Az orosz vid-kategória kialakulásának kérdéséhez

D r . B I H A R I J Ó Z S EF tanszékvezető főiskolai tanár:

AZ OROSZ VID-KATEGÓRIA KIALAKULÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ *

A nyelv m i n de n t e r ü l e t é n ek fe jlődé sére é r v é n y es tétel, hogy las- s a n bár, de állandóan és sz a ka da tl an ul halmozódnak be n ne új minőségű és h a l n a k ki a régi minőségű ele mek [1]. Állandó és sza kada tla n válto- zás jellemzi a g r a m ma t i k a i k at eg ór iák t a r t a l m át és kifejezési f or má it is. E n n e k igazolására elég f e l i dé z n ünk pl. az eset (kétségtelenül) g r a m - ma t i ka i k a t e g ó r i á j á n ak azt az ú t j á t, amelyet a latin nyelvi állapottól a f r a n c i a ny el v mai állapotáig t e t t meg, vagy a r r a gondol nunk , hogyan szorította ki lassan és fokozatosan az angol n y e l v b e n a régi esetala- kot az elöljáróból és a névszó változa tlan a l a kj á b ól álló szerkezet [2].

Egy- eg y g r a mm a t i k a i ka te gó ri á nak ez a fejlődése lassú és fokozatos.

Vé gigkísé rni lépésről lépésre egész történelmi f o l y a ma t át nehéz, a leg- tö bb g r a m ma t i k a i ka tegór iánál valósággal lehetetlen. De ha va lame lyi k g r a m m a t i k a i kategória t ör té ne l mi f ejlődése során a kár t a r t a l má b a n, a k ár f o r m á j á b a n, a kár m i n d a k e t t ő b en nagyot változik is, k ia la k ulá- sá nak tör té net ét vizsgálva, n e m s z a k í t h a t j uk el gyökereitől még akkor sem, ha ta r ta l m i és f or ma i me nnyis égi változásai köv et ke z té ben új mi- nőség jön is létre.

Az orosz elöljárós eset k a t e g ó r i á j á n ak tör t én et ét ku ta t va , n e m állít- h a t j u k azt, hogy nincs köze a szláv alapnyelvi местный па деж- he z vagy az indoeurópai locativushoz, csak azért, m e r t a l a k j á b an is, ta r ta l - m á b an is oly nagyot változott, hogy a mai szláv n y e l v e k b e n valósággal új eset -kate góriá nak minősíthető, a mil ye n az i ndoe urópai a l a pn ye l vb e n n e m le hetett , a min th o g y ne m is volt.

I l ye n elvi elgondolás vezet, a mi kor az orosz vid-kategória ki ala ku - l á sá nak kér dé sé hez k í v á n u nk hozzászólni.

Mielőtt azonban k i f e j t e n ők az orosz ige vi d - ka t e g ór i á ja kialakulása k é r d é s é b en elfoglalt á llá sp ontunk at,

1. vázlatos á tt e k in t é st a du nk az orosz v i d - k u t a t ás eddigi t ör t é n e- téről, hogy érzékeltessük, mily ne héz volt kihámozni a videt abból a bo ny ol ul t összefüggéshálózatból, a me ly b e az i ge f o r mák sok évezredes f ej lőd ése során a cselekvés le f olyá sá nak mó dj a i val és az igeidőkkel k e r ü lt,

2. röviden i s m e r t e t j ük néz etei nket a vid-kategória fogalmáról, vala-

* ,,Az orosz igeaspektus rendszer . . ." c. k a n d i d á t u si é r t e k e z és e gy ik le röv idí t ett f e j e z e t e .

mint a cselekvés lefolyása m ód j a i n ak (Aktionsart, a továbbiakban Aa), az aspektusoknak és igeidőknek összefüggéseiről,

3. vázlatos képet adunk a vid-kategória kialakulásának kérdésében eddig nyilvánosságra hozott fontosabb tudományos kísérletekről, külö- nös tekintettel ann ak az i r á n y n ak képviselőire, amely a szláv aspektus- rendszert szláv nyelvi képzésnek vallja,

4. néhány szóval jellemezzük az ógörög és a latin igék alakjainak vid-jelentéseit an na k elbírálása céljából, hogy a videkkel kapcsolatban örökségképpen hozhatott-e a szláv alapnyelv az indoeurópai alapnyelv- ből valamit, s ha igen, mit.

I.

Semmi kétség afelől, hogy a szláv igék egyik legsajátosabb és egy- ben legtöbbet vitatott kate góriája az ün. vid. (A magyarországi rusz- szisztika „aspektus", „szemlélet, igeszemlélet" néven szokta még emle- getni, a franciák ,,aspect"-nak, a németek ,,Aktionsart"-nak hívják, ké- sőbb egyesek különbséget tesznek az Aktionsart és aspektus között. Mi a következőkben adekvát é rt ele mben fogjuk használni a vid, aspektus, szemlélet, igeszemlélet szavakat.) Nyelvészeinket több évtizede foglal- koztatja az aspektusok t an a [3]. A problémának óriási irodalma van és legújabban is egyre-másra l á tn ak napvilágot tanulmányok, amelyek az aspektusokkal foglalkoznak általában vagy csupán a szláv nyelvek rendszerén belül. A legkülönbözőbb szempontokból k u t at t ák eddig az aspektusok eredetét és lényegét: vizsgálták nyelvfilozófiai, történeti, morfológiai és szintaktikai alapon, kiterjesztve a vizsgálatot egy vagy több nyelvre is. Még a str uktural ist a nyelvészet is megpróbálkozott már a probléma megoldásával. Jelentős teljesítmény e téren Antonin Dostal l egúj abb műve, amel y először ad átfogó képet e problémáról az ószlávban [4]. Igen sok mű vizsgálja a problémát az óorosz és a mai orosz nyelv szempontjából is [5]. De az aspektus-probléma — mint f e n - tebb említettük —• nemcsak szláv síkon, h an e m általános nyelvészeti síkon is felmerül, és ott — az általános n ye l vt u do mán yb an is — az egyik legvitatottabb problémák közé tartozik.

A vid eredete még m a sem egészen eldöntött kérdés. Sok vitára ad alkalmat, hogy vajon egyes nyelvek, mint a francia, német, magyar stb.

rendelkeznek-e videkkel, vagy nem. Annyi bizonyos, hogy a legjobban az oroszban, illetőleg a szláv nyelvekben érvényesül ez a kategória.

De akár grammati kai jelentése, akár kifejező eszközeinek oldalá- ról akarta megközelíteni a nyelvtu domány a vid fogalmát, funkcióit, illetőleg képzésmódját, olyan jelenségek merültek fel, amelyek komoly akadályokat gördítettek törekvéseinek út jába. Nem kisebb feladatokat kellett előbb megoldani, mint pl. felismerni а копать-копнуть, pacc- копать-расскопнуть típusú igesorok tagjai közt fennálló lexikai és gr am- matikai jelentéskülönbségeket, észrevenni, hogy az -ыва/-ива/, -ва, -а képzők jelentésében a gyakoritás (lexikai, cselekvésmód jelentés) mel- lett benne van a fo ly amat grammatikai jelentése, hol csak az egyik,

42 0

hol pedig egyszerre mind a kettő; megállapítani, hogy а -ну mozzanatos igeképző (cselekvésmód jelentés), s ugyanakkor а совершенный вид- пек is fo r mamu t at ója (vidjelentés) stb., stb. Ilyen és ezekhez hasonló jelenségek nehezítették meg a vid-kutatást. Ezért az orosz igealakok magyarázatában hosszú és fáradságos út vezetett az első kísérletektől az igeidők, a cselekvésmódok (Aa) és aspektusok fogalmainak tisztázá- sáig és meghatározásáig. Maga a kutatás az igealakok jelentésének ma - gyarázatából indul ki, és közben a következő kérdések merül nek fel:

Mi minden sorolható az ige lexémájába, a szláv ige f o rm aren d- szere, amivel szorosan összefügg a szó- és alakképző elemek külön- választása, illetőleg a lexikai és grammatikai jelentéstartalom elkülöní- tése egyes igeformák jelentéskörében, az alakképző elemek grammati- kai jelentésének tisztázása, a vid fogalma, a vidék száma stb.

Itt nincs h elyünk arra, hogy részletesen és minden szövevényével együtt bemutassuk azt a hosszú utat. amely M. Szmotrickijtől a mai orosz nyelvtudósokig — Ju. Sz. Maszlovig, V. V. Vinogradovig, B. A.

Szerebrennyikovig s i. t. vezet. A következőkben ennek az útnak csak egyes szakaszait fogjuk bemutatni.

B. A. Szerebrennyikov [6] két csoportba osztja a vid-kutatókat. Az első csoportba sorolja azokat, akik hajlamosak arra, hogy vidnek minő- sítsék az igei cselekvés bármilyen jellegét, pl. a tartósságot, gyakorisá- got stb. A második csoportba szerinte azok tartoznak, akik a videkkel kapcsolatos minden sajátosságot a befejezett és folyamatos igékre ve- zetnek vissza.

Vegyük sorra az első csoport képviselőit:

Meletyij Szmotrickijnek 1648-ban Moszkvában megjelent nyelv- tanában találkozunk először a vid-fogalom megsejtésével [7]. Ö a tő képzése alapján alapigéket és származékigéket különböztet meg. A szár- mazékigékhez sorolja a kezdő és gyakorító igéket is. Ez utóbbiak jelen- tésének magyarázatában felfedezi egyes képzők cselekvésmód (Aa) je- lentését (теплею, жестею, белею stb.), az -аю, -яю végződésben pedig a gyakorító jelentést (бегаю, храняю, летаю stb.).

M. Szmotrickij az orosz ige alakjai közt négy múlt időt különböz- tet meg, a múlt időalakoknak a megnevezése pedig arról tanúskodik, hogy Szmotrickij gyakorlatilag megérezte a vid-különbségeket, ha el- méletileg nem is tud ta ezt a sejtését kifejteni.

Szmotrickij nyelvtanának az igékről szóló része világosan mutatja, hogy a cselekvésmódok, igeidők és aspektusok mily káoszba vegyül- nek benne össze. Ezeket a fogalmakat feltárni, egymástól elhatárolni volt hivatva a későbbi korok orosz nyelvtudománya.

Ju. Krizsanyin három videt különböztet meg: mozzanatos, gyako- rító és határozatlan videt. I. Tyimkovszkij is mozzanatos, gyakorító és határozatlan vidékről beszél.

Ludolf „Русская грамматика¹' (1696) című művé ben szintén egy- szerű (alap-) és származékigékre osztja fel az igéket [8]. A származék -

igék közül „ g y ak o rí t ó" ( f r e qu e n t a t i v a ) név alatt kiemeli a f o l y a m a t o s a s pe k t u sú igéket, a m e l y ek h a t á r o z a t l an cselekvést f e j e z n ek ki, és szem- b eál lí tja a h at á ro z o tt cselekvést k i fej e ző igékkel: „обманывать" — g y a - korít ó ige „обмануть"-hoz képest, умывать gy a k o r í t ó ige az умыть-höz k épe st [9]. Sajnos , ezek — a korho z képest — n a g y s z erű t ét el ek k i f e j - t e t l e n ül m a r a d t a k : Ludolf n e m t u d t a levonn i a belőlük fo l yó összes k ö- vetkeztetéseket. Érdekes, hog y m i u t án az orosz igének h e l ye s e n csak h á r om idejét k ü l ö n b ö z t e t te meg, n e m tett kül ön bs éget j el ent és szem- p o n t j á b ól az eg y s ze rű jövő idő és a jelen idő között, vö.: jelen idő:

„зделаю", m ú lt idő: „зделал", jövő idő: „буду зделать'Ч

M. V. Lomonoszov v e t i fel először a v i d - ku t a t ás egyi k a lap v ető p r o b l é m á j á t: az orosz ige l e x é m á ja t e r j e d e l m é n ek k érd és ét. En n e k a p rob l é má n ak t ü zet es vizsgálata vezet m a j d el a n n a k felfo gásához, hogy az orosz igei vid n e m le xi k a i (cselekvésmód-Aa), h a n e m g r a m m a t i k a i j el en té st hordoz, s hogy a vi d pá rok lexikai j e l ent é s éb en kül önbs ég nincs. M. V. Lomonoszov [10] ú gy vélte, hogy az egy gyökből származó, de különböző morfo ló gi ai osztál yok ba tartozó igék eg yetlen igei szót alk ot nak, s hogy a szó-, illetőleg alakképző m o r f é m ák az igeidők f o r - mánsai. Ezzel ö s sz ek ev erte a vi dékét az időkkel és cselekvésmódokkal, b ár gyak orlatilag n a g y on jól m e gé r e z te a v id-k ü l ön bs égek et. Szerin te az orosz igének 10 i d e j e (i d őala kja va n):

1. jelen idő (настоящее): бросает

2. h at áro zat l an m ú lt idő (неопределенное прошед шее): бросал 3. mozzanatos m ú lt idő (однократное про шедшее): бросил 4—6. r ég m ú lt idő (давнопрошедшее): а) брасывал,

b) бывало бросал, c) бывало брасывал.

7. h a t ár o za t l an jövő idő (неопределенное буду щее): буду бросать 8. mozzanatos jövő idő (определенное б у ду щее): бросит

9. b ef ej ezet t m ú lt idő (прэшедше е совер шенное): написал 10. b efe j ez et t jövő idő (будущее совершенное): напишу.

Mai szemmel nézve, eb be n a tíz id őalak b an és j el e nt é s ük m ag y a - r áz at á b an k e v e r ed i k először is t ö bb ige (бросать-бросить-брасывать és k ü l ön al a k k é nt az előképzős совершенный вид), t o v á b b á v i d - j e l e n t é- sek (соверш.) és a cselekvés l ef ol yás án ak m ó d j ai (Aa-ok: egyszeri- mozzanatos, h a t á r o z a t l an és ismét lődő cselekvések), u g y a n a k k o r azonos v a g y egymáshoz igen közelálló jel ent ések (бросил-написал) élesen el- ha t ár o l ó d n ak e gy m ás t ól morfológi ai f o r m a m u t a t ó ik különbözősége a lap- ján. Ezt m u t a t j ák a h as z ná lt t e rm i n us o k is: неопрел, a d e t e r m i n a t í v- i n d e t e r m i n at ív ellen tétb ől, однократн. a ta rt ós -m o zzan at os ellentétből, а соверш. а несоверш.-сов. ellentétből, an é l k ül azonban, hogy ellen- t é t p á r ok másik t a g j a is s zer epeln e az alakok elnevezésében.

A cselekvésmódok, idők és vidék ke ver és ére m u t a t n a k Lomonoszov id őmeg határozásai is. „Прошедше е неопределенное заключает в себе некоторое деяние продолжения или учащения" (264. §), vagyis Lomo- noszov az idő m e g h a t á r oz á sá ba bekapcsolta a f ol ya ma t os as pektu s is-

42 2

m er t e t ő j eg y eit t artós és ismét lődő jel entés ében. „Будущее неопреде- ленное значит будущее деяние, которого совершение не известно" — vagyis itt ismét a fo ly amat os a s p ek t u sú igék i sme rte tő j egy éről van szó

— „неизвестность совершения." A h a t ár ozat l an jövővel el len t ét ben

„прошедшее и будущее совершенные значат полное совершение деяния", vagyis ezeknek a b e f e j e z e t t a s pek t u sú jegyei v a n n a k meg. És végül a mozzanatos m ú lt és jövőről ezt í r ja Lomonoszov: „указывают на деяние, совершенное однажды", vagyis szintén az egyik v i d- j e l e n -

tés a l a p j án h a t á r o l t a t n ak el a többi időalaktól.

É rd e me Lomonoszovnak, hog y ellentmo nd ás ok kal teli id őelméleté- ben és zrevet te az egy gyökből származó igetövek különböző jelentéseit, s f el fe d ez t e - megáll apíto tta egyes igealakok vi d-jelen tését.

A soron következő fel ad at volt a lomonoszovi időelmélet ellent- m on dá s ai n ak feltárása, az egy gyö kből származó igék és a l a k j a i n a k t u - d om ányos vizsgálata és csoportosítása, va l am i n t ann ak a ké r dés nek el- döntése, hogy az egy gyökből származó igék és al ak jaik k özül melyek mi nős ít het ők egyetlen ige l e x é m á j á h oz tart ozó kn ak.

А XVIII. század végének és а XIX. század elejének n y e l v t a n a i [11]

fokozatosan csökkentik az igeidők sz ám á t: az Ak adémiai n y e l v t a n (1802) k i z ár ja az orosz ige l ex émáj áb ól a második és h a rm a d i k r é g m ú l t a t, más ny e l v t a n ok pedig h a t r a csökkentik az igeidők számát vagy is a lomo- noszovi időelmélet válságba k e r ü l t: az igealakoknak az idő a l a pj án való m a g y a r áz a t át fokozatosan egy új elmélet, a vid-elmélet v á l t ja fel.

a m e l y n e k megal apí tása J. Vater és W. Tappe nevéhez fűző dik [12].

J. Vater [13] az egy gyökből származó igék képzésmód a l a p j án való cso portosításában h á r om fő -vi d et k ülön bözt et meg : несов.,сов. és много- кратный vagy учащательный. Ezek az igék szerinte, b ár m i n d eg y i k- nek m e gv an a s a j át f o r m ar e n d s z er e, j el ent é sük közelsége a l a p j án mégis egy ig én ek tek i nt h et ők, am ely n ek 10 ideje van. Érdeme, h o gy r á m u t a- tott az egyes idők morfológiai roko ns ág ára.

A. W. Tappe [14] rend s zerezt e J. Vaternek a v id ekr e vonatkozó nézeteit, s jelentésük a l a p j án n égy v i d-t ípu sba sorolja az egy gyökből származó orosz igéket:

1. V a n n a k egyszerű vagy ha tár oza tl an, fo l yam at os igék, a m el y ek a személyről vagy tárg yról csak ál ta lá ban m o nda n ak el v a l a m i t anél- kül, hog y közelebbről m eg h a t á r o z n ák azt, pl. двигать. I l y en ek m a j d - n e m az összes német, fr anci a, angol és latin igék.

2. Mozzanatos igék, pl. двинуть. Ezek csak fizikai cselekvést fe j ez - nek ki, a m e l y n e k a v é g re h a j t á s á h oz el engedh etet len bizonyos erő ki- fe jt és e. K é p z ő j e :-н у. J e l en i d ej ük nincs, mi v el a cselekvés mozzana- tos, m i n t a m a t e m at i k ai pont, n e m gyökerezhet a jelenben, am el y m ú- l ékony és g y o r s a n tovaszáll [15].

3. Gyako rító igék, pl. двигивать. Ezek olyan cselekvést f e j e z n e k ki, am el y az idő bizonyos szakában megismétlődik. Kép z ő j ük: -ыва, -ива, -a. Emel let t még egy osztályt különbözt et me g : „ f r e qu e nt a t i va an sich'⁷. Ezek mozgást jelölnek, amelyek l ehe t nek határozat lanok és hat ár ozot-

tak, pl. бегаю — „ich pflege, oder ich habe die Gewohnheit zu laufen", és бегу-

4. Befejezett igék, amelyek határozottságot és befejezettséget fejez- nek ki, és legnagyobb részüket előképzőkkel képezzük, amelyek gyak- ran teljesen me g vá l t oz t a t j ák a jelentésüket. Ezeket is három csoportra osztja: tul aj don kép peni befejezett igékre, pl. сделал = „ich habe es ganz bestimmt, vollkommen und gern getan"; befejezett-mozzanatosakra:

сдвинул és összetettekre: сдвигивать. Az ut óbbiaknak az első kettővel szemben van jelen id ejű alakj uk is. Végül Tappe megjegyezte, hogy n éh á ny határozatlan ige mellett v anna k „perfectiva an sich": бросить, взять, женить stb.

Ennek az osztályozásnak is megvannak még a hagyományos hiá- nyosságai: 1. az osztályozási alap keresése: „folyamatos" és „befejezett"

aspektusfogalmak mellett „mozzanatos" és „gyakorító" cselekvésmód fogalmak szerepelnek benne osztályozási alapként;

2. az egyes típusokon belüli ellentmondások: двигать a folyamatos, viszont а бегаю, бегу típusú igék a gyakorító igék közé vannak sorolva, míg az „összetett" сдвигивать típus a befejezett igék közt szerepei.

Mindez a hiányosság azonban mit sem von le A. W. Tappe érde- meiből: a négy tí pus megkülönböztetésével ő v etett e meg a vid-elmélet alapj ai t [16].

Az orosz g rammat iku so k közül A. Boldirev [17] vetette szigorú bí- r ál a t n ak alá Lomonoszov időelméletét (és azt az időrendszert is, ame- lyet a régi akadémiai nyelvtan állított fel 1802-ben, és amely jelenték- telen változtatásokkal Lomonoszovot ismételte). Boldirev függetlenül Vatertől és Tappetől, az ő tételeikhez hasonló következtetésekre ju- tott [18]. Szerinte az oroszban csak két idő va n : jelen és múlt. A hi- ányzó időket a vid-különbségek gazdagsága pótolja. Boldirev úgy véli, hogy az ige vidjei különböző szavak, különböző „paradigmák". Szerinte а дуть, дунуть, сдуть, сдувать típusú igecsoportok tagjai különálló sza- vak, mert mindegyiknek különböző jelentése v a n : дунул nem azt jelenti, hogy „il souffla", h a n e m azt, hogy „il souffla une fois"; сдул azt je - lenti, hogy „il so uff l a de dessus, il emporta en soufflant, er hat wegge- blasen"; сдувал sem azt jelenti, hogy „il avait soufflé", hanem azt, hogy

„il souffla plusieurs fois, á plusieurs reprises". Az orosz ige n em ismeri a sok időalakot, de kárpótolva va n ezért a vidék gazdagságával. Az igé- ket öt osztályra osztotta, aszerint, hogy a tőnek milyen a jelentése: megkülönböztet kezdő, határozatlan, gyakorító, mozzanatos és befeje- zett igéket (седеть, белеть; делать, любигь; делывать; дернуть; сру- бить,запереть). A mi n t azonban a példákból is látni, a felosztás nem szi- gorú an morfológiai alapon t ö r t é n t: n éhány osztályt lexikai ismérvek ala pján osztott fel. Csak a „gyakorító" igéket sorolja tisztán morfoló- giai alapon külön osztályba (az -ыва, ива, -ва, -a szuffixumok megléte alapján).

A kezdő igéknek (седеть, белеть) nincs vidbeli jelentésük. A to- vábbiakban Boldirev osztályozása megegyezik Vater és Tappe osztályo-

424

zásával. így t e h át BolcLirev érd eme Vaterral és Tappeval együtt a v i d - elmélet megalapozása és különösen a régi időelmélet szétzúzása. N e m - hi ába vál t ot tak ki éles, polemikus h a n gú cikkei élénk ellenvetéseket [19].

A ki alaku ló ban levő vid-elmélet így reagált a Lomonoszov-íéle i d ő- el mél et re: me g l át ta az időelmélet f ő h i b á j át (hogy ti. különböző igéket kapcsol egy ige alakjaivá), s a másik vég l et be esett: e g y - és u g yan azo n ige vid-képzéseit is különálló igéknek t eki nt ett e.

A későbbi g r a m m a t i k u s ok f ig y el mének kö z p o n t j á b an az orosz ige- asp ektu so k száma, ált aláb an a vid-k at egória és különösen az egyes v i - dék jel entése áll.

A. Boldirev gondolatait fejleszti t ov á bb és u g y a n a k k o r polemizál is vele n é h á ny k érd és ben egy A. M. B. [20] iniciálés, egy A. Csaplin [21]

n e vű és még több más szerző is. A. M. В. дуть és сдуть igéket k ü l ö n- böző igéknek t a r t j a , de дуть és дунуть-ot m ár ugyanazo n ige al a kj a i n ak n yi l vá nít j a.

A. Csaplin azt aj án l o t t a, hogy osszuk fel az igéket k ét aspektusra, attól függően, hogy az igének három i dő al a k ja van-e (jelen, múlt, jövő), v ag y csak k e t tő (múlt és jövő). Az azonos gy ö k ű igéket, amelyek m i n d - egyikén ek megvolt a s a j át ragozási p a r a d i g m á j a, ő önálló szavaknak t eki nt ett e.

így t e h át A. Boldirev és az ő n y o m án A. Csaplin f el h í vta a t u d ó- sok figyelmét a különböző aspektusú igék olyan fontos sajátosságára, mi nt a ragozási p a r ad i g mák különbsége. Ezzel azonban m ég nem oldó- dott meg az azonos gyö kű igék nyel vt ani jelentés ein ek p ro b l é má j a, a m e- l yeknek különböző ragozási paradigmáik va nna k , és n e m volt világos, hogy mi ly en morfológiai ismertetőjelek szerint lehet f el i sm ern i a k ü- lönböző a s p ek t u sú igéket.

A Tappe—Boldirev i r á ny n yo mdokain haladó n yel vt udó sok és t a n - köny vírók középponti k ér d é se a vidék j e l e nt é se és száma.

N. I. Grecs [22] érdeme, hogy pol gárjog ot biztosított a vidről szóló t aní tás nak, s m a g át a v i d - t e rm i n u s t is ő honosíto tta meg az orosz g r a m - mat i k ába n. A vid ék ét egy ige al akjainak t a r t o t t a . Fel i s m er te az előkép- zők jelentőségét: két csoportra osztotta ő ke t: 1. me gv ál t o zt at j ák az ige v i dj ét anélkül, hogy a reális jelentését is m eg v á l t o zt at n á k: за-, по-, про-, до-, с-, от-, раз- 2. a v iden kívül m egv á l t ozt a t j ák az ige reális jelent ését is — az összes többi előképző, közülük k i em e l t e a без-t és перед-et, amel yek n em v ál t o z t a t j ák meg a videt . Az előképzőknek olyan megkülönböztetése, hogy az me g vál t ozt a t j a-e az ige reális jelentését vag y nem, és ami a vid-elmélet s zem pon tj ából egészen fo nto s, kétség- tel enül Grecs h a t a l ma s érd eme, amelyet eddi g talán m ég n e m han g- súlyozott eléggé az orosz n y el v t u d omá n y.

Vi d-el mél et ében k ü l ö nb en semmi új nincs. Tappe n y o m án ő is négy fő -vi det külö nböztet meg: h a t ár o zat l an t: пишу, хожу, h a t á ro z ot t a t: иду, бегу, gya ko rí t ót: хаживал, бывал, mozzanat os at: шагнуть, тронуть, s azonkívül az előképzős igék két vidjét — a folyamatos (подписывал) és befej ezett (подписал) videt, de elismeri, hogy a vidékét ugyanabból

az igetőből képezték egy ige alakjaival. Sőt, etimológiailag teljesen k ü- lönálló igéket is (иду-хожу) egy ige k ét alakjának tekint.

Amint látható, a felosztásban is t ovább változik a felosztási alap:

négy csoportnál a cselekvés lefolyásának módja, kett őnél pedig a „szem- lélet" az osztályozás al ap j a.

Grecs u t án A. Vosztokov [23] visszatér a három vidről szóló t a n í- táshoz és jóidőre szentesíti és összegezi a vid-képzés főszabályait a ki- vételekkel együtt. A h á r om fő-viden (folyamatos, befejezett és g y ak o - rító) kívül megkülönböztet al-videket is — a folyamatos viden belül a határozott és hat ároz at lan (вести, лететь) videt, a befejezett viden belül a befejezett-kezdő videt (запеть, пойти) és а „совершенный окон- чательный" videt (похвалить, дойти), s ezeken belül a „ длительный"

(полюбить, догнать) és „мгновенный" vagy „однократный" vidékét (двинуть). Szerinte a vid-alakok egy ige alakjaihoz tartoznak, s a vid - alakok különbségeivel szoros kapcsolatban vannak a nyolc idő alakjai.

Vosztokov, bár ő s e m választja el a videt a cselekvésmódoktól, s az igeidőkről szóló elméletében is következetlen [24], a vidék és igealakok jelentésének magyar áza tában kifinomul t elmeéllel olyan megállapítá- sokat tesz, amelyek u t a t mu t a th at ta k a további kutatásokra. Többek között észrevette a folyamato s igék két jelentését (читаю — 1. ,,most olvasok", 2. „olvasok, ez a szokásom, tudok olvasni"). Az a megállapí- tása pedig, hogy a „folyamatos igék olyan cselekvést jelölnek, amely - nek sem kezdetére, s e m végére n e m gondolunk (kiemelés tőlem.

B. J.), arról tanúskodik, hogy megsej tett e a vid grammatikai viszony- jelentését.

А XIX. század első ha r ma d á n ak vid-elméietét Лангеншельд [25J t an ul mán ya tetőzi be, amelyben a vosztokovi vid-rendszer t egyesíti a három időről szóló tanítással.

A h ár om vid rend sz erét (foly., befej., gyakorító) támogatja F. I.

Buszlajev is történeti n yel vtaná ban [26]. Buszlajev a vid szerinti k ü- lönbségekkel kapcsolja egybe az igék konkrét és elvont jelentésében megmutatkozó különbségeket is még. A folyamatos igék konkrét cse- lekvést fejeznek ki -лететь, vagy elvonttat -летать, miközben bizonyos szövegösszefüggésben az utóbbiaknak lehet ko nk rét jelentésük is —

„летает" gyakran v agy állandóan. A befejezett és gyakorító igék csakis k on k r ét cselekvést f ejezn e k ki. Más szóval — elvont cselekvést csakis a folyamatos igék f ej ezhet n ek ki. Ez érdekes megfigyelés, igaz, hogy nem ily világosan és határozottan megtette ezt Vosztokov és Katkov is [27], az utóbbi a vidéktől függetlenül. Buszlajev nem tett szigorú különbséget a vidék és időalakok között.

Az eddigi k u t a t á s ok eredménye így foglalható össze: meghatároz- ták a vid és időkategória viszonyát, vázolták az orosz ige általános vid- különbségeit, de a vid belső lényege, a mennyiségi jelentéseknek a vi- dék minőségi jelentéseivel való kapcsolata és a vid-képzés mechaniz- musá n ak vizsgálata — egyelőre még a jövő f eladat a maradt.

TJj korszakot j el ent a v id -k ut at ás történetében G. Pavszkij [28],

27* 428

К. Sz. Akszakov [29], N. I. Nyekraszov [30] és a n yo mu kb a n járó gram- matikusok tanítása. Az orosz igeaspektusok magyarázatában végleg ki- küszöbölik az időelméletet, s a videkben a cselekvés minősége külön- böző fokainak kifejezését látják.

Pavszkij időbeli és térbeli jelentésük alapján osztja három fokra az igéket. Az első, vagy mozzanatos fok jelentése szerint a cselekvés leghatározottabb és legszorosabb térségét, a legkevesebb folyamatossá- got és mozzanatos jelenséget fejez ki. Idetartoznak a mozzanatos, befe- jezett (,, окончательные") és részben az „egy fo rma" igék: мелькнуть, кончить, уйти, прочитать, скочить. A második v ag y mozzanatos-hatá- rozatlan fok a cselekvés szélesebb körét fejezi ki. Idetartoznak a folya- matos-határozatlan igék (продолжительные, неопределенные), a folya- matos-szaggatott igék és a különböző-határozati a n " igék: мелькать, почитывать, поглядывать, летать. A harmadik vagy mozzanatos-tartós fokhoz azok az igék tartoznak, amelyeknek a köre még határozatlanabb, szélesebb, mint a folyamatos-tartós és a ,,különböző-tartós" igéké: хаживать, видывать, читывать-

Akszakov a cselekvés minősége alapján osztja három fok ra az igéket. Az ő felosztása: 1 határozatlan fok, ezek általános, határozatlan cselekvést jelölnek: двигать, 2. mozzanatos fok, az idetartozó igék pil- lanatig tartó cselekvést fejeznek ki: двинуть 3. gyakorító fok, ezek bi- zonyos cselekvések meghatározatlan sorát, mozzanatait fejezik ki: дви- гивать.

Nyekraszov a cselekvés tartóssága alapján különbözteti meg az igék három fokát, amely lehet: 1. rövid (двинуть, махнуть), 2. tartós, folyamatos (двигать, махать) és 3. ismétlődő (лвигивать, махивать).

[31].

Bár ezek az osztályozások — mint A. A. Potyebnya k if ejtett e — elégtelenek, történelmileg következetlenek, és etimológiailag sem he- lyesek, szerzőik mégis kimagasló érdemeket szereztek értékes megfi- gyeléseikkel, tényanyaggyüj tésükkel.

Akszakov például felismeri, hogy a vidék egy és ugyanazon ige- tőnek különböző alakjai, de nem az időnek, han em a cselekvés minősé- gének alakjai. Pavszkij a szuffixális igeképzést, Nyekraszov pedig a prefixális igeképzést tanulmányozta, s ezzel utat m u tatt a k a t udomá- nyos morfológiai elemzésre.

G. K. Uljanov ,,Az igetövek jelentőségéről a litván—szláv nyelv- ben" című m u n k á j áb an [32] foglalkozik a videkkel, amelyet később részletesen elemzett Fortunatov. A vid lényegére mu t a t rá, amikor megjegyzi, hogy csakis azok az igék alkothatnak vid-párokat, amelyek- nek a lexikai jelentésük egyforma, egynemű, vagyis amelyekben u gy an - az a reális jelentés nyil vánul meg (делать, сделать).

G. К. Uljanov nagy apparátussal hatalmas tényanyagot dolgozva fel, igyekezett megállapítani a folyamatos és befejezet t vid-jelentések körét. Ezeket a jelentéseket az igék következő csoportosításában t ár- gyalja:

I. Folyamatos igetövek: 1. некратные, 2. кратные:

a) п о- előképző nélküli igetövek:

csak mozgást jelentő igéből képezhető határozatlan abszt- rakt igetövek: носить, летать,

konkrét mozgást jelentő igetövek: идти,

bá rme ly igéből képezhető határozott-konkrét igetövek: ха- живать, читывать

b) по - előképzős tövek a szaggatott ismétlődés jelentésével:

похаживать, поговаривать.

II. Befejezett igetövek:

1. tartós tövek: a) determinativ tövek: посидеть b) sommás ,, :(всё) исходил c) rezultatív ,, :износить (платье) d) p erfekt i v ,, :съесть

2. nem tartós tövek: a) igazi nem tartós tövek: сделать

b) a reális jelentés megváltozásával létre- jött nem tartós tövek: принести

3. egyszerű tövek: сесть.

Mint az igecsoportok puszta felsorolása is mutatja , Uljanov túlsá- gosan szélesen rajzolj a meg a vid-jelentések körét, vid-jelentésnek mi- nősítve a cselekvés lefolyása módj ának (Aa) különböző jelentéseit [33J, d e meg mut att a a vid-probléma megoldásának egyetlen m ó d j á t: csak az orosz teljes igeállománynak a részletekbe menő vizsgálata vezethet el a vid-jelentés feltárásához.

A vid-értelmezés másik végletét azok képviselik, akik szerint a cselekvés minden sajátosságát a befejezett és folyamatos igékre kell visszavezetni.

Ez utóbbi nézetet képviseli A. Sz. Bugyilovics, aki szerint az igék vagy folyamatos, vagy befejezett cselekvést fejeznek ki [34]. А XIX.

század 90-es éveiben A. P. Razrnuszen is tiltakozik az ellen, hogy a mozzanatos igéket külön vidnek tekintsék. Ö a gyakorító igéket is a folyamatos igékhez sorolta.

Elsősorban azonban Franz Miklosich [35] az, aki meggyökereztette a kétvides elméletet. Ö az összes eddigi munkákt ól eltérően, az összes szláv nyelvekr e vonatkozóan foglalkozik a videkkel. Miklosich csak két videt különböztet meg a szláv nyelvekben : folyamatos és befejezett videt. A folyamatos (imperfektiv) igék a befejezetlen cselekvést vagy csak folyamatában, vagy ismétlődésében ábrázolják. A folyamatos cse- lekvést a durativ, az ismétlődő cselekvést az iteratív igék jelölik. Az ismétlődést kifejező igéknek lehet két fo ku k: ходить-хаживать, но- сить-нашивать stb., miközben a másodfokú ismétlődést kifejező igék

4 2 8

(хаживать, нашивать) az elsőfokú ismétlődést kifejező igékkel k i f e j e - zett cselekvésnek az ismétlődését jelölik: ходить, носить. Néhány f o - lyamatos igének kicsinyítő (diminutiv) jelentése van az időhöz vagy a cselekvés végrehajt ásá nak energiájához viszonyítva: похаживать, по- писывать. A befejezet t (perfektiv) igék a cselekvés befejezettségét

(„Vollendung") jelölik vagy a cselekvés időtartamára való tekintet nél- kül: купить, vagy a cselekvés időtartamával kapcsolatban.

Az utóbbi esetben az igék vagy mozzanatos cselekvést fejeznek ki, amelynek az eleje és vége egybeesik (двинуть), vagy pedig nem moz- zanatos cselekvést fejezne k ki, és akkor az igéket ismét két osztályra b on tja : tartósakra (прочитать) és kétféle ismétlődést kifejező igékre (iteratív-perfektív igék): a) egy és ugyanazon személy ismétlődő cse- lekvését fejezik ki: наносить-выносить дрова; b) né h ány személy által vég rehaj tott cselekvést fej eznek ki:повыскочить, повыбрать stb. A moz- zanatos és tartós-befejezett igék jelölhetik a cselekvés befejezettségét, amelyet bizonyos energiával, vagy rövid időközökben t örténő ismétlés- sel h a j tu n k végre: посидеть = „ein wenig sitzen". Ezeket kicsinyítő igéknek hívja.

A vid-jelentések e sé máj á ban különösen fontos a befejezett igék- nek olyan igékre való felosztása, amelyek befejezettséget jelölnek a cselekvés időta rt amára való tekintet nélkül (unbedingt perfective verba) és a cselekvés időtartamával kapcsolatban (bedingt perfective verba).

Miklosich a befejezett igékre a cselekvés ere dmén yén ek az eléré- sét tartotta jellemzőnek („das Resultat als erreicht"). Ez a megállapítás azonban ellentétben áll azoknak a jelentéseknek a különböző ár ny ala- taival, amelyek az összetett, előképzős befejezett igékre jellemzőek. A befejezettség fogalmát dialektikusan át kell vinni a cselekvés kezde- tére is, amikor kezdő jelentésű befejezett igékről van szó, mint : заго- ворить, защелкать stb.

Figyelmet érdemel még a befejezett igéknek tartós és ismétlődő cselekvést kifejező igékre való felosztása, és az utóbbiakban az igék jellemzése a cselekvés szubjektumához viszonyítva (egyhez v. többhöz).

B. A. Bogorogyickij a mozzanatos és gyakorító igéket a befejezett és folyamatos igék vál faj ainak tartotta. Azonban a hagyományok to- vábbra is éreztetik hatásukat. Néhány nyelvész talán ezért különböztet meg a fő-videken kívül ún. vá lfa jokat is, mint ahogy ezt teszi Ovsza- nyiko—Kulikovszkij is monda tt anában [36]. О.—К. a fő-videk — f o - lyamatos és befejezett, és vá l faj a ik következő csoportjait különbözteti meg: a) első fokú tartós vid (нести, вести), b) másodfokú tartós vid носить, возить), с) h ar madf o kú tartós vid. amelyhez különböző ár n y a- latok tartoznak: gyakoriság (ismétlődés), gyengeség, vagv ellenkezőleg, erő (energikusság), a hanyagság és buzgalom cselekvése stb. A b efeje - zett vid legfontosabb vál fa ja in ak a végleges, kezdő és gyakori vidékét tartott a O.—K.

F. F. Fortunatov elemezte és részletesen bírálta Uljanov megálla- pításait, ugyanakkor maga is továbbelemezte a szláv igék vid-jelenté- seit. Nála a befejezett igék osztályozása a következő képet n y ú j t ja [37]:

I. Tartós jelentés: посидеть. II. Nemtart ós: 1. A befejezés pillanatának a megjelölésével: A) Rezultat ív: a) általános-rezultatív: сделать, b) spe- ciális-rezultatív: замучить. В) Finitiv: отобедать. 2. A cselekvés be- állta pillanatának a megjelölésével:

A) Ingresszív: побежать, B) Inchoativ: забегать

De Fortunatov nemcsak helyesbítette és kiegészítette Uljanov el- méletét, amikor a szláv befejezett aspektus különböző jelentéseit meg- határozta, hanem más következtetésre is jutott a befejezett aspektus általános jelentéseinek a folyamatos aspektus jelentéseivel való egybe- vetésekor. Fortunatov úgy találta, hogy a szláv befejezett aspektusban az adott jelenség az idő körülhatároltságához viszonyítva jut k if eje - zésre (amely lehet tartós vagy nem tartós) fejlődésében, viszont a folyamatos aspektusban ugyanazt a jelenséget az idő fejlődésének valamilyen körülhatároltságától, meghatározottságától függetlenül szem- léljük. Ezért szerinte a szláv igék befejezett és folyamatos vidjei he - lyett pontosabb kifejezés: a határozott és határozatlan vid. Egyébként a vid fogalmát így ha t ár ozta meg: ,, . . . такие образования основ в гла голах, которыми данные явления обозначаются (при положительном, не отрицательном значении известного вида) по отношению к их сущест- вованию во времени" (17. о.)

Fortunatovnak á l tal unk itt vázlatosan ismertetett nézetei lényegé- ben véve megvonták a szláv igeaspektusok tanulmányozásának egy egész évszázados mérlegét. Rendszere arányos, következetes és végső következtetéseiben — egyszerű. Érdekes, hogy Uljanovval szemben k ü- lönálló szavaknak, önálló igéknek tekintett e az igék összes kölcsönös viszonyban álló vid-variációit, még azokat is, amelyeket puszta p r e f ix u - mokkal képeztek.

V. V. Vinogradov szerint [38] Fortunatov és követőinek hi bája az volt, hogy azonosították az ige tisztán vidbeli jelentéseivel mind - azon előképzők funkcióit, amelyeknek időbeli jelentésük nem kap- csolódik közvetlenül a folyamatos aspektus alakjával, mint pl. отобе- дать (vö. ilyen folyamatos alak: отобедывать — nincs!), amely egy- általán nincs kapcsolatban az обедать-tyal, mert a folyamat megszün- tetésének („befejezni az ebédet") kiegészítő jelentését tartalmazza. K ü- lönben az a körülmény, hogy egy befejezett igének hiányzik az u g yan- olyan előképző vei képzett folyamatos vid-párja, távolról sem jelentheti mindig azt, hogy az adott előképzőnek tisztán vidbeli jelentése van.

Elég, ha csak az olyan befejezett igékre utalunk, amelyeknek általában nincs meg a folyamatos p á r j u k, mint повыталкивать, перевыталкивать és а по-, на- és пере- előképzős hasonló képzésekre. Ez igékben any- nyira nyilvánvalóak az alapigétől való lexikai eltérések (vö. думать, выдумать- понавыдумывать), hogy lehetetlen e szemantikai árnyalat o- kat a vidbeli jelentésekkel összekeverni. Fortunatovnál igepárok а забе- гать-бегать, искусать-кусать stb. igék. A grammatikai és lexikai alakok és jelentések n e m elég pontos megkülönböztetése a vidék egész fort unatovi koncepciójára jellemző.

430

Fortunatov jelentős befolyást gyakorolt a későbbi kutatókra is, külö- lönösen A. A. Sahmatovra [39], akinek a videkre vonatkozó nézetei lénye- gileg Fortunutovra nyúlnak vissza. Sahmatov is két fő-videt különböztet meg, a folyamatosat és a befejezettet, de mind a kettőn belül további al-videkkel is számol. Szerinte a folyamatos vid olyan cselekvést vagy állapotot jelöl, amely a múl tb an folyt le, vagy a jelenben folytatódik (nem eredményében, hane m magában a cselekvésben vagy állapotban), vagy a jövőben folyt atódhat: смотрю, я ходил, буду читать stb. A be- fejezett szemlélet vagy a cselekvés (állapot) t art amának befe jezett sé- gét: посмотрю, похожу, побегал (azaz a cselekvés hosszabb tar tamú ugyan, de a beszélő úgy beszél róla, mint ami megszakadt, bevégző- dött a mú lt ban vagy a jövőben), vagy a cselekvés (állapot) er edményét jelöli, mint valami múltban, jelenben vagy jövőben befejezettet: он при- бежал, принес, он ранен; он уйдет.

Sahmatov is azok közé tartozik, akik nem különböztették meg elég világosan egymástól az igék vidbeli és lexikai jelentéseit. Ezért Vino- gradov akadémikus joggal jegyzi meg róla, hogy azoknak az előképzős befejezett igéknek nagy része, amelyeket Sahmatov felsorol, jelentésre nézve egyáltalában nem képeznek vid-korrelációt, vid-párt a nekik megfelelő előképző nélküli folyamatos igékkel. Más szóval — új szár- mazékigékről van szó, amelyek az alapigéktől nemcsak vidben, hanem reális jelentésben is különböznek [40]: покормить-кормить ; ездить- проездить, переделать-делать stb. Az előképzőket helyesen két cso- portra osztja: 1. meg t a r t j ák reális jelentésüket és át adják azt az igének, 2. elvesztik lexikai jelentésüket és az igének csak vidbeli al akj át mó- dosítják. Ez utóbbi (második típusú) igékkel hozza kapcsolatba az elő- képzőnélküli folyamatos alapigéket. Ez azonban helytelen következte- tés. A mai orosz nyelvben vannak olyan befejezett előképzős igék is, amelyeknek egyáltalában nincs ugyanezen tőből képzett v i d- pár ju k.

Sahmatov a befejezett igéken belül először rezultatív és determi- nativ igéket különböztetett meg. Azt hitte, hogy a rezultatív igéknek az a csoportja, amelyekben az előképzős befejezett ige közvetlenül köl- csönös viszonyban van az (-ывать, -ивать végű) ugyanazon tőből kép- zett folyamatos előképzős származékigével, legnagyobbrészt meg tartj a az előképzők jelentéseinek sajátos árnyalatát (pl. просить-выпроситьЬ Ezért Sahmatov megkülönbözteti az ilyen típusú származék rezultatív igék osztályát, mint : закричать, забить, vagyis azokat, amelyeknek nincs megfelelő előképzős folyamatos alakjuk, a rezultatív igék azon osztályá- tól, amelyeknek van megfelelő előképzős származék folyamatos pár j uk, pl.: захвалить-захваливать- Sahmatov azt hitte, hogy az első típus történetileg eredetibb.

Ugyanezek a hibák jellemzik Sahmatovot a monda ttanában k if ej - tett vid-elméletében is. Bár a két fő-vidnek a folyamatos és befejezett vidékét tartja , ugyanakkor túlságosan általánosan határozza meg azo- kat. Meghatározásait nem igazolják aztán a vid-árnyalatok további osz- tályozásai. A vid-funkciók osztályozása nem elég áttekinthet ő nála, f é- lig lexikai, félig grammat ika i jellegű.

Sahmatov mo n d a t t a n áb an a két fő-vid finomabb grammatikai sa- játosságaira is r á mu t a t o t t. Megállapítja, hogy a befejezett igék jelen idejének jövő i dejű jelentése van, a befejezett igéknek nincs jelen idejű melléknévi és határozói igenevük, hogy a szenvedő, rövid alakú -н-, -т-ге végződő befej ezet t igékből képezhető p erf ektu m , múlt és jövő idő:

стол накрыт, дело было испорчено, спектакль будет дан, a befejezett igék parancsoló m ó d j á n ak tb. sz. 1. személyét sajátos expresszív á rnya- lat kifejezésére h as zn á l ju k: купим .пойдем, a befejezett igék parancsoló alakjainak a tagadása (не-vel) figyelmeztető, óvó, intő jellegű, és végül hogy sok befejezet t igének v a n egy sajátos múlt idejű alakja, amely parancsolást feje z ki: он пойди и скажи.

Ezek a nyel vt ani sajátosságok Vinogradov akadémikus szerint [41]

feltétlenül azt bizonyítják, hogy az orosz nyelvne k két f ő-vi dje van.

De e két vid h a t á r án a vid-jelentések sajátosabb különbségei is meg- figyelhetők. E különbségekre felfigyelt már Uljanov és Fortunatov is, és ezeknek a h a t á sá ra Sahmatov a befejezett és folyamatos igék négy- négy vál fa ját, a l -vi dj ét különböztette meg. A folyamatos ige al-vidjei:

1. кратный, некратный (absztrakt, konkrét), 2. определительный, 3. мно- ократный, 4. усилительный. Az absztrakt igék időben szétosztott, szag- gatott, a konkrét igék nem szaggatott cselekvést fejeznek ki. Az abszt- rakt igék, ha no- előképző j ár ul hozzájuk, determinatívek lesznek:

поиграть, псесть stb., a konkrét igék pedig vagy egyáltalán nem vesz- nek fel no- képzőt, vagy ha igen, akkor rezultatív lesz a jelentésük: поселиться, повенчать. Sahmatov maga is elismeri, hogy ezek a k ü-

lönbségek ne m elég határozottak.

Tényleg érthetetl en, mié rt sorolja Sahmatov а сидеть, стараться igéket а кратный csoportba, és még kevésbé világos, hogy а венчать, отвечать miért некратный ige.

Sahmatov a k r at n i j és n y ek r at n i j al-vid vál fa jainak tekinti a moz- gást jelentő fol yamatos igék absztrakt és k o nk r ét igealakjait. így k ü- lönböztet meg motorikus k onkr ét igéket: вести, нести, пльпь és moto- rikus absztrakt igéket: водить, носить, плавать.

Már а XIX. század első felében „határozott' és „határozatlan" al- videket különböztetnek meg egyes orosz nyelvtanok a mozgást jelentő folyamatos igéknél. Egyes nyelvészek haj l an dók éppen ezen igék k ü- lönbségében keresni a vid-kategória történeti magvát.

A folyamatos vid határozott (определительный) al-vidje a cselekvés korlátoltságát jelöli — hogy a cselekvés csak részben, egy kissé megy végbe (előképzője: пс-)'. посматривать, похаживать.

A folyamatos vid gyakori tó al-vidje nincs kölcsönös viszonyban az előbbi vid-vál fajj al. А XVIII. és XIX. században a gyakorító al-vid alakjai t néha ug yanabb a n a jelentésben használták, mint a folyamatos vid alakjait, de а XIX. század második felétől kezdve a gyakorító igék ilyen értelmű használatát kerülik. Vinogradov véleménye szerint a g y a- korító videt á lta lában jobb különválasztani a folyamatos vidtől.

A folyamatos vid negyedik csoportja („усилительный подвид") az

132

ige ismétlésével jön létre: он сидит себе и сидит. Az idetartozó igék inkább a beszéd stílusával, expresszivitásával v anna k kapcsolatban.

A befejezett igéknek ugyancsak négy al-vidjét különbözteti meg Sahmatov: a mozzanatosat. amely lexikailag, szemantikailag a befej e- zett aspektus válfaja; a határozottat, amely a cselekvést időben kissé korlátozza: поиграть; a kezdő cselekvést kifejező al-videt, amelynek за- az előképzője: заиграть, és végül az ún. усилительный al-videt, amely a befejezet t igéknél is az ige ismétlésével jön létre: уж я его увезу да увезу.

így tehát Sahmatov végeredményben megmarad a vidék f o r t un a - tovi jellemzésének a körében. Nála morfológiailag kissé szűkebb, szin- taktikailag kissé bővebb ez a kör.

Sahmatov tévedett, mikor azt hitte, hogy rendszerint minden be- fejezett igének van folyamatos p ár ja és viszont [42]. Az orosz igekész- let kutatása a következő eredményre vezetett [43]: 1. Az idetartozó igék vid-párokat alkotnak, ami megnyilvánul mind a vidbeli jelentésükben, mind pedig abban, hogy állandóan ellentétes morfológiai eszközökkel fejezzük ki e jelentéseket: бросал— бросай— буду бросать stb., бросил брось—брошу stb. — 2. Az idetartozó igék különböző vid-jelentésekben szerepelnek, de nem rendelkeznek morfológiai eszközökkel ahhoz, hogy a vid-különbségeket minden esetben feltárhassák: телеграфировал egy- formán múlt ideje ez a folyamatos és befejezett igealaknak, de буду телеграфировать az ige folyamatos alakj ának a jövő ideje, viszont те- леграфирую az ige befejezett alakj ának a jövő ideje. — 3. Az idetar - tozó igék ne m alkotnak igepárokat, vagyis a) vagy csak befejezet t alak- juk van: очутился, b) vagy csak folyamatos alakjuk van: вращался.

E három csoportban a tanulmányozott igék a következőképpen osz- lanak meg:

az első csoporthoz tartozik az igék 64 % - a , a másodikhoz tartozik az igék 5 % -a , a harmadikhoz tartozik az igék 31 % - a .

Bár ezek az adatok csak megközelítően helyesek, mégis látni, hogy az igék elég tekintélyes százalékának nincs vid-párja.

A mai orosz nyelvtudományban erősen érvényesül az a tendencia, hogy csak két videt különböztessünk meg — befejezet t és folyamatos videt, al-videk nélkül.

V. V. Vinogradov akadémikus kimutatt a [44], hogy a mai orosz nyelvben a mennyiségi árnyalatok, amelyek a gyakorító igékre n y ú l- nak vissza, lényegében véve kívül esnek a vidék fogalmán. A mai orosz nyelvben a mozzanatos ige a befejezet t ige lexikai-szemantikai válfaja. Ezért Vinogradov is csak két videt különböztet meg — a befejezett és folyamatos videt.

Ugyanez az álláspontja V. V. Borogyicsnak is [45], akinek a véle- ménye szerint a vidnek, mint nyelvtani kategóriának a lényege abban áll, hogy az igei cselekvés mintegy kétfel é ágazódik: minden cselekvés

függetlenül lexikai t ar t al má t ól vagy olyan cselekvés, amelynek van határa, vagy olyan, amely nincs határok közé szorítva.

Vosztokovtól kezdve a vid-jelentés fogalmának meghatározásában a cselekvés jellege mellett egyre nagyobb teret kap a beszélő, s ezt fejezi ki az Akadémiai n y el v ta n vid-meghatározása is [46].

Végezetül az ú j a bb k ut at ók közül megemlí tj ük V". A. Trofimo- vot [47], aki szintén csak két videt különböztet meg al apjá ban véve a befejezett és folyamatos videt. A vid-szemléletben ő is főképpen a cselekvés hatá ra it emeli ki. A befejezett ige szerinte ne m egyszerűen a cselekvés vagy állapot befejezettségét jelöli, hane m éppen egy olyan cselekvést vagy állapotot, amelyben utalás történik anna k a kezdetére vagy végére. A folyamatos vid pedig nem egyszerűen nembefejezett (folyamatos) cselekvést vagy állapotot jelöl, hanem éppen olyan cselek- vést vagy állapotot, a mel y b e n nincs utalás anna k a határaira, mialatt a figyelem magának a cselekvésnek a bemutatására összpontosul.

Trofimov helyesen jegyzi meg, hogy a befejezett igéknek az az értelmezése, miszerint az „befej ezet t" cselekvést fejez ki, a vid és idő kategóriájának az összekeverésére vezet elkerülhetetlenül.

A vid-kutatások hosszas története azzal végződött tehát, hogy győ- zedelmeskedett az az álláspont, amely szerint az igei cselekvés minden vidbeli jelentése a befejezet t és folyamatos videkre vezethető vissza.

II.

A grammatikai kategóriáknak közös sajátságuk a viszonyjelentés, míg a lexikai jelentések mind a valóság valamelyik jelenségének meg- nevezései. „Под грамматическими категориями понимаются значения обобщенного характера, свойственные словам и сочетаниям слов в предложении, но отвлеченные от конкретных значений этих слов, а именно значения отношений различного порядка (отношений данного слова к другим словам в предложении, отношений к лицу говорящему, отношений сообщаемого ко времени и к действительности), выража- емые внешньши языковыми средствами, т. е. в изменении отдельных слов и в сочетании слов в предложении". (Современный русский язык.

— Морфология, 1952, под ред. акад. В. В. Виноградова, стр. 28).

Az Aa-ok különböző cselekvéseket, a valóság különböző jelenségeit jelölő szavak. Akármi ly közel állnak is jelentés tekintetében is egymás- hoz vagy az alapcselekvésekhez (ír—irkál—írogat), s bármen nyi re k i f ej - lődött is valamely nyelvb en annak a lehetősége, hogy azonos cselekvés- módot azonos a f f i x u m ma l fejezzen ki (írogat, járogat, adogat), az Aa különbségek mindenkor lexikai különbségek, az egy alapigéből képzett és különböző Aa-ot kifejező igék végső elemzésben más-más cselekvést jelölnek (ír—írogat; emel—emelint; él—éled).

Ezzel szemben a vid-jelentés viszonyjelentés. Amin t а залог kate-

431

gória a cselekvésnek, a cselekvés végrehaj tójá nak és a cselekvés tár- gyának egymáshoz való viszonyát, amint az idő-kategória a cselekvés- nek a beszédhez vagy egy másik cselekvéshez való időbeli viszonyát, amint a mód-kategória a cselekvésnek a valósághoz való viszonyát fe- jezi ki, ahogy azt a beszélő látja és megállapítja, tekintet nélkül a cse- lekvés lefolyásának mó dj á ra (ír—írogat, írt—írogatott, írna—írogatna) és tekint et nélkül arra, hogy e grammatika i jelentés nyelvi kifejezésére külön kifejező eszközt teremt-e a nyelv (читает—читал — читал бы), vagy pedig egy már meglevő grammatikai eszköz jelentését bővíti ki az új jelentéssel (читает —прочитает), éppúgy a vid is valamely viszonyt kifejező grammatika i kategória. Ez a viszony az igemóddal kifejezett viszonyhoz hasonlítható: itt is egyik oldalon a beszélő áll, a másik olda- lon pedig a cselekvés; csak míg a móddal a beszélő azt fejezi ki, hogy szerinte a cselekvés valóság-e vagy nem valóság, addig a viddel azt fejezi ki, hogy lefolyásában, folyamatában szemléli-e a cselekvést, vagy pedig teljes egészében, totalitásában (Saussure, Dosztál stb.), illetőleg ,,valamely határában összpontosítva" (V. V. Vinogradov stb.).

Hangzott a dal — Felhangzott a dal — Elhangzott a dal — e há- rom mondatban a valóság ténye (a dal hangzása) ugyanaz; a különbség e három mondat között abban van, hogy a beszélő a dal hangzását az első mondat ban folyamatában szemléli, a másik kettőben pedig telies egészében, mégpedig a másodikban kezdőpontjában, a harmadikba n vég- pont já ban összpontosítva.

Tagadhatatlan, hogy a cselekvés kezdő, illetőleg végső mozzanata egy-egy pillanatig tart. Ebből azonban nem következik, hogy a „fel- hangzott", „elhangzott" igeformák mozzanatos cselekvést jelentenek.

Vagy nézzük ezt a példát: Mit csináltál tegnap délután? — Egy Móricz- regényt olvastam. — Elolvastam egy Móricz-regényt. E két mondatban az „olvastam"—„elolvastam" igék azonos lexikai jelentése (a regény olvasása) egyformán hosszabb ideig tartó cselekvést jelöl, s csak az olvasás utolsó mozzanata tartott egy pillanatig. Ebben kereshető a punktuális elmélet egyes híveinek tévedése [48]. Ök ti. a cselekvés kez- dő, illetőleg végső mozzanatát, amelyben összpontosítva szemléli a be- szélő totálisan a cselekvést, azonosították a cselekvés lefolyásának egy speciális módjával, a mozzanatossággal.

A vid tehát nem az igében kifejezett cselekvés jellegzetessége, amint azt B. A. Szerebrennyikov [49] állítja, amikor azt mondja, hogy ,,a cselekvés jellegzetességei közt vannak az ige lexikai jelentésétől tel- jesen elvonatkoztatot t (совершенный, несоверш.) és kevésbé elvonat- koztatott jellegzetességek", hanem a cselekvést jelentő igéknek egy grammatika i f o rm á ja vagy formasora, amely viszonyt fejez ki. Ez a (két) viszony ott él mi nden nép gondolkodásában, és ha itt-ott némi erőltetéssel is, de elképzelhető minden cselekvéssel kapcsolatban, csak éppen grammatikai eszközökkel nem fejezhető ki minden nyelvben és még az aspektusrendszerrel bíró nyelvekben sem minden igével [50].

Abban a kérdésben, hogy a vid lexikai, lexiko-grammatikai vagy grammatika i kategória-e, nem kí vánunk hozzászólni e három fogalom

t a r t a l m i kül önbsé ge in ek ké r dés éh ez, h a n e m e l f o g a d j u k B. N. Golovin [51]

nézetét, aki e lv o nt s á guk foka sz e ri nt négy csoportb a osztj a az orosz nyelvi g r a mm a t i k a i k a t e g ór i á k at és a videt az eset, szám, залог, idő stb.

kate góriákkal egy g r a m m a t i k a i ka te gór i a- c sopo rt ba sorolja.

A B. N. Golovin fe lsorolt a j egye k v é l e m é n y ü nk s ze r int is mind ráillenek az orosz ige v i d - k a t e g ó r i á j á r a, ha e jegyek t a r t a l m á n ak m a - g ya r á z a t á b an t a lán n e m is t e l j e s e n azonosak a nézeteink B. N. Golovin- nak a cikkben ki n e m f e j t e t t nézeteivel.

A vid-kategória kapc solat a a valósággal nyilvánvaló, n e mc s a k azért, m e r t a beszélő „sze mlé lete ", va gyis az a viszony, a me lye t a vid jelent, m a ga is a reális valóság egy d a r a b j a , h a n e m f ő k é pp azért, m e r t n e m - csak a beszélőtől f ügg, hogy f o l y a ma t á b an szemléli-e a cselekvést, vagy pedig totálisan (— v a l a m e l y h a t á r á b an összpontosítva), po nt os a bb a n : nemc sa k a beszélőtől f ü gg, hog y egy adott cselekvésnek egy általa v á- lasztott szemléletét g r a m m a t i k a i eszközzel (vid-alakkal) kif ejezhe ti-e, va gy sem. A „ s z e ml é l e t e t" ti. sokszor me gköti a cselekvés le fo lyá sá nak m ó dj a, az adott ige lexikai s z em a n ti k á ja, va gyis az, hogy egy adott ige lexika i jelentése „azáltal, hogy a megfelelő cselekvés bizonyos ob je k- tív sajátságait tükr özi, esetleg ös sz e f é r h et e t le n n é válik vala melyi k vid g r a mm a t i k a i j e l e n t é s é v e l" [52]. E n n e k igazolására elég u t a l n u n k Ju. Sz.

Maszlovnak idéz ett t a n u l m á n y á r a, am e ly be n oly élesen világít rá az orosz igék lexikai j e l e n t é s é n ek és vidjeik g r a m m a t i k a i j e l e n t é s á r n y a l a- t á n ak összefüggéseire, és a m e l yb e n sz e ma ntik ai alapon magyarázza a vid- pá rné lkülis ég okait. Egyes igék ti. olya n cselekvést je le ntenek , a m e l y n e k csak egyik szemlélete lehetséges, a másik még lexikai eszkö- zökkel sem f e j e z h e tő ki, m e r t e gysz erűen n e m válhatik valósággá, más igék pedig olyan cselekvést j e le nt en e k , a m e l y n e k csak egyik szemléle- tét szokta meg a nép, s ezért n e m alakította ki nye lv é ben a g r a mm a t i - kai vid- párt [53]. Egyes mozzanatos cselekvések, pl. заиграть, запла- кать, рухнуть stb. elképz elhetők éppen f o l y a m a t u k b a n is, az o r o s z n y e l v - ben azonban a le gtö bb mozz anato s ige m e l l e tt nem a la k ul t ki a vid- p á r j a.

S így n e m a beszélőtől f ü gg mindig, hogy g r a m m a t i k a i eszközzel fe jez zen ki b á r m e ly cselekvés-jelentést b á r m e ly vidben, m e r t sokszor a „ sz e m lé le tn ek" gondolat i m ű v e l e t ét n e m t u d j a v é g r e h a j t a n i, s így nincs meg, a mi t nye lvi b u r o k b a öltöztessen, vagy pedig lexikai eszkö- zökhöz kell ny ú l n i a, m e r t az ő „szemlélete" elüt a n y e l v et alkotó n ép szemléletrendszerétől, s a n ép n e m alakította ki a megf e le lő f or má t.

Osz tj uk B. N. Golovin né ze tét abban is, hogy a vid-ka tegória n e m hozható egyenes kölcsönös viszonyba az ige lexikai jelentésével. Pl. az ismétlődés lexikai je l en té se n e m mi nde n igénél v onj a m a g a után, hogy csak f ol ya ma to s a l a k b a n és jelentésben l egy e n ha sz nálható, amint azt a vid-képzés h a r m a d i k lépcsőjéhez tartozó igék m u t a t j á k, amel yek nél az előképzős, b e f e j e z e t t sz emlélet ű igéből -ыва-(-ива-),-ва-.-а-(-£-> k é p- zővel képzett ismétlődést je l en tő f ol ya ma t o s igéből ú j a bb be f ej e ze t t szemlélet ű ige ké p ez h e t ő egy második előképző (пс-, ш -, пс-нс-; segít- ségével: крыть—закрыть — закрывать—позакрывать; слать—прислать

—присылать—наприсылать; зачеркнуть—зачеркивать—назачеркивать

—поназачеркивать, amelyek több tárgyra irányuló, egymásután követ- kező, vagy egymástól elszigetelt cselekvések eredményét, totális szem- léletét jelentik [54].

Közös tulajdonságuk a videknek az is, hogy formális mutatóiknak grammatikai jelentésük van (pl. az üres előképzőknek csak grammati- kai jelentésük van; az -ыва-, -ва-, -a- képzők hol grammatikai, hol lexi- kai jelentést hordoznak, esetleg mind a kettőt).

Azokat a bonyolult kapcsolatokat, amelyek a vid és igeidő gram- matikai kategóriái és az Aktionsartok lexikai kategóriái közt f en n- állnak, érzékeltetni, megvilágítani és megmagyarázni — véleményünk szerint — csak úgy lehetne, ha továbbhaladnánk azon az úton, amelyre Ju. Sz. Maszlov mu t ato tt rá Вид и лексич. значение глагола в совр.

русск. лит. языке című mun k áj áb an. Vagyis fel kellene t ár n u nk a két szemléletű korrelativ igék ellentétében mutatkozó összes típusokat, s az alapigepárok lexikai jelentéséből magyarázni meg azokat az árnyalati különbségeket, amelyekre nézve az egyes típusok vid-alakjai egymástól különböznek. Azaz tovább kellene kutatni azt. ami az igepárok vid- jelentésében közös, és azt, ami az ige lexikai jelentéséből kifolyóan el- választja egymástól az egyes típusokat.

Pl. а выходит], (menni kifelé) — выйти читать (лекцию) — прочитать лекцию шить (платье) — сшить (платье)

жить — прожить

igék совершенный вид alakjainak jelentésében közös a totális szemlé- let, az egész cselekvésre való irányulás (kimenés, az előadás felolvasása, a r uha megvarrása, az élet élése), az azonban, ami elválasztja e vid- jelentéseket egymástól, már az igék kifejezte cselekvés jellegéből, az ige lexikai jelentéséből folyik: a teljességében szemlélt cselekvés a выйти igében ugrásszerű átmenetet jelent (,,bent"-ről ,,ki"-került), a прочитать лекцию igében a szöveg végére való eljutást, а сшить Iпла- тье)-ban az ere dmé nyre mutat, a прожить-ban a két határra, mert a határozatlan tartósságot kifejező lét és állapot totálisan csak mint moz- zanatos (чув.ствоватг, — почувствовать) vagy két határ által korlátozott tartósságában képzelhet ő el.

E három fogalom tisztázását, egymástól való elkülönítését éppen bonyolult összefüggéseik nehezítették meg. S ha még ma is, ha még a legtekintélyesebb kutatóknál is találkozunk ellentmondásokkal e há- rom fogalom kezelésében, véleményünk szerint, ez csak arra vezethető vissza, hogy még ma sem tekinthetők lezártaknak olyan alapvető kér- dések, mint a vid fogalma és a szláv vidék száma, a vidék és Aa-ok viszonya [55] stb.

Nem lehet f el adat un k a nagyon gazdag vid-irodalom valamennyi ellentmondását feltárni, de a legújabb keletűek közül egynéhányra rá kell mu t at n u n k annak demonstrálására, hogy a vidék és Aa-ok fogal- máról alkotott régi felfogások mily gyakran keverednek az ú j a bb fel- fogásokkal. még az elismert szakírók egyes megállapításaiban is.