Nem alszik ki

Nem mondhatom, hogy olyan nagy szerelem volt, de együtt dolgoztunk a gyárban, a családja befogadott, ez meg egy aranyos teremtés volt, érted, most is azt mondom, a világ legszebb

És annak nem volt helye Harley‐ja pótülésén sem, amikor Franz szerencsésebb napokon a munkapad árnyékából kitolta gépét a napra, hogy mi, a legbátrabbak és a

Ki szabadságot akar, az szabadságot akar, ha hidat foglal, azzal, ha tiltakozik, azzal, hogy szóvá meri tenni, mi szeretne lenni, vagy, hogy mi a gondja, hirtelen

Ha- nem csupán azért, mert gyermekkora óta megszokta, hogy ahol csak meg- jelent, a tekintetek látható élvezettel rögtön feléje fordultak; előlegezték neki a sikert, ami

Még magamfajta is este úgy alszik el, hogy Ez a készlete is, félni tőle, hogy elfogy, Álmoktól várna híreket.. Felébredtem ma reggel, decemberi ködökbe Pólyálom majd

hárfahangon így szól a redves csonkok bronz borzongása, s így a táncban ingó nádak pici fuvola-sikongása, hallottam ezt a képet, és most látom is,. amint az ablak

hol csak kezet szorítva hol ölelve A fejnél két vas kandeláber ormán spirituszláng égett izgága-formán S ő csak feküdt horgassá vált az orra s nyakát mintha kissé behúzta

És hirdeti, hogy fog is jönni ez a forradalom,~s hat hónap múlva, mikor megjön, nem tudja, hogy azt drága baj- és elvtársaival egyetemben ő lobbantotta lángra. No