Dr. Pozsonyi Norbert
Római jog
Jelen tananyag a Szegedi Tudományegyetemen készült az Európai Unió támogatásával.
Projekt azonosító: EFOP-3.4.3-16-2016-00014
A KURZUS ALAPADATAI
A tárgy jellege kollokviummal záródó előadás
Tárgyfelelős tanszék SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi Tanszék
Oktatók Dr. Pozsonyi Norbert egyetemi adjunktus
Elérhetőség 6721 Szeged, Bocskai u. 10-12. 2. emelet 59. szoba Tel/Fax: +36 (62) 544-293
E-mail: romaijog@juris.u-szeged.hu
Követelmények az adott tantárgy követelményei a tantárgy CooSpace színterén
Szegedi Tudományegyetem 1
Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu
A TANANYAG ELSAJÁTÍTÁSÁHOZ JAVASOLT MÓDSZERTAN
1. Olvassa el a tantárgy alapadatait.
2. Ismerje meg a tantárgy követelményrendszerét.
3. Figyelmesen olvassa el az olvasóleckét.
Az olvasólecke feldolgozásához szükséges idő: kb. 35-40 perc 4. Az olvasólecke elsajátítását segíti a hozzátartozó videólecke.
5. Tanulmányozza a kötelező tananyag vonatkozó részeit. A tananyag elsajátításához segítséget nyújt az ajánlott irodalom.
6. Válaszoljon az önellenőrző kérdésekre.
7. Amennyiben további segítségre van szüksége a tananyag megértéséhez, akkor jelezze a tantárgy oktatójának.
A zálogjog fogalma és fajtái
A zálogjog egy követelés biztosítására szolgáló jog, amely alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására rendelt vagyontárgyból – minden más követelést megelőző sorrendben – kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés adósa lejáratkor nem teljesít.
A hitelbiztosítékokat alapvetően két csoportba sorolhatjuk: egyrészről beszélhetünk személyi biztosítékokról, amikor egy személy saját vagyonával vállal helytállást egy másik személyt terhelő kötelezettség esetén (pl. kezesség); másrészről pedig ún. dologi biztosítékokról, amikor egy dologban megtestesülő érték biztosítja a hitelező követelését.
A római jogban a dologi hitelbiztosítékok közé tartozik a biztosítéki célú tulajdonátruházás (fiducia cum creditore contracta) és a zálogjog (pignus, hypotheca). A biztosítéki célú tulajdonátruházás (röviden: fiducia) a civiljogban gyökerező jogintézmény, amely minden valószínűség szerint időben a legkorábbi dologi hitelbiztosítéki eszköz. A fejlett zálogjog szabályait viszont már a szerződési gyakorlat és a praetori jogfejlesztés alakította ki.
1.1. A fiducia cum creditore contracta
Először vessünk egy pillantást a biztosítéki célú tulajdonátruházásra. Gaius így ír a fiducia jogintézményéről (Gai. 2,60): „Fiduciát pedig vagy a hitelezővel kötünk zálogjog céljából, vagy a barátunkkal, hogy ezáltal nála biztonságban legyenek a dolgaink”. Ezek szerint a római jogban a fiduciának két típusát különíthetjük el: 1) az egyik szerint a fiduciát a hitelezővel kötötték biztosíték nyújtása céljából; 2) a másik alapján pedig egy bizalmi személlyel (amicus) azért, hogy az a vagyontárgyat – vagy akár a teljes vagyont – épségben megőrizze. Az első típust (fiducia cum creditore contracta) tekinthetjük a zálogjog elődjének, míg a második típusban (fiducia cum amico contracta) jogi szempontból inkább a későbbi letéti és a megbízási szerződés karakterjegyei fedezhetők fel.
A fiducia cum creditore contracta esetén az adós a tulajdonában álló vagyontárgy tulajdonjogát mancipatio (vagy in iure cessio) útján ruházza át a hitelezőre, aki így dologi
Szegedi Tudományegyetem 3
Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu
jogi szempontból teljes hatalmat (tulajdont) szerez. Azonban a felek a belső jogviszonyukban – a pactum fiduciae által – kötelmileg korlátozzák a hitelező tulajdonjogát, ugyanis a hitelező ebben a megállapodásban arra kötelezi magát, hogy a dolog tulajdonjogát visszaruházza (remancipálja), ha az adós teljesíti a pactum fiduciaeban megjelölt kötelezettségét (pl. visszafizeti a pénzkölcsönt).
Abban az esetben, ha a hitelező megszegi a pactum fiduciaeban rögzítetteket (pl. a teljesítés esetén mégsem ruházza vissza a dolog tulajdonjogát), akkor az adós az actio fiduciae directa elnevezésű infamáló kötelmi keresettel perelheti a hitelezőt.
Példa: „A” személy 10.000 sestertius pénzkölcsönt kapott „H” személytől. „A” a kölcsön biztosítékaként mancipatióval átruházott egy ingatlant. A felek azonban abban is megállapodtak, ha „A” hat hónapon belül visszafizeti a 10.000 sestertiust, akkor „H” köteles az ingatlan tulajdonjogát rá visszaruházni.
1.2. Zálog (pignus, hypotheca)
A zálogjog esetén a hitelező a fiducia cum creditore contracta esetétől eltérően már nem tulajdont, hanem csak egy korlátolt dologi jogot szerez a zálogtárgyon. Ebben az esetben tehát a zálogadós a zálogtárgy tulajdonosa marad, de az ő tulajdonát a hitelező zálogjoga terheli.
A római zálogjog minden esetben járulékos (akcesszórius) jellegű jogosultság, azaz a zálogjog a biztosítandó követelés lététől függ. Biztosítandó követelés nélkül tehát nem lehet zálogot alapítani, illetőleg a követelés megszűnésével a zálogjog is megszűnik (egy látszólagos kivételt képez e szabály alól a pignus Gordianum esete).
Ulpianus a következőképpen ír a zálogszerződésről (D. 13,7,1 pr.): „zálogszerződést nemcsak a dolog átadásával kötnek, hanem puszta megállapodás útján is, jóllehet a dolgot (értsd: zálogtárgyat) nem adták át”. Ezek szerint a zálogjog két fajtáját különböztethetjük meg: a) a kézizálogjogot, amely megalapításához a felek szerződéses megállapodásán túl a zálogtárgy birtokának a hitelezőre történő átruházására is szükség volt, valamint b) a jelzálogjogot, amely csak a felek puszta megállapodásán (nuda conventio) nyugodott.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a pignus megnevezés jelentheti a zálogjogot, illetőleg magát a zálogtárgyat is. A források továbbá a pignus terminust általános jelentésben alkalmazták mind a kézizálog, mind pedig a jelzálog megjelölésére, azonban a Digestát átlapozva találkozhatunk egy szűkítő értelmezéssel is, amely szerint (D. 13,7,9,2):
„tulajdonképpen pignusnak nevezzük azt, mai átkerül (a hitelező birtokába), hypothecának pedig azt, amikor a birtok nem kerül a hitelezőhöz”.
Valószínűsíthető, hogy történetileg a kézizálogjog alakult ki korábban és a jelzálogjog – egy hosszabb fejlődési folyamat eredményeként – feltehetően csak a Kr. u. II. század első felére nyerte el a végleges formáját.
Szegedi Tudományegyetem 5
Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu
A jelzálogjog fejlődésének magvát a földhaszonbérleti szerződések azon kikötésében kereshetjük, amelyben a felek abban állapodtak meg, hogy a bérlő által a bérleménybe bevitt vagyontárgyak (invecta et illata) zálogként biztosítják a telektulajdonos bérleti díj követelését.
A praetor kezdetben egy – a dolog birtokának a megszerzésére irányuló – birtokinterdictumot (interdictum Salvianum) biztosított a bérbeadó számára (Gai. 4,146), később már in rem hatályú keresetet (actio Serviana) nyújtott ugyanebben a helyzetben, végül pedig a kishaszonbérlet körén kívül minden zálogviszonyra kiterjesztette a záloghitelező in rem védelmét (actio quasi Serviana, actio Serviana utilis).
ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK
Határozza meg a zálogjog fogalmát!
Mondjon példát a személyi hitelbiztosítékra!
Mit jelent a zálogjog járulékosságának elve?
Ismertesse a fiducia cum creditore lényegét!
Ismertesse a kézizálog és a jelzálog lényegét!
Ismertesse az interdictum Salvianum lényegét!
KÖTELEZŐ TANANYAG
Előadásjegyzet.
Jakab Éva – Molnár Imre: Római jog, Szeged, 2019., 233-240.
AJÁNLOTT IRODALOM
Pozsonyi Norbert: Dologi hitelbiztosítékok az ügyleti gyakorlatban. Kauteláris praxis a préklasszikus és a klasszikus korszakban, Szeged, 2017.
Szegedi Tudományegyetem 7
Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu
Jelen tananyag a Szegedi Tudományegyetemen készült az Európai Unió támogatásával.
Projekt azonosító: EFOP-3.4.3-16-2016-00014
