• Nem Talált Eredményt

(1)Nem lehet tagadni, olykor látszik a szkepszis történelmi-társadalmi holdudvara is

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "(1)Nem lehet tagadni, olykor látszik a szkepszis történelmi-társadalmi holdudvara is"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

Nem lehet tagadni, olykor látszik a szkepszis történelmi-társadalmi holdudvara is. „Egyenlőség, Testvériség, Szabadság van — / az egyenlőségben, testvériségben, szabadságban" — fejtegeti, nem a szofisztika kedvéért, de éppen amiatt, mert két- ségessé lettek számára e jelszavak és célok. Tartalmukat a valósághoz méri — azaz ő maga végzi el a visszacsatolást. S leginkább még itt, a társadalom-történelem sík- ján érintkezik ez a líra a tőle független valósággal. Hogy annál rezignáltabb legyen minden emberi megváltási-megváltódási folyamat, minden társadalmi forradalom iránt. Föltűnik a „legfelsőbb fokon szervezett labirintus" képe (Régi barátaimhoz), föl a praktikus, anyagias gondolkodásé, a végletes közömbösségé, az időn kívülre szorult munkásé. Ugyancsak a Lupus in fabulából való a történelmi passzhelyzet sugallata: „Pókerezünk, emlékezünk, és este van. / — 1514 / — 1848 / — Passz — mondom, / kacsáztatok, és nyertem. 1974." Ezt a „kimondhatatlan, de ismerős" tör- ténelmet írják körül Csiki László sokszor állítmányok nélküli versei, egymás mellé zsúfolt alanyaikkal és tárgyaikkal, az eseménytelenség, a megmerevedés adekvát nyelvi formáival. A cselekvésre a versformát használja terepül a költő, szabadon szabdalhatja szét a sorokat, strófákat. Élménye a vers, az önálló, teremtett világ, de itt is a védtelenség tűnik szemébe.

Csiki semmi vigasztalót nem tud tehát mondani a haladóknak. Akárhonnan indul el, költészettől, nyelvtől, társadalomtól, történelemtől, önnön kétségeiig jut el.

A tanfolyam bizonyosságra vágyó hallgatói visszafizettethetik vele az iskolapénzt.

MÁRKUS BÉLA

OROSZ J Á N O S M U N K Á J A 68

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Bloom ez- zel nem egyszerűen azt állítja, hogy maga az irodalom, a művészet, az irodalmi szövegek és ezeknek a szövegeknek a megalkotói tartják életben az irodalmi

Sorban, egymás után olvasva a verseket feltűnik, hogy a fentebb már bővebben is értékelt önálló újrafordítások ugyanabba a mederbe torkollnak, amelyben elődei ha- ladtak:

Lassan gyűlölni kezdem, s mert kiváltotta belőlem az igazságtalan gyűlöletet, hát még jobban gyűlölöm?. Lusta vagyok még felállni, hogy agyoncsapjam egy újsággal vagy

Már nincs ojan meleg a szobába mint mikor Margit it volt és tüzelt mindig el felejtenek rá teni a kájhára voltam uszo tréningen most nem én kaptam a kis labdát hanem aki

Keserű bölcsesség, de fogadjuk el — mert kibogozhatatlan, bár magunk szabtuk — a törvényt: amikor vacogva, elaggva vagy a beteljesülés boldog hitével átlépünk a végső

Végül azt se fe- lejtsük el, hogy az általános iskolai ének- zene oktatás újrafelvirágoztatása már csak azért is fontos, hogy egy szellemi export- cikkünk továbbra is

Leginkább azonban az könnyíti meg olvasói újrafelhasználásukat, hogy amint letettem őket, már semmire sem emlékszem belőlük.. Habkönnyű, de több- nyire

múltból hirtelen jelenbe vált, s a megidézés, az evokáció, a dramatizálás feszült- ségkeltő eszközével él („Mikor szobájának alacsony ajtaja előtt állok, érzem, hogy