Sándor bátyánk
híres-nevezetes, enciklopédiának is el- illő Szegedi Szótárában a halál címszó köré további tíz összetételt ültet a t á j nyelvtermő mezejéről gyűjtve. Ennek sora így megy: halálfélelem, halálhír . . . és az utolsó fogalom: h a l á l r a v á l t ; a m i t jelent: meghalt.
Utoljára vele is ez történt m á j u s tizedikén.
Pestre ment rokonozni. M i n t mond- j á k a könyvtárosok, ü n n e p szombatján még fönt járt n á l u n k , ahogy kisdiák kora óta naponta, hetenként. M o n d j á k , továbbá, tétován téblábolt, kicsit szo- morkásán, m i n t h a készült volna v a l a m i szomorúra. De én t u d o m , az életre ké- szült. Lefelé mentében még a portán megvette A Dél-Alföld m a d á r v i l á g a c í m ű monográfiánkat.
Mert m i n d e n érdekelte, a m i szülő- f ö l d ü n k rezzeneteiböl szemmel, füllel, kézzel megfogható, leírható, t o v á b b ad- ható. Kutató érdeklődésének eredmé- nyeképpen tucatnyi ö n á l l ó m ű és több száz dolgozat sorakozik a kezünk és örömeink között, amelyeknek kapitáli- sabb darabjai i m m á r a m i v i l á g u n k alkotó légkörében teremtődtek meg.
Igaz, az élet törvénye szerint ő is a z utóbbi évtizedekben érlelte be aszta- gokba hordott ismereteit. í g y két fel- tétel szerencsés találkozása és eredmé- nye révén szép örökséget hagyott az utókorra, a m i t a Tisza-tájon élő népek, ha önismeretükre csak keveset is ad- nak, soha meg n e m kerülhetnek ma- guknak á r t ó károsodás n é l k ü l .
Alkotó módszere szerint apró, csi- szolt t é m a d r á g a k ö v e k b ő l építkezett, amit cizellált aranyfoglalatokban m u - tatott elő. De n e m cifrázta, cirádázta, bármennyire is csábító a néprajz szép- sége révén a sallangok és n a i v orna- mensek hívogatása.
Ezernyi t é m á i t olyan tisztán a d t a elő, ahogy a fehérre meszelt parasztszobák első látásra k i v a l l j á k a benneélők bú- torait, szokásait, m o r á l j á t .
H á r o m embernyit dolgozott, eszmé- nyi emberként hurcolta m a g á t , m é g a legmodernebb filozófia mércéje szerint is. Á m olyan árnyékot vetett, a m e l y apolitikussága révén éppen n e k i árnyé- kolt leginkább. Kicsit szembe is k e r ü l t miatta azzal a fölkarolt szegedi nem- zettel, amelyért érdemesnek tartotta magát az életre. Élhetetlen volt, n e m csak a b b a n , hogy jószívűsége révén olykor h a v i százforintos kosztpénzből akarta átvészelni a nincset. A m a g a mentségére soha föl n e m hozta, hogy frontokról dezertált k a t o n á k r a aggatta fölső r u h á i t , hogy üldözött politikuso- kat menekített, hogy h a l á l t á b o r o k r indított zsidókat istápolt.
A két-három generációval mögötte j á r ó k a t , j ó m a g u n k a t , t ö b b százunkat a szülőföld rögének ismeretére, szerete- tére, a hozzávaló ragaszkodásra taní- tott. A r r a buzdított, hogy soha ne h a g y j a m el, el ne felejtsem, de művel- jem talaját, hogy az ú j a k sebesen gyö- kerezzenek meg benne. O és Mészöly Gedeon tanított m e g arra, hogy szépen zengő öző nyelvjárásunkon a sistergős k á r o m k o d á s is h a m a r é b b oda talál, h a van, a k i meghallja, m i n t a langyos megszokással elmotyogott zsolozsma.
M i n d e n ember élete két nagy ese- m é n y között zajlik, ö m á r t ú l j u t o t t a másodikon is.
S a k á r m e r r ő l szorítgatjuk m o s t a n i rövid emlékezetünk írásmezejébe v o n v a a 76 éves B á l i n t Sándort is, m u n k á s - ságát és emberi sugárzását, egy m á r olyan biztos, m i n t a h a l á l : a legszöge- d i b b szögedi, í m , elmönt Szögedébül.
T Ó T H B É L A
