I r t a : D R . TAKATS SÁNDOR. .
(Első közlemény.) . . . ' ; ..·'. / · ι. . . . : . · • . . ·
A Duna régi folyása és szabályozgatása.
Azokról az időkről szólunk, a mikor a Dunánk még száhádságá- nak virágkorát élte, a mikor ereje nem tört meg a kőhányai'okon és kőpartökón s nem kényszerítették őt egyenes folyásra. Szabad voit s kényé-kedve szerint száguldhatott termékeny síkságainkon! .Ha megunta régi ágyát, fordult egyet s új fészket vert magának ott,v hol ., azelőtt csakf!hírből hallottak róla. Ez is csak pár évig tartott. A mit .maga ásott mágánák, idővel maga temette be huMmhomokkal, elsöprö.tt szigetekkel vagy az alámosott partok földjével". A víztömeg más utat nyitott magának, az elhagyott meder meg kevesebb istápot kapván, tólocsogóvá, hitvány haloványnyá változott. Az emberi erő és mesterség gyöngének bizonyult a Duna szeszélyeinek megtöréséré. Századokon át bántatlanul haladt áz a maga utain. A törvény csak annyit tett, hogy az új medren azoknak adá a halászat-, vám- és malomjövédelrnet, a kiké volt a régi, elhagyott ágon. Micsoda változásokon ment át így az a hatalmas sík föld, mely Pozsony é,s Komárom között elterült,, tán örökre homályban marad. Az a kevéske emlék, a mi "ránk maradt,, csak arra elég, hogy tapogatózzμnk. ' .
így például Bécsnél a Duna a helyett, hogy a jó bécsiek kíván- sága szerint közeledett volna a városhoz, évről-évre messzebb távozott, A bécsiek tíz évig (1558—1568) fejtették a Kahlenberg köveit,a n u s s - d o r f i vízműhöz s ásták a földet, hogy részük legyen a Dunában.
1568-ban el is készült az a kis c s a t o r n a , melyen csolnakokban hordták az árukat a Dunán veszteglő nagyobb hajókra.1)
Ennél nagyobb változás történt nálunk 1615-ben. A Nagy-Csalló- k'ozben ugyanis — a mint Pozsony és Komárom megyék írják — Eperjes és Tőkés falvak között a Duna elhagyta régi médrét s más irányban tört magának utat, romlással fenyegetvén az egész Csallóközt.
*) Közös pénzügyi levéltár: Österreich fase. W . „Wassergebau bei Nussdorf".
Gazdaságtörtcnelmi Szemle 1900. 7
08
A király parancsára Pethe László vezetése alatt hozzáértő emberek megjárták az egész felső Dunát s megállapították, hogy többfelől is fenyeget hasonló veszedelem, arról azonban mit sem írtak, miként lehetne a bajnak elejét venni.1)
Ugyanezen évben a Duna irányváltoztatása a m a g y a r - ó v á r i uradalomban egy csomó községet fenyegetett végromlással. Pech Lipót, Nagymihályi Ferencz kamarai tanácsosok és László Péter pozsonyi alispán megjárván a fenyegetett falvakat, azt találták, hogy ha Rajkánál összekötik az óvári ágat a nagy Dunával, a további bajoknak elejét vehetnék. Az óvári uradalom lakói azonban más nézeten voltak. Ök azt hitték, hogy az átvágáson még nagyobb víztömeg fog feléjük jönni.
Pedig — írják — a Kis-Gsallóköz már amúgy is teljesen átszivárgott ; a bécsi utakon („auf der Wiener Strassena) Győr és Óvár között lehe- tetlenség a közlekedés ; a marhahajtás teljesen szünetel. Ha más módot nem találnak ki a baj eltávolítására, őket végromlás fenyegeti. Bár
1615. május 9-én megismételték kérésüket, az átvágáshoz azért mégis hozzáfogtak.2)
1653-ban, vagy már előbb is, á m o s o n y - g y ő r i ág elzátonyo- sodván, otthagyta régi medrét s új ágyat mosott magának; még pedig olyan formán, hogy az új ág egyenest a g y ő r i v á r n a k tartott.
A várat fenyegető veszedelem hallatára 1653. márcziusában Mansfeld és. Zichy vezetése mellett népes bizottság indult az óvár-győri Duna meg\rizsgálására. A bizottságban volt Mosonymegye derék alispánja:
Kerekes Menyhért uram is, a kit abban az időben a f o l y a m s z a b á - l y o z á s terén tekintélynek tartottak. Hajón indultak Pozsonyból.
Sandorf-ig, hol a két Dunaág egyesül, akadály nélkül jutottak ; onnét kezdve azonban a mederben fekvő hatalmas fák miatt csak lassan haladhattak. „Győrszeg"-nél és a Sziget-nél szintén a folyóba sodort fák között kellett bujdosniok. .
Megesvén a vizsgálat, a bizottság kimondá, hogy az óvári uradalom megmentése czéljából el kell távolítani az onnét nem messze keletkezett zátonyt, a győri partszakításokat pedig czölöpépítményekkel kell meg- védeni. Az utóbbi czélra azonnal 400 óriási t ö l g y f á t rendeltek Pozsony város e r d e i b ő l .3) A munka végrehajtását Kerekes Menyhértre bizták.
J) K. p. 1. Hungarica 1615.
2) K. p. 1. Hungarica 1615. márcz. 27. „Schädliche Abgrabung der Thonaw".
Ugyanott van Octavianus Cauriani folyamodása „pro dementi inhibitione cleductionis integri íluminis Danubii praesidium Comaromiense praeterfluentis in dominium O varíense penes Rackendorf".
β) К. p. 1. Hungarica 1653. ápril 4. Pálffy Pál jelentése.
A rendkívül költséges és nefiéz munka nem hozta még a kívánt eredményt. Magyar-Ovár vidékét ugyan sikerült úgv ahogy megmen- teniük a veszedelemtől, de Gyöméi a partszakítás a víz nagy sebessége miatt tovább tartott s a Duna lassan-lassan egészen a vár falai alá ásta magát. 1668. júliusában Montecuccoli értesitè a hadi tanácsot, hogy a Duna folyton közeledik a várhoz s a végromlás minden órában várható. Néhány évvel előbb még lehetett volna a bajon segíteni sarkantyú építésével és palizádokkal, csak 5—6 ezer forintba került volna. Most már késő, mert a Duna a földet a várfalak elől elhordta s régi egyenes folyására terelni többé nem lehet.1)
Mivel Györ várának megmentése országos, sőt birodalmi érdek volt, ezúttal csakugyan komolyan vették a dolgot Épp ebben a válságos időben két nagytehetségű o l a s z f ö l d m é r ő szolgálta I. Lipót érde- keit. Az egyik, az európaszerte ismert várépítő Francesco Wymes báró, mérnökkari ezredes2), a másik Francesco Fatinelli \dzépitő mérnök volt.
Wymes épité a k o m á r o m i és g y ő r i uj v á r a k a t s az ő tervei szerint készültek a Ύág-vonal és a Csallóköz védelmi müvei. Fatinelli arról volt nevezetes, hogy ú j m ó d o t talált ki, miként lehet roppant költségkímélés mellett a vizben dolgozni.. Ezt az új módszert a g y ő r i vízmüveknél próbálták ki először.3)
E két mérnök készíté el a terveket Györ megmentésére. A nagy mű iránt I. Lipót olyan érdeklődést mutatott, hogy Wymes ezredesnek személyesen kellett Bécsbe mennie s a terveket a király előtt élőszóval előadnia.4)
1) Ugyanerről Francesco Wymes ezeket jelenti : „Continuano le corrosioni del Fiume Danubio nel' isola Siget, il che sempre più fa conoscere il pericolo soprastante alle fortificazione esterne e bastioni di Giaurino in quella parte, che prendendo tutto il corso a la parte aderrente alla fortezza e diritamente urtandovi può scavarli in successione di poco tempo i fondamenti, portandovi, via il terreno come giornal- mente fa et dirroccarli. Ora che in detto Siget la corrosione è grandissima, non vi resta apparenza di remediarvi con palissade о spironi comme già si propose che molto profondo tal sito e l'aqua impetuosa in breve tempo ruinarebbe tutto con per- dita di tempo e grande dispendio, come ha mostrato 1' essempio accadere in luoghi ad simili ripari; altro mezo non restando al mio parere que quello devivare il fiume" etc. Közös pénzügyi levéltár : Hungarica. 1668. júl. 6.
2) 1659-ben jött Magyarországba s itt kifejtett munkássága jutalmáúl kapta a bárói czímet.
a) Francesco Fatinelli : Alla Sacr. Caes. Reol Maesta Dell' Imperatore Leopoldo: . . . „propose· alla M. V. u n n u o v o m o d o di fabricare in aqua che dalla M. V. essendo stato benignamente accettato" etc. Közös pénzügyi levéltár:
Hungarica 1669, aug. 31.
4) K. p. 1. Hungarica fase. 14,573. Wymes folyamodása L Lipóthoz 1671. aug.
7'
ioò
A szépen kidolgozott terv szerint a veszélyessé vált új Duna-ágat Győr alatt elzárták, s helyette kissé északra teljesen új medert ástak.
Ezenkívül köhányással és czölöpökkel megerösíték a vár előtt elterülő
A Duna Győrnél lf>68-ban. Francesco Fatinelli rajza. Eredetije a közös pénzügyi levéltárban van Bécsben.
partokat. A nagy munkán 1668-ban deczember haváig dolgoztak. A k ö v e k e t : .Pozsonyból szállították hajókon. November haváig.48 öl követ 18 hajón vittek le. A következő év nyarán nagyjában elkészült
a munka. Francesco Fatinelli mérnök, mivel jól és fölötte olcsón ké- szíté el a vízmüveket, 1669. aug. 31-én 100 arany jutalmat kapott.
Ezenkívül a p r í m á s saját költségén felhozatta őt Pozsonyba, s meg- járatta vele az egész felső Dunát, hogy hozzászóljon a tervezett ρ o-
z s ο η y i vízmüvekhez.1)
Pozsonyt ugyanis ugyanazon veszedelem fenyegette, mint Győrt.
Közvetlen a város fölött először zátony, aztán terjedelmes sziget kelet- kezett. A sziget és a város partja között a víz mindig jobban és jobban elapadt, végre folyása megszűnt. Maga a Duna hatalmas kerülővel délfelől jött és egyenest a város partjának tört. Sebessége és ereje oly nagy volt, hogy a part előtt veszélyes örvény keletkezett, s attól tar- tottak, hogy a Duna betör a városba. Ezenkívül a jobb parton a város alatt 30—40 öles fokokon át ömlött a víz délre. Sőt egy új ág is képződött, mely szintén dél felé tartott. Nagy víztömeg hatolván így a győri Duna-ágakba, a v e r e k n y e i ( é r s e k ú j v á r i ) ág alig ka- pott vizet. 1665-ben a nemrég hatalmas vereknyei Duna Guta környé- kén hitvány gázlóvá lett. Nemcsak nagyobb hajókkal, de több helyen csónakokkal sem lehetett rajta közlekedni. Néhány évvel később 1670-ben Guta felé már nem is folyt a víz, s hol előbb terhelt hajók jártak, ott száraz lábbal átlehetett menni.2) Mivel a Csallóköznek a törökök ellen ez a Dunaág volt fővédelme, s mivel több vár élelmezése ezen az úton történt, nagy veszedelem fenyegette Komárom-, Pozsony- és Győrmegyét.
Már 1665. nyarán a három vármegye kiküldöttei és királyi biztosok vizsgálgatják a vereknyei ágat, s tanakodnak azon miként lehetne vízzel megtölteni ? A vármegyék nem idegenkedtek a külön segélyadástól sem. A közmunkaerő kirendelése meg magától értetődött. Mégis több év telt el, míg a munkát megkezdték. A szabályozási terveket Wymes készíti,3) Fatinelli felülvizsgálta, s összeállítá a költségvetést.
Wymes tervei szerint az első teendő az volt, hogy a délfelé, a győri ágakba való túlságos vízőmlést megakadályozzák, s a Pozsony partjainak rohanó víznek északfelé, a v e r e k n y e i ágba szabad fo- lyását biztosítsák. E czélból a Pozsony alatt, a jobb parton keletkezett fokoknál a vízőmlést kettős czölöp-építménynyel meg kellett akadályozni.
Ugyancsak itt, a jobb parton keletkezett új ágat sarkantyúval kellett
K. p. 1. Hungarica 1669. oki. 7.
2) K. p. 1. Hungarica fase. 14,559. 1665. június 25.
3) K. p. 1. Hungarica 1670. január 17. „Scrittura sopra gl' effetti del Danubio a Possonia."
102
A Duna Pozsonynál 1669-ben, Francesco Wymes mérnök egykorú rajza után.
A = a Duna legerősebb folyása Pozsony ellen, В — az elzátonyosodott régi főág, a hol sziget is képződött. M = a győri ág. í1 = uj ág. E = a vereknye-érsekujvári ág.
Q = az új tervezett átvágás. G, Ή, J, K, L — fokok,' melyeken viz kiömlött. S, P, 0, iV, G, II, J, K, és' iL a védekezési czölöpépítmények.
elzárni, hogy kevesebb víz hatoljon a győri ágakba ; mert ezek nem bírták el a nagyobb víztömeget.1)
1668-ban megkezdték a munkát. Először Pozsony alatta v e r e k - n y e i ( é r s e k ú j v á r i ) ághoz új medret ástak. A nagy munkán négy vármegye jobbágyai dolgoztak.2) Száz hajó. hordta a kiásott földet és homokot. Őszre több, mint 900 öl hosszú darab elkészült. Hogy a munka még gyorsabban menjen, a király a magyar kamara révén
1668. okt. 2Ó-án 2000 frtot utalványozott a költségekre.3)
1671-ben végre elkészültek a szabályozási munkálatokkal. Mivel ez évben rendkívül nagy jégáradat volt, az új müvek átestek az első próbán. A tervezők dicséretére legyen mondva, hogy úgy a győri, mint a pozsonyi vízművek teljesen beváltak. 200,000 forintra becsülték, amit e szabályozások révén egy év alatt megmenteltek. A király is meglévén elégedve, a végrehajtott munkákkal, elrendelte, hogy a hadi tanács elnöke 100 aranyból készült nyaklánczot adjon át személyesen Fran- cesco Wymesneïc.4)
Mivel a szabályozási munkákat több éven át nem gondozták, 1676- ban a régi bajok ismét megújultak. A Duna megvizsgálására ez alkalom- mal Schneider Vilmos János német birodalmi v i z m ü é p í t ő t hozatták Magyarországba. Schneider kis és nagy vízállás mellett végig járván a felső Dunát, Komárom és .Győr megmentésére azt a javaslatot tette, hogy Óvár mollétta Duna kanyarulatát át kell vágni, mert ha a g y ő r i és k o m á r o m i Duna egymásba talál törni, a két vár menthetlenül el- pusztul. Az átvágásnak 20 öl szélesnek, 140 öl hosszúnak és 10 láb mélynek kell lenni. A vármegyék ingyen munkája mellett ez 1866 frt 49 kr.-ba fog kerülni. Gyöméi a Halászfaluval (?) szemben, (gegen den
i) К. p. 1. Huíigarica : ,,ΑΓ opertura G quale e larga di circa 45 klaffteri e profonda da 7 à 9 piedi d'acciua nelle basse, e nelle crescenze sino à 15 et più si ritorce l'acqua con grand' impeto in quantità e però difficile il chiuderla, si deve fare una traversa gagliarda di palificate doppia contigue i pallinelle fille 1' uno all' altro batutti sotto il fondo del fiume sino al terreno sodo, che constento poco entri larghe le fille d'esse da 8 à 12 piedi con filagne e traverse ben ligate intieme, alta quanto la crescenza maggiore dell' acqua, et impito il mezzo, terra, fimo, faccine avanti et de dietro alle parti mettere molta terra, che rivenghi grossa à 50 et 60 piedi più che si quo. Che se non sarà ben gagliarda e resistente difficilmente si serrera, sarà, traforata è rinuersata dal corso impetuoso dell' acque".
K. p. 1. Hungarica. 1668. okt. L Lipót pátense: „tota universitas magnatimi et nobilium comitatuum Posoniensis, Mosoniensis, Jauriensis et Cornar omiensis demissam instantiam apud Mat. Nostr. fecit" etc.
3) Ugyanott : „Posteaquam pro expensis necessariis in cunünualionem alvei cursui Danubiali prope Posonium ad Partes Ujvárienses 2000 fl. ex proventibus camerae nostrae Hungaricae in subsidiium eroganda clementer decrevimus.
4) K. p. 1. Hungarica fase. 14,573. 1671. aug.
104
Fischerdorf) szintén átvágással kell a bajon segíteni. Az átvágás itt 210 öl hosszú, 20 öl széles és 14 láb mély legyen. A 9800 köböl munka 3929 fr.t-ba kerül. A Halász-falúnál az öreg Dunát ki kell tisztítani és töltésekkel ellátni; ez .mintegy 3600 frt-ba kerül. Pozsonynál már Amjjringen kormányzó megpróbálta a bajon átvágással segíteni, de az átvágás nem vált be.
A benyújtott terveket a haditanács felülvizsgáltatta, s megállapí- totta, hogy a munka 60,000 frt-nál is többe kerülne. A következő évben tehát új bizottságot küldtek ki a Duna megvizsgálására. E bizottságban : l^ollonits kamaraelnökön kívül részt vett Wymes tábornok, Kleinwaéhter boroszlói m é r n ö k , Schneider és Gall Sebestyén. Ez a bizottság kimon- dotta, hogy Pozsonynál töltésekkel és mederásással a régi folyására, t. i.
Érsekújvár felé kell. kényszeríteni a Dunát. Óvárnál Halászi falu mellett lesz az átvágás. Komáromnál .csatorna és sarkantyú építendő 15,000 frt költséggel. A. g y ő r i átvágás és sarkantyú 6000 frt költséggel megépít- hető. Rajkánál, hol a Duna g y ő r i és k o m á r o m i ágra oszlik, a meder kitisztítandó.
Kész lévén a terv, ő felsége 1677. okt. 13-án elrendelte, hogy a szabályozást a közmunkával Pozsonynál kell megkezdeni. Majd 6000 frtot rendelt àz előzetes munkára. Ám három év is elmúlt, anélkül, hogy egy kapavágást is tettek volna. Csak 1680. okt. 21-én sürgeti meg a prímás az udvari kamaránál a munka megkezdését. E sürgetésnek az lett az eredménye, hogy 1681. június 20-án Hannenslain Fülöp János m é r n ö k ö t új és olcsóbb térvek készítésével bízták meg. Ekkor már csak a Pozsony melletti szabályozásról volt szó. Hannenstain 1681. decz.
6-án benyujtá a tervet, s kijelöli a módot, miként lehétne a Dunát Érsekújvár felé terelni. A terv szerint 36,624 köb láb földmunkát à 1000 öl kőhányást kellett volna végrehajtani. A közmunka kirendelésemellett Hannenstein e munkálatot 2606 frt-ért maga kész volt végrehajtani.
A mostoha viszonyok miatt azonban még saját költségeit sem tudta meg- kapni,1) nemhogy terveit keresztülvinni.
A Dunába siető m e l l é k f o l y ó k , mintha csak az ő példáját kívánták volna követni, megúnt medröket szintén el-el hagyogatták.
Annyi veszedelmet és költséget nem okoztak ugyan, mint a hatalmas erejű Duna, de tilalmasra fordulásuk azért temérdek bajjal járt. 1573-ban a Morva folyó tette meg, hogy Magyarfalunál (Ungernsdorf) elhagyta régi medrét s teljesen más irányban , kezdett folyni. Az igazi meder vize. aztán teljesen elapadt, a m a r c h e g g i malmok- kelepelése elné- mult s a halas-tavak kiszáradóban voltak. Mivel a Morva folyón igen
Közös pénzügyi levéltár:. Hungarica. 14597—14620^ fasc.-ban.
élénk szálozás és hajózás Folyt Magyarország-felé', s mivel á főág apa- dásaival mindez szünetelt, az érdekeltek, sürgősen kérték a királyt;, intézkednék idejében az új ág elzárásával.1) V
A XVII. század hatvanas Augsburger mérnök azon fárado- zik, hogy a s z a k á l l o s i várnak egyénest neki rontó új fólyamágat elzárja. Honnét szakadt ide ez a víz, nem említik az egykorú iratok.
Ugyanezen időben a Vág is új ágat bocsátott ki-magából, amely azonban szerencsésen utat talált a Nyitra vizébe. 1672-ben a Csiliz folyóról jelenti a magyar kamara, hogy sok patakot bocsát ki magából, s ezek meglehetős károkat okoznak a Csallóközben. A s z ő g y e i átke- lőt is emiatt kellett VéneJcre helyezni.2)
II. 1
Hajózás és hajóépítés.
Folyóvizeink; ilyetén szeszélyei temérdek akadályt hárítottak a h a j ó z á s elé. A Duna Pozsonytól Győrig valóságos labirintus volt, s ugyancsak értelmes és tapasztált mesternek kellett lennie, aki baj nél- kül tudta hajóját levezetni. A tömérdek zátony, gázló, homoksziget/s a mederben rejlő hatálmas fák lépten-nyomon hajótöréssel fenyegettek.
A XVI. és. XVII. század iratai igen sok ily h a j ó t ö r é s emlékét őrizték még. Az ákadályok miatt éjjel egyáltalán nem lehetett hajózni-;
sőt szélben, viharban, még nappal sem. így értjük csak meg, hogy Bécsből Komáromig öt-hat napig is eltartott az út. Fölfelé meg örültek, ha a rövid napok idején egy hónap alatt megérkeztek.
A h a j ó é p í t é s n e k természetesen alkalmazkodnia kellett a vizi utak viszonyaihoz. Általában nagyon könnyű, hosszú és sekély járatú hajókat építettek. Ezer mázsa terhet vivő hajó már ritkaság számba ment. Súlyos, erős szerkezetű mélyen járó hajókat már csak azért sem építettek, mivel a legjelentősebb h a j ó é p í t ő - t e l e p e k a Duna kis- se.bb mellékfolyóinak partjain voltak. Aztán áz akkori hajósok mindig retteghettek attól, hogy egyetlen év alatt az összes hajóik tönkre-men- nék ! A Dunának és mellékfolyóinak alacsony partjai miatt ugyanis, a téli áradások rendkívül veszedelmesek voltak. Egy-egy hatalmas jégáradat hihetetlen pusztításokat vitt végbe. Ha a dunai jégtáblák szét tudták szaggatni a k o m á r o m i é s g y ő r i . v á r a k lőréseit, ha képesek voltak megingatni a hatalmas falakat (1570-ben), gondolhatjuk mi sors várt a
v) K. p. 1. Niederösterreichische Herrschafts-Àcten fase. 16,723-. -Salm Miklós jelentése ö felségéhez.
. - ,.2) K. p. 1. Hungarica 1672. febr. 24. A. magyar kamara Csclén-nek írja a Csilizt.
lOff
partra vont gyönge alkotású hajókra! 1557-ben újév napján, „a n a g y j é g z a j l á s k o r " az ö s s z e s dunai hajókat szilánkokká szaggatta a jég, 1561-ben, 1565-ben, 1567-ben, 1569-ben, 1570-ben és 1573-ban ismét- lődött az eset.1) 1576. február havában csupán a b é c s i Lcirnpecher- amtncűc 120 hajóját ragadta el és zúzta szét a jégár.2) Komáromban és Győrben télire f a h á z a k b a [Schiffstadi) rakták el a hajókat,. itt te- hát a házakkal együtt mentek tönkre a hajók.
A hajóút bizonytalansága meg ama körülmény miatt, hogy a hajók legnagyobb része f ö d e t l e n volt, minden árút, még érczneműeket is gondosan elzárt h o r d ó k b a n szállítottak. Ha a szállítás, szálakon, talpakon történt, azokat előbb jól kideszkázták, s úgy rakták rá a hordókat.
A s z á l o z á s t azaz t u t a j o z á s t leginkább olyan folyóvizeken űzték, melyeken sekélységiik miatt, mélyebben járó hajókkal nem közleked- hettek.
Egyébként alig volt folyóvíz, melyen a X V I . és X V I I . században hajók nem jártak volna! A Duna mellékfolyóin: Trami, Inn, Ens, Morva, Ύág, Garam. stb. folyókon úgyanazok a hajók jártak, a melyek a Dunán s ugyanannyi terhet vittek, mint a Dunán. Ma e folyók leg- nagyobb része hajózhatatlan lévén, szinte csodálkozunk, ha olvassuk, bogy a kis Trann folyócskán vagy nálunk a még kisebb Árva vizén meglehetősen megrakott hajók és szálak közlekedhettek. Pedig a dolog magyarázata igen egyszerű. Az év bizonyos időszakaiban minden folyó megdagadt, s ilyenkor mindegyikén lehetett hajózni. A régiek úgy mondták ezt, hogy m e g é r k e z e t t a h a j ó z á s i d e j e ! A télen át készült hajók százai a mellékfolyókról ilyenkor szálltak a Dunára, ilyen- kor indultak meg a . g m u n d e n i sókamara s ó h a j ó i , a Traun folyó hatalmas dereglyéi, a Morva paliózott szálai. Vissza . ezek köziül több- nyire csak a s ó h a j ó k a t vontatták, meg azokat a g a . h ó n á v a l meg- terhelt hajókat, melyek Tirol élelmét szállították. Ezek a hajók sokszor hónapokig vesztegeltek a Traun vagy az Inn folyó torkánál, várván a nyári vagy őszi esőzéseket, melyek e folyócskákat újra hajózhatóvá tették.
Szinte érthetetlen dolog, mi lehetett az oka annak, hogy míg imigyen minden kis folyócskát igyekeztek kihasználni, a Dunának kö- zépső, vagyis a m a i . f ő á g á n n e m j á r t a k hajók. A XVI. és XVII. században soha szó sincs arról, hogy Pozsony és Komárom kö- zött a középső Duna-ágon hajókáztak volna. A h a j ó s o k d í j s z a - K. p. 1. Österreich fase. 17,655. W. A nagy jégzajlások és az okozott károk évek szerint vannak feljegyezve.
2) K. p. 1. Lämimheramt iratai a Niederösterreichische Herrschafts-Acták között.
b á s a i is, csak a m a g y a r ó v á r - g y ő r i Dunára szóltak. Nem lévén a pozsony-komáromi ágnak forgalma, a partokon fekvő községek sem fejlődhettek, gyarapodhattak, hanem ellenkezőleg pusztultak. Ezzel szemben a v e r e к η y e i ág, Pozsony és Érsekújvár között, az 1668—70-ben megejtett szabályozás után ismét. elegendő vizet kapván, lassan- lassan a Duna f ő á g á v á fejlődik. Még a jelen század első évtizedé- ben is itt. jártak a legnagyobb hajók, s ezt tartották a Duna főágának.
A hajók túlnyomó része Bécsbe tartott, s az árúk majdnem kivé- tel nélkül a bécsi tárházakba kerültek. Ide igyekeztek a német világ- kereskedelem két góczpontjának Nürnbergnek és Augsburgnak kereskedői.
Itt rakták le az augsburgiak a tömérdek vászon és gyapotneműt, az arany és ezüst tárgyakat, a nürnbergiek meg az ércznemüeket, a rövid- árukat (Galanterie) fűszereket és szöveteket. Bécsben kerestek piaczot árúik számára Ulm, Esslingen, Nörcllingen, Regensburg, Passau, Linz, stb. kereskedői és ha nem is versenyezhettek Nürnberg és Augsburg hatalmas czégeivel, a maguk részét mégis kivették a haszonból. A keres- kedelmi városok, ha nem is estek közel a Dunához, szekereken szállít- tatták áruikat az első kikötőhelyig, s onnét már hajókon bocsátották alá.
A h a j ó ú t volt a legbiztosabb, legolcsóbb s legkényelmesebb; s így nem csoda, hogy mindenki azon igyekezett lefelé.
Az árúk szállításával a felső Duna mentén Bécsig a r e g e n s - b u r g i s főleg a l i n z i h a j ó s o k foglalkoztak. A l i n z i h a j ó s c z é h igen népes és hatalmas testület volt; tagjai jó módnak örvendettek, s olyik 40—50 vontató lóval s jó csomó hajóval rendelkezett. A testület élén két czéhmester állott; ezek őrizték a czéh ládáját és zászlóját.
Három királyok napján, amikor minden hajóslegény és mester családja körében időzött, tartották közös összejövetelüket; azontúl csak az ur- napi körmeneten kellett mindnyájuknak megjelenniök. A hajóslegények nem űzhették a mesterséget, nem vállalhattak magukra megbízatásokat, s nem szerezhettek hajókat vagy ladikokat. Aki közülök ilyenre vete- medett, tíz font viaszt kellett a czéh javára beszolgáltatnia. A vontatásnál ha 40—50 vagy még több lovat kellett befogni, a mester 5 frt-ot tett a czéhládába ; ha 35—40 ló vontatott 4 frt 30 kr.-t. ha 30—35 ló úgy 3 frt-ot, 20—30 ló befogásakor 2 frt 4 sillinget, s 10—15 lóval való vontatás esetén 1 frt-ot kellett a czéhládába tennie. Az idegen hajósok ugyanily körülmények mellett kétannyival adóztak. Az igy begyült pénzt az elszegényedett mesterek támogatására és a beteg hajóslegények segélyezésére fordították.1)
KözösTpénzügyi levéltár: Österreich, 17655. fase. S. „Articüll oder SeheíT- ordnung." (1608-ból való másolat.)
08
A linzi hajósok békés időben Pozsonynál tovább nem hajóztak.
Háborús időkben azonban a végvárakba is le kellett hajózniok. Fölfelé bárhova elvontatták a hajókat. Mivel Tirol részére a Dunán és az Tnn folyón szállították a g a b η á t meg a f a g g y ú t , s mivel a Bécsben összegyűlt magyar termények egy része tovább szállíttatott, tehát a a hajósoknak elegendő dolguk akadt.
Bécstől lefelé már a b é c s i h a j ó s o k uralkodtak a Duna hátán.
A bécsi h a j ó s c z é h szabályait 1531-ben vezették be a város év- könyvébe.1) Az egyes pontok nem sokban különböznek a linziekétől.
A bírságot a bécsi hajósok is viaszban szolgáltatták be, s a czéhládá- ban összegyűlt pénzt ők is humánus czélokra fordították.
A míg a török be nem telepedett Magyarországba, a bécsi hajósok terhes hajóikkal Budáig jártak. Bécs és Visegrád közt annyira ismerték a d u n a i h a j ó u t a t s a hajózás minden titkát, hogy ha valami baj támadt a hajóútban, királyaink rendesen őket küldték Magyarországba a baj okának földerítésére. Buda elfoglalása után azonban mindig job- ban és jobban nyugat felé szorultak. Eleinte még megengedték nekik, hogy Komáromig hajózzanak; később azonban már csak Győrig a XVI.
század végén pedig csak Pozsonyig bocsátották őket. Ez aztán nagy romlást hozott a bécsi hajós, népre. Fölfelé nem igen akadt dolguk, le- felé meg egészen elzárták előlük az utat: így hát évről-évre szegé- nyedtek, s számuk folyton kissebbedett.
Ami a bécsi hajósokra romlást hozott, az a m a g y a r és r á c z h a j ó s η é p r e csupa gzerencse volt. Őket se a törvény nem gátolta se a félelem nem tartotta vissza, hogy török területre hajózzanak.
Gyalogszerrel vagy szekereken Bécsbe mentek, s hajókat vásárolván, a legkelendőbb árúkkal megrakodva eveztek lefelé. A bécsi hajósok a magyarországi verseny ellen hasztalanul védekeztek.
. Mesterségüket nem volt nehéz eltanulni. Amint kereskedőink sűrűb- ben kezdték látogatni Bécset, m a g y a r és r á c z h a j ó s o k is meg- jelentek, és ha máskép nem, hát olcsóbb ajánlatukkal verték le a bécsi hajósokat.. A XVI. század közepén már annyira előtérbe léptek, hogy' a bécsi hajósczéh romlását látta a versenyben. Az a körülmény, hogy a XVI. század másik felében a bécsi hajósoknak nem engedték meg a Pozsonyon túl való hajózást, még jobban részükre döntötte a diadalt.
A magyar hajósok versenye ellen a bécsiek a felsőbb hatóságok- nál kerestek orvoslást. 1552-ben már királyi biztosokat küldtek ki sérel- meik megvizsgálására. A bécsi hajósok előadák a biztosoknak, hogy a
*) яStcultpuech" 1531. Az 1552. évi másolata Österreich 17721. fasc.-han.
m a g y a r o k és r á c z o k feljővén Bécsbe hajókat é? szálakat vásárol·.;
nak, s nemcsak a saját árúikat szállítják, hanem idegenek részére is elfogadnak megbízásokat,. Ilyen módon .őket minden keresettől elütik Î1) A biztosok igaznak találván a panaszt, a bécsi hajósoknak szabályza- tába beiktatták, hogy a m a g y a r és г á с ζ h a j ó s о к, m e g b í z ó i k r é s z é r e n e m s z á l l í t h a t n a k á r ú k a t , egyedül a saját maguk részére vásárolt czikkeket vihetik tovább hajóikon Magyarországba!2) De ez az újítás nem sokat, lendített a bécsi hajósok sorsán!
A hanyatlást meg éppenséggel nem tudta útjában megállítani. A mes- terek s hajósok száma egyre fogyott és hogy a· czéh kiadásait födöz- hessék, az idegen hajósokat is megadóztatták a maguk javára. 1592-től
kezdve már bevett szokássá lett, hogy minden hajóstól, aki Bécsből megterhelt hajóval távozott 15 kr.-t szedtek a bécsi czéh javára.3)
1593-ban már a feloszlás felé tartott a bécsi hajósczéh. Egy-két évtized előtt is még mindig 30 gazdag hajósmester élt. Bécsben, most pedig mindössze csak 12 mester, űzte még a hajózást, de kötelezettsér geiknek ezek sem tudtak megfelelni. Az udvari kamara a czéhszabályzat megújításával igyekezett a fölbomlást megakadályozni. A hajósok meg azt kívánták, hogy engedjék meg nekik a szabad hajózást Magyar- országba ; mert romlásuknak az a főoka, hogy Pozsonynál tovább nem igen mehetnek. Ez a kívánságuk azonban nem igen teljesült.4)
Csakis az 1665-ben a törökkel kötött kereskedelmi szerződés meg- kötése óta mertek a b é c s i e k hajóikkal Magyarországba jönni, de még így is Komáromnál tovább nem bátorkodtak menni. A p o z s o n y i h a j ó s n é p is csak Komárom és Bécs között közlekedett hajóival·:
Mivel mindkettő egy utat járt, természetes, hogy farkasszemet'néztek egymással. A XVII. század hetvenes éveiben már kemény h a r c z d ú l t a b é c s i és a p o z s o n y i hajósok között. A bécsiek a pozsonyi hajóso- kat igyekeztek városukból kiszorítani, a pozsonyiak meg nem tűrték, hogy a bécsi hajósok Pozsonynál tovább hajózzanak. Amazok az alsó- ausztriai és az udvari kamaránál, a pozsonyiak meg 1677. júl. 8-án a magyar kamaránál kerestek orvoslást. A bécsi polgármester és a városi tanács természetesen a saját hajósaik érdekében szálltak síkra. A po-r zsonyi hajósok — írják 1678. május 28-án — oly vakmerőek, hogy a
!). К. р. 1. Österreich 17722. fase. W. „Nachdem etlich Hungern, und Reihen sich ünderstehen flöss und schöff alhie zuekaufen, darauf sie dan ire und andere frembte Gueter laden und \veckh führen." etc. ' ' '
2) Ugyanott. „Am montag.den 19. Sept." ·
3) „Von jeden Anleg oder Haupt-Hochenau.·''
4) Közös pénzügyi levéltár: Österreich fase. W. 1593. „Ordnung der Schöffleut zu Wien." „das sey di maiste ursaeh ires verderben, dass. sy die alhiesig Schefleut mit denen waren und gliettern weittcr nit, dan nur auf Pres spur g faren dürfen" etc.
110
bécsiek ősrégi jogaival és szokásaival mit sém törődvén, minden módon és úton akadályozzák őket a tovább hajózásban. A magyar kamarához rendeletet kell meneszteni, hogy e vakmerőségnek eleje vétessék.1) Bár minden a bécsi tanács kívánsága szerint történt, a pozsonyi hajósok azért még sem vallották kárát ; mert Bécs ostroma alatt az ottani hajós- nép alig néhány mesterre olvadt le, az ő testületük meg folyton gyarapodott.
Győrnek kereskedése igen élénk volt úgy a XVI., mint a XVII.
században. Hajósai azonban nem igen leheltek, mivel e két század alatt g y ő r i kereskedő hajójával nagy ritkán találkozunk. A győriek kerés- kedése kizárólag a m a r h á r a irányult, s ebből pénzelt az ottani har- minczadhivatal is.
Sajátságos jelenség, hogy míg Győr kereskedői teljesen távol tar- tották magukat a vizi úttól, addig Nagyszombat lakói, bár meglehetős, távol estek a vizi utakról, fel és le jártek hajóikkal a Dunán, s még ha Pozsonyba mentek is, nem a közelebbi szárazföldi útat választották, hanem jó kerülővel a Vág vagy a v e r e k n y e i Duna partjára szállítot- ták árúikat, s hajókon vitték tovább. így szállították 1578-ban az osztrák sót a pozsonyi sókamarába. Mivel a város lakói bő kiváltságoknak örven- deztek, a. d u n a p a r t i vámosok és harminczadosok gyakran panasz- kodnak a nagyszombati kereskedőkre, akik nagy hajóik után semmit sem akarnak fizetni. Nagyszombat kereskedelme főleg a XVI. században virágzott ; 1564-ban 17,088 frt 48 d., 1575-ben pedig 42,972 frt 43 d.
volt az ottani harminczad bevétele. 1575-ben tehát több mint egy millió értékű árú fordult meg Nagyszombatban. A XVII. században azonban már sohasem találunk ily nagy forgalomra. Meg kell jegyeznünk, hogy a XVI; századból ismeretes nagyszombati kereskedők tősgyökeres m a g y a r o k voltak. Számukat nagyban növelte Komárom, melynek egész lakossága az 1594-iki ostrom alkalmával Nagyszombatba mene- kült és 4 évig ott is maradt.
A XVI.· és XVII. század legügyesebb és legmerészebb hajósai azonban kétségtelenül a k o m á r o m i a k voltak, akik nem törődve a Bécs érdekeit védő útkényszerrel, hajóikkal Regensburgig is fölmentek, s megvetvén minden veszedelmet, áruikkál Drinápolyig, Szarajevóig jártak. Az egész város lakói tisztán kereskedésből éltek, s még iparosai is messze földre, a törökök közé vitték áruikat, s ott adták el. E város- nak — írja a komáromi jegyzőkönyv 1624-ben — „ a z s z o k o t t ke- r ö s k ö d é s d o l g a v o l n a e l s ő o s z l o p a ! "2)
! ) Közös pénzügyi lt. Hungarica 14603, fase. 1678. május 28. v 2) Komárom sz. kir. város levéltárában.
A k o m á r o m i kereskedők közül elsősorban a n a s z á d o s o k a t kell kiemelnünk. Ök ismerték legjobban a török viszonyokat, s ök jártak leggyakrabban török földön. Aezélizmú, bátor hajósnép volt ez; föl és le egyforma erővel hajtotta hajóját és sohasem szorult vontatókra. Béké- ben és háborúban egyaránt kereskedett, s mikor más kereskedő kimoz- dulni sem mert házából, a naszádos félelem nélkül ült hajójára, s a nagy kereslet miatt rendesen dupla haszonnal tért vissza. Bátran kérd- hetné valaki, miként \rolt lehetséges, hogy egy tisztán katonai intézmény tagjai ilyen mértékben űzték e polgári foglalatosságot ? A felelet könnyű és egyszerű, mert a naszádosnk első sorban kereskedők, halászok, ipa- rosok vagy földművesek voltak. A naszádos vajdák idejük nagy részét malmaikban töltötték, vagy kereskedtek.; a köznaszádosok pedig szőttek, csizmát varrtak, halásztak, s nyáron át csapatosan mentek az aratásra.
Azalatt pedig a félelmetes naszádok a b é c s i és p o z s o n y i a r z e - n á l o k b a n pihentek! Jóravaló polgárok voltak mindannyian ; a vajdák ott ülnek a városi tanácsban, s nem egyszer a bírói székben is, s a városi jogok leghatalmasabb védőjét Szapata Ferencz vajdában és bíró- ban tiszteli Komárom. A naszádosok csak. a háborúban voltak igazi katonák, ilyerker lehozták Bécsből és Pozsonyból a naszádokat, s a történet tanúsága szerint akkor aztán bátran szembe néztek az ellen- séggel. Meg kell jegyeznünk, hogy a komáromi naszádos nép nyelvre és szellemre m a g y a r volt, s ami idegen .került közé, néhány év alatt az is teljesen m e g m a g y a r o s o d o t t . Maga á város lakossága is tiszta magyar volt, görög keleti vallásúak ugyan szintén éltek ott, de nyelvre nézve ezek is m a g y a r o k voltak. Csak a XVII. század végén kezdenek a n é m e t e k és r á c z o k sűrűbben letelepedni. Komoly tör- téneti munkában olvashatjuk mégis, hogy a nemzeti .felkelések korában csak a komáromi naszádosok harczoltak a császár pártján ! Szerencsére ezek a komáromi naszádosok csak az illető író képzeletében éltek;
mert a valóságban a komáromi naszádosok Bocskay zászlója alatt mint gyaloghajdúk küzdöttek, s. házaikat Molart várparancsnok foglaltaié stb.1)
A naszádosoknak II. Lajos király adta kiváltságlevelében még nincs szó harminczadmentességről s más kereskedelmi előnyökről.
I. Ferdinánd 1549. márczius 15-én azonban fölmenti mindennemű dol- gaikat és kereskedelmi árúikat a vám és harminczad alól. I. Ferdinánd-
x) Közös pénzügyi levéltár Hungarica :. „Privilegíales der Stadt : Komorn." A le- foglalt házak Csizmássy György, Tőkhey Ferencz, Péter Deák, János Deák, Sebestyén Deák, Almay János, András Deák, Varga Gergely, Sáros János, Borbély Gergely, Tolnay Lukács stb. k e r e s k e d ő n a s z á d o s o k é i voltak. Az egykorú jelentés különösen kiemeli Varga Gergely kereskedő két uri módon berendezett szép házát.
Az itt felsoroltak a béke megkötése után sem tértek .többé vissza Komáromba.
112
nak a komáűomi naszádos község kiváltságait megerősítő eddig ismeretlen oklevelé 1554-ben .már k ö t e l e z i a n a s z á d o s o k a t a v á r o s i c z é h e k b e v a l ó b e l é p é s r e , mert a ki nem tagja valamely czéh- nek, az mesterségét nem űzheti, és semmifélé czikkel sem kereskedhetik !x)
Ügy látszik ' a harminczad- és vámmentesség kiadásakor nem számítottak arra, hogy a naszádosok nagyobb arányú kereskedést fog- nak űzni. S mikor látták, hogy a naszádosok mennyire kihasználják ki- váltságukat, alkudozni kezdtek velük, nem volnának-e hajlandók bizonyos pénzösszegért kereskedelmi kiváltságaikról lemondani? Sikerült-e az alku vagy nem, nem tudjuk, de a harminczadmentességet megvonták tőlük. A fizetést azonban könnyebb. volt elrendelni, mint megvenni ; mert a naszádosok hallani sem akartak a fizetésről.
A komáromi n a s z á d o s о к és . más k e r e s k e d ő k lementek Drinápolyig és. Szarajevóig, s szivesebben jártak török földre, mint az örökös tartományokba, Különösen gyakran fordultak meg Boszniában.
Sok földet bejárván és a törökkel gyakran közlekedvén, bőséges tapasztalatokra tettek szert. E tekintetben egyetlen magyar város lakói sem. versenyezhettek velük. Mikor 1615-ben az első rendszeres török kereskedelmi szerződés megkötéséről tanakodtak, az udvari kamara, s az /ő révén megkérdezettek nem tudtak a dologhoz szólni. Erre a magyar kamarát kérdezték meg. Úgy látszik, a magyar kamara sem sokat tudott a keleti kereskedésről, mert ő viszont a volt nagykereskedőhöz Bornemissza János uramhoz fordult tanácsért. Bornemissza viszont a k o m á r o m i a k - h o z mint a legtapasztaltabb kereskedőkhöz utasította a kamarád
¿A mostani állapotokhoz — irja 1615. aug. 30-án — nem tudunk szó- lani, mi csak, az kevés majorságnak vetettük életünket, hanem a komáromiak egész Drinápolyig, Nándor fej érvárig, .'. Boszniában Szarajevóig , é j j e 1-n a ρ ρ à 1 o t t v a n n a k é s a z k e r e s k e d é s b e n f o r g o l ó d n a k ; egy Kürtössy János hatvan esztendős most is onnét jött. Az ilyenek inkább tudnának az dologhoz szólani."2)
A komáromiakon kívül csak a r á c z kereskedőkről mondhatjuk még el, hogy Belgrádtól Bécsig minden helyet, fölkerestek hajóikkal. Jó kereskedőknek, de elsőrangú c s e m p é s z e k n e k tartották őket min- denkor. Ha végig lapozzuk a XVI. és XVII. század „с ο η t r a b a η d a"-it látjuk, hogy majd mindenikhez rácz kereskedő neve fűződik. A magyar
84) Országos Levéltár: Liber Regius I.
8') Több komáromi kereskedő teljés vám- és harminczadmentességet élvezett az egész országban. Ilyen volt például Horogszegiig János, aki a kiváltságot 1559.
szept. 16-án kapta. A kiváltság- szerint őt és embereit sehol' sem volt szabad fentar- tani, s csak a komáromi biró előtt lehetett őt pörölni, (Hung. 14371.) Ilyen kivált- got kapott 1631. febr. 3-án Pap János komáromi polgár is kitiinő érdemeiért. Horog- szeghy és Pa.p azelőtt ή a s ζ á (to s о к voltak Komáromban.
kamara éppen emiatt a rácz kereskedőknek adandó kiváltságokat min- dig erősen ellenezte. Ők is sürün járnak török területre és főleg Boszniába.
1628-ban MiliaJcovics Antal és társai azért folyamodnak ő felségéhez, hogy béke idején szabadon kereshedhessenek Budán, Boszniában s más török területen és föltartóztatás nélkül jöhessenek onnét vissza.1)
1637-ben pedig, midőn a bosnyák kereskedők magyar területen állítólag valami sérelmet szenvedtek, ügyvivőjüknek Radivchich Mihálynak kérel- mére, III. Ferdinánd az ügynek megvizsgálását alsólindvai Bánffy Kristóf tárnokmesterre bizta.2)
A XVI. században török kézre kerülvén a Duna Komáromig, mi- ként a régi magyar h a j ó z á s azonképen a h a j ó é p í t é s területe is, idegen uralom, idegen vezetés alá került. Azok a rengeteg t ö l g y e r d ő k , amelyek az alsó Duna vidékét, a Száva és Dráva közét boríták, s melyek századokon át szolgáltatták hajóépítésünkhöz a pompás anyagot, hosszú időre elvesztek. A m a g y a r n a s z á d o k szülőföldje ezentúl a töröknek dolgozott. Elvesztettük azokat a derék mestereket, akik a külföldön is ismert és utánzott egyetlen m a g y a r f a j t a h a j ó t késziték.
A Száva és Dráva vidéke volt az e g y e t l e n hely, ahol a nagyban való h a j ó é p í t é s t , oklevelek alapján bizonyíthatjuk. Yalkó s főleg Pozsega vármegye területén találjuk a legjobb és legtöbb mestert. Itt készültek az úgynevezett „ m a g y a r n a s z á d o k , " melyeknek azonban
:— sajnos — ma már alakját sem ismerjük. Azok a naszádok úgy anis, melyeknek képei a XVI. század végéről maradtak reánk, nem az igazi magyar naszádok, hanem az olasz mesterek által átalakított hadihajók.
Ezért küld I. Ferdinánd király „Wellisch nassarn maister-"t Gmundenbe 1541-ben, ezért mondja nekik, hogy az 50 naszádot „ n a c h d e n n e w e n M u s t e r " csinálják.3) 1527-ben még I. Ferinánd számára is Pozsega megyében készítik a naszádokat. Deseiuffy János, Pozsega megye főispánja maga írja I. Ferdinándnak, hogy van itt e l é g f a , hozzártő m e s t e r is akad bőven, csak azt .írják meg. neki, hány naszádot épít- tessen.4) Azonban 1528. április 4-én Ferdinánd már Gmundenbe küldet mintának „n a s s a di s eh e f l e in"-t, hogy annak formájára készítse- nek naszádokat.5)
A török, kész h a j ó t e l e ρ e k e t találván Valicò és Pozsega me- gyékben, sietett is azokat a maga hasznára fordítani. 1531-ben már
Közös pénzügyi ltár. Hungarica 14472. fase. 1628. jan. 4.
2) III. Ferdinánd levele Eszterházy Miklós nádorhoz, az Orsz. Levéltárban az Eszterházy iratok közt.
8) österr. Denkbuch 52. köt. 1541. decz. 26.
4) Csász. és kir. házi, Udvari és állami levéltár Bécsben : Hungarica.
6) Közös pénzügyi levéltár: Österr. Deükbuch 1526—28-ig. 33. köt..
Gazdaságtörlcnclmi Szemle lyCO. ° Q
114
a Száva partján készítteti a gályákat és a könnyű hajókat, vagyis na- szádokat. „Rengeteg fát halmoztak ott össze — írja Bahics a királynak — s felséged mesterei közül ketten vezetik a munkát; épp oly könnyű hajókat készítenek, mint a milyenek felségednek vannak.1) Több, mint másfélszáz évig a török állandóan itt készítteti később hajóit, csupán a s z e g e t és az i s z k á b á t hozza Boszniából.2) Mikor a törököt kiűzték, még mindég szép számmal voltak a Száva és Dráva vidékein hajóépítő mesterek, s Gössinger császári főhajómester 1600. augusztus 2õ-én pénzt és szerszámokat kért, hogy a kivándorolt és kóborló mestereket
\risszacsalogathasssa, s az itt maradottaknak munkát adhasson.3) Valószínű, hogy d u n a p a r t i városainkban is készítettek imitt- amott kisebb hajókat s főleg ladikokat, de hogy nagyobb h a j ó é p í t ő t e l e p e i n k lettek volna, azt semmivel sem tudjuk bebizonyítani. A
„dunai hajóhadak történetéinek írója: dr. Szenthláray csak ügy oda- vetőleg — minden adat idézése nélkül — 19 hajóépítő telepet sorol fel a Duna és a Tisza mentén, ahol szerinte „már az emberemlékezetet meghaladó időkben is hajóépítő telepek léteztek, hol az ország hadi- hajói is készültek!" Ha a hajótelepek létesüléséhez a hajózható . víz közelsége elegendő lett volna, akkor bátran feltételezhetjük, hogy 19-nél több hajótelepünk is volt. De hát a hajóépítéshez f a is kellett, meg m e.s t e r is és hiteles adatok alapján bátran elmondhatjuk, hogy a XVI. és XVII. században mind a kettőben nagy volt a hiány nálunk.
Eltekintvén attól, hogy még I. Mátyás király korában is Budára, Pozsonyba: Ausztriából hozzák az é p ü l e t f á t , ezúttal csak a XVI. és XVII. századról szólunk. Az é p ü l e t f a m i n d k é t s z á z a d b a n a l e g d r á g á b b és l e g k e r e s e t t e b b á r u c z i k k volt nálunk. Maga a török is búsásan fizette a Budára hozott fanemüt. 1555-ig kitűnő üzletnek tartották a h a j ó - és f a n e m ü szállítását Budára s Bécsből meglehetős mennyiségű fát vittek le évenkint. 1555. május 4-én azonban betiltják a f a k i v i t e l t török területre s a tiltó rendeletet Ferdinánd
Csász. és kir. házi, udvari és állami levéltár: Hungarica: „Ut Turci circa Nandoralbam ad ripam fluminis Zavae parant nunc gateas viginti quinqué et per- ficiunt. ad futuram aestatem et ita leves galeas sicuti Maj. Vra. habet, et duo ex magistris Majestatis vestrae profecti sunt ad Turcos" etc.
2) K. p. 1. Österreich, 17,722. fase. W. D a s S c h i f f w e s e n i n U n g a r n :
„das Naghverck und Züllenklämpft wie es die Türcken gebrauchet, undt maistens in Possnia machen lassen" etc.
3) Közös pénzügyi levéltár: Hungarica, fase. 14,G67. 1689. áprilisban Gössinger főhajómester ezeket írja feleletül a febr. 26-iki császári rendeletre : „es Avere sich an der Sau und Trag gelegene aichener Waltungen und der inwohnenten Leith, w e l c h e d e n T . ü r k h e n a l l e S c h ü f f u n d S c h ü f f m i t l e n g e b a u t , zu bedienen limb ainen dergleichen Schüffpau aldorten einzurichten."
1555. június 9-én Augsburgban keit rendeletével nemcsak megerősíti, hanem megszigorítja is.1)
A tiltó rendelet okáúl a Magyarországban tapasztalható f a h i á η y t említi. Hogy a hiány tényleg megvolt, számos adattal bizonyíthatjuk.
1554-ben Nádasdy Tamás jelenti Miksának, hogy a Dunántúl nem tud fát kapni.2) 1546-tól kezdve a k o m á r o m i és g y ő r i várépítéshez még a' 'téglaégetéshez szükséges tűzifát is Ausztriából hozzák.3) Az esztergomi érsek 1546-ban külön folyamodásban kéri a királytól, hogy pozsonyi háza építésére f a n e m ü e k e t vitethessen Bécsből*) A magyar országgyűlésekre állandóan kétezer öl fát szállítanak Ausztriából az udvar részére ; az udvari kamara csak az árát fizetteti ki a magyar kamarával. A XVII. században a végvárak építéséhez az ö s s z e s f a n e m ű t az örökös tartományokból szállítják. Kivételt csak Lipótvár építésénél tesznek. 1661-ben a Magyarországban hadakozó hadsereg részére nem tudnak kenyeret sütni, mert nincs tűzifa. Ezentúl tehát minden 96 mérő gabnához 2 öl tűzifát is szállítanak a hadsereg részére.
Buda visszavétele után, a budai vár építéséhez Stájerből: Stockerauból hozzák a fát s még a budai főtemplom tetőzetét is készen hozzák
1687-ben Bécsből Budára.
De nemcsak fában volt hiány, hanem f a m u n к á s ó k b a n és f ü r é s z e l ő m e s t e r e k b e n is. Az utóbbiak nélkül pedig a hajóépí- téshez szükséges hosszú deszkákat nem igen tudták elkészíteni. A breznó- bányaí kincstári fakereskedés részére I. Ferdinánd egész sereg fürészelő mestert hozat Omunden vidékéről. 1576-ban Rudolf újra szaporítja számukat.5) A török kiűzése 'után Mármarosba is Omundenből rendelnek fűrészelő mestereket és hajóépítőket. Még а XVIII. század elején is alig van esztendő, hogy egy-kettőt ne küldenének oda.0)
Mindezekhez még hozzá kell vennünk, hogy már a középkortól kezdve is világos adataink vannak arra, hogy nemcsak a király, de főuraink is állandóan Bécsben vásárolják a h a j ó k a t . Potom áron, üres kereskedelmi és sóhajókat annyit kaphattak itt, amennyi csak kellett. Bizonyára nem kellett volna szabad vásárlási jogot kérniök I.
Miksa császártól, ha Magyarországban 19 hajóépítő telep működött volna.
Közös pénzügyi levéltár: Österreich, 16,690. fase.
2) A bécsi csász. és kir. udvari házi és állami levéltár : Hungarica 1554. okt. 2.
3) Az építés vezetősége részére kiadott utasításban Ferdinánd különösen meg- hagyta, hogy ;a f á r a vigyázzanak és őriztessék I
4) Österr. Denkbuch. 1546. június 16-án kapja meg az új útlevelet 220 szál- fára, 800 deszkára és 5000 zsindelyre.
5) Közös pénzügyi levéltár: Österreich 16,726. fase. 1576. máj, 10.
G) Ugyanott : A Hoffinanz czímű gyűjteményben egész sereg ilyen rendelet van.
8*
116
A.magyar király birtokában volt Duna mentén, a természeti viszo- nyok alapján még Pozsonyban keletkezhetett volna legkönnyebben h a j ó - é p í t ő t e l e p . Pozsonynak magánakis szép bükk- és tölgyerdei voltak, s az örökös tartományokból is elegendő fát szállítottak. Hajósnépe is volt meglehetősen. Épp ezek a körülmények bírták rá a város tudós monografusát: dr. Ortvayt, hogy hajóépítő telep létezésére következ- tessen. Azonban a hajósnép létezése még nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy ebből hajóépítötelep létezésére következtessünk. Bécsben virágzó hajós-czéht találunk, melyhez a XVI. század közepén harmincz jómódú mester tartozott; de azért e g y e t l e n h a j ó t s e m építettek olt, s ha haj ó munkásra volt szükség, Passanból és az Inn vagy a Traun folyó partjáról hozatták a „s e h о pp e r-eket, azaz hajótömőket! Az új bécsi arzenálban ugyan építettek gályákat, de itt tisztán, Olaszországból időről-időre felhozott mesterek dolgoztak. Ezek is olyan kevesen voltak, hogy a bakterek száma több volt az arzenálban, mint a hajóépítőké.1)
De még ha lettek volna is Pozsonyban hajóépítők, a bécsi verseny miatt tönkre kell vala menniök. Bécsben ugyanis, a kiüresített keres- kedelmi és sóhajok százai olyan áron keltek, hogy a ki d e s z k á t akart venni, az is h a j ó t vásárolt; mert így a hajó szétverésével olcsóbban jutott deszkához. A hajóknak Pozsonyba hozatala meg alig került valamibe. így érthető az a körülmény, hogy a pozsonyiak hajókkal kereskedtek.
Komárom és Győr vidékével még rosszabbul állunk. Erdővel egyik sem rendelkezett, s a tűzi- és épületfát mindkét város az örökös tarto- mányokból kapta. Komáromba évenkint több mint ezer öl tűzifát hoznak az őrség részére és ha a fa kimaradt, az élelmezési hajókat fűtötték fel. A XVI. és XVII. században egyik helyen sem volt hajóépítötelep ; a bécsi főhajózási hivatal egyetlen hajóácsot sem talált ott s így az örökös tartományokból kellett a s c h o p p e r e k e t hozatnia. A „Dunai hajóhadak történetének" írója: Dr. SzmtUáray nem sejtvén, hogy a dunai naszádok h o l készültek, Komáromban és más dunaparti váro- sainkban készítteti azokat. Sőt Komáromban, képzeletében valóságos hajógyárat működtet..2) Ped'g hát Komáromban két századon át e g y e t l e n n a s z á d o t s e m készítettek. Sőt ha a hajókat javítani kellett, Passanból hozattak drága pénzen „s ch ο ρ ρ e rű-eket. Még a dunai átkelőnél használt k o m p o k a t is: Regensburghan csináltatják, s a komáromi vámossal fizettetik ki. Mesebeszéd tehát az, hogy Komá- romból még külföldre is vittek \rolna hajóépítő mestereket!
Österreich. Denkbuch 1542—53. köt. 120. lap. hat olasz hajóács dolgozott az arzenálban.
-) Dr. Szmtkláray. A dunai hajóhadak története 338. lap.
Két századon át a dunai naszádokat állandóan: — Gnmndmiben készítik ! A bécsi közös pénzügyi levéltárban őrzött osztrák emlék- könyvekbe, m i η d e η e g y e s m e g r e n d e l é s t följegyeztek, és így nincs is szükségünk semmiféle találgatásra, vagy föltevésre ! De nem- csak a megrendeléseket jegyezték föl, hanem az é p í t é s i u t a s í t á - s o k a t és az esetleges ú j í t á s o k a t is. Ilyen esetekben többször meg- történt, hogy Komáromból naszádos főtisztet — de nem ám hajóépítőt ! — rendelnek Gmundenbe ! Még az e v e z ő k e t is a g m u n d e n i sókamara területén készítik, s a megrendelések világosan megmondják, mikor csináljanak r ö v i d m a g y a r e v e z ő k e t , mikor m o l n á r - l a p á - t o k a t, vagy o l a s z e v e z ő k e t . A kész naszádokat aztán a vízen a Dunára vitték, s onnét egyenest Bécsbe szállították, és miután itt az arzenálban fölszerelték, Magyarországba küldték. Csak a Száva és a Dráva folyókra szánt naszádokat építik a I a i b a c h i . a r z e n á l b a n , így 1538-ban Ferdinánd 100 naszádot rendel Laibachban, s. hogy az építés körül baj ne essék, Gmundenböl két „ n a s s e r i s e h e S c h i f f - m a i st e r-t küldet oda, akik aztán h á r o m h é t i g járták a k r a j n a i e r d ő k e t , hogy az alkalmas fákat kiválasszák.1)
III.
A bécsi „Lärnpecheramt" hajói a Dunán.
Hajózásunk s hajóépítésünk múltjára vonatkozó sok tévedést, sok helytelen következtetést elkerülhettek volna íróink, ha a bécsi Lcim- pecheramt és bécsi l e g f ő b b h a j ó z á s i h i v a t a l hatáskörét és mű- ködését teszik tanulmányuk tárgyává; mert e két jelentős hivatal adja meg a világos magyarázatot hajózásunk múltjához és hajóépítésünk pangásához. Eddig azonban se magyar, sem osztrák iró nem tartotta érdemesnek a velük való foglalkozást, jóllehet a végváraink és a had- seregek élelmezését e hivatalok nélkül el sem lehet képzelnünk.
Bécs városa szerencsés város volt. Urai annyi kiváltsággal hal- mozták el, hogy akarva nem akarva fejlődnie kellett. Kiváltságai között nem az utolsó volt az úgynevezett S t a ρ ρ e I r e с h t-je, azaz árúlerakási joga.2) Az a tömérdek hajó, mely a Dunán árúkkal megrakva alászállt, Bécsnél tovább nem mehetett, mert ott az árúkat ki kellett rakni.
A n ü r n b e r g i kereskedők, az a u g s b u r g i a k , r e g e n s b u r g i a k
*) Közös pénzügyi levéltár: Österreich 17,722. fase. W. Továbbá Österr.
Denkbuch 42. köt. 1437. decz. 16-án: „Ainhundert Nasarn Schelf auf die Traa zu errichten zu lassen, an Vitzihunib in Krain."
2) V. László magyar király is megerősíti Bécs városát a Stappclrccht-hen.
XVI. századbeli másolata megvan a közös pénzügyi levéltárban.
118'
és l i n z i e k , habár tulajdonképpen Magyarország számára szánták árúikat, Bécsnél tovább nem mehettek. A szárazföldi utak is, mind Bécsbe vezettek, s Magyarországból se hajón se szárazon nem vihettek árúkat Bécsnél tovább, habár a szomszéd városokban, Németó.várt, Nussiorfban, Krembsben vagy Klosterntuburgban talán jobb áron túl- adhattak volna azokon. Minden Bécsbe gyűlt és csak Bécsből lehetett a Dunán árúkat Magyarországba hozni. A császári pátenseken kivül, a handgráf ü b e r r e i t e r-ei, az árszemlélök, azaz b e s c h a u e r e k , a r o t h e n t h u r m i vízi vámos hajósai, meg a l ä r n p e c h e r szolgái vigyáztak, hogy árúkkal megterhelt hajó, valahogy^ Bécs mellőzésével le ne úszhasson Magyarországba.1) Az összes lefelé tartó hajóknak tehát ki kellett rakodniok Bécsben. Az üres hajók v i s s z a v o n t a t á s a többe kerülvén, mint amennyit maguk a hajók értek, a kereskedők Bécsben üres hajóikat is eladták.
Az osztrák herczegek ősrégi joga szerint az ü r e s h a j ó k a t , elsősorban, nekik volt joguk (Schiffrecht) megvásárolni. Ezt a jogot ők aztán a l ä r n p e c h e r (Lärnbecher) nevü hivatalnokuk és hivataluk által gyakorolták. Ez a l ä r n p e c h e r szedte be vízi jog (Wasserrecht) czímén minden Bécsbe érkező hajó után : azt a 40 fillért, a mi szintén az uralkodót illette. Minden kereskedő, aki árúival Bécsbe jött, a kiüresített hajót köteles volt a l ä r n p e c h e r a m t-ban bejelenteni s a lärnpechernek eladni. Ha aztán, a lärnpechernek nem kellett a hajó, akkor a kereskedő engedélyt kapott, hogy hajóját másnak is eladhatja.
A lärnpecher az így összevásárolt hajókat aztán ismét eladta, vagy pedig más kincstári czélokra bocsátotta. Mivel pedig évenkint száz és száz hajó gyűlt így össze, a legnagyobb keresletnek is mindenkor meg- felelhetett. Természetes, hogy ezeknek a hajóknak túlnyomó része Magyarországba került. Bécsbe rándult kereskedőink ugyanis ott vették nemcsak az árúkat, hanem a hajókat is.
A lärnpecheramt, illetőleg e hajó- és vízi jog, a XVI. században rendesen bérlő kezén volt, e miatt tehát rendes kimutatások ebből az időből nem is maradtak reánk. Csak 1557-ből van egy ilyen czímü jegyzék: „ V e r m e r k h t w a s m a n n f ü r Z i l l n i n n d a s H u n g a r- L a n d t v e r k a u f t h a t " ; ez sem az egész évről, hanem csak 29 hajó eladásáról szól.2) A p o z s o n y i s ó k a m a r a felállítása alkalmával
1) A bécsi Handgrafnak 1460. évből ránk maradt esküje így kezdődik: „Ich werdt schweren, das ich khainen gast nicht erlaube g e e n H u n g e r n Z e f a r n m i t s a i n e m K a u f s c h a z."
2) Közös pénzügyi lèvéltár : Wien Lit. W. fase. 46. Lärnpecheramt. E szónak magyarázatát, származtatását semmiféle német szótárban nem találom, sem a régi, sem a mai nyelvben.
1563-ban a lärnpecher azon panaszkodik, hogy jövedelme felényire apadt l e ; mert igen sok s ó h a j ó Pozsonyba megy, s onnét többé vissza nem jön. Rudolf császár 1580-ban kifizettetvén a lärnpecheramt-on fekvő zálogösszeget, a magyaróvári harminczad által, annak vezetését a bécsi főhajózási hivatalra bízta. Hat évvel később, 1586. szept. 13-án egy „General-Mandat"-ban szabályozza a lärnpecher hivatalt, s a hajók nemei szerint szabja ki a vízjogért fizetendő összegeket, végre 1598-ban ugyanő azt a vízivámhivatallal egyesítteti.1)
Míg a vízi jog magános bérlők kezén volt, kényük-kedvük szerint zsarolták a kereskedőket. 1517-ben példáúl I. Miksa császár maga írja, hogy a bérlők sokat vétenek az ő elődeitől megállapított jog és rend ellen. Az üres hajókat nem veszik meg, hanem zár alatt tartják mind- addig, míg a legtöbbje végleg hasznavehetetlenné válik. Ha a keres- kedők, újra megrakván hajóikat, Magyarországba akarnak menni, előbb nem bocsátják el őket, míg fejenkint egy magyar forintot le nem fizetnek. Nem engedik, hogy a magyarok kedvük szerint vásároljanak.
Hogy eme visszaélések megszűnjenek, Miksa elrendeli, hogy aki Bécsben újra megterheli hajóját, az nem köteles a lärnpecher-nek meg- vétel czéljából hajóját felajánlani.2) Ismét 1518. január 2-án Miksa elrendelte, hogy ezentúl senkit se mentsenek föl a vízi jog megfizetése alól. A boldogult II. Ulászló magyar király — úgymond — teljesen szabadon, minden fizetés nélkül vitethette a hajókat Magyarországba.
Sok magyar zászlós úr, főpap és főnemes még ma is élvezik e kivált- ságot, s mit sem törődvén a vízi joggal, szabadon vásárolnak hajókat s viszik Magyarországba.3)
Ha emlékeink hallgatnának is arról, hogy a lärnpecher hajóinak túlnyomó része Magyarországba került, akkor is könnyen megmagyaráz- hatnók azt, egyéb természetes jelenségekből. Fölülről lefelé jöttek a n ü r n b e r g i e k , r e g e n s b u r g i a k , a u g s b u r g i a k , p a s s a u i а к, l i n z i e k stb. terhes hajói, s hozták a sok n ü r n b e r g i á r ú t, az osztrák f ő t t s ó t és v a s n e m ü e k e t , nem annyira Bécs, mint inkább Magyar- ország részére. Bécsben csak t á r h á z a k voltak hazánk kereskedői részére, akik gyalogszert, szekereken vagy marhát hajtva jöttek Bécsbe,
!) K. p. i. w . fase. 46.
2) К. p. 1. W. fase. 46. Patenslevél 1517. Pünkösd napján Bécsben kelt.
3) Ugyanott : „Weillendt unnsern lieben Brüdern Wladislawen Khimigen mit allen s c h i f u n g e n so sein lieb zu derselben nothdurften des Thonawstramb ab.
geh Hungern gefürdt frey und on bezallung des gewondlichsen wasser Rechts verfüren hat lassen" . . . „des jetzt etiieh Fürsten, Prelaten und Landtherren in der Krön Hungern gleicherweiss zugemessen unt zugebrauchen vermainen, unndt also on Aus- richtung und bezallung des wasser Rechts mit Schiffungen in Ungern faren.'· Linz 1518. január 2-áü.
120'
s eladván mindazt, amit magukkal hoztak, potom áron h a j ó t vettek, s az összevásárolt czikkeket a legolcsóbb s legbiztonságosabb úton a Dunán hozták haza. A hódoltság idejében pedig a t ú l a t i s z a i a k , e r d é . l y i e k és f e l s ő m a g y a r o r s z á g i a k visszajövet a v á c z i r é v i g mentek hajón, s ott ismét eladván hajóikat űtjokat szekereken folytatták tovább. így ment ez Buda elfoglalásától a XVII. század ele- jéig.1) Ha a magyar kereskedők nem vásároltak volna Bécsben hajókat,
a hajóbeváltásnak, s a lärnpecheramt-nak semmi értelme sem let-t volna, mivel aki Bécsből ismét árúkat vitt fölfelé, annak a törvény szerint nem kellett hajóját eladni, s a maga alkalmatosságán mehetett vissza) Különben maga a lärnpecher is többször megmondja, hogy a hajókat : a m a g y a r o k n a k , r á c z o k n a k és t ö r ö k ö k n e k szokta eladni.
Hogy mennyi hajó került ilyen módon Magyarországba, azt lehe- tetlenség meghatároznunk. Mert nemcsak a lärnpechertöl vásároltak hajókat, hanem az eladóktól is. A fentebbi kiváltságok is méltatják, hogy főuraink fölmentették magukat a vízi jog megfizetése alól, s nem a lärnpechertöl, hanem maguktól a kereskedőktől vették a hajókat. Aztán igen sok német kereskedő akadt, aki Bécsben újra megrakta hajóit, és ha tovább nem, legalább Pozsonyig leereszkedett árúival. De azért maga a lärnpecher is tömérdek hajót váltott be s adott el. Erről kézzelfogható bizonyítékot nyújt az alábbi táblázat, mely tízévi beváltásról és eladásról számol be.2)
E táblázat szerint tíz év alatt 15643 h a j ó került beváltás útján a lärnpecher hivatalba. A hajókat átlag 8—12 frt-ért váltották be, s majdnem kétszeres áron adták eb 1692-től kezdve a hajók ára lénye- gesen emelkedik. így 1693-ban már ismét kedvezőbbek az árviszonyok.
Egy-egy hajót átlag hat és fél forinton váltanak be, s 16 frtért adják el. A táblázaton kimutatott túlkiadások csak látszólagos veszteségeknek mondhatók. A kamara részére átadott hajók értékét ugyanis nem vették be a jövedelembe ; azután meg a megmaradt hajókészlet árát sem adták hozzá. Már pedig ha például az 1699-ben megmaradt 698 hajó értékét hozzávesszük a bevételekhez, akkor az ez évi veszteség (1405 frt) nem csak kiegyenlítődik, hanem még jelentékeny haszon is mutatkozik.
Ha nem hozott volna szép hasznot a lärnpecher hivatal, bizonyára nem kapkodtak volna utána a bérlők. A fentebbi táblázat is abból a czélból készült, hogy e kimutatások alapján appaldoba adhassák a vízi
\és hajójogot. Ez, a XVIII. század elején meg is történt. S bár a magyar
Közös pénzügyi levéltár: Geheime Gesandschafts Acta, 18,579. fase. A bécsi Niederlag kereskedőinek felterjesztése az udvari kamarához 1616-ban.
2) K. p. 1. W. fase. 46. „Extract aus denen Lährnpöcher-Ambts Rechnungen von Anno 1689. bis 1700.
