Jog, erkölcs, gazdaság

Jog, erkölcs, gazdaság

FÖLDESI TAMÁS

A diákok tanulm ányaik során, különösen a történelem és az irodalom ta n ul­

m ányozásánál, gyakran találkoznak gazdasági esem ényekkel, jo g i törvényekkel, e rkölcsi pro b lé m á kka l. Nem e g ysze r e három szféra k o n kré t ö s sze fü g g é se ive l is fo g la lko zn a k (p é ld á u l azzal, h o g y egy b é ke sze rző d é sn e k m in t jo g i ténynek, m ilye n ha tása vo lt e g y orszá g g a zd a sá g i fejlődésére, és ig a z s á g o s n a k ta rto t­

ták-e azt, a m i e rk ö lc s i m egítélés). Arra azo n ba n ritkán k e rü l sor, h o g y a g a zdaság, a jo g és a z e rkölcs e g ym á sh o z való v iszo n yá n a k á lta lá n o s p ro b lé ­ m á iv a l fo g la kozza n a k, noha ez e lő se g íte n é a ko n ré t ké rd é se k jo b b m egérését.

E bben a ta nulm ányban e zé rt arra te sze k kísérletet, h o g y e há ro m k a te g ó ria eg ym á s k ö z ö tti viszonyát, a kö zö ttü k le v ő e lté ré se ke t és kö lcsö n ö s k a p c s o la ­ to ka t elem ezzem .

Első kérdésként vizsgáljuk meg röviden, hogy hol helyezkedik el az erkölcs, a jog és a gazdaság a társadalom egészében, a társadalm i jelenségek sorában. A modern mak- roszociológiák többsége abból indul ki, hogy minden társadalom egy organizm us, egy sajátos rendszer, am ely - különösen fejlettebb form ában - ún. társadalm i alrendszerek­

b ő l áll. Ebben a m egközelítésben a gazdaság, a jog és az erkölcs egyaránt társadalm i alrendszerek, amelyeket az különböztet meg egymástól, hogy - legalábbis részben - lényegesen eltérő társadalm i funkciókat látnak el. A társadalm i alrendszereknek ez a kü­

lönbözése azonban korántsem jelenti azt, hogy teljesen függetlenek lennének egym ás­

tól. Ellenkezőleg: a társadalom egészén belül kölcsönösen áthatják egymást, sőt - nem egy esetben - kölcsönösen függőségi, ún. interdependens viszonyban is állnak egym ás­

sal. Ez a tényleges kölcsönhatás és függőségi viszony képezi az objektív alapját, hogy vizsgálat tárgyává tegyük annak milyenségét, form áit a jelenlegi m agyar társadalom ban.

Erkölcs és jog

Kezdjük először az erkölcs és jo g viszonyával. Az erkölcs és jog azon társadalm i al­

rendszerek közétartozik, amelyeknél az átlagosnál lényegesen nagyobb a kölcsönhatás és a kapcsolat, m éghozzá oly m értékben, hogy bizonyos fokig rokon társadalm i je le n sé ­ gekről beszélhetünk. Ami szorosan összefügg azzal, hogy az erkölcs s a jog a régm últban egyetlen társadalm i alrendszert képeztek, nem különültek el egym ástól, különválásuk csak a társadalom későbbi, fejlettebb fokain következett be. A korai primitív társadalm akban az em berek életét olyan norm ák szabályozták, amelyeket külön kényszerapparátus nél­

kül is betartattak. A társadalom nagyfokú differenciálódásával, a m unkam egosztás sok­

rétűvé válásával, új intézmények létrejöttével, s nem kis m értékben az ellentétes érdekű osztályok kialakulásával ez a szabályozási form a m ár nem b izo n yu lt kie lé g ítőn e k. Az új tá rsa d a lm i ig é nyeknek a norm ák sa já to s d iffe re n ciá ló d á sa fe le lt m eg, s e zért a le g ­ je le n tő se b b új intézm ény, az állam , a no rm á k egy részét kie m elte az eddig csupán szo ká sjo g i sza b á lyo k közül, s ezzel m egkezdődik a jo g s az e rkö lcs hosszú, tö rté n e ti, relatív elkü lö n ü lése . A viszo n yla g o s je lző t azért kell hangsú lyo zn u n k, m ert ez az el­

kü lö n ü lé s nem úgy já tszó d ik le, hogy ettől kezdve egyes sza b á lyo k jo g ivá válnak, m ások pedig erkölcsivé, hanem sokkal inkább úgy, hogy az erkölcsi sza b á lyo k te k in ­ télyes hányada jo g sza b á llyá is lesz, m iközben egy másik részük jog n é lkü li erkölcs m arad. (G on d o lju n k pl. arra, hogy a b ü n tetőjog sza b á lya in ak tú ln yo m ó tö b b sé g e nem-

JOG, ERKÖLCS, GAZDASÁG csa k jo g i bűnre, hanem erkölcsi bűnre is utal, m ég akkor is, ho g yha ez u tó b b in a ktö rté - n e lm ile g részben v á lto zik is a ta rta lm a .) Ezért, ha a to vá bb ia kb a n m eg p ró b áljuk rö­

vid e n ö ssze fo g la ln i a jo g és erkölcs e g ym ástól való eltéréseit, akkor ez pontosabban a n n yit je le n t, hogy a jo g o t a jog o n kívüli e rkölccsel h a so nlítju k össze, és nem á lta lá ­ ban az e rkö lccse l m int olyannal.

A jog és az erkölcs főbb eltérései a következők:

A jog azokat a társadalm i viszonyokat szabályozza, am elyeknek az állam különös je ­ lentőséget tulajdonít, ezért betartásuk illetve be nem tartásuk különböző jogi következ­

m ényekkel jár, am elyek közül a legfontosabbak - de nem kizárólagosak - a szankciók, am elyeket állam i kényszer biztosít. Mivel a jo g sza b á lyo k be nem ta rtá sa vagy m eg sé r­

té s e ren d kívü l je le n tő s ko n ze kven ciá kka l já rh a t az állam polg á ra ira nézve (szé lső sé ­ g es ese tbe n m ég h a lá lb ü nte té st is vonhat maga után) a jo g sza b á lyo k létrejötte lé ­ nyegesen fo rm a lizá lta b b , m int az erkölcsi norm áké. A jo g sza b á lyo k lé tre jö tté n e k fő fo rm á ja az arra jo g ila g föl hatalm azott állam i szerv cselekm énye, am elyet n yilvá n o s­

sá g ra is kell hozni, hogy az á lla m po lg á ro k tu dom ást sze re zze n e k róla. Lényeges kö­

v e te lm é n y az is, hogy egy tá rsa d a lo m ba n csa k egyfajta állam ilag jó vá h a gyo tt jog lé­

te zzé k, s ez a jo g e g ym á ssa l koherens szabályokat ta rta lm a zzo n (tehát ne e ngedje m eg az e g yik azt, am it a másik tilt). A koherencia biztosítéka az is, hogy jo g ila g sza ­ b á lyo zo tt a jog hie ra rch iá ja , vagyis, hogy a különböző sze rve k által kiadott jo g s z a b á ­ lyok közül m elyik a m ag asabbrendű és m elyik az a lacsonyabbrendű, s ez utóbbi nem m on d h a t e lle n t az előbbinek, A jog, különösen a m odern jog e g yik legnagyobb é rté ­ kének M ax W eber azt tartja, hogy kiszám ítható, hogy jo g b izto n sá g o t eredm ényez, va g yis a p o lg á ro k a jo g b ó l „m ih e zta rtá s v é g e tt” m egism erik azt, hogy mit vá rn a k el tő lü k, de ug ya na kko r azt is, hogy mire szá m íth a tn a k, ami tevé ken ysé g ü kb e n , kü lö ­ nösen g a zd asá g i elké p ze lé seikb e n iránym utató lehet szám ukra.

A jogot azonban nem szabad a fent leírt sajátossággal rendelkező szabályokra korlá­

tozni, m ert a jog valóságos életéhez hozzátartozik a jog alkalm azása, a polgárok által való jogkövetés, illetve jogsértés is, sőt a jog értékelése is. Ezek a tényezők egym ással bonyolult kölcsönhatásban vannak.

M indez - ugyancsak weberi kifejezéssel - a jog ideáltipikus leírása, ami azt jelenti, hogy a valóságos jog ettől számos vonatkozásban eltérhet. így a törvények és rendeletek m ellett szám os országban létezik bírói jog. A jog korántsem teljen koherens, a kihirdetett jog m ellett alárendelten érvényesül a szokásjog is. A jogbiztonság nem egyszer ütközik más jogi és jogon kívüli értékekkel, mint ahogy az egy társadalom - egy állam - e g y jo g elképzelés a valóságban csak megközelítően érvényesül. A különböző táradalm akban nem egyszer él egy m ásodik jog is, amely a valóságos viszonyokat, pl. a gazdaság te ­ rületén, nem egyszer reálisabban szabályozza. Ez jellem ezte pl. az elm últ társadalm i rendszert, de bizonyos fokig a mai társadalom ban is tapasztalható a m ásodik jog számos jele, am ely egyben gyengíti az első jog hatását.

A jog jellem zésénél feltétlenül ki kell térnünk arra, hogy a jog nem szabályozhatja az életviszonyok összességét. Nem csak azért, mert elvileg s>m lenne képes rá, hogy az élet m inden részletére normát és ahhoz fűződő jogkövetkezm ényeket állapítson meg, hanem azért sem, mert ez nem egy esetben diszfunkcionális következm ényekkel járna.

G ondoljunk csak arra a veszélyre, amit a jogi túlszabályozottság jelent, és amely a való­

ságban éppenséggel m egnehezíti az egyes intézmények hatékony működését, nem kis m értékben súlyos károkat okozhat a gazdaságnak is.

A jog jellem zésnél fontos rámutatnunk: a jog egyik alapvető korlátja, hogy a legfonto­

sabb társadalm i problém ák megoldásra önmagában nem alkalmas. A történelem tanul­

sága szerint mindazok a kíséreltek kudarcot vallottak, amikor egy lényeges társadalm i problém át kizárólag jogi eszközökkel próbáltak megoldani. (Gondoljunk csak arra, hogy a bűnözés elleni harcot pl. nem lehet pusztán büntetőjogi vagy egyéb jogi eszközökkel sike rre vin n i.)

Ha m ost szem beállításként m egpróbáljuk a jogon kívüli erkölcsöt jellem ezni, akkor el- sőosorban azt kell kiem elnünk, hogy ez az erkölcs is igen fontos társadalm i funkciókat lát el, am ennyiben elsődlegesen a társadalom finom szerkezetének szabályozására szol­

gál. Annak, hogy egy családon belül az egyes családtagok hogy viszonyuljanak egym ás­

hoz, hogy ki kit szeressen és kit vegyen el esetleg feleségül, hogy egy m unkahelyen vagy egy iskolán belül a m unkatársak, illetve a tanár és a diák között milyen legyen a viszony, rendkívül sok szábálya lehet, amelyek betartása vagy áthágása nem egyszer a joghoz hasonlóan súlyos következm ényekkel járhat. Az emberek életét úgy is tönkre lehet tenni, hogy abban jogilag semmi kifogásolnivalót nem találhat senki. Ugyanakkor az erkölcs, mivel kívül esik a közvetlen állam i szférán, szám os vo n a tko zá sb a n elté r a jo g tó l. így e lső so rb a n abban, hogy m íg e lvileg egy tá rsa d a lo m ba n egyetlen jog létezik, addig ren d sze rin t tö b b fa jta erkölcs is érvényesül, és a tö ré svo n a la k a le g kü lö n bö ző b b m ó­

don m etszh e tik is egym ást. G o n do ljun k arra, hogy va n n ak va llá s e rk ö lc s ö k és szeku- láris e rkölcsök, egyes filo zó fia i irányzatokhoz kapcsolódó e rkölcsök, bizo n yo s ré te g ­ e rkö lcsö k stb. Az erkölcsi sza b á lyo k létrejötte is kü lönböző tá rsa d a lm i szü ksé g le te ke t tü krö z, ám e sza b á lyo k létrejötte nem kötődik állam i sze rve kh e z, az a la p ve tő erkölcsi no rm á k eredete nem egyszer sokkal vitatottabb. G o n do ljun k arra, hogy lehetséges kőtáblán kin yila tko zta to tt erkölcs, és le h e tne k olyan erkölcsi sza bályok, am e lye k kö z­

v e tle n ü l tá rsa d a lm i vá lto zá soka t tü kröznek. Az erkölcsi sza b á lyo kná l is fo n to s sz e re ­ pet já ts z ik a h ie rarchia, m ert az erkölcsi é rté ke k nem egyszer ütkö zne k e g ym ással, és akkor el kell dönteni, hogy m elyik erkölcsi szabályt részesítjük előnyben. A zonban itt ism ét nincs á lla m ila g sza b á lyo zott hierarchia, hanem az egyes erkölcsi rend sze re k p ró b á ln a k relatív rendet te re m te ni a sza b á lyo k egym á sh o z való viszo n yá b an . É rth e ­ tő, hogy ilyen kö rülm ények között nincs ana lo go n ja az e rkö lcsb e n a jo g b izto n sá g n a k, m ivel az erkölcsi sza b á lyo kná l nagyon s o k fü g g attól, hogy k iv a g y kik m ilyen erkö lcsö t v a lla n a k, nem is lehet kiszám ítani - a jo g b izto nsá g h o z hasonlóan - az erkölcsi ko n ­ z e kve n ciá kat.

Az erkölcsre is érvényes a m egállapítás, hogy az nem csak norm ák összessége, ha­

nem fontos integráns része az erkölcsi m agatartás, te h á t a norm át követő va g y norm át sértő attitűd, va la m int az erkölcsi ítélet, ami te rm é sze tese n ne m csa k sze m é lye krő l, hanem in té zm é n ye kről is alkotható. Igaz az a m egállapítás, hogy az e rkö lcs hatóköre, a jo g h o z ha so nlóa n , korlátolt. Illúzió azt fe lté tele zn i, hogy e gyedül az e rkö lcs s e g ít­

sé g é vel a tá rsa d a lo m bajain se g íten i lehet. Az erkö lcsö t sem sza b a d sem túl-, sem le é rté ke ln i.

Az eddigiekben elsősorban a jog és az erkölcs különbségét álltottuk előtérbe. Ideje szem ügyre vennünk az ellentétes folyamatot, azazhogy miben rejlik a kölcsönhatásuk, illetve hogyan hatnak egymásra. Ez a kérdés a jogfilozófia történetében nem elvont el­

m életi problém aként jelentkezett, hanem szorosan összefüggött a jog (és az állam) egyik alapvető sajátosságával. Nevezetesen azzal, hogy az állam és a jog legitim ációra szorul, mivel olyan intézmények, amelyek a polgárok életét rendkívüli m értékben befolyásolják, amelyek alapvető szabályokat írnak elő szám ukra és azok betartását kikényszerítik. In­

doklásra szorul hát, hogy mi hatalm azza föl az államot és a jogot arra, hogy ilyen fu n k ­ ciókkal rendelkezzék. Az egyik lehetséges és a közfelfogás szám ára is m indm áig a le­

gelfogadhatóbb válasznak tűnik, amelyet az ún. term észetjogi felfogás alkotott meg.

Eszerint az állam és jog létjogosultságát az adja meg, hogy megfelel vagy egy ideális isteni jognak, vagy - egy későbbi változatában - az em berek term észetének, tehát a kritérium kívül esik a földi jogon. Az isteni jognak, illetve az em b e r te rm é sze té n e k - m ém ileg leegyszerűsítve - az e rkö lcsö s jog (illetve az e rkö lcsö s á llam ) felel meg.

Ilyen alapon állíto tta m ár S ze n t Á g o sto n is, hogy ha az állam nem e rkö lcsö s és nem ig a zsá g os, akko r nem m ás, m int rablóbanda. Az állam által jo g b a fo g la lt ké n ysze rt te h át az te szi in dokolttá, hogy a köz- és az egyéni jó érdekében alka lm azzá k, va g yis erkölcsi ta rta lm a kka l te lítő d ik meg. Az á llam nak tehát az a kötelessége, hogy ig a zsá ­ g os jo g o t hozzon létre, és a jo g kö ve té st is nagyban b e folyásolja, hogy tu d n a k-e az em b e re k b e lü lrő l azo n osu ln i a jo g sza b ályokka l vagy sem . E llenkező esetben a jog kijá tszá sa vagy a jo g sé rté s szám ukra erkölcsileg m eg e ngedhető, nem egy esetben kívánatos.

A term észetjoggal szemben azonban kialakult egy m ásik, m áig ható fe lfo gá s, am ely a jo g i p o zitivizu m u sb a n öltött testet. A jogi p o zitivizm us le g ism erte b b b európai ké p ­ v ise lő je H ans Kelsen, ta n a it híven kifejező „tiszta jo g ta n á é b a n azt a té te lt á llítja föl, hogy a te rm é sze tjo g g a l szem ben a jo g o t m entesíteni kell m indenféle jo g tó l idegen,

JOG, ERKÖLCS, GAZDASÁG ideológiai, p o litika i vagy erkölcsi beütéstől, mert ezek m eg je le n é se a jo g b a n fe lté tle n ü l káros. (Ez a fe lfo g á s K elsennél a vé d e kezé s sajátos fo rm á já t je le n tő vá la sz volt a to ta litá riu s jo g sze m lé le tre . Úgy vélte, hogy a legjobb elle n é rv e m b ertelen id e o ló g iák jo g i m eg je le n íté sé ve l szem ben, ha azokat a jogból szá m ű zi.) A jo g p o zitivizm u s s z e ­ rint a jo g m eg íté lé sé n é l egyedül a jo g sze rű sé g n e k van lé tjo g o sultsá g a , je le se n , hogy egy jo g sza b á lyt tö rvé n ye se n , az alkotm ánnyal ö sszhangban hoztak-e létre. Ugyanez é rvényes a jo g a lka lm azá sá ra is. A jog é rtékelésénél a jo g e lle n tm o n d á s-m e n tessé - gét, h a rm ó n iá já t kell fig ye le m b e venni, s az ig a zságosság te lje se n m ellőzendő m int szu b je ktív és alka lm atla n eszköz.

A jogpozitivista koncepcióval tiszteletrem éltó szándékai ellenére sem lehet egyetér­

teni. Egyrészt figyelm en kívül hagyja, hogy a jog óhatatlanul nem önmagából építkezik, hanem társadalm i igényeket elégít ki, társadalm i értékeket véd, ezért óhatatlan, hogy a jog az állam berendezkedés jogi szabályozásánál, a gazdaságot elősegítő jogszabályok létrehozásánál, a büntetőjog megalkotásánál jogon kívüli értékeket vegyen figyelembe, köztük igen jelentős mértékben erölcsi értékeket és erkölcsi norm ákat. S ez m ég akko r is igaz, ha e ze kn e k az é rté ke kn e k a m eg h atározása nem egyszer rendkívül e lle n t­

m ondásos, m int a hogy az ig a zsá g ossá g jogi alka lm azá sa is szá m o s p roblém át hoz m agával.

M indebből a jogi pozitivium ussal ellentétben azt a következtetést vonhatjuk le, hogy jog és erkölcs igen szoros kölcsönhatásban állnak egymásai. Az erkölcs hat a jogra, kezd­

ve attól, hogy a jogszabályok jelentős részének erkölcsi ta rta lm a , s nem egyszer e rk ö l­

csileg é rté ke lh e tő fu n kció ja is van, egészen odáig, hogy az em b e re k - m eg a la p o zo t­

tan - erkölcsileg is é rté ke lik a jogot, kezdve a jo g sza b ályoktó l egészen a bírói íté le ­ te kig . T erm észetesen n em csak az e rkölcs hat a jogra, hanem a jog is az e rkö lcsre , a m ennyiben e g yá ltalán nem véletlen, hogy azok az erkölcsi sza bályok, am e lye k e g y­

ben jo g sza b á lyo kká válnak, rendszerint nagyobb hatást g ya ko ro ln a k az em b e re k é le tviszo n yaira .

Erkölcs és gazdaság

A következőkben vegyük szem ügyre erkölcs és gazdaság kapcsolatát. Ahogy az er­

kölcs és jog m egítélésénél lényeges eltérés van az egyes irányzatok között, úgy szinte kísértetiesen hasonló vita zajlik erkölcs és gazdaság egym áshoz való viszonyának érté­

kelésénél is. Itt is m egtalálhatjuk a jogpozitivizm usnak a gazdaságra ávtitt koncepcióját, bár tudom ásom szerint ezt nem hívják gazdasági pozitivium unsk (bár lehetne). A gaz­

dasági pozitivizm us lényege szintén az, hogy a gazdaság és az erkölcs objektiven és a kívánatosság szintjén is két különböző szféra, nincs igazán közük egym áshoz, s a gaz­

daságnak kifejezetten árt, ha a gazdaságot és erkölcsöt összekeverik egym ással. Ez a felfogás egyaránt jelentkezik a köznapi tudat szintjén és jelentkezik tudom ányos köntös­

ben, tudom ányos érvekkel m egalapozva. A köznapi tudat nem egyszer történeti eredetű és mai közm ondásokkal és szólásokkal operál. Ilyen példáuPa „Pecunia non ölet’’, vagyis

„A pénznek nincs szaga”, ami azt próbálja kifejezni, hogy a gazdaságban a pénz (a profit) a legfontosabb, és ezért teljesen felesleges azt vizsgálni, hogy ennek a pénznek erköl­

csös-e az eredete vagy sem (lásd erről B e m a rd Shaivszám os színdarabját). A „Pecunia non ölet” mai parafrázisa „Az üzlet az üzlet” sokat hangoztatott gondolata, amely ismét arra utal, hogy az üzletben nincs érzés és nincs barátság, az üzlet sike ressé g é n e k fe l­

té tele, hogy annál m inden erkölcsi vo n a tko zá stó l el kell te kin ten i. Ilyen alapon á llítjá k azt is, hogy az ún. „szociáis pia cg a zda ssá g ” co n tra d ictio in adiecto, vagyis a m e llé k­

név e lle n tm o n d a fő n évn e k. M ásként kifejezve: ha egy ga zd asá g igazán a p iacra épül, a kkor első so rb a n a piac tö rvé n yé n e k alárendelt, am itől a szo ciá lis je lző idegen, a p i­

accal e lle n té te s elem .

Neves közgazdászoknál is találhatunk hasonló elképzeléseket. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e etikára a gazdaságban, Milton Friedmann, Nobel-díjas am erikai közgaz­

dász is nem m el válaszol. Felfogása szerint a válallkozóknak az a kötelessége, hogy a törvények betartása mellett minél nagyobb profitot term eljenek, és a klasszikus-liberális felfogás is azt tartja, hogy az ún. „láthatatlan kéz” majd úgyis szabályozza a gazdaságot.

Arra a kérdésre, hogy vajon az erkölcs nélküli gazdaság nem rossz-e a társadalom nak, a hagyom ányokra épülő válasz az, hogy az egyéni profitösztönzés végül is a társadalm i jóhoz vezet. Lényegében hasonló álláspontra helyezkedik az ún. libertariánus irányzat is, am elynek fő képvsielője, Hayek, azt vallja, hogy az á lla m na k e tikai va g y egyéb o kokból m inél kevésbé kell beavatkozni a gazdaságba, a ja va kn a k egy központi ú j­

rae lo sztá sa , m iként m inden más te rve zé s is, kifejezetten káros és n e m csa k g a zd a ­ sá g ila g rossz, hanem tá ra d a lm ila g is negatív kö vetkem ényekhez vezet.

E felfogással szemben történelm ileg kialakult egy m ásik ko n ce pció is, a m e lyn e k g yö ­ kerei igen m élyre nyúlnak vissza. E felfogás lényege, hogy a g a zd asá g o t nem szabad az e rkö lcstő l te lje se n kü lö n vá la szta n i, a g a zd aságban szerepe van és kell is hogy legyen az erkölcsi m ozzanatoknak. így p é ldául m ár A ris z to te lé s z is azt vallotta, hogy a g a zd a sá g n a k és a ke re ske d é sn e k is erkölcsi alapokon kell nyu g od n ia , az ig a z s á g ­ talan ad á s-vé te l rom bolóan hat a közösségre és e zért m eg e n g e d h ete tle n . L é n ye g é ­ ben u g yanezt va llo tta a középkori keresztény filo zó fia is, a m e lyn e k e g ye b e k közt igen kom oly gondot okozott a kam at inté zm é n yé n e k erkölcsi m eg in d o klá sa , m ivel az m un ­ ka nélkül ju tta t va la kit külön jö ve d e le m h e z. Ez az a la p ko nce p ció m áig is m eg őrződött az egyes ga zd asá g i rendszereket erkölcsileg is m egítélő ka to liku s filo zó iá b a n . Ilyen alapon b írálta például rendkívül élesen a közelm últban II. Já n o s Pál n e m csa k a s z o ­ cia lizm u st, hanem a ka pitalizm us egyes visszá ssá g a it is.

Az erkölcs gazdasági szerepének elism erése döntő m ozzanat volt abban a bírálatban is, am ellyel M ax W eber illette M arxnak a kapitalizmus keletkezéséről alkotott elm életét.

M arx ugyanis úgy vélte, hogy a protestantizm us a polgári fejlődés és a kapitalizm us ke­

letkezésének egyik sajátos term éke, míg Max W eber azt m utatta ki igen gazdag doku­

m entációs anyaggal alátámasztva, hogy éppen ellenkezőleg: a protestantizm us hatott jelentősen a kapitalizm us létrejöttére, m égpedig elsősorban azzal, hogy a m unkára kon­

centrált em beri életet, azon belül pedig a mindenkivel szem ben alkalm azott üzleti tis z ­ tességet állította középpontba.

E hagyom ányoknak megfelelően alakult ki egy olyan Egyesült A llam ok-beli és nyugat­

európai felfogás, am ely - ha nem is m entes minden ellentm ondástól - jelenleg dom i­

nánsnak tekinthető a gazdaság és erkölcs egm yáshoz való viszonyának m egítélésében.

Ennek a koncepciónak a lényege, hogy a gazdaság, a sike res üzleti te v é ke n ysé g s z á ­ m ára nem hogy nem á rta lm a s az erkölcsi té n yező k fig ye le m b e vé te le , h anem e lle n ke ­ ző le g : e g yik ala p felté te le . M indez nem m aradt meg a tiszta e lm é le t síkján, hanem konkrét g ya ko rla ti ere d m é n yekh e z is ve ze tett, első so rb a n ahhoz, hogy az egyes nagy cé g e k e tikai kódexeket d o lg o zta k ki. Ma m ár elm ondható, hogy az E g ye sü lt Á llam o k n a g yvá la lla ta in a k 90% -a rendelkezik ilyen etikai kódexekkel, a m e lye kn e k g o n d o s ­ ko d n ak is a b e tartá sá ró l. Tegyük hozzá, korántsem etikai b iz o tts á g o k révén, a m e lye k­

nek e se tle g igen nehezen kö rü lh a tá rolha tó a hatáskörük, h anem so kka l s z ig o rú b b a n ve szik az etikai kódex b e tartását, m ivel az üzleti élet sze m p o n tjá b ó l az e tika i kódex m eg sé rté se igen n e g atív cse le km é n yn e k szám ít.

Ez az angolszász gyakorlat Nyugat-Európában is különböző változásokat vont m aga után. Egyik kézzelfogható jele ennek az átalakulásnak az European B usiness E thics N etw ork, a m ely tö b b e ze r nyu g at-e u ró p a i m enedzsert és kutatót tö m ö rít.

Mi az elvi alapja ennek a koncepciónak és a vele összhangban lévő gyakorlatnak, am ely teljes m értékben ellentm ond az etika gazdasági szerepét elutasító fe lfo g á sn a k.

A ko n ce pció te n ge lyé b e n az az e lképzelés áll, hogy a vá lla la t jó hírn e ve m ind a pa rt- nrerek, m ind a vá sá rló k körében lényegesen nagyobb érték, m ég p e d ig pro fitb e n ki­

fe je ző d ő érték, m int ha ez a h írn é v az e tikátlan term e lé s, árak, to vá b b á tis z te s s é g ­ te le n ve rse n y és egyéb m eg ké rd ő je lezh e tő fo rm á k kö ve tkezté b e n c so rb á t szenved.

Lényegében ugyanez vo n a tko zik az állam i érté ke lé sre is, hiszen a n n ak is b e folyása van az ü zleti sikerre (go n d o lju n k a m eg b íza tá so k e ln ye ré sé re stb.).

E felfogás egyik jellegzetessége, hogy előterében nem az a gondolat áll, hogy a g a z­

daságban ezért kell erkölcsösnek lenni, mert az erkölcsi n o rm á k és é rté ke k ö n m a g u k­

ban követendők, hanem első so rb a n azért, m ert ez g a zd a sá g ila g is kifizetődő. A v á l­

lalat te h á t nem azért hoz létre jó m inőségű, m eg b ízh a tó és b izto n sá g o s te rm é ke ke t, m ert ez az erkölcsi kötelessége, hanem első so rb a n azért, m ert ha erről a vá sá rló k

JOG, ERKÖLCS, GAZDASÁG m e g g y ő z ő d n e k , a k k o r a jö v ő b e n is az a d o tt v á lla la t te rm é k e it fo g já k e lő n y b e n ré ­ s ze síte n i, am i te h á t ü z le tile g h a szn os. U g ya n e z v o n a tk o z ik a v a ló s á g h ű re k lá m o ­ z á s ra , te h á t arra , h o g y a fo g y a s z tó v a ló b a n azt ka p ja , a m it a v á lla la t h irde t, ille tve a m e g b íz h a tó g a ra n c ia v á lla lá s ra is, a m in e k k ö ve tke zté b e n a v e v ő t a te rm é k m e g ­ h ib á s o d á s a e s e té n sem éri kár.

Hasonlóképpen a vállalatnak a szállítókkal való kapcsolata is azért kell, hogy a b iza­

lom ra és a pontos fizetésre épüljön, mert így biztosítható az ellátás fo lya m a to ssá g a és a vá lla la t g a zd asá g i cé lja in a k elérése, nem pedig azért, m ert az ig a zsá g ossá g je g y é ­ ben eze k az é rté ke k e lőtérbe á llítandók. U gyanakkor e nnek a ko n ce pción a k va n n a k olyan e le m e i is, a m e lye k nem a közvetlen haszonra, hanem a kö zve tett e re d m é n ye k­

re épülnek. így p é ld á ul ren d sze rin t része az etikai kódexeknek az a lka lm azo tta kka l ka p cso la to s n o rm á k egy cso p o rtja , am elyekhez hozzá ta rto zik, hogy tiszte le tb e n kell ta rta n i az a lka lm a zo tta k sze m é lyiség jo g a it, nem szabad d iszkrim in á ln i őket, a b é re ­ zé sü k m éltányos és ig a zsá g os legyen, s am ennyire lehet, be kell őket vonni a d ö n ­ té se kb e . E zek a n o rm á k hosszabb távon biztosítják a vá lla la t ren ta b ilitá sá t, m íg rö- vid e b b tá vo n az e setleg e n nek ellentm ondó, a u toritá riu s sze m lélet is m eghozná a kí­

vánt hasznot. Érdem es itt utalni arra, hogy a japán gazdaság ve rse n yké p e ssé g é n e k és sikereinek e g yik kulcsát sokan abban látják, hogy a vá lla la to k b e lülről ren d kívü l ha g yom á n yo s érté ke kre épülnek, igen erős az ö ssze tartá st célzó te vé ken ysé g , re­

ce sszió ese téb e n ren d kívü l ritká k az elb o csá tá so k, ami arra utal, hogy a p o zitív e r­

kölcsi n o rm á k szo ro s össze füg g é sb e n va n n ak a gazdasági sikerekkel. U g ya n a kkor az e tika i kódexek ta rta lm a zn a k olyan norm ákat is, a m elyek első d le g ese n , illetve kö z­

v e tle n ü l a p ro fit csö kke n é sé ve l já rha tn a k. Ilyenek például a kö rn ye ze tvé d e lm e t célzó norm ák, a m e lye k nem e g ysze r csa k súlyos kiadások vá llalásával teljesíthetők, s le g ­ fe lje b b h o ssza bb tá von, közvetve se g íthe tik elő a gazd asá g o ssá g o t is.

M indebből azonban helytelen lenne ara következtetni, hogy ebben a felfogásban az erkölcsi n o rm á k tisztá n a sikeresség és a profitszerzés eszközei. Az etikai kódexek arról ta n ú sko d n a k, hogy noha a gazdasági sikerességet ta rtjá k szem előtt, ám ez nem je le n ti azt, hogy bizonyos erkölcsi norm ák önértéke ne já tsza n a sze re p e t e kódexek kid o lg o zá sá b a n . Erre utalnak az utóbb em lített pé ld á k is.

A most vázolt kép azonban - igazságai ellenére is - egyoldalúan ábrázolja az erkölcs és a gazdaság viszonyát. Ha ugyanis mindezek alapján arra a következtetésre jutnánk, hogy az etikus m agatartás és a gazdasági sikeresség, azaz a m inél nagyobb p ro fit e l­

érése kö zve tle n össze füg g é sb e n áll egym ással, tehát ez utóbbit csa k az előbbi révén lehet e lé rn i, akko r súlyosan té ve dn é n k. A gazdaság és e rkölcs viszonyát az te szi ig a ­ zán b o n yo lu lttá és pro b le m a tiku ssá, hogy igazán nagy profitot m ind a m últban, m ind a je le n b e n szám os esetben nem éppen etikus eszközökkel lehetett elérni, ami lé n ye ­ gesen cse ké lye b b lett vo ln a e rkö lcsö se b b m agatartás esetén. G o n do ljun k csa k a ka ­ p ita lizm us korai sza ka szá ra - am elyet ma „va d ka p ita lizm u sa ké n t is e m legetnek, és ne m csa k a m últra von a tko zta tva - , am ikor a kim agasló p ro fito k egyik a lapforrása az volt, hogy a m unkaidő n e m egyszer 14, sőt 16 órás vo lt,"am ihez m ég az em bert le­

ala cso n yító lakás-, élelm ezési és egyéb körülm ények is h o zzá jö tte k, m iközben a m un ká ssá g n a k e g yáltalán nem voltak biztosított jogai. De ugyanez vo n a tko zik a g ya r­

m atosításra is, ahol a civilizá ció s fejlődés ellenére a g ya rm atokból szárm azó p rofit az ese tek zö m ében korántsem em berhez m éltó m un kafeltételek m ellett te rm e lő d ö tt.

A g a zd asá g i siker - le g a lá b bis a rövid távú erem ényesség - m iként a m últban, úgy a je le n b e n is lehet e rkö lcste le n m agatartás eredm énye, am inek szám os p é ld á já t ta ­ p a szta lh a tju k M ag yarországon is. (1)

A szabadpiac versenyt jelent, s a verseny lehetőséget ad arra is, hogy a rivá liso ka t- kihasználva előnytelenebb helyzetüket - „nem telen" eszközökkel lehessen legyőzni. „A nagy halak m egeszik a kis halakat" mondás eleve erre a tényre utal, s hogy ez m orális-e vagy sem, föl sem vetődik, mert a gondolat lényege, hogy a verseny során a „nagy hal”

term észetszerűen, gazdasági „törvényeknek” engedelm eskedeve eszi meg a „kis halat".

Azt pedig, hogy eközben nem egyszer korrupció, m egvesztegetés, a kiszolgáltatott hely­

zet kihasználása kíséri a győzelmet, ha nem is helyesli a közvélemény, de - sajnos -

„term észetesnek” tartja. A jelenlegi magyar gazdaság viszonyai között is számos lehe­

tőség van ilyen antietikus m agatartásra. így például domináns helyzetüket a bankok arra is kihasználhatják, hogy a m aguk szám ára kedvező, ám a hitelfelvevők szám ára kedve­

zőtlen feltételeket határozzanak meg. Ugyancsak ebbe a tém akörbe esik az a b ró ke r­

m agatartás, am ely vissza é l azzal, hogy je le n tő s in form ációs fölénye van a - job b á ra ta p a szta la tla n - b e fekte tő ve l szem ben stb. De ugyanebbe a körbe ta rto z ik a biztosí­

tó tá rsa sá g o kn a k az a m agatartása, m ikor az ügyfelekkel sze m b e n i fö lé n yü kb ő l a d ó ­ dóan nem egy e setben m eg ta g a d já k a kár kifizetését. Igen fe ltű nő m ódon je le n tke zik az etiká tla n m agatartás „ha szn o ssá g a " az adózás te rü le té n , ahol vilá g o sa n kim u ta t­

ható, hogy az ad ó csalás „e xtra p ro fito t” eredm ényez, s a vá lla la ti haszon nö ve lé sén e k egy igen sa já to s m eghatározó eleme.

A jobb tájékozódás érdekében m ellékeljük azt az etikai térképet a modern gazdasági élet buktatóiról, amelyet - korántsem a teljesség igényével - a londoni Üzleti Etika Inté­

zete állított össze, s nálunk a Heti Világgazdaság 1994. márc. 12-i szám ában jelent meg.

Etikai térkép

A londoni székhelyű Üzleti Etika Intézete (Institute of Business E thics) ka ta lo gizálta azokat a pro b lé m á ka t, am elyekkel ka p csolatban súlyos etikai kérd é se k m e rü lh e tn ek fel a vá lla la to k m űködése során. A közel hatvan fe ltá rt problém a közül a le g fo n to sa b ­ b ak a következők.

Kapcsolat a fogyasztókkal:

-term ékfelelősség (a vállalatnak jó minőségű, megbízható és biztonságos termékeket kell kínál­

nia);

- reklámozás (hamis, túlzó állítások, illetve lényeges információk eltitkolása a termékről vagy a vállalatról tilos);

- garanciavállalás, szerviz (a fogyasztók várakozásának kielégítéséhez, együttműködésük elnye­

réséhez a lehető legmagasabb színvonalat kell biztosítani);

- megvesztegetés (sem pénz, sem jelentősebb értékű ajándék nem adható a vásárlóknak azért, hogy a céget válasszák);

- információk a fogyasztókról (a vállalat köteles a fogyasztókkal kapcsolatos információkat bizal­

masan kezelni).

K apcsolata tulajdonosokkal és a befektetőkkel:

- tulajdonosi és befektetői érdekek (a vállalat kielégítő tőkem egtérülésre törekszik, és nem próbálja meg egym ás ellen kijátszani a tulajdonosok és a befektetők különböző érdekeltségű csoportjait);

- vállalati mérleg és eredménykimutatás (a mérlegnek és az eredménykimutatásnak korrektnek és naprakésznek kell lennie).

Kapcsolat az alkalmazottakkal:

- személyiségi jogok (az alkalmazottakkal való kapcsolatnak az emberi méltóság tiszteletben tar­

tásán és a személyiségi jogok maradéktalan betartásán kell alapulnia);

- diszkrimináció (a vállalat foglalkoztatási politikája nem alkalm azhat faji, nemi, vallási, nem ze­

tiségi, életkori vagy a munkakörrel nem kapcsolatos egészségügyi diszkrim inációt);

- munkahelyi környezet (a vállalatnak kötelessége, hogy az iparág adta lehetőségeknek megfe­

lelő szinten, tiszta, biztonságos és egészséges munkahelyi környezetet teremtsen);

- bérezés és egyéb juttatások (az alkalmazottak javadalmazásának méltányosnak és igazságos­

nak kell lennie, azaz összhangban kell állnia az eqyéni erőfeszítésekkel és az iparág fizetési szín­

vonalával);

- participáció (a vállalat fejleszti az alkalmazottak széles körű informálásának és a döntésekben való részvételének rendszerét).

K apcsolata szállítókkal:

- kölcsönös bizalom (a vállalat törekszik hosszú távú, kölcsönösen előnyös, bizalmon alapuló kapcsolatok kiépítésére a szállítókkal);

- pontos fizetés (a szállítók időbeni és szerződés szerinti kifizetésének kötelessége).

K apcsolata kormányzattal:

- adózás (a vállalat nem vetemedik szándékos adóeltitkolásra).

Kapcsolat a versenytársakkal:

- verseny (a vállalat törekszik a tisztességes verseny szabályainak betartására);

- hírnévrontás (tartózkodás a versenytársak hírnevének közvetlen vagy akár csak közvetett le­

járatásától);

JOG, ERKÖLCS, GAZDASÁG - informálódás a versenytársakról (a vállalat nem alkalmaz meg nem engedett eszközöket a ver­

senytársak helyzetével, terveivel kapcsolatos információk megszerzése során).

Kapcsolat a helyi közösséggel:

- a közösség szolgálata (a vállalati javak és szolgáltatások hatékony előállításával és munkaal­

kalmak biztoátásával szolgálja a közösséget);

- a közösség támogatása (a vállalat programok szponzorálásával, adományokkal igyekszik el­

ősegíteni annak a közösségnek a fejlődését, amelyben működik).

Kapcsolat a természeti környezettel:

- környezetvédelem (a vállalat felismeri felelősségét a természeti erőforrások használata, a kör­

nyezet megváltoztatása és a káros anyagok kibocsátása terén);

- állatkísérletek (a vállalat csak akkor alkalmaz állatokon terméktesztelést és egyéb kísérleteket, ha az elkerülhetetlen; az állatvédelmi előírások betartása feltétlen parancs).

Az etikátlan m agatartás a gazdaságban azonban nem csak az intézmény, illetve a vál­

lalat részéről jelentkezhet, hanem abban szerepet játszhatnak ezek különböző p o szto ­ kon lévő dolgozói is. így például megnyilvánulhat a vezetőknek a beosztottakhoz való viszonyában, de ide tartozik az ügyfelekkel és a vásárlókkal való kapcsolat is, am elynek során szám os kísértés jelentkezik arra, hogy visszaéljenek helyeztükkel és ebből anyagi vagy egyéb előnyük szárm azzék. (Az etikátlan m agatartás azonban ebben a vonatko­

zásban nem merül ki feltételenül az előnyszerzésben, hanem más form ákban is je le n t­

kezhet. Etikátlannak bizonyul például a nem megfelelő magatartás stb.)

Az etikátlanság azonban nem csak „felülről” jöhet, hanem „alulról” is. A gazdasági elő­

nyök szerzése érdekében az ügyfelek is hajlam osak arra, hogy az etikai szabályokat sú ­ lyosan m egsértsék. Ide tartoznak például a biztosítótársasággal szem ben elkövetett biztosítási csa lá so k, azaz hogy betörés esetén m ondjuk olyan é rtékeket is fe ltü n te t­

nek a károk között, a m e lye k nem is vo lta k a b irtokukban, vagy hogy g é p kocsiba le se t­

nél, ahol a ve ze tő a fe le lő s, úgy á llítjá k be a dolgot, m intha valaki más okozta vo ln a a b a le se te t, s így a bizto sítótá rsa ság g a l kívánják a kárt m egfizettetni. H asonlóképpen az ü g yfelek nem egyszer fontos tényeket e lh a llg a tn a k a bank előtt, például hogy m ás­

hol is ve tte k föl kölcsönt, vagy ha ketten helyeznek el betétet, am it b á rm e lyikü k kive ­ het, az e g yik fél halála esetén a másik „e lfe le jti” m egem líteni, hogy tá rsa elhúnyt.

M indebből kiderül, hogy gazdaság és erkölcs viszonyát az teszi bonyolulttá és igen sokrétűvé, hogy a gazdasági sikerhez vezető út erkölcsi sze m p o n tb ó l egyaránt lehet etiku s és e tiká tla n, sőt nem egysze r előfordul, hogy egyes vá lla la to k a m aguk igen so kfe lé á gazó te vé ken yé sé g é b e n egyaránt alka lm azn a k etikus és nem etikus e szkö ­ zöket is. Ez eg yb en arra is utal, hogy etikai m egközelítésben a ga zd asá g és e rkö lcs viszo n ya a tö rté n e tile g ism ert cé l-eszkö z problém át rep rodukálja sa já to s fo rm ában, s a h ogy e n n ek e tika ila g nincs tö ké le te s m egoldása azokban az e se tekb e n , ahol a jól cél nem é rh e tő el p usztán jó eszközökkel, úgy a gazdaságban is az okozza az e gyik fő n e h ézsé g e t, hogy a tö rté n e le m ta n úsá g a sze rint a ga zd asá g i sikerek hátterében nem e g ysze r e tika ila g pro b le m e tiku s e szközöket is ta lá ln i. Tovább b o n yolítja a kér­

dést, hogy az e tiká tla n m agatartás m inőségét és m eg ítélését nem egyszer je le n tő s m értékben b e folyolha tja , hogy az m ilyen körülm ények között, milyen fe lté telre n d sze r közepette je le n tke ze tt. Ebből a sze m pontból kitűnő példa az adócsalás, am ely e lvo n ­ tan e g yé rte lm ű en n em csak jo g e lle n es, hanem etikátlan m agatartás is, m elyne k te r­

m észe tsze rű en je le n tő s gazdasági kihatása van például arra, hogy az állam m ilyen vagyoni eszkö zö kkel rendelkezik, milyen g a zdasági elké p ze lé seke t tu d m egvalósíta­

ni. U g ya n a kkor az a dócsalás é rtékelésénél nem szabad e lfe le d kezn i arról sem, hogy vajon ig a zsá g os-e az adórendszer, vajon biztosítja-e az egyes vá lla lko zá so k g a zd a ­ sági fe jlő d é sé t va g y sem . Ez utóbbi esetben ugyanis az adócsalás, ha nem is vá lik erénnyé, de so k sze m p o n tb ó l érthető m agatartás lesz, am elyet a kö zvélem ény sem ítél el. Például ha o lya n o k az adózási fe lté tele k, hogy egy újonnan létesített vá lla la t csupán jö ve d e lm é n e k kisebb-nagyobb m értékű elh a llg a tása árán tud csa k talpon m a­

radni. Az e tika e gyik értéke, hogy az erkölcs te rü le té n lehetséges egy ilyen d iffe re n ­ ciá lta b b sze m lélet, am elyet a jog nehezebben enged meg. (2)

Ha azonban - legalábbis rövid távon - a sikeres g a zd álkod á sh o z alapjában két út vezet: e rkö lcsö s és erkölcsileg kifogásolható (ném ileg leegyszerűsítva a problém át), akkor jo g g a l ve tő d ik föl a kérdés, hogy lehetséges-e befolyásolni, m éghozzá jó irány­

bari, a g a zdasági döntéseket és az attitűdöket. Az etikai kódexek lé tre h o zá sa , etikai b i­

zo ttsá go k éle tre h ívá sa , etikai m érlegek készítése - ami szá m o s nyugati cé g n él s z in ­ tén g ya ko rla ttá vá lt a ga zd asá g i-e tika i p roblém ák tu d om á n yo s e le m zé se és ope- ra cion a lizá lá sa arra utal, hogy elvileg van lehetőség az e rkö lcsö se b b irá nyb a n való befolyásolásra. Ebből a szem pontból úgy gondolom , je le n tő s szerepe lehet a jo g re n d ­ szer olyan irányban való fe jlődésének, ahol a jo g sza b á lyo k e tiku sa bb m ag atartásra ö sztö nö zn e k, illetve nem abban az irányban hatnak, hogy fö n n m a ra d á su k érdekében v á lla la to k va g y egyének is kénytelenek etikátlan m ag a ta rtá st tanúsítani. Je le n tős szerepe lehet itt a gazd asá g i-tá rsa d a lm i fe lté tele kn e k, a szo ciá lis vé d ő há ló e re d m é ­ nyes m űködésének, de egy olyan civil tá rsadalom kié p ü lé sé ne k is, a m e lyb e n a köz- g o n do lko d á sb a n a pozitív e tikai norm ák és m inták dom inálnak, s am ely leküzdi a m últ ö rö ksé g e ké n t kialakult e tikai válságot. Kétségkívül negatívan hat a ga zd asá g i e r­

kölcsre, ha egy átm eneti társa d a lo m ba n elfogadhatóvá vá lik és széles m értékben é r­

vé n ye sül egy olyan attitűd, am ely a gyors és azonnali m e g g a zd a g o dá st te k in ti é le t­

célnak, s am ely az esetek je le n tő s részében szü ksé g szerű e n e tikátlan g a zdasági m ag a ta rtá ssa l p árosul. Jelentős szerepe lehet a m éd iá kn a k is abban, hogyan fe jlő d ik tá rsa d a lm u n k gazd asá g e tiká ja , hiszen a m édia ho zzá já ru lh a t ahhoz, hogy különösen a kirívó e tikátlan g a zdasági m agatartás publicitást kapjon, s e líté lte ssé k m ég akkor is, ha a jo g i e szközök ehhez kevésnek bizonyulnak. U g ya n a kkor látni kell, hogy ez egy hosszú fo lyam at. H elyesen utalt rá R a lf D arendorf, a vilá g h írű szo cio ló g u s, hogy míg a p o litika i ren d sze rvá ltás m egvalósítható hat hónap alatt, a g a zd asá g i ren d ­ sze rvá ltá sh o z m ár hat évre van szükség, a m egfelelő etikai n o rm á ka t és m in tá ka t közvetítő civil tá rsa sd a lo m kiépüléséhez azonban hat é vtized kell (ese tle g m ég ennél is sokkal több). Vagyis szám olni kell azzal, hogy az etikusabb g a zd asá g i m agatartás fo ko zotta b b té rh ó d ítá sá h o z igen hosszú időre lesz szükség.

Jog és gazdaság

Végül egészen röviden a jo g és a gazdaság kapcsolatáról. Míg erkölcs és jog, illetve erkölcs és gazdaság viszonyát illetően vannak olyan nézetek, am elyek szerint mind a jogból, m ind a gazdaságból szám űzni kellene az erkölcsi m ozzanatokat, add ig a jog és g a zd asá g ka p cso la tá t illetően nem ta lá lko zu n k ilyen vé g le tes vé le m é n ye kke l. Ennek a la p ve tő oka, hogy a tö rté n e le m ta n úsá g a sze rint egy va la m e lye st fe jle tt á ru g a zd a ­ ság - az ókori R óm ától n apjainkig - nem lehet meg jogi sza b á lyo zás nélkül. Ezért e videncia, hogy a gazd asá g n a k szüksége van a jogra. G o n do ljun k arra, hogy az á ru ­ te rm e lő g a zd asá g n a k né lkü lö zh ete tle n elem e a jo g i szerződés, b e le é rtve a nem te l­

jesítésért és a ká rokért való fe le lő ssé gvá lla lá st is. U g ya n csa k e le n g e d h e te tle n a tu ­ la jd o n viszo nyo k jo g i rendezése, beleértve a tu la jd o ná tru h ázá st, az örö klé st és s z á ­ m os m ás idevágó jo g i kategóriát. H asonlóképpen fontos a kü lö n b öző ga zd asá g i fo r­

m ációk jo g i sza b á lyo zása , a szö ve tkeze te ktő l kezdve a ko rláto lt fe le lő ssé g ű tá rs a s á ­ gon és a részvé n ytá rsasá g o n át a trösztökig. A m odern tá rsa d a lo m ba n je le n tő s s z e ­ repe van a m unkaadó és a m unkavállaló közötti viszo n y so kré tű jo g i ren d e zé sé n e k, a m ivel p é ldául a m unkajog fo g la lko zik. S végül, a ga zd asá g v ilá g á b a n n e m e g ysze r fo rd u ln a k elő olyan vissza é lé se k, am elyek b ü n te tő jo g i sza n kció ka t ig é nyelnek.

Bárm ennyire is magától értetődőnek tűnik, hogy az áruterm elő gazdaság nem lehet meg jog nélkül, az már vita tárgyát képezi, hogy milyen mértékű legyen a jog gazdasági szerepe. Ennek a problém ának egyik legjelentősebb területe a jogi eszközökkel történő állami beavatkozás kérdése, azaz - hogy milyen mértékben hasznos, ha az állam „be ­ leszól" a gazdaságba.

A problém a m egoldására többféle válasz született. Ezek közül az egyik legism ertebb az ún. libertariánus felfogás, amely a liberalizmus egyik alapgondolatát alkalm azza a je ­ len viszonyaira. Ennek lényege, hogy a gazdaság szabad fejlődésének általában árt az állami beavatkozás, ezért az ideális állapot az, ahol az állam csak a legszükségesebb m értékig befolyásolja a gazdaságot (ilyen szükséges elem az adózás, am ellyel az állam fedezheti apparátusának költségeit stb., de már nem kívánatos, ha ez az adózás pro g ­ resszív, a jövedelm ek újraelosztására épül, mert ez fékezően hat a gazdaságra).

JOG, ERKÖLCS, GAZDASÁG Ezzel szem ben az ún. jóléti állam koncepciója arra épül, hogy az állam csak akkor tud eleget tenni szociális kötelezettségeinek, csak akkor tud ún. szociális védőhálót kiépíteni a hátrányos helyzetűek védelmére, ha - többek között a jövedelm ek arányos újraelosz­

tásával - széles m értékben beavatkozik a gazdaság szférájába.

Anélkül, hogy ebben a vitában állást foglalnánk, bár szám unkra az utóbbi álláspont a rokonszenvesebb, elm életileg m egállapítható, hogy a jog nem kis m értékben hat a gaz­

daságra, s befolyása term észetesen lehet pozitív és negatív, ösztönző és gátló. Em lé­

kezzünk arra, hogy például az elmúlt rendszerben volt olyan időszak, am ikor a term elő- szövetkezeteknek m egtiltották, hogy nem agrár jellegű tevékenységgel foglalkozzanak.

Hasonlóképpen az adószabályok évről évre történő változtatása, illetőleg a vállalkozások aránytalan m egterhelése negatívan hathat a gazdaságra.

Term észetesen nem csak a jog hat a gazdaságra, hanem fordítva is: a gazdaság is so k­

oldalúan hat a jogra. Ennek értékelésénél abból kell kiindulni, hogy a jog túlnyom ó részt nem önm agából építkezik, hanem az a funkciója, hogy a jogon kívüli társadalm i viszo­

nyokat szabályozza. Bizonyos leegyszerűsítéssel ez úgy is m egfogalm azható, hogy a jo g az a fo rm a , a m elyet a politika, a gazdaság, az e rkö lcs stb. tölt m eg ta rtalom m al.

Ebben az ö ssze füg g é sb e n a m indenkori gazdaságnak, de kü lönösen a fe jlettebb g a z­

d a sá g o kn a k, je le n tő s sze re p ü k van abban, hogyan alakul a jog re n d sze r. Ezen nem v á lto zta t az sem , hogy a kü lönböző gazdasági érdekek ren d sze rin t közvetett fo rm á ­ ban, p o litika i irányzatokon keresztül b e folyáso lják a tö rvé n yh o zá st, illetve a k ü lö n b ö ­ ző jo g sza b á lya lko tá st. G o n do ljun k arra, hogy a m odern tá rsa d a lm a kb a n például ki­

ala ku lt az ún. „lo bb y-ren d sze r", m elyne k útján bizonyos ga zd asá g i é rd e kcso p o rto k arra tö re ksze n e k, hogy Igényeik m inél e rő teljesebben érvé n ye sü lje n e k a jo g s z a b á ­ lyok lé tre h o zá sá n á l.

M indebből látható, hogy a gazdaság, a jog és az erkölcs valóban egym ással bonyolult kölcsönhatásban lévő társadalm i alrendszerek, amelyeknek egym áshoz való viszonya történelm ileg változik. Ezért érdem es konkrét történelm i szituációkban tanulm ányozni ezt a kölcsönös kapcsolatot.

JEGYZET

(1) Felvethető a kérdés, hogy ha az erkölcsről és a jogról szóló résznél abban láttuk az egyik különbséget, hogy egy társadalomban több erkölcs érvényesül, akkor meglapozatlan-e a gazdaság és erkölcs viszonyának tárgyalásánál osztatlanul „az erölcsről" mint olyanról be­

szólni. Úgy gondolom, hogy az erkölcsök különbségét azért lehet viszonylag figyelmen kí­

vül hagyni a gazdaság és erkölcs tárgyalásánál, mert a különböző vallásos és szekuláris, illetve más erkölcsök, eltéréseik ellenére is bizonyos lényeges kérdésekben, alapvető nor­

mák megítélésénél erős konvergenciát mutatnak. így pl. valamennyiünknél érték a becsü­

let, a tisztesség, az emberi méltóság, és negatív megítélést kap a becstelenség, a tisztes­

ségtelenség, az ember megalázása stb. Ez adja az alapját annak, hogy amikor a gazda­

ság és erkölcs viszonyát tárgyaljuk, akkor erkölcsön ezeket a megközelítően közös normá­

kat és értékeket értjük. —

(2) Ennyiben a feltűnően igazságtalan adórendszer esetében az adócsalás - főleg ha kisebb mértékű vagy a vállalat fennmaradása érdekében történik - minőségileg különbözik a

„pénzmosástól” , amely illegális úton, bűncselekmény útján szerzett pénz legalizálását je ­ lenti. Az utóbbi eset egyébként arra is utal, hogy nemegyszer bizonyos pozitív jogi szabá­

lyozás egyben ellentmondásos következményekhez is vezethet. így történetesen a „pénz­

mosást" nemegyszer elősegíti, hogy a betétek titkosak.