STATISZTIKAl ELEMZÉSEK
HÚSTERMELÉS ES -FELHASZNÁLÁS
DR. DEÁK ISTVÁN — HAZADl' SÁNDOR — NÉMETH JÓZSEFNÉ
Az állattenyésztés a mezőgazdasági termékek termelésének legnagyobb volu- menű termékcsoportja és legfontosabb végterméke a vágóállat. A termelés 1970 és 1978 között 475 százalékkal nőtt, és 1978-ban több mint 2 millió tonnát tett ki.
A vágóállat—termelés mértékét és struktúráját — és ezzel az ország hústermelését is — az állatállomány nagysága. fajonkénti összetétele és az anyaállatok aránya határozza meg.
1. tábla
A számosállatra átszámított állatállomány összetételének változása
(az év eleji óllomórly alapján. százalék)
Év 532273:— Sertés Ló Juh Baromfi álllxálgctí-ny
1970 . . . . 57,6 24.3 7.1 6,0 5,0 100,0
1975 . . . . 54.4 319 4,3 4,9 4,5 1004)
1976 . . . . 53.5 3l,6 4,4 , 5.1 5.4 100,0
1977 . . . . 52,7 31.3 4,1 5,8 6.1 100,0
1978 . . . . 53,3 30.15 3.8 6.4 5,9 100.0
Szerkezetválto—
zási együttha-
tó (1970——
1978) . . . 0.92 1.26 0.54 l,07 1.18 1,00
A vizsgált időszakban Magyarország állatállománya számosállatban kifejezve közel 10 százalékkal növekedett. az állomány összetételében azonban lényeges szer- kezeti változás nem következett be. Az állomány több mint négyötöde szarvasmarha és sertés. A növekedés ez utóbbinál, valamint a baromtinál volt a legerőteljesebb, de nőtt a juhállomány részesedése is. A lóállomány aránya közel a felére csökkent.
A VÁGÓÁLLAT-TERMELÉS SZlNVONALA, SZERKEZETE ÉS HATÉKONYSÁGA
A szarvasmarha-állománynak az 1970-es évek elejére bekövetkezett csökkenése a szarvasmarha—tenyésztés komplex fejlesztésére hozott 1972. évi kormányhatározat hatására megállt. A vizsgált időszakban azonban az állomány egyenetlen változása a vágómarha-termelésben is éreztette hatását. 1970 és 1978 között a szarvasmar-
hák száma 1972—ben volt a legalacsonyabb (97.70/0), majd az 1976—1977. évi újbóli
csökkenés után 1978-ra 1.2 százalékkal haladta meg az 1970. évit. A vágómarha—DR. DEÁK — HAZADI —-— NEMETHNÉ: HÚSTERMELÉS ÉS -FOGYASZTÁS 721
termelés aránya az összes vágóállat—termelésben az 1970. évi 23.6 százalékról 1978—
ra 16.6 százalékra csökkent. A tehénlétszám —— a nagyüzemek tehénállományának növekedése és a kistermelők tehénlétszámának mérséklődő csökkenése ellenére —
a kívánatosnál kisebb. A száz tehénre jutó hasznosult szaporulat növekedése lehe-
tővé tenné. hogy a lassan növekvő tehénarány ellenére a vágóállat—termelés jelen—tősen növekedjék, és ezzel a termelés hatékonysága fokozódjék.
2. tábla
Az állomány alakulása és szektoronkénti megoszlása
- M '.
Állomány anEytátátlllat gazcleőgági Kistermelők
Ev nagyüzemek
1000 darab állománya (százalék)
Szarvasmarha
1970 . . 1 926 744 62.4 376
1975 . 2 017 797 68.4 31.6
1976 . . 1 904 760 70,1 299
1977 . . 1 887 766 71,4 286
1978 . . 1 949 781 72.4 27.6
Sertés
1970 . . 5 700 480 41,2 58.8
1975 . . 8 293 609 44,0 56,0
1976 . . 6 953 597 48.8 51 .2
1977 . . 7 854 675 49.4 50,6
1978 . . 7 850 663 49.13 50.7
.luh
1970 . . 2 251 1 381 85.3 14.7
1975 . , 2021 1 219 88.7 11,3
1976 . . 2 039 1 261 88.3 11.7
1977 . . . 2 350 1 325 89,9 10.1
-1978 . . 2 619 1 478 87.9 12.1
Baromfi (gyöngyössel együtt)
1970 . . 34 253 32 140 16.7 83.15
1975 . . 33 154 30 715 27,5 72.5
1976 . . 38 667 36 549 22.4 77.6
1977 . . 43 449 41 220 20,3 797
1978 . . 43 260 40 699 25.7 7113
Megjegyzés. Itt és a továbbiakban:
—az állományra vonatkozó adatok év eleji adatok;
—a mezőgazdasági nagyüzemek adatai az egyéb állami vállalatok és a költségvetési szervek adatait is tartalmazzák:
—-a kistermelőkhöz a háztáji. a kisegítő és az egyéni gazdaságok tartoznak.
A vágóállat—termelésnek több mint felét a vágósertés-termelés adja. 1970 és 1978 között a termelés 63,6 százalékkal. a sertésállomány 37.7 százalékkal nőtt. A termelési és értékesítési szerződések nyújtotta biztonság. a jövedelmezőség növeke—
dése, a takarmányellátás javulása (: sertéstenyésztés korábban jellemző erőteljes ciklikusságát mérsékelte. A kül— és a belpiaci igényeknek megfelelő hússertések hosszú évek óta tartó tenyésztői munka eredményeképpen rövidülő hízlalási ideje a hústermelés intenzitását növeli.
A juhállomány az 1970-es évek első felében erőteljesen csökkent (az 1974. évi É állomány az 1970. évinek alig több mint 20 százaléka). A növekedés az 1975—1976.
4 Statisztikai Szemle
722 DR. DEÁK iSTVAN — HAZADl SÁNDOR _ NÉMETH JÓZSEFNÉ évektől indult, és az 1978. évi állomány már 16.4 százalékkal meghaladta az 1970.
évit. A külföldi piacokon jól értékesíthető vágójuh termelése 1970 és 1978 között 28.53
százalékkal nőtt. amit az állománynövekedés mellett a húsmerinó fajták elterjedése is elősegített.
A felnőtt baromfiak állománya a vizsgált időszakban 26 százalékkal, a vágó—
baromfi-termelés 55,4 százalékkal növekedett. A magas genetikai értékű állomány és a megfelelő iparszerű termelési technológia Magyarország baromfi—tenyésztését világszínvonalra emelte. Az állománynak több mint 90 százaléka tyúkléle. Az euró—
pai országok baromfiállománya hasonló összetételű, ezért a külpiaci kereslet a töb—
bi fajta iránt nagyobb. Kedvező strukturális változást jelentene a nagytestű barom- fifajták — elsősorban a liba -— állományának növelése.
Az összes vágóállat-termelés 95—96 százalékát négy vágóállat (vágómarha.
-sertés. —juh és -baromfi) termelése adja. Ezen belül a hazai fogyasztási igényeknek megfelelően a vágósertés és a vágóbaromfi együttes aránya 1978—ban az összes ter-
melésnek 77,3 százalékát tette ki.
A vágóállat-termelés szerkezetében a vágósertés-termelés növekedése okozta a
legjelentősebb változást: a 61 százalékos mennyiségi növekedés 11 százalékkalemelte arányát az összes vágóállat-termelésben. A vágómarha- és a vágójuht ermelés
kisebb mértékben nőtt, ennek ellenére az összes termelésen belüli arányuk az elmúlt 8 évben csökkent. (A vágómarha és a vágósertés 1970—1978. évi szerkezetváltozásiegyütthatója 0.70. illetve 0.85.)
A vágónyúl termelése 1978-ban megközelítette a vágójuhtermelést, és a vágó—
állat termelésen belül a vágónyúltermelés idézte elő 8 év alatt a legnagyobb szer—
kezetváltózást.
3. tábla
A vágóállat-termelés alakulása
év 1133; 3535; VÉEÉ' bíffih veseló Vá???" Ha! össszeen
1000 tonna
1970 . . . . §. 3242 691 .1 369 280,7 9,8 13,7 18,0 1374.4
1975 . . . . ;, 378,6 1072.1 35,4 3549 7.8 42.9 22,5 1914,2
1976 . . . . . 345,6 960,6 37,2 3835 7.5 43,3 219 1799,6
1977 . . . . ; 325,5 1117,5 41 .8 - 4155 5.6 43,8 23.0 1972,7
1978 . . . . § 337,3 1130.8 717.4 4362 5,1 46.8 23,7 20273
Megoszlás (százalék)
1970 . . . . . 23,6 503 2.7 2114 0.7 1.0 1.3 100.0
1975 . . . . , 19,8 56,0 1.8 18.5 0.4 2.3 1.2 , 100,D
1976 . . . . . 192 53.4 2.1 213 0,4 2.4 1.2 100,0
1977 . . . . ; 16,5 56,7 2.1 21.0 O,3 2.2 1.2 100,0
1978 . . . . § 16.6 55,8 2,3 21.5 0.3 2.3 1.2 100,0
Szerkezetváltozási együttható
1970—1978 §" . .
0.70 1.11 /0,85 1.05 0.43 2.30 0.92 1,00
Az 1970—1978. években a vágóállat-termelés 1.374 millió tonnáról 2.027 millió
tonnára nőtt, amihez mind a mezőgazdasági nagyüzemek, mind a kistermelők hoz-
zájárultak. 1978—ban a vágóállat-termelés 54.8 százalékát a nagyüzemek, 45,2 szá- zalékát a kistermelők adták. A termelő gazdaságok szerepében, súlyában lényeges változás nem következett be, de több év átlaga alapján a nagyüzemi termelés ré—HÚSTERMELÉS ÉS -FOGYASZTÁS
723
szesedése növekvő: az 1970—1975. évek átlagában a nagyüzemi termelés aránya az összes vágóállat—termelésben 52,5 százalék, az 1976—1978. évek átlagában 55.3 szá—
zalék volt.
A mezőgazdasági nagyüzemek vágóállat—termelése 1978-ban 1,111 millió tonna _;
volt. 45,1 százalékkal több az 1970. évinél. Az összes termelésen belül legnagyobb * arányú (1978—ban 46.1 százalék) a vágósertés-termelés. és az országos vágósertés—
termelésből való részesedésük is közel ugyanannyi (45.30/0) volt. A nagyüzemek
vágómarha-termelése 617 százalékkal nőtt.A vágóbaromfi-termelés a mezőgazdasági nagyüzemekben 1970 és 1978 között 92,8 százalékkal növekedett, az összes vágóállat—termelésen belüli aránya az 1970.
évi 18.4 százalékról 1978—ra 24.4 százalékra emelkedett. lgy az 1978. évi vágóbaromfi- termelés volumene közel akkora volt. mint a vágómarha-termelés. mert a szarvas—
marhaállomány növekedése ellenére a nagyüzemek vágómarha—termelése egyenet- lenül alakult, aránya az összes termelés 33,3 százalékáról 23.6 százalékára csökkent.
A külföldi piaci igényeket a termelés szerkezete csak részben követi. A jól értékesít-
hető vágómarha mellett az ugyancsak keresett vágójuh összes nagyüzemi vágóállat-
termelésen belüli aránya csak 3—4 százalékos, de az országos vágójuh—termelésnekez is 86—87 százaléka.
4. tábla
A vágóállat-termelés termelő gazdaságonként
Ebbőh Össz'els
; "
' ' ' t— ( . , ,_ , ._
Ev (00 "$$$. l szaz. vagójuh- drognál.
tonna)
termelés (százalék)
Mezőgazdasági nagyüzemek
1970 . . . 7óó,0 33.3 413 43 18.4
1975 . . , 1027.8 27,2 472 3,0 20,5
1976 . . . 10053 249 46.6 3,1 23.4
1977 . . . 10919 22.8 490 33 23.0
1978 . . . 1111,3 23,ó ! 46.1 3.7 24.4
Kistermelők
1970 . . . 6084 11.3 61.5 0.6 230
1975 . . . 886.4 112 662 0.5 163
1976 . . . 794,3 12,0 62.0 0.7 18.6
1977 . . . 880.7 8,7 66.1 0.6 18.45
1978 . . . 915.8 8,2 67,5 0.7 18,0
A kistermelők vágóállat-termelése 1978-ban 0.916 millió tonna volt, 50,5 száza- ? lékkal több, mint 1970-ben. A vizsgált időszak alatt vágósertés— és vágójuh-termelé- sük aránya nőtt. Az előbbinek 1978. évi 0,619 millió tonnás termelése az 1970. évinél
652 százalékkal, a nagyüzemi termelésnél 21 százalékkal nagyobb, vágóállat—terme-
lésüknek kétharmadát adta. Vágójuh-termelésük 66,7 százalékos növekedése 1970.évi 9.8 százalékos részesedésüket 1978—ra 12,7 százalékra növelte. Összes vágóállat- termelésükön belül a vágómarha és a vágóbaromfi aránya csökkent. A szarvasmar—
hát tartó kistermelők száma is egyre kisebb. A vágóbaromfí-termelés a kisüzemek—
ben az 1970—es évek közepétől -— átmeneti visszaesés után — újból növekszik. de jóval szerényebb mértékben. mint a nagyüzemekben. Szinte kizárólag a kistermelés
adja a jól exportálható galamb- és nyúlhúst.
4.
xterm-em...
724 DR; DEÁK ISTVÁN — HAZADI SÁNDOR — NÉMETH JÓZSEFNÉ
A vágóállat—termeléshez szükséges takarmány termelése — számításaink sze—
rint — a mezőgazdasági területnek mintegy 40 százalékát, 2,7—-3 millió hektár terü—
letet köt le. Az évente felhasznált abrak kétharmadát, mintegy 7 millió tonnát, a vágóállat—termeléshez használnak fel.
A vágóállat—termelés színvonalának emelkedése növeli a fehérjeigényt. A vágó—
állat-termelésen belül a vágómarha-termelés arányának csökkenése, a vágósertés- és vágóbaromfi-termelés arányának növekedése a takarmányfelhasználás szerkeze- tének változását is jelentette: növelte a nagy tápanyag— és fehérjekoncentrációjú abrakot fogyasztó ágazatok arányát. A szálas és tömegtakarmányok alacsony ke—
ményítőtartalma miatt a marhahízlalásnál és a juhállomány takarmányozásánál-is jelentős az abrakfelhasználás. A növénytermelés azonban a növekvő hozamok elle- ) nére az állattenyésztés tápanyagigényét nem tudja kielégíteni. így a fehérjetakar—
mány pótlásához évek óta jelentős importra van szükség. A vágóállat-termelés haté- konyságának növelése az abraktakarmányok belső összetételének javításával, a tö—
megt'akarmány-termelés nagyobb hozamaival, a rétek és legelők állapotának és hasznosításának javításával. a melléktermékek takarmányozási célokra történő fel—
használásának fokozásával oldható csak meg. A fajlagos takarmányozási mutatók alakulása nem kielégítő. az abrakfelhasználás minden ágazatban magas. és a gaz-
daságok között nagy szóródást mutat.
A vágóállat-termelés területi intenzitása és az egy lakosra jutó termelés 1970 és 1978 között 43 százalékkal nőtt. Ez a növekvő hazai igények kielégítése mellett a
kivitelhez is biztosította a megfelelő árualapot.
5. tábla
A vágóállat-termelés színvonalának és hatékonyságának változása
(Index: 1970. év : 100)
A száz l A száz A száz A száz
hektár Az egy tehénre kocára anyajuhra
szántó lakosra jutó jutó jutó
Év területre vágámarha- vágósertés- vágójuh-
, . , lUtó . termelés
vagoallat—termeles !
1975 . . . 13l,6 13ő,7 1089 1342 lO7,4
1976 . . . 1243 127.8 104.4 125,l 111.'l
1977 . . . 137.5 139,4 97.5 132,3 118.5
1978 , . . l42.5 142.6 99,1 133.8 1185
Nemzetközi összehasonlításban Magyarország állattenyésztése —- az egy lo- kosra és a mezőgazdasági terület egységére jutó állatlétszám alapján - az átlag kö- zelében van. Ennek oka egyrészt az. hogy Európában Olaszország és Spanyolország után hazánk a legkevesebb szarvasmarhát tartó ország, másrészt az, hogy mezőgaz- dasági területünk jelentős részét a szőlő-, a gyümölcs- és a zöldségtermelés foglalja el, továbbá az, hogy a rétek és a legelők állapota és hasznosítása nem kielégítő.
Hazánkra a fogyasztási igényeknek megfelelően a sertés— és a baromfitenyésztés a jellemző: a lakossághoz viszonyítva a legtöbb baromfit és Dánia után a legtöbb sertést Magyarországon tartják. E két állatfaj átlagosnál jóval nagyobb arányú te—
nyésztéséből adódik. hogy hazánkban magas az egy főre jutó hústermelés: az 1978.
évi adatok szerint az európai KGST-országok közül Magyarországon a legnagyobb.
de e tekintetben a többi európai ország között is az élenjárók között vagyunk.
HÚSTERMELES ÉS —FOGYASZTÁS
6. tábla
Az állatállomány és az állattartás intenzitása néhány európai országban, 1977-ben
, Szarvas— , , , Számos-
Orszag marha Sertes Juh Tyukfele állat*
Ezer lakosra jut
Dánia . 608 1535 12 3029 684
Franciaország . 450 219 206 3912 421
Hollandia 352 598 58 5044 378
Románia . . . 422 * 652 967 4230 369
Német Demokratikus Köz—
társaság . 332 703 115 2896 368
Ausztria . . 333 516 23 1776 338
Csehszlovákia . 319 503 56 2850 330
Bulgária . 204 386 1153 A 4244 318
Jugoszlávia . 260 337 345 2476 310
Belgium . 296 481 10 3041 309
Magyarország . . 183 737 246 5709 282
Egyesült Királyság 248 137 501 2101 260
Német Szövetségi Köztár—
saság . . 236 335 18 1435 239
Spanyolország . 125 251 434 1446 171
Olaszország 155 161 150 2083 165
Száz hektár mezőgazdasági területre jut"
Dánia . 105 266 524 118
Franciaország . 75 36 34 647 70
Hollandia 235 400 39 3371 252
Románia . . . 42 65 97 612 53
Német Demokratikus Köz—
társaság . 88 187 31 770 98
Ausztria . . 68 105 5 362 69
Csehszlovákia . 68 107 12 609 71
Bulgária . 29 55 164 602 45
Jugoszlávia . 39 51 52 376 47
Belgium . 179 291 6 1841 187
Magyarország . . 29 116 39 900 44
Egyesült Királyság . 75 41 151 634 79
Német Szövetségi Köztár- '
saság . . 109 155 8 664 110
Spanyolország . 14 29 49 165 20
Olaszország 50 52 48 671 53
' Atszómítási kulcs: szarvasmarha :: 0.8: sertés : 0.114: ló : 0.8: juh : 0.071: baromfi : 0.004.
" Az 1976. évi mezőgazdasági terület alapján számítva.
A VÁGÓÁLLATOK ÉRTÉKESlTÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSA
1970 és 1978 között a vágóállatok értékesítése és felhasználása 0.6 millió ton- ; nával (44.9 százalékkal) 1.951 millió tonnára növekedett. Az értékesítés irányai közül
—— államnak értékesítés, bolti. piaci és közületi értékesítés, saját termelésű személyi fogyasztás — legnagyobb jelentősége az állami értékesítésnek, a felvásárlásnak van.
Az állam a lakosság igényeinek kielégítésére, exportra és tartalékra évenként növekvő mennyiségű mezőgazdasági terméket. ezen belül vágóállatot vásárol a ter- melőktől. 1978—ban ilyen célokra a központi árualapba több mint 1.4 millió tonna vágóállatot vásároltak fel. Ez 0.582 millió tonnával. csaknem 70 százalékkal volt több az 1970. évinél. Az 1970. évi vágóállat—termelés 63 százalékát, az 1978. évinek már
l
726 DR. DEÁK ISTVÁN — HAZADl SÁNDOR —- NÉMETH JÓZSEFNÉ
közel háromnegyed részét az állami és szövetkezeti vállalatok vették meg a központi árualap számára. A felvásárolt mennyiséget tekintve a vágósertés, a vágómarha. a vágóbaromfi és a vágójuh volt a sorrend. A termeléshez viszonyítva a felvásárlás aránya a vágómarhából és a vágójuhból volt a legnagyobb. A vágóállat-felvásár—_
lásban legjelentősebb a hús- és a baromfiipari vállalatok szerepe. A szövetkezetek vágósertés- és vágóbaromfi-. valamint egyéb vágóállat-felvásárlása az országos vá—
góállat—felvásárlásnak még a 10 százalékát sem éri el. ,
; A bolti. a piaci és a közületi értékesítés 1970 és 1978 között 0.11 millió tonnáról
0.184 millió tonnára növekedett, de aránya az országos vágóállat-értékesítésben csak kis mértékben változott. A mezőgazdasági nagyüzemek több mint kétszereséie növelték. a kistermelők viszont közel egyötödével csökkentették bolti, piaci és közü— , leti vágóállat—értékesítésüket. A nagyüzemi gazdaságok az ezen a csatornán értéke—fsített vágóállatok nagyobb részét - jövedelmezőségi okok miatt —- feldolgozott ál?-
lapotban hozták forgalomba.
A kistermelők saját termelésű személyi fogyasztása 1978-ban közel 034 millió
tonna vágóállat volt. 0.05 millió tonnával kevesebb. mint 1970-ben. A kistermelők _ nagyrészt sertést és baromfit fogyasztanak. 1978. évi termelésüknek 37 százalékát
fogyasztották el a nyolc évvel korábbi 60 százalékkal szemben., 7. tábla
A vágóállat-értékesítés és -felhasználás
(vágómarha, vágósertés, vágójuh és vágóba romfi együtt)
Államnak Bolt'g- Rice] te?;á'fésű Felhasználás
Év ertékesltes es kőzuletn személyi összesen (felvásariás) ertekesntes fogyasztás
1000 tonna
1970 . . 847,0 '109.6 390,3 1346,9
1975 . . 1323,6 1682 328,7 1820,5
1976 . . 1205.3 173,3 331,5 1710,1
1977 . . 13623 188.8 349.0 1900,1
1978 . . 14283 183,8 338,6 7 9512
lndex: 1970. év : 100
1975 . . 156.3 153,5 84.2 1352
1976 . . 1423 158,1 84,9 127,0
1977 . . 160.9 172,3 89,4 141,1
1978 . . 168.7 _ 167.7 86,8 144,9
Megoszlás (százalék)
1970 . . 62,9 8,1 29,0 100,0
1975 . . 72,7 9.2 18,1 100,0
1976 . , 70,5 10,1 19.11 7000
1977 . . 71,7 9.9 ' 18.4 100,0
1978 . .
732 9,4 17.11 100,0
Az állami és szövetkezeti felvásárlás. a központi árualapképzés meghatározó
forrásai a mezőgazdasági nagyüzemek. A felvásárolt vágóállatok nagyobb része
— állatfajonként és összesen is — a mezőgazdasági nagyüzemekből származik: 1978- ban közel 90 százalékukat — állatfajonként eltérő részesedés mellett —- a mezőgaz- dasági nagyüzemek értékesitették. A nagyüzemi gazdaságok által 1978-ban értéke—
sített csaknem 1.3 millió tonna vágóállatnak mintegy egynegyedét -— 0.054 millió tonna vágómarhát és 0.262 millió tonna vágósertést -- a kistermelők termelték.
HÚSTERMELÉS És —FOGYASZTAS 727
A vágóállatoknak a mezőgazdasági nagyüzemek közbeiktatásával történő érté- ) kesítése a kedvezőbb. ösztönző felvásárlási felár következtében mind az értékesítést vállaló termelőszövetkezeteknek, mind a kistermelőknek előnyös. Ennek tulajdonít—
ható, hogy az 1977—1978. években a mezőgazdasági termelőszövetkezetek révén '
értékesített vágómarha és vágósertés mennyisége már nagyobb. mint a közvetlenül értékesített mennyiség. Nyolc év alatt a kistermelőktől értékesítésre átvett vágómarha mennyisége több mint háromszorosára. a vágósertésé közel hétszeresére nőtt. Az eltérő növekedési ütem következtében 1978-ban a mezőgazdasági termelőszövetke- zetek által értékesítésre átadott vágóállatok 83 százaléka vágósertés. 17 százaléka vágómarha volt, szemben az 1970. évi 70, illetve 30 százalékkal.A mezőgazdasági nagyüzemek vágóállat—értékesítésének legnagyobb részét a dinamikusan növekvő vágósertés—eladás teszi ki. A nagyüzemek által értékesített saját termelésű' vágómarhák mennyisége 1970 és 1978 között egyenetlenül alakult.
és csak kismértékben változott. A vágóboromfí—értékesítés ebben az időszakban 89
százalékkal nőtt, s ezzel mennyiségben elérte a nagyüzemek vágómarha-értékesítési színvonalát. A nagyüzemi gazdaságok állatfajonkénti vágóállat-termeléséből válto—zatlanul legnagyobb arányú volt a vágóbaromfi-értékesítés: 1978—ban a termelés 92 százalékát az államnak értékesítették, és mennyisége megközelítette a negyedmillió tonnát. Vágójuhból a mezőgazdasági nagyüzemek viszonylag kevéssé, az átlagosnál jóval kisebb mértékben növelték eladásaikat, aminek következtében az összes vágó—
juh-felvásárlásban való arányuk 8 százalékponttal csökkent.
8. tábla
Vágóállat—felvásárlás (: mezőgazdasági nagyüzemekből
Ebből kís- Ebből kis- Vágó.
Év Vágómarho termelők- Vágósertés termelők— Vógójuh baromfi Összesen
től átvett től átvett
1000 ton na
1970 . . . 2689 1ó,0 316.4 37.6 29.0 129,6 743,9
1975 . . . 306,3 432 523.1 113.9 27.'l 193,0 1049,5
1976 . . . 273,9 433 4920 100,6 29.5 2139 1009.3
1977 . . . 278,ó 44.7 ó72,1 211,5 30,5 227.5 1208.7
1978 . . . 301 .2 53.8 696,0 261 ,9 34.8 245,0 1277,0
Index: 1970. év : 100
1975 . . . 113,9 266,7 165,3 3029 914 148,9 141,1
1976 . . . 101 ,9 2706 1555 267,6 101 .7 165.0 135.7
1977 . . . 103,3 279,4 212,4 562,5 1052 175.5 162.5
1978 , . . 112,0 336,3 220.0 696.5 120,0 189,0 171,7
Megoszlás (százalék)
1970 . . . 362 6.0 ' 42.5 11,9 3.9 17.4 100,0
1975 . . . 292 14,1 49.8 21.8 2.6 18,4 100,0
1976 . . . 27.1 15,8 48.8 20.11 2.9 21 .2 100.0
1977 . . . 23,1 16,0 55,6 31 ,5 2.5 18,8 100,0
1978 . . . 23,6 17,9 54,5 37,6 2,7 19,2 100,0
Az összes felvásárlás százalékában
1970 . . . 85,6 5.1 87.3 10.11 95,4 92,6 87.8
1975 . . . 84,9 12,0 72,1 15,7 86.3 93,9 79,3
1976 . . . 85.7 13.6 78.8 16.1 87.3 94.1 83.7
1977 . . . 90.0 1414 87.1 27,4 87,1 92,5 88,7
1978 . . . 93,2 16,7 87,0 32,8 87.7 920 89,4
728 DR. DEÁK ISTVÁN — HAZADI SÁNDOR —— NÉMETH JÓZSEFNÉ
1970 és 1978 között a kistermelők vágóállat—termelésében az árutermelő jelleg
erősödött. Az állatot tartó és vágóállatot nevelő kistermelők - ésregyben fogyasztók— szóma csökkent. A kistermelők az évenként növekvő és koncentrálódott termelés nagyobb részét — elsősorban az értékesítési biztonság és a kedvezőbb jövedelmező—s ség miatt — az államnak adták át. Az e termelőktől a központi árualapba közvetlenül és közvetve felvásárolt vágóállatok mennyisége 1970 és 1978 között háromszorosára _ növekedett; 1978. évi termelésüknek már több mint felét - 1970-ben csak egynegye- dét — az államnak adták el.
9. tábla
Vágóállat-felvásárlás :! kistermelőktől
Mezőgazdasági termelőszövztkgzeteknek
V' ._ V' .* , ._ , ,_ ata 0
És m:?h'; Vaio búsan cssssss , , l , _ "
VGgO' VGgO— osszes
marha sertés vágóállat
1000 tonna
1970 . . 45,1 462 1.4 10.11 103,1 16,0 37.6 53.6
1975. . 54.4 2029 4.3 12,5 274,1 43.2 1139 157.1
1976. . 45.6 1326 4.3 13.5 196,0 43.15 100.6 1439
1977 . . 30.9 99.8 4.5 18.71 153,6 44.7 211,5 2562
1978. . 21.9 103.ó 4.9 21 .4 151,8 53,8 261 ,9 315.7
index: 1970. év : 100
1975 . . 120,6 4392 307,1 120,2 265,9 266,7 3029 2931
1976. . 101,1 287,0 307,1 129,8 190,1 270.6 267.6 268,1
1977 . . 68.5 216.0 321 ,4 176,9 149,0 279.4 562.5 478.0
1978 . . 48,6 2242 350,0 205,8 1472, 336,3 ó96,5 589.0
Megoszlás (százalék)
1970 . . 43,7 44,8 1.4 10,1 100,0 29,8 70.2 1000
1975. . 19,9 74,0 1.6 4,5 100,0 * 27.5 72.5 100,0
1976. . 23,3 67,6 2.2 6.9 1000 30,1 69,9 100.0
1977. . 20.1 65.0 2.9 12,0 100,0 17.4 82.6 100.0
1978. . 14,4 68,3 3.2 14.1 100,0 17,0 83.0 100.0
Az összes felvásárlás százaléká ban
1970 . . 14.11 127 46 7.4 12,2 5.1 10.11 7.9
1975. . 15.1 27.9 137 6.1 20,7 12.0 15.7 14.5
1976 . . 143 21.2 12.7 5.9 163 13,6 %A 15.2
1977 . . 10,0 12,9 12.9 7.5 11,3 14.1! 27.4 23,7
1978. .
6.8 13,0
12,3 8.0 10,6
16,7 328 28,1
A felvásárlásnak (: termeléshez viszonyított, állatfajonkénti arányát azonban a termelők vágóállat-fogyasztása is befolyásolja. Például a kistermelők személyi fo—
gyasztása baromfiból igen nagy, ezért a termelésből a felvásárlás aránya 1978-ban
csak 8 százalék volt. A vágójuhnál viszont fordított a helyzet: hazai fogyasztásra a
kistermelők viszonylag kevés juhot vágnak. a termelésnek több mint 80 százalékát az államnak adják el. Az összes vágóállat-felvásárlásból a kistermelők részesedési ará—nya — a közvetlen és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közbeiktatásával lebo—
nyolított értékesítést együtt számítva -— nyolcíév alatt csaknem a kétszeresére növe—
kedett. Az arány növekedése a kistermelők és a termelőszövetkezetek közötti áruér—
tékesitési forma megerősödésére vezethető vissza.
HÚSTERMELES es -FOGYASZTÁS ' 729
A kistermelők vágóállat-termelésében és -értékesítésében legnagyobb súlya a
*vágósertésnek van. 1978-ban a kistermelőktől közvetlenül és közvetve felvásárolt vá- gósertés mennyisége — minden eddigit felülmúlva —- meghaladta a 0.36 millió ton—
nát. A termelés, illetve a felvásárlás növekedésének alapját a nagyobb sertésállo- mány. a rövidebb hizlalási idő képezte. A felvásárlás növekedését nagymértékben elősegítették a kistermelőkkel kötött termelési és értékesítési szerződések.
*w. tábla A felvásárolt fontosabb vágóállatok felhasználása
Húsipari vágás Összes vágóállat-kivitel
Ev A vágő— vágá- vágá- b vógóf- vágó— vágó- vágó—
a . ; ' . . . '. " - t' - - ' összesen
Állunk; 53575 MW "§?" ' osszam" égig; sí'sfs ""m"
1000 tonna
1970 . . . 180.1 357.4 2,1 132.7 ó72.3 111.6 2.7 23,9 1382
1975 . . . 2579 653,7 0,2 190.2 1102.0 105.0 19,7 21 ,7 146,4
1976 . . . 225,8 565.0 0,2 206.6 997.6 89.0 32 19.1 1113
1977 . . . 217.4 663,7 0,2 221 .3 1102,6 90,4 38,5 225 151 ,5
1978 . . . 218.1 652,9 0.7 2349 1106.6 845 549 20.7 160.1
Index: 1970. év :: 100
1975 . . . 1432 1829 9.5 143,3 163.9 94,1 7— 90,8 1059
tszeres
1976 . . . 125.4 158.1 9.5 155.7 148.4 79,8 12- 79.9 80.5
' szeres
1977 . . . 120.7 185.7 9.5 166.8 164.0 81 .0 14- 94,6 109.6
szeres
u 1978 . . . 121,1 182.7 3.3 177,0 164.Ó 75.7 20- 86.6 1159
szoros !
Megoszlás (százalék)
1970 . . . 265 532 0.3 19.7 100.0 80,8 1.9 * 17,3 100.0
1975 . . . 23.4 59.3 0.0 17.3 100.0 71,7 13.5 , 14,8 100,0
1976 . . . 22,6 56,7 0.0 20.7 100.0 80,0 2.8 172 100.0
1977 . . . 19.7 60,2 0.0 20,1 100.0 59.7 25.4 14.9 100.0
1978 . . . 19,7 59.0 O,1 21.2 100.0 52,8 34,3 12.9 ( 100,0
A felvásárlás százalékában
1970 . . . 57.4 98.6 6.9 94.8 79.4 355 0.7 78.6 19.6
1975 . . . 71 .5 90.0 0.6 92.6 83.3 29.1 2.7 69.1 13.1
1976 . . . 70.7 90.4 0.6 909 82,8 279 0,5 56.5 11.4
1977 . . . 70.2 86.0 0,6 90.0 80.9 292 5.0 64,6 13.6
1978 . . . 67.5
81 .6 1.8 882 775 262 6.9 521 13.8
A vágómarha—felvásárlás 1978-ban 0.075 millió tonna volt. A vágómarha—felvá—
sárlás emelkedése a kivágás növekedésével volt összefüggésben. A kistermelők 1978-ban vágóbaromfiból kétszerannyit, vágójuhból három és félszer annyit értéke- sítettek. mint 1970-ben. E dinamikus növekedéssel elérték, hogy részesedésük e két állatfaj országos felvásárlásából 12 százalékról csaknem 21 százalékra emelkedett.
1978—ban az országban levágott vágómarha, vágósertés, vágójuh és vágóba—
romfi együttes mennyisége 1,7 millió tonna volt. 46 százalékkal több. mint 1970—ben. , Az országos vágásból a húsiparban levágott vágóállatok volumene az 1970. évi 0.672
millió tonnáról 1978—ban 1.1 millió tonnára (165 százalékra) emelkedett. Ebben az időszakban a mezőgazdasági nagyüzemekben és az egyéb népgazdasági ágakban
730 DR. DEÁK !STVÁN - HAZADI SÁNDOR — NÉMETH JÓZSEFNÉ
szintén emelkedtek a vágások, a lakosság viszont mind kevesebb állatot vágott. A
lakossági vágás 1970 és 1978 között csaknem 006 millió tonnával csökkent. de 1978— *
ban még mindig 0.393 millió tonna volt, igy 74 százalékkal meghaladta a mezőgab dasági nagyüzemek és az iparon kívüli egyéb népgazdasági ágak együttes és éven- ként növekvő vágását. A hazai. elsősorban a legnagyobb súlyú húsipari vágások egyben meghatározzák a vágóállatok korszerű feldolgozását. ami az export és alakossági választék bővitése szempontjából igen fontos.
A központi árualapba került vágóállatok nagyobb részét a vágóállatokat felvá- sárló két iparág, a hús— és a baromfiipar dolgozza fel, mind hazai felhasználásra, mind pedig exportra. A feldolgozó iparban levágott vágómarha, vágósertés. vágó-
juh és vágóbaromfi együttes mennyisége a vágóállat—felvásárlásnak körülbelül 80 százalékát teszi ki. A felvásárolt vágóállatok egy részét — nagyrészt vágómarhát és
vágójuhot —- élő állatként exportáljuk. A kivitelben az utóbbi években némi kedvező változás mutatkozott: csökkent az élőállotexport aránya. de a termékcsoport (élő állat, nyershús. húskészítmény) kivitelében még mindig jelentős részt, 1978-ban 31százalékot tett ki az élő állat. Más összehasonlítással élve, az 1978-ban felvásárolt vágómarhának. -sertésnek. -juhnak mintegy 14 százalékát élő állatként vitték ki.
A húsipari állatvágások növekedését a vágóállat-felvásárlás és a vágóhídi ko—
pacitás emelkedése biztositotta. A vágósertésnél 83 százalékkal. a vágóbaromfinái
77 százalékkal emelkedett a vágások mennyisége. Vágómarhából és vágójuhból a húsipar vágása egyenetlenül alakult, a felvásárolt vágómarhának és vágójuhnak jelentékeny részét, 1978-ban 26, illetve 52 százalékát élő állatként exportáltuk. Az élősertés—kivitel évenként jelentősen (3000 és 55000 tonna között) ingadozott. de 1971 kivételével egyik évben sem haladta meg a felvásárolt mennyiség 7 százalé—kát. Az élve exportált vágóbaromfi mennyisége elhanyagolhatóan kicsi. a felvásá—
rolt baromfi döntő részét itthon dolgozzák fel. és vágott baromfiként kerül belföldi.
illetve külföldi forgalomba.
A HÚSTERMELÉS SZlNVONALA, SZERKEZETE ES HATEKONYSÁGA
Az egy főre jutó hústermelés tekintetében Magyarország az európai országok között —— több jelentős állottenyésztéssel rendelkező országot is megelőzve — az elsők között foglal helyet. A FAO évkönyv adatai szerint az egy lakosra jutó húster- melés 1978-ban Dániában 230, Magyarországon 131, Hollandiában 128, a Német
Demokratikus Köztársaságban 106. Belgiumban 104 kilogramm volt.
11. tábla
A hústermelés alakulása*
(1000 tonna)
Ebből:
Osszes
ÉV húster— szocialista mezőgazda- belkereske- melés ipar sági üzemek "delmi
uzemek
1970 . . 768,8 4396 ' '
1975 . . 10484 673.1 45.1 22.6
1976 . . 993.4 619.1 49.3 '
1977 . . 1091,8 686,1 53.4 '
1978 . . 1114,'l 703.6 66.0 26.8
' Sertés-, marha—, baromfi- és juhhús együtt; a szocialista ipar adata azonban juhhús. a mezőgazdasági és a belkereskedelmi üzemeké borjúhús nélkü .
HÚSTERMELÉS ÉS —FOGVASZTÁS 731
A hústermelés döntő hányadát a szocialista ipar termelése adja, amely a saját termelésű személyi fogyasztás csökkenésével párhuzamosan emelkedik: az összes hústermelés 1970 és 1978 között 45 százalékkal, a szocialista ipar termelése 60 szó—
zalékkal növekedett. A szocialista ipar termelése mellett az utóbbi években egyre növekszik —- 1978-ban már a szocialista iparral együtt a hústermelés 71 ,5 százalékát tette ki — a mezőgazdasági üzemek és a belkereskedelem (áfészek) ún. regionális vágóhidjainak hústermelésefamelyeknek elsősorban a helyi lakosság húsellátásá—
ban van jelentős szerepe.
Az iparban termelt csontos nyershús mennyisége (vágott baromfi nélkül) 1978- ban 78 százalékkal (0.24 millió tonnával) több volt az 1970. évinél. Ezen belül a kü- lönböző húsok termelése az átlagtól lényegesen eltérő ütemben növekedett. Legna- gyobb mértékű növekedés a sertéshúsnál mutatkozik: termelése a vizsgált időszak—
ban ugyanis közel 110 százalékkal (0.22 millió tonnával), a marhahúsé pedig csak ' 25 százalékkal (0.024 millió tonnával) növekedett. lgy a sertéshús részesedése a hús- termele'sből az 1970. évi 65.4 százalékról 1978—ban 77,0 százalékra emelkedett, a marhahúsé pedig 32.11 százalékról 22,7 százalékra csökkent. Az 1970—ben is jelen- téktelen arányt (2.20/0) képviselő többi húsféle termelése 1978—ra erősen (0.3 száza—
lékra) visszaesett.
12. tábla A csontos nyershús termelésének mennyisége és szerkezete
a szocialista iparban
1970. ] 1975. I 1976. l 1977. l 1978. ] 1970—197s.*
Csontos hús
évben
Termelés (1000 tonna)
Mai'llczhús . 99,7 1459 129,6 124,3 1242 124.6
Borjúhús . . . 2.0 0.8 0.2 0.5 0,4 20,0
Lóhús . . . . 0.6 0.2 (13 03 0.3 50.0
Sertéshús . . 201.3 397.0 354.3 43ó.1 4220 209.6
Juhhús . . . 1.1 02 0.1 0.0 0.3 27.3
Egyéb nyershús 3.0 2.0 Ló 0.8 0.5 16.7
Nyershús ,
összesen 307,7 54ó,1 486,1 562,0 547,7 178,0
A termelés megoszlása (százalék)
Marhohús . . 32,4 26,7 26.7 22,1 22,7 0.70
Borjúhús . . . 0,6 0.2 0.0 0.1 0,1 0.17
Lóhús . . . . 0.2 0.0 0.1 0.1 0.0 0.00
Sertéshús . . 65.4 72,7 72.9 77,6 77.0 1,18
Juhhús . . . 0.4 00 0.0 0,0 0,1 025
Egyéb nyershúsl 1.0 o,4 0.3 o,1 0.1 0.10
Nyershús ;
összesen 100,0
100,0 100,0 100,0 700,0 1,00
' Bózisviszonyszám (index: 1970. év : 100), illetve szerkezetváltozási együttható.
A csontos nyershús termelésének szerkezete nagyjából a hazai húsfogyasztás igényeit tükrözi.
A csontos nyershús mellett egyre nagyobb jelentősége van — mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel tekintetében —— a vágott baromfinak, melynek termelése 1978-ban 68 százalékkal (0.063 millió tonnával) nagyobb volt, mint 1970-ben. és vo- ; lumene 1976 óta meghaladja a marhahúsét. A baromfifélék közül a vágott csirké—
732 DR. DEAK iSTVAN —- HAZAD! SÁNDOR — NÉMETH JÓZSEFNÉ _
nél mutatkozik a legnagyobb mértékű termelésnövekedés, volumene az átlagot jóval meghaladóan —- a sertéshús növekedését megközelítő mértékben (105,4 százalékkal) emelkedett. Kedvezően alakult még a vágott liba termelése is. Ezzel szemben a vél—_A_
gott pulyka termelése az átlagosnál lényegesen kisebb mértékben (mindössze BSA százalékkal) növekedett. a vágott kacsáé pedig közel 17 százalékkal csökkent 1978—ig-
az 1970. évi szinthez képest.
A termelés fajonként eltérő mértékű növekedése következtében módosult a vá—
gottbaromfi termelés összetétele: tovább növekedett a vágott csirke aránya, a puly— '
káé és a kacsáé pedig csökkent. '
13. tábla
A vágott baromíi termelésének mennyisége és szerkezete a szocialista iparban
Vágott 1970. I 1975. l 1976. l 1977. [ 1978. ; 1970—1971?
baromfi ,
evben
Termelés (1000 tonna)
Csirke . . . . 51,7 88.5 95,3 99.1 1062 205,4
Tyúk . . . . 4.3 8.8 8.1 8,4 7.6 17ó,7
Liba . . . . 9.0 13,4 12,4 14,2 15,2 1689
Kacsa . . . . 20, 3 14.3 15.3 18,4 ló.9 83.3
Pulyka . . . . 7.9 8,3 10.33 10.0 10,7 135.4
Baromfi
összesen 93,2 133,3 141,4 150,1 156,6 168,0
A termelés megoszlása (százalék)
Csirke . . . . 55,5 66.4 67.4 66,0 67.8 1.22
Tyúk . . . . 4.6 6.6 5.7 5,6 4.9 1.07
Liba . . . . 9,"ó 10,1 8,8 9.5 9.7 1,01
Kacsa . . . . 21,8 10.7 10,8 12.2 10.8 0.50
Pulyka . 8.5 6,2 , 7.3 67 6.8 0.80
Baromfi l
összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 1,00
' Bázisviszonyszám (Index: 1970. év : 100), illetve szerkezetváltozósi együttható.
A húsiparban a termelési költségek jelentős hányadát (mintegy 70—75 százalé—
kát) a vágómarha és a vágósertés értéke teszi ki. igy a hatékonyság szempontjából igen fontos tényező, hogy a két vágóállat kitermelési mutatói — főleg a húskihozatal
—, valamint a vágási veszteség hogyan alakul.
A kitermelési mutatók 1970 óta — mind a vágómarhánál, mind pedig a vágóser—
tésnél — kedvező tendenciát mutatnak._Ez szoros összefüggésben van a levágott állatok átlagsúlyának, minőségének kedvező változásával, valamint a termelő (vágó)
kapacitás bővülésével és korszerűsítésével.
A húsiparban levágott vágómarhák átlagsúlya az 1970. évi 523 kilogrammról 1978—ban 542 kilogrammra emelkedett. az osztályon felüli és az első osztályú vágó—
marha aránya pedig az 1970. évi 772 százalékkal szemben 1978-ban 89.7 százalék volt. E tényezők a hústermelést és a vágási veszteség arányát kedvezően befolyásol—
ták. A vágómarhókból kitermelt nyershús aránya az 1970. évi 55.0 százaléktól 1978- ban 57,0 százalékra emelkedett. Ez a mutató nemzetközi összehasonlításban is jónak mondható, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a felvásárolt -— főleg a
jobb minőségű —— vágómarha jelentős hányadát élő állatként exportálják.
HÚSTERMELES ÉS -FOGYASZTÁS 733
14. tábla A vágómarha minőségi és kitermelési mutatóinak alakulása
1 , , .
Osztályon Húskitermelés l Vagasr
É felüli és Átlagsúly í veszteség
V első osztályú (kilogramm) —_————————_—'_
(szazalek) az élősúly százalékában E
1970 . . 77,2 ? 523,2 ' 55,0 182
1975 . . 852 I 5320 56.6 16.3
1976 . . 89,ó l 537.7 57.2 15.7
1977 . . 89.11 5372 572 15,2
1978 . , 89,7 541.7 ! 57.0 15.5
!
Nem kevésbé fontos a vágósertésből kitermelt hús arányának alakulása. Ser—
tésvágásnál két fő termék —— hús és zsiradék — keletkezik. Mind a hazai, mind az ex- port igények szempontjából az a kívánatos, hogy a hús aránya növekedjék, a zsira- déké pedig csökkenjen. A húskitermelés aránya nagymértékben függ a vágóserté- sek húshozam szerinti összetételétől és átlagsúlyától. Mindkét tényezőnél bizonyos javulás figyelhető meg. A felvásárolt sertéseknek 1970-ben 69, 1978-ban pedig már 85 százaléka nagyobb húshozamú, ún. ,,hús— és húsjellegű" sertés volt. A nyúzott sertéshúsra vágott sertések átlagsúlya pedig az igényekkel összhangban csökkent.
az 1970. évi 121,4 kilogrammal szemben 1978-ban már csak 113,8 kilogramm volt.
A hetvenes években a hús és a zsír együttes kitermelési arányában lényeges változás nem következett be, egymáshoz viszonyított arányuk azonban — ingadozás—
sal - javult: a hús aránya növekedett, a zsiradéké pedig csökkent. így a nyúzott (szalonna nélküli) sertéshúsra vágott sertéseknél a húskihozatal az 1970. évi 46,5 százalékról 1978-ban 47,7 százalékra emelkedett. a zsiradéké pedig 34.5 százalékról 322 százalékra csökkent.
15. tábla
A nyúzott sertéshúsra vágott sertések kitermelési mutatóinak alakulása
, , A hús- l A zsiradék-
Avagas ___. ., ._._. ..."—___ A , . .
előtti vagas:
ÉV átlagsúly kitermelés veszteseg
! (kilogramm) az élősúly százalékában (szazalek)
l
1970 . . 121.4 46.5 34,5 9,7
1975 . . 108.8 482 31,7 9.9
1976 . . 111.3 48.5 312 9.2
1977 . . 113,4 47,6 322 9.8
1978 . . 113.8 47,7 322 9.7
!
Kedvezően befolyásolta a sertéshús-kitermelés alakulását a húsiparban 1976- ban bevezetett ún. ,,objektív minősítési" módszer is. Ennek lényege. hogy a felvá—
sárolt sertéseket vágás után a kitermelt hús és zsiradék aránya alapján minősítik, a felvásárlási árat pedig ezen mutatók alapján állapítják meg. Az átvételnek ez a rendszere a termelőket — a magasabb felvásárlási ár miatt — a több húst adó vágó—
sertések előállítására ösztönzi. (Ez az elszámolás egyelőre csak a nagyüzemektől vásárolt sertéseknél alkalmazható.) lellemzésül megemlítjük, hogy a vágás után mi—
nősített sertéseknél az átlagsúly jóval alacsonyabb. a húskitermelés aránya pedig
734 DR. DEÁK lSTVÁN _. HAZADI SÁNDOR _ NÉMETH JÓZSEFNÉ
nagyobb: 1978-ban az átlagsúly az összes vágásnál 113.8. a vágás után minősített- nél pedig csak 105.5 kilogramm volt. Ugyanakkor a húskihozatal aránya 47,7 száza-
lékkal szemben 51.3 százalékot, a zsiradéké pedig 322 százalék helyett csak 28,7
százalékot tett ki.Kedvezőtlenül befolyásolja viszont a húskitermelés arányát az a tény, hogy a húsipar által felvásárolt vágósertések jelentős hányada (1978-ban közel 42 száza- léka) kistermelőktől származik. Ezek átlagsúlya ugyanis az átlagnál mintegy 7—10
kilogrammal magasabb (1977-ben 123, 1978—ban pedig 121 kilogramm volt) a súly-
többlet pedig nagyobb arányban tartalmaz zsiradékot.A MEZÖGAZDASÁG ÉS A HÚSlPAR TERMELÖKAPAClTÁSÁNAK VÁLTOZÁSA
A mezőgazdasági nagyüzemekben 1970 és 1978 között a vágóállat—termelés nö—
vekedését közvetve és közvetlenül szolgáló épületberuházások értéke kb. 25 milliárd
forintot tett ki. A fejlesztés révén (: nagyüzemek férőhely-kapacitása nemcsak to- vább bővült. hanem korszerűsödött is. A vizsgált időszakban 621 000 szarvasmarha—férőhelyet és 576 000 juhférőhelyet helyeztek üzembe. A sertésférőhelyek száma több mint 2 millióval gyarapodott. 1978-ban a nagyüzemek szarvasmarha-férőhelyeinek kapacitása 15,ó százalékkal, a sertésférőhelyeké 20 százalékkal volt nagyobb az
1970. évinél.
A mezőgazdasági nagyüzemekben 1970 és 1978 között a szarvasmarha-állomány és a férőhely—kapacitás közel azonos mértékben nőtt, a sertésférőhely-kapacitás bővülése azonban elmaradt a sertésállomány növekedésétől. Az 1978 végén rendel- kezésre álló férőhely—kapacitás — az akkor tartott állatállományhoz viszonyítva —- a szarvasmarhánál a szükségesnél nagyobb (a férőhelyek száma mintegy 180 OOO—rel nagyobb állomány részére is elegendő lett volna). sertésnél pedig kisebb volt. a juh- férőhelyek száma viszont összhangban volt a juhállománnyal.
16. tábla
A mezőgazdasági nagyüzemek férőhely-kapacitása
Férőhely- Férőhely- 1970—1978. Férőhely- kapacitás
Megnevezés kapacitás évi üzembe kapacitás az állomány
1970 végén helyezések 1978 végén százalékában 1978—ban
Szarvasmarha—istálló
(1000 férőhely) . . 1384 621 1600 1126
Sertésól (1000 férőhely) 2737 2031 3286 909
Juhhodály (1000 férő-
hely) . . . . . . 2247 576 2228 99.0
Baromfinevelő (1000 ,
négyzetméter) . . . 3677 1687* 3928 —
' 1973—1978. évi üzembe helyezések.
A legutóbbi mezőgazdasági összeírás szerint 1972—ben a kistermelők mintegy 472000 szarvasmarha—istállóval és közel 1.5 millió sertésóllal rendelkeztek. Azóta
az állatot — főleg a szarvasmarhát -— tartó kistermelők száma csökkent, és a meg- növekedett sertésállományt is kevesebb kistermelő tartja. A szarvasmarhát és a ser- tést tartók számából. valamint a korábban összeírt istállók és ólak alapterületéből megállapítható. hogy az állattartási lehetőségek a kistermelőknél 1972—höz hason-lóan jelenleg sincsenek kihasználva.
