még a Pál „ki a II. és XX. fel így a a a már az ill. a — a is. — az két a nép és úgy sem a az 1542. évi és — a A és a Mo­ a — még is VITA

VITA

M A R O S I E N D R E MOHÁCS-KOMPLEXUS?*

I.

„Bűneink miatt bizony még súlyosabb csapásokat is megérdemeltünk volna"

— írta Brodarics István a mohácsi tragédiáról,1 m e g v e t v e — Perjés Géza fogal­

m a z á s á v a l — a „ M o h á c s - k o m p l e x u s " alapjait. A Brodaricsnál jelzett, é s a Mo­

hács u t á n i évtizedekben igencsak felhalmozódó, országunk részekre szakadásá­

hoz vezető „gyűlölséget, ellenségeskedést és belső egyenetlenséget" ö n k r i t i k u ­ san részletezi az 1542. évi besztercebányai t ö r v é n y c i k k e k élőbeszéded

A felelősség mérlegelése azóta s e m h i á n y z i k a t ö r t é n e t i m u n k á k b ó l . Másfelől a mohácsi csata, „mely a nép múltja és jövője közé úgy állott, mint keresztül­

rohant tenger az általa különszakasztott két világrész közé"? á l l a n d ó a n visz- szatérő témája s z é p i r o d a l m u n k n a k is. K ö l t é s z e t ü n k b e n — ezúttal i n k á b b csak jelzésszerűen — n y o m o n k ö v e t h e t j ü k a m o t í v u m szerteágazó kibontását, á r n y a l t megfogalmazását/1

G y a k o r t a m á r az ütközet, ill. a t e m e t é s költői eszközökkel t ö r t é n t megjelení­

tése elég alapot n y ú j t a továbbgondolásra, időszerű gondolattársításra. T ö b b költőnk idézte fel így a sorscsapást, kezdve a k r ó n i k a s z e r ű leírásoktól,5 több reformkori,0 X X . századi,7 ezen belül k o r t á r s i8 szerzőig.

Elismerve, hogy a vereség sorsszerű volt, Kisfaludy S á n d o r u t a l t II. Lajos és Tomori P á l személyes felelősségere, lévén m i n d k e t t ő j ü k olyan, „ki erején felyül mer".'J Hasonló okokból m é g erőteljesebb Kisfaludy K á r o l y i n d u l a t a a „büszke

* Hozzászólás Perjés Géza k ö n y v é h e z : M o h á c s . B u d a p e s t , 1979. 465. o. 12 v á z l a t .

1 Brodarics István: A m a g y a r o k n a k a t ö r ö k ö k k e l M o h á c s m e z e j é n vívott ü t k ö z e t é n e k igaz l e í r á s a . F o r d . : Szentpéteri Imre, B u d a p e s t , L a m p e l R ó b e r t k i a d á s a , é. n. 46. o. (Új k i a d á s a : B u d a p e s t , 1976.) — Perjés Géza k ö n y v é b e n a h i v a t k o z o t t f o r r á s o k m a g y a r f o r d í t á s b a n szerepel­

n e k , h a s o n l ó k é p p j á r u n k el a j e g y z e t e k b e n . E f o r r á s o k t e k i n t é l y e s részét ú j r a k i a d t a Katona Tamás, az általa s z e r k e s z t e t t ..Mohács e m l é k e z e t e " c. k ö t e t b e n . B u d a p e s t . 1976. 271. o., ill (a t o v á b b i a k b a n — M o h á c s e m l é k e z e t e 1976.) B r o d a r i c s f o r d í t ó j a itt Kardos László. A fent idé­

zett r é s z l e t n á l a a 28. o l d a l o n o l v a s h a t ó .

2 C o r p u s I u r i s H u n g a r i c i 1526—1608. B u d a p e s t , 1899. 60. o.

3 Kölcsey Ferenc: V á l o g a t o t t Művei B u d a p e s t , 1975. 556. o.

4 Rédey Tivadar: M o h á c s e m l é k e k ö l t é s z e t ü n k b e n . K i a d t a Lukinich Imre s z e r k . Mohácsi E m l é k k ö n y v 1526. B u d a p e s t , é. n. (1926) 313—334. o. — Hanus Erzsébet: M o h á c s a költészet t ü k ­ r é b e n . B a r a n y a i M ű v e l ő d é s , 1976 2. sz. 50—61. o. V. ö m é g Horváth Tamás: Mit t a n í t Mohácsról ri . . H á r m a s Kis T ü k ö r " ľ u o . 62—66. o.

5 Pl. Bogáti Fazekas Miklós 1576-ban. Etédi Sós Márton 1792-ben í r t k ö l t e m é n y e . N e m m e g y túl az e s e m é n y l e í r á s á n Gvadányi József s e m . (1791)

6 Bajza József: B o r é n e k — A n d a l g á s — A v i s s z a t é r t . Kisfaludy Károly: Mohácsi d a l . Eötvös József: B ú c s ú . Garay János: M o h á c s , K é t l e á n y . Vörösmarty Mihály: M o h á c s . — C s e r h a l o m ez. (A g y ű j t e m é n y e s k ö t e t b e n k i a d o t t k ö l t e m é n y e k e t c s a k c í m s z e r i n t jelezzük.)

7 Kosztolányi Dezső: M o h á c s . Babits Mihály: K a n i z s a i D o r o t t y a .

8 Z s . Nagy Lajos s z l o v á k i a i költő „ N o v e m b e r " c. c i k l u s á n a k I. k ö l t e m é n y e . Illyés Gyula:

Ö n h i t t e k . T i s z a t á j , 1979. 8. sz. 3. o.

9 Dobozy Mihály és h i t v e s e . V. ö. S o m l ó c. r e g é j é n e k I. é n e k é v e l : „Hogy elfajult Mátyás népe" b í r á l a t á v a l .

vezér" ellen.10

Tomori tragikus személyével kapcsolatban korának tragédiájára utalt a hadifogoly Gyóni Géza.

A felelősséget is hangoztatva mindkét Kisfaludy megrajzolta a mohácsi síkon egységes, „ősi szabadságáért" harcoló és elbukó magyar sereg tablóját. Mindket­

tőjük szerint (hasonlóan a besztercebányai törvénycikk okfejtéséhez) a bukás lett a magyarság viszálykodásának kezdete, ami után „Nem az ellenség, önfia

A síkon egységesen elbukó magyarságnak állított emléket Vörösmarty Mi­

hály, utóbb Reviczky Gyula.

De az egység ilyen ábrázolása végletesen ellen­

tétes a Brodarics képviselte állásponttal. Az általa megfogalmazott bűntudat visszhangzott a XVI. századi protestáns prédikátorok énekeiben, de Kölcsey Fe­

renc Himnuszában is. Ök az ország (valójában a nemesség) viszálykodása t bűn­

beesésnek tekintették, Mohácsot, ill. a török rabigát bűnhődés gyanánt fogták fel, és felcsillantották a f eloldozás reményét is.

Egyértelműen a belviszály következményének tartotta a mohácsi vereséget Batsányi János,

Kazinczy Ferenc,

Garay János,

Czuczor Gergely,

leg­

élesebben fogalmazva Petőfi Sándor.

^

A viszálykodás mellett „Dózsa világa" idézte elő a -mohácsi katasztrófát Szent- jóbi Szabó László szerint.

Ugyanerre utal kortársunk, Veress Miklós: „Te­

mesvártól Mohácsig feketéllnek a hullák".¹²¹

Sokan állították párhuzamba Mohácsot más tragikus sorsfordulóinkkal. Ányos Pál költeményében Várna az előzmény és párhuzam.

A két „szomorú síkság"

együtt szerepel Batsányinál,

Szentjóbi Szabó idézett verstöredékében, Kis­

faludy Sándor ugyancsak idézett regéjében,

Kölcseynél,

Vörösmarty ifjú­

kori versében,

' majd Arany Jánosnál.

Petőfi Sándor Muhit állítja Mohács elé.

Reviczky Gyula Mohácstól Vilá­

gosig terjedően ábrázolja a vésszel mindig szembenéző magyarságot.

Népünk legnagyobb tragédiája, a második világháború idején többekben is felrémlett egy új, borzalmas Mohács látomása. Amit Faludy György 1942-ben még csak kérdezett, hogy „Mohi, Mohács, Nagymajtény és Világos / után" mi következik, azt Győri Dezső 1944-ben már sejtette: „mert készül / sírjaink leg­

nagyobbika!" A bekövetkezett katasztrófát Veress Miklós illesztette Muhi, Mo­

hács, Segesvár vereségein túl „Abdáig tömegsír hazánkig."

Ugyanő egy másik költeményében integrálja a belviszály és külső erőszak jelképét: ,,. . . abból kel

Nemzeti tragédiáink és azok egyoldalú értelmezése készteti erőteljes ellenvéleményre Simonyi Imrét: „Hisz bűnösök lehetünk I akár a többi nép. I

10 M o h á c s .

11 T o m o r y ú r n a g y m i s é j e .

. 12 Kisfaludy Sándor: B a l a s s a Bálint. III. é n e k . I d é z e t e k h e l y e : Kisfaludy Károly: M o h á c s . 13 Vörösmarty Mihály: M o h á c s . Reviczky Gyula: A n a g y t e m e t é s .

14 Perjés Géza: Az o r s z á g ú t s z é l é r e v e t e t t o r s z á g . „ G y o r s u l ó i d ő " , B u d a p e s t , 1975. 68—113. o.

15 A m a g y a r k ö l t ő i d e g e n m e s s z e földön 16 A s z a b a d E r d é l y a t ö r ö k e l ű z e t é s e u t á n . 17 A k é t l e á n y .

18 M o h á c s .

19 F e k e t e - p i r o s dal. Idézi és é r t é k e l i Rédey Tivadar: i. m. 324. o., ill. Hanus Erzsébet i. m. 59 o.

20 T ö r e d é k e a m o h á c s i v e s z e d e l e m e l ő a d á s á n a k . Idézi és é r t é k e l i Hanus Erzsébet i. m. 55. o.

21 Dózsa á l m a : Z á p o l y a a t ü z e s t r ó n o n . 22 A szép t u d o m á n y o k n a k á l d o z o t t v e r s e k .

23 S e r k e n t ő v á l a s z V i r á g B e n e d e k h e z . — K i s f a l u d y - K i m f i h e z . 24 Dobozy M i h á l y és h i t v e s e . — S o m l ó .

25 F e j d e l m ü n k hajh . .

26 (Várna, M o h á c s , R á k o s . . .) — v. ö. Hanus Erzsébet i. m. 57. o.

27 R a n g o s k o l d u s . 28 Isten c s o d á j a . 29 S z e n t - I s t v á n n a p j á n .

30 Faludy György: H a z á m . — Győry Dezső: M u n k á c s i m á r c i u s . — Veress Miklós: A e t e r n i t a s . Nj'éki Vörös M á t y á s e m l é k e z e t é n e k .

31 Dózsa á l m a : Z á p o l y a a t ü z e s t r ó n o n .

— 143 —

EZ Majtény! /EZ Világos!" Bizonyítékként sorolja fel a jogos büszkeség jelké­

peit is: „De hogy bármelyik Majténynál I végleg letörött volna a zászlói? I Hát József Attilái? Hát Kodály!? / Hát Krúdy!? Hát Németh László!? /32

A széthúzást ostorozó A d y E n d r e a r r a d ö b b e n t rá, h o g y csakis Mohács állít­

hatja t a l p r a „langy-szívű" népét.3 3 A sorscsapások ellenére mindig megújuló, h a r c r a kelő népet eszményíti Veress Miklós,*7' viszont é p p e n egy „új Mohács"

katasztrófájától félti f o r r a d a l m á t Petőfi Sándor.3 5

„Rettentő sorsú királyunk," II. Lajos haláláról többen emlékeznek a megbé­

kélés hangján.3 0 Petőfi a Kisfaludynál említett „sorvasztó lánc"-ot összeköti a király t r a g é d i á j á v a l : „S készült számunkra a ledőlt király I kardjából rettentő zabola,"37 Metaforája még t ö m ö r e b b Veress Miklósnál: „lajosi-kardból zabo­

la".^ T a k á t s G y u l a ellenben, mintegy Lajost védve, felrója a birodalmi anyagi t á m o g a t á s hiányát.3 9

A „gyásztér" h a n g u l a t á t sokan oldották föl a szebb jövő reményével. így írt Berzsenyi Dániel/'0 a m á r évtizedek óta hazájától t á v o l élő Batsányi J á n o s / '1

a j o b b á r a é p p e n k o m o r n y i t ó k é p é v e l közismert Kisfaludy Károly, Bajza J ó ­ zsef/'2 G a r a y J á n o s / '3 Eötvös József/''1 Illyés Gyula/'"' Veress Miklós/'6 Nagy L á s z l ó /7 és m á r idézett s o r a i b a n Simonyi I m r e .

Költőink n a g y többsége túllép a Brodariccsal jelezhető Mohács-komplexuson, és a felelősség v i t a t á s á t messze m e g h a l a d ó a n , a m ú l t a t és jövőt, tragédiát és újjászületést összekapcsoló, gazdagon á r n y a l t Mohács-ábrázolásuk n e m csupán egyéni látásmódot, de sok azonos, a történész s z á m á r a különösen érdekes (ha n e m is mindig osztható) gondolatot is megfogalmaz. Költőink, m o n d h a t n i , egy­

ségesek abban, hogy

— Mohács a m a g y a r államiság t r a g i k u s b u k á s á n a k gyásztere,

— ezért a b u k á s é r t a felelősség az országot (a nemességet) terheli é s ennek a felelősségnek a súlyát legföljebb a „zordon Enyészet" beiktatásával eny­

hítik,

— föl sem m e r ü l t a n n a k latolgatása, h o g y a csata, t á g a b b értelemben a sors­

d ö n t ő h a r c vállalása h e l y e t t a béhódolás ú t j á t k e l l e t t volna választanunk,

— szóba sem került, hogy é r t ü n k , h e l y e t t ü n k más h a t a l m a k harcolhattak volna,

— a t r a g i k u s helyzetből a k i u t a t saját erőink összefogása, a szebb jövőért folytatott, újra és ú j r a m e g k í s é r e l t h a r c jelenti,

— ez e g y ú t t a l Mohács legfőbb tanulsága.

A fenti Mohács-költemények egy része m á r „klasszikus" volt, m i több, fele­

désbe merült, amikor a csata t ö r t é n e t í r á s u n k látókörébe került. A n a p j a i n k i g folytatódó M o h á c s - k u t a t á s fő fejezetei közé tartozik a h a d j á r a t é s az ütközet leírása, a t á r s a d a l m i és személyi felelősség m ó r t é k é n e k megállapítása, M a g y a r -

32 T ö r t é n e l m i l e c k e . F o r r á s , 1978. 10. sz. 3. o.

33 N e k ü n k M o h á c s kell. — Az ü t é s e k alatt.

34 V. ö 30. sz. j . 35 F e k e t e - p i r o s d a l .

36 Kisfaludy Károly: M o h á c s . Reviczky Gyula: A n a g y t e m e t é s . Illyés Gyula: M o h á c s . Váci Mihály: Allatok. S z á m o m r a h a s o n l ó h a n g u l a t o t a d vissza az e r d é l y i Kányádi Sándor k ö l ­ t e m é n y e : Ló és l o v a s .

37 I s t e n c s o d á j a .

38 Csillagtűz 1. K ö n y ö r g ő - á t k o z o d ó .

39 L e v l a p G r a n a d á b ó l B a r a n y á b a . J e l e n k o r , 1979 10. sz. 868—869. o.

40 A m a g y a r o k h o z . 1810.

41 M a j t h é n y i B e r t a k e s e r v e .

42 B o r é n e k . (A „ H a z a , élet, e m l é k e z é s " ciklusból.)

43 H a z á m h o z . • >

44 A n a p m i k o r . . . — M o h á c s . — A z á s z l ó t a r t ó . 45 Bevezetés e g y K o d á l y - h a n g v e r s e n y h e z 46 V. ö. 30. sz. j .

47 G y á s z o m a S z í n é s z k i r á l y é r t .

ország nemzetközi helyzetének, tényleges cselekvési lehetőségének bemutatása, az ország részekre szakadásának vizsgálata/'

Űj szempontként merült föl a törökökkel való kiegyezés, egészen pontosan : a döntő harc helyetti behódolás lehetőségeinek feltárása. Ez a szempont arra a feltételezésre épült, hogy I. Szulejmán felajánlotta volna II. Lajosnak az együttműködésen alapuló békét és a Habsburg-ellenes szövetséget, másrészt a magyar államvezétésen múlt, hogy ezt az ajánlatot nem fogadta el/'

A mohácsi csata 450. évfordulója további eredményeket érlelt. Forráskiad­

ványok, kisebb tanulmányok jelentek meg. Régészeti feltárásokat, valamint nagyszabású terepbejárást folytattak a csatatéren

. Folytatódott, egyúttal a szó szoros értelmében kiéleződött a „szulejmáni ajánlat" körüli vita. A leginkább jogos ellenérvek közé tartozik, hogy mindeddig nem tettek közzé olyan közvet­

len forrást, amely részletezné ezt az „ajánlatot". De az is figyelemre méltó kö­

rülmény, az újabb diplomáciatörténeti kutatások egyik fő eredménye, hogy Magyarország voltaképpen jelentéktelenebb tényező volt annál, semmint maga szabhatta volna meg az 1520—1526 közötti török vagy éppen Habsburg politi­

kát.

Kevésbé látványos vita kísérte a csatára vonatkozó kutatásokat. A terepre kiküldött tudományos bizottság tagjai kisebb-nagyobb mértékben eltérő véle­

ményre jutottak, anélkül, hogy szembesítették volna nézeteiket. A hadjáratot a mohácsi tudományos emlékülésen, majd nyomtatásban is elemző tanulmány mindkét fórumon vitát váltott ki.

Országos indulatokat kavart fel a Mohácsi Emlékpark kialakításának módja, és a róla készült film. Ébren tartotta az érdeklődést a TV, a rádió több műso­

ra, számos újságcikk, néhány népszerű kiadvány, több száz ismeretterjesztő elő­

adás. Nagyon is időszerű volt egy tudományos igénnyel, olvasmányosan megírt összefoglalás megjelentetése, a közvélemény átfogó tájékoztatása a Mohács-ku­

tatás állásáról.

Perjés Géza Mohács-könyvét fokozott várakozás előzte meg. Jóllehet a kézirat 1977. február 17-én elkészült (9. o.), kiadása mégis évekig húzódott. Eközben zaj­

lott a „szulejmáni ajánlat" körüli vita újabb szakasza. Ehhez mérten ez az ösz- szefoglalás — mert korábban készült — nem nyújt újat, és némi kiigazítással, részletezőbb megfogalmazással tükrözi a szerző vita előtti álláspontját.

A könyv két részre tagolódik. Az első, némi jegyzetapparátussal lezárt rész

„A magyar—török háborúk szerkezete és dinamikája". (13—281. o., és a 446—

459. o. jegyzetei, valamint az 1—2. sz. vázlat.) Ez a cím a „szulejmáni ajánlat"

túlméretezettnek látszó tárgyalását rejti. A második, kevésbé terjedelmes és alig jegyzetelt rész „A mohácsi csata" címeť viseli. (285—445. o., 460—461. o.

jegyzetei, 3—12. sz. vázlat.)

Perjés Géza előtt nyitva állt a lehetőség, hogy a korábbi Mohács-kutatások eredményeire támaszkodva, viszonylagos biztonsággal oldja meg feladatát. Csak elismerés illeti a szerző ügyszeretetét, amiért mégsem ezt az utat választotta,

48 A k u t a t á s t ö r t é n e t h e z v. ö. Szakály Ferenc: A m o h á c s i c s a t a . „ S o r s d ö n t ő t ö r t é n e l m i n a ­ p o k " . B u d a p e s t . 1975. 130—132. o : Marcsi Endre: A m o h á c s i c s a t a t é r h e l y m e g h a t á r o z á s á h o z . H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k (a t o v á b b i a k b a n — HK) 1976. 4. sz. j e g y z e t e i . A r é g é s z e t i k u t a ­ t á s t ö r t é n e t r e u ő : A m o h á c s i c s a t a t é r r é g é s z e t i k u t a t á s á n a k t ö r t é n e t e . K é z i r a t . B u d a p e s t , 1976.

K i a d á s előtt a Ruzsás Lajos s z e r k . M o h á c s i E m l é k k ö n y v b e n . U ő . : A m o h á c s i c s a t a t é r t o v á b b i k u t a t á s á n a k l e h e t ő s é g é r ő l . H o n i s m e r e t , 1977. 2—3. sz. 13—47. o., t é r k é p v á z l a t t a l . U j a b b a n Kosáry Domokos: M a g y a r k ü l p o l i t i k a M o h á c s előtt. . . G y o r s u l ó i d ő " , B u d a p e s t , 1978. 203 o. Perjés Gáza i. m . 1979. 387—390. o.

49 Perjés Géza i. m . 1975. 5—6. o., 56. és k ö v o.

50 Maráz Borbála: A m o h á c s i c s a t a t é r r é g é s z e t i leletei. H o n i s m e r e t , 1976. 4. sz. 23—25. o.

Perjés Géza: A m o h á c s i c s a t a . H K 1976. 3. sz. 447—448. o. l/ő. vo. a 72. sz. j e g y z e t b e n említi Galácz András g e o l ó g u s v é l e m é n y é t . E v é l e m é n y , t o v á b b á Gábris Gyula g e o m o r f o l ó g i a i v i z s g á ­ l a t a : Perjés Géza: i. m . 1979. 380—381. o.

51 Szakály Ferenc i m. 1975. 114—116. o. Kosáry Domokos i. m . 1978. 170. o.

52 Rázsó Gyula: A m o h á c s i k a t a s z t r ó f a . (1526. a u g u s z t u s 29.) B a r a n y a i M ű v e l ő d é s , 1976. 2. sz.

12—19. o. Marosi Endre: i m. 1976. Csendes László—Rázsó Gyula: A m o h á c s i c s a t a M D X X V I : Ipoly Márta: G o n d o l a t o k a m o h á c s i c s a t a 450. é v f o r d u l ó j á n : Csendes László: C s a t a t é r felül­

n é z e t b e n . M i n d h á r o m k ö z l e m é n y k i a d á s a : Hunyadi Károly s z e r k . : M o h á c s . 1526. H a d t ö r t é n e t i M ú z e u m , B u d a p e s t , 1976. 327. o. Nemes Imre: H o z z á s z ó l á s P e r j é s G é z a : A m o h á c s i c s a t a c í m ű t a n u l m á n y á h o z . HK 1977 1. sz. 105—116. o. Perjés Géza : Válasz N e m e s I m r é n e k . H K 1977. 2. sz.

£80—291. o.

10 H a d t ö r t é n e l m i k ö z l e m é n y e k — 145 —

hanem újra átgondolta Mohács szerteágazó kérdéskörét. Mi tagadás : újjá is írta.

Kísérletének születésénél — amiként ez a bevezetőben áll (7—8. o.) — többen is mellette álltunk, bár szerepünk csupán a könyv kisebb részében megfogalma­

zott, a csatára vonatkozó gondolatok megbeszélésére és vitatására korlátozó­

dott. Miután vitáink nem tekinthetők lezártnak, megkísérlem nézeteimet ezúttal nem csupán a csatáról, hanem Perjés Géza Mohács-felfogásáról is kifejteni. Er­

re késztet az ő, nagyon megszívlelendő felfogása : nem egyikünk vagy másikunk, hanem valamennyiünk ,gügyéről" van itt szó. (280. o.) Olyan helyzetben, amikor sok fontos eredmény birtokában is további kutatások előtt állunk, és ez a ku­

tatómunka nem csupán a szűkebb „szakma", hanem egész közvéleményünk fo­

kozott érdeklődésére talál.

A könyv első részét, a „szulejmáni ajánlat" kifejtését négy szempont szerint értékeljük:

— a közvetlen forrásanyag,

— az adatok hézagait kitöltő logikai ívek és egyéb feltételezések,

— a vélemények ütköztetése,

— a következtetések.

A Mohács-kérdésben valamennyire már tájékozott olvasót elsősorban az ér­

dekelheti, ami a szakmai viták középpontjában is állt: van-e Szulejmán „aján­

latát" részletező forrás, vagy nincs?

Korábban azt olvashattuk, hogy Magyarország „állami és területi egységének, valamint bizonyos korlátozások mellett" önállósága megtartásának lehetőségét

„a történeti adatok tömege bizonyítja", és „Szulejmán kezdetben az országot régi állapotában akarta hagyni, két feltételt szabván csupán: 1. az ország nem választhat Habsburg-házból uralkodót; 2. külpolitikája törökbarát, azaz Habs­

burg-ellenes legyen. Hogy ez a szulejmáni ajánlat létezett, az a múlt században felszínre hozott és publikált levéltári anyag alapján kétségtelenül megállapít­

ható . .."

A Mohács-vitában éppen -ezeknek az adatoknak a létezése iránt merült föl kétség. Most az olvasó ugyan elmélyedhet a közvetett adatok, forrásrészletek sokaságában, amelyek a jelen könyv első részét helyenként imponálni tetsző gazdagsággal töltik meg. Ugyanakkor mégis csak igazat kell adnia a kétkedők­

nek, mert éppen a szulejmáni „ajánlat" egykorú forrása ezúttal sem kerül rész­

letezésre. Ehelyett rászorulunk a feltételes módban fogalmazott kitételek, logi­

kai érvek sorára, amelyek fedezni hivatottak a források hiányát, de sokszor maguk után vonják a meglévő források át-, sőt félreértelmezését. Példaként vizsgáljuk meg a talán legfontosabb gondolatsort.

Mohács előtt két török béfce^ajánlatról értesülünk, 1520-ból és 1524-ből. 1520 kapcsán mindmáig ismeretlen mind a török békeajánlat, mind a magyar vá­

lasz szövege. Aligha pótolja ezeket az „Űgy tűnhet t e h á t . . . " , „Bizonyos meg­

gondolások alapján...", „Nem valószínű...", „Az ember nem tud másra gon­

dolni .. ." kezdetű gondolatmenetek sora. (Valamennyi példa helye: 140—142. o.) Ezt a feltételezéssorozatot az 1524. évi béketárgyalások bemutatásakor már szinte tényként látjuk viszont: „A magyar kormány a követtel titkos tárgyalá­

sokat folytatott, de végül is elutasította Szulejmán másodszori békeajánlatát.

Hogy ennek mi volt az oka, nem tudjuk, de fel kell tennünk, hogy ugyanaz, ami 1520—21-ben: a török szabad átvonulást kért az országon." A következő mondat ezt a határozott állítást (helyesen) feltételezéssé enyhíti: „Az általunk ismert forrásokban erre közvetlen adatot nem találtunk,, de részben logikai úton, rész­

ben pedig bizonyos források közvetett adataiból erre kell következtetnünk."

53 Perjés Géza i. m. 1975. 5—6. o.

(167—168. o.) Csakhogy ez a feltételezés a könyv egészében voltaképpen tény­

ként szerepel tovább, és így befolyásolja a szerző, meg az olvasó gondolatait.

Ez történik például Tomori Pál és Bali bég; Nándorfehérvár parancsnokának titokzatos, forrás híján ismeretlen tartalmú 1525-ös tárgyalásai esetében. Milyen magyarázat fűződik e tárgyalásokhoz?

„Egészen bizonyos, hogy kormánya megbízásából valamilyen rendkívül fon­

tos dolog miatt találkozott a két vezér, és ez más nemigen lehetett, mint a bé­

ke. S ha ezek a tárgyalások nem vezették eredményre, akkor annak okát más­

ban aligha kereshetjük, mint abban, hogy Bali bég, kormánya megbízásából, változatlanul a szabad átvonulás engedélyezését kívánta, amibe viszont Tomori a király felhatalmazása nélkül nem mehetett bele." (171. o.)

Ekként változott a szerző által is „feltételezésnek" minősített logikai követ­

keztetés egészen bizonyos érvvé, amely pótolni kívánja a hiányzó források so­

rát. Ezzel az eljárással, amely már eddig is rendkívül éles bírálatot váltott ki,

éppen e vita miatt nem szükséges tovább foglalkozni.

Térjünk rá a török források alkalmazására. Egyikükkel kapcsolatban, de ál­

talános érvénnyel és helyesen állapítja meg a szerző, hogy „eltekintve a kife­

jezésben túlzásoktól, a kép pontos, reális, megbízható". (22. o.) Ára épp ennyi­

re helytelen, ha a török forrásokban olvasható, gyakorta éppenséggel szóvirág szerepét betöltő létszámadatok nyernek szó szerinti hitelt. A török adatok meg­

bízhatatlanságáról máig is helytállónak tartjuk Istvánffy Miklós véleményét, aki Eger 1552. évi ostromával összefüggésben így ír a török hadról: " . . . abban

resztelték „hogy hencegve és erejükkel kérkedve az ellenségben félelmet és ré­

mületet keltsenek", maga fűzi hozzá: „Azt hiszem, hogy feleannyian sem voltak abban a táborban."™

Ilyen óvatosságra most is szükség lett volna. Ehelyett hosszabb számolás után olvassuk, hogy „igen valószínűnek kell tartanunk Ferdi és Kocsi bej adatait".

Ferdi szerint az 1529-ben hadakozó török sereg létszáma 182 000 fő volt, míg az évszázaddal később élt Kocsi bég úgy tudja, hogy Szulejmán egész fegyve­

res erejének létszáma 140 000—2,00 000 fő volt. (53. o.)

Tekintsünk egy létszámot elvben helyesnek. Az olvasó joggal várná, hogy a továbbiakban ezzel az adattal találkozik. (Nem is firtatva, miért egyenértékű Kocsi bég igen széles értékek közt mozgó, másra vonatkozó létszáma Ferdi ada­

tával?) De az „igen valószínű" adatok helyett már a következő oldalon azt ta- Jáljuk, hogy „Végeredményben a Mohács alá érkező török hadsereg harcosai­

nak számát 150 000 főre becsüljük. Hozzá kell még számítani ehhez a vonat személyzetét, a szolgákat, markotányosokat stb." Két „igen valószínű", bár el­

térő forrásadat mellett van már egy harmadik, becsült létszámunk. Ezt a hely­

zetet tovább bonyolítja a következő fejtegetés, amely pedig a becslést célozná alátámasztani. Sajnos, nem újabb forrással, hanem újabb becsléssel, amennyi­

ben az eszéki hídon végrehajtott átkelés időtartamából kívánja megállapítani a had létszámát. (54—55. o.) Ugyan az eszéki hídról semmilyen részletes ismer­

tetés nem maradt ránk, de ha már a szerző ilyen számolásra vállalkozott, kö­

zölhette volna annak eredményét — amit azonban hiába keresünk a könyvben.

Talán azért, mert a jelzett számolási menet fordítottjára került sor, és a be­

ígért végeredmény, a hadsereg létszáma helyett csak arról értesülünk, hogy „az egész hadsereg oszlopának hossza 300—330 km lehetett". (60—61. o.)

Többet sejtet az ötödik változat: „Egyébként a 150 000 fős létszámot látsza­

nak alátámasztani a korabeli adatok is". (61. o.) Kételyeinket mégsem oszlat­

hatja el az itt idézett Tomori, aki „300 000 főre becsülte" a török hadat és „fel-

54 Vö. Perjés Géza c i k k é t : C s e n d e s , b é k é s m e d i t á c i ó M o h á c s r ó l . J e l e n k o r , 1976. 9. sz 829—

942. o. Erről, de a szerző korábbi feltételezéseiről is igen kritikusan írt Kosáry Domokos, i. m 1978. 67—68. o. és 103. sz. j . E könyvhöz szólt hozzá Perjés Géza: A „Mohács-kérdés" mód­

szertanához. Valóság, 1978. 9. sz. 68—79. o. — Kosáry Domokos válasza: Módszertan vagy bű­

vészkedés? Valóság, 1978 10. sz. 94—96. o.

55 Istvánffy Miklós: M a g y a r t ö r t é n e t . Juh ász László ford., B u d a p e s t , 1962. 268. o.

10* ^{— 147 —}

tétlenül közel kellett j á r n i a az igazsághoz". (Uo.) Ha közel j á r t volna is, egy m á s i k becslése mindezzel ellentétes. Tomori ugyanis ,, az utolsó haditanácson 70 000-nek m o n d t a a z ellenség jól felfegyverzett és h a r c r a a l k a l m a s csapatait".

A két adat nyilvánvaló eltérését aligha oldja fel ez a m a g y a r á z a t : „Mindkét ál­

lítása helyes lehet ugyanis, m e r t a m i k o r 300 000 főről beszélt, a b b a beleértette a valójában g y e n g é b b h a r c i é r t é k ű irreguláris csapatokat, a hajtókát, a m á l ­ hásállat-vezetőket, tevehajcsárokat és szolgákat is. A m i k o r viszont 70 000 főt m o n d o t t , a k k o r csak a m a g a s a b b harci é r t é k ű t í m á r k a t o n a s á g r a és a zsoldosok­

ra gondolt." (61. o.)

Ezt a m a g y a r á z a t o t azért n e m érezzük meggyőzőnek, m e r t

1. Semmilyen forrásból n e m tudjuk, m i r e „gondolt" Tomori, csak arról é r t e ­ sültünk, mit m o n d o t t .

2. Tomori elsőként közölt a d a t a többszöröse a „megbízható" Ferdi és Kocsi bég a d a t a i n a k , akik azonban az „ é r t é k e s " k a t o n a s á g l é t s z á m á t is egészen el­

térően adják meg. (92 000, ill. 83 000—146 000 fő, v. ö. 53. o.)

3. K o r á b b a n azt olvastuk, hogy a 150 000 főnyi létszám fölött é r t e n d ő a „vo­

n a t személyzete" stb. Ha Tomori 300 000 ezres a d a t á t v e n n é n k alapul, a k o r ­ szak l e g n a g y o b b m á l h á j á t — 150 000 fővel — a török h a d v o n u l t a t t a volna fel.

E létszámváltozatok n e m döntik meg a k ö n y v b e n m á r sokkal k o r á b b a n emlí­

t e t t a d a t hitelét , , . . . legújabban pedig K á l d y - N a g y 60 000-nek mondja a regu­

láris harcosok számát, megemlítvén, hogy irreguláris k a t o n a s á g is volt". (44. o.) Az olvasót talán közelebbről is érdekelné, hogy mit is „ m o n d o t t " Káldy-Nagy Gyula. De h i á b a lapozzuk fel a jegyzeteket, ott csupán ez áll: „Káldy-Nagy id.

művei". (450. o.) Visszafelé keresgélve (448. o) m e g t a l á l h a t j u k az é r i n t e t t köny­

vet, közelebbi u t a l á s nélkül. Így aligha d e r ü l ki, hogy az a d a t r a vonatkozó fen­

ti közlés pontatlan, m e r t K á l d y - N a g y Gyula a fenti létszámba beleértette az irreguláris katonaságot is, r a j t u k kívül csupán a szolgák, mesterek, út- hídépí­

tők és málhaszállítók r o p p a n t sokasága veendő számításba.5''

A megfelelő hivatkozás h i á n y a máshol is okozhat k i s e b b félreértést. Például a m i k o r terjedelmes oklevelet o l v a s h a t u n k II. Lajos holttestének megtalálásá­

val kapcsolatban. (440—441. o.) Ezt a forrást ú j a b b a n P r o k o p Gyula esztergomi levéltáros a d t a - k i .5 7 Helyette a jegyzetek között a rá hivatkozó Kiss Béla m o ­ hácsi t a n á r írása szerepel.5 8

A pontatlan, vagy e l m a r a d t hivatkozásokon kívül akkor k e r ü l h e t igazán za­

varba az olvasó, h a rájön, hogy a könyv egyes állításai kifejezetten ellentéte­

sek a szakirodalom, vagy a t u d o m á n y o s népszerűsítő történeti m ű v e k által ed­

dig k ö z r e a d o t t a k k a l .

S z e m b e t ű n ő példa a XV. századi déli m a g y a r v é g v á r a k b e m u t a t á s a : „Már jóval azelőtt, hogy H a b s b u r g F e r d i n á n d o t m a g y a r királlyá választották, kifor­

rott elv volt Bécsben, hogy Magyarország legyen a törökkel szemben Ausztriá­

n a k előretolt állása.

így j ö t t létre a m a g y a r h a t á r előtt 50—100 km-es távolságra egy védővonal, mely N á n d o r f e h é r v á r t ó l egészen Klisszáig húzódott. Emögött m a g y a r t e r ü l e ­ ten volt e g y második védővonal, mely Erdély déli h a t á r a m e n t é n , majd K a r á n ­ sebesen és T e m e s v á r o n á t a D u n a , a Száva, illetve a D r á v a m e n t é n húzódott.

Ez a végvári vonal a Jagelló k o r b a n az ország m i n d e n n y o m o r ú s á g a , a végvá­

ri őrségek fizetetlensége m e l l e t t is igen jól ellátta feladatát egészen 1521-ig, amikor is a török N á n d o r f e h é r v á r t , a védelmi rendszert legfontosabb tagját el­

foglalta." (108. o.)

Ismereteink alapján a fenti részlet m i n d e n állítása téves. A déli m a g y a r vég­

vári rendszer n e m bécsi politikai indítékból, h a n e m Zsigmond és M á t y á s ki-

56 Káldy-Nagy Gyula: S z u l e j m á n . B u d a p e s t , 1975. 81—82. o.

57 Prokop Gyvla: II. L a j o s k i r á l y p e c s é t g y ű r ű j e . Vigília. 1967. 8. sz. 527—530. o. Az oklevél k o r á b b i k i a d á s á r ó l Gyalókay Jenő: A m o h á c s i c s a t a . K i a d t a Lukinich Imre: i m. 1926. 275—276.

o. 328. j .

58 Kiss Béla: II. L a j o s h a l á l a . Vigilia, 197'i. 8. sz. 512.' o. 50 j .

r á l y a i n k intézkedése n y o m á n j ö t t létre.5 9 Az első végvári vonal n e m N á n d o r ­ fehérvártól, h a n e m Szörénytől i n d u l t ki, Orsován, N á n d o r f e h é r v á r o n , S z a b á - cson és Jajcán k e r e s z t ü l h a l a d v a Klisszánál .érte el a tengerpartot6 0. A második védővonal K a r á n s e b e s n é l kezdődött, és n e m csupán a Duna, Dráva, Száva ..mentén" húzódott, h a n e m az Orbász völgyében délre fordulva m a g á b a foglal­

ta Banjalukát, n y u g a t a b b r a , az Una szigetén épült Bihácsot, é s így érkezett a t e n g e r p a r t j á n Zengghez6 1. Ez a második védővonal n e m csak 1521-ig látta el feladatát,, m e r t pl. P é t e r v á r a d 1526-ban, T e m e s v á r 1552-ben került török kéz*

re.6 2 Az első védővonalbeli Jajca 1527-ben esett el63.

N á n d o r f e h é r v á r 1521. évi ostromáról azt a tájékoztatást leljük a k ö n y v b e n , hogy egyetlen m a g y a r feldolgozása 1889-ből származik. (455. o.) Önállóan m e g ­ jelent t a n u l m á n y t t e k i n t v e így igaz, de a v á r o s t r o m á v a l m á s m u n k á k is fog­

lalkoznak, és felhasználásuk h i á n y á t aligha pótolhatja a z a tétel, amelyhez a k ö n y v mondanivalója igazodik: ,,Az 1521. évi t ö r ö k h a d j á r a t t e r v e és v é g r e ­ hajtása k a t o n a i m e s t e r m ű n e k m o n d h a t ó " . (151. o.) Ez a „ m e s t e r m ű " a b b a n nyil­

v á n u l t volna meg, hogy a törökök kifejezetten N á n d o r f e h é r v á r , t o v á b b á a n n a k elszigetelése céljából Szabács, Zimony és m á s v á r a k elfoglalására indultak. (Jól­

lehet Perjés Géza is elismeri, h o g y a m a g y a r o k és „ t ö b b török f o r r á s " m á s t állítanak —: 150. o.) Szabács és Zimony o s t r o m á r ó l alig é r t e s ü l ü n k , é s csupán az sejthető a k ö n y v alapján, hogy az előbbit Szulejmán irányította. (151. o.) U t ó b b azt olvassuk, h o g y „ b á r N á n d o r f e h é r v á r t m á r július elején k ö r ü l z á r t á k Piri M o h a m e d hadai, a v á r igazi ostroma csak a z u t á n kezdődött, hogy a Szabács- nál bevetett egységeket oda i r á n y í t o t t á k " . (152. o.)

•«a A források és feldolgozások alapján m á s k é n t látjuk a h a d j á r a t eseményeit.

1. Ferdi és m á s o k szerint Szulejmán eredeti célja B u d a elfoglalása volt. Sza­

bács és N á n d o r f e h é r v á r bevétele e n n e k a h a d j á r a t n a k első részét képezte, é s a Száván v é g r e h a j t a n d ó átkeléssel függött össze64. A közlés hitelét igazolja, hogy 2. Szabács o s t r o m á t a h a r m a d v e z é r , A h m e d pasa vezette, és n e m Szulej­

m á n , aki csupán a kis p a l á n k v á r bevétele u t á n érkezett Szabácshoz, majd ott 12 n a p i g vesztegelt6 5.

3. Szabács alatt, eredeti céljának megfelelően, átkelésre és a h a d j á r a t folyta­

t á s á r a készült. E n n e k é r d e k é b e n többször is s ü r g e t t e Piri M e h m e d nagyvezért, hogy szakítsa félbe N á n d o r f e h é r v á r ostromát, é s vonuljon Szabácsra6 6.

4. Csak e z u t á n változott m e g a szultán s z á n d é k a : m a g a indult N á n d o r f e h é r ­ v á r alá, é p p e n a k k o r é r v e oda, a m i k o r Piri M e h m e d hozzákezdett volna az el­

vonuláshoz.6 7

E t é n y e k a l a p j á n n e m igazolható az alaptétel sem, amely szerint az 1521. évi h a d j á r a t a török hadvezetés „ m e s t e r m ű v e " lett volna.

U j a b b példák nélkül is kitűnik, h o g y a k ö n y v a d a t - és forrásbázisa lényeges pontokon megkérdőjelezhető. T é r j ü n k rá a k ö n y v gerincét képező gondo­

latkör elemzésére.

Az első a h á b o r ú modelljére vonatkozik. E g y e t é r t ü n k azzal a szándékkal, hogy a hézagos forrásanyagot elméleti modell segítségével esetleg j o b b a n lehet értelmezni. M é l t á n y l a n d ó az a k i t a r t ó m u n k á s s á g , amelyet Perjés Géza é p p e n a h a d t ö r t é n e t i modellek kidolgozása és alkalmazása t e r é n k o r á b b a n és most is végez. Egyúttal kétségesnek látszik az a módszere, h o g y Clausewitz. kisebb részt Zrínyi, Montecuccoli, h e l y e n k é n t V a u b a n m ű v e i t lényegében változatlan formá-

59 Rázsó Gyula: A Z s i g m o n d - k o r i M a g y a r o r s z á g és a t ö r ö k v e s z é l y . HK 1973. 3. sz. 412, 431—441. o. Vő. : H u n y a d i M á t y á s t ö r ö k p o l i t i k á j a . H K 1975. 2. sz 336—341. o. Szakály Ferenc:

i. m . 1975. 50. o. Kubinyi András: A S z á v a s z e n t d e m e t e r — N a g y o l a s z i g y ő z e l e m 1523-ban. HK 1978. 2. sz. 194—195. o.

60 Szakály Ferenc: i. m. 1975 50. o. és a t é r k é p : 51. o.

61 Vő, i. h.

62 Marosi Endre: T ö r ö k v á r o s t r o m o k M a g y a r o r s z á g o n II. S z u l e j m á n k o r á b a n . H K 1975. 3. sz.

435., 445—447. 0

63 Szakály Ferenc: i. m . 1975. 55. o.

64 Káldy-Nagy Gyula: i. m. 1970. 47, o. Vő.: i. m. 1974. 44—45. o.

65 Káldy-Nagy Gyula: i. m. 1970. 47. o. Marosi Endre: i. m . 1975 431. o.

66 Káldy-Nagy Gyula: i. m. 1974. 45—46. o 67 Vő: í. h .

— 149 —

b a n érvényesíti a XV. század végi, XVI. századi viszonyokra. Ez a modellje m á r eddig is h a t á r o z o t t elutasításban részesült.6 8

Egyfelől igaz, h o g y a katonai döntések m e g h o z a t a l á n á l alapvetően h á r o m t é ­ nyezőt m é r l e g e l n e k : az erőviszonyokat, a h a d s z í n t é r adottságait, a rendelkezés­

re álló időt. Másfelől a XVI. században aligha érvényes, hogy pl. „a "nadakozó felek természetesen igen pontosan ismerik saját országuk h á b o r ú s potenciálját é s h a d s e r e g ü k ütőképességét, d e u g y a n e z t elég megbízható pontossággal tudják az ellenségre v o n a t k o z ó a n is". (15.o.) Tomori a d a t a i ellenkezőleg, éppen azt b i ­ zonyítják, hogy a m a g y a r vezetésnek fogalma sem volt a tényleges török lét­

számviszonyokról! N e m csupán a mohácsi csata előestéjén, d e — és a modell szempontjából: legfőként n e m — a h á b o r ú , a h a d j á r a t megkezdésekor! Mai szemmel m é g e n n é l is furcsább, hogy m e n n y i r e n e m ismerték az akkori vezetők a saját ország tényleges teljesítőképességét. J ó l szemlélteti ezt számos adat Bécs 1529. évi ostroma idejéről.0 0

De k a n y a r o d j u n k vissza a modellhez.

,,Az idő mérlegelésénél pedig egy, az erő és a t é r alapján végzett egyszerű kalkulációról van. szó, mely a n n a k megállapítására irányul, h o g y vajon most vagy később é r d e m e s - e a h á b o r ú t m e g i n d í t a n i ; hogy az erőknek a d ö n t ő csa­

páshoz való egyesítéséhez m e n n y i időre van szükség; s a katonai cél eléréséhez elegendő-e a rendelkezésre álló idő, vagy n e m stb." (15. o.)

Látszólag e n n y i r e egyszerű a modell alkalmazása. De semmi sem utal arra, hogy Szulejmán k o r á n a k hadvezérei ilyen anyaggyűjtéssel rendelkeztek volna, a m e l y r e támaszkodva, a fent körvonalazott módon d ö n t h e t t e k volna. A tények alapján éppen az t ű n i k ki, hogy még sokkal k o n k r é t a b b , tapasztalatokra támasz­

kodó számítás során is g y a k o r t a követtek el súlyos hibát. Aránylag egyszerűnek ítélhető például az Isztambul—Mohács—Buda—Bécs útvonal megtételéhez szük­

séges időé. Mégis, 1529-ben a török h a d elkésett Bécs ostromával. A magyar hadvezetés ennél egyszerűbb számításban is t é v e d e t t : feltételezte, hogy F r a n g e - p á n Kristóf és Szapolyai J á n o s csapatai egyesülnek a királyi h a d d a l 1526-ban, jóllehet — legalábbis a könyv adatai szerint — Szapolyai semmilyen körülmé­

n y e k között, sehol sem é r h e t t e volna el a főerőket. (366—367. o.)

.,Igen jó a d a t o k k a l r e n d e l k e z ü n k például az egykor volt hadseregek kiegé­

szítési rendszeréről, szervezetéről, kiképzéséről, létszámáról, erkölcsi állapotá­

ról, felszereléséről és harcmódjáról. Pontosan ismerjük a tisztek és k a t o n á k j o ­ gait és kötelességeit, a jutalmazás é s b ü n t e t é s r e n d s z e r é t " — olvassuk. (16. o.) De ha ez így volna, ha ismernénk például a török kiegészítési rendszert, a k k o r m i m a g y a r á z n á a nemzetközi m é r e t ű bizonytalanságot és vitát, a m e l y a k ö n y v ­ ben is t ü k r ö z ő d i k ? A k k o r mi célra szolgál a sokféle számolgatás, becslés, a m e l y - lyel Perjés Géza pontosan ezeket a h i á n y z ó i s m e r e t e k e t szeretné helyettesíteni?

A k k o r miért é r t e s ü l ü n k később arról, hogy , , . . . alig ismerjük a Jagelló-kor hadszervezetét, á l t a l á b a n ' a kor k a t o n a i p r o b l é m á i t " ? ! (90. o.) V a g y : ,,A m o z ­ gósítás elrendelése az országgyűléstől függött. Végrehajtásáról elég keveset t u ­ d u n k . " (101. o.)

Ellentmondó é r t e l m ű e k a k a t o n a i szakértelemről írottak is. „És amíg az osz­

m á n zsoldosok k i v á l o g a t o t t elit csapat, addig a n y u g a t i zsoldosseregek a t á r s a ­ dalom söpredékéből á l l n a k " — szól az értékelés, dicsérve az oszmánok m e s t e r ­ ségbeli t u d á s á t . (40. o.) U t ó b b m e g t u d j u k , hogy a n y u g a t i zsoldosokról h a s o n ­ lóan vélekedő Macchiavelli csupán ..lelkes dilettáns", akivel szemben ,,a szakma mesterei, a hadakozás tapasztalt technikusai a zsoldosok katonai szakértelmét h a n g s ú l y o z t á k . . ." (101. o.) E k k é n t módosul a szerző véleménye is: „Valójában a hadviselés fejlődésének ők az igazi hordozói, és m i n d e n újítás, ami a h a d v i -

68 Ezt t a n ú s í t j a ^ a „ h á b o r ú l o g i k á j á r ó l " f o l y t a t o t t v i t a : Nemes Imre: i. m. 1977. 108—109. o.

E l l e n v e t é s t v á l t o t t ki Perjés Géza m á s i k c i k k e is : A h á b o r ú logikája és a M o h á c s - v i t a . Élet és I r o d a l o m , 1977. 24. sz. ( j ú n i u s 11.) 4. o. E h h e z szólt hozzá k r i t i k u s a n Rázsó Gyula: K e t r e c b e z á r t l o g i k a . Uo. 1977. 26. sz. ( j ú n i u s 25 ) 2. o. A v á l a s z : Perjés Géza : Clausewitz és a t e v é k . (A h á b o r ú logikája és a M o h á c s - v i t a c. c i k k h e z írt válasz.) Uo. 1977. 29. sz. (július 16 ) 2. o.

69 Rázsó Gyula: Az 1529-es t ö r ö k h a d j á r a t s t r a t é g i a i p r o b l é m á i . HK 1976. 1. sz. 13. o

selésben végbemegy, elválaszthatatlan tőlük" m á r m i n t a zsoldosoktól, (Uo.) Kissé később m á r a t ö r ö k k a t o n á k t ű n n e k föl kedvezőtlen színben. Az 1532- b e n Kőszeg a l a t t táborozó török inaddal k a p c s o l a t b a n o l v a s h a t j u k : „ . . . a török hadvezetés teljesen t i s z t á b a n volt azzal, h o g y az a k k o r i világ legjobb h a d s e r e ­ gével áll szemben, m e l y n e k sorai k ö z ö t t o t t v o l t a k a k o r a b e l i t a k t i k a felülmúl­

h a t a t l a n mesterei, a spanyol gyalogosok és a n é m e t L a n d s k n e c h t e k . V e l ü k s z e m ­ ben az e l m a r a d t t a k t i k á v a l harcoló t ö r ö k h a d s e r e g m é g t ú l n y o m ó számbeli fö­

l é n y m e l l e t t s e m á l l h a t t a m e g a s a r a t . . . " (217—218. o.)

Túlságosan kedvező képet k a p u n k a várépítészeti i s m e r e t e k r ő l is. „Igen ala­

pos és szakszerűen m e g í r t m ű v e k b ő l i s m e r h e t j ü k m e g a v á r é p í t é s t a n t é s a v á r ­ harcot, ú g y a n n y i r a , h o g y a m e n n y i b e n i s m e r j ü k v a l a m e l y v á r építésének r e n d ­ szerét, megszálló erejét é s tüzérségét, a k k o r n a p n y i pontossággal megjósolhat­

j u k , hogy m e d d i g á l l h a t o t t ellen egy o s t r o m n a k " — állítja a könyv. (17. o.) A XVII. századi erődítés- és o s t r o m m ó d s z e r e k idejére ez igaz. Éppen ellen­

tétes a helyzet a XVI. század közepi, főként pedig a m a g y a r o r s z á g i v á r h a r c o k esetében. M i u t á n Szulejmán k o r á n a k török o s t r o m a i t éppen ebből a szempont­

ból értékeltem7 0, csak egy t é n y t említek a k ö n y v b e n foglaltakkal szemben.

1552 őszén Ali b u d a i pasa — Tinódi szerint — „Vég Egör várát rossz akolnak mondta".7i A török hadvezetés bizonyára felderítette a v á r „építési rendsze­

rét", és a többi ostrom tapasztalatai alapján bizonyosra vehette, hogy a védők létszáma itt sem lesz t ú l magas, hogy felmentő sereg aligha érkezik. A h m e d pasa, fővezér, mégis „bosszankodásba" és „átkozódásba" kezdett, a m i k o r az ese­

m é n y e k távolról sem igazolták előzetes számításait.

A második, e g y ú t t a l a k ö n y v első részében kifejezett legfontosabb gondolat­

kör a „szulejmáni a j á n l a t " részletezése. Űgy látszik, ez az elmélet e g y m á s n a k ellentmondó, sőt e g y m á s t kizáró t é t e l e k r e é p ü l :

1. A török h a d s e r e g — h a t ó s u g a r á n a k , t á g a b b a n véve teljesítőképességének korlátai miatt — n e m foglalhatta el és n e m t a r t h a t t a meg Magyarország egész területét. (79—81. o.) Ezekkel a k o r l á t o k k a l a török á l l a m - és hadvezetés tisz­

t á b a n volt. (84. o.)

2. Ezzel is összefüggésben „Magyarország kiemelése a H a b s b u r g - é r d e k s z f é ­ rából a törökök s z á m á r a egzisztenciális kérdéssé vált". (142. o.)

3. Miután Magyarország megszerzése és m e g t a r t á s a m e g h a l a d t a a török á l ­ l a m katonai lehetőségeit, politikai megoldásra kényszerült és ütközőállamot lé­

tesített. (146., 195. o.)

Most vegyük sorra az I. J á n o s 'királyt é r t é k e l ő gondolatsort.

1. J á n o s k i r á l y olyan viszony k i a l a k í t á s á r a törekedett, amelyhez hasonló k é ­ sőbb E r d é l y b e n valósult m e g . Politikájáért, no m e g a mohácsi kézcsókért „csak h á l á v a l g o n d o l h a t u n k J á n o s királyra, hogy a m a g y a r n é p é r d e k é b e n még ezt is m e g t e t t e " . (193. o.)

2. A „legrosszabb béke is jobb a biztos vereséggel végződő és a nemzet létét veszélyeztető h á b o r ú n á l . . ." Egy ilyen b é k é r e következő évtizedekben „talán . . . k i a l a k u l az e u r ó p a i politikának egy olyan k e d v e z ő konstellációja, mely a l k a l m a t ad a hódítók által r á n k k é n y s z e r í t e t t béke feltételeinek felrúgására. A törökkel való nyílt szembefordulás azonban ettől a lehetőségtől fosztotta meg az orszá­

got . ..",. és „az ország területi és politikai egységének felbomlásához és másfél évszázad iszonyatos pusztításaihoz" vezetett. (180—181. o.)

3. János k i r á l y r ó l „azt is megállapíthatjuk, hogy igen éles politikai látással m é r t e fel a helyzetet, és korlátolt eszközeit jól, sokszor k i t ű n ő e n használta m a ­ ga és országa é r d e k é b e n Levonta az egyetlen h e l y e s következtetést : M a ­ gyarország állami és területi i n t e g r i t á s á t egyedül Szulejmán v é d e l m e biztosít­

h a t j a ! " (246., 278. o.)

A török h a d e r ő h a t ó s u g a r á r ó l r é g e b b e n kidolgozott elmélet é s a szulejmáni

„ajánlat" összeegyeztetése egyelőre n e m sikerült. H a u g y a n i s elfogadjuk a h a t ó ­ s u g á r — vagy i n k á b b : k a t o n a i teljesítőképesség — k ö n y v b e n jelzett korlátait,

70 Marosi Endre: i. m. 1975.

71 Eger vár viadaljáról való ének.

— 151 —

akkor teljesíthetetlennek kell tartanunk Szulejmán „ajánlatának*' Magyaror­

szág megvédésére vonatkozó részét, és azoknak a politikai éleslátását kell ki­

emelnünk, akik az „ajánlat" elfogadása ellen foglaltak állást. Ha viszont a „szu- lejmáni ajánlatot" fogadnánk el racionális lehetőségnek Magyarország állami és területi egységének megvédésére, akkor el kellene vetnünk mindazt, amit a „ha­

tósugárról" eddig olvastunk a könyvben.

Többek között ezek az — egyelőre feloldhatatlan — belső ellentmondások in­

dokolják a „szulejmáni ajánlat" vitatását. Jóllehet szinte minden hozzászóló ellenvéleményt fejtett ki, nézeteik — ha egyáltalán említésre kerülnek — a

könyvben csaknem kizárólag Perjés Géza által megbírált formában és részié- * tekben olvashatóak. Ilyen keretek közt értesülünk egy olyan levéltári forrásról,

amely komoly érv lehetne a „szulejmáni ajánlat" tárgyalásakor. (176—178. o.) Ezt a forrást Kubinyi András találta, és tartalmáról ő tájékoztatta Perjés Gé­

zát.

- De mert az eddig kiadatlan forrás helyett jobbára csak a rá vonatkozó és egyéb, nem közlésre szánt kéziratok bírálatát olvashatjuk (179—180. o.), egyelőre ez a forrás sem jelent döntő érvet.

Mohács vonatkozásában valamennyi érdekelt véleménye szerint keveset tu­

dunk a vita eldöntéséhez. De éppen ezért lenne meggyőzőbb, ha a könyvben található érvelés arányai és hangsúlyai nem tolódták volna el.

III.

A könyv második, rövidebb része foglalkozik a mohácsi hadjárattal és csatá­

val. Elemzésekor követjük az első rész bemutatásánál alkalmazott módszert.

Bevezetésképp megismerkedhetünk az egykorú forrásokkal. (285—289. o.) Sajnos, még a csatára vonatkozó, magyarul kiadott lényeges források közül sem mind került bemutatásra. Kiváltképp hiányolható egy, a magyar centrum­

ban harcolt német zsoldos visszaemlékezése, amelyet 1976-ban két fordító ré­

vén, két alkalommal is kiadtak

. Nem találjuk Istvánffy Miklós krónikájának a csatáról írt részei elemzését sem, habár Istvánffy — alapul véve Brodarics krónikáját — feldolgozta több túlélő beszámolóját is. Ugyancsak elmaradt az egyébként gyakran idézett Kemálpasazáde, ill. Pecsevi kritikai értékelése. Pe­

dig egy jól áttekinthető forráskritikai bevezetés bizonyára elejét vette volna néhány következetlenségnek, mint amilyen Kemálpasazáde méltatása : „ . . . igen tiszteletre méltó tudós, író és pap volt, de a katonai mesterséghez nem értett"

— olvassuk (310. o.), de később ennek ellenkezőjére bukkanunk: „ . . . k i t ű n ő katonai szakértő lévén, azzal . . . tisztában v o l t . . ." stb. (341. o.) Még később visszatér az első, bíráló megfogalmazás: , , . . . Dzselálzáde és Kemálpasazáde sem jeleskedtek túlságosan a hadi tudományban, amellett szavahihetőségükhöz is alapos kétely férhet." (414. o.)

Ellentmondásos a könyv több értékelése Brodarics krónikájáról, amelyet ez- idáig a csata leginkább megbízható, bár hibáktól korántsem mentes forrásaként tartottunk számon. Perjés Géza más véleményre jut: „Brodarics püspök leírá­

sának megbízhatósága is erősen vitatható" — írja. (287. o.) De az alábbiak alapján úgy látszik, ez a minősítés a forrás félreértésén, néhol azonban félre­

magyarázásán nyugszik.

A 378. oldalon írtak szerint távolról sem hiteles Brodarics, „leírásának föld­

rajzi szempontból egyetlen konkrét adata Földvár esetében". Ez így nem meg­

győző, de nem is pontos fogalmazás. Brodarics krónikája tartalmazza Magyar­

ország igen részletes, és eléggé „konkrét" földrajzi bemutatását, valamint szá­

mos egyéb földrajzi utalást. Névanyagában egyetlen hiba sem található, ezért annak matematikai valószínűsége, hogy éppen és egyedül Földvár meghatáro-

72 E r r e v o n a t k o z ó k ö z l é s : Perjés Géza: i. m . Élet és I r o d a l o m , 1977. 24. sz. 4. o. ' 73 Regölyi Zsolt: A m o h á c s i csata e l ő z m é n y e i és l e f o l y á s a . B a r a n y a i M ű v e l ő d é s , 1976. 2. sz.

7—11. o. Katona Tamás f o r d í t á s á b a n : M o h á c s e m l é k e z e t e 1976. 150—152. o.

zásakor t é v e d e t t volna, közel nulla (bár lehetséges).'4 Azt, hogy Brodarics való­

b a n tévedett volna, eddig m é g senkinek s e m sikerült bebizonyítania.

Más helyütt, a K a r a s s ó folyóra vonatkozó források t á r g y a l á s a k o r földrajzi s z a k t e k i n t é l y k é n t látjuk viszont Istvánffy Miklóst. , , . . . v a n itt egy síkság — írja Perjés Géza, majd idézi a k r ó n i k á t — melyen sem erdő, sem cserje nincs, de amelyet átszel egy olyannyira mocsaras és jelduzzadt patak. .. hogy még ha nagyon figyeld is, akkor sem tudnád eldönteni, merre folyik. . ." Ezt követően Istvánffy leírását a II. József k o r i k a t o n a i felmérés a d a t a i v a l próbálja igazolni a szerző. (302. o.)

Istvánffyt a z o n b a n n e m helyes földrajzi s z a k t e k i n t é l y k é n t feltüntetni. Ö a Perjésnél kipontozott helyen megjelölte a Karasica nevét, és b á r szövegszerűen Brodaricshoz igazodott, a b b a n a meggyőződésben írta m ű v é t , hpgy ez a „ K a ­ rasica" — a Csele p a t a k . Ha a k ö n y v b e n idézett részlet kicsit bővebb, ez m á r i s kiviláglott volna, ugyanis — északról nézve — így m u t a t j a b e a tájat Istvánffy:

(Mohácstól) „ . . . nyugatra fekszik Pécs híres városa, keletre a Duna oldala . . . délre a Dráva torkolata . .. köztük egy nagy síksággal.. . amelyet egy olyannyi­

ra mocsaras és felduzzadt patak szel át — a lakosok Karasicának nevezik — hogy még ha nagyon figyeled is . . ." stb. „E Karasicán túl volt Tomori tábo­

ra . . ."75

Tomori t á b o r a a valódi Karasicától „ i n n e n " volt. (292. o. 3. vázlat.) És, h a a forrás idézése ellenére m a r a d n a k é t e l y Istvánffy tévedése felől, eloszlatja ezt a II. Lajos meneküléséről és haláláról írt részlet: „ . . . Mohácsot jobbra hagyva,

gyors lovakon Pécs irányába vette futását; Mohács és Csele (falu! — M. E.) kö­

zött a Karasica állta útját, a mocsaras és iszapos patak, mely bizonytalan és határozatlan medrével sárosan folydogált, de az akkor éppen kiáradó Duna ví­

zétől és a hirtelen záporesőtől... meglehetősen megduzzadt.. . lova a gyeplőt húzva hanyatt vágódott... a király . . . ottveszett. . ."7ß

Brodarics és Istvánffy földrajzi tájékozottságát összehasonlítva éppen fordí­

tott k ö v e t k e z t e t é s jogos, m i n t a m i l y e n t a k ö n y v Brodaricsra illeszt. A valóság­

b a n Brodarics volt á tájékozott, szavahihető forrás. Istvánffy éppen a k k o r válik p o n t a t l a n n á , a m i k o r hozzáfűz a k ú t f ő k é n t h a s z n á l t Brodarics-krónikához. (Kö­

vetkezőleg, e részletében Istvánffy n e m képez külön forrást, ellentétben a könyvben foglaltakkal: 302. o.)

Brodarics m á s h o l s e m k a p méltó elismerést. Még olyan általánosságban m o z ­ gó kijelentésnél sem, ahol „nagy, széles síkság" g y a n á n t jellemzi a mohácsi térséget. Perjés Géza úgy találja, hogy ez az állítás — m i u t á n a t e r e p valójában egyenetlen — „fényt v e t " Brodarics „ t e r e p l á t á s á r a " , sőt, „jogosult k é t e l y e k e t "

támaszt a kancellár „leírásának hitelességével szemben". (376. o.)

Ennek a m e s s z e m e n ő k ö v e t k e z t e t é s n e k szól ellene, hogy m á s s z e m t a n ú k ..te­

r e p l á t á s a " s e m m ú l t a felül Brodaricsét. Dzselálzáde Musztafa szerint a ruméliai csapatok „Mihácshoz közel, egy téres mezőn" sorakoztak fel77. Sőt, m é g a tö­

rök tüzérség „ t e r e p l á t á s a " is hibádzott. Ezt bizonyítja a Brodarics, ül. Szulei- m á n naplói alapján közismert tény, hogy m é l y e d é s b e n sorakozott fel, a h o n n a n csupán ellensége feje fölé lövöldözhetett. Mohácsi kiszállásaink a l k a l m á v a l m i n d n y á j a n m e g g y ő z ő d h e t t ü n k róla, h o g y ezek a „furcsa egyenetlenségek"

valóban megtévesztőek. (Vö. 402—403. o.) Más módon l e n n e célszerű Brodarics hiteléről megbizonyosodni.

„Különösnek" t a r t j a Perjés Géza, hogy Brodarics semmit sem ír a ruméliai csapatok sátorveréséről, holott „az egész csata leglényegesebb m o z z a n a t á r ó l v a n szó". (404—405. o.) T e k i n t s ü n k el a „ m o z z a n a t " minősítésétől, és tájékozódjunk a látási viszonyok felől. A k ö n y v b e n ez áll:

A S á t o r h e l y — T ö r ö k d o m b képzeletbeli vonalról, vagyis 5 k m távolságról ..nincs az a szem, amely az innen egyébként is csak h a l v á n y k é k csíkban lát-

74 Marosi Endre: i m . 1976. 638. o.

"5 Mohács e m l é k e z e t e 1976. 229. o.

76 Uo. 73. o. É r t é k e l é s e : Gyalókay Jenő: i. m . 1926. 265. o. 319 j . 77 M o h á c s e m l é k e z e t e 1976. 229. o.

— 153 —

szó teraszon m e g l á t h a t t a volna a törököket, de a t ö r ö k ö k sem a m a g y a r o k a t , holott a t ö r ö k források, a l a p j á n kétségtelenül tudjuk, h o g y — elérkezve a t e ­ raszra — tisztán l á t t á k a m a g y a r sereget". (387. o.) B o n t s u k k é t részre ezt az állítást.

1. Egyik sereg s e m vonalban, h a n e m mélyen tagozódva sorakozott fel. A m a ­ g y a r sereg azonban n e m S á t o r h e l y — T ö r ö k d o m b között, h a n e m a terasz és a Borza p a t a k között állt fel, vagyis a fent m e g a d o t t távolság legfeljebb felénél.

(7., ill. 9.) a—b vázlatok, h e l y ü k : 374., ill. 388—389. o.) I n n e n azonban kiválóan meg lehet figyelni a teraszt, p o n t o s a b b a n a d o m b v o n u l a t o t , és ezt a t é n y t fény­

képek sorával igazolhatjuk. Szemből, a d o m b vonulatról, különösebb erőltetés nélkül ellátni a Borzáig, sőt, ismét a k á r fényképekkel igazolhatóan, a sátorhelyi víztároló gömbig, vagy a m é g h á t r á b b és k e l e t e b b r e é p ü l t kölkedi kombinátig.

Miért n e lehetett volna látni, sőt megfigyelni a színes e g y e n r u h á t viselő b á r ­ melyik sereget, seregrészt, felállási h e l y é n ? N e m férhet kétség ahhoz, amit a török források t a n ú s í t a n a k : a síkságon jól meg l e h e t e t t különböztetni a m a ­ g y a r c s a t a r e n d e t alkotó részeket.

2. Változik a helyzet, h a a m a g y a r oldal felőli k i l á t á s t vizsgáljuk. Brodarics a második csatarend utolsó csapatai, vagy sorai között helyezkedett el. Lovas és gyalogos k a t o n á k ezrei mozgolódtak előtte. Még t á v o l a b b a harcoló, de leg­

alábbis a t e r e p e t beszáguldozó előőrsök t e v é k e n y k e d t e k . C s u p á n m ö g ö t t ü k kez­

dett felsorakozni a r u m é l i a i csapatok eleje, és még i n k á b b mögöttük vert t á ­ bort. Aligha jogos t e h á t Brodarics felelősségre vonása, amiért „nem l á t t a " a törökök táborverését, és aligha jogos ezen az alapon kétséget támasztani h i t e ­ lét illetően.

A Brodariccsal szembeni elfogultság k ö v e t k e z m é n y e a forrás félremagyará­

zása, legfőként a D r á v a v é d e l m é n e k ügyében. Perjés Géza bizonyos, alább rész­

letezett szempontok alapján tagadja, h o g y a D r á v á t v é d e n i kellett és lehetett volna a t ö r ö k ö k ellen. Ezt a véleményét belelátja forrásaiba.

Brodarics szerint a királyi tanács n a p o n t a t á r g y a l t arról, „hogyan lehetne a Dráva vonalát megtartani, ha már a Száva és Pétervárad elveszett". Báthory István n á d o r t bízták meg, hogy „siessen, s előzze meg az ellenséget a Dráván való átkelés biztosításában." Utóbb „a Dráva védelmének ügyét elejtették."

(350—351. o.)

A D r á v a védelmének szándékát h a t á r o z o t t a n állítja egy másik, Brodaricstól független forrás, Burgio pápai követ: „Tolnáról Sárkány Ambrust küldte el Eszékre (a király — M. E.), hogy a várat védje .s megakadályozza azt, hogy a török a Dráván hidat verjen.. .", majd hozzárendelte „Báthory István nádort is"; sőt arról is értesült, hogy „most valóban lemennek". (351—352. o.) E két forrásrészietet követi az alábbi fejtegetés:

„Mindkét közlés közös baja, hogy szinte" elképzelhetetlen, hogy a Dráva vé­

delméről lett volna szó, mivel, m i n t k o r á b b a n m á r említettük, ebben az időben a török tábor m á r sokkal közelebb volt a Dunához, m i n t a tolnai tábor. Azt pedig, hogy a török h a d s e r e g hol és m e r r e járt, Tomori felderítő! révén szinte órányi pontossággal t u d t a , és természetesen az u d v a r t is folyamatosan tájékoz­

t a t t a " . (352. o.)

B á r m e n n y i r e is v i t a t h a t ó n a k t a r t j a Perjés Géza e d ö n t é s jogosságát, a két, egymástól független forrás cáfolhatatlanul a D r á v a v é d e l m é n e k szándékáról ír.

De m e n j ü n k t o v á b b ! «

Brodarics idézi az ifjú király nagyon is valószínű, keserű kifakadását: „sze­

mélyesen fogok elmenni veletek oda, hova mások nélkülem menni nem akar­

nak". (352. o.) Ez a kijelentés ö n m a g á b a n n e m ad elegendő alapot rá, hogy két­

ségbe vonjuk a k r ó n i k á b a n k o r á b b a n a D r á v á r ó l í r t a k a t . Mégis-azt olvassuk, hogy „kétségtelenül m u t a t j a , hogy az ellenség felé való közeledés volt a fő kér­

dés, n e m pedig a Dráva-védelem. Az e l l e n t m o n d á s a n n y i r a súlyos, hogy n e m t u d j u k e l a l t a t n i g y a n ú n k a t : Brodarics elhallgatja a v i t a lényegét, u g y a n a k k o r ezzel a szépen m e g í r t jelenettel a k a r t örök emléket állítani a t r a g i k u s sorsú fiatal k i r á l y n a k ! " (352—353. o.) E l j u t o t t u n k t e h á t a l e í r t eseményeik ellenbizo­

nyíték nélküli t a g a d á s á h o z : ., . . . mindezek alapján szinte kétely sem lehet afe-