Az információs szolgáltatások finanszírozásának és árképzésének alapvető kérdései megtekintése

Teljes szövegt

(1)

Werner Schwuchow

Gesellschaít für Mathematik und Daterwerarbeílung mbH. Köln

Az információs szolgáltatások

finanszírozásának és árképzésének alapvető kérdései*

Az információs politika két alapvető kérdése a következő: 1. magán- vagy társadalmi termék-e az információ? 2. térítésért vagy ingyen kell-e adni? Az első kérdésre az a válasz, hogy az információ a "közjavaknak" abba a csoportjába tartozik, amelyet a magángazdaság csak olyan drágán képes nyújtani, hogy ez az állampolgárok bizonyos csoportjait eleve kizárja fogyasztásából. A második kérdésre pedig az, hogy elvileg térítés fizetendő a közpénzekből finanszírozott minden informá­

ciós termékért és szolgáltatásért, a társadalmi érdek azonban korlátozhatja ennek az elvnek az alkalmazását.

Bevezetés

Fejlett társadalmakban az információt (előállítását, beszerzését, rögzítéséi, terjesztését, valamint az i n ­ formációs termékek és szolgáltatások minden formá­

jának használatát) egyre inkább nagyon fontos - ha nem a legfontosabb - erőforrásnak ismerik el. ame­

lyet ugyanúgy kell menedzselni, mint az egyéb erőfor­

rásokat. Felismerték, hogy az információnak gaz­

dasági, társadalmi vagy kulturális értékei egyaránt vannak. Másfelöl, az információ olyan erőlorrás, amelynek beszerzése, rögzítése és terjesztése nagyon is költséges.

Az USA-ban az Ún. s z p u t n y i k s o k k 1957 Októ­

berében azt eredményezte, hogy a közvéleményben hirtelen tudatosult a tudomány és a Kutatás (és a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i információ) stratégiai jelentő­

sége a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint egy ország nemzetközi versenyképessége szempont­

jából. Ebből egy sor politikai akció következett a késői ötvenes és korai hatvanas évek óta. A Wein- berg-jelentés 1 9 6 3 - b a n nemzetközi érdeklődést válfott ki. Az OTA-jelentés 1 9 9 0 - b e n az USA-ban néhány aktuális információpolitikai kérdésről lefoly­

tatott viták eredményét tükrözi [1]. Az NSZK-ban a hatvanas és hetvenes évek fordulója óta a szövetségi kormányzat szintjén vitatták meg egy "Országos In­

formációs Rendszer" tervét, s az első kormány­

program az információ és dokumentáció előmozdí­

tására 1 9 7 4 - b e n indult, ós 1 9 7 7 - i g tartott. Ez a prog­

ram képezte az országos információs politika első átfogó, koncepcionális kerelét Németországban.

Azóta több országos információpolitikai e l k é p ­ zelésünk és programunk volt, amelyekben többé-

" A z Information Management tor Information Services - Economic Challenge tor the '90s c k o n f e r e n c i á n I B e r l i n , 1 9 9 1 . o k l ó b e r 1 3 - 1 9 . ) e l h a n g z o t t e l ő a d á s a l a p j á n .

kevésbé eltérő koncepciók és megközelitések érvényesültek, s a társadalom különböző köreiben fo­

lyamatosan megvitatják az információs politika egyes kérdéseit.

Fontos rámutatni, hogy a szóban forgó kérdéskör maga is megváltozott az elmúlt húsz évben nálunk is, csakúgy, mint más országokban [21. Az "információ'' már nem korlátozódik a tudományos és műszaki i n ­ formációra Ma az információt mindenfajta vállalkozás és szervezel kulcsfontosságú erőforrásának t e k i n t i k , s az iparosodott országok gazdasági növekedése és fejlődése kulcstényezőjének a 20. század utolsó és a 2 1 . század első negyedében. Az ú n . információs szektor állítja elő az információs termékeket és szolgáltatásokat (beleértve az információtechnológiai termékeket és szolgáltatásokat is), és magában fog­

lalja pl. a számítástechnikai (hardver és szoftver) ipart, a távközlési hálózatokat és szolgáltatásokat, a kiadást, a rádiót és a televíziót, az adatbázis­

szolgáltatásokat, a könyvtárakat, a videotex- szolgáltatásokat, az e l e k t r o n i k u s postai szolgáltatá­

sokat, az e l e k t r o n i k u s adatcserét, az e l e k t r o n i k u s bankmüveleteket, az elektronikus bevásárlást, az e l e k t r o n i k u s alapátutalást az eladási helyre stb. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság szolgáltatási szektorának nagy területei egyben az intormációs szektor részei is (bankügyek, biztosítás, k e r e s k e d e l e m , idegenlor- galom stb ). Az információ használatának megnöve­

kedett intenzitása is ösztönözte a vállalkozások és szervezetek keresletét az információs szektor által előállított termékek iránt, s másfelől az információs technológia fejlődése az információs termékek és szolgáltatások széles kínálatát teremtette meg.

A nemzetgazdaságok e szektorának tejlödése megfelelő politikai koncepciót és gyakorlatot kíván meg és (eltételez. A következőkben a két legfonto­

sabb kérdéssel foglalkozom.

275

(2)

S c h w u c h o w . W.r A z i n f o r m á c i ó s s z o l g á l t a t á s o k .

1. vitapont: magán- vagy társadalmi termék?

John Sherrod már 1 9 7 6 - b a n megállapította: "A legtöbb politikai kérdés, amellyel szembe kell néznünk egy kapitalista társadalomban, mint például az USA-ban, az, hogy megpróbáljuk meghatározni a kormány optimális szerepét az információ terjesz­

tésében, szemben a magánszektorral" [3]. Az a l á b b i ­ akban kísérletet teszek ezen alapvető kérdés néhány aspektusának tisztázására a különböző érvek össze­

hasonlításával és az általános vonatkozások felvázo­

lásával.

Szerintem a kérdés magva az, hogy vajon az i n ­ formáció "magántermék" vagy "társadalmi termék". A termékek (és szolgáltatásoki e két kategóriája közötti határt nem vonják meg semmiféle bennük rejlő elvek A közkiadások elmélete azonban kifejlesztett bizonyos kritériumokat arra, hogyan lehet megha­

tározni, mely termékek és szolgáltatások előállítását és szétosztását kell a magánszektorra, s melyeket a nyilvános szektorra bízni [4].

E kritériumok szerint a nyilvános szektornak, az államnak kell előállítania mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat,

• amelyekből az állam {vagy a társadalom) egész lakosságának azonos előnye származik az állam határain belül, S amelyek használatából senki sem zárható ki (vagyis az ún, kizárás elve nem alkal­

mazható). Az államnak elö kelt állítania ezeket a termékeket és szolgáltatásokat, mivel a piacgaz­

daság nem állithatja elő őket: a közösség értük tizetni nem tudó tagjait nem szabad (és nem lehet) kizárni a belőlük származó előnyökből (ezen "első osztályú közjavakra" példa a belső biztonság, a honvédelem, a jogvédelem);

• amelyeket a magángazdasági vállalkozások csak olyan drágán képesek nyújtani, hogy áraik az állampolgárok bizonyos csoportjait eleve kizárják fogyasztásukból vagy használatukból, miközben az állam azt akarja, hogy e speciális termékek és szolgáltatások a használók szélesebb köre számára hozzáférhetők legyenek (e "másodosztá­

lyú közjavakra" vagy ún. "érdemi javakra" példa az Oktatás, az egészségügy, a helyi közlekedés, a színházak). Ide tartoznak mindazok a termékek és szolgáltatások, amelyek nem tehetők hozzáfér­

hetővé a n é l k ü l , hogy finanszírozásuk (legalább részlegesen) ne közpénzekből történjék az előállítás magas költségei vagy a kockázati tényezők, vagy a profit hiánya miatt E speciális termékek és szolgáltatások azonban nagyon fonto­

sak a társadalom - mint egész - fejlődése és bol­

dogulása szempontjából.

Az információs termékek és szolgáltatások bizonyos fajtái minden bizonnyal a "közjavak" e második kategóriájába tartoznak, ha tekintetbe vesszük az információ kulcsszerepét a modern gaz­

daságok és társadalmak fejlődésében. Elvileg egy p i ­ acgazdaságban magánvállalkozások állíthatják elő

és terjeszthetik az információs termékeket és szolgál­

tatásokat, azaz hosszú távon profitot biztosító árakon adhatják el őket. Erre sok példát lehet felhozni: a legtöbb nyugati országban a kiadás java részét, a rádió és a televízió növekvő részét például. A jövőben ezért kívánatos lehet, hogy az információs szektor bizonyos részeiben piaci ármechanizmus legyen, ami biztositja, hogy az információs termékek és szolgál­

tatások kínálata állandóan és rugalmasan igazodjék a kereslethez (azaz a használók igényeihez). Az i n ­ formációs szektornak nagy területein azonban nem uralkodhatik ilyen piaci mechanizmus: kivétel a legtöbb könyvtári szolgáltatás, az oktatás és az alap­

kutatás számára nyújtott információs szolgáltatás, a fogyasztói információs szolgáltatások, az egészség­

ügyi információs szolgáltatások stb. Ezek a szolgál­

tatások nagyon fontosak a társadalom egésze számára. Alkalmazható lenne ugyan a "kizárás elve", de nyilvános (szövetségi, állami vagy helyi) források­

ból keli (részben) finanszírozni őket. Mik legyenek azonban e "nyilvános" információs termékek és szolgáltatások finanszírozásának módszerei? Vajon a társadalom szociális és gazdasági érdekében áll-e, hogy ezekért a szolgáltatásokért az átadás helyén, a használók fizessenek? Ez átvezet bennünket a másik alapvető kérdéshez.

2. vitapont: térítésért vagy ingyen?

Elvileg minden módszer elképzelhető az informá­

ciós termékek és szolgáltatások nyilvános finanszí­

rozására, a ráfordításokat teljes mértékben fedező térítéstől egészen a termékek és szolgáltatások telje­

sen ingyenes juttatásáig (ez utóbbi kizárólag az általános adóbevételekből történő finanszírozást jelentene). E kérdéssel kapcsolatos megfontolásokat a közkiadások elmélete alapján a következők szerint lehet összefoglalni.

• Minthogy az adók kiszabása és különösen a jöve­

delmi és vállalkozási adótételek progresszivitása az ú n . "fizetőképességi elvre" van alapozva, minden állampolgár fizetŐerejével arányosan járul hozzá, ha az információs szolgáltatások teljes mértékben az általános adóbevételekből vannak finanszírozva. Ez a finanszírozási elv mindig indo­

kolt és alkalmazható, ha egyetlen állampolgári sem lehet kizárni annak a szolgáltatásnak a hasz­

nálatából, amelynek előnyét mindenki egyenlő mértékben élvezi (ezek az első osztályú nyilvános termékek és szolgáltatások). A fentiekben azonban megállapítottuk, hogy ez nem érvényes az informá­

ciós termékekre és szolgáttatásokra, így ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak az általános adóbevételekből való finanszírozása (ami térítés- mentességet jelentene az átvétel helyén) elvileg nem jöhet számításba.

• A közpénzekből való finanszírozás másik elve az, hogy mindenkivel, aki olyan állami (nyilvános) szolgáltatást használ, amelyből mások ki vannak

276

(3)

T M T 3 9 . é v i . 1 9 9 2 . 6. S í .

zárva (ez a kizárás elve), az átvételkor a szolgál­

tatás értékének megfelelő ellenérték (mint költség vagy díj) fizettethető. Nyilvánvalóan nem lenne méltányos és tisztességes egyesek javát vagy hasznát mindenki által fizetett adókból finanszíroz­

ni A közkiadások ezen ú n . "haszon elve" érvényes az információs termékekre és szolgáltatásokra (minthogy ezek másodosztályú nyilvános termé­

keknek és szolgáltatásoknak tekinthetők). Ebből levonhatjuk, hogy elvileg térítés fizetendő a közpénzekből finanszírozott minden információs termék és szolgáltatás használatáért.

Különböző társadalmi érdekek (lásd később) azon­

ban korlátozhatják ennek az elvnek az alkalmazását.

Más-más díjtételek - akár zéró térítés is - állapítha­

tók meg a használók különböző kategóriái számára (pl. tanulók, hallgatók, oktatók, közhivatalok vagy kutatóintézetek alkalmazottai).

A térítés megállapításának szempontjai

A nyilvános információs termékekért és szolgál­

tatásokért fizetett térítések teljes egészükben vagy lényeges részükben fedezzék-e ezen termékek és szolgáltatások előállításának és terjesztésének költségeit, vagy a megállapítandó dijak pusztán óvintézkedést jelentsenek-e? Az utóbbi mérvű téríté­

seknek ugyanis egyetlen funkciójuk csak az lenne, hogy az információs termékeket és szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket megvédjék a túlzott és indoko­

latlan kereslettől. Pusztán e célra való tekintettel a díjakat valamiféle szociális szempontok szerint állapí­

tanák meg, s nem kötnék őket az előállítási és terjesz­

tési költségekhez.

Ezeket a kérdéseket meglehetős részletességgel vitatták meg a Német Szövetségi Köztársaságban [5, 61. Az alábbiakban összefoglalom a két fél által előter­

jesztett főbb érveket.

A ráfordításokat teljesen vagy részben fedező térítés mellett szóló érvek:

• Bizonyos nyilvános szolgáltatások (pl. posta, helyi közlekedés, energia, vtz, színház, múzeum) hasz­

nálóinak legalább részben fedezniök kell e szolgál­

tatások költségeit, ahol ez gyakorlatilag lehetsé­

ges (I, fentebb a haszon elvet). Ez különösen érvényes lehet azokra az információs termékekre és szolgáltatásokra, amelyeknek használói f ő k é p p e n az ipar és a kereskedelem terúletéröl kerülnek ki.

• Ha a nyilvános szolgáltatásokat ingyen vagy ala­

csony "védárakon" adják, e szolgáltatások minőségét érintő használói kritika szabályozó sze­

repe jórészt elveszik. A költségekre alapozott árképzés a nyilvános szektorban is ösztönzőleg hat a források hatékony felhasználására.

• Ha térítéshez-kötik a közpénzekből finanszírozott információs termékek és szolgáltatások igény­

bevételét, ez hosszú távon hozzájárul e termékeket és szolgáltatásokat előállító és rendelkezésre

bocsátó szervezetek további fejlesztéséhez és pro­

fitorientált működtetéséhez (az információs szek­

torban is megszűnnek a versenykorlátozások).

• A nyilvános információs termékek és szolgáltatá­

sok (mint pl. a könyvtári szolgáltatások) növekvő kiadásai a jövőben csökkenő mértékben finanszí­

rozhatók közpénzekből. Ezért a kiadások egyre nagyobb részét kell térítésekből fedezni,

A ráfordításokat teljesen vagy részben fedező térítés ellen szóló érvek:

• Minden érintett személy számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon hozzáférhessen bizonyos i n ­ formációs termékekhez és szolgáltatásokhoz, füg­

getlenül attól, képes-e fizetni értük (az információ szabadságai. Ez szükségessé teszi, hogy a nyilvá­

nos információs termékekre és szolgáltatásokra egy bonyolult, szociális szempontból differenciált díjazási rendszert dolgozzanak ki. Aminek viszont az lehet a következménye, hogy túlságosan sokba kerül a térítések beszedése, a használók pedig igyekeznek kibújni a magas díjak megfizetése alól (erről bővebben később). Ez az érv magában fog­

lalja a társadalom információban gazdagokra és szegényekre való megoszlásának szempontját is.

• A jelenlegi helyzetben reménytelen elvárni, hogy a térítési bevételek teljesen (vagy jórészt) fedezzék a költségeket, ha az e l e k t r o n i k u s információs termékek és szolgáltatások minden költségét a használók mai számára terhelik; a legtöbb ország­

ra érvényes ez a megállapítás (különösen a nem angol nyelvű országokra). Ijesztően magasak lennének az így kialakuló térítési díjak A t á r s a d a l ­ milag fontos információs termékek és szolgáltatá­

sok használatának visszaeséséből eredő kár messze meghaladná a hasznot, amelyet a térítési bevétel hozna a költségvetés számára.

• Több lehet a teljes térítési bevétel, ha alacsonyabb a térítés aránya (alacsonyabb árakat állapítanak meg), mint ha a térítéseket olyan szintre emelik, hogy fedezzék az összes felmerült költséget (ez függ az egyes információs termékek és szolgál­

tatások iránti kereslet árérzékenységétől, különösen olyan esetekben, amikor a használat megszűnik, ha a szolgáltatásért magas térítési díjat számítanak fel)

Nyilvánvalóan nagyon nehéz mérlegelni és e g y b e ­ vetni mindezeket és egyéb .érveket, s kialakítani or­

szágos vagy nemzetközi szinten a közpénzekből finanszírozott információs termékekre és szolgáltatá­

sokra vonatkozó térítési politikát. Itt egyszerűen csak annyit tehetek, hogy jelzem e politika néhány általá­

nos alapelvét.

1. Bizonyos esetekben csak egy bevezetési szakasz után lehet megkívánni a használóktól, hogy téritést fizessenek közpénzekből finanszírozott i n ­ formációs termékekért és szolgáltatásokért.

2. Az előre látható jövőben az információs piac némely szektorában lehetetlen lesz olyan térítési díjakat megszabni, amelyek fedeznének minden ráfordítást (beleértve a beruházási és rezsiköltsé-

277

(4)

S i: h w u c h o w . W . A z i n f o r m á c i ó s s z o l g á l t a t á s o k . .

geket is) a bevezetési szakasz után. Nagyon lontos, hogy a felmerülő költségek minden össze­

tevőjét figyelembe vegyék annak megállapítása során, mennyire hafékonyak a különböző eljárások az információs termékek és szolgáltatások díjtéte­

leinek kialakítására.

3. M i n d e n k é p p e n meg kell kísérelni (a bevezetési szakasz végén) a bevételből fedezni a működési kiadások egy részét.

4 . A térítési rendszer a lehető legegyszerűbb és leg- áttekinthetöbb legyen annak érdekében, hogy a beszedés költségeit minimalizálni lehessen.

Általános alapelv: ha csak lehet, csoportosított díjtételek: differenciált és fokozatos díjtételek csak feltétlenül (ha egyáltalán) szükséges esetek­

ben szociális indokok alapján.

5. A közpénzekből finanszírozott termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó térítési politika csak meghatározott időtartamra lehet érvényes e szek­

tor technológiájának gyors fejlődése, a növekvő nemzetközi kooperáció és az információs szektor szervezeti formáinak gyors változása miatt Nyitva kell tartani azt a lehetőséget, hogy a kezdetben túl magasan megállapított térítési díjakat a későb­

biekben c s ö k k e n t h e s s é k (pl. a használat meredek esése következtében).

6. A különböző nemzeti díjrendszerek összehangolá­

sa előfeltétele a nemzetközi kooperációnak, például az elektronikus információs termékek és szolgáltafások európai közös piaca kifejlesztésé­

vel összefüggésben.

John Akeroyd az angliai helyzet vizsgálata során az alábbi következtetésre jutott (s azt hiszem, ez némiképp érvényes a más országokban végbemenő fejleményekre is): "Minden bizonnyal úgy áll a dolog, hogy a »nyilvános« szektor intézményeiben akár a kormány politikája, akár az új technológián alapuló szolgáltatások kifejlődéséből és kínálatából fakadó nyomás következtében állandó, de észrevehető e l ­ mozdulás mutatkozik az információs szolgáltatások és termékek egész sorának téritésessége irányába;

ebből az is következik, hogy e szektor információs menedzsereinek szükségképpen jobban kell tuda- tositaniok a költségek és árak kérdéseit. Természete­

sen mindig is ez volt a helyzet a magánszektorban, de

az információs iparnak az elmúlt 15 20 évben bekö­

vetkezett növekedésének tanulságai alapján még itt sincs egyetlen, kézentekvö modell az információs szolgáltatások árazására. Voltak is, lesznek is kísér­

letezések és viták a legalkalmasabb módszerek kiala­

kítására, s az a gyanúm, hogy mindig is így marad a helyzet, ahogy újabb és újabb technológiák és t e c h ­ nikák bukkannak fel" [10].

Irodalom

| 1 | O t l i c e o l T e c h n o l o g y A s s e s s m e n t ( O T A ) o l I h e U . S . C o n g r e s s : H e l p i n g A m e r i c a C o m p e t e T h e R o l e o l F e d e r a l S c i e n t i f i c a n d T e c h n t c a l I n t o r m a l i o n . O T A - C I T - 4 5 4 W a s t i i n g t o n , D . C . : U . S , G o v e r n m e n t P r i n t i n g O f f i c e . J u l y 1 9 9 0 .

|2] M O O R E N S T E E L E . J . : I n f o r m a t i o n - l n t e n s i v e B r i t a i n . A n A n a l y s i s of t h e P o l i c y I s s u e s . L o n d o n ; P o l i c y S t u - d i e s I n s l i l u t e . 1 9 9 1

I3I S H E R R O D . J : S p e e c f t m a d e b y J o h n S h e r r o d at I h e I N I S L i a i s o n O f f i c e r s M e e t i n g . V i e n n a . 4 11 1 9 7 6 p.

3

|4] M Ü S G R A V E . R. A.: T h e T h e o r y o l P u b l i c F i n á n c é . N e w V o r k : M a c G r a w - H i l l , 1 9 5 9 .

| 5 | S C H W U C H O W . W . : F i n a n z i e r u n g u n d P r e i s g e s t a l t u n g in I n l o r m a l i o n u n d D o k u m e n t á l ion. M ü n c h e n : K. G . S a u r . 1 9 7 9

[6] G O E B E L . J W - S C H A D T , D . - S C H W U C H O W , W : Z u m V e r h á l t n i s v o n S l a a t u n d P r i v a t w i r l s c h a f t im B e r e i c h d e r F a c h i n f o r m a t i o n . G u t a c h t e n v o m 2 7 . 8 . 1 9 8 4 F r a n k f u r t a m M a i n : G I D . 1 9 8 S

| 7 ] L E N K , k S t a a t o d e r M a r k t in d e r F a c h i n l o r m a t i o n s v e r - s o r g u n g E i n e i r r e l ü h r e n d e u n d w e n i g d u r c h d a c h t e A l - t e r n a l i v e - D a s I n f o r u m , 1 9 8 4 . 1 8 . s z . p. 1.

[8] C A P U R R Ö . R : I n f o r m a l i o n s e t h o s u n d I n f o r m a t i o n s - e t h i k . G e d a n k e n z u m v e r a n t w o r t u n g s v o l l e n H a n d e l n im B e r e i c h d e r F a c h i n f o r m a t i o n = N a c h r i c h t e n für D o k u m e n t a t i o n . 3 0 k ö t . 1 s z . 1 9 8 8 . p 1 - 4 .

|9) S T R O E T M A N N , K. A.: P r o f e s s i o n a l I n f o r m a t i o n S e r ­ v i c e s a n d P u b l i c K n o w l e d g e : E c o n o m i c A s p e c t s . S o c i e l a l a n d I n f o r m a t i o n P o l i c y I s s u e s - A G e r m á n P e r s p e c t i v e = I n t e r n a t i o n a l J o u r n a l o l I n f o r m a t i o n a n d L i b r a r y R e s e a r c h . 2 k ö t . 3 s z 1 9 9 1 . p. 2 0 5 - 2 1 8 . ( 1 0 J A K E R O Y D , J ; C o s t i n g a n d P r i c i n g I n l o r m a l i o n : t h e

B o t l o m L i n e . = A s l i b P r o c e e d i n g s . 4 3 k ö t . 2 - 3 . s z . 1 9 9 t . p . 8 7 - 9 2 .

Fordította: Papp István

A katalogizálás ára

"A legdrágább könyvtári művelet a katalogizálás"

- mondta Henriette Avram, a Kongresszusi Könyvtár helyettes igazgatója. A Kongresszusi Könyvtárnak egy leírás elkészítése 5 0 dollárba kerül, s ez általá­

ban több, mint amennyi a könyv ára.

/Information Hotllne, 2 3 . köt. 7. s z . 1 9 9 1 . p. 1 - 2./

(p. u

Személyi számítógépek

A Dartmouthi Egyetem (USA) 1995-től - elsőként az országban - megköveteli, hogy minden hallgatójá­

nak legyen számítógépe. Jelenleg a 4 2 0 0 hallgató 90%-ának már van személyi számítógépe.

/Information Hothne. 2 3 . köt. 7. s z . 1 9 9 1 - p . 2.1

(P. I.)

278

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :