A páncélosok alkalmazása

(1)

18- HONVÉD t. SZÁM

tilkiis koalíciót, a háború második szakaszában felszabadítja a Szov- jetunió területét és kiharcolja a szövetségesekkel a konkrét katonai, együttműködést, hogy végül a háború harmadik szakaszában a szö- vetségesekkei együtt katonailag és politikailag megsemmisítse as fasizmust.

Nem véletlen, hogy a sztálini stratégia magasabbrendű, jobb, mint minden más. Ez a szocialista rendszer struktúrájából folyik. Alapjai!

a szocialista rendszerben vannak és Sztálin elvtárs, aki ennek a rend- szernek Leninnel együtt k'iépítője és megvalósítója, az e rendszerből fakadó stratégiának zseniális megteremtője és végrehajtója. Miért fontos ezt a körülményt felismernünk és kihangsúlyoznunk? Azért, mert.

a jövő perspektívájának megítélésénél ez a döntő szempont! A vil'ág;

nem áll ugyan háborús periódus előtt, a valószínű az; hogy nem utolsósorban a Szovjetunió következetes, tántoríthatatlan és szívós- küzdelmeinek ered menyeképpen, legalábbis- egy generációnyi időn ót,, nem lesz újabb háború. Természetesen ezt biztonsággal nem állíthat- juk. Az viszont biztos, hogy amíg a föld túlnyomó részén imperialista- kapitalista államok lesznek, addig a háborúk általában elkerülhetetle- nek. A jövő háborújában, de addig is a békében, az újtipusú stratégia- minden bizonnyal fejlődni, tökéletesedni fog. Hogy lesz-e háború, és miikor lesz, azt nem tudhatjuk, de az kétségtelen, hogy az egészr haladó emberiség, az összes szabadságszerető népek legnagyobb kin- cséért, a békéért folytatott küzdelemben a Szovjetunió fog előljárni;, ha pedig a reakciós hatalmi erőknek, amelyek sajnos, még szépszám- mal vannak, újra sikerül a világot háborúba sodorni, kétségtelen, hogy a jövőnek ez a háborúja is az újtipusú, magasabbrendű straté- giának győzelmével fog végződni.

Pálffy Györyíj

A PÁNCÉLOSOK ALKALMAZÁSA

A

Z, 1914—18. évi világháború hatalmas mértékben megerősödött ' védelmi technikája és az emberanyaggal való takarékoskodás hozta létre azt a korszerű harceszközt, amely a tüzet ésamozgást

egyesítette magában- viszonylag igen komoly értékű védetiség:

mellett.

A szembenálló hadviselő felek helyesen ismerték fel a harckocsi alkalmazásában rejlő lehetőségeket, s páncélos járműveiket a -legnehe- zebb harcforma, az áttörés végrehajtására használták fel. De m i n d k é t hadviselő fél felismerte a harckocsi hátrányát is: a kijelölt földrajzi, illetve terepszakaszt el tudja foglalni, de azt megtartani — éppen jelleg- zetességéből kifolyólag — csak korlátolt időtartamban) képes. Lénye-

(2)

BELEZNAY: A PÁNCÉLOSOK ALKALMAZÁSA

<7 19

gében tehát az első világháború harckocsija a két lábán mozgó gyalogos előnyomulási üteméhez volt 'kötve, ami viszont sikerült áttörés ese- tében is annyit jelentett, hogy az éllenségnek elegendő ideje maradt az ellenrendszabályok életbeléptetésére, megfelelő tartalékoknak a veszé- lyeztetett területre való irányítására.

Az arcvonal átszakítása sikerült ugyan, de a harcászati áttörésnek hadműveleti sikerré való kimélyítése a térnyerés lassú üteme következ- tében meghiúsult.

A két világháború közötti időben a nagyhatalmak katonai és hadi- technikai vezetői az időközben tűzhatásban, mozgékonyságban és vé- dettségben tökéletesített harckocsit átütőbb sikerek elérésére igyekeztek felhasználni. A megoldás egyedül járható útja az első világháború ta- pasztalatai alapján ismert volt: a harckocsival együtt előnyomuló és támadó gyalogság mozgékonyságát és védettségét kellett megoldani.

Ebben az irányban, való fokozatos fejlődés eredményezte a gyor- sanmozgó csapatokat, amelyek a barckocsiegységeken kívül gépjáró- műveken, m a j d a későbbiek folyamán páncélozott gépjáróműveken mozgó gyalogságból álltak. Ezek a csoportok már mélyebb előretörések végrehajtására voltak képesek, az elfoglalt területet huzamosabb ideig kézben tudták tartani, önálló működésüket, s így a saját erők zömétől való eltávolodásuk mértékét azonban a tüzérség és egyéb fegyvernemek hiánya, s nem utolsó sorban az anyagi ellátás terén fennálló függő helyzet korlátozta.

A fejlődés következő üteme ezeket a még mindig csak harcászati sikerek kivívására képesített gyorsan mozgó csapatokat önálló had- műveleti egységekké fejlesztette, amelyek keretében a harckocsialaküla- tokon kívül a hadműveletek önálló megvívásához szükséges többi fegyvernemek és az anyagi ellátás szervei is helyet foglalnak. Ezek a had- műveleti egységek a páncélos hadosztályok, amelyek szervezési adott- ságaikból kifolyólag többnapos önálló hadműveletek megvívására is alkalmasak.

A páncélos hadosztály megszületése jelzi egyben azt az időpontot is, amelyben élesen kettéválik a csapatpáncőlosok és a seregpáncélosok alkalmazása, az előbbi a gyalogság harcának támogatása, az utóbbi a gyalogos seregtestekkel együttműködésben, vagy önállóan történő al- kalmazásban hadműveleti sikerek kivívása céljából..

Az 1945. évben befejezett világháború hadműveleteire és harcaira döntő mértékben nyomta rá bélyegét a légierő és a páncélos erők alkal- mazása. E háború páncélos tapasztalatait még csak réiszben ismerjük, azok tanulságait összegezni és közkinccsé tenni még nem áll módunk- ban. Különösen nem áll ez módunkban nekünk, magyar katonáknak, akik anyagi helyzetünkből kifolyólag igen mostohán voltunk ellátva páncélos erőkkel. Viszont éppen ez a körülmény, a jelenlegi honvédség tiszti- és tiszthelyettesi karának e téren fennálló bizonyos fokú elméleti tájékozatlansága és gyakorlati tapasztalatlansága szükségessé teszi, hogy eddigi tapasztalatainkat közzétegyük, elsősorban, a tiiszti- és tiszthelyettesi elméleti továbbképzés céljaira. E tájékoztatást a tapasztala- tok kiértékelése és közkinccsé tétele terén az első tapogatózó lépésnek

(3)

o

20 HONVÉD 3. SZÁM

tekintem, s számolok azzal, hogy talán már rövid időn belül sok lénye- ges és részletkérdést tisztábban) fogunk látni, javíthatjuk és helyes me- derbe terelhetjük eddigi tapasztálatainkat, jelenlegi tudásunkat.

Mielőtt az alkalmazási részletek tárgyalására rátérnék, a 'lezajlott háború kétségtelen tapasztalataként le ke'l'l szögeznünk, hogy a páncélos erők alkalmazásuk döntő jelentősége ellenére is alkalmi fegyvernemet képeznék, mert alkalmazásuknak elengedhetetlen feltételei vannak: a meglepetés, a megfelelő terep és a tömeges bevetés. E tényezők figyel- men kívül hagyása a teljes sikertelenséget Tejti magában, egyik vagy másik feltétel kinemelégítése pedig feltétlenül az eredmény csökkenését vonja maga után.

A meglepetés elmaradása az ellenségnek általában módot nyújt az ellenrendszabá'lyok idejében való életbeléptetésére, a meg nem felelő terepen való bevetés a barckocsitámadás annyira fontos lendületét fé- kezi, le, míg a nem tömeges alkalmazás az ellenséges páncélelhárítás súlyképzését, 'tűzösszpontosítását teszi lehetővé. E tényezők jelentősége különösen fennáll, ha a páncélelhárítás mai magasan fejlett fokát is tekintetbe vesszük.

Kétségtelen tapasztalatunk az is, hogy ebben a háborúban a szem- benálló felék részéről mind a csapat-, mind a seregpáncéíos alkalma- zással találkozunk, s a nagyhatalmak korszerű hadseregeiket ennek megfelelően szervezték: hadrendjükbe páncélos hadseregek, hadtestek, illetve hadosztályok, — gyalogos seregtesteikbe pedig harckocsi csapat- testek vannak beállítva.

E tanulmány keretében a csapat- és seregpáncéíos alkalmazás jel- legzetességeit igyekszem ismertetni, ezt megelőzően azonban szükséges- nek tartom, hogy röviden a harckocsik jellemző adatait, szervezetüket és a harckocsi harceljárás lényegét összefoglaljam.

1. A harckocsik jellemző adatai, szervezetük és a harckocsi harc- eljárás.

a) A harckocsik jellemző adatai.

Egy harckocsitípus megítélésénél az alábbi jellemzőket kell figye- lembevennünk: fegyverzet, védettségi fok, sebesség és súly.

Első pillanatra megállapíthatjuk, hogy e jellemző tulajdonságok- kal szemben felállítandó követelmények csak egymás rovására fokoz- hatok, tehát a legideálisabbnak bizonyuló harckocsi típus az ellentétes követelmények legszerencsésebb összeegyeztetése lehet csak.

A lezajlott háború e követélmények kompromisszumát legjobban kielégíteni igyekvő típusok sorozatát eredményezte, végeredményben azonban mindegyik nagyhatalom ikét-három könnyebb, illetve nehezebb típus alkalmazását vezette be. (Itt nem térek ki a nálunk, nem ismeretes különleges harckocsitípusok: kétéltű, aknakereső, stb. ismer- tetésére, mert ez a tárgykör külön tanulmányt igényel.)

A korszerű harckocsi fegyverzete, a típustól függően, egy darab 70—150 mm-es lövegből, esetleg egy-két gépágyúból és egy-két gép- puskából áll. Maga a harckocsi 60—80 drb löveglőszert, 100—120 gép- ágyúlőszert és 1—2000 géppuskalőszert visz magával.

(4)

BELEZNAY: A PÁNCÉLOSOK 'ALKALMAZÁSA 21

Védettsége a homlokpáncéltól- hátrafelé csökkenve — természete- sen a páncél minőségétől is függően — áltatában oly értékű, hogy arc- ban a könnyű tüzérségi lövedékek ellen, egyéb- részein pedig a gyalog- sági fegyverek tüze és a tüzérségi lövedékek repeszhatása ellen feltétlen oltalmat nyújt. Ez a védettség természetesen az elhárító fegyver távol- ságán 'kívül a lőszer speciális tulajdonságaitól, a becsapódószögtől, stb.

is függ, ezé'rt a védettség megadott specifikus adatai a valóságban igen sokszor erős értékingadozásnak vannak kitéve.

A korszerű harckocsi sebessége -épített úton 30—50 km, könnyű terepen 15—30 km között ingadozik, s általában a harckocsifoa-n rendel- kezésre álló üzemanyaggal 100 km-t képes könnyű terepen megtenni, 600—1200 literes átlagos 100 km-enkénti terepfogyasztás1 mellett. .

Súlya 30—70 tonna között mozog a fegyverzet, védettség és a se- besség. tényezőitől függően.

Természetesen hallhatunk és olvashatunk olyan típusokról is, amelyek jellemző adatai a fentismertétett adatokat messze felülmúlják, illetve azok alatt maradnak, — én csupán az általánosan- elterjedt típu- sok jellemzőit igyekeztem összefoglalni.

Még egy igen fontos jellemző adatra 'kell kitérnem, amelyet szám- értékben kifejezve még nem láttam, s ez a mozgékonysági érték, amely a sebesség és a ford'ulékonyság összetevője.

A mászóképességre és az árokáthidaló képességre külön nem térek ki, mert ezek a tényezők a típustulajdonságokon kívül igen nagy mér- tékben a talajviszonyok függvényei.

Csapatpáncélos feladatra általában a nehezebb típusokat célszerű alkalmazni abból a természetes következményből -kifolyólag, hogy a gyalogság a harckocsiegységet legtöbbször az általa le nem küzdhető, igen nehéz ellenséges célok elten fogja felhasználni," továbbá, mert a csapatpán-célosok kisebb tömegben kerülnek (bevetésre, így az ellenség páncélelhárításának jobban ki vannak szolgáltatva.

Páncélos seregtesten belül a nehezebb és könnyebb típusok vegye- sen szerepelnek, mert egyrészt a felderítési és biztosítási feladatok a mozgékonyabb típusok beállítását is szükségessé teszik, másrészt a nagy tömegben való alkalmazás a könnyebb típusok támadó értékét bizonyos mértékben növeli. Egy-egy páncélos seregiesten belül azonban, legfel- jebb két-három harckocsitípust célszerű alkalmazni, mert több típ.us beállítása az anyagi ellátást feltétlenül nehézkessé tenné,

i

b) A harckocsi egységek szervezési elvei.

A harckocsi egységek szervezete államonként épúgy különböző, mint a többi fegyvernemeké. A mi szervezési elveinknek legjobban a raj-, szakasz-, század-, zászlóalj-, ezredkötelékekbe való szervezés felel meg. Legutóbbi, korszerűnek mondható páncélos szervezetünk szerint a harckocsiraj két harckocsiból, a szakasz egy parancsnoki harckocsi- ból és két-rajból, a század egy századparancsnoki törzsből, három, azonos szervezetű szakaszból, a századvonatból -és a századműhelyből,.—

a zászlóalj a parancsnoki törzsből (három harckocsival), három harc-'

(5)

22- HONVÉD t. SZÁM

kocsiszázadból, motorkerékpáros felderítő szakaszból, árkászszakasz- ból, páncélos légvédelmi szakaszból, forgalomszabályozó szakaszból és a zászlóaljvonatból, — egy eired pedig a zászlóaljhoz hasonló közvetlen egységekből, három azonos szervezésű zászlóaljból és megfelelő ezred- vonatból állt.

A századok csapatpáncélos feladatra szervezett zászlóaljnál azonos szervezetűek és nehéz harckocsikból állnak, míg a páncélos hadosztály zászlóaljainál célszerű két nehéz és egy könnyebb típusú harckocsikból álló század beállítása.

A különböző aniyagnemek csapatjavadalmazásának a harckocsikba nem málházható részét többnyire a század- és zászlóaljvonat szállítja.

A nagy súlyt képviselő lőszerfajtákat és az óriási'üzemanyagszükség- letet figyelembevéve, a harckocsi század- és zászlóaljegységeknek ter- mészetesen szokatlanul nagy a gépkocsivonata. Hiszen csak 200 km-es üzemanyag csapatjavadalmazás esetén is 800 literes 100 km-enkénti fogyasztást véve figyelembe, kb. 14 drb 3 tonnás gépkocsi szükséges a zászlóalj harckocsi üzemanyagszállítására abban az esetben, ha a harckocsik 100 k m megtételére szükséges üzemanyagot magukkal visznek.

A legmagasabb csapatpáncélos egység a harckocsiezred, vagy az önálló harckocsizászlóalj.

A páncélos hadosztály célszerűen az alábbi egységekből állhat:

két, vagy három harckocsiezred, két, vagy három páncélos járó- műveken és terepjáró motorkerékpárokon mozgó lövészezred, egy fel- derítő zászlóalj, hat-hét gépkocsizó könnyű és közepes tüzérosztály, egy rohamtüzérosztály, két-három légvédelmi tüzérosztály, egy felderítő repülőszázad, egy gépkocsizó műszaki zászlóalj, egy gépkocsizó híradó:

zászlóalj és a hadosztályvonat.-

Egy ily seregtest gépjáróműveinek száma gyakran kétezren felül van, oszlophossza pedig egy menetoszlopot feltételezve, ütközetmenetben közel 200 km is lehet.

A nagyhatalmak szervezetében két-három páncélos hadosztály ké- pez egy páncélos hadtestet, míg a páncélos hadsereg három-négy had-

testből áll.

A harckocsi egységeket lánctalpuk korlátozott élettartamára, hatalmas üzemanyagfogyasztásukra, valamint az útvonalak kímélésére való tekintettel, nagyobb távolságokra vasúton szállítjuk.

A meneteket a meglepés érdekében és "a légi támadások minél fo- kozottabb kikapcsolása céljából többnyire sötétségben, teljes elsötétítés- sel kell végrehajtani, minek következtében rendkívüli fontosságú az út- vonalak előzetes szemrevételezése és. az alaposan megszervezett forga- lomszabályozás. A menet- és előrevonási idők célszerű csökkentése vé- gett lehetőleg több menetoszlopban: való mozgatásra) kell törekednünk, külön lépcsőkben meneteltetve a lánctalpas és a kerekes járóműveket.

c) A harckocsi harceljárás jellemzői.

A harckocsi támadó harcértéke nagy tűzerejében, gyors terepjárá- sában és legázoló erejében rejlik.

(6)

BELEZNAY: A PÁNCÉLOSOK 'ALKALMAZÁSA 2 3

Védő harcértékét páncélzata és az a tény adja meg, hogy viszony- lagosan kis célt mutat.

A harckocsinak előretörésnél lehetőleg minél hosszabb ideig kell használnia az ellenségtől be nem látható tereprésze'ket. Célzott tüzet csak .állóhelyből tud leadni, menetközben csak kis űrméretű fegyvereit tudja •

használni szóxótűzre; Állóhelyből való tüzeléshez részben fedett, vagy rejtőzést biztosító tüzelőállást célszerű kiválasztani.

A harckocsi nagy hátránya a korlátolt figyelési és hallóképesség, -valamint a típusonként különböző, általában 10—15 méter sugarú holt- dér, amelyen belül nem Iát és fegyvereit nem tudja használni.

E hátrányból következik, hogy az egyedül előretörő harckocsi igen

•nagy mértékben ki van téve a leküzdés veszélyének, éppen ezért a két harckocsiból' álló harckocsiraj a legkisebb egység, amelyet haircfeladatra lehet alkalmazni. A gyakorlatban azonban szakasznál kisebb egységet

nem célszerű bevetni, mert' a leküzdésen kívül az üzemképtelenségből

^előálló Ikiesésőkkel is számolnunk kell.

A szakaszban előretörő harckocsik harceljárási módja épúgy a tűz

••és mozgás elvén alapszik, mint a gyalogos harceljárás. A fedezővonal :mögül a tüzelés idejére előkúszó, vagy rejtett tüzelőállásban levő harc-

kocsik tüzoitalma mellett a szakasz többi harckocsijai a legközelebbi tüzelőállásig törnek előre, hogy onnan kifejtett tüzük oltalma alatt az

•eddig tűzoltalmat nyújtó harckocsik nyomulhassanak előre. Az ellen- séges páncélelhárító tűzhatás kikapcsolása esetén, vagy ha század-

kötelékben tör előre a szakasz, az egyes harckocsik közötti távolság -mintegy 50 méter. Legcélszerűbb a harckocsik szélességében és mély- ségében való sakktáblaszerü elhelyezkedése, mert ily alakzat esetén

(leginkább bevált harcalakzat a háromszög, illetve a csökkentett mély- ségű háromszög, az úgynevezett tűzvonal) a szakasz minden harcko-

«csija képes tüzének minden irányban való kifejtésére. A szomszédos

"harckocsik kisűrméretű fegyvereikkel egymást védik a harckocsikra fel- kapaszkodó, vagy a harckocsik holtterében levő páncélromboló csatá- ruk ellen.

Ily alakzatban előnyomuló harckocsiszakasz szélességi és mélységi kiterjedése kb. 200X100 méter.

A szakasz harckocsijai rádió útján kapják a szakaszparancsnoktól -a parancsokat a terepszakaszról terepszakaszra való támadásokra.

A harckocsiszázad célszerűen szintén háromszög alakzatban, esetleg egymás mögött, vagy egymás mellett elhelyezkedő szakaszokkal 'támad. Az alakzattól függően kiterjedése kb. 200X600 méter, leggyako-

ribb azonban a kb, 500X300 méteres háromszög alakzat. Ellenséges

•páncélelhárítás esetén a század szakaszai szintén egymásnak tűzoltal- mat nyújtva, terepszakaszról terepszakaszra törnek előre, egyes harc- kocsirajokkal történő megfelelő oldalbiztosítás mellett.

A zászlóalj és ezred alakzatai általában azonosak a század harc- alakzataival, harceljárásuk a már ismertetett tüz és mozgás elvén épül 'fel. A támadási célokat természetesen — éppen úgy, mint a gyalogos Tiarcel járásnál — annál távolabbra tűzzük-ki, minél nagyobb a táma- d á s t végrehajtó egység. Zászlóaljkötelékben az egyes századok, ezred-

(7)

24- HONVÉD t. SZÁM

kötelékben az egyes zászlóaljak közé célszerű a kötelékek összekevere- désének elkerülése céljából kb. 200—400 méteres tér- és távközöket beiktatni.

Egy-egy támadási ccl elérése után megfelelő biztosítás mellett — a harckocsiegység kötelékeit rendezni kell, az egység felveszi az elren- delt alakzatot s megindítja a következő támadási cél ellen a támadást

A harckocsialakulat parancsnoka — kivéve a harckocsi raj- és szakaszparancsnokokat, akik mindig egysegük élén törnek előre — ál- talában egysége közepén mozog előre, .mert mind látás útján, mind rádióösszektötetés révén innen tudja legkönnyebben ellenőrizni és ve- zetni egységeit.

A gyalogsági harcászatból ismert készenléti helynek a harckocsi harceljárásban a megindulási hely felel meg. Ez az a terepszakasz,, ahol a harckocsiegységnek támadási alakzatát fel kell vennie, s ahon- nan már csak a megadott támadási kiterjedésben egyenesen kell lno- zognia. Ez a hely lehetőleg az ellenségtől saját csapatainkat elválasztó- utolsó'terepvonulat mögött legyen.

Mielőtt a harckocsi egység a megindulási helyet elfoglalja, pótolni kell az előrevonás alatt elfogyasztott üzemanyagot, ellenőriznie kell a járóművek műszaki állapotát. Ezt a területet nevezzük készenléti helynek, amelynek lehetőség szerint az ellenség hatásos tüzérségi tűzkör- letén kívül kell esnie. A készenléti helyről a megindulási helyre való előrevonás lépcsőzetesen, esetleg szivárgásszerűen történik pontos idő- számvetés alapján, a legkésőbbi időpontban, hogy a harckocsiegység a támadás megindítása előtt minél kevesebb időt töltsön zárt harcalak- ban a megindulási helyen.

A páncélosok jellegzetes alkalmazási lehetőségeinek ismert'etése- előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a páncélosok mind csapat-, mind seregpáncélos feladatokra sötétségben is alkalmazhatók.

Ez az alkalmazási mód a második világháborúban született meg,, s kezdeményezői a Vörös Hadsereg páncélosai voltak.

Kétségtelen, hogy a sötétségben vívott mindennemű harcnak nehéz- ségei és külön szabályai vannak, de az is kétségtelen, hogy az arra jól' kiképzett és a nehézségeket tudatosan vállaló csapat részére a sötétség- ben vívott harc csaknem minden esetben döntő sikert eredményezett.

A második világhálborúban már nemcsak a menetek, de harcok, jelentős része is — éppen a fenti felismerés alapján — sötétségben zaj- lott le. Természetes, hogy a páncélosok támogatásához szokott gyalogos;

sötétségben vívott harcánál is megkövetelte a harckocsik támogatását, s a páncélos személyzetnek meg kellett birkóznia a sötétség okozta ne- hézségekkel.

Ma, már tudjuk, hogy ezen a téren csupán harceljárási, illetve ki- képzési kérdéssel állunk szemben, a sötétségben történő harckocsi al- kalmazásnak nincsenek sem technikai, sem harceljárásbeli akadályai, mert hiszen e háború utolsó éveiben a sötétségben vívott harcokban és hadműveletekben nemcsak harckocsiszakaszok és századok, hanem a/

páncélosok sokezres tömegei kerültek bevetésre.

(8)

BELEZNAY: A PÁNCÉLOSOK ALKALMAZÁSA 3f.

2. A harckocsiegységek alkalmazása csapatpáncélos feladatokra.

A gyalogsággal és a többi fegyvernemekkel együttműködésben al- kalmazott harckocsiegységek szerepe támadásban és üldözésben döntő jelentőségű, de igen eredményesen alkalmazhatók találkozó-harcban*, visszavonulásban a? időnyerésért folytatott harcban, valamint védelem- ben, mint mozgó tartalék.

Bármely harccselekmény keretében alkalmazzuk is a harckocsi- egységeket, egy-egy előretörés mélységét mindig az a körülmény szabja meg, hogy az ellenség részéről mily mértékben szervezett páncélelhárí- tás áll velünk szemben.

Erős és a mélységben is tagozott ellenséges páncélelhárítás esetén á harckocsiegységek csak a gyalogsággal szoros együttműködésben, terep- szakaszról terepszakaszra, rövid előretörésekkel tudnak mozogni, s egy- egy terepszakasz elfoglalása után a páncélos, tüzérségi és gyalogsági tűzrendszernek a következő terepszakaszra való beállítása szükséges.

Ily esetben azt mondhatjuk, hogy a harckocsiegység az ellenséges páncélelhárítás mélységi övén való átrágásig nem tud1 elszakadni az őt támogató tüzrendszertől és a vele előretörő gyalogságtól. Tüzével, pán- célzatával, legázoló erejével és mozgékonyságával terepszakaszról terepszakaszra szinte magával rántja a kísérő és együttműködő gyalogságot, s amint egy-egy terepszakaszt a gyalogság kézbevett, a következő terepszakaszra való előretörésre készül fel. A gyalogos küzdőktől, a támogató gyalogsági és tüzérségi tüzrendszertől való elszakadás mind a harckocsi- egység, mind a küzdő gyalogsági egységek teljes leküzdéséhez, kedve- zőbb esetben megtorpanásukhoz vezetne. Az aránylag kisszámú harckocsik a gyalogsági és tüzérségi tűzrendszer! által le nem fogott, mély- ségbe tagozott és rejtett oldalállásból tüzelő ellenséges páncélelhárító tűzbe rohannának, nem is beszélve arról a veszélyről, aminek a szerve^: zett robbantási elhárítás részéről leimének kitéve a harckocsikat n.yo- monkövető saját gyalogság közvetlen' támogatása hiányában. Saját küzdő gyalogságuk, amely eddig részben a harckocsikra kapaszkodva, részben azok holtterében aránylag kis veszteségek árán tudott tért nyerni, a harckocsik előrerohanása, elszakadása "folytán védtelenül ki lenne téve az ellenséges elhárító tűznek, s legjobb esetben is a további előretörés helyeit kénytelen lenne beásni magát az elért helyzetben.

A harckocsiknak ily hibás felhasználásával az ellenségnek igeú jó szolgálatot tennénk, hiszen kényszerítő hatás nélkül, önként, hibás harceljárási móddal teljesítenénk az ellenség akaratát: elválasztani a gyalogságot a harckocsiktól, s külön-külön küzdeni le a két ellensé- get, mert hiszen az ellenség is tisztában van azzal, hogy a harckocsi gyalogság nélkül az elfoglalt területet megtartani nem képes, gyalog- sági és tüzérségi támogatás nélküli előretörésük szervezett páncélel- hárítás esetén csak rövid életű garázdálkodás, zavarkeltés, — végle- ges leküzdésük csupán rövid idő kérdése.

Lényegesen megváltozik a helyzet azonban, ha sikerült a gyalog- sággal együtt ütemesen előnyomuló harckócsiegysége'knek átrágniuk magukat az ellenséges páncélelhárítás mélységén, vagy annak gerin- cén. Itt már helye yan a hosszabb lélegzetű előretöréseknek, a harc-

(9)

70 HONVÉD 3>. SZÁM

kocsikra felkapaszkodó egyes gyalogos részekkel együtt történő me- részebb rárohanásoknak, vállalkozásoknak. Ezek a nagyobb távolságra történő előretörések irányulhatnak az ellenséges tüzérségi állások, egyes makacsul ellenálló fészkek oldalból, vagy hátból való megtáma- dására, fontos vizi átjárók kézbevételére, stb. E feladatok végrehaj- tása után is azonban, mihelyt a harckocsikkal előretörő, vagy felzár- kózó gyalogság kézbevette a támadási cél területét, a harckocsikat ki kell vonnunk, megfelelő védett helyen csoportosítanunk, s fel kell készülnünk a következő alkalmazásra.

Kevésbbé szervezett ellenséges páncélelhárítás esetén, találkozó . harcban, üldözésben a harckocsi egységek alkalmazását a merészség kell, hogy jellemezze.

A kellő mélységgel nem rendelkező ellenállásnak a fenti módon ismertetett áttörése után mélyebben fekvő támadási célokat határoz- hatunk meg, de mindig a gyalogsággal való együttműködés jegyében.

Ily, esetleg több km-eS támadási célok elleni előretöréseknél a gyalog- ság egy része a harckocsikon nyomul elő, másik része, helyesebben a zömé, részben gyalog, részben e célra nem szervezetszerűen beállított gépkocsikon, fogatolt járműveken követi a harckocsi egységet, hogy azt a támadási célban mielőbb felválthassa, ú j feladatra szabadítsa fel.

Ugyancsak nagyobb mélységű, hosszabb lélegzetű előretöréseket tesz lehetővé és követel meg az a körülmény, amikor a csapatpáncé- los erők ejtőernyős egységekkel működnek együtt. Ez esetben a. légi- úton szállított gyalogság helyettesíti egy-egy terepszakaszon a harckocsikat elég gyorsan követni nem tudó gyalogsági egységeket.

Az ejtőernyős csapat bevetése történhetik a nagyobb mélységbe előretört csapatpáncélos egység által elért területre, a csapatpáncélo- sok támogatása céljából,.vagy — és ez a gyakoribb eset — a csapat- páncélosok előtt egy-egy fontos terepszakasz vagy viziátjáró kézbe- vétele céljából, s ez esetben a csapatpáncélosoknak kell minél gyor- sabban utat törniük és felzárkózniuk az ejtőernyős egységekhez.

Megrendült erkölcsi erejű, rendezetlenül visszavonuló, demorali- zált ellenséges csapatokkal szemben megengedhető az is, hogy távo- labb fekvő támadási célok ellen kisebb harckocsiegységeket, akár egy- egy harckocsiszakaszt is bevessünk a harckocsikon előnyomuló gya- , logsággal, de mindig előre meghatározott, korlátolt feladattal. Tapasz- talhattuk, hogy még kisebb harckocsiegységek ily esetekben való meg- lepetésszerű' megjelenése, váratlan rajtaütése aránytalanul nagy sike- reket eredményezhet, visszavonulási útvonalakat zárhat le, komoly ellenséges egységek pánikszerű felbomlását idézheti elő.

Röviden összefoglalva leszögezhetjük, hogy a csapatpáncélosok alkalmazásánál két egymástól eltérő bevetési módot kell megkülönböz-

tetnünk :

mélységben is erősen szervezett ellenséges páncélelhárítás elleni alkalmazást, ami lényegében a védőállás áttörését jelenti, — és

a kevésbbé szervezett, vagy még egyáltalán meg nem szervezett páncélos elhárítás elleni alkalmazást, amivel többnyire a védőállás

(10)

BELEZNAY: A PÁNCÉLOSOK ALKALMAZÁSA 3f.

.•sikeres áttörése után, találkozóharcban, üldözésben, vagy ellentáma- dásoknál találkozunk.

Természetes, hogy a harcászatban, főleg, amikor az ellenséges ellenállás értékét kell megítélnünk, ennyire élesen különválasztott ese- tekkel ritkán fogunk találkozni, az ellenséges helyzetről csak kivételes esetekben fogunk tiszta képet nyerni. A harchelyzetek sokszor átme- netet jeleznek egyik harccselekményből a másikba, az ellenség ereje, elhárítási képessége szinte óráról-órára változik. Természetes viszont .az is, hogy egy-egy alkalmazási módot csak akkor tudunk világosan ismertetni, ha egymástól élesen elkülönített harccselekményeket te- szünk tanulmányozás tárgyává. A valóságban a harcászati vezető feladata, hogy helyes és reális helyzetmérlegelés alapján ítélje meg az

•ellenséges és saját helyzetet, s döntsön a csapatpáncélos egység alkal- mazási módját illetően. S ez a döntés igen sok esetben nagyon nehéz, mert következményei súlyosak.

És itt ismét utalnom kell arra, hogy a páncélos alakulat alkalmi fegyvernem, meg nem felelő adottságok mellett nem kell feltétlenül alkalmaznunk csak azért, mert rendelkezésünkre áll. A harcászali vezető feladata mérlegelni azt, hogy az elérhető siker arányban áll-e a várható veszteségekkel, amelyeket ez a nehezen pótolható fegyvernem szakszerűtlen alkalmazás esetén elszenved.

A két alkalmazási módnál az önmagában vett páncélos harceljá- rás lényege azonos, amint azt az 1. fejezetben megismertük, — csu- pán a többi fegyvernemekkel való együttműködés, s főleg az együtt- működés tervszerű előkészítése változik.

Az alábbiakban a kétféle alkalmazási mód előkészítését, röviden .a bevetés megszervezését ismertetem.

a) Csapat páncélos támadás előkészítése ellenséges védőállás ellen.

A korszerű szervezési elvék szerint célszerű, hogy minden gyalogos hadosztály legalább egy szervezetszerű harckocsizászlóaljjal ren- delkezzék, mint csapatpáncélos erővel. A mi viszonyainknak és fej- lesztési lehetőségeinknek megfelelően a tiszti harcászati továbbképzés

szervezési kereteként egyelőre csak hadtestenként állítottunk be a had- rendbe egy-egy nehéz harckocsizászlóaljat. Ez a szervezési korlátozott- ság még inkább megköveteli a csapalpáncélos erőkkel való észszerű ..gazdálkodást.

Akár hadosztály, akár hadtest közvetlen alakulatként állítjuk be n harckocsizászlóaljat, támadásban való szélességi kiterjedése (kb.

1200—1800) következtében általában a hadtest, vagy hadosztály va- lamelyik ezred erejű csoportjának rendeljük alá,, minden bizonnyal :annak a csoportnak, amely a támadás súlyát képezi.

A harckocsi egység, legyen az zászlóalj, vagy század, a harccso- portnak való alárendelés időpontjában — feltételezve a helyes harcá- szati vezetést — legalább 10 km-re az arcvonal mögött pihen, illetve .az ú j alkalmazásra készül fel műszaki és anyagi szempontból. Az alá-

rendelési parancs kézhezvétele után a harckocsi egység parancsnoka utasítja század-, illetve szakaszparancsnokait, hogy bevetésre készül- jenek fel, előrevonásuk külön parancsra fog történni. Ezután a szá-

(11)

zadparancsnokokkal és századonként egy-két szakaszparancsnokkal:

előremegy ú j harcászati elöljárója álláspontjára.

A harcászati vezető (harccsoportparancsnok) a páncélos parancsnokot tájékoztatja az ellenséges és saját helyzetről, ismerteti a harccsoport feladatát, a rendelkezésre álló erőket, s nagybani tervét, főleg- arra vonatkozólag, hogy mely területen képzeli "a támadás 'súlyát előrevinni. E tájékoztatás után, amely lehetőleg jó kilátóponton a terepen történjék, utasítja a páncélos parancsnokot, hogy adja elő ja- vaslatát a harckocsi egység alkalmazására vonatkozólag.

Itt kell kitérnem arra, hogy nem helyes, ha a harccsoportparancsnok e javaslat meghallgatása nélkül, a páncélos szakszempontok fi- gyelmenkívül hagyásával dönt a harckocsiegység alkalmazására vo- natkozólag, s kész paranccsal várja a páncélos parancsnokot, mert ez:

esetben — hacsak épen nem szakképzett páncélos a harccsoportparancsnok — épen legerősebb fegyverének esetleg-szakszerűtlen beve- tésével az egész harccsoport támadásának sikerét kockáztatja. Termé- szetes azonban az is, hogy a páncélos egység alkalmazása szempont- jából is elsősorban a harcászati szempont, a feladat kell, hogy a döntő legyen, s a páncélos parancsnok javaslata csak oly mértékben és ke- reteken belül módosíIhatja a harccsoport támadási tervét, amely' a feladat teljes értékű végrehajtását nem veszélyezteti, hanem ellenkezőleg"

elősegíti azt.

Mindenesetre szem előtt keli tartanunk azt, hogy egy-egy harccsoport harcára a csapatpáncélos egység felhasználási lehetősége — jellegzetességéből kifolyólag — feltétlenül döntő befolyást gyakorol,.

Épen ezért a harccsoportparancsnoknak elsőrendű érdeke, hogy igen erős súlyképzéssel a rendelkezésre álló tűzfegyverek és a tüzérség tüzé- nek zömét a harckocsitámadás és azon keresztül a harccsoport súlyá- nak támogatására vesse he.

A harckocsi egység parancsnoka javaslatát az ellenséges és saját helyzet mérlegelése, egy jó kilátópontról végrehajtott terepmegítélés,, vagy esetleg térkép alapján dolgozza ki, számolva természetesen azzal,

— s erre előljáró harcászati parancsnoka figyelmét is fel kell hívnia

— hogy az alkalmazás egyes részletei a részletes szemrevételezés és az együttműködésre kiválasztott alegységek parancsnokaival folyta- tandó megbeszélés alapján bizonyos fokú, de a lényeget nem érintő"

változást fognak szenvedni. A javaslatnak — a páncélos parancsnok, részletes helyzettájékozottságától függően — tartalmaznia kell:

a harckocsi egység alkalmazására kiválasztott terepsávot, a harckocsi egységgel együtt támadó gyalogos egységeket, a harckocsi egység támadási célját, illetve céljait,

a tüzérségi és gyalogsági tűzrendszerrel való együttműködést, az esetleg rendelkezésre álló repülő egységek közreműködését,, a támadás időpontját,

a harckocsi egység nagybani készenléti- és-.megindulási helyét, a harckocsi egység előrevonását és ennek leplezését,

a páncélos parancsnok álláspontját a támadás alatt és az össze^

köttetés módját a. harccsoport parancsnokkal.

(12)

A harckocsi egység előretörésére a harccsoport, sávján belül, s a harccsoport feladatát szigorúan, szeinelőtt tartva, oly sávot kell kivá-

lasztanunk, amelyen belül a terep a harckocsiegység folyamatos előre- jutását lényeges irányváltoztatások és akadályok áthidalása nélkül lehetővé teszi, s amelyen belül az eddig, felderített és számításba ve- hető ellenséges páncélelhárítás viszonylag nem túlerős.

A harckocsi egységgel együttműködő gyalogos egység, illtetve egy- ségek kijelölése a támadási sáv meghatározásából adódik; ügyélnünk kell azonban arra, hogy egy-egy harckocsiegységgel lehetőleg szerve-

zetszerű gyalogos egységek működjenek együtt. Ezt figyelembe kell vennünk abban az esetben is, ha a terepadottságok, vagy a harcászati helyzet folytán a harckocsi egység megosztva kerül alkalmazásra.

Ennek következtében előfordul, hogy az érintett gyalogos egységek

•eddigi sávjai bizonyos mértékben módosulnak.

A harckocsi egység támadási célja — egészen kivételes esetektől eltekintve — meg kell, hogy egyezzék a súlycsoport támadási céljával, s így e javaslatpontnak a páncélosok által elérendő közbeeső táma- dási célokat, vagyis' a támadás ütemezését kell tartalmaznia, aminek meghatározására elsősorban a terep lesz döntő.

Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a csapatpáncólos egység .a harccsoport támadási célján túl nem törhet előre ú j támadási cé-

lok ellen. Ezt viszont a tervben, illetve a javaslatban előre1 rögzíte- nünk nem lehet, ily alkalmazásra — a harchelyzetnek megfelelően

— a támadás előrehaladottabb mozzanatában intézkedünk.

A tüzérségi és az esetleges harccsoportparancsnoki közvetlen tüz- fegyvercsoport tűzrendszerének támogatását célszerűen. a betörési helyre, az első támadási célra, majd a térnyerés üteméhez képest fo- kozatosan a további támadási célokra, az oldalban fekvő páncélel- hárító fészkekre és az ellenséges tüzérségi figyelőhelyekre kéri. E tá- mogatás tűztervszerű részletezése csak az együttműködő gyalogos egy- ségek parancsnokaival való részletmegbeszélések • és szemrevételezések

•után lehetséges, de az általános támpontokat már ez alkalommal meg kell adnunk, hogy a tüzérség és a nehéz gyalogsági fegyverek tűzter- vükben e követelményekkel számolhassanak. Bármennyire is termé- szetesnek látszik, mégis ki kell térnünk arra, hogy a tüzérség készül- jön fel összpontosított tüzével ellenséges harckocsitámadások lekiiz-

•désére is.

Amennyiben repülők közreműködésével számolnunk lehet, a bombázó egységek rövid' 5—10 perces támadással a betörési helyet bombázzák, majd az első támadási célt, beleilleszkedve a tüzérségi tüz- tervbe. További felhasználásuk elsősorban páncélos ellentámadások, m a j d esetleg egyes makacsul kitartó és előretörésünket akadályozó támpontok leküzdésére irányuljon. Amennyiben vadászerőkkel is számolhatunk, alkalmazásukat a harccsoport légvédelmi tervébe a

"harccsoport parancsnok illeszti be, súllyal természetesen a harckocsi- támadás egyes mozzanatainak légvédelmén.

A támadás időpontjának a harccsoport tervezett támadási idő- pontjához kell alkalmazkodnia, ha ez az időpont azonban nem tenné

(13)

lehetővé az alapos szemrevételezést és előkészületeket, annak feltét- len megváltoztatását kell javasolnia a páncélos parancsnoknak. A.

harckocsitámadás megindítására legalkalmasabbak a kora hajnali órák, mert egyrészt ez az időpont a legvesizélyesebb mozzanatban, a.

támadás megindulásakor a még rossz látási viszonyok mellett csök- kenti az ellenséges elhárítás lehetőségét, másrészt sötétségben t u d j u k a harckocsikat a megindulási helyre előrevonni.

A megindulási hely, a készenléti hely területét, az előrevonási útvonalakat e javaslattételnél csak általánosságban tudja meghatározni' a páncélos parancsnok, mert ez pontosan csak a támadás részleteinek rögzítése után lehetséges. De a harccsoportparancsnoknak elegendő e helyek és menetvonalak általános meghatározása, hogy az útvonalak szabadonhagyására és a harckocsizajnak a tüzérség és gyalogsági fegyverek által való leplezésére felkészülhessen.

A páncélos parancsnok, amennyiben alakulata 'egységesen kerül bevetésre, azt személyesen vezeti, s rádión és személyi híradóeszközök- kel érintkezik elöljáró harcászati parancsnokával. Ha egységei megosztva kerülnek alkalmazásra, legcélszerűbb tartózkodási helye a harckocsi egységekkel együttműködő gyalogsági egységek közvetlen elöljárójának harcálláspontján.

Az eredeti, vagy a harccsoportparancsnok által a harchelyzetnek megfelelőképen módosított javaslat megbeszélése után a harckocsi egység parancsnoka magával hozott alparancsnokaival együtt annak a harcászati parancsnoknak az álláspontjára megy, akivel együttmű- ködésben hajtja végre a támadást.

Itt elsősorban tájékozódik az ellenséges helyzetről, részleteiben is kitérve a már felderített ellenséges tűzfegyverek helyzetére. A harcá- szati parancsnokkal együtt lerögzíti a támadás részletes tervét, a tá- madási célokat, kijelölve az egyes harckocsiszázadokkal, szakaszokkal együttműködő gyalogos egységeket, rohamjárőröket és, ha a terep*

és az ellenséges támpontok minősége megköveteli, a műszaki járőrö- ket is. Pontosan megállapítják az egyes egységek betörési, helyét, a tűzfegyverek támogató tűzrendszerét a betörés előtt és. a támadás későbbi folyamán. Ennek alapján tesz a harcászati parancsnok ja- vaslatot elöljáró harccsoport parancsnokának a harccsoport közvet- len tűzfegyverek és a tüzérség részletes tűztervének összeállítására.

Végül megállapítják, hogy a betörést a harckocsi egység ési az együtt- működő gyalogság időben is együtt hajtsa-e végre, "vagy a harckocsi alakulat megelőzze, illetve kövessé a gyalogság betörését.

Támpontként jegyezzük meg, hogy nem célszerű a harckocsi egységgel a gyalogság előtt megindítani a támadást, ha

saját gyalogságunk és a betörési hely között, vagy közvetlenül a betörési hely után a harckocsik előreláthatólag oly terepakadályba ütköznek, amelyeken az áthaladás időleges megtorpanást, vagy külö- nösen megállást eredményezne,

ha első vonalunk és a betörési hely között nagyobb mélységű (6—800 m) nyiilt terület van, amelyen a harckocsik az ellenséges' pán- célelhárítás összpontosított tüzének vannak kitéve, s végül, ha.

(14)

az ellenséges páncélelhárítás túlér ős és eredményes lefogására, tűzeszközeink kevés száma, vagy terepnehézségek következtében nincs- reményünk.

Ily esetekben — a súlyos páncélos veszteségek megelőzése céljá- ból — célszerűbb a gyalogsággal megkezdenünk a támadást, s a harc- kocsitámadást úgy indítanunk, hogy a betörési helyen, vagy az után.

közvetlenül haladjon át a vele együttműködésre kijelölt gyalogsági egységeken.

Ezután a harckocsi századok, szakaszok parancsnokai felveszik, az érintkezést a velük együttműködésre rendelt gyalogos egységek parancsnokaival, részletesen szemrevételezik a támadási 'területet, az. • ellenséges fészkeket, s apró részletekig megbeszélik a kölcsönös tűz- - támogatást, a betörés és a további előretörések harceljárási módját..

Ennek megtörténtével a páncélos parancsnok a vele együttmű- ködő gyalogsági parancsnokkal kijelöli a megindulási helyeket, valamint a megindulási helyről a gyalogság első vonalába vezető előre- vonási menetvonalakat. Ennek megjelöléséről és irányítóközegek felál- lításáról a gyalogsági parancsnok gondoskodik.

•A páncélos parancsnok most már pontosan meghatározza a k é - szenléti helyet, s ezt alparancsnokaival részletesen szemrevételezted', egységeik helyét megjelölteti, majd egyik közege útján intézkedik a.

harckocsi alakulat készenléti helyre való előrevonására. Ehhez for- galomszabályozó közegek beállítása szükséges, különösen, s éz igen_

gyakori, ha az előrevonás sötétségben történik. A pihenőhelyről a ké- szenléti helyre, s onnan a megindulási helyre való előrevonás m e g - szervezése a harckocsi egység feladata.

Itt ismételten hangsúlyozni kell, hogy az alakulat előrevonásá- nak időpontját a menetidő, a készenléti és megindulási helyen eltöl- tendő idő figyelembevételével számítsuk ki, nehogy a csapat pihenő- jét feleslegesen megrövidítsük, a támadást pedig túlkorán eláruljuk.

A készenléti helyre való előrevonást az arcvonaltól minél távo- labb fekvő, 's ezzel lehetőleg párhuzamos menetvonalakon mélyen lép- csőzve, sötétségben teljes elsötétítéssel hajtsuk végre.

Mielőtt e fejezetet lezárnám, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy gyakran sem a rendelkezésre álló idő, sem a harchelyzet adta.

lehetőség nem fogja megengedni, hogy a felsorolt előkészületek mind- egyikét ennyire tervszerűen hajthassuk végre. A helyzet és a rendel- kezésre álló idő fogja megszabni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek -előkészítése terén engedményeket tehetünk. Rövidebb és egysze- rűsített eljárás i:s célravezető, ha a harckocsi egység vele összeszokott gyalogos egységgel támad, vagy a terep különlegesen kedvező páncélos, támadásra. Mindenesetre a harckocsi egységek érzékenységére való tekintettel tekintsük vezérfonalnak, hogy' inkább halasszuk el a tervezett támadást, semhogy kellő előkészület és tervszerűség nélkül indo- kolatlanul súlyos veszteségeknek tegyük ki a harckocsi alakulatot, mert a páncélosok sikertelensége csaknem minden esetben igen nagy mértékben kihat a többi, fegyvernemekre is és elsősorban a vele- együttműködő gyalogságot demoralizálja.

(15)

b) Csapatpáncélos támadás kevésbé szervezett elhárítás esetén.

(Találkozóharc, üldözés, visszavonulás, mozgó tartalék.) Ily támadások lényegi részét e fejezet általános részében, már rö- viden ismertettem, s az előkészületek során ennek az alkalmazási módnak azért szántam külön fejezetet, hogy az előkészítés és terv- .szerűsiég fontosságára külön is felhívjam a figyelmet.

Természetes, hogy ezeknél az alkalmazási módoknál sokkal rövi-

•debb és egyszerűbb előkészítés is megfelel, de az alkalmazás terv- szerűsége itt is elengedhetetlen követelmény. Az előkészítés alapja ugyanaz, amit e fejezet a) résziben ismertettem, a harchelyzetnek és a rendelkezésre álló időnek megfelelő mértékben csökkentve. Az egyes

alkalmazási módokat konkrét harchelyzetek és feladatok beiktatásá- val kellene ismertetnem, hogy valamiképen is támpontot tudjak adni,

"hogy mely harccselekménynél mily módon kell megszerveznünk a csapatpáncélos alkalmazást.

Ugy érzem, hegy mindazok, akik a csapatpáncélosok alkalmazá- sát az a) Tészben ismertetett módon magukévá teszik, különösebb ne- hézség. nélkül megtalálják a kevésbé szervezett, vagy még meg nem szervezett páncélelhárítás esetén is a helyes alkalmazás módját.

Beleznay István

\

AZ 1848/49-ES SZABADSÁGHARC HONVÉDSÉGE

A

szabadságharc kitörésének első időszakában sem Magyarör- szágon, sem pedig az ezidőben külön területnek számító Er- délyben magyarnak mondható rendes sorhadi katonaság nem volt. Az osztrák császári ház ismeretes nemzetiségi egyensúly politikájának megfelelően az egész országban idegen nemzetiségi terü'etekről kiegészített katonaság állomásozott, míg a magyar ki- egészítésű cs. kir. sorezredek részben lengyelországi helyőrségekben

voltak elosztva, részben pedig Radelzky tábornagy hadseregében -Olaszországban harcoltak. A Magyarországon állomásozó cs. kir.

haderő kötelékébe a szabadságharc kitörésének időpontjában 43 gyalogos zászlóalj, 122 lovasszázad és különböző helyőrségekben üte- genként elosztva az 5. (Bervaldo) tüzérezred tartozott.

Ismeretes, hogy a szabadságharc kitörésének első időszakában a z események az uralkodó által szentesített ú j magyar alkotmány és az uralkodóház jogfolytonosságának jegyében alakultak ki:. De az oszták reakció aljas és kétszínű politikájának lényege éppen az volt, hogy kevéssel azután, hogy a királyi szentesítéssel kinevezett -első magyar felelős minisztérium hivatalba lépett, megindította a nemzetiségek magyarellenes mozgalmát Erdélyben, a Bácskában és a Felvidéken. A belháború jellegével biró soviniszta nemzetiségi lá-