OROSZ FORRÁSOK BÁTHORY ISTVÁN 1581. ÉVI HADJÁRATÁRÓL Tóth Imre
Báthory István lengyel király 1579. és 1582. között három hadjáratot ve
zetett az 1577-ben teljesen a Rettegett Iván hatalmába került Livónia meg
szerzéséért.
Az első hadjárat (1579) eredménye Polock és néhány kisebb vár elfogla
lása volt. A másodiké Veliki j e Luki és a környező várrendszer meghódítása (1580). A harmadikat Báthory Kelet-Európa legerősebb erődítményének, Pszkovnak az elfoglalására vezette. Az 50 000 gyalogos és 7000 lovas befoga
dására is alkalmas vár ostroma,1 amely 1581 augusztusától 1582. február 6-ig tartott, eredménytelen volt. A livóniai háborút a zapolszki béke zárta le.
Báthory e hadjáratai gazdag kortársi irodalmat teremtettek. Szádeczky Lajos 1884-ben az egykorú irodalomból három fontos forrást idéz: Heiden
stein Reinholdnak, Báthory István udvari történetírójának, De bello Mosco- vito, quod Stephanus rex Poloniae gessit, Commentariorum libri VI (Basi- leae, 1588.) c. művét, a szemtanú Gyulai Pál Commentarius rerum a Stephano rege advarsus magnum Moschorum ducem gestarum anno 1580 c. alatt 1581- ben Kolozsvárott kiadott emlékiratát2 és Báthory 1581 augusztusában Rette
gett Ivánhoz intézett levelét.3
Szádeczky Lajos egy későbbi munkájában, amelyben Báthory István köny
vészetével foglalkozik, a krakkói Czartoryski Gyűjtemény anyaga alapján az említett forrásokat újakkal bővíti ki/1 Különösen fontosnak a király által kiadott „Zeitungok", amelyek közül egy Polock, egy Pszkov osztomáról szól.5 Az orosz—lengyel háború forrásait Kosáry Domokos: Hermann Dániel Bá
thory Istvánról szóló hőskölteményével egészíti ki.6 Ez — amint Deák Farkas közleményéből erre következtetni lehet — nem szól a III. hadjáratról, Pszkov ostromáról.6/"2 Gyulai Pál emlékiratából szintén nem tájékozódhatunk Báthory utolsó orosz háborújáról, mert az csak II. hadjárat eseményeit adja elő. Ilyen módon Pszkov ostromát illetően Heidenstein és a „Zeitung" ada-
1. R. Nisbet Bain: S l a v o n i c E u r o p a . C a m b r i d g e , 1908. 127. o.
2 P o n t o s c í m é t Veress Endre: B á t h o r y I s t v á n k i r á l y ( T e r r o r h o s t i u m . [ B u d a p e s t , 1937.]
c í m ű m ű v e a l a p j á n a d j u k m e g . 194. o.
3 Szádeczky Lajos: B á t h o r y I s t v á n e m l é k i r a t a a m u s z k a c á r h o z . S z á z a d o k , 1884. (XVIII.) 511—512. o«
4 Szádeczky Lajos: B á t h o r y I s t v á n k ö n y v é s z e t é h e z . M a g y a r K ö n y v s z e m l e , 1888. 46—58. o, 5 Uo. 57—58. o.
6 Kosáry Domokos: B e v e z e t é s a m a g y a r t ö r t é n e l e m f o r r á s a i b a és i r o d a l m á b a . I. B u d a p e s t , 305. o.
6/a Deák Farkas: B á t h o r y I s t v á n r ó l szóló h ő s k ö l t e m é n y . M a g y a r K ö n y v s z e m l e . 1877.
73—77. O.
— 388 —
taira vagyunk utalva. Ide vonatkozó forrásainkat kiegészíthetjük még Jan Piotrowszkinak, a tábori kancellária titkárának naplójával.7 Ez minden, ami Báthory III. hadjáratának egykorú forrásául szolgálhat.
Van azonban e forrásoknak egy nagy hibája: az egyoldalúság. Valameny- nyi Báthory szemszögéből értékeli az orosz háborúk történetét.
Nem kell hangsúlyozni, mennyire fontos a korabeli orosz források anyaga is. Hiszen az egykorú orosz irodalom, „közvélemény" nemcsak új szempon
tokkal, hanem új adatokkal is gazdagíthatja ismereteinket. Az orosz források valóban nem némák Báthory és Rettegett Iván háborúját illetően i
Teljességre való törekvés nélkül említhetjük meg, hogy az orosz krónikák- is foglalkoznak a livóniai háborúval. így az I. Pszkovi krónika Obolenszkij másolatának befejezésében,8 III. Pszkovi krónika Levéltári másolatának be
fejezésében megismerkedhetünk az események orosz szemszögű értékelésével.
A III. Pszkovi krónika röviden összefoglalja Pszkov ostromát is.9 Az ún.
Piszkarevi krónika is foglalkozik Pszkov ostromával. Ugyancsak erről az ost
romról olvashatunk a híres pszkovi Pecserszkij kolostor történetéről szóló el
beszélésben; is.10 Ismertess egy másik XVI. századi forrás is, amely egy pszkovi kovács misztikus álomlátása kapcsán beszéli el a város ostromát.11
E felsorolás jól illusztrálja, hogy mind Báthory hadjáratainak, mind Pszkov 1581-es ostromának -megvolt a korabeli orosz visszhangja.
Felmerülhetett az a kérdés, honnan vették értesüléseiket az orosz króni
kások és a Pecserszkij kolostorról szóló elbeszélés. V. I. Malüsev irodalom
történész arra a megállapításra jutott, hogy a Pszkov ostromáról szóló tudó
sítások mind a krónikában, mind másutt egy XVI. sz. orosz elbeszélésre men
nek vissza, amelynek címe oroszul a következő: Povészky o prihozsenii Szte- fana Batorija na grad Pszkov. Ezt magyarra így fordíthatnánk: Báthory István Pszkov vára elleni hadjáratáról szóló elbeszélés. (Továbbiakban — Elbeszélés)
Bár e mű az elbeszélés műfajába sorolható, mégis forrásértékű Pszkov ostromát illetően. Szerzője egy pszkovi ikonfestő, pszkovi lakos, aki nem sok
kal az ostrom után itt írta meg a város ostromának történetét. Az elbeszé
lőnek is tehetséges ikonfestő, aki a XVI. sz. egyik legjobb katonai elbeszélé
sét írta meg, műve végén számokból alkotott- titkosírással nevezi meg ma
gát. V. I. Malüsev Vaszilijnak olvassa a szerző nevét.12 Sajnos az Elbeszélés szerzőjéről többet közvetlenül nem tudunk. A mű azonban mindig elárul egyet-mást közvetve is a szerzőről. Vaszilij személyében kora áltagos mű
veltségi színvonalán felül álló orosz íróval van dolgunk. Jól ismeri mind a világi, mind az egyházi irodalmat. Rettegett Iván iránti hűsége kétségtelen.
Nemes patriotizmus hatja át Elbeszélése minden sorát. A hagyományos egy
házi irodalomból vett, bizánci mintára visszamenő, ábrázolásmód mellett az ostrom eseményeinek leírásában megtalálható a képszerű, valóságos ábrá
zolásmód is. Ilyenkor a cikornyás, nehézkes, szónokias egyházi szláv nyelv helyett a színes orosz élőnyelvet használja, mely gazdag ízes fordulatokban.
A Pszkovra jellemző nyelvjárási vonásokat azonban gondosan kerülte. Elbe
szélésének élőnyelve közel áll az orosz kancelláriai nyelvhez. Jól ismeri az ostrom történetét és a szereplő személyeket. Művének belső összefüggései arra utalnak, hogy a szerzője olyan dolgok felől is tájékozott, amelyeket az
7 rioBecTB o npHxoHseHHH Gre<J>aHa EaTopiw Ha r p a a ÜCKOB. IloaroTOBKa TeKCTa H CTaTbH B. H. MaAbiweea.
M.—A. 1952. 128. o.
8 ricKOBCKHe AeToriHCH. Bbin. I. M . 1941. 118. o.
9 ricKOBCKHe AeTonHCH. riofl peAaKijHefi A. H. HacoHosa. Bbin. I I . M . 1955. 262—263. o.
W rioBecTb . . . 109—112. o.
U U O . 113. O.
12 U O . 24. O.
— 389 —
egyszerű pszkovi polgárok nem tudtak. Ennek alapján V. I. Malüsev, az El
beszélés legjobb mai ismerője, megkockáztatja azt a hipotézist, hogy Vaszilij az ostrom idején a Sujszkij kancellária vezetője lehetett.13
Bárhogy is álljon a dolog a szerző személyét és Pszkovban viselt tisztségét illetően, Vaszilij ikonfestő Elbeszélése Pszkov ostromáról forrásértékű.
A szakirodalomban joggal mutatnak rá, hogy a „Poveszty" eseménytörténete megegyezik azzal, ahogyan Heidenstein és Piotrowszki elmondja az ostrom történetét.14
Szeretnénk bizonyítani azt. hogy az Elbeszélés a történészek számára is megbízható adatot szolgáltat Pszkov ostromáról. Megegyezik az ostrom pon
tosabb eseményeinek az Elbeszéléséből ismert dátuma a történelmi művek
ből ismertekkel. Ezt illusztrálva mellékeljük Veress Endre Báthory élet
rajzának és az Elbeszélés dátumainak összehasonlító táblázatát:
Veress Endre az Elbeszélés
1582. aug. 26. Báthory 2582. aug. A király II. táborának felverése. megjelenik a vár alatt.
Szept. 7. A vár Szept. 7. déli 1. óra.
ágyúzásának megkezdése. A vár ágyúzása megkezdődik.
Szept. 8. Az I. ostrom Szept. 8. reggeli 5. óra.
Az I. ostrom.
Okt. 28. A II. ostrom. Okt. 28. A II. ostrom.
Nov. 3. A III. ostrom. Nov. 2. A III. ostrom.
1582. jan. 4. Kicsapás a várból. 2582. jan. 4. Kicsapás a várból.
Az ostrom eseményeinek pontos dátumát is megadja a szerző. Megtudjuk például, hogy a január 15-én kötött fegyverszünet hírét Alexándr Hruscsov hozza meg a várba január 17-én. A szakirodalomból úgy tudjuk, hogy a ki
rály november végéig tartózkodott Pszkov alatt.15 Az Elbeszélésből megtud
juk, hogy Báthory december 1-én hagyta el a tábort.lfi Olyan kérdésekben is pontos a szerző, melyek az ostrom egyes részleteit érintik, például Báthory régi és új táborának megjelölése, a király panasza az ostromágyúk hiányára, az ostromárok ásatása. E részletek valódiságát bizonyítja, hogy Heidenstein és Piotrowski is hasonlóan beszéli el őket.
Végül egy érdekes, apró részletre hívjuk fel a figyelmet, ami az Elbeszélés megbízhatóságát növeli. Veress Endre leírásában szó van arról, hogy az I.
ostrom előtt a vitézek megígérték a királynak, hogy este már a várban fog
nak vacsorázni. Ez az epizód az Elbeszélésben is megtalálható.17
Az egykori orosz szerzők szintén forrásértékűnek tekintették Vaszilij mü
vét, és felhasználták adatait, ha értékelésük, szempontjaik nem is egyeztek a szerzőével. A tények leírásában pontosan követték. Szemléltető példa erre a III. Pszkovi krónika ún. Levéltári másolatának befejezése, mely átveszi az Elbeszélés eseménytörténetét, de az események értékelésében nem követi Va- szilijt, hanem erősen bírálja Rettegett Iván külpolitikáját és magatartását az ostrom idején.18
A Pszkov osztromáról szóló elbeszélés a régiek kedvelt olvasmánya volt.
Erről tanúskodik az, hogy két változatban és 32 kéziratos másolatban ma-
13 U o . 27. o.
14 U o . 129. O.
15 V e r e s s Endre: B á t h o r y I s t v á n k i r á l y . . . 172. o.
16 rionecTb . . . 90. o.
17 Veress Endre: i. m. 167. o . ; n.oBecrb . . . 65. o.
18 ricKoBcKHe AeToriHCH. Bbin. I I . M . 1955. 263. o.
— 390 —
radt az utókorra. Először N. M. Karamzin adta ki. Legutóbbi kiadója V. I.
Malüsev volt,19 aki a legrégebbi és legkevésbé hibás másolat, az ún. Vjaznyi- kovi kézirat alapján publikálta az Elbeszélés szövegét. A XVI. sz. végére, illetve a XVIII. sz. elejére visszamenő legjobb másolat publikálása a legfon
tosabb szövegvariánsok közlésével lehetővé teszi az irodalomtörténészeknek és történészeknek az Elbeszélés sokoldalú tanulmányozását.
Báthory István és Rettegett Iván háborújában két hadviselési mód ütkö
zött össze: a nyugati várostrom technikája az orosz várvédelemmel.20 Va- szilij műve hű képet ad erről az összecsapásról, a XVI. sz. hadi technikájá
ról. Ezért hadtörténészek is újat meríthetnek belőle. Azonban a történészek számára is bizonyára lesz mondanivalója.
Az elbeszélés az orosz szakirodalomban nincs teljesen tanulmányozva, sem irodalomtörténeti, sem történelmi szempontból.
Hadtörténetileg forrásműként használta fel M. A. Tyihanova és D. Sz.
Lihacsov és Óorosz városok védelme c. művében, azonban a szerzők nem tö
rekedtek az Elbeszélés kimerítő feldolgozására.21 Ügy gondoljuk, hogy Va- szilij ikonfestő Báthory István Pszkov vára elleni hadjáratáról szóló Elbeszé
lés c. műve a magyar szakembereknek is új ismereteket fog nyújtani Báthory 1581. évi hadjáratáról és annak korabeli orosz értékeléséről. E célból szeret
tük volna az illetékesek figyelmét erre a forrásmunkára felhívni. Az Elbe
szélés nyelve, mely az egyházi szláv könyvnyelv és az élő XVI. századi orosz nyelv különös keveréke, nehézséget jelent ugyan, de az Elbeszélésből nyert új információk minden bizonnyal kárpótolják a kutatókat fáradozásaikért.
lí) noBecTb . . . 1952.
20 Veress Endre: i. m . 176. o.
21 M. A. TuxaHOBa H Jl. C. Auxanea: OöopoHa apeBHepyccKHx ropoAOB. A. 1942. 44—45. o.
— 391 —
