D' WERNER RUDOLF, TÖETÉNE'LM!

Teljes szövegt

(1)

1 BÖLCSÉSZETI JÍG:OI;HÍJI

í

f V

\ . >

T Ö E T É N E ' L M !

KIEGrÉSZITÉSÜL SCHILLING TERMÉSZETJOGI MÜVÉHEZ

I R T A

D' WERNER RUDOLF,

N Y . R . J O G T A N Á R A K A S S A I K I R . J O G A K A D É M I Á N Á L .

BUDAPEST, 1875.

. F R A N K L I N - T Á R S U L A T

M A G Y A R I R O D . I N T É Z E T É S K Ö N Y V N Y O M D A .

Ára 1 frt 50 Jer.

(2)
(3)

A BÖLCSÉSZETI JOG-TUDOMÁNY TÖRTÉNELME.

(4)

T

u

»

(5)

•óy

, / S e m i i i e r i u i m J í ó n y v 'k s •

T Ö R T É N E L M E .

a

V í a

KIE&ESZITESÜL SCHILLING TERMESZETJOGI M1IVEHEZ

D

r

WERNER RUDOLF,

S t . R . J O G T A N Á R A K A S S A I K I R . J O G A K A D Í : M I Á N Á L .

BUDAPEST, 1875.

F E Á Í T K L I S T - T Á E S U L A T

M A G Y A R I R O D . I N T E Z E T E S K Ö N Y V N Y O M D A .

(6)

„Keine Wissenschaft kann ohne das Bewnsstsein ihrer Geschichte des eigenen Fortschrittes-

sioher sein,"

Fichte -J. Ii- Z'ilschr. f . l'hilos. u. philos. Kritik

1SS3. 1 3 4 . !•

. t

J000524180 A

>

i<>

b Z a ü E D J U , , l ü 1 " ' - f ~

Allan- is i L ' ^ a M j Kar Sonata

Franklin-Tärsulut nyoimldja.

(7)

P A I J L E R T I V A D A R

magyar királyi igazságügyminister,

bölcsészet- és jogtudor, kir. tanácsos, a jeles Lipótrend lövagkeresztese, a magyar tud. akadémia rendes, a gráczi egyetem jogtudományi karának bekebelezett tagja, a pesti kir. magyar egyetemnél a bölcsészeti jogtudo-

mány és büntetőjog rendes tanára, országgyűlési képviselőistb.

ő nagyméltóságának

• hálája, és tisztelete jeléül

,a szerző

mint volt tanítványa.

(8)
(9)

E L Ő S Z Ó .

Midőn S c h i l l i n g természetjogi kézikönyvét magyarítva legelőször közrebocsátám, annak hiányzó részét pótlandó elhatá- rozám a bölcsészeti jogtudomány történelmét földolgozva külön kiadni, hogy szerző intentiojának, melyet maga nem érvényesít- hetett, megfelelőleg a művet kiegészítsem.

E körülmény képezi a jelen mű megjelenésének legközelebbi indokát, mely igazolásra annyival kevésbé szorul, mivel a bölcsé- szeti jogtudomány történelmének isméretét fölöslegesnek s szük- ségtelennek csak az-mondhatja, kinek érdekében épen nem fekszik

•e tudomány jövője.

Magát a művet illetőleg meg kell jegyeznem, hogy az a na- gyobb terjedelmű legelső iratnak csak kivonata, csak ily terjede- lemben levén hajlandó a-1. kiadó társulat annak kiadását magára vállalni.

A mű összeállításánál főtörekvésem oda irányult, hogy ugy azok, kik szigorlatokra készülnek, mint azok is, kik hivatvák vagy hivatva érzik magukat e tudományt tovább művelni, kellő tájéko- zást szerezhessenek a jogbölcselkedés jelen állásáról. Ugyanazért igyekeztem a kutforrásokat, mennyiben rendelkezésemre állottak, kellőleg fölhasználni, mennyiben tehettem az egyes országok szak- irodalmának ujabb mozzanatait és termékeit is megismertetni. H a mindamellett" minden tekintetben kielégítő eredményt — kut- források s egyéb körülmények hiányában —- nem tudok fölmu- tatni, azon tudat vigasztal: „in magnis et voluisse sat est".

Azon reményben, miszerint a tapasztalt vagy tapasztalandó hiányokat később pótolhatom, és azon óhajtással bocsátom közre e művet, vajha az hazánkban a jogbölcselkedés előmenetelére szol- gálna.

Kassa, 1874. évi september hó 15.

W. R.

(10)
(11)

T A R T A L O M J E G Y Z É K .

Bevezetés.

T a r t a l o m : 1. >A bölcsészeti jogtudomány a fejlődés törvénye alatt áll. — 2. A bölcsészeti jogtudomány történelme. — 3. Különbsége a jogtörté- net bölesészetétől. — 4. Szoros összefüggése az emberiség culturtörténelmé- vel különösen. — 5. Kutforrások. —. 6. Kiindulási időpont. — 7. Tárgyalási mód. — 8. Tárgyalási rend. — 9. A bölcsészeti jogtudomány történelmének

• fontossága.

Ó k o r .

I. F E J E Z E T .

A görög jogbölcsei kedés.

I. c z i 111.

A kezdeményezés időszaka.

T a r t a l o m : 10. A bölcsészeti jogtudomány müvelésének föltételei. — 11. A keleti népek. — 12. A jogbölcsclkedés lehetősége a görögöknél. — 13.

A görög jogbölcselkedés legelső csirái. — 14. Archelaos és Pythagoras. — 15. A sophisták. — 16. Sokrates.

II. c z i in.

A virágzás időszaka.

T a r t a l o m : 17. X e n o p l i o n . — 19. P l a t ó általán. — 19. Bölcsésze- iének s politikai müveinek jellemvonása. — 20. A köztársaságról szóló müve.

— 21. A törvényekről irt müve. — 22. A r i s t o t e l e s általán. —-23. Bölcsé- szete. — 24. Jogelmélete. — 25. Államelmélete. — 26. Méltatása elméletének.

III. c z i 111.

A hanyatlás időszaka.

T a r t a l o m : 27. A hanyatlás általán. — 28. A stoikusok rendszere. — 29. Befejezés.

(12)

X

II. F E J E Z E T .

- ' A római jogbölcselkedés, I. c z i m .

A római jogászok iratai.

T a r t a l o m : 30. A római jogtudomány kifejlése. — 31. A római jog- bölcselkedés általán. — 32. E jogbölcselkedés egyes mozzanatai.

II. r.zti)).

Egyéb irók.

T a r t a l o m : 33. Cicero eklektikus iró. — 34. Müvei. — 35. Egyéb irók.

— 36. Visszapillantás az ókori jogbölcselkedésre.

K ö z é p k o r .

' I. F E J E Z E T .

A jogbölcselkedés a ker. egyházatyáknál.

T a r t a l o m : 37. A középkor általános jellemzése. — 38. A jogbölesel- kcdés általán ez időszakban. — 39. Lactantius és Sz. Ambrus jognézete. — 40. Szt. Ágoston. — 41. Jogelmélete. — 42. Államelmélete. — 43. Ennek mél-

tatása. - * II. F E J E Z E T .

A scholasticus jogbölcselkedés.

T a r t a l o m : 44. Általán. — 45. Aquinói Tamás előzői.— 46. Aquinói Tamás általán. — 47. Jogelmélete. — 48. Állam elmélete. — 49. Követői.

III. F E J E Z E T .

A jogbölcselkedés egyéb Íróknál s különösen a glossatorokhál.

T a r t a l o m : 50. A kritikai szellemű irók. — 51. Különösen Dante jog- és államelmélete. — 52. Az államhatalom önállóságának védői. — 53.

A classicusok szellemét követő irók. — 54. A glossatorok. — 55. A középkori jogbölcselkedésre visszapillantás.

(13)

XI

Ú j k o r .

I. F E J E Z E T .

A jogbölcselkedés állapota Groot Hugó előzőinél.

* I. c z i m.

Általános bevezetés e korszakba.

T a r t a l o m : 56. A reformtörekvéseket megelőző események. — 57.

Reformtörekvések a socialis élet terén. — 58. Reformtörekvések a tudomány s a jogbölcselkedés terén.

II. c z i m .

Államirók ez időszakban.

I. M a c c h i a v e l l i á l l a m e l m é l e t e . — T a r t a l o m . 59. Állam- és jogböleselkedés. — 60. Az államelméletek árnyalatai. — 61: Macchiavelli elmélete. — 62. Müvének indoka és méltatása,

i

II. U t o p i s t i c u s á l l a m e l m é l e t . — T a r t a l o m : 63. Ez elmélet jelentősége. Morus Tamás. — 64. Campanella és müve.

III. R e a l i s t i c u s á l l a m e l m é l e t . — T a r t a l o m : 65. Ez elmélet általán. Sienai Patricius Ferencz. — 66. Bodin János és müve. — 67. Állam- tana. —• Egyéb irók.

IV. A m o n a r c h i s t á k és m o n a r e b o m a c h u s o k . — T a r t a l o m : 69. Ezek elmélete általán. — 70. A monarchomachusok. — 71. A monarchis-.

ták. — 72. Visszapillantás. ' - ' III. c z i m .

A jogirók.

I. A j o g r ó l á l t a l á n i r ó k .

A) K a t h o l i k u s ok. T a r t a l o m : 73. A jogirók eszmeiránya általán.

— 74. Azok osztályozása. — 75. A. kath. jogirók különösen Spanyolhonban.

— 76. Egyéb országokban.

RÍ P r o t e s t á n s o k . T a r t a l o m : 77. Altalán. — 78. Luther és Me- laneliton. — 79. Stephani, Meissner, Oldendorp, Hemming és Winkler.

II. A n e m z e t k ö z j o g i r ók. T a r t a l o m : 80. Általán. — 81. A tlieo- logizálók. — 82. Szabadabb irányt követök. — 83. Visszapillantás.

(14)

XII

II. F E J E Z E T .

A jogbölcselkedés állapota Groot Hugótól Kantig.

I. szakasz.

Groot Hugótól Thomasioaig, I. cz i III.

Ez időszak általános jellemzése.

T a r t a l o m : 84. A természetjog rendszeres művelésének szükséges- sége. — 85. Erre nézve a föltételek. — 86. A bölcsészeti jogtudomány mint természetjog. — 87. Osztályozás.

II. c z i i n .

A természetjog rendszeres ivói. - .

I. G r o o t H u g ó e l m é l e t e . — T á r t a l o m : 88. Bevezetés. — 89.

Groot H. általán. — 90. Jogelmélete. — 91. Észrevétel.

II. H o b b e s e l m é l e t e . — T a r t a l o m : 92. Általán. — 93. Jog- és államelmélete. — 94. Észrevétel.

III. S p i n o s a e l m é l e t e . — T a r t a l o m : 95. Általán. — 96. Jog- és államelmélete. — 97. Észrevétel.

I Y . P u f f e n d o r f e l m é l e t e . — T a r t a l o m : 98. Általános jellemzés.

n ,— 99. Jogelmélete. — 100. Észrevétel.

Y. A h i t e l v i i r ó k . — 101. Általán. — 102. Az egyes irók. — 103.

Észrevétel.

III. c z i i n .

Töredékes irók.

I. Á l l a m i r ó k . — T a r t a l o m : 104. Általán. — 105. Az államegész- szel foglalkozó irók. — 106. Egyes állami problémákkal foglalkozó irók, kü- lönösen á monarchisták. — 107. A fejedelemellenes irók.

II. N o m z e t k ö z j o g i r ó k . — T a r t a l o m : 108. Általán. — 109.

Egyenként. — 110. Visszapillantás.

I I . szakasz.

T h o m a s i u s t ó l K a n t i g .

I . C7. i III.

1 Németország.

I. A j o g b ö l c s c l k e d é s á l t a l á n s k ü l ö n ö s e n N é m e t o r s z á g - b a n . — T a r t a l om: 111. A jogbölcselkedés jellemző törekvése ez időszak- ban. — 112. A jogbölcselkedés menete általán. — 113. Különösen Német- lionban.

(15)

X I I I II. T h o m a s i u s r e n d s z e r e és i s k o l á j a . — T a r t a l o m : 114.

Általán. — 115. Jogelmélete. — 116. Követői. — 117. Észrevételek.

III. L e i b n i t z és W o lf f r e n d s z e r e cs i sk ol á j a. — T a r t a l o m : 118. Leibnitz általán. — 119. Jogelmélete. — 120. Wolff általán. — 121. Jog- tana. — 122. Iskolája. — 123. Észrevételek.

IV. A r e a c t i o n a r i u s i s k o l a . — T a r t a l o m : 124.' Általán. — 125. A liittani iskola hivei. — 126. A tételesjogi iskola hivei.

V. Az e k l e k t i k u s és s k e p t i k u s i r ó k . — T a r t a l o m : 127.Álta- lán. — 128. Az eklektikus irók. — 129. A skeptikus irók.

II. cz i 111.

Angolország.

. I. A m a t e r i á i i s t á k . — T a r t a l o m : 130. Bevezetés. — 131. A jog- bölcselkedés különösen Angol-Skótiában. — 132. Locke általán. — 133. Ál- lamelmélete. — 134. A többi materialisták.

II. A s p i r i t u á l i s m o r a 1 b öl c s é s z e k. — T a r t a l o m : 135. Beve- zetés. — 136..A subjectivisták és ugyan a sensualis moralbölcsészek. — 137.

Az intellectuaLis moralbölcsészek. — 138. Az objoctivisták.

III. Á l l a m i r o k . — - T a r t a l o m : 139. Általán és egyenként. — 140.

Visszapillantás.

III. c z i 111.

Francziaország.

I. A n é m e t é s z l o g c s s é g k ö v e t ő i . — T a r t a l o m : 141. Beveze- tés. — 142. A franczia jogbölcselkedás és irányzatai. — 143. A német észlc- gcs irány követői.

II. A z - á l l a m j o g i r ó k . — T a r t a l o m : 144. Montesquieu általán. — 145. Elmélete. — 146. Móltatása." — 147. Rousseau'általán. — 148. Elmélete.

— 149. Méltatása. — 150. Egyéb államirók.

III. Az é r z é k i . b ö l c s é s z e k , c n c y c l ó p a e d i s t á k é s b ö l c s e l ő ' n é p g a z d á s z o k . — T a r t a l o m : 151. Az érzéki bölcsészek. —152. Az encj'clopacdisták. •— 150. A bölcselő ncmzetgazdászok. «

IV. cziin.

Olaszország.

I. A t é t e l c s j o g i b ö l c s é s z e k . — T a r t a l o m : 154. Az olasz jog- bölcselkedés-általán.— 155. Vico. — 156. Jogelmélete. — 157. Vico mélta- tása. 158. Gravina, Genovesi, Eilangieri és Beccaria.

II. A t e r m é s z e t - é s n e m z c t k ö z j o g i r ó k . — T a r t a l o m : 159. A természetjogirók. — 160. A nemzetközjogi irók.- — 161. Visszapillantás ez időszakra.

(16)

XIV

I I . F E J E Z E T .

> A jogbölcselkedés állapota Kanttól a jelenkorig.

I. e z i i i l .

Altalános áttekintés.

T a r t a l o m : 162. A socialis élet jellemzése ez időszakban. — 163. A bölcsészet reformja. — 164. A socialis élet és bölcselkedés befolyása a jog- • bölcselkedésre.

II. c z i m.

Németország.

I. C Z 1 K K . S u b j e c t i v r e n d s z e r e k .

.1. K a n t és é s z j o g i e l m é l e t e . — T a r t a l o m : 165. A jogbölcsel- kedés.általán. — 166. Kant és bölcsészeti rendszere. — 167. Jogelmélete. — 168. Méltatása.

I I . F i c h t e é s t e r m é s z e t j o g i r e n d s z e r e . — T a r t a l o m : 169.

— Fiehte és bölcsészete. — 170. Jogtana. — 171. Egyéb iratai. — 172. Ész- revétel.

III. A K a n t - F i c h t c f é l e r e n d s z e r t k ö v e t ő t e r m é s z e t j o g - i r ó k . — T a r t a l o m : 173. A Kant-Fichteféle irány befolyása a tudomá- nyos gondolkodásra, s az azt követő természetjogirók általán. — 174. Ezek természetjogtana. — 175. Észrevétel.

II. C Z I K K : O b j e c t í v r e n d s z e r e k .

" A ) Az objectiv észlegesség rendszerei.

I. S e b e l l i n g r e n d s z e r e é s i s k o l á j a . — T a r t a l o m : 176. Át- menet. — 177. Scbelling és bölcseleti rendszere. — 178. Jogelmélete. — 179.

Követői. —180. Észrevételek.

II! H e g e l r e n d s z e r e é s i s k o l á j a . — T a r t a l o m : 181. Hegel és bölcsészeti rendszere. — 182. Jogelmélete. — 183. Iskolája. — 184. Észre- vételek.

B) A ténylegességi jogrendszerek.

I. A h i t t a n i j o g i s k o l a . — T a r t a l o m : 185. Ténylegességi rend- szerek általán. — 186. A kittani jogiskola. — 187. Különösen Haller és elmé- lete. — 188. Scliellingianusok, különösen Baader. — 189. Ez iskola jog- és államelmélete általában. — 190. Észrevételek.

II. A t ö r t é n e l m i j o g i s k o l a . — T a r t a l o m : 191. Ez iskola ke- letkezése. — 192. Hugó Gusztáv jogbölcselete. — 193. A régi pragmaticus iskola, különösen Thibaut-. — 194. Savigny jognézete. — 195. A történelmi jognézet. — 196. Kritikai észrevételek.

(17)

XV III. A h i t t a n i és t ö r t é n e l m i i r á n y t ö s s z e k ö t ő j o g r e n c i - sz er: — T a r t a l o m : 197. Puchta kísérlete. — 198. Stahl rendszere általán.

— 199. Jogelmélete. — 200. Észrevételek.

III. C Z I K K .

Vegyes rendszerek.

I. S c h l e i e . r m a c h e r r e n d s z e r e . — T a r t a l o m : 201. A vegyes rendszerek általán. — 202. Különösen Schleiermaclier rendszere. — 203. Jog- és államelmélete. — 204. Észrevételek.

II. H e r b a r t r e n d s z e r e . — T a r t a l o m : 205. Bölcsészeiének alap- vonalai. — 206. Jog- s államelmélete. — 207. Észrevételek.

III. K r a u s e r e n d s z e r e . — T a r t a l o m : 208. Bölcsészeti rendszeré- nek alapvonalai. — 209. Jog- és államelmélete. — 210. Észrevételek.

,IV. A j o g b ö l c s e l k e d é s l e g ú j a b b á l l a p ' o t a . — 211. Általán.

— 212. Különösen a hittani jogiskola hivei. — 214. Hegel követői.—215.

Herbart követői. — 216. Krause követői. — 217. Természetbölcselők. — 218.

Positiv bölcselök. — 219. Eklektikusok. — 220. Trendelenburg elméléte.

III. C7. í III.

Francziaorsiág.

< I. A f r a n c z i a b ö l c s é s z e k .

A) S e n s u a l i s t á k . — T a r t a l o m : 221. A jogbölcselkedés itt álta- lán. — 222. A franczia bölcsészet és felekezetei. — 223. A sensualisták s kü- lönösen a physiologusok. — 224. Az ideologusok.

B) H i t e l v i b ö l c s é s z e k . — T a r t a l o m : 225. A franczia hitelvi . bölcselkedés általán. — 226. Gr. de Maistre. — 227. De Bonald. — 228. De

Lamennais. — 229. Egyébb irók.

C) Az e k l e k t i k u s o k . — T a r t a l o m : 230. Általán. — 231. Cousin-

— 232. Követői, különösen Lerminier. — 233. Jouífroy.

D) A p o s i t i v é s e g y é b b ö l c s é s z e k . — T a r t a l o m : 234. A.po- sitiv bölcsészet. •— 235. Comte és követői. — 236. Hegel követői.

II. J o g á s z o k . T a r t a l o m : — 237. Általán.— 238. A régi termé- szetjogirok. — 239. Ujabb bölcsészeti irányokat követök. — 240. A történet- bölcsészeti irányt követők, különösen Hepp. — 241. Sehiitzenberger. — 242 Belime és Tissot.

III. Á l l a m i r ó k . T a r t a l o m : 243. Általán. — 244. A praktikus államirók. — 245. Doctrinairck.

IV. A s o c i a l ' i s t á k és c o m m u n i s t á k . — T a r t a l o m : 246. Ál- talában. :— 247. Különösen a socialisták. — 248. A communisták. — 249. Ezek felekezetei. — 250. Észrevételek.

(18)

XVI

IV. c z i m . Olaszország.

I. A z o l a s z b ö l c s é s z e k . T a r t a l o m : 251. Az olasz jogbölcselkc- dés általán. — 252. Az olasz bölcsészet felekezetei. — 253. Az empiristák, különösen Bomagnosi. — 254. Az idealisták, különösen Bosmini és követői.

— 255. Az ontologisták, különösen Gr. Mamiani. — 256. Vico követői. — 257.

A német bölcsészet követői. — 258. Eklektikusok. — 259. A bittani iskola követői.

III. A j o g t u d ó s o k . — T a r t a l o m : 260. Általában. — 261. Általá- nos tanokkal foglalkozók. — 262. A jogfilosofia egész körét tárgyalók. — 263.

Államjogirók. — 264. A criminalisták és nemzetközjogirók.

V. c z í m.

Ang olhon.

T a r t a l o m : 265. Az angol jogbölcselkcdés általán. — 266. Moralböl- csészek. — 267. Jogbölcsészek. — 268. Különösen Bentliam és rendszere. - 269. Észrevétel. — 270. Állambölcselők1.

VI. c z i i n .

Egyéb országok.

I. S p a n y o l o r s z á g és P o r t u g a M i a. — T á r t a l o m : 271. A jog- bölcselkedés a többi országban általán. — 272. Különösen Spanyolbonban.

— 273. Portugalliában.

II. B e l g i u m és H o l l a n d i a . — T a r t a l o m : 274. Általán. — 275.

Különösen Belgium. — 276. Németalföld.

III. D á n - é s S v é d o r s z á g . — T a r t a l o m : 277. Általán. — 278.

Dánország. — 279. Svédország.

IV. E s z a k a m e r i k a és O r o s z o r s z á g . — T a r t a l o m : 280. Eszak- aiherika. — 281. Oroszország.

V. M a g y a r o r s z á g . — T a r t a l o m : 282. Általában. — 283. A régi természetjogirók. — 284. Kant követői. — 285. Krause és Hegel követői. —

"286. Egyéb irók. — 287. Befejezés.

(19)

B E V E Z E T É S .

Előismeretek.

1

1. A bölcsészeti jogtudomány hasonlóan egyéb tudományok- hoz ugy anyagára mint alakjára nézve a fejlődés általános törvénye alatt áll. Az emberi társas élet, mely a jog terét képezi, csak las- sanként fejlett ki mindig tökélyesebb alakzatokat létesitve; és az emberi értelem csak fokozatosan emelkedett a társas életkörök és életviszonyok bölcsészeti fölfogására és jogi ismeretére. Ehhez képest a különböző elméletek is, melyek által egyes irók a socialis élet mélyebb tudományos fölfogását megállapitani törekedtek, egymást részint kiegészítve, részint tökélyesbitve időben és térben keletkeztek, s ez által a bölcsészeti jogtudomány történelmének müvelésére anyagul szolgáltak. •

2. A bölcsészeti jogtudomány történelme e tudomány időn- kénti müvelésének mozzanatait adja elő, mennyiben ezek annak részint külterjű, részint belterjű fejlődését elősegítették. I t t külö- nösen csak azon egyes Íróknak, kik az emberi társas élet egésze, vagy azt érdeklő egyes kérdések fölött főleg jogi szempontból böl- cselkedtek s ez által a társas lét fölfogásának emelkedettebb néz- pontot igyekeztek kijelölni, művei és elméletei ismertetendők meg általános jellemző vonásaikban.

3. Némelyek a bölcsészeti jogtudomány történelmét több te- kintetben összetévesztik a j o g t ö r t é n e t b ö l c s é s z e t é v e l , 2 holott a kettő közti különbség félreismerhetlen. Amaz a jogtan- nak, mint bölcsészetileg- kezelt külön tudományágnak müvelését,

' L d . A h r e n s : Naturrecht (6. kiad. Wien, 1870.) I. 4. §. W a l t e r Naturrecht u. Politik. Bonn, 1863. 499. és 500. §. K a l t e n b o r n : Vorläufer d.

Hugo G-rotius. Leipzig 1848. 1—29. 1. „Közlemények a bölcsészeti jogtudo- mány történelme köréből" czimü értek, a „Jogtudományi Közlöny" 1873-ik évfolyam 00. sz.

2 így tesz a többi közt F a s o l i s : Elementi della filosofía e storia del diritto. Torino, 1867. (Rosminista.) — A bölcsészeti jogtudomány történel- mének fölosztását b e l s ő r e és k ü l s ő r e alig lehet helyeselni. W a r n k ö n i g 14. §. és K a l t e n b o r n : Kritik d. Völkerr. 22. s kl.

Werner. 1

(20)

2 Bevezetés.

miként ez koronként előfordult, ismerteti; míg emez a népek éle- tében gyakorlatilag kifejlett és nyilvánult jogeszmék, jognézetek és jogintézmények bölcsészetét adja elő.

4. A bölcsészeti jogtudomány valamint egyrészt az emberi élettel, ugy másrészt a jogtudomány és bölcsészet művelésével karöltve fejlődött; minélfogva annak történelme ugy az emberi mivelődés általános, mint a jogtudomány és bölcsészet különös történelmével a legszorosabb összefüggésben létezik. A bölcsészeti jogtudomány történelmének előadásánál tehát mindezekre kellő

tekintettel kell lenni.

5. A bölcsészeti jogtudomány történelmének leghitelesebb és legközvetlenebb k ú t f o ' r r á s a i t képezik azon számos iratok, melyek mint a jogbölcselkedés eredményei időnként megjelentek.

De hasznos szolgálatot tesznek azon müvek is, melyek tüzetesen e tudomány történelmének előadásával akár egészben, akár pedig- csak részben foglalkoznak.1

6. Az i d ő s z a k , honnan az egyes iróke tudomány történel- mének tárgyalásánál' kiindulnak, különböző. Némelyek az ó-kor legrégibb népeinél kezdik a tárgyalást, holott itt ugy a gondolko- dás mint maga az élet positiv hitelvekhez levén kötve, sem böl- cselkedés, sem szabadabb életalakulás nem tapasztalható. 'l Mások ismét csak a rómaiaknál kezdik, mivel jogélet és jogtudomány itt fordult elő először, holott a bölcselkedés a socialis életre is alkal- mazva már a görögöknél szép virágzásnak örvendett. Vannak végre olyanok is, kik azt egészen az uj-korra szorítva Grotiussal kezdik, mivel a bölcsészeti jog vagy természetjog mint tudomány rendszeresen csak ő tőle kezdve lőn müveive; ez azonban szintén annyiban hiányos, mennyiben az azt előkészítő mozzanatokat is szükséges ismerni; miért is leghelyesebben cselékesznek azok, kik a görögökkel kezdik a tárgyalást, honnan a mai összcultura úgyis kiindult. 3

1 E tudomány történelmét tárgyazó művek jegyzékére nézve ld. W a m - k ö n i g : Reehtsphilosophie als Naturlehre d. Rechts. Freiburg ím Bresgau, 1854. 11—4. §. W a l t e r i. m. 500. §. M o h i : G-eschichte v. Litter. der Staats- wissenschaften. Erlangen, 1855.1. 217—9. 1. Az e téren eddigelé tett szolgál- tatások kritikai átnézetét nyújtja K a l t e n b o r n : i. m. 7—28. 1. — Ezekhez járul: J a n e t : Histoire de la science politique dans ses rapporti avec la'mo- rálé 2. kiad. Paris, 1872. 2. kiad.

2 így A h r e n s , W a l t e r s mások.

' V. ö. erre nézve H i l d e n b r a n d : Gresehichte u. System d.Beclits-und Staatspliilosophie. Leipzig, 1860.1. k. 1. §.

(21)

Bevezetés. 3 7. Szintoly eltérő az irók eljárása a tárgyalás m ó d j á t ille- tőleg. Némelyek ugyanis csak e tudomány könyvészetére szorít- koznak; mások az egyes irók nézeteit is ismertetik, de minden kö- zelebbi megjegyzés nélkül; mások végre az egyes irók elméletét bírálattal kisérik.1 A czélnak kétségkivül leginkább megfelel a birálati ismertetés, mennyiben ez csak az irók összfelfogására szo- rítkozik s részletekbe nem igen bocsátkozik. 2

8. A tárgyalás r e n d j e is különböző. Az irók és elméletök időrend szerinti ismertetése 8 ép oly kevéssé lehet kielégítő, mint • az egyes elméleteknek bizonyos általános szempontok alá vonása, tekintet nélkül az egyes korszakokra s a fejlődés természetes mene- tére. Minthogy ezen tudomány szoros összefüggésben egyrészt az emberiség életével s másrészt a bölcsészeti gondolkodással fejlő- dött: innen leghelyesebbnek látszik azon tárgyalási rend, melyet az emberiség culturtörténelmének korszakai (ó-, közép- és újkor) s e tudomány sajátszerű fejlődésének belső mozzanatai kijelölnek. 4

9. A bölcsészeti jogtudomány történelmének ismerete több tekintetben fontos, sőt szükséges, nemcsak azon részint^ közvetlen, részint közvetett hatásnál fogva, melyet az egyes jog- és állam- bölcseleti elméletek a társas lét alakitására gyakoroltak, bir az mindenkire nézve, ki a sociális élet fejlődése iránt érdeklődik, ér- dekkel ; hanem az azon benső követelménynél fogva, mely valamely tudomány egyediségének teljes ismeretét azon tudomány eredeté- nek, viszontagságainak s fejlődési mozzanatainak ismeretéhez köti, szükséges is. 5

1 így tesz különösen S t a h l : Gesebichte der Rochtspliilosophie. 3. kiad. - Hcidolb., 1870. — A birálati ismertetésnél azonban jól kell vigyázni, nehogy az irók nézetein erőszak követtessék el.

2 A részletek ismertetése legczélszerübben a különös rész illető helyein történik. -

3 Miként pl. R a u m e r.

4 V. ö. A h r e n s i. m. 4. §. M o h i i. m. 219.1. T o l o m e i : Corso elem.

del diritto naturale. Padova (1-ső kiad.) (17. §. C a r l o : Prospetto d'un inseg- namento di filosofia del. diritto. Torino, 1874. 21 s kl., P a u l é r észjogi előtan.

Pest, ö7. §. — Némelyek (Hufeland után Tolomei, Pauler, Carle) mindenek- előtt a t ö r e d é k e s és r e n d s z e r e s müvelés korszakait különböztetik meg, melyek közül az előbbi az ó-, közép- is újkort egész Grotiusig, az utóbbi azonban csak az újkort Grotiustól kezdve foglalja magában.

6 Erre vonatkoznak-ifjabb F i c l i t e eme szavai: „Iveine Wissenschaft kann ohne das Bowusstseiu ihrer Geschichte des eigerien Fortschrittes sicher sein." V. ö. K a l t e n b o r n i. m. 8. 1. W a r n k ö n i g i. m. 4. §.

1*

(22)

O - K O K .1

I. F E J E Z E T .

A görög jogbölcselkedésA

I. c z i m.

A kezdeményezés időszaka.

10. A bölcsészeti jogtudománynak, mint külön tudománynak önálló müvelése kettőt tételez föl: egyrészt a jogéletnek mint az emberi összélet egyéb köreitől különböző sajátsz'erű életkömek kifejlését s*másrészt a gondolkodásnak magasabb fokát, melyen az a köznapiság fölé emelkedve bölcselkedéssé válik.3 Míg a jog a gyakorlati életben és fölfogásban ily önállóságot nem nyert s míg a gondolkodás bölcselkedéssé nem nőtte ki magát: addig aszó tel- jes értelmében bölcsészeti jogtudomány nem létezett, hanem a jog egyéb tanokkal közösen lőn müveive. Legelőször fejlett ki a böl- csészeti gondolkodás, azután a jogtudomány; amabban kezdemé- nyezők a görögök, ebben a rómaiak voltak. 3

11. A jogbölcselkedés legelső nyomai a görögöknél észlelhe- tők. Keleten, hol az emberiség még úgyszólván embryo-korát élte, minden különbözetlen egységben létezett; a vallás-erkölcs és jog a vallási fölfogásban s külsőleg a theocraticus állami minden- hatóságban volt egyesitve; a positiv vallási szabványok és formák az életalakitás és gondolkodás terén minden szabadabb mozgalmat kizártak. Léteztek ugyan ezen népeknél is társas életviszonyok,

1 Az ókori jogbölcselkedést kimerítően tárgyalja H i l d e n b r a n d i. m.

I. k. és V e d e r : História philisopliiae juris apud veteres. Lugd. Potav. 1832.

Ez utóbbi a jogfogalom történetét adja alkalmazás nélkül az államra. H a u - t h a l e r : Moralphilosophie d. class. Altberthums. Salzb. 1857. és értek, a „Jog- tudományi Közlöny"-ben. 1873.

' F i l o m u s i G u e l f i : La dottrina dello stato nell' antichita greca nei suoi rapporti con l'etiea. Napoli, 1873.

3 V. ö. K a l t e n b o r n 29. 1. W a l t e r 499. §. 44—6. §.

(23)

5 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

de ezek a vallási fölfogásból származó szokások és törvények által lőnek szabályozva. A természetjog s egyátalán a jog ismerete itt

tehát még nem lelhető.1

12. Másként állt a dolog nyugaton, hol az emberi élet és gondolkodás eredeti egységéből lassanként kibontakozva különféle- ségekben kezdett jelenkezni. Különösen Göröghonban a vallási fölfogást az ethico-politikai fölfogás váltotta föl, mely az élet ala- kításában, valamint a gondolkodásban is szabadabb mozgalmat idézett elő. E szabadság azonban itt nem az egyéni személyiség kifolyása, hanem az állami közös lét teremtménye volt. E z állami közlét volt azon központ, honnan az összes lét egyes nyilatkozatai:

vallás és erkölcsiség kiindult és irányát vette. A vallás és erköl- csiség egymástól megkülönböztetve ugyan, de az állam és politika szempontja alá lőn rendelve, úgy hogy a szabadságnak csak mint közszabadságnak volt jelentősége. Mindamellett e szabadság is le- hetővé tette az emelkedettebb gondolkodást, a bölcselkedést, melyet a görögök fürkésző szelleme a socialis élet tüneményeire alkal- mazva oly műveket hozott létre, melyek a jogbölcselkedésnek alap- j á t vetélt meg.2

13. A socialis élet fölötti bölcselkedés legelső nyomaira a hét görög bölcs mondataiban (gnomák) akadunk, melyek a gyakor- lati élet mozgalmaiból meritve és általános eszméket tartalmazva, a társadalmi rend szükséges voltát igyekeztek megérlelni a görög polgárok keblében. Ezekben, valamint némely görög költő iratai- ban jognézetek is előfordulnak. 3 Később a görög bölcselkedés a kültermészetre irányozva figyelmét, háromféle bölcsészeti fölfogást létesített, melyek azonban csak annyiban birnak a jogbölcselkedésre nézve némi fontossággal, mennyiben követőik közül egyesek böl- csészeti fölfogásukat a jogra vagy socialis életre is átvitték.4

1 A keleti népekre nézve ld. A h r e n s 5. §. W a l t e r 501—3. §. T o l o m e i 69. §. M o h i I. 219. s kl. K a l t e n b o r n 29. s kl. — Menu törvényei nem böl- csészeti kutatások, hanem csak tételesen előirt vallás-erkölcsi szabályzatok az uralkodók részére.

2 A l i r e n s 6. §. K a i t e n b o r n 30 s kl. M o h i 221. s kl. W a l t e r 504 és 505. §.

3 H e s i o d , H o r n e r , A e s c h y l o s és S o p h o k l e s jognézeteiröl ld.

P1 a t u e r: Notiones juris et justitiae -ex Honieri et Hesiodi carminibus. Mar- imig, 1820. és: Ueber die Idee der Gerechtigkeit in Aeschylos u. Sophokles.

Leipzig, 1858. A l l i h n : De idea justi, cpialis fuerit apud Homerum et Hesio- dum. Halis, 1848.

* Ld. ezekről U e b e r w e g : Geschichte der Philosophie. I. k.

(24)

6 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

14. A jóniai A r c h e l a o s - r ó l emiitik, hogy ő lett volna az első, ki ama kérdés fölött: váljon a jog és jogtalanság különbsége a természeten vagy tételezésen alapszik? — elmélkedve, ez utóbbi nézetet vállá. 1 Ellenkezőleg Pythagoras (584—500. K . e.) az érzéki dolgokon s igy a tényeken is fölül emelkedve, általános elveket s többi közt az igazság eszméjét igyekezett inegvilágitani. Mathe- matikai alapgondolatból indulva ki, mindent a számokra, a szám- arányra vitt vissza; innen az emberi élet legfőbb elvéül a viszo- nyokhoz mért egyenlőség rendjét tekinté, miben az igazság lényege fekszik. O létesité a később nevéről czimzett szövetséget Nagy- Görögországban, melyből aztán állítólag az olasz iskola fejlett ki.

Nézetei az. utána következő Írókra, különösen Piatora és Aristo- telesre befolyással voltak. 2

15. Az eddigi bölcselők mereven tárgyilagos irányt követ- tek, mi a s o p h i s t á k tanát idézte elő, kik a gondolkodást a kül- világról a gondolkodó egyénre magára terelték át s ez által a böl- cselkedésbe egy uj elemet, az önleges (subjectiv) irányt hozták be.

Ebben fekszik érdemök, de egyúttal hibájuk is; mert a gondolko- dást örilegesitve az alanyban annyira elmeritették, hogy minden tárgyilagos ismeretet és igazságot kétségbe vontak; minden igaz- ságot s igy a jogot is önkényre és physicai túlsúlyra alapitván az emberi intézkedéstől s akarattól független, önálló jognak lételét tagadták. 3

16. Ezen a társadalmi rendre és erkölcsi létre egyaránt ve- szélyes tan ellen lépett föl S o c r a t e s (469 — 399.), czélul tűzvén

•ki annak czáfolatát. A bölcselkedés kiindulási pontjának s alap- föltételének az önismeretet nyilvánitá (yvaiőc aeuo~ovj, mely a gon- dolatot és létet önmagában egyesíti.4 Noha ő is önleges irányból indult ki, a külvilág lételét még sem tagadá, sőt a sophisták ellen bebizonyítani törekedett: miszerint létezik egy egységes világrend az ember fölött, melynek az állam csak egyik szükséges alkatré-

1 Ld. A h r e n s 36. 1. H e n r j c i : Ucber (len Begriff u. dic letzten Griinde des Rechts. I. 37.

2 A h r e n s 36. 1. H e n r i c i I. 31. s ki. P a u l e r 69. §. M e l i l l o : Mann- ale di filosofia del diritto. Napoli, 1869. 42. §.

' V. ö. A h r e n s 36 s kl. G e y er. System u. Geschichte d. Rechtsphilos.

Insbruck. 8. 1. W a l t e r 504. §. P a u l e r 70. §. — G e e l : História eritica sophis, tarum. Lugd. Batav. 1823.

' Innen C i c e r o mondása róla, mely szerint a bölcsészetet az égből a földre hozá.

(25)

7 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

szét képezi s melyben mint valami magasabb rendben élni minden embernek legfőbb hivatása. Socrates ugyan á j o g - és államélettel tüzetesen nem foglalkodott, de azért irataiban fordulnak elő egyes tételek a jogról, igazságról és államról, sőt, habár még csak sejte- lemben, a világpolgárság eszméjét is találjuk nála. O különben a természeti jog lételét elismeré s azt minden törvényhozás örök érvényű alapjának állitá.1

II. C Z l 111.

A virágzás időszaka.

17. Socrates volt tulajdonkép az első, ki a bölcselkedésnek alapját veté meg, de elméletét fejletlen állapotban hagyá. Közvet- len tanítványai közül X e n o p h o n volt az első, ki tanait a gyakor- lati, névszerint állami életre alkalmazva, közzétette. Kyropaediá- jában államregény alakjában történelmi adatok segélyével a töké- letes fejedelemség mintaképét igyekezett föltüntetni, és pedig Plató ideálismusával ellentétben empiricus módon.2

-18. Xenophon ellentétét képezi némileg P l a t ó (429—348), ki Socrates alapgondolatát és eszmekörét teljesen átértvén, azt t ö - kéletes bölcsészeti rendszerré dolgozta föl. 3 Számos bölcsészeti művét irt, melyek közül itt a socialis életet érdeklőleg két műve emelendő ki; egyike ezeknek a köztársaságról, másika a törvények- ről szól. Mindkettőben az államélet mikénti berendezését külön- böző, de inkább politikai, mint jogi szempontból tárgyalja.

19. Plató összes bölcselkedésének kulcsát sajátszerű eszme-- tana képezi, melyben a gondolkodás és megismerés törvényeit adja elő. Szerinte a dolgok eszméi (fogalmai) a dolgokon s az emberi észen kivül az örök eszmében (l.oyos) léteznek, honnan az emberi ész az egyes eszméket kölcsönzi s az egyes tüneményekre alkal-

1 X e n o p h o n : Memor. Socrat. L. IV. c. 4. — G e y e r 9. s kl. W a l t e r 504. §. P a u l e r 70. §. — C h a i g n e t : La vic de Socrate. Paris, 1869. H u r n - clall: De pliilos. raorali Socratis. Heidelb. 1854. P. M ó n t é e : La philosopliie de Socrate; Arras 1869. L a b r i o l a : La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele. Xapoli, 1871. E s c a l o n a : Socrate e l'antroposofia, ovvero periodo virile della scienza. Socrate e la metafisica, l'etica, la giuridica e la politica. 4867. F e u e r l e i n : De jure naturae Socratis. Altsdorf, 1719.

2 Ld. róla M o h i I. 203. s kl. H i l d e n b r a n d 47—50. §.

3 Róla bővebben értekezik H i l d e n b r a n d i. m. 18—43. §., hol a reá vonatkozó irodalom is olvasható.

(26)

8 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

mazva, ezeket megismeri. Bölcsészetének jellemző iránya ennél- fogva az elvont i d e a l i s m u s és módszere kiválólag a d e d u c t i o . E gondolkodási mód szerint épiti föl összes világ- és életnézletét, valamint államelméletét is. Azon államelmélet azonban, melyet a köztársaságról irt müvében fejteget, lényegesen eltér attól, mely- ről a törvényekben szól és pedig ugy alapgondolatra, mint a rész- letekre nézve, minek oka az egyik vagy másik mű szerkesztésénél kitűzött különös czélban fekszik. Az előbbiben czélja volt az állam- alkotmány örök érvényű eszményképét adni, tekintet nélkül gya- korlati kivihetőségére; ellenben a másikban az államnak oly alkot- mányát igyekezett vázolni, mely gyakorlatilag is megvalósitható. 1

20. A köztárs^aságról irt művében az állam eszményi alakját kutatván, ezt oly alkotmányban leié, melyben ugy az államegész- nek mint az egyes államtagoknak erkölcsi élete egymást kölcsönö- sen átható összhangzatos életegységgé válik; s minthogy erre nézve a szervezés alapelvéül az igazság eszméjét állitá, mindenekelőtt ennek jelentőségét, értelmét igyekezett megmagyarázni.2 Az igaz- ságot csak mint erényt és pedig részint mint az egyesnek lelki erényét, részint mint állami vagy polititkai erényt fogta föl, azt Pythagoras után indulva az egyéni s politikai törekvések és műkö- dések összhangzatos rendjébe helyezvén. Az ekkép fölfogott igaz- ságot aztán az eszményi állam alkotó elemévé teszi. . A z államban melyet nagy embernek tekintett, az emberi lélek három főtehet- ségei (érzelem, kedély • és ész) szemléletéből merített hasonlat alapján, az állampolgárok három osztályát különbözteté meg, u. m.

a k o r m á n y z ó k , h a r c z o s o k és m u n k á s o k osztályát,

•mindegyiknek sajátszerű hivatáskört, melyet, és sajátszerű erényt, melylyel betölteni tartoznak, jelölve ki. A közteendők elvégzését és ugyan a kormányzást a bölcsekre, a béke és rend fentartását pedig a harczosokra kívánta bizni, míg a munkások osztályát min- den közműködésből kizárva, tisztán csak a magánfoglalkozásokra

' B e c k : Platons Philosophie im Abriss ihrer genet. Entwickelung.

Stuttgart, 1853. M i c h e l i s : Philosophie Platons. München, 1859. A. F o u i l - l ó e: La philosopliie de Platón. 2 Vols. Paris, 1869.

2 Plató államtanáról kimerítően értekezik Hi 1 d e n b r a n d 20—32. §.—

S t u h r : Vom Staatsleben nach platonischem, aristot. u. christlichen Grund- sätzen. Berlin, 1850. M a t t h i e: Ueber die platonische u. aristotelische Staats- idee. Grässwald, 1848. H u n f a l v y : Piatoni köztársaság. Uj m. muzeum.

1850—1. évf. I. k. 278. s kl. Kö p p e n : Politik nach platonischen Grundsätzen.

Lpzg., 1818. és Rechtslehre nach platonischen Grundsätzen. Lpzg., 1819.

(27)

9 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

szoritá. Az ekkép tagolt államot az igazság eszméje követelményé- hez képest akkép kiváná szervezni, hogy az állam minden egyes tagja teljesen alárendelve az egységes egésznek s az őt illető hiva- táskörben maradva, ezt sajátszerű erényével betöltse; a kormányzó bölcsek erénye pedig a bölcseség, a harczosoké a bátorság s ezeké ugy mint munkásoké a mérsékletesség. Innen, hogy a kormányzók és harczosok minél hajlandóbbakká tétessenek csupán hivatásuk- nak élni, azokat kizárandóknalc vélte minden magánérdekű viszony- ból s részökre a közös nevelés, a vagyon- és nőközösség behozata- lát javasolá. Plató ez államelmélete által az emberi összéletre oly alakot erőszakolt, mely az egyént összes czéljaival és törekvéseivel az állami közlétbe olvasztja s ez által az államegység külső szép- sége kedveért az egyéniséget és egyéni szabadságot teljesen meg- semmisité s a köznek puszta eszközövé aljasitá. 1

21. A „törvényekről" (vó/toi) irt másik müvében Plató, mint maga mondá, a másodrendű állam alkotmányát jellemzé, a fősúlyt, a gyakorlati kivihetőségre fektetve.2 I t t az állam alkotó elemévé a mérsékeltség erényét tevén s az összesség rendjét az egyes tagok érdekeivel s szabadságával kiegyenlíteni törekedvén, az államegész mikénti berendezését a legcsekélyebb részletekig kifejté. Noha Plató e művében az egyesek önállóságát már nagyobb figyelemre méltatá, mint az előbbiben, még sem volt képes a meggyökerezett görög gondolkodásmóddal szakitva a személyiség tiszta fogalmára emelkedni.3 Plató idealismusa és államelmélete a középkori állam- alakulásoknál nem csekély befolyást gyakorolt.

22. A görög jogbölcselkedés virágzásának legfőbb fokát A r i s t o t e l e s rendszerével érte el (384—320.), mely a Plató által földolgozott socratesi bölcsészet folytatását, illetőleg módosított kiegészitését képezé. 4 Plató példájára, kinek közvetlen tanitványa volt, a korabeli tudományosságnak összes körére kiterjesztvén figyelmét, az utókorra a tudományoknak teljes encyclopaediáját hagyá. A tudományok három főosztályát különböztető meg: az elméleti, gyakorlati és költészeti tudományokat; a gyakorlati ' V . ö. A h r e n s I. 38. s kl. W a l t e r 506—8. §., M o h i I. 173. s kl. 222.

s kl., P a u l c r 71—2. §. Stahl I. 8—21. 1.

2 Terjedelmesen értekezik erről H i l d e n b r a n d 33—43. §. és M o h i I. 174. s kl.

s V. ö. A h r e n s 39. s kl., P a u l e r 72. §, W a l t e r 5 0 9 . §.

4 Aristotelesről kimerítően értekezik H i l d e n b r a n d 51—112. §., hol a reá vonatkozó irodalom is található.

(28)

10 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

alaptudományt tágabb érteimii politikának czimezve, ethicára, sajátképi politikára és gazdászatra tagolá. Tárgyalása, mely még most is sok tekintetben mintaképül szolgálhat, kora viszonyaihoz képest elég alapos és kimerítő. 1

23. Aristoteles bölcsészeti rendszerének s igy összelméletének kulcsát sajátszerű i s m e r e t t a n a képezi, melyet ő maga is a bölcsészet kezdetének nevezett. A dolgok fogalmát (eszme) nem kivülök, hanem magukban a dolgokban, a reális lét tüneményei- ben keresé, s azért Platón ál nagyobb figyelemben részesité a törté- nelmet, melynek segélyével itészetileg járva el általános igazságok ismeretére jutni törekedett. Minélfogve bölcsészetét, mely Plató idealismusa s Xenophon empirismusa közt foglal helyet, a t ö r - t é n e t b ö l c s é s z e t i irány s az i n d u c t i o jellemzi leginkább.2

24. A j o g r ó l és i g a z s á g r ó l ethicai művében érteke- zik; 3 azt az emberi élet legfőbb czéljával, a boldogsággal, mely szerinte a lelki tehetségeket kifejtő szabad észszerű tevékenység- nek (erényes élet) eredménye, a legbensőbb kapcsolatba hozza.

Az erénynek, melyet a jó vagyis észszerű cselekvésrei készségbe (sf iq) helyez, két nemét: e l m é l e t i és g y a k o r l a t i erényt különböztetve meg, az i g a z s á g erényét, mint akaraterényt ez utóbbihoz számitá s az alatt a készséget érté, önkényt cselekedni mindazt, a mi jogos; ugy hogy ő az igazságban kettős elemet kü- lönböztetett meg: az azt gyakorló alany szempontjából a b e l s ő (alanyi) elemet (a/zó.cös dtx'ttov, a jog subjectiv eleme), és a külső közélet szempontjából a k ü l s ő (tárgyilagos) elemet (jiohTixov dsxaiov, a jog objectiv eleme), miből némileg az erkölcsiség és jog- közti különbségnek sejtelme tűnik ki némileg. A tárgyilagos vagy politikai jogosság értelmét tartva szem előtt, különbséget tett t é t e l e s jog (ácxatov vó/iixov) mely csak azért jog, mivel az ugy

- 1 Szépen nyilatkozik erre nézve Aristotelesröl G r o t i u s : de jure belli et pacis proleg. 42. §.

2 Platolrozi viszonyáról ld. A h r e n s 40. s kl., M o h i I. 221. skl., W a l - t e r ö l O . §. P a u l e r 7 5 . §. Érdekes e viszony föltiintetésóre nézve R a f a e l U r b i n o n a k „Athénéi iskolája", melyről S c h m i d t h e n n e r után Pauler is megemlékezik i. h. ') I v a m p e : Die Erkenntnisstheorie d. Aristoteles. Lpzg.

1870. S o t t i n i : Aristotile e il metodo scientifico nell' antichitá greca. Pisa e Torino 1873.

! Magna morál. — Ethica eudem. — Ethica Kicom. V. k. — E e c h n e r : Ueber den Gerechtigkeitsbegriff des Aristoteles. Lpzg., 1855. R. E u c k e n : Ueber die Methode u. die Grundingen der aristot. Ethik. Berlin, 1870. H u n - f a l v y : Aristoteles elmélete a jogról. M. akad. értesitö. 1848. 1—18. 1. B a r - t h e l e m y S t . - H i l i a i r e : L a morale d'Aristote. Paris. 1855.

(29)

11 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

van rendelve, és t e r m é s z e t i jog közt (d. <poatxöv), mely min- denütt egykép érvénynyel bír. 1 E z utóbbinak irányelvét a viszo- nyokhoz mért egyenlőségbe helyezé s azt a magánviszonyokra -számtani, a közviszonyokra pedig mértani arányban kivánta alkal- maztatni. Az igazságot egyébként á l t a l á n o s r a és k ül ö n ö s r e , a ez utóbbit ismét o s z t ó r a és k i e g y e n l í t ő r e osztályozá,

•s tőle a m é l t á n y o s s á g o t , mely vele szoros kapcsolatban és rokonságban áll, megkülönbözteté. 2

25. Aristoteles sajátszerű államelméletét politikájában fejté ki, még pedig oly mudorban, melyet csak helyeselni lehet.8 O ugyanis megfigyelve az emberi természetet, miként az a reális életben nyilvánul, s innen általános igazságokra emelkedve- vonja le logicai következtetéseit, honnan müvét nagyrészben állami ter- mészettannak (pbysiologia) mondhatni. Az államképződés alap- gondolatát e tételben fejezi k i : az ember természeténél fogva á l l a m i l é n y (ó avOrjOj-óq icoov Tro/.ivrtxov). E z e n á l l a m k é p z é s i ( t á r - sulási) ösztön hajtja az embert előbb családnak, azután községnek s végre államnak alapítására, ugy hogy ez utóbbi a két előbbinek közösségéből származik s természeti szükségen alapul. Az állam egyébként nem tiszta természeti productum, hanem mivel alakítá- sában az emberi akaratnak is van része, az akaratszabadság szüle- ménye is. Az állam mint organicus egész előbbi tagjainál, nem- különben miként az egész előbbi részeinél. Czélja kettős, mennyi- ben végczélja ugyan a közjólét, de közvetlen czélja mégis az igaz- ság megvalósítása, mely az állam alkotó elvét képezi. Az egyesek, kiket hat osztályba sorozott (kormányzó, katona, biró, pap, keres- kedő és kézműves), valamint a családok és községek is, csak mint az állam részei, tehát mint politikai részek birnak szerintejelentő- séggel. De míg egyrészt a női és vagyonközösséget Plató ellen polemizálva határozottan elitéli, addig másrészt a rabszolgaságot természetszerű állapotnak bizonyltja. Az állam létformája, mely nélkül nincs öszszerű állam, az alkotmány, melynek helyes beren- dezése az államhatalom három főágának: törvényhozási, birói és

végrehajtói hatalomnak ész- és czélszerű beosztásától függ. Fő- törekvése levén kikutatni: váljon a legjobb alkotmány megállapit-

1 Ld. S t a h i II. 1. 220. 1. *) j.

2 V. ö. A l i r e n s 4. §. s. kl., G e y e r 18 s. kl., P a u l e r 73. §.

3 W. O n c k e n : Die Staatslehre d. Aristoteles in historisch-politisehcn Umrissen. Lpzg., 1870. Ld. még M a t t i é föntebb id. müvét is.

(30)

12 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

ható-e és miként? az összes régi és egykorú alkotmáuyokat bírálat alá ve3zi; kifejti az alkotmányok lehető különféleségeit, ezek elő- nyeit és hátrányait; a fentartásukra és ezélszerü módosításukra szolgáló föltételeket, valamint az azok elfajzását meggátló eszkö- zöket is kijelöli, s mindezek alapján végre a legjobb alkotmány fej- tegetésébe bocsátkozik.1 I t t tekintettel az államczél elérésére, fődolognak tartá a nevelés ezélszerü berendezését, miért is erről hosszabban értekezik. Műve különben befejezetlenül maradt.2

26. Aristoteles összfelfogása ugyan közelebb áll a valóság- hoz, mint Platóé; de mivel ő a valóságot s az emberi természetet csak ugy ismeré és tekinté, miként azt a tapasztalás mindenkor mutatta, a régiség előitéletein még kevésbé emelkedhetett fölül Platónál. A személyiség, az egyéni s családi élet önálló, az állam- tól független jelentőségének teljes elismerése nála is hiányzik, mi- nélfogva valamint ezek az államba, ugy a jog és ethica a politikába olvasztatnak. De minden hiányai daczára ugy jog-, mint államel- mélete az utókorra jelentékeny befolyást gyakoroltak. 3

I I I . C Z í 111.

A hanyatlás időszaka.

27. Aristotelessel a görög jogbölcselkedés virágzó időszaka végét érte. A rend szelleme a mindinkább elharapódzó egoisticus törekvésekben megtörött; a görög socialis élet bomlásnak indult, a római uralomnak készítve elő az utat. Az egyéni szabadság ferde irányt vőn, a boldogságot s önelégültséget a társadalom iránt kö- zönyös, elzárkózott életben keresvén. A gondolkodás világában az eddigi objectiv fö.lfogás helyébe mindinkább a kizárólagos subjec- tiv fölfogás lépett, s a bölcselkedés irányadó tényezőjéve az egyéni nézetet tevé. A görög genialis szellem lassanként elveszté teremtő erejét s megszűnt bölcselkedni.

28. A hanyatlás ú t j á t a s t o i c i s m u s készité elő, melynek alapitója Z e n o n volt.4 A stoa bölcsészet főtörekvése oda irá-

1 Váljon szándékában volt-e Aristotelesnek, miként Platónak az esz- ményi állam képét adni, e kérdést kimerítően tárgyalja H i l d e n b r a n d 90—

93. §. és M o h i I. 223. 1.

2 V. ö. A h r e n s 42. s kl., G e y e r 20. s kl., P a u l e r 74. §. W a l t e r 150. §. S t a h l I. 21—36. 1.

3 A h r e n s 44. 1. G e y e r 22.1. P a u l e r i. k. W a l t er 511. §.

4 A stoikusok rendszerére nézve ld. H i l d e n b r a n d 115—7.

(31)

13 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

nyúlt, hogy az egyén ethicai életét megalapítsa. E végből alkotá természeti pantheisticus világnézletét, mely szerint az egyes lények a világegyetemnek, mint ősanyagnak egységéből a benne rejlő erő- nél (őserő) mint általános természeti törvénynél, fogva változhat- lan összhangzatban származnak. E z őserőnek (természet) kifolyása az ember is; minélfogva az embernek legfőbb rendeltetése a ter- mészettel megegyezőleg élni. E z a természet törvénye az emberre nézve; a természeti törvényre alapitá a stoieismus az erkölcsi világ- rendet s ennek részeit, a jog- és államelméletet is; honnan a jog és igazság fogalmai szerinte függetlenül minden emberi önkény tői szin- tén az általános természeti törvényen gyökereznek, mely törvény az emberi természetben nyilvánul. Az igazság követelménye ebben áll:

mindenkinek megadni a magáét. Világ- és életnézletével egyező- leg a rabszolgaságot, mint természetellenes állapotot föltétlenül elveté. Az államot szintén mint a természet szüleményét fogta föl. A stoieismus a világállam eszméjéhez is fölemelkedék s igy nemcsak elmélete által folyt be jelentékenyen a római jogrendszer alakitásába, hanem subjectiv kosmopoliticus tanai által az antik korlátolt államfölfogás határain keresztül törve, a kereszténységnek is ú t j á t egyengeté.1

29. A görög bölcselkedés végre, miután subjectiv iránya az államot és jogot egyaránt szerződésre alapitó e p i c u r á i s m u s folytán föloszlásához közelebb j u t o t t volna, végre az egyént az élet és tudás egyedüli központjává tevő általános kétkedéssé fajult, s végkép eltűnt a tudás köréből, az utókorra hagyva nagyszerű ter- mékeit, melyek ránk nézve maradandó értékkel birandanak nem csupán mivel a mai tudományosság legelső gyökereit képezik, ha- nem benső minőségöknél fogva is. 2

1 A h r e n s 44. s kl. W a l t e r 512. §.

2 V. ö. K a l t e n b o r n 30 s kl.

(32)

n . F E J E Z E T .

A római jogbölcselkedés.1

I. c 2 i m.

A jogbölcselkedés nijomai a római jogászok irataiban. 2

30. Rómának volt fentartva a hivatás az emberi élet egyik:

lényeges alkatelemét, a jogéletet kifejteni, társadalmilag tökélyes- biteni s ez által a népeket — miként azt Görögország bölcsészete és művészete által tevé,— gyakorlatilag meghódítani. A római jog- élet kifejlését egyrészt a populus és plebs közti küzdelemben nyil- vánuló törekvéseknek, melyek a két népelem közt fenforgó jogi.

különbségek kiegyenlitésére irányultak, s másrészt azon gyakorlati szellemnek köszönheti, mely a római népet leginkább jellemzi..

De egyúttal ugyancsak ezen gyakorlatias szellem volt az, mely Rómában a bölcselkedés kifejlését akadályozá. 3

31. Mindamellett koránsem lehet mondani, hogy Rómában a bölcselkedésnek semmi nyoma. Azon számos jognézetek és jogi Ítéletek vagy fogalmak, melyeket a tüzetesen jogtudománynyal f o g -

lalkozó római juristák hátrahagytak s melyek nagy részben a J u s - tinian-féle jogkönyvben egybegyűjtve olvashatók, fényes tanúságot tesznek azon helyes és tapintatos eljárásról, melylyel a római j o g á - szok a dolgok mélyébe, természetébe hatolva, a görög bölcselkedés eredményeit a jogélet rendezésénél értékesiteni tudták, ugy hogy jogi gondolkodásmódjukat sok tekintetben méltán nevezhetni jog-

bölcselkedésnek. Ok ugyan a bölcsészetet, mint a görögök, külön nem müvelék, de annál nagyobb előszeretettel és hivatottsággal

1 Erről bővebben értekezik H i l d e n b r a n d i. m. 122—154.§. és V o i g t : Die Leli re von jus naturale, aequnm et bonum und jus gentium der Römer Lpzg., 1856.

1 G i n o u t h i a c : De la philosophie des jurisconsultes romains..

Paris, 1849.

3 V. ö é K a l t e n b o r n 35. skl.

(33)

15 Ó-kor: Görög jogbölcselkedés.

müvelék a jogtudományt, melyben annyira kitűntek, hogy alkotá- saik a későbbi kor jogi törvényhozásának és jogtudományainak alapul s némileg irányadásul szolgáltak. 1

32. A római juristák jogbölcselkedését főleg a következő mozzanatok tüntetik föl: a) A jognak és igazságnak általános elvi fölfogása szorosan elkülönítve a tételes törvényektől, mit a jognak általuk fölállított főelve is eléggé bizonyit, melyet e hármas tételbe foglaltak: „honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribu- ere".2 b) A természeti jog lételének elismerése, mely alatt majd az embernek az állatokkal közös jogát (Ulpian), majd pedig csak a.

natuíalis ration alapuló s ennélfogva a jus gentiummal azonos jo- got értették(Gajus, Modestinus, Paulus, Marcianus ésFlorentinus).3

— c) A római jogászoknak azon nemes törekvése, mely szerint az egyes jogviszonyok mélyébe hatolva, azok benső (immanens) ter- mészetéből — naturalis ratio — igyekeztek jogigazságokat kifej- teni s a positiv jogéletbe átültetni. A módnak, melylyel ez történt, köszöni a római jog leginkább magas tökélyét. 4 •— d) Azonkívül ide tartozik ama finom tapintat-és bölcs belátás, melylyel az adott esetek és viszonyok sajátszerűségéhez képest a vallási, erkölcsi, méltányossági, tisztességi, hasznossági és egyéb tekintetek által a fennálló jog szigorát a jogrendszerrel összhangzólag enyhítették vagy meg is javiták. — ej Végre a római jogbölcselkedésnek bi- zonyítékául még ama körülmény is szolgál, hogy a római jogtudo- mányban két iskola létezett: a Sabiniánusok és Proculejanusok iskolája, melyek elseje a történelmi, utóbbika pedig a bölcsészeti irányt képviselé. 5

1 Y. ö. K a 11 e n b o r n .33—7. 1. P a u 1 e r 70. §. W a 11 e r 514. §.

2 L. 10. §. 1. D. dc justit. et juvc. (I. 1.), és §. 3. eod. (I. 5.). — Ld. ez elv különböző értelmezésére nézve S c h i l l i n g : Természetjog 1. 28. §. mell.

3 Ld. erre nézve S c h i l l i n g i. m. I. 30. §. Mig K a l t c n b o r n 36.

s kl. a jognak ilyetén fölfogásában semmi haladást nem lát, addig W a l t e r 514. §. abban a jognak igen helyes fölfogását látja. Ez utóbbi ugyanis azon véleményben van, hogy a ius naturale, gentium és civile nem külön jogok, hanem csak a jognak három egymást kiegészítő elemei, u. m. faetieus, rat.io- nalis és positiv elemei.

4 Ez leginkább a vagyoni jogviszonyoknál észlelhető. Ld. K a l t c n - b o r n 8 3 - 5 . 1 . ' •

5 V . ö . A h r c n s (magyar ford.) 328.1. és T o 1 o m e i (f. k.) 11. §.

(34)

16 Ó-kor: Római jogbölcselkedés.

II. c z 1 m.

A jogbölcselkedés egijéb római Íróknál.

33. De nemcsak a római juristák értékesiték a görög böl- cselkedést a jogtudományban, hanem voltak egyes publicisták s egyéb irók is, kik nagyrészt eklekticus modorban járva el, habár szintén csak gyakorlati czélokból, a socialis élet tüneményei fölött bölcselkedtek. Ezek közül különösen kiemelendő C i c e r o (106—43.), ki a bölcsészet népszerűsítésére legtöbbet tőn R ó m á b a n .1 Bölcsé- szetét nagyrészt Plató, Aristoteles és a stoikusok müveiből merité, melyeket szorgalommal tanulmányozott; és noha az által, hogy azok tanait egymással összeköté, eklekticus rendszert követett, némi eredetiséget és mélységet még sem lehet tőle elvitatni.2 Műveiben, névszerint a csak ujabb időben föltalált respublicájá- ban 3 s a törvényekről szóló iratában, mélyek Plató hasonczimü művei után készültek, valamint a kötelmekről irt könyveiben is szép fejtegetések és észrevételek olvashatók a törvény, jog, igazság és állam felől általában.

34. A törvényekről irt művében mindenekelőtt a j o g és tör- vény ősforrását és általános természetét kutatja, s valamint ezek úgy az igazság fogalmára nézve is a görög bölcselkedés keretén belől marad. Továbbá indokolt javaslatát adja a tételes törvény- hozásnak, melynél azonban a római életnézlet s a sajátszerű római jogintézményekhez való ragaszkodás könnyen fölismerhető.4 — A k ö z t á r s a s á g r ó l szóló műben pedig az állam lényéről, keletkezéséről, czéljáról, a különböző alkotmányokról, ezek előnyei- és hátrányairól értekezik. Legjobb alkotmány szerinte a különböző államelemeket magában egyesitő v e g y e s alkat, melynek minta- képét a római alkotmányban találá. Egyébként e művében' a görög bölcsészek nézetei rómaiasitva vannak, u j nézetek alig lel- hetők. 5 — A k ö t e l m e k r ő l czimzett könyveiben végtére az

' V. ö. A h r e n s I. 46 s kl., P a u l e r . 77. §.

' Bölcsészeiére nézve ld. H ü 1 s e m a n n : de indole pbilosophiae Ciceronis. Lüneb., 1799. K ü h n e r M. T. Ciceronis in philosophium eiusque partém merita. Hamb., 1825. G. B a r z e l l o t t i : delle dottrine filosofiche nei-libri di:Cicerone. Firenze, 1867.

* Ld. ez iránt M o h i I. 221.1. ') j.

• D e s j a r d i n s : de scientia civili opud Ciceronem. Beanvais, 1857.

5 K. S. Z a c h a r i a e : Staatswissenschaftliche Betrachtungen über Cicero's wiedergefundenes Werk vom Staate, Heidelb., 1823.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :