22. [fejezet] : Mozgalom az úrbéri földek ügyében : A zsellérek követe­lései az urasággal szemben : Némelyek a királytői kérik a törvény megmagyarázását s legelői és egyéb panaszaik orvos­lását : A helytartótanács és a vármegye az uradalmat utasítják a vi

Teljes szövegt

(1)

22.

Mozgalom az úrbéri földek ügyében. — A • zsellérek követe- lései az urasággal szemben. — Némelyek a királytól kérik a törvény megmagyarázását s legelői és egyéb panaszaik orvos- lását. — A helytartótanács és a vármegye az uradalmat uta- sítják a visszatartott földek kiosztására. — Gosztonyi Sándor ügyész és Klauzál Gábor megyei küld. elnök. — A lakossáp nem bizik a tisztviselőkben. — A vármegye a helytartó- tanácstól a törvény magyarázatát kívánja. — A helytartó- tanács ezt megteszi. — Az elégületlenek szaporodnak, a vá- rosi tisztújításon győznek, a nép nyomorának enyhítéséért esedezik. — A maradványföldek kiosztatnak. — A nép a tanácsba nyomúl, ez kibőviii magát. Elégedetlenség a föld- osztással. — Nagy A. János. — Az uradalom szertelen köve- telései és túlkapásai. — A helytartótanács és József nádor a város pártjára kelnek. — Tárgyalás Horváth Lászlóval és Szabó Lásztóval a legelő elkülönítés tárgyában. — Klauzál a várost egyezkedésre inti. — A Török és Szilágyi nemzetségek követelései a halárból. — A lakosság a birák ellen zugolóaik, s az örökváltságot kívánja. — A helytartótanács a vármegyét a város birtokjogait és úrbéri viszonyait tárgyazó régi iratok kiadására utasítja. — Az ellenzék győzelme a megyén s a Károlyiak visszavonúlása. — Képtelen és zavaros kívánal- mak. — A vármegye a helytartótanácsi rendeletet félreteszi.

— A város és uraság perei a korcsmák, a szakmányszántás és a legelői juhszineK ügyében. — A király beavatkozása. — A legelő elkülönítési egyezkedés meghiúsúlása. — A megye ez ügynél ellenszegül a helytartótanácsnak. — A város ország- gyűlés elé viszi a legelőügyet. — A király a földesurak párt- jára kél s a várost az erőszaktól elliltja. —• Az ügyet per

útjára terelik. — A város az úriszéken a pert elveszti, a vár- megye ez ítéletet megsemmisíti. — Küldöttség a királyhoz. — A város örökváltsági újabb kísérlete s ennek meghiusúlta. — Bene József főispáni helytartó. — A korcsmapert a város meqnyerí.

1836—1845.

(2)

S Z I L Á G Y I G. ÉS A NÉP F Ö L D O S Z T Á S T K Ö V E T E L . 491

Eközben országos mozgalom indúlt meg az elnyomott és szegény jobbágyság helyzetének javí- tása érdekében s meghozatott az 1832—6-diki úr- béri törvény, mely az úrbéres földek rendezése s a legelők elkülönítése tárgyában is határozott.

A törvény végrehajtásánál tanúsított' késedelem s a városban uralkodó inség az elégedetlenség rég' lappangó tüzét felélesztette s lakosságunkat általá- nos forrongásba hozta, annyival inkább, mert egy- némely visszatartott földek miatt az már Kr is tó A.

Ferenc felszólalásai óta elégedetlenkedett. Azután ne- mes S z i l á g y i G e r g e l y , kit az uradalom | 1823.

földjétől megfosztott^ emelt efelől panaszt a hely- tartótanácsnál, mely a feljelentések következtében elrendelte a vármegyénél, hogy | 1825. dec. 21.

vizsgálja meg az egész ügyet.1 A megye nagy késé- delemmel csak annyit jelentett, hogv a panaszt és a vádat nem találta alaposnak s az ügyben egy- előre semmi intézkedést sem tart szükségesnek.2

A lakosság azonban meg volt győződve a feljelentés alapossága s a maga igazságtalan megrövidítése felől és mikor a legelőügy rendezésének törvényes ideje elérkezett, a régi sérelmet tovább is hallgatag tűrni nem akarta. A házas és házatlan zsellérek tehát több mint ezer aláírással beadványt intéztek a tanácshoz és a vármegyéhez, [ 1837. márc. eleje melyben azt kérték, hogy mivel az urbárium be- hozatalakor a határban 1339 7/8 urbáriális telket mutattak ki és rendeltek a lakosság közt kiosz- tatni s mivel abból csak 1160 telek van a jobb- ágyok kezén: lépjen: fel a hatóság az uraságnál, hogy a hiányt adja ki s negyed telkekre szaggatva osztassa ki »a szegény házas zsellérek közt, . . .

i

1 A htt. rendelete V. lt. Rvi. L—2. sorsz.

2 A megyei vizsgáló bizottság jelentése 1828. szept.

15-ről u. o.

(3)

4 9 2 A T A N Á C S ÉS A Z ALISPÁN A N É P É R T . E N N E K K Í V Á N A L M A I .

kik más határokon is egészségük, idejök vesztege- tésével s életök veszedelmeztetésével keresik kenye- rüket®, általában nehezen élhetnek s alig fizethetik a dijakat. Kérték egyszersmind ázt is, hogy mikor a külső legelő felosztás alá kerül, a házas zsellérek járandóságai törvény értelmében elkülönítve méret-

tessenek ki s hogy mindezek megbeszélése végett népgyűlést hívjanak össze. A tanács méltányolta a nyomorral küzdő s súlyos munkája után is meg- élni nem tudó zsellérek kívánságait s rögtön egész készséggel és lelkesedéssel elhatározta, hogy a telki állomány kiegészítése tárgyában az alispánt maga is megkeresi. K á r á s z Ben iám-in alispán ennek következtében gyorsabb munkálko- [ 1837. márc. 15.

dásra utasította az elhagyott úrbéri telkek ügyében kinevezett vármegyei küldöttséget. A zselléreket azonban ez nem eíégitette ki, hanem a tanács előtt újból formulázták s részletezték követeléseiket s ezeket következőkben állapították meg : a l ápr. 3.

városban lakó szabadosok (nemesek és tisztviselők) tehermentessége sziintéttessék meg s ők szántó- földeik, házaik, szőllőik és káposztaföldeik után a hadi, honi és vármegyei adók fizetésére kötelez- tessenek, földvételnél pedig a jobbágyok felettök elsőséggel birjanak; az úrbéri szolgálatokról szóló új törvényt magyarázzák meg a .népnek s léptessék már életbe; a tanács a közügyekben együtt tanács- kozzék a néppel s ennek választottait a hivatalos küldöttségekbe is hívják meg; vessenek véget a helyi piac drágaságának s a sült húsnak, sonkának, zsírnak s kisebb darab szalonnának nem rég kibocsá- tott adás-vevési tilalmát szüntessék meg, hogy mind- ezekért, ne .kelljen a kurta árendásokhoz fordulni, kik azokért magasabb árakat vesznek; adják ki másolatban az intimatumot s ezt . és az 183 U : VI.

3. §-ának azt a kifejezését, hogy »nyolc úrbéri zsel- lérnek egy egész telki' járandóság fog adatni« —

(4)

117. sz. Kárász Beniámin alispán.

Zsilinszky, Csongr. vm. tört. III. köt.-ből.

(5)

4 9 4 A V I D É K I E K B Í R T O K S Z E R Z É S E . K É R V É N Y A HTT.-t-ÍOZ.

magyarázzák meg a népnek; (végre.adjanak felvilá- gosítást az újvárosi ökör csordajárás és a rétosztás tárgyában. Egy hét múlva maga a tanács emelt, szót az uradalmi jószágigazgatóság előtt egy régi sérelem orvoslásáért, kérte t. i., hogy vessen véget annak a visszaélésnek, hogy vidéki gazdag embe- rek telket szerezzenek határunkban a jobbágyoktól oly célból, hogy aztán töméntelen jószágaikat lege- lőnkre hajthassák, melyet ily módon a lakosság barmai elől fölétetnek.1 Némely elégületlen és nyug- hatatlan zsellérek azonban egyenest a nádorhoz adtak be kérvényt zavaros értelmű szöveggel, me- lyet aztán Budáról felvilágosítás^ végett a vármegyére küldtek le, mikor is H a j d ú I s t v á n , V a j na i I s t v á n , T a t á r S á m u e l és társaik a szolgabíró- hoz irott nyilatkozatukban kifejtik, 1 1837. máj. 8.

hogy ők a kérvényben az 183% : VI. 3. §-nak ezen szavait kérték megmagyaráztatni: »nyolc úrbéri zsellérnek egy egész telki járandóság fog adatni«

(mely utóbbi alatt ők 34 hold szántóföldet, 22 hold kaszálót és 22 hold legelőt kívánnak érteni), s azt is óhajtanák tudni, hogy az egyes lakosok a tör- vényes időben mérhetnek-e bort házaiknál ? Be- terjesztik egyszersmind eddigi panaszleveleiket is s az ezekre kapott városi és alispáni végzéseket.

Mindezekből az tűnik ki, hogy a lakosság legérzé- kenyebb sérelmei voltak: a legelő megcsonldtásá a gazdag idegenek odahajtott marhái utján, a rét- osztás, melyet újabban az uraság egészen a maga kezébe vett át, a taksának, füstpénznek pengő pénzben követelése, holott azelőtt azt váltóban fizették. De végül házhelyeket is kértek osztatni a több gyermekes jobbágyok részére.2

A helytartótanács az ekkép' felvilágosított kér-

1 V. lt. Rvi. 10. cs., 43. sz.

2 ü . o. 40. sz.

(6)

A MÉGYE kŐTELÉZI AZ URASÁGOT A FÖLbEN-KlÓSÉTÁsÁ&A. 4 9 §

vényt azzal a rendelettel küldte vissza a 1 jun. 20.

vármegyére, hogy mivel az uradalom ellen a rét és a közlegelő elfoglalása, továbbá a jobbágytelkek ki nem egészitése miatt más vásárhelyiek is pa- naszkodtak, vegye fel és lássa el Ítélettel a pana- szokat is. A megye ekkor felszólította az uradal- mat a telkeknek 1559Vra kiegészítése tárgyában, hogy t. i. a csakugyan hiányzó 198%. telek föld- területet a maga haszonbéres földeiből »önként ajánlja fel«. A földesuraság képében G o s z t o n y i S á n d o r uradalmi ügyész nyilatkoztatta ki, hogy nem elhagyott, hanem maradékföldekről lehet szó, ámde ez is kevesebb mennyiségű, mint amennyit a város és a vármegye számit, ezek felől sem a vármegye rendelkezik, hanem a rendes úrbéri tör- vényszék ; hogy ez elmaradt, annak a vármegye az oka, amennyiben a régi úrbéres tabellát nem igazitotta ki: az uradalom tehát csak a megye által hitelesített régi tabbellát használhatta; de most, hogy a perrel járó alkalmatlanság elker ültessék, hajlandó 169%. telket a lakosok közt kiosztatni, mi végett az egész határt újból fel akarja méretni s űj tabellákat készíttetni.1 Végre is abban történt megállapodás, hogy 181%. telek osztassék ki az eddig majorságilag kezelt uradalmi földből — a megyei ügyész és törvényszék közbejöttével: azon- ban a vármegye azt is kijelentette, hogy nem ma- radék, hanem elhagyott telkekről van szó, melyek a többi úrbéres telkekhez kapcsolandók s ezek összeségéről felsőbb meghagyás szerint most már új tabella készitendő.2 Másrészről az uraság azt is kinyilatkoztatta, hogy a közlegelő és a rét ügyét is á törvény értelmében kívánja rendezni, a lakos- ságot tehát, mielőtt a pert e célból megkezdené,

1 Gosztonyi nyilatkozata V. lt. Rvi. L—2. sorsz. cs.

2 Az összes iratok u. o.

(7)

496 S A Z E G Y E Z K E D É S V E Z E T É S É R E K L A U Z Á L T K Ü L D I K I .

egyezkedésre szólítja fel. Ez volt a dolog, amit mindenki kivánt, a vármegye tehát 1 1837. aug 28.

ennek eszközlése végett K l a u z á l G á b o r elnök- lete alatt azonnal tekintélyes küldöttséget nevezett ki. Midőn azonban mindezek felől ugyanazon ülés- ből a helytartótanácsot értesiti, egyszersmind meg-

118. sz. Klauzál Gábor megyei tbiró.1

irja, hogy a vásárhelyiek a kérdéses törvénycikkek- nek a vármegyétől adott magyarázatába nem nyu- gosznak bele s azt kívánják, hogy azt nekik maga a nádor és a helytartótanács magyarázza meg, amire szükség is van, mert a népnek kiosztott törvény- cikk szövege az eredeti 8

U

kiadástól különbözik,

1 Zsilinszky, Csongr. vm. tört. III. kötetéből.

(8)

A M É G Y E A TÖRVÉNY MEGMAGYARÁZÁSÁT KÍVÁNJA. 497 ami az itt nagy tömegben együtt lakó népet a tiszt- viselők iránt bizalmatlansággal és ingerültséggé! tölti el. Maga részéről is kéri tehát, hogy ez ügyet teljes nyilvánossággal és világosan deritse fel s különö- sen magyarázza meg a népnek, ennek felfogásához mért magyar fogalmazásban, hogy mit kell érteni a helytartótanácsnak ez ügyben leküldött korábbi hátiratos rendeletein s a törvénynek a legelőre vo- natkozó ezen kifejezésén : »tamquam beneficio colo- norum« ? hogy a hibás képzetekkel eltelt nép oly értelmet ne adjon annak, mintha »a közlegelő a földes gazdák kizárólagos, azaz a földesúri közös használatot nem szenvedő, tulajdona lenne«. A h á z h e l y e k adás-vevésében az uradalom a jobb- ágyokat nem korlátolja, a f ü s t p é n z n é l egy fo- rint alatt csakis törvényes forint, melybe 3 húszast számitanak, érthető, ezekben tehát birói Ítéletet hozni nem szükséges, bár a.panaszttevőknek sza- badságukra bizatott perelniök, ha akarnak. Ha a közlegelő és rét dolgában nem sikerül az egyezség, a panaszokra az uradalom nyilatkozni" fog. Végül újból kéri, hogy a nép kezén_ forgó törvény hibáit mielőbb magyarázzák jóra, mert ebben valamennyi község mélyen érdekelve van, mivelhogy a nép az úrbéri ügyek, a Jegelők és ; rétek rendezése által jövendő jobbléte bizIősitékait óhajtja elérni.1

A helytartótanács csakhamar T 4837. szept. 26.

válaszúi adta, hogy a hibás nyomású törvénycikket még áprilisban jóval cseréltette ki, az ő hátiratá- nak értelme pedig ez: »Mivelhogy az 1837c : VI.

3. f-a a legelőről, mint a lakosoknak telekbeli ha- szonvételén felüli hasznáról szól, az abban előfor- dúló kitétel: nyolc úrbéri zsellérnek egy egész

1 A felirat fogaim. Csongr. ni. lt.ban.

Szeremlei, H . m . V á s á r h e l y története, III. 32

(9)

• 4 9 8 A-HTT. MAGYARÁZATA, A NÉPPÁRT FELÜLKEREKEDÉSE.

telki járandóság fog kiadatni, csupán csak a lege- lőre, nem pedig' a jobbágy telki állományra illeszt- hető, magában* is értetődvén, hogy a közlegelő, melynek használata a lakosokat és a földesurat kö- zösen illeti, csak magoknak a földesgazdáknak ki- zárólagos tulajdona nem lehet; és niivel a házan- kénti bormérés ugyanazon törvénycikkely 2-dik f-a által teljességgel és világosan el vagyon törülve, annak gyakorlása az úrbéri korcsmáitatás ideje alatt is kétségkívül tilalmaztatik.«

Ez a magyarázat, képzelhetjük, teljességgel nem elégítette ki a város közönségét. Növelte az elégü- letlenséget az uradalomnak épen ekkor kiadott abbeli rendelete, hogy a lakosság mostantól fogva a szőllőskertben termett gyümölcs és zöldségfélék után is adja meg a dézmát, melyet, habár ellene

• a birák panaszt tettek, azonnal végre is hajtottak.

A legközelebb következő városi tiszt-1 nov. 21.

újításon az elégületlenek jelöltjei választattak meg l á r k á n y S z ű c s I s t v á n főbírósága alatt, bár a választó népből akadtak, kik ezekre is rákiabáltak.

Az ekkép' uralomhoz jutott néppárt a bírákhoz és a jegyzőkhöz mingyárt hivatalba állásuk elején le- velet intézett, 'melyben elvárja tőlök a nép és a haza boldogitását s az ide vezető törvényes út ki- mutatását. S minthogy7 a haza »az inség súlyai alatt sülyeda, szükség, hogy a birák a város jogait, annak a földesurasággal való viszonyát feltüntető s egyéb régi okleveleit a város és a megye levél- táraiból szerezzék elő s a néppel ismertessék és magyaráztassák meg, mi végett, a helytartótanács- hoz is külön kérvényt intéztek. Negyednapra a párt vezérei egy dagályos és érzelgő levélben újra kér- ték »a kormányra ültetett s abban meghagyott«

bírákat és a »törvényes tudomásu jegyzőket«, hogy vezessék és boldogítsák a népet s »ne keserítse el mód nélkül nagy lelköket a gyülevész nép sepre-

(10)

A NÉP E S E D E Z I K . A F Ö L D O S Z T Á S F O G A N A T O S Í T Á S A . 4 § 9

jének meggondolás nélkül kiböffentett mocska®, mert a levélírók védeni fogják őket, csak orvo- solják a nép sérelmeit, hajtsák végre mielőbb a földosztást s az ennek tárgyában kiadott űriszéki és vármegyei határozatokat.

Mindezek a kérvények a király és a felsőbb- ség iránti hódolattal és bizalommal s a birák iránt is teljes tisztelettel és jó reménységgel, az esdeklés hangján voltak szerkesztve. Mikor e remények nem akartak teljesedésbe menni, még akkor is ugyan- azon hangon, sőt még nagyobb megalázkodással

»könyhullatások közt és összetett | 1838. ján. 4.

kezekkel« kérték újra a tanácsot, hogy könnyítsen elhordozhatatlan terheiken, kerestesse ki a már emiitett régi okleveleket és adatokat s ezek közt a város címerét is a váradi káptalannál (mert a Váradi Regestrumban feltalálható az!) s erősíttesse meg azt a királlyal is.1

Eközben a földesuraság megállapította azok névsorát, kiket a maradványföldekben részesíteni akart s elkészítette az eddig visszatartott területek felosztása tervét. Mindenki örült az ingyen kínálkozó szerencsének ; akik azonban nem kaptak, azok közt az elégedetlenség és zavarcsináló törekvés mind- inkább erősbült. A képtelen és valósithatatlan kíván- ságoknál még sürgetőbbek voltak a tanács és a lakos- ság kebeléből minduntalan előtörő s a kapzsi tehe- tetlenségre valló vágyódások, mefeek képviselői a gy ülésterembe benyomulván, a tanácskozást is zavarták és olykor teljesen megakaszták. A tanács végre megunván az »elegy-belegy népségnek« be- tolakodását, azt végezte, hogy »a ta- j 1838. jan. 19.

pasztalt zavarok és rendetlenségek megszüntetése tekintetéből a 24 tanácsbelieken kivül 100 lako- sokat, szintúgy a nemes, mint a nem-nemesekből,

1 Az összes kérvények V. lt. Rvi. 10. cs., 39. sz.

(11)

5 0 0 A KIBŐVÍTETT TANÁCS. UJABB FÖLDOSZTÁST KÍVÁNNAK.

választani kellene«, kikkel a városi elöljáróság a közügyekben tanácskozzék.1 Ezt a népgyűlés is helybenhagyta s minden jogot e testületre ruházott át. De a szolgabíró az egész megállapodást rosz- szalta s a népgyűléseket korábbi formájokban fenn- tartani rendelte.2 A birák azonban nem tudták s nem is akarták magokat függetleníteni az utcai közvéleménytől s szabályt hoztak a népgyűlések újra szervezése felől s azzal együttesen kérték az uradalmat, hogy mivel a kiosztott 1864/8. telekből a házas zsellérek alig kaptak valamit s abban az 1775. helytartótanácsi végzés és az 1723: LVI. tc.

ellenére több jómódú vidékit is részesítettek, a még benn levő 31 telket apró részekre szaggatva osz- tassa ki a házas zsellérek közt, kik a terheket viselik, a vizjárta és székes földeket pedig hagyassa meg régi állapotjokban s ne vétesse fel adó alá.

Az uraság azonban a kérelmet azzal utasitá vissza, hogy ő a kiosztásnál az 1837,;. VI. 11. és IV. 14.

§§-ai szerint járt el, melyek az eljárás módját egye- nest rábízzák, ki egyébiránt a földek legnagyobb- részét a zselléreknek adta. Most már nincs több kiosztani való. Különben látja, hogy a nép már több mint egy év óta csoportosul, nem azért, hogy

»az ő atyáskodó úri kegyelmét kérje«, mint a folya- modvány állítja, hanem hogy ^lázongva követelje azt, ami őt törvény szerint nem illeti meg«. A birák hivatása az volna, hogy »jobb értelemre hívják a népet, nem pedig az, hogy magokévá tegyék a rosszakaratúak törvénytelenségét®. E visszaűtasi- tással azonban nem érték be a kérvényezők, ha- nem az ujonan kinevezett főispáni helytartóhoz, T a j n a y I s t v á n h o z fordultak, s vastag hizelgé- sek közt, melyekből a vármegye tisztviselőinek is

1 Y. tjk, XIV., 86, 87:

2 U. 6. 88, 100.

(12)

A F Ő I S P Á N ÉS S Z O L G A B Í R Ó . A F Ö L D O S Z T Á S V É G R E H A J T Á S A . 501

juttattak, tudatták vele, hogy az uradalom most, mikor a iegelőelkülönités forog szőnyegen, melynél a birák a megyei tisztviselők lesznek, ezeknek földet osztogat. Tajnaytól tehát olyan rendelkezést kérnek, hogy a tisztviselők ne fogadhassák el a földeket, hanem »a

kenyeretlen h á z a s r . ^ /

zsellérek közt osz- ( Í S tassanak ki« azok. fl A helytartó azonban

visszautasitá a ké- H9. sz. Tajnay János névírása, relmet, csöndes és .

engedelmes magaviseletre intette a nyugtalanko- dókat s erélyesen kikelt »a bujtogatok és izgatók®

ellen.1

Már előbb pedig Babarcz.y- | 1838. jul. 16.

Antal főszolgabíró amint értesült arról, hogy a birák az űj szervezetet az üriszék és a vármegye hire és engedelme nélkül életbeléptették,. »az önké- nyes, vakmerő® intézkedést megsemmisítette, azért a tanácsot keményen megdorgálta, az afféle gyűlé- sek tartását eltiltotta s kinyilatkoztatta, hogy azokat

»nem népgyflléseknek, hanem büntetendő csoporto- zásoknak« fogja tekinteni.2 | 1838. febr. 11.

Az uradalom is ment a maga útján. Megkezdte a visszatartott földek szétosztását s az úrbéri tel- keknek az előre megállapított lajstrom szerint való kiegészítését, amit az érdekeltek természetesen, örömmel és köszönettel fogadtak: de több mint száz gazda panaszt tett, hogy »haszontalan viz- állásos és szikes földeket« kaptak. A vármegye egyezkedéssel igazította el a panaszt, az egész éven át tanyáról-tanyára feljáratta a határt s főleg N a g y A n d r á s J á n o s gazda kezdeményezésére és buz-

1 Az iratok a V. lt. Rvi. 10. cs., 50. sz.

2U . ' o . 54. sz.

(13)

502 A Z E L É G E D E T L E N S É G E T N A G Y A . J . C S I L L A P Í T J A .

ditására elnémította a háborgást.

1

Az is elégületlen- séget szilit, hogy az uraság az egyházak kezén

120. sz. Nagy András János gazda.

Később készült eredeti fényképről.

levő földeket is beszámította a kiegészítésbe s adó alá vetette, mi ellen azok felsőbbségeik útján a

1 Csongr.m. lt, 1838, 1784. és a tavaszi gyűlés pót-

(14)

AZ URADALOM TÚLKAPÁSAI. 503

kormánynál kerestek és találtak orvoslást.1 Még nagyobb felháborodást szült az, hogy kiegészítésre fordították a gazdák haszonbéres földeit is, me- lyeket azok régóta birtak s részben pénzen vásá- roltak, most pedig úrbéres földekké változtattak, a hasznavehetetleneket is hasznavehetőknek vévén s terjedelmöket a felméréskor nagyobbra tétetvén,.

— habár G o s z t o n y i S. uradalmi ügyész mind- ezen intézkedésnek olvasa.tlanúl és fenyegetések hatása alatt magokat a gazdákat is aláíratta.2 A kilenced váltságot is, dacára a vármegye idő- 1 dec.

közi tiltó végzésének, még mindig' pengő pénzben szedte az uraság, mire azzal szorította a.lakosságot, hogy az adás-vételi, szerződvény eket nem erősí- tette meg,, ha az illetők e kötelezettséget el nem vállalták. Altalános panaszra és zúgolódásra adott okot az urasági szolgálatok túlságos felszaporodása s főleg a szántási robotnál újabban. rendszeresített visszaélés is, mely szerint a ;két napi munkával felérő, négy marhával teljesített szántást a helytartó- tanácsi rendeletek és a helyi régibb, szokások elle- nére, csak egy napba számították.3 A pusztai legelőn is még mindig ott állottak az uradalom nagy ma- jorjai, mivelhogy az ezek tárgyában megindított

per még mindig nem. ért véget. Legnehezebb hely- zete volt á város első. jegyzőjének, C s ó k Mó- z e s n e k , kinek a város, közönségére és a tör- vényre, sőt az uradalomra is, melytől jövedelmének nagy részét vette, tekintenie kellett, s kit, mig az arany középutat és a legfőbb közérdeket keres- iratai. A kiosztott földek táblája V. lt. Rvi. LII. (a legelő elkül. iratok közt).

1 Csongr.m. lt. 1839. 3. sz. Ref. egyh. tjk. V. 186, 187, 207. A kath. egyházi földekre nézve' a htt. rendelete 1839, márc. 12-ről a váci püsp. lt.ban.

2 A gazdák kérvénye Csongr.m. lt. 1839., 754.

3 Vár. lt. Rvi. 10. cs., 91. sz. tjk., XIV., 212.

(15)

5 0 4 C S Ó K M. L E M O N D Á S A . A V Á R O S R É G I O K L E L E L E I .

gette, titkos és nyilvános megtámadásokban része- sítették.1 Végre, mikor látta, hogy a nagy kavaro- dás ellen hiába küzd, lemondott állá- | 1838. aug.

sáról, mert elveszité reménységét, hogy a beállott

»zűrzavar és rendetlenség és széthuzakodás« közt

»a város boldogulására valami jót kivívhasson«. A közbecsülésben álló tisztviselő ezen fellépése józa- nitólag hatott a városra, aminek annál inkább el- jött az ideie, mert az uradalom sérelmes intézke- dései mind sűrűbbekké váltak, miként azt a fentebb elősorolt események is igazolják. Megnyugtatására szolgált a lakosságnak, hogy a helytartótanács a vármegyét kötelezte, hogy a vásár-1 1838. márc. 13.

helyiektől kért minden iratot adjon ki a városnak, ami annak birtökjogára s úrbéri ügyeire vonat- kozik. De ennek sem látták a lakosok hasznát, mert a kiadás, habár arra a vármegye készségét jelentette, haladt-maradt s mikor pár év múlva

J ó z s e f nádor az arról szóló parancsolatot meg- ismételte,2 az időközben megváltozott birák már azt jelentették ki; hogy ők az iratokat nem kérték s azokra nincsen is szükségök.3

Időközben K l a u z á l G á b o r — az elnöksége mellett kinevezett vármegyei küldöttség tagjait (Ka- s z a p M i h á l y főjegyző, D o b o s i L a j o s főadó- szedő, N a g y F e r e n c táblabíró, Kis D á n i e l főügyész, S z o m o r - J ó z s e f számvevő, B a b a r c z i A n t a l főszolgabíró, S c h é n e r G y ö r g y mérnök) a tanácsot s a lakosság választottjait (80 ember) a városházánál összegyűjtötte, hogy a földes-1 okt. 11.

urak közös felhatalmazottjával, H o r v á t h László uradalmi ügyészszel, a legelőelkülönités dolgában tárgyaljanak. Legelőször is mindkét fél részéről ki-

1 U. o. 10. cs., 55. sz.

2; A nádor levele 1841. máj. 25-ről másolatban öreg Kis Pál zsellér birtokában.

3 V. lt. Rvi, 10. cs., 120. sz,

(16)

5 0 5

A kép az Orlay Petrics S. által készített eredeti olajfest- mény után, a névirás a városi lt.ból.

(17)

5 0 6 E G Y E Z K E D É S ' A L E G E L Ő R E ÉS R É T R E . A V Á R O S K Ö V E T E L É S E I .

mondták, hogy a barátságos egyezkedést kívánják;

H o r v á t lí jelén tette,' hogy a földesurak egy telek után (8 úrbéri zsellért is egy telki állománynak vévén) 22 holdat (1200 D-öl) ajánlanak, jö és rossz földet egyaránt számítva, — a rétből pedig aránylag a legelői esendőség szerint. A küldöttség nem elé- gedett meg ez ajánlattal, mivelhogy annál az 1837c : VI. 3. | szerint a lakosságot több illeti meg s nem akármilyen föld, hanem a jószáglegeltetésre alkal- mas terület. • Minthogy a pusztai legelő térfogatát Horváth 79000 holdnak (1100 •-ölével), a rétet pedig 23000-nek nyilvánította, holott a város tér- képe szerint amaz csak 65000-re (1100 D-ölével) rug: a lakosság részéről az uradalmi régi (Vér- ti cs-f éle) térkép felmutatását kívánták. Ezt azon- ban H o r v á t h , annak elrongyollott állapotát vet- vén okul, megtagadta, mit a "lakosság titkolódzás jeléül fogadott. Ezután Horváth 26 holdat ajánlott a pusztából s a rétből is ezzel arányos részt, a városiak azonban 50 holdat s a rétből is ezzel ará- nyos részt követeltek, kívánták továbbá mindkét terület előzetes felmérését, sőt némelyek azt is, hogy a legelőből eiőször is a város (mely 1359%.

telket és a zsellérházak után 366%. telek számot képviselt) vegye ki a magáét, az uradalom elé- gedjék meg 3 ezer holddal, a rét pedig maradjon egészen a városnak. Másnap a lakosság képviselői mindnyájan ez álláspontra helyezkedtek (azzal a módosítással, hogy a rétnek az uraság által ez idő szerint birt részéi legyenek jövőre is az övéi) azt adván okul, hogy a határ, ha az uraság annak némely részeit időközben el nem szaggatta volna, a mostaninál tetemesen nagyobb lenne, a lakosság csupán a föld és a jószágtartás után élhet, a hely- tartótanács 1776-diki végzése az egész legelőt a városnak Ítélte oda, e mellett szól az urbárium s az 1727-diki egyezség is,- melyet a város akkori

(18)

H O R V Á T H L. K L A U Z Á L GÁB. S Z A B Ó L Á S Z L Ó . 5 0 7

földesurával kötött s az a nagy bizodalom, mely- lyel a város mostani urainak atyai gondossága iránt viseltetik. E kívánságot mind H o r v á t h , mind a megyei urak a törvénnyel ellenkezőnek és telje- sithetetlennek nyilvánították s kifejtették, hogy sem az 1776-diki végzés, sem az urbárium, sem az 1727-ki egyezség, melyet a későbbi egyezkedések érvénytelenítettek, nem zárják ki az úraságot a rétből és a legelőből — s ennek részéről a lege- lőből 26000 holdat, a rétből pedig a B a r ci-r étet, A t k á t , K ö r t v é l y e s t és a m á r t é l y i l a p o s t követelték. Pár napi alkudozás után H o r v á t h 24000 holdra szállott alá, a városiak pedig 7 ezeret, M á r t é l y t és K ö r t v é l y e s t ajánlották. Ekkor Horváth javaslatára félbeszakították a tárgyalást, miután a megyeiek vele megígértették, hogy annak folytatására a régi térképét is le fogja hozni Pestről.

Hét hónap múlva találkoztak j 1839. máj. 16.

ismét a felek.- A városiak elsőben is megvizsgál- tatták S c h e n e r mérnökkel a lehozott térkép hi- teles mását, melyről a mérnök azt állapította meg, hogy sem a város térképével, sem a valósággal nem egyezik. A városiak ekkor azt nyilvánították, hogy itt a legelőelkülönités már megtörtént s e célból ismét a helytartótanács 1776-ki végzésére hi- vatkoztak : mire K l a u z á l az uraság meghatalma- zottját, ezúttal S z a b ó L á s z l ó főügyészt, arra hivta tél, hogy adja elő azon per iratait, melyre a kérdéses végzést hozták. S z a b ó azonban az ira- tokat az uradalom itteni levéltárában néni találta.

K l a u z á l sajnálkozott é felett, egyszersmind azon- ban óva intette a vásárhelyieket, hogy' ne kövessék elődeik példáját, kik az urbárium behozatala előtt

»értetlenségből« a királyi felség sürgetése ellenére sem léptek földesurokkal örökös egyezségre. S z a b ó erre a külső legelőből 24 ezer holdat, a belsőből egy ezeret, a rétből pedig 5 ezeret kivánt az ura-

(19)

5 0 8 K L A U Z Á L A B É K É S M E G O L D Á S T A J Á N L J A . A T É R K É P .

ság részére kiadatni, vagy pedig mindenik úrbéres telek után 30 holdat és ez esetben a rétből semmit sem. A városnak időt engedtek ez ajánlat megfon- tolására, K l a u z á l pedig, minthogy országgyűlési követnek választották, elbúcsúzott a városbeliektől,

122. sz. Szabó László urad. ügyész névírása.1

»Isten nevére kérvén« újból ezeket a békés meg- egyezésre, S z a b ó t pedig az eredeti régi térkép és a periratok előterjesztésére s arra, hogy ideigle- nesen póznákkal jelöltesse ki a pusztán azt a ha- tárt, mely az ő utóbbik ajánlata szerint az uraság legelőjét elválasztaná a városétól.

Megint pihent egy félévig az ügy. [ 1838. nov. 3.

K l a u z á l helyén ekkor M ü l l e r Ignác helyettes al- ispánt s főszolgabírót találjuk, S z a b ó azonban a kivánt térképet és iratokat nem hozta le azon ok- ból, hogyha a vásárhelyiek békés egyezést akarnak, nincs azokra szükség, de meg az iratok legnagyobb része megvan a városnál is. Ez a. makacsság rossz vért szült a város képviselőinél, annyival inkább, mert a pusztán az uraság kútjai és juhmajorjai idő- közben is gomba módra szaporodtak s mert a póznajelek után látták, hogy az uraság a pusztá- nak majdnem felét akarja magának, még pedig a jobbik felét. M ü l l e r most S z a b ó t a mulasztás

1 A város ltráliól.

(20)

AZ E G Y E Z K E D É S TOVÁBBI F O L Y A M A T A . 5 0 9

kipótlására hivta fel, a gyűlés egyébként mit sem végezve szétoszlott.

Ezután másfél évig ismét aludt az ügy, miköz- ben a T ö r ö k és S z i l á g y i nemzetségek tagjai a vármegye előtt az egyezkedés ellen | 1839. szept. 16.

óvást emeltek azon az okon, hog}1 ők a puszták- hoz és más itteni birtokokhoz ( M á r t é l y , Cso- m o r k á n y , P e r e s k u t a s , T ó t k u t a s , Veres- k u t a s , C s á r p a , Fecské.s, R é t k o p á n c s , stb.) hiteles okiratok alapján »tökéletes jogot« tartanák.1

E fellépés azonban legkevésbbé sem zavarta a fele- ket. A város elhatározta, hogy az egyezkedésbe a térkép és periratok nélkül is belemegy, de köve- teli ezeket, hogyha az egyezkedés nem sikerülne, K l a u z á l t pedig fölkérte, hogy ő hivja össze ismét a feleket, s vezesse tovább is a tárgyalásokat.

Ennek következtében K l a u z á l és társai újra meg- jelentek városunkban. Az alkudozá- | 184Í. jun. 5.

sok azonban nehezen . indiiltak meg,: mert a ná- dortól időközben némely lakosok kértére rendelet érkezett a kérdéses iratok kiadása és tanúkihallga- tások végett s mert a városiak kételkedni kezdtek abban, hogy van-e S z a b ó n a k kellő felhatalma- zása az egyezkedésre. De majd mindentől eltekintve, a városiak 12000 holdat ajánlottak az uraságnak a legelőből, a rétből pedig K ö r t v é l y e s t és a Már- t é l y i 1 a p o s t. K1 a u zá 1 az elváláskor a barátsá- gos egyezkedést újra hathatósan lelkökre kötötte a feleknek.2

A megegyezés reménye azonban mindinkább tünőfélen volt. A lakosok egyrésze a birák (főbiró : Tőt I s t v á n ) ellen zúgolódott s már a tavasszal kérvényezett a helytartótanáes előtt azok letétele

1 Az óvás Csongr.m. ltban 1839., 1244.

2 Az egyezkedési eredeti jkvek a Y. .lt.ban. Rvi. 10.

cs., 213. sz. . .

(21)

5 i 0 A LAKOSSÁG AZ ORÖKVÁLTSÁGOT KÍVÁNJA S HÁBOROÓ

s újakkal felcserélése tárgyában. Voltak, kik ismét az örökváltság utján akarták a fennforgó bonyo- dalmakat megoldani. A tanács a lakosságot ez ügy- ben fejenként megszavaztatta s a szavazás eredmé- nyéhez képest ismét ajánlatot tett az úrbéres tarto- zások örökös megváltására nézve, [ 1841. máj. 1.

mire vonatkozólag azonban kitérő választ kapott.

A lakosság forrongása egyre tartott, a panaszok kifogyhatatlanoknak Ígérkeztek s a közügyek me- zejét a zűrzavar ismét fenyegette. Némelyek az úrbéri szolgálatok jogtalanul terhes volta miatt, mások az uradalom jogtalan földfoglalásai miatt ( F é r g e d e n és a város kaszálójánál) indítottak pert az uraság ellen, ezenkívül folyt a per a puszta benépesítése és a kilencedváltságnak minő pénzben fizetése iránt, ntóbbik a városra nézve kedvezőtlen kimenetellel.1 Voltak, kik a legelőelkülönités és az örökváltság ügyének mielőbbi békés megoldását követelték. »Miért szunnyadoznánk tovább, miért csatolnánk magunkat s maradékainkat az olyan társasághoz, hol a k o r b á c s magyarázza a tör- vényt s az igazság szolgájának b o t j a osztja a jóslatokat.®2 A házas zsellérek a tanácstól kevés földet kértek házaik után, mert a nép nyomora az 183Vdiki törvények ellenére sem enyhült Ennek természetesen nem lehetett eleget tenni, miért a bi- rák elleni felindulás nőttön-nőtt. Nemsokára már az egész »város közönsége« nevében »vérkönyeket hullajtva« kérték és követelték a 1 1842. ápr. 16.

nádortól azok letételét s másokkal kicseréltetését.

Ügyetleneknek vagy részrehajlóknak, önhaszonlesők-

1 A megye törvényszéki Ítélete 1841. dec. 1-ről a Ivaszap-féle iratok közt a hmvásárhelyi főgimn. ktárában.

2 A K a r a s z Sám., H a j n a l Ján., H é z s ő Sám. és K i s T ó t Ján. nevökben 1842. máj. 27-én kelt beadvány V. lt. Rvi. 10. cs., 155. sz.

(22)

b í r á i e l l e n . e z é k a r e g í o k l e v é l é k é t - k é r e s í k . - 5 i l

nek s igazságtalanoknak Ítélik azokat, mint akik a sokat emlegetett 1776-ki helytartótanácsi intéz- ményt nem tudták a lakossággal megismertetni s

az abban biztosított jogokat felhasználni, a panaszt- tevőket a vármegye előtt feladják s a város igazait a kedvező felsőbb rendeletek és végzések ellenére is elveszítik s utóbbiakat végre nem hajtják. A kérvényezők meghajolnak a földesuraság előtt »tör- vényes igazaikat fenntartva^, de kérik az intéz- mény kiadását.1

Miután ebből a birák láthatták, hogy a legelő- elkülönités ügyet, mig a kérdéses régi oklevéllel tisztában nem lesznek, lehetetlen megoldani, rá- szánták magokat, hogy ez ügy további szálait ma- gok veszik kezökbe. L u k á c s J á n o s főbiró és társai tehát az intézmény és a per iratainak kiadása tárgyában a város nevében kérvényeztek s szemé- lyesen nyújtották be folyamodványukat a helytartó- tanácsnál. Ez most is engedett s az 1 1842. jun. 7.

iratok kiadására ismét utasította a vármegyét? épen akkor, mikor ez türelmét veszítve | 1843. fébr. 21.

a B u d á n alkalmatlankodó fölbujtókat elfogatni s törvényszék elé állíttatni rendelte, egyszersmind hiteles adatokkal kimutatta, hogy a kérdéses intéz- ményt és mellékleteit annak idejében a vármegye V á s á r h e l y e n kihirdette. Ugyanekkor valahára befejezést nyert a kilencedváltság per is, melynek során a helytartótanács kimondotta, hogy a vált- ságot az 1840. törvény értelmében ezüst pénzzel fizesse a lakosság.

A rákövetkező évben a politikai pártok mér- kőzése egész Csongrádmegyében fölkavarta a szen- vedélyeket. A főispáni széket, mint helyettesek, egy idő óta a* gróf K á r o l y i a k töltötték be. Végre

1 A kérvény u. o. 189., sz.

2 Csong.m. lt. 1843., 964.

(23)

5 1 2 A Z E L L E N Z É K G Y Ő Z E L M E A M E G Y É N . A B É K E P Á R T .

azonban az országos szabadelvű ellenzék az ismert programmal itt is túlsúlyra vergődött s rendkívül zajos és izgatott gyülésezések és tisztújítás után, miközben gróf K á r o l y i E d é t személyesen is bántalmazták, egyik uradalmi tiszten pedig a dol- mányt szétszaggatták,1 az ellenzék teljes győzelmet aratott. K l a u z á l G á b o r és S z e g ő J ó z s e f kö- veteknek, K á r á s z B e n j á m i n alispánnak, B o g y ó S á n d o r , T ö r ö k B á l i n t , R ó n a y M i h á l y , a grófi befolyás ellenzői, szolgabiráknak választattak, a K á r o l y i a k pedig visszavonúlván, F ö l d v á r y G á b o r neveztetett ki főispáni helytartónak.

E rendkívül heves küzdelem egyidőre teljesen háttérbe szoritotta a legelőelkülönités ügyét, sőt a helytartótanácsnak az intézmény dolgában kiadott rendelete is homályban maradt. | 1843. márc. 25.

így történt, hogy a gazdák, kik »a zavarokat és hosszas vitákat kerülni« s a magok jobbsorsának, a jobbágyi, és földesúri viszonyoknak rövid úton való elrendelését óhajtották, a tanácsot arra szólí- tották fel, hogyha már »az intimatum per nyomát megtalálták«, olvastassák fel a királyi határozatokat a nép előtt, esetleg vigyék fel a tavalyi kérvényt egész »a királyi trónusig«, hogy a közlegelőből a földesurat esetleg kizárhassák, vagy a város is alkalmazkodjék az újabb törvény rendelkezéseihez, de »a polgári megnyugvás és csöndesség itt« mind- két esetben állittassék helyre.2 Még nagyobb együgyü- ségre vallott a lakosság másrészének beadványa, mely szerint a jobbágyok afelől érte- | 1843. máj.

sültek, hogy. a helytartótanács megparancsolta az

1 Kovács Ferenc kézirati jegyzetei a hmvásárhelyi főgymn. ktrában.

3 V. lt. Rvi. 10. cs., 155. sz. (A kérvény aláírói K i s ' T ó t J á n o s , R á k o s P é t e r , H e g e d ű s I s t v á n , Mesz- l é n y i J á n o s , Z s a r k ó F e r e n c , G o j d á r I s t v á n . )

(24)

A T Ú L Z O K . A M E G Y E A H T T . R E N D E L E T E T F E L R E T É S Z L 5 Í 3

uraságnak, hogy adja vissza a városnak az általa törvénytelenül birt K é k t ó h á t a t , Ú j v á r o s t , T o m p a h á t o t és fele S á m s o n t , (ámbár ők tud- ják, hogy az uraság törvénytelenül birja Sáíhson

többi részét is),, valamint S z f k á n c s o t , a csö- m o r k á n y i semlyéket, a t é g l á s i legelőt, a már- télyi nagy széket, K o r h á n y t és K ö r t v é l y e s egyrészét! Törvénytelenül legeltet a város páscu1

mán, mert az elkülönítés még 1765-ben megtör- tént. Követelik tehát, hogy a vármegye követei az országgyűlésen a város jogait vívják ki, stb.1 A legokosabb,. amit a város e sürgetések közt tehe- tett, az volt, hogy a vármegyétől pártfogó ügyész kinevezését kérte, amit az annyival inkább teljesi1

tett, mert a földesuraság ellenében egyéb . pe- j okt.

res ügyek is forogtak fenn. Ugyanekkor- a helytartó- tanács azon megyei végzést, hogy áz uraságnak a közös legelőn építtetett juhszáritó színjei bontassa- nak el, megváltoztatta, mely rendelétet azonban a liberális vármegyén egyszerűen félretették.2

A város ezután az,ellenzéki vármegyében s a jobbágyok sorsának emelésére iránylíló országos

mozgalomban bizakodva, mindinkább neki. báto- rodott a maga jogai követelésének az uradalom- mal szemben, mely viszont maga részéről szin- tén mindig készen volt a maga érdekeinek és jo- gainak oltalmazására. Kedvező alkalmat nyújtott erre most a v á r o s i k o r c s m á k ügye, melyeket a tanács, mellőzve a törvényben rendelt nyilvános árverés útját, ez év őszén egyeseknek haszonbérbe adott. Az uradalom tehát a szerződéseket vissza- vetette. A tanács erre azzal felelt, hogy mikor a

1 U. o. 161. sz.

2 Nemz. Ujs. 1843. apr. 1, 19, máj. 3. számokban 202, 247, 248. lápok.

Szeremlei, I I . m . V á s á r h e l y története;'111.

(25)

5 1 4 A VÁRÖS AZ U R A D A L O M M A L A KORCSMÁK FÉLETT Ö S S Z E T Ű Z .

városi korcsmáltatási időszák elkövetkezett, az ura- dalmi kisebb korcsmák borait l e f o g l a l t a t t a és e l k o b o z t a t t a . A grófok nem akartak erőszak- hoz nyúlni s »a példátlan vakmerőséget s a lehető- nek is alig hitt merényletet« a helytartótanács előtt panaszolták be, figyelmeztetvén a | 1843. nov. 18.

nádőrt »az ilyen föllépés alatt lappangó szellemi irányra s annak következményeire®, teljes elég- tételt kérvén maguk és bérlőik részére s különösen kérvén »a törvény iránti engedelmességről és jobb- ágyi állásáról megfeledkezett lázitó tanács és ennek hatalmaskodó eszközei megbüntetését®. A helytartó- tanács a várost a további önkényű eljárástól el- tiltotta s a vármegyét utasította a vizsgálat meg- tartására. Az uradalmi tisztek most azt állították, hogy. az uradalmi korcsmáitatás bérlője 1831—7-ig egész éven át jogosült volt bort és pálinkát mérni az uraság mind a hét vendéglőben, sőt a városi kisebb korcsmákban is a bérlőt illette a pálinka- mérés Mihály-napjától Györgyig, a városé pedig csak a bormérés joga volt, az 1837—43-diki idő- szakban azonban a hét vendéglőjében és a kisebb korcsmákban egész éven át mérték az uraság pá- linkáját, a bort pedig csak György tői Mihályig. De a tanúvallomásokból az derűít ki, hogy az urada- lom Mihálytól Györgyig csak a maga vendéglőiben méretett bort, a kisebb korcsmákban pedig nem.

A tisztek most ezek korcsmárosaira azzal gyakoroltak nyomást, hogyha a város borainak mérését el- vállalják, akkor az uraság nem hagyja meg őket állásukon s pálinkát nem ád nekik. A város pedig azt nyilatkoztatta ki, liogy a kisebb | dec. 30.

korcsmákat azért adta ki árverésen kivül, mert ennek sikere meghiúsítására a tisztek előzetesen mindent elkövettek. E korcsmákban az elmúlt hat év alatt az uradalom beleegyezésével a várost illette az italmérési jog s épen az uradalom kívánsága

(26)

A F Ö L D E S U R A K A K I R Á L Y H O Z É O L Y Á M O Ö N A K . A S Z Á N T Á S P E R . 5 1 5

szerint adta ki azt 3010 váltó forintért, vagyis na- gyobb áron, mint amennyit akár a házi Kezelés, akár a. korábbi évek bérlete hozott. Visszautasítja az erőszak és lázítás vádját, mert csak a maga törvényes jogát törekszik fenntartani, melyet az uradalom meg akar dönteni. A földesurak ezután annak látták szükségét, hogy m a g á h o z a k i r á l y i f e l s é g h e z fordúljanak a város | 1844. febr. 29, ellenében, kérvén, hogy ennek új bérleti szerződ- vényeit, melyeknek/Lülönősen azt a részét találták sérelmesnek/ hogy a bérlők addig nem mérhetnek vidéki bört( mig helybeli illő árban van eladó, semmisítse | meg s a mérési jogot árverés, útján adassa ki. A. helytartótanács útján ez a kérvény is a vármegyébe küldetett le vizsgálattartás végett,1

miközbenVa tanács egyszer megkezdett utján ha- ladt előre, mit sem adván a helytartótanács j dec. 9.

és a vármegye tilalmára.

Ugyanez időben a város panaszt tett a vár- megyén a s z a k m á n y b a s z á n t á s ellen is. Az uradalmi tisztek nevezetesen tapasztalván, hogy a robotba dolgozó jobbágyok a szántásnál gyakran igen rossz munkát végeznek s némelyek csak vak- barázdát hánynak, mi által a többiek jó miinkáját is elrontják, azt a rendet hozták be, hogy rá szabták a jobbágyokra, hogy ki ? hol ? és mennyi szántást teljesítsen ? . hogy igy megtudható legyen, metyik dolgozik rosszúl ? A lakosság azonban, főleg a gyengébb erővel levők, magukra, nézve sérel- mesnek találták ezt a szokatlan eljárást s kimur tatták, hogy ez méltánytalan s törvényben nem gyökerező.2

Mindennél nagyobb izgatottságot támasztott

1 Y. lt. Rvi. 10. cs., 206. sz.

2 A panaszlevél V. lt. Birós. jk. A 15, 256. Csongr.m.

- lt. 1844., 223. '

(27)

5 Í 6 K Á R O L Y I A J Ú H S Z I N E K Ü G Y É T A K I R Á L Y E L l í ' V l S Z l

azonban-a j ü h s z i n e k régóta húzódó pere, mely nemcsak a várost, hanem az egész vármegyét is felkavarta. Emiitettük, hogy a megye e szinek el- hány atását rendelte. K á r o l y i G y ö r g y e végzés ellen á királyhoz fordult orvoslatért s a megye közgyűlésén most a helytartótanács | 1843. dec.. 11.

azon . intézményét olvasták fel, melyben a megyei végzést legfelsőbb helyen megsemmisítik s annak végrehajtásától a megyét letiltják. Az ellenzék a király rendeletét törvénytelennek nyilvánította, mig mások ennek ellenkezőjét vitatták s azt fejtegették, hogy e szinek a közlegelőn nem foglalás, hanem csupán a célszerű haszonvét céljából építtettek,, ép'"

úgv, mint a lakosság által oda tett kutak, kunv-

Ov ' O ' u

hók, steíf.- Végre is azt határozták, hogy az intéz- ményt nem fogadják el, hanem a további súrló- dások kikerülése végett egyeztető küldöttségnek adják ki az ügyet.1 A kiegyenlítés azonban nem sikerült. Ekkor a legelői elkülönítés ügyében ki- nevezett megyei küldöttség is össze- 11844. febr. 23.

hivta a feleket, hogy az ügy állása nyilvánosan konstatáltassék. A városi elöljáróságon kivül nagy néptömeg is gyűlt össze, melynek jelenlétében S z a b ó L á s z l ó felhívta a küldöttséget annak ki- jelentésére, hogy az elkülönítési egyezség a város vonakodásán hajótörést szenvedett. A város ellen- ben C s ó k M ó z e s javaslatára azt nyilatkoztatta ki, hogy e részben a hiba nem a várost, hanem az uradalmat terheli, mint amely a barátságos egyezkedést » a ravaszság, csalárdság, erőltetés és félelem« eszközeivel meghiúsította, mivelhogy a várost az egyezkedés tárgyaira, a legelőre, annak mennyiségére és minőségére nézve homályban tartja az által, hogy a régi perbeli okleveleket és a

1 Jelenkor 1844. jan. 11-diki szám, 16. lap. Nemz.

Ujs. 1843. dec. 30. sz., 836. 1.

(28)

A L E G E L Ő E L K Ü L Ö N Í T É S I Ü G Y Á L L Á S A . 517

V e r t i c s - f é l e határképet eltitkolja a várostól, az.

1776. dec. 23-diki királyi rendeletnek, hogy t. i. a legelő régi állapotjában a lakosságnak hagyassék meg, . eleget nem tett s a régi nagy határt szű- kebbre vette. Ezért az 1832/c. VI. 3. f - a értelmében már megtörténtnek kell tekinteni a legelőelkülöni- tést s a mostani legelőt egyedül a lakosságot illető- nek venni, mégis az uradalom mind több-több foglalásokat tesz e területen, juhszineket és kutakat épített azon, elárasztja azt idegenek,' gazdatisztek marháival, steff. Mindezek miatt a város benne többé nem bizik s annak eljárása és szándéka felől a legrosszabb sejtelmeket és hiedelmeket táp- lálja. A foglalások., és visszaélések megszüntetését kérj teliát a város a megyétől.1

A . vármegye ekkor a küldöttség to- [ márc. 11.

vábbi munkálkodását megszüntette s S z a b ó László és társai tiltakozása ellenére is kimondotta, hogy az egyezkedést a vásárhelyiek által felhozott okok miatt az uradalom hiúsította meg, hogy az urada- lom az állandóságra számított juhszinek építése által foglalást követett el s csökkentette a lakosság ha- szonvételét, eltiltja tehát azt attól, hogy a belső legelőn udvarokat osztogasson, a külsőn pedig jó- szágait szaporítsa, egyébként a legelőre nézve a jelen -állapot fenntartását rendeli, a várost pedig a

legelőelkülönités ügyében a helytartótanács rende- letéhez képest a rendes perre utasítja, egyszer- smind az ügy iratait követeinek is felküldi, hogy az országgyűlés útján szerezzenek orvoslatot a va- rosnak. A helytartótanács ekkor ezt \ 1844. okt. 11.

a határozatot is érdemileg megsemmisíttetni ren- deli, a vármegye viszont e rendeletet félreteszi.

Odafenn újra megsemmisítik e végzést is \ nov. 3.

1 A város nyilatkozata márc. 4-ről V. lt. Rvi. 10. cs., 213. sz. és Csongr.m. lt. 1844., 121.

(29)

5 1 8 A J U H S Z I N E K A Z O R S Z . G Y Ű L É S E L Ő T T . K Á R Á S Z A L I S P Á N .

s azon az okon, hogy a földesurat a közlegelő haszonvételében efféle határozatokkal háborgatni nem szabad, rosszalják a megye ellenszegülését, egyébként »a képzelt sérelmeknek az országgyűlé- sen orvoslása útja® szabadon hagyatik.

1

Juhszineink tehát a hongyűlés tanácskozó asztalára kerültek s ott azok eltávolítását határozták el: de a karok és rendek e tárgyban hozott végzésének ugyanaz a sorsa lett, ami a vármegyei határozatoknak, t. i.

egy újabb királyi intézmény nem hagyta jóvá s érvénytelenítette.

2

A város most azzal fejezte ki

123. sz. Kárász Beniamin alispán névirása.3

bosszúságát, hogy az uraságnak a külső legelőn levő minden kútját betömetni határozta, a tompa- háti uradalmi kertészeket pedig a legeltetéstől el- tiltotta. S z a b ó L á s z l ó főügyész ezen >ia földesúri jogos gyakorlat felforgatására és a fennálló törvé- nyek ellen célzott erőszakos kihágásnak« s az ebből származható »féktelenségnek és merényeknek« meg- akadályozására K á r á s z B é n i a m i n alispánt kérte fel, minek következtében ez a vásárhelyieknek a szolgabíró által rendeletet küldött, hogy erőszak alkalmazásától óvakodjanak.

4

Ez események hatása alatt vitték a felek a

1 Csongr.m. lt. 1844., 141. és 2037.

8 V. lt. 10. cs., 227. sz.

3 A város ltrából.

4 U, o. 217. sz,

(30)

A Z E L K Ü L Ö N Í T É S I PER F O L Y A M A T A . 5 1 9

legelőelkülönités ügyét a per útjára, telve egymás iránt bizalmatlansággal. és gyanúval, mert a város- ban hire terjedt, hogy az uraság vesztegetésekkel dolgozik s tízezer holdat akar elfoglalni a közön- ségéből, hogy D a n c s városi jegyző is, ki nappal a népet biztatja az uraság ellen, éjjel S z a b ó L á s z l ó t látogatja s ezzel értekezik, steff.1 Az ura- ság, mint felperes, azon kezdte, hogy a várost az illetékes hatóság által az elkülönítés elleni kifogá- sainak beadására szólította fel, majd e részben tanúsított vonakodásáért megintette. A város a megintés ellen óvást emelt, azonban a kifogá- sokra s vonakodása okaira nézve ismételt határ- idők kitűzése után sem nyilatkozott, ami tulajdon- kép' azért történt, mert időre volt szüksége, hogy a perbeli védelemmel elkészülhessen. Egyébként T o r o n y i J ó z s e f e t , az algyevi uradalom ügyé- szét, bizta meg a maga igazainak védelmezésével, * ezenkívül Budán és Bécsben külön ügynököket alkalmazott a tájékozások, informálások és szor- galmazások végett. T o r o n y i roppant széles me- zőről gyűjtötte az adatokat a K á r o l y i a k ellen: a vármegye közbenjárásával felkutatta a kancelláriai, kamarai és csanád megyei levéltárakat, az eszter- gomi, leleszi, szepesi és egri hiteles helyeket s amennyire tudta, kiíratta a város régi birtokosaira és birtokjogára vonatkozó adatokat, s oklevelekkel és bőséges tanúzásokkal bebizonyította, hogy a puszták az 1701. és 2-diki összeírások szerint a várost illetik, ez azok elfoglalása' ellen már Ká- r o l y i S á n d o r beiktatásakor (1722.) is óvást emelt, biztosították azok felől a várost a földes- urakkal kötött (1727. és 1740.) szerződvények, megerősítették e jogot , az 1775. és 1779-diki hely- tartótanácsi , intézmények is, melyek az időközben elfoglalt puszták visszaadását megparancsolták és

1 Kovács Ferenc kézirati jegyzetei i. h.

(31)

5 2 0 . a M E G Y E A V Á R O S J A V Á R A D Ö N T . U J A B B P E R E K .

habán az uradalom azokból kóronként nagy terü- leteket elszaggatott, de a megmaradt részeken leg- alább régebben nem legeltetett s csak ujabban kezdte azt alattomban gyakoroltatni, majcí azok széleire juhszineket építgetni, ámbár a város birái ezt zálogolással is mindenkor ellenezték. Úgyhogy ilyen körülmények közt nem lehet többé semmi helye az, újabb elkülönítésnek s mivel azt ily gátló aka- dályok fennforgása mellett a törvény sem rendeli, a város azért nem akarja a maga igazát birói Ítélet alá sem bocsátani. Az úriszék azonban ezekre mit sem hajtva, teljesen az uradalom álláspontjára he- lyezkedve hozott ítéletet s S z a b ó L á s z l ó javas- latára elvégezte, hogy mivel nincsen semmi aka- dály az .elkülönítés útjában, mely azt törvény értel- mében gátolhatná, az riiost már haladék nélkül foganatosíttassák. A városnak az sein engedtetett meg, hogy fellebbezése okait perbe iktathassa. A város ez ellen a megyére feliebbe-1 1845. aug. 29.

zett azon az okon, mert az 1836: VI. 3. §-nak még nincs, elég téve s a végzést a város meghallgatása nélkül és elhamarkodva hozták. A vármegye tehát a végzést feloldta, s a várost Ítélethozatal előtt meghallgatni rendelte, egyszersmind kimondta, hogy a maga ebbeli Ítéletét megfellebeztetni ne'ni e n g e d i . Eközben az uradalom tisztei újabb elégedetlen- ségre, és panaszra adtak okot a p á l i n k a f ő z ő k a z á n o k taksái, azok sisakjának beszedetése és a j ö v e t - m e n e t u t a k n e m s z á m í t á s a miatt.

Ez utóbbi sérelem abban állott, hogy a szekeres robotba a tisztek csakis szorosan a munkában töl- tött időt tudták be, ellenben azt az iclőt, melyet a jobbágyok a munka színhelyére menésben s az onnét hazajövetelben eltöltöttek, nem számították fei, amiből pedig, minthogy az uradalmak és ezek földei jobbára igen nagy távolságokban estek, rend- szerint tetemes rövidség és hátramaradás háram- lóit a lakosságra. Minthogy e bajokat a grófok fel-

(32)

A V Á R Ö S A K I R Á L Y E L É VISZI S É R E L M E I T . 521

kérés után sem orvosolták, a város ezeket is a szolgabíróhoz és vármegyére vitte.

Ennyi méltatlanság súlya alatt a lakosság mind- inkább elveszhette nyugodtságát, a nép zugolódá- sokban tört ki, annyival inkább, mert D u s István, a régi igazságkereső, ismét fellépett s biztatta lakos- társait »a sok húzás-vonás, kinzás« elleni felszólalá- sokra. Növelte a felháborodást az a nagyon elter- jedt hir, hogy a város levéltárából a város igazait bizonyító úrbéri per iratai e l s i k k a s z t a t t a k . II)7

veszélyeztetett helyzetben a közönség csakis az uralkodó személyében vetette még bizodalmát.

D a n cs I s t v á n városi jegyző tehát negyedmagával Bécsbe küldetett panaszos kérvény- [ 1845. jun. 19.

nyel, melyben elmondotta, hogy az uraság mint foglalta el a város pusztáit, mily hasztalan hozattak az 1776-ki királyi végzések, mert még 1817—-8-ban is több nagy részek szakittattak el a határból s most az uradalom még a*5 megmaradt legelőből is részesedni akar. Ez igazságtalan és jogtalan törek- vés ellenében a város főleg az 1776-ki legelői perből meríthetné védelmét, de az uradalom ennek iratait is elsikkasztotta, a helytartótanács pedig, annak ki- adását a várostól megtagadta. Kéri .azért a kiadás- nak a város részére való elrendelését. A követek a felségnek élőszóval azt is elpanaszolták, hogy az úriszék a legelőelkülönitési ügyben anélkül határo- zott, hogy a várost .kihallgatta volna, egyszersmind kérték annak elrendelését, hogy a földesúr a magán- használatra lefoglalt s törvénytelenül visszatartott földeket népesítse be s az egész ügy újabb perre bocsáttassák. A kérvényezésnek az az eredménye lett, hogy a helytartótanács a vármegyét a földes- uraság meghallgatása mellett újabb tárgyalás el- rendelésére utasította.1 1 1845. jul. 16.

1 D a n c s jelentése a tanácsnak a kihallgatás felől s a helytartótanácsi leirat Csongr.m. lt.ban 1845., 1159,

(33)

5 2 2 A Z Ö R Ö K V Á L T S Á G O T A Z U R A S Á G V I S S Z A U T A S Í T J A . K O S S U T H .

így tehát a pereskedés teljes erővel folyt to- vább. A megye törvényszéke aztán leszállította a pert, de a grófok e végzés megváltoztatását kí- vánták. Minthogy a per kimeneteléhez a város va- lami nagy reményeket nem fűzbetett : ezért a ta- nács ismét az ö r ö k v á l t s á g o t vette elő s e részben egyezkedésre kérte G y ö r g y grófot, |dee.

küldöttséget nevezett ki az alkudozásokra s a lelké"

szeket is megkérte, hogy annak hasznai felől vilá- gosítsák fel és győzzék meg. a népet. De a földes- urak most szemére hányták a városnak, »hogy családjuk jótéteményeiről, s törvényes kötelessé- geiről megfeledkezve, ellenök legfelsőbb helyen is helytelen panaszokkal lépett feí«, az elkülönítési barátságos kiegyezést éveken át hátráltatta, miért is. kijelentették, hogy a megváltásba 1 1846. febr. 7.

addig nem egyeznek bele,' mig a per lé nem fo- lyik.1 Egyébként magának a városnak is elment a kedve ez ügy tovább fejlesztésétől, mert K o s s u t h L a j o s t ó l , kit e tárgyban küldöttei útján meg- kérdezett, azt a tanácsot kapta, hogy hagyjon fel megváltási szándékával, mert, ügy lehet, nemsokára váltság nélkül is birtokába jut az úrbéres földek- nek. A per az év elején már a legfelsőbb törvény- szék élé került s a város a maga földesurait a ki- rályi tábla elé idéztette, miután né- | 1846. febr." 16.

mely szabolcsmegyei nemesek (P a p A n d r á s és Z a k a d á t h y F e r e n c) abbeli ajánlatát, hogy : a város fogadja őket társaknak a perben s adja át nekik a per szerencsés kimenetele esetén a puszták felét, melyek birtokához ők III. F e r d i n á n d ki- rályi adománylevele alapján jogot formálnak, már előzetesen visszautasította.

Eközben a korcsmaper-beli Ítélettől s annak

1 Y. tjk. XVII., 45, 47, 54, 63. Károlyi Gy. vissza- utasító levele jan. 13-ról Rvi. A 3. 27. sorszám.

(34)

A KORCSMAPER NEHÉZSÉGEI. 5 2 3

tovább húzódásától egvik fél sem várván magára jót, előnyösebbnek látták azt kölcsö- | 1845. aug.

124. sz. Gr. Károlyi György.

A gr. Kár. nemz. bp. lírából.

nős egyezséggel befejezni: de a kibontakozás nehe-

zen mént, mert az uraság bérlői a város jogait ser

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :