A CDU ÜJ ..TÁRSADALOMFILOZÓFIÁJA"
OTTOMAR MINKA
(Erfurti Tanárképző Főiskola)
1965. március 31-én a düsseldorfi CDU szövetségi pártnapon Ludwig Erhard előadást tartott az „alakított társadalom" koncepciójáról. A CDU ezen „új társadalomfilozófiájának", a nyugatnémet állammonopolisztikus társadalom eme „alakító tervének" szellemi szülői mindenekelőtt Eric Voegelin prof., a müncheni egyetem politikai tudományainak rendes ta- nára, Goetz Briefst prof. Nyugat-Berlinből, dr. Rüdiger Altmann újság- író és dr. Hermann Josef Unland. [1]
Az „alakított társadalmat" egy bizonyos társadalomtípusnak, neve- zetesen az „ipari társadalom" 3. fokozatának tekintik. Ez az elmélet az
„ipari társadalom" 1. fokának a „XIX. szd. osztály társadalmát" jelöli meg. Ebben az 1. fokozatban szerintük a társadalmi érdekek élesen egy- másba ütköztek, és a „társadalmi rend" jellegéért folyt a harc. Az első világháborúval aztán lassanként átmegy az „ipari társadalom" a 2. foko- zatba: a „pluralisztikus köteléki társadalomba". Benne már nem a társa- dalmi rend típusáért küzdöttek, hanem „megerősített kötelékek" csupán a
„társadalmi termékek" elosztásáért harcoltak. Most a cél, amelyért az
„ipari társadalom" sorompóba lép, éppen az „alakított társadalom". Ez az alakító folyamat különösen 1948 után (a pénzreform után) kezdődött
\7olna. Jelenleg tehát a „pluralisztikus köteléki társadalom" az „alakuló"
társadalom útján lenne.
Ez a CDU-elmélet már itt perspektíva-ideológiaként, a perspektív- optimizmus demagóg változataként jelentkezik.
1965 júliusában a CDU elméleti folyóirata, a „Gesellschaftspolitische Kommentare" ( = Társadalompolitikai Kommentárok) az „alakított tár- sadalom" lényegét, ezt az állammonopolisztikus kísérletet a technikai forradalom társadalmi igényeinek megfelelően, elsőként 12 tézisben és 8 ismertetőjelben közelebbről meghatározta.
E 8 ismertetőjel szerint az „alakított társadalom": 1. „szövetkezeti társadalom", 2. a „közjóra irányuló megerősített csoportokkal", 3. „sza- bad demokratikus társadalom", 4. gazdasági rend tekintetében „társadal- mi piacgazdasággal", 5. a „dinamikus egyensúly" társadalma, amelyben
6. a „társadalmi kiegyenlítődés" megvalósult, 7. a „magas fokú egymás-
tói való függés" társadalma, amelyben 8. megvan a „kifejezett össz- társadalmi tudat." [2]
Mit jelentsenek az „alakított társadalom" ezen ismertetőjelei? „Szö- vetkezeti társadalmon" olyan társadalom értendő, amelyben minden csoport, minden intézményesített kötelék „össztársadalmi célokért" mű- ködik együtt. A feladat tehát a társadalom „integrációja", minden tár- sadalmi erő összehangolása a belső uralom biztosítására. Ez azonban az eddig olyan sokat magasztalt világnézeti pluralizmus megtagadása, amely maga apologetikus törekvés volt arra, hogy az imperialista uralkodó rendszert fenn tudja tartani.
Az „alakított társadalom" koncepciója itt az „ipari társadalom"
elméletének változataként jelentkezik, amely a különböző érdekek plura- lisztikus tűrését és a polgári demokratikus szabadság maradványait fél- retolja. [3]
Mozgósító ideológiaként az agresszív monopóliumok terjeszkedési szándékait egy „népi közösség" céljaként állítja be. Ezen ideológia elő- feltételeként követeli minden nem imperialista erő elkötelezettségét.
A „közjóra irányuló megerősített csoportok" társadalmában az ér- dekszövetségek hatalma korlátozott és ellenőrzött kell hogy legyen, és- pedig a „lehetőség szerint" a csoportok saját belátása alapján. A techni- kai haladást kihasználó állammonopolisztikus gazdálkodásnak azonban nem lenne szabad, hogy csoportok alakulásának legyen alárendelve. Itt az antipluralizmus, a szakszervezet és annak beleszólási követelésével szemben, nagyon világosan láthatóvá válik. Emellett nem hiányzik a hatalommal való fenyegetés, amennyiben a „belátás", pl. a DGB-é (Ném.
Szaksz. Szöv.) nincsen meg. Nemcsak az objektív osztályantagonizmus, hanem maga az ú j imperialista társadalomelmélet is illúziónak tünteti fel a „társadalmi partnerséget". A „közjó" bálványa a pluralizmus elvé- ben bizonyos demokratikus elemeket szigorúan mellőz. így kerülnek bele az alakított társadalom elméletébe az „ipari társadalom"-elmélet leg- reakciósabb vonásaival együtt a klerikális társadalomtan jelentős ele-
mei. [4]
A „szabad-demokratikus", „irányított" társadalomnak szerinte már nem felel meg a jelenlegi parlamentáris rendszer. A parlament nem lehet többé „alávetve a szervezett társadalmi érdekeknek." A parlamentben nem szabad többé harcnak lennie. Ezért a következő évek célja a „német demokrácia reformja" legyen. Meg kell alkotni tehát a „kormányzás"
egészen új, „modern" technikáját, az „állami vezetés egészen új formá- ját. „Nyíltan megfogalmazva „Richárd Jaegernél ez azt jelenti: „Jogál- lam demokrácia nélkül is lehetséges." [5]
Ezen elgondolás megvalósításának alapvető módszeréhez „minden társadalmi csoport összefogása", ill. minden versengő társadalmi érdek teljes kikapcsolása szükséges.
Az imperializmus szenvedőleges tűrése a nyugat-németországi ural- kodó körök szemében ma már nem elegendő; annak tevékeny támogatá- sát követelik a néptömegektől. Az elit-elmélet új változatában a töme- geket „az általános érdekek szakemberei" vezetik. Ennek a népközösségi
demagógiának már a „parlamenti viták" is bajt jelentenek. Szerintük a „parlament- és pártreformnak" a „teljesítménytársadalmat" kell fej- lesztenie. A „társadalmi piacgazdaságnak", mint az „irányított társada- lom" gazdasági rendjének nemcsak „szociális" célokat kell szolgálnia, hanem mindenféle részérdekeket be kell sorolni „a fölérendelt politikai döntésekbe". Ez a gazdaságfölötti gondolat a „szociális piacgazdaságot"
társadalmilag kötött piacgazdaságnak mutatná, amelyben a „közjó" fon- tossága már az 1948-as pénzreform óta biztosítva lenne. A kapitalizmus
a „szabad piaci gazdálkodással" eszerint már túlhaladott lenne, a „tár- sadalmi egyenlőség" viszont végre lenne hajtva. így vélekedik pl. Arnold
Bergstraesser: „Az osztályharc gondolatának ott már nincs talaja, ahol a társas piacgazdálkodás koncepciója sikerül. . ." [6]
A nyugatnémet állammonopolista társadalomban a „társadalmi piac- gazdálkodásnak", mint a „gazdasági rend" bázisának elabszolutizálásával e társadalmi piacgazdálkodás az „alakított társadalom" belső ismertető- jegyévé válik. [7] Ez az apologetikus modell a társadalmi demagógia jelentős formájaként vonul be az ú j elméletbe. A dinamikus egyensúly társadalmának az egyensúlyt a „gazdaság teljesítőképessége", ill. a természettudományos-technikai haladáson nyugvó gazdasági fejlődés és a „társadalompolitika követelményei, ill. a társadalmi stabilitás között meg kell teremtenie.
Ebben a társadalomban az embert az állami teljesítmények révén fel kell szabadítani a függőségektől, és biztosítani kell a társadalmi biztonságot „szabad önfelelősség", „szabad gondoskodás" útján betegség, szerencsétlenség, munkanélküliség, rokkantság stb. esetére.
Itt tagadják meg a népjóléti elveket azzal a megokolással, hogy ezt a „személy fejlődése ícöveteli meg". Az „össztársadalom teljesítőképes- sége" a „dinamikus egyensúly" döntő közös nevezőjévé válik. Ezzel az imperialista állam a legreakciósabb felfogásokat vezeti be. Az alakított polgár öntudatának a manipulációja így a fő módszer.
Az „alakított társadalomban", mint a „társadalmi kiegyenlítődés társadalmában" szerintük a társadalmi termék annyira osztatlan, hogy a társadalmi forradalom kimarad, hogy az „egész" végérvényesen veszé- lyen kívül van. A „társadalmi kiegyenlítődés" folyamata az állammono- polisztikus gazdaság „teljesítőképességére" és a „résztvevők értelmes magatartására" vezetődik vissza.
A társadalmilag kiegyenlítődött társadalom e pozitivista-pragmati- kus minta-elképzelése mellett sincs a legcsekélyebb mértékben sem szó a társadalmi gazdaság igazságos kiegyenlítődéséről, hanem egyes-egyedül az egész gazdasági teljesítőképesség „biztosításáról". Ezzel az alakító- ideológiával az állammonopolisztikus fejlődés maximális dinamizmusát
kell biztosítani. Az állammonopolisztikus kapitalizmust magát így mint perspektívát, jövőt kell felfognunk. Az objektív társadalmi valósággal ellentétben perspektív-optimizmust mímelnek.
A „magas fokú egymástól való függés" társadalma szerintük meg- követeli az össztársadalmat az „összüzemnek" a szövetkezeti részüze- mekkel együtt való formájában, amelyek maguk abszolút működnek. így
válna a szabad „alakított társadalom" Összüzemmé vállalkozók nélkül, a
„totalitáris" viszont összüzemmé vállalkozókkal: éspedig diktátor vagy vezetőközösség formájában.
A fejlett munkamegosztást a modern kapitalista társadalomban, va- lamint az anyagi javak termelőinek szükséges együttműködését az ural- kodók és kiszolgálóik közötti „kölcsönös függésként" tüntetik fel. Ezáltal a „csoportérdek" kategóriájában való gondolkozást a misztikus „közjó"
érdekében félre kell tenni, s az imperialista célok feltétlen megvalósítása révén kell az „összüzem" társadalmi érdekét elérni.
A termelési erők fejlődési irányzata az állammonopolista társada- lomban így polgári ideológiai kifejezést nyer. Ebbe az ideológiába épül bele az agresszív antikommunizmus a totalitáris felfogással. Célja — Erhard szerint — a szocializmus ideológiai és politikai megsemmisítése.
Az „alakított társadalomban" az „össztársadalmi tudat" az egység döntő mozzanata lenne, a „csoportok" államba való „integrációjának"
előfeltétele. Ennek a törvényekben, rendeletekben és politikai cselekvé- sekben kellene kifejeződnie. Ez nyílt hadüzenet minden nem imperialista szervezettel szemben. A „szolidárisán alakított társadalomnak" minden polgár számára érvényes „általánosan kötelező" céljai kell hogy legye- nek. A „politikai vezetőcsoportoknak" „össztársadalmi célokat' kell fel- mutatniuk. A „tudománynak" azonban a „feladatkitűzéseket" a jövőre nézve is ki kell dolgoznia.
E szerint a felfogás szerint az „ideológiától való elszakadás" folya- mata a „pluralisztikus" társadalomban ugyan szükséges volt, de ma már veszéllyé vált. [8] A követelmény az, hogy a szociológia és filozófia ..ideológiától való elszakításának" véget vessünk. A CDU társadalomfilo- zófiája „világnézeti."
Az uralkodó csoportok által hirdetett irracionális célok keresztülvitelét azonban racionális-tudományos módszerek szolgálják.
Hogy ebben az egységes imperialista ideológiában közben hogyan kell érvényre juttatni az irracionálist a racionálissal szemben, mutatja a vallás — mint „össztársadalmi" ideológiai kötelék — következetes ki- használásának követelménye.
Az „össztársadalmi öntudat" legfőbb lényegi vonása a nacionalista hatalmi öntudat. Ezért nyilvánvalóvá válik, hogy a legagresszívebb nyu- gatnémet monopóliumok alakító-elgondolását Európa és minden más földrész számára „példaképpé" kell tenni. [9]
Ebben a komoly helyzetben Walter Ulbricht a NeSzEP KB-ának 12.
ülésén minden nyugat-németországi demokratikus erőhöz fordult, hogy védekezzenek az új göbbelsi propaganda-módszerek ellen: „A közös harci jelszó így hangzik: Humanizmussal az imperializmus ellen. Szabadítsuk meg a népet az alakított hierarchia kény szer zubbony át ól" [9'a]
Ha az „alakított társadalomnak" megfelelő pedagógiai koncepció lezárva még nem is áll előttünk, de már számos megnyilatkozás — többé vagy kevésbé jelentős — számot ad róla.
A „Deutsches Institut für Bildung und Wissen" pl. 1964-ben „A német oktatás új rendjének összefoglaló tervében" ugyan még a régi
értelmezés szerint hangsúlyozza, hogy az alapvető vita „az érdekszövet- ségek és azok pluralizmusa ellen helytelen", [10] közben mindenesetre elsősorban a monopoltőke kötelékeire gondol. Másrészt azonban fel van adva az „alakító rendszerrel" teljesen egybehangzó feladat: az if jakban ébresszék a hajlandóságot, hogy az érdekszövetségekben együttműköd- jenek, s ezáltal egyúttal szolgálatot tegyenek a közösségnek." [11] És köz- ben az „elfajult" antiimperialista érdekszövetségekre gondolnak. Egy meglevő „csoporttöbségnél" hangsúlyozza, hogy ez „a maga összességé- ben egy államfenntartó csoport szerepét tölti be." [12] (Kiemelés a szer- zőtől.) így kell ezen „összefoglaló terv" megvalósításának — amelynek nevelési célját 1964-ben a CDU/CSU 3. művelődéspolitikai kongresszuson Hamburgban jóváhagyták — a „német oktatásügy számára ismét egy- séges szellemi arculatot adnia." [13]
A vallás össztársadalmi ideológiai köteléke viszont azt jelenti: „Az oktatás és a nevelés célja az ember, aki Istenhez, embertársaihoz és a világhoz való helyes viszonyáért folytatott küzdelemben olyan magatar- tásra tett szert, amelyből kiindulva ő a való életben és cselekvésben igazságos lesz. . ." „Neki Isten, embertársai és a világ iránt legalább alapjában véve helyes magatartásra kell szert tennie." Ezért lehetetlen, hogy magát más emberekkel és a világgal a legteljesebb isteni szándék mellett megértse." [14]
Hogy hogyan kell véget vetni „az ideológiától való elszakításnak", világosan mutatják a filozófia és a szociológia nevelési szerepéről szóló uralkodó felfogások a münsteri „Hetedik Német Filozófiai Kongresszu- son". A vitában Helmut Schelsky azon túlhaladott taktikai felfogásával szemben, hogy elválasztja az oktatást a neveléstől, a tudományt a világ- nézettől, szemére vetették, hogy hallgatói társadalmon kívül állnak, „in- tegrációra képtelenek." [15]
Ezért kell a vallásos alapon nyugvó mozgósító ideológiának s a neki juttatott politikai szerepnek, különösen az antikommunista nevelésnek helyet biztosítani. Éppen nevelési kérdésekben nem engedik meg a poli- tikai ideológia lebecsülését. A jobbról való „ideologizálással" a tudomá- nyosan képzett szakembert és az alakított antikommunistát követelik.
A világnézeti nevelés offenzívájának kell. hogy segítse kialakítani az
„össztársadalmi tudatot".
összefoglalva, az „alakított társadalom" elmélete a következő jelen- tős új ideológiai nézőpontokat mutatja:
1. Az „ipari társadalom" eddigi elméleteinek és az „alakított társa- dalom" elméletének közös sajátsága az osztályuralom misztifikálása. Kö- zösen tagadják a kapitalizmuson való társadalmi túljutást és elismerik
— többé vagy kevésbé kimondva — az előrehaladást a gazdasági élet- ben, a technikában és a tudományban. Az „ipari társadalom" korábbi elméletei a mai uralkodó erők szemében túl sokarcúaknak, ideológiailag és politikailag túl szétesően hatóknak, továbbá az objektív társadalmi összeütközéseket kevéssé harmonizálóknak, a társadalmi-pesszimista vo- násokat nem kizáróknak tűnnek. Az „alakított társadalomban" megszűrt
proideológiaként — amelyben a cél minden eszközt szentesít — egységes,, illúziós perspektívatudat és csupasz céloptimizmus uralkodik.
2. Az eddigi „pluralisztikus" társadalmi felfogások a „csoportalaku- lások nyíltságából", a „csoportérdekek" „szabad" gyakorlásából, a ver- sengő társadalmi érdekek „elismeréséből" indulnak ki.
„Az alakított társadalom elgondolása azonban nyílt erőszakkal is igényli minden társadalmi érdek egyformásítását, minden osztály és r é - teg „integrációját", az antiimperialista szervezetek hatalmának ellenőr- zését és korlátozását.
A felfogások és értékelések „pluralizmusának", liberális vonások és egyéni beállítottságok számára van még helye, és „peremjelenségként"
megengedi az osztályharcos felfogásokat. Az új elmélet antipluralizmusa csak a CDU „alakító-tervének" abszolút eszményképét ismeri el.
3. Sok eddigi társadalmi-politikai elméletben a „jóléti állam" elveit a nyugatnémet imperialista társadalom vívmányának tüntetik fel. A
„pluralisztikus" társadalmi elméletek rendszerint a „demokratikus p ar - lamentarizmus" és a „demokratikus pártrendszer" dicshimnuszát zengik.
Az államról vallott autoritárius felfogásnak, a „rendi állam kései ki- adásának" ezzel végérvényesen vége [16] az „alakító"-ideológiában. Az
„alakítók" az állammonopolista uralmi gépezet „modern technikáját"' követelik.
4. A társadalomfilozófiai felfogások túlnyomó többsége már nagyorr világosan mutatta a vallás felé hajlást. A CDU „új társadalomfilozófiá- ja" ezt a fordulatot oly módon hajtja végre, hogy az mint ideológiai j e - lenség, a „közjó" istenítésével, a „szolidaritással", az agressziótudattal és a manipulációval maga világi pszeudo-vallásként fogadható el. Az
„ideológiától való elszakításnak" vége van, a vezető monopolisztikus:.
körök irracionális céljai az „össztársadalmi tudat"-ban nyilvánulnak meg..
Z U S A M M EN F A S S U N G
In der Z u s a m m e n f a s s u n g zeigt die T he o rí e de r „ f or m i e r t e n G e s e l l s c h a f t "
folgende w e s e n tl i c h e n e u e ideologische A s p e k t e :
1. D e n bi sheri ge n T h e o r i e n von d e r „I n dus t ri eg e s e l l s c h af t " un d d e r T h e o r í e de r „ f or m i e r t e n G e s e l l s ch af t " ist die M ys ti fi zi er un g der K i la sse nherrsc ha ft ge- m ei n s a m. G-emeánsam l e u g ne n sie a uc h den gese llsc ha ftli chen F or t s c hr i t t ü b e r den K a pi t a l i s m u s h i n a u s u n d a n e r k e n n e n — m e h r oder w en ig e n a us gesp r oc he n -— die- F or t s c hr i t t e in Wi r t s ch af t , T e c h n i k u n d Wi s se ns chaf t.
Die f r ü h e r e n T h eo r i e n d e r .j }Indus tri egesel lschaft" er sche i nen den h e r r s c h e n d e n K r a f t e n h eu t e a l s zu viel gestaltig, ideologisch-politis ch zu une i nhe i t li c h w i r k e n d ,
die o bj e kt í v e n ge se l l sc ha ftl iche n K o n f l i k t e zu w e ni g har mon is ier en ol , ge s ell s ch af t- li cht -pess imisti sche Zü ge n i ch t ausschliessend. In der T h e o r i e de r „ f o r m i e r t e n Ge - s el l sc ha ft " a l s ge fi l te rte r F ro-Id eol ogi a in d e r Zw ec k alle M it t el heiligt, d o m i n i e r t ein einhei tlic hes il l us i oná res P e r s p ek t i v be w u s s t s e i n u nd d e r na ch te Z w e c k opti—
mi s mus.
2. Die bi sheri gen „p l ur al i s ti s c h en " ge sel ls cha ftl ichen A u f f a s u n g e n g ehe n v o n de r „ O f f e n h ei t f ü r G r u p p e nb i l d u n g e n " , v on der „f re ie n " A u s ü b u n g der „ G r u p p e n - Inte res sen", von de r „ A n e r k e n n u n g " k o n k u r r i e r e n d e r ges el l sc haf tli cher In t e r e s s e n aus.
Die Konze pt i on der „ f o rm i e r t e n G e s e l l s c ha f t " aber si eht die Glei chs chaltung:
al ler gese l lsc haft lic h er Inte re s s en , die „I n t e g r a t i o n " al ler Kl a s s en u n d Sc hichte nr,
die Kon t r o l i é u n d B eg re nz un g der M a c h t der ant ii m pe ria li sti sc he n Or ga n i s at i on en a uc h m i t o f f e n e r G ew a l t vor.
De r „ P l u r a l i s m u s " d er A n s c h a u u n ge n u n d We tu n ge n h a t f ü r Li b e ra l e Züge u n d individua lis tische Ei nst el l ung en noch P l a t z u n d lásst noc h A u f f a s s u n g e n vo m K l a s s e n ka m p f als „R a n d e r s c h e i n u ng " zu. D e r A nt i pl u ra l i s m u s de r n e u e n T h eo r i e k en n t n u r da s absol ute Leitbi ld des C DU „F orm ie r ung s pl a n es " .
3. In vielen bisheri gen sozial-politischen Theor ie n si nd die „ w o h l f a h r t s s t a a t - li chen" Pr i n z ip i e n als E r r u n g e n s c h a f t d er w es t deu t s c he n i mpe ri ali sti sc he n Gesell- sc h af t h era us g est el lt. Die „ pl ur al i st is chen " Ge s el ls chaf ts theorie n singen in d e r Regol das Loblied des „d e m ok r at i s ch e n P a r l a m e n t a r i s m u s " u n d des „ d e m o k r at i s c h e n P ar t ei e nw e s e n s " . Die a u t o r i t á r e A u f f a s s u n g vom Staat, die „ Sp á t a u s ga b e des S t á n d es t aa t e s " [16] in d e r „F o rm ie r un g "- Id e ol ogi e m a c h t d a m i t endgül tig Schluss.
Die „ F o r m i e r e r " f o r d e r n die „ m od e r n e T e c h n i k " des s t aa t s m onopol i s t is chen H e r r - s ch a f t m e c h a n i s m u s .
4. Die v or h e r r s c h e n de n ges ell schaftsphil osophis che n A u f f a s s u n g e n zeigten be - reits s ehr de utl ich die T e n d en z zur Religion. Die „neue Ges ell sc ba ft s phi lo sophi e"
der CDU vollzieht diese W e n d u n g in e i ner Weise, die sie als ideologisches P h á n o - men, m i t der V e r g á t t e r un g von „ G em e i n w oh l ", „ S oli da ri tá t" A gg r es s i on sb e wus st - sein u n d M a ni pul it a tio n, selbst den C h a r a k t e r einer wel t l i c he n Ps eudo-R el i gion a n n e h m e n lásst. Die „Ent ide ol ogisi erung" ist beendet, die i rra t io na l e n Ziele der f ü h r e n d e n Monopol kr eise m a n i f e s t i er e n sich im „ ge sa m tg es e ll s c ha ftl i c he n B e- wus sts ei n" .
J E G Y Z E T E K :
[1] R e i n h a r d Opitz: A CDU n ag y t erve : az „a lakított t ár s a da l om " . B l at t e r f ü r die Deu t s ch e u n d i nt e r n a t i on a l e P ol itik c. folyói rat, Köln, 1965. szept., 9. szám , 754.1 1.
[2] W e r n e r Riek, Leo S h ü t z e és R ober t Wi l he l m i : 12 t ézis az „ a la kí t ot t t á r s a d a - lom"-ról. L u d w i g E r h a r d el go n do l á s án a k megér téséhe z. Ge s el ls ch af t pol iti sc he K o m m e n t a r e , 1965. júl. 1/15., 13—14. szám. (Minden n e m jel ölt szó szerint i m eg f o ga l ma z á s err e a f o r r á s r a m eg y vissza.)
[3] Ld. Diet er B e r g n e r t többi között: I m pe r i a l i z m u s és t á r s ada l om e l m é l e t . Ei nhe it c. folyóir., Berlin, 1966. júni us, 6. füz., 800. 1.
[4] Vö. Diet er B er gn e r; A világnézet és a po li t ik a i -t ár s a d alm i es zm é ny k é p ka p - csol atához. D eut s c he Z eit s c h ri ft f ü r Philosophie, Berlin, 14. évf., 1966/2, 150. 1.
[5] Idézve Ot to S ch ro de r n y o m á n : D e r K a m p f u m M i t be s t i m m u n g in W e s t d e ut s c h - land. Ei nhe it c. folyóir., B erlin, 1965. dec. 12. füz., 17. 1.
[6] A r n ol d Ber gst rae ss er ; Egy vi l á g mé re t ű poli tikai re nd r em é ny e . H o f f n u n g u n - s ere r Zeit, M ün ch e n, 1962, 68. 1.
[7] R e i n h a r d Opitz: ua. 761. 1.
[8] Ua., 770. 1.
[9] ÍVö. ua. 753. 1.
[9j1a] W a l t e r U l br i c h t a Ne Sz E P K B 12. ülés én 1966. á pr. 28. Neues D e u t s c h l a n d 1966. IV. 30. 3. A. 1.
[10] Deu ts ch e s In st i tu t f ü r B i l d un g un d Wis s en : ös sz ef ogl al ó t e r v a n é m e t o kt a - tá s üg y ú j re nd j ér ől , M a j n a - F r a n k f u r t 1964, 15. 1.
[11] Ua., 17. 1.
[12] Ua., 18. 1.
[13] Ua., 44. 1.
[14] Ua., 5. 1.
[15] Ld. Di e te r Dünge r, W e r n e r M ü l l e r : Po l i ti k a és „Filozófia és hal ad ás ". D e u t s ch e Z ei t s ch r i f t f ü r Phil osophi e, 13. évf., 1965/5. 611. 1.
[16] Ulr ich L o h m a r : Bo nn a l t e r n a t í v a n é l k ü l ? — Die Neue Gesellsc ha ft, B iel ef eld, 12. évf., 1965. nov.—dec., 6. füz., 9)160. 1.
