Válasz Prof. Dr. Decsi Tamás bírálatára
Ezúton is szeretném megköszönni Professzor Úr munkáját, a bírálatra szánt idejét, a részletes értékelést és az MTA Doktori értekezés pozitív bírálatát.
A felvetett kérdésekre és megjegyzésekre a válaszaim a következőek:
1. Az egészséges kontrollcsoport összeállításának kérdése: milyen módon lehetett meggyőzni az egészséges kontrollokat a vizsgálatban való részvételről.
Válasz:
Egészséges kontrollnak 18 év feletti, eddigi ismeretük szerint krónikus betegségben nem szenvedő, rendszeresen gyógyszert nem szedő, panaszmentes, cselekvőképes személyek részvételét vártuk. További feltétel volt, hogy az egészséges kontrollnak jelentkező személy sem jelenleg, sem korábban ne fogyasszon rendszeresen jelentős mennyiségű alkoholt (nők esetében több, mint 10 gramm/nap, férfiak esetében több, mint 20 gramm/nap), illetve tartózkodjon az alkalmi jellegű túlzott alkoholfogyasztástól („binge drinking”: egy alkalommal több, mint 50 gramm mennyiségű alkohol fogyasztása) és a drogfogyasztástól is.
Ezenkívül kizárásra kerültek azok a személyek is, akik BMI-je 30 felett volt.
Első körben az egészséges kontrollokat az ismeretségi körben kerestük. A rokonok, barátok, munkatársak megkérdezését követően nem telt be a tervezett létszám, így a keresést kiterjesztettük egy online közösségi felületre (Facebook), melyen keresztül további önként jelentkezőket sikerült gyűjteni, valamint a betegek egészséges házas/ élettársai közül is kerültek ki egészséges kontrollok. Ez utóbbi különös segítség volt a korra illeszthetőség kialakításában.
Az önkéntes személyek anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalták a mintavételi folyamatot. A részvétellel járó kellemetlenségek kompenzálására és az egészséges állapot még biztonságosabb igazolására orvosi szűrővizsgálatot is végeztünk. Anamnézis felvétel, testsúly és testmagasság mérés BMI kalkulációval, valamint vérnyomás és pulzusmérés történt, továbbá EKG is készült. A kutatáshoz szükséges mintavétellel egyidőben olyan egyéb vérvételek (vérkép, hemosztázis, biokémia – ionok, máj és vesefunkció, hasnyálmirigy enzimek, húgysav szint, lipidek, vasháztartás paraméterek, sTSH, rizikócsoport esetén kiegészítő tumormarkerek), vizeletvizsgált, székletvér teszt, és képalkotó vizsgálatok is történtek (hasi és pajzsmirigy ultrahang, mellkasröntgen), melyek megfeleltek egy komplett orvosi kivizsgálásnak és nagyon hasonlóak voltak az éves „manager” szűrővizsgálathoz.
Az orvosi, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok célja kettős volt. Egyrészt kiszűrtük a potenciálisan fennálló, de még nem felismert betegségeket (különösen figyelmet fordítva a májbetegség felismerésére), így nem csak az egészséges kontrollcsoport minősége nőtt, hanem a résztvevő személyek is haszonélvezői lettek az önkéntes segítségüknek. A szűrővizsgálatot követően a résztvevő egyének kb. 30%-a esett ki az egészséges kontroll csoportból. Amennyiben valamilyen egészséggel kapcsolatos probléma került kiszűrésre, a további orvosi kivizsgálást és ellátást természetes biztosítottuk.
2. Az értekezés 10.1.1 alfejezete a plazma preszepszin és szérum szolúbilis (s)CD163 szintek alakulását tárgyalja májcirrózishoz társuló bakteriális fertőzésekben. A 13. ábrán látható, hogy a plazma preszepszin értékek meghatározása 216 betegben történt, akik közül 99-en
szenvedtek bakteriális fertőzésben. A különbség nemcsak az, hogy a preszepszin mérések száma meghaladja a (s)CD163 mérések számát, hanem a kisebb létszámú csoportban szereplő 86 infekciómentes beteg között kellett lenni 12-nek, akik a preszepszin mérések csoportjában nem szerepeltek. Azt kérdezem a jelölttől, hogy a vizsgált csoportok jelentős különbözősége hogyan volt figyelembe vehető a két paraméter összefüggésének tárgyalásakor?
Válasz:
A plazma preszepszin és szérum szolúbilis (s)CD163 szint meghatározások különböző vizsgálati céllal összeállított, bizonyos értelemben különböző májcirrózis kohorszban történtek. Ezáltal a pontos numerikus összehasonlítás nem lehetséges. Az összehasonlítás kicsit ahhoz hasonló mint, amit az irodalomból vett összehasonlító adatokkal végzünk. A májbetegekkel kapcsolatos kutatások mintegy egy évtizedet ölelnek át, mely során mind a résztvevő betegek, mind pedig a kutatási szempontok változtak, ez utóbbihoz a májbetegséggel kapcsolatos tudásanyag bővülése is jelentősen hozzájárult. A jelöltnek valahogyan mégis egységes egészbe kellett ezeket az adatokat foglalni. A Bíráló által felvetett probléma miatt a módszerek részben érdemes lett volna megadni egy olyan táblázatot, ahol az egyes vizsgálatok esetén a pontos betegszámokat, a beválogatás módját, valamint az elsődleges és másodlagos célkitűzéseket a jelölt feltűnteti, elősegítve így a számadatok könnyebb követhetőségét.
Az sCD163 esetén (n=378, ebből non-AD: 193 és AD) az elsődleges cél az volt, hogy a stabil általános állapotú betegeknél a molekulának a májcirrózis hosszútávú prognózisának előrejelzésében betöltött szerepét (különféle akut dekompenzációs események kialakulása, AD és a májbetegséghez kapcsolható halálozás) vizsgáljuk (Tornai T. Liver Int.
2016;36:1628-1638). Amennyiben a szekvenciális mintákat tartalmazó biobankban a betegnek volt elérhető szérum mintája stabil non-AD állapotban, ezzel kerül beválogatásra a kohorszba. A stabil, non-AD betegcsoporttal kapcsolatos, a közlemény jelentősebb részét kitevő negatív eredmények a disszertációban az így is bőséges adathalmaz miatt nem kerültek bemutatásra. A közleményben másodlagos célként vizsgáltuk csak azt, ami a preszepszin (n=216, ebből non-INF: 141 [ami +/- AD is lehet] és INF: 71) vizsgálat során elsődleges cél volt, azaz a májcirrózishoz társuló bakteriális fertőzésekben a molekula diagnosztikus hatékonyságának meghatározása és az infekcióhoz társuló rövid-távú halálozás előrejelzése (Papp M, World J Gastroenterol. 2016;22:9172-9185.)
3. Ugyancsak értelmezési gondot jelentett számomra, a klinikai tényezők jelentőségét bemutató 19. ábra esetében, hogy a nyomonkövetési idő előrehaladtával a betegek száma érthető okokból, de igen jelentősen csökkent. Míg a 0.év adatai 266 betegből származnak, addig az 5.évre a megfigyelések száma 51-re csökkent. Kérdésem, hogy a vizsgálatban szereplő személyek számának a kiindulási érték 20 százaléka alá való csökkenése nem zavarja-e meg egyfajta függetlenváltozó paraméterként a kumulatív valószínűség értékek alakulását?
A Bíráló észrevétele és egyben kérdése a májcirrózisos betegcsoportban a klinikai tényezők (korábbi bakteriális fertőzéses epizód a kórtörténetben, illetőleg ascites megléte) jelentőségének értékelésére vonatkozik a bakteriális fertőzések kialakulásában. A betegség természetéből adódóan a vizsgált elemszám jelentős csökkenése várható a betegek megfigyelésének kezdetéhez képest 5 év múlva. A vizsgált elemszámnak az 5. évnél észlelt jelentős csökkenése jelen esetben több tényezőből tevődik össze. Egyrészt magas a megfigyelni kívánt események (bakteriális fertőzések) száma, melyet követően az adott beteg már nem vesz részt tovább az analízisben (esemény kialakulása, „event”). Másrészt, ha nem
is alakul ki bakteriális fertőzés a betegség progresszív természete miatt májátültetés nélkül (OLTx) az 5 éves halálozása nagyon magas. Sajnos a betegkohorsz esetén a cenzorált esetek, melyek tovább csökkentették a vizsgált elemszámot, nagy része ide és nem a májátültetésen átesettek csoportjába tartozott. Azon beteg száma, akiket azért nem tudtunk követni, szintén cenzorált esetek, mert elveszítettünk a látóterünkből („lost to follow-up”) nagyon alacsony volt, kevesebb, mint 10%. Ami egyben bizonyítja ezen beteganyag jól gondozhatóságát. A jelölt tudása alapján és a rendelkezésre álló statisztikai irodalomban (Prohaszka Z.
Biostatisztika a klinikumban, Semmelweis kiadó, 2009) ismételten utánanézve, a Kaplan- Meier vizsgálat log-rank tesztjét a fenti okok miatt nem érinti negatívan a fenti probléma.
A Kaplan-Meier vizsgálat során a Cox-Mantel-teszt (log-rank teszt), ami egyébként a leggyakrabban alkalmazott és megadott érték az irodalomban, egy exponenciális score teszt, a megfigyeléseknek egyforma súlyt ad. A Kaplan-Meier vizsgálat során van egyéb alternatív lehetőség is a különböző csoportok összehasonlítására, melyeket egyébként a statisztikai programok automatikusan elvégeznek, de csak ritkán kerülnek ismertetésre a közleményekben. Esetünkben a felvetett problémára esetleg alternatív lehetőség lehet a Breslow-teszt eredményének megadása, mely a korai megfigyeléseket súlyozza, kevésbé érzékeny a későbbi eseményekre, különösen, ha azok száma kicsi a vizsgálat végén.
Esetünkben a vizsgálat kezdeti szakaszában még jelentős elemszámú betegcsoportot vizsgáltunk. Májcirrózisos betegeinkben a négy különböző klinikai csoportban a bakteriális fertőzések kialakulását vizsgálva nemcsak a Cox-Mantel-teszttel, hanem ugyanúgy a Breslow- teszttel is szignifikáns különbséget találtunk, melynek statisztikai erőssége is megegyezett, melyet az alábbi táblázat foglal össze.
Comparison of Survival Curves
Log-rank (Mantel-Cox) test
(recommended)
Chi square 27,12
df 3
P value <0,0001
P value summary ****
Are the survival curves sig different? Yes
Logrank test for trend (recommended)
Chi square 22,58
df 1
P value <0,0001
P value summary ****
Sig. trend? Yes
Gehan-Breslow-Wilcoxon test
Chi square 27,48
df 3
P value <0,0001
P value summary ****
Are the survival curves sig different? Yes
4. Az adatok gazdagságát, ám ugyanakkor értelmezésük nehézségeit jól mutatja a 14. táblázat példája. Már a cím is „A lektin komplement útvonal vizsgált molekuláinak szérum szintjei májcirrózisos betegekben és egészséges, valamint beteg kontrollokban” némi bizonytalanságot tükröz, hiszen a „beteg kontroll” kifejezés nem szokványosan használt a klinikai vizsgálatokban. Kontroll alatt általában általában egészséges személyeket értünk, más betegségben szenvedő betegek, egy adott betegségben szenvedőkhöz hasonlítása nem fedi a szoros értelemben vett kontroll fogalmát. Azonban nem elsősorban nevezéktani kérdés jelenthet bizonytalanságot. A 14. táblázat A. részében 426 személy, köztük 160 egészséges kontroll és 266 különböző eredetű májcirrózisban szenvedő beteg esetében 4 paraméter (FCN-2, FCN-3, MASP-2 szintek, valamint MASP-2 hiány) szerepel. A táblázat B részében nem kevesebb, mint 1631 személy adatai szerepelnek, három másik paraméter (MBL szint, abszolút MBL hiány, és alacsony MBL szint) vonatkozásában. Itt azonban az egészséges kontrollok száma nem 160, hanem 296, a különböző eredetű májcirrózisban szenvedők száma pedig nem 296, hanem 406. Ehhez adódik még két különböző májbeteg csoport, melyek közül a második három alcsoportra oszlik. Megállapítható tehát, hogy a táblázat A és B részének adatai más betegcsoportokra és más paraméterekre vonatkoznak. Mi indokolt, hogy az ugyanazt az élettani mechanizmust, – nevezetesen a lektin komplement útvonalat leíró különböző paraméterek szerepét – különböző betegcsoportokban tárgyalja a szerző.
Kérdezem, hogy a táblázat A. részében szereplő májcirrózisban szenvedő betegeknél és egészséges kontrolloknál nem állt-e rendelkezésre a táblázat B. részében megjelenített adatsor. Ha igen, akkor talán logikusabb lett volna a kisebb, de még így is 200 körüli elemszámú részben egységesen tárgyalni a paramétereket.
Válasz:
Nagyon köszönöm a Bíráló észrevételét, teljes mértékben egyetértek, hogy nem helyes a beteg kontroll kifejezést használni. Helyesebb lett volna a táblázat címét az alábbiak szerint megfogalmazni: „A lektin komplement útvonal vizsgált molekuláinak szérum szintjei különböző etiológiájú és betegségsúlyosságú krónikus májbetegekben és egészséges kontrollokban”.
A két tanulmány (MBL és fikolinok/ MASP-2) rokon molekulacsaládot, azonos patogenetikai útvonalat és kimeneteli adatokat vizsgált májcirrózisos betegekben, ezért a jelölt számomra logikusnak tűnt a disszertáció írásakor összetársítani ezen eredményeket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nemcsak időbeliségét (2010 és 2017), de felépítését tekintve is jelentős különbségek vannak. Az egyik oldalról logikusnak tűnő választás, egyéb szempontból azonban zavaró lehet. A jobb áttekinthetőség miatt a jelölt a tanulmányokkal kapcsolatos különbségeket egy táblázatban ezért az alábbiakban összefoglalta. E tekintetben egyetértek a Bírálóval, hogy célszerű lett volna ezt az olvasó számára jelezni, és legalább a megbeszélések részben röviden tárgyalni.
MBL FCN-2/3 és MASP-2
N % N %
Májcirrózis
Child stádium A 110 32,5 148 55,6
B 125 37,0 101 38,0
C 90 26,6 17 6,4
NA 13 3,8 0 0,0
SUM 338 100,0 266 100,0
Krónikus májbeteg cirrózis
nélkül 591 0
Egészséges kontrollok 296 160
Vizsgálat publikálásának éve 2010. szeptember 2017. Július
Beválogatási kritériumok NON-AD+AD stabil állapotú, NON-AD
Kizárási kritériumok zajló BI bármely AD
Vizsgálat felépítése
multicentrikus,
multinacionális monocentrumos
Jó lett volna az azonos élettani mechanizmus miatt együtt vizsgálni a teljes molekulacsaládot, vagy legalábbis hasonló felépítésű tanulmányt tervezni, amely arra is lehetőséget adott volna, hogy egyrészt az MBL deficiencia és a fikolinok/ MASP-2 hiány közötti egyezés mértékét vizsgáljuk, másrészt, hogy értékelhessük azok esetleges additív hatását (kombinált lektin deficiencia) a bakteriális fertőzések kialakulásának kockázatát tekintve. A 2017-es Liver International cikk review folyamata során az akkori Bíráló is rákérdezett erre. A 2017-es tanulmány tervezésekor már egy sokkal modernebb hepatológiai klinikai szemlélettel rendelkeztünk, melynek köszönhetően a tanulmány felépítése is lényegesen javult. 2010-ben nem álltak még rendelkezésünkre azok az irodalmi adatok, melyek a jelenlegi hepatológiai ellátásban alapvető változást hoztak. Nevezetesen, hogy májcirrózisban az akut dekompenzációs (AD) epizód lezajlása után, akkor is, ha az nem társul bakteriális infekcióval, gyakoribb a fertőzesek kialakulásának valószínűsége és magasabb a mortalitás. Különösen igaz ez, ha nem egyszerű AD epizód, hanem ACLF szindróma zajlik (Moreau R, Gastroenterology. 2013;144:1426-37.). Továbbá a vizsgált lektin molekulákkal kapcsolatos tudásanyag is szerényebb volt. A lektin szintek szignifikáns dinamikus változása akut májelégtelen betegekben (Laursen TL. Liver Int. 2015;35:756-63.) indokolta, hogy a stabil állapotú, ún. non-AD betegek vizsgálatát mindenképpen különítsük el bármilyen típusú zajló AD epizódtól, különösen ha ACLF szindróma is társul. Az ACLF szindróma jelenléte az AD epizód során gyakori, a betegek 30%-át érinti és jelentős akut májműködés és extrahepatikus szervműködések zavarral társul.
A közeljövőben lehetőségünk lesz a lektin szintek dinamikus változásának és a betegség progressziójára gyakorolt potenciális hatásának értékelésére AD+/- társuló ACLF szindróma esetén, multicentrikus nagy esetszámú prospektíven követett májcirrózisos beteganyagban (MICROB-PREDICT, H2020 pályázat Project Number: 825694). Továbbá a lektin komplement útvonal sPRM molekuláinak szerepét együttesen, MBL-MASP-2 aktivitás méréssel (új módszer) (Cedzynski M. Clin Exp Immunol. 2004; 136: 304-311) kiegészítve, fogjuk vizsgálni a bakteriális fertőzések kialakulásában. 2019-ben elindult a Pécsi
Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetével (PTE TMI) együttműködve a prospektív multicentrikus regiszter adatbázisunkban (Dekompenzált májcirrózis regiszter [DELIVER-IT: DEcompensated LIVEr (Cirrhosis) Research and IT system]). A regiszterhez biobank is kapcsolódik, mely lehetővé teszi a korábban azonosított biomarkereink validálását, és olyan kockázatbecslő matrix modell kidolgozását, mely remélhetőleg alkalmas lesz a mindennapi gyakorlatban való használatra az infekciók kialakulásának szempontjából legveszélyeztetettebb betegek eddiginél hatékonyabb azonosításában.
5. A 14. táblázat szöveges leírásában az szerepel, hogy a szérum MBL szintek májcirrózisban nem különböztek a krónikus, nem cirrózisos máj betegkontroll csoportokban mért értékektől. Ugyanakkor ennek a megállapításnak a statisztikai alátámasztottsága kissé bizonytalan. Ha a táblázat adatai mögött nem szerepel szignifikancia jelzés, akkor azt úgy kell értelmeznünk, hogy az adatok nem különböznek egymástól. Ugyanakkor bennem felvetődik, hogy vajon az autoimmun májbetegségekben észlelt 14,5 %-os abszolút MBL hiány nem különbözik-e a különböző eredetű májcirrózisban talált 10,7 %-os MBL hiánytól. A gyanút az táplálja bennem, hogy mindkét betegcsoport elemszáma 300 fölötti, tehát a becsléssel észlelhető különbség hátterében talán statisztikai különbség is állhat. Tovább nehezíti az adatok értelmezését, hogy az autoimmun májbetegségek alcsoportjaiban MBL szint adat nincs megadva, ugyanakkor az alacsony MBL szint százalékos előfordulási aránya definiálva van.
Kérdezem a jelölttől, hogy miért nem szerepelnek MBL adatok a 14. táblázat B. része, 1.
oszlopa 3 cellájában.
A jelölt egyetért a Bírálóval, hogy nem feltétlenül egyértelmű, hogy amennyiben a táblázat adatai mögött nem szerepel szignifikancia jelzés, akkor azt úgy kell értelmezni, hogy az adatok nem különböznek egymástól. Az eredeti közleményben a disszertáció magyar táblázatának angol megfelelőjében ez az információ feltüntetésre került a lábjegyzetében. Érdemes lett volna ezt az információt a disszertációba is átvezetni, vagy jelezni, például a Statisztikai részben, hogy csak a szignifikáns összefüggések vannak feltűntetve.
A szérum MBL szintek májcirrózisban nem különböztek a krónikus, nem cirrózisos májbeteg csoportokban vagy az egészséges kontrollokban mért értékektől. Az MBL deficiencia előfordulási arányára vonatkozó kontingencia táblázatban elvégzett statisztikai elemzés eredményei (Prism) az alábbiak.
1. Az összes májbetegcsoport összehasonlítás:
N LC Autoimmun HCV HCONT
MBL deficiens 36 59 22 46
MBL kompetens 302 347 163 250
Table Analyzed Data 1 P value and statistical significance
Test Chi-square
Chi-square, df 4,197, 3
P value 0,241
P value summary ns
One- or two-sided NA
Statistically significant (P < 0.05)? No
Data analyzed
Number of rows 2
Number of columns 4
2. Az autoimmun májbeteg és a májcirrózisos betegcsoport összehasonlítása:
Table Analyzed Data 2
P value and statistical significance
Test Fisher's exact test
P value 0,1233
P value summary ns
One- or two-sided Two-sided
Statistically significant (P < 0.05)? No
Data analyzed MBL deficiens MBL kompetens Total
LC 36 302 338
Autoimmun 59 347 406
Total 95 649 744
Percentage of row total MBL deficiens MBL kompetens
LC 10,65% 89,35%
Autoimmun 14,53% 85,47%
Percentage of column total MBL deficiens MBL kompetens
LC 37,89% 46,53%
Autoimmun 62,11% 53,47%
Percentage of grand total MBL deficiens MBL kompetens
LC 4,84% 40,59%
Autoimmun 7,93% 46,64%
A Bíráló által hiányolt adatok, „azaz az autoimmun májbetegségek alcsoportjaiban az MBL szint adat nincs megadva”, az eredeti közleményben sem lettek megadva, ezért nem kerültek a disszertációba átvezetésre.
6. A 14. táblázat esetében is, de más helyütt is felmerül az a statisztikai részletkérdés, hogy milyen módszerrel történt a kettőnél több csoportra bontott alcsoportok (pl. Child-Pugh stádium) közötti szignifikancia meghatározása. Ilyen esetekben általában variancia analízis előzi meg a páros tesztek alkalmazását, azonban a 69-70. oldalon rendkívül tömören megfogalmazott statiszikai módszerek részben ennek említését nem találtam.
Válasz:
A jelölt teljes mértékben elfogadja a Bíráló azon kritikai észrevételét, miszerint a statisztikai rész rendkívül tömörre sikeredett és így nehezen lelhető fel az említett kérdésre a válasz, mint például a többszörös összehasonlítás esetén használt statisztikai eljárás. A Statisztikai Módszerek részben (69. o.) mindössze az alábbi van említve: „>2 csoport esetén a Kruskal Wallis H-tesztet használtuk Dunn post-hoc teszttel”. A statisztikai módszereknek az olvasó számára könnyebb nyomon követése érdekében valóban célszerű lett volna kiemelni azokat a legfontosabb példákat, amelyek a disszertáció során gyakran visszatérő prototípusok. Ezek közé tartozik például egy adott paraméternek a májcirrózis Child szerinti, azaz három különböző betegségsúlyossági fokozat alapján történő értékelése. A statisztikai módszer leírások a dolgozat alapját képező eredeti közleményekben a Módszerek fejezetekben részletesebbek, mint ahogyan az ábrák, táblázatok lábjegyzetei is. Ez utóbbiak vonatkozásában az adott elemzésnél alkalmazott statisztikai módszerek a lábjegyzetben legtöbb esetben pontosan részletezésre kerültek. Ugyanakkor kétségtelenül hátrány, hogy ezek nem minden esetben lettek átvezetve a jelen disszertáció ábráira.
Visszatérve a konkrét statisztikai kérdésre: a különböző súlyosságú májcirrózisos betegek eseten egy adott biomarker értékelése során – mely igen gyakori kérdés volt a vizsgálataink során – az alábbi statisztikai problémával álltunk szemben. Egy szempontból, azaz a májbetegség súlyossága szerint csoportosítottuk az adott biomarkerre (mint pl. sCD163 szérum szint) vonatkozó adatainkat. A Child-Pugh betegségstádium szerinti csoportosítás esetén tehát 3 csoportunk van. Ennek értelmében több független csoport összehasonlítását kellett elvégezni. A független minták értékelésére szolgáló varianciaanalízissel értékeltük az adatokat, egy nem paraméteres számítási móddal. Mivel általánosan elmondható volt a használt biomarkerek esetén, hogy nem mutattak normál eloszlást, varianciaanalízissel, jelen esetben Kruskal-Wallis próbával elsőként az összes csoportra vonatkozó becslést végeztük el.
Azaz, hogy általában a májcirrózisos betegek vizsgált csoportjaiban különbözik-e egymástól
az adott biomarker szintje. Amennyiben különbözött, ezzel a módszerrel még nem tudtuk megmondani, hogy a három különböző betegségsúlyosságú csoportok között hol volt a különbség (párosával összehasonlítva a csoportokat van-e különbség). Ennek a kérdésnek a megválaszolására ún. post hoc vagy utótesztet alkalmaztunk. Esetünkben ez a Dunn-féle post hoc teszt volt.
7. Az értekezés új tudományos eredményeit a 171-173. oldalon 16 pontban foglalja össze a jelölt. Egy doktori értekezés esetében természetesen elvileg nem kifogásolható, hogy az eredményeket megjelenítő megfogalmazások egyes szám első személyben íródtak. Ezt a megközelítést határozottan alátámaszthatja az a már említett tény is, hogy az értekezés alapjául szolgáló közlemények gyakorlatilag mindegyikében a jelölt első vagy utolsó szerző. Az is kétségtelen ugyanakkor, hogy az értekezés alapjául szolgáló 24 közlemény közül 16-nak legalább 10, köztük 10-nek minimum 15 szerzője van. Ezt a körülményt is figyelembe véve, talán lehetett volna egy-egy alkalommal az igazolni, bizonyítani, azonosítani, megállapítani igéknek a többes szám első személyű változatát használni az eredmények megjelenítésekor.
Válasz:
A jelölt előtt két lehetőség állt a doktori értekezés papírra vetésekor az eredmények ismertetése során az alany megfogalmazásával kapcsolatosan: az egyes szám elsőszemély vagy a többesszám elsőszemély. Tekintve, hogy mindenképpen egy egységes írásmódot szerettem volna követni, ezért valamelyiket ki kellett választani. A döntés számomra már akkor is dilemmát jelentett és ezt kutatótársaimmal meg is vitattam. Végül azért az egyes szám elsőszemélyre esett a választás, mert úgy értelmeztem, hogy az MTA doktori tézisben a jelöltnek a saját munkásságáról kell számot adnia. Természetesen az elmúlt évtized munkája, amelyről beszámoltam, egy nagyon komoly, sokszor viszontagságos csapatmunka eredménye, amelyet a köszönetnyilvánításban igyekeztem bemutatni és köszönetet mondani érte a jelenlegi és volt kutatótársaimnak.
Még egyszer szeretném megköszönni Professzor Úr részletes értékelését, a további szakmai munkámat segítő javaslatait és az MTA doktori értekezés pozitív bírálatát.
Dr. Papp Mária egyetemi docens
Debrecen, 2019. november 08.
