A falu művelődése

1943. AUGUSZTUS

MAGTAR LÉLEK

A F A L U M Ű V E L Ő D É S E M A G Y A R LÉLEK legutóbbi számában a leghivatot-

tabbak tollából komoly felelősségtől áthatott írásokat olvashatott minden magyar népnevelő. Tárgyilagos, minden időszerű lehetőséggel és nehézséggel számoló, reális programm rajzolódott elő mind a miniszterek cikkeiből, mind az államtitkári programmból. Az, aki- nek szívügye és egyben hivatása is a népnevelés, meg- nyugvással láthatja, hogy ez a központi magyar feladat lassan, de biz- tosan halad a komoly kibontakozás felé. Messze vagyunk ugyan még attól, amikor a népnevelés áldásaképen egységes magyar hivatástudat, emelkedett közerkölcsiség, élő és éltető magyar nemzeti kultúra bir- tokában lesz minden magyar a maga helyének és munkakörének meg- felelő mértékben, de a hiányok már keservesen sajognak sok-sok nevelő lelkében, a feladat pedig egyre szélesebb horizonton mutatko- zik s nincsen messze az a belátás, hogy az új Magyarország legfonto- sabb feladata az új magyar nevelés, mert csak ez a mindenkit meg- mozgató és átható tevékenység ajándékozza meg a nemzetet a leg- nagyobb ajándékkal: az új látású, mélyen magyar szellemű és kultú- rájú, hívő és keresztény erkölcsű magyar emberek sokaságával. Még ugyan népművelést emlegetnek, de érzik, hogy máris nemcsak erre van szükség. Sokkal nagyobb és jelentősebb a feladat: az egész nem- zetközösség minden egyes tagját érintenie kell e tevékenységnek, amely a maga igazi lényege szerint: nemzetnevelés. Szervezi és tény-

legesen is végzi maga a nemzet hivatásos rendje, de a tulajdonképeni cél az, hogy a nemzet minden rétegének önmagán végzendő nevelésey

maga a nemzeti művelődés egész életfolyamata egybeessék a nemzet igazi célkitűzésével s annak erkölcsi és szellemi tartalmával. A nem- zetnevelés szervezett és hangsúlyozott tevékenységére éppen azért van döntő módon szükség, mert azt látjuk, hogy a nemzet egyetlen rétegének sincsen meg a kívánatos „művelődése". Ennek lényegében korunk lelki-szellemi-erkölcsi, tehát igazi kultúrválsága az oka. Ennek a válságnak pedig egyik lényeges vonása éppen a civilizációs, tehát eszközi, külsőleges, járulékos értékek előbbrehelyezése az erkölcsi s szellemi, lelki értékekkel, tehát az igazi kultúrértékekkel szemben.

Az elcivilizálódás mértéktelen és káros jelenségét minden társa- dalmi réteg törekvésében felleljük, de elhatalmasodása elsősorban a műveltség alacsonyabb fokán átló rétegeknél jelentkezik katasztrofá- lis mértékben. Ezzel a jelenséggel elsősorban a nevelői rend tagjai és a középréteg szellemi és lelki beállítottságú tagjai találkoztak: írók,

tudósok, tanárok, lelkipásztorok. Állást foglalt vele szemben a tria- noni generáció, a szegedi gondolat nemzedéke és a kisebbségben élt és felnőtt nemzedékek. Ebből az állásfoglalásból született meg a leg- újabb népi, szociális, társadalmi irányú irodalom, ide számít az a

19

290

tudományos törekvés, amely „magyarságtudomány" néven ismeretes.

A népi élet és értékei, a társadalmi jelenségek és valóságok iránt fel- ébredt érdeklődés, a szociális felelősség felébredése egytöl-egyig e kultúrválsággál szemben jelentkező önvédelem eszközei. Kormány- zati vonalon is egy sereg pozitív tevékenység és egy egészen új fel- fogás és belátás jelentkezik.

Én ebben a szellemi elevenségben, ebben a lelki tisztálkodásban, ebben a forradalmi hangulatban és prófétai lelkületben látom a kezes- ségét az új magyar élet kifejlődésének. Ezekhez még számítsuk hozzá azt, hogy e kulturális tisztulási folyamattal párhuzamosan az egy- házak kebelében is nagy lelki és hitbeli ébredés és mélyülés folyik.

I.

A mai falu lelkét is a válság jellemzi. Magyar falvaink általában két kultúrfázis között vergődnek a mi korunkban. Elszakadtak már évtizedekkel ezelőtt a hagyományos népi életformától, annak lelkü- letétől, világ- és életszemléletétől s így természetesen az úgynevezett

„mélykultúra" értékeitől is és a válság évtizedekre való elhúzódásá- nak ellenére még mindig nem érkezett meg egy új polgári társadalmi szintézishez. Nem érkezett meg, mert ilyen a magyarság nemzeti tár- sadálmán belül sem tudott kifejlődni a sajátságos magyar viszonyok és körülmények miatt. Nálunk egyszerűen egy általános városi, vagy méginkább egy kisvárosi életforma állott példaként a falu előtt, a maga társadalmi rétegeződésével, sajátságos nemzetközi szellemiségével, amelynek mindenhez inkább volt köze, mint a sajátos magyar népi gyökerekhez és a magyar mélykultúra szellemi és lelki hagyományai- hoz, egyszóval: a faluhoz. Ezért van az, hogy a tovacivilizálódás útja maradt a hagyományaitól elszakadt falu számára is az egyetlen jár- ható út. Ezen az úton pedig nincsen megállás, megnyugvás, új ön-

tudatra jutás a civilizálódó falu számára sem. Ezen az úton csak divat, felületesség, látszat, hazugság, „fenn az ernyő, nincsen kas"-lelkület, hiábavaló álmok és hazug ábrándok kergetik egymást. Ezért találko- zunk falvainkban olyan jelenségekkel, mint: a földmíves foglalkozás lenézése, vagy az abban való teljes elmerülés, a fiatalságnak a faluból való eltájékozódása, leányok vonakodása a földmíves ifjúhoz való jérjhezmeneteltöl, a hagyományos gazdálkodáshoz való ragaszkodás, a szakismeretektől való idegenkedés, a város majmolása minden téren, a történelmi tudat és érzék csaknem teljes hiánya, a múltból szár- mazó és az ősökre emlékeztető hagyomány teljes meg nem becsülése;

a dolgok és jelenségek helytelen értékelése és viszonyba állítása. Azt már nem is említem, hogy mekkora dühvel ront neki a mai falusi ember nemcsak a régi népi élete szent hagyományainak, hanem még annak is, aki azokról előtte szeretettel mer beszélni. Azt vágja a sze- mébe, hogy „miért akar az úr engem maradiságban tartani?"

A legszomorúbb azonban az, hogy a maga logikája szerint egé- szen igaza van, amikor így él és így gondolkozik. Ez mutatja, hogv mégcsak nem is sejthető a válság vége. Számára ez a magatartás igaz.

Ezt mondja: miért szüljek gyermeket, amikor az uraknak is csak egy- kettő van? Miért becsüljem a régi hagyományokat, amikor azok

291 között az urak lenéznek és parasztnak neveznek? Miért tanuljak, amikor csak nadrágot kell húznom és mindjárt „úr" vagyok. Miért törjem magam a mezőgazdaság mostoha kenyeréért, amikor a ké- nyelmes, nyugodt élet a polgári idea? Miért ragaszkodjam ősi szoká- saimhoz, amikor a hagyományok fontosságáról a tanult réteg sincsen meggyőződve? És miért várnók a történelmi érzék erejét éppen a falu népétől, amikor még napjainkban is sok történelmi érték esik ál- dozatul a modernség divatjának?

. És ha meggondoljuk, mennyi tennivaló vár a népiségkutatás terén a magyar kultúra tudósaira a Györffy István nyomdokában, amíg az egész elfelejtett és elkallódott mély magyar kultúra előttünk fog állani, mint stílus és szellem a jövő számára, akkor nem fogunk csodálkozni azon a lázgörbén, amit a falu művelődése mutat.

A polgáriasodó falu előtt nincsen még egy öntudatos, erős magyar polgári réteg, erős magyar kultúrával s a falu népe felé szerves lelki kapcsolatokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet csak külön nép- neve/esi csinálni. Az egész társadalmat egyszerre és egy időben kell kitenni minden oldalról és minden eszközzel a nemzetnevelés zápo- rának. De mit csináljon a szerény eszközökkel, gyalogosan bandu- koló népnevelői kar, amikor rádiónk ontja az „éter hullámain" a zenei ponyvát, az operettműveltséget s mozgószínházaink teltházakat »ne- velnek" a legponyvább filmekkel?

Ilyen körülmények között bizony a falu csak tovább >,művelődik"

a maga útján és módján. Átlép a népművelő jószándékú igyekezetén, megtapsolja buzgó előadásait, de aztán megy tovább tehetetlen bűvö- letében a saját „művelődése" útján. Ilyen tömegkezeléssel, jámB&T- oktatással, tanítgatással már soha be nem érjük a falu népét, mert ö egyszerűen abban a hitben él, hogy ö jár helyes úton s a mi „nép- müvelésünket" úri kedvtelésnek tartja, ö szórakozni, mulatni akar s azt az életet úgy akarja kiélvezni, ahogy csak az lehetséges.

11.

Egy másik nagy nehézség az, hogy amíg a falunépe intellektuális úton művelődik a legkevésbbé, addig a mi leghatékonyabb eszközeink csaknem mind intellektuális jellegűek. Hiszen a népünk, mialatt dol- gozik, szórakozik, másokkal együtt él, gondolkozik, figyel, hallgat, érdeklődik, lát és utánoz, valójában a legéletesebb művelődést végzi sajátmagán. Mi egész esztendejéből legfeljebb néhány óráját töltjük ki, azalatt pedig ez a tarka élet mennyi nevelői alkalommal szól bele az ö életébe; milyen elütő példákat szolgáltat s hány kísértés elé állítja!

Ezek a ható tényezők pedig, amint láttuk, csak kismértékben állanak a nemzet nevelői szándékának és akaratának a befolyása alatt. A nép- nevelés, közelebbről a falu nevelése tehát elsősorban nem a kimon- dottan nevelői tényezők hatásától és befolyásától függ. A népneve- lésnek ennélfogva a legelső feladata: neveléspolitikai feladat. Abban áll, hogy minden számbajöhető nemzeti tényezőt: az iskolát, sajtót, honvédséget, hivatalokat, az egész általános igazgatási, szociális egészségügyi, gazdasági ügy igazgatást, a leventét, az egyházak szolgá-

id*

t w

lat át, könyvkiadást, a filmet, színházat és rádiót irányítottan ennek a célnak a szolgálatába kell állítani az alatt a legfőbb szempont alatt, hogy mindenben és mindenütt ugyanaz az erkölcsi felfogás és meg- ítélés, ugyanaz a szellem és lélek érvényesüljön.

A második feladat a magyar ember lelkéhez és lelkiismeretéhez apellál: A szigorú és metsző igazság mértéke alatt azoknak, akik erre alkalmasaknak látszanak, tényezők a faluban, vagy a társadalom akár- melyik rétegében, személyes ügyükké, életkérdésükké kell tenni a magyar élet egész valóságát. Hadd rendüljenek meg és borzolódjanak az igazságtól, hadd lássák a dolgoknak ne csak a meszelt felét, hanem a sötét hátsó részét is. A legkisebb embert is tájékoztatni, kell a magyar sors örök kérdései felől. Fel kell mutatni minden magyar em- bernek, hogy a nemzet létének és küldetésének nagy feladatában neki is része van, hogy a magyarságot nem kiélvezni, hanem érette a fele- lőséget hordozni kell. A hit tárgyává kell magasztosítani a magyar hivatást és bele kell ágyazni az Isten örök rendeltetésébe és akara- tába. Pozitív magyarságtudatra kell vezetni mindenkit.

A falusi magyarságot e mellett még rá kell nevelni arra, hogy meg tudja látni és értékelni tudja az ő helyzetében felkínálkozó előnyöket és a foglalkozásából adódó igazi ajándékokat. Vissza kell adni emberi önbizalmát és önértéktudatra kell juttatni. Sok baj származik ugyanis a helytelen önismeretből fakadó önbálványozásból is, ennek ellenté- téből: a túlzott alsóbbrendüségi érzésből is. Mindkettőre számos pél- dát találunk a falusi emberek magatartásában.

Igen fontos feladatunk, hogy rávezessük a falu élitjét a helyes nemzeti irányú önművelés eszközeire és lehetőségeire. E kérdésnél aztán megérkeztünk a könyv és könyvtárak kérdéséhez. Jól megválo- gatott, értékes könyvekre van szükségünk, amelyek maguktól fogják feladatukat megoldani.

*

összegezve az elmondottakat, meg kell állapítanunk, hogy egy olyan társadalmi művelődési iránnyal állunk szemben, amely társa- dalmunk minden rétegét hatalma alatt tartja. Lényege a civilizációs haladási szenvedély, a nemzeti öntudatlanság vagy sekélyesség, az igazi kultúraellenesség, szellemi kisigényűség és felületesség, a divat- hóbort, a külső hazafias máz, a liberális, vagy éppen elfogult vallásos- ság, életellenes erkölcsi magatartás és az az igyekezet, hogy ezt az egész szennyes áradatot igaznak, helyesnek és szükségesnek tüntesse föl. A mi munkánknak ezt a frontot kell áttörnie egy határozottan mélyebb népi és nemzeti, minőségileg keresztyénibb, szociális beállí- tottságú, lelkileg kiegyensúlyozott, világnézetileg megalapozott ön- tudatú életfelfogás inspirálásával. A műveletlenül civilizálódó, vesze- delmesen életellenes közfelfogásnak hadat kell üzennünk s ellene a támadást minden irányból meg kell indítanunk. Ez a feladat azonban már túlnő az iskolánkívüli népmüvelés mostani lehetőségein. Mozgó- sítani kell erre a feladatra minden állami, társadalmi, szellemi és lelki tényezőt és pergötüz alá kell fogni azt a közszellemet, amely a nem- zet létfenntartásában annyi kárt, bűnt és gyengeséget jelent.

Pálffy Károly