STATlSZTIKAl lRODALMl FIGYELÖ
vizmennyiség. A jelen tanulmány ezekkel a megoldásokkal tesz próbát.
Minthogy azonban a víz a múltban szabad jószágnak síámított, ezért az erre vonatkozó statisztikai megfigyelések rendkívűl fogyaté—
kosak voltak. így az adatbázis csak nagy nehézségek árán, olykor becslések segitségé- vel volt összeállítható a Német Szövetségi Köztársaságban. Mégis sikerült az 1957. és 1983., illetve az 1960. és 1983. évek közötti időszakokra összeállítani az idősorokat és a függvényt ezekben a megfigyelési időszakok- bazn becsülni. A becsléseket megfelelő ösz- szeállitósban közlik a szerzők. A becslési eredmények birtokában az alábbi megálla-
pítások tehetők. _
Általános elvként fogadható el, hogy a természeti erőforrásoknak -a termelési függ- vényben való speaifikációja iavítia. illetve megbízhatóbbá teszi a becslést. Közelebb- ről:
— a termelési erőforrások termelésre gyakorolt ho- tása szignifikánsnak mutatkozik minden becslési vál- tozatban;
-—- a természeti erőforrásokat figyelembe vevő vál- tozatok számszerűen is jobb becslési eredményeket adnak. mint azok az alternatívák. amelyek az erőfor—
rások specifikációját mellőzik; erről könnyen meg le- het győződni. ha a kétféle becslés alapján készített ex post előrejelzés eredményeit egymás mellé tesz- szük: az erőforrások figyelembevételével jobban sike- rült előrejelezni a függő változót (az outputot);
— az erőforrások figyelembevétele'vel készült válto- zat annyival is jobban közelíti a valóságot. hogy csökkenti a műszaki fejlődés outputra gyakorolt. oly- kor valószínűtlenül nagynak mutatkozó hatását, mig az élőmunka—rugalmasság értékét növeli.
A természeti erőforrások figyelembevétele nélkül készült becslések tehát tulajdonkép- pen mind torzítottak, mert túlbecsülik a tőke és a műszaki fejlődés szerepét a termelés—
ben, Egyben megerősítik azt a feltételezést.
hogy a korszerű tőkeberendezések növelése és a fokozódó technikai fejlődés csökkenteni fogja a természeti erőforrások elhasználódá- sát. A szerzők azonban felhívják a figyelmet arra is. hogy a csupán közelítő pontosságú adatbázisra való tekintettel a becslés szám- szerű eredményei óvatosan kezelendők.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
SHAFER. G.:
VALÓSZlNÚSÉG ES SZAKÉRTÓI RENDSZEREK (Probability judgment in artificial intellligence and expert systems.) — Statistícal Science. 1987. 1. sz.
3—16. p.
A mesterséges intelligenciával foglalkozó szakemberek a legutóbbi időkig aránylag kevés érdeklődést tanúsítottak a valószínűség jelenségei iránt. Az utóbbi 4—5 évben azon- ban előtérbe került a bizonytalanság keze—
lés—e az intelligens rendszerekben. A szerző cikkében a kezdeti érdektelenség és az
851
utóbbi időben érzékelhető változás okait tár—
ja fel.
A korábbi érdektelenség viszonylag köny- nyen magyarázható. A valószínűségek és a mesterséges intelligencia éppen a számok tömegszerű feldolgozásából kívánt tovább—
lépni. Az emberi intelligencia egyes funkcióit megvalósító programok abban különböznek a korábbi — nem intelligens — adatfeldol- gozó programoktól, hogy nem számszerű be- menő és kimenő adatokat kezelnek.
Azok a tényezők, amelyek a számadatokkal kapcsolatos előítéleteket okozták, az elmúlt néhány évben megváltoztak. A mesterséges intelligenciának az adatfeldolgozás egyszerű ellentéteként való megfogalmazását a tudo—
mány már túlhaladta. Ma az a felfogás ural- kodik, hogy az intelligencia a rendszer ösz- szetettségéből és a nagytömegű szakértői ismerethez való hozzáféré'sből fakad.
A mesterséges intelligencia módszereinek, eszközeinek aI—kalm—azása'ként megjelentek a szakértői rendszerek, melyek a felhasználó- val intenzív kapcsolatban vannak, és képe- sek numerikus inputadatokot értelmezni és feldolgozni.
A szakértői rendszerekben jele-ntős szerep jut a döntési tábláknak. A fejlődés során kö- vetelményként fogalmazódott meg a való- Ézínűségi változók kezelése a döntési táblák—
an.
Egy döntési szabály valójában nem más, mint egy egyszerű ,,,ha-—alckor" állítás. A sz—a- bály alkalma—zása annyit jelent. hogy a jobb oldalon szereplő utasítást végre kell hajtani, ha a bal oldalon levő feltétel teljesül.
A döntési tábla döntési szabályok gyűjtemé- nye, amelyeket megfelelő sorrendben kell alkalmazni. A döntési szabályok igen haté- konyan modellezik az intelligenciát. Mind—
egyik szabály önállóan reprezentálja a ,,tudás" egy darabját, amelyet egyszerűen módosítani lehet anélkül, hogy az egész rendszer működőképességét megzavarnánk.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások meglehetősen korán, már az 1970—
es években kimutatták, hogy a gyakorlati tudás sok területen nem reprezentálható egyértelmű "Aha—akkor" feltételekkel. A való- szinűségeknek döntési táblákban történő al—
kalmiazása azonban korántsem egyszerű fel—
adat. Néhány speciális programrendszer készült erre a célra, amelyek mind a valószí- nűségi fák módszerén alapulnak. A cikkben a szerző részletesen bemutatja a módszert.
A mesterséges intelligenciára alapozott rendszerekben a valószínűség kezelése egy- aránt jelenti a számszerű valószínű-ségek generálását és a képességet a valószínűségi következtetések végrehajtására. Kutatások eredményeképpen eléggé ismert, hogy az emberek miként alakítanak ki számszerű valószínűségeket. Eléggé kézenfekvő, hogy a
852 STATISZTIKAI IRO DALMI FIGYELÓ
mesterséges íntelligenciában ezeket a mód- szereket alkalm—azzák. Ismertek u yvanakkor az ellenérvek is. A pszichológuso csupán azt tudják megállapítani. hogy az emberek miként döntenek, és ez — a tapasztalatok szerint —- korántsem tekinthető azonosnak az optismummal.
Sokkal bonyolultabb azonban bármit is mondani arról, hogy miként lehet valószínű- ségi következtetéseket generálni. A szerző szerint az emberhez hasonló következtetési képességekkel rendelkező rendszerek létre- hozása akkor lehetséges, ha sikerülne asszo- ciatív számítógépes tárolók megalkotása.
Ilyen tárolók segítségével visszakereshetnénk azokat a korábbi tapasztalatokat, amelyek összefüggésbe hozhatók tetszés szerinti hely- zettel. Az adatbázis alapján gyakoriságok
határozhatók meg, amelyekből további mű- veletekkel számszerű valószinűsége—kba jut- hatunk. Az asszociatív tárolók arra is lehető-
séget adnak, hogy különböző éseteket ösz—
szehasanlithassunk, és ezzel segítséget kap- junlk valószínűségi következtetésekne.
A statisztikusok szempontjából a cikkben tárgyalt témakör jelentősége kettős. Egyrészt a mesterséges intelligenciára vonatkozó ku- tatások eredményeképpen a gyakorlatban is alkalmazható eszközként megjelentek a sta- tisztikai munkában a szakértői rendszerek.
Másrészt a statisztika saját eszközeivel nagy- mértékben hozzájárult a valószínűségi követ- keztetésekre is képes intelligens rend—szerek kifejlesztéséhez.
(Ism.: Straub Elek)
GAZ DASÁGSTATISZTI KA
BREUSS. F. -— STANKOVSKY, J.:
AUSZTRIA ÉS AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG BELSÖ FlACA
(Österreich und der EG-Binnenmarkt.) Institut für Angewandte Sozial- und Wirtschaftsforschung. Sig—
num Verlag. Wien. 1988. 443 p,
Csaknem 15 éves szünet után felélénkült Ausztria és az Európai Közösség (EK) közötti kapcsolatokról folyó vita. A felélénkülést az 1985 közepén megjelent, a Közösség tökéle- tes belső piacának megteremtéséről szóló.
úgynevezett ,,Fehér könyv" váltotta ki. A könyv egy olyan belső piac kialakításának elméletét tartalmazza, amelynek megterem—
tését már 1957-ben célul tűzték ki. Az 1992- re kialakuló "ideális" közös piac természe- tesen nemcsak a Közösség tagországait, ha- nem a nem tagokat is érinti, az utóbbiakat főleg negatív értelemben.
A Bécsben működő Osztrák Gazdaságku- tató Intézet munkatársai a ,..Fe-hér könyv"
—megjelenését követően hat hónappal kezd- tek hozzá az Ausztriát érintő hatások ,,költ—
ség—haszon" elemzésén alapuló tanulmá- nyuk kidolgozásához.
Bármilyen formában is történik Ausztria közeledése az Európai Közösséghez, ez az utóbbi szabályozó rendszerének és mecha- nizmusának részbeni vagy teljes átvételét kívánja meg. A kötetben foglalt tanulmány felvázolja a szóban forgó szabályozó rend—
szert. beleértve a küszöbön álló változásokat és felbecsüli a szabályok átvétele következ- tében Ausztriára gyakorolt hatásokat.
A kötet a bevezetőt követően a nyugat- európai integráció történeti áttekintésével, az Európai Szabadkereskedelmi Uvezetnek (EFTA) a Közösséggel szemben várható stra—
tégiája leírásával. továbbá a Közösség és az EFTA—tagországok makroökonómiai fejlődé—
sének elemzésével foglol'kozik. A következő fejezetben Ausztria és a Közösség gazdasági kapcsolatait részletezik, különös figyelmet fordítva a kereskedelmi kapcsolat—okon belül az áru- és szolgáltatásforgalomra. a külföldi közvetlen beruházásokra, a nemzetközi tö- megkapcsolatokra és a munkaerő-várnám- lásra.
A szerzők az integráció elméletével és gya- korlatával foglalkozó szakirodalmat külön fe—
jezetben dolgozzák fel, többek között meg- állapítva, hogy a Közösség belső piacán már nem a vámkérdések megoldása áll elő- térben, hanem a létező valamennyi nem tari—
fálxis korlátozás megszüntetése. Az integ- rációnak Ausztria jövőbeni külkereskedel—
mé're gyakorolt hatását két változat alapján elemzik az 1985 és 1991, valamint az 1992 és 2000 közötti időszakokra. Az egyik válto—
zat szeri-nt Ausztria nem közelít,; a másik szerint csatlakozik a Közösséghez. Megálla—
pítják. hogy a külkereskedelmi mérleg pasz- szivuma mindkét változat esetén növekedne.
a csatlakozás esetén azonban kisebb mérték- ben.
A Közösség szervezeti felépítésével, intéz- ményi rendszerével és jogforrásaival foglal- kozó részt követő fejezet részletesen áttekinti a Közösség és Ausztria gazdaságpolitikoi mechanizmusának fő jellemzőit.
A tökéletes belső piac megteremtése alap- vető változást hozna a versenyhelyzetben az—
által, hogy a Közösségen kívül álló országok szállítói háttérbe szorulnának. Az így kelet—
kező — jóllehet nem szándékos — megkülön- böztetés elkerülése érdekében Ausztria a belső piacban ,.telj-es mértékű" részvételre törekszik.
A kiadvány elemzi a Közösség és Ausztria közötti kapcsolatok néhány speciális terüle-
