377"
áll a telekkönyv helytelen tartalma; ez pedig csupán úgy érthető, hogy a Secundus tulajdonát feltüntető telekkönyvvel szemben még mindig Primus a tulajdonos telekkönyvön kívüli birtoklása alapján. Ez pedig már egy megszorítás és ezzel az Indokolás ugyanabba a hibába esik, mint amit Grosschmid Randa-nál kifogásolt: „A megszorítást arra az esetre, ha a tényleges birtok nem imént át — becsúsztatja, anélkül, hogy megfejtené." (428. old.). Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha Secundus a 32 évi telekkönyvi birtok mellett az ingatlant 32 évi tényleges bir- toklással elbirtokolta, akkor nem mondható, hogy a valóságos jogállás és a telekkönyv egymással szemben állanak. Ha azonban — mint azt az Indokolás teszi — Primus keresetét csak abban az esetben vizsgál- juk, h a Primus egyszersmind birtokban is maradt, akkor nyilván utóbbi körülmény és nem a törlési kereset elévülhetetlensége az oka annak, ha Primus tényleg fordulhat Secundus ellen. Ugyanaz a kereset nem.
lehet egyszer elévülhetetlen, máskor elévülő; azt, hogy Primusnak hol van keresete Secundus ellen, hol pedig nincs, az nem magyarázható- meg .magából a kereset természetéből, hanem egy ezen kívül fekvő ok- ból. Erre logikai úton, eliminálási módszerrel is rá kell tudni jönni.
Ami tehát Primus keresetét illeti, ennek elméleti megalapozásá- nál az Indokolással szemben továbbra is Grosschmid álláspontján kí- vánunk maradni. Ami pedig magát a 940. §-t illeti, az ellen is ko- moly aggály emelhető, tekintettel arra, hogy a telekkönyv természe- tének és céljának jobban felel meg a mai jog álláspontja, mely a tör- lési igénynek a közvetlen szerzővel szemben is határt szab, mint az a.
szabályozás, melynek alapján ,.két-háromszáz esztendő múlva difficul- tálhasson valaki valamely átírást", ami a bizonytalanság perpetuálásá- nak visszás eredményét hozza magával.
Honoratíor feleség és házassági vagyonjogi rendszer. A h á z a s - sági v a g y o n j o g t e r é n a m a g y a r jog a f e l e k a k a r a t á n a k , ü g y l e t i r e n d e l k e z é s é n e k t á g t e r e t e n g e d . A t ö r v é n y e s v a g y o n j o g i r e n d - szer t ö r t é n e t i f e j l ő d é s ' e r e d m é n y e és m é g m a is a r e n d i k ü l ö m - b ö z ő s é g e n a l a p u l . A t ö r t é n e t i j o g i n t é z m é n y e k n é l i d ő v e l a viszo- n y o k v á l t o z á s a f o l y t á n ú j p r o b l é m á k m e r ü l n e k fel, m e l y e k a z i n t é z m é n y k i a l a k u l á s a k o r m é g fel n e m v e t ő d h e t t e k és a j o g a l k o - t á s n a k , v a l a m i n t a j o g g y a k o r l a t n a k a f e l a d a t a e p r o b l é m á k a t a m e g v á l t o z o t t é l e t v i s z o n y o k n a k m e g f e l e l ő e n , d e e g y ú t t a l a t ö r t é - neti j o g f e j l ő d é s s z e l l e m é b e n m e g o l d a n i .
E b b e n a s z e m l é m b e n a z z a l a k é r d é s s e l a k a r o k f o g l a l k o z n i , h o g y mi lesz a t ö r v é n y e s h á z a s s á g i v a g y o n j o g i rend'szer, h a a n ő o l y a n k é p z e t t s é g ű , i l l e t v e o l y a n f o g l a l k o z á s t f o l y t a t , m e l y h o n o - r a t í o r f o g l a l k o z á s n a k t e k i n t e n d ő . E z a k é r d é s t e r m é s z e t e s e n régi j o g u n k b a n fel n e m v e t ő d h e t e t t , m e r t n e m e s e m b e r , v a g y h o n o r a - tíor f e l e s é g e ö n á l l ó j ö v e d e l m e z ő f o g l a l k o z á s t n e m f o l y t a t o t t , a n - n á l k e v é s b é v o l t m e g a d i p l o m a s z e r z é s l e h e t ő s é g e a n ő s z á m á r a . H i s z e n é p e n a z é r t f e l e l t m e g az a n y a g i i g a z s á g n a k a n e m e s r e n - d ü e k n é l és h o n o r a t i o r o k n á l a k ö z s z e r z e m é n y i r e n d s z e r k i z á r á s a , m e r t az volt a t a p a s z t a l a t , h o g y ilyen r e n d ű h á z a s t á r s a k n á l a n ő
•373
nem vett részt a kereső munkában. A törvényes házassági va- gyonjogi rendszer a férj rendi állása szerint igazodott.
így Frank: Principia Juris Civilis (1840-ben) 293. oldalán:
„inter cives et colonos uxor ... coaquisitrix est stb." „Inter nobi- les autem (et alios liberali modo acquirentes) uxor non ipso jure coacquisitrix est stb. Ugyanígy Frank: Közigazság törvénye -Magyarhonban (1845-ben) 524. old.: „Városi polgár vagy jobbágy felesége, már a törvény ¡erejénél fogva közkereső stb." „Nemes ember felesége közkeresőnek csak akkor tekintendő, ha neve a szerzőlevélbe beiktatva v a g y o n . . . c) vagy :ha az egész keres- .mény felesége vagyonából származna, mert akkor már nem ő az
adakozó, kedveskedő,"
Mint fenti idézetekből is látjuk, tulajdonképen nem is arról volt szó a törvényes házassági vagyonjogi rendszerben, hogy a .házasfelek közszerző'k-e, hanem hogy a feleség a férj keresmé-
nyében közkereső-e. A feleség közkeresősége a kérdés és ez a férj rendi állása szerint igazodik. Ellenben az 1849: VIII;, t.-c.
8. §-a már házastársakról szól: „A házasság alatti közszerzemé- myék a jobbágyok között mindenik házastársat egyformán illet- vén, azokrul egyik úgy, mint másik felerészben szabadon ren- delkezhetik."
Az újabb joggyakorlat terminológiája szintén a férj rendi hovatartozóságáról, 'a férj főszerzőségéről, a nő közszerzőságé- röl 'beszél. „Az ;a körülmény, 'hogy a nemesrendü férj, mint föld- művelő gazdálkodása személyes vezetésével, pénzközvetítéssel
gyarapította vagyonát — főszerzői minőségét nem érinti. (K.
-549/1906.) A nemesi rendhez tartozó férj főszerzői minősége, te- kintet nélkül a férj életmódjára, foglalkozására fennáll." (RP.
I. 587/1917. és J. H. IV. 1263.)
A vagyonjogi rendszer szempontjából a férjnek a házasság- kötéskor való személyi állapota az irányadó. (P. I. 3607/1940.
J . H. V. 902., K. Rp. VII. 4646/1915. Pht. 15.) Ezzel szemben K. P. I. 4992/1922. a házastársak személyi állapotáról beszél.
Dr. Kolosváry Bálint 1904-ben megjelent magánjogának II.
kötetében a 410. oldalon megjegyzi, hogy a szellemi foglalko- zást folytató nő (művésznő, tanítónő, postai, távirdai alkalma- zott) is honoratior, de hogy mi ilyenkor a jogi megoldás, külö- nösen, ha a férj közrendű, erre nem tér ki. Dr. Kolosváry Bálint 1930-ban megjelent magánjogában a 478. oldalon a „házastársak házasságkötéskori személyi állapotáról" beszél. Dr. Szladits Károly a Magyar Magánjog vázlatában II. rész 349. oldalon
„nem nemes 'házastársak között fennálló közszerzői viszonyról"
beszél — majd megjegyzi, hogy „nemeseknél és honoratiorokná!
a törvény a férjet nem tekinti főszerzőnek". Hogy házastársakról épen a nem nemeseknél beszélnek, anna'k oka az is lehet, hogy ott rendszerint a férj és a feleség is dolgozik, ott tehát közös keresmény van, d.e ez nem változtat azon, hogy a férj rendi állása az irányadó és tulajdonképen a feleségnek közkereső minősége a kérdés.
Ezek után rátérve a felvetett kérdésre, alább röviden meg- indokolandó feleletünk az, 'hogy a nő* honoratior foglalkozása a iörvényes vagyonjogi rendszerre nincs befolyással, a feleség jogi
379"
értelemben nem honoratior, mégha foglalkozása olyan is, illetve közrendű f é r j és honoratior foglalkozást folytató feleség (pl.
kereskedő férj, orvos feleség) között van közszerzemény. Ha a férj nemes vagy honoratior és a feleség is honoratior foglalko- zású, úgy természetesen nincs törvényes közszerzeményi rend- szer, de e tekintetben a nő foglalkozása közömbös, mert akkor sem lenne törvényes közszerzemény, ha a feleség nem lenne honoratior foglalkozású,
Ez a megoldás szerintem a történeti fejlődésnek is megfelel, d'e egyúttal az anyagi igazságot is inkább megközelíti. A Magán- jogi Tőrvénykönyv javaslata megszünteti e rendi különbségeket, mely a mai tényleges viszonyoknak meg nem felel és a bírói gyakorlat is igyekszik a közszerzeményi rendszert lehetőleg ki- terjeszteni, így mikor kimondja,- hogy abban az esetben, ha a honoratior, diplomás férj nem szellemi foglalkozást folytat, nem honoratior foglalkozásból szerzi kenyerét, van közszerzemény, illetve helyesebben a feleség közszerző. (K. 7698/1900.)
A férj főszerzői minőségének bírálatára nézve utalok egy régebbi szemlémre. („Közszerzemény és végrehajtási törvény .49. §," _ Polg. J . 1933. év. 448. old.)
Fenti elrendezés mellett a felesleggel nem történik igazság- talanság. Ha a férj és a feleség is honoratior, akkor mindenki a saját -keresménye lelett rendelkezik és a házasság megszűnése után a házasság alatt szerzett vagyon a szerző férj vagy feleség különvagyona lesz.
Ha a férj közrendű és a feleség honoratior foglalkozású, lígy közszerzeményi rendszer lesz. A házasság fennállása alatt a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti a köz- szerzeményi tárgyak felett, akinek különvagyonából, vagy jöve- delméből származott. (J. H. II, 619., ugyanígy Szladits: Magyar Magánjog Vázlata II. rész 349. és következő oldalak: „A házas- ság fennállása alatt a közszerzeménynek nincsen gyakorlati ha- tása. Mindegyik házasfél épp oly szabadon rendelkezhetik a házasság alatt szerzett vagyonával, mint azzal, ami a házasság- kötéskor már megvolt.")
A házasság megszűnése után pedig a házasság alatti közös keresetből, vagy -külön-külön keresetből származó értéktöbblet, ha közszerzeményi rendszer van, úgy fele-fele részben a férjet és a feleséget illeti. Ez igazságos is, mert mindketten kerestek és hogy az értéktöbblet kinek keresményéből származott nagy- . részben, nehezen megállapítható, de különben is a házastársak
szoros életközösségénél fogva nem is lényeges. Ha pedig a férj is honoratior, akkor a házasság megszűnése után is mindenki meg- kapja a maga különvagyonát, vele azt is, amit a házasság alatt szerzett.
Abban a kivételes esetben, mikor a nemes vagy honoratior férj nem dolgozik, nincs állása és vagyona sincs és a feleség keresményéből él a család, úgy -a feleség közszerzői joga meg- állapítható azon a jogcímen, hogy a szerzés alapja a feleség vagyona, jövedelme volt kizárólag, vagy. nagyrészben, amikor is régi jogunk és jelenlegi bírói gyakorlatunk szerint is a nemes, illetve honoratior férj felesége is közszerző lesz. (K. I. 2666/1921., J. H. III. 708.) I f j . dr. Szigeti László.
