Kiss István: Csongrád megyei város közigazgatása

3. szám.

—156———

1936

megszabó 20, 50, 667 illetve 75%—os arányszámok megállapítását hasonlóképen károsan befolyásolja.) A Flacltbarth által közölt (részben a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézetének

anyaggyüjtem—ényéböl származó) adatokból kitetsző- leg 1910r—ben 77 szlovenszkói bírósági járás közül még 27-ben elerteamagyarok aránya a 20%-ot; e járá- sok száma 1921vben 23-ra, 1930—ban 20—ra csökkent

(a Ruténföldön is ti!—ról 4-re szállt le a magyar ki—

sebbségi járások száma). A népszámlálási hibáktól

és a magyar anyanyelvű zsidók figyelmen kívül ha- gyásától teljesen eltekintve is a szlovenszkói ma- gyarság 1930. évi hivatalos állagának mintegy 1le;—a, 79.119 cseh-szlovák honos magyar nemzetiségű egyén

semmiféle nyelvi joggal nem bír az állami közigaz- gatási hatóságok és a bíróságok előtt.

A magyar nemzetiségű cseh—szlovák állampol—

gárok arányának visszaszorítása természetesen az

állami és autonóm élet többi fórumán is erősen suj-

tottaa magyarság kisebbségi nyelvhasználatát. Külö—

nösen fájdalmasak a községi Önkormányzati téren

bekövetkezett VeszteGVth, lnint ezt Pozsonynak,

Kassának és a ruténxfö di városoknak a belföldi saj- tóban is sokszor megbeszélt példája igazolja. Jel- lemző e szempontból, hogy 1980—ban egyedül a Fel—

vidék nyugati felén 1910—zel szemben 250, 1919-eel szemben 66 és 192x1—gyel szemben 35 szlovenszkói

községben veszítette el a magyarság a községi ön-

kormányzatban őt megillető nyelvjogát. A tágabb—

körű nyelvhasználatot biztosító abszolút többséget pedig 1910—től 1919—ig 69 községben, mig-től l92l-ig 18 községben, 1921 és 1930 közt pedig 32 községben veszítette el. A Szlovenszkón lfekvő 39 egykori tj. és

rt. város közül 1910-ben még 27—ben, 1930—ban elleni ben mindössze csak (l—ban multa felül a magyar nemzetiségűek népszámlálási hányadosa az 1/,-,-öt.

Szerző adatközlései szerint a többi nemzetiség hely—

zete sem kielégítő; az ú. n. cseh—szlovák nemzetiség aránya 1910 óta viszont 263 községben nőtt a 20%

fölé! Hasonló keretek közt méltatja Flachburlh a

ruténföldi helyzetet is, rámutatva arra, hogy itt tu-

lajdonképpen az össze sem hívott autonóm ország-

gyűlés feladata lett volna a nyelvjog szabályozása.

Végül tanulmánya főbb eredményeit foglalja egybe,

de sajnos rendszeres, táblázatos összefoglalás

nélkül. li zárófejtegetések során elvileg hely- teleníti, hogy a nyelvjog megállapítász'im'il a népszámlálás szolgál alapul, mert nézete sze—

rint ez szinte kiprovokálja a népszámlálási tor—

zitásokat. Helyes megoldást egyébként is csak akkor bír elképzelni, ha a nyelvjog szabályo—

zásánál minden kisebbség politikai súlya, statisztikai száma, földrajzi elhelyezkedése, kulturális jelentö—

sége, gazdasági körülményei, történelmi multja kü-

lön-külön mérelegelések tárgya. Cseh-Szlovákia mai

kisebbségi nyelvjoga merőben hibás helyzetet te-

remt, hiszen a Cseh—szlovák népszámlálás szerint is 571888 t'őre rúgó szlovákiai magya rságnak kevesebb a joga, mint a

Ruténl'öld mindössze 446.9'16—os ru—

ténségének, aminthogy Pozsony város és a pozsonyi járás 22.942 főben kimutatott magyarjainak sincs meg a saját nyelv használatának ajoga, mely viszont az ólublói járás 6228 főnyi rutén lakosságát meg—

illeti. Vagy hogy Flachbarth nyomán a legabszur—

dabb példát idézzük: egy 100 lakosú község 20

főnyi magyarságának joga van a magyar nyelv hi-

vatalos használatához, ellenben Pozsony városnak az NSU—as népszámlálás szerint 18.890 főre csökken—

tett magyar tömbje ezt a legelsőrendűb b jogát teljes—

séggel nélkülözi.

Kuriózumkóppen megemlítjük még, hogy Flaci)—

barth a könyv 10. lapján Masarykra is hivatkozik;

Masaryk ugyanis közvetlenül a világháború vége előtt azt javasolta, hogy a békekonferencia foglal—

kozzék azzal a kérdéssel, miként kellene a nemzeti-

ségi statisztika megbízhatóságát biztosítani. Mint

tudjuk. eza .,biztosítás" mindeddig nem történt meg,

holott a

Nemzetközi Statisztikai Intézet magyar tag—

jainak egész sora __ Buday László, Földes Béla,

Kovács Alajos, Thirríng Gusztáv —A írásban illetve

az Intézet iilésszakain szóban is megkísérelte az ide- vágó kérdések tudonn'myos és gyakorlati rendezését.

'I'h. L. dr.

Kiss István: Csongrád megyei város köz- igazgatása.

Etienne Kiss : L'administmtion de la villa dépar—

tementale de Csongrád.

Magyar Közigazgatástudományí intézet. is. sz.

Institut hongrois des seirnccs adminisíratívcs. NÓ 18.

Budapest, 1935. VI % 1661. — p. 4— 4 táblázat —— tableaux és — et 4 térkép— s grafikonmelléklet -— cartes et graphigues.

Kiss István ténymegállapító tanulmánynak ne—

vezi igen nagy munkára valló, részben úttörő műe

vét. Magyary Zoltán professzor előszava szintén ki- emeli a könyv ténymegállapító jellegét és hangsú-

lyozza, hogy csak a közigazgatás életét a törvények és más jogszabályok keretében előtáró mű világít.

hatja meg az írott és az élő jog közti különbsége—

ket; már pedig a tényeknek és az élő jognak ismere- tére és kivált a köztük meglévő különbségek pon—

tos felismerésére az elméleti közigazgatástudomány—

nak és a gyakorlati közigazgatásnak, sőt általában a jogtudománynak is nagy szüksége van.

A mintaszerűen gondos tanulmány első fejeze-

tében az alapmeghatározásokból: a közigazgatás he-

lyének és tárgyának Csongrád megyei város __ tehát

egy tipikus, nagy külteriiletű alföldi település w—

példáján való bemutatásából indul ki. A könyvnek

ez az első fejezete igen erőteljes statisztikai voná—

sokat tükröz: szerző Csongrád földrajzi helyzeté-

nek leírása után táblázatosan mutatja be a város

tömör, szétszórt és egész lakosságának számát, el—

2. szám.

helyezkedését s nem, életkor, családi állapot, mű- veltség írni-olvasni tudás),anyanyelv, vallás és fog—

lalkozas szerinti rétegződését. Összehasonlítás ked—

véért többnyire az országos, a megyei városi, vala- mint e két tétel szerint a megfelelő bel— és külterü—

leti végszámokat (túlnyomóan százalékokat) is fel- sorolja; úgyhogy a népszámlálási kiadványokból

származó, aránylag nem túl bő — de a fejezet be-

vezető jellegéhez képest igen részletes _ anyag alap-

ján is jól jellemzi Csongrád népességmegoszlási sa—

játosságait. A viszonylag legjobban kimunkált sza- kaszokban, így az életkor és a foglalkozás tagla—

lásánál Kiss általános tanyakutatási szempontból ugyancsak figyelemreméltó jelenségeket is észlelt?) és indokolt meg nagy helyismerettel és körültekintés- sel. A népmozgalmi szakasz a tényezőket csupán fu- tólag érinti és főleg a szaporodás alakulásának meg—

rögzítésére törekszik—') s a közelmultban a népmoz-

galmi statisztikákban is egyre gyakrabban igénybe- vett irányvonalszámítások kapcsán egy pillantást a születési szám jövőbeli alakulására is vet. Trend-

számítása kétségkívül tanulságos és pontos mate-

matikai munka eredménye, de nézetünk szerint kissé túlságosan merev, formális matematikai művelet, mely nem számol eléggé ,,a születési index változá- sait előidéző variábilis tényezők"'-kel; mindenesetre

azonban utal azokra. Az életkor- és a népmoz—

galmi adatok fejtegetése arra a szomorú ténymeg—

állapításra vezet, hogy Csongrád népe — főleg a belsőségeken lakó népesség —— egyre szaporátlanabb.

A népességstaiisztikai helyzetképre a város és kőz-

igazgatása történetének élvezetes leírása és Cson—

grád településének jellemzése következik; szerző a

könyve két szakaszában is idéz statisztikai adatokat.

A monografikus helyleírás és a statisztika szá- mára a bevezető fejezet a legbecsesebb; a ténymeg—

állapító közigazgatástudomány szempontjából vi-

szont a következő három nagy fejezeten van a hang- súly. E fejezetekben szerző a közigazgatás szerve-

zetét, működését, gazdaságosságát és eredményessé-

gét írja le. Az egyes fejezetek tartalmának ismerte-

1) Csongrád külterületi lakosságának felötlő

keresőtőbbletét illetőleg pl, utal Kiss arra, hogy ezt valószínűleg a kisebb birtokkategóriák által al—

kalmazott, igen kevés eltartottal biró nőtlen-haja-

don gazdasági cselédség (és a tanyán kint lévő

házai cselédség) idézi elő. ltt említhető, hogy a gazdasági cselédség eltartottjainak itt-ott szembe—

Ötlően alacsony külterületi arányára, a tanyai ese-

lédség e speciális vonására Kecskemét külterületi adatainak taglalása során a Szemle hasábjain is már felhívtuk a figyelmet. V. ö, M. Stat. Szemle

1935. évf. 416. l.

-)

") E témakörbe vágó számításait szerző már ,,Adatok az alföldi ,,egyke" terjedés—éhez. A csökkenő gyermekszám intenzitásának guantitatív Vizsgálata Csongrád megyei Városban" e. tanulmányában

(Különlenyomat az ,,Izenet" 1934. évi 2. számából)

valamivel bővebben közölte.

———l57—- l936

tése nem lehet statisztikai folyóirat feladata; meg kell azonban említenünk, hogy Kiss jó statisztikai érzékére hallgatva a közigazgatási tények felsorakoz—

tatását mindvégig ügyes

sok gratikonnal

adatösszeállításokkal és illetve térképpel fűszerezi.

Könyve áttekinthetőségének kétségkívül sokat hasz-

nált a sok közigazgatási statisztikai vonatkozású

számcsoportosítás, de persze a leíró fejtegetések gra—

fikai összefoglalása is.

lgen

A könyv tehát, annak elle—

nére, hogy csak egy város közigazgatási tükörképe, nagy anyagánál és összeállításainál fogva a hasonló kőzigazgatásstatisztikai vizsgálódások kiépítésének

irányára és lehetőségére is utal s bizonyos mértékig

a más városokkal való összehasonlitásra szintén alapot teremt.

Kiss művének sok térképe közül számunkra a

tanyai települések ponttérképe a legértékesebb, míg

a grafikonok közül Csongrád megyei város közigaz-

gatási szerkezetének ngyancsak a mellékletben talál- ható z'ibrz'izolása a legligyelemreméltőbb, mert bár az.

első pillanatra szinte áttekinthetetlennek tűnik fel,

deaközigazgatási szervezet túlságos szövevényessé—

gét igen jól szemlélteti. Az egyébként is szépen illuszv trált könyv szerencsésen csatlakozik a Magyar Köz- lntézet kiadványsorozatának

többnyire töretlen talajon járó eddigi köteteihez.

Th. L. dr.

ígazgatástudományi

Kesztyűs Lajos dr.: Tiszántúli és Északi Dombosvidéki kisgazdák jövedelmi és vagyoni helyzete az 1931—1934-íg terjedő években.

Dfr Louis Kesztyüs : Les mumus et la situation matérielle des petits exploitants agm'coles en 193134 au deli; de la Tisza et dans le Nord.

A debreceni in. kir. gazdasági akadémiai számtartásl központ Ill. kiadványa.

Publications du Centre de comptabzlité de l'Académze d'agziculmre de Debrecen, mnnéro 3. .

Debrecen, 1935. 98 lap. — p.

A ma racionalizált mezőgazdz'ilkoda'isa, amely nem a terjesség, hanem a szigorúan, szinte ipari

értelemben vett tisztajövedelem szemszögéből ren-

dezi be üzemét, jövedelmezőségi számításait csak megfelelő iizemstatisztilmi adatokra építheti fel.

Egyáltalában nem nélkiilözhetik e slatisztikai meg—

állapításokat nagyobb gazdaságaink, de jogosan igénylik kisebb gazdaságaink is; hogy mennyire.

mutatja izmosodásimk indulő szz'nntartz'isstatisztikai

irodalmunk,

Ez utóbbi célszolgálatában a debreceni gaz—

dasági akadémia számtartási központja szerző ve- zetésével már ötödik éve folytat kis— és kiskőzép- gazdaságokra vonatkozólag adatgyűjtést és kalku- lációs feldolgozásokat. Jelen harmadik kiadványá- ban_ amely az eddig megjelent két kötettel szerves

összefüggésben áll egyrészt az 1934. év szóbanlévő

adatait dolgozza fel. másrészt párhuzamot Von négy esztendő mezőgazdálkoda'isának

eredményei között.

jövedelmezőségi