JEGYZETEK
1. Zoványi Jenő: A reformáczió Magyarországon 1565-ig. Budapest, 1922. 364.
2. Közzétette Zsindely Endre a Studia et Acta Ecclesiastica III. (1973) kötetében.
3. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum, T. IX. Szeged, 1969, 3—46.
4. Vö. Ludovicus Crocius: Tota theologia polemica Roberti Bellarmini abbre- viata, Bréma, 1632. c. művének előszavával.
5. Gömöri György: Angol—magyar kapcsolatok a XVI—XVII. században.
Budapest, 1989. 87.
6. Már 1620-ban nyomtatott katalógust ad ki.
7. Joachim Camerarius IV. albuma a British Library kézirattárában, Egerton 3039, fol. 79.
8. Utazások a régi Európában. Szerk. Binder Pál. Bukarest, 1976, 88. Pálóczi Horváth egyébként tévedett: 1628-ban Oxfordnak és Cambridge-nek nem volt több, mint 25 kollégiuma. Alsted korabeli enciklopédiájában még csak 23 kollégiumról beszél.
9. Medgyesi Pál: Praxis Pietatis, azaz Kegyesség Gyakorlás. Debrecen, 1636—
Budapest, 1936. 12.
10. J. G. Mulenius albumának másolata alapján: a koppenhágai Királyi Könyv- tár GKS 3018,b jelzete alatt. A bejegyzés pontos dátuma 1630. április 22.
11. Vigília, 1985.11, 907.
12. Szerencsi levelét 1. az oxfordi Bodley könyvtárban, Tanner 66. fol. 18 alatt.
13. Vö.: ItK, 1978. 461.
14. Senior Bursar's Audit Book, 1660—1674, Trinity College, Cambridge.
15. Körmendi Péter albuma, Ráday Levéltár, MS K. 1. 461, fol. 89—90 v.
16. A manchesteri Chetham Library kézirattára, jelzete MS A. 6. 77.
17. Gömöri: Angol—magyar kapcsolatok... 98—99.
18. Bethlen Mihály Otinaplója (1691—1695), szerk. Jankovics József, Buda- pest, 1981. 90, 95, valamint Teleki Pál külföldi tanulmányútja, összeáll. Font Zsuzsa, Szeged, 1989. 298—9.
19. Hodosi Sámuel albuma, OSzK, Oct. Lat. 777, fol. 27.
20. Khreszmodia Parabolico Prophetica de infausto Fausto Socini, Oxford, 1699.
21. Vö.: Edmund Chishull; Travels in Turkey and Back to England. London, 1747, 107.
22. Bethlen Mihály, i. m, 96.
23. Confessio, 1985/4, 88—91.
24. University of Cambridge, Liber Gratiarum 9 (1668—1718), 656.
25. Uo. Liber Gratiarum K (1744—1772), 257.
Servus in Christo Dominationis Vestrae"
ERDÉLYI ÉS HÓDOLTSÁGI JEZSUITA MISSZIÓK, 1609—1625
„ . . . jelentést teszek róla, milyen nagy szükséget szenvednek azok az el- hagyott, pokoli farkasoknak kiszolgáltatott keresztények, híján minden lelki segítségnek" — kezdi hosszú beszámolóját Bartholomeus Kaáié jezsuita atya 1613-ban, s a továbbiakban részletesen tudósít a Hódoltságban élő kereszté- nyek sorsáról, vallási életéről, a különböző felekezetek egymáshoz való viszo- nyáról, az ott működő missziók térítési módszereiről, nehézségeiről, ered- ményeiről.
92
A több mint háromszáz, hasonlóan érdekes dokumentumot magában fog- laló két kötettel — melyek egy többkötetesre tervezett sorozat első darabjai
— ismét folytatódik az egyházi levéltárak mélyén megbúvó jelentős mennyi- ségű, a történettudomány művelői számára sok fontos, új adatot tartalmazó források közreadása. Ennek a komoly szakmai felkészültséget igénylő, sokszor aprólékos, hosszú ideig tartó munkának szép hagyományai a századelőre nyúlnak vissza, mikor egyháztörténészeink módszeresen végigbúvárolták a va- tikáni levéltárban, a Propaganda Fide archívumában, a hazai püspöki levél- tárakban őrzött dokumentumok nagy részét. Ez idő tájt indul a Vatikáni Ma- gyar Okirattár sorozat, jelenik meg Fraknói Vilmos háromkötetes műve Ma- gyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szentszékkel címen, 1902-ben kerül ki a nyomdából a Bunyitai—Rapaics—Karácsonyi összeállította Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából című ötrészes so- rozat első kötete. Az ötvenes évektől azonban — ismert okok miatt — az
®gyház- és rendtörténeti források kiadása, feltárása hanyatlásnak indult.
A jezsuita rend magyarországi tevékenységére vonatkozó forrásanyag közreadását először Lukács László S. J. vállalta fel. Az általa összeállított Mo~
numenta Antiquae Hungáriáé (Róma 1969—87) négy vaskos, XVI. századi
anyagot tartalmazó kötete jóvoltából az újkori történelem, egyház- és műve- lődéstörténet kutatói eddig jórészt ismeretlen, feldolgozatlan anyaghoz ju- tottak.
A jelen ismertetés tárgyául választott kiadványok XVII. századi jezsuita dokumentumainak közlésében más tematikát követnek az alkotók, Balázs Mi- hály, Fricsy Ádám, Lukács László és Monok István. A Monumenta gyakorla- tától eltérően ebben a két kötetben az úgynevezett missziós dokumentumok közzétételére vállalkoznak. E missziók eredetileg néhány rendtag által fenn- tartott, ideiglenes vagy állandó telepeket jelentettek ama területeken, melyek lakói között a katolikus vallást terjeszteni akarták. A XVI. századi Magyar- országon az ilyen típusú, a rend meghonosodásának első fázisát jelentő misz- sziók nem jutottak komoly szerephez, mivel a jezsuiták tehetős pártfogói segítségével igen gyorsan székházak, kollégiumok létesültek. Ezek már egy fejlettebb szervezeti formát képviseltek, másrészt itt már inkább az oktatás,
a z utánpótlás nevelése vált hangsúlyossá. A korabeli iratokban e funkcióbeli különbség ellenére gyakran a rend egész közép-kelet-európai működését misz- sziónak nevezik. A szerzők, ragaszkodva a misszió eredeti értelméhez, ezért koncentrálnak a Hódoltság és Erdély területére, mivel itt nem voltak székhá-
^k, illetve kollégiumok. Ezek anyagát, melyek tulajdonképpen a jezsuita ira- tok másik részét képezik, a további kötetekben szándékoznak közreadni. A be- Vezető tanulmányt, mely részletesen tájékoztat az iratanyag tematikai fel-
°sztásáról, a forrásfeltárás munkálatairól, s ismerteti a missziók történetét, kapcsolatát a korabeli politikai törekvésekkel, Balázs Mihály írta. Tőle tud- hatjuk meg, hogy a vállalkozás Vásárhelyi Gergely Alsólendván tévékenykedő jezsuita és Don Simoné Matkovich szerémségi világi pap kezdeményezésére 1612-ben indult. Rómában erre a feladatra képzett, felkészült, gondosan ösz- szeválogatott kis csapatot jelöltek ki. A helyismerettel és tapasztalatokkal rendelkező Vásárhelyi és Don Simoné mellé a Collegium Romanorumban ne- velkedett, a római központ elképzeléseit képviselő magyar Szini Istvánt és a horvát Bartholomeus' Kasiéot küldték, aki a misszió vezetői tisztét is ellátta.
Az utóbbiak Don Simonéval együtt Belgrád környékén, míg Vásárhelyi és társa, Jékel Zakariás Pécsett kezdte meg működését. Ezek a missziós központok ki~
sebb-nagyobb szünetekkel a későbbiekben is fennmaradtak. Szini működésé- vel 1616-tól Erdélyben újabb missziós központ alakult, a térítő-, oktatótevé- kenységbe az idők folyamán más rendtársak is bekapcsolódtak, mint a ma- gyar Móry István, a horvát Georgius Svetic, Marino de Bonis, Jacobus Tu- golinus vagy a román Bujtul György.
E kétkötetes müvei a kutatók és az érdeklődök könnyen áttekinthető és használható, információgazdag forráskiadványt kapnak kézhez. A latin és olasz nyelvű levelek, jelentések kronologikus sorrendben követik egymást, a keltezés és a levélváltó felek megnevezése után lényegre törő magyar nyelvű tartalmi összefoglaló található. Ezután olvasható maga a forrás, majd a lelő- hely pontos megjelölése és a jegyzetek következnek. A kötetekbe felvett do- kumentumok jó része a Jézus Társasága római levéltárából származik, de fel- használják a vatikáni levéltár és a Congregatio de Propaganda Fide archívu- mának vonatkozó anyagát is. A jegyzetek mindenben igyekeznek elősegíteni a jobb tájékozódást, utalnak az adott témáról szóló más iratokra a művön belül, illetve a lelőhely megjelölésével részleteket közölnek az illető ügyet érintő, de a kiadványban nem szereplő dokumentumokból. Jelölik azt is, ha a forrás korábbi kiadványban már megjelent, az esetleges eltérő olvasatokkal együtt, s természetesen az egyes résztémákról írt tanulmányok címét is. A Ba- lázs Mihály által összeállított mutatóknak külön érdemük, hogy a személy- és helységnevek mellett a korabeli hitélet szempontjából kulcsfontosságú fo- galmak is helyet kaptak, mint pl. áldozás, búcsú, csodák, eretnekek, temp- lom stb.
A dokumentumokból megismerhetjük a misszió kezdeményezőinek elkép- zeléseit, a megérkezés utáni első lépések nehézségeit. Eddig ismeretlen ada- lékokat olvashatunk Bethlen Gábor egyházpolitikáját illetően, mely — igaz, politikai célok érdekében, de mégis — elősegítette, hogy a misszió Erdélyre is kiterjedhessen. Az ő kezdeményezésére telepedett meg itt Szini, s tevékeny- sége nyomán 1625-re már három központban, Gyulafehérvárott, Kolozsmo- nostoron és Karánsebesen működtek rendtársai. Hasonlóképpen érdekes rész- leteket olvashatunk a jezsuiták (főleg Vásárhelyi) kapcsolatáról Gasparo Gra- zianival, a szultán követével, aki saját nagyralátó politikai céljai érdekében a misszió hatékony támogatójának számított.
A leginformatívabb, legsokszínübb forrásoknak a jelentések bizonyulnak, melyek részletesen beszámolnak például a Hódoltság etnikai és települési viszonyairól, a térségben lezajlott migrációs folyamatokról, a népesség vallási megoszlásáról, a török hatóságok magatartásáról, a török—keresztény együtt- élésről. Ám nem csak a korszakkal foglalkozó történészek forgathatják ha- szonnal e köteteket. Egyháztörténeti szempontból is nagyon érdekes a bos- nyák ferences—jezsuita ellentétek leírása. Itt nem egyszerűen csak a már régóta a térségben élő, a hódoltsági élet nehézségeit a lakossággal együtt vál- laló ferencesek féltékenységéről van szó, hanem a kétféle vallásos mentalitás ütközéséről is. A dogmatikai vitákon edződött, felkészültebb, szigorúbb je- zsuiták idegenül szemlélték a helyi lakossággal szinte összefonódott, nyomo- rából, üldöztetéseiből részt vállaló, ám — ebből adódóan is — kevésbé kép- zett, szabadosabban élő ferencesek működését, és fordítva.
Sok újdonságot tartogatnak ezek a jelentések a népi vallásosság kutatói számára is. A rendkívüli paphiány, amelyen teológiai téren képzetlen licen- tiátusok alkalmazásával próbáltak segíteni, a népi hiedelmeket, a népi jám- borság különböző megnyilvánulásait rugalmasan kezelő — sőt a térítésben
is felhasználó — ferences spiritualitás kedvezett a babonák, rituális vallási cselekedetek kialakulásának, terjedésének, a különböző vallási nézetek keve- redésének. Kasic 1613-as beszámolójában leírja, hogyan űzték ki az ördögöt egy asszonyból, s a démon nem bírt az atyák övén hordott Szt. Péter, Szt. Ig- nác és Szt. Károly képére ránézni. Mario de Bonis négy évvel későbbi jelen- tésében olvashatjuk, hogy a Lippa környéki lakosoknak a pópák azt tanítják, hogy a halott gyerek megkereszteltnek számít, ha az apa kelet felé tartva imádkozik, bal felől pedig nem szabad keresztet vetni, mert onnan ered az ördög hatalma.
A térítőutak alkalmával felkeresett templomok leírása a művészettörté- nészek számára forrásértékű. Űj adatokhoz jutnak a protestantizmus külön- böző irányzatainak kutatói is, mivel a dokumentumok szólnak a különböző felekezetek vallási nézeteiről, a Temesvár környéki radikális reformáció ta- nairól, a Pécs központú unitarizmus terjedéséről.
Közismert a jezsuiták érzékenysége az iskolaügy iránt. Természetesen e források is bőven szolgáltatnak iskolatörténeti adatokat. Megtudhatjuk, hogy ez idő tájt Belgrádban, Pécsett, Temesváron tanítottak jezsuiták. Szini er- délyi működése kezdetén Almáson nyit iskolát, majd hamarosan megindul az oktatás Gyulafehérvárott és Kolozsmonostoron is. Azok a levelek, jelentések, helyekben neves irodalmi személyiségek életrajzát vagy a barokk irodalom magyar szerzői (pl. Pázmány) műveinek terjedését, hatását érintő részleteket olvashatunk, irodalomtörténeti értékűek.
Érdeklődéssel várjuk tehát a további, dokumentumait tekintve, s jegyze- teiben is egyaránt információgazdag, a tudományos kutatás széles rétegeinek érdeklődésére számot tartó kötetek megjelenését.
A források fontosságát méltatva, úgy vélem, említést érdemel az a soro- l t , mely a fenti misszióskötetek megjelenésének is keretet biztosított, s az Adattár XVI—XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez címet vi- seli, A Keserű Bálint szerkesztésében 1965-ben induló sorozat felvállalta a tágabb értelemben vett művelődéstörténet területén munkálkodó neves tu- dósok hagyatékából származó, kiadatlan vagy kevéssé ismert írások, korabeli
^ r z ő k műveinek jegyzetekkel, kísérőtanulmánnyal ellátott kiadását, néhány
kötet pedig napjaink kutatóinak munkáit gyűjti egybe. A „szellemi mozgal- mak" meghatározás tág lehetőséget biztosít a szerkesztőknek, hogy többféle témán keresztül térképezzék fel a korszak szellemi arculatát.
A sorozat első köteteiben az 1580—1750 közötti időszak hazai protestáns művelődési viszonyait megvilágító anyag dominált, ilyenek voltak például Herepei János cikkei a XVII. századi kulturális törekvésekről. Később a sze- gedi egyetem I. sz. magyar irodalomtörténet és pedagógia tanszékein folyó Peregrinációtörténeti kutatások újabb, más típusú kötetek megjelenését ins- pirálták. Válogatást adtak ki az egyetemjáró magyar diákok (Peregnnusleve-
lek 1711—50), illetve ismert külföldi tudósok leveleiből, bemutatván a ma- gyar művelődés külföldi kapcsolatait (Tudóslevelek 1577—1797). Ennek foly- atásaként 1989-ben új sorozat indult Fontes Rerum Scholasticarum címmel, Teleki Pál, Thurzó Imre és a lőcseiek iskoláztatásáról.
Szép számmal találhatók továbbá az „Adattár"-ban könyvtártörténeti munkák. Az első ilyen kötet Iványi Béla magyar könyvkultúráról szóló írásai-
1)61 válogat, ezt hamarosan követik a XVI—XVIII. századi hazai könyvtárakat bemutató kiadványok. Életmód- és mentalitástörténeti forrásokkal is talál- kozhatunk a művek között, ilyen Székely László XVIII. századi beszámolója
a korabeli bécsi életről, vagy a Radvánszky Béla gyűjtéséből származó, régi magyar, ember- és állatorvosló könyvekből való válogatás.
A jezsuitisztika Veress Endre Argenti-kötetével lépett a sorozatba, Gio- vanni atya (1602 és 1607 között működött Kolozsváron) Epistolariuma sok ismeretlen részletet közölt a korabeli vallási, kulturális, politikai viszonyok- ról. Hasonlóan érdekes Szántó (Arator) István. Erdélyben is tevékenykedő magyar jezsuita nemrég kiadott műve, az 1611-ben született Confutatio Alcorani.
Az Adattár immár 31. köteténél tart, mellyel ismét az egyháztörténet ku- tatói gazdagodhatnak, megjelent Kájoni János kézirata, a híres Fekete Könyv, az erdélyi ferences őrség történetéről. A sorozat, nevéhez méltóan, valóban a XVI—XVIII. század szellemiségének, kultúrájának jobb megismeréséhez és mélyebb befogadásához nélkülözhetetlen források, tanulmányok gyűjteménye.
Valójában minden egyes kötete külön recenziót érdemelne, mégis kevesen ismerik ezt a szegedi tudományos műhelyt, melyet nem értékelhetünk eléggé, hiszen éppen akkor vállalja fel a forráskiadás áldozatos munkáját, amikor új és új szintézisek, esszéisztikus reflexiók divatját éljük. Az általuk végzett alapkutatások folytatása nélkülözhetetlen, annál szomorúbb, hogy a dráguló kiadásra egyre szűkülő forrásokból csordogál támogatás. A korlátozott pél- dányszám miatt a kötetek alig kerültek könyvesbolti terjesztésre, de a ku- tatók, az érdeklődő olvasók sok könyvtár polcain megtalálják. (Erdélyi és hó- doltsági jezsuita missziók, 1/1, 1/2. Szeged 1990. Adattár XVI—XVIII. száza- di szellemi mozgalmaink történetéhez, 26'1, 26/2.)
MUHARI ÉVA
NEM£TH L -.GALÍLEi: Hf-E TAR&fALÚTEREM VARGA MÁTYÁS RAJZA
