í.
A régi magyar dalköltészet nálunk nagyobbrészt élő hagyományul vagy kéziratos énekeskönyvekben terjedt1 s Amadé László lírájával ért tetőpontot. Ezt az irányt érzelmi líránkban a X V I I I . század vége felé váratlan és éles fordulat
tal váltja föl a németes, rokokó-műdal. A kettő határán a deákos költészet van — ekkortájt főképen jezsuita szerzetesek költészete. A deákos líra is, jóllehet az énekelhetőség gondo
lata Rájnis Józsefben ismételten fölcsillan,3 merő ellentéte régi énekköltészetünknek. Könyvirodalom, amely az igazi köl
tészet eszményén kívül a nyelv fejlesztésére is törekszik;3 megvan benne a maradandóság horatiusi vágya, amely az imént még Amadéból is hiányzik ; a művelt elemnek, kiválasz
tottaknak, elsősorban a latin műveltségű osztálynak szól.
Egészen más irányban ellentéte a most születő műdalköltészet a régi énekköltésnek. Egyrészt ez is irodalmi öntudattal jelenik meg, miként a deákos költészet, másrészt azonban épen énekel- hetőségénél, dallamosságánál fogva szélesebb rétegekben terjed el, sőt közeledik a népieshez is : mégis, nem a Faludi Ferenc énekeiben még csak fölcsillanó, majd Pálóczi Horváth Ádám költészetében tudatosodó népiesség teremti meg, hanem — s ezáltal áll szemben Amadéval is, a deákosokkal is — a fel
világosodásnak Bécsben I I . József óta nagyobb erővel érvénye
sülő hatása. Ez váltja föl a jezsuita-kornak nemcsak egész világnézetét, hanem vele együtt egész művészi, sőt irodalmi jellemét is.
A rokokó-klasszicizmus külföldön nem ilyen váratlanul és nem észrevétlenül lép az ott határozottabban megnyilatkozó barokk költészet helyébe. Az angol és francia irodalomban,
1 «Amadé dalai csak a nóta szárnyán terjedtek». Négyesy, Kazinczy pályája. 1931. 30. 1.
a Az elégia megzenésítéséről is szól a Kalauz élőbeszédében. L. még u. o. 6. és 12. 1.
a «Minden nyelv így változott, midőn könyvek nyelvévé vált» — írja Kazinczy. Pályám emlékezete (Abaíi kiad.) 54. 1.
GÁLOS REZSŐ: A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 355
ahonnan a felvilágosodás eszméi föltartóztathatatlanul árad
t a k kelet felé, már a század eleje óta meg-megvillant s a negyvenes évektől kezdve már a német anakreonistáknál is föltűnik. Hozzánk is, Bécsen át, de előzmény nélkül, váratla
nul j ö t t és alakította át líránkat.
Ha az alábbiakban mégsem anakreoni, hanem rokokó
költészetről beszélünk, annak az az oka, hogy a két megjelölés nem fedi egymást egészen. Egyelőre csak egy, formális különb
ségre mutatok rá. Az anakreontikusok költészete a rímtől való elfordulás elvével i n d u l t ; a belőle fejlődött rokokó-dalkölté
szet — amelynek eszmevilágát a fÖlvilágosodás már egészen átjárta —formakészletében a népieshez közeledik és nem zár
kózik . el a rímtől. Költői forradalma Klopstock, Lessing és különösen Groethe költészetén is átviharzott s minálunk már a maga kész, kialakult egészében jelent meg.
Előre kell bocsátanunk, hogy magyar rokokó-élet nem volt : társaséletünk nem telhetett meg a rokokó külső és belső életformáival. Elsősorban is nem volt magyar udvari élet s nem volt m a g y a r városi polgárságunk (ezt is a fÖlvilágosodás kezdte, jóval később, kialakítani), amely felé az udvarból és a főnemesség köréből a művelődésnek ez az iránya hasson.
A rokokó-költészet, amely líránkat átformálta s az ú. n.
németes verselést, majd a lírának dallamosságát megteremtette, így is az udvar köréből j u t o t t hozzánk, s mert Bécs a maga délnémet rokokó-világát élte, hozzánk is német lángokból csapott át a tüze. Egy bécsi Hofklavier- és Hof kapellmeister, Steffan József Antal volt az, aki gyorsan terjedő dalaival új irányt szabott líránk fejlődésének. Steffan, Maria Antoinette zongoramestere, a német dalköltészetben is új irányt teremtett:
német költők dalaihoz fülbemászó, érzékies, de már német zenét szerzett, s Sammlung deutscher Lieder c. Kurzböck kiadta gyűj
teménye gyújtópontja lett a magyar rokokó-dal kialakulásá
nak is.
Tisztázzuk mindenekelőtt, hogy miben volt ellentéte a rokokó-költészet a b a r o k k n a k ? Azok is, akik, mint Schürr,1
a francia rokokóban a préeieux-költészet újraéledését, újjá
ébredt barokk művészetet láttak, hozzáteszik, hogy meglátszik rajta a klasszicizmus fegyelmezettsége és rendszeretete : kifi
nomította az észszerűség, és elérzelmesítette a humanizmusa — burkoltan, bár nem mondják ki, ők is elismerik a fÖlvilágosodás hatását. Valójában a rokokóban semmi más nem maradt meg a barokk költészetből, mint helyenkint a pásztori keret és a sok klasszikus személynév. E z t a külsőséget azonban egészen más lélek, a keretet más levegő, más életforma és más világnézet
1 Barock, Klassizismus und BokoJco in der französischen Literatur.
1928. 39. 1.
tölti be. Az életnek ez az új szemlélete különíti el nálunk is a kezdődő műdalok világát mind az énekeskönyveinkben ránk maradt, élő nótaköltészettől, mind még Amadé László egész lírá
jától is. E változás megértéséhez még annak tudatában is szembe kell állítanunk az egymásra következett két világot, hogy ná
lunk mindegyik jórészt öntudatlanul alakult és nem minden tipikus vonásával jegecesedett ki.
Az előző kor művészetét, a barokk szellem megnyilat
kozásául, a monumentális jellemzi : nagyvonalúság, nagyszerű pompa, heroizmus. Az irodalomban az eposz vagy a tragédia az uralkodó műfaj, s a cselek vény majdnem emberfölötti hősök küzdelme transcendentális elemek közreműködésével. A görög Olympos istenei irányítóan szólnak az emberi eseményekbe, amelyeknek épen ez adja nagyszerűségét ; magasztosságát pedig fokozza a krisztusi hit, amely egy Andrea del Sarto Disputa- j á t v a g y a Zrinyiászi egyformán érzékítve hatja át. E z t a
heroizmust a fölvilágosod ás deista vagy épen ateista fölfogása teljesen megsemisítette. «Versagt bleibt alles Grösse, mondja Ermatinger, alles die rationale Ordnung Übersteigende.1 Zu ganz grosser Dichtung erweist sich die optimistische Vernünf
tigkeit des Rokoko als unfähig.»2 Zeus v a g y Poseidon helyét, az olasz «gran maniera»8 eltűntével, a még mindig élő görög mítoszból a gráciák foglalják el — «Grazie: das ist das Lieb
lingswort».4 Az imént még csak díszítő elemek, legföljebb a pompa hatásának fokozására, most mint a kellem és báj meg
testesítői5 a középpontba kerülnek, és társaságukban csak Bacchus vagy Venus marad i t t a fiával ; de ők sem hatalmas mozgal
mak irányítói, homerosi cselekvő erők, hanem a felvilágosult emberek kedves játszótársai, akikkel incselkedni, pajkoskodni, enyelegni lehet — sőt kell is. A monumentalitást kisded emberi báj váltja föl, amely a miniature felé hajlik, s ez a báj maga is észszerű rendből és harmóniából fakad.6
Ennél is mélyebb a szakadék az élet új szemléletében, A jezsuita korban a földi élvezeteknek a renaissance óta ural
kodó kultuszát mély vallásosság ellensúlyozza. Nálunk épen Amadé László éli le jellemző példáját e viharos szélsőségek élmé
nyeinek. Költészete, amelyben gyakorta erotika visszhangzik7 és
1 Barock und Rokoko in der deutschen Dichtung. 1928. 173. I.
* U. ott, 163. 1.
8 Werner Weisbach, Der Barock als Kunst der Gegenreformation.
1921. 76. 1.
4 R. M. Meyer, Die deutsche Literatur bis zum Beginn des XIX.
Jahrhunderts. 1916. 371. 1.
5 I. F. Sehneider, ZuAschen Barock und Klassizismus. 1924. 219. I,
6 Ermatinger id. m. 173. 1.
7 «Amade, mint az erotikus líra képviselője, nevezetes irodalmi jelenség.
Némely istenes éneke sokkal egyénibb vonatkozású, mint korának vallásos költeményei». Négyesy László, Báró Amade László versei. 1892. 33. és 38, 1.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 357
lelki gyötrelmek sugallotta, vagy jezsuiták belé nevelte erős h i t : hű képe életének. A teológusokat az akarat és a lelki
ismeret szabadságának kérdései hajszálig menő vizsgálódásokra késztetik. Az Istentől való félelem és a tomboló szenvedélyek komor problémák súlyával nehezednek az emberekre. A fel
világosodás a józan észszerűség hirdetésével mind ennek gondját elvetette. Humanizmusra, a szó szoros értelmében emberi moz
zanatok szemléletére törekvő világnézete kiküszöböli a pro
blémákat, merő tagadással lerázza a vélt béklyókat — derűs, optimista, világos és egyszerű életbölcseletének főalkateieme az életöröm.
. . . Will in goldener Saiten
Die Freude singen, die rund um mich her aus der glücklicher Flur lacht1 énekli Ew. Chr. v. Kleist: s az életörömnek valóban legrokon
szenvesebb megnyilatkozása a természet szeretetének az a tudatos és közvetlen érzése, amelyet a németek «Landlust»-nak neveznek. A falusi élet szerezte megelégedésnek idilli, de egyben Rousseau-i dicsérete ez, gyönyörködés az erdő-mező duzzadó életében.2 Szinte megmámorosodnak a természet szép
ségeitől, de ezt céltudatosan, sőt keresetten teszik. S épilyen céltudatosan élvezett életörömnek jelenik meg költészetükben ä bor és a szerelem is, mint keresett, de egyedülvaló téma, ezer változatban. «Der ewige Amor, die ewigen Rosen, der ewige Wein mondja Scherer iss — es war ein enges Gebiet ; aber das unermüdliche Spiel mit den gleichen Motiven machte erfinderisch im kleinen». Mindig az életörömöt hirdetik. Ramler már 1757-ben azt tanítja Uzról : «Uz singt von Freude, Scherz und Vergnügen.»4 Uz egész értekezést ír Versuch über die Kunst stets fröhlich zu sein címmel, és Meyer6 azt tanítja róla, hogy «er will positiv zur Freude erziehen.» Grleim cél
tudatosan a tréfás, játékos elemek, a mulattató mozzanatok kidomborításával törekszik népszerűségre.6Blumauer egyik versé
nek címe pedig, Aufmunterung zur Lieb und Lebensfreude, szinte jeligéje az egész rokokó-költészetnek. A nagyszabású kompo
zíciót az elgondolásban ötletesség, a téma egyformaságában finom leleményesség, a komoly és nagyszerű, sokszor izgalmas hangulatot könnyelmű vidámság, józanul élvezett életöröm váltja föl. Már ebben a derűs, optimista fölfogásában, az életöröm
1 Der Frühling bevezető soraiban.
2 Hermann Hettner, Literaturgeschichte des XVIII. Jahrhunderts*
III. k. 2. r. 101. 1.
8 Scherer, Geschichte der deutschen Literatur. 1910. 12 419. 1.
4 Batteux-átdolgozásában, 1757. III. k. 65. 1.
s Id. m. 206. 1.
6 Hettner id. m. III. k. 2. r. 94. 1.
hirdetésében is találkozott a rokokó a népdallal,1 amelytől a barokk líra eléggé távol áll.
E g y harmadik mozzanat, amelyben a vallásos és a föl
világosodott kor lírája egymással ellentétes, maga az érzelem, mely belőle szól. Régi énekköltészetünkben — Balassától Amadéig — a renaissance-tól örökölt konvenció formáin és az (úgy látszik, többnyire olaszos) dallam megkötöttségén is át
csap az őszinteség és a szenvedély szubjektív ereje. Férfias vágyódás az imádottnak érzéki leírásával, a hűtlenért való őszinte kesergés néha kissé kacér vagy elfojtott lemondással váltakozik benne, kemény szemrehányás a haragos indulattal, dicsőítés a megvetéssel. A rokokó szerelmi lírájából hiányzik ez az erős szubjektivizmus, a férfias indulat, az érzelem igaz
sága és mélysége. A nő bájossága az emberi gyönyörűségek forrása, a nő az életet derűssé, széppé teszi — de a hűtlenség, a szakítás csak seb nélkül való változatosságot jelent, az életnek új örömeit : az érzelem játékossá, vagy épen j á t é k k á kicsi
n y ü l t ; a szerelem is észszerű boldogság, s a nő egyenrangú játszó
társ egy csak örömöket termő életben. A rokokó szerelmi dal pedig képpé objektivalódik: a költő meglesi a kedvest, mikor sétál, mikor alszik, mikor fürdik, öltözködik, vagy akár mással csókolódzik,3 a kedvessel évődik, verseng, játszik — «Gleim schwärmt von zärtlichen Blondinen und willigen Brünetten, schläft, und träumt von Mädchen, spielt mit Mädchen»3 — s a kedves is a költőhöz hasonlóan ötletes, sziporkázó szellemű, de bizonyos mértékig józan szerelmes.
Formai szempontból is nagy a különbség a fejlődés és átalakulás két állomása között, s i t t elsősorban a dallam és a szöveg viszonyára gondolok. A régi énekköltészet a művelt Európában mindenütt — valószínűleg nálunk is — olaszos dal
lamokra támaszkodott, s többnyire ehhez készültek a szövegek.
Megint csak Balassától Amadé Lászlóig igen sok énekünk születik ismert «nótára», kész dallamra. Eckhardt szerint is*
«Balassa korában nálunk még majdnem minden verset nótára írtak», s ez a magyarázata annak is, hogy «Amadé dalai a mai kor szigorú követelményeinek is megfelelnek».5 Maga Regnart is eleinte egyszerűen lefordítja az olasz dalszövegeket, később eredeti német szövegeket ír a dallamhoz. S van még egy sajátossága ennek az énekköltésnek: többnyire társas
éneknek készült nóta, és ebben is, miként érzelemvilágában,
1 Böckel is «der Optimismus der Volksdichtung»-ról beszél. Psychologie
der Volksdichtung, 1913.« 197. 1. •;
* Schneider, id. m. 206. 1.
s U. o. 209. 1. : i •
4 Balassa Bálint irodalmi mintái. IK. 1913. 429. 1. . , s Szinnyei József, írod. tört. 1711^-1772., 1875.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 359
férfias jellemű. J ó része épenséggel fehér asztalhoz v a g y tánc
dalnak készült:
Hegedűnek hangja lakodalom házhoz, Sip szónak az szava jó az ser-kp.csmához...
énekli Rimay János1 — s hadd idézem hozzá a Sándor-kódex ismert sorait: «Mit mi veinek az szentök m e n y o r s z á g b a n ? . . . E z t mondják az doctorok, hogy ott tánc is lészön. Vedd
eszödben ezt is, minemű hangosság lészön az táncolásnak idején. Lészön ott hegedűs, lantos, dobos, cimbalmos. . . . Tudod jól, hogy énököt is mondnak az táncban. Ezt mondják az szent doctorok, hogy az szentöknek inökmondások ímez hárommal lészön: tenorral, discanttal, contratenorral.»2 Nem sok idő választja el a Sándor-kódexet Balassától és Rimaytól, és annál könnyebb a hegedű- és sípszó mellé az énekszót, a nótát elkép
zelnünk, mert Balassa is, Rimay is írtak dallamhoz táncdalt;
Amadéról pedig már Toldy Ferenc bizonyítja, hogy egy «dalait magában foglaló kézirathoz kötött levélből kitetszik, miképen sok e dalok közül ebéd mellett is Íratott».3 Nincs miért kétség
bevonnunk, hogy régi énekeink jórésze fehér asztal mellé vagy tánchoz való nóta, ennélfogva társasének volt.
A rokokó műdal eredete épen fordítottja ennek. Német dalszerzők a jelesebb, vagy legalább ia népszerűbb költők dalait mint adott szöveget zenésítik meg, előbb, Ramler gyűjteménye óta,4 franciás, v a g y azon á t is olaszos, később, Steffan és Haydn dalaiban, már német zenével —ebből alakul ki a modern műdal.
A megzenésített dal pedig a X V I I I . század egyre jobban ter
jedő hangszeréhez, a zongorához készül. S ebből két dolog következik. Az egyik, hogy a spinét, a klavir mellett többnyire leány v a g y asszony ül, a régi énekköltés férfiasságával szemben ez a játékos műdal ebben is nőies, összhangban a rokokónak egészében könnyed nőiességével. Ez mutatja meg e műdalok n a g y népszerűségének okát és útvonalát is. A franciáknál a század derekán megindul egy Bibliothèque à Vusage des dames;
Ramler nyíltan hirdeti5 elvét : «allemahl ein Auge auf die Damen haben,» és Jacobi kedvelt Irise a nők számára készül : a század második felében, a fölvilágosodás eredményéül l e t t a nő is olvasóközönség — sőt a szépirodalom számára leginkább.
Ezekre gondolva talán nem merész az a föltevésem, hogy Révai, Kármán, Kisfaludy Sándor, sőt Széchenyi is a bécsi rokokóból hozta a női olvasóközönség keresésének gondolatát. A másik,
1 Munkái. Radvánszky Béla kiad., 1904., 36. 1.
* Nytár, II. 221—226.1.
8 A Figyelmező 1837. évfolyamából idézi Négyesy, id. m. 69. 1.
4 Lieder der Deutschen. 1766.
8 Schüddekopf, Karl Wilh. Mander bis zu seiner Verbindung mit Lessing. 1866. 33. 1.
hogy a régi társasónekkel szemben a rokokó-dal inkább női solo — a zongora mellett. Solo, amelyben már a zongorakíséret és a dallam adja meg a régi szótagszámláló, csak a metszet
hez ragaszkodó énekköltéssel szemben az élesebb, jól kihang
súlyozott, szabatos ritmust, s vele megint a dallamosságot.
E g y másik, szorosabban vett formai különbséget is épen a ritmusnak ilyen, de egyben a soroknak és a versszakoknak változása teremtett meg. A versforma leegyszerűsödésére gon
dolok. A barokk lírának egyik jellemző vonása a virtuozitás, a soroknak már valósággal mesterkélt összerakása. Nálunk is megvan énekeskönyveinkben, ismétlődik az iskoladrámák kar
énekeiben, sőt jellemző Amadéra is, akinek «dicsekedve találó képeiben» is virtuozitást lát Ealovich Lajos.1 A rokokó-műdal formája viszont könnyed és egyszerű; ez az egyszerű ritmus a formakeresés korában, akkor alakul ki, mikor a német költők egy csoportja Horatiuson és Catulluson át Anakreonhoz eljut.
Míg a franciáknál már a pleiadok is anekreoni motívumokkal élnek, a németeknél csak a hallei anakreontikusoknál dombo
rodik ki élesebben e hatás. Hagedorn egy franca fordításból ismerkedik meg Anakreonnal, Uz és Götz azonban maguk is lefordítják (1746), Gleim pedig már úgy szerepel, mint «ein rosenbekränzter, kussfroher und weinseliger Anakreontiker».2 Újításuk azonban, P y r a és Lange úttörése nyomán, eleinte az alexandrinus és az elnyűtt rím ellen való harc volt.
A rokokó-műdal mégis náluk és általuk, legalább is kezdésükkel alakult, s horatiusi és anakreoni fordításaikkal egyszeriben kiszorították az egyhangú alexandrinusokat is, virtuóz strófá
kat és kopott rímeket is. Ha az Anakreon-utánzók dalai és a rokokó- műdal között mégis különbséget teszek, annak három okát is adom. Az előbbiek, Anakreon követői, a fölvilágosodás hívei : Gleimot, Uzot és Götzöt már Scherer is, szerényen, liberáli
soknak nevezi.8 De eleinte náluk még csak maga az anakreoni élvvágy és életkedv a fontos, a fölvilágosodás verseikben későbben éleződik ki. Ennél erősebb eltérés, hogy a rokokó visszatér a rímhez: a zene miatt a rím nem pointirozott ugyan, nem csattanója többé a ritmusnak, de újból megvan. Végül: a hora
tiusi és anakreoni gondtalan kedvnek még édeskevés köze van a népiességhez. A rokokó-dal ellenben formájában is, egyszerű
ségében is, zenéjében is sok népies elemet hordoz, s talán ez is oka, hogy a legnagyobb a kon, Lessing vagy akár Goethe költészetén is végig viharzott.
A magyar lírában, mint mondtam, a jezsuita-kor barokk
nak nevezett virtuóz lírája nem jegecesedett ki minden jellemző
1 ld. Négyesy u. o. 76. .
8 Scherer, id. m. 419. 1.
8 U. ott.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 361
vonásával, de a rokokó-mtídal is váratlanul, már a maga kész külső és belső művészetével, egészében, és viszonyainknál fogva mint a magyar lélektől idegen költészet Bécsből plántálódott át.
Vele és onnan jött el, mint Bessenyeiék törekvéseiből a szép
prózába, sőt egész gondolkodásunkba a fölvilágosod ás — másfél évtizeddel utóbb líránkba is. Nem véletlen, hogy a jezsuiták után épen a fölvilágosodás felé hajló papjaink hozták el.
Szembeállítottuk a régi, dallamra született énekeket az új, megzenésített, s ezért énekelhető, dallamos műdailal. Négyesy mondja,1 hogy «Hagedorn, Gleim és Weisse még nem tudták az énekelhető dalt népszerűvé tenni» s utóbb, hogy «Goethe dalai tetőfokán mutatják be a német dalköltést, mint a leg- költőibb és legnémetebb dalok. . . . A dal különösen korszük- séglet volt».
A dalok megzenésítése már 1742 óta járta, mikor Hagedorn dalainak megzenésítésére Joh. Val. Grörnérrel szövetkezetté Az énekelhetőség követelménye lassacskán a versek ritmusá
ban dallamosságot teremtett — a mi líránknak ezt a dallamos
ságát irodalomtörténetírásunk elsőül Verseghynek tulajdoní
totta. Verseghy «nagy hévvel követeli az énekelhetőséget,»
írja Császár Elemér,8 annyi melódiát varázsolt a szavakba, hogy önkéntelenül dalolva olvassuk őket.* Négyesynek ugyan elébb az volt a véleménye,6 hogy nem Verseghy és nem is Földi, aki saját vallomása szerint 1781 óta í r t nyugati vers
formában, hanem, «Horváth Ádám az, aki a lírában az énekel
hetőséget állítja föl követelményül s először tanítja nálunk, hogy a vers szótagjainak a zene gördületéhez kell alkalmaz
kodniuk». Csakhogy Horváth ezt a magyaros formákra értette és tudta, ezeknek érvényesülését pedig a műköltészetben meg
előzte a németes rokokó-dal, amelyet elsőül Révai és utána Verseghy honosítottak meg. Révainak ezt az érdemét már Toldy is emlegette: «örökké felejthetetlen név költészetünk történetében édes dalaival»;6 utána Csaplár Benedek hang
súlyozta, hogy «Révai a verselés dallamosabb idomainak töké- lyesbítésére nézve megelőzte Földi és Verseghy ilynemű igyek- véseit».7 Császár pedig már arra is rámutatott, hogy «egész dalköltészete nem egyéb, mint egy Németországból hozzánk átkerült hullámnak korai jelentkezése : az anakreoni költészet visszhangja».8 Révai maga is megmondja (egyik alább még
1 Kazinczy Ferenc pályája. 1931. 46—48. 1.
2 Friedländer, Das oeutsche Lied im XVIII. Jàhrh. 1902.1. k. 1. r. 42. L
8 Verseghy Ferenc élete és munkái. 1903. 75. 1.
* ü. o. 241. 1.
5 A mértékes magyar verselés története. 1892. 241. 1.
ö Idézi Császár Elemér, id. m. 211. 1.
7 Mévai élete. IV. k. 7. 1.
» Id. m. 210. I.
Irodalomtörténeti Közlemények. XLII. 24
idézendő versében) dalairól : «Magyar Anakreon szóll e' gyenge
séggel»,
Anakreon hatása irodalmunkra valóban jellemzően osztja két csoportba költőinket. Rájnis példaképen fordít és ír ugyan — összesen három — anakreontikát ; de általában a felvilágosult írók e műfaj művelői. E sort Négyesy szerint a X V I I I . század végén Kazinczy, Dayka, Fazekas és Csokonai alkotják, de ha fordítókkal is kiegészítjük, Révai, Földi és Aszalay János is jelentkeznek, élükön pedig gyenge, de teljes Anakreon-fordításával Zechenter A n t a l áll. (Prága, 1785.)
A németes műdalt nálunk nem pusztán Anakreon követői, hanem az egész német rokokó-dalköltészet átültetése teremtette meg, mégpedig annyira maga a megzenésített dal, hogy Révai is, Verseghy is épen azt akarták, amit Négyesy a kor követel
ményéül megállapít: «arra kellett törekedni, hogy a magyar műdal versenybíró legyen a németül beszélő magyar társasá
gokban otthonos szebbnél-szebb dalokkal».1 Mindketten zongo
rára írt kóták dalszövegeit fordítgatták vagy dolgozták át, s ez Verseghyre annál inkább áll, mert Major Ervin már kimutatta, hogy a dalokhoz tartozó kóták valóban nem is Verseghyéi.
Ehhez az eredményhez azonban nem Major, hanem egy egykorú följegyzés vezetett el.
Fabchich József írja a Mi hír Budán ? vagy Fancsali feszület c. kéziratnak maradt, még Révai és Verseghy életében készült munkájában : «Stephan M. Therézia üdejebéli Bécsi Kompozitor néhány Német Énekeket kótára tett. Vérségi az Kassai Magyar Múzeumnak 188-dik lap. egyet lefordított:
,Lyánka ! u t a t szerelmemnek'... Ennek németje most nincs hevenyébe kezemnél, és az Stephan kótáit rézre vésette. Bévay ugyan Stephan Jcótája után le fordította Kleistnek Amyntját in MSto. némelly rövid cikkelyek mint lala% meg nyújtatnak, némèlly hoszszúk, mint tűnt, meg pördíttetnek». Fabchich érte
sülése hiteles volt: látszik abból, hogy a Magyar Museum kótáján Steffan neve nem szerepel, s abból, hogy Révai verse mindmáig kéziratban maradt, mégis, Fabchich mindkét dologról tud. Révaival e g y ü t t Győrött élt, s ha nem voltak is mindig a legjobb viszonyban, olvashatta s nyilván olvasta is magyarul, Révai fordításában, az Amyntot, Kleistnek egyik legnépszerűbb, s valóban kedves, finom költeményét. Verseghy, mint mondtuk, mindig is követelte az énekelhetőséget, a szövegnek a zenéhez símulását: «Az ollyan versekben, mellyek musika alá valók, nem csak a' tökélletes rythmus, hanem még az is el-kerül- hetetlenül szükséges, hogy a versekben levő rhythmusoknak
1 Négyesy, Kazinczy pályája, id. h.
s A Lalage névben.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 3 6 3
valamennyi nemei a' musikában lévő rythmusoknak valamennyi nemeivel tökéletesen meg eggyezzenek».1 Hogy Verseghy Steffan kótáit ösmerte, arról a Verseghy-irodalom — bár Halmy Gyula2 Steffantinak, Baumgartner Alajos pedig8 Steffaninak emlegetik — régóta tudott ; a Laura kótáján Verseghy maga is megmondja, hogy Steffantol* Mégis, ismétlem, a Fabchich mutatta úton indulva jutottam új eredményekhez.
2.
Mikor Révai Miklós 1777 októberében Gr. Károlyi Antal jóvoltából először Bécsbe kerül, a Theresianum az első kör
nyezete: Bécs ünnepelt költője, Michael Denis fogadja jóindula
tába. Csak egypár hónap az, amit ekkor «építéstani» tanul
mányok végett a császárvárosban tölthet,6 de ez a rövid idő is kiforgatta őt eddig alakult valójából; megcsapta «a magyar alföldi kisváros papi konviktusa» után6 Közép-Európa fővá
rosának, a Mária Terézia Bécsének levegője. Már ekkor könyvtárt lát, amelynek ez időben nincs párja, fölébred érdek
lődése a régiségek iránt, kezébe kerül Sajnovits munkájában a Halotti Beszéd — és kezébe kerülnek Sonnenfelsnek, a bécsi fölvilágosodás egyik vezérének munkái, amelyeket, úgy látszik, Nagyváradra is magával vitt, mert ott fordítja le belőlük az Áldozatot. Nehéz lett neki utána újból a rend keretében, újból kisvárosban élnie s 1780-ban már nagyon el van keseredve :7 bár Nagyváradra, az akadémiára kinevezték tanárnak, lemond és 1781 elején újból Bécsbe megy. A nyugdíját akarja sür
getni. Mikor pedig nem kapja meg, Pálffy grófhoz szegődik nevelőnek. A Viczayaknál Loóson és Hédervárt töltött időt8
nem számítva, ezúttal — szűkös viszonyok között - - 1783 elejéig két esztendőt töltött Bécsben — ekkor formálódott ki dalköltészete.
Átalakulásában nem annyira Bessenyeiék fölvilágosító törekvéseinek lehetett részük, mint inkább a főúri magyar nevelők körének. Ott élt P a i n t n e r Mihály, Cornides Dániel, Horányi E l e k ; utóbb, mikor 1796-ban újból Bécsbe kerül, ott találja Péteri Takáts Józsefet és Görög Demetert, aki neki is,
1 Rövid értekezések a másikáról. 1791. XIV. 1.
2 Hivatkozik rá Császár : Verseghy Ferenc élete és munkái. 1903. 65. I.
3 Császár Verseghy-életrajzában, 257. 1.
* A kassai Magyar Museum, II. 482. 1. V. ö. még Rövid értekezés a' musikáról, VI. Énekekkel. Béts, 1791. Az énekek kutakkal különnyomatban is kaphatók voltak. MM. id. h.
6 1778 elején már Nagykárolyból ír Molnár Jánosnak. Csaplár id. m.
I. k. 327. 1.
6 Bánóczi, Révai élete. 55. 1.
7 «Még most is alig épülhetek ki keseredettségemből» —írja nov. 27-én Károlyi Antalnak. Csaplár, I. k. 356. 1.
8 1782. április derekától augusztusig.
24*
mint Kisfaludy Sándornak, «igen kedves barátja»1 s az Amaltheát és a Szerelem nyájaskodásit ki is akarta adni.2 Sopronba is azért kívánkozik, hogy Bécs közelében legyen : nem csoda, hogy vonzotta ez a baráti kör. A Theresianumban Hebeler J a k a b , a vicerektor nagyon kezére j á r tudományos törekvéseiben, s költé
szetének új irányához példája lehetett maga Denis, aki — Molnár Jánossal ellentétben — nagyrabecsüli a német anakreontikusok költészetét. Geblerhez, a magyar játékszín történetében is sze
replő drámaíró-alkancellárhoz í r t versében, De hodiernis Qer- maniae poetise épen azokat ünnepeli, akik a rokokó-dalköltészet
nek megteremtői lettek. Grleimet anakreoni versekre bíztatja;
Sume lyram! Cytherea Senem rediisse putabit, Gui rosa, ver et amor, vinaque carmen erant.
Kleistnek, a Tavasz költőjének, a tavasz virágait szánja : . . redeunt dum tempóra verna, quotannis
Cantoi i Veris munera verna date !
Weisset «suavissime»-nek szólítja meg, Ramlert pedig épen égig emeli :
Ramler um . . . pernicibus alis
Fama móri prohibens sidera ad alta vebit.
A Bécsbe került magyar íróknak az a csoportja is, amelyről szóltunk, konzervativ volt ugyan, utóbb is távol maradt, sőt szemben állt Szacsvay Sándor szélsőségeivel, de a felvilágoso
dás eszméitől nem volt úgy elbástyázva, mint nevelésüknél fogva a magyar exjezsuiták mind. Révai maga is hajlott egy kevéssé a fölvilágosodás felé. Egyéniségében is volt valami forradalmi szellem, és piarista nevelése is rokonszenvessé tehette néki az új eszméket: Eckhardt szerint* a piarista rend is «nem csekély mértékben j á r u l t a felvilágosodás magyarországi ter
jeszkedéséhez,» Szekfü szerint meg a fölvilágosodásnak egyik útja nyugat felől épen «a hazai piarista iskolákon keresztül vonult».5 Révai a bécsi papság körében a jozefinizmussal is találkozhatott. Még Csaplár szerint is6 «a magyar clerus rosz- szalta némely szabadoskodó papok, de főleg némely szerzetesek fegyelmetlenkedését s a josephinistikus irány felé hajlongását, minek Révai is adta némely tanúságait». Sonnenfelsen kívül Blumauer, a könyvkereskedővé lett szabadkőműves-költő is divatban van, és Révaira «Bécsben a Blumauer-féle szellem salakjából is tapadt holmi mosdatlanság».7 A Magyar Amalthea
» Csaplár id. m. IV. k. 1Í3. 1.
* U. o. III. k. 162. 1.
9 Carmina quaedam. Vindobonae, 1794. 159. 1. A verset legkésőbben a nyolcvanas évek első felében írhatta, mert Gebier 1786-ban meghalt.
4 A francia forradalom eszméi Magyarországon. 1924. 165. 1-
6 Hóman- Szekfü, Magyar történet. VI. 331. 1.
« Id. m. IV. k. 198. 1.
' U. o. III. k. 399. 1.
A. MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 365
kézirat-anyagában van egy Voltaire-fordítása: A' jó izf temploma?
énekeinek forrásai között is emlegeti Voltaire-t2 és Paintnernek maga írja, hogy «tudna biz ő Voltaire szellemében is írni».8
Nem hirdette, mint Bessenyeiék, a fölvilágosodást, de önkén
telenül is benne élt légkörében.
A Pálffyéknál nevelősködéssel töltött hónapokban ismerhette meg Steffan gyorsan népszerűekké vált kótáit. Az először két kötetre tervezett, utóbb négy kötetté bővült dalgyűjtemény
1778., 1779., 1780. ill. 1782-ben jelent meg, az első a következő címmel : Sammlung Deutscher Lieder für das Klavier. Von Herrn Joseph Anton Steffan, k. k. Hofklaviermeister. Erste Abtheilung. Wien, bey Joseph Edlen von Kurzböck. (A négy kötetből csupán a harmadik való más zeneszerzőktől, K a r i F r i b e r t h és Leopold Hofmann udvari karmesterektől.) Dalai mindenütt általános tetszést arattak. A gyűjteménynek több jelessége volt. Az egyik, amit a kiadó ismételten emleget is,4
hogy a legjobb és legdivatosabb német költők dalait hozta zongorára; a másik, hogy a zene pompásan illeszkedett a versek
hez,6 de leginkább azzal tűnt ki, hogy Steffan szerzeményeivel Bécsben először szólalt meg a színes, érzékiesen meleg, rendkívül dallamos német zene.6 «Diejenigen — írja előszavában Kurz
böck — die unter dem Schwalle wälscher und französischer Gesänge, die man in allen Häusern, in den meisten wenigstens, auf jedem Klaviere findet, oft vergebens ein deutsches Lied suchen, empfangen hier eine Sammlung deutscher Lieder-».
Steffannak, az udvari zongoramesternek, ezek a kétségtelen érdemei és nagy népszerűsége valószínűvé teszik, hogy kótái a nagyon zenekedvelő magyar főúri körökben, így Pálffyék
nál is megvoltak : ott találkozhatott velük Révai is. Denis lelkesedése, a fölvilágosodásnak a nevelőket is megcsapó áram
l a t a és Steffan kótái azok a szálak, amelyek őt a rokokó-dal- költészethez elvezették.
Maga a rokokó-klasszicizmus mindavvala vonásával,amelyet megrajzoltam, de egész frazeológiájával is megvan nála. Előbb csak az anakreoni versek felé hajlik. «Non sum veritus versus Anacreonticos scribere», írja.7 Horatius carmenjei és Catullus paj
kos dalai forrásai a német költőknek P y r a és Lange óta, de az övéi
1 M. Nemz. Múzeum kézirattára, Quart. Hung. 1310.
2 Csaplár, i. m. IV, k. 117. 1.
3 U. o. I. k. 277. 1.
4 «Lieder, aus den Werken der besten deutschen Dichter gewählet».
I. r. előszava. 1778. «Die Poesien sind aus den berühmtesten heutigen Dichtern, wie man hoffet, gut, und wenigstens nach dem Geschmacke ver
schiedener Kenner gewählet worden». III. r. előszó, 1780.
6 «Die Musik ist auf die Worte sehr passend». U. o.
8 Friedländer id. m. u. o, LIV. 1.
' Csaplár, id. m. IV. k. 196. 1.
is. Már az Elegyes versekben azt hirdeti,1 hogy «valahol volt valami a' kényesebb Ízlésből az Öröm' Énekeseinél, le metszet
tem 's kertembe gyűjtöttem édesebb ízű oltoványnak». De i t t még csak mutatóban jelennek meg, utóbb egy külön kötetet fog belőlük adni : «Ezek mind az Örömnek lesznek Énekei, a' Szerelemnek Enyelgései . . . mint a' régi Görögök írtak hajdan 's a' Rómaiak, mint most írnak utánok a' Frantziák, 's a' Né
metek». A Szerelem nyá}askodásiv& céloz, arra a két (majd három) kötetre, amelyek nem készültek ugyan el egészen, de magukban foglalták Anakreon-fordításaités egész dalköltészeiét.
1792-ben kellett volna (Győrött, Streibignél) megjelenniük;2 Görög Demetertől várhatta a költséget hozzá. De mert készen sem voltak s talán óvatosságból is, viszonyai fordultával nem láttak napvilágot a kötetek, amelyek — a Himfyt is meg
előzve — az első nyomtatásban is megjelenő szerelmi versköte
tek lettek volna. Szerelmes dalokról — énekelhető párossarkú, verseiről beszél,3 s ez énekeket, miként a német s a francia rokokó, a nőknek, «a' magyar szépeknek» szánta. E g y kissé
— mint a németek — hajlott a népies felé is.* Érdekes, hogy a magyar hangsúlyos ritmust trocheusi verssel már Faludi verseiben is összecseréli. «A'Magyar nótákbann, — mondja6 — igen felesen tapasztaltam az eső újakat is, trocheos. Ilyen újú versekről is l e h e t . . . kellemetes Yers köteteket elegyíteni. Az e' félékből én leg inkább szerettem meg az ollyan Verskötetet, melynek első verse egész négy újú, a' második pedig negyed fél újú, a' millyennel él főképen Faludi. Igyekeztem is kivált páros sarkú Énekeimet leg alább tetszőképen illyenekké tenni, a' melyek már készen voltak 'S így már énekelhetöbbek az eső újú versnek nótájára». Hogy a németes verselés felé öntudatosan hajlott, azt bizonyítsa még egy idézet A Vers Szerzés két külömbözö Módjáról 1781-ben írt értekezéséből :
«A németek . . . még a páros véghangzásokban is nem tsak egyedül a hangoknak számokra vigyáznak; hanem, észre vévén azt a szép hangzást, mellyet okoz a rövid és hosszas hang
változás, ezt az ékességet" is igyekeznek meg szerezni verseik
nek».6 A népies dalok iránt is volt érzéke, s ebben a vers
formában s az énekelhetőségben is egyformán találkozott a rokokó-dalköltészettel.
Szerelmi enyelgések költőjének tudta magát. «Ugy sagja valami nekem is — írja Sándor Istvánnak7 — hogy inkább
1 Elegyes versek. 1787. 118. I.
8 M. Nemz. Múzeum. 431. 432. Oct. Hung. A címlapot is megírta.
» Csaplár, id. m. III. k. 415—421. 1.
* U. o. II. k. 400. 1.
6 Nemz. Múz. id. kézirat előszava.
• U. o. m . k. 30. 1.
7 Csaplár, id. m. III. k. 82. 1.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 367 v a g y o k én a' T e r m é s z e t t ő l is i l y e n e k r e e l k é s z í t v e , m i n t e g y e b e k r e . J o b b a n is v i s e l h e t n é m á nyájasság papságát, m i n t m á s
h a r s o g ó b b t i t k o k n a k m a g y a r á z á s á t a k ö l t é s s z e n t s é g i b e n » . S í r j á r a is ezt s z e r e t n é Í r a t n i :1
Nyugszol már sírbann, te szerelmetes Énekes ! úgymond A' hír tört szókkal, nagy zokogása miatt.
A' szerető ifjak, sírnak keseregve leánykák, Mert írtál nekik is nyájas örömre valót.
Ám te vagy az, kire víg artzával Múzsa mosolygott : Hogy kegyesebb jel alatt szült vala boldog anyád Az nem téj lehetett, mit szoptál ; tégedet inkább
Isteni édes ital nyájas erőre nevelt.
Mint szóllasz ! maga a' szerelem nyájaskodik akkor, És maga a' jó kedv, 's a' pitziny édes öröm:
A' mikor ártatlan tűzben kegyeseddel enyelgesz És mindent szerető gerjedelemre hevítsz.
H a így é r e z t e , s az első v o l t , a k i efféle s z e r e l m e s v e r s e k e t a n e v é v e l , g y ű j t e m é n y b e n k i a k a r t n y o m a t n i — készen v o l t r á p a p l é t é r e i s — a z é r t m e r t e , m e r t B é c s b e n ezt így l á t t a , s m e r t i g a z á b a n ezek n e m v o l t a k s z e n v e d é l y t e r e m t e t t e , szubjek
t í v v e r s e k — m i n t e g y k o r B a l a s s a , v a g y A m a d é l í r a i versei — j á t é k o k v o l t a k , e n y e l g é s e k . W e i s s e s z ü k s é g e s n e k t a r t j a m a g a is h a n g o z t a t n i (An die Muse):2-
Das wenigste hab' ich gefühlet:
Das meiste sang ich bloss aus Scherz.
S m í g R á j n i s « l í r á j á n a k v a n (a d e á k o s o k k ö z ö t t ) a l e g t ö b b érzelmi alapja»,8 f fRévai v e r s e i r ő l C s á s z á r is h i r d e t i :4 «Az érzés n e m a k ö l t ő é . O n e m v o l t s o h a szerelmes, L u c á j a m é g k é p z e l e t b e n sem volt, s azok a k e d v e s k e d ő szólamok, m e l y e k e t vele v á l t , p u s z t á n i d e g e n k ö l t ö k v i s s z h a n g j a i » . K é s ő b b , 1 7 9 8 - b a n l i é v a i m a g a is így í r Báró Ortzi József úrnak c , k é z i r a t b a n m a r a d t k ö l t e m é n y é b e n :6
Rósz Papság' hibáit hagyod az Istenre, . Azt tartod jó hittel, ö vigyáz mindenre.
A' többin mosolyogj, tsak kényes hívságnak Játéka volt mindez, nem a vásottságnak.
Magyar Anakreon szólt e' gyengeséggel, Próbáltam, megtelvén Görög édességgel.
Sok komor ábrázat majd tsak meg nem ette, Olly mérgesen rágták nevemet érette:
Dte a' tsinosb világ Hlyen apróságra
ügy néz, mint ártatlan, nyájas mulatságra.
1 Kiadatlan verse, M. Nemz. Múz. id. kézirat, II. k. Egy jelesebb énekesnek haláláról miként lehetne írni.
2 Kleine Lyrische Gedichte. 1778. I. k. 15. 1.
s Császár, A deákos iskola. IK. 1904. 152. 1.
* U. az, Deákos költők. 1914. 210. 1.
5 M. Nemz. Múzeum id. kézirat, 432. Oct. Hung.
Az öröm költészete, énekelheti, rímes dalokban, elsősorban a nőknek szánva, nyájas mulatságok, szerelmi enyelgés : az egész kifejezéskészlet csakúgy, mint a költői irány, egy volt az anekreontikonokból fejlődött német rokokó-dalköltészet világá
val. Az első rokokó-költővel — épen Weissevel, akinek Verseghy költészetében is a legnagyobb szerep j u t — már 1779-ben, Son
nenfels-fordításában összetalálkozik.1 Ez a fordítás azonban, csak öntudatlanul kapcsolja Weissehez, s egyetlen nevezetes
sége, bogy ez az első magyar Weisse-fordítás, és nem Verseghyé, mint Major Ervin mondja.2 Igazában, mint mondtam, Fabchich József bizonysága szerint Révait Steffan gyűjteménye vezette el az énekelhető új német műdalhoz. Onnan fordította Chr. E w . Kleist Amynth]kt és Joh. P. Uz Mn Traum c. költeményét:
Mindkettő a kor legnépszerűbb énekei közül való, igazi rokokó
dal.3 E gyűjteményben találta Chr. F . Weisse Preis der Lieder c. dalát, egyik legsikerültebb versének (Kupidó éneket, kér a' költőtől)4- forrását. A Lutza' szépsége c. verséhez6 Uz közkedvelt dala, a Die Geliebte* ugyancsak a Sammlung deutscher Lieder - ben adta a példát7 és az ötletet — s olyként, hogy a költe
ményt önálló keretben Hagedorn egy verséből (Die Wunder der Lieder) pótolta meg.
A rokokó e legjellemzetesebb német költőihöz — közéjük soroznám még a bécsi Blumaüert is8 — ugyancsak német köz
vetítéssel a francia Fontenelle is sorakozik, (Gleim is ugyan
azt a versét dolgozta át) és A? meg hűlt szeretetnek (már inkább barokk) strófái szintén német iíton Metastasio La libertà c.
canzonettájából valók.
Mindez teljessé és adatszerűen bizonyossá teszi fejtegeté
seim eredményét, hogy Révai Bécsben megismerte a német rokokó-dalköltészetet s elsőnek ültette át a magyarba. Dalairól már Császár Elemér megfigyelte, hogy azokban «volt valami újszerű: elsősorban csapongó jókedvük, könnyed pajzánságuk, kedves léhaságuk. Majd mind szerelmi vágyódás és kötődés Egy részük nem is tiszta lírai költemény, hanem némi cselek
vényt olvasztva magába, közeledik az elbeszélő költészethez».9 1 Sonnenfels ugyanis Das Opfer c , Mária Terézia születésenapjára irt kis pásztorjátékát egy himnusszal fejezi be, amelyhez azonban ezt a meg
jegyzést fűzi (Sonnenfels' Werke, 1786. IX. 141. 1.) : «Mein verehrens- würdiger Freund, Hr. Weisse in Leipzig hat die vorangehende Hymne in Verse zu se!zen die Gewogenheit gehabt, die ich hier beirücke». Révai is evvel a költeménnyel fejezi be a fordítást.
* IK. 1925. 260. t.
3 Eíéziratban, M. Nemz. Múzeum, 432. Oct. Hung.
4 Elegyes versek, 1787. 132. 1.
* U. o. 128. 1.
6 Sämmtl poët Werke, 1776. I. k. 19. 1.
' SdL. IH. Abth. 3. Lied és Uz, Gedichte, I. k. 63. I.
8 A' jámbor falusi leány. Elegyes versek, 164. 1.
0 Deákos költők, 1914. 208—210. i.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 369
í m e : még arra is rámutat, ami a rokokó-daioak éles különb
sége a barokk lírával szemben — amit fent objektív lírának neveztem. Kutatásaim élesebbé próbálták tenni, pontosabban igyekeznek megállapítani dalköltészetének keletkezését, irányát és jelentőségét.
Révait, aki maga is hajlik a felvilágosodás eszméihez, az új szellemi áramlat, miként utána Verseghyt is, elkülöníti a mértékes magyar verselés jezsuita művelőitől. Tudja, hogy ezeknek a könnyed, kecses, objektív témájú, zongorához í r t daloknak leginkább a nők a hívei. Nekik fordítgatja az első énekelhető magyar műdalokat. Forrásai — Hagedorn, Uz, Götz, Kleist, Weisse — a német rokokó-klasszicizmusnak épen a leg
jellemzőbb művészei. De Révai továbbmegy és verstani tanul
mányai során megösmerkedik a francia esztétikusokkal is, Charles Batteux Les beaux arts-jávai, Charles Rollin Traité de la maniere-jével és Fontenelle Réflexions sur poetique-j&v&l ; ezek bizonyára annál közelebb vitték őt a francia költészethez is, mert német forrásainak jórésze is abból táplálkozik. Láttuk, hogy Voltaire-től sem idegenkedett. S pap létére bátran ültet- geti át ezt a dalköltészetet, mert a Balassától Amadéig egy
formán szenvedélyes, őszinte, szubjektív lírával szemben e dalok
hoz f j é n e k semmi köze — igazi rokokó-játék neki is az egész.
Mikor, emiitettük, a verselés félreértésével, az ősi nyolcast a négyes trocheusokkal azonosítja, s Faludi példáját követve,
a népies formára tér, ebben is találkozik az énekelt német rokokó
dal Steffan meghonosította ritmusával. A kóta magyarázza dal
lamosságát is, amely szinte muzsikál a Haláltól nem rettegő nagy lélek c. költeményében. (Elegyes versek, 151. 1.) A halál
Értem úgy jő csendesen, Elmulató társaságon Mint a túlsó nagy világon . Megörült hív felesem,
Vélünk kény ült édesen üt mutató kedvesem.
Ennek és még néhány szép dalának forrása még nem került elő. De nyilvánvaló, hogy ezek is a zongora mellé énekelt divatos német dalköltészethez vezetnek.
A divatos dalok átültetése tette, hogy már kora is mint n a g y költőt ünnepelte. Kísérletei helyenkint még kissé érdesek, nyersek. ÍJttörŐ érdeme mégis kétségtelen. A rokokó-líra mű
faját ő hozta elsőül hozzánk, s a kor egész frazeológiája vissz
hangzik nála. Az énekelt műdalt népszerűvé azonban nem az Ő, hanem Verseghy Ferenc magyarításai tették.
Verseghy már novicius korában (1779) hárfázott s csak
hamar zongorázik is j1 őt valóban a kóták viszik a dalkölté
szethez — a nyolcvanas évek második felében neki is kezébe
1 Császár, Verseghy Ferenc élete és művei. 1903. 21. I.
kerülnek a Sammlung deutscher Lieder mindenfelé népszerű füzetei. Fabchichnak már idézett kéziratából tudjuk, hogy első kísérlete, a Magyar Museumban (I. k. 188. 1.) kótával együtt megjelent Thirsts és Klóé, Steffan dallamára és szövegéből készült.1 Fabchich e fordítást arra említi példának, bogy a szöveg és a dallam ritmusa — mint a magyarban akkoriban gyakran — nem egyezik tökéletesen. Ezt Verseghy maga is tudja: «E' regula ellen hibáztam én is amaz énekemben:
Thirzis és Klóé, mellynek csupa trochéusokból kellene állani».
A zongorakíséret zenéje tehát Öntudatos szabatosságot követelt a verselésben, mégpedig a mértékes verselés ritmusában. Evvel szemben a rím már nem volt fontos. S ha az imént Révai is élvezettel forgatja Ant. de Pluche munkáját, Adieu à la Rime,2 Verseghy is hangsúlyozza a Magyar Museumban, hogy «a' sorok' végezeteinek egygyenlősége nem kívántatik-meg az énekben olly szorossan, mint más valamelly versben. Az éneklés és muzsika ki-pótollya annak nemlétét». A rímnek ezért az el
hanyagolásáért — az egész rokokó-költészetnek a franciáktól terjedő, de 'a németeknél is sokat hangoztatott jelenségéért8 — kárpótolja költészetünket a szabatos verselés fejlődése, a zenéhez alkalmazkodó pontos ritmus és szigorú metszet, s vele együtt a versek dallamossága; az ú, n. németes verselés megteremtése.
Verseghy egyetlen anakreoni verset sem írt.* Vele leg
jobban válik ketté nálunk is az anakreoni verstől a rokokó
dal. Magát a német rokokó-klasszicizmus egész dalköltészetét nálunk Verseghy is avval t e t t ^ népszerűvé, hogy eleinte úgy
szólván csak kóták szövegét fordítgatta. Mind az a kézirat
füzet, amelyet Császár az első Verseghy kéziratnak tud5
— Verseghynek első húsz dala6 — mind pedig a kassai Magyar Museumban és a Rövid értekezésekben megjelent versek, ame
lyeket Császár megjelenésük évével, 1791-gyel ad, alig egy-két kivétellel kótaszövegeh.
A hangjegyek nem Verseghy szerzeményei : Major Ervin két becses dolgozatában7 kimutatta, hogy Verseghy Steffán és Haydn dalgyűjteményeiből vette őket. Majort azonban termé
szetesen elsősorban a hangjegyek érdekelték, s bár így is sok
1 Hogy a kóta Steffané, azt megállapította Major Ervin, Verseghy, mint dal- és zeneszerző. IK. 1925. 258. 1.
a Csaplár B., Bévai Miklós élete. III. k. 37. 1.
8 Már Pyra banálisnak tartja az elcsépelt rímeket (Schneider, Die deutsche Littei aturzwischen Barock und Klassizismus. 1925.108.1.) s Révai is azt írja (Csaplár, id. m. III. k. 32. 1.), hogy a rímektől való elidegenedést vesz észre s ennek oka «unatkozás és utálság».
4 írt egyet-kettőt. (A' boriszák; A régiség.) Szerk.
e Verseghy összes költeményei. Bp. 1910. I. k. 335.1. — Alszeghy ezek forrásául jelöli meg a Lyr. BU.-i (id. h.): épen ezek nem onnan valók.
6 Császár-Madarász kiadásában 8.—27. sz.,
7 A fenti jegyzetben (1.) idézetten kivül : Újabb adatok Verseghy költői zeneszerzői működéséhez. IK. 1924. 58. 1.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVJII. SZÁZADBAN 371
Verseghy-dal forrására bukkant, csak azokkal foglalkozott, amelyeket Verseghy kótával együtt közölt. Ennél jóval több az, ami kótából való. Mozart Zauberflö'tejének dalain és a Vergiss mein nicht ismeretlen szerzójű kompozícióján, továbbá a futtában Majortól is érintett Rafael- és Himmei-szerzeményen kivül, Verseghynek két főforrása a Sammlung deutscher Lieder- nek négy és Haydn Leider beim Clavier zu singen c. három füzetének elseje volt.
A Sammlung deutscher Lieder kótáiból valók a következő v e r s e k é 8. 9. 12—17. 20. 21. 23. 32. 40—42. 46. 57. 76—79.
101. 106. 113. 131. 132. 178. 152. Haydn dalaiból valók: 10.
11. 25. 36. 38. 39. 90. és 138.
A Verseghy-költemények dallamosságának tehát ez a magyarázata. 1791-ig deákos verseken kívül, amelyekkel a mér
tékes formában otthonos lett, csak kóta-szövegeket fordít. Ezek között elvétve van u g y a n néhány, amely a Lyrische Blumen- leseh&n. is benne van,2 de valamennyi megvan vagy Steffan, vagy Haydn kottáiban, tehát nem fér kétség Verseghy forrásához.
1793-ban jelenik meg németes dalainak második gyűjte
ménye, a Mi a' Poézis? és hi az igaz poéta? c. füzet végén (68—85. 1.) Költeményes enyelqések címmel. I t t egy meglepő fordulattal találkozunk : a versek jórésze K a r l Ramler Lyrische BlumenlesejèbÔl való; ezek viszont mind olyan költemények, amelyeknek nem volt kótájuk. S érdekes benne az, hogy ezek- nek mind megjelöli forrását, ellenben folytatólag (részben már újból) közölt kótaszövegekét megint nem. A Magyar Aglájá- ban (1806) azután kótákat is közöl a dalokhoz. Meg lehet t e h á t állapítani, hogy 1791-ig és 1806 után jóformán csak éneklésre szánt dalszövegeket, kóta-szövegeket fordít, míg 1793—1795. főforrása a Lyrische Blumenlese.
A Fabchich József megjegyzéséből elindult vizsgálódásnak ez csak egyik eredménye. Maguk a kóták legtöbbször nem nevezik meg a szöveg szerzőjét, s elhallgatja őket Ramler is;
a Lyrische Blumenlese szerkesztője :8 alaposabb kutatások, ame
lyek a források ismeretét kibővítették és a szerzők legtöbbjének nevét is földerítették, vezetnek el a másik eredményhez, hogy Verseghy költészete a már teljes virágában álló német rokokó
dalköltést, mégpedig legnépszerűbb művelőinek azokat az alko
tásait plántálta át hozzánk, amelyek megzenésítve is legjobban elterjedtek. A költők élén Goethe áll, a Das Veilchen an der
1 Császár — Madarász kiad. számozása szerint.
2 10. 11. 11. 20. 36. 38. 42.
» Ramler ennek az eljárásának naiv okául adja, «solchen Kennem, die allein von dem Namen auf die Güte des Werkes schliefen, die Beurthei- lungen ein wenig schwerer zu machen» (Lyr. Blumenlese, előszó). Az igazi ok az volt, hogy a közölt verseken annyit változtatott, hogy nem merte a szerzők nevét aláírni, mert maguk is alig ismertek volna költeményeikre.
'Wiese c. bájos dalával -— ez az első Goethe-fordításunk — a leg
több verssel pedig Ch. I \ Weisse szerepel: vele j u t o t t a dallamosság a német költészetben diadalra, miként nálunk Verseghynél, s az ő költeményeit zenésítették meg a X V I I I . században legtöbbször.
De ott szerepelnek a források névsorában egy-két régibb irányú költőn, Albrecht von Halleron és Marianne Ziegleren túl Hage
dorn, Kleist, Gleim, Uz és Götz, Klopstock, Lessing, Bürger és Kschenburg, Koch, Heilmann és más, kisebb jelentőségű nevek is: az egész német rokokó-klasszicizmus. Verseghy Révainál is teljesebben találkozott a fölvilágosodás dalköltészetével.
Hogy ez egyéniségéhez is talált, nem kell hangsúlyoz
nom. Zenei képzettsége és szabadszellemű gondolkodása szinte elhivatták rá, hogy a francia és német fÖl világosodásnak ezt a könnyed, játékos és derűs, de tartalmával a cinikusságig
«észszerű» dalvilágát nálunk is népszerűvé tegye. De míg Révai, mondhatni, nyers természetességükben hozta el az első virágokat, Verseghy a németeknél is sokkal szemérmesebb: ha lehet, a vers sikamlós befejezését elsimítja, megváltoztatja, vagy épen morális célzattal toldja meg. A papot nem ölte ki belőle a divatos költő.
Forrásainak ismerete —• bár még maradt földerítetlen — arra tanít, hogy tanító-költeményein és szatíráin kívül alig ha van egyetlen eredeti verse is,1 eredeti dala pedig egy sincs.
Lírája tisztán képviseli az érzelmes német, zenéhez kapcsolódó dalköltészetet — a német rokokó-költészet egészét. Önállóság nincs ezekben a versekben, öntudatos művészet is a formához való símuláson kivül csak az átdolgozásoknak forrásuktól foko
zatosan való távolodásában van. É s — az egy Lillát kivéve — nincs közöttük az érzelmi lírának egyetlen jelentősebb emléke sem. De jelentős az egész: vele és utána indul meg az énekel
hető, formájában finom, németes dalköltészet, amelynek első magvait nálunk Révai hintette el, s amely a negyvenes évekig népszerű maradt. A magyar dalt, a megzenésített, énekelhető műdalt ő teremtette meg. A régi magyar nóta-költészettől eltért ez a dalköltészet, mert a költő művészi, irodalmi alko
tásnak tekintette, amelyet sietett kiadni — és eltért abban, hogy míg Amadéig egy-egy dallamra seregével készült a nóta, most a dalhoz készült a zene, amely ilyenformán egyéni volt.2
A magyar rokokó-líra ezt a zenét természetesen készen kapta — Verseghy épen StefFanék és Haydn szerzeményeiben.
De ennek is megvolt az üdvös következménye : a ritmusnak a zenéhez való Öntudatos alkalmazkodása teremti meg és műveli
1 Már Bajza is azt írja : «Verseghy, mint közönségesen tudva van, kevés eredetiséggel bírt. Az Ag Iájában kiadott legtöbb daraboknak origin aljaira, kivált a német költők munkáiban, ujjal lehetne mutogatni». ÖM. IV. 59.
2 Révai és Verseghy forrásainak részletes kimutatását majd külön dol
gozatban közöljük.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN 373
ki a németes verselést. Ebben a megállapításomban, mely az eddigiekből önként kínálkozott, megerősít Kazinczy hires episztolája Berzsenyihez, bár Rádaynak tulajdonítja az érdemet:
Az ének és a vers ellenkezésben Hermesnek békebotját Ráday Állottanak mindeddig. Az rövid Nyújtotta el a két versenygö felett;
Ütést adott emennek hosszújára S ők, mint a kígyók a boton, legott És a midőn ez megszökött, amaz Szerelmes összeölelkezésbe keltek.
Balul hosszúra tátogatta száját.
Révai és Verseghy után ,Kazinczy fiatal lelke' a felvilá
gosodás szellemét már nemcsak «mámorosan i t t a magába»,1
hanem — 1780 óta — kereste annak irodalmi, előbb csak tudományos, utóbb, több bécsi útja óta, költői termékeit is.
Munkálkodása, első kísérletei után, a rokokó-klasszicizmus jegyé
ben indul meg, mikor Oessner Idilliumiva} föllép (1788) : Gessner- ben újabban a költői irány egyik kiteljesedését látják.2 Már ekkor az új német dalköltészettel is ösmerős Kazinczy. Elsőül A' tavasz c. költeményét sorolnám ide (1787). Formájához — tőle magától tudjuk3 — Höltynek egyik Frühling sliedje volt min
tája (Grüner wird die Au...), a gondolatot- azonban — ismert rokokó-ötlet: a kedves meglesése — Joh. Adolf Schlegel J m é b ő l vehette :4
Büsche, die ihr mich versteckt, Oh vajha akkor Bis die Gluth der Sonne weichet, Valamely bokor Schweigt! weil Iris sonst entdeckt, Mellé rejtőzhetnem Dass sie Thyrsis hier beschleichet. S kényemre nézhetném, Zephyr! flattre hin zu ihr,' S ha a pajkos szél Lass mir meinen Wunsch gelingen : Lopva neki kél, 0 ! wie oft will ich dafür S sebes repületi Deine lose Kunst besingen. Leplét félreveti....
Klopstocknak Kazinczy is lefordítja ugyanazt a két versét, amelyeket Verseghy (Das Rosenband — Ö és én; Edone — Blídli); Kleist Amyntja. nála mint Chloe jelenik meg. Ide sorolnám Lessing és Bürger Holnapiét, leginkább azonban A' gyermek poéta c. versét, Joh. Nie. Götz Der dichtende Knabe c. költeményének5 kitűnően sikerült átültetését. Ide tartoznak Anakreon-fordításai is, s azok a dalai (Zellim, Égtem érted,
1 Négyesy, Kazinczy pályája. 34. 1.
2 «Aus seiner Welt — írja Ermatinger id. m. 135. 1. — ist aller boh
render Zweifel an ihrer Güte geschwunden; alles Leid löst sich hier in Lust, und die Wolken dienen, rosig von der schönen Sonne durchglüht, nur dazu, die Anmut der Abendlandschaft zu erhöhen, in der die Grazien ihre lieb
lichen Reigen schlingen».
3 Császár, A német költészet hatása, 104. 1.
4 Lyrische Blumenlese VI. Buch, Nr. 24.
5 U. ott VIII. Buch, Nr. 16.
íogy az élet ) , amelyeket Négyesy említ a németes dalstílus példáiul: «Toldy értesítése szerint ezeket.. .minden ajk zengte».1
S mindez 1789—91. körül : Kazinczy e téren is az úttörők közé tartozott.
Melléjük sorakoznak voltaképen mindazok, akik a németes verselés első művelői voltak. Batsányi János egyik legszebb verse, a Serkentő ének, a magyar rokokó-költészetnek formailag is legjobb alkotásai közé tartozik ; s hadd jegyzem ide egy kiadatlan költeményét, amely szintén csupa dallamosság:2
Klórishoz.
Ha még soká szeretlek-e' Könnyes szemekkel kérdezed
Természet édes gyermeke ! Bús szívemet mint vérezed — 'S hát vélheted, dicső alak!
Hogy téged én el haggyalak?
Te tőled függ az életem Ah csak te benned lelhetem
Fel mindenem.
De — meddig ? azt nem mondhatom Lelkem, mivel nem tudhatom,
Mikor talál Rám a halál.
Egészen benne él a német rokokó alkotásaiban Csépány István, majd Kováts Ferenc. Csak Anakreonból fordítgatott D a y k a Gábor, de költészetének alaphangulata épen ellentéte a rokokó derűs világáénak. Közelebb állnak élihez a debreceni Anakreon-utánzók Földi János és Fazekas Mihály ; s e költé
szet kiteljesedése is Debrecenből jött, pompás virágzásában és más forrásaitól is függetlenedve jelenik meg a legnagyobb magyar rokokó-poétánál, Csokonainál. Nála igazában az olasz
rokokó hatása jelentkezik ; de hogy a németnek átplántálásá- val kezdte, arra már ismert forrásai a bizonyságok, amelyek Kleist Tavaszén és kisebb költeményein kezdve Blumauer, Bürger és Schikaneder versein át Verseghy forrásaihoz vezet
nek ; ennek bizonysága az is, hogy ilyen költeményeit ismé
telten Összecserélték Verseghyéivel. Csokonai rokokó-világa' már nem a kezdete e költői iránynak, azért nem is foglalkozom vele részletesebben. Csak két költeményének forrására akarok rámutatni. Az egyik A féléledt pásztor, amelyben G. H. A.
Koch An die Westwinde c. verséhez, amelyet Verseghy is át
ültetett, folytatást is irt, sőt újból is, más verseléssel földol
gozta.4 A másik A rózsabimbóhoz c. szép költeménye. Ennek forrását Trostler Boienak An die Rose6 c versében jelöli meg;
hadd mutassak rá Chr. F . Weisse An ein Veilchen c. költe
ményére,6 amelyben még több a hasonlóság:
• Id. m. 47. 1.
2 M. T. Akadémia kézirattára, Tört. naplók 4-r., 7. sz.
s V. ö. Oláh Gábor, Csokmai és a rokokó. Költök és írok, 1932.87—97.1.
* Csokonai ÖM. (Harsányi-Gulyás) I. 2. 377. 1.
5 Csokonai forrásaihoz. EPbK. 1913. 60. 1.
6 Kleine lyrische Gedichte. 1778. I. k. 74. 1.
A MAGYAR MŰDAL KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN. 375
Mein Veilchen, lass die Schmeicheleien Des jungen Zephyrs dich nicht reuen, Du unser Gärten erste Zier ! Dich soll ein schöner Loos beglücken ; Den schönsten Busen sollst du
[schmücken Und alle Grazien mit dir.
Ja an dem Busen von Selinden Sollst du den stolzen Wohnplatz'
[tinden ! Vor Freuden, seh ich, zitterst du ? Hier lass dich stolzre Blumen neiden Und duff ihr dankbar alle Freuden Der süssesten Gerüche zu !
Nyílj ki nyájasan mosolygó Rózsabimbó! nyílj ki már, Nyílj ni ; á bokorba bolygó Gyenge széllök csókja vár.
Nyílj ki gyenge kerti zsenge . . . stb.
Nem, nem! egy leány se nyissa Büszke fűzőjét te rád.
Ültetőd kedves Julissa Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal Ékesebb m'borja közt ! Ott kevélykedj illatoddal Kedvesebb illatja közt.
A n é m e t k ö l t é s z e t b e n a r o k o k ó v i d á m p a j z á n s á g a i t — első
s o r b a n J a c o b i óta, a k i t R. M. M e y e r a r o k o k ó «Carlo D o l c e » - j á n a k n e v e z1 — e g y édeskésebb h a n g , n a g y o b b érzelmesség
v á l t j a föl. C s o k o n a i u t á n ez a s z e n t i m e n t á l i s i r á n y k e z d n á l u n k is u r a l k o d n i , k ü l ö n ö s e n Szemere P á l k ö l t e m é n y e i b e n .2 A n é m e t r o k o k ó n a k H e r d e r föllépte és a n é p k ö l t é s z e t r e terelődő figyelem v e t v é g e t : e z t a d a l l a m o s , de szellemében m i n d v é g i g i d e g e n l í r á t n á l u n k is az egészséges népiesség u r a l o m r a j u t á s a i r t j a k i .
GÁLOS REZSŐ.
i ld. m. 373. 1.
« V. ö. e sorok írójának forrásközléseivel, EPhK. 1913. 358. és IK.
1929. 338. 1.
