevékenységük során lehetőség szerint töreked- jenek olyan fogalmak és osztályozások alkalmazására, amelyek nemzetközi tájékoztatásra is alkalmasak. Ugyanakkor elismerik, hogy az egyes országok statisztikai hivatalainak tekintettel kell len- niük az adatszolgáltatókra ezzel kapcsolatban háruló terhekre és az adott országbeli felhasználók adatigé- nyére. A statisztikai hivatalok működését legtöbb esetben törvény szabályozza, ami a közigazgatási és végrehajtó szervektől eltérően a politikai hatalomtól való függetlenségüket is biztosítja.
A nemzetközi szervezetek statisztikai részlegei az adott szervezet titkárságának vannak alárendelve és ez a publikációk megjelentetési eljárására is vo- natkozik. Kivétel ez alól az EUROSTAT, amely 1997 óta más főosztályoktól eltérő elbírálás alá esik.
A statisztikákkal (is) dolgozó nemzetközi szerveze- tek (ENSZ, OECD, IMF) statisztikai tevékenységre vonatkozó szabályai nem tesznek különbséget a sta- tisztikai és az egyéb célú adatgyűjtések között, ami lényeges eltérés a nemzeti gyakorlattól. Ennek rész- ben az is a magyarázata, hogy ritkán gyűjtenek egyedi adatokat, ahol bizalmas kezelésre volna szük- ség. További eltérés, hogy a nemzetközi szervezetek adatgyűjtéseiket a szervezet saját céljaihoz igazítják és az adatok másodlagos felhasználóira nincsenek tekintettel.
A nemzetközi szervezetek részben felhasználói a nemzeti statisztikai hivatalok adatainak, részben pedig másodlagos közreadók. Utóbbi tevékenysé- gükkel nagymértékben növelhetik az adatok értékét, ha nemzetközi összehasonlításokat is készítenek. A mai globalizálódó világban egyre nő az ilyen kiad- ványok iránti igény és az egyes országok politikai döntéshozói, a multinacionális vállalatok és a média egyaránt keresi azokat. A közös valutára történő át-
számítás (ami vásárlóerő-paritáson is történhet), az egységes bázisév használata, valamely általánosan ismert nyelven való közreadás mind hozzájárul ah- hoz, hogy az adatok széles körben használhatóvá váljanak. A nemzetközi összehasonlítást lehetővé tevő adatközléshez a nemzeti statisztikai hivatalok és a nemzetközi szervezetek összehangolt munkájára van szükség. Az adatok felhasználóit ugyanakkor kevésbé érdekli, ki milyen mértékben felelős a vég- termékért, ők elsősorban annak minőségét és hasz- nálhatóságát értékelik.
A nemzetközi szervezetek sokkal több adattal rendelkeznek, mint amennyit megjelentetnek. Az ál- taluk gyűjtött adatok nagyobb része a szervezeten belül kerül felhasználásra. A közzétett statisztikák általában a tagországok néhány megkülönböztetett felhasználójához jutnak el. A kiadványokból sokszor elmaradnak az olyan információk (a szerzők szó- használatában metaadatok), amelyek az összehason- líthatóság korlátaira figyelmeztethetnének (átszámí- tási kulcsok, meghatározások, fogalmak).
A nemzetközi szervezetek statisztikai részlegei általában lassan reagálnak a szervezeten belül je- lentkező új adatigényre, az adatok külső felhasználó- inak reakciójára pedig alig kíváncsiak. Az EU 1998–
2002 évekre szóló Statisztikai Programja azon kevés kivételek közé tartozik, amely figyelembe veszi a tagországok közösségi adatok iránti igényét. Az OECD és az IMF esetében a statisztikai tevékenysé- get lényegében a politikai döntéshozók határozzák meg. Ennek előnye, hogy a statisztika valós igénye- ket szolgál ki, és nem válik öncélú tevékenységgé.
Ez a folyamat viszont odáig ment, hogy a kutatás–
fejlesztési megfigyelések módszertanát rögzítő Frascati-kézikönyvet politikai testület és nem statisz- tikusok fogadták el.
Amennyiben a valamely nemzetközi szervezet politikai döntéshozóinak meghatározó szerepük van statisztikai kérdésekben, az főként akkor okoz torzu- lásokat, ha az adatokat operatív célra használják.
Ilyen lehet a pénzforrások elosztásának, a tagdíjak megállapításának, a segélyekre való jogosultság el- döntésének statisztikai mutatókhoz való kötése. Két probléma is adódhat: egyrészt a döntéshozó az ő és csakis az ő céljainak megfelelő mutatókat fogadja el és a továbbiakban elutasít minden változtatási javas- latot. Másrészt az adott célra pontosított fogalmak más felhasználók számára nem lesznek alkalmazha- tók. A szerzők úgy látják, hogy kellően robusztus meghatározásokra van szükség, amelyek szélesebb felhasználói kör igényeit is ki tudják elégíteni, és a vázolt helyzet elkerülésére a következő megoldást javasolják. Bízzák a fogalmak és a módszerek meg- határozását a statisztikusokra, akik azután általáno-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 608
san használható variánst dolgoznak ki. A politikusok módosítsák azt az igényüket, hogy a statisztikai te- vékenység speciális céljaikat szolgálja. Ily módon a statisztikusok az újabb fejleményeknek megfelelően fejleszthetik tovább munkájukat. Szervezeti oldalról nézve az ilyen kérdésekben vegyes összetételű, poli- tikusokat és statisztikusokat egyaránt tartalmazó bi- zottságokra van szükség a nemzetközi szervezeteken belül és ezeknek tanácsadó, nem pedig döntéshozó jogkört kell biztosítani.
Amennyiben az említettek megvalósulnak, a nemzeti statisztikai hivatalok a hazai felhasználók részéről jelentkező igény esetén, rendszeres tovább- adói lehetnek a nemzetközi szervezetek által megje- lentetett statisztikáknak. A kiadványokban közöltek módszertani hátterének ismeretében jó helyzetben lesznek ahhoz, hogy felhívják a felhasználók fi- gyelmét az adatok minőségére és helyes értelmezé- sére.
(Ism.: Szász Kálmán)
HAHLEN, J.:
A HIVATALOS STATISZTIKA MINT A STATISZTIKAI INFRASTUKTÚRA RÉSZE
(Amtliche Statistik als zentraler Teil der statistische Infrastruktur. Anmerkungen zum Memorandum.) – Allgemeines Statistisches Archiv. 1998. 3–4.sz. 387–390. p.
A cikk szerzője megjegyzéseket fűz a folyóirat ugyanebben a számában megjelent Hauser, R. – Wagner, G. G. – Zimmermann, K. F. tollából szár- mazó memorandumhoz, mely a németországi sta- tisztikai infrastruktúra javítását tűzi ki céljául. Mivel a hivatalos statisztikával szemben kormányzati igé- nyeket támasztanak, melyeknek elkerülhetetlen része a gazdaságstatisztikai adatbázis felállítása és az ada- tokhoz való könnyebb hozzáférés biztosítása és a je- lenlegi helyzet bírálata indokolt. A szerző vélemé- nye szerint azonban a memorandum javaslatai több jelentős tényezőt figyelmet kívül hagynak és néhány ponton megkerülik a tényleges problémákat. A fel- lobbanó vitát hasznosnak tartja a szerző, ugyanis éveken át alig volt szó e témáról. A gazdaságkutató intézetnek a gazdasági tanács által értékelt „Kék lis- tája” azt sugallja, mintha a hivatalos statisztika lenne a hibás a német gazdaságkutatás megtorpanásában.
Ugyanakkor a kutatók és a hivatalos statisztikusok közötti személyes kapcsolatok kiépítése sok fontos projekt megvalósítását eredményezhetik.
Felmerült az a kétely, hogy vajon a hivatalos statisztika adatgyűjtési programja milyen rugalma- san igazítható a társadalom változó információs igé- nyéhez. Az ilyen kételyeknek meg is van az alapjuk.
Egy demokratikus jogállamban nem várható el, hogy a parlament döntsön arról, a hivatalos statisztika mely információit finanszírozzák közpénzekből és melyek legyenek azok, amelyek a polgárokat kötele- zik információadásra. A legalitás alapelvének köve- tése Németországban oda vezetett, hogy a törvény- hozás valamennyi statisztikai részletet szabályozza és ezáltal gátolja a társadalmi – gazdasági fejlődés- hez való rugalmas alkalmazkodást. Ezt a helyzetet tovább nehezíti az egyre erősebb kötődés az Európai Unió statisztikai rendszeréhez, ami tovább szűkíti a döntési teret.
Megoldásként a memorandum „… a politikai bürokráciától független, tudományos tanácsadókkal rendelkező adatelőállító intézményeket és decentra- lizációt” követel. A cikk szerzője szerint azonban ez nincs összhangban a hivatalos statisztika feladatai- val. A decentralizáltság semmiképpen sem oldja meg a hivatalos statisztika problémáit.
A szövetségi statisztikai törvény arra kötelezi a statisztikai hivatalt, hogy a társadalom gazdasági, szociális és ökológiai viszonyait összességében mu- tassa be. Ez szakmai, helyi és időbeni összehasonlí- tást előfeltételez, amit viszont csak egy konzisztens, átfedésmentes, egymásra épülő rendszerrel lehet el- érni. Ezért a németországi hivatalos statisztikát a szakmai koncentráció alapelve szerint szervezték meg, ami optimális, sokoldalú koordinációs tevé- kenységet biztosít. Bizonyos feladatokat értelemsze- rűen csak központosítva lehet elvégezni. Példa erre a jelenleg készülő vállalkozás-regiszter, amelyet a köz- igazgatási nyilvántartásokból vesznek át és amely va- lamennyi vállalkozási statisztika alapja lesz.
A memorandumnak a „független, tudományos tanácsadókkal rendelkező intézmények” iránti köve- telésén némileg csodálkozik a szerző. A németor- szági hivatalos statisztika ugyanis köteles a semle- gesség, az objektivitás és a tudományos függetlenség alapelveit betartani és ezt meg is valósítja, a Statisz- tikai Tanácsadó Testület és annak szakbizottságai pedig tanácsokkal szolgálnak. Ezek az intézmények képviselik a tudományt a Szövetségi Statisztikai Hi- vatal munkájában. A cél egy olyan rendszer kialakí- tása, amely a szövetségi statisztikát alkalmassá teszi a mind szabadabb és mozgékonyabb teljesítmények- re. Ennek érdekében az információs és tudományos társaságok hivatalos statisztikai programja, valamint mérési koncepciója folyamatosan igazodna a fejlő- déshez. Ez a rendszer lényegesen nagyobb lehetősé- get kínálna ahhoz, hogy bevonhassák a kutatási eredményeket a statisztikai munkába és kielégíthes- sék az adatfelhasználók kívánságait. Emellett azon- ban tisztában kell lenni azzal, hogy a hivatalos sta- tisztikának nem elsősorban a tudomány kívánságait
