Werner Schwuchow
Gesellschaít für Mathematik und Daterwerarbeílung mbH. Köln
Az információs szolgáltatások
finanszírozásának és árképzésének alapvető kérdései*
Az információs politika két alapvető kérdése a következő: 1. magán- vagy társadalmi termék-e az információ? 2. térítésért vagy ingyen kell-e adni? Az első kérdésre az a válasz, hogy az információ a "közjavaknak" abba a csoportjába tartozik, amelyet a magángazdaság csak olyan drágán képes nyújtani, hogy ez az állampolgárok bizonyos csoportjait eleve kizárja fogyasztásából. A második kérdésre pedig az, hogy elvileg térítés fizetendő a közpénzekből finanszírozott minden informá
ciós termékért és szolgáltatásért, a társadalmi érdek azonban korlátozhatja ennek az elvnek az alkalmazását.
Bevezetés
Fejlett társadalmakban az információt (előállítását, beszerzését, rögzítéséi, terjesztését, valamint az i n formációs termékek és szolgáltatások minden formá
jának használatát) egyre inkább nagyon fontos - ha nem a legfontosabb - erőforrásnak ismerik el. ame
lyet ugyanúgy kell menedzselni, mint az egyéb erőfor
rásokat. Felismerték, hogy az információnak gaz
dasági, társadalmi vagy kulturális értékei egyaránt vannak. Másfelöl, az információ olyan erőlorrás, amelynek beszerzése, rögzítése és terjesztése nagyon is költséges.
Az USA-ban az Ún. s z p u t n y i k s o k k 1957 Októ
berében azt eredményezte, hogy a közvéleményben hirtelen tudatosult a tudomány és a Kutatás (és a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i információ) stratégiai jelentő
sége a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint egy ország nemzetközi versenyképessége szempont
jából. Ebből egy sor politikai akció következett a késői ötvenes és korai hatvanas évek óta. A Wein- berg-jelentés 1 9 6 3 - b a n nemzetközi érdeklődést válfott ki. Az OTA-jelentés 1 9 9 0 - b e n az USA-ban néhány aktuális információpolitikai kérdésről lefoly
tatott viták eredményét tükrözi [1]. Az NSZK-ban a hatvanas és hetvenes évek fordulója óta a szövetségi kormányzat szintjén vitatták meg egy "Országos In
formációs Rendszer" tervét, s az első kormány
program az információ és dokumentáció előmozdí
tására 1 9 7 4 - b e n indult, ós 1 9 7 7 - i g tartott. Ez a prog
ram képezte az országos információs politika első átfogó, koncepcionális kerelét Németországban.
Azóta több országos információpolitikai e l k é p zelésünk és programunk volt, amelyekben többé-
" A z Information Management tor Information Services - Economic Challenge tor the '90s c k o n f e r e n c i á n I B e r l i n , 1 9 9 1 . o k l ó b e r 1 3 - 1 9 . ) e l h a n g z o t t e l ő a d á s a l a p j á n .
kevésbé eltérő koncepciók és megközelitések érvényesültek, s a társadalom különböző köreiben fo
lyamatosan megvitatják az információs politika egyes kérdéseit.
Fontos rámutatni, hogy a szóban forgó kérdéskör maga is megváltozott az elmúlt húsz évben nálunk is, csakúgy, mint más országokban [21. Az "információ'' már nem korlátozódik a tudományos és műszaki i n formációra Ma az információt mindenfajta vállalkozás és szervezel kulcsfontosságú erőforrásának t e k i n t i k , s az iparosodott országok gazdasági növekedése és fejlődése kulcstényezőjének a 20. század utolsó és a 2 1 . század első negyedében. Az ú n . információs szektor állítja elő az információs termékeket és szolgáltatásokat (beleértve az információtechnológiai termékeket és szolgáltatásokat is), és magában fog
lalja pl. a számítástechnikai (hardver és szoftver) ipart, a távközlési hálózatokat és szolgáltatásokat, a kiadást, a rádiót és a televíziót, az adatbázis
szolgáltatásokat, a könyvtárakat, a videotex- szolgáltatásokat, az e l e k t r o n i k u s postai szolgáltatá
sokat, az e l e k t r o n i k u s adatcserét, az e l e k t r o n i k u s bankmüveleteket, az elektronikus bevásárlást, az e l e k t r o n i k u s alapátutalást az eladási helyre stb. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság szolgáltatási szektorának nagy területei egyben az intormációs szektor részei is (bankügyek, biztosítás, k e r e s k e d e l e m , idegenlor- galom stb ). Az információ használatának megnöve
kedett intenzitása is ösztönözte a vállalkozások és szervezetek keresletét az információs szektor által előállított termékek iránt, s másfelől az információs technológia fejlődése az információs termékek és szolgáltatások széles kínálatát teremtette meg.
A nemzetgazdaságok e szektorának tejlödése megfelelő politikai koncepciót és gyakorlatot kíván meg és (eltételez. A következőkben a két legfonto
sabb kérdéssel foglalkozom.
275
S c h w u c h o w . W.r A z i n f o r m á c i ó s s z o l g á l t a t á s o k .
1. vitapont: magán- vagy társadalmi termék?
John Sherrod már 1 9 7 6 - b a n megállapította: "A legtöbb politikai kérdés, amellyel szembe kell néznünk egy kapitalista társadalomban, mint például az USA-ban, az, hogy megpróbáljuk meghatározni a kormány optimális szerepét az információ terjesz
tésében, szemben a magánszektorral" [3]. Az a l á b b i akban kísérletet teszek ezen alapvető kérdés néhány aspektusának tisztázására a különböző érvek össze
hasonlításával és az általános vonatkozások felvázo
lásával.
Szerintem a kérdés magva az, hogy vajon az i n formáció "magántermék" vagy "társadalmi termék". A termékek (és szolgáltatásoki e két kategóriája közötti határt nem vonják meg semmiféle bennük rejlő elvek A közkiadások elmélete azonban kifejlesztett bizonyos kritériumokat arra, hogyan lehet megha
tározni, mely termékek és szolgáltatások előállítását és szétosztását kell a magánszektorra, s melyeket a nyilvános szektorra bízni [4].
E kritériumok szerint a nyilvános szektornak, az államnak kell előállítania mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat,
• amelyekből az állam {vagy a társadalom) egész lakosságának azonos előnye származik az állam határain belül, S amelyek használatából senki sem zárható ki (vagyis az ún, kizárás elve nem alkal
mazható). Az államnak elö kelt állítania ezeket a termékeket és szolgáltatásokat, mivel a piacgaz
daság nem állithatja elő őket: a közösség értük tizetni nem tudó tagjait nem szabad (és nem lehet) kizárni a belőlük származó előnyökből (ezen "első osztályú közjavakra" példa a belső biztonság, a honvédelem, a jogvédelem);
• amelyeket a magángazdasági vállalkozások csak olyan drágán képesek nyújtani, hogy áraik az állampolgárok bizonyos csoportjait eleve kizárják fogyasztásukból vagy használatukból, miközben az állam azt akarja, hogy e speciális termékek és szolgáltatások a használók szélesebb köre számára hozzáférhetők legyenek (e "másodosztá
lyú közjavakra" vagy ún. "érdemi javakra" példa az Oktatás, az egészségügy, a helyi közlekedés, a színházak). Ide tartoznak mindazok a termékek és szolgáltatások, amelyek nem tehetők hozzáfér
hetővé a n é l k ü l , hogy finanszírozásuk (legalább részlegesen) ne közpénzekből történjék az előállítás magas költségei vagy a kockázati tényezők, vagy a profit hiánya miatt E speciális termékek és szolgáltatások azonban nagyon fonto
sak a társadalom - mint egész - fejlődése és bol
dogulása szempontjából.
Az információs termékek és szolgáltatások bizonyos fajtái minden bizonnyal a "közjavak" e második kategóriájába tartoznak, ha tekintetbe vesszük az információ kulcsszerepét a modern gaz
daságok és társadalmak fejlődésében. Elvileg egy p i acgazdaságban magánvállalkozások állíthatják elő
és terjeszthetik az információs termékeket és szolgál
tatásokat, azaz hosszú távon profitot biztosító árakon adhatják el őket. Erre sok példát lehet felhozni: a legtöbb nyugati országban a kiadás java részét, a rádió és a televízió növekvő részét például. A jövőben ezért kívánatos lehet, hogy az információs szektor bizonyos részeiben piaci ármechanizmus legyen, ami biztositja, hogy az információs termékek és szolgál
tatások kínálata állandóan és rugalmasan igazodjék a kereslethez (azaz a használók igényeihez). Az i n formációs szektornak nagy területein azonban nem uralkodhatik ilyen piaci mechanizmus: kivétel a legtöbb könyvtári szolgáltatás, az oktatás és az alap
kutatás számára nyújtott információs szolgáltatás, a fogyasztói információs szolgáltatások, az egészség
ügyi információs szolgáltatások stb. Ezek a szolgál
tatások nagyon fontosak a társadalom egésze számára. Alkalmazható lenne ugyan a "kizárás elve", de nyilvános (szövetségi, állami vagy helyi) források
ból keli (részben) finanszírozni őket. Mik legyenek azonban e "nyilvános" információs termékek és szolgáltatások finanszírozásának módszerei? Vajon a társadalom szociális és gazdasági érdekében áll-e, hogy ezekért a szolgáltatásokért az átadás helyén, a használók fizessenek? Ez átvezet bennünket a másik alapvető kérdéshez.
2. vitapont: térítésért vagy ingyen?
Elvileg minden módszer elképzelhető az informá
ciós termékek és szolgáltatások nyilvános finanszí
rozására, a ráfordításokat teljes mértékben fedező térítéstől egészen a termékek és szolgáltatások telje
sen ingyenes juttatásáig (ez utóbbi kizárólag az általános adóbevételekből történő finanszírozást jelentene). E kérdéssel kapcsolatos megfontolásokat a közkiadások elmélete alapján a következők szerint lehet összefoglalni.
• Minthogy az adók kiszabása és különösen a jöve
delmi és vállalkozási adótételek progresszivitása az ú n . "fizetőképességi elvre" van alapozva, minden állampolgár fizetŐerejével arányosan járul hozzá, ha az információs szolgáltatások teljes mértékben az általános adóbevételekből vannak finanszírozva. Ez a finanszírozási elv mindig indo
kolt és alkalmazható, ha egyetlen állampolgári sem lehet kizárni annak a szolgáltatásnak a hasz
nálatából, amelynek előnyét mindenki egyenlő mértékben élvezi (ezek az első osztályú nyilvános termékek és szolgáltatások). A fentiekben azonban megállapítottuk, hogy ez nem érvényes az informá
ciós termékekre és szolgáttatásokra, így ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak az általános adóbevételekből való finanszírozása (ami térítés- mentességet jelentene az átvétel helyén) elvileg nem jöhet számításba.
• A közpénzekből való finanszírozás másik elve az, hogy mindenkivel, aki olyan állami (nyilvános) szolgáltatást használ, amelyből mások ki vannak
276
T M T 3 9 . é v i . 1 9 9 2 . 6. S í .
zárva (ez a kizárás elve), az átvételkor a szolgál
tatás értékének megfelelő ellenérték (mint költség vagy díj) fizettethető. Nyilvánvalóan nem lenne méltányos és tisztességes egyesek javát vagy hasznát mindenki által fizetett adókból finanszíroz
ni A közkiadások ezen ú n . "haszon elve" érvényes az információs termékekre és szolgáltatásokra (minthogy ezek másodosztályú nyilvános termé
keknek és szolgáltatásoknak tekinthetők). Ebből levonhatjuk, hogy elvileg térítés fizetendő a közpénzekből finanszírozott minden információs termék és szolgáltatás használatáért.
Különböző társadalmi érdekek (lásd később) azon
ban korlátozhatják ennek az elvnek az alkalmazását.
Más-más díjtételek - akár zéró térítés is - állapítha
tók meg a használók különböző kategóriái számára (pl. tanulók, hallgatók, oktatók, közhivatalok vagy kutatóintézetek alkalmazottai).
A térítés megállapításának szempontjai
A nyilvános információs termékekért és szolgál
tatásokért fizetett térítések teljes egészükben vagy lényeges részükben fedezzék-e ezen termékek és szolgáltatások előállításának és terjesztésének költségeit, vagy a megállapítandó dijak pusztán óvintézkedést jelentsenek-e? Az utóbbi mérvű téríté
seknek ugyanis egyetlen funkciójuk csak az lenne, hogy az információs termékeket és szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket megvédjék a túlzott és indoko
latlan kereslettől. Pusztán e célra való tekintettel a díjakat valamiféle szociális szempontok szerint állapí
tanák meg, s nem kötnék őket az előállítási és terjesz
tési költségekhez.
Ezeket a kérdéseket meglehetős részletességgel vitatták meg a Német Szövetségi Köztársaságban [5, 61. Az alábbiakban összefoglalom a két fél által előter
jesztett főbb érveket.
A ráfordításokat teljesen vagy részben fedező térítés mellett szóló érvek:
• Bizonyos nyilvános szolgáltatások (pl. posta, helyi közlekedés, energia, vtz, színház, múzeum) hasz
nálóinak legalább részben fedezniök kell e szolgál
tatások költségeit, ahol ez gyakorlatilag lehetsé
ges (I, fentebb a haszon elvet). Ez különösen érvényes lehet azokra az információs termékekre és szolgáltatásokra, amelyeknek használói f ő k é p p e n az ipar és a kereskedelem terúletéröl kerülnek ki.
• Ha a nyilvános szolgáltatásokat ingyen vagy ala
csony "védárakon" adják, e szolgáltatások minőségét érintő használói kritika szabályozó sze
repe jórészt elveszik. A költségekre alapozott árképzés a nyilvános szektorban is ösztönzőleg hat a források hatékony felhasználására.
• Ha térítéshez-kötik a közpénzekből finanszírozott információs termékek és szolgáltatások igény
bevételét, ez hosszú távon hozzájárul e termékeket és szolgáltatásokat előállító és rendelkezésre
bocsátó szervezetek további fejlesztéséhez és pro
fitorientált működtetéséhez (az információs szek
torban is megszűnnek a versenykorlátozások).
• A nyilvános információs termékek és szolgáltatá
sok (mint pl. a könyvtári szolgáltatások) növekvő kiadásai a jövőben csökkenő mértékben finanszí
rozhatók közpénzekből. Ezért a kiadások egyre nagyobb részét kell térítésekből fedezni,
A ráfordításokat teljesen vagy részben fedező térítés ellen szóló érvek:
• Minden érintett személy számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon hozzáférhessen bizonyos i n formációs termékekhez és szolgáltatásokhoz, füg
getlenül attól, képes-e fizetni értük (az információ szabadságai. Ez szükségessé teszi, hogy a nyilvá
nos információs termékekre és szolgáltatásokra egy bonyolult, szociális szempontból differenciált díjazási rendszert dolgozzanak ki. Aminek viszont az lehet a következménye, hogy túlságosan sokba kerül a térítések beszedése, a használók pedig igyekeznek kibújni a magas díjak megfizetése alól (erről bővebben később). Ez az érv magában fog
lalja a társadalom információban gazdagokra és szegényekre való megoszlásának szempontját is.
• A jelenlegi helyzetben reménytelen elvárni, hogy a térítési bevételek teljesen (vagy jórészt) fedezzék a költségeket, ha az e l e k t r o n i k u s információs termékek és szolgáltatások minden költségét a használók mai számára terhelik; a legtöbb ország
ra érvényes ez a megállapítás (különösen a nem angol nyelvű országokra). Ijesztően magasak lennének az így kialakuló térítési díjak A t á r s a d a l milag fontos információs termékek és szolgáltatá
sok használatának visszaeséséből eredő kár messze meghaladná a hasznot, amelyet a térítési bevétel hozna a költségvetés számára.
• Több lehet a teljes térítési bevétel, ha alacsonyabb a térítés aránya (alacsonyabb árakat állapítanak meg), mint ha a térítéseket olyan szintre emelik, hogy fedezzék az összes felmerült költséget (ez függ az egyes információs termékek és szolgál
tatások iránti kereslet árérzékenységétől, különösen olyan esetekben, amikor a használat megszűnik, ha a szolgáltatásért magas térítési díjat számítanak fel)
Nyilvánvalóan nagyon nehéz mérlegelni és e g y b e vetni mindezeket és egyéb .érveket, s kialakítani or
szágos vagy nemzetközi szinten a közpénzekből finanszírozott információs termékekre és szolgáltatá
sokra vonatkozó térítési politikát. Itt egyszerűen csak annyit tehetek, hogy jelzem e politika néhány általá
nos alapelvét.
1. Bizonyos esetekben csak egy bevezetési szakasz után lehet megkívánni a használóktól, hogy téritést fizessenek közpénzekből finanszírozott i n formációs termékekért és szolgáltatásokért.
2. Az előre látható jövőben az információs piac némely szektorában lehetetlen lesz olyan térítési díjakat megszabni, amelyek fedeznének minden ráfordítást (beleértve a beruházási és rezsiköltsé-
277
S i: h w u c h o w . W . A z i n f o r m á c i ó s s z o l g á l t a t á s o k . .
geket is) a bevezetési szakasz után. Nagyon lontos, hogy a felmerülő költségek minden össze
tevőjét figyelembe vegyék annak megállapítása során, mennyire hafékonyak a különböző eljárások az információs termékek és szolgáltatások díjtéte
leinek kialakítására.
3. M i n d e n k é p p e n meg kell kísérelni (a bevezetési szakasz végén) a bevételből fedezni a működési kiadások egy részét.
4 . A térítési rendszer a lehető legegyszerűbb és leg- áttekinthetöbb legyen annak érdekében, hogy a beszedés költségeit minimalizálni lehessen.
Általános alapelv: ha csak lehet, csoportosított díjtételek: differenciált és fokozatos díjtételek csak feltétlenül (ha egyáltalán) szükséges esetek
ben szociális indokok alapján.
5. A közpénzekből finanszírozott termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó térítési politika csak meghatározott időtartamra lehet érvényes e szek
tor technológiájának gyors fejlődése, a növekvő nemzetközi kooperáció és az információs szektor szervezeti formáinak gyors változása miatt Nyitva kell tartani azt a lehetőséget, hogy a kezdetben túl magasan megállapított térítési díjakat a későb
biekben c s ö k k e n t h e s s é k (pl. a használat meredek esése következtében).
6. A különböző nemzeti díjrendszerek összehangolá
sa előfeltétele a nemzetközi kooperációnak, például az elektronikus információs termékek és szolgáltafások európai közös piaca kifejlesztésé
vel összefüggésben.
John Akeroyd az angliai helyzet vizsgálata során az alábbi következtetésre jutott (s azt hiszem, ez némiképp érvényes a más országokban végbemenő fejleményekre is): "Minden bizonnyal úgy áll a dolog, hogy a »nyilvános« szektor intézményeiben akár a kormány politikája, akár az új technológián alapuló szolgáltatások kifejlődéséből és kínálatából fakadó nyomás következtében állandó, de észrevehető e l mozdulás mutatkozik az információs szolgáltatások és termékek egész sorának téritésessége irányába;
ebből az is következik, hogy e szektor információs menedzsereinek szükségképpen jobban kell tuda- tositaniok a költségek és árak kérdéseit. Természete
sen mindig is ez volt a helyzet a magánszektorban, de
az információs iparnak az elmúlt 15 20 évben bekö
vetkezett növekedésének tanulságai alapján még itt sincs egyetlen, kézentekvö modell az információs szolgáltatások árazására. Voltak is, lesznek is kísér
letezések és viták a legalkalmasabb módszerek kiala
kítására, s az a gyanúm, hogy mindig is így marad a helyzet, ahogy újabb és újabb technológiák és t e c h nikák bukkannak fel" [10].
Irodalom
| 1 | O t l i c e o l T e c h n o l o g y A s s e s s m e n t ( O T A ) o l I h e U . S . C o n g r e s s : H e l p i n g A m e r i c a C o m p e t e T h e R o l e o l F e d e r a l S c i e n t i f i c a n d T e c h n t c a l I n t o r m a l i o n . O T A - C I T - 4 5 4 W a s t i i n g t o n , D . C . : U . S , G o v e r n m e n t P r i n t i n g O f f i c e . J u l y 1 9 9 0 .
|2] M O O R E N S T E E L E . J . : I n f o r m a t i o n - l n t e n s i v e B r i t a i n . A n A n a l y s i s of t h e P o l i c y I s s u e s . L o n d o n ; P o l i c y S t u - d i e s I n s l i l u t e . 1 9 9 1
I3I S H E R R O D . J : S p e e c f t m a d e b y J o h n S h e r r o d at I h e I N I S L i a i s o n O f f i c e r s M e e t i n g . V i e n n a . 4 11 1 9 7 6 p.
3
|4] M Ü S G R A V E . R. A.: T h e T h e o r y o l P u b l i c F i n á n c é . N e w V o r k : M a c G r a w - H i l l , 1 9 5 9 .
| 5 | S C H W U C H O W . W . : F i n a n z i e r u n g u n d P r e i s g e s t a l t u n g in I n l o r m a l i o n u n d D o k u m e n t á l ion. M ü n c h e n : K. G . S a u r . 1 9 7 9
[6] G O E B E L . J W - S C H A D T , D . - S C H W U C H O W , W : Z u m V e r h á l t n i s v o n S l a a t u n d P r i v a t w i r l s c h a f t im B e r e i c h d e r F a c h i n f o r m a t i o n . G u t a c h t e n v o m 2 7 . 8 . 1 9 8 4 F r a n k f u r t a m M a i n : G I D . 1 9 8 S
| 7 ] L E N K , k S t a a t o d e r M a r k t in d e r F a c h i n l o r m a t i o n s v e r - s o r g u n g E i n e i r r e l ü h r e n d e u n d w e n i g d u r c h d a c h t e A l - t e r n a l i v e - D a s I n f o r u m , 1 9 8 4 . 1 8 . s z . p. 1.
[8] C A P U R R Ö . R : I n f o r m a l i o n s e t h o s u n d I n f o r m a t i o n s - e t h i k . G e d a n k e n z u m v e r a n t w o r t u n g s v o l l e n H a n d e l n im B e r e i c h d e r F a c h i n f o r m a t i o n = N a c h r i c h t e n für D o k u m e n t a t i o n . 3 0 k ö t . 1 s z . 1 9 8 8 . p 1 - 4 .
|9) S T R O E T M A N N , K. A.: P r o f e s s i o n a l I n f o r m a t i o n S e r v i c e s a n d P u b l i c K n o w l e d g e : E c o n o m i c A s p e c t s . S o c i e l a l a n d I n f o r m a t i o n P o l i c y I s s u e s - A G e r m á n P e r s p e c t i v e = I n t e r n a t i o n a l J o u r n a l o l I n f o r m a t i o n a n d L i b r a r y R e s e a r c h . 2 k ö t . 3 s z 1 9 9 1 . p. 2 0 5 - 2 1 8 . ( 1 0 J A K E R O Y D , J ; C o s t i n g a n d P r i c i n g I n l o r m a l i o n : t h e
B o t l o m L i n e . = A s l i b P r o c e e d i n g s . 4 3 k ö t . 2 - 3 . s z . 1 9 9 t . p . 8 7 - 9 2 .
Fordította: Papp István
A katalogizálás ára
"A legdrágább könyvtári művelet a katalogizálás"
- mondta Henriette Avram, a Kongresszusi Könyvtár helyettes igazgatója. A Kongresszusi Könyvtárnak egy leírás elkészítése 5 0 dollárba kerül, s ez általá
ban több, mint amennyi a könyv ára.
/Information Hotllne, 2 3 . köt. 7. s z . 1 9 9 1 . p. 1 - 2./
(p. u
Személyi számítógépek
A Dartmouthi Egyetem (USA) 1995-től - elsőként az országban - megköveteli, hogy minden hallgatójá
nak legyen számítógépe. Jelenleg a 4 2 0 0 hallgató 90%-ának már van személyi számítógépe.
/Information Hothne. 2 3 . köt. 7. s z . 1 9 9 1 - p . 2.1
(P. I.)
278
