A HAZAl TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK SZELLEMI ERÓFORRÁSAI
MOLNÁR BELÁNÉ
E tanulmány keretében a hazai tudományos kutatás személyi állományának mennyiségi és minőségi jellemzőit kívánom elemezni. A minőségi elemzés alapjául az 1977. május 15—i állapotot tükröző részletes felvétel és az ezt megelőző 1972. évi hasonló jellegű adatfelvétel szolgált. A mennyiségi elemzés az 1977. május 15—i
időponthoz alkalmazkodva az 1976. december 31-i állapotot tükrözi.
Bár az értékelés főleg az említett konkrét időpont adataira vonatkozik, a fejlő-
dési irány megítéléséhez az ágazat főbb mutatóinak dinamikájára is igyekeztem rá—mutatni.
A TUDOMÁNYOS KUTATÓl ÁLLOMÁNY MENNYISÉGI .lELLEMZÖl
A főhivatású kutatóintézetekben, egyetemi, főiskolai tanszékeken és a vállala—
tok, intézmények kutatással, fejlesztéssel foglalkozó részlegeiben (..egyéb kutató—
helyek") 1976. december 31-én közel 36000 fő foglalkozott tudományos kutatás-
sal.1
A tudományos kutatók száma a három intézménytípus között szinte egyenlete-, sen oszlik meg. A kutatási munka intenzitásában (a kutatásra fordított munkaidő arányában) azonban jelentős különbségek mutatkoznak az intézménytípusok kö—
zött.
A főhivatású kutatóintézetekben a kutatók teljes munkaidejükben tudományos kutatást végeznek, az egyetemi, főiskolai tanszékeken a tudományos kutatói beso—
rolásúak mellett — akik szintén teljes munkaidejükben kutatnak —- az oktatók mun-1
kaidejüknek átlagosan 23 százalékát fordítják kutatásra. Az egyéb kutatóhelyek.
diplomásainál átlagosan 68 százalékra tehető a kutatási időráfordítás.
A tudományos kutatás szellemi kapacitásáról éppen ezért pontosabb képet nyújt a teljes munkaidejű dolgozókra átszámított (redukált) létszám. amelynek al—
kalmazása a nemzetközi kutatásstatisztikai gyakorlatban is általános (full time eaui-—
valent). E számított létszámban a kutatók tudományos kutatásra forditott munka—v
idejük arányában szerepelnek.1 A kutatásstatisztíkal adatszolgáltatás a főhivatású kutatóintézeteknél és az egyetemeken, főiskolákon teljes körű, a vállalatok, intézmények esetében részleges, azaz bizonyos kritériumok alapján történik a kuta—
tóhelyek kijelölése. A kutatásstatisztikai adatok nem tartalmazzák az igazgatásban. a jog- és rendbiztonság, a védelem területén, továbbá a párt- és tömegszervezetek intézményeiben kutatással foglalkozók létszámát.
A tudományos kutató elnevezés magában foglalja a kutatói munkaköri besorolásúakat, az egyetemi (főiskolai) oktatókat. a műszaki, továbbá az egyéb nem fizikai munkakörben dolgozó, diplomával rendelkező és munkaidejüknek legalább egy részében tudományos kutatómunkát végzőket (műzeológus. orvos stb.).
'MOLNARNÉ: A TUDOMÁNYOS KUTATASOK 1219
A tudományos kutatásra jellemző bármely mutatószám képzésénél, ahol lét—
számadatokra van szükség (például a tudományos kutatók aránya az aktív keresők között. illetve egy kutatóra jutó szabadalom. publikáció stb.). a számított létszám alkalmazása indokolt az arányok helyes megítélése és a nemzetközi összehasonlit-
hatóság szempontjából is.
llyen módszerrel számolva tudományos kutatásunk szellemi kapacitása 24000 fő, melynek fele a kutatóintézetekben koncentrálódik, 30 százalék az egyéb kutató—
helyeken, 20 százalék az egyetemi, főiskolai tanszékeken működik.
Hazánkban a tudományos kutatók teljes munkaidejű dolgozókra átszámított egyenértéke alapján az aktív keresők közül minden kétszázadik, a felsőfokú vég—
zettséggel rendelkező aktív és inaktív népességből minden tizenötödik foglalkozik tudományos kutatással, fejlesztéssel. Összehasonlításképpen az 1. táblában néhány
szocialista és nem szocialista ország hasonló adatát mutatjuk be.
1. tábla
A tudományos kutatók száma és aránya
A kutatók (tudósok és mérnökök)
06169 Év száma' !?ezrgslb'tkv (1432:er?
(ezer fő) ezreléké- százaléká- ben ban"
Csehszlovákia . . . 1976 46,5 6.66 13,5 Magyarország . . . 1976 ' 23,6 4.63 6.8
Jugoszlávia . . . 1976 20,9 2.35 4.8
Lengyelország . . . 1976 995 5,68 10,6
Szovjetunió . . . 1976 1253,5 . 11.6
Ausztria . . . . . . . . . . . 1972 1,9 0.61 1.6
Egyesült Államok . . . ' 1976 541,1 . 2.2
Franciaország . . . , 1975 65,6 2.98 .
Norvégia . . . ; . . . 1976 6.1 4.17 3.6
Olaszország . . . 1975 37,9 1,93 4.4
Spanyolország . . .
1974 7.9 O,59 1,1
' Teljes munkaidejű dolgozókra számítva.
" A viszonyítás alapjául szolgáló diplomás népesség adata a rendelkezésre álló legutolsó év 25 éves és idősebb népesség adatából és az ezen belül felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányából számitott adat.
A tudományos kutatók számának változását hosszabb időn keresztül nyomon kö—
vetve azt tapasztaljuk. hogy az 1966-tól 1971-ig terjedő időszakban — amely lénye- gében a harmadik ötéves terv időszakának felel meg — a létszámnövekedés évi át- lagos üteme nagyobb volt (6,50/o). mint a negyedik ötéves terv időszakában (4.90/0).
Míg az első időszakban legdinamikusabban az egyéb kutatóhelyek diplomásai- nak létszáma növekedett (átlagosan évi 10 százalék). a fejlődési ütem mérséklődése a második időszakban is itt a legszembetűnőbb (évi 5 százalék). A kutatóintézetek- nél kisebb mérvű a változás (a növekedési ütem 7. illetve 5 százalék). a tanszékek—
nél a két időszakban közel azonos szinten mozgott (30/O)_
A kutatói létszám növekedésének csökkenő tendenciája szoros kapcsolatban
áll a népgazdaság egyre apadó munkaerőforrásaival, bár a kutatók létszámánaknövekedési üteme meghaladta az aktív keresők számának évi átlagos növekedé-
sét.
A nem főhivatású kutatóhelyeken a teljes munkaidejű egyenértékben számi- tott kutatói létszám növekedési üteme a természetes személyek alapján számítottnál
4.
1220
MOLNÁR BÉLANE
mérsékeltebb volt, mivel az átlagosan kutatásra forditott munkaidő aránya évről évre csökkent.
Az egyetemi, főiskolai tanszékeken az oktatók munkaidejüknek 1966-ban 25,
1972-ben 22, 1976-ban 23 százalékát fordították tudományos kutatásra, az egyéb kutatóhelyek kutatással, fejlesztéssel foglalkozó diplomásainál ugyanez az arány1968-ban 87, 1972-ben 72, 1976—ban pedig 68 százalék volt.
A számított kutatói létszám főbb tudományágak közötti megoszlását a 2. tábla szemlélteti.
2. tábla
A tudományos kutatók' megoszlása tudományágak szerint 1966. 1972. 1976.
A kutatóhely tudományági besorolása W.___M____..___,,,,,,,,
V evben
Természettudományok . . . . 17 14 13
Műszaki tudományok . . . 48 58 ! 56
Orvostudományok . . . 9 6 7
Agrártudományok . . . 12 8 9
Társadalomtudományok . . . . 14 14 15
Összesen * 100 1 100 ; 100
' Teljes munkaidejű dolgozókra számított létszám.
A tudományos kutatói. fejlesztői állomány tudományágankénti struktúrájára a műszaki tudományok túlsúlya a jellemző. A műszaki tudományokhoz tartozó kutatói létszám nagyarányú fejlődése főleg a harmadik ötéves terv időszakában követke- zett be. Ezt a jelentős növekedést korunk _új tudományos-technikai forradalma in—
dokolja, és elsődleges célja a műszaki haladás meggyorsítása, konkrét gazdasági célkitűzések megvalósítása volt.
A kutatási bázis fejlődése — a második időszak mérsékeltebb növekedése el—
lenére — extenzívnek tekinthető.
A jövőben a tudományos kutatás személyi bázisának extenzív fejlesztési lehe—
tőségei megszűnnek, ezért a továbbiakban fokozott gondot kell fordítani az intenzív fejlesztés feltételeinek megteremtésére. igy a létszám növelése helyett a meglevő kapacitás optimális. a céloknak megfelelő leghatékonyabb igénybevétele válik szük- ségessé. Ebből következik. hogy a kutatói állomány minőségi jellemzői és e ténye—
zők vizsgálata fokozottan előtérbe kerülő kérdések.
A TUDOMÁNYOS KUTATÓI ÁLLOMÁNY MlNÖSÉGl JELLEMZÖl
A tudományos kutatói állomány minőségének vizsgálata két szempontból is felfogható, egyrészt mint a tudományos munka hatékonyságának, másrészt mint a kutatói állomány minőségi összetételének elemzése. A szellemi alkotóerő mérése
statisztikailag nehezen megoldható feladat. Történtek ugyan kísérletek a tudomá-
nyos káderek munkaeredményeinek kvantitatív és kvalitatív mérésére, ez a rendki- vül bonyolult kérdés azonban még korántsem megoldott.A tudományos munka hatékonyságára következtethetünk az egy kutatóra jutó publikációk. szabadalmak stb. számából. Egyedileg, egy kutató teljesítménye azon- ban ezen az alapon sem mérhető. mivel ma a tudományos tevékenység és az ered-
mények is inkább egy kollektíva munkáját jellemzik.
A TUDOMÁNYOS KUTATASOK 1221
Minőségi elemzésnek tekinthető a korösszetétel, az iskolai végzettség szerinti
struktúra vizsgálata, valamint a minősített kutatók arányának elemzése is. Ezekbőlaz adatokból azonban csak a kutatói állomány összetételére vonhatók le következ—
tetések, az optimális arányok meghatározása már tudománypolitikai kérdés.
A rendelkezésre álló adatok alapján a továbbiakban e második szempont sze—
rint vizsgálom a tudományos kutatói állomány minőségi összetételét. (Strukturális
arányok vizsgálatáról lévén szó, nem redukált, hanem természetes személyekre vo-natkozó létszámadatokat használtam.)
A tudományos kutatók életkoraA vizsgálat alapján megállapítható, hogy 1972-ben és 1977-ben a tudományos
kutatók átlagos életkora 38,5 év volt. (Összehasonlításképpen megjegyezzük, hogy
a felsőfokú képzettséggel rendelkező aktív keresők átlagos életkora ennél mintegymásfél évvel alacsonyabb. Ezenkívül figyelembe kell venni. hogy az elemzés alap—
jául szolgáló adatfelvételben a foglalkoztatott nyugdíjasok nem szerepelnek, így az eltérés feltehetően másfél évnél is több.)
A látszólagos változatlanság azonban az egyes korcsoportok között kisebb- nagyobb átrendeződést takar. Míg öt év alatt a 30 évesnél fiatalabbak aránya 1.3
százalékkal csökkent, az 50 éves és idősebbek aránya 2.5 százalékkal növekedett.
Ennek ellenére mégsem emelkedett az átlagos életkor, ezt a középkorúak (30—50 évesek) arányának minimális csökkenése s ezen belül súlyuknak a fiatalabb
korosztályok felé való tolódása is előidézte.
Az ábra a tudományos kutatók, fejlesztők létszámának 1972 és 1977 közötti váli tozását szemlélteti korcsoportonként.
A tudományos kutatók korösszetételének változása
% ize/' fa" [za/' fa"
100 Zi... N Zi: ;; ég zs idősebb
90 I 1 _ ÉVES
... txx
aa
70 ae ( 40— 49 éves
50 50
40 735 4 50— 59 éves
30
20
70 73430 morog/www
7972 7977
A tudományos kutatóknak, fejlesztőknek a felsőfokú képzettséggel rendelkező
népességhez viszonyított aránya korcsoportonként igen eltérő volt.A diplomával rendelkező népességből legnagyobb arányban a 35—39 évesek
foglalkoznak kutatással. Létszámuk ennek ellenére kevesebb. mint a 30—34 éveseké.
1222
MOLNÁR BELANE
mivel az e korcsoportba tartozó és képzettséggel rendelkező népesség száma is jóval a fiatalabb korcsoport létszáma alatt marad.
Tudományos kutatók, fejlesztők a megfelelő korú felsőfokú képzettséggel rendelkező népesség százalékában*
Karcsoport Százalék
20—24 éves . . . . . . . . . . . . . 42
25—29 éves . . . . . . . . . . . . . 9.2
20—29 éves . . . . . . . . . . . 7.9
30—34 éves . . . . . . . . . . . . . 11,2
35—39 éves . . . . . . . . . . . . . 13,7
30—39 éves . .— . . . . . . . . . 12,1 40—49 éves . . . . . . . . . . . . . 10,3 50 éves és idősebb . . . . . . . . . . 6.3
Átlagosan . . . 9.3
' Az 1973. évi mikrocenzus adatai alapján továbbvezetett 1975. évi népességadatbói számítva.
A kutatói állomány nem tekinthető lezártnak, változatlannak. A kutatóhelyek
közötti mozgáson felül átáramlós tapasztalható - főleg vezetői munkakörökben —
a kutatóhelyeken kívüli területekre is és viszont. A mobilitás vizsgálatához azonban nem állnak rendelkezésünkre megfelelő adatok. A kialakult korstruktúra —- a mobi- litás figyelembevétele mellett is — azt jelzi, hogy 10—15 éven belül a nyugdíjkor—határ fokozatos elérése következtében nagyobb kutatói létszámcsökkenés várható.
és a legnépesebb korosztály magasabb korcsoportba lépésével az átlagos életkor is növekedni fog. E tendencia ellensúlyozására egyre inkább szükségessé válik új fiatal kutatói gárda képzése és a kutatásba való bevonása.
A tudományos kutatók életkor szerinti megoszlása
A kutatóhelyek szervezeti típusa szerint vizsgálva a kutatói állomány korstruk- túráját. az alábbi adatok nyerhetők.
3. tábla
A tudományos kutatók életkora intézménytípusok szerint
30 éven 30—50 50 éven
aluli éves felüli Átlagos
Kutatóhelytipus életkor
tudományos kutatók. fejlesztők (év) ' aránya (százalék)
1972—ben
Kutatóintézet . . . 23.0 § 63,0 ' l4.0 38,6 Egyetemi. főiskolai tanszék . . . . 18,6 66.6 14,8 39.4 Egyéb kutatóhely . . . 269 i 63.4 ! 9.7 37.l Átlagosan . . . 22,5 64,4 13.1 38,5
* 1977-ben
Kutatóintézet . . . 21,2 § 63,0 15,8 38,5 Egyetemi, főiskolai tanszék . . . . 19.6 63.4 17,0 392 Egyéb kutatóhely . . . 23.4 62,7 13,9 37,8
Átlagosan . . . . . . . . . 21.2i 632 15,6 38,5
A tudományos kutatók átlagos életkora (: tanszéken a legmagasabb—. amit a 30 éven aluliak átlag alatti és az 50 éven felüliek átlag feletti aránya idéz elő.
A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK
1223
A tanszékeken kívül az egyéb kutatóhelyeken is belső átrendeződés követke- zett be az 50 éven felüli korosztály javára. Bár itt a 30 éven aluli tudományos ku—
tatók aránya is az átlagosnál nagyobb mértékben csökkent, az átlagos életkor — növekedése ellenére is — itt a legalacsonyabb.
A tudományos kutatók munkahelyük tudományági besorolása és életkoruk alapján történt csoportosításával is megállapíthatók bizonyos tendenciák az átla- gos életkor alakulásában.
4. tábla
A tudományos kutatók életkora tudományági besorolás szerint
30 éven 30—50 50 éven
aluli éves felüli Átlagos
Tudományág
életkor tudományos kutatók, fejlesztők (év)
aránya (százalék)
1972-ben
Természettudomónyok . . . 222 662 11,6 38.4 Műszaki tudományok . . . 25.5 64,2 10,3 37,4 Orvostudományok . . . 18.1 67,4 . 14,5 38,5?
Agrártudományok . . . 14.5 66,0 19,5 41,2
Társadalomtudományok . . . . . 20.5 60,4 ! 19,1 40,5
1977—ben
Természettudományok . . . 21,7 65,2 13.1 38,4 Műszaki tudományok . . . 22.9 63,7 13.4 37,8
Orvostudományok . . . . . . . 20,0 63,8 16,2 38,8
Agrártudományok . . . , . . . 17.6 60.4 22,0 40,2 Társadalomtudományok . . . 18,9 60,7 20,4 39,6
Az adatok tanúsága szerint a tudományos kutatók átlagos életkora a műszaki
tudományokba sorolt kutatóhelyeken a legalacsonyabb. (Az egyéb kutatóhelyek
diplomásainak 85 százaléka a műszaki tudományokhoz tartozó kutatóhelyeken dol- gozik. így szoros kapcsolat áll fenn a tudományági és a kutatóhely típusa szerinti csoportosítás eredményei között.)/ A tudományos kutatók 38,5 éves átlagos életkorának változatlansága a műszaki tudományokban foglalkoztatottak korosodása, valamint az agrár- és társadalomtu- dományi kutatóhelyeken dolgozók alacsonyabb átlagos életkora mellett alakult ki.
Ez utóbbiaknál a 30 éven aluliak aránya csökkent és az 50 éven felüliek aránya emelkedett ugyan. az átlagos életkor ennek ellenére mégis csökkent a 30—39 éves
és a 40—49 évesek arányának lényeges változása miatt.
A 30—39 éves korcsoportba tartozók aránya ugyanis a tórsadalomtudományi kutatóhelyeken az 1972. évi 26 százalékról 1977—ben 37 százalékra. az agrártudo- mányi kutatóhelyeken 30-ról 36 százalékra nőtt. A 40—49 éveseknél viszont ez az arány a társadalomtudományok területén dolgozóknál 34—ről 26 százalékra, az ag- rártudományok vonatkozásában 35—ről 26 százalékra csökkent 1972 és 1977 között.
A tudományos kutatók iskolai végzettsége
A kutatással, fejlesztéssel foglalkozó diplomások végzettségük tipusa szerinti arányai is a kutatóhelyek tudományági struktúráját tükrözik.
A tudományágba sorolás és a végzettség típusa szerinti megoszlás egybeesése az orvos- és agrártudományoknál a legszembetűnőbb, a legnagyobb eltérés viszont
:
1224 MOLNÁR BELÁNE,
a természettudományoknól figyelhető meg. lgen sok természettudományi képzett——
ségű szakember (fizikus. matematikus. kémikus) dolgozik a műszaki tudományokhoz.
sorolt kutatóhelyeken.
5. tábla
A tudományos kutatók munkahelyük tudományági besorolása és végzettségük tipusa szerinti megoszlása
(százalék)
A tudományos kutatók megoszlása
Tudományóg, illetve a végzettség tipusu 833333; 0 Végzsegifá típusa besorolása szerint
1972 I 1977 1972 1977
Természettudományok . . . 14,5 13,2 17.9* 17.1*
Műszaki tudományok . . . 50.7 49.3 45.6 47.7
Orvostudományok . . . 10.0 9.9 119 10,0
Agrártudományok . . . 7.8 8.8 8,5 8.7
Társadalomtudományok . . . 17.0 18,8 16,1* 16.5*
' A tanári végzettségűekkel együtt.
A természettudomo'nyi nem tanári végzettségűeknek 36 százaléka dolgozik a műszaki tudományok területén. Ezen belül is kiemelkedően magas — közel 60 szó—
zalék — a műszaki tudományokban kutató vegyészek aránya. A műszaki képzett-
ségű vegyészeknek viszont 13 százaléka természettudományi kutatóhelyeken tevé-
kenykedik.
A felsőfokú képesítéssel rendelkező népesség képzettségi struktúrája jelentő- sen eltér a kutatóhelyeken foglalkoztatott diplomásokétól. Igy a kutatókat a meg- felelő képzettséggel rendelkező népességhez viszonyitva az arányszámoknál jelen—
tős szóródás tapasztalható.
6. tábla
A felsőfokú képzettségűek és (: kutatóhelyeken íoglalkoztatottak képzettségi struktúrája
(százalék)
A felsőfokú kutatóhAelyeken kutatgknak Égázlkseézgőgkel foglalkaz- (: megfelelő
A képzettség típusa MtOtOttCk kfgágtetlsfegzgőel
képzettség! struktúrája "355332?
aránye' [
Műszaki . . . 24,3 47.7 20.4
Mezőgazdasági . . . 112 8.7 8.1
Egészségügyi . . . . 9,0 10.0 11,6
Pedagógiai . .— . . . 32,7 13.4 4.2
Közgazdasági . . . .
M űvészetí . . 18.7 8.8 4.9
Állam- és jogtudományi Egyéb (természettudo—
mónyi) . . . . . 4.1 11.4 28,7
Összesen 100.0 ! 100,0 10,4
' Az 1973. évi mikrocenzus adatai alapján.
A TUDOMÁNYOS KUTATASOK
1225
A felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek tudományos kutatásban való részvételi arányainál a kutatóhelyek tudományági struktúrája a meghatározó.
Tudományos kutatásunk — a műszaki haladás meggyorsítása érdekében a tu—
dománypolitikai irányelveknek megfelelően —- a műszaki tudományokra orientált.
Ez a folyamat egyébként nemzetközi viszonylatban is érvényes, a műszaki tudomá- nyokban foglalkoztatott kutatók aránya a legtöbb európai országban megközelíti az 50 százalékot.
Felsőoktatásunkban a műszaki képzésben részt vevők aránya (300/0) szintén meghaladja a műszaki képzettségűek népességen belüli arányát, ez az oktatás- politikai meggondolás is a műszaki képzettségű szakemberek számának növekedé- sét eredményezi.
A tudományos fokozattal rendelkező kutatók aránya2
A tudományos munkával foglalkozó káderek képzettsége minőségét jellemző mutatónak tekinthető a tudományos fokozattal rendelkező kutatók aránya is. A tu—
dományok kandidátusa, doktora, illetve az akadémikusi cím elnyerése meghatáro- zott tudományos alkotást kíván, így közvetve a kutató munkateljesítményét is jel-
lemzi.
1977—ben országosan 6160 fő rendelkezett tudományos fokozattal, közülük 4235
fő a statisztikailag megfigyelt kutatóhelyeken dolgozott. A kutatási, fejlesztési bázi- son kívüli tudományos fokozattal rendelkezők (mintegy 30 százalék) nagy része nyug- díjas vagy az államigazgatásban, egészségügyben tevékenykedik. (A kutatóhelyek- re vonatkozó statisztikában a nyugdíjasok nem szerepelnek a minősítettek között,még akkor sem, ha nyugdíjuk szüneteltetése mellett foglalkoztatják őket.)
A kutatóhelyen kívüli tudományos fokozattal rendelkezők aránya növekvő ten-
denciát mutat. Mivel az 50 éven felüli kutatók között a legmagasabb a tudomá—
nyos fokozattal bírók aránya (átlagosan minden harmadik rendelkezik tudományos fokozattal), és a jövőben e kutatók nagy része átlépi a nyugdíjkorhatárt, előrelát- hatólag növekedni fog a kutatóhelyeken kívüli tudományos fokozattal bírók száma.
A kutatóhelyeken tudományos kutatással, fejlesztéssel foglalkozó diplomások 12 százaléka rendelkezett a vizsgálat időpontjában tudományos fokozattal.
7. tábla
A tudományos fokozattal rendelkező kutatók aránya tudományágak szerint
(százalék)
. ,, , Társa-
Elnyert fokozat Termeszet- ] Muszaki l Orvos Agrar— daiom Összesen
tudományi kutatóhelyeken
Akadémikus . . . .l 1.2 l 0.1 0.3 0.6 0.8 O,4
Tudományok doktora . . 4,7 ! 0.9 * 3.2 1,7 2.6 2.0
Tudományok kandidátusa . .l 16.5 [ 4.2 16,9 13.0 13.11 9.5 Együtt 22.4 !
5,2 ! zo,4 ! 15,3 ! 16.8 [ 11,9
Feltűnő különbség tapasztalható a fokozattal rendelkezők arányában a kuta-
tóhelyek szervezeti típusa szerint. Legmagasabb ez az arány az egyetemi, főiskolaitanszékeken (200/0). ezt követően a kutatóintézetekben (120/0). míg az egyéb kutató-
helyeken jelentősen alacsonyabb (40/0). E lényeges különbség oka egyrészt abban* Az adatok a mindenkori december 31—i állapotottükrözik.
1226 MOLNÁR BÉLÁNE
rejlik, hogy a tanszékeken és a kutatóintézetekben egyes munkakörök betöltését tu-
dományos fokozat meglétéhez kötik, másrészt a fokozat megszerzésének lehetőségei az egyéb kutató—fejlesztő helyeken dolgozók számára jóval kedvezőtlenebbek, mint a másik két kutatóhelytípusnál. főként a kutatások eltérő jellege miatt.Az egyéb kutatóhelyeken műszaki jellegű, az adott vállalat profiljához igazodó fejlesztési tevékenységet folytatnak, kutatási témáiknak átlagosan 80 százaléka tej- lesztés, mig a tanszékeken az alapkutatások (500/0). a kutatóintézetekben az alkal—
mazott kutatások (közel 50 százalék) dominálnak. (Szoros kapcsolat áll fenn az alapkutatások aránya és a fokozattal rendelkezők hányada között.)
Tudományáganként vizsgálva a tudományos fokozattal rendelkezők hányadát.
szintén jelentős aránytalanságok tapasztalhatók. (Meg kell jegyezni, hogy a tudo-
mányos kutatási statisztikában a kutatóhelyeken foglalkoztatott tudományos fokozat—
tal rendelkezők tudományági besorolása a foglalkoztató intézmény, vállalat tudo—
mányági besorolásától és nem a tudományos képzettség típusától, a disszertáció tárgyától függ. lgy átfedés mutatkozhat egyes tudományágak között, például az or—
vostudomány és a természettudomány, a műszaki tudomány és a természettudomány stb. között.)
A lényeges eltérések oka — az előzőkben kifejtett indokok alapján — szintén az alapkutatások arányában rejlik. amely a műszaki tudományoknál a legalacsonyabb és a természettudományoknál a legmagasabb. A társadalomtudományoknál ez az arány nem jellemző. mivel itt fejlesztési témáról nem lehet szó.
8. tábla
A tudományos fokozattal rendelkező kutatók megoszlása tudományágak szerint
(százalék)
Ebből
A .
tudomanyos a fokozattal
A tudományos
Tudományág kutatók rendelkezők (33323;
_"— . , , , kutatók aró nya
megoszlasa tudomanyagankent
Természettudományok . 13 25 22
Műszaki tudományok . 49 22 5
Orvostudományok . . 10 17 20
Agrártudományok . . 9 11 15
Társadalomtudományok 19 25 17
Összesen
100 I 100 , 12
Kiemelkedő a tudományos fokozattal rendelkezők aránya a természettudomá- nyok, ezen belül a biológia. a kémia és a földrajztudományok területén a tanszéke—
ken kutatók jelentős aránya miatt. (: kutatóintézetekben viszont a matematika tu-
dományágban jelentős a fokozattal rendelkezők száma és aránya. Bár abszolút
számbanga társadalomtudományi kutatóhelyeken működő tudományos fokozattal bírók vannak túlsúlyban, arányuk alatta marad a természet- és orvostudományok terén működőkének.Az elnyert fokozatok szerinti vizsgálatnál a 9. táblában bemutatott adatok sze—
rinti összefüggések tapasztalhatók.
A tudományos fokozattal bírók számának és arányának időbeli változását nyo—
mon követve azt tapasztaljuk, hogy a tudományos kutatói létszám nagyarányú fel- futása miatt a minősített kutatók aránya -— számuknak 60 százalékos növekedése el—
lenére - összességében kissé (14-ről 12 százalékra) csökkent.
A TUDOMÁNYOS KUTATASOK 1227
9. tábla
A különböző tudományos fokozattal rendelkező kutatók megoszlása tudományáganként
(százalék)
Természet-l Műszaki ! Orvos- l Agrár— Társadalom-
Elnyert fokozat Összesen
tudományban
Akadémikus . ..l 37 11 8 11 33 100
Tudományok doktora 30 20 18 6 26 100
Tudományok kandidátusa 24 16 20 11 29 100
Átlagosan
25122l17lnlzs1100
A fokozattal rendelkezők számában a leggyorsabb növekedés a műszaki tudo- mányágaknál tapasztalható. Ez a dinamikus fejlődés az elmaradás felszámolásá- nak irányában hatna. de a kutatók számának még gyorsabb növekedése miatt a
műszaki tudományok minősített kutatóinak aránya mégis csökkent.
10. tábla
A tudományos fokozattal rendelkező'kutatók arányának változása
(százalék)
1968. 1972. 1977.
Tudományág
évben
Természettudományok . 24 22 22
Műszaki tudományok . 6 5 5
Orvostudományok . . 15 17 20
Agrártudományok . 18 17 15
Társadalomtudományok 24 18 17
Átlagosan
14 ! 12 ; 12
Az elnyert fokozat típusa szerinti megoszlás változásában a következő tenden—
ciák figyelhetők meg. Növekvő arányban szerepelnek a tudományok doktora cimmel rendelkezők, az akadémikusok és a tudományok kandidátusa címmel bírók arányá-
nak kismértékű csökkenése mellett.
11. tábla
A tudományos fokozattal rendelkező kutatók fokozat szerinti megoszlásának és arányának változása
(százalék)
1968. évi 1972. évl 1977. évi
Elnyert fokozat ,
megoszlás l arány megoszlás ' arány megoszlás l arány
Akadémikus . . . . . 5 o,7 Á 0.5 4 0.4
Tudományok doktora . . . 14 1.9 15 1.8 16 2.0
Tudományok kandidátusa . . 81 112 81 9.8 80 9.5
Összesen
100 1 13,8 ! 100 * 12,1 ] 100 ( 11,9
Általánosan levonható következtetés, hogy a tudományos fokozattal bírók struk—
túrája a magasabb fokozattal rendelkezők irányában tolódik el. (Az akadémikusok
1228 MOLNÁRNE: A TUDOMÁNYOS KUTATASOK
arányának változását figyelmen kívül hagytuk, mivel az akadémikusok számának nö- vekedése nem spontán folyamat.)
Mig 1978—ban az akadémiai rendes, illetve levelező tagok több mint 40 száza—
léka a természettudományi, egynegyede a társadalomtudományi kutatóhelyekről ke-
rült ki, az agrártudományokhoz tartozó kutatóhelyek az akadémikusoknok csak 5százalékát adták. 1977-re viszont jelentősen megnőtt a társadalom- és agrártudo-
mányi kutatóhelyekről kikerült akadémikusok aránya (33, illetve 11 százalék) a mű—szaki és természettudományi kutatóhelyek rovására.
A tudományok doktora fokozattal rendelkező tudományos kutatók mintegy har- mada a természettudomónyi kutatóhelyekről kerül ki, arányuk 10 év alatt kismérték-
ben csökkent. Legnagyobb mértékben az orvostudományok doktorainak száma és
aránya emelkedett. arányuk 1977-ben megközelítette a 19 százalékot.A tudományok kandidátusa fokozattal rendelkezők között is nőtt (16—ról 20 szó-
zalékra) az orvostudományi kutatóhelyek diplomásoinak hányada, a műszaki diplo—mások aránya pedig (21-ről 16 százalékra) csökkent, a többi tudományág aránya lényegében változatlan maradt.
Usszefoglalásként megállapítható, hogy a tudományos kutatási bázis intenziv
fejlesztési lehetőségei a munkaerő oldaláról adottak. A felsőfokú képzésből egyre nagyobb arányban kerülnek ki szakemberek, akik közül idejében történő és egyre nagyobb mértékű szelekcióval kiválaszthatók a tudományos kutatásra legalkalma-sabb egyének. Nem hanyagolható el emellett az a nagy tudományos tapasztalat sem. amivel a kutatók jelentős hányadát képező idősebbek rendelkeznek.
PE3IOME
Aarop ananusnpyer nonmecveeuuble " nauec-raenume xapamepucmxn oreuecrsennoro' HayuHo-nccnenoaarenbcmro nepconana s KoHerern'i Momem' (Ha 15 maa 1977 r.) u pet—
pocnexrnauo Ha geca-rb net.
B konnuecraeuuom anannse aarop paccma-rpwsae'r uncnennocn, sanmux !; oönacm Hayunoü AeSITenbl—IOCTM u panama Ha OCHOBBHHH aksuaanema, nepecumauuoro Ha nonbnoe paőouee apeMn paÖOTHHKOB nponopunonanbuo oópaueuuomy Ha uccneaoaauun paőouemy apemeuu. Aarop a u.ennx conocraanenun Haponuoxosnűcraeuuoro " memayuaponnoro coon—iomeuuü HaYI-lelX nccnenoaanwü anBOAMT oruecenume K aKTuBHbIM camoaemenbuum n nuuaM c amcmuM oöpaaosauuem OTHOCHTeanble uucna Hay-mux paöoruuxos :; ameria- Hblx couuanucmuecxux " xanuranucmuecuux c-rpauax. i'io orpacnsM Hayku YKBSBIBaeT ne nponopunn " AHHBMHKY uncneuuoc'm Hay-maro nepcouana.
B KauectaeHHoM auanuse aarop noxasusaer cocvas nayuuoro nepconana no Boapacry
" UJKOIIBHOMY oőpaaoaaumo, :: nicke anBOAHT nome Hayuublx paőoruunos c uayunaüe creneusio no oprauusauuouubm TunaM nayunsix yupemnenuü n orpacnnM Hayim.
SUMMARY
The study analyses the auantitative and aualitative characteristics of the staff of scien—
tiiic workers in Hungary at a given time (15th May 1977) and going back to the past 10 yearsk The auantitative analysis deals with the number of workers employed in research and:
development. using the staff number of persons as well as their full-time eauivalent calcula- ted for the working hours devoted to research. The author shows the ratios of scientific workers to active earners and professionals in the socialist and copitolist countries in order to compare the weight of research in the national economies and also on international level.
The proportion and dynamics of the staff-numbers by scientific branches ore also indicated.
The aualitative analysis shows the structure of the scientific staff by age and aualifica—
tion. moreover the ratio of scientific workers having degrees broken down according to the—
organizational type of the institutions performing research and development activity and tom several scientific branches.
