1. A dán példa.
Magyar lélekkel olvasom a Magyaij Lélek hozzám juttatott néhány szá- mát. ö r ö m m e l látom, hogy van végre egy irodalmi termék, amelynek beval- lott célja: a magyar nép felemelése. Részletekbe menően tárgyalják a Magyar Lélek hasábjain e legszentebb cél eléréséhez vezető utak m ó d j a i t és észközeit, az iskolánkívüli népművelési m u n k a keretében.
Minden cikkben, minden sorban sok-sok szeretet és aggódás nyilvánul meg az árva magyar nép iránt. Sok-sok hozzáértés is. D e a terület óriási!
A feladatok embertelenül nagyok!
Bizony évszázadok mulasztását kell pótolnunk és a feladat nagyságától megrettennünk nem szabad. H a úttörők is vagyunk itt, Európa keletén, nyugaton ott ragyog már előttünk a követendő példa: Dánia.
Parasztország mint mi. H é t évtizeddel ezelőtt ugyanolyan — évszáza- dokkal elmaradott — népe volt, mint nekünk. Kiben volna közöttünk akkora kishitűség, hogy azt hinné, hogy ami a dán értelmiségnek sikerült, az nekünk nem fog sikerülni?
Hallgassuk meg a krónikást, milyennek festi a dán parasztság anyagi helyzetét és szellemi színvonalát 1860-ban.
Üttalan utak vezetnek a részben parlagon heverő, részben dudvát termő földek között. Csekély része a vidéknek a megművelt föld. De milyen silány termést ad az is! Satnya és kevés állat tengődik a sovány legelőkön. Szo- morú, beesettarcú pásztornép. Aszott testüket szánalmas rongyok takar- ják. A falu elképesztően nyomorúságos. Szűk és görbe utcákon roskadozó viskók. Az alacsony, sötét viskók végében düledező istálló és pajta. Fer- dén á'.ló kútgém, sártenger. Szanaszét heverő, ijesztő állapotban lévő kez- detleges gazdasági eszközök. Elhanyagolt trágyadomb. Roskadozó kerítésen belül kiabál a nyomor. A lakások sötétek, dohosak, hidegek és ridegek.
Bennük éhező, vézna gyermeksereg. Elvadult, tudatlan és gonosztekintetű.
Barátságtalan arccal fogadja a jólöltözött idegent a baljós tekintetű paraszti nép. Iskola kevés és elhanyagolt. Egyetlen virágzó kultúrintézet — falun — a pálinkamérő kocsmája!
Népnevelő testvérem, aki soha se jártál Dániában, úgy-e, ez a kép olyan ismerősnek tűnik? D e hallgassuk tovább a krónikást.
1910. Kopenhágában a földmívelésügy miniszterétől távozik a krónikás bérautón. Egyszerű kerékpáron szikár férfi jön velünk szemben. Mindenki mély tisztelettel köszönti. A soffőr felvilágosít, hogy Dánia királyát láttuk.
A minisztériumi»! megy. N y u g a t r a hagyjuk el autónkkal Kopenhágát, hogy a miniszter viksöi birtokán látogatást tegyünk. Nyílegyenes vasúti pálya mellett, tükörsima aszfaltúton robogunk Viksöbe. Az út 50 km és a látvány
lenyűgöző. Minden tábla a kultúra csodálatos eredményeit bizonyítja.
A táblák nem nagyok. Dániában már nincs nagybirtok.
A kizárólag géppel vetett gabona sűrű, magas szárán óriás kalászok hajladoznak. A kapások gazdagsága elképesztő! (Majd a terméseredmények beszélnek.) De már le is tértünk a főútról és rövid mezei úton emeletes ház kapuján hajtatunk be. A virágözönben úszó udvaron csín, rend és tisztaság.
A ház asszonya a bejáratnál fogad. Férje ma miniszter, de azelőtt és ezután egyszerű kisgazda. Műveltség és egyszerűség árad mindabból, amivel itt a vendéget fogadják. Szőnyeges folyosón át jutunk a lakásba. A berendezés előkelőségén nem csodálkozunk. Végre is egy miniszter házában vagyunk.
A bőséges lakoma és az őszinte vendégszeretet se tudja velünk elfelejtetni, hogy a gazdaságot szeretnénk főképen látni. Kimegyünk a gazdasági ud- varra. Kútágas és trágyadomb — természetesen — nem látható. Kövezett, tisztára mosott udvar. Egy csinos pavillon kapuján lépünk be. Tehénistálló.
Beton és csempe, vízvezeték és villany. Tiszta levegő és napsugár. Kék ablaküveg szűri a napfényt, a trágya bomlásának megakadályozása céljából.
A krónikás magyar. Hunyorít, No, majd a disznóólak! — Másik pavil- lon. Beton, csempe, vízvezeték, villany, fakutricák, tiszta levegő és nap- sugár. Ez a sertésüzem. Itt terem London csemegéje: a „bacon". Fedett szín alatt a trágyadomb. Itt ez az elnevezés nem «megfelelő. Szabályos betonüreg, lékúttal, tőzegszóróval, ismert okból — kék ablaküveg. Rend és tisztaság mindenütt. A gazdasági gépek olyan rendben, mint az ágyúk a tűzérkaszár- nyákban.
Ej, — csóválja fejét a krónikás. — Ez a kegyelmes úr 80 holdas domí- niuma! Könnyű neki! Kopenhágába visszatérőben majd szétnézünk egysze- rűbb ember gazdaságában is. Elbúcsúzunk. Utunk Ballerup járási szék- helyen visz át.
Behajtatunk az első — utunkba eső — gazdaudvarra. Ámuló szemmel látjuk, hogy a kép — nagyjából — ugyanaz, mint Viksöben. Barátságos fiatal- ember az udvaron. Bemutatkozunk. Tanulmányút. Kifogástalan udvarias- sággal kalauzol a házba. Szőnyeges folyosó, mint Viksöben. Egy mosolygós arcú öregúrhoz vezet bennünket. Dolgozószobában vagyunk. Bőrfotelok, hatalmas íróasztal, nagy könyvszekrény, telefon, villany és a jólét beszédes jelei. Nyitott ajtón a szomszéd szobában zongorát látunk. Kifejezést adunk ama kívánságunknak, hogy a gazdaságot szeretnénk látni. Kedves előzé- kenységgel kalauzol bennünket.
Szórói-szóra azt látjuk, amit Viksöben! Csak az állatszám és az épüle- tek mérete felényi. Kérdezzük a gazdát, hány holdja van? 40. Hihetetlen!
És a lovai hol vannak? — Lovam? az nincs. De nem is tudnám hasznukat venni. Trágyával bőven ellátja gazdaságomat az állatállományom; teher- autóm és traktorom a gazdaságom minden munkáját alaposabban, gyorsab- ban és pontosabban elvégzi, mint a lófogat. Hozzá még olcsóbban is. Utazni pedig a Fordomon mégis csak kényelmesebben lehet, mint akármilyen foga- ton. Nincs igazam? Most a terméseredmények iránt érdeklődünk. A válasz megmagyarázza a hihetetlen jólétet!
Holdanként: Búza: 24 q. Rozs: 18 q. Árpa: 22 q. Zab 22 q. Burgonya:
120 q. Cukorrépa: 180 q. Takarmányrépa: 500 q.
Tejelési eredményük még érdekesebb. 1900-ban átlag egy tehén 2040 kg és 1910-ben már 2666 kg tejet termelt. A fejlődés azóta is tovább tart.
Ugyanakkor 11,000.000 tyúk ontotta a tojást olyan átlaggal, amilyet csak a szakember hisz el.
E felemelő adatok birtokában örömmel egyeztünk bele, hogy vendég- látónk kalauzolásával megtekintsük Ballerup szövetkezeti üzemeit. Végig- jártuk a vágóhíd- és feldolgozóüzemet. Láttuk a ragyogó tisztaságot, amely- ben a rózsásbőrű yorkok baconná és különböző finom hentesárúvá alakul- nak át. Láttuk a tojáscsomagolót. Dániában minden tyúk tojófészekbe tojik és a tojásra reábélyegzik a tyúk számát, napot, hónapot és a termelő szö- vetkezeti törzsszámát. Erre jön még a forgalombahozó szövetkezet száma.
Így érthetjük meg azt a csodát, hogy ha Londonban a hűtőházból a keres- kedőn keresztül a fogyasztóhoz eljutott sokszázmillió tojás közül egy hibás- nak bizonyul, számai segítségével minden nehézség nélkül megállapítható, ki volt a hibás tojás szállítója. A szövetkezet az ilyen esetet szigorúan bün- teti. Ez a magyarázata annak is, hogy a világpiacon miért fizetik jelentéke- nyen magasabb áron a dán árukat. A megbízhatóság nagy érték! Ez a meg- bízhatóság és a mindenből elsőrendű termelés az ígazi magyarázója a dán külkereskedelem szédítő méreteinek is!
Vendéglátónknak igaz öröme telt abban az őszinte elragadtatásban, amelyet a látottak fölött éreztünk cs nyilvánítottunk. Lenyügözőek voltak a méretek és a szervezés csodálatos pontossága. És mindez egy idegen faj közbeékelése nélkül! Ez is egyik magyarázata a hihetetlen gyors fel- lendülésnek.
Hazatérőben vendéglátónk elmondta, hogy jelenleg 34 szövetkezeti vágóhíd és húsfeldolgozóüzem működik, mind a gazdák javára. Dániának élőállat-exportja alig van. És így van ez minden téren!
— Ismerjük Dánia 50 év előtti szörnyű mezőgazdasági helyzetét,
— mondottuk — milyen elfogadható magyarázatát tudná adni ennek a páratlan felemelkedésnek? Vendéglátónk elgondolkozott. Azután beszélni kezdett.
Tulajdonképeni megindítója a fejlődésnek a szörnyű nyomorúság volt, amely már-már elmerüléssel fenyegette a dán földmívesréteget. Ütjában volt a fejlődésnek a nagybirtok, a törpebirtok és a szörnyű kulturális el- maradottság (megint egy ismerős kép, népművelő testvérem). A 60-as évek- ben megindították a tagosítást, ez — átmenetileg — még nehezebb hely- zetet teremtett. Hosszas vívódás után megindult a tisztulási folyamat. Itt mutatkozott meg az értelmiség csodatevő hatalma! Szívvel-lélekkel a nép mellé állt. Ez megteremtette a dánok egységét! Egyetemi tanárok jártak az élen! Kezdett mindenki a falu sorsával törődni és mindenki kivette a részét ebből a munkából. A falu népe ráébredt arra, hogy már nincs magára hagyatva. Rövidesen meggyőződött arról, hogy egységes akarat, össze- fogás nélkül nincs haladás, nincs boldogulás, nincs felemelkedés. Ráeszmélt arra, hogy az egyetemi tanár, a mérnök, orvos, közgazda, technikus, statisztikus, vegyész, nagyobb tudású, szélesebb látókörű gazdatárs mind, mind az ő javát akarja, boldogulásáért vállalta az apostolok nehéz munká- ját. A fajtájuk szeretete fűti őket. A féltő gonddal válogatott és nagy gond- dal elvetett mag, jól előkészített talajban, dús fejlődésnek indult. Gondos ápolással nőtt erőssé és nagy termést hozott. Meghozta a dán nép szédü- letes előhaladását, gazdasági megerősödését, egyszóval: boldogulását!
Pillantsunk kicsit bele a magvetők munkájába. Egyetlenegy professzor lelkében született meg az Eszme, a milliók álma. Ez az egy kezdte szövő-
getni a terveket, de kezdte belevonni m u n k á j á b a tanártársait. T ö b b e t és mindig többet. Lassan megalakult az Eszme vezérkara. Ez a vezérkar is egyre bővült, hisz a feladat óriási volt és nagy vezérkar kellett hozzá, ha eredményes munkát akartak. Pedig azt akartak! N e m kevesebbet, m i n t egy nép megváltását! Sorban megnyerték az Eszmének a dán értelmiség elitjét.
Mindezek bevonásával kidolgozták a nagy haditervet. A terv elkészülte után annak helyességéről és kivihetőségéről kellett meggyőződni, hogy hiba ne csússzék a hatalmas terv végrehajtásába. Mert ez végzetes lehetne!
A nagyvezérkar övezetekre osztotta az országot és felkerestek minden vidéket és minden agrártelepülési típust. Kiki a maga szakmája szem- szögéből vizsgálta meg a való helyzetet, vetette össze a tervezettel és helyesbítést jegyzett elő, ha az hasznosnak és szükségesnek látszott. Hely- színi tapasztalatok alapján tervezték el a kivitel sorrendjét és t e m p ó j á t .
Következő lépés1 az értelmiség tömegeinek megnyerése és a m u n k á b a való bevonása volt. Kopenhágából kiindulva, Dánia minden s z á m o t t e v ő városában propagandagyűlésekkel kezdték a munkát. E r r e már felfigyelt a s a j t ó is. Cikkek lavinája indult meg. Dániában a s a j t ó jó kezekben volt.
A cikkek özöne az Eszme harcosává gyúrt minden jó dánt. A vezérkar hozzáfoghatott az értelmiség részletes és szakszerű kiképzéséhez. Szaktan- folyamok nyíltak az ország, a tartományok és a járások központjaiban.
Minden szakkérdésnek külön-külön. Valóságos országépítés, államszerve- zés volt ez. A z óriási mű nem épült másra, mint a dán értelmiség ama szent elhatározására, hogy a saját népét megmenti a pusztulástól.
A tanfolyamokon alapos kiképzésben részesült a maga részlet-munka- területén, összefüggő rövid vázlatban betekintést nyert azonban az egész tervről. Nagymértékben fokozták ezzel a legkisebb részletmunka elvégzé- sére hivatott kisember lelkesedését és munkakedvét. Hiszen érezhette, hogy népe megváltásán dolgozik és .szabadidejét, erejét, lelkesedését a legszen- tebb célra áldozza.
A kivitelezés munkája, szövetkezetek állítása, a mezőgazdasági szak- iskolák létesítése, népiskolák szaporítása, a vetőmagvak nemesítése, tenyészállatok nemesítése és törzskönyvezése, talajjavítással kezdődött.
Folytatódott mindezek bővítésével, fejlesztésével és tökéletesítésével.
így mentett meg egy pusztulása felé tántorgó népet értelmisége, szívé- nek szeretetével, tudásával és erős akaratával.
1910-ben a 2,757.000 lelket számláló Dániában van: 8950 elemi népisko- lai tanterem, 91 mezőgazdasági szakiskola, 37 kereskedelmi iskola. A z érté- kesítési és beszerzési szövetkezeti hálózat az ország legkisebb f a l u j á r a is ki van terjesztve. Mint már említettük, csak szövetkezeti vágóhíd és hús- feldolgozó 34. Hatalmas állatállománya mellett a világ legnagyobb mű- trágyafogyasztó állama. A szövetkezetek a mezőgazdaság területéről telje- sen kiszorították a magánkereskedelmet, de a fürge — egyéni kezdeménye- zésre épült — kereskedelem ezt nem sínylette meg. Átállította m u n k á j á t más, hálásabb területekre. Ami életképes, az nem pusztul el!
Ez a páratlan fejlődés a földárakat is hatalmasan feltornászta. Egy Tönde-land ára 1860-ban 2200 dán korona, ugyanez 1910-ben már 7500 korona. Ez a tény az ifjúság körében némi kivándorlási kedvet ébresztett.
Sokan ráeszméltek, hogy megtakarított pénzükért külföldön sokkal t ö b b földet vehetnek.
Ezt a tényt használja ki ügyesen a cári Oroszország, amikor ügyes propagandával szépszámú dán ifjút csábít — eredményesen — a szibériai letelepedésre. Nagyobb munkaterülettel nagyobb életlehetőségekhez jutot- tak a kivándorlók, de Szibéria mezőgazdasága is rohamos fejlődésnek indult. A telepítés után tíz évvel Szibéria vajkivitele az Egyesült Álla- mokba megháromszorozódott. Ez az egyetlen, kiragadott adat is beszéde- sen bizonyítja, hogy Oroszország is jól járt a telepítéssel.
Ezt a jó példát mi is követhettük volna. Igaz, ebben az időben a magyarság százezres tömegekben vándorolt ki, főleg Amerikába, hogy talán visszavonhatatlanul elvesszen a nemzet számára. Ezeknek jórésze itthon marad, ha — a szétszórtan idetelepített dánoktól — megtanulhatja, hogy kevés földön is lehet jólétben élni. Hogy mi hiányzott ehhez? Tudás, törődés, fajszeretet? Ezt csak a jó Isten tudja, aki vizsgálja a veséket és a szíveket egyaránt. >
Vendéglátóm a révbeértek derűs nyugalmával tárta elém az itt felsora- kozott adatokat, őszinte nyíltsággal — amely nem volt híjával a nemzeti büszkeségnek — ismerte be, hogy Dánia népe boldogulását, mezőgazda- sága páratlan virágzását a dán értelmiségnek köszönheti.
Erre a kijelentésre lelkünk azzal a forró vággyal telt meg, vajha meg- érhetnénk azt a boldog pillanatot, amikor egy magyar kisgazda száján buggyanna ki ugyanez a hálanyilatkozat.
Andrássy János
A MUHI CSATA EGYKORÚ EMLÉKEI
Ebben az esztendőben, 1941-ben, az újságok és a folyóiratok mind tele ' vannak a tatárjárás emlegetésével. Ennek az az oka, hogy ebben az eszten-
dőben volt pontosan hétszáz esztendeje annak, hogy a tatárok betörtek Magyarországra és azt a muhi mezőn történt véres csata után végigszáguldva felégették és elpusztították.
- 1241. április 11-én volt ez a csata a muhi mezőn.
Az idén éppen Nagypéntekre esett ez a nap, a magyarság történel- mének egyik legszomorúbb emléknapja és én, mivel a muhi puszta itt van a lakóhelyem tőszomszédságában, Nagypénteken kisétáltam a régi csata- térre, hogy megnézzem azt és elmondhassam azoknak, akiket érdekel, hogy milyen is az a muhi puszta? ...
Hát elsősorban is nem puszta
Ahogy a borsodmegyei Hejőbábából északfelé kimegyek, már ott vagyok a muhi „puszta" déli nyúlványain. És ez a föld áldott, termő és termékeny föld, amelyet dúsan borít a vetések zöld bársonya, a zsendülő füvek és a pezsdülő élet szőnyege.
Élet a Halál felett...
Balról Hejőszalonta, jobbról Nagycsécs integet a tornyával s úgy érek mindenütt zöldülő vetések, barna szántások között kicsit már a balról elmaradó Hejőkefesztúr fölé, ahol már — úgy érzem — történelmi rögöket taposok.
Ez itt már a muhi mező, a csatamező, amelyen a nagy összecsapás lejátszódott ezelőtt 700 esztendővel, pontosan 1241. április 11-én.
